Senki nem mondta, hogy egy kapcsolat ennyire nehéz tud lenni. Az az egészben a legrosszabb,hogy amennyi időt vele töltenék, annak a negyedét nem tudjuk összehozni. Hiányzik, és az esti telefonbeszélgetések, már amikor arra is jut idő,nem enyhítik ezt az érzést. Nem akarok így érezni, túlságosan komoly érzelem ez ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, mert most nem omolhatok össze az érzelmeimben. Kezdődik a második félév a suliban, eddig is kemény volt, most meg főleg az lesz, muszáj a munkára is koncentrálnom, és ébernek maradnom a pult mögött. De akkor is utálom ezt az érzést, mindazok ellenére, hogy imádok mindent, ami miatt nem találkozhatok azzal aki rohadtul el tudja venni az eszem. Munka, ma is munka, na meg egy kis buli, mert az mindig van ha itt kell melóznom este, de cserébe le kellett mondanom a randim Peterrel, néha szemét kis dögnek érzem emiatt magam, mert annyit várt rám én meg már vagy 4 napja még felé se tudtam nézni. Már jócskán elmúlt éjfél, és csütörtök van, így annyira nem nagy a tömeg. Kiszaladok szünetre,mert kell egy kis friss levegő. “Lehet már alszol, de baszki megint eltelt egy nap.” - elküldtem neki, nem tudom igazából mit akartam ebből kihozni, de az,hogy egyáltalán valami életjelet adtam magamról már egy fokkal több, mint amit tegnap megtettem. “Na jó, ha fent vagy mégis, gyere az Emperorba, hátsó bejárat, mondd, hogy hozzám jöttél akkor kimegyek eléd és beengednek!” - reménykedek, hogy választ is kapok majd, de gyorsan hozzáteszek még egy kis ösztönzőt. igazából magamnak. ”Ha végzek el akarok menni fagyizni.” - mert nem randi az, hogy nézi, ahogy dolgozom, viszont ha utána megpróbálom kiengesztelni egy kis fagyival akkor talán elfelejti ezt a pár hosszú napot. Visszamentem a pultba, ahol már várt rám egy csávó, aki egész este a melleimet bámulta, feltűnően. Bár beverhetnék neki egyet, amiért nem tud lekattani róluk, de ez egy ilyen szakma, amíg csak a szemeit meresztgetni nincs baj, ha már tenni is akrna valami, azt hiszem mogyorók nélkül térne haza.
4 napja még a barátnőm közelébe sem jutok. Nem haragszom rá, hiszen az én beosztásom se nagyon siet a dolgon. De nem baj azzal nyugtatom magam, hogy hamarosan együtt leszünk. Egy SMS viszont keresztülhúzza a számításaimat. Dolgoznia kell. Komolyan? Az emberek még csütörtökön is járnak bulizni? Készülök rá, hogy megint egy szar unalmas estém lesz, de elaludni mégsem tudok. Már igazából péntek van és én még mindig lustán az ágyamban fetrengve nyomok egy videójátékot. Pittyen a telefonom. Ha nem lenne benne a pakliban, hogy Wendy írt, rá sem néznék a telefonomra. A kijelzőn azonban az ő neve szerepel, így azonnal megállítom a játékot. Szeretne találkozni. Ehhez viszont be kell mennem a munkahelyére. Olyan rég láttam, hogy még az sem érdekel, hogy a be kell mennem egy szórakozóhelyre. Felöltözök és nekiindulok az éjszakának és gyorsan visszaírok neki. "Úton." Nem vagyok egy nagy sms mágus, így nem írok neki egy kisregényt. Elgondolkozok, hogy motorral menjek, de végül inkább a taxi mellett döntök. Hajnal van, így már nem olyan szar a forgalom. Hamar átérünk a városon. Még 5 percig bolyongok a hely körül mire megtalálom a hátsó bejáratot, ahol áll egy gorilla. -Wendy Singh hívott.-minden további nélkül nyitja az ajtót. Szarik ő bele, hogy ki megy be vagy nem gondolja, hogy kiskorú vagyok. Bemegyek és van szükségem néhány másodpercre, hogy megszokjam a fényeket meg a hangos zenét. Nem is értem Wendy hogy bírja egész este. A pult felé veszem az irányt, ahonnan már messziről kiszúrom a barátnőmet meg egy barmot aki úgy bámulja, mintha egy darab hús lenne. Odalépek a pulthoz kicsit távolabb a faszitól. Erős kezdés lenne, ha egyből beleverném a fejét a pultba nem. -Jó reggelt.-köszönök a barátnőmre.
Sokáig nem kapok választ, így folytatom a munkát, nem törődve a bámészkodóval, nem törődve azzal, hogy mennyire fáj a lábam, mert fáradt nem vagyok, otthon csak az üres lakás várna. Így kicsit élvezem a zenét, táncolok Kimy-vel és mosolygok mindenkire, annak ellenére, hogy egyik másik fazon nem a pia miatt jár vissza, de a legtöbbön csak jót nevetünk. Aztán rezeg a fenekem, gyorsan kikapom a telefon a zsebemből, majdnem elejtem, még a pultos társam nevetését is hallom, ahogy rám néz. Ránézve az üzenetre összeszorul a torkom. Tuti haragszik rám, vagy arra, hogy hanyagoltam, szakítani fog vagy valami rosszabb, van annál rosszabb? Annyira szerencsétlen vagyok, hogy még egy normális pasit sem tudok megtartani, aki végre engem is érdekel. Már kezdenék pötyögni, rögtön védeném be a seggem, alkalmaznám a páncélom, de nem teszem. Nem rázom le, mert megígértem, hogy nem futok el, és pont azt akartam most tenni, megijedek a saját érzelmeimtől és mennék is világgá. Elteszem a telefonom és várom, hogy Steve idejöjjön, szólni ha megérkezik Peter, ma ő van hátul, ismer engem, már kihúzott egyszer egy kellemetlen szituból, egyszer azt mondtam egy csávónak, hogy ő a pasim és csak azért szállt le rólam. Az ál pasim beengedi az igazit, de nem így történt, egyszer csak megjelent a pultnál. Mérgesen nézett de nem rám, de ez nem azt jelenti, hogy rám nem haragszik. - Kiszaladok egy picit. - kiáltok oda Kimy-nek és odaadom a stírölős pasinak a kért italát aki azzal a lendülettel, megint a melleimre tereli a tekintetét. - Tényleg haver? - nézek rá kérdőn, de nem érzi cikinek, mondjuk ennyi pia után nem csodálom. Legyintek egyet, majd elindulok Peter felé, olyan nagyon ver a szívem, hogy úgy érzem elájulok. - Haragszol rám? - kérdezem tőle köszönés nélkül, essünk túl rajta. Én vagyok a hibás, hogy nem találkoztunk ennyi ideje tisztában vagyok vele. A mellkasába fúrom az arcom és szorosan magamhoz ölelem, emlékeztetem, mennyire szeret és én is őt. - Hiányoztál! - nem tudom hallja e, mert az arcomat még mindig erősen nekitapasztom, már alig kapok levegőt, mire felnézek rá.
Hale-ről azóta sem hallottam semmit és ez talán így a legjobb. Nincs számára több mondanivalóm mint a múltkor és nem érzem, hogy bocsánatot kellene kérnem tőle. Már egy párszor megfordult a fejemben, hogy rákérdezek Wendy-nél, hogy vajon ő beszélt-e vele, de minden alkalommal jobbnak láttam, ha nem teszem. Elvégre nem akartam, hogy Wendy kellemetlenül érezze magát emiatt, bár akkor sem haragudnék rá, ha ők beszélnek. Elvégre mindentől függetlenül legjobb barátnők.. szükségük van egymásra, amit megértek. Nem mellesleg pedig talán Wendy az egyetlen ezen a világon, aki jobb belátásra tudja téríteni a nővéremet. Mondjuk nem biztos, hogy ebben a témában is. Amikor odaérek már tudom, hogy ez rossz ötlet volt. Nem a türelmemről vagyok híres és hiába bízom teljes mértékig Wendy-ben ez nem azt jelenti, hogy nem rendeznék át néhány arcot, ha nem tudják a mértéket. Köszönök neki, de néhány másodpercen belül már a karjaimban van. Magamhoz ölelem. Olyan erősen kapaszkodik belém, hogy nem tudok másra gondolni csak arra, hogy baj van. Bántotta valaki? Gyorsan fut egy kört a tekintetem, de az enyhén szólva elázott rajongóján kívül nem tudom mivel lehet a baj. -Jézus Wendy dehogy. Miért haragudnék?-mosolyodok el. Csak szarul jött ki a lépés. Nem gondolhatja komolyan, hogy ő ilyen könnyen ki tudna hozni a sodromból. Végre rámnéz és minden korábbi indulatom azonnal elolvad a tekintetében. -Te is nekem.-mosolygok rá. Lehajolok és finoman megcsókolom az ajkait. -Miért vagy így kiakadva? Az a gyökér bánt ennyire? Elintézzem?-már most tudom, hogy egy határozott 'nem' lesz a válasz. Nem szereti, amikor intézkedek és csak reménykedni tudok benne, hogy ez egy olyan munkahely ahol nem kell elviselnie az ilyen alakokat.
Azt hiszem túlságosan sok időm volt ma agyalani a semmin, hogy ma mindenből nagy feneket tudjak keríteni. Kicsit kócosan nézek rá fel, én sem nőttem kicsire, de ő még rajtam is túltesz, de legalább magassarkúban is jól nézek ki mellette. Megfogom a kezét és kihúzom a személyzeti kijárathoz, hogy egy kicsit csendesebb helyen legyünk, ha már végre van egy pár percünk kettesben. - Mert lemondtam a mai randit, mert tegnap este nem is beszéltünk, mert szörnyű vagyok barátnőnek és mert még nem vertem képen azt a csávót, aki egész este a melleimet bámulja. Aztán küldtem tök cuki üzenetet, azt hittem majd aludni fogsz, erre te írtál egy szót, szerinted ezek után ki ne hinné azt, hogy baj van? - fakadok ki neki egy levegővétellel. Majd a homlokomra csapom a tenyerem. - Baszki egy hisztis barátnő lettem. - nevetem el magam. Közben megpróbálok magamon kívül rá is figyelni amikor azt mondja, hogy én is hiányoztam neki és valószínüleg túldramatizálom az egészet, de hát olyan ismeretlen ez az egész nem tudom hogyan kellene viselkednem, mit kellene reagálnom, vagy hogy egyáltalán jól csinálom e ezt az egészt. Igen, kiszúrta ő is a hétköznap legperverzebb visszatérő vendégét, a nézelődős fickót, aki mindig ugyanazt kéri, whiskyt tisztán, jég nélkül, egy este alatt megiszik 10 pohárral és egyedül a két lábán megy haza általában, annyira fura, de jó pénzt ad és jattol is, és soha nem csinál balhét, azon kívül, hogy a garbón is átlát. Szóval feltűnt Peternek, csak remélni merem, hogy nem akad ki ilyen dolgon, egy ilyen helyen ez nem egyedi eset, amíg mi észnél vagyunk addig minden rendben van. Azt már nem is mertem neki elmesélni, hogy nem vendéggel,hanem a főnökömmel volt dolgom, még előtte, így talán ez nem is olyan fontos. - Amúgy az a gyökér állandó visszatérő, eddig Kimy volt neki a favorit, de szerencséjére jöttem én és most rám van kattanva, de nyugi csak a szemeit meresztgeti mást nem lép elvileg, de nagyon jóba vagyok a kidobó fiúkkal, szóval ha kell agyonverik helyettem. - mosolygok rá, majd veszek egy mély levegőt. - Szóval akkor minden oké? - persze, hogy okés, csak egy idióta vagyok. Megfogom az arcát és megcsókolom, mind a négy nap kimaradt csókja benne van ebbe és a tudat, hogy most vissza kell mennem úgy, hogy itt van és nem kezdhetek vele semmit. Vagyis, megtehetném ide nem jár ki senki szinte sose, de ennyire nem akarom megrontani és dolgoznom is kell, de remélem visszajön velem, nagyjából 1 óra múlva zárunk és utána tényleg nagyon megennék egy fagyit.
Követem őt kifelé. Itt nincs akkora hangzavar, hallom amit mond. Tényleg aggódok érte, hogy mitől feszült be ennyire. -Hééé.. nincs baj.. dolgozol.. én is dolgozok egy csomót... nem vagy szörnyű barátnő. Nem vagyok hozzászokva az smsezéshez és siettem hozzád, mert azt akartad, hogy itt legyek.. én meg már véresre kockultam a szemem, mert nem bírtam aludni..-próbálom kicsit lenyugtatni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire rástresszel majd a témára. Majd oda kell figyelnem, hogy ne rendezzem le az ilyeneket egy-két szavaz válasz üzenetben, mert ezek szerint teljesen be tudom így pánikoltatni, hogy valamin ketyeg az agyam éppen. Hátrasimítom egy kicsit a haját. -Wendy te gyönyörű vagy.. akkor lennék őrült ha azt gondolnám az emberek nem fognak megnézni csak azért, mert van valakid, ami egyébként sincs a homlokodra írva.. amíg nem érnek hozzád nem érdekel.. Oké? Nincs semmi baj..-Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset. Sokszor elfelejtem, hogy ő is olyan régóta ismer engem, mint én őt. Tudja, hogy nem vagyok türelmes és előbb ütök utána gondolkozom, de igyekszem nem mindenre elcsattintani az agyamat, mert azzal mérhetetlenül megnehezíteném mindkettőnk életét. Tudom, hogy szüksége van valamennyi szabadságra különben megfulladna mellettem, azt pedig nem szeretném, mert akkor csak menekülne előlem. -Persze, hogy minden rendben van..-mosolygok rá. Átölelem amikor megcsókol és finoman a falig tolom a hátát a testemmel. El sem tudja képzelni, hogy mennyire hiányzott nekem. A nyelvem a szájába csúszik, a kezem pedig végigsiklik a derekán, ahol csupasz a bőre a felsője és a nadrág között. Lassan húzódok el tőle. De a testem még az övéhez simul. -Tudod csak egy szavadba kerül és megszökünk Mexikóba. Én majd pizzát sütök, te meg margaritát keversz a turistáknak.. egész nap napozunk, fürdünk és szexelünk a parton.. és minden szart itt hagyunk...-bár ilyen egyszerű lenne... minden gondot itt hagyni és újrakezdeni. Adok egy csókot a homlokára. Akkor egyikünknek sem kellene, hogy ennyit fájjon a feje.
Nem tudom kifejezni mekkora kő esett le a szívemről, hogy tényleg csak én reagáltam túl és valójában nincs semmi. - Azért jó lenne, ha legközelebb nem hoznád rám a frászt azzal, hogy egy flegma szóval tudod le a választ. - nézek rá kicsit mérgesen, de úgyse tudok rá haragudni, azért jobb ha figyel, mert mi nők, mindent túl tudunk kombinálni. - Pedig lehet jól jött volna az az alvás, mert remélem még maradsz velem. - nézek rá megenyhülve, kiskutya szemekkel, hogy ne hagyjon itt, mert nem akarok munka után egyedül mászkálni aztán hazamenni megint nélküle. Ha már van egy pasim, ne kelljen ennyire magányosan lefeküdnöm, legalább párszor a héten. - Azt hiszem ismered azt az egy illetőt, aki hozzám érhet anélkül, hogy monoklival menne haza. - mosolygok rá és megcsókolom majd megint hozzábújok. Amikor megcsókol és hozzám ér megint libabőrös leszek, lehet a hideg faltól, de nem hinném, hogy ez lenne az oka. Komolyan nem értem,hogy tud ilyenkor is ennyire szexinek lenni? - Miért kell mindent elrontani a munkával? - nézek rá amikor elhúzódik tőlem. - Én benne vagyok a turisták utáni részben. - beleharapok az alsó ajkamba,még a gondolat is feltüzel, de hiába akarnék menni, most nem a legalkalmasabb, pedig amilyen hirtelen gondolkodású vagyok, lehet azt mondanám neki, hogy szálljunk gépre, menjünk el csak egy hétre, van megtakarított pénzem és nem sajnálnám egy ilyenre elszórni. De nem tehetem, mert csak menekülés lenne az itteni problémák elől nem pedig azok megoldásának keresése. - Visszajössz velem? Még van egy kis dolgom bent, de nincsenek olyan vészesen sokan max 1 órát kell kibírnod itt. Ne aggódj azt iszol amit akarsz addig és kivételesen nem foglak rábeszélni a tequilára. - mutatóujjammal megbököm az orrát, majd a bejárat felé veszem az irányt, ahol Steve mosolyog kedvesen és beenged minket. Nem is értem, hogy jutott be ilyen könnyen,elég komoly ellenőrzési rendszer van, bár ha mondta, hogy hozzám jön lehet nem volt akadály a belépésnek még itt hátul sem. Mielőtt belépünk gyorsan adok neki egy csókot. - Ha nagyon nem bírod majd a sok részeget és a hangzavart, szólj és megmutatom, hol van egy kis csönd. Előre szólok rengetegen fognak úgy bámulni, mint az a faszi, de megbeszéltünk, hogy nem lesz gond. - tisztázom le vele a dolgokat, nem utasítani akarom, nem vagyok az anyja, de tudom milyen tud lenni és a korábban megbeszélteket könnyen el lehet dobni ha meglátja, hogy konkrétan a szemével megdugják a barátnőjét. A lényeg amúgy is a szemen van mert a kéznek ezen a helyen nem engedünk, akármennyire is akarja a sok gyökér. - Szeretlek te kis dinka! - elindulok vele vissza a helyemre, mennyivel jobb lesz úgy dolgozni, hogy tudom utána itt fog rám várni.
-Nem is volt flegma.. csak tényközlő.-nevetem el magam. az egy dolog, hogy ő nincs ehhez hozzászokva... de én sem. Az a kevéske lány, akivel eddig dolgom volt ezeket nem vette a lelkére.. vagy csak én nem vettem észre.. nem tudom. Nekem is bele kell még tanulnom, hogy mi hogyan érinti Wendy-t. -Maradok ne izgulj. Fagyizást ígértél...-vigyorgok rá mintha az lett volna a motiváció, hogy kikeljek az ágyból. Persze csak húzni akarom az agyát mielőtt azt hinné, hogy bármi is változott köztünk. -Ki az a mázlista rohadék?-nevetek fel és visszacsókolom. Tényleg egy mázlista rohadék vagyok. Azt akarom, hogy tudja mennyire szeretem és mennyire vágyom rá. A nap minden percében. Akár együtt vagyunk akár nem. -Hát mert sajnos egy csóró pasi jutott neked..-vonom meg a vállamat. Tényleg jobb lenne ez a forgatókönyv, ha tényleg leszarhatnánk mindent és csak megléphetnénk minden következmény és felelősség nélkül. Álmodozni végülis még szabad. Sajnos azt is megkérdőjelezem, hogy van annyi félretett pénzem, hogy a szállásunkat tudjam fizetni egy hétig. Szóval ja.. ez szar ügy. -Menjünk.-bólintok és átkarolom a vállát. -Hála istennek..-sóhajtok fel megkönnyebbülten. Nem bírnék ma teqilázni.. főleg ha utána fagyizni akar. Meg ha bármire szeretne még ma este használni. Mármint... jó nincsenek nagy elképzeléseim.. de hátha.. Elindulunk befelé. A kidobó szó nélkül beenged minket. Így legalább itt már valaki felismer, szóval ha baj van biztos bejutok Wendyhez. Viszonzom a csókját. -Jó fiú leszek.-bólintok rá. Viselkedni fogok és nem pattintom el az agyamat. Ez a munkahelye. Nem akarom ezt tönkretenni neki. -Én is szeretlek.-adok egy puszit a fejére miközben visszaérünk a pulthoz. Ott elengedem, hogy visszamehessen a helyére én pedig megvárom, hogy szabaduljon egy bárszék a pult szélénél és leülök. Körbefut a tekintetem a helyen, aztán újra Wendy-n pihennek meg a szemeim. Már most alig várom, hogy elszabaduljunk innen. Kicsit örülök is, hogy eljöttem. Legalább így már tényleg többen megtudják, hogy együtt vagyunk. Örülök, hogy nem szégyelli, hogy velem jár.
A tényközlő SMS-ére már nem mondok semmit, pedig tudnék, monológokat tudnék tartani arról, mennyire nem tényközlő volt, de nem akarok ezen rugózni tovább. Amikor közli velem, hogy marad megkönnyebbülök, és legbelül ugrálok, mint egy kislány, de nem fogom kimutatni, már mondtam neki, hogy nem vagyok egy nyálas túl romantikus típus, de egyre jobban megdőlni látszik ez a felvetés rólam ha vele vagyok. Ilyen értelemben ő ront meg engem. - Még szerencséd, hogy ilyen jól nézel ki. - sosem érdekelt igazán a pénz, persze fontos az életben, de számomra nem ez határozza meg a másik embert, sokkal inkább az amit tesz, vagy nem tesz. Visszatérünk a helyemre, megígérte, hogy jó fiú lesz, remélem akkor is ezt fogja mondani, ha tényleg megtörténik ami miatt kiverhetné a másik pasi fogát. Egy ideig rajta tartom a szemem, nem azért, hogy ellenőrizzem, csak nem akarom, hogy szarulérezze magát. Még jó a buli, akár táncolni is mehetne, de tudom ő nem egy táncos lábú pasi. - Idd meg! - tolok elé egy energiaitalt. - Nyugi nincs benne semmi durva. - majd visszamegyek a helyemre, a pasas már elment, és Peter is leült, így már nem koncentrálok rá. Négy lány jön a pulthoz, akik feltűnően méregetik maguknak az én pasimat. Na jó nem tudok meglepődni rajtuk, hallgatom, ahogy az egyik azt elemezgeti mit csinálna vele az ágyba, még jó, hogy ő nem hallja. Figyelem őket, de egy darabig nem szólalok meg, de végül csak nem hagy nyugodni a kotnyeles énem. - Egyedül ül ott, menj oda, mi veszteni valód lehet? Maximum nem lesz kölcsönös a vonzalom, de utána még mindig tudsz keresgélni tovább. - mondom nekik, majd rájuk kacsintok. Féltékenynek kellene lennem, de mégsem vagyok, igazából tudom, hogy esélyük sincs, de mégis oda dobom őket neki. Az egyik félénken közelíti meg őt, én csak figyelem ahogy esetlenül odasétál miközben vihorászik a barátnőivel. Tényleg azt hiszik a nálam is fiatalabb korosztályban, hogy ez annyira izgató? Pedig rohadtul lelombozna ez a látvány bármelyik pasit. Halló távon kívülre esnek, és a pulthoz is érkeznek vendégek, így velük foglalom le magam. Kicsit gonosznak érzem most magam, de legalább addig se unatkozik, viszont ezért tuti kapni fogok. Oda pillantok rájuk és az egyik lány rám mutogat. Behúzom a nyakam és elnevetem magam, nem tudom miről van szó, de van egy sejtésem, hogy közöm van hozzá. Kiszolgálom a vedégeket, majd félszemmel, odalesek az eseményekre. - Tudod, hogy szeretlek! - tátogom Peter felé, mert tudom ha kiabálnék sem hallana meg.
Felnevetek. Vajon eddig miért nem vette észre, hogy felnőttem már hozzá? Mindegy is. Visszatérünk a munkaállomásához. Türelmesen várok. Mi mást tehetnék? -Köszi-pillantok rá hálásan amikor meglep egy energiaitallal. Lassan kortyolgatom, hogy tovább kitartson, mintha ez már egy külön program lenne. Egyszercsak egy lány lép oda hozzám én meg csak döbbenten pislogok rá. Hebeg habog, miközben a barátnői vihognak alig néhány lépéssel a háta mögött mintha ez a minimális távolság álcázná őket. Bemutatkozik, amire nem akarok egyből bunkó lenni, így én is így teszek, de közvetlenül utána közlöm is vele, hogy van barátnőm. Erre Wendy-re kezd mutogatni, hogy ő mondta, hogy bíztatta, hogy jöjjön ide hozzám. Ahha.. szóval így játszunk. Rám tátogatja, hogy szeret, amire válaszként beletúrok a hajamba úgy, hogy közben a a középső ujjammal bemutatok a barátnőmnek anélkül, hogy bárki más észrevenné. -Figyi.. az a kisördög aki ideküldött konkrétan ő a barátnőm.-magyarázom újra visszahúzva a tekintetem a kis szöszire. -Ez de szar duma.. azt mondta szabad vagy..-a keze a vállamra siklik miközben közelebb lép. Én meglepetten pislogok rá. -Ne haragudj de nekem ez tényleg nem pálya.[/b]-dőlök hátrébb, hogy meneküljek a kontaktustól, de ő megint felém lép egyet. Átgondolta ezt egyáltalán az asszony? Kétségbeesetten pillantok Wendy-re. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy kellene úgy csinálnom, hogy ne legyek egy tahó közben, bár lehet, hogy nem is kellene próbálkoznom. Letolom a vállamról a kezét. [i]-Akkor mondom máshogy.. nem érdekelsz.-ennél egyértelműbb már nem is lehetnék.
Nem mondom, hogy unalmas itt az élet, de szeretem egy kicsit mindig megfűszerezni. Most pont Petert is belevontam, de tuti, hogy ezt vissza fogom kapni ha nem is ma egyszer biztos. Peter jelzi nemtetszését, ami totál beindít, szeretem, amikor a hajába túr, ha nem lenne itt most annyi ember biztosan itt a pulton rávetném magam. A csajszi bevetette magát, már kivetette a hálóját, jön egy kéz a vállra, azért remélem tovább nem megy, már egy kicsit feszültebben figyelem a dolgokat, mert semmit nem hallok csak látom mi történik. Peter hátrább húzza magát, most vagy nem akar semmit vagy készül itt hagyni. Kicsit még figyelem őket, majd megint megoszlik a figyelmem két vendég között, akik nem tudják eldönteni mit igyanak. - Javaslom a mangós vodka shotunkat, alattomos és nagyon finom. - mosolygok rájuk, de közben a csajok és a pasim felé tekintgetek. Kikérnek 16 shot-ot kettőt elém tolnak, hogy igyak velük. Most az egyszer benne vagyok, lehúzok egyet majd megköszönöm és közelebb megyek Peterékhez. Áthajolok a pulton és nyomok az arcára egy puszit és rá mosolygok. Szeretek játszani, mindig is szerettem ezt az oldalamat még nem ismeri, de épp itt az ideje, hogy bemutatkozzon neki. - Valójában nem mondtam, hogy szabad csak, hogy egyedül ül. - nézek a lányokra, akiknek csalódottság ül ki az arcukra, nem vagyok egoista de tisztában vagyok az adottságaimmal, és ezek a lányok versenyezni sem tudnának velem. Lehet csak emiatt küldtem ide őket, tudtam, hogy úgysem rúghatnak labdába. - Ez rohadt szexi volt, azt hiszem nekem vége mára a munkának, és úgy látom nincs több udvarlód. Szóval mehetünk az öltözőbe összeszedem a cuccom és mehetünk fagyizni. - próbálom elfelejtetni vele az előző csínyem. Elindulok az öltöző felé, már majdnem kiürült a terem, így könnyen eljutunk odáig. Bevonszolom magammal a nőibe úgysincs most más bent, így nem baj ha velem tart. Amikor kettesbe maradunk bezárom az ajtós és megcsókolom. - Bocsi, nem tudtam kihagyni annyira cukin bámultak. - majd visszatapasztom a számat az övére.
Rendesen megkönnyebbülök, amikor Wendy megjelenik. Baszki.. rendesen féltem.. Amint puszit ad az arcomra a lányok visszavonulót fújnak. Jó szóval tényleg nem akart teljes mértékig a hiénák elé vetni. Csak éppen egy kicsit, hogy ne unatkozzak. Hát ez sikerült is. Még nem tudom pontosan, hogy hogyan fogok bosszút állni, de az biztos, hogy ezt nem úszhatja meg szárazon. Nincs az az isten. -Haha..-fintorgok rá, de egyből elindulok utána, most, hogy a távozás lehetőségét említi. Úgy tűnik az, hogy együtt vagyunk azt is jelenti, hogy minden nők számára fenntartott helységet meg kell látogatnom. A szülinapján a mosdó.. most az öltöző. Amint megcsókol el is felejtek minden marhaságot csak az ajkaival foglalkozom. -Hogy haragudhatnék rád?-vonom fel a szemöldökeimet és újra megcsókol. A testemmel kezdem tolni a fal felé. Az egyik kezemet a feje és a fal közé teszem nehogy odaüssem a falhoz amikor nekitolom. Egyik térdemet becsúsztatom a lába közé, hogy legyen helyem. Ajkairól áttérek a nyakára és a kezem a nadrágján keresztül végigsiklik a lábai között. A kezemmel áttérek a fenekére végül és a combommal fejtek ki egy kis nyomást rá. A kezem a feje mögül átcsúszik a torkára de csak azért, hogy ott tartsam amíg ellépek tőle. -Édes a bosszú kincsem. Kint várlak.-vigyorgok ár és elengedem majd távozom az öltözőből. Az épület előtt várok rá az utcán. Legalább nekem is van egy kis időm lenyugtatni a testemet.
Nevezhetném magam megmentőnek, de én voltam aki belekeverte abba a szituációba, amiből meg kellett menteni, így nem lennék méltó erre a címre. Mivel nem haragszik, már kezdem azt hinni, hogy megúsztam ennyivel, tényleg ennyire kivételes lennék, hogy egy ilyen mókázást is következmények nélkül hagy? Nem sokáig tudtam agyalni ezen, mert a csókja elkezdett beindítani, a falnak nyom, majd elkezdi a nyakamat csókolni, keze pontosan arra a helyre vándorol, ami kívánja azt, hogy megérintse. Pontosan erre vártam, bár nem pont itt, de megteszi, csak végre had legyek végre az övé megint. De minden számításom oda, amikor ellép tőlem. Zihálok és nyúlnék felé, hogy folytassa, de otthagy. Íme a bosszúja, ami nem is fájhatna jobban, de megérdemlem, lebiggyesztem az ajkaimat, amikor kimegy az ajtón. És még fagyizni is el kellene mennünk, nem fogom kibírni, de megígértem nem leszek gyenge el fogjuk nyalni azokat a francos fagyikat. Főleg nem ezután, nem adom mg neki azt az örömöt, hogy azt higgye ezzel igazán bosszút áll. Tud ennél jobbat is, bőven volt kitől tanulnia, elég sokszor látta mit csinálunk Hale-el ha bosszúról van szó, még egymással kapcsolatban is. Gyorsan összekapom a cuccaimat, beszaladok a pultba elköszönök Kimytól. - Köszi, hogy elmehetek. - ölelem meg. - Most megyek fagyizni. - kacsintok rá és kifele mutogatok, ahol előbb Peter távozott. Tudja mire gondolok, mert nem a gyerekek által annyira kedvelt fagyira, arra is de azért már nem vagyunk gyerekek. Kiszaladok az ajtón és megfogom a pasim kezét és elindulunk oda, ahol tudom, hogy tuti kapni még bármit ilyen későn vagy inkább korán, kinek mi. - Ez a előbbi lett volna a bosszúd, mert elszórakoztattalak, amíg egyedül üldögéltél? - húzom tovább az agyát, annyira nem vagyok álmos, hogy még akár egy maratonit is lefutnék. Lehet kicsit jobban pörgök, mint ő, de majd felpörgetem, nem véletlenül adtam a kezébe az energia italt.
Ott hagyom. Zihálva, kihevülve akármennyire is fáj elszakadnom tőle. De megérdemli.. legalább egy kicsit hagy legyek már én az irányító szerepben... de már most biztos vagyok benne, hogy ez a fagyi bizony vissza fog nyalni, akármennyire is volt jogos a bosszúm. Türelmesen várok kint, de nem is kell sok idő hamar csatlakozik hozzám kint. Keze a kezembe csúszik és már indulunk is. Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire jól tudunk együtt működni. Kérdésére felvont szemöldökökkel pillantok rá. -Elszórakoztattál? A hiénák elé vetettél..-pontosítok és újra előre szegezem a tekintetem. -Add elő nyugodtan a nagymenőt... de tudom, hogy beindultál.-sandítok rá egy pillanatra. Blöffölök. De szerintem elértem azt a hatást, amit akartam... remélem. -De ha nem jött be talán kár is erőlködnöm, hogy levegyelek a lábadról...-tudom, hogy mennyire élvezi, amikor hajlandó vagyok játszani egy kicsit a játékait. Így egészen más fényben láthat engem és bevallom én is élvezem, hogy már máshogy kezel. Már tényleg lehetek férfi mellette. Rendesen büszkének érzem magam ahogyan az utcán sétálhatok vele kézenfogva.
- Igen is mókás volt, nem láttad mennyire odavoltak érted azok a csajok? - az a kuncogás és a feltűnő pillantások, még egészen jól ki is voltak öltözve, villant minden, egy kis dekoltázs, meg kis poci mutogatás, bár én kicsit jobban kiemeltem a mai szettemen ezeket, pedig nem volt tervbe, hogy elcsábítok vele valakit, a nap végére mégis úgy alakult, hogy be kell vetnem magam. - Sosem titkolnám én előled, hogy mennyire beindultam. - súgom a fülébe, miközben megyünk tovább az utcán. Már akkor elképzeltem magunkat a pulton, amikor bent voltunk és olyan messze volt tőlem, hogy hozzá se tudtam érni. - Peter Panborne, jegyezd meg, hogy amíg velem jársz sosem hagylak unatkozni. - pipiskedek, hogy puszit adja az arcára. Felcsillan a szemem, amikor meglátom a boltot, ami éjjel nappal várja az éjjeli baglyokat is egy kis nyalánkságra. Gyorsan be is nyitok, és a pulthoz szökkenek. - Jó estét! Szeretnék kérni egy csokis tekert fagyit és ennek a kis pisisnek is amit kér. - nézek hátra Peterre. Megvárom, hogy kérjen és fizetek. Leülök az egyik asztalhoz, nem nagyon van itt mozgás ilyenkor, hajnali 4 van, kisebb csoda, hogy ilyen hamar hazajutottam, de amikor a fenekem a széken landol egy halk nyögés hagyja el a számat. Egész este talpon voltam, nem éreztem, hogy ennyire el vannak fáradva a lábaim eddig. - Nem vagy álmos? - kérdezem, miközben belenyalok a fagyimba, figyelem ahogy ő is neki kezd és eszembe jut Hale. Amikor hárman fagyiztunk valamelyik parkban, amikor még minden rendbe volt, most igazából az ő dolgukat kellene egymás között rendezni. Eddig nem volt bátorságom felhozni, de lehet egyikőjük sem fogja megtörni a jeget ha nem avatkozok közbe. - Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de kicsit mégis. Beszéltél azóta Hale-el? - félve kérdezem, mert nem akarom elrontani az esténket, de szerintem gondolt már erre és tudja, hogy beszélniük kellene. Átnyúlok az asztalon és megfogom a szabad kezét, tisztában vagyok azzal, hogy ez mennyire kényes téma neki, az apja, nem nagyon beszélt róla nekem soha, pont azért mert nem akarja, hogy az élete része legyen. - Ugye tudod, hogy mindenben itt vagyok nektek, neked, és melletted állok, támogatlak, de meg kell hallgatnod őt, higgadtan. Utána ha elment nekem minden dühödet kiadhatod, veszekedhetsz velem, bármi, de vele beszélned kell normálisan. - tényleg képes lennék a páncélja lenni mindkettőjüknek, megvédem őket egymástól is ha kell, mert ez nem szakíthatja szét őket, erről gondolkodni fogok.
-Azt hiszem a félelem teljesen elvakított.-grimaszolok egyet. Megmondom őszintén, hogy hiába mászott az arcomba a csaj még csak meg sem néztem különösebben. Furcsa nem? Amikor valakiért rettenetesen odavan az ember mindenki más mérhetetlenül jelentéktelenné válik és mindenki más közelsége egyszerűen zavaró. -Ne is titkold.. a férfi agy képtelen értelmezni a burkolt jeleket.-mosolygok rá. -Igenis! Megjegyeztem!-csapom a homlokomhoz a kezemet, hogy tiszteleghessek a parancsnak teljesen komoly arccal. Megérkezünk a titkos fagyis helyére. Döbbenetes, hogy még megéri még ilyenkor is nyitva lenniük. -A pisis ugyanazt kéri mint a vén szatyor.-mosolygok bájosan a pultosra, aki rezzenéstelen arccal fogadja az információt. Van akinek nincs humorérzéke. Esélyem sincs fizetni, mert megelőz, de erről még beszélni fogunk. Közvetlenül mögötte sétálok, hogy ő választhasson helyet. Amikor felnyög egy pillanatra lefagyok. -Baszki... szólj ha rám már itt nincs szükség.-mondom miközben leülök vele szemben. Gondolom fáradt. Órák óta talpal és pörög munka néven. Nem irigylem. Én biztos nem bírnék ilyen helyen dolgozni. Már az is elég nekem hogy a címeken beszélnek kell az emberekkel néhány szót, amikor kiérek a kajájukkal. -Nem... már megébredtem, hogy dolgom van.-mosolygok rá. Nekiesek a fagyinak. Nem is emlékszem mikor ültem le rendesen fagyizóban. Kérdésére azonnal lefagyok, de mégis ahogy felém nyúl egyből megfogom a kezét. -Nem.-válaszolom tömören. Már vártam ezt a beszélgetést de nem gondoltam volna, hogy most hozza majd fel. De végülis ezen is túl kell esnünk. -Állj.. hé.. Nem.-már csak akkor szólalok meg amikor a mondandója végére ér. Igyekszem vigyázni, hogy milyen hangsúlyt ütök meg. -Egy. Nem kell meghallgatnom. Bőven elég volt az amit a múltkor hallottam és nem vagyok rá kíváncsi ahogyan próbál belemagyarázni a helyzetünkbe valamit, ami nem létezik. Kettő. Nem viheted el helyette a balhét és nem tarthatod a hátadat helyette.-ezt mindenképp szeretném tisztázni vele. -Ti beszéltek?-kérdezek vissza.
A vén szatyor megjegyezéséért még kap, de végül is 3 év van köztünk, nem tűnik soknak, és nem is látszik rajtunk, ez a nagy különbség, mert ő óriásira nőtt én meg baba pofival vagyok megáldva. - Nézz csak rám, ha veled vagyok nagyjából mindig beindulva érzem magam, kivéve amikor nem vagy hajlandó észrevenni egy jó nőt az kiábrándító tud lenni. Attól, hogy járunk nem kell vaknak lenned. - komolyan szeretném ha mellettem sem lenne befásulva és nem félne attól mit szólok ha megnéz egy másik csajt. Mert sok csaj ettől hisztirohamot kap én csak nyugtázom, hogy úgyis engem visz haza, nem zavar, ha megnézi őket. Nyalom tovább a fagyit, a megjegyzésére nem reagálok, a nyögés a széknek szólt de a fagyi is olyan, mint egy jó szex előjáték, a nyelvem közel van az élvezethez. Komolyabb témák fele kalandozva sem hagyom abba a fagyizást, csak amíg beszélek. - Nincs állj, nincs héé, véleményem van és el fogom mondani. Te akartad, hogy az életed fontosabb része legyek és tudtad, hogy egy kotnyeles lányba szeretsz bele. - levegőt veszek és folytatom, közben próbálom enyhíteni a vonásaimat. - Ne azt akard tudni mit hisz, hanem, hogy miért teszi, tudnod kell, hogy neki ez miért fontos. Nem kell, hogy a részese legyél ennek az egész kutatásnak, de a testvéred és lehet szüksége lesz rád. És én ha akarnám sem tudnám elkerülni ezt az egészet, mert köztetek vagyok és az a legegyszerűbb ha rajtam csattan az ostor, hidd el sok mindent kibírok, de abba beleszakad a szívem ha ti nem békültök ki egyszer, vagy legalább nem beszéltek. - én már beszéltem erről Hale-el, csak SMS-ben mert azóta nem nagyon tudtunk találkozni és nem is éreztem helyénvalónak, amíg nem tisztázzák egymás között. - Igen Peter én beszéltem vele, nem sokat, de engem érdekelt miért csinált ekkora baromságot. Mert én sem tartom jó ötletnek, nagyon nem, de meghallgattam, kiakadtam neki, és folytattuk a veszekedést, de ez így van rendjén. Nem kell kibékülnötök, nem kell összeborulva együtt folytatni a keresést, de szerintem nem árt ha beszéltek. Ne legyél ennyire makacs. - megértem őt, tudom mit miért tesz és igaza van, nem akarom rábeszélni semmire, mégis azt teszem, mert tudom, ha most nem lép valamelyikőtök, akkor sosem fognak és én ebbe bele fogok őrülni. - Nem tudok sokáig köztetek egyensúlyozni, és ha nem tesztek semmit az előre lépésért nem csak magatokkal csezstek ki, hanem velem is. - zárom rövidre a témát a részemről, de tudom, hogy nem itt van ennek a vége. Odahúzom mellé a székemet és e vállára hajtom a fejem, hallom ahogy ver a szíve, tényleg nem most kellett volna felhoznom ezt, de erre sosem lesz jó alkalom.
-Nem azért vagyok vak, mert barátnőm van és ezért megvakultam, hanem egyszerűen nem érdekelnek.-vonom meg a vállamat. -A legjobb nőt már így is észrevettem minek foglalkoznék a többivel?-ráncolom össze a homlokom. Most tényleg arra akar buzdítani, hogy nézzem a csajokat vagy már csak hallucinálok? Teljesen más irányt vesz a beszélgetésünk, aminek nem kifejezetten örülök. Mármint nem azért mert tovább szeretnék beszélgetni más lányokról, de Hale-ről sem szeretnék beszélgetni egy másodpercet sem. -Nem a véleményeddel van a problémám, hanem, hogy villámhárító akarsz lenni köztünk.-forgatom meg a szemem. -Igen Wendy jól mondod. Rám kellene, hogy szüksége legyen, meg az anyjára, aki egész életében azért gürizett, hogy nekünk normális életünk legyen. Nem érdekel milyen agymenés szüleménye ez a marhaság és semmilyen szinten nem akarok belekeveredni. Az a gyökér lelépett. Szeretője volt, akit felcsinált. Összehozhatsz bármilyen összeesküvés elméletet, de az ember nem botlik meg véletlenül a küszöbben, hogy véletlen beleakadjon a farka egy idegen nőbe, aki még gyereket is szül emiatt.-már megy fel a pumpa, de még igyekszem uralni. Nem akarom, hogy ez az este is szar fordulatot vegyen. Rendesen felhorkantok miközben hátradőlök a széken, amikor azt mondja, hogy ne legyek makacs. Nem fogom megúszni, ebben már most teljesen biztos. De ha Wendy akar még egy menetet akkor legyen. Mellém húzza a székét és a vállamra hajtja a fejét. Most nem robbanhat fel az agyam. -Legyen. Üljünk le beszélni. Meghallgatom.-és elküldöm a picsába. Megint. De mindegy. Ha ezt akarja Wendy akkor megkapja.
Nem fogom egyikőjüket sem győzködni, arról hogy mindketten hülyeséget csinálnak, az egyik nem enged a makacsságából, a másik szintúgy, Hale-nek valóban nem kellett volna felkavarnia ezt a dolgot, de megtette, innen már nem tudja visszacsinálni, ha megtalálja az apját ha nem, mindent megváltoztatott. A legrosszabb az egészben, hogy ehhez minden joga megvolt, ugyanúgy ahogy Peternek az, hogy nem kíváncsi rá. - Ne villámhárítóként tekints rám, hanem inkább béktőnek. - próbálok kedvesen mosolyogni rá, mert nem akarom felhúzni ezzel, de az arcvonásai megváltoznak. NIncs kedvem veszekedni vele, az előző találkozásunk is így kezdődött, viharos kapcsolatban benne lennék de nem ilyen értelemben. Egyikünk sem egyszerű eset, de amióta ismerem őket nem volt ilyen komoly veszekedésük, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne tartson sokáig, de nagyon kemény esetek. Ha tehetném visszamennék arra a napra, és befognám Hale száját, én sem akarnék erről a dologról tudni, és akkor most szépen ellennénk vagyis próbálkozhatnánk megszokni ezt az új felállást, talán annyi feszültség pont elegendő lenne nekünk egy időre. Érzem ahogy emelkedik a válla, minden egyes mondatommal felmérgestem, pedig nem ez a célom, én tényleg jót akarok nekik, csak a saját stílusomban, ami néha nem együttérző de hatásos. - Köszönöm! - tudom, hogy nem akarja, de túl kell rajta esniük, maximum még jobban egymásnak esnek, de ennél rosszabb nem lesz. Ki kell jönni belőlük annak a dühnek, ami bennük van. Kiabálnak egy sort, Hale sírni fog Peter meg elrohan mérgesen, nagyjából ezt tudom elképzelni, de addig megyünk, amg legalább egy szobában tudnak anélkül maradni, hogy egymásnak esnének amiatt, hosszú folyamat lesz, de nehezebb dolgokkal is megbírkóztam már. Már alig van a fagyimból és félve nézek fel Peterre. Mérges nem tudom kire, rám vagy a helyzetre, vagy mindenre egyben. De szerintem egy kis rajzfilm fel fogja dobni ha végre ágyba kerülünk, ha egyáltalán még velem akarja tölteni a maradék részét az estének. - Tudom, hogy haragszol ezért, de igazam van és ezzel nem tudsz mit tenni. - próbálom enyhíteni az arcvonásain, egy puszit nyomok az arcára, majd a szájára és rámosolygok. - Hazamegyünk? - kérdezem tőle, remélem még nem szegtem kedvét teljesen az hajnali programunkról.
-Hát meg ne haragudj, édes, de nem szeretnélek ott látni a Panborne cunami kellős közepén.-én nem fogok engedni. Hale szintúgy. Ebből csak megint egy rohadt nagy balhé lesz, de legyen. Akkor fussunk neki még egyszer. -Hale is akar találkozni vagy velem kezdted a győzködést?-pillantok rá kíváncsian. Eléggé hihetetlennek tűnik, hogy Hale akarná ezt a találkozót. Mondjuk már félig azért is hálás lehetek mert nem csak vakon felültetett minket egy összejövetelre, hanem legalább előbb beszélt velem Wendy. Nem kedvelem a titkokat. Legalább már ezzel ő is teljes mértékig tisztában van. Tovább eszem azt a nyomorult fagyit, amitől már egy kicsit elment a kedvem. Most tényleg egy kicsit gyereknek érzem magam, aki kapott az anyjától egy fagyit, hogy könnyebben csússzon egy rossz hír. Én meg duzzogva azért megeszem. Lassan elfogy mindkettőnk kezéből a fagylalt. Próbálok leereszteni, de egyelőre az egekben van a pumpa. Ezért vagyok én olyan hirtelen haragú ember. Ha bent tartom csak rosszabb lesz, de most még én is érzem, hogy nem robbanhatok fel, főleg, hogy azt sem tudom megmondani, hogy mire vagyok ennyire mérges. Talán Hale-re. Vagy csak szimplán az egészre. Kicsit enyhít az indulataimon a sok puszi, amit kapok tőle. Még normálisan nem is haragudhat az ember. -Igen. Menjünk.-bólintok. Az út további részén aránylag csendes vagyok. Próbálok rendet rakni a fejemben.. több kevesebb sikerrel.
Kezdőlap
