Igyekszem, hogy minél többet tudjak fellépni, hogy minél többen halljanak énekelni, ha nincsenek sokan, akkor magamnak énekelek, a lámpalázamat gyűröm le, még kevéske ember előtt is. A Golden jó hely arra, hogy bontogassam a szárnyaimat, de semmi olyat nem ad, ami segítségemre lenne. Tudom, hogy a talpamra kellene állnom és lépni, de félek, hogy ha tényleg valamit elérek az az információ el fog jutni a szüleimhez és onnan nincs több titok, mert tudni fogják, hogy nagyon sunyi módon adtam le a jogi szakot, és léptem bele abba a világba, ami még csak a közelébe sem ér annak, amibe ők szánnak engem. Ez nagy lépés lenne, mégis megléptem, amikor megláttam egy hirdetést a neten, nem gyakran mászkálok a közösségi média ilyen területein, az instagram kimeríti az egész netes tevékenységem, de cserébe elég sokat lógok azon, és próbálok inspirációt gyűjteni. Lehet, hogy nem a legjobb környezet erre, de sokszor egy művészi kép is képes megihletni. Kapcsolatom nincs, a pasik messziről elkerülnek, vagy én őket, ezt sosem tudom elég jól felmérni, így a csalódásokról csak akkor tudok írni, amikor azt érzem egy képen, hogy valami nem okés vele. A művész lelkem olykor idegesítő tud lenni, de amikor felmentem és megláttam ezt a hirdetést áldottam ezt a furcsa jellemet ami nekem van. Azonnal ráírtam a lányra, aki neve alatt megjelent a pár szó, a lehetőségem, a lépés, amire szükségem van, de eddig nem is tudtam volna. Evelyn Wolf lesz az én emberem, szimpatikusnak tűnt, olyan kedves arca volt. Kicsit elhamarkodtam szerintem a dolgot, itt ülve a kávézó egyik asztalánál, a telefonomat pörgetve a kezemben, a lábamat nem tudom leállítani, olyan ideges vagyok. Talán vakon megbízok majd valakiben, akit nem is ismerek, lehet már át is lettem verve, de én optimista ember vagyok, de most talán annak örülnék ha nem jönne el a megbeszélt találkozóra. talán mégis jobb lenne ha a munkásságom a Golden falai között maradna, és nem hallana senki sem, így nem derülne ki a titkom és a szüleim örökre büszkék lennének rám. Abbahagyom a lábam rázását és a telefont is leteszem a kezemből az asztalra, hátra vetem magam a székben és kifújom a levegőt. Minden titokra fény derül egyszer, mindenki lebukik, aki olyan hülyeséget csinál, egy olyan családban, mint én. Akkor legalább egy nagy dobással bukjak le és ne egy lepukkantnak talán nem mondható, de nem is túl nívós bárban. Meglátom a szőke lányt, aki eddig csak a képeken létezett az életemben és egyszerre lett valóságos, ami eddig csak a neten volt meg. A beszélgetések, amik igazából csak arról szóltak, hogy mikor és hol találkozzunk, de már akkor is izgultam igazából, most hogy itt van és felém közeledik egyenesen kiesik a szívem a helyéről, mintha randin lennék esküszöm, pedig ennek semmi tétje. - Szia! - pattanok fel, amikor odaér, és tuti leveszi, hogy milyen ideges vagyok, de azért mosolygok, és felé nyújtom a kezem, ez egy üzleti megbeszélés lenne vagy mi, na igen az a jogi suli talán sok mindenre megtanított volna, ha figyelek.
"You, you're such a big star to me You're everything I wanna be But you're stuck in a hole And I want you to get out"
Mióta beszéltem Remy-vel, elkezdtem átszervezni a Melange of Art-ot. Én magamtól nem is gondoltam rá, hogy egyébként foglalkozhatnék valami ilyesmivel. Nem véletlenül imádom őt mindenért annyira. De szóval a vállalkozás... Elég sok bárban megfordultam már, dolgoztam is nem egyben, hogy legyenek kapcsolataim arra, ha esetleg zenészeket kellene közvetítenem valahova. Illetve, ha rám találnak különféle cégek, de művészek is, akkor simán össze tudom hozni őket, ha nekik is megfelel. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan rám fog találni valaki, de a Remény szó szerint bekopogtatott hozzám. Egy Hope nevű lány írt, hogy őt érdekelné ez az egész, és szeretne velem személyesen is találkozni. Egy Manhattan-i kávézóban egyeztünk meg végül, mint a találka helyszíne. Szerettem időben érkezni a találkozókra, de amikor elindultam a hely felé, már messziről kiszúrtam őt, így sietősebbre vettem a lépteimet. Gyorsan kértem magamnak egy tejhabos kávét, hogy végül csatlakozhassak hozzá. -Szia! -néztem rá egy széles mosollyal, a kezemet nyújtva neki. Szegény elég idegesnek tűnt, pedig semmi oka rá. Időben jött, nagyon kitett magáért megjelenés tekintetében, és kedvesnek tűnt az üzik alapján. -Evelyn vagyok. Nagyon örülök, hogy találkozhatunk személyesen is. Nagyon csinos vagy. Ha ezt tudom, akkor én is felnőttnek öltözöm. -néztem rá elismerő mosollyal, majd végül ledobtam magamat vele szemben, miután megvoltunk a formális dolgokkal. -Nagyon régóta vártál már rám? Ne haragudj, nem szerettelek volna megváratni, de ezek a buszok... most már tényleg vennem kell egy autót. -forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal, legyintve, hogy felejtse csak el. -Mesélsz nekem kicsit magadról? Mióta zenélsz, meg milyen műfaj fekszik neked a legjobban, ilyesmik. Én nem tudok semmiféle hangszeren sem játszani vagy énekelni... vagyis... gitározni tanulok egy barátomtól, de amúgy nem vagyok egy nagy zenei tehetség, és mindig imádom hallani mások sztoriját. -néztem rá őszinte lelkesedéssel.
Komolyan olyan a gyomrom, mintha egy interjúra készülnék, de veszteni valóm nincs, ezzel az egésszel csak nyerhetek és amikor ezt tudatosítom magamban is, akkor veszek egy mély levegőt és minden idegességet sugárzó tevékenységet szüneteltetek. Igencsak szüneteltetem, mert amint megjelenik máris visszatér minden, bár másokat kezdek el csinálni, nem a telefonom pörög és nem rázom a lábam, hanem mint valami idióta pattanok fel és nyújtom felé a kezem. Végignézek rajta és érzem, hogy egy kicsit mintha túlöltöztem volna. Ő laza nagyon laza, bemutatkozik nekem is azt kellene, de csak nézem, mielőtt megszólalok. Megköszörülöm a torkom és azt a csodás vigyort nyomom ki az arcomra, ami ilyenkor még belefér szerintem. - Hope! - fejben persze adtam magamnak egy tockost, és tudom, hogy át kell vennem az ő kisugárzásából valamit, mert zseniális amilyen a csaj elsőre, de valószínűleg elfogult vagyok és izgulok, de az biztos. - Nem tudtam hogy öltözzek, láttam a képeidet és a beszélgetéseink alapján nem tűntél olyan nagyon keménynek de ez számomra óriási dolog lehet. - nem kezdem el ecsetelni neki azonnal mennyit jelentene ha a Goldenből ki tudnék lépni végre. Amint leülünk érzem, hogy a mozdulataival jönnek le a súlyok a mellkasomról, szóval kezdek megnyugodni, köszönöm Evelyn, ez tuti az ő érdeme. - Hamar értem ide, mert ki akartam találni a kérdéseidre a választ, vagyis előbb a kérdéseidet, hogy tudjak olyan választ adni, hogy tényleg érdekes legyek. - kezdek bele mindenbe egyszerre, mély levegőt véve és figyelve arra, hogy ne hadarjak, mint általában, amikor ennyire izgulok. - Nem régóta zenélek, vagyis úgy, hogy mindenki tudja és én is tudom, hogy szeretem talán csak 2 éve. - pontosan 2 éve, de sosem veszem ennyire komolyan ezt a dolgot. - A gitár remek választás. - mosolygok rá hálásan, mert azzal, hogy magáról is beszél kicsit megkönnyíti a beszélgetést számomra. - Elméletileg a zongora is megy nekem, de a gitár az amivel igazán otthon érzem magam bárhol. Nagyon régóta ki akarok lépni a mostani fellépő helyem falai közül, de van egy óriási bökkenő az életemben ami miatt eddig nem tettem meg. Nem titok, hogy zenélek, mindenki tudja, aki ismer, de a szüleim azt hiszik, hogy ez csak hobbi. Művészeti szakra járok az egyetemen, amire a jogi karról való távozás után tértem át, a szüleim tudta nélkül. - ez egy lényeges információ rólam, mert lehet, hogy elég tökös lennék, hogy lépjek, de ez visszatart, és az még most is fog vissza ez a gondolat elég erősen, ami nem fair. - Nem gyakran találkozok magam fajtákkal, a suliban mindenki pontosan tudja mit szeretne az életével, mit akar a zenével, én meg csak annyit tudok, hogy zenéket szeretnék szerezni, dalokat írni és néha abban sem vagyok biztos, hogy a színpadon a helyem, mert olykor annyira jó a füzeteim között lenni és elveszni a dallamokban, hogy nem vágyom tapsviharra, csak arra, hogy alkossak. - arra is gondoltam korábban, hogy álnéven írok dalokat, akkor nem bukok le, de életem végéig nem csinálhatom ezt. - Láttam, hogy elég friss a hirdetésed, de azért mond, hogy vannak olyan nagyon fura lények mint én. - nézek rá már teljesen feloldódva, miközben észreveszem, hogy megint nagyon sokat beszélek magamról. - Bocsi, ha a zenéről kérdezel órákig nem biztos, hogy szóhoz hagylak jutni. - felkacagok és bocsánatkérően pillantok rá. OUTFIT
"You, you're such a big star to me You're everything I wanna be But you're stuck in a hole And I want you to get out"
-Nagyon-nagyon csinos vagy, tényleg!! –néztem rá egy elismerő mosollyal. -Én is lánynak öltöztem volna, ha nem lennék ennyire fázós, és nem fáztam volna meg. –húztam el a szám egy sóhaj kíséretében. Nem volt túl sok eszem, amikor abban a vékony cuccban mentem el a karaoke partira és hagytam, hogy szarrá fagyjak. Pedig nem sok időt voltam a hideg levegőn, de az is elég volt. Az alkoholos kimelegedés és a hideg, csípős, esti szél nem barátok. -Emiatt igazán nem kellett volna hamarabb jönnöd. Miattad vagyunk itt, bármit mondasz, érdekes vagy. Ráadásul nem érettségit teszel éppen, nincs se jó, se rossz válasz. –néztem rá egy biztató mosollyal. Nem szeretném, ha azt érezné, meg kell nekem felelnie. Az a fontos, hogy ő jól érezze magát, komfortosan és ne gondolja, hogy bármiféle elvárásom van az irányába. Ez egy együttműködés lesz, ha megtaláljuk a közös hangot, nem a főnöke vagyok. -Azta, akkor azért már legalább van benne valamennyi tapasztalatod. –a két év sem olyan túl kevés azért. Persze mindig, mindenben lehet fejlődni, és fél év alatt is lehet baromira nagy eredményeket és változásokat elérni. -Gondolod? Hát… biztos így van, ha nem az én kezemben van a gitár. –haraptam be az alsó ajkamat egy zavart mosollyal. Annyira őrületesen béna talán nem vagyok, de erről Peter-t kéne megkérdezni. Érdeklődve néztem rá, amikor elmesélte, hogy hogyan váltott szakot, amiből a leglényegesebb rész az volt, hogy a szülei nem tudtak róla. -Nem támogatnának abban, hogy megpróbálj ebből élni? Mindenképp azt szerették volna, hogy jogi egyetemre menj? –néztem rá kérdőn. Manapság túl sok volt a visszatartó, befolyásoló szülői erőkből, amik megkeserítik mások életét. -Ismerek más zenészeket, vagy művészeket, akik szintén furcsa helyzetben voltak. Vannak, akiknek a szülei nem örültek volna, ha váltanak, vagy eleve ezzel foglalkoznak. De például én magam is valami… hasonlónak az áldozata lettem, hogy így fogalmazzak. Én személy szerint élek-halok a festészetért, és szerettem volna azt is tanulni, de a szüleim nem szerették volna. Csak úgy mentek bele abba, hogy New York-ba jöjjek egyetemre, hogy valami mást kellett választanom. Így lettem művészeti grafikus, mert szerintük abból egy fokkal jobban meg lehetne élni. Szóval semmiképp sem egyedülálló az eseted. –címeztem neki egy biztató mosolyt. Ha ismeri a sztorimat, talán egy fokkal kevésbé érzi magát egyedül ebben. -És amúgy az, hogy zenéket szerezz, dalszöveget írj, nem zárja ki, hogy szerepelj a színpadon is. Ha jó hangod van, és megállnád a helyed a világban a tehetségeddel, akkor kár lenne a szekrényben maradnod. De ettől még segíthetsz másoknak, írhatsz másoknak is, akik vevők lennének rá. Egy kezdő mindig kevesebb pénzt kér, de lehet, hogy sokkal tehetségesebb, mint egy régi motoros. Ha szeretnéd, esetleg ebben az irányban is tudunk együtt keresgélni, hogy ki az, akinek szüksége van tőled dalszövegre, vagy arra, hogy zenét szerezz, de közben kereshetünk más helyeket is, ahol te magad is fel tudsz lépni. Sokan voltak, akik kezdetben másoknak dolgoztak. Lady Gaga is ilyen volt, ahogy azt hiszem Ava Maxx is. –attól, hogy másoknak írsz dalt, még neked is lehetnek saját számaid. -És emiatt sose kérj bocsánatot! Emiatt vagyunk itt, meg én tényleg szívesen meghallgatlak!!! Komolyan!! Nagyon szeretem a zenét, de mivel nem értek hozzá, így csak lelkes rajongó-támogató vagyok. A zene nagyon különleges dolog, és mindig van, akit megérint, amit csinálsz. Néha még olyat is, akiről nem is hinnéd.
Nem tudom olyan lazán fogadni, amiko valaki kedveseket mond nekem. Már nagyon szükségem lenne egy normális kapcsolatra, ahol tényleg elviselik, amit képviselek és nem csak azt a lányt látják bennem, aki lehetnék, de talán sosem leszek. Megnyugtatnak a szavai, mondjuk amilyen ideges vagyok, elég lenne a kisujját mutatnia felém és nyugodtabb lennék, de segít a szavaial, no meg tényleg nem azért vagyunk itt, hogy vizsgázzak, ebben igaza van, nem is tudom miért vagyok ilyen feszült, csak egy kicsit sejtem. - Meglepődnél én hogy tanultam meg gitározni. - senki nem úgy kezdte, hogy minden hang a helyén volt, és szerintem nem könnyű a tanulási folyamata ennek, bár mondják, hogy vannak olyanok, akiknek a vérében van, talán én is közéjük tartozom, legalábbis titokban ezt remélem. - Az én családom, már generációk óta a jogi életben tevékenykedik, a tesóm is, így természetes volt, hogy én is abba lépek majd egyszer. Nekik. Meg eleinte nekem is, de amikor a gitár olyan értelemben került a kezemben, hogy nem csak játékszer volt, hanem valami más, akkor tudtam, hogy nekem mást kell csinálnom, és lehet hosszú évek után az első Ansel leszek, aki nem ügyvéd, bíró vagy valami ilyesmi lesz. - de nem könnyű, hazudnék ha azt mondanám, hogy az, mert az álmaim megvalósítása érdekében sok mindent fel kell áldoznom, de a családomat nem szeretném. Talán ezért is akarok olyan nagyon elköltözni, az éves terveim között szerepel, mert úgy talán könnyebb a titoktartás, de csak talán. - Csak tudnám, hogy miért nem hagyják a saját álmainkat követni, lehet nem egy jövedelmező karrier, de ha szerelem van a levegőben, akkor miért olyan nehéz ez? - irónikus kérdésemet inkább senkinek nem címzem, vagyis de talán a szüleimnek, és Evelyn szüleinek, de ők nem hallják. Nagy vonalakban vázolom, az életem elképzelését a terveimet, a hosszú távúakat, mert rövid nem igen van jelenleg, talán annyi, hogy túléljem ezt a szemesztert lebukás nélkül, kemény vállalás azt kell mondjam, és annyira gyerekes. - Én nagyon örülnék neki ha olyan előadók is az én dalomat énekelnék, akiknek jobban el tudom képzelni egy egy alkotásom, mert van amikor csak írok, olyan dolgokról, ami az én számból nem biztos, hogy hitelesek lennének, legalábbis magamnak. Nem voltam még sosem szerelmes igazán, mégis írok szerelmes számokat, sosem hagytak el olyan szinten, hogy magamba forduljak, de mégis van olyan számom. Nagyon szeretnék híres zenekaroknak szöveget írni, hogy ők ráformálják a saját dallamjukat. De végtéren énekelni is szeretek, nagyon is, de be kell vallanom neked, hogy még mindig olyan lámpalázam van mielőtt felmegyek a színpadra, hogy néha elgondolkodom, hogy nekem való e. - kicsit kinevetem saját magam, de ha már ennyire elkezdtem beszélni, őszintének kell lennem, bár én mindig a vagyok, mindenkivel. - Ez a művészet, amit még akkor is értesz, ha nem értesz hozzá. - mosolygok rá, miközben már az egész testemből eltűnik mindenféle izgalom, teljesen. - Kérdezhetek valami? - hajolok előrébb egy kicsit, mintha valami nagyon bizalmasat akarnék mondani. - Szerinted ilyen ferde elképzelésekkel, nagyjából kilátástalan élettel, mennyire lenne esélyem erre az egészre? - kíváncsi vagyok mit gondol, hiszen ő ért ehhez, még ha nem is tudja egészen pontosan behatárolni mik az esélyeim, már csak azt is jó lenne hallani, hogy minden adva van, csak élnem kell vele, mert nekem kell ez a löket, kicsit magam felé bizalmatlan lelkemnek.
"You, you're such a big star to me You're everything I wanna be But you're stuck in a hole And I want you to get out"
-A családi nyomás mindig egy nehéz ügy. Szerinted nem támogatnák azt, hogy zenélj? –néztem rá kérdőn. A következő mondataira aztán csak egy sóhaj kíséretében a fejemet ráztam. -Ezen már én is rengeteget gondolkoztam, de szerintem erre nincs egyszerű, és egyetemes válasz. A szülők általában a biztos jövőt szeretnék a gyereküknek, amit sokan a diplomában, a jogi, orvosi dolgokban látnak. Pedig ez nem igaz. Másban is lehetsz kiemelkedő, és én sokszor sokkal többre tartok egy „sima” szakmunkást, mint például valakit, aki egy diplomás tahó. –ráztam meg a fejemet. -Ráadásul szerintem vannak olyan szakmák, különösen a művészeti vonalakban, amiket stigmatizálnak. A zenészek mind drogos, balhés, piás gyökerek, akik csak bulizni, csajozni meg botrányt okozni tudnak. A színészek beképzeltek, és erőlködve próbálnak úgy kinézni a hétköznapokban, mint egy „szakadt csöves”, pedig mindenki tudja, hogy van pénzük. Pedig a zenész is lehet tiszta életű, ártatlan akárki a kisugárzása ellenére, és a színész is csak ember. A festők sem mind LSD nyalogató elmeroggyantak. –de ez persze csak az én véleményem, és az igazságtalanság végtelenül felháborít. -Én amondó vagyok, hogy nem kell feltétlenül szerelmesnek lenned, hogy írj róla. A környezeted érzései is átragadhatnak rád, de akár egy kép, egy hír a TV-ben. Bármiből lehet ihletforrás, ha elég kreatív és fogékony valaki. –néztem rá egy bíztató mosollyal. -De szerintem a lámpalázaddal sincs baj. Ismerek olyat, akinek a zenekara épp most van felfutóban, és sok dolgot nagyon nem szeret, ami ezzel jár, de… hozzá tartozik. A sportolóknál szokták mondani, ha nem vagy ideges egy meccs előtt, akkor nem veszed elég komolyan és nem fogsz tudni úgy teljesíteni. Elolvashatom majd pár szövegedet? –amiről úgy gondolja, hogy tőle annyira nem hiteles. Nagyon fiatalnak tűnik, így még szerencse, hogy nem élt át olyat, ami maradandó emlék lett volna neki, mint hatalmas pofára esés. Elég, ha azokról csak hall a környezetében lévőktől. -Igen, igazad lehet. A zene mindenkié. –nem hiába van ez a mondás. Én órákig tudnák filozofálni egy-egy számról, egy szövegről. Hogy nekem mit jelent, mit mondott róla az előadó, mások hogy látják, stb. De ebben sajnos nem mindenki partner. Azt hiszem, hatalmas mázlim van, hogy én olyan embert fogtam ki magamnak, akivel lehet filmekről, zenéről is elég mélyen és sokáig beszélni. Csak finoman bólintottam arra, hogy kérdezhet-e valamit. Végighallgattam őt, hogy aztán egy biztató mosollyal nézhessek vissza rá, határozott bólogatások közepette. -Szerintem bőven lenne. Ha tényleg tehetséges vagy, mind a szövegírás, mind pedig az éneklés terén, akkor csak rajtad múlik, hogy megléped-e ezt az egészet. Muszáj leszel kibújni a csigaházadból előbb, vagy utóbb, ide értve a szüleidet is. Színt kell vallanod nekik. Hidd el, jobban fogod érezni magad, ha elmondod nekik, akkor is, ha eleinte majd nem értik. Én elég céltudatos és határozott vagyok, így amikor körülbelül senki sem támogatott, akkor is belevágtam a saját vállalkozásomba. A szüleim, főleg az anyukám, eleinte nagyon nem voltak oda ezért az egészért, de nekem lett igazam, különben most nem beszélgethetnénk itt. –ittam bele végül az idő közben megérkezett kávémba. -Ha van hozzá érzéked, és valóban ezzel szeretnél foglalkozni, akkor meg kell ragadnod a kínálkozó lehetőséget. Te még nagyon-nagyon fiatal vagy, ha valamiért mégsem tetszene ez a világ, még mindig találhatsz magadnak másik utat. –én legalábbis így gondolom. -Melyik zenei műfajok a kedvenceid? –lehet ez az, amit ő maga játszik, de olyan is, amit szívesen hallgat.
- Szerintem nem azt nem támogatnák, hogy zenélek, hanem azt, hogy nem folytatom a családi örökségem, a jogi pályát, azon akadnának ki jobban, nem azon, hogy mit választottam helyette. - ha nem lenne elvárás a jogi út, akkor biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb rajongóim a családom lennének, de ez nem választható életút Anselként, így vagy beletörődök vagy küzdök és én nem olyan ember vagyok, aki hamar elengedi a dolgokat. A diplomások igen kritikus helyet foglalnak el a mondatában, amin felnevetek, mert amúgy pontosan így gondolom én is, de ezt sosem mondhattam ki ilyen nyíltan, mert akkor az egész családomat tahónak tartanám, bár olykor tényleg úgy viselkednek, ha jobban belegondolok. Úgy beszél, hogy szinte érzem, hogy fellángol bennem egyfajta önbialom, ami eddig is ott lapult, de nem szerettem mások felé megmutatni. A dal szövegeim nem tapasztalatok alapján íródtak, ami nem baj, de nem tudom előadni úgy, hogy az enyém legyen ha nincsenek mögötte igazi érzések, ezért is akarok egy párat lepasszolni másoknak, akikhez jobban illik, vagy jobban elő tudják adni, mert talán pont nekik írodott. - Persze, mindig nálam van a füzetem, szóval még azt sem mondhatom, hogy készültem. - túrok bele a táskámba, hogy elővegyem a már megkopott, megviselt füzetem. - Ebben azok a szövegek vannak, amiknek még nincsen dallama, sem igazából más csak a szavak, amiket nem magamnak írtam, csak úgy kijöttek belőlem egy poszt által, egy szerelmes pár látványától, vagy valami hasonló nyálas dologból. Néha túl érzelmes tudok lenni. - vallom be, zavar nincsen bennem, amikor átadom neki a füzetet, mert szeretem ha látják, amit csinálok, nem azért írok, hogy titkoljam, hanem azért, hogy sok mindenkihez eljusson. Egy kicsit titokzatosan, de annál kíváncsibban kérdezem meg tőle az őszinte véleményét, amit hallani akarok és el is mond, olyan kedves szavakkal, hogy a végén tényleg elbízom magam és elhatározom, hogy színt vallok. Bár nem egy még ismeretlen szavai fogják meghozni az áttörést, mert annál sokkal jobban szorongok ettől az egésztől, de mivel elég nagy bizalmat érzek felé, tuti, hogy lökni fog rajtam egy nagyot, hogy előre lendüljek. - Biztos vagyok benne, hogy nem tudok magamnak más utat elképzelni, mert remélem, hogy az eleje nehéz lesz olyan nehéz, hogy azt higgyem, hogy fel fogom adni, mert szeretnék kezdeni és nem csak az ölembe landoltatni azt, amiért mások éveket dolgoznak. Túlságosan is mélyen élem meg ezeket, jó értelemben, de ezért tényleg meg akarom élni a folyamatokat így nem érdekel mennyire nehéz, akkor is ez lesz az életem. - olyan határozottan tudom ezt, hogy nem is gondolkodtam B terven, bár nem is kell, mert a családom biztosítana nekem ilyet, ha akarok ha nem. - A pop műfaj felé hajlok, punk pop, soft gunge, és valamiért vonz a 90-es évek retro hangzása, így amikor dalt írok akkor nem egy felé gondolkodok, hanem próbálok összevonni dolgokat és valami egyedit alkotni. - ami szerintem eddig egész jól is megy, a számaim olyanok, amiket imádok, a közönségem elég kicsi, de ők is szokták szeretni és van amikor állva tapsol az a pár tíz ember a bárban, az könnyfakasztó tud lenni, és lehet, hogy kevesen vannak, de azt tudom, hogy valamit jól csináltam. - De elég színes a repertoárom ha zenéről van szó, szinte bármit meghallgatok és ha közel érzem magamhoz, akkor tudok belőle meríteni. - valójában mások ihletnek meg, nem csak képek, hanem zene is. - Van más zenész felkaroltad is rajtam kívül? - tudom, hogy most én lennék a lényeg, de érdekel Evelyn munkássága. OUTFIT
"You, you're such a big star to me You're everything I wanna be But you're stuck in a hole And I want you to get out"
-Nálatok a jogi pálya ennyire sarkalatos pont? -néztem rá továbbra is kérdő kíváncsisággal. -Nem gondolod, hogy az nagyobb befolyásoló erő lenne, hogy jól érzed magad abban, amit csinálsz? Hiába lennél ügyvéd, jogász, bíró, ha a hátad közepére sem kívánnád, és lassan elsorvadnál. A családunknak kellene a legnagyobb támogató erőnek lennie, nem pedig a legnagyobb visszahúzóknak. -de ez persze csak az én véleményem, így kapott is egy bocsánatkérő, lágy mosolyt a szónoklatom végére. -Szerintem ez nagyon aranyos. Engem is meg tud ihletni szinte bármi, ha rajzolásról van szó. Egy ember, akit épp megismertem, egy benyomás, érzelem, vagy valaki más képe. Egyszerűen csak el fog az érzés, hogy nekem is alkotnom kell valami hasonlót. És az érzelmességet sose bánd. Én képes vagyok egy aranyos reklámtól is elérzékenyülni, szóval... nem vagy egyedül. -néztem rá egy lelkes mosollyal, fellapozva a füzetét. -Ezek nagyon klasszak!!!! Mindenképp megérné bepróbálkozni velük, hátha valakinek megtetszik majd. -bólogattam nagyokat. Bár én elég laikus vagyok ebben a témában, de szerencsére ismerek olyanokat, akik tényleg értenek a zenéhez, így tudok majd segítséget kérni tőlük. -Szerintem, ha ezt nekik is elmondanád, akkor a kezdeti nehézségek ellenére biztosan megenyhülnének majd. Én itt vagyok, ha támogatás kell, de akár szívesen elmegyek veled, amikor színt vallassz a szüleidnek. Ha látják, hogy van, aki beállna mögéd és nem hagyna egyedül, talán egy fokkal kevésbé ágálnának a dolog ellen, mint úgy, ha csak... "a levegőbe beszélnél" nekik. -néztem rá kérdő várakozással. Nem mindegy, hogy van tálalva az adott dolog. Sokan jobban érzik magukat, ha a gyerekük mellett van egy biztos pont, amibe kapaszkodhatnak. -Ez nagyon klasszul hangzik! Manapság amúgy is nehéz behatárolni a műfaji sajátosságokat, és előfordul, hogy az előadók egyszer így, egyszer úgy alkotnak. Plusz a retro vonal most megint nagyon él. -szerintem ezzel a vonallal szinte lehetetlen mellé lőni, ha jól csinálja. -Nincs, egyelőre csak te vagy. Vannak más zenész ismerőseim is, de nincs olyan, akit én karoltam volna fel. Csak nemrég kezdtem a dolgokkal ilyen értelemben is foglalkozni, így még nagyon friss ez a felállás a vállalkozásomban. -válaszoltam meg a kérdését őszintén.
- A családom generációk óta ebben a szakmában dolgozik, nagyjából elképzelhetetlen, hogy egy Ansel ne jusson a jogi pályára. - forgatom a szemem, mert szerintem ez a hülyeség olyan dolog, amit egy egy ember a családból igenis elhagyhatna, hogy ne legyen ennyire unalmas és egyhangú az egész família. - Ők végig azt hiszik, hogy ez nekem jó lesz, mert siker, pénz, csak nincsen csillogás, ami nekem hiányzik, mármint nem szó szerint de ebben a szakmában én nem tudnék kiteljesedni. Sosem mondtam, hogy ezt akarom, de a nővérem nagyon is jól teljesít és szerintem innen a gondolat, hogy nekem is a véremben van és tökéletes leszek benne. Ők támogatóak, egészen addig, ameddig azt teszem, amire neveltek és az sajnos nem a zenei pálya. - kicsit sajnálom is, hogy ezt mindig magamnak kell elmagyarázni, mert nehezen emésztem meg. Külső szemlélőként Evelyn nagyon is jól látja a helyzetet, egy családnak a támogatás lenne az egyik fő dolga, de nem minden család találja meg ebben a tökéletes összhangot a saját akarat és e között. Nézem, ahogy fellapozza a füzetet pár kedves szó után, érzem, hogy a szívem hevesebben ver egy kicsit és, hogy az ujjaimat törögetem, amit amint észreveszek abba is hagyok. Amikor felpillant és megszólal kifújom a levegőt, a megkönnyebbülés fut át rajtam, pedig aztán tényleg nincsen semmi vesztenivalóm most. - Komolyan mondod? - ámulok el egy pillanatra, hogy ennyire támogató ez a csaj, még életemben nem találkoztam senkivel, aki ennyire közvetlen lenne ilyen rövid időn belül, és ez meglep, de csak jó irányban. Persze ha ez tényleg bejönne az neki is jövedelmezne, mert lehet akkor kicsit bátrabban esnék neki a dolgoknak, vagy nem tudom. - Nagyon hálás lennék. - nézek rá szinte megkönnyebbülve, pedig még a neheze nagyon is hátra van. Valamiért ezek után sokkal könnyebben mesélek még ennél is a zenei irányzatról, ami felé jobban tudok alkalmazkodni, bár magam szerint egy elég sokszínű lány vagyok, szóval nem nagyon vannak a zenében sem különösebb korlátaim, talán a rock áll messze tőlem, bár még sosem próbáltam hogyan állna. - Most terveztem abból a füzetből az egyik számot egy kicsit Maddonás hangzásra megalkotni, vagy egy dalszöveg, kicsit olyan 2000-es évek érzésem van mostanában túl sok olyan zenét hallgatok, de nem tudok csak úgy simán abban a korban lévő zenéket alkotni, így belviszek egy kis mait. - már ha éppen sikerült megírni egy teljes dallamot az adott szövegre, amit éppen nem érzek magaménak. - Remélem nem fogok csalódást okozni. Ha van kedved a héten fellépek a klubban, ahol dolgozok, hogy mielőtt bármit megbeszélnénk, azért lásd mivel is kellene foglalkoznod. - még nem ismer annyira és igyekeztem a legjobb formám mutatni, de néha rettentően el tudom izgulni az álmaimat sajnos, vagy éppen nem,mert néha jól haz az agyamra. OUTFIT
"You, you're such a big star to me You're everything I wanna be But you're stuck in a hole And I want you to get out"
-Sajnálom. A szülői nyomás és jószándék sokszor nagyon nem úgy sül el, ahogy szeretnék. Attól, mert egy zenei karrier mondjuk lassabban és nehezebben indul be, mint egy jogi, attól még ebben is ugyanúgy meglehet a stabil anyagi háttér, illetve ettől még lehet B terved, de az is olyan, amit te szeretnél. Az a baj, hogy a szülők azt hiszik, jobban tudják, mi kell a gyereknek, mint az az adott illető, pedig ez nem igaz. Jó esetben te ismered magad a legjobban, és ha te fejen állva akarsz pörögni, miközben zsonglőrködsz, akkor azt kell csinálnod. Ha nem jön be, utána is tudnak neked segíteni, a megfelelő hozzáállással persze. –nem pedig kárörvendve és szemforgatva, hogy ők bizony megmondták. A legtöbb diplomás szülő a gyerekéből is ilyeneket akarna kisajtolni, ami valahol érthető, de amúgy meg szörnyű, és még hülyeség is. Azért, mert a testvérednek ez jó, neked még nem lesz. -Persze, hogy komolyan mondom. Bármiben szívesen segítek, nem csak a szakmai dolgokban. Mármint abban, hogy helyeknek küldözgessem a felvételeidet, hanem ilyesmikben is. Nekik te a gyerekük vagy, és akkor is az leszel, ha már neked is lesznek sajátjaid, de én egy külsős felnőtt vagyok, szóval talán ez egy fokkal jobban meggyőzi őket. Illetve érdemes lenne őket is elrángatni egyszer egy fellépésedre. Meglepődhetnének, mennyien ismernek már a saját közegedben, és mennyien szeretik, amit csinálsz. –ez jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy elfogadják, Hope tényleg ezt szeretné csinálni. Megérdemelné. Nagyon lelkes, szépen beszél a zenéről, az alkotásról és vannak elképzelései, nem csupán játszani és énekelni szeretne, de másoknak is szívesen írna és szerezne dalokat. Ez a nem mindegy. A zeneiparban is lehetnek átfedések. Nem véletlen van az a mondás, hogy régen egy-egy zenész, főleg a dobosok egyszerre voltak három bandában, mégsem volt ezzel baj. -Klasszul hangzik, ha sikerül, mindenképp küld át a kész szerzeményt!!! Már alig várom, hogy hallhassam! Én nagyon imádtam Madonna számait, bár a nyolcvanak évek nagy slágerei az igazi kedvenceim tőle. Mondjuk én alapból elég retro egy lélek vagyok, illetve az indie, pszichedelikus, posztmodern zene áll hozzám a legközelebb. –ezekben érzem magam a leginkább otthon, de nem állnak távol tőlem a dübörgős zenék sem, amiket például egy-egy verseny helyszínén nyomattak még LA-ben. -Szívesen elmegyek!!! Nagyon szeretnélek élőben is hallani, szóval számíthatsz rám. Ha esetleg vinnék egy-két ismerőst magammal, az baj lenne neked? Ha igen, akkor nyilván egyedül mennék majd. –nem szeretnék neki kellemetlenséget okozni. Még véletlenül sem.
Sajnos vagy nem sajnos a szüleimnek fogalma sincs milyen másban is aktívnak és jónak lenni, mert befásultak abba az egy szakmába, amiben jók és még csak nyitni sem szeretnének. - Megpróbálhatnám elhívni őket, de nem hiszem, hogy az ő közegük lenne egy Golden fajtájú bár, már azért is húzták a szájukat, hogy pultosként dolgozok ott, de azért elég jól érveltem a saját lábra állás mellet, és ezért engedtek oda, és nem dobtak be valami hülye gyakornoki melóra az egyik cégbe. - mindez tényleg segítő szándékkal teszik, csak ami nekik logikus és könnyen megy, nekem küszködés, mert teljesen máshogy lehetek bekötve, mint ők. Talán a fejemre ejtettek, hogy én vagyok a család egyedüli különc, amire eddig nem jöttek rá, de csak annak árán, hogy küszködve titkolom előlük, ki vagyok. Igaza van Evelynnek, tudom, hogy ez lenne a legjobb ha elmondanám és lesz ami lesz, a sarkamra kell állni, és ha ilyen hátszelem van, mint ő, ha tényleg mellettem áll ahogy mondja nem biztos, hogy olyan sok félnivalóm lehet. Mert ha én lefagyok szerintem ő lehet abban a pillanatban a legnagyobb támaszom és ezért már most nagyon hálás vagyok neki. Könnyebb beszélgetés számomra, amikor a zene van a porondon és nem a magánéleti válságom, amiből nehezen lábalok ki, így megkönnyebbülve hallgatom és mesélek én is arról mi az amit csinálok tervezek csinálni. - A retro az amivel szerintem nem lehet félre lőni, minden korosztálynak szól mégis egyedit lehet vele alkotni a mai napig. - de nem csak erre építek, mert nem egy konkrét osztályt akarok megszólítani a zenével, hanem mindenkit, és ezt csak azzal tudok elérni, több hangzást keverek, ami már nagyjából a védjegyemmé vált, ha mondhatjuk így egy fel nem fedezett énekesről. - Nagyon örülnék ha hoznál magaddal másokat is, imádok ott fellépni, mert az az egyetlen hely ahol megtehetem, de mindig ugyanazok vannak ott, és a kezdeti lelkesedés egyre jobban vesztem el, pedig lelkesek még mindig. Szóval igen, nagyon örülnék ha hoznál magaddal tömeget, vagy pár embert is, hátha akkor könnyebb lenne legyűrnöm a lámpalázat ha gyakrabban jelenik meg bennem. - a megszokott kis közegem előtt már annyira nem érzem, de még fel fellángol olykor, de egy új nézöközönség segítene rajtam azt hiszem. - Küldök majd esemény értesítőt neked az instán, ha tudod csak küld szét pár embernek, lehet több fellépést adna a tulaj ha én vonzanám be a népet. - vonom meg a vállam mosolyogva és már extrán fellelkesedve. OUTFIT
"You, you're such a big star to me You're everything I wanna be But you're stuck in a hole And I want you to get out"
-Oh, ez ismerős. Én egy Brooklyn-i bárban kezdtem el dolgozni, amikor megnyitott és még nem volt meg a vállalkozásom. A Valhalla nem épp egy olyan hely, amit a szülők a hozzám hasonló kaliberű gyereküknek el tudnának képzelni, de én imádtam ott dolgozni. Az igazi, kézzel fogható, nyers, a valódi világ. –nem azt mondom, hogy buborékban nevelt gyerek voltam, de… azért nem is igazán akartak hagyni mindenféle őrültséget csinálni, pedig megtettem párszor. Hajszín, stílus, ékszerek, és a bátyámmal való éjszakai versenyek. A szülők sokszor nem értik és érzik át, hogy a gyerekük valójában mitől lenne igazán boldog. Nem csak egyfajta jövőkép létezik. Rengeteg a diplomás munkanélküli és a megbecsült szakmunkás is. A tudásod, az elhatározásod, a fizetésed nem a papírjaidban lakik. Hanem abban, amit, ahogy és akiknek csinálsz. Ráadásul sokszor szívesebben mennek egy kedves, normális, rugalmas kezdőhöz, mint egy veterán savanyú tojáshoz. A művészet pedig csodálatos. -Igen, az tuti! A retro sosem megy ki a divatból, csak kitolódnak a határok évszámokban. –neki és nekem például nagyon mást jelenthet a retro. -Szuper!!!! Akkor majd szólok a többieknek, és becsapatunk neked csápolni. Nagyon-nagyon várom, hogy hallhassalak élőben játszani!!!! –néztem rá hatalmas, csillogó, lelkes szemekkel és hasonló mosollyal. Annyira cuki ez a csaj, hogy muszáj befutnia. Nincs olyan dolog, ami megakadályozhat abban, hogy segítsek neki. -Oksa, szuper! Meg úgy is tudod a számom, szóval bátran hívj, vagy írj, amikor csak szeretnél. Bármiben szívesen segítek neked, amiben csak kell és/vagy szeretnéd. Majd kinyomom az oldalamra is, hogy lesz egy ilyen fellépés. –hátha több embert bevonzana.
- Pedig amúgy egy szuper hely, és nem a legalja jár oda, nem túl drága, de nem is a legolcsóbb, olyan pont középkategória ami azokat vonza csak be, akik már valamire való emberek. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy igyekeztem nem a legaljáról kezdeni, mert még elég fiatal voltam, amikor kitört rajtam a lázadási vágy, bár ezt otthon sosem vetettem be, próbáltam egy olyan helyet találni, ahol nem használják ki azt, hogy akkor még kiskorú voltam. -anyuék tudták, hogy dolgozok, mert nélkülük nem is engedtek volna ott dolgozni, mivel nem múltam egy 21, de elég meggyőző tudok lenni ha nagyon akarok valamit és akkor anyuéknak azt mondtam, hogy a saját lábamon szeretnék állni csak egy kicsit. - Most akkor még egy pont, vag ymég sok pont, ami miatt izgulhatok fellépés előtt. - de inspirálni fog, hogy ennyien jönni fognak és szinte ugrálok örömömben, legalábbis fejben, mert sokan vannak ahhoz itt, hogy felkeljek és öröm táncot lejtsek, mert olyanok is beteszik majd a lábukat a Goldenbe, akik nem csak inni jönnek és igazából miattam jönnek. Tudom, hogy ez még nem olyan közeli a tényleges álmaimhoz, de óriási lépés, és nekem elég nagy boldogságot okoz. - Hálás vagyok Evelyn, tényleg, az a nagy izgalom is elmúlt, amit azelőtt éreztem, hogy találkoztunk volna. - tényleg mint egy interjú úgy indultam neki, még ki is öltöztem valamennyire, de egyáltalán nem kellett volna izgulnom elég lett volna úgy teintenem erre, mint egy baráti beszélgetésre, elvégre az is lett belőle a végén. - Na igen, a marketingeléssel nekem is lesz egy két dolgom, mert ameddig nem futok be esélyem sincs menedzsert találni, na meg pénzelni, addig magamat kellene nyomni, de egy nyamvadt kis dalrészletet raktam ki korábban és annak sem volt nagy visszhangja. - a képi megosztás nem nagy segítség egy olyan világban, ami az enyém, vagy még nem jöttem rá hogyan kellene jól csinálnom.
Kezdőlap
