To: Alynne

A fejemben állandóan zakatoló visszhang, az egymást évek óta váltó kérdések végre elhallgattak az éjjel; megkaptam az igen határozott választ arra, hogy vajon megéri-e ezt csinálni, küzdeni és mindent feladva őrült módon teperni? Hiába, hogy egy fellépésből még korai lenne következtetéseket levonni, de ha a sejtéseink beigazolódnak, talán tényleg eljött a mi időnk...
A telefonom egész este meg volt bolondulva. Reggelre több száz értesítés fogadott: megjelölések, új követések, üzenetek, továbbított videók és megjegyzések, de a kedvenceim még így is a kéretlen házassági ajánlatok voltak. A követőszámok gyors gyarapodásnak indultak, míg a frissen megjelent, és a fesztivál első napjának összegzése kapcsán írodott cikk arról vall, hogy „feltörekvő új nagyágyú van a láthatáron a Saxomuch frontemberének, Remington Fellowes felfedezettjeinek személyében”. Hát ember, legyen igazad!
Azt hiszem ezen a ponton kezdem tisztelni saját magamat a kitartásomért. Azért, hogy ilyen állhatatosan bíztam és hittem a srácokban, a zenénkben és saját magamban is, és okkal hisz Remington is abban, hogy érdemesebbek vagyunk mi annál, hogy csupán egy adott, egy-kétezres tömegnek zenéljünk, mikor lehetne ez a szám sokkal több, sokkal nagyobb is. Azt hiszem nem nagyzolt, amikor azt ecsetelgettük azon a faszom hideg éjszakán néhány sör társaságában, hogy látja bennünk a fantáziát és a lehetőséget. Ehhez hűen, pofátlan profizmussal járt utána a lehetőségeinknek és harcolta ki a mi részvételünket is a három napos fesztiválon.
Összerezzenek a hirtelen támadó zajra, ahogy Drake káromkodva, morogva bukdácsol el a korlátig, a kérdéses mozdulatsor végén pedig úgy mér végig, mintha én gáncsoltam volna ki.
- Ez lesz mostantól a hivatalos belépőnk mindenhova? – Utalok arra, hogy néhány hónappal ez előtt Peter is hasonlóan bájos mozdulatokkal érkezett az első közös, akkor még beugrósnak gondolt próbánkra. Bassza meg, azóta is mennyi minden történt már! Az ember nem győzi a napok, hetek körforgásában utolérni magát és mire kettőt pislogunk, már megtettük az első lépéseket a céljaink felé… még, ha csak bébilépések is ezek.
- Mi a francot csinálsz te idekint kora reggel? – Álmos, elmélyült hanggal mormog az orra alatt.
- Minek látászik? Kávézok… Bagózok – mutatom fel az ikonikus kis párost, a híres feketét, ami fogalmam sincs, hogy melyik kultúrának a sajátja, de kellően ütős és egészségtelen ahhoz, hogy jól pofán vágjon, nem beszélve a hozzá dukáló egy, rosszabb napokon két szál cigiről. – Amúgy meg fél kilenc van.
- Ki vagy te és mit csináltál Ricky Simmons-szal? – Felvont szemöldökkel, néhány pofátlan kis füstpamacsot eregetek az előző naphoz mérten kifejezetten hűvösnek mondható reggeli levegőbe. – Máskor délután kettőkor úgy kell könyörögjünk az ágyad mellett, hogy ugyan legyél már kedves és támadj fel! Már ne is haragudj, de aludtál te az éjjel, vagy megint „két napozol”? Hajnali háromkor még nem voltál sehol, nem is akarom tudni, hogy megint kivel mulattad az időt, négykor még csak a hangodat hallottam... azt is a telefonból! – Nyomja meg a telefon szót. – "Majd jössz", most meg itt ülsz és… mint aki lenyomot egy téli álmot, ki vagy simulva, jól nézel ki, nincsenek ráncaid meg karikáid és…
- Ne udvarolj, a szőkékre bukok – tápászkodok fel szemtelen vigyorral, és a mellettem lévő asztalra készített bögrék egyikébe töltök egy adag kávét, megkapja hozzá az irdatlan mennyiségű cukrot, és már nyomom is a kezébe, hátha tényleg eljön az ideje az ő feltámadásának is.
- Ez mi ez?
- Habos kakaó, szerinted? Kávé cukorral. Jada szoktatott rá. Tejet nem kapsz, mert fosni fogsz… cigi – kapja azt is a pöpec kiszolgáláshoz. – Mennyit és mit ittál te az éjjel? – Nem szokta így szétcsapni magát, de nem hibáztatom, tagadhatatlanul meg kellett ünnepelni az első olyan alkalmat, amikor hivatalos fellépőként voltunk jelen egy olyan zenei fesztiválon, ahol nívósabb nevek is képviselik magukat.
- Nem tudom… egy kis ezt… egy kis azt… sok amazt. Fú, de utállak! – Hörren, könyökével az oldalamba vág. - Ne élvezd már ennyire! – Az idült vigyort képtelen vagyok letörölni a pofámról. Végre nem rajtam megy a bazsalygás; Drake a szent, úgy felöntött a garatra, hogy azt se tudja éppen melyik beszélt nyelven próbáljon meg kommunikálni. Nem véletlen, hogy a felét nem értem annak, amit böförészik nekem.
- És te? Te hol is voltál?...

Nem véletlen, hogy nem talált se az éjjel, se később, alig néhány perccel azt megelőzően érkeztem vissza a hotelbe, hogy őt kiverte az ébredés ördöge az álomvilágból. Általában sejtik, hogy hova esz a fene, mikor szó nélkül felszívódok, nem is sűrűn szokták firtatni a témát. Jelenleg is elég a sokat sejtető pillantás, máris különösebb fővesztés terhe nélkül vághatok neki az egész napos kötelezőknek.
- Hé, nézzenek oda! Tele veled a sajtó tesó! - Nagyzol. - És még nem telt el huszonnégy óra, de a net zenei élete máris forrong! Szevasz! – Üdvözöl a korábban volt kolléga, mikor beteszem magam mögött a pub ajtaját. – Két nap és biztonsági őrök kellenek melléd, mert elszabadul a pokol! Mondtam én, hogy többre fogod vinni, mintha a sörcsapolásból keresnéd a kenyered! Soha nem hiszel nekem! - Vigyora fültől fülig ér, és bár várja, hogy nála találjam meg a székhelyemet a pultnál, én mégis a felém intő szőke felé biccentek. Mondanám, hogy jobb partyt nem is találhattam volna így az este folytatásaképpen, de ez… ez nem az a party lesz. Seb sejtelmesen bólint egyet, jelezve, hogy "vette a lapot", én pedig a lány felé indulok. Bele se kell kezdjek, előzékenyen üdvözöl, ami széles vigyort csal a képemre.
- Ricky Simmons – csak az illedelmesség kedvéért, és kezet fogok vele. – Tehát Aly – ismétlem, és minden eddigi tapasztalatomat latba véve úgy próbálom őt végig mérni - mert, hogy a bús picsába ne tenném meg - hogy abból ő a lehető legkevesebbet vegyen észre. – Én köszönöm a megkeresést – és még mielőtt bármibe is belemennénk, kapva az alkalmon a kívánságát illetően, már keresem is Sebastian tekintetét, - nem nehéz megtalálni - aki kis híján a pultra hasalva próbál kagylózni, de legalábbis szájról olvasni. Szigorú képpel mutatom fel két ujjamat, jelezve, hogy mennyire lesz szükségünk... valószínűleg azt már sikerült dekódolnia, hogy mit kell hozzon.
Kíváncsi tekintettel fordulok vissza a lány felé, mellkasom előtt automatikusan fonom össze a karjaimat és dőlök hátra a székben, görcsösen ügyelve arra, hogy hosszú csülkeim az asztal alatt ne az ő lábait tapossák.
- Amikor Remy mondta, hogy lenne egy ilyen… lehetőség, nem értettem pontosan, hogy milyen úton is jutottál el a Wanderersig… - mondjuk inkább úgy, hogy nem voltam száz százalékosan tiszta állapotomban, amikor Remy előrukkolt ezzel a soha vissza nem térő alkalommal - vagy egyáltalán addig, hogy interjút kérj. Esetleg régebbről ismersz már minket? – Puhatolózok, hiába, hogy nem nekem kellene kérdéseket feltenni, de hülye lennék tagadni a kíváncsiságomat és azt, hogy könnyebb nekem is, ha próbáljuk ezt barátibb hangvétellel végig csinálni. Kifejezetten kellemetlen, rossz tapasztaltaim vannak az efféle "még az elején vagyunk mindennek" interjúkkal kapcsolatban, bár, az már most sokat elmond, hogy nem egy szomorodott virágoskertben intézte Alynne a kérdezz-feleleket, ami nézzük bárhonnan is, biztató.

To: Alynne

Mi lesz most? Hogy kellene megugrani ezeket az első komolyabb akadályokat úgy, hogy ne pofára esés legyen a vége? A koncert még oké; az ismeretlen izgalmon és egy néhány percig tartó émelyítő kétségbeesésen túl, mondhatjuk nem okozott nagyobb zavart a rendszerben. Hiába a hatalmas, addig soha nem látott tömeg, az idegen alakok vagy a messze álló arctalan emberek, a színpad mégiscsak az otthonom. Tudtam, hogy mi a feladatom, azt, hogy hogyan tartsam fenn az érdeklődést, és szerencsére nem is volt szükség nagy erőfeszítésekre. Mindannyian próbáltuk a legjobbunkat adni a közönségnek elsődleges célként tekintve arra, hogy ne hozzunk szégyent Remingtonra, ha már felküzdött minket a fellépők névsorára. A fogadtatás kifogástalan volt, a kezdeti döbbenetet pedig lelkesítő, amolyan „hol rejtegették eddig ezeket” üdvrivalgás váltotta fel… mintha egy más bolygóra, más ligába kerültünk volna…
…de egy faszom interjú már más kérdés. Az gyakorlat híján - és agy híján az elmúlt estére és éjszakára való tekintettel  - meghaladja a képességeimet, hiába, hogy csak válaszolni kell a feltett kérdésekre.
A kacifántos szó megmosolyogtat, és épp csak annyira billen előre a fejem, hogy a tekintetem szemtelen csillogását elrejtsem előle. Mondanám, hogy „üdv Cicám az én világomban”, de inkább nem teszek kéretlen megjegyzéseket. Ilyen formában biztosan nem.
- Ha ez megnyugtat, én se ismerem a könnyen járható út fogalmát - vallom be őszintén. Tipikusan az a fajta vagyok, akinek mindenért plusz erőfeszítéseket kell tennie és soha nem pottyant semmi csak úgy az ölembe, mert elböfögtem magam, hogy „akarom.” Idővel viszont beláttam, hogy tényleg édesebb az a gyümölcs, amiért megdolgoztam és amiért harcoltam, mintha hozzám vágták volna, mert miért ne? Pont emiatt vagyok még mindig önkívületi állapotban az elmúlt koncert miatt is; mert sok évem munkája van benne. A szerencséről inkább nem beszélnék… hiába, hogy az is kellett hozzá.
A szemöldököm rándul egyet, mikor belekezd a nagy volumenű történetbe. Vigyorogva horkantok, miközben megvakarom a tarkómat.
- Nem mondom, szép kis tortúra, de köszönöm az említetteknek is a közbenjárást. Nem gondoltam, hogy pont hozzám kell ilyen körutat megtenni néhány kérdésért – ha korábban már összefutottunk volna a Brisardban és fix lenne az ismertségünk, márpedig bőven meglett volna rá a lehetőség egy-egy koncert előtt vagy után, elég lett volna megkocogtatni a vállamat valamelyik nap, én pedig boldogan igent mondtam volna. Asszem’. Nem vagyunk még senkik, csak néhány srác, akik szeretnek, tudnak és akarnak is zenélni. Ennek okán szeretünk és szoktunk is vegyülni a tömeggel, beszélgetni, mintha haverok lennénk. Nem hinném, hogy pont ő lett volna az, akit lepattintok magamról, ha bájcsevegni akar. Na most, hogy mi lesz akkor, ha beindul a szekér? Tagadhatatlan, hogy nehezebb lesz mindenféle kommunikáció a „régiekkel” és félő, a Brisard is hamarosan már csak egy játszótér marad a számunkra… de ha ez az ára, akkor szeretném, ha így történne. De ennyire ne szaladjunk előre.
- Köszönjük – biccentek hálásan és hiába, hogy face to face most nekem szól a dicséret, mégis tudom, hogy a srácok nélkül nem lennék sehol. Minden elismerés közös.
Bólintok egyet.
- Ha azt mondom, hogy az értelmes és „sokat jelentő” dalszövegek hírnöke vagy úttörője akarok lenni, nagyképűnek fasznak tűnök? – Puhatolózok a szóhasználat ellenére már-már „angyali” mosollyal, majd néhány perc erejéig előrébb dőlök, kíváncsian futtatva végig kékjeimet az arca vonásain. - Azt gondolnánk a modern kor zeneiségét tekintve, hogy ez egy elhanyagolható dolog, elég ugyan azt a három sort ismételgetni, három, négy percen át, azokat is tele pakolva ócska, fiatalos szlengekkel, a refrént csökevényesen megírni, ha kell csak zenét keverve rá, mert úgyse a szöveg vagy annak jelentése a lényeg, hanem a zene vagy az összkép – fogalmazok meg ez túlontúl őszinte kritikát. – Bocs, ha ez így kemény. Nyilván ezzel sincs baj, változnak az idők és az igények. Viszont én még az „öregek szellemiségében” szocializálódtam, és igényes vagyok a munkámra, arra, amit kiadok a kezeim közül. Nekem nem elég az, ha a hallgatóim meg vannak vele elégedve, tudjuk, hogy egy idő után, ha a szar ömlik ki a szánkon, az is jó lenne nekik... Ehm, ezt nem muszáj beletenni – vigyorodok el a telefon felé mutatva. - Én is elégedett akarok lenni azzal, amit kiadok a kezemből. Én is érezni és tudni akarom, hogy a szellemi termékemnek értéke van – sokan nem gondolják és nem nézik ki belőlem, csupán pofa alapján felruháznak egy általuk elképzelt, sokkal inkább negatív jellemvonással, de pofátlanul maximalista vagyok. Zene téren pedig főleg.
- Taknyos korom óta zenélek – vallok határozottan a következő kérdésre, és bár sejtem, hogy ennek kapcsán számos olyan témát fogunk érinteni, melyek további kérdéseket vetnek majd fel, de állok elébe. – Kisiskolás voltam, amikor feltűnt a tanároknak, hogy érdekel a zene és jó hallásom is van hozzá. Érdekelt a zongora és a gitár is, előbbiből volt otthon egy ősrégi darab, amit a nevelőszüleim virágállványnak használtak. Szerencsétlen hangszert megszégyenítették, de nem tudták megszólaltatni, túladni viszont nem akartak rajta, családi örökség volt – merengek el egy pillanat erejéig. Szám szélében aprócska, felfelé kunkorodó mosoly bujkál. – Meg tökéletes virágtartó. Sokat klimpíroztam rajta. Összefüggéstelen baromság volt egy elhangolt, fals hangú hangszeren, de imádtam... furcsa kölyök voltam, az az igazi „számkivetett” fajta, és talán ez volt az egyedüli dolog, ami tényleg lekötötte a figyelmemet, ami érdekelt – nehéz volt egyről a kettőre jutni az életemmel, azzal, hogy a nevelőszülők kézről kézre adogattak, majd az iskolában is megkaptam a magam kirekesztett státuszát emiatt. Kellett valami kapaszkodó.
- Egy volt tanárom a fejébe vette, hogy jót tesz majd a jellemfejlődésemnek, ha tanít és talán megtalálom a zenében önmagamat. Idővel pedig tökéletes önkifejezés lett belőle - elhallgatok egy pillanatra, mikor Seb leteszi elénk a kért söröket, és bár nem titkokról mesélek, mégis hiszem, hogy jelen állás szerint ez csak Alynne-re és rám tartozik.
- Kösz – biccentek, majd közelebb húzom magamhoz a sajátomat.
- Gimi környékén kezdett el kiforrni, hogy miben is utaznék szívesen és a hangomat is ekkor kezdtem megtalálni, ami… furán hangzik, de – grimaszolok – mintha ugyan úgy a rock műfaja felé kezdett volna orientálódni, mint én magam. Minden adott volt: a zenei stílus, a hang. Nem is éreztem úgy, hogy nekem ettől az úttól el kellene fordulnom. Tudod, akarhatok én operát énekelni, ha nincs meg hozzá a képzettségem és a hangom, vagy tolhatnám én is szavalgatósban, rapben vagy trapben, de minek, ha a műfajhoz nem kell az a plusz, amit a hangommal hozzá tudok adni? Ismerem a határaimat és a korlátaimat. Tudom, hogy mit tudok vele kezdeni, és ez a rock, amúgy elég széles skáláján megállja a helyét. Miért akarnék mást kezdeni vele, ha erre tökéletes és számomra ez a legkedvesebb?
- Mi az, ami hozzád illik? - Érdeklődök.

To: Alynne

Az asztalon pihenő kezemet tenyérrel a plafon felé mutatom, ezzel is jelezve egyetértésemet. A lényeg, hogy itt vagyunk, minden más történelem.
Vele együtt nevetek.
- Viccelsz? Én írom a szövegeket, ők meg megégetnének, ha valami oltári nagy faszságot tennék eléjük, mondván "itt a műremek, nesztek!". Ők a legkeményebb ítészeim. Sokan amúgy sérelmezték annó, amiért túl „kompakt” dalokat akarunk írni, "nem tudunk megújulni", csak ez a séma megy. De tanultam a hibákból, és fejlődtem... Már jó előre leszögezem, hogy ha megdöglenének érte, se fogunk változtatni. Ezt szeretjük, ebben vagyunk jók. Miért csinálnánk másképp? Aki nem akar, nem hallgat majd minket, akit megérint, örül neki. Én abszolút aláírom, hogy nem kell minden dallal megváltani a világot, hatni az emberi szívekre, életre nevelni vagy „segíteni", hiába, hogy az egyik közönségkedvenc számunk egy kőkemény társadalom- és felsőbb kritika - mutatok az ég felé, ezzel is utalva az országok vezetőire, akik miatt mindig csak a nép szív. - Én elfogadom, hogy kellenek az egyszerű, fülbemászó, rádió barát számok is... amik csak… - vonom meg a vállamat - szimplán jók és hallgattatják magukat, az ember bólogat rá vagy dobol a kormányon. Én viszont szeretem, ha valaminek van mondanivalója, ha a zene és a szöveg egálban van. És remélem, ha majd egyszer más műfaj felé kacsintgatok, mert kell valami ami kevésbé zúzós, akkor is képes leszek a megszokott szintet hozni. De ez még egy nagyon távoli történet – végszóként hátra dőlök a székben.
Hunyorogva időzik el rajta a tekintetem, mielőtt átvenném a szót, benedvesítem a számat.
- Mindig vannak jó feldolgozások... Olyanok, amik tényleg jobbak az eredetinél. Az előadók tudására is szükség van ehhez, hogy olyan köntösbe bújtassanak régi, ikonikus dalokat, amit elfogad a köz... kisugárzás, hang, zenei stílus, áthangszerelés, sok mindenen múlik. Lásd, Queen… Somebody to love – hozom fel példának. - Mercury míg világ a világ az egyik legnagyobb marad. De ezt a számot őszintén, én csak George Michael féle verzióban, az ő hangján hallom a fejemben és kimerem jelenteni, hogy jobb, mint az eredeti, pedig csak felkérték egy emlékkoncertre, lehetőségük se volt összepróbálni, mégis hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem így él inkább a köztudatban - mosolyodok el, így téve pontot a hosszan és kimerítően taglalt véleményem végére. Tudnám ezt még órákon át mondani, de nyugágy kellene hozzá és nem hiszem, hogy egyedül ez foglalkoztatja.
- Örülök annak, amit mondasz, pont ez a cél. „Feltámasztani” a régieket de mégis egyedinek lenni. Jó lenne, ha a Wandererst is hangzás, stílus, bármi alapján fel lehetne majd ismerni és nem találgatni, hogy "na ez vajon melyik lehet?" Ezt a „tizenkettő egy tucat” dolgot szeretném elkerülni. Nem azt mondom, nyilván régen is voltak hasonlóságok, átfedések énekesek vagy csapatok között, mindig meg kell felelni egy adott korszak zeneiségének, mígnem jön egy újabb korszakalkotó. De mégis, mindenki azonnal tudta, ha megszólalt egy szám a magnóban, hogy ki az... Voltak stílusjegyek. Jellegzetes gitárszólók. Akkor mintha minden gitárnyúzónak máshogy szólt volna a hangszer a kezében. Eltérő énekhang, sorolhatnám – régen is voltak egyformaságok, olcsó koppintások, nem újkeletű ez a dolog. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenki be akart állni a sorba, és azt adni az emberiségnek, amit más már egyszer megénekelt. Mi se feldolgozásokkal akarunk bekerülni a köztudatba vagy azzal, hogy kísértetiesen hajazunk egy másik csapatra.
- Nagyon sok kreatív és kíváncsi fantáziát képes megmozgatni egy zongora – egy gyerek esetében ez inkább kíváncsiság, mintsem kreativitás.
- Egyszerűen... Nem nézem végig az összes beérkezett üzenetet, csak, amiben már esküvőről is szó esik – vigyorogva rázom meg a fejem, és még az előtt, hogy folytatnám, kibújok a mázsás bőrkabátból, amit a szék támlájára ejtek. - Viccelek... Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lesz akkor, ha sikerül? Ha eljutunk legalább eddig? De bevallom, hogy nem számítottam erre. Nagy rizikófaktor volt a fesztivál és nem hazudok – köszörülöm meg a torkom – jól esik az érdeklődés a kíváncsiság, tök mindegy, hogy miféle, mert tudom, hogy amit csinálunk az jó. Zeneiség, megjelenés, valami tetszik bennünk az embereknek. Sokan vannak… tényleg rengetegen. Talán nem hallod, de most is folyaamtosan rezeg a telefonon – valószínűleg az arcomon is láthatja, hogy tényleg megdöbbent az üzenetbomba, amit lehajítottak ránk, és egyelőre kezelni is rohadt nehéz - és nemhogy egy éjszaka, de talán a hét hátralevő része se lenne elég, hogy reagáljak mindenre... – szeretnék. Tényleg. De kivitelezhetetlen, főleg, hogy alapból nem vagyok egy közösségi médián csüngő- és az életét ott élő fazon.
A tanáromat illető kérdésre bólintok.
- És rohadt hálás vagyok Mr. Hollowaynek, hogy végig fogta a kezemet. Nancyék hittek neki és hittek bennem is... Soha nem jutott eszükbe, hogy talán rossz ez az irány, vagy mit fogok majd kezdeni magammal a jövőben, mert tudjuk, hogy a zenei élet mégiscsak bizonytalan, ha komolyzene irányába orientálódsz, ha a populárisabb, könnyűzene felé. Talán ez az egy félelmük volt, hogy hiába egy tizenéves gyerek vágyálmai, hogy majd híres zenész vagy énekes lesz, ez változhat, mint ahogy a piac se biztos, hogy befogadó lesz – hümmentek, hiszen ezek az aggályok a mai napig érvényesek és mi magunk is tartottunk tőle. - Azt akarták, hogy boldog és sikeres felnőtt legyek, próbálták a fejembe verni, hogy az egyetem az kell, jó, ha ott a papír, ami vész esetén jól jöhet, ha már nem a végzettségemből akarok élni. Ha nem kellek sehova, mint énekes, hivatalos zeneszerző még lehetek. Ez… nem is feltétel volt, hanem ... – révedek el egy pillanatra, hogy megtaláljam a megfelelő szót – elvárás, hogy ha már csinálom, akkor jól csináljam. Én pedig jól akartam csinálni. De az egyetemet mégse éreztem a magaménak... – vallom be szelíd kis félmosollyal, majd kortyolok egyet a sörből, inkább a torkom megnedvesítése céljából.
- A gyerekek...azok gyerekek... Tudod milyenek. Kisiskolásként nehezebb volt, középsuliban még inkább. Az utolsó egy-két évemben jöttek rá, hogy nem vagyok olyan gyík, mint gondolták, hiába a különcség. Egészen menőnek gondolták, hogy zenélek, de ehhez kellett az is, hogy Drake mellém csapódjon – nélküle szerintem nem csak megbolondultam volna, de soha nem lett volna annyi erőm és bátorságom, hogy ezt nagyban akarjam csinálni.
- Szerencsés voltam ezen a téren és ha már így adódott, hasznot húzok belőle – két dolog van az életemben, amire azt mondom, hogy szerencse. A zeneiségem és a családom. Olyan örökbefogadók, mint Nancy és Ed, nem terem minden bokorban, mint ahogy hangot, vagy muzikalitást se osztanak az utcafordulókban.
- Tehát country – nem tudok nem vigyorogni rajta. – A nevelőapám Nashville-ből jött, valószínűleg az anyatejjel szívta magába a műfajt. Ha megkéred, még egy jó kis linedance-t is eljár veled – erre a nyakamat merném tenni. És nem csak azért, mert emberileg bőven hajlana rá, hanem mert tényleg mániákusan imádja. Annyi biztos, hogy a rock szeretetemet nem tőle szereztem, hiába, hogy ott is van countryrock.
– Hát ezen könnyen segíthetünk – vetek rá egy, talán a kelleténél is őszintébb pillantást. – Én is és a srácaim is szívesen segítünk, ha tovább szeretnél tanulni... Drake zseni tanár lenne, minden „ifjoncunkat” ő nevelte fel – és egy kibaszott gitárvirtuóz. Biztos vagyok benne, ha sikerül az áttörés, loholni fognak utána a szakmaiak. Én pedig kurva Isten, hogy nem adom őt!
- Így van – bólintok határozottan. Ujjaim a sör üvegén dobolnak, kisebb-nagyobb bólintásokkal hallgatom a továbbiakat. – Van egy kedves közös ismerősünk, aki fogalmazzuk úgy, hogy lökött a rollerünkön. Én tetoválni járok hozzá, ez itt a reklám helye, Evelyn Wolfot ajánlom mindenkinek. És szóba jött, hogy „mi lenne, ha...?” Szólt néhány szót nagyjából...mindannyiunk érdekében. Remingtonéknak SOS ember kellett mert a basszerosnak lába kélt, én meg pont kapóra jöttem. Bírtam még egy pluszt, gondoltam nem szakadok bele, na meg bár a zenészek híresen önző barmok tudnak lenni, de gondoltam segítsük ki egymást főleg baráti körben. Úgyhogy felajánlottam, hogyha megfelelek az elvárásoknak, nem lóg ki túlságosan a pofám a sorból, akkor segítek amíg szükséges...
Aztán Remyvel valahogy sikerült jobban összekovácsolódjunk. Mint amikor két „meg nem értett lélek” egymásra talál… kibaszott nyálas mi? – Az, de valahol igaz. - Sokat beszélgettünk arról, hogy nem szabad veszni hagyni azt, ami a Wanderersben van... Átütő lehet a zenénk, ő pedig úgyis jövőtervezés előtt állt, pont beleillettünk a terveibe. És ami Petert illeti – valójában ez is fontos kérdés – felkértem őt egy próbára, miután a ritmusgitárosunk a tanulmányai miatt kilépett. Hosszú koncerthétvége állt előttünk a Brisardban és nem voltam benne biztos, hogy bárkit elő tudok kaparni, olyat pedig főleg nem, aki gyorsan tanul. Hát kölcsön kértem Petert, ő pedig, szerencse a szerencsétlenségben, nyilvánvalóan a Saxora nézve szarul jött ki, de megtalálta önmagát nálunk. Addig csak tapogatózott, de végre valahol otthonra lelt.
Azt hiszem, és remélem nem elhamarkodott kijelentés, de hiszem hogy a fesztivállal, ezzel az interjúval és vele együtt az egész, hátunk mögött lévő néhány hónappal bizonyosságot nyert, hogy kurva nagy szükségünk volt egymásra Remingtonnal. Nagyobb, mint hittük – vallom be őszintén. A puszta ténytől, hogy ilyen rövid idő alatt mekkorát léptünk előre, libabőrössé válik mindkét karom és jóleső, kellemes lüktetést érzek a gyomromban… na jó, ez akár betudható a sörnek is, amit mégse kíván annyira, mint gondoltam.
- Nagyon sok tekintetben, és nem csak a zenében, de az élet dolgait érintő kérdésekben is megegyezik a véleményünk, egy hullámhosszon vagyunk, élvezet vele a közös munka. Úgyhogy – csapok rá a combjaimra - mertünk nagyot álmodni, nézzük mi lesz belőle...

To: Alynne

Mellkasom előtt karba tett kezekkel, összeszűkített szemekkel fürkészem az arcát; nem csupán üdít a látvány, hazudnék, ha tagadnám, de ezzel együtt komolyan elgondolkodtat a zenét és a közönséget illető meglátása is. „Napi bölcsnek” is tökéletes.
- Köszönöm – ennyire futja csupán megjegyzésképpen, de azt hiszem még én is kihallok a hangomból egyfajta, megnevezhetetlen, viszont annál őszintébb hálát. Az „ugyehogyugye?” nyersességről nem is beszélve. Visszajelzésnek is pont elegendő, miszerint nem kell változtatnunk, csak tartani magunkat az elképzelésünkhöz, hűnek lenni magunkhoz, úgyis meglesz a rajongótáborunk. Egy marékravaló már így is akad.
- Végtére is – tárom szét a karjaimat amennyire a lehetőségeim engedik – ez volt a terv. Nemcsak szórakozni akartunk és nem csupán szórakoztatni, de bebizonyítani, hogy függetlenül attól, hogy még sehol se tartunk, nincs nevünk és ha csak egy ócska, feltörekvőben lévő csapat is vagyunk, ott a helyünk a színpadon. Senkit nem akartunk szégyenben hagyni. Se Remingtont, sem pedig egymást – nekem különösképpen nagy teher nyomja a vállamat, hiszen világ életemben én voltam a legékesebb szószólója annak, hogy márpedig megérdemlünk egy lehetőséget a nagyok között. Lehet, hogy ezt elsődlegesen még csak „kicsiben” tudtuk elérni és nem teljes koncertidőben, de ezzel nem foglalkozunk: hozzá vagyunk szokva, a Brisard is hasonlóképpen működik … megadott idő, hogy minden „aprólék” sorra kerüljön, majd jönnek a nagyok a buli végén. Csak, míg a korábban említett szórakozóhelyen mi voltunk a „nagyok”, ez esetben nem. De már önmagában ez is nagy ugródeszka, és a visszajelzés magáért beszél.
– Meg se állunk Európáig! – Jelentem ki határozott vigyorral a képemen. Mondhatnánk, hogy talán túlságosan elbíztam magamat az esti sikerek és az azóta is pörgő közösségi média miatt, de baszd meg, lehessen már egy kicsit nagyobb a mellény ezután! Az én kurva anyámat, hogy nem szégyellem el magam miatta, mi?
Bocsánatkérését hallva megrázom a fejem.
- Szeretek beszélgetni… és kibaszott jó hallgatóság is vagyok – és főleg ez az igaz, ha éppen nincs lehetőségem hozzászólni a dolgokhoz. Márpedig bájos üdvöskénk előszeretettel jártatja a száját, amit képtelen vagyok somolygás nélkül végighallgatni. Kedvelem a hozzá hasonló lányokat, ha nem is kifejezetten a cserfességük miatt, hát a pozitív kisugárzásuk- és a derűt árasztó természetükért.
– És ebben a témában nem is kifejezetten kell más-más feldolgozásról beszélni, elég, ha megnézzük egy számnak a színpadra szánt, és az akusztikus verzióját. Délután egy… mit tudom én, közönségtalálkozón eltoljátok alap hangszerekkel, akusztikus gitárral, cajonnal, este meg telitorokból üvöltöd x ezer ember előtt, full hangszereléssel. Egy szám, mégis más a kettő, más az előadásmód és más a hangulat… De egyik esetben sem veszít az értékéből - hozok neki egy még egyszerűbb példát, amihez nem is kell, hogy különböző csapatokról legyen szó. Kedvelem. Szeretem az értelmes beszélgetést, és meglehet, hogy jelenleg csak az interjú kedvéért teszünk úgy, mintha, de gyanús, hogy vele az élet komoly kérdéseiről is bőven eltudnék dumálni.
- Mi is szeretnénk elhinni, hogy minden adott hozzá, de azért egy nagyon kemény időszak van a hátunk mögött, ami miatt nem bízhatjuk el magunkat. Voltak lehetőségeink. Nagy lehetőségeink! – Ami volt, az tényleg az volt, csak szarul jött ki a lépés. – De aztán a sors valahogy mindig közbeszólt és a pofánkba röhögött, hogy „ezt kurvára benéztétek”. Volt, aki elengedte ezt az egészet, és keresett más lehetőséget. És én nem tudtam haragudni rájuk, mert hiába az igyekezet, ha nem tudjuk sikerre váltani. Nincs mindenkinek X éve arra, hogy várjon amíg történik valami... Úgyhogy – vonom meg a vállaimat, elhúzott szájjal keresve meg az enyémhez hasonlóan világos tekintetet. – Csak visszafogottan reménykedünk és dolgozunk a jövőért és a nagy sikerekért.
Egyetértését hallva nevetek. Azt hiszem ez pont olyan kérdés, amit lehetetlen megkérdőjelezni... Ha még alapból is van egy kis művészbeállítottsága a gyereknek, minden adott arra, hogy egy rozoga zongora is megszólaljon valahogy.
Arckifejezését látva felvonom a szemöldökömet.
- Most képzeld el, amikor jó fej akarok lenni és egy csaj vállára akasztom... Szegény lemegy hídba, mire egyáltalán felfogja, hogy mi történt – hihetetlen, de a romantika nem veszett ki belőlem se.
Feltűrve a szürke felsőm ujját, hátra dőlök, egyik lábamat felhajítom a másikra. Egy apró rojtot kezdek piszkálni pótcselekvésképpen a szaggatott farmer térdénél.
- Az a baj, hogy az emberiség nem érett még meg arra, hogy olyannak fogadja el a másikat, amilyen és ide beletartozik a rassz, a stílus, neveltetés, bármi. Nem akarok ebbe belemenni túl mélyen, a mai világ is ilyen, de az én koromban se volt másképp. Ráadásul én a fogalmazzunk úgy, „emós korszakot” is megjártam. Én voltam az emós, depressziós kis köcsög, a morcosképű kuka a sarokban... Úgyhogy, igen! – Teszem hozzá a homlokomat ráncolva, jókorát bólintva. – Asszem’ a magamfajtáknak akarok segíteni.... is. Akik ilyen vagy olyan értelemben mások. Az öcséd meg tök menő! És lehet, hogy kockának tűnik vagy furának, de a mai IT világban talán még nagy „varázsló” lesz belőle… ha ezen az úton megy tovább – ugyan engem a mai technológiai csodákkal teli világ soha, egy kurva percig nem izgatott - van helyette más kattom - az életben maradásomhoz épp elég, ha van egy laptopom és telefonom, amit tudok használni, no meg kiismerem magam az elektronikát igénylő hangszerek világában. De határozottan elismerem az ebben utazók munkáját és fontosságukat. Arról nem beszélve, hogy tényleg ebben van a jövő.
- Mi pedig köszönjük, hogy ott voltál – ha ment volna azért, ha csak az interjú kedvéért, akkor is.
- Nancyék csodálatosak. Élhető világot teremtettek nekem és támogattak. Nélkülük ma már talán nem lennék... És ugyan ez mondható el Mr. Hollowayről is, amiért ilyen kőkeményen és szigorúan terelgetett és nem engedte, hogy feladjam... „majd még hálás leszel érte”. És kibaszottul igaza volt, pedig kígyót-békát kiabáltam rá, hogy hagyjon engem békén. Hú, voltak rossz időszakok... – dörzsölöm meg szégyenlősen, nosztalgiázva a nyakamat.
- Dehogy...majdnem. De itt már nem volt olyan tanár, aki a fülemnél fogva rángatott volna vissza az egyetemre, hogy „márpedig folytatni fogod, gyerek!” Jobban érdekelt, hogy zenélhessünk, mint az egésznapos seggelés. Ami kellett ahhoz, hogy akár a zeneszerzés, akár a dalszövegírás menjen, azokat a kompetenciákat addigra már magamra szedtem. Más nem érdekelt – nyilván azóta is hallgatom, hogy jó lenne, ha befejezném, de a részemről befejezett ez a téma: se törekvés, se igyekezet.
- Tizenpár éves korunk óta, aztán az egyetemen csatlakozott Troy, ő a dobosunk. De már vele is lassan a 10. évünket tapossuk – és ha erre rájönne még ennyi úgy, hogy azt már nagyban csináljuk, maga lenne a Kánaán. Ha ez meglenne, boldogan halnék meg, és nem lenne hiányiérzetem az életemmel kapcsolatban... És ez se igaz. Sok olyan dolog van, aminek még utána akarok menni, de jelenleg mind mellékes.
- Akinek van egy kis esze, ugyan ezt tenné.
- Lófaszt! - Nevetek fel, s mintha most szakadt volna le egy jókora mázsás súly a két vállamról, nyújtózkodva húzom ki magam, majd görnyedek vissza. – Se tánc se wesco csizma...vagy flaneling. Ednek kurva jól áll, de kösz én nem kérek belőle... De az első sorból nézlek majd, ezt megígérhetem – ha erre sor kerül, mindenképp!
- Úgy nézek ki, mint aki hülyít? – Talán, de nem a téma komolyságát illetően. A „laza” hangvételű beszélgetésből kiindulva akár már be is kapcsolhatott a cserkész üzemmódom. Nem tudom… manapság nem ismerem ki magam. Minden esetre, nem merek Seb felé pillantani: szinte látom magam előtt ahogy a pultnak támaszkodva rázza a hülye fejét. – Komolyan. Az ajánlat visszavonásig él, és bár nem hiszem, hogy bármit elfogadnánk érte cserébe, de egy barbecue biztos, hogy lecsúszna bárkinek. De félek, hogy a bekönyörgés folytatása egy „nem akartok elhúzni végre?” lenne – letörölhetetlen a képemen terpeszkedő vigyor. Nem vagyunk ugyan elviselhetetlenek, aki akarja könnyen megtalálja velünk a közös hangot, nyilván, ha a feszkót akarja keresni akkor nehezen megy az „összeszokás”. Embere és hozzáállása válogatja.
Jókorát bólintok. Ha nem lenne elég erős a nyakam, talán még fel is jajdulnék miatta.
- Mondjuk úgy, hogy sors, igen. Én soha senkitől nem sajnáltam el a sikereket, a szerencsét vagy a lehetőségeket, de úgy érzem, hogy ez esetben lehetek önző és mondhatom, hogy már megérdemeltük! Kibaszott sokat güriztünk ezért, és ha belegondolok, hogy mekkora lehetőséget vett el tőlünk az élet azzal, hogy a korábbi menedzserünk szíve bemondta az unalmast, most már kijárt valami jó. Ha Freddie nem baszik az orvosi szakvéleményekre és odafigyel magára, valószínűleg most nem fapadosok lennénk. De! Ha ez nem így történik, akkor most nem lenne Remingtonunk, akivel azóta tökéletes vén házaspár lettünk – vigyorogva dörgölöm meg a szememet. – Kurvára bírom a pasast ... És tudom, hogyha valami nagykutya seggét kellene nyalnunk, akkor nem lenne ekkora szabadságunk se. Nemcsak, hogy rábólintott a mi szabályainkra, miszerint a stílust mi szolgáltatjuk, nem változtatunk, ő el is várja, hogy ha ezt kimondtam, tartsam is hozzá magam. Plusz megjegyzem, hogy a baráti szó nálunk többet ér, mint a tipikus „menedzser vagyok én vagyok a....” hozzáállás. Kell a fenyítés és a szigor, szó se róla... De nem elsődleges – igaz még nagyon az elején vagyunk nemcsak a közös munkának, de minden másnak is, ez alapján korai lenne már most azt mondani, hogy megnyertük a főnyereményt. Azzal viszont nem állítok hülyeséget, hogy ő a legjobb esélyünk és jelenleg az egyetlen reményünk is.
- Nekem elsődleges dolgom lesz, hogy minimalizáljam a „civil” énem jelenlétét a mindennapokban... azt hiszem, illetve szeretném remélni, hogy ha nem is azonnal, de lassan elszakadhatok a bárpultoktól és az egész éjszakás kiszolgálástól. A tegnapival érkező hullámot meg kell lovagolnunk. Ahogy mondod, itt a nyár, heti szinten újabb és újabb fesztiválok kint, bent... Jó néhányat felvettünk már a naptárba, de gyanús, hogy ezután keresnünk kell a további lehetőségeket. A Brisardtól még nem tudunk elszakadni, oda is van már egy-két alkalom beígérve. Nem fogunk tétlenkedni – mosolyodok el bizakodóan. - A naptárat Remington fogja alakítani, nem vagyok még teljesen biztos benne, hogy mivel készül, de abban mindenki biztos lehet, hogy nem fogjuk a seggünket vakarni és várni, míg kinő alattunk a fű – ma még át kell beszélni a továbbiakat, de főleg ejteni jó néhány szót a tegnapiról, vagy arról, hogy most mivel számoljunk az elkövetkezendő egynéhány napban...
- Ezt még nem tudom – ingatom a fejem. - Elsődlegesen most az a cél, hogy zenéljünk, ahol csak lehet, keressük a lehetőségeinket, hogy megismerjenek bennünket, ne potyára fektessünk nagy pénzeket a stúdiózásba, hogy aztán ne hallgasson bennünket a kutya se. Nyilván szeretnénk addig eljutni, az első felvett számokig, de... Még hosszú az út odáig, éppen csak ráléptünk egy ösvényre. Még újdonság vagyunk, az is lehet, hogy hamar elfelejtődünk, fene se tudja... Várjuk ki a végét, és legyünk bizakodók. De minden támogatás jól fog jönni – de még mennyire! Nem szeretnénk eltűnni a süllyesztőben.

To: Alynne

- És mi nem szeretnénk visszaélni ezzel a bizalommal. Talán üres, sablonos duma, de… - egy pillanatra elhallgatok, és az asztalra fektetett itallap sarkát birizgálva keresem a megfelelő szavakat – bármennyire is bulinak tűnik ez vagy szórakozásnak, most mégse magunkért akarunk zenélni. Részben a közönségnek, de nagy százalékban inkább Remingtonnak, hogy bizonyítsuk, nem feleslegesen melózik velünk és hogy okkal keresztezte egymást az utunk. Hatalmas energiákat öl abba, hogy kilökdössön bennünket a Brisard szintű alulértékelt, csak egy nagyobb marék szórakozni vágyó embert befogadni képes koncerthelyszínekről. De igen – értek vele egyet – Daisy neve is nagyban hozzájárulhat a közös munka sikerességéhez – nyilvánvalóan nem az az elsődleges célunk, hogy Remington vagy Daisy nevén keresztül legyünk valakik, hogy hírnevet szerezzünk a zenei, főleg a rock kultúrában. Úgy hiszem, hogy a magunk képességei is bőven megvannak ahhoz, hogy ezt a projektet, ezeket a terveket sikerrel zárjunk, de nyilvánvaló, hogy az ember sokkal jobb lehetőséggel indul, ha van egy Daisy féle ajánlólevele is, vagy, ha az a fazon gondoskodik rólunk, akit ő emelt ki és akinek egyengeti az útját.
- Már csak emiatt is oda kell tennünk magunkat – azért, hogy ő Európába utazhasson. Én magam is kíváncsi vagyok az „Öreg kontinensre”, főleg annak tudatában, hogy évek óta hirdetem, hogy meg se fogunk állni a Wembley stadionig. Persze, nagy mellénnyel és nagy szájjal könnyű élni, főleg dobálózni az üres szavakkal, bele se gondolva azok komolyságába. Mert pont emiatt van bennem egyfajta frusztráció is, hiszen mindaz, amit magamról tudok, amit eddig átéltem és megéltem, ami az igazi családomhoz köt, az mind-mind Angliába vezet. Márpedig egy koncert ott, egészen biztos, hogy felkavarná körülöttem az állóvizet: előcibálhatja a bátyámat a feledés homályából… kipattanhatnának az „régiúj” családtagok a földből, akik mind-mind a sikeremért ácsingózva, számító mocsadékként várnák a jussukat. De ezen a hídon majd akkor…
Önostorozását hallva a mosolyom vigyorrá szélesedik.
- Nem vagy az… amúgy se várja el senki, hogy bárki azonnal képes legyen reflektálni és előállni minden zenei opcióval. Nekem se elsődleges gondolatom volt, hiába adja magát és hiába történik meg napi szinten, hogy egyszer így, egyszer úgy játsszuk el valamelyik, vagy néhány számunkat – vallom be, csakhogy ne érezze annyira kellemetlenül magát, mint amennyire a vonásai alapján tűnik.
- Kösz, ezt a tanácsot megjegyzem – póló? Pulcsi? Bármit képes lennék piacra dobni, ha van rá igény. Biztos vagyok benne, hogy Troy gondoskodni fog a design részéről, ha más nem, akkor az elképzelései nyomán. Valamiért nehezen nézem ki belőle, hogy ő maga állna neki kézzel gyártani a terveket, de vannak grafikus ismerőseink, majd ők tesznek azért, hogy a biznisz ezen a téren is beinduljon. De baszdmeg, hol vagyunk még mi attól? Fényévekre.
- És ha nem valami más, újhullámos divat jön a képbe, akkor ott a rizikó, hogy nem fog megfelelni a közönségnek az újabb album, vagy csak a frissen kiadott dal. Mert nem olyan, mint eddig, más a hangzás, szokatlan, nem „rád vall” … vagy ha ugyan azon a vonalon mész tovább, a már jól bevált stílussal és hangzásvilággal, akkor meg „nem tudsz megújulni, nincs benned több”. És igen, legfőbb veszélye, hogy nem sokan tolerálják az életvitelt. Szar hasonlat, de olyan ez, mint a katonaság: kurva sokat vagy távol, rohadtul nem tudod teljes egészében odaadni magad a családodnak, jóformán a stábod, a zenésztársaid lesznek a családod és az igazi barátaid, ebbe pedig nehezen törődnek bele azok, akik nem ismerik a hírnevet és nem is igazán akarják, de a választottjuk miatt muszáj. Plusz, ők is ki lesznek téve a nyilvánosság szarságainak… arról nem beszélve, hogy hogy megtud változni tőle az ember természete, jelleme… - fasz se tudja, hogy belőlünk, belőlem mit hozna elő egy hirtelen siker, az, hogy felismernek az utcán. Ezzel a gondolattal még nem töltöttem el egy percnél több időt, hiszen nincs más jelenleg, mint a fantáziálgatás és az üres ígéretek, hogy „ennél rosszabb nem leszek, én példát fogok mutatni!” Ezt bárki mondhatja… de engem ismerve…
- Biztos vagyok benne, hogy szükség lesz valamire… A szimpla felhasználói felületek a tagokra lebontva, hosszútávon nem hiszem, hogy elegendőek lennének. Kell, hogy legyen egy átfogó, jól kezelhető "valami" a csapatnak – és amennyiben tényleg beindul a szekér, szükség lesz majd olyan fazonra is a menedzsmentben, aki majd foglalkozik a média- és a közösségi oldal kérdéseivel. Eleinte elszöszölnénk vele mi is, de ha tényleg messzire tervezünk és a határ a csillagos ég, akkor kurva élet, hogy én nem fogok még két koncert között azzal foglalkozni, hogy a képeket kipakolásszam. Sőt, még a fotókat is én fogom készíteni egy-egy fellépésen!
- Nevelés kérdése – aranyosnak lehet aranyos, de ha két barlanglakó bunkó nevelt volna fel, függetlenül attól, hogy néha én tényleg akként viselkedek, akkor talán magasról szarnék arra, hogy valamelyik szerencsétlen jéggé fagy mellettem, míg én nagy vidoran baktatok a tíz kilós dzsekimben. – Ezt megjegyeztem – teszem hozzá mosolyogva. A jövőben, ha alkalmunk lesz rá és még találkozunk, kitüntetem ezzel a figyelemmel, hogy megtapasztalja, milyen az. – Nem haltunk még ki teljesen – időzök el egy másodperc erejéig az elismerő, ezer wattos vigyorán. Tényleg elképesztő a belőle áradó, kíváncsisággal keveredő pozitív energia.  
Újra megmosolyogtat, mikor kijavítja magát. Persze, senki nem tartaná klassznak, hogy mogorva kuka volt, akit voltaképp senki nem szeretett és aki senkit nem szeretett… nem azért, mert nem akart, egyszerűen képtelen volt rá a bizalmatlanság, a kézről kézre adogatás miatt.
Bólintok, mikor a saját gyerekkorát említi.
– Minden jó gyerekkor esetében vannak nehéz pillanatok. Talán nem árulok zsákbamacskát, engem a zene mentett meg, és az öregek, az „igazi nagyok,” a művészetükkel és munkásságukkal vagy az interjúkban hallottakkal. Ha csak virtuálisan is, de támogattak, és valószínűleg ma már nem tudnak úgy kontaktust teremteni a mostani fiatalokkal, mint egykoron… Kiöregedtek, már nem nyilatkoznak, nem beszélnek, vannak, akik már rég nincsenek közöttünk, ráadásul sokak szerint „ciki ezeket a vénembereket hallgatni”. Szerintem meg igenis, kell ezekből a vénemberekből az utánpótlás! Valaki, aki a mostani időkben létezik, ha kell megfogható, akinek a szavai a jelen kor fiatalságához szólnak. Támogat, buzdít, erőt és kapaszkodót ad. Mert úgy látom, szükség van erre… ahogy megváltozott az emberiség, úgy megváltoztak a problémák is… de mint mindig, most is van egy réteg, azok, akik nem tudnak azonosulni az adott kor fiatalság zenéjével, akiknek a lelke sötétebb, sebezhetőbb, és nem vigyáz rájuk senki, akiket nem védenek meg a külső ártalmaktól, vagy épp saját maguktól. Velük ki foglalkozik? – Akár magamról is beszélhetnék. Mindig én jelentettem saját magamra nézve is a legnagyobb problémát, ellensége voltam a saját lényemnek, mígnem találtam egy utat, egy stílust, egy zenei világot, amibe beleölhettem minden fájdalmamat, a kirekesztettségemet… elég volt elvonulni a garázsba néhány ócska hangfallal, és kiüvölteni azt magamból.
- Bevallom neked, soha nem ástam bele igazán magam az informatikai témákba, elég számomra annyi, hogy a mai világban ne pusztuljak el a teljes tudatlanság miatt – és szerencsére ehhez nem is kell számítástechnikai zseninek lenni, elég, ha tudja az ember kezelni a telefonját és haladni a korral, a minimális elvárásokkal. Minden másra ott vannak a szakik.
- Remélem. Soha nem volt lehetőségem kimondani neki… egy ideig nyilvánvalóan a kölyökkori dac miatt. „Persze, még legyek hálás?!” Most meg… - vonok vállat lesütve a szememet. – Ki tudja, mit szólna hozzám? – Arról nem beszélve, hogy idős, talán már meg se ismerne. De mi van akkor, ha egyszer úgy ébredek, hogy menjünk vissza a gyökereinkhez? Na nem az „eredetihez”. Ahhoz valahogy nem fűlik a fogam.
- Az még egy érdekes sztori lett volna – nevetek vele együtt – de pont ez az, ami miatt nem éreztem szükségét annak, hogy meglegyen az a kurva végzettség. Amit akarok, amihez tényleg értek, ahhoz nem kell. Nem operaénekesnek készültem, nem efféle magasságokba készültem, ahova azért illik megszerezni azt a félcédulát. Ahhoz, amit csinálok, épp elég az, amilyen kompetenciákkal rendelkezek – de ez még nem jelenti azt, hogy a fejlődési vágyam és hajlamom ezzel a végéhez is ért. Mindig van hova fejlődni.
Bólintok. – Mondhatni "fél szavakból is”. Ezt amúgy hamar észre is veszik az emberek és az újak nem is kifejezetten rajonganak a hármasunkért. Mi már másképpen kommunikálunk egymással… sokan durvának és prosztónak találják a stílusunkat egymás felé, a tenyerüket dörzsölve várják a pofonosztást. De úgy kommunikálunk, mint a testvérek, akik a kimondottak és a stílus ellenére is szeretik egymást. Igazán komoly konfliktusaink nincsenek, ellenben tökéletesen szót értünk egymással… ehhez kell majd hozzászoktatni a másik kettőt is – utalok Peterre és Benjire.
A táncot szinte bicepszből utasítom vissza. Egyszerűen „tiltja a vallásom”.
- Vigyázz, mit mondasz, mert én is! – Mutatok rá pimaszul.
A ki-kinek a kicsodája felsorolásban kis híján keresztbe állnak a szemeim, ahogy igyekszek képben maradni, vagy inkább képbe kerülni. Egy nagy korty sörrel öblítem le a hallottakat.
- Akkor viszont gyanús, hogy „ami késik nem múlik” alapon nekünk még bőven lesz közünk egymáshoz – értse ahogy szeretné. Akár önmagára, akár az egész motoros brigádra, ha Remington nyakig benne van, és tényleg több leszünk mi egymásnak, mint egy munkakapcsolat, akkor bármi megtörténhet.
- Az eddigiek alapján úgy, és boldog lennék, ha így is maradna. Hamar és könnyen összeszoktunk. Tudja, hogy kivel, hogy kell kommunikálni, Benji-t, hogy lehet ösztönözni a munkára, amikor rájön a tíz-húsz perc és kibírhatatlan… vagy szimplán baszik bele mindenbe és minden második szava után ütné az ember. És persze mi is odafigyelünk arra, hogy mik az elvárásai. Ha azt vesszük – dörzsölöm meg a combjaimat, miközben a plafont bámulva jobban belegondolok a jelen helyzetbe. – Nem kellett túl sokat változtatnunk mindeddig, vagy ráfeszülni az alkalmazkodásra. A neheze talán most jön. Majd kiderül, hogy jól döntöttünk e… mindkét oldalról.
Vigyorogva ingatom meg a fejemet.
- Ez a szegény blogger lány tudja, hogy hol talál meg – keresem meg a tekintetét. Ha lesz több fellépés, ha nem, most már nem hiszem, hogy annyi embert kellene megmozgatni annak érdekében, hogy találkozzon vagy beszéljen velünk, mint az történt most is.
- Mhm, ugyan ott. Illetve is. Többek között ott. Igazi buli tud lenni amikor kilépsz a pult mögül, mert épp jelenésed van, aztán mész vissza, mert már nem vagy érdekelt a színpadon, de még van egy műszakod, amit le kell húzni. De egy-két, másik szórakozóhelyen is dolgoztam párhuzamban. Mostanra csak a Brisard maradt, ez is több, mint elég. És valahol őszintén remélem, hogy itt lesz a bartender létem vége – mert ha valamit, akkor ezt már tényleg nem kívánom a hátam közepére se. Na meg, ha sikerülne összezenélni magamnak egy komolyabb zenei karriert, nyilván nem fogok igyekezni a pult mögé kocogni egy-egy koncert végén. Majd vénségemre - ha lesz olyan - nyitok egy kocsmát vagy egy kisebb koncerteknek elegendő helyet. De elég volt egy időre.
- Elsők között, ha már beakarunk mutatkozni úgy igazán a zenei életben, valamelyik számunk, ha videoklipet kapna, azzal érnénk el nagyobb áttörést. Azzal, hogy megjelenünk a köztudatban. Ha ez megvolt és sikerrel vettük az akadályokat, jöhet minden más – pofátlan módon várok már arra a „minden másra”, de nem leszek telhetetlen, a kevesebbel is beérem. Egyelőre.
- Mi pedig rohadt hálásak leszünk neked ezért.  

First steps

- És ahogy haladunk, ez évről évre rosszabb lesz – értek vele egyet. „Az emberiség megérett a pusztulásra…” Troy legalábbis szentül hisz ebben, én pedig az igazat megvallva, abból, amit az elmúlt huszonhét évem alatt tapasztaltam belőle, és évről évre rosszabb a helyzet, nem is tudok ellenkezni. Olyan irányba fejlődünk – vagy épp nem fejlődünk – amire azt hiszem, hogy nem lehetünk büszkék. És ez nem csak a zenére és a zenei életre igaz, hanem minden másra is. Az emberek viselkedésére, hozzáállására és toleranciájára is.
A hírnév kérdésével is egyet kell értenem… illetve, fogalmazzunk úgy, hogy nem tudok vele vitába szállni. Érzem ahogy fancsali grimasz szalad át az arcomon, és biztos vagyok benne, hogy mindaddig, míg az ezzel kapcsolatos gondolataim nem csihadnak, ott is marad.
- Nem fogok hazudni neked, mint ezen a területen tapasztalatlan személy, én is tartok tőle. Pont ettől a részétől, amit mondasz… Ha eljutunk eddig, és nyilván szeretném, hogy tényleg nevünk legyen, hiszen erre vágyok kölyökkorom óta, de soha nem álltam olyan közel hozzá, mint most… null’ lehetőséggel a hátam mögött, soha nem gondoltam bele abba, hogy mit hozna ki belőlem, a srácaimból, és mit hozna ki az emberekből, a rajongókból vagy az állítólagos rajongókból az, hogy vagyunk és létezünk? Hogy nem szimpla garázs banda vagyunk, hanem fel kell verekedjük magunkat a jelen piac nagyjai közé. Én például – elhallgatok, míg a megfelelő jelzőket keresem, majd vigyorogva a szívemre simítom a tenyeremet – ne nevess ki, de hipersensitive vagyok, ha a pletykálkodásról van szó… vagy a magánéletről. És biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgot át kell majd értékelnem, ha eljutunk addig, hogy mit és hogyan fogok kivitelezni, elfogadni, átvariálni – rengeteg feladat áll előttünk, és ha magával a koncertekkel nem is lesz probléma, mind zeneileg, mind előadásmódban megfelelünk a közönségnek, mentális és lelki értelemben muszáj lesz kisebb-nagyobb tréningeken részt vennünk, mert egyikünknek se ismerős, hogy milyen a figyelem központjában lenni. Persze mondhatnánk, hogy az évek alatt sikerült tapasztalatot gyűjtenünk, de vajmi kevés ez ahhoz, mint aminek elébe nézünk.
Meglepetten, majd egyre szélesebb vigyorral hallgatom végig ahogy a különböző, terítékre kerülő közösségi oldalakat savazni kezdi.
- Az az igazság, hogy én ennyire nem vagyok képben a lehetőségekkel. Nem igazán látom át, hogy mi mire jó vagy mire nem és gondolom ezt majd kitalálják és megoldják az okosok, hogy melyik platform lesz a megfelelő. Ezen… én nem akarok rugózni. Abból jó nem sülne ki – tipikus esete lenne annak, hogy nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik vagy a hülye okoskodik. Én, aki egyáltalán nem látom át a hasonló oldalak működési elvét, nem tudom, hogy mi mire jó, mi fekszik rá a videóra, mi a kommunikáció vagy a hírközlésre, nem hinném, hogy nekem kellene ezen rugóznom. Maximum azután, ha valaki kiokosít.
- Szerintem is. De nem tudsz mit tenni… ma már nem menő olyanokat hallgatni, akik „kimentek a divatból”… és mondják ezt csak azért, mert nyilván többségében a mai korok zenéjét fogják tolni a rádiókban, hogy a fiatalság igényeit kielégítsék. Bár ez így nem teljesen igaz – nem tudom pontosan, hogy csak itt Amerikában hány száz különböző zenei rádiócsatorna van, minden ízlésnek megfelelő így Jazz, Pop, Rock, bármi… de meglehet nézni, hogy melyik vezeti a tabellát a hallgatottsága révén, és kik a sereghajtók, akikre vagy nem kíváncsi a kutya se, vagy csak az a marékra való ember figyeli és követi, hallgatja reggel melóba menet a kocsiban, akik még emlékeznek például Bon Jovira – és nem a fiának az esküvője miatt! – vagy bármelyik másikra. Azok, akik ebben nevelkedtek.
- Igyekszünk azért lenni… azért is, hogy aki segítségre szorul, annak mi segítő kezet tudjunk nyújtani, egyféle kapaszkodót, ami a világhoz köti. Olyan erő, ami segít abban, hogy egyenes háttal, emelt fővel haladjanak és szarjanak az ítélkező szavakra és emberekre. Valakik, akik elhitetik velük, hogy attól még, hogy „mások”, igenis fontosak és talán nem érzik, de vannak olyanok, akik szeretik őket – azt hiszem pont mi vagyunk azok, akiknek a dalszövegei nem az üres faszságokról és a szájtépésről szólnak, így nem lehet azt mondani, hogy kizárólag a hörgéssel, a rock dühével akarjuk őket bíztatni és ingerelni. Mi magunk, emberileg se vagyunk ilyenek. Lehet, hogy mind agyon vagyunk tetoválva, sötét holmikban, bakancsban és bőrben rohangálunk, az igazi hívők pedig sűrűn szórják a miatyánkot a közelünkben, annyit káromkodunk, előadások erejéig még festjük is magunkat, mert mégiscsak kell egyfajta „külcsín”. De ez még nem jelenti azt, hogy lélektelen, elzüllött idióták vagyunk, akik azt gondolják, hogy kiszakadnak az ismeretlenségből és megváltják a világot, máris felépítenek maguknak egy „lázadó hadsereget” azokból a fiatalokból, akik nem találják a helyüket a mai ideák között… mindannyian ismerjük az élet nehéz és számkivetett oldalát, ki-ki a mai napig küzd különböző jellegű problémákkal akár az önismeret, akár a rossz szokások terén. Nem egyszerű és nem lesz egyszerű, mert amennyire félreérthetők vagyunk most, pont annyira – ha nem jobban – félreérthetőek leszünk később is.
- Még szerencse, hogy nem alapvető elvárás, hogy mindenki minden területen képes legyen megállni a helyét – az hiányozna még.
- Nem tudom… igazad lehet – sóhajtok és bár váratlanul ér az érintése, egy pillanatra majdnem el is rántom a kezemet, de végül csak elmosolyodok. – Lehet felkeresem majd… úgy mégiscsak személyesebb – már, ha él még. Persze nem szép feltételezés, de soha nem lehetünk benne biztosak, ráadásul saját magamat se árt felkészíteni arra, hogy talán már nincs közöttünk. Milyen érdekes az ember, nem? Évekig nem is gondol egy adott illetőre, mikor meg eszébe jut, elfogja a bűntudat, de még a gyász is, „mert mi van, ha…”. Öreg volt... erre következtet az ember.
- Szerintem ahogy változik a két fél, vagy ha többen vannak, többük hozzáállása, úgy változik meg a kapcsolatok, barátságok milyensége és mélysége is… egy idő után többet engedünk meg magunknak a másikkal szemben. Leszarjuk a finomkodást, már nem szendeszűz hozzáállással beszélgetünk, mert minek? Sokáig mi is úgy kommunikáltunk, mint akik félnek attól, hogy megbántódik a másik. Aztán hol tartunk most?! Peter szerencsére hamar alkalmazkodott főleg a stílusa miatt, bár vannak még nehézségek. Benjivel kicsit bajosabb, de ő nála tényleg inkább a lustaság az, ami problémát okoz, meg felvennie a ritmust a munkabírásunkkal, elvárással vagy a habitusunkkal. De ezen a ponton, ha már belevágtunk, megmondtam neki, hogy nincs ugrándozás… belement, elvállalta, azt mondta felfogta ez mivel jár, úgyhogy ideje hozzászokni… nem lesz cserélgetés – nyilván senkit nem fogok magunkhoz láncolni, nem éri meg. Aki menni akar az menni is fog. De nem bánnám, ha néhány évet legalább letudnánk húzni ebben a felállásban.
-  Aminek te gondolod. Akár is-is.
- Remington teljes mértékben szabad kezet adott, és ahogy mondtam, az összhang kifogásolhatatlan közöttünk. Főleg kettőnk között, de a többiek is úgy kezelik, mintha ezer éve közülünk való lenne. De… - morranok egyet, mert itt kezdődnek a bajok - még nagyon az elején vagyunk, nem akarom elbízni magam, hogy aztán megint nyakon basszon az élet és koppanjak. Jóformán nem történt még semmi, nem indult el semmi, csak volt egy nagyobb lehetőségünk amire ő lecsapott, nekünk pedig a lehető legjobban jött, hogy belecsapjunk a dologba. Itt még nem ütköztek például a nézetek, hiszen mind egyet akartunk, kiállni a nagy közönség elé, megtapasztalni, hogy milyen a fogadtatás. És nem volt olyan, aminek kapcsán kiderülhetne, hogy hogyan kezeljük például a konfliktusokat. Mert biztos lesz abból is bőven… ráadásul nem mindig kifizetődő az én konfliktuskezelésem, de ezen a téren is próbálok fejlődni. Szóval – elhúzott szájjal vonok vállat - sok van még előttünk, ismeretlen és járatlan utak mindahányunknak. Neki is egy új világ, új tapasztalás ez. Abban viszont bízok, hogy vagyunk annyira értelmesek mindannyian, hogy kezelni tudjuk egymást és a különböző, akár ismeretlen szituációkat is. Együtt. Csapatként, mert már ő is közénk tartozik – talán a legőszintébb végszó ez a témát illetően. De felesleges is a szócséplés, hogy mi lesz még a jövőben, mennyire működünk együtt megfelelően. A lényeg, hogy csináljuk, haladjunk és akarjunk többek között fejlődni, megmutatni magunkat és betörni a köztudatba. Mindannyiunknak ez a célunk és biztos vagyok benne, hogy töretlen lelkesedéssel fogunk haladni felé.
- Nagyon helyes! Kellenek az ilyen „pofátlan” bloggerlányok – somolygok szórakozottan. Ő is jó hírverést tudna nekünk csinálni, ráadásul kedvelem is. Asszem' ennyi beszélgetés után már ezt is kijelenthetem, úgyhogy nincs ellenemre a jelenléte.
- Ó, hát… így se jellemezték még soha – automatikusan a torkom felé kapom a kezemet és némi zavarral simítom végig rajta az ujjaim hegyét. Ez a jelző soha nem volt a felhozatalban. Volt már nagyszerű, elképesztő, erős, különleges, „szürreális, ha együtt nézzük a külcsínnel”, de gyönyörű, na az még nem. – Mhmm… köszönöm? Asszem…? – Mindig nehezen fogadtam a konkrét és célzott dicséretekre. Ha a zenémre vagy a dalszövegekre mondanak bármit, akármit, azzal soha nem volt baj, elvégre az egy közös projekt, pont annyira dicsérik a többieket, mint engem. Nem az én egyedüli munkám, így különösen jól esik, hogy a fiúkat is észreveszik, nem biodíszletként tekintenek rájuk főleg úgy, hogy sokszor a munka java az övék. De ha kizárólag engem érint a dicsérő szó, na az bőven tud zavart okozni az erőben.
- Hmm… ezen még nem volt érkezésem gondolkozni. Van néhány közönségkedvenc számunk és olyan, ami lehetne tipikus „befutok” dal videoval, mindennel együtt. Nagyon meg kell válogatni, mert viszont rengeteg olyan dalunk van, amit messze jobbnak tartok több szempont is, zeneileg, szövegileg, viszont nem biztos, hogy klipügyileg fektetni kellene bele. Nem érdemes. De meglátjuk, ki mit gondol erről – és lássuk meg azt is, hogy ki, hogy áll ehhez a kérdéshez, érdemes-e már most ezen gondolkozni?
- Nem érzem úgy, hogy „hajlandóság” kérdése lett volna. Szívesen jöttem és nem titok, nekünk is érdekünk, ha tetszik, ha nem. Én örülök, hogy ezzel is kicsit… többet adhattam a csapatból… - mert mondhat bármit, eddig csak emberek voltunk, egy zenekar, de ismeretlen célokkal és annál ismeretlenebb gondolatokkal. Így talán már az ember is látható a külső és a zene mögött.
- Bízzunk benne. És… köszönöm, ha továbbra is hallgatsz bennünket.

to: @Alynne Russel

“NEVER, EVER, LET ANYONE TELL YOU WHAT YOU CAN AND CAN'T DO. PROVE THE CYNICS WRONG. PITY THEM FOR THEY HAVE NO IMAGINATION. THE SKY'S THE LIMIT. YOUR SKY. YOUR LIMIT. NOW. LET'S DANCE.”