smiling through the pain
one chapter is over... we should like... celebrate that, right?



Ha rajtam múlt volna akkor nem lett volna ekkora felhajtás abból, hogy végeztünk… mármint nyilván szuper, nem kell többet bejárni, nincs több vizsga, nem kell készülni ésatöbbi… de valahogy nem tudok egészen boldog lenni. Lehet azért, mert önmagában a végzés nem elég, hogy a banda minden dolga egy varázsütésre megoldódjon, lehet az, hogy Abyval olyan hülyén váltunk el nem is olyan régen, lehet az, hogy valahol rémisztőbb, hogy most tényleg nem lesz visszaút, vagy összehozzuk ezt a srácokkal vagy… fogalmam sincs mihez kezdek az életemmel, ha egy felszolgáló állást se tudok megtartani, asszem lassan majd éhenhalok az utcán, ha nem tudok megélni a kéregetésből. De igazából az is hozzájárulhat a kedvemhez, hogy most megint Gery van a fejemben. Végülis, hármunk közül az ő álma volt, hogy egyetemre megy majd sportösztöndíjjal és hármunk közül neki is volt erre a legjobb esélye. Neki kellene itt állnia most, és biztos vagyok abban, hogy akármit tervezett volna, sikeres lett volna benne. Gary a legtöbb tekintetben jobb volt nálam, mégis… egyszer csak eltűnt az életünkből én pedig azóta sem nagyon tudok mit kezdeni ezzel, hiába telt el tíz év, pont annyira szar mint akkor volt, hogy nincs itt. Ezen a bulin is csak azért vagyok, mert egyrészt, a lakásunkban van, másrészt a srácok is ünnepelnek és első ránézésre a legtöbb ember rajtam kívül igenis jól érzi magát. Sok az ismerős arc a tömegben, de legalább annyi az idegen is - honnan szedett egyáltalán ennyi embert össze Aby? Az utcáról is becsődített mindenkit? Tuti, hogy újra panasz lesz ránk a hangzavar miatt, de igazából nem első és nem is utolsó, a legutóbbi meg elég rég volt ahhoz, hogy elnézzék majd. Legalábbis azt hiszem.
Az elérhető piamennyiség ellenére teljesen józan vagyok - lehet itt is elrontottam az egészet - még egy szálat sem tekertem, a pizzára meg ránézni is nehéz. Ez az én bulim lesz, már most érzem.
A nappaliban állva a gratulálok idióták feliratot bámulom a falon, és inkább erre koncentrálok, mint Aby ruhájára - vagy inkább annak hiányára. Tőle semmi extrém, hogy több részét nem takarja az anyag, mint amit takar, de most, hogy szakítottunk a nem is kapcsolatunkból... szóval csak, nem tudom. Hiányzik... én meg nem mondhatok semmit, mert lényegében együtt sem voltunk, pontosan erről egyeztünk meg és pontosan addig tartott amíg nem lett túl kellemetlen. A francokat nem... de talán mindenkinek jobb így, hogy vége lett mielőtt kiderült volna, talán csak nekem fáj egyre jobban és talán nemsokára amúgy is elmúlik... talán ha elégszer gondolom ezt, akkor egyszer arra ébredek, hogy igaz is lett.
Az a nap óta alig beszéltünk Abyval, ha mégis, csak felületes félmondatokban a srácok előtt, de négyszemközt meg soha. Most is csak összepillantunk, amikor a kezembe nyomja a welcome drinket, és már szalad is megkeresni Levit vagy Virgilt, gondolom, mert még volt egy pohár a kezében; én pedig úgy állok mintha nem is érdekelt volna, hogy egészen pontosan egyetlen pillanatra összeértek az ujjaink és legalább annyira szánalmas ez a gondolat, mintha újra kamasz lennék és mondjuk szerelmes, de mindkettő... egyformán abszurd, mert Abyról beszélünk, aki a haverom már évek óta, aki kicsit az extrám volt a barátságban, most pedig újra az 1-es zónában vagyunk, ahonnan indultunk.
Az italra pillantok, és most megpróbálhatnék mosolyogni, de inkább csak megvárom, hogy koccintsunk vagy valami és utána megiszom. A ballagós kalapot viszont határozottan nem teszem fel, sőt, elhagytam valahol a nappaliban, ennyi ember közt még fura sem lenne ha nem kerülne elő. Őszintén azt remélem, hogy elnyeli a hely, miközben megkeresem én is Leviéket mielőtt még ők szakadnának a nyakamra. Végülis, ma ünnepelünk, szóval legalább megpróbálhatok úgy tenni mintha nem fájna baromira semmim, de főleg nem a szívem, és nem érezném azt, hogy nagyon nem nekem kellene itt lennem, hanem a bátyámnak, mert kicsit most olyan, mintha az ő álmát élném meg. Enyhén szólva is rosszul állnak a csillagok és a bolygók ma nekem, mégis előkaparok valahonnan egy mosolyt amikor a többiekhez csapódok mielőtt még kíméletlenül levadásznának. Csak essünk túl ezen az egész parádén végre és hagyjanak aludni a fenébe. Lehet mégis cigivel kellett volna készülnöm, de nemsokára megkérdem majd Levet, hogy hátha nálam bölcsebb módon előre készült; különben kizárt, hogy kihúzom hajnalig ép ésszel.
Mondani akartam valamit, amúgy esküszöm, hogy itt voltak a szavak a nyelvem hegyén, de helyette csak Levire akaszkodom az egyik karommal lendületesen átkarolva a vállát amint megtalálom végre és nagyon próbálok úgy tenni mint aki tényleg élvezi az egész hűhót, és a legnagyobb problémája is csak annyi lehet, hogy sokan vannak körülöttünk, és közel sem olyan szarok, mint a bátyja halála vagy a nem csaja szakítása. De azt hiszem, az nagyon nem jó hazugság, ha ahelyett, hogy mondanék valamit hirtelen inkább megiszom egyszerre az ital felét. Hosszú esténk lesz, nem igaz?