Szar gyerekkorod volt, hozzám hasonlóan, így már tizenévesen ki-be járkáltál a javítóból, ahol először kereszteztük egymás útját is. Emlékszem, mert mikor bekerültem oda a nagybátyám megölésének kísérlete miatt, azt hittem elég tökös legény vagyok és mikor szembekerültünk egymással, úgy megfejeltél, hogy az első két napot a gyengélkedőn töltöttem, mielőtt beköltözhettem volna a szobatársam mellé. Akiről kiderült, hogy... te vagy. Amikor csak tehetted bántottál, én pedig próbálva kompenzálni a dolgokat, ahol tudtam kiszúrtam veled. Egy alkalommal pedig úgy eldurvultak a dolgok, hogy váratlanul nekem estél a szobában, én pedig segítség híján és attól tartva, hogy megölsz, minden erőm bevetettem ellened. Nem egyszer felküldtél a falra, de a verekedés heve egy ponton túl átfordult valami teljesen mássá, viszont így legalább mindkettőnk levezethette a fölös energiáját. Én nem tudtam hova tenni a dolgot, és bár megpróbáltam közeledni feléd, te vagy ellenséges voltál, vagy úgy tettél, mintha meg se történt volna. Végül rád hagytam és mikor azt hittem lehetőségem nyílik lerövidíteni büntetésem, elhúztam egy átnevelőtáborba. Volt egy kisebb szünet, a tábor után hazakerültem, de onnan másnap már a kiskorúak börtönébe vittek, amiért kinyírtam a pénzéhes rokonaim. Ott találkoztunk legközelebb. Vagy én piszkáltalak vagy te nehezteltél titokban, esetleg alaptermészetedből fakadóan, de ott is elég haragosan indult a kapcsolatunk. Hullámzó időszakok voltak, mert olyan volt, mintha szégyelltél volna, de közben meg kis híján agyonvertél, mikor kíváncsiságból összefeküdtem Lunaval. Nagyjából két évre rá kiengedtek, és ami azt illeti téged is. Onnantól vett éles fordulatot a kapcsolatunk. Együtt csöveztünk, loptunk, csaltunk, drogoztunk és kerestük a bajt, miközben folytatódott ez a se veled se nélküled dolog. Voltak vitáink, mert én szerettem volna kicsivel többet kezdeni az életemmel, de te nem vágytál erre az örök mókuskerékre. Aztán csináltál valami hülyeséget, börtönbe kerültél és így alkalmam nyílt új életet kezdeni. Oké, az én bűnöm, hogy egyszer sem látogattalak meg, és soha nem is kérdeztem felőled, de volt elég gondom, és miután elkerültem Travishez, ahol különösen fontos volt, hogy ne keveredjek bajba, még az addigi barátaim nagy részével is megszüntettem a kapcsolatot. Feltételezem ezt te bizony elég rossz néven vetted. Idővel csak letértem a jóútról, de ahelyett, hogy visszarohantam volna hozzátok vagy hozzád, beálltam egy cirkuszhoz, aminek vezetését idővel átvettem. A lecsukásod óta nem tudom élsz-e még egyáltalán, vagy, hogy mi van veled, egészen addig, míg egymásba nem botlunk.
Úgy képzelem, hogy mindig tele vagy valamiért feszültséggel, amit így vagy úgy, de le kell vezetned. Nem mondanám feltétlen, hogy szerelmesek vagyunk, bár én alapvetően hajlamos vagyok vonzódni azokhoz, akik kicsit is törődnek velem. Legalább is a cirkusz előtt így volt. Csak a kapcsolatunk alapjaihoz ragaszkodnék, minden más szabadon alakítható. A play bynek örülnék, ha maradna, de elég nyitott vagyok mindenre. Ami a jelenünket illeti, az nagyban függ tőled és attól, miként alakítjuk majd a körülményeket, éppen ezért nem is határoznék meg ebből semmit. Szóóvaal, jah... asszem ennyi...
Gyere hamar, mert nagyon várlak!
livin' in new york
“Lambert, What You And I Have Makes Me Free… Not What These People Know.”