Dad & Lita

Miss... you are in trouble!  Or maybe not?

Befáradtam, mert nem volt más választásom. Befáradtam, mert azt kellett tennem. Befáradtam, mert ez volt egy apa dolga, már ha a közelben volt.
Az mind szép és jó volt, hogy kellemetlen incidens, ám nem azonnal tudtam meg, mi is volt az az incidens, de nem szóltam, csak álltam ott türelmesen, s hamarosan meg is tudtam. Verekedés…
Felszaladt szemöldökkel tettem karba karjaim, majd körbepillantottam odabent, ám csak az én gyerekemet láttam.
Az első kérdés mit visszanyeltem, az volt, hogy na és a másik lány mit kapott, a második pedig, hogy mennyire súlyosak a sérülések, vagy pár cicaharcos pofon miatt rángattak ide, ahelyett, hogy otthon.. jó természetesen nem mennék haza úgy sem, hanem az irodában tengetném el a napomat, míg az összes papírmunkával végzek, de ezt nyilván nekik nem kellene tudniuk.
Megdörgöltem orrnyergem, majd letettem magam lányom mellé, de nem néztem rá, még akkor sem, mikor az igazgató befejezte a mondandóját, s Melita sajnálatát fejezte ki az ügy kapcsán.
-És mondja csak… hol a másik lány? - bukott ki végül belőlem a kérdés, miközben kiegyenesedtem a székben, s koppantottam párat a székem karfáján.- Nem azzal van gond, hogy büntetést kapna, de nem sok értelmét látom azzal a személlyel összezárni, akivel egymásnak estek, hisz nyilván kettőn áll a vásár. De javítson ki ha tévedek.
Nem védeni akartam a lányom, egyszerűen csak tisztán akartam látni az egészet, s kitalálni, még is mi lesz a következő lépés ez ügyben, s vajon mi fog történni, ha esetleg „beintek”, és azt mondom, nem engedem, hogy elzárják.
-Azt tudni, hogy mi robbantotta ki a verekedést? - lányomra pillantottam, sérülések nyomait keresve rajta, s ha találtam sem kezdtem el pátyolgatni. Akár mondhatnám, hogy nem az anyja voltam, bár belőle sem igen nézném ki az ilyesmit, révén, hogy kettőnk közül, még mindig ő volt a vaskalaposabb. -Legalább visszaütöttél?
Vettem egy nagyobb levegőt, aztán újfent megdörgöltem orrnyergem, kicsit szorítva rajta, aztán tekintetem az igazgatóra szegeztem.
-A másik lány is büntetésben részesül? Esetleg próbálták, hogy megbeszéljék a gyerekek egymás között, itt egyszerre? -nem igen voltam járatos az ilyesmiben, de azt tudtam, ha nálam történne ilyesmi, én biztos egyszerre akarnék beszélni mindkettővel, s megtudni a kiváltó okokat, s bizony olyan nincs, hogy nem volt kiváltó ok.

öltözet

zene

helyszín

daddy and me

Utálom ezt a napot. Tudtam, hogy nem kellett volna felkelnem, már reggel éreztem, hogy ez a nap úgy lesz szar ahogy van. De végül a kötelességtudatom győzött és úgy is megjelentem a suliban, hogy semmi jóra nem számítottam. Az ami történt, azonban minden képzeletem felülmúlta. Hogy lehet, hogy mindez megtörténhetett velem? Hogy ÉN egy ilyen csúnya platykának a középpontjába kerültem, hogy mindezt megfejeltem egy verekedéssel és még Eddiet is sikerült egy életre magamra haragítom. Csalódtam mindenkiben, a világban, a suliban, de legfőképp magamban.
Dühös vagyok az univerzumra, amiért ennyire összeesküdt ellenem. Ez nem én vagyok. Ez megtépett lány, akinek egy rossz döntés miatt romokban van az élete. Bármennyire is gyűlölöm Aalit, be kell ismernem, hogy megérdemeltem azokat a pofonokat amiket kiosztott nekem. Soha nem szabadott volna annyira lesüllyednem az ő szintjére, hogy egy ilyen orbitális balhénak részese legyek.
Az iskolából még soha nem kellett ilyesmi miatt felhívni a szüleimet. Megsemmisülve, szégyenkezve ülök az igazgató irodájában és arra várok, hogy megjelenjen szülőanyám, hogy aztán egy életen keresztül hallgathassam azt, hogy mekkora szégyent hoztam rá és mennyire nem vagyok méltó a Kershaw névre. Nem is a rám kiszabott büntetés, hanem anyám megvető pillantásától való félelmem a nagyobb. Karbatett kézzel, enyhén hátradőlve a fotelben figyelem az óra mánusának lassú, lomha mozgását. Mintha egyetlen perc sem telt volna el azóta, hogy itt ülök, némán a sorsomra várva. Fogalmam sincs, hogy igazából mennyi idő telik el, talán pár perc, vagy néhány óra, nekem mindenesetre egy örökkévalóságnak tűnik, amíg kintről kopogás hangja meg nem töri a csendet. Kihúzom magam ültömben, és torkomban dobogó szívvel figyelem az ajtót. Anyám szigorú tekintete helyett azonban apámat pillantom meg. Nem mondanám, hogy megnyugodtam teljesen, de egy hatalmas kő zuhant le lelkemről. Apával azért sokkal könnyebb dolgom lesz.
- Mr Kershaw, köszönöm, hogy befáradt. az igazgatónő hangja töri meg a csendet, szavaival és tekintetével apámat célozva.
- Sajnálom, hogy egy ilyen kellemetlen történés miatt kellett behívnom. hangja nyájas, egyáltalán nem tűnik dühösnek. Lehet, hogy az egyik fő szponzor előtt nem engedheti meg magának, hogy dühromot kapjon.
- Melita sajnálatos módon ma reggel verekedésbe keveredett egy másik tanulóval. Tudom, hogy ez Miss Kershaw-ra egyáltalán nem jellemző, de gondolom megérti, hogy senki esetében nem nézhetünk el egy ilyen jellegű kilengést. Hol rám, hol pedig apámra vezeti tekintetét.
- Mivel ez az első eset, hogy Melita ilyen ügybe keveredett, nem áll szándékunkban felfüggeszteni, de javaslom, hogy a következő két hétben, büntetésképpen társaival összezárva töltse az idejét a teremben. Az elzárás során lesz ideje gondolkodni tettei következményén. Egyáltalán nem nyugtat meg, hogy ennyire könnyen és egyszerűen lehetőségem van megúszni a balhét, emiatt még jobban a bögyében leszek azoknak, akik eddig sem nézte rám jó szemmel.
- Sajnálom... szavaimat egyformán intézem az igazgatónak és apámnak is. Most nem az a pillanat, hogy lázadjak vagy nemtetszésem fejezzem ki. Félek, azzal csak rontanék a helyzeten. Sejtem, hogy azért apának lesz egy-két keresetlen kérdése felém, de jobb esetben azokat nem most, hanem majd kettesben fogja feltenni.

     Dad & Lita

Miss... you are in trouble!  Or maybe not?

Egy lap felett üldögélni nem a legszórakoztatóbb, főleg, hogyha ezen múlna valakinek az állása.
Nem szívesen rugok ki senkit, de a próbaidő alatt aki nem domborít, annak lehet más szakmában van a helye, vagy más cégnél.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd Tim elé toltam a lapot.
-Egy hét Tim. Egy hetet tudok adni, hogy legyen valami ezen a lapon, vagy mást kell keresnem a helyedre. Nem akarom, de...
-Megteszi ha kell...tudom. Megleszek vele Mr. Kershaw!
-Remélem hogy úgy lesz Tim!-elmosolyodva veregettem meg a vállát, miközben elléptem mellőle, s vettem az irányt az irodám felé.
Titkárnöm telefont szorongatva loholt a nyomomban, ám nem álltam meg, hisz rengeteg dolgom volt még. Jónéhány telefon, pár beszélgetés, projekt ellenőrzés.
Fáradt voltam már, és legszívesebben otthon pihentem volna ki az út fáradalmait.
Szokásomtól eltérően borosta borította arcomat, ami lassan szakállnak is elmehetne már.
-Mr. Kershaw...Jack!- lehunyt szemekkel álltam meg s szegtem le fejem.-A lányáról van szó...az Iskolából telefonáltak. Be kellene mennie.
Újabb sóhaj fakadt ki mellkasomból, megdörgöltem orrnyergem, s felé fordultam.
-Köszönöm Merry!- nem kérdeztem többet, csupán kiballagtam a lifthez, hol zsebre tettem kezem, s mehettem is lefelé.
Elképzelni sem tudtam, mi lehetett a probléma, ami miatt behívtak az iskolába.
Vagy azért nem volt rá precedens, mert nem voltam itthon, vagy eddig valóban nem volt rá példa.
Kocsi helyett taxiba vágódtam, és elvitettem magam az iskoláig. Szerencsére nem volt nagy forgalom, de sikerült majdnem bealudnom az út alatt, hisz kivételesen nem akartak beszélgetésbe elegyedni velem.
Viszonylag hamar odaértünk, hol kiszállva jgazítottam egyet öltönyömön, majd megindultam befelé.
Nem gondolkodtam, nem kerestem meg Lita-t sem, pedig az eredeti tervem az volt, majd érte jövök, és eltöltünk valahol egy klassz délutánt, ám így, kezdtem átértékelni a napomat.
Megkoppantottam az igazgató ajtaját, vettem egy nagyobb levegőt, majd mikor kihallatszott a beengedő válasz, beléptem.
Lita már ott ült, én pedig csendben megálltam a dirivel szemben.
-Üdv...
Nem finomkodtam, nem kezdtem jópofizni, s lányomra sem pillantottam, csak helyet foglaltam. Fáradt voltam. Nagyon fáradt.
-Mi történt?-hangomon is jól hallgató volt, nem könnyű időszak áll mögöttem, ám egy darabig most majd idehaza leszek.
Arra számítottam, ha valaha ilyen helyre kell jönnöm, az majd Tommy miatt lesz, de lehet nem is mérges voltam, hanem sokkal inkább kíváncsi. Kíváncsi, és fáradt. Nem volt még meg a kávém, sem pedig a zuhany, mire már nagyon szükségem lett volna, már csak azért is, hogy magamhoz térjek.

öltözet

zene

helyszín