Nagyjából egy évvel utánam kerültél ebbe a gimnáziumba, még pályakezdőként. Mivel a tanári kar többsége jóval idősebb nálunk, természetes volt, hogy a beilleszkedés során jó barátokká váltunk. Gyakran beszélgettünk, sőt, még közös kirándulásra is vittük a diákjainkat múzeumokba vagy épp tanulmányi sétára a városban. Te vagy az, akit a kollégák közül barátomnak tartok, és mérhetetlenül hálás vagyok azért a kedvességért, amit tőled kaptam. Csak, hogy néhány dolgot említsek, amiben támogattál: Te beszéltél rá, hogy adjam be a regényemet egy kiadó pályázatán, és Te beszéltél rá arra is, hogy vágjak bele, legyen a főállásom az írás. Mikor másfél éve lezajlott a gyermekelhelyezési per első köre, egy téli sulibál után neked öntöttem ki a szívem arról, hogy mi történt, mi történik, hol és mit rontottam el az életemben. A sok aszott múmiával szemben nem tartottál rossz embernek, amiért annak idején hagytam az életem szétesni, és nem ítéltél el, amiért eleinte nem volt erőm küzdeni a lányomért. Tanúskodtál a bíróságon is mellettem, és ennek biztosan nagy szerepe volt abban, hogy most már rendszeresen találkozhatok Ninával. Sőt, ti is találkoztatok már, mert elkísértél minket a cirkuszba. Azt mondtad, hogy kislány korod óta nem láttál ilyesmit, és kíváncsi vagy az attrakciókra.

Az energiád, a kedvességed és ez a pozitív életszemléleted az első pillanatban megragadott, akaratlanul is keresem a társaságod. Ha nem félnék annyira, hogy minden ballépésemért a bíróságon fizetek majd, már rég randira hívtalak volna. Talán már az első héten, még akkor is, ha munkatársakként helytelen lett volna. Azonban, ahogy a dolgok állnak, úgy tűnik, hogy már nem sokáig leszünk kollégák, hiszen egyre több időmet veszik el a dedikálások és az új regény írása is; legalább ez az akadály nem lesz már előttünk. Vajon ha sikerül rendeznem a dolgaimat, lenne esélyem nálad? Egy kisebb csodával Nina elválaszthatatlan része lesz a mindennapjaimnak, és bár azon a délutánon úgy tűnt jól kijöttök, de tartok tőle, hogy talán nem szívesen nevelnéd más valaki gyermekét. Nehéz helyzet ez, és nem csak a visszautasításodtól tartva nem léptem még feléd, hanem az egyéb körülmények miatt is. De tudjuk még kerülgetni a forró kását, vagy előbb-utóbb a fejünkre borul? Amennyire bizsereg érted minden porcikám, amikor kettesben vagyunk… már alig várom, hogy néhány hónap múlva pont kerüljön a bírósági ügyem végére, és végre eléd állhassak egy csokor virággal meg egy roppant indiszkrét vacsora meghívással. Addigra majd kiderítem azt is, hogy mi a kedvenc virágod, azt már tudom, hogy a kávédat hogyan fogyasztod. Dióhéjban itt tart a barátságunk/kapcsolatunk.

Amennyit eddig tudok rólad az elég kevés, a múltadról ritkán beszélsz, mintha neked is lenne olyan fájdalmas emléked, amit még nem dolgoztál fel. Azt hiszem, azért vagy te magad is óvatos, mert rossz tapasztalatod volt a kapcsolatok terén, de mérget azért nem vennék rá. Segítenék ebben, ha hagynád, de úgy tűnik még nem szeretnél ennyire megnyílni előttem. Vagy csak úgy gondolod, hogy nem rám tartozik, egyelőre.

A karakterről:
A Hölgy múltját, származását és előző kapcsolatait tekintve szabad kezet adok, formáld őt kedved szerint. Az biztos, hogy jó barátság van Arrawn és a Tanárnő közt, ezt szeretném megtartani, kibontani a játékok során. Remélem, hogy a vonzalom kétirányú lesz, és hosszabb távon kialakulhat köztük egy másfajta kapcsolat is, már a kis Ninával kiegészülve (Ninát NJK-nak szánom, nem tervezem meghirdetni fiatal kora miatt). Az avatar terén nagyon rugalmas vagyok, csak annyit kérek, hogy legyen a karakterhez illeszkedő, bájos és nőies. Nem ígérek gyors játékokat, de eltűnni biztosan nem fogok, és bármikor kapható vagyok egy jó kis plotolásra, egyeztetésre. Szeretettel várlak!