to Laurel

you always make my nights better

Lassan fújom ki a füstöt a tüdőmből miközben a szabad kezemmel körkörösen masszírozom a halántékomat. A délutáni tompa fejfájásom szépen lassan szinte migrénné erősödött, ahogy az otthoni nyugalmasnak mondható környezetet a klub dübörgő atmoszférájára cseréltem. Caesar beállt a pultba amíg én egy fájdalomcsillapító után kimenekültem egy rövid szünetre. Alig egyetlen órája vagyunk nyitva és már most mindenki olyan mocsok részeg a dohányzóban, hogy fel sem tűnik senkinek, hogy az én cigarettámnak egészen más szaga van. A fű jelentősen sokat segít az állapotomon és tíz percnyi füstölgés és szellőzés után úgy térek vissza, mintha kicseréltek volna, pedig még mindig készül szétszakadni a fejem, de most már egyszerűen leszarom.
-Megvagy?-Kérdezi a főnök a szemöldökeit felvonva én pedig bólintok néhányat.
-Ja! Minden fasza.-Félig kiabálva válaszolok miközben már szolgálom is ki aki éppen nálam sorra kerül.
-Van szemcsepp az irodában.-Röhögve boxol bele a vállamba mire egy pillanatra lesütöm a szemeimet és én is nevetek egy kicsit az orrom alatt.
-Kösz, kösz.-Nézek rá végül. Kifejezetten sajnálom, hogy egyre kevesebbet lóg itt, de igazából Kimy is jó arc és egy idő után úgyis ő lesz majd a főnök, ha Caesart végül tényleg totálisan elnyeli majd az üzlet világa.
Szépen lassan tisztul egy kicsit a terep és az emberek tovább tömörülnek a többi tánctérre és az azokhoz tartozó bárpultokhoz, így mi is végre levegőt vehetünk. Kiveszek magamnak egy doboz kólát és épp csak felbontom amikor Caesar könyöke találkozik az oldalammal én meg úgy érzem magam mintha éppen alvásból riadnék fel annyira elbambultam.
-Mi?-Vajon beszélt egyáltalán hozzám vagy csak akar valamit. Amikor a pult felé biccent az ajkaim egyik szeglete felfelé mozdul egy féloldalas mosolyba majd kortyolok egyet az üdítőmből mielőtt összedobom a szokásos mojitot, hogy éppen akkor tehessem le a pultra amikor Relly odaér.
-Már kezdtem aggódni, hogy nem is jössz, mert máshol mérgezed magad.-Mondom miközben odacsúsztatom neki az italt.
-Mi a helyzet?-Érdeklődök az előkészítő részre támaszkodva kicsit közelebb hajolva hozzá, hogy ne kelljen üvöltöznie egyikünknek sem.

Levi &  Relly

Puska az allvanyon, celszemely pontosan bemerve, ujj a ravaszon, valtozatlan szelviszonyok. 300 m helyett megelegszem 200-al es eljott az ido, meghuzom a ravaszt. A ferfi azonnal a foldre esik, semmi esely a tulelesre. Gyorsan a vallamra kapom a taskamat, nem hagyok hatra semmilyen nyomot, indulnom kell.
Elvegeztem a munkamat. Mondanam, hogy sajnalom szegeny fickot, de hazudnek. Tul saros ahhoz, hogy megszakadjon erte a szivem. Tobb ember vere tapad a kezehez, mint az enyemhez. Nem beszelve arrol, hogy neki egy artatlan sem volt szent. Tehat nem, cseppet sem sajnalom, ujra es ujra megtennem, ha kene.
Kocsiba pattanok es hazaig meg sem allok. A lakasomba erve mely levegot veszek, ledobom
a tobb kilos taskat, utam pedig egybol a zuhany ala vezet. Azt hiszem ma innom kell valamit, ami nem viz. Valamit, ami annal kicsit erosebb.
Csurom vizesen hagyom el a zuhanyzot, egy perccel kesobb pedig magamra tekerem a fekete - ajandekba kapott - drama queenes torolkozot. A hajam nedves, de eszemben sincs most szaritgatni. Remenykedem abban, hogy valamennyire megszarad mikozben keszulodok.
Az elso dolgom egy dogos, de nem kurvas ruha kivalasztasa. Egy viszonylag egyszeru, voros darabra esik a valasztasom, amihez egy hozza illo fekete magassarku tarsul. Ezt kesobb meg lehet megbanom, de most meg bator vagyok.
Minimalis smink, vadito parfum, hajegyenesites. Jo lesz ez, most ennyi tellett tolem. Eme gondolatra meg is vonom a vallam, mikozben a hatalmas tukor elott nezek vegig magamon.
Megpordulok, az ajto fele veve az iranyt meg felkapom a pulton hevero kis taskat, amibe alig fer valami es amihez az imenti utan nem vagyok hozzaszokva. Nagy levego, epulet elhagyasa. Nem is kerdes, hogy merre indulok. Mindenkepp meglatogatom Levit.
Majd feluton jut eszembe, hogy a taxi sokkal jobb valasztas lett volna, mert nehany pohar utan az automat bizony jobb, ha ott hagyom a bar kozeleben. Francba. A gazra lepek - nem vagyok egy lassan vezeto tipus -, majd halalra unom magam nehany lampanal, de lassan odaerek.
- Na vegre! - szallok ki a voros szepsegbol. Megkerulom, ut kozben elokapom az apro taviranyitojat, huvelykujjammal megnyomom a zar gombot, hatrapillantok biztos ami biztos. Az ajtohoz erve megigazitom a ruhamat, nagy levegot veszek es belepek az emberek koze. Hat vannak elegen, semmi ketseg. Sebaj, kesobb majd nem zavar a tomeg. Atvergodom magam, Levit mar ki is szurom. Latom, hogy tesz vesz, arcom maris mosolyra huzodik.
- Szia szep fiu. - nezek ra csillogo szemekkel.
- Sosem tennem, hianyozna a tarsasagod. - nyulok a - remelhetoleg - nekem keszitett italert.
- Ah, csak nemreg szabadultam a melobol. - legyintek, mintha semmiseg lenne. Valami megszokott, atlagos munka. Olykor szivesen megosztanam valakivel, o tokeletes lenne a celra, csakhogy.. nem tehetem. Rossz napokon eleg nyomaszto tud lenni, nem beszelve a tobbi titkomrol. Levi jol ismer, jobban mint a legtobb ismerosom, de van amikrol az o erdekeben sem beszelhetek. Sajnos.
- Azt hiszem nalad valami nincs rendben. - vigyorodok el. A funek erosebb az illata, mint a sima cigarettanak. En pedig jol erzem, mirol van szo.
- Mi a gond? Esetleg el tudsz szabadulni egy kicsit? - fel szemmel a fonoke iranyaba nezek, fele biccentek.
- Kaphatnek egy szivoszalat, uram? - kunyizok mezedes hangon.

to Laurel

you always make my nights better

Tapasztalatom alapján minden pultosnak megvannak a maga rendszeres vendégei. Rellyt jó ideje ismerem és azt hiszem attól a naptól teljes mértékig kisajátítottam a kiszolgálását, mióta voltam olyan szerencsés, hogy az ágyába is beengedett. Nem is csoda, hogy Caesar azonnal felhívja a figyelmem az érkezésére, ha már én éppen a másik irányba vagyok arccal, de így minden várakoztatás nélkül ki is tudom szolgálni.
A becenévre akaratlanul is szélesebbre húzódik a mosolyom és a nyelvemmel megnedvesítve az ajkamat dőlök kicsit előrébb, hogy jobban szemügyre tudjam venni.
-Azt ajánlom is. Legalább érted ne kelljen izgulnom. Ugye nekem vagy ilyen dögös ma?-A tekintetem pedig nem is ereszti azokat a szép csillogó szemeit amikkel olyan bájosan néz rám. Néhány másodpercre elkalandozik a fejem, hogy vajon ezt mennyire csinálják a nők szándékosan.
-Ilyen hosszú napod volt? Akkor az elsőt mindenképpen én állom.-Igazából vele többet szoktam beszélgetni, mint a többi vendéggel és egyébként nem csak azért, mert mindig hátsó szándékaim vannak vele szemben, hanem ő tényleg tényleg kis aranyos, úgyhogy a klubbon kívül is kifejezetten kedvelem a társaságát.
-Nálam?-Kérdezek vissza meglepetten, de szinte azonnal rá is jövök, hogy mire célozgat.
-Jó a szimatod.-Rávigyorgok bólogatva. Nem hiszem, hogy nagyon szét lennék csúszva. Elég könnyűre sikeredett az előző cigi, hiszen nem akartam totál szétcsapni az agyamat, mert még dolgoznom kell, de aki valaha szívott az gyorsan kiszúrja ezt a jellegzetes szagot.
-Szétszakad a fejem, de azon kívül nincs gond. Mármint szétszakadt. A természetes gyógymód azért sokat segített.-Ugyan azért érzem, hogy a fű nélkül még igencsak nagy bajban lennék.
-Ja. Szerintem nem gond.-Caesarra pillantok, aki bólint és int is, hogy mehetek nyugodtan, ezek szerint fél füllel azért követte a beszélgetést. Fordított esetben én is mindig tartottam a frontot, amikor ő akadt éppen össze egy csajjal.
-Mintha neked valaha bármire nemet tudtam volna mondani.-Közben már nyújtok is neki egy szívószálat. Elveszem a telefonomat a töltőről kilépve a pult mögül a karom hanyagul fonódik a dereka köré, hogy kikísérjem a dohányzó rész irányába. Ahogy kilépünk a farzsebemből előhúzom a fém cigaretta tartót, amiben már előre megtekerve pihennek a szálak, majd kiveszem azt, amelyik kicsit félretolva külön árválkodik, hiszen abba tettem a több zöldséget.
Miután meggyújtottam és beleszívtam át is nyújtom Rellynek, hogy kedvére merülhessen el a bűnös élvezetben.
-Csak egy gyors italra ugrottál be vagy élvezhetem a látványodat a tánctéren?-Hátamat a falnak támasztva figyelem arca vonásait.

Levi &  Relly

Egy percig elgondolkodom, vajon ha Levi nem lenne, akkor is ide jarnek?! Ha o vonz ide, igazan kaphatna egy kis plusz penzt a fonoketol, mert valamit nagyon jol csinal. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak szimpatikus, hisz egy rossz szavam sem lehet ra. Nem tudnek olyat mondani, ami ne tetszene benne, meg a fu sem zavar vagy netan a fust. Talan csak hasonlitunk, fene tudja. A lenyeg, hogy valoszinuleg inkabb miatta jarok ide. Hivtak mar puccosabb helyekre, de ha el is mentem, fele olyan jol nem ereztem magam, mint itt. Talan egyik pultossal sem akadt kozos temank, amin jol szorakozhatnank, az agyamba pedig vegkepp nem engedtem senkit. Meg csak meg sem fordulna a fejemben, Levi sem volt tervben - de ot nem bantam meg, es o nem egy idegen, akit egyszer lattam -. Szoval nem, nem lennek itt olyan surun, ha nem dolgozna itt.
- Na, masokert izgulnod kell? - huzodok kozelebb, hogy nekem se kelljen felemelni a hangerot. Van korulottunk eleg hangoskodo emberke, nem kellek pluszba. Azt hiszem, a hangom is elmenne holnapra. Habar ugysem traccsolhatok munka kozben, akkor meg nem mindegy?!
- Hogy tessek? - teszek ugy, mintha nem jutott volna el a fulemig. - Jaa, hogy ez.. ugyan, csak felkaptam magamra valamit. - legyintek nagy lazasaggal, ahogy az iment tettem, amikor a munkam jott szoba. Vegul ugy ket masodperc elteltevel mar szelesen vigyorgok. - Ki masnak lennek? - mondjuk annak a jo nehany embernek, akik meg korulottunk vannak. Komolyra forditva a szot nem, nem arulni jottem magam, az nem nekem valo. Biztos, hogy nem igy ismerkednek. Csak szuksegem volt a noies oldalamra, azt hiszem. A loveszetben nem igen hordunk ilyesmit. Elegge viritana a szexi voros, eselyem sem lenne rejtozkodni, valoszinuleg ott helyben szednenek le. Legalabb a kis potty piros lenne, a nagy bumm elott. Kar, hogy az nem vadito, hanem egyenesen gyilkos.
- Nem engedhetem. Inkabb en allnam a tiedet. Amugy sem volt olyan veszes ez a nap.- fullentek mosolyogva. Az igaz hogy szivesen fizetnem az ovet is, a sajatommal egyutt persze, de a munka resz mar mas teszta. Ezen kivul viszont teljesen oszinte vagyok vele, meg fullenteni sem szeretek.
- Migren? Regota kinoz? - eleg hamar lemosodott a kedves kis mosoly az arcomrol. Nem tehetek rola, a szeretteimmel tulsagosan egyutterzek. Ami nekik faj, az kb nekem is.
Figyelem a mellettunk levo ferfi reakciojat, azonnal feldobja a kedvem, hogy a kedves baratomtol nem valaszt majd el egy oriasi pult.
- Koszi. - szolok neki kedvesen, amiert atveszi Lev helyet. Meg jo, hogy nem rabolom el minden aldott nap. Sajnos annyi idom nincs, pedig nagyon is jol hangzik.
- Hmm.. igaz. De aztan tartsd is meg eme jo szokasodat. - figyelem, ahogy megkapom a szivoszalat, amit olyan szepen kertem. - Koszonom. - kezdek el jatszani vele, amig a ferfi kisetal a pult mogul.
- Helloo. - koszontom ismet - kis cukin -, mikor vegre nem valaszt el tole semmi. Ovatosan kezbe kapom a poharamat es reszemrol indulhatunk. Erzem, ahogy a derekamra csusztatja a mancsat, mire akaratlanul is elmosolyodok. Kierve szivok egy kis friss levegot, kozben figyelem, ahogy Lev maris cselekszik.
- Oh, a legszebb darabot? - biccentek a szalra, majd kortyolok egyet az italombol. - Ebbol nem kersz? Eleg finomra csinaltad. Jobb is lehetne persze, de nem jar a szam. - pofatlanul, de jatekosan vigyorgok. Termeszetesen cseppet sem gondolom komolyan. A legjobb mojitokat dobja ossze es ezt o is tudja.
Szivok egy slukkot a cigibol, elismeroen bolintok. - Finom. - ennek oromere loptam meg ket slukkot, aztan mikozben lassan kifujtam a tudomben tartott fustot, a ferfi fele nyujtottam.
- Azt hiszem utoljara veled szivtam, ugyanitt. - oblitem le a kiszaradt torkomat.
- Ejszakazni tervezek. Ha ramersz es nem unsz meg, maradhatok. - furkeszem a szemeit.
- Meselj, mi uj tortent miota nem beszeltunk? Ugy egy hete, ha jol emlekszem. - sok ido. Gyakrabban szoktam latogatoba jonni, hogy kikapcsoljak kicsit, de ez a het eleg huzos volt. Nem csak az en feladataimmal kellett foglalkoznom, meg nehany ujoncot is tanithattam. Faraszto tud lenni, foleg mikor sokat ertetlenkednek.

to Laurel

you always make my nights better

Amint közelebb hajol hozzám a tekintetem elsötétül egy kicsit és a szemeim elkalandoznak, de az ő esetében ezt még csak leplezni sem próbálom, sőt még talán mosolyom is egy árnyalattal elégedettebb lesz.
-Senkiért sem kell aggódni, de mégis mi a frászt kezdenék itt nélkületek, a kedvenceim nélkül?-Kíváncsian felhúzva a szemöldökeimet kérdezek vissza. A hozzá hasonlóak hiányában jóval unalmasabbak lennének az estéim a pult mögött. Vagy ha az nem is mindenképpen monotonná válnának a munkával töltött órák.
Hitetlenül ingatom meg egy kicsit a fejemet miután lenyomja a torkomon a klasszikus női szöveget, holott szinte biztos vagyok benne, hogy konkrét folyamat van a mögött, hogy éppen ezt a darabot választotta a mai estére.
-Ühümm.-Hümmentek egyet bólogatás közben, de következő kérdésére már szépen abbahagyom a szemtelenkedést.
-Remélem senki másnak.-Nevetek egyet. Ő is tudja, hogy nem beszélek komolyan, hiszen mégis milyen alapon akarnám én őt kisajátítani. Ha randizni hívnám talán még benne is lenne a korkülönbség ellenére, de pillanatnyilag vannak kis gondjaim az elköteleződéssel és a kötődéssel, hiszen még én magam is ezer felé vagyok fejben. Így mégis mit tudnék nyújtani egy partnernek?
-Édes vagy, de azt meg az én büszkeségem nem bírná el. Persze, hogy nem vészes. Már itt vagy velem.-annyira azért igyekszem nem belemászni a magánéletébe, hogy faggassam. Örülök, ha mesél, de nem pofátlankodok bele olyan részletekbe, amiket magától nem oszt meg.
-Reggel kezdődött, de akkor még nem volt olyan gáz csak mire rájöttem, hogy nem leszek túl rajta a meló előtt addigra már bajban voltam... de ne aggódj rendben leszek.-Valószínűleg akkor is szívtam volna, ha nem készült volna kettészakadni a fejem, de így végképp szükségem volt egy kis segítségre, hogy bírjam a villogó fényeket, meg a lüktető zenét.
Caesar szerencsére elenged, bár ebben én egy másodpercig sem kételkedtem. Mindig lazább egy kicsit a menet, amikor itt van, hiszen oda áll be segíteni ahol éppen kéz hiányban szenvedünk.
-Nem terveztem leszokni róla.-Vigyorgok rá miután teljesítettem a kívánságát és csatlakozok hozzá a pulton túl.
-Sziaszia.-Mérem végig ismételten most, hogy végre nem választ el minket semmi. Kezemmel a derekán terelem kifelé és már most tudom, hogy Relly, munka és a fű nem lesz egy jó koncepció a figyelmem szempontjából, mert nem is fogom tudni, hogy merre kapkodjam majd a fejemet.
-Veled melyik másikat osztanám meg? De a legerősebb is úgyhogy csak ésszel.-Figyelmeztetem miközben már gyújtom is meg. Az Emperorban mindig extrán figyelünk a vendégeink biztonságára, de azért jobb ha tudja, hogy mivel kell számolnia.
-Jobb?-Szaladnak feljebb a szemöldökeim tettetett sértődöttséggel, hiszen tudom, hogy csak az agyamat húzza.
-Ésszel szemtelenkedjen, hölgyem, nem vagyok a legbeszámíthatóbb állapotban.-Mosolyom szélesre szalad és amíg ő füstöl én belekortyolok az italába, hogy ellenőrizzem tényleg nem basztam-e el.
-Ez is finom.-Kacsintok rá miközben cserélünk és most én szívok bele a cigarettába miután újra életre keltettem egy kicsit a gyújtóval.
-Helyes. Legalább biztos, hogy csak jó cuccot szívsz.-Erre mindig finnyás voltam, hiszen szar anyagra én nem baszom el a pénzem és a mérgem legalább legyen minőségi.
-Maradj! Szívesen nézegetnélek, amíg dolgozok.-Tartom a tekintetét.
-Öhm. Passz. Nem sok. Zenélgettünk a srácokkal főleg.. meg melóztam. Elég haszontalan hetem volt. Van vagy 3 megkezdett dalom, aminek nem bírom összerakni a végét.-Mondom egy újabb slukk előtt. Meg azokon kívül vagy 4 aminek csak 1-1 sora van meg de valahol elvesztettem velük a fonalat.
-Nálad van valami újdonság? Vagy téged is lekötött a munka?-Érdeklődök hozzá hasonlóan.

Levi &  Relly

A legtobben azt allitjak, hogy nincs ferfi es no kozotti baratsag. Hogy az egyszeruen lehetetlen. Meg nem dontottem el, hogy en melyik tabort erositem. Talan ritkan, amikor mar nem hajtanak a hormonok es kelloen  ertelmes, erett az illeto, akkor lehetseges, hogy nem esik bunbe es vissza tudja fogni magat. Ha Levit nezem, hazugsag lenne azt mondani, hogy nulla vonzalom van - reszemrol -, mert maskepp biztosan nem tudtam volna agyba bujni vele, tehat o mindenkepp tobb egy szimpla baratnal, de kevesebb egy szeretonel. Ez a szint ugy erzem, mindkettonknek tokeletesen megfelel. Fontos nekem, de sosem sajatitanam ki. Barmit megoszthat velem, nem leszek feltekeny, nem fog fajni egyik csajozos sztori sem, sot.. Tehat jo barat, enyhen megfuszerezve egy kis plusszal. Es hogy mi ez? Lovesem sincs.
Gondolataimbol Lev hangja zokkent ki es rant vissza.
- Haat, a napok egyre hosszabba es monotonabba valnanak es szep lassan megzakkannal. Vaagy talalnal uj es jobb kedvenceket. - vonom meg az egyik vallam.
- Bar nalam jobbat nehezen... - ragyogo szemeimet nem veszem le az oveirol. Mellesleg valoban nem vagyok egy problemas torzsvendeg, ugyhogy nem lehet ram panasz. Sot, nekem koszonhetoen nehany ficko tobbet ivott a kelletenel, mikozben ismerkedni szeretett volna a pultnal. Termeszetesen nekem is ok fizettek, de ez mar mellekes. A lenyeg, hogy ok fogyasszanak tobbet, legalabb legyen egy kis haszon beloluk. Nagy sajnalatukra hiaba az a sok ital, akkor sem tavozok veluk. Egyszer sem.
- Csak neked. - kuszik mosoly a pofimra, majd megkostolom a mojitot. Szinte mar tul finom, es jeges, ami most nagyon hianyzott. Kint nincs 60 fok, de a barban azert eleg meleg van, meg ebben a nem tul hosszu ruhaban is. Legalabb az ital hut kicsit. - Te nem iszol? - biccentek az overe, aminek valoszinuleg az erkezesem elott ugorhatott neki.
- Igaz. Te mindig fel tudod dobni a napomat. - nem tudom hogy csinalja, de tehetseges, az biztos. Reszben ez az, amit ugy szeretek benne. Nem hiaba jarok ide ha rossz a kedvem vagy epp hosszu es faraszto napom volt. Remelem picit en is feldobom ot.
Szavai hallatan megcsovalom a fejem. - Tenyleg addig vartal vele? Te kis mazochista. - pont en beszelek, aki cseppet sem jobb nala. En is addig huzom, amig csak lehet. Ot viszont valoszinuleg addig piszkaltam volna, amig nem kezd magaval valamit.
- Ne is mereszeld. - fenyegetem a mutatoujjammal, igyekezve komoly arcot vagni, de nem csak a szemeim mosolyodnak el, hanem az arcom is cserben hagy.
Amint leszallok a barszekrol ismet meg kell igazitanom a feszes ruhat, hatha voltam olyan szerencses, hogy picit feljebb csuszott. Vegul mintha mi sem tortent volna, Lev melle lepek, aki mar terelget is kifele. Nem gyerekjatek, de atvergodunk a tomegen es szep lassan kisetalunk az epuletbol.
- A legerosebb a legjobb. Hat lattal te mar olyat, hogy tulzasokba estem volna? - vigyorgok szelesen. Maris beugrik az az egy arva alkalom, amikor szetcsaptam magam. Eleg durva volt, de legalabb olyan felejthetetlen es kellemes is. Ha elotte nem probaltam volna ki a fuvet, akkor biztosan megijedtem volna tole, de tudtam hogy milyen es hogy nagyjabol mire szamithatok. Azt kell mondanom, hogy nem tudom ma mi lesz.
- Draga uram, ha most nem beszamithato, mi lesz kesobb? - vigyorgok ra ket slukk kozott. Imadok szemtelenkedni vele es huzni az agyat, de ezt o is tudja. Igy hat amikor csak tehetem, elek a lehetoseggel.
Atnyujtva a cigit nekidolok a falnak, majd atveve a poharat belekortyolok az italba. A fu ki tudja szaritani a torkomat, ugyhogy kotelezo inni valamit melle.
- Nem csak az finom. - kacsintok egyet, mikozben a szam szelen ott bujkal a megszokott kis mosoly.
- Legkozelebb megleplek nehannyal, amugy is az en korom jon. - nem nehez hozzajutnom, ha mar ebben IS utaznak a fonokeim. Kar, hogy nem arulhatom el, hogy piszok mazlista vagyok ilyen teren, hisz fizetnem sem kell a minosegu fuert. Fel kell tolteni a keszleteket es johetek ismet.
- Hmm.. ha szeretned, segithetek is. - tartom a szemkontaktust egy jatekos mosoly kisereteben. Nem halok bele nehany oraba, raadasul neki szivesen segitek barmiben. Habar ha tultolom a fuvet, kicsivel neccesebb lesz. Par fokkal nehezebben megy majd a koncentracio es a gyorsasaggal is gondok lesznek.
- Ne mar.. tudod, hogy milyen kivancsi vagyok rajuk. Ebben hogyan segitsek? Hallani akarom oket. - biggyesztem le a kis szamat. Ajanlom neki, hogy en legyek az elso, aki meghallgathatja. Na jo, ha nem is elso, de a topban benne kell lennem.
Amint az en hetem kovetkezik megkoszorulom a torkom, lelki szemeim elott pedig megjelenik nehany ember, akikkel a heten vegeznem kellett. Bologatni kezdek. - Igen.. tobbnyire munka.. - mosolygok a ferfira. - Es most el akarok szakadni tole. - szemeim automatikusan a cigire kusznak, majd Lev szemeire.
- Van valami terved hetvegere? - erdeklodok mikozben a poharam utan nyulok, hogy ismet belekortyolhassak. Ideje lenne mashol is talalkozni, nem csak a barban. Mar nem is emlekszem, mikor volt olyan utoljara, szoval ezzel illene kezdenunk valamit.

to Laurel

you always make my nights better

Egy pillanatra teljesen megfeledkezve magamról túrok a hajamban. Ez a nő..
-A megzakkanás már így is a küszöbön van, főleg ha továbbra is így fogsz rám nézni.-Újra a csillogó szempárba feledkezem és kezdem úgy érezni, hogy megismételhetnénk az a múltkori görbe estét.
-Hát igen. Kezdem én is így érezni.-Nagy sóhajjal rázom meg a fejemet kissé megfeszítve az állkapcsomat. Új tény.. Relly és a betépett agyam nem a legbiztonságosabb kombináció az estére, főleg ha ilyen szemérmetlenül flörtöl velem úgy, hogy közben még csak különösebben meg sem kell erőltetnie magát. Igazából már a ruhaválasztása megtette a kívánt hatást.
-Na bassza meg.-Nevetek fel kínomba és kissé reszelősre sikeredett sóhaj után. Minden lehetőséget kihasznál amikor csak odaszúrhat egyet és melyik férfi ne hallaná szívesen, hogy éppen neki van címezve egy ilyen alig takaró ruha. Még jó, hogy emlékeztet arra, hogy most bontottam magamnak egy üdítőt, mert annyira kizökkentett az érkezése, hogy teljesen megfeledkeztem róla.
-Ja, dehogynem. Kösz.-Gyorsan rendezem a gondolataimat és meg is iszom a poharam tartalmát. Annyira rá figyeltem, hogy észre sem vettem messzire szomjas vagyok egyébként az előző cigi után.
-Mondj még nekem ilyen szépeket és kitalálok valamit, hogy jobban feldobjalak.-A szemöldökeimet megvonogatva már persze ezer féle ötletem lenne, hogy mivel tegyem kellemesebbé azt a hosszú napját és ha nagyon igyekszem akkor itt helyben meg is tudom oldani a nagyját.. a mosdóban vagy esetleg ha meg tudom szerezni az iroda kulcsát.
-Akkor jó ha egy kicsit fáj.-Ez mondjuk nem kicsit fájt, de nem neki fogok rinyálni arról, hogy mennyire megkeserítettem a saját napomat azzal, hogy hülye módon vártam. A probléma persze nem oldódott mag magától.
A fenyegető hangsúlyra már tényleg totál elkalandozok, így mielőtt kilépek a pult mögül még a nadrágon keresztül meg kell igazítanom magamat, hogy ne legyen teljesen egyértelmű mindenkinek, hogy már most totálisan elpattintotta az agyamat olyan irányba, amibe nagyon nem kellett volna így munkaidőben.
Ahogy kifelé küzdjük magunkat egy fél lépéssel előtte haladok, hogy a vállaimmal én csináljak helyet és ne őt lökdösse mindenki, amíg végre kijutunk.
-Az nem a te stílusod. Éppen ezért szóltam.-Ne miattam érje ilyen jellegű meglepetés, ha mára sem a teljes szétcsúszás van terítéken nála. Szívott már, úgyhogy ez sem fogja totál a padlóra küldeni, de így jobban be tudja lőni magának a mértéket.
Nevetve döntöm hátra a fejemet a falnak.
-Hát azt nem tudom, de semmiképp sem vállalok felelősséget ma a tetteimért.-A tűzzel játszik és imádja, meg persze én is, hiszen egyértelműen jobban telik az este ha így szórakoztat, bár hogy ezt így meddig fogom bírni anélkül, hogy megint rámozdulnék az egy egészen más kérdés.
-Bassza meg, Relly, ne már.-Nevetek a kacsintás után és ellökve magamat a faltól lépek vele szembe és a szabad kezemmel támaszkodok meg a falon a feje mellett. Újra az ajkaimhoz emelem a cigarettát, hogy még szívjak egy slukkot mielőtt újra átadom neki
-Hmm. Hát ez rohadt jól hangzik.-Tekintetem elkalandozik ahogyan a frissen felszabadult kezem is ami szépen a combjára siklik és a mutatóujjam játszani kezd a ruha aljával.
-Ahh. Nem jó ötlet. Ha te bejössz a pult mögé akkor nem fogok tudni koncentrálni. Kicsit több esélyem van értelmes munkát végezni ha csak az álló farkammal szenvedek amíg nézlek táncolás közben.-A vállaimat megvonva fogok rá kicsit határozottabban a combjára csak azért, hogy egy kicsit tovább bosszantsam saját magamat. Lehet át kell majd kérjem magamat valamelyik kisebbik tánctér pultjába, hogy ne legyen olyan zavaró, hogy már korántsem vagyok a helyzet magaslatán.
-Lehetsz a múzsám.. átjöhetnél egyik este.. szívunk, énekelek neked.. hátha együtt beugrik valami..-Ajánlom fel és már most tudom, hogy sok minden lesz abból csak dalszerzés nem, de hát bánja a tököm ha továbbra is befejezetlenül hevernek azok a dalok még egy rövid ideig.
-Akkor nem is beszélünk róla többet.-Bólintok egyet elengedve az ő munka témáját. Ha nem akar róla beszélni én nem fogom erőltetni.
-Hm.. Még semmi. Legyen valami tervem?-Kérdezek vissza. Őt szívesen elvinném valahova amihez éppen kedve van.

Levi &  Relly

Szinte az osszes ferfi szentul meg van gyozodve arrol, hogy mindenben o iranyit, hisz o az erosebbik nem. Van egy rossz hirem. Ez nincs igy. A noknek tul nagy hatalmuk van felettuk es ezzel nincs gond, hacsak nem elnek vissza vele. En sosem tettem, egyszeruen csak elvezem, hogy milyen hatassal vagyok a masik nemre es ez most sincs maskepp.
- Hogy nezek? - jatszom a butacskat, mintha ne tudnam mirol beszel. Kozben persze eszemben sincs valtoztatni, ugyanugy nezek ra, csak a mosolyom valik egyre pimaszabba. Miert is tagadnam.. persze, hogy elvezem. Ki ne lenne ezzel igy a helyemben?!
- Meg ne zakkanj meg, kar lenne.. - elvegre fiatal az este, boven lesz ideje kesobb megorulni, amiben termeszetesen nagy orommel segitek, vaditasbol ugyis mindig jeles voltam - na nem mintha fel szeretnek vagni vele -. Egyszeruen csak arrol van szo, hogy nem csak o tehetseges.
Ahogy meghallom a szavait teljes mertekben elegedett vagyok magammal es ez a mosolyomrol is ordit. - Remelem nem zavar.. - a hangom talan ennel artatlanabb mar nem is lehetne. Termeszetesen sejtem a valaszat, ahogyan a gondolatait is, de nem art meg egy kis szorakozas.
- Nem hiszem, hogy sikerulne. - csovalom meg lazan a fejem. - Ugyan mit tehetnel meg? - probalnek legalabb egy kicsit komoly arcot vagni, de mar eselyem sincs ra, a szeles mosolyom nem tunik el.
Vegul feladom es felnevetek. Az a szerencsem, hogy nem akkor kortyoltam a mojitobol, mert akkor most oriasi bajban lettem volna. - Ne haragudj! - elvegre megiscsak a fejfajasarol beszel, ami cseppet sem nevetseges es nem akarom, hogy azt higgye, epp azon kacaraszok. A baj a fantaziamnal kezdodik.
- Muszaj megkerdeznem, hogy biztos a fejfajasodrol van e szo vagy.. esetleg masrol is?! - ezt irto nehez volt nevetes nelkul megkerdezni, de vegul sikerult. Egyenesen kituntetest erdemelnek!
- Mindenesetre.. egyetertek. Ugy jo, ha faj egy kicsit. - mondom olyan szeles vigyorral, hogy az szelesebb mar nem is lehetne. A nevetes szelen allok, de nem adom fel, kuzdok ellene, mert tudom, hogy ha belekezdek, annak most nehezen lesz vege. Egy laza kacsintassal szallok le a szekrol es setalok fele.
- Mi az en stilusom? - lesek fele, miutan szivtam egy ujabb slukkot a minosegi fuves cigibol. Majdnem olyan finom, mint amilyennel kereskednek a fonokeim.
- Ugyan miert nem? Olyan sokat tervezel szivni? - vigyorgok ra, majd az also ajkamba harapok. - Birod te, bizom benned. - hat lassuk Lev, mennyire vagy eros vagy inkabb gyenge ma este. Imadom huzni, lassan a hobbimma valik, de nem tehetek rola. Ketlem, hogy zavarna, az esetben biztos abbahagynam, viszont meg sosem lattam rajta azt, hogy nagyon banja. Ha most nem szorakozunk, mikor fogunk?! Hatvan evesen? Na ne mar.
- Mi az? Nem tettem semmit. - vonom meg a vallam, amikor elloki magat a kellemesen hideg faltol. Csak akkor szakadok el a szemeitol, mikor sziv egyet a cigibol. Beszivom a fustjet, a legzesem megvaltozik. Megkapom a szalat, keze pedig jol erzem, hova vandorol. - Tetszik az anyag? - szivni szeretnek, de most nem figyelek a fustolo szalra. - Szoval tancoljak egy idegennel? Ezt akarod? - mostmar szivok egy slukkot, a fustot pedig szandekosan az arcaba fujom. - Hm? - surgetem kisse turelmetlenul. Magam sem tudom, miert.
- Orommel lennek a muzsad es szivesen hallgatnam ahogy enekelsz. - egyszoval benne vagyok. Es komolyan gondolom a munkat. Bele kell huznia, nem hagyom, hogy ellustuljon. Tul kivancsi vagyok, erdekelnek azok a dalok melyek egyelore nincsenek befejezve.
- Meg szep. Mondjuk en. - nyujtom at a fuvet. - Mihez lenne kedved? - en aztan mindenben benne vagyok. Nehez olyat mondani, amire azt mondom, hogy nem. Johet vadulas, lazulas es egyebek. Semmitol sem riadok vissza.

to Laurel

you always make my nights better

Pontosan tudja, hogy mit művel ilyenkor és mocsok módon rángatja tovább az idegeimet, én pedig élek halok ezért.
-Tudod te..-Egy nagy sóhajjal kísérem meg a vigyoromat miközben tovább legeltetem a szegeimet elégedett vonásain. Mit szenvedjek azzal, hogy megpróbálom tagadni, hogy milyen hatással van rám?
-Hát én már nem ígérek semmit.-Nevetek fel. Hogyan is tehetném, amikor gyakorlatilag kötélen rángat én pedig még csak nem is ellenkezek. Igazából kurvára élvezem, amikor ilyen egy nő, Relly pedig tényleg istenien csinálja, hiszen fél órával ezelőtt még élni se volt kifejezetten kedvem.
-Kicsit sem.-A fejemet rázva még mindig nem eresztem a tekintetemmel, mintha attól félnék, hogy lemaradok egy olyan mozdulatáról, amivel tovább túráztathatja az agyamat.
-Elég sok mindent.-Hezitálás nélkül csúszik ki a számon és még csak rosszul sem érzem magamat miatta, de ő sem kifejezetten fogja vissza magát, így én sem érzem magamat kellemetlenül emiatt.
Ahogy felnevet én vigyorogva megingatom a fejemet jelezve, hogy semmi oka nincs arra, hogy bocsánatot kérjen. Direkt mondtam neki félreérthetően a dolgot igazából akkor csalódtam volna, hogy ha nem szórakozott volna ilyen jól az előző megszólalásomon.
-Talán másról is.... de ne fogd vissza magad, még a végén megfulladsz, hogy nem nevetheted ki magadat.-A következő megszólalására és kacsintására viszont már tényleg lefagyok egy kicsit. Egyre jobban bánom, hogy a múltkor rohadtul nem volt tiszta a fejem, azt hiszem rengeteg lehetőség maradt kiaknázatlanul... bár nem akarok panaszkodni, hiszen rohadt jó volt vele az ágyban.
-Hát ez... öö.. Remélem még tudom majd hasznosítani ezt az információt.-Vigyorgok rá én is végül mikor elindulunk kifelé, ahol az eddiginél is jobban megindulnak egy lefelé tartó spirálon a gondolataim.
-A te stílusod? Hát semmiképpen sem a totális lealjasodás, mert mindig figyelsz arra, hogy megtartsd az önuralmad.. édes vagy, de közben meg egy akkora dög, hogy az ember egyből gerincre vágna.-Mondom miközben figyelem ahogyan kigomolyog az ajkai közül a füst.
-Igazából nem terveztem aztán mégis a második szálat szívom. Arról nem is beszélve, hogy amikor így harapdálod az ajkaidat akkor csak arra tudok gondolni, hogy mit tennék közéjük... úgyhogy ne bízz annyira bennem.-Mondjuk pontosan erre játszik, én pedig ezt egyszerűen imádom. Főleg akkor amikor kellemesen szétcsapom magam egy kis anyaggal, mert ilyenkor tényleg rohadt jól esik ennyire ösztöni dolgokra koncentrálni. Így mindentől elszakadhatok.
-De én lassan fogok.-Figyelmeztetem miután beléptem vele szembe és megtámaszkodtam mellette a falon. A szemeiről az ajkaira kalandozik a tekintetem és amint végre felszabadul másik kezem már megengedek magamnak annyit, hogy legalább a fedetlen bőrét végigsimítom a ruha szegélyéig.
-Az jobban tetszik, ami alatta van.-Féloldalas mosollyal talál vissza a tekintetem a szemeire. Ahogy felém fújja a füstöt közelebb hajolok és belélegzem azt mielőtt kissé oldalra fordítva a fejemet kifújom. Sürgetésére halkan, rekedtesen nevetek egyek.
-Táncolj, de az biztos, hogy kurvára összegyűrlek utána.-Válaszolok teljesen türelmes és nyugodt hangon. Most már tényleg nem tudom, hogy mivel járnék jobban, hiszen egyre inkább csak azt érzem, hogy szorul a nyakam körül a hurok.
-Akkor mit szólnál hozzá, ha holnap délután átjönnél.. rendelnénk pizzát.. elővesszük azokat a dalokat, aztán megnézünk egy filmet..?-kérdezem átvéve a cigit és az utolsó slukkot beszívva ejtem a földre a csikket és taposom el miközben még a tüdőmben tartom a füstöt. A nyaka köré fonva az ujjaimat húzom magamhoz közelebb.
-Nyisd ki..-Mondom fojtott hangon a hüvelykujjammal végigsimítva az alsó ajkát és ha megteszi amit kérek még közelebb hajolva hozzá fújom az ajkai közé a füstöt. Lassan engedem őt el vigyorogva.
-Na húzzunk befele mielőtt kirúgatom magam.-Néhányszor megpaskolom a fenekét magam elé terelve.

Levi &  Relly

Hogy oszinte legyek, en magam sem tudom, mit akarok Levitol, egyszeruen csak uszom az arral. Amugy sem szeretek elore tervezgetni es azt hiszem, nem most fogom elkezdeni.
- Pedig igerhetnel.. - huzom kozelebb a poharamat, ha mar ot nem tudom.
- Na es mik lennenek azok? - kerdezem mosolyogva. Nagyjabol sejtem a valaszat, de ettol fuggetlenul meg orommel hallanam tole. Talan meg azt sem bannam, ha valasz helyett inkabb megmutatna, hogy egesz pontosan megis mikre gondolt.
Nagy szuksegem volt mar a friss levegore es egy kis nyugalomra, ugyhogy kierve kicsit fellelegeztem.
- Hogy een? Dog?? - kerdezem tettetett sertodottseggel, de a szam sarkaban ott bujkal a megszokott kis vigyor, ami elarul. Ha itt vagyok, oda a hires pokerarcom.
- Azt akarod mondani, hogy rossz hatassal vagyok rad? - termeszetesen orommel huzom magammal a bajba, ami eddig meg sosem volt ellenere, sot.. kivetel nelkul, mindig elvezte.
- Es tudod mar, hogy mi lenne az, amit kozejuk tennel? - szelesedik ki a kis mosolyom. Nyilt titok, hogy szeretek jatszadozni. Foleg egy ilyen hosszu es huzos nap utan, es foleg vele. Ha a kozeleben vagyok nem feszengek. Nagyjabol olyan hatassal van ram, mint a kezeben fustolgo spangli.
- Akkor miert nem vandorol tovabb a kezed? - kerdezem enyhen oldalra biccentett fejjel. Erzem, ahogy a pulzusom szep lassan emelkedik, es a pupillaim sem csak a futol tagulnak ki. A szemeit furkeszve varom a reakciojat, kozben igyekszem en is visszafogni magam. Ez egeszen pontosan addig tart, mig magahoz nem huz. Szo nelkul kovetem az utasitast, a fustot pedig orommel tudozom le.
- Jobbat tudok.. - nyulok a karja utan. Szabad kezemmel szep lassan vegigsimitok a mellkasan. Teszek egy lepest az iranyaba, karomat a nyaka kore fonom, melyen a szemeibe nezek es ha nem ellenkezik, hosszan, szenvedelyesen megcsokolom. Ugy simulok hozza, akar egy dorombolo kiscica.
- Segitsek? - teszem fel a kerdest miutan finoman az also ajkaba haraptam, arcomra pedig egy elegedett kis mosoly kuszik.

to Laurel

you always make my nights better

Szerintem egyszerűen mindketten csak szórakozunk. Valami könnyű kikapcsolódás az egész. Legalábbis a magam részéről. Hogy ő mit lát ebben az egészben azt nem tudom, de igazából nem is szeretném feszegetni a témát, hiszen ilyen válaszokra nincs szükségem, hiszen miért is akarnék bonyolítani valamit, ami egyszerű.
-Hadd ne kelljen részleteznem.-már így sem vagyok a legnyugodtabb állapotomban, szóval nem szeretnék azzal rontani a helyzeten, hogy még ilyen jellegű beszélgetésbe is belemegyek.
-Igen... az vagy.-nevetek egyet egy aljas mosollyal az arcomon. Főleg akkor az, amikor minden romlottságát az ártatlanság mögé rejti, bár az a vigyor veszettül árulkodó, de hülye lennék, ha azt gondolnám, hogy nem szándékosan hagyja meglibbenni a leplet előttem.
-Rám nehéz rossz hatással lenni, Relly. De az biztos, hogy meglóbálod ilyenkor a gyufát a benzines kanna fölött.-ingatom meg a fejemet megjátszott rosszallással, hiszen gyakorlatilag sosem ellenkeztem amikor ilyesmire került sor.
-Ja.. ja lenne ötletem.-bólogatok az ajkait figyelve, bár sajnos tudom, hogy pillanatnyilag hulla feleslegesen húzom az agyamat. Semmi ilyesmire nincs lehetőségem momentán.
-Mert nem akarok olyanba kezdeni, amit tudom, hogy nincs időm befejezni.-válaszolok neki csendesen. Olyan készségesen nyílik a szája, hogy közéjük fújhassam a füstöt, mintha egész éjjel erre a kérésre várt volna és semmi másra.
A saját agyam húzását szeretném megállítani, így indulnék vissza az épületbe, ha nem húzva vissza magához. Minden megmaradt lélekjelenlétemre szükségem van, hogy ne nyúljak alá, amikor a keze a mellkasomra siklik a csóknak viszont engedek, remélve, hogy ez enyhít majd egy kicsit az agyam zsibbadásán. Keményen csókolom az ajkait viszonozva az ő gesztusát és halkan mordulok egyet amikor az ajkamba harap.
-Nincs most erre időm.-sóhajtok fel frusztráltan és szavaimat megerősítve pittyen is a telefonom. Caesar neve a kijelzőn két felkiáltójel az üzenetbe, jelezve, hogy kurva sokan vannak bent.
-Bassza meg... vissza kell mennem. Ez nem a mi esténk.-sóhajtok egyet megdörzsölve a homlokomat.
Már tényleg nem hagyom, hogy feltartson, hiszen a munkámmal nem baszakodhatok, így ideje visszamennem a pultba.
A totális káosz vár vissza, így azonnal munkába lendülök, hogy gyorsan daráljuk le a feltorlódott vendégeket.

Levi &  Relly

- Aljas ragalom. - na jo, lehetseges, hogy van nemi igazsag abban, amit mond, de ugyan miert ismernem be?!
- Na latod ez mar igaz! - ebben mindenkepp egyetertek. Meg az is lehet, hogy o van ram rossz hatassal, hisz ha o nem kinal fuvel, akkor ez valoszinuleg ma este kimaradt volna. Persze attol meg megfordult volna a fejemben, de egyedul lehet nem gyujtottam volna ra.
- Hmm... - vagok toprengo arcot egy pillanatra. - Ezzel csak az a baj, hogy mar belekezdtel. - huzodik egy mosoly a pofimra. Tenyleg nem nezem ki belole, hogy pusztan a ruham anyaga erdekelte volna nehany perccel ezelott, de persze mindenki tevedhet. Meg en is.
Egy sohajtast kovetoen teszek fele egy lepest es mivel alapbol nem volt tul messze, igy mar csak centik valasztanak el a ferfitol. Hazudnek, ha azt mondanam, hogy nem tetszik az ismeros, vad csok. Azt hiszem, mar ertem, miert toltottunk egyutt egy kellemes ejszakat.
- Hat nem irigyellek. - vonom meg a vallam, miutan eltavolodtam tole. - Mondanam, hogy besegitek, de holnap en is koran kezdek. - de meg milyen koran. Estig mindenkepp fel kell mernem a terepet, ha csak nem akarok rossz munkat vegezni, aminek komoly kovetkezmenyei lennenek. A munkammal sosem szorakozok, ott meg veletlenul sem tevedhetek. Maximalis odafigyelest, precizitast es komolysagot igenyel. En pedig tudok az is lenni.
- Azert a pizzat es a dalokat ne felejtsd el. - mondom, mikozben kovetem a barba. Eloveszek egy szep kis osszeget, amit Levi fele csusztatok. Tul nagy lett a tomeg, en pedig kezdek betompulni. Ez az a pillanat, amikor megbanom, hogy kocsival jottem, ugyanis itt kell hagynom a kicsiket, azt pedig nem szivesen teszem. Nincs mas valasztasom, hivnom kell egy taxit.
- Tovabbi jo munkat, nagyfiu. - mosolygok ra meg egyszer, mielott ellokom magam a pulttol. Miutan atvergodom magam a tomegen es kisetalok az ajton, fogom a mobilt es hivok egy taxit, aztan remenykedem abban, hogy nem kell fel orat varnom ra.

to Laurel

you always make my nights better

Belekezdtem, hát ez való igaz, ez az én gyengeségem, de azért legalább vállon veregethetem saját magamat, hogy időben.... fogjuk rá... kapcsoltam, hogy ebben most nem jó ötlet jobban elmerülni, hiszen kibaszatni nem akarom magamat a munkahelyemről. Túlságosan szeretem az Emperor-t és ugyan Caesar mérhetetlenül toleráns, de ebbe nem mehetek bele pillanatnyilag ennél jobban akármennyire is jól esett a csók, meg a játszadozás és minden más.
-Kár.-bólogatok vigyorogva, de talán jobb ez így, mert nem sokat tudnék koncentrálni, ha most itt maradna, így tényleg jobb, hogy mindketten visszavonulót fújunk. Nekem még hosszú ez a kibaszott este és így is nehezített pályán fogok mozogni, hogy szívtam... nem is keveset.
-Nem felejtem.-biccentek egyet remélve, hogy tényleg így is lesz, hiszen azért vannak már állapotok a fejemben, nem biztos, hogy milyen kristály tiszta lesz holnap. Na mindegy majd igyekszem.
-Kösz, kösz... neked meg kitartás a hajnali melóhoz.-vigyorgok még rá és és meg darabig kissé bambán bámulok utána, amíg el nem tűnik az emberek között. Faszom... azért örülök, hogy benézett.


Köszönöm a játékot!