A mindig kimért, többnyire fenn hordott orrú, a pórnéppel véletlenül sem vegyülő Kershaw lány a mellékelt ábra szerint bőven tartogat meglepetéseket. Sose csíptem igazán. Nem tudnám megmondani, hogy a közte és Aali között kialakult feszkó miatt éreztem így, egyfajta szimpátia gyűlöletből, vagy mert elvből utálom a pénzes, elkényeztetett kis eminenseket. Bár, ha igazán őszinte akarok lenni, soha még csak le se szartam igazán, hogy Melita Kershaw mit csinál, hogy viselkedik. Még csak a fejemet se kaptam fel, mikor valamelyik unalmas évzárón vagy tizedjére hangzott el a neve, mert egy újabb díjat zsebelt be a kiváló eredményeiért. Vagy mi a faszom. Ezen a ponton általában már szarkész szoktam lenni, és nem szokott érdekelni semmi, azonkívül, hogy még épp átcsúsztam a kövi évfolyamba. De most, mintha valaki teljesen más állna előttem. A kokó, fű és tequila mérgező egyvelege átformálta a suli stréberét a Trinity legnagyobb ribancává. Asszem különös tehetségem van ahhoz, hogy hogy csináljak az unalmas szüzikékből belevaló, drogos picsákat.
-Aztakurva! Figyelemfigyelem! Szemérmetlen, becuccozott tizenhatéves érkezik a második vágányon, kérem vigyázzanak! - Egyik öklömet tölcsérré formálva emelem szám elé, megafont immitálva vele.
-Szóval Rick tényleg nem férkőzött a gazdag muffod közelébe? - Egy aljas, pofátlan félvigyorral nézek le rá, kíváncsian vonva fel szemöldökeimet. Elég sok pletyka kering kettejükről.
-Gyémántok vannak odabent? - Hajolok le hozzá egy váratlan, meggondolatlan ötlettől vezérelve, s titokzatosan a fülébe súgok, mutatóujjammal alhasára bökve... Tudja ő nagyon jól, mire gondolt a költő!
A buszon már-már asziszem nyert ügyem van. Már ami a kincses ládikáját illeti. Eljátszom a gondolattal, hogy mekkora botrányt kavarna a trinityben, ha kiderülne, a suttyó, narkós Zain Jefferson királyi ékszere törte fel Lita Kershaw erényövének zárját. Úgyis halálosan unalmas ez a hely! Ha Wallace vagy én nem dobjuk fel néha a bulit, beledöglenék Miss.Dudley egyik töri órájába, vagy Mr.Faszszopó matek egyenleteibe. Hiába a tequila, kokain és fű veszélyes, kábító keveréke, még így is tisztában vagyok azzal, hogy tilosban járunk. Hogy a rossz döntéseink másokra is hatással lehetnek. Aalival olyanok vagyunk együtt, mint egy természeti katasztrófa. Megérdemelné, hogy szarul érezze magát, hogy szenvedjen, mégis mocsok nehéz nem rá gondolnom majdnem minden percben, és ettől úgy érzem, a kibaszott agyam kiszakad a helyéről. De szenvednie kell. Ha én szarul érzem magam, neki se legyen jobb! Mondhatnám, hogy tetteimben csupán a bosszú vezérel, de akkor mégis miért töröm magam ennyire a Kershaw csajnál?! Simán megtehettem volna, hogy bedrogozom, aztán bezavarom a macit a málnásba a férfi vécében, majd félájultan magára hagyom, és soha többé nem pofázok a történtekről senkinek. Egyszerű lett volna. Látva, milyen pajkos cicává képes válni egy kis piától, és némi tudatmódosítótól, még az is lehet, hogy ő pakolt volna meg engem...
-Pedig nem ártana... - Duruzsolom rekedten fülébe, s szinte fájdalmasan szisszenek fel attól, ahogy a gazdag, formás popsiját a farkamhoz dörgöli. Csak az játszik a tűzzel, aki tisztában van a veszélyeivel, és kurvára nem fél attól, hogy megégetheti magát. Lita Kershaw, ha ezt a klubban elmesélem...
Ujjaim könnyeden kalandoznak a vékony anyag alatt, úgy szántom begyeimmel combjának puha, kisimult bőrét, mintha már ezerszer megtettem volna, mintha egy korábban már jól bejárt ösvényen kalandoznék. Hogy a dagadt buszsofőr megjelenése ez esetben áldás, vagy inkább átok, hát, azt nem igazán van időm megfejteni, mert úgy dob le mindkettőnket a buszról, mint macskát szarni. Szívesen összetörtem volna az állkapcsát a tagnak, de tekintettel a méretbeli különbségekre -amik legfőképp neki kedveznek-, és a piáktól, drogoktól nem kismértékben eltompult agyamra, bármennyire fáj is az önbizalmamnak ezt bevallani, nem vagyok benne biztos, hogy győztesként távoztam volna ebből a csatából. De a Szöszivel szemben talán még akad némi esélyem háborút nyerni... Eredetileg nem ez volt a végállomásunk, de még itt is otthonosabban, felszabadultabbnak érzem magam, mint abban a gazdag kis gecikkel teli, túlzsúfolt buliban, aminek a DJ-jét minimum pofán kellett volna küldeni egy szívlapáttal, hátha a helyére rendeződött volna az elkúrt zenei ízlésficama. Merthogy az van neki nem is kicsi. Laposakat pislogva, egy rohadtul bárgyú, nevetséges, de annál elégedettebb mosollyal figyelem Melitát, amint a korláthoz lép. Ez a csaj anyira kibaszottul tökéletes, hogy attól hánynom kell, mégis beleillik szinte minden környezetbe. A puccostól elkezdve a legcsövesebb kéglin át szinte mindenhova. Eddig fel se tűnt. Talán azért, mert a suliba rendszerint le se szarjuk egymást. De ezen ma változtatunk. Pedig talán okosabb lenne megtartani a távolságot, mégsem vagyok rá képes. Tehetek én róla, hogy ez a csitri így vonzz magához?! Ha nem lennék betépve, képes lennék ellenállni, de ez rohadtul nem az a nap...
-Én már többször is leugrottam. - Fordítom felé fejem, miután faltól falig dülöngélve mellé botladoztam. Kirívóan, egy alattomos, sunyi félvigyorral kiszáradt szám egyik sarkában, megvonogatom szemöldököm, mintha csak beleakarnám vinni őt egy újabb faszságba. De hisz pontosan ez a tervem. Egyezkedését hallva, hátraejtett fejjel beleröhögök a sötét égboltba, leheletem gomolygó felhőt hagy maga után a hűvös őszi éjszakában.
-Miért érzem úgy, hogy ezt még kurvára meg fogom bánni?! - Fordítok hátat a korlátnak, ezennel derekammal támasztva meg a hideg fémet, lábaimat bokáimnál keresztezem, s hozzá közelebb eső kezem mutató, illetve középsőujjával lépegetni kezdek felé a korláton, egészen addig, amíg el nem érem kezét. Lassan, cirógatóan szánkázok fel kézfején, alkarján, onnan vállára, s kezdek játszadozni egy hullámos, szőke tinccsel.
-Legyen. - Sóhajtom megadóan, karcos hangon, és bevallom, a következő tettei azért kissé váratlanul érnek. Melita Kershaw vetkőzik! Anélkül, hogy kérnem kellett volna, vagy épp erőszakkal rávennem. Megnyalom szám szélét, és hülye lennék nem kihasználni a helyzetet. Alaposan szemügyre veszem minden egyes porcikáját, és... bassza meg az Isten! Pont ugyanolyan tökéletes meztelenül, mint ruhában... Kissé sután kapkodok a felém hajított melltartó után, és hát megint csak igazítanom kell a rohadt sliccemen...
-Csak ne fejest ugorj! Kurva nehéz lesz elszámolnom a zsaruknál, hogy mi történt... - Söpröm hátra haját játékosan a válláról, és már fordulok is a korlát felé, amint Lita nekiveselkedik. Nem mondom, görcsösebben szorítom a korlátot, s miközben sikítva zuhan, kijjebb is hajolok, készen arra, ha segítségre szorulna, rögtön utána vethessem magam. A megkönnyebbüléstől -miután meghallom a hangját, ami jókedvről árulkodik-, elröhögöm magam, majd olyan gyorsan kezdem kapkodni le a ruháimat -kivéve a boxert-, mintha parancsot kaptam volna rá. Elrugaszkodom a korláttól, mély levegőt veszek -tök mindegy hányszor csinálom, minden alkalommal ugyanúgy fosok, és száguld az adrenalin a véremben-, végül ugrok. Zuhanás közben ordítok. Olyan hangosan, hogy még New Jersey-ben is hallják.
-Aztakurva! - Lihegem miután felbukkanok a vízből.
-Geci hideeeg! - Kapkodok levegő után, mintha ettől legalábbis felmelegedhetnék, és egy "vuhú-t" is toldok a végére. A remény hal meg utoljára...
-Na jó, szerintem húzzunk a vérbe. - Az este folyamán először jut eszembe igazán felelős döntést hozni. Minden más le van szarva. Egy pillanatra még lebukok a víz alá, de csak azért, hogy Lita lábai közé helyezkedhessek, ezzel a nyakamba véve őt, így indulva meg a part felé vele.
-Kapaszkodj Barbie! - Figyelmeztetem. Egyrészt, hiába nem túl nagy a folyó sodrása, azért többszörösen nehezített pályán mozgok, és önmagában is elég bizonytalan a járásom, hát még a vízben, úgy hogy egy plusz terhet is cipelek a nyakamban.
-Egy kicsit fogyókúrázni kellene Szöszi. - Nyögök egyet, rá is játszva, miután lejjebb hajolva segítettem neki lemászni a nyakamból, ami után szemérmetlenül mérem végig. Nem az én hibám, ha nem akar mindent a nagyérdemű elé tárni, ne meztelenkedjen. Ennyire egyszerű.
-Úgy látom a lökhárítókon van a legnagyobb súly... - Vonom fel egyik szemöldököm, mutatóujjammal körbe rajzolva dekoltázsának vonalait. Kibaszott nagy a kísértés, hogy egyéb tiltott zónák felé is elkalandozzon a kezem, de valamennyi önuralmam még maradt, így tenyerem felsimít kulcscsontján, majd végig kecses nyakán, hogy aztán a vizes, szőke hajzuhatagba markolhassak tarkóján, így húzva közelebb.
-Szarkészen vagyok, de azt tudom, hogy olyat tennék veled, amit talán még soha senki... - Súgom a fülébe, és aligha távolodom el, helyette egy tincset füle mögé simítok, s homlokomat az övének támasztva nézek mélyen szemeibe, mintha hipnotizálni akarnám. Lassan haladok, a bennem tomboló rohadt vágy ellenére nem kapkodok, először orrunk hegyét érintem össze, majd arcélére csókolok, ahogy azt már korábban is tettem. De most nem állok meg, nem érem be ennyivel. Céltudatosan haladok, veszélyesebb terepre merészkedem. Először csupán ajkai szélét érintem, majd olyan éhesen tapadok rá, akárcsak egy pióca, kiszívva belőle a lelket is. Nyelvem érzéki táncba csábítja az övét, egyik kezem tarkóját szorítja, míg másikkal csípőjébe kapaszkodom, és ha nem állít meg, tenyerem szemérmetlenül betör lábai közé. Mert ez már rohadtul nem az a pont, amikor a józan ész vezérel.

Gúnyosan felröhögök, mikor biztosít róla, hogy talán ma még ő is kagylózik egyet azzal a bizonyos ravaszdival, biztos ami biztos.
-Nekem nyóc! Fogom a hajad meg minden, de ha a csukámat lehányod, utána addig kell sikálnod ameddig teljesen hányásmentes nem lesz. - Engem nem a Gucci szponzorál, de még csak nem is a Prada öltöztet, sokkal inkább a bronxi családsegítő, szal' jah... hónapokig gyűjtöttem erre a fosom Conversere, jó lenne ha nem hánynák telibe már az első alkalommal. Mondjuk, a másodikkal sem kéne...
A tanulás említésére egy unott fintort vágok, s mielőtt bármit is válaszolnék, mélyet slukkolok a cigimből.
-Te tényleg ekkora eminens kocka vagy?! Itt vagy szarkészen, totál beállva, nem mellesleg a Trinity egyik leggázabb, legrosszabb arcával, akit állítólag ki nem állhatsz, mert annak idején gázos útra terelte a legjobb barátnődet, és még most is a tanulásról papolsz?! Kezdek kételkedni a józan eszedben, Kershaw! - A számon könnyedén kibucskázó szavak közben a letüdőzött füstöt is szabadjára engedem, orromon, számon keresztül egyaránt tör utat magának. Az igazság fáj, de sose foglalkoztam azzal, hogy valakit talán megbánthatok vele. Felőlem aztán tele bőghetik éjjelente a tapló szókimondóságom miatt a kispárnájukat, le se szarom. Az elveimet nem fogom senki miatt eldobni. Bár, a mai este alapján, a Kershaw lány koránt sem tűnik annak a fajta tini picsának, aki a visszavágás helyett inkább hetekre elvonul a szobájába, hogy ott aztán mindenféle önmarcangolásokba kezdjen. Eléggé felvágták a nyelvét. Lenne ötletem, mire használhatná...
A pillanatnyi csendet kihasználva, amíg Lita teljes eufóriába zuhanva hátra dől a korláton, hogy az eget bámulja, én is inkább befogom a számat, és nem MELLESLEG annyi engedményt azért teszek magamnak, hogy büntetlenül elmerüljek kicsit a látványban, egy mélyet kortyolva közben a sörömből, amit pár pillanat múlva Barbie ki is sajátít magának. A kokótól elnehezedett, bágyadt szemeim elidőznek azon, ahogy a szájához emeli az üveget. Baszd meg! Határozottan kezd szűkösebbé válni a farmerom, és ettől feszültség lesz úrrá rajtam.
-Jobban tetszik ez a nagyszájú, kokós Barbie, mint aki a suli könyvtárában szokott ülni naphosszat, és minden tanév végén valamilyen kitüntetésben részesül a faszomtökéletes tanulmányi átlaga miatt. - Miután az üveg visszakerül a kezembe, gondolkodás nélkül iszom ki belőle az utolsó kortyot, majd helyezem a korlátra, s mikor Lita becsúsztatja karjait az ingujjamba -ezzel nyilván közelebb is kerülve hozzám-, nem távolodom el, bár félreérthető mozdulatot sem teszek felé, azt hiszem a csípőtájékon tapasztalható dudorodás már önmagában is elég beszédes lehet... Én meg nem took' vele mit kezdeni. Asszem' nem is akarok.
-Be vagyok állva, mint a gerely, szerinted mire gondolok?! Jelenleg színes gumimacik ugrálnak a fejemben, és eltorzított hangon, dübörgő techno stílusban éneklik a Hit me baby one more time-ot! - Sandítok le rá, és a kibaszott életemre esküszöm, hogy nem állt szándékomban a csöcseivel szemezni, de pont beleestek a látóterembe. Hát bassza meg.
-Azt hittem, hogy gazdagéknál ez úgy működik, mint régen, amikor még a kényszerházasság volt a menő, és a véres lepedő volt a bizonyíték arra, hogy a csaj még kajak szűz volt az első éjszaka előtt... - Ezt valahol olvastam, vagy a tököm se tudja már, hogy honnan, de megragadt. Mindenesetre jóízűen felröhögök ezen az egész ókori faszságon, és a következő pillanatban együtt vetjük bele magunkat a New York-i éjszakába, az itteni buli ugyanis mostanra már ellaposodott annyira, hogy ne érjük be ennyivel. Főleg ilyen mocskosul módosult tudatállapotban.
Meglepett kérdésére csak elröhögöm magam, s szinte csupán percek telnek el aközött, hogy elindulunk a lifttel, majd az utolsó utáni pillanatban felvágódunk a buszra.
-Szerintem te leginkább a kokszinak tudhatod be, hogy úgy érzed, repülsz. - Búgom füle mellett, mert bár egy részeg, húgy szagú, a busz hátuljában dülöngélő fazonon és rajtunk kívül más nem utazik, de azért jobb biztosra menni. Főleg, hogy minden zsebemben van valami, amiért simán lesittelhetnek...
-Ne legyél már ilyen rohadt kíváncsi! Majd megtudod, ha odaértünk. Nyugi, nem foglak kinyírni! Ahhoz még nem vagyok eléggé benyomva. - Röhögök fel hátra billentett fejjel, majd kényelmesen elterpeszkedem az egyik ülésen, ahova kisvártatva a Kershaw lány is követ, legnagyobb meglepetésemre az ölembe ülve. Marha jó. Végre elkezdett visszavonulót fújni a kobra, erre most kezdődik előről... És hát persze, hogy ezen nem segít egy cseppet sem, ahogyan rám néz, miközben az arcomat birizgálja.
-Ami azt illeti, kurvára nem vagy az esetem. - Kontrázok rá, lássuk mennyire töröm le a szarvát, bár az, ahogy formás lökhárítói láttán, buján megnyalom alsóajkam, s kihasználva a helyzetet, ujjaimmal szinte észrevétlenül beférkőzöm rövid ruhája alá, hogy ott cirógatóan simogathassam belsőcombját, sok mindent elárulhat... Mikor a maradék megállók számáról magyaráz, már nem is figyelek igazán, mindössze bárgyú, elnehezedett szemekkel bámulok fel rá, úgy mosolyogva, mint aki nem komplett, majd közelebb hajolok, de csak annyira, hogy egy csókot leheljek csontos arcélére, ahonnan arcának vonalát orrom hegyével simítom végig, ha még nem kevert le egy akkorát, hogy kiköpjem a maradék fogamat is. A busz fékezése azonban egy hangos káromkodások közepette visszarángat a valóságba, mire a sofőr is szóváteszi nem tetszését.
-Leszállás! - Bömböli dühösen, a feje rákvörös, a sós izzadtság szinte vízesésként zúdul homlokáról bele a szemébe.
-Jóvan már haver, megyünk, nehogy felfordulj itt munkaidő alatt! - Emelem fel kezeimet védekezően, mire kiszáll a volán mögül, és dübörgő léptekkel felénk indul.
-Utoljára szóltam! Takarodó lefelé!
-Csak nehogy panaszt tegyek a busztrá...trágy...társaságnál. - Nagy nehezen megtalálom a megfelelő szavakat. Hangom, beszédem kellőképp belassult, elkent ahhoz, hogy rájöjjön, nem vagyunk már józanok.
-Ne szarozz öcsi, húzzatok a faszomba! - Türelme végéhez közeledve megragadja Lita csuklóját, hogy felrángassa az ölemből, gondolom abban reménykedik, hogy ezzel motiválhat engem is a haladásra.
-Ha még egyszer hozzáér, kirúgatom a faszomba! - Ugrok fel, mintha csak valami gumifalról pattantam volna vissza, emberkedve tornyosulva a fickó fölé, mire egy-két lépést hátrál, ám ahhoz továbbra is ragaszkodik, hogy húzzuk el innen a belünket, így fogom Melita kezét, még egy utolsó, fenyegető szemezést váltunk egymással a sofőrrel, majd leszállunk. Annak ellenére, hogy már késő este van, a nyári időjárásnak köszönhetően még mindig melegnek mondható a levegő. Amint a busz tovább hajt, és én megpróbálom visszanyerni a tér és időérzékelésemet, egy-két táblának köszönhetően hamar rájövök, hogy már Brooklynban vagyunk.
-Hát, ennél azért izgalmasabb helyre akartalak vinni. - Nevetek fel, s kezét továbbra sem engedve, a Brooklyn híd korlátjához sétálok vele, amibe belekapaszkodva, kihajolok és egy öblöset csulázok, végig nézve ahogy a nyálam beleesik az alattunk futó folyóba, aminek a nyugodt időjárási viszonyoknak köszönhetően, meglehetősen lassú, biztonságos az áramlása. Szinte, mint egy állóvíz.
-Fasza helyre hoztalak, mi?! Lemernél ugrani? - Fordulok felé, arcomon egy igen csak kirívó vigyorral, kíváncsian vonogatva meg a szemöldökömet.
-Ha leugrassz, bármit kérhetsz cserébe! - Húzom el a mézes madzagot. Lássuk mennyire bevállalós a Kershaw lány!

-Meglátjuk, még hosszú az éjszaka! - Csettintem meg a nyelvem, majd le is kacsintok rá, lazán támasztva mellette a pultot.
Minél több időt töltök vele, minél többet mutat magából, annál tisztábban kezdem látni, hogy mi is a valódi szitu körülötte. A Kershaw csaj tipikusan a hercegnő szindrómás spinék táborát erősíti. Akik arra várnak, hogy egyszer valaki -akinek határozottan király kobra van a lábai között-, majd kiszabadítja a kalitkájából, és megmutatja hol kezdődik az élet. Sose értettem, a pénzes szülők miért várják el a kölykeiktől, hogy apácazárdában éljék a fiatal éveiket?! Hisz a tini lázadó korszaknak pont ez a lényege. Hogy minél több őrültséget megcsinálj, semmit se halassz későbbre, mert amit tizennyolc évesen megteszel, azt harminc évesen már lehet nem illik. Bár, én pont az a fajta vagyok, aki szarik a következményekre, az illemre meg még inkább, így valószínűsíthető, hogy én harminc évesen is még mindig egy taknyos szájú, szaros kis kamasznak fogom gondolni magam, akire nincsenek hatással az erkölcsök.
Jelenleg ugyanezt látom Melitán is, amint a Metallica egyik száma zúzni kezd a hangszórókon keresztül. Biztos másképp alakult volna az élete, ha nem puccosékhoz születik, hanem mondjuk abba lepusztult nyomornegyedbe, ahol én is próbálok túlélni napról napra. Talán nem lenne trendi iPhone-ja, egy csicskája, aki a szarát takarítja utána, de legalább az lehetne, aki valóban lenni akar. Fos dolog ez a kettőség, nem úgy, mint a buli, ami egészen jól alakul, miután mind a ketten magunkba döntöttük azt a tequila, sör és fű mennyiséget, amik még egy olyan kimért csaj gátlásait is feloldják, mint amilyen Lita.
Józan, beszámítható állapotában egész biztos nem simulna ennyire légiesen könnyedén a karjaimba, hogy aztán ilyen nyáltól ázó klisékbe illően dülöngéljünk egyik lábunkról a másikra. Groteszk módon most mégis jól esik ez a pillanatnyi csend, nyugalom ami a gyomorforgató dallamok közben ránk telepszik. Még egy kicsit talán a közelsége is imponál. A fűtől mindig elöntenek az érzelmek. Ez olyan kibaszott szép, hogy már szinte fáj!
Szerencsére a teraszon már egy fokkal tisztábban látom a szitut, de persze csak addig ameddig a kokain okozta mámoros köd újfent rá nem telepszik az amúgy is eléggé zsibbadt, fos kész agyamra. Bár én magam hagytam neki nyitva a lehetőséget, életének minden bizonnyal első csík kokainjának a felszívására, mégis kicsit meglepetten ugranak szemöldökeim valahova a homlokom közepére, mikor is rövid hezitálást követően a korlátra hajol, hogy beszipuzza a felajánlott csíkot.
-Ez igen! - Füttyentem jóízűen, és még el is röhögöm magam, majd kiszórok saját magam részére is egy adagot -lényegesen kövérebb csíkot, mint amivel Litát is kínáltam-, és egy szippantásra az utolsó szemig eltakarítom, hogy aztán egy elégedett sóhajt hallatva, behunyt szemekkel, a sötét ég felé fordított pofával adjam át magam az euforikus érzésnek, ahogy a szer lassan minden sejtemet behálózza.
-Nem vagy semmi! Én az első csíkom után úgy összeokádtam magam, hogy utána egy szál Marlborora se tudtam ránézni. - Akkor kellett volna megállnom, de hát a függőség nem egy olyan dolog, amit egyik percről a másikra ki lehet űzni magunkból, mintha soha nem is lett volna.
-De több nincs! Amilyen mohó vagy, nekem nem marad, és hétfőre kelleni fog, mert felvételit írok. - Az igazság az, hogy bármikor, bármilyen mennyiségű kokainhoz hozzá tudnék jutni, tőlem akár a kávéjába is belekeverhetné most azt a zacskót tejpor helyett, ami nálam van, nem sajnálom én senkitől. De egy lány életét már sikeresen szétbasztam, nem lehetek ekkora pöcs még én sem, hogy újra megteszem valaki mással!
-Szerencséd, hogy tényleg kokó volt, és nem más! - Gúnyolódom egy sort miután az orrom mellől letörölt port nemesegyszerűséggel lenyalta az ujjáról.
-Szóóóval ez lakozik a felszín alatt? - Rágyújtok egy szálra, s ameddig a cigi az ajkaim közé szorulva füstölög, kezeimet mélyen farmerom zsebeibe dugom.
-Ilyen az igazi Lita Kershaw?! - Mérem végig kíváncsian, beszéd közben a cigi a szavaimmal azonos ütemben mozog. Pimasz félmosolyra húzódik a szám, a Marlborot megpörgetem egyik oldalról a másikra nyelvemmel, végül hamuzok egyet, és kishíján a fele üveg sörömet el is tüntetem egy húzásra, aztán csak némán bámulom ahogy a holdban gyönyörködik.
-Mit szólnál hozzá, ha máshol folytatnánk a bulit? Egy kevésbé zajos, zsúfolt helyen?! - Lököm el magam a párkánytól, majd kigombolom az ingem -ami alatt még van egy rövidujjas póló is-, és a vállára terítem. Ezután jut csak el lomha tudatomig, hogy az ajánlatom elég kétértelműnek tűnhet.
-Nyugi! Nem akarlak gerincre vágni! Az első éjszaka jogát megtartom Eddienek. - Védekezően feltartom magam elé karjaimat, egy-két lépést hátrálva is mielőtt tényleg félreérthetné ezt az egész fasz helyzetet. Az meg nem épp államititok, hogy még szűz. Miután a pöcsfej exével összevesztek, az a gyászkoporsó bosszúból az egész giminek szétkürtölte. Bár nekem aztán hót' mindegy!
-Csak mutatni akarok egy fasza helyet. Ha benne vagy. - Gyűröm ismételten zsebeim mélyére kezeimet, és még egy ártatlan vállrándítást is beiktatok. Ha ezek után hajlandó lelépni velem, úgy visszavezetem magunkat a fülledt, zajos tánctérre, keresztül vágunk az embereken, végül beszállunk a folyosón található liftbe, ahol össze-vissza nyomogatom a gombokat mire megtalálom a megfelelőt.
-Szarkészen vagyok! - Erőtlenül elröhögöm magam, s amint a lift ajtaja kinyílik a földszinten, ösztönösen Litába kapaszkodom, csakhogy biztos kihúzhassam magam után, mielőtt itt a nagy kokain mámor közepette még egy kört menne a felvonóval.
-Biztos, hogy nem ehhez vagy szokva, de csak mondom, hogy nincs kocsim, szóval busszal megyünk. - Lovagias vagyok, mint mindig, így annak rendje, s módja szerint időben figyelmeztetem, miszerint lejjebb kell adnia úri igényeiből, ha úgy dönt, hogy velem tart.
-És kurva jó lenne azzal menni, mert a következő már éjszakai járat és több, mint fél óra múlva jön! - Mutatok az út túloldalán lévő buszmegállóba sután, ahova épp a következő percekben gurul be a fapados BMW.
-Húzás! - Szorítok rá egyik csuklójára, és húzni kezdem magam után az úttestre, körül se nézve. A ránk dudáló sofőrök számára az egész manőver egy kettős öngyilkosságnak tűnhet, de ha már mi nem is, legalább a volán mögött ülök vannak annyira józanok, hogy időben lefékezzenek. A busz már épp jelez, hogy záródnak az ajtók, mikor az utolsó pillanatban, Pókembert meggyalázó módon felugrok rá, és még Litát is pont magam után tudom húzni a záródó ajtók között, anélkül, hogy egy haja szála is görbülne. Remélem.
-Hopp! - Szakad ki belőlem, mikor a buszsofőr kövér gázt ad, én pedig a lendülettől az egyik fém kapaszkodónak esek, a Kershaw lányt ösztönösen a mellkasomra húzva.
-Hát, ezt nem így terveztem. - Jegyzem meg, majd elröhögöm magam, mint egy idióta.
-Elvileg négy megállót megyünk. - Szemléltetem vele is a terveket, s mivel a busz csaknem teljesen üres, elterpeszkedve levágódom egy négyes ülésbe.

Biztatása hallatán -miszerint mutassam meg hogy kell igazán bulizni-, harsányan, cseppet sem visszafogottan felröhögök, fejemet is hátra vetve egy pillanatra. Miután kiszórakoztam magam, ismét övé minden figyelmem, az idióta vigyor persze továbbra sem szűnik meg létezni a pofámon, ugyanolyan szórakozott, cseppet sem komoly fejet vágva ülök vele szemben. Tisztában vagyok vele, hogy a legjobb az lenne mindenkinek, ha a Noah-val történt incidenst soha többé nem emlegetnénk fel sehol -ezt főleg azok érezhetik így, akik élőben, premier plánban nézték végig ahogy félholtra verem, biztos komoly lelki traumát okozott nekik, vagy hát tudja a pöcsöm-, de valahogy sikerül eme kényes témához kanyarodnunk, és az én nemlétező lelkiismeretemnek is könnyebb, ha beszélek róla... Az azért ad némi megnyugvást, hogy életben van, és maradandó károsodások nélkül hagyhatja majd el idővel a kórházat. Talán ennek köszönhető, hogy ennyire lazán kezelem a szitut.
-Hát, lehet hogy már a kórház helyett a ravatalán lehetne őt csak meglátogatni, de inkább ejtsük ezt a témát. Csak elbassza a hangulatot. - Ezzel rövidre is zárom, legalábbis én nagyon próbálkozom, majd a legutóbb kikért sörömből felhajtok egy kövér kortyot, és elégedett vigyorral, kissé öntelten figyelem, amint Lita újfent a szájához emeli a vicces cigit. Ez az kislány! Nem is vagy te olyan kis szerény, szabálykövető, mint amilyennek a suliban eladod magad.
-Számíthatsz rám! - Szórakozottan rákacsintok. Egész aranyossá teszi az arcán megjelenő pír, ahogy zavarát palástolni próbálja. Tényleg összeillenek Eddievel! Asszem.
-Íjjj! Én éppen szuper titkos infókat csúsztatok át neked a haveromról, próbállak valahogy összehozni titeket, erre te ennyire könnyen, kíméletlenül a szívembe marsz?! Ez olyan volt, mint egy arcon csapás. - Drámaian a képemhez kapok, mintha tényleg elcsattant volna egy pofon, aztán csak felnevetek, végül szimplán magam elé mosolyogva elgondolkozok a feltett, minden bizonnyal ironikus kérdésen. Ujjaim közben egy kósza sörös kupakot forgatnak a pulton.
-Hát, szerintem relatív, hogy ki nevezhető gyökérnek. Ha jobban megismernél, például a nem gyökér oldalamat, lehet máshogy vélekednél rólam. Mondjuk az Istenkirálycsászár jelző sokkal jobbat tenne az egómnak, mint a gyökér, de tudod mit? Várjuk meg az este végét, lehet addigra másképp fogsz vélekedni rólam. - Sejtelmesen rákacsintok, s alig észrevehetően megnyalom kiszáradt szám szélét, mikor a cigi végét újfent ajkaihoz emeli.
-Elég kellemes meglepetések ezek. Miért rejtegeted őket?! Kezdek kételkedni benne Szöszi, hogy az a kimért, bíráskodó, eminens éned, amit a gimiben is mutatsz, a valódi. Akit most látok, mindenesetre jobban tetszik. - Ezt elkönyvelheti egyfajta bóknak, de felőlem meg is sértődhet rajta. Tojok én rá!
-A fű csodákra képes! - Teszem még hozzá szórakozottan, s kicsit megemelem felé a cigit, mikor átadja nekem, mint amikor tósztot mondunk és megbillentjük a társaság felé a poharunkat. Hosszan kiélvezem a cigi ízét, engedek az agyamat ostromló, zsibbasztó hatásának, itt az ideje kicsit kikapcsolni.
-Ne csináld, még a végén tisztára zavarba jövök! - Legyezem meg a fejem, ahogy azt a kényes picsák is szokták, amikor valaki bókol nekik. Ezután egy rövid időre magára hagyom Litát Miss.Marijuana bódítóan szórakoztató társaságában, hogy a vécében elintézzek két, igen fontos dolgot is egyszerre. Távollétem nem tart túl sokáig, ám nagyon úgy fest, hogy ez a pár perc bőven elég volt a szöszkének ahhoz, hogy csaknem teljesen lealjasodjon.
Mondandója hallatán meglepetten a homlokom tetejére ugranak szemöldökeim.
-Én?! Az kizárt! - Röhögök fel, és hát nem kell mondanom mennyire kedvemre való a látvány, ami Lita őrületes seggrázása közben fogad. Azért eltudnám nézegetni még egy darabig... Az én mozdulataim, lépéseim koránt sem olyan vérprofik, mint az övé, próbálom tartani vele és JLO-val az iramot, bár így totál benyomva kurva nehéz. Azért néha a derekára, csípőjére, és egy-egy hirtelen mozdulat alkalmával kicsit délebbre is mozdulnak a kezeim.
-Hát, az élet tele van meglepetésekkel! - Hazudnék, ha azt mondanám, egy pillanatra nem értettem félre hirtelen közeledését, de aztán észhez térek, s amint a DJ számot vált, úgy fordulok a bárpult irányába.
-A fűtől mindig dög szomjas leszek. Kikérek még két sört. - Kiabálom túl a zenét, majd újabb cigire gyújtok -ezennel simára-, és mialatt átfúrom magam a tömegen, az égő bagót két ujjam közé szorítva, egy harsány ordítással együtt emelem a magasba a karomat.
-Földet a DJ-re! - Nem rejtem véka alá a véleményem. Szeretem Metallicát és a többi, őskövület rock klasszikust is, de.... nem egy ilyen helyen. Ne mááár!
Viszonylag gyorsan hozzájutok a két malátához, s mire visszaérnék Litához, egy újabb éles váltás következik -már ami a zenét illeti-, s én teljes megadásban biccentem hátra a fejem a következő, összeborulós, kurvára nyálas szám hallatán.
-Ezt nem hiszem el! - Nyögöm lemondóan, majd sóhajtva a pultra helyezem a két üveget, s lovagiasan Lita felé nyújtom jobbomat, ha elfogadja, akkor élete legkínosabb három percét fogja átélni... Nem vagyok jó ezekben a dölöngélős, összeborulós táncokban, főleg ilyen nem épp tiszta elmeállapotban, de megteszem amit a haza megkövetel. Egyik kezem a derekán, másik a kacsóját tartja, az idegszálaim pattanásig feszülnek, ahogy próbálok úrrá lenni magamon. Az ember bekúrva tesz olyanokat, amiket józanul nem csinálna. Bár én józanul is teszek olyat, amit bekúrva is szoktam, szóval... ennek semmi értelme. Derekán nyugvó kezem éppen csak egy arasznyit csúszik lejjebb, annyira, hogy csupán ujjbegyeimmel érintsem kerekded fenekét. Így már legalább én is elmondhatom magamról, hogy volt valami közöm a Kershaw lány formás seggéhez. De ennyi az egész!
-Kezd ellaposodni a buli. Van kedved kicsit feldobni? - Súgom a fülébe. Ennél a közelségnél nincs szükség a több száz decibelen történő ordításnak. Amennyiben figyel, úgy fejemmel a tágas erkély felé bökök. Amint megkapom az engedélyt, először a két üveg után nyúlok, majd megragadom a kezét, hogy az andalgó tömegben ne veszítsük el egymást, és a kiszemelt úticél felé kezdem terelni kettőnket. Udvariasan kihúzom előtte az erkélyajtót, előre engedve őt. Odakint a friss, hideg, éjszakai levegőn máris sokkal jobban érzem magam. A mellkasomon átívelő hasi-tasimból előkotrok egy kis zacskót amiben nem liszt van. De nem is porcukor....
-Ki akarod próbálni? - Tartom fel kettőnk közé. A döntés rajta áll. Nem erőszak a disznótor. Ha úgy gondolja, kicsit még adna az élvezeteknek, úgy egy keveset, éppen csak egy vékony csíkot kiszórok a korlátra neki, és adok egy gyorstalpalót arról, hogy hogyan tudja hatásosan, jó mélyen az orrába szívni. Amennyiben visszautasítja, úgy én szívom fel.

Csodálkozva szöknek szemöldökeim a homlokomra, majd szép lassan elmosolyodom, s ameddig mondja megállíthatatlanul, kitartóan a magáét, elismerő arckifejezéssel a pofámon, kissé felé emelem a Malibum maradékát, s mire lehúzom annak végét, Lita is befejezi az igazságosztó szónoklatát.
-Nem vagy semmi! - Röhögök fel, miután egy nagyot nyeltem a lónyálamból.
-Azért titeket se kell félteni, megéritek a pénzeteket! Állandóan rinyáltok milyen szar nektek, meg hogy meg kell felelnetek a szüleiteknek. Hát, marha fasza lenne, ha a legújabb, trendifaszom iPhone-ért, meleg, fancy, kimondhatatlan nevű kajákért és saját bejárónőért cserébe csak ennyi lenne a feladatom. Megfelelni a rohadt gazdag szüleimnek. - Na jó, ez azért így elég álszent, és önsajnáltató duma. Valszeg akkor sem lennék másmilyen, ha a szüleim szarásig lennének zsé-vel. Az elveimtől még egy tűzpiros Ferrari coupé sem lenne képes eltántorítani... Na jó, mondjuk azt, közel lenne a célhoz. De ez a veszély nem fenyeget, valószínűleg soha, még csak a közelében sem leszek ilyesfajta lehetőségnek, szóval továbbra is szarok a világra, meg úgy mindenkire. Ma egész biztosan! Hisz olyan szerencsém van, hogy a kimért, rideg, nagyképű Kershaw lánnyal bulizhatok. Ez elég nagy kiváltság még számomra is! Jobb, ha a bizalmába férkőzöm, egy gazdag barát mindig jól jön...
-Pff... milyen egy jó buli? - Megszakítva gondolatmenetemet, slukkolok egy mélyet a már szinte csonkig égett bagómból.
-Hát, nem ilyen az tuti. A pórnép máshogy szórakozik, tudod... - Féloldalas, kissé cinikus mosollyal rákacsintok, szándékosan élve a célzással, már ami a kettőnk közti társadalmi különbségeket illeti. Igazából ez az egész "teszem a picsámat mindenki előtt, osztályelső vagyok és satöbbi." csak egy rohadt álca, amit a hozzá hasonló csajok magukra öltenek, csak hogy ne okozzanak csalódást anyuciéknak, inkább távol tartják magukat a félreérthető helyzetektől, balhéktól, hogy ne kerülhessenek a gimi, azon belül is az undorító pletykák középpontjába. Tudom én hogy megy ez. Olyan profin szívta múltkor azt a Jointot, mintha füvescigivel a szájában született volna. Biztos páratlan lehet a technikája...
A pletykát említve csak hanyagul vállat vonok. Hiába, az emberek imádnak rólam témázgatni, lenyűgözöm őket. Kinek mit dobott a gép, ugyebár...
-Ma született bárány. - Jegyzem meg gúnyolódva, majd Noah szarul végződött bulija is terítékre kerül, nekem meg hirtelen zuhanórepülést vesz a kedvem. Sokszor eszembe jut. Na nem azért, mert aggódnék érte, felőlem aztán meg is dögölhet ott ahol van. Inkább magam miatt rágom a kefét. Hogy mi lesz, ha valaki mégis jelentette a dolgot a rendőröknek, engem kiskorúak börtönébe zárnak, a muter végleg megborul, Nickéket pedig állami gondozásba veszik?! Soha nem akarnám a testvéreimet ilyen sorsra juttatni!
-Az egész csupán egy baráti figyelmeztetés volt. Csak hogy tudja hányas a kabát, és hogy nem mocskoljuk be azt, ami nem a miénk. - Még mindig elkattan az agyam, ha felidézem ahogy egymáshoz simulva táncoltak, mintha az egésznek nem lenne semmiféle következménye.
-Ezt örömmel hallom. - Fújok ki egy újabb adag sűrű, gomolygó füstöt hosszasan elnyújtva, megkönnyebbült sóhajomat palástolva ezzel.
Vigyorognom kell , amikor szemet szúr mennyire zavarban van Eddie említése hallatán. Vagy kavarnak, vagy... nincs is vagy! Ezek ketten tuti kavarnak. A pöcsömet is rá merném tenni! Talán...
-Azt jól teszed! - Nyugtázom mély, dörmögő hangon, közben az elém rakott felespoharat cirógatom, figyelemmel kísérve ahogyan a kicsapódott hideg pára lefolyik a pohár oldalán.
-Ha engem kérdezel, bár nyilván leszarod a véleményemet, de szerintem jól néznétek ki együtt. Jobban, mint Rickel. - Sandítok fel rá egy visszafogottabb mosollyal, szemeimből láthatja, hogy komolyan beszélek.
-Miért, el kellett volna szopogatnom, a pohár alját pedig orális kényeztetésben részesítenem? - Gúnyolódom egy keveset igazi faszfej módjára, majd lenyalom a lime utolsó maradékait is ujjbegyemről. Ezután, hogy kiengeszteljem amiért kénytelen ma estére elviselni egy seggfej társaságát, kikérek neki még egy sört, magamnak pedig egy Sommersbyt. Ez már annyira gáz, hogy... baszd meg!
-Hát, tudod, a trinitys pletykák előbb utóbb mindenkit utolérnek. - Nevetek fel harsányan, majd felé emelem az üvegem, és lehúzok egy jókora kortyot belőle, végül -hogy javítsunk a buli hangulatán-, már tekerem is a spanglit.
Az este folyamán a sokadik sokk akkor ér, amikor halál lazán kikapja a kezemből a cigit, és olyan mélyet tüdőz belőle, hogy abba az én mellkasom is belefájdul. Ez a csaj durvább, mint amilyennek elsőre mutatja magát!
-Hát azt látom, baszki! Öcsééém! - Füttyentek elismerően, és hogy magamhoz térjek, én is mélyet szívok a marijuánás cigiből.
-A fények? Neeem! Alapból jól nézek ki! Csak nem felnyitotta a szemed a fű és a tequila egyvelege?! - Vonogatom meg a szemöldökeimet. Igazán megtisztelő, hogy most enyém a választás joga.
-Rendkívül nagylelkű vagy Kershaw, de szerintem ne keverjük, még a végén baj lesz belőle... - Rákacsintok, értse ahogy akarja, és kikérem a következő kör tequilát, hozzá a szükséges "résztvevőket", és az előbbihez hasonlóan, egy undorodó borzongással együtt le is döntöm. Ameddig leöblítem a sommersbyvel, addig újfent Lita felé nyújtom a cigit. Még a végén kárba vész! Ha visszakerül hozzám, akkor természetesen én is mélyet szívok belőle. Máris kezd jobb lenni a buli!
-Miért? Te félsz tőle?! - Szivatom egy kicsit, ám ahelyett, hogy az ő reakcióit, vonásait figyelném, kitartóan elbámulok a válla fölött, tekintetemet valamelyik büdös lábú kis szarrágón pihentetve, egy pillanatra sem hagyva, hogy elvesszen a tömegben.
-Minnyá' jövök, brúzolok egyet, bocs. - Érintem meg a vállát, s amint felállok, a kölyök menekülőre fogja. A lehető legrosszabb utat választja. Nem sokkal utána lépek be én is a férfi hugyoldába. Az ajtónak háttal lévő piszoárnál áll, egész testében összerezzen amint meghallja kivágódni az ajtót.
-Helló! - Köszönök úgy, hogy biztosan hallja, és a tőle kettővel arrébb lévő piszoárhoz lépek. Szemem sarkából érzékelem, hogy végig engem bámul. Nem tudom elképzelni, hogy azért teszi, mert buzi és ki akarja verni rám, vagy mert annyira be van tojva, hogy azt is elfelejtette hogy kell kinyitni a slagot. Mindenesetre én hamarabb végzek. Leöblítem magam után a piszoárt, és mielőtt elhaladhatnék mellette a mosdók irányába, megállok mögötte, észrevétlen túrva bele farzsebébe ahol a telefonja is van.
-Ha még egyszer meglátom, hogy videózol, vagy fényképezel, feldugom a seggedbe a szar mobilodat, vágod?! - Szűröm fogaim közt, hangomban fenyegető éllel, majd egy laza mozdulattal bedobom a telefonját a piszoárba, épp amikor végre sikerül produkálnia valamit. Ezután kezet mosok, majd az egyre inkább gyűlő embertömegen keresztül visszaküzdöm magam Litához, és a kezem nyújtom felé, felkérve őt egy kis rongyrázásra. Én nem tudom mi a fasz történt itt ameddig bent voltam, és hogy mi ez a hirtelen, éles váltás -már ami a zenét illeti-, de kifejezetten jobban tetszik Jennyfer Lopez, mint azok a techno szarok amiket idáig nyomattak. Valszeg' azért, mert anyám elmondása szerint az apám valami mexikói bevándorló volt -azoknak meg ugye a vérükben van a latin zene-, és mert kezdek úgy beállni, mint a gerely.

Bár még meg sem történt, de szinte már érzem Aali tenyerét a pofásabbik felemen csattanni. Még ha a testem délebb féltekén elhelyezkedőről beszélnénk, talán nem is fájna annyira, de ezt már elkúrtam. Pontosabban akkor, amikor elindultam Litáék kettőse felé, hogy kihúzzam a látszólag gázos szituból. Igazából azt se értem, hogy miért segítek az "ellenségnek"?! Bár ez már csak amolyan részletkérdés. A bögyös Kershaw csaj igazából nem az én ellenségem, sokkal inkább Aalié. Engem nem különösebben kellene, hogy foglalkoztasson az az egész faszság ami van közöttük. Én pusztán csak szimpátiából, kötelességtudatból nem csipázom a csajt. Amúgy különösebb bajom nincs vele, bár tény, hogy ő sose kedvelt engem igazán. Nem értem miért?! Igazán megnyerő személyiség tudok lenni, ha épp nem a tapló cukrosbácsit alakítom.
Mondjuk ha az a bizonyos videó idő előtt eljut a csajomhoz, igazából baszhatom ezt az egész szimpátia utálatot. Még azelőtt kitépi a gerincemet, és agyonüt vele, hogy annyit mondhatnék, bakfitty. Asszem' nem gondoltam én át ezt az egész kapcsolatosdit anno. Egyszerűbb volt az életem ameddig nem tartoztam senkinek elszámolással, bár igaz ami igaz, Aali mellett nincs időm unatkozni...
-Szokták mondani, hogy páratlan a humorom. - Gúnyos félmosollyal rákacsintok. Visszautasítására -már ami a cigit illeti-, nem omlik össze sötét lelkivilágom, egyszerűen csak vállat vonok, és vele ellentétben füstölni kezdek, mint a gyárkémény. Szarok én rá, több marad nekem, és legalább nem kell elszámolnom a nemlétezőlelkiismeretemmel, hogy egy kiskorút akarok megcigiztetni... Mármint... na baszd meg...
A Rickre tett nem épp kedves megjegyzése hallatán kishíján belefulladok az imént letüdőzött füstbe. Hogy fojtogató köhögésemet enyhítsem, néhányszor ököllel megütögetem a mellkasomat, majd letörlök egy kibuggyanó könnycseppet a szemem alól, mely a csillapíthatatlan krákogásom hozományaként jelent meg.
-Az előbb mentettem meg a formás kuffered, máris ki akarsz nyírni?! - Halkan elröhögöm magam, már amennyire képes vagyok erre az imént átéltek miatt. Végül amilyen gyorsan jött a jókedvem, legalább olyan gyorsasággal el is tűnik, majd elgondolkodva végig mérem a szöszit.
-Hogy miért? Azért, mert ti lehettetek volna a szaros gimi álompárja. Nincs ezen mit tagadni, mind a ketten dögösek vagytok, és gazdagok, legalábbis anyuci, apuci biztosan. Gondolom ezek a tényezők sokban hozzájárultak a döntésedhez. - De mint tudjuk, minden szaros tündérmese véget ér egyszer, az elkényeztetett királylány magához tér, és akkor rájön, hogy akit eddig a szőke hercegnek képzelt, valójában csak egy beképzelt, nagyszájú senkiházi, akinek nincs semmi mása a fancy családnevén kívül, ami tegyük hozzá, nem miatta vált közismertté. No, de hát ez van, ezt dobta a gép, nem lehet minden srác olyan makulátlanul tökéletes, mint jómagam is...
-Húúú vigyázat, egy igazi rossz kislánnyal van dolgunk! - Gúnyolódom, kezeimet védekezően kitartom magam elé, és még hátrébb is hőkölök. Persze, a srác nyilván nem fogja nagyítóval vizsgálgatni ekkora tömegnél a személyiket, örül, hogy lyuk van a seggén és van ideje fingani. Bár, a jattot azért biztos van ideje átszámolnia mielőtt a zsebébe dugja... Nem hibáztatom érte. Az utóbbi hetekben elég jól beindult az üzlet, így bátorkodom én is egy tetemesebb összeget a pulton hagyni neki mielőtt visszafordulnék Litához. Próbálom nem észre venni, hogy milyen fejet vág a neon rózsaszín szívószállal, és gagyi kis esernyővel kidekorált malibum láttán.
-Pff... valahol biztos, de hogy itt nem, az tuti! - Mérem végig fanyalogva a bulizó tömeget, majd egy jókora kortyot lehúzok a kikért piámból. Persze mindenkinek más az ízlése. Litáé igen kifinomult a kivágott ruhák terén, de ha igazi buliról van szó, csapnivalóan szar... Vagy csak még soha nem szórakozott igazán jól.
Minnie egér amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is áll, amint megkaparintja a szokásos fejadagját. Nem is bánom.
-Milyen üzletbe? - Kacsintok rá, hozzá hasonlóan játszva a hülyét. Vagyis inkább a vakot.
-Mit vagy betojva?! Még egy pletyka a jelenlegi mellé ide, vagy oda már nem oszt, nem szoroz semmit. - Vállat vonok, mintha kurvára nem izgatna ez az egész, az igazság viszont az, hogy de. Nagyon is izgat. Ha tehetném, most azonnal megkeresném azt, aki kamerázni kezdett, és a szaros telefonjával együtt kihajítanám az erkélyről. Elég magasan vagyunk ahhoz, hogy biztosan ne élje túl egyik se...
-Amúgy, egyedül rajtad múlik, hogy belekeveredsz-e. De mivel ennyire tiszta, makulátlan életet élsz, biztosan nem fogsz. - Húzom egy kicsit az agyát, csak mert megtehetem, nincs tétje, és mert múltkor nagyon is jól láttam, amit láttam Eddieék koncertjén.
Büszke, öntelt vigyor húzódik végig a képemen, amint azzal a bizonyos házaspár jelzővel illet minket. Aztán szóba kerül a medencés buli, és egyszeriben letörlődik a vigyor a képemről. A csikket beledobom a mostanra kiürült poharamba, és máris egy újabb szálra gyújtok, idegesen kezdve el forgatni a bárpulton az éppen a kezem ügyébe akadt, árválkodó poháralátétet.
Néha még mindig érzem a medence klóros vizének, s Noah vérének a szagát keveredni, hallom a húga könyörgését, ahogy torkaszakadtából sikít... Ha Lita tudni akarja milyen egy jó buli, hát ilyen!
-Kevés túlzással asszem' mondhatom, hogy ja. Minden arra a bulira vezethető vissza. - Sóhajtva eresztem szabadjára magamból a lent tartott füstöt, orromon, számon keresztül egyaránt. Szinte csak képfoszlányok vannak meg abból az estéből. Csaknem teljesen kiesett minden. Talán jobb is így. Másnap a suliban hallottam valamit, hogy Noah kórházba került. Több emberhez is megpróbáltam odamenni, megkérdezni mi van vele, na nem azért, mert aggódtam, inkább csak tudni akartam, hogy mekkora szarba keveredtem, de bárki aki felé közeledni próbáltam, úgy elkerült, mint valami kikúrt pestisest.
-Csak nem te is ott voltál? Bár nem lenne ezen semmi meglepő, a Kershaw ikrek mindig, mindenhol ott vannak. - Szórakozottan felnevetek.
-A kis faszszopóról tudsz valamit? - Noahra gondolok. Természetesen. És ha ő is ott volt a bulin, esetleg hallott róla, akkor tudnia kell kiről beszélek, anélkül hogy megemlíteném a nevét. Azért nem árt tudni mennyire fogják megszorongatni a farkamat miatta...
Szerencsére nem kell a beszélgetésünknek a legutóbbi rémtettemről szólnia, így amint lehetőségem adódik rá, már terelem is a témát egy teljesen másik irányba.
-Ja, semmi. Csak az ember hall ezt-azt, ha a Trinitybe jár. Bár az ilyen szárnyra kapott faszom pletykáknak egyre kevésbé hiszek. - Nyomom el vigyorogva a szűrőig égett csikket.
-A szememnek viszont annál inkább! - Egy ravasz félmosollyal felsandítok rá.
-Látom azt amit talán mások nem. Elég régóta ismerem már Eddiet. És látom, hogy hogyan néz rád, nem úgy, mint a többi csajra. Bár ezért aligha lehet őt hibáztatni. - Mérem végig a szöszit újra szemérmetlenül. Nem vagyok vak. Bár ha így folytatom, Aali kikaparja a szemem.
-Bárhogy is alakul, csak ne baszd át, oké?! - Kapom el a tekintetét. Az este folyamán talán ez az első olyan pillanat, amikor tök komolyan beszélek. Eddie rendes srác. Egy kicsit talán defektes, de attól még jó srác, megérdemelne egy normális lányt, normális kapcsolatot.
A tequila shot hallatán mindkét szemöldököm a homlokomra ugrik, de már túl késő lenne a foggal-körömmel való tiltakozáshoz. Pedig a rövidektől és a sörtől tényleg elmegy a maradék józan eszem is.
-Váo, a Kershaw lány pont velem akarja jól érezni magát? Képes lennél ennyire lealacsonyodni? - Ugratom, kérdőn felvonva az egyik szemöldökömet, még akár komolynak is tűnhetek, ha a képemen játszó ravasz, rohadék félvigyor nem árulna el.
-Ha tudnád mennyire kurvára utálom a tequilát! - Nézek fintorogva a feles pohár aljába, és követve a példáját -annyi különbséggel, hogy én a citromot és a sót a hüvelykujjamról nyalom le-, jómagam is legurítom a tequilát, hozzá hasonlóan megborzongva a pia utóhatásától.
-Fúh baszki! - Fintorgok még egy sort, velősen adva a tudtára, hogy mennyire nem bírom ezt a szart, majd kikérek egy sört, most már mindegy alapon.
-Kérsz valamit? - A rendeléssel megvárom Litát, és aszerint kérem ki a következő kört, hogy ő mit rendel.
-És amúgy tetszik? Mármint Eddie. Vagy már jártok is? - Kíváncsiskodom egy sort kettőjükről, miközben szépen, sorban kipakolom azt a kevés dolgot, ami egy füves cigi tekeréséhez szükséges. Papír, fű.
-Ne csinálj úgy mintha még sose láttál volna ilyet. - Vonogatom meg a szemöldökeimet célzás értékűen, s le sem véve róla a szemem, megnyalom a papír mindkét oldalát, hogy könnyebben össze tudjam tekerni. Végül a számba dugom, de még nem gyújtom meg a végét. Helyette a füléhez hajolok.
-Láttam, hogy múltkor hogy járt körbe köztetek az a cigi, és gyanítom, nem egy Marlboro volt. Spangli Bob tőlem vette... - Ezzel rákacsintok, majd eltávolodom, és ha elfogadja, akkor felkínálom neki az első slukk lehetőségét.

Nem kellene, hogy így legyen, hiszen mégis csak én kezdeményeztem a kamu pasi szerepét, azért némiképp mégis váratlanul ér amint tenyere mellkasomra simul. Érezheti is, ahogy kósza érintésétől megfeszülök, kurva nehéz türtőztetni magam, legfőképp úrrá lenni a mimikámon. A pofám az, ami pillanatok alatt elárul... Ezt a fosom egy helyzetet, komolyan! Jobb döntés lett volna a Provident, és az, ha inkább kirángattam volna Ezrát a bulizó tömegből, hogy árjuk uszítsam. Bár, amennyire be van állva, szerintem őt nagyobb szarból kellett volna végül kimentenem, mint amiből épp Litát igyekszem kihúzni mielőtt belefulladna. Minden jel arra utal, hogy az utolsó pillanatban érkeztem.
Bármennyire is kínos a szitu amibe keveredtem -nem véletlenül rúgtak ki a színjátszó szakkörből, 'allelujah!-, tartom magam az eredeti tervhez, még annak ellenére is, hogy Aali bármelyik pillanatban felbukkanhat a tömegben, hogy egy krumplinyomóval kipréselhesse a maradék szuszt is a golyóimból. Hiába nem vagyunk együtt épp -hivatalosan-, ez nálunk már csak így működik. Attól még ő az én tulajdonom, és azt hiszem fordítva is ugyanez a helyzet. Még ha sérti is a büszkeségemet ezt bevallani.
Amúgy meg Mrs.Potts elmehet a picsába, meg ahova akar, nem lehetek annyira csapnivaló színész, ha Ricky fiú látszólag bekajálja a kis színdarabunkat. Bár az az igazság, hogy tőle pont ezt vártam. A mai napig nem fogom fel, hogy hogy lehet ösztöndíjas, de ez mit sem számít, ugyanis a padlóról összekapargatott önbecsülésének megmaradt darabjaival tovább áll, én pedig végre elűzhetem ezt az egész kínos szitut egy megkönnyebbült sóhajjal. Összeölelkezni a nőm volt legjobb barátnőjével, aki neheztel rám, minden bizonnyal a "legdurvább mazochista kínzásfélék" listájának valamelyik dobogós helyén van. Kurva gáz!
-Zsákot?! Neee, azt semmiképp se! Még a végén elfelejtenél levegőt venni. - Alapjáraton nem bírom az ilyen szőkenős sztereotípiákat, de ez most egyszerűen égetett belülről. Jóízűen, cinikusan bele is vigyorgok a csinos, riadt őzike pofijába, majd az övtáskába nyúlok ahonnan kisvártatva előkerül egy doboz bolti cigi. Kivételesen nem vicces változata.
-Kérsz? - Kínálom meg udvariasan, az előbb kivett szálat fogaim közé szorítva. Ha a rák etetés mellett dönt, úgy vagyok annyira lovagias, hogy meggyújtsam neki a cigi végét, amennyiben visszautasítja, legalább több marad nekem.
-Tetszett amit mondtál a korcs exednek a suttyókkal való kavarásról. - Egy féloldalas vigyor keretein belül rákacsintok, majd jön a kiakadás, a feminista szövegelés, és a kedvem máris lezuhan a pincébe. Sőt, az alá! Ennek köszönhetően mélyet slukkolok a cigimből, orromon, számon fújva ki a füstöt, egy pillanatra el is veszve benne.
-Figyi, nem toom', de kajak! Talán így vagyunk kódolva. - Amolyan leszarom stílusban vállat vonok, kezeimmel farmerom zsebeibe túrva, nyelvemmel pörgetve közben ajkaim közt a félig leégett bagót.
-Csak Ön után hölgyem, arra tessék. - Játszom itt a meglett úriembert, kezemmel jelezve, hogy menjen csak előre, én itt leszek végig mögötte.
-Sört?! Csak vigyázz, el ne kérje a mixer a személyidet, mert akkor a legdurvább amit ma este inni fogsz, a rostos narancslé. - Nevetem el magam harsányan. Csak szivatom. Csóró pasi tök egyedül van, annyi rendelést kap percenként, hogy le se szarja hány éves vagy, azt se venné észre, ha valaki cumisüveget tartana oda, hogy töltse meg neki egy kis vodkával. Hát, nem lennék a helyében.
-Igazából Ricket még nem láttam normálisnak, szóval abszolút jogos a felvetésed. - Értek egyet az igen csak agytröszt meglátásával, majd féloldalasan leülök a bárszékek egyikére, szembe fordulva vele, a pulthoz közelebb eső könyökömmel a márvány lapot támasztva.
-Egy sör és egy Malibu lesz almával. Kösz pajti! - Intek szerencsétlennek, ezt követően alaposan elnyomom a csikket a hamutartóban, hogy aztán máris egy újabbért nyúlhassak. Csak hogy minél később kelljen reagálnom az Aalival kapcsolatos felvetésére. Nem mondhatnám, hogy ez a szerencsenapom.
-Nem is azért vagyok itt, hogy hajnalig ropjam. - Keserédesen belemosolygok a bárpultba, s ekkor elém kerül a sör, Lita elé pedig a Malibu.
-Nehogy megmerj szólalni! A sörtől hamarabb fejre állok, mint a marijuanatól, a pezsgőre, ami az itallapon van, nincs pénzem, a koktél felhozataluk meg elég fos, szóval... maradt ez. - Hamar megcserélem a poharakat.
-Igyunk arra, hogy Rick egy barom! - Pofátlan félvigyor játszik a képemen, majd a füstölgő cigit megtámasztom a hamutálon, és kicsit megemelem felé a poharam, majd bele is kortyolok.
-Helló Zain! - Érkezik kisvártatva az ismerős, cincogó hang. A hideg ráz tőle.
-Szia Minnie egér! Mi a pálya? - Azért hívjuk így, mert tényleg olyan a hangja. Amúgy meg csak Becca az, a végzős osztály Cindy Laupere. Úgy néz ki, úgy öltözködik, úgy hordja a haját, mintha megragadt volna valahol a hetvenes, nyolcvanas években. És állandóan be van állva. Esküszöm ijesztő a csaj!
Miután rájön, hogy társaságom van, ráadásul nem is akárki, rögtön a Kershaw lány, látszik rajta, hogy elbizonytalanodik, így a nyílt beszéd helyett inkább a fülemhez hajol, hogy belesuttogjon. Fű, valami olcsó rövid ital, és izzadtság szaga van. Körbe pillantok, majd a táskába nyúlok ahonnan előkerül egy tasak, benne a metamfetaminnal, amit mindig kér. Egész jól indul az este.
-Tizenöt. A múltkori tartozásoddal együtt húsz. - Átnyújtja a kért összeget, amit gyorsan, gyakorlottan pörgetek át ujjaim közt, majd teszek el szépen a táskába.
-Nem láttál semmit, okés?! - Kérdésnek, kérésnek tűnhet, de sokkal inkább volt egyfajta utasítás ez részemről, természetesen Litának címezve.
-Aalival gondjaink vannak. Épp szünetet tartunk. Ennyi a nagy sztori. - Nem viszem túlzásba, kiönthetném neki a lelkem, de mégis miért tenném? Alig ismerjük egymást, különben is, elvileg kölcsönösen nem bírjuk a másik képét.
-Mi van Eddievel? - Vonom fel kíváncsian egyik szemöldököm, majd újabbat kortyolok a malibumból és közben szépen betöltök egy füves cigit a pult alatt, nyelvemmel nyálazva végig a papírt, kíváncsian fürkészve közben az arcát.

Kizárólag azóta járok ilyen gyerekzsúrokra, amióta én magam is terjesztem a cuccot. Az ilyen bulikon kiadósra szokott hízni a tárcám. A pénz egy részét nyilván le kell adni a nagy kutyának, de azért valamennyi csurran cseppen nekem is, hol több, hol kevesebb. A lényeg, hogy miután szétszórtam a narkós úri picsák és köcsögök közt a szajrét, általában rögtön fel is szívódok. Na jó, néha még belefér egy cigi meg valami lónyál, hogy ki ne száradjak, de alapjáraton nem vagyok az a tipikus buli-huligán, mint például Ezra. Szeretek távol lenni az emberektől. Legfőképp azoktól, akiknek a pofáját így is elkell viselnem napi szinten a suliban.
Éppen ezért fingom sincs miféle indíttatásból akarok szóba elegyedni a szőkével, infókat akarok gyűjteni Aaliról, vagy egyszerűen csak az xl-es méretű lökhárítói vonzanak?! Az is lehet, hogy puszta megérzés az egész. Hogy nekem ott kellene most lennem, elhárítani egy esetleges problémát. Melynek a forrása kisvártatva meg is érkezik mellé, nem más, mint Faszszopó Rick személyében. Nem igazán szoktam a felfigyelni a szárnyra kapott gimis pletykákra -kivéve akkor, ha a csajomat is megemlítik-, de mintha azt rebesgetnék, hogy ezek ketten azért szakítottak, mert Lita eljárt kúrálni Eddiehez. Az a verzió is eljutott már hozzám, hogy Ken azért dobta Barbiet, mert Barbie még szűz és beijedt, amiért Ricky fiú bebocsátást kért a Szentgrálba. Tököm se tudja melyik az igaz, amúgy rohadtul le is szarom, de jobbnak látom rajtuk tartani a szemem. Rick már így is eléggé a bögyömben van, és ha a múltheti pofonokból nem értett, majd talán a következőből fog...
Némi feszültség támad bennem, el is lököm magam az asztaltól, hogy a tömegen átnézve figyelemmel követhessem kettősüket. Nem vagyok épp egy született zseni, de a testbeszédből még én is könnyen olvasok, pláne akkor, ha az ellenkező, vagy védekező, esetenként még társul is a kettő. Ujjaim szorosabban zárnak a kezemben tartott piros papír pohár körül, feszülten figyelem ahogy Lita után indul. Többen is rájuk néznek a környezetükben, de nagyon úgy tűnik, hogy nem mernek, vagy inkább csak nem akarnak közbeszólni.
-Faszom bele... - Morgom magam elé kelletlenül. A gimi az utóbbi időben a szokottnál is többet néz a körmömre, ezért ha tehetem, inkább csak csendben meghúzom magam a háttérben, nincs több lógás, késés, és az anyag terjesztését is befejeztem a suli falai között. Nem kockáztathatok. Most viszont nem tehetem, hogy szemet hunyok az egyértelmű történtek fölött. A szűrőig égett csikket ledobom a faszom tudja hány csilliárd dollárt érő padlószőnyegre, conversem sarkával alaposan belepasszírozva az anyagba, hogy tuti ne gyulladjon ki, majd elindulok. Néhány, az utamat álló embert nemesegyszerűséggel arrébb lökök, csakhogy biztosan ne téveszthessem őket szem elől, és amikor végre utolérem a párost, a szőke csuklója után nyúlok, hogy visszarántsam, ezzel magam mellé kényszerítve, már-már kínosan intim közelségbe kerülve, egyik tenyeremet jelzés értékkel a derekára simítom.
-Bocs, hogy késtem! - Mondom mindezt olyan hangerővel, hogy mind a ketten meghallhassanak.
-Valami baj van Rick?! - Számon kérően, félig felvont szemöldökkel nézek rá. Nagy erőfeszítésekbe kerül, hogy komoly tudjak maradni, ugyanis legszívesebben a pofájába röhögnék, amikor meglátom a képét borító kék-zöld monoklikat.
-Lita ma velem van. - Kacsintok a mellettem állóra. Fél perces adásszünet következik, Rick eközben kettőnk közt járatja a tekintetét, látszik a fején, hogy épp most frissít a Windows, és még össze kell raknia a képet.
-Mi van?! Most már ilyen suttyókkal is kavarsz? Szánalom! - Méri végig Litát egy merő undorral a képén, majd felém fordul, fenyegetően a mellkasom közepébe bökve mutatóujjával.
-Veled pedig Jefferson, később még számolok!
-Persze, persze tudjuk, csak előbb szedd össze a fogaidat, jó? - Kacsintok rá egy jóízű vigyorral, ezek után rövid ideig még megy a néma fasz méregetés, végül feladja, sarkon fordul, és úgy viharzik el mellőlünk, mint ahogy Piton szokott a Harry Potter filmekben. Amint megbizonyosodom róla, hogy látó távolságon kívül van, sőt, a lakosztályt is elhagyta, elhúzódóm a csajtól. Kelletlenül félrehúzom a számat, amint szembesülök vele, hogy többen is végig nézték ezt a ZS kategóriás színdarabot, és valszeg' már megy is körbe a pletyka messengeren arról, hogy mi ketten kavarunk... Fasza.
-Nem akarok tapló lenni, de... ha egy kicsit visszafogottabb göncbe jöttél volna, akkor biztos nem áll beléd. - Jól néz ki, nincs ezen mit tagadni. Biztos ő is tisztában van az adottságaival. Akkor viszont ne rinyáljon, inkább használja ki őket...
-Hozzak valami frissítőt erre a nagy ijedtségre? - Egyik kezem farmerom zsebébe túr, másikkal a hátunk mögötti bárra bökök. Nem feltétlenül alkoholra gondolok. Nem célom leitatni, bedrogozni őt, hogy aztán megdugjam hazafelé valamelyik sikátorban. Annál azért még belém is több erkölcs szorult. Tekintettel kettőnk nem épp rózsás kapcsolatára, igazából nem is akarom őt túl sokáig pátyolgatni. Egyszerűen csak jó fej akarok lenni vele, és utána már lépek is tovább a magam dolgára.

Az elég szarul elsült medencés buli óta nem igazán kerestem az emberek társaságát. Egyedül Ezra volt az, akit még csak-csak megtűrtem magam mellett. Kénytelen voltam, ugyanis hiába küldtem el ez alatt a pár nap alatt a halál faszára, mindig visszajött. Komolyan mondom, rosszabb, mint egy bumeráng. De legalább sose jön üres kézzel...
Jax, a suli nagymenő kis gyökere állítólag ma megszervezi az évszázad, nem is, az évezred buliját a Ritz Carltonban. A suliban így hirdette a talpát nyalogató kis sleppje, a csaja meg úgy kábé a buli előtt egy héttel elkezdte a gimit teleszórni rohadt, csili-vili hirdetésekkel, amin megtalálható a pontos helyszín, a dress code és a buli kezdésének időpontja. Ha nem én lennék a suli "cukrosbácsija", valószínűleg a szálloda száz kilométeres körzetéből is ki lennék tiltva, nem vagyok elég sznob ehhez az úri társasághoz. De egy jó buli elengedhetetlen "kelléke" a drogdíler, ugyebár...
Mióta Aalival fasírtban vagyunk -már megint-, megfordult a fejemben, hogy inkább itthon kéne maradnom, lóvé ide, vagy oda. De a pénz ugyebár nagy úr, főleg akkor, ha a muterodnak derogál elmennie vécét pucolni, a testvéreid meg már napok óta kukoricapelyhen élnek, és akkor még Ezra meggyőző képességéről nem is ejtettem szót. Jobb ez így mindenkinek.
-Úgy nézel ki, mint egy telibe szart búvárruha! - Állapítom meg nemesegyszerűséggel, amint megáll a házunk előtt az apja Porsche-jával és kiszáll. Valami idióta napszemüveg van rajta -ESTE!-, azzal a buzis, lila színű, bársony -vagy tököm se tudja milyen anyagú pontosan, az biztos, hogy undorítóan fénylik és csúszik-, inggel, aminek a felső gombjait baszott a helyükre pattintani, így most premier plánba kilóg belőle a csupasz mellkasa.
-Kösz, te gyökér! - Harsányan elröhögi magát, majd ökölpacsira nyújtja jobbját, és tüzetesen, bíráló tekintettel végigmér.
-Hát, azért te se legyél elájulva magadtól. Úgy néz ki ez az ing, mintha a napközis tábor erre rajzolt volna papír helyett.
-Amúgy le se szarom. Oda megyek, szétszórom a megbízható tagok között a szajrét, akiket utálok azoknak felárat is számolok, és húzok a vérbe.
-Még mindig Aali miatt vagy így kiborulva? - Megpaskolgatja a karomat.
-Nem vagyok kiborulva, de amúgy ja. A tököm kivan már ezzel az örökös cívódással! - Nyafogok egy kicsit.
-Hát még nekem mennyire! Na, húzzunk az évezred bulijára!
-Ja, kurva jó. - Morgom egykedvűen, és ameddig Ezra vezet, én átszámolom a jelenleg nálam lévő cuccot, amit egy, a mellkasomon keresztbe rakott hasi-tasi rejtett zsebében tárolok.
-Eki van? - Hangzik el a kérdés a következő piros lámpánál.
-Vezetsz te barom, nincs kedvem tizennyolc évesen felcsavarodni egy villanyoszlopra. - Mormogom, miközben betöltök egy füves cigit, és benyálazom a papírt, hogy össze tudjam tekerni.
-Hallod, szopatsz?! Öt perc és ott vagyunk, annyi idő alatt úgyse üt be. - Szemforgatások közepette nyúlok a megfelelő kis tasak után, és halászok ki belőle egyet, majd helyezem rá némi undorodó fintorral a képemen Ezra kinyújtott nyelvére.
Az út hátra lévő részében Ezra átszellemülve őrjöng valami kurva idegesítő, kattos tekno zenére, én meg egyre idegesebben bámulom a telómat, hátha végre kapok valami üzenetet Aaliyahtól, de továbbra is csönd van. Még épp időben sikerül odaérnünk, ugyanis alighogy Ezra leállítja a motort, az Eki mintha már kezdené is kifejteni a hatását. A pupillái legalábbis akkorák, mint egy ház, és még annál is idiótábban viselkedik, mint ami a megszokott tőle.
Ameddig elérünk a szállodához, hülyeségek tömkelegét zúdítja a nyakamba. A porta pont olyan giccses, mint amilyennek elképzeltem. A személyzet tükör fényesre nyalja a segged némi borravaló reményében. A legfelső emeleten lévő lakosztályba kell mennünk. Eltámogatom Ezrát a liftekig, majd beszállva megnyomom a megfelelő gombot, és szinte pillanatok alatt megérkezünk.
A lakosztály ajtaja előtt két smasszer ellenőrzi, hogy szerepel-e a neved a meghívottak listáján, áttapogatnak, hogy nincs-e nálad fegyver, és ha zöld utat kapsz, már át is lépheted a mennyek kapuját. Odabent a szokásos, fülledt tömeg, hangzavar, villódzó fények, bömbölő zene fogad. Vannak, akik már most Walking dead-re itták magukat, és valamelyik kanapén, vagy épp a dohányzó asztal alatt fetrengenek. Ezra -mint mindig-, egy szempillantás alatt megtalálja a helyét, én meg egyedül maradok, a billiárd asztalt támasztva, mellkasom előtt összefont karokkal, reménykedve pásztázva a tömeget, de Aalit sehol nem látom. Legnagyobb meglepetésemre viszont a szőke hajú, nehézbombázó Barbie baba legalább annyira tanácstalanul keresi a helyét a tömegben, mint én. Felhajtom a poharam tartalmának maradékát, és már épp elindulnék felé, amikor valaki leszólítja. Szóval maradok a helyemen továbbra is, de valami azt súgja, hogy tartsam szem előtt a párocskát, mert lehet hogy még közbe kell avatkoznom...