Ez a koncert is jól sikerült. Az emberek láthatóan velünk együtt élvezték a zenét, nem csak mi a srácokkal. Mostanában egyre több fellépésünk volt, egyre több helyen láttak szívesen minket. Vagy sőt! Különféle pub-ok, klubok kerestek meg minket, hogy nem játszanánk-e néhány dalt az esti időszakban. (Gondolom jót tett a Daisy-féle hátszél.) Eleinte idegen volt ez az egész. Lámpalázas, hitetlen voltam, és azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, hogy ennyi ember elé kiálljak, hogy bárkinek vagy bárminek is a frontembere legyek. Persze azt sosem hagytam, hogy ez kívülről is látszódjon rajtam. Aztán kezdtem feloldódni én is ebben az új szerepben, ami már nem csak az én hangulatomon látszott meg, hanem átragadt másokra is. A csapaton belül és valahogy még a közönségre is. Fontos volt, hogy nekik játszunk, de elkezdtem kizárni őket, mint zavaró tényezőket. Csak a pozitív töltetüket igyekeztem magamba szívni. Egy csomó ember, akikben az a közös, hogy a mi zenénk jelent nekik valamit. Még mindig hihetetlen... Ma nem volt tervben, hogy maradjak az after bulin. Csak egy ital, aztán ennyi. Viszont a pultnál kiszúrtam egy csinos, szőke lányt. Rögtön megakadt rajta a szemem. Végigjárattam a tekintetemet tetőtől talpig, majd mellé léptem. - Hey. Megengeded, hogy meghívjalak valamire? - dőltem neki a pultnak. - Igen? Várj, kitalálom! Mondjuuuuk... tequila? - vontam fel a szemöldököm egy győztes mosoly kíséretében. - Még sosem láttalak itt korábban. Hogy kerül egy ilyen gyönyörű nő, mint te egy ilyen helyre? - elvettem a pultostól a kikért italt, majd átnyújtottam a címzettnek. Ez még belefér. - Van kedved lelépni velem innen? - böktem a fejemmel a kijárat felé, jelentőségteljesen pásztázva végig a tömeget. Jó lenne kicsit kettesben lenni vele. Csak Ő és én. Mindenféle egyéb társaság nélkül. - Hová szeretnél menni? - már ha a válasz igen volt persze.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
Igyekeztem minden fellépésen ott lenni, ami csak volt. A fiúk tényleg eléggé ráfeküdtek erre az egészre, és emiatt sokkal több lehetőséget kaptak. Bárok, különféle szórakozóhelyek is lehetőséget adtak nekik arra, hogy bizonyítsanak, ami baromi jó kezdőlökés volt nekik. Valahogy egyre összeszokottabbak, lelkesebbek, jobbak és felszabadultabbak lettek, ahogy a koncertjeik száma nőtt. Nem akartam azonnal lerohanni őket, amint végeztek, így a pulthoz sétáltam, hogy ledobhassam magam egy olyan helyre, ahol annyira nem volt nagy a tömeg. Nincs bajom az emberekkel, imádok táncolni, bírom a felszabadult after-hangulatot is, de jó néha lelassulni és kicsit kivonni magam a pörgésből. Az alsó ajkamba harapva mértem végig a mellém lépőt, figyelve a pultnak támaszkodó mozdulatsort, illetve a száját, ahogy beszélni kezdett. -Micsoda gondolatolvasó vagy. Történetesen az a kedvencem, egy ilyen meghívásra nem mondhatok nemet. –néztem fel rá egy elismerő mosoly kíséretében. -Hát tudod, azt hallottam, hogy ma egy elég jó banda lép fel itt, szóval muszáj volt eljönnöm, hogy meglássam, milyenek. Bár igazság szerint… részben az énekesük miatt jöttem. Igazán lenyűgöző jelenség a srác. –emeltem a számhoz a poharamat, lehúzva annak tartalmát. -De még mennyire! –nyújtottam felé a kezemet, hogy leszállhassak az ülőhelyemről, és levehessem a kabátomat a szék támlájáról. -Nem is tudom… mit szólnál hozzá, ha csak elindulnánk valamerre? Ha megunjuk, még mindig hívhatunk egy taxit. Kocsival csak fél órára lakok innen. –néztem rá kérdő várakozással, egy szórakozott mosoly kíséretében.
Bújkáló mosollyal fürkésztem az arcát, a barna szempárt, miközben a saxomuch-ról beszélt. - Azta. Egy rajongó. Na és hogy tetszett a banda? - vontam fel a szemöldököm részben valódi kíváncsisággal. Ha valakinek, Evelyn-nek adtam a véleményére. - Hát akkor rossz hírem van. - ráztam meg a fejemet. - Azt hallottam, hogy a srác már foglalt. Van egy csodálatos barátnője. Szóval velem kell beérned helyette. - néztem végig magamon. Megfogtam a felém nyújtott kezét, hogy segíthessek neki. - Legyen, ahogy akarod. - bólintottam, majd felsegítettem rá a kabátját. - Innen nem messze van egy grill bár. Kezdetnek ehetnénk valami gyorsat. Aztán majd meglátjuk, merre tovább. - éhesen nehezebben jön az ihlet. - Amúgy... - nyitottam ajtót neki, ahogy elértünk a kijárathoz. - Akartam már kérdezni, hogy neked mi a véleményed, mint kívülálló, rokoni paranoiában nem érintett személy. - nem mintha paranoiás lennék, de néha nem kizárt. - Neked nem tűnt úgy, mintha Linnie és Azi nem akkor találkoztak volna először, amikor bemutattam őket egymásnak? - megerősítés nélkül nem akarok gyilkosságot elkövetni. De nem hiszem, hogy tévedne a big bro sense.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
-Egy rajongó? Inkább az egyik legnagyobb. -ráztam meg a fejemet megjátszott rosszallással. -De egyébként mindig nagyon jók, de amióta lett ez az új felállás, még ütősebbek lettek. Megfiatalodott a banda, ráadásul szerintem valahogy jót tett az energiáiknak az, hogy elég különböző személyiségek. Oh, na meg az, hogy kezdik elhinni végre, mennyire sikeresek tudnak lenni, ha odateszik magukat. -engedtem meg magamnak egy ragyogó, elismerő mosolyt, némi mindentudó éllel. -Wow, egy zenész, aki felvállalja, hogy kapcsolatban van? Akkor azt hiszem, szerencsés lány a barátnője. De én sem panaszkodhatok. Jó társaságnak tűnsz. -mértem végig az alsó ajkamba harapva, ahogy ő is végignézett saját magán. Egy hálás mosollyal jutalmaztam a segítő mozdulatot, amivel rám varázsoltuk a kabátomat. Felvont szemöldökkel hallgattam végig a haditervet. -Ez nagyon klassz ötlet, éhen halok. A grill kaja meg sose rossz. -bólogattam lelkes, hatalmas, csillogó, azért kissé kopogó szemekkel a kaja gondolatára. Nem most ettem utoljára, így ez egy nagyon klassz ötlet volt tőle. Főleg, hogy éhesen nem tudok rendesen gondolkozni, szóval jó, ha van valami a hasamban. Kérdőn néztem rá, ahogy megszólalt, az ujjaimat az övéi közé fűzve, ahogy elindultunk az utcán a kajálda felé. A paranoiás megjegyzésére már valahogy sejtettem, hogy miről lehet szó, és igazam is lett. Linnie és Aziel kérdésköre... -Öhm... igazság szerint... de. Főleg, hogy amikor elvonultunk mi is, illetve Peter meg Rafe is, ők akkor is tovább beszélgettek, ami alapvetően nem lenne nagy cucc, mivel én is bárkivel el tudok beszélgetni, de valahogy... furcsa érzésem volt tőlük. -pillantottam fel rá bizonytalanul, az alsó ajkamat rágcsálva. -Szerintem mindketten lefagytak, amikor meglátták egymást, még akkor is, ha nem túl hosszú időre. Lehet, hogy találkoztak egy buliban, vagy valami. Elvégre a húgod elég pörgős, ahogy Azi is. -szóval annyira nem lenne csoda. -De ez persze még nem jelenti, hogy... másképp is ismeretséget kötöttek, vagy valami. Ottiline a húgod, Azi meg a haverod. Vagy... szerinted neki ez nem jelentene... valami visszatartó erőt? -elég jó emberismerőnek tartom magam, de benne nem igazán tudok olvasni.
Széles mosolyra húztam a számat, amikor kijavított, hogy ő bizony az egyik legnagyobb saxomuch rajongó. Gondolatban én azt még gyorsan hozzáfűztem, hogy ráadásul már elég régóta. Evelyn nem csak azóta kapott ránk, amióta elkezdtünk felülni Daisy révén a hype vonatra. Örülök, hogy minél többekhez eljuthatunk, megszeretnek minket, a zenénket, de azért az "ős-rajongók" mégis csak velünk voltak akkor is, amikor még semmiféle hírnevünk nem volt. Maguktól is ránk találtak. - Most leöregezted őket? - csóváltam meg a fejemet rosszallóan. De tény, hogy nem hátrány, ha a harminc alattiak is szépen képviseltetik magukat. - Nem csak felvállalja, hanem egyenesen büszke rá. - engem nem vonz az a stratégia, hogy az álmodozó kislányokra akarjak építeni a valós vagy a kamu szingliségemmel. A zenémért kedveljenek, ne valami bizarr hülyeség miatt, ami egyébként sosem lenne valóság. - Igyekszem bizonyítani, hogy nem csak tűnök. - hanem tényleg jó társaság is vagyok. Egyetértettem azzal, hogy a jó grill kaja sose rossz, nem úgy, mint az Ottiline-Aziel téma. Főleg, hogy a női megérzések koronázatlan királynője, Evi is furának ítélte meg az "első" találkozásukat. - Lehet... - jegyeztem meg. - Képzelem, miféle buli lehetett az. Vagy valami. - forgattam meg a szemeimet. - Pörgős vagy nem pörgős... Nem is értem, hogy mozoghatna Aziel és az én húgom hasonló körökben, hogy valami ilyenen fussanak össze. -éééérted. Azi. Az az Azi. Tudjuk, milyen megnyilvánulásai vannak, milyen klubja van. És sejthetjük, miféle helyekre jár. Linnie-nek miért jönne ez be!? A végén még mégse lesz olyan jó ötlet, hogy New York-ban van? - Hát Aziel érdekében melegen ajánlom, hogy köszönésen kívül más ismeretsége ne legyen vele, vagy kereshetünk új szintist is a bandába. - és járhatsz hozzám beszélőre a börtönbe. - Remélem, hogy visszatartó erő. Rohadt nagy seggfejség lenne, ha a hátam mögött rácuppanna a húgomra. - mondjuk az is, ha a szemem láttára. - Ottiline-nek meg ennél csak jobb ízlése van. - és több esze is. - Aztán ki tudja. - tört ki belőlem egy lemondó sóhaj. - Nem ismerjük már egymást annyira, mint amikor kicsik voltunk és együtt laktunk. Felnőttünk. Változtunk. - tartottuk a kapcsolatot, jóban vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy mindent tudunk a másikról. Sőt! - A legnagyobb baj, hogy Aziel elsőre amúgy nem tűnik rossz fogásnak. - sajnos. Ahogy mások, a húgom is bedőlhet neki. - Csak abban reménykedhetek, hogy a személyisége inkább taszítja, nem pedig elkezdi vonzani. A nők többségébe valamiért gyárilag bele van építve, hogy mindenkit meg akarjanak menteni, és megfejteni a rejtélyeket. Ők lehessenek azok a bizonyos ritka kivételek. De javíts ki, ha tévedek. - nem érdekel senki élete, beleugatni főleg nem fogok, de azért ez nem ugyanaz a tök mindegy, mintha idegenekről lenne szó. Linnie a húgom. Aziel meg hiába ezer éves haverom, nagyon fura egy fazon. A semmiből be tudja jelenteni, hogy ő amúgy házas volt ám. Szóval... már nem lepődnék meg lassan semmin se, ha róla van szó.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
-Éééén? Dehoooogy. -pislogtam rá ártatlanul. Nem voltak öregek a korábbi tagok sem, de úgy, hogy azért most ötből három harminc év alatt van, sokkal másabb az egész. Főleg, hogy Remy és Azi sem néznek ki annyinak, ahány évesek. Így pedig az összkép is egészen másmilyen lett. Egy széles, elvarázsolt, boldog mosoly volt a reakcióm arra, hogy nem csak felvállalja a kapcsolatát, hanem büszke is rá. Persze ez valahol alap lehetne, ha az embernek párja van, de sokan nem így vannak vele. Inkább épít arra, hogy szingliként jobban eladható, vagy micsoda. Pedig a nagy sztárokból kiindulva tudhatjuk, hogy amúgy ez nem jelent semmit. -Nincsenek kétségeim afelől, hogy az vagy. -néztem végig rajta alaposan. Ottiline és Aziel témája már közel sem volt olyan könnyed és egyszerű, mint az előzőek, vagy épp a grill kaja. Megértettem az aggodalmát, és azt is, hogy nem tartja a legjobb ötletnek a húga és Azi közelebbi ismertségeit. -Nem tudom. Az a baj, hogy egyáltalán nem ismerem Aziel-t, és egyelőre a húgodat sem kifejezetten. De lehet, hogy csak egy sima, egyszerű buli volt, vagy véletlen egymásba botlottak egy moziban, ilyesmi. -persze nehéz nem azonnal valami eget rengető baromságot feltételezni arról az emberről, de mindig meg kell adni az esélyt. Egy hitetlen sóhaj volt a reakcióm arra, hogy ha mélyebb ismertség van Linnie és a haverja között, akkor kereshetnek új szintist, plusz rohadt nagy seggfejségnek tartaná azt, ha a háta mögött hajtana rá. -Ennél talán több gerinc szorult bele. Mindig nagyon fura tud lenni, ha a barátairól van szó, nekem úgy jött le, ha valamihez, akkor a ti kapcsolatotokhoz ragaszkodik. Meglepően figyelmes tud lenni néha. -legalábbis én így vettem észre. -Talán pont ez az, ami a lényeg. Hogy már nem vagytok gyerekek, és már ő sem a lázadó kamasz korszakában van, hanem egy felnőtt ember, aki jó esetben tudja, mit akar. Ha Azi tetszik neki esetlegesen, akkor nem tudunk vele mit kezdeni, és talán jobb is, ha nem akarsz beleszólni. Vannak, akik dacból már csak azért is folytatják az ilyesmit. -nem ismerem a húgát, de benne van a pakliban, hogy a tiltások miatt már csak akkor is Aziel felé húzna, ha eredetileg nem tette volna. Érdeklődve néztem rá, amikor fejtegetni kezdte azt, hogy a haverja milyennek tűnik, és milyen hatással lehet a legtöbb nőre. Egy sóhaj kíséretében ráztam meg finoman a fejemet. -Nem, nem tévedsz. A legtöbben tényleg imádják a rosszfiúkat, a megfejthetetlen, rejtélyes férfiakat, akik olyannak tűnnek, mintha mindig titkolnának valamit. Valamiért kivételesnek ás különlegesnek érzik tőle magukat, ha ők lehetnek azok, akik majd megjavítják, megszelídítik meg mit tudom én, miket csinálhatnak velük. Aziel ugyan nem sorozatgyilkos, de az is hasonló elven működik. Rengetegen odavannak bűnözőkért és hasonlók. Amikor kijött az a Netflix-es merénylet a világ ellen, amiben az az olasz maffiózós izé volt, akkor is hatalmas hype-ot kapott. Én ezeket sajnos nem tudom megérteni. -imádom a true crime videókat, sokat nézek és olvasok ilyesmit, de nem vonzódom hozzájuk, és nem tudom feldolgozni, hogy mások meg... igen. -Viszont amúgy te is ilyen vagy. Meg szerintem a családod úgy általánosságban. Kedvesek vagytok, közvetlenek, lehet veletek beszélgetni, és érdekesek vagytok, de magatokról nem beszéltek, ami olyan... rejtélyessé, furává és vonzóvá tesz benneteket. Hamar megjegyez magának benneteket az ember. -pislogtam fel rá elgondolkozva, egy zavart mosoly kíséretében. -De ha kisülne, hogy Aziel a húgoddal akarna lenni, tényleg, és Linnie is vele, akkor hajlandó lennél... elviselni a dolgot a kedvéért?
- Aha. Ezt te sem hiszed el. - hogy véletlenül egymásba botlottak egy moziban. Azinál nincsenek véletlenek, és a húgom sem egy visszafogott, törékeny virágszál. Remek, már most kiakaszt a talán nem is létező gyilkos duó. - Aziel minden gyökérsége ellenére jó srác. Szóval remélem én is, hogy nem dobná a kukába a barátságunkat azért, hogy a húgomat is... ehm... kipipálhassa a listáján. - rohadt nagy szemétség lenne, kapásból két Fellowes-zal szemben is. - Trenírozza kicsit az ízlését, hogy ne ő tetszen neki. Annyi más férfi rohangál New York-ban, akik kevésbé... Azik!? - nem tudom, hogy rá mi a jó szó, mert leginkább az, hogy egy külön fogalom. - Nem fogom hergelni egyiket sem. - azt én sem szeretném, ha még én boronálnám össze őket. Lehet, hogy nincs is semmi a háttérben, én elkezdek tiltani valami nem létező dolgot, erre csak azért is valóra váltom a rémálmomat. Neeem, köszi. Ennyire még nem ment el az eszem. - Hát ezzel most baromira nem nyugtattál meg. Most így belegondolva, én még azt is kinézem belőle, hogy sorozatgyilkos. Linnie nem egy tipikus new york-i csaj, talán nem szerepel nála valami sztereotip halállistán. Kivéve, haaa! Mondjuk a nem idevalósi nőket gyilkolássza. - oké. Ezt talán tényleg túlgondoltam. De féltem a húgomat. Tőle. Is. Mindenkitől. Ami lehet, hogy felesleges agymenés, de nekem fontos. - Hát ez mindig is tény volt, hogy a hallgatásban és a beszéltetésben jobb vagyok, mint a kitárulkozásban. De eddig még nem jutott eszembe, hogy ez is kiválthatja ezt a rejtélymegoldó, ismerkedési kényszert. - azt aláírom, hogy a családunk tényleg fura. - Nem. Mármint... nem tudom. Lehet. Sok mindenre hajlandó vagyok, ha szeretek valakit. De... közben meg kiakasztó még csak belegondolni is. Nem tudom elképzelni, hogy a haveri körömből bárki is a testvéremet taperolgassa. Azonnal érezném a kényszert, hogy megüssem. Legalább ötször. Ráadásul szerintem nem tudná annyira tisztelni, megbecsülni és szeretni a húgomat, mint amennyire megérdemelné. Ilyen egy-két éjszakás faszságok pedig szintén méltatlanok. De ha nekik így jó... csinálnak, amit akarnak. Főleg, hogy ez csak elmélet. - vontam vállat. De ha már elméletek... - Te a helyemben rákérdeznél valamelyiküknél, vagy a csendes megfigyelést választanád? - a grillbárhoz érve, ajtót nyitottam Evelyn-nek.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
-Nem hiszem, hogy kockára tenné ezt a majdnem tíz éves ismeretséget azért, hogy szimplán csak kihasználja a húgodat és szimpla szórakozásként tekintsen rá. Szerintem ennél azért még neki is több esze és tartása van. –húztam el a szám a gondolatra, hogy kihasználhatná Ottiline-t. Bár nem féltem Remy húgát, mert elég határozott, talpraesett csaj, szóval annyira azért csak nem lehet könnyen megvezetni. -Nem tudom… tényleg nem ismerem a srácot, és nem az én típusom ez a tipikus szőke haj-kék szem kombó, de női szemmel Aziel tényleg jó fogásnak tűnik. Magas, helyes, és egyébként a csípős megjegyzésein túl elég… megnyerő tud lenni. Meg, ha felszínesen nézed, azért a brit akcentusa is elég nyerő… -szóval én valahol megérteném, ha Linnie-nek tetszene a srác, még akkor is, ha nekem személy szerint nem kellene. Nem lehet elvitatni tőle ezeket, csak a személyisége, legalábbis amit láttam belőle… az annyira nem szimpatikus. Van benne valami fura. Csak magamban nyugtáztam, hogy nem fogja feleslegesen hergelni egyiket sem. Nem is feltételeztem volna róla, hogy nyíltan ezt tenné, mivel lehet, hogy pont ő adná alájuk a lovat ezzel. Ki tudja, hogy mi van köztük, ha egyáltalán tényleg van ott bármi is. Felvont szemöldökkel, egy értetlen grimasszal néztem fel rá, míg végül egy sóhajjal kísérve meg nem ráztam a fejemet, finoman simogatva az ujjaimmal a kézfejét. -Ezt te sem gondoltad komolyan. Igen, olyan a klubja, amilyen, szerintem simán benne van, hogy illegális dolgokat is csinál ott, de nem tudom róla elképzelni, hogy embereket gyilkoljon. Egyszerűen nem… tűnik olyannak… -persze Ted Bundy se tűnt olyannak, de ezt inkább csak fejben tettem hozzá. -Nagyon aranyos, hogy ennyire félted a húgodat tőle, de ennyire szerintem felesleges túlgondolnod a dolgot. Bíznod kell benne, hogy jó döntéseket hoz majd. Ha érzi, hogy mellette állsz, akkor esetleges pofára esések alkalmával is hozzád fog fordulni, nem pedig máshoz. Most van alkalom közelebb kerülnötök egymáshoz újra, szóval ez akár nektek is jó alap lehet, nem? –pislogtam fel rá kérdőn, egy bíztató, lágy, kedves mosollyal. Aziel nem az, akit az ember a kishúgának képzelne, ez tény, de ha Linnie azt érzi, hogy bármivel fordulhat a bátyjához, akivel hasonlítanak egymásra, nem lesz baj. Talán… -Pedig igen. Érdekesek vagytok, kiismerhetetlenek, és vonzóak. Kívül is, meg belül is. Van bennetek valami különleges. Szóval te is épp úgy ki tudod váltani másokból ezt a kényszert, mint mondjuk Azi barátod. –ha azt vesszük alapul, hogy én, aki utálja a sötétet és a bezártságot, simán el tudtam vele beszélgetni egy megállt liftben, akkor szerintem mások is. Remy nagyon jó srác, kedves és figyelmes, érdekes, vicces és klassz személyiség. Nem véletlenül érzem magam szerencsésnek, hogy engem választott maga mellé. Érdeklődve hallgattam azt, amit mondott, félrebillentett fejjel, hisz elég érdekes és jogos volt a kifejtése. Már épp reagáltam volna, amikor ismét megszólalt, feltéve nekem egy kérdést. Ahogy kinyitotta nekem az ajtót, egy hálás mosollyal léptem be rajta. Kiválasztottam egy szimpatikus asztalt, hogy helyet is foglalhassunk, és csak az után szólaltam meg ismét. -Szerintem senki sem szereti látni, ahogy mások taperolják a testvérét, szóval ebben nem vagy egyedül. Legalábbis, az én bátyám sem rajong ezekért. De a kérdésedre a válasz... Ha bizonytalan lennék valami ilyesmiben, úgy, hogy amúgy szerintem… valahol ezt egy embernek joga van tudni, igen. A húgodról és egy nagyon régi barátodról van szó. Főleg, hogy… -halásztam elő a telefonomat, hogy megnyithassam rajta Aziel instáját és felé fordíthassam. -Látod? –böktem a bőrkabátos bejegyzésre a körmöm hegyével, egy másik ablakban pedig megnyitottam neki Linnie fiókját, a szintén kabátos poszttal. -Lehet, hogy mi látunk bele többet, de szerintem ez a kabát ugyanaz a kabát, mint Aziel bőrdzsekije. Ha ez gazdát váltott, akkor tényleg találkoztak már korábban, szóval lehet, érdemes lenne megkérdezni őket arról, hogy találkoztak-e már korábban. Legalább az egyiküket. –legalábbis szerintem.
- Remélem, igazad van. - mondanám, hogy bízom Aziel-ben, és abban, hogy nem tenne ilyet, de nem is olyan régen rá kellett jönnöm, hogy ennyi év után sem ismerem őt. Talán semennyire sem. De szerinte úgyis az én hibám lenne, mert hogy nem kérdeztem rá konkrétan. Mint arra, hogy házas-e. Jesszus. Aki ilyen felfogással él, abból lassan már bármit kinézek. - Oké. Ezzel sem nyugtattál meg. De köszönöm az őszinteségedet, és hogy női szemszögből is rávilágítottál dolgokra. Hogy mondjuk mi lehet vonzó a húgom szerint. - nincs ebben semmi irónia, komolyan hálás voltam neki ezért. Nem szeretem az általánosítást, de a férfiak számára a nők kiismerhetetlenek és felfoghatatlanok. Evi viszont jól képviseli a két nem közti tolmács szerepét. Vagy valami ilyesmi. Ha nem olyan lenne, amilyen, már rég elvesztem volna. - Nem kell gyilkosnak lennie. - azt én is költői túlzásnak gondolnám. - Nekem bőven elég a "simán benne van, hogy illegális dolgokat is csinál ott". Hát ne csináljon! Nem szeretném, ha a húgomat is belerángatná valami ilyesmibe. - akár meg tudná védeni ettől az oldalától, akár nem. Ne keverje semmibe, ha lehet. - Mindig ott leszek a testvéreimnek, bármi történjen is. Lehet, hogy nem értek egyet a dolgaikkal, de nem ítélkezek felettük. Mindenki követhet el hibákat, láthatjuk máshogy a világot. Ottiline számíthat rám most is, és ezután is. Ez sosem fog változni. Nem erről van szó. - ráztam meg a fejemet. - És nem. Inkább ne ilyen pofára esések miatt kerüljünk újra közel egymáshoz, ha lehet választani. - nem szeretném, ha bántódása esne. És ebbe a lelki rész is beletartozik. - Nem csak Azieltől féltem, hanem az egész világtól. De ezt neki nyilván nem adom elő, mert nem szeretnék rátelepedni, vagy hogy ezt érezze. Én is utálnám, ha valaki beleszólna a dolgaimba. - de ezt már azt hiszem, mondtam is. - Inkább a távolból csendes aggódó típus vagyok. - szeretek mindenre is felkészülni, főleg a legrosszabbra. Aztán örülök, ha mégsem jön el a világvége. - Remek. Akkor a húgaim olyanok New York-ban, mint két mágnes. - mindenki meg akarja ismerni őket. Kívül is, meg belül is. Leültünk az asztalhoz, amit Evelyn választott. Gyorsan meg is kaptuk az étlapokat, nem sokkal később az italainkat is. - Tessék! Mondtam én, hogy bírom a bátyádat! - ez már csak ilyen nagy testvér betegség, amit ők nem érthetnek, mert sosem voltak a helyünkben. Fogalmam sincs milyen képet vágva nézegettem a két instagramot. - Biztos, hogy ugyanaz a kabát! Még elő is adott róla valami önsajnáltató szöveget. Akkor az agyam próbálta elhessegetni a gondolatot, hogy a "chicago-i rave partys bige, aki legalább szexi volt és jófej" azonos lehet az evanston-i húgommal. - gratulálok, Remington. Nem kellene naivan precíz földrajzi meghatározásokba kapaszkodnod. - Mindkettőt megkérdezem. - erre a végső elhatározásra jutottam. - Aztán meglátjuk, milyen sztorit adnak elő. Ha két halandzsa lesz, akkor legalább kiderül, hogy titkolnak valamit. - és el kell hoznom a konyháról a húsbárdot. Miután választottunk az étlapról, leadtam mindkettőnk rendelését a pincérnek. - Témaváltás? - pislogtam rá reménykedve. Tudom, hogy én hoztam fel, de elég volt ebből. Majd foglalkozok vele, ha valós problémával állok szemben.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
-Öhm... nincs mit...csak talán... ha megérted az indokokat, akkor talán egy fokkal kevésbé tűnik agybajnak ez az egész. -pillantottam fel rá bizonytalanul, az alsó ajkamat rágcsálva, kissé zavarban. Nem szerettem volna még ezzel is pluszban a frászt hozni rá, vagy kiakasztani, de szerintem jobb, ha felkészül arra, hogy a húga esetleg miért vonzódhat a haverjához. A vonzalom, a szerelem, meg ezek amúgy is annyira fura, elvont dolgok, hogy nem tudsz nekik parancsolni, így pedig logikát is nehéz keresni ezekben. -Nem hiszem, hogy belerángatná a testvéredet valami illegálisba, az már tényleg nagyon extrém lenne, még tőle is. Illetve... Linnie-nek csak van annyi esze, hogy ne menjen bele semmi hülyeségbe... -kezdtem el az alsó ajkamat rágcsálni. Nem mondom, hogy nincs benne a rossz hatás a pakliban, de ha Aziel-ben nem is, a húgában meg kell próbálnia bízni annyira, hogy nem adja be csak úgy a derekát valami baromság kapcsán. A helyében én sem örülnék, ha a húgom rossz társaságba keveredne. Érdeklődve néztem rá, ahogy beszélni kezdett, finoman, aprókat bólogatva a végső konklúzióra. -Én sem arra gondoltam, hogy a pofára esések hozzanak közelebb titeket, hanem az egész helyzet. Ez nem kell, hogy beleszólás legyen, vagy ő annak érezze. De... szerintem tudja, hogy így gondolod. Mármint, hogy mindentől is félted, és nem szeretnéd, hogy baja essen. -néztem fel rá egy mosollyal. Szerintem pontosan ezek miatt nem az ő általa vezetett szállodában szállt meg, hisz akkor mindig szem előtt lenne, és nem tudná kijátszani a rendszert. -Édes vagy, hogy ennyire aggódsz érte. -szerintem ez valahol a maga módján egy szép, kedves, édes gesztus. Jó, ha az embert féltik a testvérei, ez valahol azt jelenti, hogy nagyon fontosak egymásnak. Jót nevettem azon, hogy a húgai olyanok, mint két mágnes, bár azért elég sok együttérzéssel a tekintetemben. Biztosan utálnám a helyében én is, ha a testvéreim körül legyeskednének, nem csak a haverjaim, hanem mindenki. Jót mosolyogtam a testvéremet illető megjegyzésén. -Hát ez olyan... Aziel-es leírás volt. De öhm... legalább már tudjuk, hogy tényleg találkoztak korábban, és azt is, hogy hol. Ezek azért már... kézzel foghatóbbak. -a rave partyk sem törvényszerűen olyanok, mint a Penge filmekben. Nem hullik vér a plafonról, senki sem akar megenni és hasonlók. Egyébként jó tud lenni, ha az ember ki akarja ereszteni a gőzt, mert egyébként nem az én közegem az a hely. Viszont így megvan a kapcsolódási pont, és már tudjuk, hogy a kabáttal ténylegesen lebuktatták magukat, pedig nem is akarták. -Vagy mondjuk... kérhetnéd Caroline segítségét is ebben, nem? Hátha vele Linnie is szívesebben megbeszél ilyesmiket, te pedig megkérdezheted Aziel-t, hogy pontosan mi is van itt a dolgokkal. És remélhetőleg egyikük sem makogni fog... -nem szeretném, ha bárki is sérülne a történetben, vagy hatalmas veszekedés lenne belőle. Bízom abban, hogy ebben a kérdésben Aziel kivételesen tényleg tartaná magát ahhoz, hogy az egyik legrégebbi barátjának nem mászik rá a húgára. A kérdésére aztán egy lágy mosollyal fürkésztem az arcát, miközben letettem a kezemből az étlapot. -Lett egy új autóm! -pislogtam rá hatalmas szemekkel. -A bátyám a nosztalgiafaktor kedvéért elvitt egy New York-i versenyre, és megnyerte nekem álmaim autóját. Ahhoz képest, hogy egyesek micsoda balhét tudnak csapni olyankor, szerintem tök simán ment az egész. Még ugyan van némi dolgom a papírokkal, de utána már tényleg csak az enyém lesz, szóval majd nem kell mindig téged hívogatnom, ha el szeretnék jutni A-ból B-be. -címeztem is neki egy bocsánatkérő, boldog mosolyt. Nem szerettem volna sokáig ezt az állapotot fenntartani, mert nem akartam volna visszaélni a jófejségével és azzal, hogy hajlandó értem eljönni akkor is, amikor későn végzek a tetoválásokkal, vagy épp az egyéb munkáimmal..
- Ez mindenhogy agybajnak tűnik. - még ha nem is igazán tudnám megmagyarázni, hogy miért is pontosan. Nincs bajom Aziellel, sőt, a barátomnak tartom, de valahogy a barátaid rokonával kezdeni elvből tabunak tűnik. Ez ilyen íratlan szabály. Ha neki lenne egy húga, én se startolnék rá. - Nem csak szándékosan lehet illegális dolgokba keverni valakit. - azt azért én sem nézném ki belőle. Nagy seggfej, de nem mindenben. - És hiába van esze a húgomnak, ha nem tudja, hogy épp hülyeségbe készül belemenni. - de ez csak az én túlgondolós, aggodalmaskodó véleményem. Az a rész, hogy "legalább már tudjuk, hogy tényleg találkoztak korábban, és azt is, hogy hol" engem cseppet sem nyugtatott meg, de hajlandó voltam elengedni a dolgot. Kár rugóznom olyanon, amiről nem tudok eleget, és talán meg sem történt. - Hmmh. Caroline jó ötlet. - bólintottam rá. - Bááár... jobban szeretek ilyeneket inkább szemtől szemben, saját magam intézni. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy kémeket uszítok rá, mert én nem merem tőlük megkérdezni, amit akarok. Vagyunk olyan viszonyban, hogy ne legyen szükség az ilyen játszmákra. Remélem. - ráadásul ez kicsit nekem túl női logikás megoldás, ami több okból is nagyon távol áll tőlem. Például kezdve azzal, hogy nem vagyok nő. És egyiküknek sincs rá oka, hogy titkolózniuk kelljen előttem, még ha időnként nem vagyok egyszerű eset. Ahogy Aziel mondta: ha érdekel valami, kérdezz. Így fogok tenni. Amikor aztán témát váltott, úgy meredtem rá, mint akinek máris a torkán akadt a még ki sem hozott étel. Tény, hogy én kértem, hogy lapozzunk, de erre az éles kanyarra nem számítottam. Linnie és Azi már majdnem kellemesnek tűntek. - H-hogy mi!? Hogyan? Mikor? - ez volt a legértelmesebb, ami el tudta hagyni hirtelen a számat két értetlen, meglepett pislogás között. Az a bizonyos hal a bizonyos szatyorban esete állt fent. Úgy volt, hogy segítek neki majd választani egyet, ha arra kerül sor, de a jelek szerint a bátyja beelőzött. Szó szerint is. Aaron volt olyan jó arc, hogy nosztalgiából elvitte a barátnőmet egy illegális gyorsulási versenyre, ahol fű alatt megnyerte neki álmai nem két dolcsis autóját. Mert ez már csak így megy... - Engem nem zavart, hogy engem hívtál, ha el akartál jutni A-ból B-be. - ezt szögezzük le. Szívesen taxiztam, és addig is együtt voltunk. Sosem éltem meg nyűgként vagy ilyesmi. - De így tényleg egyszerűbb lesz. És... öhm... hát akkor... gratulálok az álomautódhoz! Sok mérföldet vele! - viszonoztam a lelkes-boldog mosolyát. Örülök, ha örülsz. - Na és milyen a kocsi? Jól megy? Felavadtad már? Van róla képed? - és ugye te nem akarsz vele versenyeken indulni, mint a bátyád!? Nem a te vezetési stílusodban és figyelmedben nem bízom, hanem mindenki máséban. Annyi idióta fordul meg az ilyen helyeken. Sokan isznak, drogoznak, meg még ki tudja, miket művelnek. Nem szeretném, ha Evivel történne valami. A hazardőr kaszkadőrmutatványokat hagyjuk meg inkább Aaron-nak. Na persze én is jártam már ilyenen, és képmutatás lenne azt mondanom, hogy nem tettem próbára magamat és a Mustang-ot anno, de nem szeretném, ha Aaron New York-ba költözésével ez innentől rendszeres tesós program lenne náluk. Evelyn-t ne vigye el az új-LA éjszakai élet irányba, neki már megvan a saját útja. Unalmas vagyok? Lehet. De... akkor is... - Az azért durva, hogy nem lett balhé belőle... Ezerből egy, aki nem áll neki pattogni és szemétkedni. - ritka nagy mázlijuk volt. Evi bátyjának többszörösen is. Neki is megérhet egy jobb horog, ha nem fogja vissza magát. Nem csak Caroline és Ottiline szerepelnek a legfontosabbak listájának élén.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
-Igen, ebben igazad van. Viszont nem tudhatjuk, hogy tényleg csinál-e bármi illegálist. Legalábbis én nagyon keveset tudok róla, szóval fogalmam sincs, hogy pontosan mikkel foglalkozik. De talán véletlenül sem fognak együtt belekeveredni semmibe sem. -néztem rá kissé bizonytalanul, de azért egy bíztatónak szánt mosollyal. Túl sok a kérdőjel, a mi lenne ha dolog és a bizonytalanság. Ha többet tudnánk Azi-ról, akkor talán egyszerűbb dolgunk lenne, hisz tudnánk, mire kellene... készülni? -Persze, jogos. Én sem arra gondoltam, hogy uszítsd rá. Hanem arra, hogy esetleg meg tudod kérdezni a másik húgodat, hátha neki mesélt arról, hogy mi folyik közte és Aziel között, még ha név nélkül, akkor is. Lehet, hogy neki előbb elmondta, vagy elmondaná, mint a bátyjának. De persze tényleg igazad van abban, hogy egyiknek sincs miért titkolóznia előtted, szóval ha kérdezel, talán egyenes választ kapsz majd. -bár vannak olyanok, akik úgy tudnak beszélni és beszéltetni, hogy ők maguk alig árulnak el valamit, miközben a másik már mindent kifecsegett. Pedig mindenki érdeke, hogy ismerjük egymást, így baj, gond, vagy bármi esetén ott tudunk lenni. Az emberi kapcsolatokkal az a legnagyobb baj, hogy alapvető dolgokat nem tudunk egymásról. Esetleges trigger pontokat, múltbéli élményeket, családi viszonyokat. Így pedig akaratunkon kívül is meg tudunk bántani másokat. Egy zavart, bocsánatkérő mosollyal pislogtam vissza Remy-re, ahogy meglepve és értetlenül nézett rám. Tudom, hogy úgy volt, hogy majd együtt beszerezzük a nekem kellőt, de ott volt a tökéletes lehetőség, így valahol ostobaság lett volna nem élni vele. -Még mindig édes vagy. -simítottam óvatosan a kezemet az övére, finoman simítva végig az ujjaimmal a kézfejét. -Imádtam és imádok a "passenger princess" lenni, és ettől még furikázhatsz A-ból B-be, de akár az én autómmal is. Ha elmegyünk valahová, így már nem lesz bennem az az érzés, hogy nem merem vezetni az autódat, nehogy összetörjem, vagy valami. Tudom, hogy te ettől nem félsz, de én félek mindkettőnk helyett is. Viszont így már meg tudjuk osztani a "munkát", és ha valahova megyünk, hazafelé vezethetek én is, ha szíved szerint meginnál egy-két sört, vagy valamit. És nem kell taxiznunk sem. -bár ez lehet, csak nekem ennyire fontos dolog. -Köszönöm!!!! -húztam egy boldog, lelkes, lágy mosolyra az ajkaimat ismét. -Nagyon, egy álom! Jól karban volt tartva, olyan a színe, amilyet szerettem volna, és baromi jól megy. Megvan a tipikus izomautó feeling, a hang, de közben meg valahogy olyan... nem tudom. Nőiesnek tartom. És van, persze. -kerestem elő a telefonomon a képet, hogy átadhassam neki. -És azon kívül, hogy ott helyben mentem egy kört, meg hazamentem vele, még nem. Még vannak papírozások, így nem akartam vezetni anélkül, hogy minden ponton legálisan használhatnám. Arra gondoltam, hogy az első komolyabb útjára téged is elvinnélek magammal. Még nem tudom, hova, de... velem jönnél? -pislogtam rá hatalmas, csillogó, reménykedő szemekkel. Habár ezek a kocsik kiáltanak a versenyekért és hasonlók, én már annyira nem vagyok benne ezekben, mint a bátyám. Nem mondom, hogy nem mennék el vele egy-két alkalommal, de én azért szerettem volna ezt, mert a hosszú, viszonylag nagy New York-i távolságokon is oda lehet lépni neki, így nem kell feltétlen száguldoznom vele egy éjszakai versenyen. -Hát a helyzet az, hogy azért volt némi szóváltás, de a srác haverjai is mellettünk álltak, így gyanítom nem akart nagyon pattogni, nehogy szánalmasnak tűnjön, meg Ronnie bevetette a "nem akarsz a csaj előtt gáznak tűnni, ugye?" kártyát, így azért simább volt a dolog. -ez megért egy szemforgatást a részemről. -Remélem, később sem lesz belőle balhé. Egyesek tényleg durván féltik az autójukat és ragaszkodnak hozzá. -húztam el a szám finoman, majd egy hálás pillantást és "köszönömöt" címeztem a felszolgálónak, amint kihozta a kajánkat. -Tényleg! Szerettem volna veled beszélni Hope-ról. Ő a lány, aki felkeresett azzal, hogy érdekelné a vállalkozásom által nyújtott lehetőség. Esetleg, ha majd a munka és a zenekar mellett lesz valahogy egy nagyobb szabad kapacitásod, eljönnél velem egy fellépésére? Én nem vagyok zenész, a hangommal ölni lehetne, és tudjuk, hogy a gitárodat sem tudom megtartani segítség nélkül, szóval szakmai tanácsot nem tudok neki adni... veled ellentétben. Olyan tehetséges és úgy szeretnék segíteni neki, főleg, hogy a szülei azt sem tudják, hogy zenél... megígértem neki, hogy ott leszek, ha beszél velük erről, de előtte szeretném, ha egy hozzáértő is meghallgatná őt... -néztem rá némiképp bizonytalanul, az alsó ajkamat rágcsálva.
- Talán jobb, ha nem is tudjuk. - avagy inkább csak nem akarok belemenni ebbe a témába. Szerintem nem kell semmi extrémre gondolni. Mármint nem kell gyilkosnak, fegyverkereskedőnek és hasonlónak lenned, hogy kimerítsd az illegális fogalmát. Ott vannak pl a drogok is, vagy mondjuk az adócsalás. Akinek jól menő night club-ja van, benne van a pakliban, hogy akad ott simlisség is bőven. Ezzel részemről az Azi-Linnie témát végérvényesen lezártnak tekintettem. Nem mintha a versenyen nyert autó sztorija megnyugtatóbb lenne. - Oooké. Ez jól hangzik. - az ujjaimat az övéi közé fűztem. Valahol érthető, hogy szívesebben vállalja be a vezetés felezését egy saját kocsival, mint az enyémmel. Ez fordítva is igaz. És az is figyelmes tőle, hogy így akár ihatok is valamit, ő pedig mindkettőnket el tud taxizni. Imádok vezetni, az alkohol pedig nem létszükségletem, de nagyra értékelem a kedvességét. Végül is csak jót akar nekem. Neeeem mintha ezt a Mustang-gal nem lehetett volna eljátszani, de mindegy. Kíváncsian vettem át tőle a telefonját, hogy csekkolhassam azokat a képeket a csodajárgányról. - Csinos darab. Illik hozzád. - nyújtottam vissza neki egy mosollyal spékelve. - Még szép! A világ végére is. Úgyis ideje gyakorolnom a "passanger prince" szerepet. - nem volt kérdés, hogy rábólintok a meghívásra. - Az úti célt meg majd kitaláljuk. - tudom, hogy ő random is képes lenne rá, de én jobban szeretem tudni, hová tartok, és nem csak bele minden konkrétum nélkül a vakvilágba. Sokat fejlődött a spontaneitásom, de azért ennyire még nem eleget. - Háááát. Előtted én se akartam volna gáznak tűnni. Szóval megértem a srácot és a tesódat is. - de azért ne reklámozza túlságosan a barátnőmet másoknak, ha lehet. - Nem ismerem őket, de szerintem ha eddig nem lett, akkor már nem is lesz belőle semmi. A haverjai nem partnerek benne, szóval egyedül maradt a hisztijével. Ő ment bele, akkor így járt. - vontam meg a vállamat. Alakulhatott volna szarul is ez az ügy. "Ronnie" ezt a nagylelkűsködést nem igazán gondolta át. Értem én, hogy az egó fényezés mellett a jó szándék is vezérelte, hogy megörvendeztesse a húgát, de nem ártott volna olyanokkal kalkulálni, hogy mi van ha ezért rájuk szállnak. Érdeklődve vontam fel a szemöldököm valami Hope nevű lány említésére, akit a Melange of Art-on keresztül ismert meg. - Szívesen elkísérlek. - arra a fellépésre. - Szakértő ugyan nem vagyok, de ha tehetséges, azt meg tudom erősíteni. - egyelőre ennél többet nem tudok tenni. Várom, hogy ilyen és ehhez hasonló feltörekvő zenei tehetségekkel foglalkozhassak, de az még nagyon a jövő zenéje. Egy távoli jövőé. Előbb "szabaduljak meg" az Aunt Marie's -től valahogy. Nem igazán tolonganak a helyemre. Olyat pedig nem szeretnék a személyzet nyakán hagyni, aki nem becsülné meg őket és a helyet. - És milyen stílusban mozog?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
-Hmmm... jól állna a szerep, szerintem tökéletesen kimaxolnád a dolgot. -címeztem neki egy angyali mosolyt. Az igazság az, hogy szerintem utálni fogja ezt a szerepet. Remy nagyon szeret vezetni, és tényleg nem okozott neki gondot sohasem, hogy elvigyen engem egyik helyről a másikra. De talán azért majd néha él vele, hogy elvigyem valahova én is őt. -Mindenképp!!! És köszönöm, hogy eljössz velem! Így legalább te is ki tudod majd próbálni a drágát vagy oda, vagy visszafelé. Érdekel a te véleményed is róla, meg arról, hogy szerinted milyen vezetni. -több tapasztalata van az ilyen jellegű amcsi csodákkal, mint nekem. Sokkal több. Ráadásul szeretném, ha együtt találhatnánk ki, hova menjünk. Imádom a gondolatot, hogy sokat lazultak a dolgai, mióta először találkoztunk abban a liftben, de eszemben sincs ráerőltetni semmit sem. Szeretném, ha jól érezné magát velem, és ott, ahová megyünk. Ha ehhez tervezni kell, akkor tervezni fogunk. Akkor is lehet bele apróbb spontán dolgokat csempészni. Egy jót mosolyogtam azon, hogy előttem ő sem akart volna gáznak tűnni. Szerettem volna erre valami frappánsat, vagy vicceset mondani, de semmi sem jutott eszembe, úgyhogy inkább csak a hitetlen vigyorgás mellett döntöttem. -Igen, igazad lehet. Ha eddig nem balhéztak, akkor már amúgy sem tudnának, mivel az elnyerésen túl minden más legálisan van intézve, és lesz is. Nem akarom, hogy bárki bele tudjon kötni abba, hogy honnan van az autóm és a többi. -bólogattam finom óvatosággal erre az egészre. Jól alakult, de azért többször nem próbálnám ki a dolgot. Nem szeretném, ha bármelyikünknek baja esne amiatt, hogy kocsikat nyerünk el. Ki tudja, mikor húzná ki a gyufát a bátyám olyasvalakinél, akinél nagyon nem kellene. -Imádlak, köszönöm szépen!!!! -néztem rá hatalmas, csillogó, hálás szemekkel, egy ragyogó, végtelenül hálás és elvarázsolt mosollyal. -Ha ennyit tudsz nekem mondani, már sokkal előbbre leszünk. Így már bátran merem majd azt mondani neki, hogy nyugodtan álljunk elő a szüleinek is. -köszörültem meg finoman a torkomat, hogy rendezhessem a vonásaimat, már amennyire sikerült. -Hmmm... -gondolkoztam el a dolgon egy pillanatra. -Hope azt mondta, hogy a pop műfaj felé hajlik. Olyasmik felé, mint a punk pop, soft gunge, és vonza a 90-es évek retro hangzása. Ami amúgy durva volt, hogy bele kellett gondolnom, már a 90-es évek is retro lett. De szóval ezek így mind. Kicsit olyasmi, mint ti. Inspirálják a különféle dolgok, megvan az, amin álalában mozog, de inkább aszerint alkot, hogy mit érez magának abban a pillanatban. Szerintem ez tök klasz. Manapság már sokan kísérleteznek. Ha gondolod, a lakásomon tudok mutatni felvételeket tőle, amikkel a kluboknál akarok házalni. -néztem rá kérdő bizonytalansággal, de továbbra is a letörölhetetlen, lelkes és hálás mosollyal az arcomon. -És öhm... van már új jelentkező a helyedre? -valószínűleg tudom a választ, de jó lenne, ha pozitív irányba fordulna ez az egész és végre csak arra koncentrálhatna, amire igazán szeretne. Végül bizonytalanul kezdtem el az alsó ajkamat rágcsálni. -Illetve... tudom, hogy az ünnepek miatt van elég gondotok nektek is az Aunt Marie's-ben, de... tudnék esetleg majd szobát foglalni a szüleimnek és a nővéremék családjának? Persze írok majd normálisan mail-t, csak gondoltam előbb megkérdezem, hogy egyáltalán érdemes-e, vagy már tele vagytok.
- Ki nem hagynám. Még sosem vezettem ilyen autót, hiba lenne nem kipróbálni. Engem is érdekel, milyen. - úgy az egész. És hogy kellően biztonságos-e ahhoz, hogy Evelyn nagyobb távokat is megtegyen vele. Nem lenne szerencsés, ha valahol cserben hagyná. Ki tudja, hogy mit házibuher tunningoltak rajta, ami nem feltétlenül jó dolog. - Akár Rafe-val is megnézethetnéd. - na ő tuti nem verné át vagy húzná le Evit. És valahogy kizártnak tartom, hogy ne legyen precíz. - Ha le van papírozva, onnantól már nem igen tudna mit csinálni. Meg tényleg elég szánalmas húzás lenne tőle, aminek gyorsan híre menne a versenyes körökben. Elintézné magát egy életre. Kétlem, hogy ezt megkockáztatná. A haverjai agyon is vernék érte. - ez a dolog már szerintem bőven aktualitását vesztette. - Bízom az ízlésedben, szóval látatlanban is azt mondanám, hogy tehetséges. - Evelyn nem olyan, aki hiú ábrándokba hajszolna valakit. Nem szeret másokat megbántani, de ez még mindig sokkal jobb, mint hagyni valakinek, hogy leégesse magát és hülyét csináljon magából. Sosem tenne ilyet senkivel, ezzel a lánnyal sem. - Ez nagyon jól hangzik! - hogy mindenevő és nem skatulyázza be magát, hanem hagyja, hogy bármi inspirálja. - Ha a hangja passzol a mi stílusunkhoz is, és a többieknek sincs kifogása ellene, akár meghívhatjuk néhány fellépésünkre is. Időnként egy női hang bevonása tökre fel tudja dobni, és meg tudja törni a dalok egyhangúságát. Nekünk egy kis extra plusz lenne, Hope-nak pedig jó lehetőség, hogy egy másabb típusú közönségnek is megmutassa magát. - szerintem simán összehozható, és még valami tök jó is kisülhet belőle. - Oké. Király. Benne vagyok. Szívesen meghallgatom őket. - legalább tudom majd, hogy nagyjából mire számítsak, amikor élőben is megnézzük őt. - Örülök, hogy ennyire jól megy a vállalkozásod! Nagyon büszke vagyok rád. - villantottam rá egy elismerő mosolyt. Ezek szerint egyre többen rá akadnak a Melange of Art-ra, ami szuper. Az ügyfelei elégedettek, ajánlják őt, és a netes reklámok is működnek. Evelyn nagyon profin csinálja, és jó segítőket is választott maga mellé, hogy ne szakadjon minden a nyakába. Abból hamar káosz lett volna, nem fejlődés. - Nincs. Vagyis... néha akad valaki, de eddig még egyikükben sem fogott meg semmi, hogy szívesen betanítanám. Nem voltak "aunt marie's kompatibilisek", ha érted mire gondolok. Tudom, hogy nem válogathatok örökké, csak... nehéz. Senkivel se akarok kibaszni. - se a többiekkel, se a tulajjal, se magammal, se az új emberrel. - Viszont szállodavezető már van. - korábban már említettem Evinek is, hogy kicsit szét akarom cincálni a munkaköreimet, hogy az utódomra ne kerüljön akkora nyomás, és csak a saját munkájára kelljen koncentrálnia. - Naná, hogy foglalhatsz. Ezt már anno is felajánlottam. És nem kell e-maillel bajlódnod, majd megbeszéljük a részleteket, hogy ki, mikor, hányan, meddig, milyen szobák, aztán intézem én a recepcióval. Megoldjuk. - nekik mindig jut hely. - Szóval akkor az idén ők merészkednek hozzátok New York-ba. Talán ha látnak titeket hazai pályán, és hogy mennyire jól megtaláltátok itt a helyeteket, a számításaitokat, akkor innentől máshogy gondolnak majd mindenre. Elképzelve minden sokkal kriminálisabb, mint amikor a saját bőrödön tapasztalod. - hasznos látogatás lehet. Remélem, hogy minden jól alakul.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
-Tényleg!!! Ez mennyire klassz ötlet már, nekem valahogy eszembe sem jutott, hogy megkérjem ilyesmire. -nem szeretnék én lenni az a csaj, aki a barátja bandatársai civil foglalkozásával visszaél. Peter nekem dolgozik, Azi velem dolgoztatott, és akkor Rafe pedig nézze át az autómat. De végül is... fizetek érte, szóval semmivel sem másabb, mintha egy random csaj kérné meg erre. Én épp csak könnyebben elérem őket, akár Eden miatt is. -Na igen, jogos. -és ezzel ez a kései bosszú téma nálam le is lett zárva. Én sem gondolom, hogy megkockáztatná, hogy elveszítse a hírnevét egy elnyert autó miatt, főleg, hogy nyert neki egy újat a bátyám helyette. Egy hitetlen, hálás, elvarázsolt mosollyal fürkésztem az arcát a kijelentésére. Ha így folytatja, akkor hamar egy nagy szemekkel pislogó tócsává olvadozom ebben az étteremben. -Az nagyon-nagyon klasz lenne!!! Hope hangszíne egészen egyedi. Mert amúgy karcos, de amikor kiengedi, akkor egészen másmilyen. Tud lágy lenni, meg minden ilyen, már amit én így a saját szintemen meg tudtam állapítani róla. Plusz amúgy ha van esetleg valaki, aki előttetek fellép, akkor a helynek nem kell előzenekart keresni, hanem ajánlhatnátok őt is. -ettől még felléphet velük is. -Szerintem illene a hangja a stílusotokba is. -de ez persze csak az én véleményem. -Klassz. -címeztem neki egy ragyogó mosolyt arra válaszul, hogy szívesen meghallgatja a felvételeket. Egy zavart mosoly kíséretében kezdtem el egy hosszú, szőke tincset az ujjaim köré csavargatni, az alsó ajkamat rágcsálva. -Köszönöm szépen. Sokat jelent, hogy ezt mondod. Főleg, hogy nélküled valószínűleg sosem léptem volna meg ezt az egészet. -Remy volt az értelmi szerző, én mondhatni csak kaptam az alkalmon. De nem bántam meg, hogy így tettem. Mallory és Peter is remek segítség ebben, ráadásul azok, akik rám találtak sem nehéz esetek, és az ismerősi körömből többen is bevállalták, hogy feltűntethessem őket, mint referenciák, vagy segítség. -Persze, tök érthető. Fontos neked a hely, a kollégák és amilyen precíz vagy, ez nem is csoda. Csak... arra figyelj, hogy ne húzd túl sokáig. Mármint... olyat, mint te, úgysem fogsz találni. -minden elfogultság nélkül mondom ezt. Láttam már, hogy milyen az a közeg, hogy ő hogy viszonyul másokhoz, és ők hozzá. Értem, hogy a legjobbat akarja nekik, de ez nem mehet az ő dolgainak rovására. -Azta!! Ez viszont jó hír! -így legalább már ezzel nem kell foglalkoznia. Jobb, ha nem minden az utódja nyakába szakad majd. -Szuper vagy, köszönöm szépen! Mondtam már, hogy te vagy a legjobb, Remy? -ha nem, akkor most mondom, meg elmondom még párszor. -És tudom, hogy ezt már korábban is megbeszéltük, csak... nem akartam volna beprotezsálni magunkat, főleg nem az ünnepekre. Mindenki szeretne otthon lenni a családjával. -nem csak a miénk. -Jó lenne, ha így lenne. Örülnék neki, ha sikerülne meggyőzni őket, hogy nem felelőtlenül döntöttünk, amikor ide tettük át a székhelyünket. De szerintem igazából csak találkozni akarnak veled... a nővéreim srácai meg száguldozni akarnak a bátyámmal. -forgattam meg a szemeimet egy hitetlen mosollyal. -Na és idén a Fellowes Karácsony is New York-ba jön? -hisz mind a három Fellowes tesó itt van a városban.
- Végül is adja magát. Neked jól jön a megbízható ismerős, neki pedig a bevétel. - gondolom én. Elég egyszerűnek tűnik a képlet. Most ismét rajtam volt a sor, hogy meglepett, megvilágosodott képet vágjak. Te egy zseni vagy! - Basszus. Ez nagyon jó ötlet!!! Most én nem értem, hogy nem jutott eszembe ez az előzenekar dolog. - vakartam meg a tarkómat. Tökéletesen logikus, hogy felajánlhatjuk neki ezt az egészet. - Ugyan. Örülök, hogy megadhattam a kezdő lökést. Megérdemled, hogy komolyabban tudj foglalkozni azzal, amit szeretsz, és pozitív visszajelzéseket kapj érte. De hiába az én ötletem, ha te nem olyan vagy, amilyen. Csodálatos vagy! És ezt minden elfogultság nélkül állíthatom. - néztem rá teljesen komolyan, hogy lássa az elszántságomat az ügyben. - Igen, tudom-tudom. Nem is akarok feleslegesen rágörcsölni a témára, tudom, hogy a tökéletes utód nem létezik meg ilyenek, de azért szeretném a legjobbat kihozni belőle. - nem vagyok valami visszaeső pszichiátriai eset, akiért aggódni kell. Tudom, mit csinálok. - Rengeteg időt és energiát öltem bele és... Nem is tudom jól megfogalmazni. Nem szeretném, ha csak romok maradnának utánam. Ennyi évet és a személyzettel való kapcsolatot nem lehet néhány megbeszéléssel bepótolni, de azért jó lenne, ha részben mégis. - ne legyen nagyobb szívás belőle, mint amekkora feltétlenül szükséges. Nem akarok folyton visszajárni, hogy foltozgassam a sok szarságot. Azzal megint nem lennék előbbre. - Nem eleget? - vigyorogtam rá szemtelenül. Szeretem hallani tőle, hogy én vagyok a legjobb. - Mindenki szeretne, igen. Csak az ne dolgozzon a vendéglátásban. Te is tudod, hogy ez ilyen. Sajnos nem kívánságműsor. Amikor mások otthon vannak és ráérnek étterembe, szállodába menni, nekünk akkor van a munka. Este, hétvége, ünnep. - vontam vállat. Nem véletlenül egyre nehezebb embert találni, akinek ez bejönne. De ha egyszer ilyenkor és ebből van a bevétel, nincs mit tenni. - Én is szeretnék találkozni velük. - azt hiszem. Talán nem esznek meg reggelire kiskanállal. Remélem, kedvelni fognak, és nem gondolják azt, hogy ártani akarok a lányuknak vagy valami. Ugyan még nem vagyunk ezer meg egy éve együtt, de Evi nagyon fontos nekem, ezt nekik is tudniuk kell. És nem a kezdeti rózsaszín köd és hasonló baromságok mondatják ezt velem. Nagyon sokat köszönhetek neki. Némi erős túlzással ugyan, de szinte új ember lettem hála neki. Sokat fejlődtem bizonyos dolgokban. - Hááááát ezt nem tudom. Nem hiszem. - ráztam meg a fejemet bizonytalanul. - Nem azok a kimozdulós fajták. Mi repültünk ki, akkor szállingózzunk is szépen vissza ilyenkor a családi fészekbe. Amúgy sem hiszem, hogy annyira örülnének, hogy mind a hárman New York-ban próbálunk boldogulni. Főleg, hogy Jake is szívesebben járna itt egyetemre. Biztos félnek, hogy végleg rákap a város ízére, aztán elkallódik, mint mi. - mármint hogy nem lesz diplomás csoda doktor és hasonlók. Nem hiszem, hogy Caroline-t megdicsérték volna amiért ott hagyta az evanston-i praxist, és most itt "vergődik" velünk, a két fekete báránnyal. Talán el kellene gondolkodniuk lassan, hogy nem is bennünk van a hiba, hanem ők vannak begyöpösödve, és rajtunk keresztül akarják kiélni a saját nagyzolós gyökérségeiket. Már nem is tudom... Nem kellene ilyeneket gondolnom, de...
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
Csak nagyokat pislogtam rá, az alsó ajkamba harapva a szavai hallatán, egyre inkább növekvő zavarral kísérve. -Nagyon jó érzés, hogy ennyire beindult ez az egész. Magam miatt is, meg… valahol amiatt is, hogy ezzel megmutathatom a családomnak, főleg a szüleimnek, hogy igenis megérte kockáztatni és ide költözni. Bár ez most így… olyan gonoszan hangzik… -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. Nem azt mondom, hogy a szüleim orra alá akartam volna dörgölni ezt az egészet, de valahol meg mégis jó érzés, hogy minden negatív vélemény és ellenérzésük dacára sikerült összehoznom egy épkézláb vállalkozást. Érdeklődve, némileg bocsánatkérőn néztem rá, hisz én is tudom, hogy magától is tudja, hogy nincs tökéletes utód, de egyszerűen nem tudom kikapcsolni azt, hogy aggódjak érte. Nem szeretném, ha túlhajtaná magát, vagy teljesen rápörögne erre az utód kérdésre. Jó lenne, ha minden szépen magától megoldódna anélkül, hogy bárki is nagyon megszívná. -Persze, teljesen érthető, ha így érzed. Nem kevés ideje vagy már ezen a helyen, és többször is mondtad, hogy fontos neked minden része. Nem csak maga az Aunt Marie’s, hanem az ahhoz tartozó emberek is, és a sajátodnak tekinted bizonyos mértékben. Reméljük, hogy olyan embert fogsz találni az utódodként, aki hasonlóan lelkiismeretesen és hozzáértően csinálja az egészet. Jó lenne, ha a lehető legkevesebb gond lenne a váltás körül. –mindenkinek ez lenne a legjobb. A még ismeretlen utódnak, a munkásoknak, és Remy-nek is. Ha beindul a zenei karrierje mind menedzseri, mind pedig együttes szinten, akkor nem lenne túl hálás, ha ezek mellett állandóan hívogatnák a régi helyről. -Ajj, hát akkor elnézésedet kérem ezen hiányosságom miatt, igyekszem pótolni. –ráztam meg a fejemet egy hitetlen vigyorral. -Persze, tudom… meg végül is szerintem amúgy is túl van tolva ez a nagy ünnepi láz és hasonlók. Már rég nem arról szól a dolog, hogy mindenki együtt legyen és hasonlók. Plusz az emberek igénye teremti meg azt, hogy mások akkor dolgozzanak, amikor ők pihenni szeretnének. –abban igaza van, hogy ezt én is tudom. Dolgoztam vendéglátásban, és engem sosem foglalkoztatott, hogy otthon legyek ünnepekkor, szerintem ez mind csak külsőség. De azt is tudom, hogy van, aki viszont szeretne otthon lenni annak ellenére, hogy alapvetően a hétvégi és a többi ünnepnapi munkával nincs baja. Viszont ezek miatt van a vendéglátás többek között egyre nehezebb helyzetben. -Remélem, kedvelni fogod őket. –néztem rá egy bizonytalan, reménykedő mosollyal. Remy fontos nekem, már szinte a kezdetektől fogva nagyon különleges helyet foglal el nálam, szóval örülnék, ha a szüleim is kedvelnék őt. De valamiért van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem lesz baj. Őt nem lehet nem imádni. -Értem. Sajnálom. –húztam el a szám egy halk, visszafogott sóhajjal. -Viszont azzal, hogy Caroline is idejött, talán egészen másképp fognak majd a dolgokhoz állni. Beláthatják, hogy nektek ez tökéletesen bejött, mindhárman karriert építettetek, és nem is akármilyet. Büszkék lehetnek arra, amit elértetek, diploma ide vagy oda. Az öcséddel ugyan sokat nem beszéltem, de szerintem jobban is tenné, ha itt járna egyetemre. Új hely, új kapcsolatok, meg aztán az IT most eléggé megy, és ez csak durvább lesz. Ha ide járna, a gyakorlati helye is lehetne valami durván menő, ahol aztán később akár végleg el tudna helyezkedni… -de persze ezt az elveikhez és elképzeléseikhez ragaszkodó szülők ritkán látják be. -De azért, ha ez számít, szerintem jó irányba kallódtatok. –húztam egy szórakozott, elismerő mosolyra a szám.
- Egyáltalán nem hangzik gonoszan. Tökéletesen értem, hogy mire gondolsz. Ismerős az érzés. - sajnos sokszor bennem is valami hasonló kavarog, ha a szüleimre gondolok. Csak ők sosem fogják belátni, hogy igazam volt és jól döntöttem. Nem még így, hogy ott hagyom a jól hangzó ügyvezetői állást a zenélés miatt. Szerintem befuthatunk akármennyire a bandával, ők ezt akkor is szimpla bohóckodásnak fogják gondolni. Ez van. - Reméljük. Nehéz, de talán nem lehetetlen. - kevés olyan lelkiismeretes őrült rohangálhat New York-ban, mint én. Kicsi a világ, de nem ennyire. És ez nem önfényezés vagy ilyesmi, hogy én azt hiszem, hogy mások nem érhetnek fel hozzám. Egyszerűen csak kevés az elhivatott ember, akit nem csak a pénz motivál. - Változik a világ, változnak a szokások, az igények is. Egyre többen utaznak el otthonról az ünnepek alatt. A kandalló a zoknikkal már lassan csak a filmekben létezik. Ami meg a vendéglátást illeti... Mindenki szeret kiszolgálva lenni. Végig dolgozzák az évet, és úgy érzik, hogy jár nekik az év végi, ünnepi pihenés. Nem mindenki szereti a karácsonyi felhajtást, és ők inkább wellness szállókba menekülnek. Nem kell vendégeket fogadni, főzni, házat díszíteni, hanem az egész róluk szól. Ráadásul máskor talán nincs is rá igazán idejük, szükségük. Hiba lenne ezt nem meglovagolni. - még ha fura is. - A karácsony nekem sem jelent túl sokat. Azon kívül, hogy szeretek ajándékozni, ugyanolyan nap, mint a többi. Azok gondolkodnak másképp talán, akiknek van gyereke és miatta megéri bajlódni. Ha nekem is lesz saját családom, én sem leszek ekkora grincs, mint ilyenkor. Egyébként szeretem a karácsonyt, a hangulatát, a zenéket, a fát, a díszítést. Összeülni, enni, beszélgetni. De most nem ez van... - vontam meg a vállamat. Majd ráérek akkor ezzel foglalkozni. - Biztos! Inkább én remélem, hogy ők kedvelni fognak engem. - és náluk nem kattan be olyasmi, hogy nem egy zenész gyökeret képzeltek el a lányuk mellé. - Ne sajnáld. Legalább nem jönnek ide észt osztani, és hazai pályán amúgy is könnyebb lekenyerezni őket. - mármint nekik hazai. Ott jobb kedvük van. - Majd megyünk mi. Összehozzuk úgy, hogy mindkettőnk családjára jusson elég idő. Deee főleg a tiédre. - az is lehet, hogy beugorhatnánk a nagybátyámékhoz Chicago-ban. - Lehet. Nem tudom. A büszkeség szó szerintem hiányzik a szótárukból. De annak örülnék, ha Jake is New York-ba jönne. - aztán Fellowes tesók egyesüljetek. - Még szép, hogy számít. - jót vigyorogtam azon, hogy szerinte jó irányba kallódtunk.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Túl nagy a zaj és enged a kéz, Nincs már más Most jön a legjobb rész Kapaszkodsz, de zuhannál már Lent várlak Lent várlak Lent várlak Lent"
Csendben hallgattam azt, ahogy a vendéglátásról, a megváltozott szokásokról és arról beszélt, hogy neki sem jelent túl sokat ez az egész. Legalábbis amíg nincs saját családja, addig hiába szereti magát az ünnep hangulatát, hisz nem csinál belőle akkora ügyet, mint mondjuk az, akinek gyerekei, és ilyen értelemben véve saját családja van. -Hát ezt tökéletesen megértem. Mármint azt is, hogy meg kell lovagolni ezt a hullámot, meg azt is, hogy te sem csinálsz belőle ügyet. Nálunk is előfordult már, hogy amikor épp én is, illetve a bátyám is dolgozott, akkor egy-két napra leléptek a szüleim is valahova lazulni egy kicsit. A nővéremnek, Ava-nak vannak gyerekei, így náluk tényleg készülődéssel telik a karácsony. Imádom meglepni őket, hihetetlenül jó arc gyerekek. Tök értelmesek, nem hisztiznek, ha nem kapnak tök drága ajándékot, stb. Általában úgy is annak örülnek a legjobban, ha Ronnie viszi őket A-ból B-be. Én úgy vagyok vele, hogy szeretem kimatricázni az ablakokat, fát díszíteni, és főzni is, de általában LA-ben csináltam ezeket. A lakásom nem igazán szokott ünnepi hangulatot árasztani, mivel nem szoktam itthon lenni, így nem érzem szükségét. –magyaráztam el neki a dolgot elgondolkozva. -Szerintem biztosan. Nem aggódom amiatt, hogy ne lenne így. –néztem rá egy bíztató, széles mosollyal. Szerintem őt tényleg nem lehet nem kedvelni, szóval ezt túl is ragoztuk és túl is izgultuk. -De ha csak nem akarsz kiselőadást tartani apának arról, hogy dobolsz is, akkor lehet, hogy nem kellene megemlítened neki a dolgot. Nálunk az egész család szereti a zenét, kisebb-nagyobb mértékben, úgyhogy biztos minden is érdekelné őket ezzel az egésszel kapcsolatban. –erre jobb, ha felkészül szegény, hisz zenész. Biztosan mindent is meg fognak kérdezni tőle. -Hmmm… végül is, jogos. Mindig könnyebb kenyérre kenni az embereket, ha otthoni környezetben lehetnek. –és talán nem épp most kellene őket kirángatni a komfortzónájukból, hogy mind a három nagyobb gyerekük New York-ba jött. Pedig szerintem tényleg jól tették és itt jobban érvényesülhetnek. Nem azt mondom, hogy Evanston mennyire szörnyen kicsit, vagy elmaradott, mert egyáltalán nem, de ha diplomát szereztek volna is könnyebb lenne nekik itt elhelyezkedni. Mint Caroline esetében. -Édes vagy. Deeee öhm... annyira sokat azért én sem akarok a családdal lógni. Nagyon szeretem őket, de azért nagy dózisban sok tud lenni. –meg sokk is. Tényleg nagyon szeretem őket, de a mi családunk tényleg elég hangos bagázs, és mindig történik valakivel valami. -A Fellowes testvérek bevennék egész New York-ot? –vonogattam a szemöldökömet egy mosoly kíséretében. -De amúgy ha a tesód ide szeretne jönni, abba végül is nem szólhatnak bele, úgyhogy lehet, hogy az ünnepek alatt ő is „coming out-ol” egy New York-i életet. –ráztam meg finoman a fejemet egy visszafogott nevetés kíséretében.
- Jó fej gyerekek lehetnek. Ritka. És persze elismerés a szülőknek is. - legalább ők foglalkoznak velük, nem csak bevágják őket a TV vagy az okos kütyük elé, hogy nesze, foglald el magad, hagyjál engem békén, aztán majd csak lesz valami. - Hmmm. Akkor mi lenne, ha kompromisszumként egyelőre jobb híján a karácsonyi díszítős vágyainkat az Aunt Marie's-en élnénk ki? Oda sem ártana valami ünnepi dekor. És még fizetnek is érte. - mert hát nyilván nem ingyen gondoltam. A Melange of Art profiljába vághat valahol, így kellemest a hasznossal. - Persze csak, ha van kedved. Nem szeretnélek plusz munkával leterhelni még én is. - az év vége előtt gondolom neki is hajtás van. - Talán éppenséggel akarok. - néztem rá elgondolkodva. - Mivel az én családomat nem igazán érdeklik a zenei ömlengéseim, így elég csábító, hogy bedobjam a dobolást. Ha másról nem is, de erről szívesen tartok nagy előadást is. - máskor nem igen van lehetőségem rá. A srácokkal meg nem ugyanaz, mint idegeneknek, laikusoknak magyarázni, akik nincsenek benne ebben. - Így most már még jobban várom, hogy megismerjem őket. - a végén még felüdülés lesz. - Nekem dolgoznom is kell, nem hiányozhatok pont én a leltárból, így ha akarnám se tudnám túltolni a családozós témát. - így ezt mindketten megúsztuk. - Hohó, de még mennyire. Olyanok leszünk, mint a sáskák. - itt nyüzsgünk majd ahányan csak vagyunk. - Én nem fogom lebeszélni róla. Jake imádna itt élni. Lehetne ez az újévi bakancslistáján. - már ha van neki olyan. Most, hogy megettük a kaját... - Nem tudom, te hogy vagy vele, és tudom, hogy késő is van már, de én innék egy kávét. De nem itt. Hanem valami nagyon édes különlegesebbet. - néztem rá várakozó bizonytalansággal. Hajlandó vagyok lemondani róla, ha nem vevő a hülyeségeimre, és inkább haza menne vagy valami. Akár benne volt, akár nem, kikértem a számlát, hogy legalább a fizetésen túl legyünk...
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Kezdőlap
Ez a koncert is jól sikerült. Az emberek láthatóan velünk együtt élvezték a zenét, nem csak mi a srácokkal. Mostanában egyre több fellépésünk volt, egyre több helyen láttak szívesen minket. Vagy sőt! Különféle pub-ok, klubok kerestek meg minket, hogy nem játszanánk-e néhány dalt az esti időszakban. (Gondolom jót tett a Daisy-féle hátszél.) Eleinte idegen volt ez az egész. Lámpalázas, hitetlen voltam, és azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, hogy ennyi ember elé kiálljak, hogy bárkinek vagy bárminek is a frontembere legyek. Persze azt sosem hagytam, hogy ez kívülről is látszódjon rajtam. 
