This time we are face to face

“My main problem with cops is that they do what they're told. They say 'Sorry mate, I'm just doing my job' all the fucking time.”

Qadir sokkal egyszerűbb ember annál, minthogy egész nap öltönyben üljön és grafikonokat bámuljon. Bármennyire is szívén kezeli azt az ingatlanhálózatot, amit ő a saját vállalatának tart, bármennyire is szeret „tisztán” működni, a szíve mélyén sosem tudott teljesen azonosulni a jelenleg is körülötte ücsörgő üzletemberek mentalitásával. Néha úgy érzi, túl messzire került abból a Kabul külvárosi negyedből, ahol felnőtt és hiába tetőzik most az életszínvonala, vannak percek, amikor azt kívánja, hogy bárcsak most is Kabul nyüzsgő utcáin osztogatná az újságokat negyven fokban, mint gyerekkorában, csak hogy ne itt, a túlhűtött légkondicionált konferenciateremben kelljen a világ vezetőire mosolyognia. Gyűlöli ezeket a mézesmázos embereket, hiába ő is egy lett közülük. Pont ezért nem is panaszkodhat soha senkinek, túlságosan önirónikus lenne tőle.
Aztán ahogy őrjítően lassan telnek a percek, a másik munkaköre, avagy életmódja is kezd egyre csábítóbbnak tűnni neki. Bűnszervezet vezetőjeként nagyon sok mocskot tapasztalt már, de így is azt gondolja, hogy talán még a drogkereskedelemben is kevesebb a gyomorforgató pillanat, mint itt, ebben a színtiszta legálisnak kikiáltott közegben. Ott folyik időnként vér ugyan - de nem mindig! -, sokkal könnyeben tapad bűn az emberek kezeihez, de legalább mindenki a bőrén érezheti a tette súlyát amellett, hogy kendőzetlenül beszélnek egymással. Nem kell szépen megválogatni a szavakat, nem kell megjátszania sem magát.
A nagyemberek világméreteket öltő bizniszeire ez már korántsem igaz. Országok sorsáról döntenek, képesek mélyszegénységbe sodorni egy New Jersey államtól tízszer nagyobb országot is, csak hogy a bankszámlájukon az egyik számjegy eggyel nőjön. Mindezt úgy, hogy saját magukat egyenesen a „megmentőnek” kiáltják ki, akik befektetnek az adott országba és ezzel kisegítik a bajbajutott államfőket. Hát persze. Miközben azok szépen eladósodnak, New Yorki bankárok tárcája csak dagad, a kiszipolyozott pénz pedig értelemszerűen sosem kerül vissza a krízishelyzetben lévő országba. Miért kerülne? Mit érdekli őket, mi van a Föld másik pontján. Ki a francot érdekelnek más emberek sorsai…
Pont egy ilyen tervet hallgatott végig pár nappal ezelőtt attól a bankigazgatótól, ahol Qadir is tartja a többszörösen átmosott pénzét. Szemet hunyt, sőt, engedte, hogy az ő pénzével is „kereskedjen”, vagyis megforgassa azt az európai országban, hogy aztán kamatosan kapja vissza, de mélyen legbelül legszívesebben elhányta volna magát. Ezek az emberek, ezek a bankárok sosem tapasztalták meg, hogy milyen háborúban élni. De! Ez most nem Qadir gondja.
Qadir gondja a felé közeledő Justin Bancroft. Kár lenne titkolni, az igazság az, hogy nagyon is tart a férfitól, mivel nem tudja biztosra állítani, hogy nyomozó, vagy sem, de rengeteg olyan apró információt kapott már, amik utalhatnak erre. Márpedig, ha egy kis esély is van arra, hogy Justin nyomozóként sikeresen behatolt a Tiger esküvőjére, akkor Qadirnak van is oka félni.
Kétszeresen is meg van kötve a keze, ugyanis egyrészt tartania kell magát a jelenlegi üzletember szerepéhez, ami bár személyiségétől távol áll, azonban igaznak igaz, ha már van egy sikeres cége, hiba lenne tagadnia, hogy az. Másrészt pedig, ha Justin netalántán tényleg egy nyomozó lenne, akkor valószínűleg minden cselekedetét figyelik. Ahogy elcsavarták Tiger féltestvérének fejét is. Azt még nem tudja Qadir, hogy Martina azért közeledett Justinnal a háta mögött Tiger felé sok tíz év után most először igazán, mert ő is szeretné, ha bilincs kerülne Tigerre, vagy Martina mit sem sejt Justin hátsószándékairól (már amennyiben vannak, de tegyük fel, hogy vannak). Ez még egy olyan puzzledarabka, amit ki akar deríteni, nem véletlenül küldte el hozzá Tigert, csak épp az unokaöccse nem a lánnyal találkozott, hanem épp ezzel a bizonyos Justinnal. Nehéz ez, hiszen minél közelebb akar kerülni az információkhoz úgy, hogy közben a lehető legtávolabb tartja magát a nyomozótól, üzletembertől.
Tipikusan hozza azt a stílust, amit bár nem szeret Qadir az üzleti partnereiben, de teljesen hozzászokott már, úgyhogy most is csak a megszokott módon fog vele kezet. Úgy, mint bármely más ittlévővel, vagy épp cégigazgatóval.
- Bevezetőhöz képest egészen tartalmas volt - osztja meg vele egyébként teljesen őszintén a véleményét. Mindaddig, amíg szakmai dolgokról beszélgetnek, Qadirnak mondhatni „hazai terep” ez a beszélgetés és nem kell semmit máshogy csinálnia, mint ahogy cégigazgatóként teszi nap mint nap. Ő pedig nyilván nem fog másról beszélni, nem őrült, hogy megássa a saját sírját. Ássák azt mások már egy ideje neki. - Bár meglepő információban még nem részesítettek bennünket, úgyhogy remélem, a networking mellett is jó okot adnak arra, hogy rájuk szántuk a teljes napunkat. - Ennyi fontos személy kíváncsiságát ki kell elégíteni, ilyen téren Qadir is ösztönösen hozza a sznob mentalitást, mivel mérges lenne, ha csak olyan információkkal távozna, amit a saját pénzügyi osztálya is már kiszámolt. Vannak elvárásai az eseményt illetően, mint ahogy valószínűleg mindenkinek, akik most itt vannak.
Közben elhalad mellettük a FedEx ügyvezető igazgatója, aki kiszúrja Qadirt, ennek következtével egy gyors üdvözlő kézfogással zavarja meg a beszélgetésüket. A FedEx, mint amerikai csomagszállító vállalat szintén a New Yorki tőzsdén van bejegyezve, így jó okkal van itt. Kiolvassa a férfi szemeiből, hogy érdeklődéssel tekint felé, mintha csak azt üzenné, hogy „beszéljenek majd később”, ezt persze nem mondja ki hangosan, elvégre ő is jólnevelt, véletlenül sem hozná kellemetlen helyzetbe a jelenlegi beszélgető partnerét, Justint. Qadir után vele is kezet fog. Noha még sosem látta ezelőtt a fiatalembert, de az illem természetesen úgy kívánja, hogy megejtsenek egy gyors bemutatkozást mielőtt távozna az ügyvezető.
Ami azt illeti, a New Yorki üzleti világ eléggé gondosan átszőtt, nehezen kerülnek "nagypályára" új tagok, azt pedig már észrevette, hogy Qadir közvetlen köre sem ismerte eddig a Bancroftokat. Márpedig az internet írhat bármit, ha személyesen nem találkoztak velük évekkel ezelőtt, akár tíz évre visszamenőleg is, akkor vajmi nehéz beilleszkedni. A nagyok egyszerűen kilökik maguk közül az újakat, akkor is, ha azok ambíciózusak és kellően gazdagok is. Keresések szerint Bancrofték nem tekinthetők már újnak az üzleti szférában, ugyanakkor mégsem emlékszik rájuk senki mondjuk hat évvel ezelőttről személyes találkozások keretén belül. Senki, akiről Qadir tudna... Tervezi üsszedugni a fejét más vezetőkkel egy vacsora keretén belül és ha sikerül más cégigazgatókat is ellenük fordítania, akkor több szem többet lát alapon közelebb kerülhet a különleges üzleti szereplőkhöz. De ez majd a jövő, most épp itt áll vele szemben Justin. Nem tudja, jelenleg melyikük akar a másiktól többet. Egyáltalán akarnak egymástól bármit is itt és most? Szerencsére Qadir nincs lépéskényszerben.
- Láttam, közösen érkeztetek apáddal. - Ami értelemszerűen azt jelenti, hogy az apja is nyomozó, ahogy az egész vállalat mögötte is kamu lehet. Milyen gusztustalan.
- Szívesen megismerném őt is egyszer, ha jól tudom, még nem volt egymáshoz szerencsénk. - Márpedig jól tudja, ez a kifejezés is tipikusan csak bájcsevej. Közben megissza azt a pár csepp kávét, ami még a csészéjében maradt, aztán a kisasztalon távolabb tolja magától. Majd a felszolgálók eltakarítják, nem az ő dolga gondoskodni róla. Ami pedig az idősebb Bancroftot illeti, nem érdekli a férfi, legalábbis üzleti szempontból biztosan nem, csupán éreztetni akarja Justinnal, hogy tudja ám, hogy családon belül nem ő az, aki igazán a döntéseket hozza. Nem nézi le, de azért egy kicsit mégis jó szembesíteni azzal, hogy itt Qadir nem Justinnal, hanem az apjával van tárgyalópozícióban. Már csak a miheztartást végett is, nah. Ilyen ez a világ, Qadir sem szereti, de ha már mindketten ezt választották, ebbe kell burkolózniuk.

This time we are face to face

“My main problem with cops is that they do what they're told. They say 'Sorry mate, I'm just doing my job' all the fucking time.”

Tökéletes időben érkezik meg a JPMorgan Chase bank által rendezett pénzügyi konferenciára ahhoz, hogy kényelmesen elfoglalja helyét a tájékoztatón és még előtte szót tudjon váltani néhány általa ismert, de ritkán látott jelenlegi vagy egykori üzlet-társával. Estherrel, a pénzügyi asszisztensével érkezett, akinek társaságában különösen jól érzi magát. Már csak azért is rá esett a választása, mivel pontosan tudja, hogy merek képességekkel van megáldva a nő, ezenkívül pedig mégiscsak kellemesebb személyiség, mint a nála tíz évvel idősebb, szigorú tekintetű pénzügyi vezető asszony. Bárki bármit mond, a profizmushoz az is hozzátartozik, hogy milyen kinézetű és kisugárzású emberekkel veszi körbe magát Qadir és ő megteheti azt a luxust, hogy még az ilyen apróságokra is figyel.
Az egésznapos konferencia több előadásból tevődik össze, de Qadirt kifejezetten az első két beszámoló érdekli, melyek az átfogó képet adnak az üzletemberek számára arról, hogy milyen változások várhatóak a banki szektorban. Az előrejelzéseket a JPMorgan Chase kutatásai alapján foglalták össze és mutatják be most New York legnagyobb üzletemberei számára. A meghívottak többsége elsőkézből kapta a meghívót az eseményre, míg a maradék férőhelyeket drágán eladták. Qadir természetesen az első csoportba tartozik.  
Erre az eseményre nem érkezett testőrrel, azok a közeli épületekben várnak és ha Qadir jelezne feléjük, perceken belül megjelennének az épületben. De erre bizonyára semmi szükség, elvégre itt befolyásos emberek jönnek-mennek, a bank székháza maga is gondoskodik kellő védelemről, egymás ellen pedig kizárt, hogy bárki üzletember atrocitást tervezne elkövetni. Lényegében biztonságosabb hely nem is lehetne Qadir számára és ezt most nagyon élvezi.
Noha az első pénzügyi előadás teljesen hidegen hagyja (ezért hozta magával az szakértőjét), javarészt úgy tesz, mintha figyelne. A kivetített anyagról azonban időnként elveszi a tekintetét és ahelyett a megjelent hozzá hasonló drága öltönyös férfiakat és még drágább kosztümös hölgyeket pásztázza végig. Ekkor toppan meg a szeme egy ismerős arcon. Justin arccal hónapokkal ezelőtt kíméletlenül beleégett a retinájába, különösképpen az esküvői jelenléte miatt. Jó pár álmatlan éjszakát okozott neki akkoriban, viszont nem talált semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Justin ne az lenne, akinek vallja magát, így leállt a kutakodással remélve, hogy soha nem jelent már fenyegetést rá a sportos testalkatú férfi.
Tovább emeli a tekintetét és a mellette ülő férfit is megismeri, még úgy is, hogy Qadir a mögöttük lévő sorban ül tőlük jóval balra. Ahhoz a férfihoz több szál is köti, bár kétségkívül akkor véste az arcot az agyába, amikor Justin után kutakodott, viszont mégiscsak érdekes tény, hogy az üzletember Qadir unokaöccse anyjának a férje. Ez egy olyan rokoni szál, ami már majdnem kíváncsivá tehetné Qadirt, ám túl távoláll tőle, a bátyja volt barátnője (Tiger anyja) pedig sosem érdekelte igazán. Talán egyszer találkozott vele még harminc évvel ezelőtt. Mi tagadás, Qadir szerint is jól döntött a nő, hogy ehhez az üzletemberhez megy feleségül és nem Qadir bátyjához, ezt elismeri.
Az első szünetben Qadir megigazítja nyakkendőjét és a vendégekkel együtt kifárad a konferenciateremből, hogy az előtérben kialakított catering helyiségben igyon egy kávét. A székház legfelső emeletét végig üvegfal borítja, így kellően sok fény tudja megvilágítani a kihelyezett foteleket, bárszékeket és egyéb társalgó szigeteket. Pénzügyi asszisztense jelzi felé, hogy meglátogatná az illemhelyiséget, így Qadir ideiglenesen egyedül fogadja el a felszolgáló által felé nyújtott frissen őrölt kávéból készült kávéscsészét. Még vált pár szót az egyik üzlettársával, miközben az egyik üvegfal mellett kihelyezett pulthoz sétálnak, ahol lazacos szendvicsek és más fine diving módon tálalt finomságokat sorakoznak. Ekkor pillantja meg az épp felé közeledő Justint.
Nem örül, hogy szemtől szemben vannak, de valószínűleg ő maga is leszólította volna a nap folyamán, ha nem adódik ez a lehetőség. Úriember stílusa és a már régóta üzleti szférában mozgó attitűdje miatt nem bírna levegőnek nézni egy olyan embert, akivel váltott már pár szót az unokaöccse esküvőjén. Egyik kezében megtartja a csészét, miközben másikat Justin felé nyújtja, hogy kezet fogjanak.
- Justin Bancroft, üdv! - szólítja meg és egyben érezteti vele, hogy emlékszik a nevére még az esküvőről, ahol ugyan nem tudott túl hosszúra nyúló beszélgetést folytatni vele a lagzi folyamán, mivel Garrido a lányával keresztülhúzták a terveit, de azért nem feledkezett meg Tiger féltestvéréről és a lány barátjáról. - Esküvő után ismét - veszi vissza kezét a kézfogást követően, majd belekortyol a kávéba. Dél-Amerikai ízvilág, megismeri a savasságából. Remélhetőleg brazil, mivel dacból megfogadta Garridonak még évekkel ezelőtt, hogy nem iszik soha többet kolumbiai kávét. Persze ettől még nem fogja kiköpni, maximum titkolja majd.