Az egészben van valami szürreálisan valószerűtlen. 17 évesen tedd át a székhelyed egy másik városba, egy másik életbe, mintha ez olyan természetes lenne, kiraknak innen és bebasznak oda, mert ez így van rendjén. Természetes. Egyértelmű, én vagyok a hülye, hogy nem látom ezt tényleg annyira nagyon helyénvalónak. Hagyd ott az iskolát, hagyd ott a barátaid, visszavárnak. Lócsöcs. Nem várnak haza, el fognak felejteni, persze lehet telefonom, amin lehet tartani a kapcsolatot, ó hát lehet videó hívni és végig nézni, ahogy bulikba járnak, míg én elrohadok a távoli rokonoknál, míg a pasid felszed valami ócska ribancot. A pasid, akiért küzdöttél, mint malac a jégen, többszöri pofára eséssel megfűszerezve, meg egy szar búcsúszexszel. Nem lázad az okos kislány, nem mond nemet, mert apukának dolga van, neki el kell mennie üzleti útra. Miért hittem, hogy majd miattam megváltozik? Repülőztem egy hosszabb műszakot, mit is nekem 8 óra a levegőben, míg a szívem hatezerrel kalimpál, mert hős vagyok, meg bátor is, de mégis csak valami új veszi kezdetét. Pár hét, meg én el is hiszem. Apám addig fogja bent tartatni a kedves jó édesanyám, míg van nő, akit kefélhet és abból fog akadni bőven. Toljuk félre ezt a problémát az étlapról, mondjuk, hogy most nem ezt zabáljuk be, jól laktunk, lépjünk tovább, oda ahol várnak, mert engem itt várnak. Na hiszen, ez sem tölt fel, semmi sem teszi, a félelem gyűrűzik a gyomromban. Ezer leltárt végeztem agyban, mi maradt otthon, ami fontos, de csak a szívem és a lelkem, a haragom velem utazott, szétette a beleimet és a dühöm sem lohadt le, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, ők pont annyira nincsen elájulva, hogy elpotyázok náluk, ahogy én sem. De még mindig jobb, mint a másik opció, a nagyanyám, aki olyan úrid dáma, hogy aranyozott wcbe szarik, igaz felülni már egyedül arra sem tud, de parancsokat ugatni, abban zseni. Emy olyan kedves, hogy máris érzem, nekem itt nem kell haragvó tininek lenne, mert a kapszula az én fogaimat tömi majd el, ők meg legfeljebb rám sem rúgják az ajtót. Pedig a harag bennem zenél, vakkantássá teszi a válaszaimat a kocsiban, én vagyok itt a sértett fél, de az is igaz, hogy apámra kéne ezt borogatni, mert, ahogy haladunk előre a nő egyre szótlanabb, végül veszek egy mély levegőt. Jainieről kérdezem, Axtonról, hogy vajon zavarni fogom őket? Kinevet, örülni fognak. Egészen biztos. Szétharapom a szám. Melyikük van otthon vajon? Senki. Végre egy jó hír. Mennyi idősek is? Szégyellem, hogy ezt sem tudom, az instagram ugyan elmondaná, de csak a képeiket nézegettem meg, próbáltam elképzelni, hogy milyenek lehetnek, oltári hiba volt. Fészekelődöm az anyósülésen, otthon akarok lenni, beszívni a pasimmal, aki már tuti, hogy lecserélt. Megállom, hogy a mobilom nyomkodjam, illedelmesen kérdezgetek, a rádióhoz sem nyúlok. Mennyire jó vagyok már, nekem ezért jár piros pont, egyből öt, hogy nagy jutalommal kezdjek. Apám persze telenyomta a bakkártyám, hogy ne okozzak gondot, már neki persze.
Hál ima, hogy tényleg nincs itthon, itthon… otthon, itthon, szóval ebben a lakásban senki, így nem kell végig jó pofizni, ahogy átvonszolom a bőröndjeimet a küszöbökön, és azt sem, ahogy undok szájhúzással nézek körbe a szobában, amúgy meg nincs vele semmi baj, csak nem az enyém. Csenevészen pakolok ki, lesz időm, meg nem is szeretnék, hátha hívnak, hogy mehetek is haza, itthonról… kezdek kicsit összezavarodni. Kedves Naplóm… bárcsak jönne egy zombi apokalipszis és azzal kezdenék, hogy felzabálják az agyam. Mert van, csak nehezen használom, mintegy kifullad kutya a hóban. Sosem volt kutyám. Az erkély esküszöm a legjobb az egészben, bár retek hideg van, befagy a seggem, mégis kiállok, megszemlélem szemben a házakat, a kis parkot, a kocsikat, itt majd lehet suttyomban bagózni. Meg sem kérdeztem, hogy őket zavarja-e? Videó chatben körbe vezetem Jest a szobában, a polcokon hagyott könyvek borítóján, vidám ágytakarón, a fotel, tv kombón. Sír, kinevetem. Vigyázzon a pasimra. Okosan, messziről, megígéri, nem fog. Bontom a vonalat, lehányom a ruháimat magamról. Akkor legyen, tegyük meg, mozduljunk ki, kérjünk házirendet? Hozhatok fel pasikat? Csajokat? Kutyám lehet, de vicces vagyok. Rövidnadrágba bújók, trikó, rá melegítő felső, úgyis csak este jönnek haza. Jainie valami különórán van, Axton meg melózik, vagy lehet lóg, de ki emlékszik már rájuk? Axra még esetleg, egyszer lerúgta a homokváram, aztán a vesém, és a hajam is tépte, de ettünk együtt homokot, bár lehet csak én, ő meg etette velem, hígfosást kaptam tőle, de legalább tudom, hogy így hat. Kávé, nekem kell egy kávé, erős és hatásos. Zokniban battyogok a konyhába, elhaladok a mellettem lévő szoba előtt, elfog a kíváncsiság, hogy bepillantsak, de még lesz időm, amúgy meg pisilnem is kell. Sikeresen rányitok a wcre. Gyűlölöm ezt, hogy nem tudod, mi hol van, melyik ajtóm merre nyílik, hol van villanykapcsoló, merre rúgsz ajtófélfába, hol van a kávé? - Kiégett a körte a fürdőben. – máris hasznos tagja vagyok a családnak, most mondja valaki azt, hogy nem így van, minő megfigyelések, mert sötétben mostam kezet! Lehet nem is szappannal, hanem valami mást csorgattam a tenyerembe. Bepördülök a konyhába, óh, ohhó. – Hát helló – te formás hát, te kerek segg. Talán nem Emily ténykedik a konyhában, nem az ő feje van félig elveszve a hűtőben, legalábbis határozottan nem úgy tűnik. Mivel a felismerés gyomron vág, gyors fohász, hogy valami szomszéd legyen, egy hulla idegen, Jainie faszija, az is tabu, de mégsem annyira, mint bárki más, aki ilyen szemtelenül bámulok. Valaki felcsavarta a fűtést.
Kurva ritka, hogy az a pöcs előbb elenged. Mert valami ultrafontos megbeszélése van éppen egy lemezkiadóval, akinek a zenekarairól rendre szar kritikákat jelentet meg. Gondolom lejjebb akarják vonni az apanázsát, ez meg nem tetszik a hájas belének. Így viszont, hogy nem kell kódorognom az ebédjéért két órát, elkap a haszontalanság érzése. Nyavalyoghattam volna neki, hogy had legyek bent, de akkor meg ásványvizes futárrá avanzsáltam volna. Tudod ki. Így viszont az ebédpénz is ugrik, amiből mellesleg az én ebédem is megvan mert már rég nem onnan kapja a kajáját ahonnan hiszi. Haza kell mennem kajálni, este meg lelépek valamerre, hogy ne kelljen a családomat hallgatni. Elvileg ma jön hozzánk valamelyik fokú valamilyen rokoncsaj akire nem igazán emlékszem. Valahol Skóciában laknak ők is, csak a Hynde család nem egy összejárkálós fajta. Anyám szólt, hogy valami lett a csaj anyjával és az apja meg megkérte őt, hogy addig vigyázzon már rá. 17 éves, ki ne maradjon a gimiből, ne legyen terhes, ne drogozzon meg ilyenek. Átmeneti szükségmegoldás. Horkantva lekommentáltam, hogy lassan Wells is tejelhetne ágybért, ez a csaj meg majd lakbért. Más se hiányzik. Remélem ez a csaj is vegán, szabadságharcos eszmékkel egy kicsi és törékeny testben, nulla világlátással, apuci pénzén. Remélem majd hallgathatom az ömlengős telefonbeszélgetéseit az otthon hagyott faszijával is. Kész kéjmámor lesz az életem, előre látom. Néha megértem Paige miért tol annyi szart magába, kap egy szűrős szemüveget és a világot máris másképpen látja. Teljes katatóniában sétálok hazafelé, rátolok plusz egy metrómegállót is. Kéne egy kocsi. Újfent, vagy Paige többször hagyhatná itt a nevelőfaterjáét. Amíg nem én fizetem a benzint, addig nincs min szenvedni. Mindig szerettem a vezetést, de ebben a városban úgy érzem minden rohadt centire jut legalább 3 ember. Egyszerűen fullasztó tud lenni. Lelkiekben elképzelek otthon valami isten hozott bulit, akkor remélem hagytak nekem süteményt. Mióta Jainie nem eszik cukros-tojásos dolgokat, minden nekem marad. Amilyen picsa, a bolygó kihalását látja egy tányér fánkban is. Amikor felvilágosítottam, hogy taxival jár, műanyag pohárból issza a kávéját és dohányzik, hozzám baszta a salátáját. Nők. Veszek pár sört a sarkiban, Yusuf ma is nagyon kedves, rám akarja lőcsölni az anyja curryjét. Egy héttel ezelőtt is ez volt kint. Állítja, hogy jó. Csomagoltatok belőle Wellsnek ebédre, had fosson mint egy pelikán. Kár, hogy nincs kedvem pénzt költeni rá, úgyis olyan magasan vagyok fizetve. A ház előtt csak elmormolom a könyörimát, hogy remélem elvitték várost nézni vagy valami és kimaradok a smúzolós körből. Amúgy is, hány éves lehet? 12-3? Lehet még a fogszabályzós mellnövesztős korszakát éli a reggeli pattanás keresésekkel. Sóhajtva megyek fel. Utolsó előtti emelet, a fasz akar a legfelsőn lakni, ha szakad a tető akkor ránk szakadna. Szégyen de hallgatózom az ajtónál, néma kuss. Még nyálas zene sem szűrődik ki. Semmi. Benyitok és lelököm a cuccaimat szokás szerint. Úgy tűnik egyszerűen, hogy senki sincs otthon. Máris megnyugszom. Ledobom a cipőimet az előszobában és első körben megyek a konyhába, remélve, hogy legalább valami ebédnek kinéző szar van itthon. Meg a söreimet is be kell rakni persze. Igaz nincs nálam a címkéző, hogy eltöröm a kezét annak aki hozzáér, de remélhetőleg nem egy 12 évestől kell ezt féltenem. A látványtól elcsüggedek. Semmi kaja, csak valami gombás babos fos, ami biztos nem az én kosztom a háznál. Megüti a hang a fülemet. Milyen villanykörte? Felegyenesedek, becsukom a hűtőt és meglepve nézek a csajra. Pontosabban próbálok az arcára nézni, de a rengeteg szabad bőrfelület vonzza a tekintetem. Biztos Jainie barátnője, nem is mondta, hogy ilyenek is akadnak köztük. Az arcához érve megkondul a vészjelzőm. A szemek. Baszd meg. - Saly? - édes faszom most segíts meg, azt nem mondta senki, hogy nem egy taknyost várunk Frozenes pólóban. Egy Hannah Montanat vártam vagy valami. Higgadjak le szépen, rokon. Vigyázunk rá amíg helyre nem áll a családi szaruk. - Megváltoztál. Alig ismertelek meg. - majdnem betoltam a baszható kategóriába, szerencsére időben kapcsoltam. Most oda kéne menni megölelni? Puszit adni? Kezet fogni? - Mikor jöttél meg? - maradjunk ennél, mit adjak neki? Hány éves lehet? Azért elmosolyodom. Családtag, mit tudom én honnan. Kedves leszek, elviselem. - Kicserélem. Rejtély, hogy hogy a faszba ég ki mindig. - annyira nem, Jainie néha napokig ott van benn és vagy a mellét bámulja a tükörben, vagy a súlyát méregeti, vagy sminkel. Annyiból az egész házat ki lehetne festeni, de sebaj. - Szabad már sört innod? - mérem végig megint. Tényleg nem tudom hány éves. Tré megkérdezni?
Kezdetét veszi a viszonzott mustra, még a kedvem is sokkal jobb lett komolyan mondom, elkönyvelem apró játéknak. A tekintetében felvillanó felismerést némi elégtétellel vonom körbe. Végig pörögetem magamba, hogy kellett volna bugyit venni és lehet a melltartó is előnyős lenne, lévén totál kiment a fejemből, hogy Axton sem 13 éves már, én sem vagyok annyi. Anyám mellett meg simám végig flangálok egy szál semmiben, most azonban úgy vizsgál végig, mint aki agyban helyre kattintja, ki is lehetek. Nem az esti numerája, az teljesen biztos. A nevemmel szinte megbökdös, közelebb sétálok, megáll az eszem. – Kire számítottál? – lehet halom átmenő szolgáltatás van náluk, pedig a lakás maga nagyon otthonos, a sok virággal, amit biztos nem ő tart életben és biztos, hogy én sem fogok, egy kaktuszt kiírtok a nézésemmel. – Eltelt kis idő, de a te javadra is. – kedélyes mosollyal pillantok megint végig rajta. Atyaszent szűz. Hányadrendű rokonom is ő? Az anyja testvére az anyám testvére, vagy valami hasonló, jellemzően képben vagyok, mint mindig, ha a családról van szó és nem érint közvetlenül, pedig a szívem felzúg, a fülemben hallom, ahogy kifelé lódul, mi a picsa történik? Játék. Adjunk neki ezt a jelzőt, én pedig nagyon szeretek játékokat görgetni, veszíteni pedig képtelen, mindig is az voltam, az lehet az oka, hogy egyke vagyok, sosem kellett senkivel osztoznom, a pónin sem, amit 10 évesen megkaptam és senki sem tudja mi lett vele, valaki biztos megörökölte, vagy apám jó üzletet csinált belőle és elpasszolta valami félig őrült ló bolondak. Sem sakkban, sem kinevet a végénben nem vagyok képes második helyen végezni, engem győzni idomítottak, emiatt lettem örök vesztes, mert egy idő után nem hajtott a versenyszellem, nem volt láza, nem lévén jelentősége. A győztesek élete sokkal nehezebb, mint a veszteseké, hiszen nekik ott a remény, hogy egyszer elsők lesznek, de a csúcson megmaradni sokkal nagyobb kihívás semmint azzal bárkinek hosszan szembe nézni. Meg is van a válasz, hogy miért nem vagyok élsportoló. Felpillantok a falon ketyegő órára, gyors fej számolok. – 3 órája sincs, még ki sem pakoltam. – a hangom csupa kedvessége, és közben nem tudom nem őt nézni. Hol van a kisfiú a partról? A kocsi hátsó üléséről, a srác aki nyalókát lopott nekem, akivel együtt vittük el a balhét azokon a bizonyos nyarakon, amikor lepasszoltak minket a közös telekre, hogy senkinek ne legyünk útba. A srác, aki ellopta a naplóm és elásta? Akinek már akkor is bőven útban voltam, de kislányos rajongással üldöztem felfedező útjain. Mikor érett férfivá és erről én, hogy maradhattam így le? Belepillantok zsongító kék szemeibe és hagyom, hogy átjárjon ennek forrósága, bizsereg a lábujjam is. Bajban leszünk, ez már nem kérdés. – Lehet a foglalatban van valami hiba. – micsoda villanyszerelő lettem menten. – Segítek benne? – fogom a létrát, kisszéket, fellépőt, puffot, a seggét közben, hogy le ne essen, csakis a jó szándék vezérel. Feldorombol bennem ez a fura érzés, ami miatt a dilidokim krónikusnak bélyegzett és enyhén szociópatának, de én azt mondom merő kíváncsiság és ki ismerhet jobban, mint én magam? Ellépek mellette, meg sem állok a konyhapultig, hátat fordítok neki, letámasztom a két kezem és könnyed mozdulattal felhúzom magam a kávéfőző mellé, a két bokám összekulcsolom, feljebb csúszom, hogy ne bukjak orra. Csak a szemöldököm szalad fel kedélyesen. – Ki tilthatja meg? – sejtem mire utal a kérdés, de ne aggódjon, nem kell vigyáznia rám, de ennek ellenére megtehetné. – Kirúgtak? – hogy itthon van? Gecizős kis kérdés, de csak heccelem kicsit semmi egyéb, na meg a határokat próbálgatom, milyen lehet a humorérzéke? Biztos van neki, mennyire lehet szót érteni vele? Remélem nagyon, közelről. – Emy azt mondta nem jössz csak este. – emiatt a lenge öltözékem, és egy pillanatig sem bánom. Bízom benne, hogy megkínál egy sörrel, ha már felhozta, nem csak színtiszta érdeklődés és nem azt a poént süti el, hogy akkor hozz nekem is egyet, csalódott lennék. Kifejezetten tetszik, hogy nem kigyúrt állat, hanem formás, ízlésesen keskeny a csípője, kellemes magassága, noha én is 172 centi vagyok, nem egy tipikus törpe, szóval igen, kedves Axton kicsit lehet megváltoztam.
Nesze nekem Hannah Montana meg a felismerés azt illetően, hogy mi a fasz történik ebben a házban. Arról nem volt szó, hogy Salyna jön. Illetve lehet mondták, csak kurvára kiment a fejemből ami őszintén szólva nem meglepő. Keresem őt az emlékeimben, próbálom fóliával ráilleszteni a múltbéli önmagára. Legalább 7-8 évvel fiatalabbnak kell lennie nálam. Felmérő a pillantásom, szembe is köpöm magam, hogy majdnem beraktam Jainie barátnői közé, hisz megálltam a formás lábak tanulmányozásánál. Észben tartom ki ő, hogy egyáltalán nem kislány. Sőt, egyáltalán nem az. Ezt azt hiszem nem akarom végiggondolni. Egyszerűen csak összezavart, hogy régen láttam és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Anyám nyilván valamire ráfogná ami tartalmazna szexet, ő mindent ahhoz köt. Biztos frusztrált vagyok, beszéljünk róla meg ilyen buziságok. Felsóhajtok, majdnem rászólok, hogy ne jöjjön közelebb, az viszont hogy hangozna? Szeretettel kéne fogadni, csinálnom neki egy szendvicset meg ilyenek. Vagy kicserélnem egy kurva villanyégőt ha már itt tartunk. - Nem tudom. - kire is? Egy fogszabályzós kislányra aki mindig jönne utánam, hogy játsszak vele. Ő lehet 5 éves én meg 13, a reggeleim a szőrszálaim számolgatásával és maszturbálással telnek, Saly pedig rendületlenül ostromol mindenféle játékötlettel. Néha csak ül, rám néz a nagy, kék szemeivel, elgondolkodik olyan dolgokon amiket egyáltalán nem ért. Lelépnék a haverjaimmal egy béna sulibulira, rá kell vigyáznom és nem mehetek. Bezártam a garázsba amíg megittam egy sört apám készletéből. Sírt, megsajnáltam. Itt áll most előttem, sehol az álmodozó nézése, az érzés, hogy bármit mondok el fogja hinni. - Ja, sikerült megnőnöm. - elvigyorodom, nem kell ennek ilyen rossznak lenni meg kényelmetlennek. Átható a pillantása, félreértem. Bassza meg, hát ő is régen látott. Másképp nézek ki, más vagyok. A családjaink elég messze laknak odaát egymástól, érthető ha nem hétvégéztünk együtt az elmúlt években. Sőt, nem karácsonyoztunk együtt meg semmi ilyesmi. Akkor tudtam volna arról, hogy atomfegyvert teszünk a mellettem lakó szélerőmű természet mellé. Csak normálisnak kell lennem, elképzelni a dolgot, hogy gépre tették és lerakatták itt vele mint egy szaros csomagot. Pontosan ráadásul nem is tudom miért. Két nővel élek alapból együtt, kifejlesztettem a hangszűrés képességét. Csak minden harmadik vagy negyedik szót jegyzem meg, hogy ha kapom anyám nyugodt hangú, agresszió-koszorúba font kérdését, vagy Jainie hisztérikus racsítását azt illetően, hogy figyelek-e akkor tudjak mit idézni. Évezredes módszer, mégsem jönnek rá hanem rendületlenül beszélnek. És beszélnek. Még tovább beszélnek. Vajon milyen csaj lett? Éltanuló? Vegán? Züllött? Csak venne fel magára valamit amíg akklimatizálódom a jelenlétéhez. - Anyám itt is hagyott? - pedig teljesen abban a hitben voltam, hogy legalább várni fog egy svédasztalos babazsúr, tehát felzabálhatom a sütemények felét gond nélkül, mert hát gyerek ne zabáljon cukros szarokat, a végén nem tud aludni. Se svédasztal, se kislány. Van üres hűtő, meg egy, szóval egy, tehát Salyna. Elég ostobának érzem magam ahhoz, hogy baromságokat kezdjek kérdezni tőle. - Azt hittem lesz valami kaja. Vagy cukrászda. - nem is palástolom a csalódott élét a hangomnak. Nem foghatom már kézen, hogy elvonszoljam sütit enni. Őt úgy érzem nem tudnám megvenni egy szelet tortával. Pedig nem is szólalt meg úgy igazán. A tekintete a nyakamba dobja a láncokat, mély levegőt kell vennem. Mi a faszom is történik éppen? - Villanyt is szerelsz? - féloldalas mosollyal nézek rajta végig. Derékig. Szigorúan. - Mindjárt keresek cserét. - mindig van itthon, anyám mániája a kuponnal vásárlás. Szerinte forradalmasítja a vásárlási szokásokat, szerintem meg gáz. Sose kérdez meg, csak cipelek. Arrébb lépek, hogy elférjen mellettem. Megüt a könnyű, nagyon nőies illata. Biztos még mindig a zavartság mondatja ezt velem. Másképp nem lehet. Nem kéne néznem, hogy mit művel és hova ül. Nem kellene észrevennem, hogy jól mutat-e a pulton vagy sem. Karcsú bokák, formás vádlik. Sportol talán. Leszarom mit sportol. Na. - Kemény szöveg. - felnevetek, tényleg, vajon mennyi idős? 17? 18? Több nem lehet. Gyerek, emlékeztetem magam. Vagyis nem gyerek, tinédzser. Mint Jainie. - Mi van? - felröhögök, meg is találta a közös vonást a háztartás női tagjaival. Rögtön a legrosszabbra kell gondolni. Hasmenést is kaphattam volna akár. Bármi történhetett volna. A kirúgás is, de ezek szerint anyám nem mesélt neki rólam. Gyanús, mindenkinek ezzel kezdi. Jainie érdemei után persze. - Úgy is szokott lenni. Megbeszélés van, így levették a bilincseimet és jöhettem. Ahogy látom akkor nekem kellene körbevezetni meg ilyen szarok? - előbb akkor kicserélem az égőt. Szintén a konyhapulthoz sétálok, az egyik fiók amolyan vészhelyzetes mindenes. Innen veszek ki egy égőt. - Mindjárt jövök, Saly. - nézem őt, lehetne messzebb is ettől a fióktól, bár legalább nem a lábai között van. Menekülőre fogom, beviszek egy széket a fürdőszobába, azt a szart sikerült jó magasra tenni. Ezek se ismerik a mennyezet leengedést. Lebasztatom a lámpaburát, lehajolva ott hagyom a mosdókagylónál. Csak az égő nem jó. Így már látom, hogy kisebb. - Saly, hozz már a folyosón lévő szekrényből egy normális égőt! - hol a figyelmem? Biztos fáradt vagyok, alszom egyet éjjel. Nem megyek sehova. Terelődjek el. - Suliba fogsz járni a városban? Vagy tulajdonképpen mit keresel itt? - nem parasztnak szánom a kérdést, csak érdekel mert ha beleszakadok se tudom felidézni mit mondott anyám. - Esetleg már végeztél? - lehet érettségizett, egyetem előtt van meg ilyenek. Mit feszülök a témán? Csak pár hét vagy mennyi. Lehet hónapot mondtak. Lehet diktafonnal kéne járnom a házban. Hasznos lenne.
Még mindig csak iszom magamba a látványát, szokom, hogy nagyon más arc társul ahhoz, amit elképzeltem, ami élt bennem a ködös múltból, abból, amiben csak az van meg, hogy istenítettem, hogy milyen jó volt egy nagyfiúhoz tartozni, látni, hogy éli az életét, amikor úgy szerettem volna királylány lenni, romantikusan csónakázni vele a tavon, de akkoriban kivel nem? Annyi mese szólt a szerelemről, a meghódított lányokról, a leengedett aranyhajakról és a megérkező hercegről, hogy nekem minden nyáron azzá vált egy kicsit, de gyerek voltam. Hittem benne, hogy leül velem babázni, vagy csak most emlékszem így és nem is azok voltak, amik bennem élnek. Az idő múlása az egyetlen örök, ebben a nyilvánvaló örökölt igazságban talán egyet is érthetünk. Emlékek hátára lapogatok és megkérdezném, hogy emlékszik a piros lufira? A filmre, amit meglesem a lépcsőfordulóból, amit a haverjával nézett éjszaka, a kurva bohócról és annak piros lufijairól. „Szia Georgie. Milyen szép hajó. Visszaadjam?” Persze azóta a filmet is láttam többször, a remake változatot is és persze a könyvet is olvastam, de az vesse rám az első követ, aki nem olvas Kinget, az ő megunhatatlan és zseniális stílusából takarót kéne szőni és melegedni benne, ha nem verne le a víz az összes remekétől. Ez az egy, ami fixen él bennem, mert azóta irtózó a kurva piros lufiktól. Ám lehet később láttam évekkel, apám és anyám nézték, mégis valahogy neki adnám, az ő nevetése rémlik a sikoly hátterében. Kutat az elmém, kapaszkodna ebbe és abba, minden kisiklik az ujjaim közül, akárha halakat akarnék kifogni háló nélkül, túl képlékeny, valótlan. Tény, hogy szétböngésztem az insta képeiket, tudni akarván mégis hova fogok bekerülni és persze láttam, hogy idegenek, féltem és félem, hogy nem fognak elfogadni, kétség kívül ez valós, még simán előfordulhat. Ahogyan az is, hogy jól fogom itt érezni magam. Blődli áltatás. Az egész napom telhetne a honvágy érzésének felgöngyölésével és papírra vetésével, összefirkálhatnám az elmém vele, kiszínezhetném és élvezhetném. Milyen isteni lenne egy depresszió kezdetének. – Ezért aztán okozhattam csalódást sem. – méregetem, nem szemtelenül, mintegy rácsodálkozva, elfogadva azt, hogy felnőtt, felnőttem, pedig még előttünk az élet, nem rettent a 30 évesek első pánikja, hiszen a fele is éppen elmúltam. Laza mozdulattal süllyesztem a kezem a melegítő zsebébe, hogy ne babráljak vele, ne zárkózzak el, hát nyitni akarok, nehéz ez a játék és én imádom. Minél bonyolultabb, annál nagyobb élvezettel vetem bele magam. Nincs kínos csend, nincs szájrágós most mi lesz, feldob a közelsége. – Mennie kellett, összeomlott a rendszer, de lehet ez valamelyik betege és előttem ezek a kódszavak, sietősen felkapta a táskáját és kerék csikorgatva elhajtott. – éppen telefonáltam az erkélyen, rohadtul zavart, úgy mellesleg. Az mondjuk egy percig sem, hogy egyedül maradtam. Egy ideje nem rántom magamra a tűzhelyeket és nem ugrálok ki az ablakon, talán nem lesz gond. – Kérlek, ne mondd, hogy üres a hűtő. – az aggodalom kiül az arcomra, éhen fogok veszni, a repülőn semmit sem ettem, féltem, hogy nem lesz elég a fellelhető összes hányós zacskó, ha elkap a légi betegség, nyugtatót nyomtam, rá egy kis kávét, még szerencse, hogy nem lepett meg némi hasgörcs. – A kedvedért becsavarok egy égőt. – nem sütöm el a hány bölcsész kell egy körte kicseréléshez viccet, csak mert unalmas. Ruganyos léptekkel haladok el mellette, felhúzom magam a pultra, onnan jutalmazom meg egy igencsak gondolat indító pillantással, jesszusom meg fogok őrülni, miért csinálom ezt? 10 perce sem beszélgetünk, de én már zúgok, mint a Volga abban a bizonyos dalban. A fülemben cseng a tiltás búja szava, nem. Nem szabad. Az elmém másik oldalán a pirosba öltözött, villás farkú patás pedig megbököd a vasvillával, csináljam! Két kezem letámasztom a pult szélén, belekapaszkodom, és vállat vonok. kemény vagyok, mint a kád széle, csak könnyebben összetörök, kipróbáltam. Azóta van varrás a hajam alatt a tarkómnál. Ha nagyon tapogatná érezhetné, de ahhoz valljuk be nagyon kell simogatni. Jesszusom, miért jut ez az eszembe? Most én nevetem el magam, jól van na, csak a határokon sétálok, mit tekint még poénnak és min rág be? Remélem széles a paletta, elég csípős a nyelvem, élesek a szavaim, most finom vagyok és nőies, hiszen azt akarom, hogy annak lásson, aminek nincs jelentősége. Semmi. Nyilván. – Szegény rabszolga, korbáccsal is verik a hátad? – cicafarka, kilencágú. Sürgősen magamba kell szállnom, mit is melózik az anya? Lehet elfekszem neki a kanapén. – Körbevezettem magam, amennyire az illem engedi. – hát hogyne a mosolyom is pont erről árulkodik, bekukkantottam a mindenhova, mert a kíváncsiság nagy úr, az vezeti az ember kezét, lábát, agyát, legtöbbször bajba is sodor ez a dolga. Szemmel tartom magabiztos mozdulatait, milyen felnőttes, hol van a kamaszos sutaság? Miért is számítottam arra? – Tetszik, hogy azonnal cselekszel. – nem majd holnap anya, aztán majd valaki csak betol egy cserét annak a foglalatnak. A félmosolyra szalad az ajkam, megbiccentem a fejem is kissé, elképesztő, hogy vizsgálgatjuk egymást, mint idegen kutyák a kennelben. Kedvtelve nézem ahogy távolodik, a segge jó ezt el kell ismerni, meg azt is, hogy beteg vagyok, amiért megnézem. Míg nem látja nincs nagy baj, álmodni már csak lehet. A hűtőhöz lépek én is kinyitom. Éhen fogunk halni. Segítség! Összerezzenek a hangjára, talán rajtakapott lennék? Jogom van nekem a hűtőbe kutakodni, vagy kapok külön polcot, mint egy koleszben? Nem válaszolok, úgyis tudja, hogy hallom. Becsukom az üres hűtőt és a fiókba túrok, normális? Milyen a normális? Gondolom az amiből a legtöbb van, az tűnik standardnak. Magamhoz veszek egyet és utána sétálok. – Lányos zavarodban kisebbet hoztál? – a kintről beszüremlő fény eligazít, átadom az égőt, hagyom összeérni az ujjainkat míg cserélünk méretben eltérőre. Direkt érek hozzá, mert tudni akarom, hogy én gerjesztek-e annyi áramot, ami miatt felvillanna az égő, ha krumpli lennék? Apró forróság szalad az ujjaimba. Elkárhozom, tiszta sor. Közel maradok, hogy segíthessek, a jó szívem fog kinyírni egyszer, vagy az agyvérzés. – Igen. Apámat nem hatotta meg a jó szó. – a rossz sem. – hogy lennék magántanuló erre a kis időre, szerinte fegyelemre van szükségem és társaságra, bár ez utóbbi miatt lehet még bele is ment volna. – arról ne is beszéljünk, hogy be vagyok emiatt szarva. Tök új helyre csöppenni az év közepén, biztos teljesen más rendszerben tanulnak, máshol tartanak, kiderül itt is, hogy „hanyag” vagyok, elkalandozó figyelemmel. – Ha végeztél a szervizzel, nem hívsz meg egy pizzára? – hát a következő kör meg az enyém, de az is jó, ha rendelünk valamit és leül mellém a kanapéra, nem… jobb, ha kimozdulunk, nem, maradjunk. A baj az, hogy tüdőre szívom az illatát, a melegségében vesződik a testem, ideolvadok, mint a sajt a mikróban. De ennék rántott sajtot is. – Nyilván ha más dolgod van, megoldom egyedül is, de talán…- felvillan a villany, ja bocsi, nem kapcsoltam le, de nem is égett. Azonnal elvakulok, apró fénypöttyök ugranak a látómezőmben, de legalább már nem bámulok rá meresztett pupillákkal. Olyan közel állok hozzá, elkacérkodom a gondolattal, hogy belekapaszkodom, egész megszédülök a nagy kukucskálásban. – Azt hiszem kiégett a retinám. Ha csak nem úsznak spermák a levegőben. – hupsz, párdon, de mi másnak is hívhatnám ezeket a mini lényeket farokkal, amiktől lenullázódik a látásom? Sűrűn pislogva próbálom visszanyerni a szemem világát.
A világ problémái beleszűkülnek a konyha terébe. Azt se tudom mi bajom van, hisz nem jelenthet problémát az, hogy itt van egy rokon akit ismertem kölyökként. Elfelejtettem mennyi időre jött, tán nem is annyira lényeges. Lehet még csak gimnazista, akkor meg esetleg összefutunk vacsoránál. Gimnazista? Ne méregessem már ennyit, hát szánalmas vagyok. Tudatosítanom kell, hogy Salyna már nem egy kis taknyos hanem! Valami más. Faszomat a bölcsészkarba, hogy mindent beletuszkolnék valami kategóriába, meg mindenkit. A füleire akasztgatnék két cetlit, hogy rokon meg, hogy tinédzser. Félig tinédzser. Olyasmi. Legalábbis megpróbálom ebben a kategóriában tartani és elnyomni a csalódottságom, hogy nem megyünk játszótérre. Különös hogyan változik meg az ember kapcsolata a szabadtéri elemekkel, mert minden szexuális játékeszközzé válik a bunkerből vagy rakétából. Nem látogatjuk meg a cirkuszt sem, már nem bír jelzésértékkel számára sem az, hogy oroszlánokat és elefántokat nézzen, megkérdezze, hogy Dumbot is látjuk-e majd, és krokodil könnyeket hullajtson ha odajön virágot adni a bohóc. Vagy lufit? - Nem okoztál csalódást. - baszd meg ez milyen hülye szöveg? Ha kicsit máshová tenném a hangsúlyt, másképpen mondanám ki tárgyalhatnánk éppen arról, hogy megbasznám-e vagy sem. Megint!! Tessék!! Mi ez? Kapcsolatba sem lehet húzni őt ezzel a szóval, pláne akkor nem ha én is a mondatban székelek mint lehetséges cselekvő. Menjünk cirkuszba, vidámparkba. Ja, azt Paige-nek ígértem meg a múltkor beszívva. Azt mondta dugjunk a mesekastélyban, arra meg nem mondok nemet. Amúgy sem. - Legalább már nem itthon fogadja a sok balfaszt és Jainie-re való tekintettel egy helyiségben maradnak a műfaszok, a perverz festmények és egyebek is. - biztos nem emlékszik ezekre, kicsi volt amikor nálunk járt. Anyámnak az egész ház egy nagy tantrikus szentély volt. Meg kellemetlen is, azt hitték a haverjaim, hogy anyám valami kurva. Párszor mentem haza monoklival a suliból, párszor hagytam másnak is ilyet. Attól még simán itt hagyta Salyt nálunk tök egyedül, kaja meg minden nélkül. Ez nem vall rá. Lehet valami hippi orgia van és ment felügyelni. Szerinte nagyon pozitív. Szerintem meg igénytelen szőrös, büdös elbaszottak gyülekezete akik az erdőben töltenek heteket ostoba beceneveken. Meztelen röplabda baszd meg. Nem is lenne vele baj, ha nem lenne mindenki 45 év feletti. - De, az. - a gyomrom is középső ujjat mutat a hűtőnek. Ebből kajarendelés lesz mert neki nem állok főzni az biztos. Annak is megvan a maga bája, meg vásárolni is kéne menni hozzá, ami meg dupla időtöltés. Addig simán lehet rendelni is és akkor más csinál egy tonna mosatlant. Szórakozottan nézek rá. A kedvemért? A kedvemért más kellene. Nem kellene. - Nem én bámulom magam több óráig a tükörben. - felőlem fáklyával is világíthatnánk a házban, nem annyira érdekel a történet ezen része. A saját szobámban legyen fényforrás meg áram. Persze Jainie rögtön sikítófrászt kapna és Jokerré változna vagy Bőrpofává ha a fürdőszoba nem úszna vegasi fényárban. Nehogy már egy szál szempillája ne legyen tökéletesre pingálva. Biztos nem olyan régen fürödhetett azért ilyen erős az illata az orromban, majdnem meghátrálásra is késztet mert hőt sugároz, kecsegtetőt. Ígéretet mormol az idegeimbe. A faszomat mormol. Nem mond semmit bassza meg csak felült a pultra. Frusztrált vagyok? Lehet ennyit tesz ha hamarabb jövök el melóból. Wicks tönkrebaszta az életem és észre sem vettem. Sürgősen változtatni kell ezen. - Ha tudnád. - sóhajtok panaszosan, hogy inkább elviselném ha a hátamat vernék korbáccsal mint ezt a munkakörnek nem nevezhető megalázó futárkodást és a vég nélküli szelektálást amit csinálok. Majd alkalmasabb pillanatban elmesélem neki, hogy mit csinálok. Megelőzném anyámat ebben, mert a végén megfűzi, hogy Saly is súgjon nekem a pályacseréről. Amikor megkérdeztem anyámat, hogy na akkor mégis mi legyek csak habogott és Wellsre nézett. Megráztam a fejem és ennyiben is hagytuk. - Jól tetted, remélem anyám dolgozószobáját elkerülted messzire. - minek juttatom amúgy az eszébe? Már biztos tisztában van minden ilyennel. Nem érdekel. A húgom is kefél orrba-szájba. Az sem érdekel. Ilyen külsővel nem létezik, hogy szűz. Félre kell néznem, kikapom a fiókból azt a kurva égőt inkább és megyek a dolgomra. Becsavarom, hátha megbasz a 220. - Túl sok nő van a házban hozzá, hogy ne tegyem. - megölnének a végén és egy barlang mélyén találnám magam az SZPSZ-ben. A sötét fürdő viszont mentesíti az agyam képzelgési részlegét a látványától. Csak elbasztam. Tán nem kéne menekülni előle és minden sokkal jobb lenne. Most viszont kénytelen vagyok kiszólni ő meg bejön hozzám. Ez elég rendjén való eseménysor. - Szenilis vagyok. Amúgy meg nem néztem, hogy lassan már ezt is méret szerint kell majd rangsorolni. - morgok inkább, majd biztos bevallom neki, hogy a felcímkézése és a szűz szó letérítette a gonosz bolygót ami vagyok a röppályájáról. Vajon szűz? Úristen. Elveszem az égőt, széki magasságokból nézek le rá. Áll, állok én is és a feje pont. Na. Szóval biztos nem az. Esélytelen. Az ujjaiból melegség ömlik az enyémekbe, macerálja a vénáimat. Aha, na tegyük be. Csavarjuk be inkább az égőt. Na. - Szóval gimibe jársz még. Végzős év? - add, hogy igen. Nem, inkább ne legyen. Akkor a tudálékos öregedő faszok minden erejét latba vetve megidézhetem a "Te kis taknyos!" szabálykönyvet. Vagy a Bolygó Kapitányát, hogy segítsen. - Jainie sulijába mész? - vagy mi van ilyenkor? Lehet ilyet? Akarja egyáltalán? Minek kérdezek ennyit?! Rámutatok a burára, hogy adja fel nekem mindjárt. Amíg visszabütykölöm a helyére addig se kell néznem őt. - Miért kell neked fegyelem? - a mesékben itt jelenne meg egy kis köcsög arcú anime figura tenyeret dörzsölve. Saly problémás természet? Szex, pia, drogok? Nee, baszd meg, nee! - Társaság? Nincsenek haverjaid? - ne kérdezd meg, nem kell - Pasid? - vagyis valaki aki fegyelemre keféli. Kurva élet. Biztos van és nemsoká haza is megy hozzá. - Lehet róla szó. - menjünk el valahová? Kéne. Kár, hogy lusta vagyok kimenni a hidegbe. Édes ahogy előhúzza a tipikus lapot. - Akkor rendelünk. Az a dolgom, hogy itthon legyek. - mondom vigyorogva és sikerül meg is vakulni. - Bassza meg. - fordítom el a fejem a fényártól. - Legközelebb kapcsold le mielőtt szólsz, hogy jöjjek intézkedni. - lekommentálom. - Lekapcsolnád? A bura még nincs fenn. - még azt is fel kell oda baszni ami fasza lesz úgy, hogy csak a sötét foltok maradnak meg. - Spermák. - remélem rosszul hallom, hogy ezt kiejti a száján előttem. Vagy bárki előtt mondjuk a naplóján meg az agyán kívül. Visszapattintom azt a szart és lelépek a székről, legfeljebb kitolom az ajtón és kihátrál előlem. Sűrűn pislogok, túl közel vagyunk. Nem jó. Jó, holnapra megszokom. - Szóval pizza meg film amit ajánlhatok. Ha viszont mennél szétnézni a környékre akkor nem megyek átöltözni. - jelzek azért, mert biztos nem fogok itthon rohadni ingben és farmerban. Ha már ő is ugye ilyen kurva kényelmesen van. - Már ha jó lesz nálam. - a saját gépem legalább össze van kötve a tv-vel. Normális vagyok? Határozottan nem. Csak meg kell szoknom, minden oké lesz. Hátha még mindig be van szarva a horrortól. Majd lehúzom a redőnyt. Szűkül a folyosó, kettőnkre. A szájára téved a tekintetem, irány vissza a konyhába amíg dönt.
Halkan elnevetem magam, minő bók, én is hasonlót mondhatnék neki, ha nem lennék azzal elfoglalva, hogy bámulom, mint egy dedós, mint egy kislány, ami nem vagyok, a csapatkapitányt a meccsen, aki a cheerleader lányokkal jár, és az olyanoknak, mint én semmi esélyük nincs nála, ha mégis, nos akkor egy könnyed pásztortóára, másnap persze az énfajtámat szemet röhögve. Míg én a szüzességem adnám, ő egy kósza numerának tekint, strigulának. Bár én sem többnek az ő fajtáját. Mert általában csak akkor álltak sorba, amikor a kockahasat osztogatták, meg az obszcén poénokat és a tenyérbemászó magabiztosságot. Te sem okoztál csalódást, mondhatnám, de most ő bókol, én pedig majd valamikor máskor. Izgatottan a nyelvembe harapok, hogy ne szenvedjek látványosan. Kettőt pislogok. Műfaszok és perverz festmények? Egészen lázba jöttem, lehet meg kell látogatnom Emyt a munkahelyén, még a végén odaszoknék, miket nem tudnék én ott tanulni? Nem heccelem meg vele, hogy biztosan rá való tekintettel is, lehet riasztja, sok heteró pasi ódzkodik az ilyesmitől. Éhen fogunk halni, ez máris rosszabb, mint egy apokalipszis, akkor talán jutna valami konzerv, ki kell fosztani egy boltot, én már látom, de minő szerencse, hogy manapság mindent házhoz lehet rendelni, kezdve a hűtőtől, a hangyafarmig. Elkapom a pillantását, összeölelkezik vele az enyém, elmerülök benne, és felburjánzik a gyomromban a vad inda, ami a szívemig hatol, majdnem elvörösödöm, még jó, hogy hozzá, amúgy is tök melegem van. Micsoda szempárt birtokol, meg kéne nézni közelebbről a cirádákat, a kék cirmosságot, a bele vegyülő fénypöttyöket, de ahhoz nagyon közel kéne mennem, olyan nagyon, ami már a leheletét csalná a bőrömre, akarom én ezt? Miért igen a válasz erre? Mert izgalmas! Mert alapvetően én egy beteg elme vagyok, mindennek a tudatában és ily mód mentesülök alól, mert, aki bolond, az nem tudja magáról, hogy az. Nekem vészkijárat, bebújni alá talán megoldás, talán nem. - Női sajátosság, neked nem is kell órákat a tükör előtt tölteni. - kedves a mosolyom, de azért én elnézegetném órákig, tükörben és anélkül is egyaránt, de ebben egyet értek a húgával, nekem is sok idő, míg azt mondom a sminkem pont azt a látszatot kelti, hogy nincs, és mégis új arcot rajzol a régi helyett. - Szóval bírod a ostorozást?- ó igen, okos vagyok, vállon veregetem magam, pont erről beszél, fogtam a lényeget, csak közben nem annyira, mert egyszerűen iszom magamba a jelenségét, hagyom forrongani a gyomromban az éledező erőket, már-már jedi lovag leszek és minő mázli, hogy fénykardja neki van. Na bassza meg, hogy jutott ez most az eszembe és mi okozza a késztetést, hogy lenézek a farkára, jaj, az ölére, már a gondolatok is ellenem hancúroznak, vesztésre állnak az agymanók józanság színterén. - Minek mentem volna, ha semmi dildó, semmi Szodoma és gomórra festmény? - de most felkeltett az érdeklődésem. Hát szabad ilyet? Már bánom, hogy nem néztem annyira körül, csak pisilni mentem el, a többi mérföldes kamu. - Sokan nem teszik. - finoman vállat rántok, nekem mondjuk tökre szimpatikus, hogy azonnal mozdul, cserél, csavar, teker, megold. Ez igen. Mi is mehetne tönkre a szobámba? A könyvespolc egyik ága igen ingatag... legalábbis az lesz, beragadhatna az erkély ajtó is, a nadrágomon a cipzár, ha lenne. Bakizik, imádom. Magabiztosan megyek utána, remélve, hogy én legalább jó égőt viszek, ha nem az égő. Milyen vicces vagyok, ide nekem a jászlat, lesz benne mirha és balzsam a hajnak. E.T. hazatelefonál alapon összeérintem az ujjainkat. Átforrósodom tőle, mintha nem lennék eléggé lepirulva, mintha máris megsütöttek volna, mint az ujjévi pulykát, tuti, hogy már a szememen is az könyököl ki, hogy odáig vagyok meg vissza. Na mondjuk három mondattal el lehet rontani, kiderülhet, hogy buta, mint a segg, vagy olyan egomán, hogy a sarokba hányok tőle és valahol iszonyat mélyen még szeretném is, mert nem normális, hogy olyan hő távozik belőlem, még én is érzem visszacsapódni róla. - Korral jár, de azt mondják a férfiak 30 felett érnek. - merem remélni, sőt tudom, hogy bőven nincs még annyi, van még sok szép éve. - Majd jövőre, idén még lóghatok. - elvigyorodom a sötétben, úgysem látja, milyen kérdések ezek kérem szépen? Duruzsol a vér az ereimbe, a hajhagymáimon süti a malacpecsenyét. - Gondolom igen, jó lenne egy ismerős, barmi nehezen barátkozom, kicsit antiszociális jellem vagyok. - meg a nagy lófaszt, barátkozni könnyű, megtartani őket nehéz, nem elszedni a pasijukat, az nehéz és aztán elérni, hogy ne kelljen minddel lefeküdni, ezek a kihívások, bennem versenyszelem nem él, egyszerűen csak kell a minden is. Megint halkan felnevetek, van benne egy rosszalló röffenés, amolyan lecsapása a labdának, amit szépen ívesen feldobott és most vissza kéne passzolni úgy a térfélre, hogy a játszma folytatódjon. - Apám szerint kicsit el vagyok kényeztetve, ami a jellemfejlődést illeti, anyám szerint hippi vagyok. Ami engem illet én a szabadságot éltetem, a megkötéseket nem viselem és nos... ismered a terepet, most kell élni. Meglepő, hogy nem valami katonai lebujba csuktak be, G.I. Jane nevelési szándékkal. - mit mondjak? Hogy kevesebbet kéne innom? Hogy nem kéne ekit szedni? Hogy a füves cigi ártalmas? Hogy a szex beteges? Rakoncátlan vagyok, mint egy kiscsikó, csak nekem nem lehet a hátamra csapni és befenyíteni, mert az elől futok ki a világból, na mondjuk egy jó korbácsolós szex. Na bassza meg, hogy megint ezen jár az agyam. - Odahaza vannak, de mégiscsak egy 8 órás repülőút választ el tőlük. - lebiggyen a szám is nagy csalódottságomban, de nézzük a jó oldalát, odahaza nincsen Ax, ugye? Na tessék, élvezeti érték és csomagolás. Ez adja az eladási lista élét. Győztes mosolyt csillantok a sötétben. Pasim? Nocsak és nocsak? Hazudjunk neki egyet, vagy szépítsünk. - Kényes kérdés, a pasimra a legjobb barátnőm vigyáz, aki már akkor is össze akart jönni vele, amikor én is, szóval.. az hisze napok kérdése és pasitlan leszek. - és ez még igaz is. - Neked barátnőd? - hát engem meg mondjuk hol érdekel? Nagyon is, valljon csak. Tuti van. Nem lehet olyan mázlim, hogy szabad préda. Úristen. Dehogy. Nem szabad és nem préda, csak rokon, miért nem akadályoz ez engem meg? Miért van, ahogy ettől csak zúg a fülemben a zakatol szívverés. - Nagyszerű. Engem megvettél. Semmi kedven felöltözni. - ami azt illeti inkább... ne,, bassza meg a jeges medve, nagyon nem. - Az a dolgod? - miért lenne az? Azt csinál, amit akar és egy sört is ígért, vagy annak vettem. Közénk toppan a vakító világosság, egyik pillanatról a másikra leszek villanyvakság áldozata, majd kiugrik a szívem amúgy is, most pedig azt sem tudom merre vagyok arccal, csak az illata vezet meg, abból tudom, ő hol vakoskodik. - Bocsi, örülök, hogy megtaláltam a kapcsolót. - szegény. Nem felejtem el, a szobámban sötét lesz míg... megszereli... a.... kitalálom mit is. Istenem, valami alá be kell mászatnom, hogy a jó seggét mutassa felém, vagy a pólója felcsússzon. A gondolattól is zavarba jövök, lezuhan a vérnsomyásom, cukrot nekem. - Hogyne. - tádááám ok. Belekapaszkodom a lábába, sőt, mivel már látok arccal meghorzsolom a combját. - Bocsi, ha te erre vagy, arra van a kapcsoló. - asszem. Ellépek mellette, ajkamon olyan mosoly szaladgál, ami 10 év szigorított, ha ezzel gyerekre nézek, vagy kutyára. Lekattintom a lámpát, meg fogok veszni, és ennek ő lesz az oka, hát ég a bőröm, ahogy letapiztam. - Aham, tudod, apró fehér lények, kis farokkal. Meséljek a keletkezésükről? Felszanálási javallatok? - a sok vitamin, jót tesz a bőrnek, a gyomornak és kenőcs a szájnak, szájpadlásnak, szerintem lehozom az életről vele. Meg sem moccanok, éppen sötét van, most a fény miatt nem látok, de érzem, hogy közelebb lép, felzihál a tüdőm. Hujjjuj, nagy a baj, túl nagy. Kihátrálok, mert tol, amúgy maradnék cöveknek, élő pajzsnak, kerüljön csak ki, olyan feszes lenne itt az ajtóban, beszorulnánk a félfák közé. Minő álom. Sok penitencia lesz ez nekem. - Minden képen vetkőzz le. Már, hogy átöltözz, tökély a pizza és film. - Ráérek körbe nézni a város megvár, én meg kitartó vagyok, lesz időm kémkedni, kémlelni, bejárni. Hagyjuk. A szobájában?! Meg van ez veszve? Hát nem érzi, hogy itt rohadunk el a pokol tüzén? Az. Vigyél a szobádba, ültess az ágyadra és nyomj be egy nyomorult horrort, garantálom, hogy nehezen alszol el. Megvidámodom. - Nagyszerű, jobb ajánlatot nem adhatsz nekem. - olyan közel lép a folyosón, hogy az illata szinte homlokon vág, leúszik a tüdőmbe, megállom, hogy rányaljak a számra, főleg mert rápillant. Bingó! Begörcsölnek a lábujjaim is fene nagy izgalmukba. Mennyire bűnös, mennyire beteg ez, milyen nagyon nekem való. Követem a konyhába, végig szemlélem a hosszú lábait, a seggét, a derekát, a hátának lankáit. Fene jó kedvem lett, megveszeeeek. A asztalhoz lépek, előrántom a mobilom a melegítő zsebéből, a terítőre csúsztatom és igen, csupán kényelmi szempontból hajolok rá, hogy megnézzem mi a pizza kínálat. - Honnan szoktatok rendelni, lehet a te mobiloddal jobban járnánk. - lelkesen pucsítok, lekönyökölve, bal lábam a jobb elé keresztezem bokában, talányosan szemlélem a felhozatalt, de nekem az otthoni rendelések vannak beállítva, tényleg az övé kéne. - Sajtosat akarok és kolbászosat, meg kolát. - gyere csak, zárkózz fel mellém mutasd, mit és honnan, mert éhesen körömgomba leszek.
Egyáltalán nem kellene neki ilyeneket mondanom. Nem okozott csalódást, de mint mit illetően? Hogy már nincs fogszabályzója? Lehet nem is volt, vagy nem neki. Lehet a húgomnak volt, a faszom se tudja. Mindenesetre indulhatnék a Gyökér Bemondások vetélkedőjén, valószínűleg győznék is ezzel. Pedig nem kultúrsokk a jelenléte, nem kéne, hogy letaglózzon az sem, hogy valószínűleg ha elfordulna pont látnám a lépésénél megfeszülő izmokat a combjaiban. Ez a zavar is biztos azért van, mert nem ettem még ma. Akkor ledobja az agyam az ékszíjakat és úgy viselkedek mint egy hisztis kurva kangörcsökkel. Sajnálom, hogy kajával sem tudok neki szolgálni na meg, hogy anyám is lelépett. Legalább már tényleg egy rendezett család benyomását keltjük és nem valami perverz szektáét, akik a Káma Szútrával tapétázzák a falakat. 16 évesen nekem megszokott volt ezeket látni, de az összes haverom ezen borult ki ami meg rám nézve volt egy rakás szar, anyám meg csak mosolygott az egészen. Semmi nem tudja zavarba hozni. Remélem Salyt sem, bár mintha egy árnyalattal vörösebb lenne mint az előbb. Jó hír, hogy legalább az arcán tartom a szememet. Helyre fogunk rázódni ha eltűnik végre ez a kezdeti zavart intimitás. Kurva élet utálok ilyen szerencsétlenül hozzáállni bármihez. - Bebaszna. - félmosollyal mérem végig szigorúan futólag és szigorúan nem is kellene végigmérni amikor csak reagálok egy ostoba, világítást illető szarságra. Komolyan hihetetlen. Maradjunk akkor annál, hogy kicserélek egy kurva égőt aztán hátha anyám vagy bárki méltóztatik belépni azon az ajtón és befúj némi hideget és gondolatokat kettőnk közé, vagy elég csak az én fejembe, ő meg legyen szkafanderben, növesszen púpot és egyáltalán, szívódjon fel egy kicsit, hogy ne lássam. Kezdetnek írhatna messengeren, két hét múlva majd reggelizhetünk is együtt. Mekkora fasz vagyok, gyere le Isten. - Nem, főleg nem egy dagadt vén fasztól, mint amilyen a főnököm. - miért beszélünk az ostorozásról és miért kell ezt ilyen hangsúllyal kiejteni? A kurvára élénk fantáziám melózik rajta, hogy milyen lenne egy Macskanőre szabott ruhában, magassarkúban előttem állva. Kéne egy agyradír. Vagy neki nem kéne ilyen kibaszott nagy szemekkel néznie rám. Egyáltalán rám se kéne néznie. Vagy ne így. Faszom. Hova néz? A zsebembe dugom a kezemet, mintha valami áramütés érne ettől, hogy rám néz. Az sem segít túlságosan sokat, hogy ilyen témákról beszélünk. Hálás vagyok, hogy le vannak szedve a képek. Kurvára hálás. Nem szeretném vele együtt nézegetni egyiket sem. A végén kérdezne, vagy mondana valamit amit nem kell hallanom. Határozottan nem tenne jót belegondolni abba, hogy otthon, Skóciában vajon milyen életet él, mennyire fogja az apja vagy épp mennyire nem. Hány srác próbál meg bejutni a bugyijába és mennyi viszi sikeresen végbe. Legyen szűz, mondja, hogy tagja annak a buzi körnek ami a házasság előtti szexet tiltja. A lelki üdvömért mondja. - Csak a dolgozószobában van ilyen. A falakról és a polcokról száműztük. Átjön egy szomszéd cukorért és azt hiszi perverzek vagyunk. - elmosolyodom, jól hiszi. Anyám bárokban szed fel fánkzabáló zsarukat én meg egy Űrlénnyel kefélek heti sokszor. Jainie meg nem érdekel. Amit csináltam a faszijával lehet nem volt túlságosan etikus, de hát bassza meg a világ szar, szokjon hozzá. Egyébként meg nem kell megtudnia, nem is fogja. - Jobb ha én csinálom, mielőtt anyám talál rá valakit. - épp csak végignézek a vádliján és a formás bokáján. Házasság előtti szekta, házasság előtti szekta, gyerünk kislány! Egyébként meg legutóbb a villanyszerelővel dugott anyám, de legalább az összes hibás kábel ki lett cserélve tök ingyen. Egy pszichológus lehet azt mondaná, hogy ezért gyökér a húgom én meg ezért vagyok fasz, de amúgy semmi köze a dologhoz. Apám egy idióta barom, amúgy is már megnősült megint. Idő kérdése a válásnak is. Megyek és véletlen sem menekülök a fürdőbe. Mondom, maradjunk a messengernél. Könnyebb lesz értelmes kommunikációt folytatni. Persze elbaszom, kurva élet már, hogy összezavarta a fejemet teljesen és annyit nem veszek észre, hogy rossz égőt fogok meg. Kimehetnék a másikért, mégis védvonalként tekintek a fürdőszobára, mintha nem ez lenne a legkisebb helyiség a házban és nem lenne benn tök sötét. Megérkezik az illata is, olyan friss és ínycsiklandó, hogy remélem elrohadok miatta a Pokolban, hogy ezt egyáltalán képes vagyok végiggondolni. Emellé forró, mintha a pirító felé tartanám az arcom, holott csak egy töredéknyi pillanatfoszlányig ér össze a kezünk. Remélem megbasz az áram. - Akkor egy ideig még maradnék éretlen. - legalább van humora, ami jó. Falnak megyek a humortalan nőktől. Volt egy csajom, mindig kussolt. Arra felelt amit kérdeztem tőle, emellett szégyellős volt, a szexben meg halál unalmas. Akkoriban azt hittem ő tartozik a rendes lány típusba. Hamar rájöttem, hogy akkor nem a rendes lányokat szeretem vagy csak a kategorizálás egy faszság. Bejön vagy nem jön be, ennyi a lényeg. - Jövőre? Akkor 17 vagy, mint Jainie. - ezt gyorsmatekkal mondom, a húgom is jövőre végez, bálkirálynő akar lenni meg ilyen faszságok, ráadásul a ruha amit megálmodott magának annyiba kerül mint másnak az esküvője. Saly meg ugyanolyan mocskosan fiatal mint ő, mégsem látom annak. Pedig kellene. Mondja már ki azt a szektás szart, vagy inkább azt, hogy leszbikus. Nem mintha nem..nem érdekel. Faszom. Tereljük már el innen az egészet. - Antiszociális? Pedig kellenek a haverok. Sose tudod ki mikor lesz hasznos. - ez volt az egyetemi mottóm is, ezért éltem túl pár félévet mert odamosolyogtam ahová kellett. Most meg átmegyek tanácsadóba. Pár hét múlva egyszerűen hazamegy, még két évig nyomja a gimi padjait tehát egymilliószor fogja elfelejteni, hogy mit magyarázok itt neki össze szó szerint a magasból. Pedig nem is ló csak szék. - Elkényeztetett hippi? Nincsenek egy állásponton ahogy látom. Katonai suli? Mi a faszt csináltál, hogy ilyen felmerülhetne? - tapogatózom mint egy polip a csápjaival. Minden szavára rátapasztok egyet és magamba húzom. A lelki szemeim előtt mocskos dolgok ezrei sorjáznak, részeg partikról, faszikról, füvezésről, iskolai balhékról. Nem viseli jól a kötöttségeket, essen a fejemre a plafon bassza meg. Kuss, oké meg kell ismernem egy kicsit. Egy házban fogunk élni, vélhetően többször fogom látni mint két alkalom. Normális ha tudni akarok ezt-azt. Teljesen normális. - Vágom, nekem sem ugyanolyan már velük. - csak mondjuk én nem 17 vagyok, nálam már normális ha nem maradnak meg az építőkockázós barátaim valahol, főleg mert másik országban élek egy ideje, mint ők. Talán nyáron hazalépek egy kicsit. - El is engeded a srácot? - vajon megfogta már a..kezét? Bassza meg nem vagyunk jó irányban, nagyon nem. - Vedd biztosra, aki szexet igényel és valakitől meg is kapja.. - elhallgatok, kajak a szexről fogunk dumálni? Jó, baszd meg legalább kérdezzen meg minden. Egyáltalán van még kérdése? Vagy már nincs és tud mindent. Faszom végül is az ökoharcos Jainie-t is körbe veszik a faszik, sok hormontúltengéses faszfej. - Olyasmi. - ezt nem lőném be, a végén anyám látni akarja majd Űrlényt, abból meg megint hallgathatnám a leckét, hogy szégyellem őket meg ilyen szarságok. Tudja ő meg úgy, hogy van valakim. Nem fognak találkozni, bár van közöttük két év, ami kábé semmi és mégis húsznak tetszik. Faszom, mit csináljak most ezzel? Felvonom a szemöldököm. Felöltözni nincs, hát levetkőzni? Nem sza-bad. Csak kajálunk, rendelünk egy szaros pizzát ami annyira alap, hogy bárkivel megteheted. Nem számít. - Az, elég szar vendéglátód lennék ha nem etetnélek meg ilyenek. - vállat vonok jobb híján, a meg ilyenekbe nem gondolunk bele. Nem értettem sehogy. Semmi olyan. Sosem. Jelnek veszem, hogy megvakulok hirtelen, égni kezd mindkét szemem, remélem meg is vakulok mert legalább nem akarom látni. Biztos büntetés meg minden. - Csak legközelebb kapcsold is le! - amúgy is megbaszhatott volna tényleg a 220 amíg itt bűvészkedek ezzel a szarral. Csak ne kapaszkodna belém, akkor talán nem akarnék belehalni, nehezen lélegezni. Muszáj lenéznem kezemben a lámpaburával, benntartani egy halk nyögést. Mi a faszomat képzelgünk? Mit művel? Olyan melegség süt át a farmeromon, hogy érzem átolvadni az anyagot, áthatolni rajta az arcát és közvetlen az arcomba simulni. Édes faszom, mi bajom van? Nehogy már próbára tegyen egy 17 éves csaj. - A kapcsoló a másik oldalt van. - próbálkozom a nyugodt hanggal, a semmi nem történt érzésével. Véletlen volt, egyszerűen egy fasz vagyok. - Tényleg a spermáról akarsz társalogni, meg a felhasználási lehetőségeiről? - kiütközik a köcsög mellékzönge a hangomból. Beszélgessünk róla bassza meg akkor, nem fogok kiborulni egy ilyen miatt. Véletlen volt, fel vagyok pörögve, ennyi az egész. Rendelünk kaját, megnézünk egy filmet, összefossa magát és visszadugom a gyerek dobozba. Ennyi az egész. Tolom kifelé az ajtón, imádkozom a friss és szabad levegőért, másért nem csak ezért. Igent mond, akkor ez eldőlt. - Meglesz, kösz a tippet. - direkt botlik a nyelve? Direkt szopat? Egyáltalán eljut a fejéig az a bűnös szar ami az én fejemben van miatta? Kurvára nem, a csajok sose gondolnak bele, hogy milyen következménye van a sok kis elejtett szarságuknak. - Adhatnék. - címzem meg a háta mögül, találjon be és gondolkodjon. Viselkedjen. Vagy inkább ne létezzen, hogy ne szopjak ekkorát. Nem fogom végigbámulni, megelőzöm szépen. Kidobom az égő dobozát a kukába és erősen próbálok nem tudomást venni a látványról, a póz egyáltalán nem szükséges felhívó szépségéről. Ha mögé állnék pont..Nem fogok. 17 éves, csak 17 nem az én pályám, meg amúgy sem, valahol köze van hozzám vérileg, tehát nem érdekel. Nem is érdekelhet. Megkerülöm az asztalt, zárok vele derékszöget, a fejünk pont találkozhat. Sajt és kolbász, nem gondoltam, hogy valaha erotikus vonalat fogok ebbe beleképzelni. Belemélyedek a mobilomba. - Egyéb kívánság? - megrendelem a sajátomat is némileg más feltéttel, bár a csirkemell is új értelmet kap, holott csak elképzelhetem mi van a pulóver alatt. Nem képzelem el. Megrendelem mindkettőt. - Már elintéztem, átöltözöm. - muszáj itt hagynom, levegőt vennem. Fejcsóválva baszom be magam után a szobaajtót. Csatolom az övemet, lehúzom a sliccem, hogy lerángassam magamról a farmert. Nem hiszem el, hogy képes volt bepucsítani előttem. Nem, inkább azt nem hiszem el, hogy egy szimpla kajarendelésbe képes voltam ezt belelátni. Leveszem az ingem is, átcserélem pólóra. Keresek valami itthoni gatyát és csak utána nyitom ki az ajtómat. - Na, nem jössz? A kaja még vagy 40 perc legalább! - kiáltok ki neki, pedig addig lehetne szabad foglalkozás mondjuk. Megigazítom a farkam. Kussoljon az is. Nem így értettem a dolgot. Bekapcsolom a gépet, mindjárt kigondoljuk mit nézzünk. Vagyis lehet majd inkább én gondolom ki.
A fürdőszoba nekem mindig is intim hely volt, hiszen a meztelenséget juttatja az eszembe, a testeken lefolyó víz buja csorgását, amit nyelvvel a legjobb lekövetni. A saját gondoltam hoz elsődlegesen zavarba, mert nem illik, nem helyén való, menten megfedem magam, sőt mi több meg is fenyítem, csak előbb még egy kicsit játszunk ezzel a bőséggel is beteg gondolattal, ezzel az elsöprő elementáris erővel, ami energiahullámokban önti el az érzékeimet, átjár a forrósága, pedig csak az ujjaimhoz ér hozzá. Ha lesz egy kis időm és megtalálom a rózsafűzésem, elmorzsolok pár miatyánkot is, de addig élvezem, hogy a sötét elrejti szépen rákká olvadó arcom pokoltüzét. Én vagyok maga a sátán, hogy ilyesmit veszek a fejembe, sőt mi több, rápörgök a gondolatokra és alá temetkezem, magamra húzom, mint egy téli estén a takarót, ami alól csak az ember orra lóg ki, hogy az is lefagyjon. - Ó biztos vagyok benne, hogy sok értelemben érett vagy. - groteszk párbeszéd, utalásokkal csúfítva, és én nem vagyok rest ezt élvezni, de az ő hibája, mert jön velem, noha lehet ő egyértelműen fogalmaz, csak a csalóka női agy teszi fel rá a perverz folyékony koronát, hogy aztán lefolyjon a gerincem vonalán és meg se álljon a talpamig. - Matekból is jó vagy. - heccelgetem csak, de betalál, annyi vagyok, sőt leszek, ez visszatartana bárkit is bármitől? Korai szexuális életem nyitányán, a srácot a magam 14 éve sem érdekelte, az sem, hogy ő 24 volt, engem meg kifejezetten izgatott, bár többet vártam tőle, legalább egy kicsit nagyobb dákót, de így utólag arra jó volt, hogy kivéreztesse a szüzességem, amit meg annyiszor próbáltam önkielégítés alatt önmagamnak elvenni, akkor nyilván hazudhattam volna, hogy tapasztalt vagyok, nem szűz, ugyan, aljas rágalom, még a horoszkópom is kos. Azóta meg kedvtelve fejlesztgetem a tudásom, igaz inkább pornóból, abból is melegből, nincs is szebb, mint... - Praktikus gondolat, kihasználni a barátokat, szégyelled el magad de íziben, hát hol van az odaadás az önfeláldozás? - még a hangom is mosolyog, nehogy itt komolyan azt higgye valami, elszart Terézanya vagyok, aki hiszi még a meséket, bár a herceget várom, csak a lovat hagyja otthon, ritkán férnek el az erkélyen, meg a lovak tudnak lépcsőzni, ha beszarik a lift? - Anyám szerint jó kislány vagyok, apám szerint egy földre zuhant angyal, csak éppen fekete szárnyakkal és leginkább Abbadon kölyke. - a háború istene nekem való, valami mindig felrobban körülöttem, mint egy kézigránát és kinövi magát egy kártékony Csernobillé, nekem meg annyi lelkiismeretem van, mint egy ma szabadult teknősnek a fazékból. Ez lehetne jelem hiba is, ha nem így idomítottak volna az életre. - Ne láss rosszabbak, mint amilyen vagyok, pár füves cigi, némi alkohol mérgezés, de az nem az én hibám volt, és persze apám azt sem díjazta, hogy rövid a szoknyám. - meg a pasikat sem, akikkel hazatámolyogtam hajnalban, de anyám mindig azt mondta legalább otthon csináljam, az meg egy másik mese, hogy időközben annyira beálltunk, hogy nemhogy szex nem volt, de olyan kurva hangosan horkolt, már majdnem megműtöttem az orrsövény ferdülését egy baltával. Csak nincs baltánk, vagy én nem tudom hol van. - Amúgy talán élveztem volna, ha szeretnék korán kelni és latrinába sza.. ladni pisilni. - majdnem a szarni szót használtam, hát hol a szépen fésült nőiességem? A diri is díjazta volna, szerinte a suli mögött bagózni nem ildomos, verekedni sem, de ahhoz közöm sem volt, a betöréshez is annyi, hogy jelen voltam, kérdem én, anyám mitől kattant be? Ki tudja? Én biztos nem voltam oka, hogyan is lettem volna, anyucikicsiszemefénye, lehet a tetoválásom végkép romba döntötte erősnek vélt hitét, hogy felnevelte a kisasszonyok új generációját. - A barátságok időlegesek, a család az egyetlen, ami örök, kivéve, ha apám becsajozik Thaiföldön, és anyám örökre a diliben marad, akkor lehet az is változó. Talányosan hallgatok egy fél pillanatot, mielőtt megfogalmazom a roppant előkelő választ. - Aki menni akar az menni fog, semmi nem tartja vissza, egy kanos 19 évest meg azt gondolom nem lehet kordában tartani. - még kecsesen vállat is vonok, amiből mellesleg semmit sem láthat, ahogy azt sem, hogy akkorát facsar a szívemen a mondat, majdnem kivetődik a számon és a csapba folyik. - Ez amolyan jó tanács egy másik pasitól? Azt mondod, aki dugni akar, attól ne várjak hűséget? - na már megérte ide utaznom, jó, hogy az anyja szexterapeuta, miket meg nem tudok. - Akkor hát engem sem köt a hűség, nem bánom a búcsú szex úgyis ergya volt. - lemondóba csapok át, semmiség, nem számít, valójában pedig nem teszi. A húség nekem is csak szó a szótárból, tudom gyönyörűen definiálni, de annál többet nem jelent, a szerelem meg egy igazi mítosz, szerintem merő kémia és biológia, meg művészet, de elillan, elmúlik, kiüresedik és a szex is baráti lesz, vagy éppen az sem. A nő betérdel a mosógépszerelő elé, és ettől lesz önbizalma, hogy valaki a szájába ürít. Minő magasztos eszmék. Írhatnék egy könyvet. Ha tudnék írni. - Olyasmii? - nagyon halkan nevetem el magam, na de kérem. Vagy van csaja, vagy nincs, mit kell ezt itt szépíteni? Valaki vagy az, vagy nem, az olyasmi az egy nem. Tiszta sor, számításba sem kell vennem, sőt mi több egyenesen kihívást gördít elém, hogy az olyasmi, mint olyan, nemmé szelídüljön, csak megfelelős simogatás kérdése. Azonban miért is jut ez nekem eszembe? Még egy miatyánk a listára, lassan megvan a heti programom, nem kell nekem Netflix. - Látod ez jogos és éhesen gonosz vagyok, beszakad alattam a tető meg ilyesmi, meg egy kávé, mennyire innék egy kávét. - lehunyom a szemem a sötétben és felnyögök a kávéra gondolva, ahogy végig csorog a nyelőcsövemen, de előtte elpihen a nyelvemen, ide nekem a világ összes cibetmacskáját. Ami.. nos elég jól jön ki, hogy éppen arról csacsogunk levetkőzik, a zavar belém mar, mint veszett kutya a bokába, miért csinálom ezt? Mert egy szar alak vagyok, akinek minden kell, ami elsőre megtetszik és én eltántoríthatatlan vagyok a céltól, mégis kicsit lassítani kéne, ha más nem a szívversemen. Kiránt a világból, hogy halk csavarintás és odavakulunk, mint a jól dolgozó bányalovak. - Nem tudom... lesz legközelebb? - elhinni nem tudom, hogy valaha fogok még látni, nem ebben az évszázadban. Rakoncátlan idegvégződésekkel kapaszkodom a lábába, jesszusom, felszikrázik az ujjam, muszáj letesztelnem arccal is, neki simulok, feléget a hője, lemarja a bőröm. - Arra? - ahj, ez a geci mosoly a szám sarkában, ez mitől varázsolódott ide? Megveszek, 15 perce sem vagyok a közelében és a gerincem kezd elolvadni, bajban leszünk, ő, én meg jól mulatok, persze a végén mindig az nevet, aki áldozat volt, meg hatosokat dobált és kíméletlenül letarolt mindenkit. - Ne legyél prűd. - lenyomom a kapcsolót, megint sötétbe úszunk. - A sperma csak a végeredmény. - ó hallom a hangján, hogy nem téma ez, eresszük el, de magamban jól mulatok, szavak. Ugyankérlek. Beszélni nem ugyanaz, mint megtenni. Amikor Tamila felvágta az ereit és napokig beszélt róla, senki nem hitte el, hogy megteszi, inkább még buzdítottuk is, milyen menő már, hogy eszébe jut, bevallom, nekem is van némi szuicid hajlamom, de én inkább ugranék. Végül persze a lány megtette, naná bele nem halt, mert arra nem gondolt, hogy az anyja kicsit korábban ér haza. Aztán meg elé sereglettünk a kórházi ágyához és lecsesztük, mi... akik rábeszéltük. Hol az a katonai suli? - Ma is hasznos voltam. - kitol a fürdőből, menekül, én is tenném, mert megfőlök, a béka vagyok és forralom magunkat. A konyha felé veszem az irányt, azt tudom hol van, de a szava megállít egy pillanatra, hátra pördülök. Végig pillantok rajta, csak a fél szám fut gúnyos mosolyra. Aprókat lépek hátra, hogy ne ütközzön belém. - Valóban? Kezdesz kíváncsivá tenni. - miről is beszélgetünk Miszter? Visszafordulok, beelőz, neki súrlódom, utána lépek be a konyhába, a pillantása meg epilálná a lábam, ha nem tettem volna meg még odahaza mielőtt elindultam, csak nem utazhatok mamut lábakkal repülőn. Rádőlök az asztalra bevárom, hogy felzárkózzon, elduruzsolom az óhajaimat, hagyom, hogy néha összeérjek vele, hogy a leheletem forrósága felcsapjon közénk, remélem nem büdös a szám. A mobiljára figyelek. - Lenne, de most megelégszem ennyivel. - pedig egy jó palacsinta, vagy valami krémes süti és menten mehetek futni is, de mondjuk úgy ver a szívem, az beillik egy kardiónak. Hagyom távozni, nem tartom fel, elkacérkodom a gondolattal, hogy utána megyek és meglesem a kulcslyukon keresztül, de azt majd később, most pedig felfedezem a kávéfőzőt, itt egy kapszula, ott egy gomb, hol egy pohár, jó lesz ez a szép bögre a nagyszerű illusztrációjával, a bagzó macskák sziluettjével. Tuti valami elmés karácsonyi ajándék, valakitől, aki túl viccesnek hitte magát. Belefolyatom a kávét, agyban nem is itt járok, hanem ott, hogy milyen lehet az ing alatt, a nadrágra most nem gondolunk, fúj, hess, szégyentelen, csak nem... ó de. Na jó, cukor, kell cukor, nem baj jól esz így, a végén a fejemre esik valami giga tartó. Jóval az előtt indulok a szobája felé, hogy megszólalna, mire felrántja az ajtót már majdnem küszöbön állok a kávémmal. - Hát szia. - úgy vigyorgok, mint, aki ezeréves ismerőssel találkozik újra. Belépek, körbe pillantok, őt is loppal szemrevételezem, a tévére pillantok, ó ágyból nézzük? Király, merész, és király. Azonnal oda indulok, a bögrémet elhagyom az éjjeliszekrényen, és az ágyszélére ülök, majd feljebb tolom magam. - Mondja mozimester mit nézünk? Meglehetősen nyitott vagyok, de mondjuk mi a te kedvenced? Amit mindig és bármikor? - mert nekem egy jó Shop Stop, vagy Ponyvaregény, Harcosok klubja, valami horror, csak ne kínai szart, mert akkor bepisilek éjszaka. - Tavaly megnéztük a barátnőmmel az Átkot, kérlek olyat ne, két napig az ágyból alig mertem kikelni - meg élni sem, liftbe sem szálltam, és a gyerekeket is kerültem. Hátrább lököm magam az ágyon, felhúzom a lábam törökülésbe és csak nézem a finom, rugalmas mozdulatait, hallgatom a motoszkálást és nem, nem értem, mi a szart csinálok? Mitől zúg a vérem, miért veszem le a melegítő felsőm és dobom magam mellé? Mert anyám elmebeteg és örökletes? Mert én magam vagyok egy gyalázatos szarcsimbók, vagy mert az illata betölt mindent és bennem lobog a vágy, hogy lekössem a figyelmét, hogy az olyasmi értelmét veszítse. Igen... sok miatyánk lesz a jussom. Meg pár álmatlan éjszaka és olyan koppanás, hogy beleroppan a koponyám, de addig is kell ez a bizsergés a talpamba és az alhasamba.
Búcsú szex, fű, alkohol, rövid szoknyák, kanos 19 évesek akikkel nem kell foglalkozni, ezt hívják hurrikánnak, örvénylésnek a fejben. Minden szó illatos ragasztóként tapad a testéhez, kár, hogy a száját nem tudja egyik sem összeragasztani. Bassza meg, annyira reméltem, hogy legalább szűz vagy csak letette a szüzességi fogadalmat, vagy vallásos és vallásos iskolába járt. Minden egyebet szeretnék remélni csak nem ezeket a képeket amiket a fejembe ültet az illatával pedig belém szögeli az egészet. Egyszerűen bele sem kellene gondolnom, hogy azt a ruganyos, formás testét miféle idióta használhatta otthon. Mennyire tetszett neki valójában az az egész. Istenem, mekkora egy szánalmas fasz vagyok! Szép napon majd adok neki jó tanácsot, hogy egyetlen faszit se vegyen készpénznek, mert mind a vizualitás rabjai vagyunk, nem boldogulunk vele ha nincs előttünk az alanyunk. Áthajt a kényszer valaki máshoz. Ettől még lehet, hogy az a kis fasz komolyan gondolná vele és beépítené az életébe, amíg viszont nincs ott, addig ne is gondoljon arra, hogy hónapokig a farkát fogja verni rá gondolva. Egyszerűen lehetetlen, vagy egy balfasz. Vagy hallgathatom a webcam pettingelésüket naphosszat. Nem tudom mi lenne a rosszabb megoldás itt. Paige-et képtelen vagyok taglalni neki, pedig most kellene előadnom a nagy monogám, eljegyzem a nőmet dumákat, hogy, várjunk. Minek kezdjek el ilyeneket magyarázni? Mi a fasznak akadok egyáltalán fenn? Saly valami rokon, 17 éves és innentől nekem olyan, mintha egy nagy, fekete szarkofágban lenne elrejtve, köré meg húznának egy drótkerítést. Árammal természetesen. Az meg, hogy fejtegetjük itt a sperma tárgykörét csak arra sarkall, hogy még várárkot is ásassak a szarkofágja köré, nehogy véletlenül mégis eszembe jusson valami szarság. Beteg vagyok, nem vitás. - Nem mondod komolyan, hogy végeredmény. - már csak néhol villannak foltok a látómezőmben. Eltekintek tőle, hogy megbaszhatott volna a 220, még jó, hogy száraz volt a kezem. Pedig érzem a kisülést ami az ő kibaszott hibája, hát hang alapján kéne tájékozódnia és nem a combomhoz dörgölnie az arcát mint egy skót juhásznak. Húzzunk innen kifelé a picsába. A sötétből is. Lehet nem kellett volna ezt a pizzázós, filmes szart felhoznom. Ha elmentünk volna valahová, legalább megadnánk a látszatot. Vagyis én megadnám magamnak. Nem, jó lesz így. Csak kicsit faszom ki van, ennyi az egész. Voltam már szarabb helyzetben is, vagyok is. A főnököm is él pedig ő az idegeimen hegedül egy egész zenekarral nap mint nap. Nehogy már egy csaj borítson ki! - Az elmondottaid alapján kétlem, hogy ne tudnád a felhasználási feltételeit. - csúszik lefelé rajta a tekintetem és bassza meg amiért pulóverben van és legyen is érte áldott mert így van. Megállok deréktájban. Hol a kajám? Kis híján megtérek a nirvánába amikor elém tárul a látvány. Ígéretes, pedig az alacsony csajokra esküszöm. Az ő lábai viszont beleégnek a tudatomba. Mindjárt megköszönöm, hogy nadrágban van és nem szoknyában. Félek akkor nem merőlegessel zárnék rá, hanem indigóként másolnám. Olyan forróság sugárzik át belém a kurva homlokából, hogy rögtön nővérért szeretnék kiabálni. Őt dugják be valami ágyba antibiotikum kúrával engem meg mentsenek meg, mielőtt átmegyek sikítozós ribancba. Nem nézek fel a telefonból, tisztában vagyok vele mennyire közel van hozzám és nem akarom egyszerűen ezt jobban realizálni a kelleténél. - Mindjárt hálás is leszek. - életemben nem rendeltem ilyen gyorsan kaját. Megláttam az első szót a saját pizzámnál, már feltöltődtem. Ha kajálhatok akkor le leszek kötve. A filmmel szintén, mert a beszélgetés meg nem jó ötlet. Bár emlékeznék, hogy félt-e valamitől gyerekként. Azt néznénk. A jelleme fejlődne, nekem meg a tetves lelki békém jönne helyre legalább. Hátha leszbikus is lenne, kísérletezzen. Kár, hogy nekem ez is túl élénk. Istenem, nem pornót készülünk nézni. A szobám bezárásával mintha őt is sikerülne kiűznöm a világomból. Mibe mászom bele már megint? Gépiesen öltözöm át, nem nagyon foglalkoztat, hogy mibe lát. Azzal se, hogy nincs rend. Sosincs, nem is küzdünk már vele. Anyám is feladta. Próbálok valami gyors átrendezést elképzelni, hogy a monitor miért van rossz irányban és hogyan lehetne sokkal rendezettebbé tenni, de nem megy. Ez van, nincs kábelem, nincs idegrendszerem. Majd leszek roncs. Csak egy csaj, gecibe már. Kinyitom az ajtót, majdnem meg is lepődöm. Nem jobb pár perc elteltével sem, de jöjjön be. Nem futamodom meg, nem olyan fából faragtak. - Fáradj be. - tárom ki az ajtót, jöjjön, nézzen szét, remélem a füvet elraktam meg minden mást is. Nem csukom be az ajtót, ketten vagyunk a házban és egyszerűen jobb. Hogy halljuk a futárt, csakis. Túl otthonosan helyezkedik el az ágyamon, legalább nem felhúzott lábakkal. Csak félig. Miért nem mondtam, hogy öltözzön át? Hol az eszem? - Gondoltam az új Azt megnézzük. - mert jó hosszú és nincs benne olyan jelenet amitől szarul kéne magamat érezni, vagy aminél előkerülhetne a sperma felhasználásának bármilyen feltétele. - Pedig nem rossz film. - lépek oda a géphez és csak a külső winyó végtelenségében keresem a filmet. - Szóval félsz a démonizált dologtól? Vagy abban helytállóbb a szellem? Fasz tudja.- Elindítom, kinagyítom és elindulok megkerülni az ágyat. Lássa csak ő közelebbről, pedig így nem tudok hátat fordítani, hogy rohadjak meg. A cipzárjának a hangja ketté is fűrészeli a dobhártyámat. Két slukknyi levegőmegvonást kapok a válla látványától és sajnos túl élénken látom a melleinek a körvonalát is. Nem fázik? Lekapcsolom a fűtést. Öltözzön vissza. Megsüketülök mégis az ágyra mászom, mellé. Egyelőre csak ülve, hogy lássam is a monitort és ne kelljen feküdnöm. Főleg ne mellette. Próbálom nem nézni, nem elképzelni, nem érezni. Elindítom a filmet. Erőltetem, hogy a monitorra figyeljek. Mellém kéne ülnie. Nem kéne. Faszom. - Régen a környékünket is ilyennek éreztem, egy szánalmas kisvárosnak. - fűzöm hozzá, pedig ma már bírom a helyet. Néha hiányzik. New York egy baszott nagy gyűjtőtégely. Sóhajtok. - A pizza amúgy majdnem egy óra, kicsit messze van a kajálda, viszont messze a legjobb. - köhintek. Eldőlök, hogy a lábam nézzen felé. Így jobb, így csak bámulhatom mint egy perverz fasz és mégsem vagyok teljesen a közelében. - Bírod Kinget egyébként? - minek kezdeményezek beszélgetést? Nem kéne beszélgetnünk. Mégis kéne, mást nem kéne csinálnunk. Azaz másra gondolnom nem kéne. Faszom.
Kihívja a sorsot maga ellene, ez esetben engem, mert azzal, hogy a szobájába hív, annak ellenére, hogy pont úgy tüzet fog a közelemben, mint én az övében, nagyon is arra játszik, amit én felhívásnak tekintek keringőre, de ez csak a beteg elmém szüleménye, azonban ki menne az ellen, ami szórakoztatja? Már azért jár nekem egy passzentos piros pont, hogy nem kukkolom végig, míg átöltözik, noha itt morajlik bennem a vágya, hogy megtegyem. Ha lesz egy kis időm, kiszámolom mennyire is fertőz vérlázítóan a testemben éledező tűz. Addig meg benyelem és elkönyvelem egy játéknak, amiben társam, titkos összeesküvő, ami a tapasztalatom szerint pontosan addig tart, amíg rá nem ébred, hogy tudatosan hergelem, akkor majd rám csapkodja az összes ajtót, hogy a küszöb alatt kússzak vissza vagy rátörjem. Az elme lappangó akarása ellen sem lehet tenni semmit, még akkor sem, amikor a kávé olyan jóízűen csorog végig a torkomon, hogy már attól nyögdécselni támad kedvem. Valaki nagyon elmés volt, hogy teret adott a koffein eme fellázadásának. Történelemből mindig is szar voltam, nem tekintek vissza, igaz ez arra is, hogy a saját életemben sem nézek hátrafelé, minden út előre vezet. Aki hátrafelé él az nem tud lélegezni, annak csak a víz alatti fuldoklás marad. Azt pedig, hogy így beindít majd ráfogom valami gugliba is fellelhető hirtelen jött tini képletre, valami olyanra, amibe bele lehet bújni, mint a forró takaróba és elmerülni az ábrándok között. Naplót is csak azért vezetek, mert a flepnis dokim arra biztatott véssem fel az álmaimat hótiszta lapokra, egyrészt megtanulok egyenesen írni, másrészt rajzoláshoz tökéletes, azóta teljesen rabja lettem, talán nincsenek igaz barátaim? Majd ha nevet adok a bőrkötéses lapoknak, lehet ő lesz az. Anyám diagnosztikája szerint semmi kártékony nem fog az agyamba rákot verni, de még simán lehet, hogy a fatus a beteg, elmében, testben a gyógyíthatatlan szex függőségben lapozva fel az élete lapjait. Ha érdekelne foglalkoznék vele, mint ahogy pontosan nem teszem, minek? Aminek jönnie kell, az jönni fog, ami pedig kikerülhető azt ki fogom, el kell követnem a saját hibáimat, ahogy vele is készen vagyok rá. Az egyetlen oka, hogy piszok gyorsan kapcsolódik össze az elménk, a teste hője felfújja a hasamban az éledő, lehetetlen lufikat, amik majd belém robbannak és otthont adnak a mélabús ábrándozásnak. Tipikus vagyok, hajszolom a lehetetlent, mert istenkirály lesz bőgni rajta a szomorú zenéket hallgatva. Hajszolom a szerelem érzetét, már egy ideje tudom, hogy a szerelmet nem, az nincs. - Igazán nagylelkű vagy. – besétálok a szobába és körbe pillantok, elhagyott ruhák figyelnek a székekről, a földön zokni, de hol lehetne máshol? Anyám lekaparta volna az arcát már, vagy az övét, de lehet bárkiét, domestosszal kenné a domestost és egy kis hypoval felfrissítené, hogy hatásos legyen, az meg, hogy kinyír a sok vegyszerrel… nos legyen az én bajom. Őt is feltérképezem, miközben az ágyára telepeszem, kedvet érzek belehempergődzni, elhagyni az illatom benne, a tiszta, rakoncátlan parfümöt, amiből oly kevés van a hajamra fújva, hogy talán a sajátomnak hiszi. Zajosan ver a szívem, mázli, hogy elnyomja a beszédének zaja. – Király, még úgysem láttam, csak a régebbit, de talán még olvastam is. – milyen kulturáltnak tűnök már, hogy olvasok, pedig csak időtöltés, amikor apám szobafogságra ítél, a telefonom és a laptop nélkül. – Tényleg? Láttad? A Japó változatot? Amiben a kiskölyök is van? Illetve azt hiszem az az amerikaiba is van. – tudja a rák, csak, hogy majd összehugyoztam magam a félelemtől, hogy napokig rosszul voltam, ha hosszú fekete haj libbent előttem, pedig én aztán a nőket sem sajnálom megnézni, hiszen kell a konkurencián is gyarapodni a vegetatív érzéseknek. – Maga a film azt hiszem, úgy kezdődik, hogy Átok születik ott ahol valaki erőszakos halált hal, és ezek a szellemek nem jó szándékkal térnek vissza. Lehet, inkább attól félek, hogy kinyitsz ezzel egy kaput és többé nem lehet bezárni. – halkan beszélek, le sem veszem a szemem róla. – mindenkinek kell valami kis misztikus hit. – vagy talán oka, hogy sok időt töltök egyedül teret adva a hülye gondolatok életszerűvé avanzsálásban, hogy a hit már rég nem a régi. Templomok és istenek, vallások, a nevükben elkövetett erőszak. Mind egy oltári kamu. Ami valós, hogy olyan segge van, megbolondulok tőle, hosszú lábak, istenesen megnézném a hátát, biztos veszettül lankás, a gerince vajon mélyen ülő és egyenes, szépen kirajzolt csigolyákkal? Jesszusom, lassabban. Mögém sétál, csacsi. Lehúzom a melegítő cipzárját, átcsúsztatom a vállamon, és csak remélem, hogy okosan végig nézi, míg én a filmre kezdek koncentrálni. Nem mondom el neki, hogy kurvára félek tőle, hogy ezzel most szerez nekem pár álmatlan éjszakát, de úgyis kéne kicsit magamba szállni, meg megtudni, hogy miért ég le a bőr a testemről és mitől akarom úgy, hogy figyeljen engem, mintha hetek óta követném és végre a közelébe lennék? Mitől lobban fel szinte azonnal ez a parázsló érzékvesztés, ez a füstszerű alkudozás magammal, amitől a levegő is melegebb lesz és a belégzés is őt rántja rám? Talán elmúlik holnapra, lehet ez most egy azonnali, hirtelen honvágy okozta kisülés? Lehetséges lenne? Vagy valamit a kémiámban borogat meg, bennem a józan észt és messzire söpröm, megélem, meg akarom tapasztalni, félek, hogy nyoma nem lesz estére, így áldozok az oltárán, mit nekem veszteségek és csajos beégések. Kifejezetten zavar, hogy mögöttem van, mert így hátrafelé kell beszélnem, átpillantok a vállam felett. – utáltad? – nem úgy volt, hogy filmezünk? Axton, drága rokonom, hát kell a beszéd, hogy a zavart messze űzzük? Miért fürdök ebben alá, mint a kis madarak a homokomban, vagy inkább a puha és szépséges csincsillák. Egyszer volt egy… hagyjuk. – Addig kétszer éhen veszek. – a másik irányba is hátra fordulok, bemérem a kávém távolságát, áááhj. Eljátszom a gondolattal, hogy négykézláb érte mászok, de vagy elküld anyámba, vagy őrülten kínos helyzetbe kerülünk, így elfordulva, lecsúszok az ágyról és érte indulok. Pár korttyal kivégzem, már nem égeti le a számat, visszacsúsztatom a bögrém a kis szerkényre, lassan a főcím is lemegy, kezdhetek rettegni, faszintos lesz, majd nem sikongatok túl hangosan. Végig mérem, azon gondolkodom milyen pózban kéne vissza helyezkednem, hogy beszélgetni is tudjunk, a filmet is lássam és ami a legfontosabb bujkálni is tudja, ha rémisztő a film, legalább bevallom magamnak, hogy fostos vagyok. Fél térddel ereszkedem az ágyra és roppant előzékenyen hasra fekszem mellette, magam alá húzom a felsőm, begyűröm a két kezem közé, rá tudok bukni, ha leáll a szívem. Fog, ettől a filmtől szinte biztos. Csak felsőtestben fordulok felé. – Sok könyvet olvastam tőle, filmet viszonylag keveset láttam, de ezt is olvastam például, meg halom másikat, a Ragyogástól lett egy kisebb infarktusom. – érzékeny időszakban olvastam tavaly. – Az exem, hívjuk így, nagy kedvence volt, de szerintem olvasni csak pornót hajlandó, képregényben. – faszom szürke és szarnyalatai, az mekkora egy szar volt, atyaég, ha felkötnek se tenném meg megint, hogy bele is olvassak, pedig az osztályom végig rágta, sokan első könyvüket vették akkor a kezükbe, és még többen az utolsót is. Visszafekszem, közelebb sikerül érkeznem hozzá, megőrülök bassza meg, hogy lehet valakiből ilyen forróságot előcsalni, levedlik a bőröm, mint a kígyóknak, vagy egyes pókoknak, kisüti a szívem, csupasz idegvégződés lesz minden porcikám. – Te nagy horror rajongó vagy, vagy befigyel más is? Fantasy, thriller? – végül elnevetem magam és mégis megosztom vele az emlékeimet. – Amikor buta kislány voltam ezt a filmet kilestem, amikor néztétek, emlékszel még Danielre? – talán csak kis ideig voltak barátok. – azóta rettegek a bohócoktól, de lehet ez a film kikúrál engem. - Csak azért emlékszem a fiúra, mert én később összefutottam vele, elmentünk együtt bulizni, istenesen beálltam, talán ő vitt haza, talán nem, nem volt rég, pár hónapja.
Jöhetne egy telefon. Bármi, hogy dolgom van, el kell rohannom mondjuk anyámért, vagy Jainie nem bír hazajönni, netán megint tüntet valahol a vegán életmód szükségességéért. Valami, akármi amit elég nagy katasztrófának minősíthetek ahhoz, hogy ezt a közös kis programot ki kelljen robbantanom a szobámból vele együtt. Nem akarom végignézni ahogy besétál hozzám, mintha valami 18 éves gimis lennék akihez suttyomban átjön a nője mert anya lelépett nagybevásárolni, apa melózik, a húg meg el lett ásva a hátsókertben. Csak egy ördögszekeret vélek felfedezni ahogy éppen átgurul mögötte. Minden néma, még a függönyöm sem rezdül meg. Az ajtó marad nyitva ha netán mégis átjönne a hétfejű sárkány, hogy vívjunk meg. - Semmiség. - visszaütöm a labdát, nem mintha érteném, hogy miért, de számtalan ilyen dolgot teszek az életben ami a nem értés tüzében fog elporladni. Erre is jöhet, hogy köszöni még egyszer és belekezdünk egy végeláthatatlan nincs mit, köszi, mondom nincs mit dologba, amin még hat sarokkal arrébb is röhögni fognak, ugyanis behordozza a szánalmat és még fel is dugja a seggembe. Ettől függetlenül még nem bírom ki. - Mindig is jól tudtam választani. - lehet azért mert célozni kívánok arra, hogy mit kapnak a rosszul viselkedő tinédzserek? Igen, ki is pingálhatnám magam bohócra, adhatnék neki egy lufit amivel örökké lebeghetne valahol a sztratoszférában én meg mehetnék Tibetbe békés tökszínű szerzetesruhát keresni. - És milyen könyvben? - nem olvasok Kinget, egyszer futottam neki valaminek és leszáradt az érdeklődésem kis indája a hosszas kitekintéseknél. Ebből is szerintem egy kalap szar a régi film, de hátha ez majd meggyőz megint. Egyszer már láttam, viszont ha megéri akkor szeretek ismételni. Ez hitelesebb lenne ha közben nem őt nézném. Pedig nem valami idegen entitás aki hirtelen a szobámban termett. Láttam gyerekként, homokoztunk együtt. Ő mert próbált én meg mert akartam. A boldog békeidők nyarai amikor még a család minden tagja megpróbált tenni azért, hogy legyen valami egység közöttünk a közös felmenők tényén kívül. - Szerintem az a második részben van. - amennyi ilyen szart megnézek, lehet már a harmadikban van. Van harmadik rész? - Igen, a japán mindig a durvább. - szóval persze, hogy azt nézem. Mondanám, hogy teszteljük ki bírja jobban az ilyesmiket, de az előbb azt mondta, hogy félt az Átoktól. Napi kérdés, hogy mennyire akarok én geci lenni vele. Talán könnyebb lenne nem annak néznem magam ha nem nézne rám ilyen átható tekintettel. Elmosolyodom, ez egy teljesen őszinte reakciónak tűnik tőle. - Jó, akkor majd nem nyitom ki. Nem idézünk szellemet. - ezzel választ is kapok, mert mégis szellemnek minősülnek. Másképp kategorizálok filmet. Vagy szar filmesztéta lennék. Vajon az hogyan venné ki magát ha egyszerűen csak kartondobozban ülnék mögé? Így is túlságosan intenzív élményt kapok róla, tőle. Borzasztó bassza meg. Erre ma nem álltam készen, sőt egyáltalán nem. Biztos selymes a bőre a vállainál meg a karján is. Teljes egészében leszarom. Kényelmesnek kell lenni, egyszerűen törökülésbe váltok szintén, de még így is nagyon a látóteremben van. Elfekszem, gyáva szar vagyok. Egyszeriben hálás vagyok azért, hogy nem vagyok már taknyos kölyök így nem lesz olyan hozam amit nem akarok. Remélem. Kurva életbe. - Ja, utáltam. Eleinte elég szar környéken laktunk, míg apámnak nem lett rendes melója. - hanyagul vonok vállat, nincs ebben semmi nagy titok. Ahol laktunk az emberek nagy része az önkormányzattól kapott segítséget. A mi háztömbünkben is laktak kurvák, olasz bevándorlók, egyszerű munkások meg narkós szerencsétlenségek is. Szerintem többször vertek meg szaros koromban mint kellett volna, de minden helynek megvannak a szabályai. Pláne "új srácként", úgymond lecsúszottként kikerülni peremterületi helyre elég szar. Talán ezért bírom valahol ennek a filmnek a világát. Mert én is egy gyökér voltam. Felnevetek, elkergetem a képeket. Rég voltak, már nem vívok játszótéri harcot semmilyen kis görénnyel. - Csak nem halsz éhen. - velem ellentétben akinek a napi kajaadagja kitesz egy afrikai falut, vagy kettőt. Talán többet. Biztos ezért kezdek bekattanni, mert még nem ettem ma eleget. Egyébként is a dagadt geci pénzén szoktam magamnak potyaebédeket összehozni és ez most kimaradt. Ehelyett itt párolgok mögötte és fújtatok mint egy teafőző. Persze halkan, inkább kiugrom az ablakon minthogy rájöjjön mennyi gusztustalan dolog jár a fejemben. Nehezen tudok a monitorra és a képsorokra is figyelni, biztos könnyebb lenne ha nekem támaszkodna és beleégetné a lábamba a nadrágom anyagát. Sokkal könnyebb lenne. Minden megfeszülő izommozdulatot látok a karjában ahogy elmegy. Egyszeriben lesz kibaszottul szégyenteljes bűntudatom. Le kell magam beszélni róla. Nem, nincs miről. Csak kibaszottul kiborulok a semmin. Biztos rám ragadt a húgom valamelyik pre-menstruációs szarsága. Vagy rossz hatással vannak rám úgy egyáltalában véve. Ha nem tartanának ilyen fos fizetésen, elhúzhatnék valahová. Valakik mellé. Végre a filmnek szentelhetek úgy 30 másodpercet a fel-felvillanó képeknek, mert megjelenik megint. Rögtön jégkockaként ütődik össze bennem az összes szervem. Nem lötyög semmi, ellenkezőleg. Az, amit látok az jobb bármilyen filmnél. Majdnem lassított felvételben csúszik mellém, túlságosan élénken és melegen. Feszesen és ruganyosan. Úgy bámulom mintha megjelent volna előttem a lottó nyeremény egy női testbe bújtatva. Nyelek egyet, de úgy érzem a nyálam csomósodik sőt, meg is szűnik létezni. Szinte cserepesedő szájjal nézek végig a hátán, derekának ívén és a segge kerekségén. Atyaisten ebben a kurva égben, miért kell ezt tennie? Erőszakoskodom, a kisfiút nézem a hajójával. Engem is elvihetne valami bohóc. Meglepetten pillantok rá a könyökömön támaszkodva. - Szóval az exed miatt kezdted el? - vattát dugaszolok a képzeletbeli számba, nehogy kérdezzem, hogy és ekkor mégis hány éves volt? 13? Egyáltalán mit érdekel ez engem? - Akkor már inkább elolvasom szövegezve, vagy pornót nézek. - pornó képregénynek mégis mi értelme van amikor mindenkinek korlátlan nete van otthon. Mióta pedig létezik az inkognitó mód, a jó anyád sem fogja tudni, hogy miket nézel. Mielőtt még kimondaná, hogy nézett-e már pornót és mi a kedvenc kategóriája vagy keresős kulcsszava, a monitorra nézek. - Te maradnál dumálni? Egy csónakért? - vajon lett volna ebből a sztoriból bármi ha a kiskölyök nem hal meg az elején? Talán nem. - Mindenevő vagyok. - annyira talán mégsem - Hagyjál a westernnel. - más hirtelen nem is jut eszembe. Még mesét is szívesen nézek, nincs abban semmi tré. A nevetése hallatán nekem is el kell mosolyodnom, ez gyász. - Ja, az osztálytársam volt. - lévén akkoriban ez a két opció létezett egy programhoz. Osztálytárs vagy szomszéd. A random arcok nem számítottak a keretben. - Kajak kilestél minket? - felnevetek, miket meg nem tudok róla. Vagy a múltunkról. Belesimogatok a hajába, muszáj. Csak megnyugtatólag. - Akkor meg mi a faszért nem mondtad, hogy nézzünk mást? - nyúlok az álla alá, hogy nézzen a szemembe. - Attól még nem foglak lenézni, mert van egy félelmed. - azt hiszem elég lesz a kurva nagy őszinteségből. Nekem már sok magamból. Úgy engedem el mintha égetné a kezem, és így van. Égeti, minden rohadt sejtemet. Majdnem szó szerint gurulok le az ágyról. - Kell valami inni? - legyek előzékeny házigazda.
Már egész ezt hittem ez a napom azzal fog telni, hogy egyedül kushadok itthon, milyen fura is azt a lakást, ezt a várost itthonnak nevezni, amikor az otthonom egészen messze van, a honvágy végig csöpög bennem, mintha infúzióval kötnék az elmémre és érezném, ahogy elvágtat ez ereimbe, feltölt, egészen becsomagol valami kellemetlen érzetbe, a hiányba, a megszokások levedlésébe. Az ember mennyire meg tudja szokni, hogy tartozik valahova, kiemelni onnan, mert a sors így hozta, olyan szintű kegyetlenség, amit apám előszeretettel szór mások fejére, mert neki perc nyugta nincs. Azt hiszem sem az itthon, sem az otthon szó nem mond neki semmit, neki anyám mellett talán soha nem volt megnyugvása. Mindig is kirakatban éltünk, a minta család, a jó anyával, a sikerre éhes gyerekkel, a jó tanulóval, ami szintén annak köszönhető, hogy az iskola, amibe benyomtak, kapott elég támogatást Mr. Clay vagyonából, sosem érdekelt. Most a dolgok egészen máshogy alakulnak, hiszen Axton lelkes és szíves fogadtatása tökéletesen meglep, élek és élni fogok az adta lehetőségekkel. Az egy másik epizód a sok felvonásos meséből, hogy mindemellett az agyamra vonja azt a fura ködöt, amitől a boldogság hullámokban önt el. Foglalkozik velem, észrevesz, reagál rám, racionálisan így kell lennie, mégis arra számítottam, hogy az orromra csapja az ajtót, amit most nyitva hagy, oldjam meg a csajos faszságaimat egyedül, vagy Emyre lehet majd támaszkodni, de ő… belefojt ebbe a forróságba, amitől a bőr leválni érződik a testről és egészen mélyre mar, olyan helyekre, ahol a remény élesztgeti a hitet, lehet ez még jó. Feltelepszem az ágyára, onnan tartom szemmel, akár a hűséges kiskutya, akinek csontot vetettek és most nyammog rajta, na jó, rajta is tenném. Vonzza a tekintetem, a kezem hozzá érne magamra húznám, hogy a puhának tűnő szájával feledtesse mennyire legyalázott helyzetben vagyok. Hiába toltam a seggem a családjába, mégis kívülálló vagyok. – Mindig is magabiztos voltál. – talán, annak kellene lennie, nem tűnik olyannak, aki nem hisz magában, olyannak sem, aki nem éri el, amire vágyik, ha csak csepp is van benne az őseink véréből, pont olyan letaglózóan becsvágyó és célratörő, mint mondjuk jómagam. – Ijesztő. Kingnek van egy stílusa, amit a filmek nem adnak vissza, de írásban egészen zseniális, aztán egy idő után meg mind egyforma lesz, egyívású, mintha olvastad volna már. A legtöbb könyve ufós, misztikus színezetet kap. – Hasznos holmik, Bura alatt és társai. Meg aztán vannak a klasszikus horrorok. Cujo, a már említett Ragyogás és sorolhatnám napestig. Iszom magamba a látványát és egy pillanatig elagyalok rajta, hogy vajon tudja, hogy hat rám? Felismeri a testem vibrálását, az érte nyúló csápokat, amik mentális síkon rajongják máris? Milyen gyors volt, ez lehet az igaz lángolás, annak ellenére, hogy talán csak órákig tart, de elégni ebben a tűzben… ó igen. – Talán, ki emlékszik már. – elnevetem magam halkan, zúg a fejem, lehet megmérgezett a kávé. – Na jó, de nekik a pornóik is annyira kemények. – témában vagyunk, de most mondja, hogy nem így van. A japánok beteg elmék, nem kicsit, ellenben meglehetősen, mondjuk sok monda ered a világukból, ami nem aprót riasztó. Krákogok egy kört, elengedtem a sperma felhasználásnak kivesézést és megint rálépek a szex témakörre, jól van, nem dobok újat, lehet kimaradok egy körből. – Megköszönném, lehet máglyán égetnének el, vagy megtérnék a sátánista lét imádatára, elégnék bűnben. Nem mintha így nem tenném. – mögém telepszik, nem láthatja a sejtelmes kis mosolyt, amit meghívok az arcomra, kielégít a tudat, hogy érzem a tekintetét végig futni a csupasz vállamon, szinte a bőröm jelzi, hogy figyelnek, jó lesz ez. A semmi kis felső alá tán ténylegesen elfért volna egy melltartó, de mint már emlékeztettem magam, arra számítottam, hogy senki nem lesz itthon, meg eleddig a melegítő felső jól védett, több kell, minden is kell. Mellettem elnyúló lábából is hő löket csapódik a combomba, megvibrál egy ér a szemem alatta, megvakulok? Mi a picsa. Mennyire végig simítanék a lábszárán, hogy érezzem megint szikra szökken közénk? – Tipise verekedős fiú vagy? Aki nem fél ökölcsatát kezdeményezni? – drogoztál? Ittál? Csajoztál? A hideg is kiráz, végig fut a testem, a szívem felver egy oktávnyit. Mindig is azt hittem valami gettóban kéne élnem, az lenne nekem való, egész nap szívnám spanglit, csöveznék, szarrá fagynék, vagy éppen büdös lennék, amit nekem, mint anyám kis királylányának mindig is túl tabu volt. Anyám jól látta, hogy a sok tiltás és az arany kalicka rombolta le a józan énem, amiatt lettem végül a család fekete báránya, mintha lenne fehér bárki is. Amiatt sírt apám szája, hogy anyám nem szült neki egy kis tököst, akivel lehetne sportolni. Emiatt másztam fára és loptam a kisboltból, sőt kipróbáltam ezer sportot. A barátnőim korcsolyáztak, én fociztam, ők balettra jártak, én bokszolni, ők sütni tanultak.. na jó azt én is, mert ez az egyetlen, amit anyámmal lehetett közösen. Egy muffint bármikor odaröffentek, vagy egy makarónit. Nekitámasztom magam a lábának, felég az egész testem, végig pörköl, mint egy disznót, jó, hogy le nem szúrnak és ki nem sütnek itt helyben, mennyi szép színhús lenne belőlem. Menekülőre fogom, hol a kávém? Menten kell lenyomni magamba belőle, az meghozza a józan eszem. – Nem garantálom, éhesen nagyon kiszámíthatatlan vagyok. – elvigyorodva hajolok a bögre fölé, még mindig nem hiszem el, hogy nyíltan párzó lények vannak rajta, legalább lenne valami sejtelmes kis színezete, nem ilyen dög felhívás. Macskamód ereszkedem mellé az ágyra vissza, elnyújtom a karjaimat, utánuk a felsőtestem, igazán kedves vagyok, hogy nem pucsítok felé. Bízom benne, hogy ez a dermedt tartás, amit felvesz, ez nekem szól, a combomban moccanó feszes izmoknak, a seggem vonulatának és annak, hogy a rövid nadrág elég feszes, mégis én kapok légzési nehézséget, megint hozzá érek, a lábszárán simul végig az oldalam, nincs elég hely talán? Jutna, de akkor lehet nem, érezném az illatát ilyen eszeveszett erővel, hála ima, hogy nincs lábszaga. – Az ő kedvéért sok dologra képes voltam, ha érted, mire gondolok. – ó tudom, hogy érti, mellé a mosolygás a hangomban nem sok kételyt hagy. Halkan felnevetek. – Oké, de neked mákod van, mert anyád szexmester, a korod és per korombeli fiúk, ha pornót néznek, bibliának tekintik, nedvesítésnek odaköpnek, és akkor jó a szex, ha a nő arca eltorzul a fájdalomtól. – és tessék az ok, amiért nem igazán nézek heteró pornót. A home videók meg nem mutatnak elég részletet, na nem mondom, ha olyanom van akkor végig nézem a durvulást is. Jó magam sem vagyok ellene, hogy legyűrjenek, de az már nem az én asztalom, hogy szárazon tosszanak pokolba. Georgie közben túrára indul a hajójával és a sárga esőkabátjában. – Lófaszt, ha valaki egy csatornából hozzám szólna, megállna a szívem, velem sokat nem lehetne aztán kezdeni. – felé pördülök, nagyjából sem mutatom be a melleimet, csak a körvonalukat, hogy ne kapjon nekem itt szívleállást, a végén újra kell élesztenem, a jogis mellé tanítják. – Mégis, mi a nagy kedvenced? – újból felnevetek, szóval semmi western, pedig… egy jó hét mesterlövész. – De mondjuk Tarantino Aljas nyolcasa? Ámbár az nem klasszikus western. – jól van, filmek és pornó, valamit nekem egy szívritmus zavar. Haladunk. Bólintok, akkor emlékszik rá, ki tudja, baszott rég volt, az ember elfelejti, ami nem fontos, kiesnek az emlékek, hogy feltölthessék a helyüket újak. – Naná, ki ám, akkor még azt is képzeltem, hogy milyen nagylányos, aztán éjszaka már nem volt olyan …. de arra lehet emlékszel. – lévén a rokonok későn feküdtek le, én meg a szobájába settenkedtem, csak azért emlékszem rá, mert istentelenül lehordott, és bőgtem, mint egy kislány, hiszen az voltam, talán végül mellette alhattam, de az is lehet, hogy visszaparancsolt a szobámba és a kegyetlenségtől még jobban bőgtem, vagy nem is így volt, de bekérdezek, hátha. Összerezzenek, ahogy hozzám ér, az agyam azonnal odacsapódik a koponyámhoz, a levegő belém szakad, a testem lúdbőrt húz a régire, bentről rúg valaki alhason, kikerekedik a szemem. Ujjak az állam alatt… felér nyelek majdnem, a tűz belém mar, hirtelen azt sem tudom miről beszél. Őszinte, tiszta tekintetembe futhat bele, rápislogok és elnevetem maga szégyenlősen. Nincs válasz, mert ő ezt szerette volna, én meg tudom, hogy 20 perc múlva nagyon eszembe jut, hogy mi frappánsat lehetett volna ide most beültetni, ha nem fagynék le. – Azt reméltem, maximum hallgathatod, ahogy ébren sóhajtozom. – szinte kilök a kezéből, majdnem előre bukok, most ő menekül, a keze után kapok. – Héj. – lecsúszik a kezem a csuklójáról a kézfejére, az ujjaira. – Nézel velem aranyhajat? – azt ezerszer láttam, és most elönt a pánik, hogy gyereknek néz, azt fogja hinni, hogy kis szaros vagyok, aki mesét néz, miért nem ajánlottam valami menőt? Fasztudja, Avatart, valami Zombisat? – Itt ne hagyj ezzel a filmmel egyedül. – a kezét fogva araszolok közelebb, hogy lecsússzak az ágyról, szembe állok vele, elengedem a kezét, megbélyegez az érintés, a lelkemre vet béklyót, olyan erősen érzem, mint minden egyes sietős szívverésemet, ami a mellkasomban tatamozik. – Ígértél egy sört. – vagy legalábbis szóba került. A háttérben Gorgie felsikolt, összerázkódom. Anyád, de gyáva kis testű vagyok.
- Hány éves is lehettél akkor? 6? - költözik némi gúny a mosolyomba. Persze, hogy egy hatéves kislány annak látott, én voltam a telep réme. A kis faszkalap aki mindig elő tudott adni egy történetet arról, hogy éppen mit csinált és mennyire gecire izgalmasak egyébként a napjai. Talán vele is éreztettem, hogy zavarja az életemet, hogy rá kell vigyáznom holott lenne ezer meghívásom, kétezer meg elutasítva. Mondjuk, hogy gusztustalan voltam, igazából meg csak tinédzser srác akit megbüntetett az ég egy húggal, alkalmasint meg még egy rokoncsajjal. Azért annyira ne lepődjünk meg, hogy egy köcsög voltam mindkettővel. - Nem vágom ha félsz az ilyenektől akkor miért olvasod őket? - nem jelzem külön, de jó hallani, hogy olvas. Mindegy mit. Annyi ostoba, retardált kretén rohangál az utcákon, hogy szerintem értelmes ember egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy intellektuálisan ne szívjon magába valamit. Mégis csinálják egy csomóan amit rohadjak meg nem értek. Igaz nem olvasok Kinget, de mint mondtam tök mindegy mit, de olvas. Ez jó. Azt hiszem. Ezeknél a témáknál kellene maradni. Mondjuk elvihetném a könyvtárba. El is kísérem. Olvasunk együtt, vagy a terem két végén. - Szóval japán pornót nézel? - ezt pedig nem kéne meghallanom, neki meg egyáltalán bevallani. Mi van a csajokkal? Mi lett az elvvel, hogy mindegyik parfümfelhőt fingik, ja azt nem is szoktak bocs, nem maszturbál és nem néz pornót? Szinte érzem, hogy felizzik az agyam meg a tekintetem is. Ez az egyik az egymillió közül amiről nekünk lehet nem kéne társalognunk. Más szempontból meg, nálunk lakik és anyám tudjuk, hogy milyen. A végén még javasolná, hogy nézzük mind együtt terápiás célzattal, hogy kitárgyaljuk meg ilyenek. Biztos mondana egy-két dolgot a keleti fétisekről is. Szerintem örökre impotens maradnék utána. Attól viszont nem ezt érzem, hogy szemmel simogatom a gömbölyű vállait, a gerincének ívét és bár lennék tök ostoba és ne venném észre, hogy nincs rajta melltartó. Amit szemből láttam az valóság, a kézzel fogható fajta, amiért a nyálam kellene csorgatnom vagyis inkább amit, hú, nem. Leszarom, nem nekem van tervezve, kitalálva, véleményezésre átadva, hanem a faszijának. Valamelyiknek. Amelyiket otthon hagyott, vagy akit itt fog felszedni. Annyira leszarom, tényleg. Komolyan. Beszéljünk másról, nem, inkább öltözzön fel és viselkedjen már úgy, mint valami kislány. Sokkal jobb lenne, könnyebb és felszabadítóbb. Így csak béklyót basz a lelkemre, mérget fecskendez a gondolataimba és lassan árasztja szét a testemben. - Merem remélni, hogy már lehiggadtam. - erre mondjuk rácáfolnak az itteni, kezdeti "nehézségek", a rosszkor rossz helyen történetek. Nem ismertem senkit, volt pár balhé. Azt hiszem lófasz sem változott az ottani suttyókhoz képest, csak nagyobb a játszóterünk. - De, mindenkinek megvannak a maga balhéi. - próbálok lazán vállat rántani, őt rossznak bélyegezte az apja, akinek akkor sem tudnám felidézni a nevét ha itt állna előttem. Valami gazdag, az tuti. Emlékszem a házukra, amikor még anyám csóró minimálért járt iskolákba gyakorlatra. Aztán képen törölte a felismerés, hogy mindenkit a szex érdekel és minden a szex miatt jön helyre és vagy baszódik el, úgyhogy továbbképezte magát. Az ő szülei mit is csinálnak? Néha jó lenne ha nem egy légy memóriájával rendelkeznék. Szállok ide, oda meg minden szarra és az új látványa egyszerűen kitörli a régit. Elakad a levegőm, pedig csak a lábamnak dől, csak lefoszlik a nadrág a lábamról, semmiség. Próbálom nézni a monitort, a hülye fesztivál képét, a szaró pókot a sarokban. Komolya. Menjen már innen! Mit gondol? Ne fetrengjen rám. - Én is. - jön ez olyan hangon, mintha más értelemben venném ezt az éhséget. Azért eszemben van a pizza, persze. Percig sem kezdtem máson elmélkedni meg ilyen szarságok. Remélhetőleg nem esik le neki, nem hallja ki belőle amit nem kellene. Bassza meg, csak 17 éves és valami rokon is. Bőven elégnek kéne lennie a dupla nemnek, de a testem valamiért egészen mást diktál vele kapcsolatban. Szent ég, most meg megint mit művel? Miért nem kávézik fél óráig mint egy átlagos nő? Minek kell mellém visszajönnie? Ráadásul a látvány minden porcikámnak tetszik. Hozzáérnének az ujjaim, ha végigfeküdnék rajta, fú, nem. A faszom az egészbe. Azt hiszem kevesebbet kéne itthon lógnom az elkövetkező időszakban. Sokkal kevesebbet. Megfeszülő állkapoccsal nézek rá. - Azt hiszem, de kifejtheted. Mit tesz egy csaj manapság a faszija kedvéért azon túl, hogy olyan műfajt olvas amitől retteg? - remélem pontról pontra fogja kifejteni az orált, a hármas szexet, a közös masztit, közös zuhanyt meg minden mocskosságot, had süljek meg a szobámban. Felemelem a kezem. Fogjuk csak be egy kicsit. - Az, hogy anyám szexterapeuta egyenlő a kénköves pokollal. Minden ponton ki volt állítva a házunkba egy műfasz, emellett pontosan tudja, hogy ki mikor maszturbál a házban. Szerintem azt is, hogy mire gondol az illető. Ezt gondold bele a tinédzser koromba. - horkantok, mesés volt amikor analizálni kezdte a haverjaimat, a húgom barátnőit, a szüleiket meg mindenkit maga körül. - Szóval szar volt? - azt a szép, szűk, fú nem. Szóval egy fiatal csajt nem kéne begyalázni esetlen gyökereknek. Bár tény én se voltam a helyzet magaslatán anno, már attól lefőttem, hogy a csaj szétrakta előttem a lábait. Nekik szarabb érzésileg az nyilvánvaló. - De ugye nem bántott meg ilyenek? - ezt elég óvatosan teszem fel, tényleg nem akarok olyat pedzegetni ami szar vagy neki se jön be meg ilyenek. Igazából máshonnan szemlélem mint ő. Faszom. Remélem kurva gyorsan dobta azt a kis faszt. Bár ez nem nagyon jellemző egy átlag tini csajra. Marad és húzza a szart is. - És hol marad az életösztön? - végre sikerül emberi könnyedséggel elmosolyodnom. Kicsit meglököm a lábammal, harmadfokú égési sérülés. Felmordul bennem a nevelőtiszti hajlam, hogy öltözzön fel vagy vetkőzzek én le, nem is, öltsünk mindketten szkafandert. Aztán hallgatjuk a saját lélegzetünket, megmentjük a világot az Armageddontól. Lehet nem kellett volna betépve azt néznem tegnap. Kedvencem. Felnézek a plafonra, addig sem őt látom. - Kedvencem, ez elég csajos. - vakarózom a dolgon, minek kell csak egyet kiválasztani? - Green Street Hooligans. Azt bírtam, talán mert lógtam egy időben ultrákkal és ettől személyesebb lett. Vagy adj bármilyen maffia filmet, azokkal is elvagyok. - egy jó Volt egyszer egy Amerika, Donnie Brasco, The Irishman, mindegyiket szivarfüstbe burkolva fogadom nagyon szívesen. - Elégedett vagy? - muszáj vagyok ránéznem. Kicsit összezavarodom a dologtól, keresem az emléket, de akkoriban valahogy mindig lebasztam valamelyiket amelyik épp útban volt valamiért. És á, bekattan. Már ha valós, már ha ő volt az és nem Jainie. Kislány, kislány nem? - Ja, amikor ott hüppögtél az ajtóban és szopattalak, hogy ha nem fogod be akkor neked is a lefolyóból jönnek majd a hangok? - elvigyorodom, akkor a húgomat Freddyvel találtam be, hogy ha elalszik álmában fogja megölni. Boldog évek voltak. - Velem aludtál aznap. - mert csak így volt hajlandó kussolni. Nem emlékszem rá annyira, kényelmetlen volt. Akkoriban azért nem egy gyerekkel akartam én sem aludni. Most sem akarok, ami azt illeti aludni sem. Picsába. Tönkre basz a múlt és a jelen, hogy egyáltalán nem látom gyereknek. Nem is az, nagyon sok szempontból. Muszáj vagyok reagálni, fizikailag is kell. A hajához érek, magamra kényszerítem a tekintetét. Mondania kellett volna, hogy nem akarja ezt. Mindig mondania kell. Nem csak egy szaros filmmel kapcsolatban. Nem felel, közelről rácsodálkozom a szeme mintázatára, az arcra amit ismernem kéne és mégsem teszem. - Mindig mondd ki ha valamit nem akarsz. Ez egy ingyenes jótanács, Saly. - jobb lenne távolságot vernem kettőnk közé mondjuk azzal, hogy a teljes nevét használom. Erre viszont képtelen vagyok, de a bársonyos bőre a kezemnél és a meleg lehelete, a testközelsége megriaszt. Takarodnom kell a közeléből kurvára gyorsan. Próbálom magam lazában tartani, mi sem természetesebb, igyunk valamit had menjek már ki innen. Mekkora fasz ötlet volt ez, jézusom. A keze viszont megállásra késztet, egy keserédes nyögésre, pedig nem is fejt ki erőt, nem konkrétan teszi pontosabban. Lefővök, megbánom az összes bűnöm egyszerre és abc sorrendben is. Majdnem összekulcsolódik a kezünk, bennem meg ráng amit kiabál felém a hangtalan némaságban. Gusztustalan geci vagyok. - Hogy micsodát? - ez a cím kiragad a retkes fertőből, a gané gondolatokból. Meg kell nyugodnom, valószínűleg nincs is tisztában vele, hogy milyen hatással van rám. Hogy lehetne? 17 éves, talán tele van elbaszott szexuális ismeretekkel és játszatja a nőiségét mindenhol ahol lehet. - Akkor már inkább valami vígjátékot. - engedek pedig nem kellene folytatnunk a közös filmezést. Felvonom a szemöldököm is, sört ígértem? A faszt ígértem. Azt pont nem. Meg amazt sem. Ez már a betegség jele? - Nem ígértem sört, max magamnak. - visszabújok a természetes bőrömbe amiben otthonosan mozgok. Látom, közelről a reakcióját. Nem folytathatjuk a filmet, ez már biztos. - Nyugi, megállítom. - egy újabb ok, hogy elhúzzak a közeléből. Meg is teszem, ráverek a space-re, álljon meg a film. X-re bökök, elém tárul a mappám. - Na ezekből válogass. - talál mindent, a gyász Titanicot is megnézem vele, bár pont nem kéne olyat néznünk amiben szex van. Nem akarom ehhez társítani, vele együtt szemtanúja lenni ilyesminek. Elhúzok a konyhába, nekitámasztom a homlokom a hideg hűtőajtónak. Végem van. Kiszedek egy sört, bontom és nem is rémlik, hogy lehúznám a felét egyszerre. Kiszáradtam, melegem van és belülről rohadok. Kitűnő program délutánra, de tényleg. Viszem a hatos pakkom, meg neki egy kólát. Nem olyannak tűnik aki problémázna rajta, hogy nem kurva cukormentes méreg. A Pokol kapuja előtt majdnem imába kezdek, teljesen gyereknek se nézhetem a kurva életbe is, a húgom is itthon kefélteti magát. Úgyhogy nyújtok neki egy sört végül, majd hallgatom anyámat. Kinyitom a teraszajtót. - Gondolom bagózol is. - rágyújtok egyre, úgyis mindig a párkányon van a doboz. Legfeljebb megjegyzi. - Nem tudom minek gondoljalak. Mennyire vagy te még gyerek. - fújom ki a füstöt a mocskos városra, véletlen se nézek rá.
Elnevetem magam, halkan, magabiztosan, talán kicsit reménytelin, mert ömlik belőle a tűz alám, engem éget meg vele, tolja fel a hormonjaimat az egekbe, tulajdonképpen az Ő hibája minden, az, hogy ennyire vonzza minden csupasz, pőre idegvégződésem, mintha egy nagy góc lennék, ami csak neki akar mesélni a testem óvatlan jeleiről. – Kölyök voltam még. – óvatosan vállat vonok, még mindig az lehetek a szemében, noha már kissé más formát ölt a testem, másféle gondolatok foglalkoztatnak, de ugyanazt a bizsergést érzem, amit a kislány a nagyfiú felé. – Imádok olvasni és King amolyan kultúr kötelezettség, meg vannak nagyon jó könyvei, imádom a stílusát, de tény, hogy közel áll hozzám Jodie Picoult valóságérzete is. Azért olvasom, mert izgalmas és tudod…- most hogy mondjam el neki, hogy ne nézzen tök hülyének? Annak fog, na és? – félni olyan elemi dolog. Tudtad például, hogy a legkorábban megtapasztalt élményünk a félelem és a fájdalom? Hiszen, amikor az újszülött világra jön és felsír, azt a félelemtől teszi, az újtól, az ismeretlentől, a rettegett sokktól, és a fájdalomtól persze, már a természetes szülésnél, hiszen átrobog egy szűk résen, és egyszeriben lélegeznie kell…- szelíden elmosolyodom, nem akarom ilyen szarságokkal traktálni, meg azt sem, hogy valami szarom kockának nézzen, pedig apám milyen retek boldog lenne. Ha beszámítható lennék, ha nem lennék fura, ha nem lennék hullámvasút, akkor boldog is lehetnék. Újfent felnevetek, még a fejem is megrázom. – Nem izgat a japán pornó, van valami viszolygás bennem tőlük, egyszerűen nekem mind… nem is tudom, nem. Emberileg nincs bajom velük, csak ahgr. Nem nézek. Ha pornót nézek, akkor meleget. De persze nő vagyok, tudod jól, hogy nem nézek pornót, nem masztizok és szarni sem járok, én párologtatok. Meg fogok kattanni a közelében, ezzel nem is lehet vitába szállni, a hajtöveimben zsibong az érzékiség, a vállamon folyik le, végig a bőrömön, édes kis égető patakokat hagyva maguk után és rákívánom a száját, jesszusom. Dehogy! Nem kívánom. De. Nem. Jól van, a megannyi énem össze fog ezen vitatkozni és ezer felé fogok törni. - Pedig szerintem messze izgató, ha egy srác nem nyuszi. Nem azt mondom, hogy bele kell állni az élő fába, nem is erőt fitogtatni, hanem az érzése annak tudod, hogy megvédene. – lófing. Az én korosztályomba a srácok akkor is verekszenek, ha valaki elveszi a pudingjukat, de az egy másik kasztrációs sztori, nem erről beszélek és biztos vagyok benne, hogy tudja, nem a hajhúzogatós erőszakról beszélek, nem a hergeléséről. Az igaz hősök meg kevesen vannak, én meg megvédem magam, maximum pofán vágnak. – Ne is mondd, talán azok nem kerülnek el, bár nem vagyok túl pacifista jellem, mégis igyekszem távol maradni. – eddig, mert anyám mindig zokogott, apám meg szobafogsággal zsarolt, a barátaim meg nem kultiválták, ha hiányzom a bulikból, jó mondjuk azt én sem, de a többi csak kacsamese. Neki simulok, mintegy véletlen, csak közben lángra kap az oldalam, a szívem felver, a gyomromban éledező macska kifelé tépi magát a körmeivel. – Éhezel? – elértem. Biztos éhes, hiszen a hűtőnél találtam, de a teste egészen másfajta éhségek közvetít, amit talán én akarok érezni és nyilván nyoma nincs, valami frusztrált hiány nyújtja be a számlát nálam. Én is éhezem, adhatna valamit a számba. – Igazság szerint én is be tudnék kapni valamit. – magas labda, felpillantok a monitorra, leég az arcom, még a fülem is bevörösödik, jól van Salyna higgadj szépen le, nem kell itt mindent félre hallani, érteni, beszólni, hát összevissza hord a nyelvem. Muszáj leforráznom kávéval, elégek, valaki nyisson ablakot, menten az Antarktiszra, had szopom be a 28 ismeretlen vírus egyikét és döglök meg ettől a pusztult tűztől, ami a pokolból bugyog fel. A vénámba rajzolja magát, a csontba marja, érzem eltelni magam vele, mitől megy ez ilyen könnyedén? Végig nyúlok mellette az ágyon, kifelé eső lábam megemelem térdből ráhajlítom a sarkam a seggemre. Nézz csak, lángoltass fel a tekinteteddel! Ideroppanok. Idegből. – Nem, nem olvasásra gondoltam.- elnevetem magam. – De mondjuk az ágyban, nem tudom, hogy tudod-e – de a geci foltot hagy, éljen a shop stop – de a srácok komolyan azt hiszik a pornó az élet, ha nem nyeled mélytorokra, és nem öklendesz habos nyálat, vagy nem engeded seggbe, és teszem azt teszed neki is be..- nem fejtem ki, hogy mit, de a legtöbb srác izgul a saját anális izgatására. – de biztos vagyok benne, hogy te ezt jobban tudod, lévén én még kezdő vagyok a témába. – csak sokat olvasok és nézek filmeket ügyebár? Még a mosolyom is hazudik, ki tudja mit próbáltam ebből és mit nem? Igaz? Lehet semmit, de lehet mindent, az is lehet csak általánosságban csevegek itt a nagy összevisszaságban, nincs egyértelmű válasz. Felemelt kezére elhallgatok, csak kérdőn megrántom a szemöldököm. Sok lenne? Jesszusom biztos, hogy az, dekoltázsig pirulok el, szent szar, miért beszélhetünk ilyesmiről? Folytatja. Ó istenem, valaki öntsön le egy vödörjeges vizzel, szinte érzem, ahogy a 45 fokos láz elönt. – Hát nem szerencsés, de legalább vett neked kotont. – szegény, nem lennék a helyében, ez sem sokkal jobb, mint lefosva lenni, de engem kifejezetten érdekelne mire gondol, miközben kiveri, biztos tökéletes, egyenes farka van. Hupsz, igen, jól van, okos kislány, nézz az ölébe bátran. Vállveregetés magamnak. Gyalázat! – Volt rossz, de kinek nem? – szégyenlős vállvonás, a következő kérdésre taktikailag nem felelek. Kétségkívül nem erőszakoltak meg, senki nem bántott, egyszer kaptam egy maflást, de azt megérdemeltem, ám meghagyom a hitét, higgye csak, hogy bántalmazott lélek vagyok, hajtok a lelki óvásra, meg mindenre is, de nem is hagyom jóvá, inkább tovább lépek, mint, aki nem akar beszélni róla, ha felmerül megint, majd hazudok valamit, engem ugyan nem, de van egy részeg estém, amikor úgy ébredtem hogy… vagy a barátnőmet előttem… balbalbal. Alig ér hozzám a lábával, és nekem lehúzzák a rolót, egy pillanatra kihagy a szívverésem, mi a szar történik? – Arra gondolsz, hogy szégyen a futás, de bassza meg, aki kerget? – végig mérem. – milyen rohadt gyors lehet egy ilyen bohóc? Mennyivel jobb, ha a hátamra ugrik, mintha bedarál a túlfolyóba?- ugye hogy, semmivel sem? Akkor inkább lennék kába, és történjen meg, mindegy, hogy aztán halok meg vagy közben. - Ó, azt láttam is, azt hiszem, de majd elevenítsük fel, szívesen megnézem veled, akár most is. - akármelyiket. Előrébb hajolok bizalmas a súgásom. – lehetnék elégedettebb. – na nem a filmek terén, de sok másban igen, újabb kétértelmű kijelentés, ma pokolra jutok. Valaki adjon egy marék nyugtatót, meg valami antibúgató port. - Már akkor is buzi voltál. – megvillantok egy százwattos mosolyt, köszi apa a hófehér fogakat. – de biztos kárpótoltál, hogy rád folyhatott a nyálam. – minő szép emlék, ma nem alhatok vele? Akkor megnézem ezt a faszom filmet, a kurva bohóccal, meg a retek lufikkal együtt. Érintése a hajamba villámcsapás, megrezzenek, lúdbőr fut le a tarkómra, jól van, erről nekem kell konzultálnom valakivel, nem őrülhetek meg 30 perc alatt. Még tőlem is merő túlzás lenne. – Mindenben? Akkor azt is ki kell, amire az ember vágyik? – kiül a szemebe a sebezhetőség, ebben jó vagyok, mint a csizmás kandúr, apámnál nem válik be, de a pasiknál igen, és azt akarom, hogy nála meglegyen, hát felperzsel egy érintéssel, mivan már? Ő a hőember? – pedig fizetnék érte. – elnevetem magam, menekülőre fogja, olyan természetességgel nyúlok utána, hogy menten elszégyellem magam, de nem ma. Úgy szeretném ezt a tenyeret a testemen tudni, be kell blöffölni valamit, hogy hozzám érjen, nehezen ereszteném el, egyből nem is teszem. Végem van, kiráz a hideg, magam elé kapom a szabad kezem, éljen… kellett volna melltartó, szkafander és bundabugyi is, vagy csak bugyi. – Látod? Máris visszautasítottál. – cseppnyi komolyság nincs a hangomban. Biccentek, elengedem. Fáj, mintha kiszakadna a karom, ez beteges. Beteg vagyok. – Mi az, hogy nem, a megkérdezés, hogy ihatok-e már majdnem ígéret. – vége szakad a filmnek, van isten. – Oké. – válogatok én olyat, de olyat, van pornója, hogy meglepődne. Jó én is. Elhagyja a fertőzött területet én meg kikeresem a filmjét, amit az imént említett, van időm körbe járni, igaz csak sietősen, de körbenézek a szobában, és még azon is agyalhatok milyen pózt vegyek fel az ágyon várakozva, hiszen a filmet hamar belövöm, nem kell gondolkodni rajta. Végül felülök az ágyra, a hátam a támlának vagy falnak vetem, a lábaimat keresztbe csúsztatom egymáson, hulla laza vagyok, majd szétesek. Eligazítom a hajam, én vagyok a fertő. Várakozom, mint a szűz a nászéjszaka. Végre visszatér, és ó iigen, sört kapok, piros pötty az ellenőrzőbe. Azonnal utána lépek, ahogy a teraszhoz indul, elhagyom a sört a kis szerkényen, a vállamra kapom a felsőm. – Akár meg is kínálhatnál. – megteszem magammal. Vele szemben állok meg, úgy sem teszek, mint a ki várost szemléli. – Miért néznél gyereknek Ax? Már rég elvesztettem a gyermeki ártatlanságom, az élet szar és nem attól függ, hogy hány éves vagyok. Minden érettség másból nő ki. Nézhetsz gyereknek, de csalódni fogsz. – kifújom a füstöt, a hideg a bőröm alá kúszik, végre csihadok kicsit. – Könnyebb lenne? Annak látni? Mert sajnálom, de ebben nem segíthetek. – már baromi rég nem vagyok gyerek, persze a magam 17 évével a középvonalon lébecolok, de aki iszik, drogozik, kefél és vállalja a felelősséget szerintem nem gyerek. Nem, bassza meg, kurvára ne nézzen gyereknek!
Tényleg arról beszélünk, hogy mit tett meg az exének. Valami azt akarja velem kimondatni, hogy egyáltalán semmit nem kellett volna megtennie senkinek sem. Sőt, szűznek kellett volna maradnia a kurva házasságáig. Vagy nem, csak nekem nem kellene beszélnie erről. Engem meg nem kellene, hogy érdekeljen igazság szerint. - Meleget? Ezt se vallanák be sokan. - köhintek halkan, kellemetlenül szorítja össze a hasam a saját tudatom, hogy amúgy én is kefélek egy sráccal. Vagyis mostanában nem annyira. Teljességgel a húgomtól függ, hogy mi összefutunk-e vagy sem. Az üzeneteire nem reagálok, nem vagyunk buzik, nem randizunk tehát ne zaklasson a faszságaival. - Megvédeni korrekt, csak sokan átcsúsznak abba, hogy valami eszetlen faszméregetésbe visznek el mindent. - mint nálunk gyerekkoromban. Ediben lent a külvárosban akkor vagy valaki ha mondjuk apád Hibses és megfelelő kocsmába jár olcsó sört vedelni, anyád meg otthon van, feltűnés mentes és hozzá fut be a ház meg a környék összes pletykája. Majd csak utána jössz te, akit elgyepálnak napi kétszer, de egyszer biztos addig, amíg meg nem tanulsz visszaütni és alkalmazkodni. Felöltöd a zöld-fehér sálat és nekiugrasz a Heartos geciknek a meccsek után. Kétszer törték el az orrom, felszakadt a szám, eltört egy bordám és még nem voltam 17 sem. Néha egyszerűen bele kell keveredni. - Nem tudom milyen lehetsz, de érdekes a kritikád magad felé. - kéne egy cigi, vagy kettő. Vagy egy spangli. Ha elég sűrű ködöt bocsátok az agyamra talán eltekinthetek végre a jelenlététől is. Nem pacifista, hát ezt elhiszem, bennem is egy szaros háborús helyzetet hozott létre pusztán azzal, hogy rám nézett a kurvára nem ártatlan kék szemeivel. Még ha legalább hosszú haja lenne, azt úgysem bírom, akkor is jobb lenne. Nem, neki rövid kellett persze az én ízlésemtől függetlenül, de az kellett. Nem kéne figyelembe vennem egyáltalán. Megnézzük ezt a szart, vagyis eljutunk valameddig aztán elhúzok a dolgomra, őt meg ráhagyom anyámra és a húgomra a faszba. Grill oldalasként pácolódom meg mellette. Nincs elég hely ezen a kurva ágyon vagy mi van? Ki engedte meg neki, hogy egyáltalán a környékemre merjen jönni? Mégsem kell más, csak ez a leforrázó tény, ez a perzselő forróság. Mélyre szívom le a levegőt, elvileg ettől boldog a tüdőd meg ilyenek, hogy ha minél többször veszel nagy levegőt, gyakorlatilag én meg mérget szívok magamba általa. Az ő mérgét, a mérgének kipárolgását. Bekapna valamit, azt a kurva, az utolsó hangok már a farkam hegyén táncolnak végig. Valamit, vajon mit? Kakasos nyalókát? Kaját. Pizzát. Kurva élet. - Jainie-nél találsz valami bio-vegán puffasztott szart ha nincs kedved várni a pizzáig. - nem azért rekedtem be, mert túl sokat nyeltem be a hőjéből és máshová csoportosítom az energiáimat, mondjuk a túlélésre, az életben maradásra. Vajon anyámnál mekkora krízis ütött be, hogy így elrohant? Remélem csak olyan amit egy óra alatt letud. Vásárlással együtt kettő alatt. Megengedő vagyok, na. Ettől függetlenül én szopok itt addig. Ráadásul lefogadom, hogy Jainie se akarja hazatolni a seggét. Pilates, nem tudom valami szar úgyis közbejön majd. Maradunk ketten, megfogadom, hogy többet fogok dugni. Akkor talán nem lesznek ilyen beteg gondolataim többé. Így kurvára nehéz lesz viszont, hogy képes ezt kitaglalni nekem. Vegyem úgy, hogy akkor ez mind megtörtént? Megtanult mélytorkozni, engedi seggbe és olyan mint egy kis házi pornószínésznő? Fájdalmasan súrlódik bennem a geciség kígyója, hogy vegyük csak el akkor ha már itt van. A kerek seggére simuló talpaival, az ártatlannak ható de egyáltalán nem ártatlan megjegyzéseivel együtt. Itt van én meg rohadjak meg, hogy így van. Mindig a nőknek könnyebb. Hátrébb mozdítom a csípőmet, nehogy érezzen akár egyetlen rándulást is belőlem. Semmit. - Úgy és akkor ahogy eszembe jut. A haverjaid még mindent bele akarnak tenni, ahogy a filmeken látják. - mert kis szarosok, ahogy ő is csak egy tinilány. - Majd rájönnek, mikor lelép mellőlük még vagy 3 csaj. - Persze, mindenhol arról papolnak a szakkönyvek, hogy minél többet kellene beszélgetni és akkor talán nem baszódnának el annyira házon belül sem a kapcsolatok, sem a srácok - csajok. Fájdalmas, de a húgommal semmiről nem lehet beszélni. Salyvel meg lehet nem kellene. Beszéljen erről anyámmal, könyörgöm! - Vett?! Még a suliba is bejött a szülőire osztogatni. Kurva gáz volt. Jainie-nél már nem csinál ilyen baromságokat. - fiatalabb is nálam jó pár évvel ami anyámnak inkább előny, mint hátrány. Nem érez kényszert, hogy bemenjen és kioktassa a szülőket arról, hogy a saját szexuális frusztrációjukat vetítik a kamasz gyerekükre, ahelyett, hogy elmondanák neki, mennyivel jobb maszturbálni mint belemenni olyan aktusba, ami előre kiszámolhatóan is rossz lesz. - Úgy rossz, hogy..? - muszáj hagynom egy kis sóhajnyi szünetet, minek akarom tudni? Lehet, hogy bántották vagy kényszerítették. Rögtön elém gördül nagyképernyőn az ártatlan mivoltja és az gyűrűzik bele valami rettentő szexisbe. Főleg azokban az otthoni egyenruhákban. Ki kell magam takarítani a közeléből. Méghozzá minél gyorsabban. Köszi Pennywise-nak. - Inkább futnék. Legalább működésbe lép az életösztön. Tudod amikor még úgy érzed, hogy van miért küzdeni, van hová elfutni. Akkor is ha nem. Jobb ellenállni, mint beletörődni. - pontosan ezt teszem vele is. Nem akarok beletörődni, hogy más síkokon is mozgat mint illene, mint ajánlott lenne. Béna fasz vagyok, hogy kiüt a mozgásteremből egy 17 éves csaj. Még farmeren keresztül is olyan kurva jó hozzáérni, hogy szavakat sem találok. - Most? Ennek sem jutottunk még a végére. - biztos nem fogok itt filmezgetni vele éjjel 2-ig, a végén kitalálja, hogy velem akar megint aludni. Csak éppen ebben a formájában ez lehetetlen kérés lenne. Inkább önként fagyok szét az erkélyen, vagy alszom inkább a konyhaasztalon. Vagy az utcán ha már itt tartunk. Pedig lehet faszság, hogy büntetem őt azzal, hogy nem állok vele szóba, de bassza meg akkor felejtse el a kétértelmű szarakodást. Túlságosan fogékony rá a fülem. Felnevetek, ez kell. Az emlék, hogy gyereknek lássam. - Nem kellett volna játszani a nagylányt. - végiggondolom, minek ejti ki a nyál szót? Folyhatna, tényleg. - Nem tudom, örülj, ha a párnámra is tehetted. - vállat vonok, tök mindegy, tudjuk, hogy egy egomán szar vagyok. Pár éve már szenvedek benne. A haja pedig ezt szedi atomjaira, még selymes is. A rövidsége bejön. Sose volt konkrét ízlésem az tény. Mindenkiben más. Neki nem szabad tetszenie, a picsába már az egésszel. Pedig magamhoz húzhatnám valami vigasz szarral, hogy nem minden faszi egy kretén. Pedig de, velem az élen ráadásul. - Fizetnél? Mivel? - kuss, ez a kérdés teljességgel téves volt. Nem kell fizetni. - Nem lényeg, nincs olyan valutád. - elütöm ezt a labdát, kár, hogy medicin és abból is a legnagyobb változat. - Vissza hát. - el akarok futni. Hogy meri megfogni a kezemet? Faszomat az egészbe. Mindezt ráadásul olyan arccal, mintha ez valami teljesen természetes szarság lenne, hogy utánam nyúl és nem akarja, hogy kimenjek ebből a pokolból. Jól van, dögöljünk meg akkor benne mindketten. - És hallgassam az anyámat meg a húgomat azért, mert leitattalak? - vagy úgy egyáltalán, hogy ivott velem. Ez nem szép, mert fogadjam el, hogy nem mindenki olyan, mint én. Ne rontsam el. Bezzeg azt hallgassam, amikor a húgomat basszák. Néha anyám is túl nagy szemellenzőt hord. A konyhából már nyugodtabban jövök vissza. Mégis adok neki egy sört, mert bassza meg legalább lefoglaljuk magunkat és addig sem kell ilyen szarságokkal foglalkoznom, mint ami a fejemben kavarog. Kap cigit is, mindent kap csak ne feszegessük a testnedv, a nyál meg a szex témakörét. Semmit. Legyünk már normálisak. Kinyitom a teraszajtót. - Nem kell külön. Ha kirakom azt jelenti, hogy vegyél ha akarsz. Csak ne járj rá. - mármint amikor nem vagyok itthon meg ilyenek. Ezzel mondjuk engedélyt kapott, hogy bejöjjön ide ha úgy van. Mármint vészhelyzet. Csakis. Nem azért, hogy így üljön az ágyamon. - Tudom, hogy kurvára nincs köze hozzá, hogy hány éves vagy. Csak előttem még nagyon itt van a gyerekkori éned. - brilliáns hazugság, mert figyelemmel kísértem a felsőjének a mozgását, tudom, hogy nincs rajta melltartó. Mindent tudok, minden be is vésődött. Dögöljek meg végre. - Nem tudom minek kellene látnom, vagy milyen vagy. A húgom minden hónapban más faszra ül rá, de elítéli az alkoholt meg a narkót. Csak nem akarom, hogy szar legyen az ittléted, ennyi. - hanyagság van a mozdulatban amivel megrántom a vállaimat. - És nem én akarlak elbaszni. Akkor sem ha már ráléptél a saját utadra.
Minden mozdulatom finom, lágy, majdnem, hogy szégyenlős, de ez csak egy játék, egy olyan, amiben meghívom, hogy érezze milyen mély ez a vallomás, milyen nagyon neki szánt, noha nem nézem melegnek, sem olyannak, akit ez izgat, de én sem leszek az, aki követ vet rá, ha igen, csak had nézzem. - Persze, pornót sem nézünk, de amúgy tudod, ha nézel ez heteró pornót, akkor a csajok ordítva szenvednek benne, meg geci hangosak, mű az egész, amitől a libidóm nullára csökken, és a pasik nem ordítanak, ők.,.. sóhajtanak, léteznek, mennyire élvezik… másik kérdés de a meleg pornó, ha nem kifejezetten durva, akkor szerintem sokkal emberibb. – kifejtés csak neki, csak most, csak mert zúg a vérem és sajnos egyfolytában arra gondolok, hogy ő milyen lehet közben? Tuti csendes, de biztos a fülembe tudna lihegni. 35 miatyánk a gondolatbűnért is, meg önostorázás, elő a villás nyelvű fenyítőeszközzel, térdre a kereszt előtt és a gondolatot is csikkel kéne kiégetni a szememen keresztül, mégsem tehetek ellen semmit. Elmélet amiről beszélgetünk, semmi több, mintha az lenne a téma, hogyan készül a piskóta, 4 tojás, 4 kanál liszt… balbalbal. Megvonom a vállam, nem érdekel, hogy miért verekszenek, míg nem keveredek bele, az sem, hogy mi okkal tőrnek és zúznak, dühösek, magabiztosak és erőszakos a világ, a sok durva játék, a filmek, az elvárások magasak. Az erősebb kutya baszik, vagy mi. - Magamat ismerem a világon a legjobban, Ax. Összezárva az elmémmel a nap 24 órájában, tudom ki vagyok, tudom milyen vagyok, a kérdés annyi, hogy azzá tudok-e válni, akivé akarok és milyen eszközökkel lehet ezt elérni, mert… - nem fogok hazudni, ráharapok a számra, hogy ne mondjam ki, ami egyből az eszembe jut, de ahogy végig pillant rajtam az is egy tábortűz megkezdése, a csillagok a fejemben robbannak fel, majd kiugranak a szememen, a vágy kiereszti éles karmait és a beleim marcangolja. – én elég magabiztos vagyok, ha akarok valamit. – messzire elmegyek érte, sőt elég kevés erkölcsi aggályom van. De ezt tán nem tekerem az orra alá. Ömlik a testemből a forróság, érzem, ahogy távozik a pórusokból és benyeli az övé, nem lesz ez így jó, mert ebben fogok elégni, idepörkölődöm az ágyára, meg fogok buggyanni, márpedig ha letol a józan eszemről, akkor nem fogok tudni gyors kontrollt ígérni. Megveszek, hogy hozzá érjek, az oka egyszerű, tudni, érezni akarom, az ajkam ejteni a bőrére, hogy tudjam, tényleg tűzzel éget meg és billogozza meg a testem. Borzongok, érzem a hajam simogatásában a nyakamon, a semmi ruha alatt a bőrömön, a gyomromban, az alhasamban és a combomba marva, bár hozzám érne és kiábrándítana, mert annak kell történnie. - Húsevő vagyok, szaftosan. – és még a húsról beszélgetünk. Az ördög tépje ki a nyelvem, hogy ilyen perverzség csúszik ki az ajkaim közül, de megveszek. Előre billentem a fejem, hogy beletemessem a tenyerembe, meg fogok kattanni, az egész arcomban láz tombol, egészen a fülemig érzem. Ami meglehetősen zavar, hogy úgy hangolódunk egymásra, mint akik hetek óta minden nap egymás közelében vannak és valahol ettől gyönyörű ez, vagy nem az. Jaj milyen nagyon tetszik, gyalázat, le kell rajzolnom, amint el tudok szabadulni a közeléből felvázolom a szemének ívét, ajkának lágy vonulatát, milyen lehet meztelenül? Nem, nem a szája. Jesszus, levegőt, hideget. Persze a téma beragad, mert őt pont úgy felzaklatja, milyen szép szó, eligazítja az izgalmat, ahogy engem is. Leég a bőr a testemről és még hozzám sem ért, remélem, hogy még. Ki kell nyomoznom mennyire vagyunk rokonok. Mennyire bűn? Minél nagyobb, engem annál jobban izgat. A megszállott öröm bemar a csontokba, be a velőbe, a gerinc mélyére és feltöltődöm vele, szimplán, vegytisztán érzékelem őt, ahogy belém oltódik az illata, az érintése vélt forrósága, savval maródik belém, hogy akarom, kell nekem. – A srácok ilyenek szerintem, de nem kell a lányokat sem félteni. – finoman megvonom a vállam. – Beszélgess apámmal, tuti minden konfliktusod megoldódik egy csapásra, ami úgy néz ki, hogy hozzád basz némi kápét, kussolj alapon. – talán az olyan szülök miatt is, mint jóatyám, mennek tönkre az emberek, vagy mint anyám, aki mindent elnéz, aki aztán bedilizik a megalázottságtól, és aki úgy akar fiatal maradni, hogy velem plázázik, istenem, de gyűlölök vásárolni. Pedig kötelező, csajos, nőcis, ez az oka annak, hogy úgy járok magassarkúban mint egy modell és smink tanfolyamon tanultam új arcot rajzolni magamnak reggelente. - Neeeee. – elnevetem magam, felé fordulok, nem tehetek róla, hogy kinevetem. – Úristen de gáz, de Emy annyira menő, most így értem, hogy sok neked, de azért… jó ez égő, aláírom. – haj, de megnéztem volna a fejét, tuti haragvó kékek voltak a szemei, biztos szórta a villámokat, mennyire szexi lehet dühösen, ha így is az, a szívem ezret ver másodpercenként, kolibri lakik a helyén. - Úgy rossz, hogy durva nyomai maradtak, tudod… kötelek a csuklón, ujjlenyomatok a nyakon és a sperma baromira csípi a szemet. – persze csak viccelek, vagy nem. De a mosolyom arról árulkodik, hogy vigyük el ezt humor forrásba, mert őszintén nem fejtegetném, pedig vannak fos emlékeim, és aztán olyan is, ami rossz volt, túl rossz, de akarom megint és az is marha rossz, hogy konkrétan megőrülök a közelében. Ó hát kíméljen meg és érjen hozzám, kisülnék, mint a karácsonyi égősor. - Mindig küzdj, vagy néha.., lehet megéri beletörődni, nem? – ó nem, nem a bohóc alá kell befeküdni és abba törődni bele, hanem abba, hogy csak feküdjön le, aludjon el, én meg majd vigyázom az álmát, mennyire alszik vajon mélyen? Ha alszik, akkor az erőszaknak számít? Jézusom. Oké, le kéne higgadni de nagyon, mi a frász történik tulajdonképen? Mitől vagyok megőrülve? Ideje lenne összekapni magam, jól van Salyna mély levegő, meg még egy, rendben lesz ez. - Itt leszek egy ideig, nem kell most végig nézni. – vállat vonok, kicsit muszáj másról beszélni, de tényleg, lehet a kurva bohócot kéne nézni, az lecsillapítana, vagy pont nem. - A kislányok mindig nagylányt játszanak, a nagylányok meg kislányt, mindig mások akarunk lenni, erősek és függetlenek és önkéntes párnafoglalók. – ahj jesszusom, még a nevetése is végig gurul a hátamon, hogy a gerincemre rajzoljon forró kis patakot, lezuhan a gyomromba és önkétlen fordulok megint felé. – biztos vagyok benne, hogy ki tudom találni mivel tudnék neked fizetni. – vagy, hogy nekem mivel esne jól, ám ezt kimondani nem lehet, és mivel biztos vagyok benne, hogy visszakérdez, előre elvágom a kínos habogásom.– Áh, pőre kijelentés, nem lehetsz biztos benne, hogy nincs fizető eszközöm, míg nem ismered kelléktárat. Nagyon találékony vagyok. – úgy izzik a keze a kezemben, mintha tüzes vassal piszkálgatnának, közelebb lépek egy fél lépesét, azt akarom, hogy érezze a testem hőjét, hogy érezze meg aki vagyok, hogy az illatom elkísérje, hogy kint végig azon agyaljon, mivel is fizethetnék neki. – Szomorú. Hogy mondhatsz nemet valamire, ami lehet isteni? – elutasít, minő tragédia, kár, hogy ez engem hajszol, úz előre, mert én már csak ilyen vagyok. Kiengedem az ujjait a kezemből, de akár magamra is húzhattam volna, korai. – Majd titokban tartom, képzett sörívó vagyok. – meg amúgy is csak nem akar berúgatni, vagy de óóó igen, nagyon is, akkor aztán isten nem menti meg, hogy kifejtsem mivel fizetnék meg. Megjutalmazza a türelmem egy sörrel, és kitárja a teraszt, azonnal lefagyok testben, a hajam is lemerevedik meg egyéb helyek is, magam elé tekerem a szabad karom. Milyen szemérmes lettem. – Becsszó a sajátom fogom szívni, de jó tudni, hogy van vésztartalék. – nekitámasztom a csípőm az ajtófélfának, a város helyett is őt szemlélem, beiszom a látványát és engedékenyen neki adom a sajátom, a hosszú combjaimon rendeződő lúdbőrt, lefagy az agyam is. – Rég volt Axton, már nem vagyok 5 éves, de talán nem is tűnök annyinak, azonban díjazom, hogy ártatlanságot vélsz felfedezni bennem, - mélyet szívok a cigiből, gyerek, bah. Leeresztem a kezem, jó hát legyen. – Válogatós vagyok pasi téren, engem csak az érdekel, ami igazán különleges, abból pedig kevés van. – szavaira elnevetem magam keserű hangon. – Otthon elég szar volt, annál csak jobb lehet. – elfordulok tőle, hogy kifelé figyeljek a városra, a világra. – Ne aggódj miatt, bár roppant hízelgő, de elég okos vagyok, hogy tudjam mit szeretnék. – ~téged~ - nem óvhatsz meg a hibáimtól és nem is kérem ezt tőled. – újabb slukk rákot szívok magamba. – Mesélj az olyasmi csajodról. Őt s félted a világtól? – úgy mosolyodom el, mint aki akar valamit ezzel a kérdéssel, csak olyan kis morcos, menten megsimogatom, hogy kicsit feldobódjon. – Hova jártok itt szórakozni? – játékosan odaintek a szomszéd erkélyen álldogáló bácsinak, a szeme úgyis idetapad, vagy mert az erkélyen bagózunk és az fertő, vagy mert a mellbimbóim innen is kiszúrják a látószerveit, de megfagyok. – szegény, lesokkoltam. – őszinte vigyor költözik az arcomra, ott a helye.
Kezdőlap
