- Paloma te egészen komolyan gondoltad ezt az egészet? - fakad ki rám a nővérem, miközben az tabletét lóbálja előttem. - Már megint arról hangos a sajtó, hogy a legkisebb Machado gyerek egy nála 20 évvel idősebb pasival távozott az apja klubjából. Nem értem miért teszed ezt a családoddal. - kiabálja felém, érzem a hangjában a megvetést, amit tanúsít felém és a szeretete halvány jele is eltűnik a mostani beszélgetésbe.
Én csak fáradtan intek neki, hogy vegye halkabbra a hangerőt, mire még közelebb lép az ágyamhoz, a fejem, még mindig a párna alatt van, amit akkor húztam rá, amikor berontott, hogy a szememre vesse a bűneimet, amit a hétvégén követtem el. Egy másik hangot is felfedezek a szobában, a két nővérem olyanok, mintha egyszerre akarnának mindketten az anyám helyébe lépni, aki már 12 éve nincsen köztük. Úgy érzik, hogy engem nevelni kell még, mert 15 év korkülönbséggel nekik felelősséget kell vállalniuk értem. Igen, ők a nagyobbak a családban, én a kései gyerek vagyok, akit anyám 45 évesen szült, és amikor 7 éves voltam meghalt egy balesetben, de apám tökéletesen helyt állt a nevelésemben ezután is. Az nem az ő sara, hogy egyszerűen nem tudok megférni a bőrömben és szeretem kiélvezni az életet. Igen vannak baklövéseim, ahogyan az is, hogy egy majdnem 40 éves csávóval töltöttem egy éjszakát, de esküszöm nem nézett ki annyinak, de lehet csak a túl sok tequila okozta a félrenézést, amit pont ő fizetett nekem.
Apunak a világ minden részén vannak klubjai, ami olyan mértékben jól megy, hogy a new yorki vezetését rám hagyta, bár sok mindenbe nincsen beleszólásom, de tudom, hogyan kell csalogatni a vendégeket és a fiatalságom ellenére, bár segítséggel, de egészen jól vezetem a helyet. Persze ez egy kisebb klub, nem egy las vegasi nagy kaszinó, ami szintén a családunk birtokában van ,de azt a bátyám kaparintotta meg előlem. Mindig azt szajkózzák nekem, hogy még fel kell nőnöm, már csak 5-en vagyunk a családban, apu már kezdi úgy érezni, hogy neki túl sok ennyi munka és próbál mindent szépen lassan átadni a 4 gyermekének. A nővéreim nem igazán efelé az élet felé vágyakoznak, ők teljesen mások, mint én vagy apu, és a bátyám, aki pontosan olyan mint én. Ő az aki minden pillanatot megragad, nem tervez annyira előre és nem vágyik olyan nagyon a világmegváltásra, de az ikertestvére ennek az ellentéte, mint a fiatalabb nővérem is. Nekik terveik vannak, az egyik ügyvéd lett, a másik orvos, mert ezekben a szakmákban van hírnév és megbecsülés, mármint olyan, amilyenekre ők vágynak, nem én.  
Én csak a bátyámmal értek igazán szót és apuval, de  Amerika teljesen másik felén élnek mindketten, én meg itt rekedtem New York-ban összezárva a két másik kattos Machadóval. A családunk híres világszerte, a nagybátyám színész, apu másik tesója pedig politikus, így mindig van valami apróság, amivel a kisebb generációt is kivesézhetik a lapok, ahogyan engem is, és meg is teszik, de én arok is nekik rendesen körmölni valót. Nem titkolmm el, hogy falom a életet, imádok bulizni és úgy élni, mintha nem lenne holnap, nem törődni a következményekkel, hiszen engem már nem vesz elő úgy apám, mint a tesóimat, már hagyja, hogy éljek. De szerencsétlenségemre, a két Machado nővér szereti rendezgetni az életem, holott már 2 éve nem élek velük egy helyen, csak a város azonos, de mindig megtalálnak, hiszen tudják hol lakok.
A nevünk kötelez, apu által minden nap megjelenik valamilyen cikk az éppen aktuális munkásságáról, ja igen nem csak a klubok tartják fenn eme fényűző életet, amit olyan mértékben űzök, hogy a családom már lassan nem tud szemet hunyni, apunak egy óriási IT cége van. És itt jön az a kis vicces csattanó, hogy a lázadó lány, nem mindig a bulikra vágyik, van egy kis célom, ami talán nem olyan nagyravágyó nem olyan mértékben izgalmas, mint a klubok vezetése, de van benne kreativitás és potenciál, bár a férfiak sokszor furán néznek rám, hogy egy magamfajta lány, mégis mit érthet a gépekhez. Az a lány, akit a bulik, a zene, a tánc éltet. Elmondom neked, hogy semmit, de rajta vagyok az ügyön, ezért is iratkoztam be egy egyetemre, ahol minden ehhez szükséges dolgot elsajátíthatok, miközben kibulizom magam. A bátyám fogja apám majdnem összes klubját megörökölni, amint apám nyugdíjba vonul, a nővérem, nem szeretné birtokba venni az IT céget, hiszen orvosként van elég nagy kihívás az életében, a másik nővérem, ugyan része a csapatnak, de nem tudja elvezetni ezt az egészet. Valamiért úgy érzem én leszek a megfelelő személy erre, egyszer, de addig muszáj lesz megtanulnom mindent, ami ehhez kelleni fog. Apu hisz bennem, a nővéreim remélik, hogy egy Marchado fogja tovább vinni apu nagy kreálmányát és a bátyám, aki emiatt hülyének néz, de tudja, hogy ha valakinek menni fog az én leszek. 19 éves vagyok terveim ugyan vannak, de az nem a nagyravágyás, csak a túlélés, hogy legyen holnapom, és élvezhessem azt. Bár most a fájós fejemmel nem igen tudom értékelni ezt az egészet.
- Na jó Paloma, ideje felkelni és elindítani a napot. - rángatnak egyszerre ki az ágyból, mire én álmosan csak engedek nekik és mint egy csodás plüss maci csúszik ki az ágyból és veszem rá magam, hogy elinduljak a mai napon, mert ma nagy nap lesz, apu végre meglátogat minket fél év után. Van egy sejtésem, hogy a cikkek miatt teszi, de mintha úgy rémlene, hogy a bátyám is vele tart, szóval lehet nem csak én leszek a ludas ebben az egészben.

Minden egyetemista tudja milyen, amikor vizsga vizsga hátán van, az én esetem még egy kicsit nehezebb is. Az én tanulmányaimnak egész egyszerű az előzménye, a család, de az agyamnak sokkal több megterhelést kell elviselnie, amikor egy bizonyos programnyelven kell programozni az egyetemen, nem vagyok én ilyen beállítottságú, de mégis erre akarom ráerőltetni az agyam, mert úgy hiszem képes vagyok rá. 1 év, ennyi telt el a suliból, egy másik félév amikor pihennem kellett, és most itt vagyok ismét, a harmadik szemeszter végén, sikítani tudnék. Sikítok is, de itt már senki nem hallja, a klubban szól a hangos zene, itt elfeledkezhetek arról a sok szarságról, ami a jövőhéten vár rám. Mindenki nagy reményeket fűz hozzám, hisznek abban, hogy menni fog a diploma, de én nem tervezek sosem előre, ennyire nem. A suli is csak azért jöhetett szóba, mert én akartam és mert egy kicsit azért mégis vannak terveim, de ezek olyan messze vannak még, hogy nem kell ennyire előre nézni. A mai este csak az enyém és a barátnőimé, a klub adott, ahol minden hétvégén töltjük az esténket, az apám klubja, az én klubom.
Pandorának a klubnak a másik vezetője, az én jobb kezem, aki a hátán viszi az egészet, ma is csak legyintett felém, amikor megkértem, hogy tartsa a frontot. Minden szombaton ez van, a többi napon a toppon vagyok ha nincsenek a vizsgák a nyakamon, hiszen a hétfőt és a keddet kivéve nyitva vagyunk. Sok dolgunk amúgy sincsen, egy tökéletesen bejáratott csapatot vettem át aputól, ebbe tartozott bele ő is. Mivel tudtam, hogy ma nem kell aggódnom semmi miatt, a bárban kezdtük a csajokkal, az én legjobb cinkosaim ha buliról van szó, akikkel mindig ki lehet rúgni a hámból, legyen hétvége vagy hétköznap.
- Sissy, mi lenne ha ma nem kevernénk mindent, a másnapi fejfájás már engem is utolért. - nyavajgok neki egy kicsit, mert még csak 19 éves vagyok már tudom milyen, amikor annyira rossza a macskajaj, hogy két napig nem tudok magamról. Ők idősebbek nálam, máskülönben nem adnák ki az italokat, mert hiába a saját családom tulajdona, még nekem sem szívesen adják ki a pultosok, hiszen apámnak szigorú szabályai vannak erre, mert első a biztonság és a szabályok betartása, és itt az USA-ban nem vagyok még nagykorú, még mázli, hogy bejárásom van a pultba ha más nem segít.
- Mit szólsz a tequilához? - szólal meg mögöttem egy érces, de igen csábos hang, mire lassan hátrafordulok és egy igen jóképű férfi áll mögöttem. Előveszem legszebb mosolyom, hiszen miért vagyok itt ha nem szórakozni, és már érzem is a vállamra nehezedő kezeket a csajok felől. Hátra pillantok rájuk, majd bóintok nekik, hogy ne aggódjanak, mire a szorító kezek elengednek és én szinte kettesben maradok a férfival, akiről a második kör után megtudom, hogy Blaze-nek hívják.
- Tudod én olyan könnyen azért nem adom be a derekam, sokkal több kell ahhoz, hogy kiadjam ezt az infót magamról, kedves Blaze. - incselkedek vele, mert engedi és vele még ez is igazán izgalmas. Nem vagyok olyan lány, aki minden pasi ágyába bemászik, de ha van egy olyan férfi, aki megnyer magának, akkor szó nélkül vele tartok. Blaze csak közelít hozzá, de a ma estének úgy indultam neki, hogy mindent vagy semmit, de a semmiről már régen lecsúsztam, így itt az ideje, mindent megszerezni.
- Akkor hogy hívjalak el táncolni? - kérdezi szétett kezekkel, amire felkacagok, de nem olyan kislányosan, inkább kicsit kétkedően, hiszen ha ez akadálya lehet az egésznek, akkor lehet nem ő lesz az én emberem. Nem tudom hány éves lehet, nálam idősebb, látszanak az arcán az évek, és a tapasztalat, de mégis annyira vonz a lénye, hogy ezt nem engedem akadályként felemelni kettőnk közé.
- Most komolyan tőlem kérsz tanácsot, hogyan hívj táncolni? - húzom fel a szemöldököm, majd a pult felé fordulok, ezzel is egy kicsit több infót készülve elárulni magamról a férfinak.
- Maya, kérlek dobj meg a legjobb whiskyből, ami a pultban van. - mosolygok rá a pultos lányra, aki nagyjából annyira utálhat, mint amennyire szereti a munkáját, mert a szem forgatáson kívül sosem szól vissza, de érzem a köztünk lévő feszültséget. Nem sokan tudják elviselni, hogy én csak úgy megkaptam azt az életet, amire mindenki vágyik, de ők azt sem tudják, hogy fiatalon el kellett veszítsem az anyukámat és úgy felnőni, hogy a testvéreim már régen a nagyok életét élték, amikor én elkezdtem a sulit. Nekem nehéz volt, és a jövőm sem éppen sétagalopp talán ezért is vágtam bele a fejszém egy olyan dologba, mihez talán sosem fogok teljesen érteni, de megpróbálok. Nem mindig ellenszenvet kell kiváltanom az emberekből, hanem néha nézhetnek egy kicsit szerencsétlennek, mert az IT világában az vagyok például.
- Vagy nagyon sokat jársz erre, hogy név szerint tudod már a pultosok nevét, vagy az első megérzésem igaz volt és hogy valahonnan ismerős vagy nem egy szar csajozós duma lett volna. - húzza össze a szemét, mint aki jobban szemügyre akar venni, de a fények ezt nem biztos, hogy annyira engedik, na meg a pár pohár tequila amit együtt gyűrtünk le.
- Luana - nyújtom felé a kezem pimasz mosollyal az arcomon. - Machado, igen valószínűleg jók voltak a megérzéseid, Marchado Industries, na és a club is az enyém, vagyis a családomé. - helyesbítek, mielőtt kapom az újabb szemforgatást a pultból, ha meghallja valaki, hogy magaménak vallom a klubot.
- Nos, Luana… - felemelem a kezem, mielőtt folytatja.
- Csak Lu, anyu hívott mindig Luana-nak. - kérem, mielőtt, megint kimondani az egész nevem, szép, imádom, de a Lu egyszerűbb és kötetlenebb, akárcsak ez a mostani kis beszélgetés.
- Lu, irány a táncparkett? - elnevetem magam, majd a pultról lekapom az üveget és közelebb hajolok hozzá.
- Hát ez nem volt a legkreatívabb meghívás, de legyen, mi lenne ha nem itt táncolnánk? - mosolygok rá, felmutatva közénk az üveget, az ajtó felé bökve a fejemmel, jelezve, hogy ideje lelépni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szeretném első körben megjegyezni, hogy szép, kellemesen csengő nevet választottál a karakterednek, nagyon kellemes.
Tizenkilenc éves életkori sajátosság, hogy az ember lánya lépten nyomon újdonságra vágyik, adrenalinra, hogy feszegeti a határait. Éppen ezért azt gondolom, hogy kicsit túlzásba esnek a nővéreid, hiszen normális, hogy szórakozni jársz. Mikor ha nem most? Dolgozol, egyetemre jársz, szükséged van arra, hogy kiengedd kicsit a gőzt magadból. Az azonban érthető, hogy aggódnak és szeretnének megóvni a rossz döntésektől, ne haragudj ezért rájuk.
Édesapád azért igencsak sajátos humorral rendelkezik, nem fogyaszthatsz alkoholt a klubban, mert nem vagy még huszonegy éves, de azért minden probléma nélkül rábízza az egyik szórakozóhelyét az ugyancsak kiskorúnak számító lányára.  
Nem lehet egyszerű dolgod úgy, hogy megpróbálsz helytállni mindenben, miközben a saját utadat is meg kell találnod.
Drukkolok, hogy sikeresen vedd az akadályokat amiket az élet tartogat még számodra, éld meg a pillanatokat és állj a sarkadra, ha úgy érzed igazságtalanság ér!
Színt és rangot admin ad majd, foglalózz és mehetsz is játszani.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!