Hosszú napom volt, amikor hazaesek végre, és őszintén szólva semmihez semmi kedvem, jó volna egy kicsit csak tespedni a kanapén, bámulni valamit a tvben, akármit, az sem baj, ha semmi értelme, csak ne kelljen gondolkodnom. Arra számítok, hogy itthon lesz a húgom, de csalódnom kell, a lakás üres, pedig most a kis csacsogása jól esett volna. Talán felbontok egy sört, jobb híján. A konyaszigeten találom meg Lucy üzenetét.
„Elmentem partyzni gyíkarc, nem kell aggódni, reggel talizunk. Ha aggódnál, a lokátor be van kapcsolva. Csóóók!”
Nem vagyok az a típus, aki a falat rágná idegbetegségében a húga miatt, de azért szeretem tudni, hogy mikor merre van, olyan praktikus okból, hogyha esetleg elszalad vele a ló, és túl sokat iszik, tudjam, hová kell mennem érte. Erre nem egyszer volt már példa, nincsen ezzel semmi baj, fiatal, éljek csak, de nem kapjak rohamot reggel, hogy még mindig nem került elő, és valahol másnaposan cseszik felvenni a telefonját.
A hűtőhöz fordulok, aztán szembe találom magam a borral, amit Laurel hozott a múltkor, de végül sörözés lett a dologból, és bár fáradt vagyok, de a barátokhoz mindig van kedve az embernek. Egyébként pont beszéltük valamelyik nap, hogy le kellene ülnünk dumálni, vagy csak megnézni valami filmet. Aztán mivel egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz legközelebb időm hasonlóra, ezért inkább akkor már hozzuk össze most, már ha ráér. Úgyhogy dobok neki gyorsan egy üzenetet, hátha otthon van, meg éppen akad kedve a programhoz.
„Hello Szomszéd! Megisszuk a múltkori bort valami film mellett? Ha benne vagy, csak gyere át.”
Nem írom alá, már egy ideje azért ismerjük egymást, nyilván megvan neki a számom, és szoktunk sms-ezgetni néha azért, szóval fölöslegesek az ilyen tiszteletkörök. Úgyis tudja, kitől kapta az üzit. Kipattogtatok egy adag kukoricát, azt megeszem mindenképpen, ha tud jönni Laurel, ha nem. A bort addig nem bontom ki, nem terveztem egyedül meginni. Akkor marad majd a szóló söröcske mellé.
Az ajtót kikulcsolom, jöjjön csak be nyugodtan, hogyha ráér, ha meg nem, akkor majd bezárom később, nem hinném, hogy bárki rám törne. Egyébként is rálátok az ajtóra a kanapéról, úgyhogy nem igazán tölt el aggodalommal a dolog. Lucy még biztosan nem fog hazatérni hajnalig, olyan 3-4 fele szokta ilyenkor hazaenni a penész, kivéve akkor, ha talált valami csávót, aki felédesgette magához. Nem szólok bele ilyen téren az életébe, de szerintem lehetne óvatosabb, mindenesetre ő tudja, mindenkinek megvan hozzá a joga, hogy elkövesse a saját hibáit, és tanuljon belőlük.
A kukoricát tálkába öntöm, és azzal indulok el a kanapém felé, hogy keressek valamit a tévében, amihez nem szükséges gondolkodni, mert nem igazán van nekem most arra energiám, szóval könnyen emészthető filmre van szükség.

Szerencsére ma elég laza napom volt a munkahelyemen. Ez már csak azért is jó, mert legalább nem festek majd túl nyúzottan a vakrandin, amit az egyik barátnőm intézett. Őszintén szólva nincs sok kedvem ehhez, számomra kicsit erőltetett az egész. Csak egy képet láttam a harmincas évei elején járó fickóról, ezen kívül nem tudok róla sokat, csak hogy szeret sportolni, állatbarát és állítólag rendes, megbízható alak, aki komoly kapcsolatra vágyik, véletlenül sem csak lukra játszik. Nos, ha már nagy nehezen belementem, nem fogom átvágni és cserben hagyni, úgyhogy amint hazaértem egyből készülődni kezdek.
Egy gyors zuhany után magamra kapok egy csinos ruhát, kiengedem a hajamat, felkenek egy kevéske sminket, aztán indulhatok is a megbeszélt helyre.
A vérvörös Mitsubishimmel leparkolok a hatalmas épület előtt, veszek egy mély levegőt, igyekszem lelkileg felészülni, majd néhány perc elteltével végre kiszállok az autómból és kezemben a táskammal besétálok az előkelő étterembe. Szemeimmel nem kell sokáig keresnem az úriembert, ugyanis amint megpillant, már int is. Lassú léptekkel haladok az asztal felé, amint pedig odaérek egy kedves mosolyt erőltetek az arcomra, aztán ahogyan azt illik, bemutatkozunk egymásnak és lefutjuk a kötelező köröket. Látom rajta, hogy hozzám hasonlóan ő is kissé feszült. Megnyugtat, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Szerencsére hamar jön a pincér, aki megtöri a csendet, mi pedig gyorsan feladjuk a rendelést. Ezt negyed órányi egész kellemes csevej követi. Már épp kezdek kellemesen csalódni, amikor felmerülnek az exek. Én igyekszem rövidre fogni a sztorit, ugyanis biztos nem első randin osztom meg a kényes részleteket, ő azonban eléggé elnyújtja a történetet. Diszkréten az órámra pillantok. Már egész pontosan fél orája beszél a nőről és úgy tűnik bőven van még mesélnivalója, így egyhamar biztosan nem fog leállni. Igazából nem is feltétlenül azzal van a baj, hogy mindezt kiadja magából, hanem inkább ahogyan teszi.
Kezdem úgy érezni, hogy már eleget hallottam és bőven elég időt töltöttem ennél az asztalnál. Ha étvágyam nem is nagyon volt, legalább a jeges menta limo finom volt, bár ha tudom mi vár rám, valami sokkal erősebbet rendelek.
Lassan közlöm, hogy mennem kéne, ugyanis ma még lesz egy kis dolgom és sajnos nem maradhatok tovább. Véres búcsút veszünk, végre autóba pattanok és tudom, soha többé nem látjuk egymást. Legalábbis remélhetőleg.
Egyenesen hazavezetek. Ez a fickó jobban lefárasztott mentálisan, mint a munkám. A lakásba érve azonnal a kanapéra dobom a táskámat, megszabadulok a ruhadaraboktól majd a zuhany alá állok és végre fellélegzek. Egy sokkal kényelmesebb szettben lépek ki a fürdőszobából, és ekkor hallom meg a telefonom jelzését. Gyorsan kihalászom a táskámból, a kijelzőn pedig megpillantom Lucas nevét, fölötte egy közös képpel.
Elolvasva az üzenetet, egy apró, de őszinte mosoly kúszik a pofimra. Látott már laza szettben, nem estélyiben járok át hozzá, úgyhogy emiatt nem zavartatom magam és eszemben sincs átöltözni. Csak a kulcscsomót, a pénztárcámat és a mobilomat viszem magammal, másra kétlem, hogy szükségem lehetne. Kilépek a kecóból, sétálok pár métert, majd egy kopogás után belépek Lucas ajtaján.
- Helló szomszéd! - mosolyodok el. A randi után mostmár tutira nyúzott képem lehet.
- Ha nincs valami erősebb, akkor végre elpuszíthatjuk azt a bort.- dobom le magam a kényelmes kanapéra.
- Milyen napod volt? - fordulok a mellettem ülő férfi felé. Remélem az övé sokkal jobban telt, mint az enyém.
- Lucy megint partyzik? - kérdezem egy vigyorral az arcomon. Egyáltalán nem ismerem olyan jól, mint Lucast, de azért mégiscsak a húga és egyben a szomszédom, úgyhogy ezt-azt azért tudok róla.