Egy projekten dolgozunk és azt mondom mindenkinek, hogy innen ismerlek, a munkából. Te alvállalkozóként vagy nálunk az év végéig, míg a leadási határidő esedékes lesz: szinte naponta találkozunk megbeszéléseken, váltunk e-maileket és beszélünk olyan unalmas és jellegtelen témákról, mint hogy hogyan lehetne Ázsiából a lehető legrövidebb idő alatt és a legolcsóbban hazajuttatni fúrógépeket, amivel metró alagutakat lehet fúrni. Teljesen professzionális kapcsolatot ápolunk, a közös munkánk pedig eddig zökkenőmentesen halad…

Azonban ismertségünk annál sokkal többet rejt, mint amit kívülről ez az átlagos kép mutat.

Nem sokkal azelőtt ismertelek meg, hogy együtt kezdtünk volna dolgozni… És nem, nem munka kapcsán találkoztunk, annál sokkalta kötetlenebb keretek közt. Úgy hozta a sors, hogy ugyanazon helyen ünnepeltünk: én a születésnapomat, te pedig az előszületésnapodat néhány gyerekkori cimboráddal. Részeg voltál és én is, ahogy és amennyire az két születésnapostól elvárható volt. Meghívtál egy italra, én pedig meghívtalak a lakásomra - ahogy én is elfogadtam a te hívásod, te is úgy az enyém.
Akkor sem voltam és még most sem vagyok a párkapcsolatok hívője, ezt pedig mikor másnap egymás mellett ébredtünk el is mondtam neked. Te pedig nem ellenkeztél, nem tiltakoztál, hanem csak megígérted, hogy ami kettőnk közt van és volt, az nem lesz sohasem több, mint egy kaland, kötelezettségek nélkül. A neveden és számodon kívül nem tudtam meg többet rólad, mikor végül reggel hazamentél.

Amikor egy hét múlva újra találkoztunk, már elárultad mit dolgozol, hogy hogyan keveredtél oda hozzám a szórakozóhelyen. Minden találkozásunkkor többet árultál el magadról, épp annyit, hogy mindig fenntartsd az érdeklődésem.
Az élet sok területéről hasonlóan gondolkozunk, ezért élvezek veled beszélgetni. Barátomnak tartalak és bár nem akarom bevallani magamnak, de beengedtelek a bizalmi körömbe. Hétről hétre nem csak te árultál el többet magadról, hanem én is. Nem csak a lakásomba hívtalak be, hanem a gondolkozásomba, veled osztottam meg a problémáim, a gondolataim… Nem voltam soha az a szerelmes típus, de ha valakit tudtam volna szeretni, az te lettél volna. Ha egyszer elértem volna azt a pontot, ahol azt mondom más is belefér az életembe magamon kívül, akkor lehettél volna te az a más.

Épp ezért csalódtam úgy, mikor kiderült, hogy ferdítetted az igazságot előttem. A legtöbb dologról igazat mondtál, csak épp a legfontosabbakról nem: Nem árultad el nekem, hogy házas vagy és van egy fiad. Hogy a feleségeddel együtt éltek és valószínűleg mit sem sejt a félrelépéseidről. Mindezt talán soha nem tudtam volna meg, hacsak néhány munkatársaddal szóba nem elegyedek…
Azóta keresel, de én viszont téged nem. Próbállak csak munkatársként kezelni, túltekinteni azon, ami köztünk volt, de rajtad látom, hogy neked ez nehezebben megy. Elveszettnek tűnsz és talán csak én vagyok az egyetlen személy az életedben, aki megérthetné a helyzeted.

//Mivel Elijah valóban nem a legjobb a párkapcsolatokkal, így kettejük történetét nem feltétlen képzelem egy happy ending-el záródni… De nem vagyok semmi jónak elrontója, szóval igazából a továbbiakról teljesen flexibilis vagyok, szeretném ha a játéktéren tudna igazán kialakulni a történetük.  Egy biztos: Gabriel nem a legbiztosabb sem önmagában, sem az identitásába és szüksége van Elijah-ra, mert úgy gondolja, hogy ő képes lenne segíteni rajta. Az, hogy a feleségével és a gyerekével milyen viszonyt ápol azt a megalkotóra bíznám, illetve mindent mást is, ami nincs megemlítve.
Még sok mindent tudnék íni Gabrielről, viszont úgy érzem így is hosszúra húztam már ezt a hirdetést. Ha esetleg érdekelne a karakter akkor dobj meg mindenképp egy PM-el és leírom a többit, illetve válaszolok minden esetleges kérdésre!   //