Nem vagyok jó ember. Sose voltam az. Elvettem, amire szükségem volt, mert az utca ezt várta tőlem, ezt várta mindenkitől. Mexikóban nevelkedtem, mindenért meg kellett küzdenünk, ezt a jellemet és gondolkodást Amerikába is magammal hoztam. Mindent magam értem el, kemény edzések és kitartás árán, hiába az edző okoskodása, a menedzserem nagy szája, nem ők kapták a pofonokat a ringben, a fenébe is. A barátaimért mindent megteszek, sokszor túl sokat is, talán ez vezetett oda, ahol most vagyok, lecsúszva, a sikerektől megrészegülve. De nem mutogatok másra, magamnak köszönhetem a rosszat is, nem csak a jót és tudom, hogy egyedül én tudok kivergődni a gödörből, mint, ahogy azt mindig is tettem. Nem számíthatok másokra. Nem kell mások segítsége. Szókimondó vagyok, sokszor mocskosan beszélek, de vannak jó pillanataim is. Ilyenkor humoros vagyok és segítőkész, gyakran adakozok, mert nem felejtem el, hogy honnan jöttem, Mexikó mocskos utcáiról, így minden hónapban bőkezűen adakoztam a rászoruló alapítványoknak. Anyámnak is gyakran küldök haza pénzt, hogy ne kelljen a nyomorban élnie és továbbra is tartom vele a kapcsolatot. Ő a mindenem.
Igen, lecsúszott boxoló vagyok, feltörekvő csillag, aki tönkretette a saját karrierét, nem tudom van-e még visszaút, de ha igen, tudom, hogy úgy kell megküzdenem érte, ahogy mindig is tettem. Az ökleimmel.
 

- Jó reggelt Jim. Mink van? – kérdezte az őrsre érkező rendőr, készülve arra, hogy átvegye a műszakot az éjszakás kollégájától. Azt remélte, nyugalmas estéje volt Jimnek, tekintve, hogy szerda volt, de miután piszmogásra lett figyelmes az egyik cella felől, nagyot sóhajtva konstatálta, hogy sok papírmunka vár rá ma is.
- Szevasz Stuart. David Gallardo. Több rendbeli testi erőszak és rendbontás. Összevert vagy öt bulizót, köztük két kidobót. – válaszolt álmoskás hangon a pocakos, idős férfi, le nem véve a TV-ről a tekintetét.
- Megspóroltam neked a papírmunkát, mert ismerem a barmot. Ott van az asztalon. – tette hozzá fejével lustán a Jim előtt heverő papírhalomra bökve. Az leült az asztalához és még mindig kávéját szorongatva magához vette az iratokat.
- Ismered? Honnan? Rokonod? – kérdezte átfutva az általános adatokat. David „hunter” Gallardo. Mexikói születésű, amerikai állampolgár. Apja Sanchez Gallardo, anyja Ella Gutierez. Utóbbi Mexikóban él, David apjához költözött Amerikába, remélve, hogy támogatásával profi boxoló válhat majd belőle.
- Dehogy, sok boxmeccset nézek. Láttam a vadász meccseit is. – mutatott a tömlöcre. – Hozott nekem egy csomó suskát, de aztán párszor lefeküdt, eladta a meccseit, azóta elzüllött. – A mondata végére a cella irányából halk morgás hallatszott.
- Ébredezik csipkerózsika. Vigyázz majd vele, nagyon agresszív. – tette hozzá mosolyogva, megtörölve bajszát Jim, majd a TV-re bökött. – pont őt nézem.
Stuart nem igen foglalkozott a neten talált videóval, ismét a dokumentumokra meredt. Miután megérkezett Manhattanbe, apja gyorsan elintézte neki a papírjait, meglepően sietősen lett neki meg az állampolgársága is. Egy évre rá már kerületi meccseken szerepelt, majd ment tovább az országos amatőrre, később már új edzőt és menedzsert is kapott. A Vadász névvel vált ismertté és a jelenlegi világbajnok kihívójaként tekintettek rá. Termetéhez képest gyors és kíméletlen volt, egy igazi agresszív állat, nem állt le, nem állt meg, akármennyi ütést kapott, nem ült le, csak ment tovább, mint egy őrült. – Nem gondolod, hogy ez szakmailag nem megfelelő leírás az elfogott személyről? – kérdezte felnézve a papírosról, mire kollégája csak legyintett. – Úgyse olvassa senki, de gyere, nézd meg, összekötöttem a TV-t a géppel. Itt Hammant veri laposra. Könyörtelen. – integetett Stuart felé, aki egy pillanatra, merő kíváncsiságból tényleg odanézett. Egy robotot látott, de nem csépelőgépet, minden ütését kicentizte, amennyire a középkorú férfi értett a boxhoz, megállapította, hogy horgainak szeme volt. Fürge, jó lábmunka és kimeríthetetlen menetelés. – Eljátszogat vele, kiismeri, majd a semmiből támad, ezért kapta a nevét. – szónokolt tovább a rendőr elismerően, majd Stuart majdnem elejtette a papírokat, úgy megijedt a kollégája által elhajított fémtálca hangos csattanásától. – Hogy lehet így elpocsékolni egy tehetséget! – ordított be a cellába, majd elégedetlenül megrázta a fejét.
A nappali műszakos nem törődött vele, sóhajtott egy nagyot, miután megnyugtatta felszökő pulzusát és tovább olvasott.
A modell barátnőjével gyorsan a címlapra kerültek, álompárként harangozta be őket a média, a pénzt pedig csak úgy jött a hírnévvel. Új autók, szponzori szerződések, reklámok, Villa Manhattan gazdag negyedében és parti, parti hátán. – Öhm, Jim, a jelentésben mikor érünk oda, mit csinált az elkövető? – húzta fel a szemöldökét Stuart, ugyanis neki kell majd elszámolnia a bent fekvő férfival a felettesei felé.
- Nem mindegy? Kifizették az óvadékot. Már csak az ügyvédjére várunk és szabad ember. – közölte flegmán a tényeket a férfi, mire Stuart felhúzta a szemöldökét és vissza emelte a tekintetét a papírokra.
A hírnév és a gyorsan jött gazdagság azonban a fiú fejébe szállt. Az edzéseket az edző intelmei ellenére hanyagolta, csajozni és piálni kezdett, aminek köszönhetően a barátnője elhagyta. A győzelmeket vereségek váltották fel, majd végül az edzője is cserben hagyta, a szponzorok is meghátráltak, lecsúszott és kérték hagyja abba ezt az önpusztító életmódot. Lassan három hónapja nem volt mérkőzése, azóta folyton bajba keveredik, többszöri ittas vezetés, kábítószer birtoklás, rendbontás és testi erőszak. – Ez szörnyű. – Lépett közelebb Stuart a cellához.
- Az, de az ügyvéd azt mondta, kapott még egy lehetőséget. Három hónap múlva lesz egy mérkőzése, ha addigra tiszta marad és elvonóra megy, megmentheti még a karrierét. – mondta Jim felállva ülőhelyéről és követte Stuartot a cellaajtóhoz. – Miért mond el neked ilyeneket az ügyvédje. – kérdezte a fiatalabb férfi elhűlve. – Tudja a faszom, biztos szeret pofázni. – rántotta meg a vállát válaszul az öreg.
- Ébren van. Nem tűnik másnaposnak, ez minket néz. – lesett be Stuart még mindig kezei között szorongatva a jelentését. – Ennek nincs megtört tekintete fiam. Ez nem egy megtört ember tekintete. – mosolygott a bajszos rendőr. – Hát, pedig elég félelmetesen néz ránk. – bólogatott egyetértően Stuart. – Haha, látszik nem értesz a boxhoz te fiú. Ez a gyerek már a meccsen van. - Nevetett a férfi, majd közelebb hajolt a rácsokhoz. – Rád fogadok öcsi, szedd rendbe magad addigra hallod. – tette hozzá még mindig kuncogva, majd mindketten visszaballagtak az asztalokhoz, hogy mostmár érdemben is átadhassák egymásnak a műszakot.

David azonban nem hallotta a rendőrök szavait. Ő már valóban a ringben ugrált és árnyékboxolt, arra várva, hogy megkezdődjék a küzdelem. Hogy megszólaljon a gong.  


 

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szerintem egyáltalán nem vagy te olyan rossz srác, mint ahogy a jellemed első mondatában az olvasható volt. Megvan az oka annak, hogy keménnyé nevelt az élet, de ettől függetlenül a közvetlen környezeteddel törődsz, ami nagyon is sokat számít! Az hogy adakozol, és az anyukádat is segíted igen szép es tiszteletre méltó.

Nagyon elszomorító, hogy New Yorkban így alakult az életed. Úgy gondolom hogy a két rendőr beszélgetéséből nem a teljes képet kaptuk meg rólad, ugyanakkor tökéletes kiegészítést ad így a jellemleírásod, amiből a jó oldaladat is megismerhetjük. Szerintem ők tipikusan beleestek abba a hibába, hogy a borító alapján ítélkeztek. Én hiszek benne, hogy sokkal több van benned egy lecsúszott bokszolónál, nem véletlenül rendelkezel ilyen tehetséggel. A siker feldolgozása sem egyszerűbb, mint a kudarcoké. Viszont lehetőséged van még egyszer megmutatni azt, amiben a legjobb vagy, ezzel pedig remélem ez alkalommal élni is fogsz.

Nem is szaporítanám tovább a szót, menj, vesd be magad a játéktéren és emelkedj fel újra Főnixként, vagy bukj el, ha éppen az vár rád. Köszönöm, hogy olvashatalak, kellemes időtöltést kívánok neked az oldalon! Színt és rangot az adminoktól kapsz majd.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!