Családi háttér

Ahogy azt sejteni lehet már a származásából is, oxfordi gyerekként Caspian nem éppen a nélkülözésről volt híres. Gazdag családban nőtt fel, művelt, kulturált szülők nevelték, elit életet élt. Nem elszállt család volt, ahogy ő sem elszállt gyermek volt.
Egyke volt, nem voltak testvérei, de sok rokona sem volt a szülőkön és a nagyszülőkön kívül. Ezt soha nem is bánta, hiszen így minden figyelmet Ő kapott meg és nem kellett sokat osztozkodnia a jó dolgokon. Nem volt önző, de szerette, ha bizonyos dolgok csak neki adódtak meg.
Sok hozzá hasonló elit fiatallal ellentétben Ő nem az Oxford University diákja volt, hanem a University of Southampton hallgatója volt és az informatika irányában kezdett tanulni. Igen csak tehetséges volt a szakterületén, főleg IT-vel foglalkozott és több versenyt is nyert. Jó képességeinek hála apja - az egyik akkori brit országgyűlési képviselő - és anyja - az akkori Brit belbiztonságért felelős államtitkár - segítségével bekerült az MI6-hoz, a Brit titkosszolgálathoz.  

Hat évet töltött el hírszerzőként és belbiztonsági alkalmazottként az MI6-nál, ahol megismerkedett többek közt Julian Carterrel (Julian C. Hemlcok) is, aki akkor még az NSA hírszerző és terrorelhárító ügynöke volt.
Szép karriert futott be, szépen meg is gazdagodott, de új életet akart kezdeni. Két évet töltött az MI6-nál David Cameron, a konzervatív párt első miniszterelnökének miniszterelnöksége alatt, ami szenvedés volt neki. Nehezen tudta elengedni Gordon Brown és Tony Blair, azaz a munkáspárt korszakát. Anglia életében ez egy elég nagy fordulópont volt, hiszen egy tizenhárom év után ismét a konzervatív párt vette át az irányítást Anglia felett, amit nehezen tudott viselni. A helyzetén az sem segített, hogy heves vitái voltak az akkori igazságügyi miniszterrel, Jonathan Djanogly-val. 2012-ben Caspian felmondását, csakhogy ezzel a lépésével elásta magát. A konzervatív párt ellehetetlenítette őt Anglia állami szféráiban, ahogy igazságügyi, bűnüldözési, média és jogi körökben sem tudott újra elhelyezkedni.
A kirekesztés után emigrált Amerikába, ahol Bostonban telepedett le egy albérletben és beiratkozott az Emerson College média és újságírás szakára, majd tanulmányaival párhuzamosan megkezdte újságírói pályafutását is. Kezdetben a Boston Globe újság egyik rovatírója lett, de tanulmányai végeztével már átköltözött New Yorkba, ahol szabadúszóként tevékenykedett. Cikkeit jó pénzért árulta különböző újságoknak. Idővel rákapott a politikai és bűnügyi témákra és megkezdte oknyomozói pályafutását. Politikai leleplező cikkek, állami botrányok és nagy visszhangú gyilkossági ügyekben nyomozott és publikált.
New Yorkban vett egy szép házat Staten Islandon és sorra zsebelte be a nagy pénzeket a cikkekért és a díjakat. Elsőnek Robert F. Kennedy Journalism Award, majd a Pulitzer Prize kitüntetésben részesült.
New Yorkban tartózkodásának idején találkozott Valentine Armitage-el, akit még Angliában ismert meg és segített neki elhelyezkedni a rendőrségen, de mai napig segít neki a munkája során. Később újra összetalálkozott egykori hírszerző ügynök ismerősével és barátjával, Julian Carterrel és annak jelenlegi férjével, Romannel. Julian, még a házassága előtt a nevére iratta nyomozói irodáját, a Carter Officet, melynek nevét Caspian később Lincoln's Eye névre módosította.

Nem egyszerű feladat megfogalmazni milyen személyiség is ő, hiszen elég sokrétű. Laza figura, de nem az idióta fajta. Nem szokott görcsölni, nem szokott idegeskedni, stresszelni a dolgokon, lazán, egyszerűen veszi a dolgokat, sok hülyeségben részt vesz, de nem lehetne azt mondani, hogy fejjel megy a falnak. Megvan a magához való esze, amit használni is szokott. Dörzsölt és sokat látott ember, akit nem csak az élet nevelt, hanem a befolyásos családja és az állami szféra is. Szépen kitanult mindent, ami az élethez szükséges és ahhoz, hogy könnyen boldoguljon a jövőben.
Különös tehetsége van a pénzszerzéshez és a karrierépítéshez. Noha a családja biztosította neki az indulást, a kezdeteket, a továbbiakban már minden rajta állt. Segítség nélkül is képes helytállni az életben, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy emigrációja után is képes volt helytállni, talpra állni és neves újságírói karriert felépíteni. Fel tud mutatni egy szép vagyont, egy szép nagy házat és egy remek kapcsolati hálót.
A hétköznapi, civil életben egy laza figura, kedélyes, kissé talán szórakozott, de nem egy party arc. Visszafogott, kissé gentleman beütéssel, aki tudja a mértéket az élet majdnem minden terén. Sokat csajozik, de nem szokott megállapodni, inkább csak kalandokat keres.
Szereti a jó borokat, az elegáns ételeket, ugyanakkor vannak alkalmak, amikor lehet látni hamburgerrel és kólával is. Nem egy sznob figura, valamikor szívesen hódol a street foodnak is, nem begyöpösödött luxushajhász.
Jó angol gentlemanhez hűen a fekete teát preferálja, de alkalomadtán egy kávét is megiszik. Tea időben gyakran fogyaszt Yorkshire puding-ot is.

Szakmai oldalból nézve kiváló IT szakember, informatikus és hekker, aki elsajátította a legtöbb sajtó készséget is. Remek írói képességei vannak, profi tárgyaló és megvan a maga képessége, hogy úgy szedje ki emberekből információkat, hogy a beszélgető partner néha tudatásban sincs annak, hogy éppen elszólta magát.
Rendszeresen jár edzeni erőre és állóképességre, izomépítésre és bár nem sokat dolgozott terepen az MI6-os korszaka alatt, azért elsajátította a taekwondo harcművészetet és kiváló céllövő lett az évek során. Ez nem volt hiába való, hiszen a mai napig nagy hasznát veszi ezeknek a képességeinek.
Munkától függetlenül kiváló szakács, az emberek többsége odáig van a főztjéért. Jó divat érzéke van, stílus érzéke és jártas a technológia terén is. Remek érzéke van a könyvtári, illetve adatkezelői munkákhoz és az archívumkezeléshez. Tudja minek, hol, miként kell utána járni így szinte minden információt meg tud szerezni, amihez csak hozzá férése lehet. Sokkal több mindenhez tud hozzá férni, mint az átlagos emberek, hétköznapi újságírók. Ez főleg a háttere miatt van, de az sem utolsó szempont, hogy megvan a kapcsolati háttere, illetve hekker képességei, így megvan a maga arzenálja, amivel a munkáját ki tudja maxolni.
Nem szokott megrettenni a kihívásoktól és a veszélyektől, hanem dacol és győzedelmeskedik. Hétpróbás gazember, akinek nehéz túljárni az eszén. Nem fél kockázatokat vállalni és rizikózni. Jó szellemi és fizikai képességekkel rendelkezik, hogy a legtöbb élethelyzetben helyt tudjon állni, ugyanakkor képes megtartani a hétköznapokban a kisfiús báját is.

Könnyed, gyors mozdulatokkal aprítottam kicsire a vöröshagymát szakszerű késmunkával, majd fokhagymát aprítottam és elkezdtem üvegesre párolni őket egy serpenyőben. Míg a hagyma párolódott, gyors késmozdulatokkal sárgarépát aprítottam és hozzáadtam a hagymához, majd házi készítésű paradicsompürét is kapott a serpenyő, miközben a háttérben Julian beszélt nekem.
- Szóval azt szeretnéd, ha információt derítenék ki neked ezekről az eltűnt gyerekekről, többek közt Jean-Pierre levelezéseiről és járjak utána még ennek a Qadirnak is? - kérdeztem vissza könnyeden, nem kukacoskodóan hiszen a munka sosem volt ellenemre. Mikor a hozzávalók szépen elkezdtek pirulni ment rájuk zöldfűszer is, majd kis átforgatás után a darálthús is. A hús farmról volt és én magam daráltam le. Szerettem tudni mit eszem, így minden hozzávaló olyan forrásból volt, amiről biztos tudtam, hogy nem fog ártani az egészségnek és nem is van teleinjekciózva tartósító szerekkel.
- Igen, kérlek. Te neked elég jó forrásaid vannak, biztos vagyok benne, hogy a médiás kapcsolataid által sok mindenre fényt tudsz deríteni és te jobban értesz az archívumokhoz is. Régi cikkek, újságok, posták, levéltárak, stb. Ismerősök, külföldi források, meg, amit csak lehet.
Tudod, hogy másra nem is nagyon számíthatok és ki másban bízzak meg? - kérdezett, közben kitárta karjait, mire én felemeltem mutató ujjam, hogy lecsillapítsam.
- Nyugi Julian, segítek, ez csak természetes - mondtam és a só, bors, egyéb fűszerek után lisztet szórtam rá, átforgattam és vörösbort öntöttem a készülő ragúra, majd egy kis vizet és worcestershire  szószt, majd hagytam rotyogni és néha kicsit megkevergettem.
- Nyilvánvaló, hogy rám számíthatsz és minden segítséget megkapsz tőlem. Most amúgy is sok lesz a szabadidőm, szóval lesz időm bőven minden forrást megmozgatni. Én is szeretném, ha végre pontot tudnátok tenni az ügy végére.
Láttam, Julian kicsit megnyugodott és azt is láttam, hogy elég elnyűtt. Keveset pihent az utóbbi időkben és nagyon a szíván viselte az esetet. Bizonyára nagyon szeretett volna már komoly eredményeket felmutatni Timnek és látni rajta, hogy kicsit is boldogabb lesz tőle és még több remény csillan a szemeiben. Pedig biztos Timothée is felvilágosította róla, hogy már az eddigiek is szép eredmények, de tudtam, Julian sokkal többet akart. Mindig is ilyen volt. Sosem volt elégedett, mindig többet akart elérni, mindig jobb akart lenni, nagyot akart villantani, pedig egy ilyen régi, több évtizedes ügyben már ez az eredmény is a csodával volt határos. Julian már így is többet tett és ért el, mint bárki eddig és talán többet nála sem tudott volna senki elérni. Sőt.
- Mi finomat készítesz? - tudakolta, bár talán sejtette.
- Pásztor pitét - feleltem neki, majd mikor kellő idő telt el levettem a fedőt és zöldborsót kevertem a rotyogó raguhoz. - Hagyományos angol főétel. Egyik nagy kedvencem volt és a múltkor úgy tűnt Romannek is és Julienak is nagyon ízlett, szóval nem láttam okát miért ne ezt készítsem el. Megkívántam. Neked meg úgyis mindegy mit eszel, mert nem eszel sokat, csak iszol - feleltem és talán volt némi elítélő is a hangomban, hiszen ez rám nem volt igaz. Nem voltam alkoholista, nem is ittam sokat, ellenben Juliannel. Biztos meg van az oka, hogy miért iszik ennyit, csak még én nem tudtam rájönni. Nem szokott beszélni róla miért lett ilyen nagy iszákos. De legalább még részegen is olyan, mint józanon, szóval ő is mindig a topon van. Mint azok a sofőrök, akik részegen is olyan profi sofőrök, mint józanon.
Sosem voltam nagy ivó és szerintem nem is leszek már, de nem is vágytam rá soha. Én mindig a teát részesítettem előnyben, vagy néha egy kis vörös bort, de voltam olyan közönséges, hétköznapi, hogy képes voltam vizet inni, amikor szomjas voltam.
- Úgy készítem, ahogy annak idején a szakácsunk készítette Oxfordban. Ellestem tőlük. Pontosabban megkértem őket, hogy tanítsák meg nekem is az elkészítését. És még más ételekét is - mosolyogtam, de csak szerényen. Nem kérkedni akartam ezzel, noha igaz volt. A családunknak saját szakácsa volt és mai napig van is. Nekem már nem, de a szüleimnek igen.
Idővel a pásztor pite is kész lett, majd tálaltam is. Épp időben, mert Roman és Julie is hazaértek. A félreértések elkerülése végett, nem náluk laktam, ellenben gyakran töltöttem náluk az időmet, mint bébiszitter, barát, vagy szakács. Mikor éppen milyen szerepet öltöttem magamra.
Mi tagadás, nagyon sokat változott mindenki a kezdetekhez képest, ugyanis mikor megismertem Romant és a családját még kész katasztrófa volt mindenki, de azóta szépen megváltozott mindenki, csak Julian maradt a régi. Habár nem egészen, mivel azóta már ő is visszavett az arcából és valamicskét szerényebb lett. Sőt, felhagyott még a hivatásával is. Legalábbis hivatalosan, mert egyébként ugyanolyan minden lében kanál nyomozó lélek, mint volt. Na nem mintha én különb lennék. Levettem a kötényem, felakasztottam a helyére, majd magamra vettem a zakóm.
- Te nem eszel? - kérdezte Julian, mire megingattam a fejem.
- Most nem. Találkozóm van egy régi barátommal, Valentinennal - válaszoltam a zakóm igazgatva.
- Valentine Armitage? - kérdezett vissza érdeklődve, noha Julian nem igen ismerte a fiút, talán csak említésekből.
- Igen, vele. Nemrég beszéltem vele, kiderült, hogy itt lakik már a városban. Segítek neki elhelyezkedni a rendőrségen. Szóval elmentem. Egyetek jók - intettem nekik és elhagytam a lakást. A parkolóba mentem, ahol beültem az én dbx himalaya típusú Aston Martinomba, melynek különlegessége a "gyémántbőr" és aranyfestékes belső kialakítás volt. Luxus kocsi volt, de hát nekem volt rá pénzem. Természetesen jobban vigyáztam rá, mint a saját életemre. Beültem a volán mögé, majd kiálltam a parkolóhelyemről és kihajtottam a forgalomba, hogy a megbeszélt találkozóhelyre menjek, ahol majd találkozom a régi barátommal.
Nem felejtettem el Julian kérését sem, szóval előre láttam, hogy nem fogok unatkozni az elkövetkező napokban. Lesz bőven munkám, de legalább most már itt lesz nekem Valentine is, így már az ő társaságát is élvezhetem. Lesz miről beszélgetnünk, hiszen rég óta nem találkoztunk már.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Remekül felépített lappal és karakterrel érkeztél, minden részletében átgondolt, szuper, nagyon tetszett minden sor.
Egy igazi brit gentleman, aki nem hétköznapi életutat járt be és még mindig töretlen szenvedéllyel, lelkesedéssel építi a karrierjét. Elismerésre méltó, hogy egy komoly hírszerzői múlt után a nulláról kezdve egy idegen helyen képes voltál személyiséghez illő határozottsággal megvetni a lábadat, sőt még az sem rettentett el, hogy újra beülj az iskolapadba.  
Szerintem remekül megfontolt és megválasztott folytatást találtál az életednek, hiszen a oknyomozó újságíróként minden korábban elsajátított technikát és tudást alkalmazni tudsz, ami minden bizonnyal kiemel a sorból (ahogyan azt a díjak is mutatják).  
A múlt akár keménnyé és rideggé is tehetett volna, de a szerepjátékos példából egyértelműen kiderül, hogy a mai napig egy meleg szívű emberről van szó, aki minden lehetséges módon segíti a barátait.. legyen szó egy vacsora elkészítéséről, egy kis útegyengetésről a munkában, információ szerzésről vagy éppen bébiszitterkedésről.  
Nem is tartalak fel tovább, várnak téged elegen a jelek szerint. Sok sikert kívánok a továbbiakban.  

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!