Genetics loads the gun, but lifestyle pulls the trigger.
Karakter típusa
Saját
Teljes Név
Laurel Martínez
Becenév
Relly
Születési hely
Kolumbia, Cali
Születési idõ
1994.09.20
Kor
29
Lakhely
Manhattan
Szexuális beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Egyedülálló
Tanulmányok
ICESI University (Psychology) /már végzett
Foglalkozás
Bérgyilkos
Munkahely
New Yorki droghálózat tagja
Hobbi
Futás, lövészet, fitness
Csoportom:
Törvényszegők
Jellem
Tobbnyire kedves es megerto tipus, aki szivesen ismerkedik, azonban van egy kevesbe aranyos oldala is. Ez a bizonyos oldal akkor bujik elo, ha kihozzak a sodrabol - ami eleg nehez, mivel jol birja a gyurodest. Celtudatos es kitarto, szinte mindig eleri amit akar. Ha valamit a fejebe vett, eldontott, azon ritkan valtoztat. Rendkivul makacs es onfeju, am ezen valtoztatni szeretne. Tisztaban van a hibaival, a kritikakat jol fogadja. Oszinte es huseges, amit a masik feltol is elvar. Senki sem mondana meg - meg csak nem is gondolna -, hogy ver tapad a kezehez. Fogalmuk sincs, hogy kikkel all kapcsolatban, honnan jott es miket elt at. Azt hiszem ertheto, hogy miert olyan titokzatos es miert nem jatszik azonnal nyilt lapokkal. Barmikor tamogat es segitseget nyujt. Hozza barki fordulhat, ritkan csukja az illetore az ajtot - ha igen, jo okkal teszi. Maximalista, a munkajat jol vegzi, tokeletesen celoz es sosem lo melle. Tudja, milyen sulyos kovetkezmenyei lennenek annak, ha mellelone. Elete soran csakis sotet alakokkal vegzett, artatlanokra sosem lone. A kissebb "protekciojanak" koszonhetoen vedve van, igy nem kell folyton maga moge neznie, na nem mintha nagy szuksege lenne erre. Kivancsi termeszet, szeret uj helyeket, dolgokat felfedezni. Neha maganyra vagyik, neha adrenalinra ehezik. Neha romantikus es gyenged, neha vad. Meg sorolhatnam, de konnyebb lenne, ha te magad ismerned meg es meglatod, mit hozol ki belole.
Avataron:
Fahriye Evcen Özçivit
Múlt
Mig mas kislanyok a barbiek hajat fesultek, addig en a fegyvercsovem belsejet tisztitottam, a kulsejet pedig olajjal torolgettem at. Csillog, en pedig buszken gyonyorkodom a munkamban. Korulbelul nyolc eves voltam, amikor abban versenyeztunk a batyammal, hogy ki szereli ossze gyorsabban a pisztolyt. Mindig en nyertem, persze csak azert, mert hagyta. Elkepzelni sem tudok nala jobb testvert. O ismert a legjobban es o allt hozzam a legkozelebb. Persze gyakran egymas agyara mentunk, hogy aztan nehany oran belul kibekuljunk. Szamunkra ez volt a normalis. Edesanyank fiatalon elhunyt egy „balesetben” – melyek erre koztudottan gyakoriak -. Apank a legtobb idejet a munkaba olte, amit oszinten szolva nem banok. Az zavar, hogy minket is belekevert es nem adott valasztasi lehetoseget. Szep lassan megismertem az osszes bandatagot, megtanultam, hogyan mukodnek a dolgok, mik a jatekszabalyok es azt is, hogy sosem hibazhatunk, mert az konnyen az eletunkbe kerulhet – vagy akar masokeba is. Carlitonak rengeteg baratja volt, de mindketten tudtuk, hogy szinte egyikben sem bizhat elegge. Csak ket szemely volt, akire az eletet bizta volna, az egyik vele egyutt hunyt el azon a szornyu ejszakan, a masik mar reg elkoltozott. Nem surun hallottam rola, csak latasbol ismertem. Az apjanal kegyetlenebb embert nem ismerek, nem is csoda, hogy a fia New Yorkba huzta a csikot. Az idosebb Garridonak velem sosem volt baja, de en attol meg tartottam a tisztes tavolsagot. Carlos neha valtott vele par szot, de nekem halisten nem kellett. Mondanom sem kell, hogy nem volt sok kapcsolatom. Akik nem voltak tagok, hozzam sem mertek szolni, akik pedig kozenk tartoztak, mind tartottak a batyamtol – megertem oket. Mindenki tudta, milyen sulyos kovetkezmenyei lennenek annak, ha valaki osszetorne az egyetlen huga szivet. Ezert neha utaltam, de jol is esett, hogy felt – csak ne vitte volna tulzasba -. Vegul egy nagypofaju barom mellett kotottem ki, akit annak idejen egy felistennek lattam. Hibazik az ember lanya.. Egy ev kellett ahhoz, hogy rajojjek, mekkora szar alak. Termeszetesen kozoltem vele, hogy elvalnak utjaink, de nem viselte tul jol a hirt. Egy ujjal sem ert hozzam, de a zaklatasa is gyilkos tudott lenni. Annak ellenere, hogy szaladhattam volna a batyamhoz, nem tettem. Ugy gondoltam, ez az en ugyem, nem pedig az ove. Meg tudom oldani, nagy lany vagyok mar. Valamiert megsem akart leszakadni rolam, hat probaltam nem foglalkozni vele. Korulbelul ekkor talalkoztam egy idosebb, oltonyos fickoval. Fogalmam sem volt arrol, hogy kicsoda, pusztan azt tudtam, hogy jol szeretnem erezni magam, igy hat lett egy kellemes ejszakank –egyutt. Csak masnap delutan szurtam ki a batyam mellett. Epp Hectorral targyalt. Remeltem, hogy nem tapad annyi ver a kezehez, mint a vele szemben allonak, de ketlem, hogy igy lenne. Masfel evvel kesobb: Szetmegy a fejem, a fulem vadul cseng, a latasom homalyos. A foldon – porban – fekszem, mellettem ismerosok veres darabjai. Nehanyan hozzam hasonloan egyben maradtak, de csak egy-ketto lelegzik. Gyengen felkohogok, de keptelen vagyok felallni vagy egyaltalan az ujjaimat megmozditani. Nem birom tovabb nyitva tartani a szemem, barmennyire is probalom. Teljes sotetseg. Eltelt nehany ora, míg magamhoz tertem egy apro szobaban. A gyenge nyogesem utan setalt be egy ismeros no. Jol tudom, ki o. Megvarta míg lenyugszom es osszeszedem magam, majd elmeselte, pontosan mi is tortent. Robbanas. Az elso gondolatom a batyam volt, de fel sem kellett tennem a kerdest, mar tudtam, hogy tobbe nem latom. Zokogni vagy kiborulni sem tudtam, alig nehany konnycsepp gordult le az arcomon. Itt zarult le egy fejezet. Harom nappal kesobb: Egy magangepen ulok, bamulom a tajat es fogalmam sincs, merre tartok. Hiaba ismetelgetem azt az atkozott kerdest, megsem valaszolja meg senki, hogy hova megyunk. Mi van a fonokommel? Talan o kerte erre oket? Ugyan miert kuldene el? Nincs semmi ertelme. Megerkeztunk – kozlik, amikor foldet erunk. Egy fekete auto var, sotetitett ablakokkal. Eselyem sincs kiszurni, hogy megis ki ulhet benne. Kenytelen vagyok beszallni, nincs mas valasztasom. Amikor megpillantom az ifjabb Garridot, szohoz sem jutok. Gyorsan es tomoren kozli, hogy miert vagyok itt, es hogy ezentul neki dolgozom. Vallalom az allast, valamibol elnem kell es ebben vagyok igazan jo. Oszinten meglep, hogy pont egy elmebeteg fia ment ki, akivel mostanaig egy szot sem valtottam. Mint oly sok mindent, ezt is a batyamnak koszonhetem. Sosem feledem.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Már gyerekként egyértelművé vált számodra mi kelti fel igazán az érdeklődésedet és onnantól kezdve kitörölhetetlen részévé vált az életednek. A történetedet olvasva nem csoda, hogy jobb szereteted a magánéleted lakat alatt őrizni, hisz egy rossz embernek elejtett szó csak még nagyobb veszélybe sodorna téged. Így hát jól elrejted az énednek azzal a verziójával aki ugyanúgy te vagy és akit a külvilág ismerhet belőled. A vagány és céltudatos nőt, akiben bízhat az ember akár a jó hallgatóság, akár pedig a hűség terén is. A bàtyád elvesztése kitörölhetetlen és mély nyomot hagyott benned. Szoros volt a kapcsolatotok, folyton vigyáztatok egymásra, történjen bármi is körülöttetek. Ez pedig továbbra sincs másképp mint ahogyan a folytatásból az kiderül, még ha ő màr nincs is veled. Egy közel sem veszélytelen út áll előtted, de abból amit megtudtam rólad, nem hiszem hogy ezek után aggódni kellene érted. Kíváncsian várom a folytatást, ehhez pedig sok Izgalmas jàtékot kívánok neked. Tetszett a sztorid és köszönöm, hogy olvashattalak!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!