Beneath my skin I fight a war within I fight a war within If these scars could speak You would hear my hell And all the lies I use to save myself
Napok teltek el, én pedig szerintem azóta nem voltam józan, hogy kiléptem a kórház ajtaján. Kerültem a családom, kerültem az embereket. Nem beszéltem, nem is igazán ettem, csak ittam. Ha a kocsmából kirúgtak, hát átmentem egy másikba. Gyakran már az asztalra fektetett arccal tértem magamhoz, amikor hajnalban oda jött a pultos, hogy kirakjon. De ha már felébresztett, hát elhagyva a kocsmát kerestem egy ital boltot, ahol aztán megvehettem azt a maradék sört és whiskeyt, amivel estig kibírom: amikor aztán mehetek folytatni a kört a kocsmába. Próbáltam nem gondolni arra, mik történtek, de az alkohol nem csak feloldja a gátlásokat, hanem sajnos az emlékeket is felszínre képes hozni. Csak épp most minden szép emlék rettenetesen fájt, és minden fájdalmas emlék háromszor annyira fájt. Sose éreztem magamat még ennyire nyomorultnak, még a bárka balesete után sem. Shay túl nagy nyomott hagyott bennem, hagytam túl mélyre merülni őt, és magamat ebben az érzésben. Csak azért, hogy utána hátba támadjon. Nem voltak már könnyeim, mert azokat mind elsírtam akkor, amikor a drog hatása elmúlt és én felkelve megtörten és reményt vesztettem hagytam félbe a keresését, miután nem találtam sehol a városban és még az is kiderült, hogy félre vezetett. Izrael előtt mindenem hagytam mindent átmenni magamon, feldolgozni, ami történt, így mára már semmim sem maradt a keserűségen és a fájdalmon kívül. Főleg, hogy azóta legalább biztonságban tudom. Emiatt is engedem meg magamnak ezt. Igyekszem nem foglalkozni a problémáimmal, igyekszem túl lendülni a PTSD rohamokon az alkohollal, konstans zsibbadtságba száműzve magamat, egy perc józanságot sem engedve, mert akkor tudom, minden sokkal erősebben törne rám, azt pedig lehet nem élném túl. Ezért is sietek szédelegve hazafelé, kezemben egy zacskóval, amelynek tartalma árulkodóan csörög. Hajnal van, de tél lévén még bőven sötét, szóval ha az alkohol nem ködösítené el a tudatom, akkor se vettem volna észre azt a fekete furgont, amely a kaputól nem messze parkolt le, se azt a pár sötét ruhás alakot, akik épp hátulról közelítenek meg, miközben én azzal szenvedek, hogy lyukra találjak a kulcsommal. Sokadjára próbálok a zárba találni, de nem sikerül. Részben azért, mert részeg vagyok és így is négyet látok a kilincsből, részben pedig azért, mert zsákot húznak a fejemre. Megkésett reflexszel engedem el a zacskót és a kulcsot, hogy azok után a karok után kapjak, amelyek a lefogásomon ügyködnének, de a legkisebb erőkifejtés is nehéz ezzel a józansággal, ami nekem van. Mire pisloghatnék egyet a zsák árnyékában, már érzem is, mintha villám csapna a fejembe, egy rettentő rövid fájdalom... Aztán dübörgés. Hasogat a fejem. Először azt hiszem, hogy a lüktetést hallom ennyire a fejemben, de aztán a hangok kiélesednek, és rájövök, hogy nem a szívem hallom, hanem zenét. Leütöttek, és ébredezem. A hangok után kiélesedik a többi érzékem is: a fejfájás utána megérzem, hogy a kezeim hátul, a csuklómnál olyan erősen össze vannak kötve, hogy majdnem a bőrömbe vág az anyag. Gyakorlatilag a karom tart vissza attól, hogy előre leessek a székről, amire ültettek, a háttámla segítségét igénybe véve. - Francba... - nyögöm halkan, fájdalmasan, ahogy lassan leveszem a terhet a kicsavarodó karjaimról és hátra dőlök a széken. Nem tudom, hol vagyok. Azt se tudom, hogy a moszad, vagy a kormány rabolt-e el, de két dolog biztos: egy, ehhez nem vagyok elég részeg. Kettő, nem fogok mondani semmit, akkor se, ha halálra kínoznak. Aztán hirtelen elvakít a világosság, ahogy lerántják rólam a zsákot. Pár pillanatig hunyorogva nézek körbe és előre, de aztán lassan felismerem, hogy ez nem raktárhelyiség, vagy ilyesmi. Rohadtul nem.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Re: Do what you want.. except that! - Lazare & David
Vas. Ápr. 02, 2023 3:43 pm
Bárki is kérdezi, nem mondhatok mást, mint azt, hogy Shayana-t úgy szeretem, mintha a lányom lenne. Annyira mellékes és semmit mondó tény, hogy a nővérem leánya, hogy engem szinte nem is érdekel. Sokkalta rosszabb lett volna szegénynek, ha ama katasztrofális események után egy árvaházba került volna, valahol, egy isten háta mögött eldugott, lepukkant helyen. Maradéktalanul, így sem tudtam megadni neki mindent, amit akartam, elvégre a Cégnek dolgozva, messze, távoli helyeken kellett szolglatot teljesítenem, de minden egyebet megtettem, megtettünk Rebekával érte és a bátyáért. Aztán az élet sodra úgy hozta, hogy messze keveredtünk egymástól és "leányom" olyan szituáciükba keveredett, amelyekből sokkalta könnyebben kikecmerget volna, ha minden pillanatban mellette tudok lenni. Így mikor kiderült, hogy kórházban van, hát minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a lehető legjobban és legtökéletesebben szolgáljam felépülését, testi lelki regenerálódását, mégha azok után, amiket átélt, ez maradéktalanul nem is volt lehetséges.
Csak a kezét fogtam és csöndben bólogattam, hogy minden rendben lesz, amikor kdierült számomra, hogy az udvarlója, akit szeretett elviharzott és ki tudja, hogy éppen milyen hülyeséget csinál. Megígértem az én galambomnak, hogy vigyázni fogok rá, hogy ne essen bántódása és egyetlen percig sem kell attól tartania, hogy bármi hülyeségbe keveredne szívének választott férfija.
Ezt a zígéretemet, a magam, Moszados módszerével kezdtem megvalósítani, a nevét tudtam, a kinézetét elmondta Shayana, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a nyomára akadjak. Még mindig vannak kapcsolataim, még mindig vannak olyanok, akik bár hozzám hasonlóan benne vannak a korban, de nem bírnak leállni, hogy ne túrjanak elő infót, fegyvert, embereket, ha arra lenne szükség. Mindenkire rányomja bélyegét a titkosszolgálatoknak való munkavégzés. David úgy döntött, hogy alkoholba öli magát és a bánatát, kerüljön ez bármibe is, amit én viszont nem hagyhattam. Először is azért, mert ígéretet tettem, másodjára azért, mert Shayana teljes szívéből szerette. Egy emberemet ráállítottam, hogy kövesse, mint az árnyék és cska akkor lépjen közbe, amikor olybá tűnik, hogy egyedül, részegen semmiféleképpen sem lehet biztonságban és nem tudja elkerülni az életveszélyt. Én megszerveztem a kiemenkítését. Igen, ebből az önpusztító, viselkedésből, csakis menekíteni lehet az embereket. Nem, nem terapeutát hívtam. A magam móüdján, az én módszereimmel akartam jobb belátásra bírni.
Minden készen állt, amikor már a fekete furgonnal parkoltunk a háza előtt és arra vártunk, hogy végre felbukkanjon. A furgonnal elég közel parkoltunk ahhoz, hogy ne okozzon gondot, gyoran elszelelni, ha lennének szemtanúk, de ne keltsünk különöebb feltűnést és olybá tnűt, hogy annyira részeg és annyira be van rúgva, hogy az albán szamár, hozzá képest, alkalmas megjelenni az Izraeli elnök fogadásán és ő tartja a beszédet. Bomba sikerrel. Szemernyit sem kellett csalódnom a srácokban, akik bár nem a cég emberei voltak, tanultak egy-két fogást tőlem, hogy mikor behajtásról van szó, sokkalta meggyőzőbbek legyenek, mint bárki ms, hasonló iparban. Elernyedt, alkoholtól bűzlő testét, olyan könnyedén dobták be a furgon hátuljára, minhta egy zsák szalma lenne. - A Blue Kittensbe. - mondtam a sofőrnek és elindultunk, hogy az irdoámban elbeszélgessek egy kicsit David barátunkkal és bemutatkozzak neki. A magam egyszerű, jól bevált módján.
Az irodm detektív üvegén keresztül ki lehetett látni az alant, a földszinten elterülő teremre, ahol a színpa, az asztalok és a boxok voltak. Már javában szólt a zene, de különösebb tömeg még nem volt, amikor David, akit egy szlékhez kötöztek jelét mutatta annak, hogy ébredezik. Én mögötte ültem, egy csésze kávéval a kezemben, amelyet szép, nyugodt mozdulatokkal, ütemese csilingelést kiváltva kevertem egy kanállal. Ha jó volt a szaglása és kezdett józanodni, akkor meg is érezhette a feketére, erősen megpörkölt babszemekből darált kávéból főzött ital illatát. Bob lehúzta a fejéről a zsákot és mivel úgysem akartam bántani, meg tudom is én ténylegesen megnyomorítani, hiszen Shayana imádta ezt a szerencés ürgét, hagytam, hogy lássa az irodán túl történő eseményeket. A kinti hangos zene, nevetés, az emberek beszélgetése nem szűrődött be. Jó volt az irodám hangszigetelése. - Ébren van főnök a kis csikó. - mondta Hosszú Bob, a Blue Kittens egyik kidobója, aki amellett, hogy impozáns testméretei ellenére, mert akkora volt mint egy gorilla, értelmesnek bizonyult, nagyon hitelesen tudta játszani a verőlegényt, aki nem riad vissza a kezelésbe vett páciensek megerőszakolásától, mert történetesen biszexuális volt, emiatt aztán hitelesen tudta cirógatni a férfi adósokat is. Nem egy adósom akarta nagyon gyorsan visszafizetni az adósságát, amikor kilátásba helyeztem, hogy nem fog bántódása esni, de Hosszú Bob esetleg belekóstol. - David Weaver, - görgettem izraeli akcentussal a kimondott szavakat, hagyván, hogy kihallja származásom. - tartok tőle, hogy még nem ismerjük egymást, de hamarosan szoros kötelék fog alakulni közöttünk.
Szavaim hűvösen koppantak a koponyáján, nem ált szándékomban azonnal feltárni előtte az igazságot, hogy a kedves szerelme "apja" vagyok. Ugyanakkor arra is kíváncsi voltam, hogy vajon az én drága kis galambon, vajon mennyit fecseg a családi idilről. Vajon említette Davidnek, hogy magam is a Moszad berkeiben dolgoztam? Hamarost kiderül. - Én kérdezek, maga válaszol, kitérő választ, ellenkezést, hazudozást nem tűrök. Haladok a korral, szóval, ha mégis azt tapasztalom, hogy nem őszinte hozzám és valamit susmusol, akkor Hosszú Bob kezelésbe fogja venni. - Bob, szerepéhez hűen, dobott egy puszit Davidnek. - Ugye megértett engem, David? - kérdeztem tőle, miközben a kanállal, folyamatosa és ütemesen kevertem az italomat. Eléggé idegesítő hang egy éppen józanodás és fejbekólintás utáni embernek.
- Szeretném, ha figyelne rám és együttműködne. Semmi kedvem takarítókat bérelni, hogy kimossák a szarból, miután Bob kezelésbe vette. Shayana Allon, ismeri ezt a nőt, igaz? Mit tud róla, hol van most? - mintha én magam nem tudnám. de kívncsi vagyok, hogy mennyire patika az ipse, mennyire van jó kezekben Shayana, ha .. úgy alakul, hogy egymást választják. Tudnom kell, hogy mennyire lesz megbízható, mennyire lesz a család jó hírének őrzője.
Beneath my skin I fight a war within I fight a war within If these scars could speak You would hear my hell And all the lies I use to save myself
Sok dologra számítok és valahogy az sem volt távol az elképzeléseimtől, hogy egyszer az életemre törnek. Rettentő sok borsot törtem a moszad orra alá azzal, hogy Shayt segítettem, aztán megszöktettem Doron markából, akit aztán üzenet értékkel hagytam hátra pépesre vert arccal és a golyóival a torkában. Nem hobbiból, vagy jó kedvből tettem ezt, hanem mert Shayt védelmeztem minden erőmmel. Mert bármennyire is hihetetlen, az ember képes az őrület határáig szerelembe esni a lehető legrosszabb emberekkel is. Nem mintha ő rossz ember lenne: szimplán csak kihasználták őt egész életében és egy olyan harci kutyának nevelték, aki soha nem kapott szeretetet. Ezen nem volt nehéz változtatni azok után, hogy nem zárkózott el, nem menekült el, sőt, felfedezte velem ezt az oldalát. Azt hiszem, épp ezért tud átesni a ló túl oldalára. A diplomata kicsinálása egy dolog volt, attól szó szerint megkönnyebbültem, de amikor a saját életét adta fel azért, hogy engem távol tartson a bajtól, annak már nem örültem. Sőt... Egy szónak is száz a vége: mindent megtennék érte. Még most is, amikor gyakorlatilag közöltem, hogy semmit nem akarok tőle a megingott bizalom miatt. Akkor is bármit megtennék, ha tíz, húsz év múlva jelenne meg a küszöbömön, hogy ismét üldözik. Bármikor. Bármit. Pontosan emiatt, amikor felébredek és lehúzzák rólam a zsákot, majd meghallom a már jól ismert izraeli akcentust, szinte feláll a hátamon a szőr. Legszívesebben a földre köpnék, amikor folytatja azzal, hogy nem ismerjük egymást. Nem látom őt, mert mögülem beszél, de a kétajtós szekrény láthatóan szándékosan áll úgy, hogy rá viszont tökéletes rálátásom legyen, mint "fenyítő eszközre". Amikor azzal folytatja, hogy ő kérdez én válaszolok, legszívesebben egy felsóhajtott nevetéssel dörgöltem volna meg az orrnyergem, de hátra kötött kezekkel ez nem állt módomban. Így csak szórakozottan elmosolyodtam azon, hogy "Hosszú Bob" majd kezelésbe vesz. Még puszit is dobott, amitől némileg elfintorodtam, és arra gondoltam ehhez tényleg nem vagyok elég részeg. Arra nem is válaszolok, hogy megértettem-e a mögöttem kávézó mocskot, mert ha valamit, ilyen helyzetekben nagyon jól tudok használni: a rohadt erős makacsságomat, és a kiképzésemet. Mélyet sóhajtottam, amikor az ürge "takarítókkal" fenyegetőzik. Nem voltam még ellenséges erők fogságában, de abban biztos vagyok, hogy egy véres szoba és egy buzi képének elém lebegtetése kurva kevés ahhoz, hogy egy szót is szóljak.... Aztán kimondja Shay nevét. Az izmaim megfeszülnek. Persze, hogy nem engem akarnak. - Nem tudom, ki az. - válaszolom nyugodtan, szinte farkas szemet nézve ezzel a Bobbal, mert másnak jelenleg nem nagyon tudom címezni a szavaimat. A retaliációt úgy is tőle várom majd, szóval.... "Bring it on."
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Re: Do what you want.. except that! - Lazare & David
Szomb. Ápr. 08, 2023 4:49 pm
A hozzászólás durva nyelvezetet tartalmaz.
Egyetlen röpke pillanat erejéig sem gondoltam, hogy Daviddel könnyű dolgom lesz. Shayanától tudom, hogy jó kiképzést kapott, tökös legény, akinek egyébként helyén van esze, csak most egy kicsit elvetette a sulykot az ivással. Nem különösebben érdeklimég az a tény sem, hogy egy valamivel töb, mint mázsás verőlegénnyel fenyegetem. De elkövet egy hibát. Amikor kimondom az én kis galambocskám nevét, az izmok a testében nem hazudnak. Megfeszül, egyetlen pillanatra, a felületes szemlélőnek nem láthatóan moccannak az izmai, de ne feledjük el, hogy Moszados voltam. - David, David, úgy látom nem működik együtt velem. Bob, adj neki egy fájdalomcsillapítót!
Bob előrelép, erőteljesen megmarkolja David vállövét, majd az ökle, akár egy gyorsvonat, száguld David gyomrának. A védekezésre képtelen férfi, feltehetően megérzi, ahogyan a "csontbuzogány" fékezés nélkül, egyenesen telibe találja. Én, a megkötözött háta mögött, még mindig a kávémat kevergetve ücsörgök. Elégedett hangon szólalok meg. - Mondtam, hogy ne hazudjon! Kezdjük újra. Shayana Allon, mit tud róla, hol van most? - teszem fel határozottan a kérdéseimet, amelyre bár Davidtől választ várok, tulajdonképpen pontosan tudom ezeke a kérdésekre a válaszokat. Sajnos egy kórházban van, míg David úgy akarja feldolgozni a birtokába jutott információkat, hogy leissza magát, mint az albán szamár. Én pontosan tudom, hogy hová akarok kilyukadni és azt is teljességgel pontosan tudom, hogymeddig fogok elmenni, mikortól adom fel álcámat és vallom be, hogy: Az izraeli apák nem szeretik, ha a lányaik szívét össze készülnek törni. Nem érdekel David mivel akarja túltenni magát a stresszen. Az alkohol nem az a válasz, amit látni, hallani szeretnék. Davidnek olyan mebernek, olyan férfinak kell lennie, aki bármikor, bármilyen körülmények között, tisztán, józanul kiáll az unokahúgom mellett.
Ha a vége konklúzió, ennek a színháznak az, hogy David számára, csak kaland volt Shayana, ha azt veszem ki a szavaiból, hogy csak szórakozott vele, akkor apró darabokban fogom feladni arábiába, hogy a kecskehergelő, vasparaszt homokfarmerek megetessék a maradványait valami döggel. Nem érdekel, hogy egy seggfejnek fog tartani ezután a kis kalandunk után, nem érdekel, hogy valószínű, még Shayana is megharagszik rám, ha David elmeséli neki, hogy mit műveltem vele. Ez mind mellékes, ha David tudtán kívül meggyőz róla, hogy mindene a "lányom", hogy képes meghalni, megszenvedni, kínok kínját is kiállni érte, hogy megvédje, hogy falazzon neki, akkor a legboldogabb apa leszek a világon, aki örömmel fogja látni, a vejét. Bármikor, bárhol, legyen szó egyszerű vendégségről vagy Shayanát ismerve, életveszélyes ügyről.
- Tudod David, nem kell ám megdöglened azért a csajért. - mondom, miközben végig figyelem testének minden rezdülését. - Elmondasz mindent róla, amit szeretnék tudni, amit kérdezek és van rá esély, hogy Hosszú Bob nem fog megerőszakolni téged többször, csak egyszer. Utána lobotomizálunk. Az tudod mi? - teszem fel a kérdést, majd megállok a kávé keveregteésével. Egy darabig nem szólok semmit, akár mondott valamit, akár játssza még tovább a hős " nem mondok semmit" szerepet. Lassan, több kortyra iszom meg a kávémat. majd megfogom a magam mellett lévő széket, amire előkészítettem pár egyszerűbb eszközt. Aprócska kalapács, vésőnek tűnő orvosi készlet. Felállok a helyemről, megfogom a széket és úgy teszem le mellé, hogy rálásson az eszközökre.
- Mondom mi lesz! Először is, Hosszú Bob, keményen megfog baszni, hogy azt a makacs ellenállásodat tápláló büszkeségedet és önbecsülésedet nullává redukáljuk. Ha beszélsz, akkor is, mert megígértem neki, hogy kihasználhat téged. A különbség mindössze annyi lesz, hogy utána lobotomizálunk, hogy ne tudj köpni senkinek. Nem szeretek ölni, a beavatkozás után, pedig esélyed sem lesz arra, hogy bárkivel beszélj, egyáltalán beszélj vagy éppen normális életet élj. De, ha nem beszélsz ... Nos. - lejjebb viszem a hangomat, hogy minél fenyegetőbbnek hasson. - Mielőtt egy nyáladzó zöldséggé degradáljuk a személyiségedet, Hosszú Bob többször is használni fog téged, de a legjobb, hogy előkotorjuk a családodat is. Az apádat, az anyádat, ahogyan rádtaláltunk, úgy megleljük minden családtagodat, hogy végig nézd és végignézhessék, hogy mit tesz velük, majd veled Hosszú Bob. Te így is, úgy is ráfaragsz. A kérdés az David, - belmarkolok a hajába, hogy ne tudjon megfejelni és a fülébe beszélhessek közvetlenül. - hogy a szüleidet is szeretnéd-e kitenni annak a borzalomnak, amit te fogsz átélni? Megér neked annyit Shayana Allon, hogy mindened feláldozva mentsd meg az életét?
Beneath my skin I fight a war within I fight a war within If these scars could speak You would hear my hell And all the lies I use to save myself 16+
Mondhatni egész életemben erre készültem. Erre edzették az elmém és a testem - mármint a lehetséges kínzásokra és arra, hogy meg akarnak majd törni. Persze, ezekre nem azért edzettek, hogy Shayt védjem, de én most erre fogom használni. Már amikor "Bob" a vállamra fog, megfeszítem a hasizmaimat, de a lélegzet így is kiszalad belőlem. Pár másodpercig nem tudok levegőt venni, csak kapkodnék utána, végül köhögve jut el ismét hozzám az oxigén. Kicsit előre görnyedek az érzéstől, de ha azt hiszik, hogy ez elég, álomországban járnak. Shayanáért sokkal többet is elviseltem már. Lőttek mellkason, vágták végig az alkarom, robbant az arcomba yacht. Persze, meg nem erőszakoltak még, e téren még mindig van mit vesztenem, de előttem jelenleg csak egy cél lebeg: ez pedig az, hogy Shanát ne érhessék el. Ha az út rajtam keresztül vezet, nem is fognak. Lepillantok magam mellé az oda helyezett székre, amin ott vannak az emlegetett eszközök. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. De, kibaszottul félek, de a bátorság a félelem legyőzésében rejlik. A családom felhozása viszont nem mélyít ezen. Fenyegetőzni akárki tud. - Bob.. - nézek fel a gorillára - Milyen autentikus név egy ilyen fasz szopónak. Letérdelsz néha elé, hm? Két izraeli buzi. Csodálatos párost fogtam ki. - állok neki szekálni őket, már csak azért is, mert ha a haragot rám összpontosítják, annál könnyebben tudom velük elfeledtetni Shay témáját. Számítok arra, hogy esetleg újra kapok egy csodálatos öklöt, de ez nem állít meg abban, hogy tartsam a nagy pofámat. - Oké, oké, oké! Azt hiszem ismerem a nőt! ... Ő vihette kórházba anyádat, miután ájultra keféltem apád hátán. Nem az ízlésem az öregasszonyok, de ő könyörgött, hogy segítsek elfelejtetni vele, hogy mekkora szánalmas, undorító, utolsó buzeráns féreg a fia. - húzom az agyukat. Esküszöm, már majdnem élvezem, bár ebben rohadt sokat segít az alkohol, amitől egyenesen se tudtam járni még fél órája. - Ettől technikailag vajon a nevelő apádnak számítok? - gondolkodok direkt hangosan és provokatívan, megpróbálva egy pillantást vetni a kávé kavargató nyomorult seggfejre.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S