Az új magánrendelő alig három hete készült el teljesen, de ezalatt a pár hét alatt jó pár új névvel bővült a betegeik köre. Még két kollégával osztozik az épületen, így folyamatosan jönnek és mennek a páciensek. Az ajtón belépve egy egyszerű recepció áll, bár nem is adminisztratív okokból, hanem biztonságiból. A váró helyiség kellemesen tágas, de ügyelnek arra, hogy ne legyen zsúfolt. Negyedórás eltéréssel vannak időpontjaik, így alig van egy-két olyan páciens, aki öt percnél is tovább látná a másik beteget. Az épület nem sokban különbözik a többitől és belül is inkább adja vissza a lakóház, sem mint rendelő érzését. A félemeleteken kaptak helyet a rendelők, egy-egy, a tökéletes elszigeteltség miatt. A rendelőnek szánt szobák tágasak, kényelmesek és jó a hangszigetelésük. Ám szintén biztonsági okokból minden rendelőben van egy kis vészjelző kapocsló, ami a recepción jelez. A harmadikon lévő rendelő sötétre pácolt tölgyfa ajtaján cirádás névtábla áll: Dr. Bianca Bishop. Az ő rendelője kicsit másabb. Magasabb, a mennyezeten végigfutó csövek nincsenek rejtve. A magas polcokon könyvek, s kisebb-nagyobb dísztárgyak sokasága áll. Hosszú félköríves ablakok engednek be annyi fényt, amennyit a város ezen része enged. A kanapék, székek és az asztalok mind kicsit sötétebb, csaknem férfias tónust adnak a rendelőnek. Kis cserepes örökzöldek visznek némi életet a térbe. A sötét színek ellenére mégis kellemesnek és pihentetőnek mondható a hely. Számítógépnek semmi nyoma, inkább kézzel írt papírok halmai néhány bőrkötéses mappában. A rendelő távolabbi sarkában kényelmes fotel, kis asztal és bárszekrény áll. A stílusa miatt tetszett meg neki. Na és persze a rendelő legmodernebb készülékeit itt rejtegeti; az egyik egy presszó kávégép és a teafőzője. Régimódi fém dobozban vajas keksz. Így valóban olyan, mintha egy szoba lenne, s nem egy rendelő. Épp ezt az érzést akarta elérni, hiszen nem minden páciense kedveli a kórházi steril és rideg környezetet. Ez a rendelő annyiban más még, a többitől jócskán eltérő; hogy itt alkalmanként fogad nem fizető betegeket. Főleg börtönből szabadult rabokat, akiknek szükségük van ilyen típusú segítségre. Jótékonysága bizonyos körökben meghatónak számít, aminek kiváltképp örül. Soron következő páciense is egy ilyen férfi, akinek az aktáját már átolvasta. Nem vont le belőle különösebb következtetéseket, nem szokása. Királykék nadrágkosztümben és fekete tűsarkúban áll az ablaka előtt és várja, hogy délután három óra legyen, amikor is Ethan Sharp megérkezik.
" A szépség átok, elfedi előlünk a valódi szörnyetegeket. Sőt, azt sem látjuk miatta, hogy a valódi szörnyetegek nem az ágyunk alatt rejtőznek, hanem a fejünkben. "