- Oké - nyömög az unalmas válaszára, miközben tartom a telefonomat és kész vagyok beírni az apja számát. Nézek rá, várok azt gondolva, hogy majd elkezdi diktálni, azonban Justin testbeszédje ezúttal eléggé furcsa. Nem tudom, miért, de az. Egy „kösz”-t suttogva elveszem a cetlit és egyből lefotózom, mert kell egy másolat is belőle, viszont nem nyitok meg jelenleg még semmilyen üzenetet, hogy továbbítsam azt. Ráér. Legalábbis egyelőre ráér, addig biztosan, amíg kiérek ebből a pokolból és végre az ajtó túlfelén találhatom magam. Félbehajtom a cetlit és zsebre teszem, majd kérdőn pillantok Justinra. Nem értem a kérdését. - Hát amit mondtam. - Most mit akar, hogy majd hazudjak valami mást? - Egyik haverom keres hasonló körökben befektetőket. Én meg a csajod testvére vagyok - ismétlem magam, aztán rájövök, hogy ezeknek a hülyéknek a versenyeztetés olyan ego kérdés, amiből szívügyet tudnak csinálni. - Már talált néhány hasonló vállalatot, de mindig jó megnézni, hogy van esetleg jobb lehetőség is. Tudod, hogy működik a világ… - Ugyan nem mozgok elit üzleti dolgokban, de ezzel még én is tisztában vagyok. Erről szól a mi életünk is, attól veszik a drogot, akitől jobbat kapnak és olcsóbban, hiába vannak egyértelműen leosztva a városrészek a bandák között. Azok a leosztások is csak addig léteznek, amíg nincs helye versengésnek, ha meg nem lenne versengés, nem is lenne semmilyen konfliktus. De hát van… Aztán örülhetek, hogy a telefonhívás egy olyan esemény a beszélgetés során, amire bármit ráfoghatok, úgyhogy megindulok az ajtó irányába. Amint megláttam Justint ajtót nyitni Tini helyett, egyértelművé vált számomra, hogy ez a Qadir-féle játék már nem az én terepem, úgyhogy bármennyire is balfasznak tűnhetek Qadir szemében, de ő is beláthatja, hogy jobb nem engem szembe állítani ezzel az alakkal, mert hosszútávon se kifizetődő nem lesz, sem pedig örömteli. Mondanám, hogy verjük szét egymást, akkor aztán tényleg megmutatkozna, ki is ő, de az a baj, hogy amennyire feltehetőleg sznob picsa, abból is pert indítana, ha csak csúnyán nézek rá. De mindegy, elengedem a témát és legszívesebben a körülötte folyó kérdéssel is ezt tenném. Elég baj az nekem önmagában, hogy egy ilyen alakkal kavar a húgom. Most meg még esküvőről is kérdez. - Főleg ha apucik támogatják, mi? - mosolyodom el fintorogva, mert ne hányja a rózsaszínt, pont ő mondta ki az imént, hogy kettejüket az apukák hozták össze, nem kis túlzással a tárgyalóasztalnál. Aztán felnevetek. - Nem, kezdetben azt se tudtam, ki az a lány, akit megismertem, csak jól éreztem magam vele. Nem hiszek az első pillantásra szerelemben, az nem kötődés. De hát kinek mi, ha nálatok ennyire erős már a kölcsönös bizalom és ennyire meg tudtatok már nyílni egymásnak… - vállat vonok, hát mit pofázok én a szerelemről? Én büszke vagyok az enyémre, helyette meg még mindig nem tudom eldönteni, hogy mit érezhet. - De ha így lenne, várom a meghívót. - Erős kényszert helyezek rá, hogy úgyis meg kell hívnia. De hát, illik. A sznobok csak így mondják: „illik”. - Ha viszont megbántod, testvéreként foglak szétverni téged - folytatom nyers és komoly hangon. Most én is leszarom, hogy ki ő, Justin vagy valaki más, azt is leszarom, hogy én ki vagyok. Most Tini bátyja vagyok és mint férfi a férfi nézünk egymással szembe. Ebbe senki sem tud beleszólni, se Qadir a faszságaival, se Justin anyagi, vagy épp nem anyagi háttere. Majd, csak hogy ne legyen túl fájó a búcsúzás, elmosolyodom és a fenyegetés után kezet nyújtok felé. - Örültem. - Nem, de mindegy. - Várom a meghívót - paskolom meg a vállát, mintha egyébként szurkolnék neki, aztán nyitom az ajtót és ezúttal már ki is megyek rajta. Végre! Geci! Olyat sóhajtok a lépcsőkön felelé, hogy még Domi is felvonná a szemöldökét, ha az ágyban tenném ugyanezt. Egyszerre vagyok ingerült, haragos, amiért kurvára játszott velem ez az öntelt sznob pöcs, láttam a szemeiben, hogy mennyire lenéz. Az izmaim feszülnek, a szívverésem pedig újra heves lesz mire beülök a kocsimba már csak a gondolattól is, hogy jelentenem kell Qadirnak. Nem indulok el, hanem elküldöm neki a képen szereplő telefonszámot, aztán mögé biggyesztek egy gyors üzenetet.
„Julian Bancroft, Justin apja, kurvagyorsan tesztelje valaki a számot”.
Egy másodperc sem telik el, mire láttamozza. Innentől pedig én úgy veszem, hogy a nagyját megoldottam. Vagyis kapott tőlem valamit, a sztorit majd nála elmesélem. Az ráér, talán, addig meg ki tudom dühöngeni magam az utakon és egyébként, ahogy mondtam is Justinnak, tényleg benézek edzeni a srácokhoz kicsit. Most úgy érzem, kell. Kapja be. Ezt a köcsög buzit!
“Welcome to the city; said a young man sitting next to me. Heard you're new in town, before you get around here's a little tip from me. Best stick to yourself no matter where you go, just watch your back and hold your own”
Colton vészvillogói a fejében elég hamar elkezdenek működni; felismeri, hogy fogást akar találni rajta a srác, tehát szaglászik, akkor is, ha eredetileg nem ezért jött ide, és Justin jelenléte meglepetésként érte. Ha Tinit kereste, akkor lehet feltételezni, hogy az új barátja, tehát ő lett volna a téma, de nem szokása előre szaladni, és arra hagyatkozni, mennyire jó érzékkel olvas egyébként az emberekben. Ha ez nem így lenne, most nem ő lenne Tini kérdéseket felvető barátja, és bár nem feltétlenül örül annak, hogy gyanús a hirtelen jött szerelem, a poloskák a lakásban segítenek neki maximálisan. A csapata, amint megadja majd a számot, ami az "apjához" tartozik, dolgozni fognak a hívás fogadásán, mert a google keresésben nem lesz semmi érdekes, és egy profin felkészült csapat együttes működése majd magát a hívást sem teszi azzá. Ha pedig lezárnak egy oldalt, ahol keresgélhetnek, legalább eggyel kevesebb lesz, és idővel bízni fognak benne. Vagy megtűrik, Coltont ez nem különösebben érdekli. - Persze, majd hivatkozzon rám, akkor szívélyesebb lesz az öregem is. - Mosolyodik el halványan, mintha ezzel akarná jelezni, hogy az idősebb Bancroft nem a legegyszerűbb eset, és ha valamiért, akkor azért utasította volna vissza a szám megadását, mert a férfi nem szereti a váratlan hívásokat, különösen, ha üzletről van szó. De egy hivatkozás majd enyhít rajta. És, hogy minél magabiztosabbnak tűnjön a számot illetően, nem diktálja, nem megosztja, hanem leveszi a hűtő tetejéről a post-it tömböt és tollat, amit ő rakott oda vissza Tiger érkezése előtt, mert aranyos üzenetet hagyott Tininek a hűtőre ragasztva, ami egyébként még mindig ott van. Fejből írja a számot, mert ugye ez az egész valós, és letépve átnyújtja a másiknak. - Julian Bancroftot kérje személyesen. - Őt is megtalálhatják a google kereséssel, képekkel, élettörténettel, mindennel. Ha gyanúsat akar Tiger találni, Coltonban kellene azt keresnie, mert minden más atombiztos. - Mit mondjak, miért kerested? - Colton nem faggatná a másikat soha arról, mi a téma és a felkeresés jellege, mert tudja, hogy semmi köze nincsen ahhoz, két ember miről akar társalogni, amikor ő nincsen ott; de az Colton, Justin pedig valószínűleg a sznobságából kifolyólag sem ismeri úgy az emberi határokat, mint mondjuk kellene, és ezt ezzel igyekszik bizonyítani. Hogy Justinnak a szociális hozzáállása a környezetéhez nem lehet olyan egyszerű, mert ő sem az. - Sosem lehet tudni. Magára Tinire sem számítottam, így bármit hozhat a közeli, vagy a távoli jövő. - Fogalmazza meg csöpögősen, természetesen nem észrevéve, ha egy ilyen téma a hölgy tulajdon bátyjának nem jön le a legjobban, de nem célja jobban idegesíteni most már Tigert, mint ami Justin alaptermészetéből amúgy is kikészíti. Tudta Colton nagyon jól, mit kell itt alkotni, hogy működjön. - Nem hiszek egyébként abban, hogy sokat kellene várni. Ha megtalálja az ember az igazit, azt azonnal érzi. Vagy ti nem így voltatok vele? - Játssza a hős-romantikus figurát, mint aki, ezzel jelezve, hogy nem lenne ellenére meglépni, ha nem is ma, de akár egy hónap múlva, ha még mindig együtt vannak. Ezzel a szándékait igyekszik burkoltan a másik tudtára adni, meg a gondolatmenetének a komolyságát, már ami Martinát illeti. Nem szándékosan, hanem a terv szerint haladva, mert egyébként Justin sohasem lenne ennyire tudatos, ő inkább csak érzések mentén fecseg.
Az a bajom, hogy nem igazán vannak a közelemben ennyire nagy sznob barmok, mint amekkora Colton is, úgyhogy igencsak érdekes és szokatlan a stílusa, nekem pedig meg kellene tanulnom megfelelően kezelni. Bár kétlem, hogy nagyon ez lenne a célom, mert az az igazság, hogy inkább akarom ezeket a fazonokat elásni, vagy szolidabb kifejezéssel élve, messziről elkerülni, mivel kivételesen nem magamat érzem elfajzottnak, ami nagy szó. Hogy őszinte legyen, cseppet sem lep meg, hogy Tini apja ezt a srácot szemelte ki Tininek, azt viszont nem értem, hogy Tini, hogy lehet belé szerelmes, már ha egyáltalán az és ez nem csak egy kompromisszum az apjával kapcsolatban a külön költözésért cserébe. Többek között erről is ki fogom majd kérdezni a tesómat, de nem e bájgúnár jelenlétében. Justin előtt az égvilágon semmit sem fogom tenni, ez fix, ha gyanús, ha nem. Az az igazság, hogy nem érdemes megjátszanom magam a Tinivel való kapcsolatomat illetően, már csak azért sem mert van elég titkolni valóm így is, szóval kellenek az őszinte megnyilvánulások, amikkel kvázi takarózni tudok. Márpedig kétségtelen, hogy se Tini barátait nem ismerem, sem pedig az apját. Az anyámat sem egyébként, de ez most más kérdés, az ő esetében értem, hogy egy olyan „alja” népség után, mint amilyen apám volt anno szeretett volna jómódú férfi mellett élni, de talán túllőtt a célon. Persze ki vagyok, hogy megmondjam ezt, de attól van egy olyan érzésem, hogy anyám nem tökéletesen boldog, az okokba pedig bele kell érteni a férjét, Justint és persze magamat is. Miután ügyesen nem basztam fel magam a pasas válaszain, szeretnék egy kicsit belátást nyerni a munkájába. Nem feltételezem, hogy messze jutnék, de ez egy jó lehetőségnek tűnik, meg számomra még mindig személytelen téma, nem úgy, mint Tini és a családja. - Ő is ilyen nagyságrendben mozog - felelem reflexből, mert azért ne gondolja már hogy ebben a városban egyedül ők ilyen tehetősek. Ezzel együtt pedig megkerülve a sznobságát, próbálom azt ellene fordítani a gyors és határozott válaszommal. - Oké, megadod a számát? - azzal előveszem a telómat, hogy abba jegyezzem fel, ha diktálni kezdené. - Megspórolnál vele egy google-zást, meg így akkor nem neked kell postást játszanod. - Meglepem magamat is, hogy mennyire lazán hozom ezt a baromságot, de nem is az a lényeg, hogy mennyire normális az, amit teszek, hanem, hogy mi erre a válasza. Egy telefonszám nem a világvége. Csak a megszokás miatt távolodok el tőle a hívás miatt, egyébként tudom, hogy a hívásaim nem olyan hangosak, hogy számára is hallható legyenek a másik szavai. Én viszont örülök, hogy legalább pár perc erejéig nem látom a pofáját és egy kicsit van lehetőségem körbe nézni a lakás azon pontján is. Mondjuk amiért felhívtak, az abszolút faszság, de nekem jó lehetőséget teremt az esetleges távozásra. - Oké. - Szóljon nyugodtan Tininek, még meg is köszönöm. - Annyira nem fontos, hogy lemondjam az edzést, úgyhogy majd máskor keressük egymást. - Mármint én Tinivel, nem Justinnal. Ezen a ponton kifejezetten örülök, hogy tényleg nem kellett hazudnom és valóban edzés lenne a nap következő állomása. Azt meg majd még eldöntöm, hogy hány perc késéssel fogok érkezni és Qadirnak mennyire gyorsan kell leadni az információkat, de azért feltételezem, hogy másfél óra kondi még csak belefér az öregnek is. Már az ajtó fele lépek, de a személyes kérdést hallva megállok és megfordulok, hogy újra a sráccal nézzek szembe. - Az interneten hallható csöpögős sztorik a házasság első heteiből szerintem full kamuk. Ugyanolyan házasnak lenni, mint előtte. Ha szar a viszony két ember között, nem fogja az esküvő helyrerakni, ha meg eddig is minden klappolt, akkor egy ceremónia és egy átbulizott éjszaka után sem lesz ez másképp. Az esküvő csak egy közös szép emlék. - Ez az én tapasztalatom teljes mértékben magánemberként. Én eddig is szerettem Domit, most is ugyanannyira szeretem, ahogy nem bánok vele másképpen, egyúttal pedig én sem tudok más lenni hirtelen. De szerintem ez így van jól. Persze tudom a másik végletet is, elvégre Domi is volt már házas előtte, az ő élete teljesen megváltozott akkor az esküvője után, éppen ezért nem is azt a fajta párkapcsolatot tartom én normálisnak. Én már régóta tudtam, hogy csak akkor leszek hajlandó házasodni, ha annyira ragaszkodok egy nőhöz, hogy az esküvő után sem változik meg az életem, csak kimondhatjuk, hogy házasok vagyunk. Szerencsém volt, ez összejött. - Tán csak nem ilyeneken gondolkozol? - vigyorodok el, miközben nem nagy impulzussal, de beleöklözök a bicepszébe játékosan. Ahogy érzem, van ott izom. A nem testépítős lufi izom.
“Welcome to the city; said a young man sitting next to me. Heard you're new in town, before you get around here's a little tip from me. Best stick to yourself no matter where you go, just watch your back and hold your own”
Amikor Tiger újra egyenesen arra tesz célzást, mi és hogyan megy, Justin finoman elmosolyodik, kellemetlenül, mint aki valóban nem szeretné, ha tovább feszegetnék ezt az amúgy intim témát. Az ő karaktere ezt igyekezne diszkréten kezelni, vagy legalábbis nem a barátnője bátyjával egy béna kávé mellett kibeszélni, amikor életében most látja egyébként másodjára. A próbálkozás Tiger részéről azonban Coltont legbelül szórakoztatja, sőt, ahogy a provokációinak sora egyre előrébb halad, és a másik egyre jobban úgy tűnik, menni akar, Colton kifejezetten elégedettnek érzi magát. Pedig az első és legfontosabb szabály az, hogy személyes vendettákat nem indíthat. Pedig, bár nem ismerik egymást személyesen, neki már csak az igazságérzete és hazaszeretete miatt is a bögyében van a srác, mindegy, ki rángatta mibe, és mit veszít az egésszel, vagy nyer. Ilyen szempontból már nem személyes, de ha végigviszi ezt az egészet, és elkapják őket, Coltonnak a győzelme nem egyszerűen csak a DEA-é lesz, de az övé is. - Bocsánat, azt hittem, ismered. - Mondja belőle Justin udvariasan, mint aki most jelezni szeretné verbálisan, hogy nem akarta ennyire kellemetlen mederbe terelni ezt az amúgy ártatlannak indult beszélgetést. Colton igazából csak rá akarna játszani arra, amiről már észrevette, hogy idegesíti a másikat, az pedig Justin stílusa maximálisan. Lehet, hogy ez hosszútávon nem kifizetődő az információk megszerzését nézve, de ha választaniuk kellett, hogy Tiger kedvelje, vagy kerülje az alteregót, a másodikkal egyszerűbbnek tűnt őt kizökkenteni, mint az elsővel. - Persze, hogy azt szeretnénk. Ez általában így szokott menni az elején. - Jegyzi meg egy korty kávét követően, aztán látszólag önkéntelen fintorog az ízén, mint aki valóban jobbhoz és finomabbhoz van szokva. Le is teszi a bögrét inkább a pultra, nem foglalkozva vele többet. - Mi milliós befektetésekkel foglalkozunk. - Mondja teljesen természetesen, ahogy a sznobot kiengedi a karakteréből, aztán zavartnak tűnik az álcája, mint aki észreveszi magát és azt, amit kiejtett a száján, és igyekszik egy pillanatnyi visszafojtott lélegzet után kicsit korrigálni, amit mondott. - De persze, összehozom apámmal, semmi akadálya nincsen. - Colton egészen biztos benne, hogy Tiger puhatolózik már ezen a ponton, az viszont nem túl jó jel, hogy már a legelején szagot fogtak őt illetően. De a feltételezés, hogy ezen bukna az álcája - már azon, hogy az apját megfelelően felépítették volna, és onnan bármit megtudhatnak - tovább szórakoztatja, vagy éppen idegesíti, nem tudná megmondani. Justin viszont elcseveg róla szívesen, sőt, ha Tiger szeretné, még néhány ilyet szívesen az arcába tol, hogy érezze a törődést. A hívásnak Colton egyébként határozottan örül, mert már napokkal ezelőtt telepoloskázta az egész lakást, így mozdulnia sem kell, hogy kihallgassa akár csak azt a néhány szót, ami elhangzik. Derekával nekidől a pultnak és vár, nem ejtve az álcájának tartását és gesztusait az arcán egy percre sem, mert nem annyira amatőr, hogy ilyeneken bukjon ki, amit felépített. Később majd, amikor a bejelentkező hívása aktuális lesz, megkérdezi a többieket, elhangzott-e bármi, amit tudnak használni. - Szólhatok neki, hogy kerested, ha visszaérnek. Már, ha nem fontos annyira, hogy megvárd őket. - Ő személy szerint bírja még, szóval elcseverészhetnek, Colton egyelőre semmilyen olyan kérdést nem fog feltenni, ami kicsit is tovább erősíti Tigerben a gyanút, amit kiérez belőle. De mivel a poloskák őt is hallják, majd átbeszélik az elhangzottakat a csapatával, és kikéri a véleményüket arra vonatkozólag, ebből az egészből mennyi volt Tiger, és mennyi az a valami, amitől idáig bűzlik. - Ha van még öt perced, mesélj, milyen a házasélet. - Adja meg a kegyelemdöfést a másiknak valószínűleg, és most extrán figyelnie kell a bárgyú vonásaira, hogy ne kezdjen el vigyorogni, mert ha jól sejti, ezen a ponton fog Tiger dobbantani innen.
Látom, hogy zavarba jött a dugás szótól, bár nem értem miért, elvégre húsz pluszos érett férfi, ez a mindennapunk része. A reakciója brutálisan szentnek tűnik, már-már olyannyira, hogy nem hiszem el, hogy tényleg ennyire egy selyemfiú lenne. Vagyis elhiszem, de baszki, Tini, most komolyan neked ez az eseted? Leginkább undorítónak tartom, de oké, vágom, én vagyok túl paraszt, amiért olyan világban nevelkedtem, ahol nem volt mellébeszélés. - Aha, jól van, értem én, hogy megy ez. - Jelzem, hogy ez szavát sem hiszem el és biztosra veszem, hogy Tini csak azért van vele, mert jó az ágyban. Összességében van bennem egyfajta kettősség, egyébként értem, hogy szegény pasas full sznob és egy kanalat nem tud a kezében tartani, mert azt is a komornyikja tartotta helyette, de közben meg fel nem foghatom, hogy ő meg Tini együtt… ráadásul váratlanul az esküvőmön is részt vett, még ha hivatalosan be is jelentették őt, nem úgy, mint Garrido a barátnőjét, akiről még mindig nem vagyok biztos, hogy a barátnője. Faszom, tényleg ötösben kellett volna lenyomnunk az esküvőmet. - Jajaja. - Fingom sincs, kiről beszél, nem voltam Tini életében eddig, ami mellesleg előnyömre is válhatna, ha elmondanám neki, mert ha tényleg az, aminek gyanúja felmerült Qadirban, akkor talán jól jön nekem, ha elárulom, semmit sem fog megtudni rólam Tinitől, mert nem volt az életem része. De nem mondom, mert valahol a becsületemet sérti az, hogy úgy gondolja, jobban ismeri Tinit, mint én. Viszont Qadir választ vár, úgyhogy össze kellene szednem magam és nem fújogni a csávón. Taktikát váltok és inkább kérdezősködöm. Ja, kurvajófej az öreg, csak magára tud gondolni, a két nő az életében meg mondhatni másodlagos. Az a baj, hogy nem vagyok én ahhoz szokva, hogy falra másszak valakitől, de nem szólhatok be neki, mert akkor fix, hogy nem tudok meg róla semmit. Én nem az a fajta vagyok, aki türelmes és fogcsikorgató fájdalmakkal játssza a szójátékokat, én az vagyok, aki fegyvert tart a másik halántékához, ha meg akar tőle tudni valamit. Nézem a pasast, de újra és újra arra jutok, hogy én nem tudom őt megítélni, mert nem értek az embertípusokhoz. Reális, amit csinál? Fogalmam sincs, én őszintén remélem, hogy nem, mert ha létezik ilyen ember, akkor ki kell írtani őket. De közben meg örülnöm kellene, hogy ennyire szerelmes Tinibe. Bár most nincs itt a lány, két srác pedig nem szokta ennyire szempilla rebegtetősre venni a beszélgetést, még ha a barátnőjükről van is szó. - Majd akkor kikérdezem Tinit, hogy milyen volt a közös ebéd. Gondolom mindenki szeretné, hogy jól sikerüljön. - És anyámat is kifaggatom, hogy mit gondol róla. Anyám tudja, hogy ki vagyok, mármint mivel foglalkozom valójában és bár abban sem voltam biztos, hogy szóba áll még velem és eljön az esküvőmre, de ott volt, ami marhára jól esett. Viszont, ha felvetem aggodalmamat a srác iránt, akkor lehet csak azt hiszi, hogy bomlasztani akarom a családot. De hogy őszinte legyek, talán mindegy is, nekem már nem számít, de érdekelni fog a véleménye. Próbálok koncentrálni, de így, hogy megittam a kávét, egyre többet jár az agyam a menekülésen. Igyekszem magam rávenni, hogy küzdjek még vele, tudjak meg valamit, amivel Qadir elé tudok állni, miközben úgy teszek, mintha érdekelne a munkája és a projektjei. Nem vagyok hülye, értem mivel foglalkoznak, ezt meg is jegyzem, bár ez is egy olyan dolog, amit valószínűleg Qadir már kigooglizott. Szóval valami árulkodó jel kellene, valami testbeszéd, valami, ami nem logikus. - Na, jó is, hogy mondod, mert amúgy az egyik ismerősöm pont ilyen cégről beszélt a vállalkozása kapcsán. Már amennyiben jól értettem a befektetési céljait. Megadhatom neki az elérhetőségeteket? - Próbálok úgy tenni, mintha tök lelkes lennék, hogy segíthetek az ismerősömnek, de nálam annyira nem megy a színészkedés. Ellenben úgy gondolom, hogy nem ártana jobban belemenni a cégük ügyeibe. Ez talán olyan információ lenne, amivel már nyugodt szívvel húzhatnám el a csíkot. Nem tudom, mennyire tűnik hitelesnek a kérdésem, de tök mindegy, mert végülis ügyfelet ajánlok a vállalata számára, aminek ő csak örülhet, gondolom én. - Hát figyelj, szerintem a főzést inkább hagyjuk meg a lányokra, ne erőltessük. - Ehelyett majdnem kiszaladt belőlem, hogy „miért, mit tudsz még elkészíteni a konyhában?”, de mivel épp az előbb hívtam fel az ismerősöm ajánlatára a figyelmemet, ezért nem akarok túl köcsög lenni. - Remélem, mert nem tudok sokáig maradni. - Időközben ráadásul megcsörren a telefonom is. Megnézem, ki az és miután látom Chris nevét megjelenni a képernyőn, Justinra pillantok. - Bocs. - Azzal arrébb lépek és felveszem a hívást. Bármit is akar mondani, nem szeretném, hogy hallja. Bár az információ, amit megoszt, lényegében semmit sem jelent egy külső fül számára, de azért nem bánom, hogy kicsit el tudok vonulni és a társasága hiányában vehetem szemügyre a lakást. Meg a cipőjét és egy-két cuccát. Nem tudom, mit keresek, csak nézelődök. Az utóbbi időkben kezd nagyon elegem lenni Chrisből, de most rendkívül hálás vagyok, amiért felhívott és a baromságától függetlenül hivatkozni tudok erre, hogy mennem kell. - Lehet leragadtak a dohányboltban, vagy hosszú a sor az ügyintézőnél… - mérgelődöm a lányok miatt, miután leteszem a hívást és újra Justint keresem a szememmel. Mondjuk… így távolról ismerősnek tűnik. Mindegy, valószínűleg csak az esküvőről.
“Welcome to the city; said a young man sitting next to me. Heard you're new in town, before you get around here's a little tip from me. Best stick to yourself no matter where you go, just watch your back and hold your own”
A felkészülés egy pontján eljutottak ide is, és úgy alkották végül meg Justint, hogy egy tipikusan romantikus, szinte hősszerelmes figura legyen, Colton tökéletes ellentéte. Biztosan érzett már ő is erős kötődést egy másik személy iránt, de korántsem annyira, mint ahogy azt Justinnal elő kellene adnia, ennek ellenére még semmilyen akadályba nem ütközött. Persze arról nem beszél, hogy ennek egészen egyszerű oka van; Martina úgy söpörte el, mint talán még soha senki, úgyhogy elég nagy szarban van egyébként, de igyekszik a fejében rendezni a gondolatokat, és arra koncentrálni, ami igazán fontos. Nem véletlenül merték rábízni ezt az akciót, Colton is tudja, hogy végig fogja csinálni, csak mivel az érzéseivel eddig jórészt foglalkoznia sem kellett, igyekszik beépíteni az újonnan érkezetteket a játékba, lehetőleg anélkül, hogy meghasonulna a folyamatban. - Így van, üzlet és utazás. - Mondjuk a megírt figura az üzleti részében nem vesz részt annyira, mint lehet Tiger gondolja, de ez a részlet annyira nem fontos. Annyi a hangsúly rajta csupán, hogy Tini apjának ő intézte ezt a részét, és juttatta el a "saját" apjához, aki szintén egy ügynök a DEA-tól, de neki fele annyi dolga sincsen, mint Coltonnak, akit a közepébe dobtak, egészen szándékosan. De Justin maga látszólag lelkes az életvitel, meg a családi háttér végett, mégsem annyira tudatos, hogy esetleg a másik jelenlétében ezt a fene nagy izgalmát visszafogja. Ez minden mozdulatából visszaköszön, még abból is, ahogyan a kávét lezongorázzák egymás között, hiszen ha Colton nem tudna egy kibaszott kávét elkészíteni, szégyellné magát, de Justinnak ez az aspektus nem jön súllyal az életében. Megjátszik egyfajta megilletődöttséggel keveredett döbbenetet, ahogy a szemei tágra nyílnak az egyenes kérdés hallatán. Persze, Justin nincsen hozzászokva, hogy a bőre alá akarnak mászni, Colton azonban legbelül nem rezdül, mert ő meg csak ehhez van. - Sajnálom, ha ezt a benyomást keltettem. De szó sincsen ilyesmiről. Illetve nem úgy, ahogy gondolod. - Még a tarkójához is odaemeli a kezét, hogy a gesztus őszintének tűnjön, és semmiképp se mesterkéltnek, mert zavarba hozta nem csak a téma, de a nyílegyenes megközelítés is. Mármint Justint. Aztán tovább gördíti a vonásain a döbbenetet, de ezúttal óvatosabban produkálja, miközben odabent csak előveszi a listát a fejében, és kipipál egyet a tervezett provokációi közül. Szereti, amikor legalább annyira talál be dolgokkal, amennyire azt eredendően szánta. - Tudod, a legjobb gyerekkori barátja. Most néhány hete volt az esküvője. - A hangszíne szándékosan visszafogott, mintha félve közölné ezeket az információkat annak tudatában, hogy Tininek a tulajdon testvére nincsen látszólag képben a lány életéről. Persze lehet, hogy majd most beugrik valami a másiknak, de Justin kivételesen nem hízó májjal adja elő a győzelmet, hanem visszafogja az arcát annyira, hogy ne bőszítse fel teljesen a másikat. Mozdul kicsit, kivonva magát a látszólag kellemetlen helyzetből, hiszen a pszichológia tanítja, hogy kezelik bizonyos típusok az ilyen, meg ehhez hasonló helyzeteket. Az övének így kell, amúgy, szóval tölt magának is kávét, löttyint bele bénán némi tejet, aztán inni kezdi, miközben a szemén látszik, nem egészen ehhez az ízhez van szokva. - Őszintén remélem, hogy így van, ahogy mondod. - Válaszolja majdnem, hogy szerelmes pillantással, mint aki igenis reménykedik abban, hogy Tini őszintén megbízik benne, közben meg Coltonként a bűntudat már most ott mászkál a bőrén, finoman mardosva bele, hogy ne felejtse egy pillanatra se, hogyan kell kihasználnia a lányt a nagyobb jó érdekében. - Mr. Quinlan mutatott be Martinának, úgyhogy feltételezem, hogy kedvel, és ez egyébként kölcsönös, jó fej az öreg. Édesanyáddal még csak az esküvőn találkoztam, de tudtommal hamarosan ebédre leszünk hivatalosak. - Justint nem volt hajlandó tökéletesen ostobára megalkotni, vagy hagyni megalkotni, de annyira muszáj volt, hogy amikor Colton tudja, hogy nyíl egyenesen vallatják, akkor Justin azt éppen annyira vegye észre, mint amennyi esze van a környezetéhez. Semennyire. - Költségvetési terveket készítünk nagyobb vállalatoknak hosszútávon, vagy project szinten, illetve meg is hitelezzük az utóbbiakat, ha az szükséges. - Martina apjának a pénz beszél, úgyhogy olyan figurát kellett a karjába lökni, akinek nem csak van belőle, de ért is hozzá. - Kérsz még valamit? Szerintem hamarosan itt lesznek a lányok.
Végülis, csak a vőlegény voltam azon az esküvőn, amin ő ott volt és csak a bátyja vagyok annak a lánynak, akit elvileg szeret. Már ha egyáltalán szereti, mert nekem nem kell azt mondani, hogy minden párt a szerelem köt össze. Én is sok éven át dugtam csupán érzelmek nélkül, szóval nem lepne meg, ha ez a fazon se akarna többet. Ebbe meg nekem nem sok beleszólásom van, amire viszont ugrok, az az, hogy olyasvalamit tenne, amit Tini nem akar, vagy nem szeret. Mondom ezt úgy, hogy faszom se tudja, ki ez a csávó, Qadir szavai után pedig már annyira sem, mint az esküvőn. - Jah, gondolom sok ember jön-megy az életedben nap mint nap - mondom úgy, hogy megértem, amiért egy kibaszottul mellékszereplő vagyok a fejében, de hogy őszinte legyek, én örülnék, ha ez ténylegesen is így lenne és így is maradna. Elvileg ő egy újgazdag pasas, aki üzleti körökben mozog, ha ez így van, feltételezem tényleg új mozognak az emberek a szeme előtt, mint tengerben a halak. De azért Tini nevét tudja. - Az úgy fasza. - Tíz percet ki tudok bírni még ezzel a pasassal is, bár továbbra is probléma az, hogy így nem tudok Tinivel beszélni arról, ami miatt jöttem. De halászok a zavarosban és próbálom elkapni a lepattanókat. Meg se próbálom felvenni azt a mozgáskultúrát és hanglejtést, amivel ő rendelkezik, pedig lehet nekem is van annyi pénzem, mint neki. Így nézve tökéletesen látszik, hogy nem a pénz alakítja az emberek személyiségét. De mindegy is, lenyelem, hogy ilyen irritáló kisugárzása van és a konyha felé közelítek. - Ja, akkor csak dugtok, vagy mi? - A kérdés felhőtlen lazasággal szalad ki belőlem és semmi jelét nem mutatom annak, hogy megbánnám. Szimplán őszinte vagyok, nyitott szemmel járom a világot és nem szeretem fényezni azt, ami nem csillog. Egy része nagyon is nyugtalan, bár nem azért, mert Justinon érzi, hogy játszik vele, hanem mert nem ismeri őt. A másik része viszont full laza, mivel sok szituációt megélt már és egy ficsúrral való beszélgetés azért nem a szélsőséges pillanatai közé tartozik. Tudja kezelni, egyszerűen csak úgy, hogy nem kezeli le sehogy. Mondjuk, ha zsaru, vagy valami egyenruhás fazon lenne, akkor feltehetőleg úgy készítene kávét, ahogy más reggel zombimódban kitörli a szaros seggét, úgyhogy az aggályaim részben csillapodnak. Viszont abból látszik, hogy még nem teljesen hiszem el, hogy nem kamu, amit látok, hogy mégsem emelem magam az asztaltól és lépek le ebből az elcseszett szituációból. A kíváncsiságom még itt tart. Se cukrot, se tejet nem kérek, úgyhogy fél szemmel azt lesem, hogy magának mit készít. Már ha egyáltalán iszik kávét. - Ki az az Alex? - újabb visszakezes kérdés tőlem és láthatja, hogy nem szarozok azon, hogy csendben végig gondoljam, mennyire gáz-e az, ha kérdezek. Honnan a faszból kellene tudnom random nevekről? Mondjuk az esküvős történetre is csak nézek, hogy mi a szarról beszél, de oké, vágom, romantikázás meg temérdek dugás a tengerparton. Igazából nem is akarok ezekről részletesebben tudni, mert megkaptam a választ. - De ahhoz képest, hogy friss, eléggé megbízik benned, amiért bemutatott a családnak. - Gondolok most elsősorban magamra és mondjuk anyámra, de nem csodálkoznék, ha Tini apja oda lenne érte. Pénzes fasz, tökéletesen beleillik Tini apjának gondolati világába. - Jól kijössz az öreggel? Meg anyámmal? - Valószínűleg egy kibaszott tudatlan baromnak tűnhetek a szemében, de ha tényleg ennyire öntelt, akkor élvezi, hogy olyan témákat lökök neki, amivel dicsőítheti önmagát és sorra oszthatja a pontokat magának, míg én nullán állok. Nekem jó, ha annyira élvezi, hogy lenullázhat, hogy közben bele se gondol, hogy végig nálam a labda, amivel dobálom őt. Pontosan tudom, hogy lényegében csapom alá a szelet, de amíg én kérdezek és ő magáról beszél, addig nem én kerülök nagyító alá. Márpedig óvakodnom kell attól, hogy bármit is megosszak az életemről. - Gondolom nagyra becsülik a munkád. Vagy a családod munkáját. - Azért én is odaszúrok, amiért feltételezem, hogy neki sokat eddig nem kellett még dolgoznia. - Totál részeg voltam az esküvőmön, nem maradt meg semmi, de biztos mondtad, hogy mivel foglalkoztok… - Burkolt kérdés, de hát csak büszke arra, amit elértek, amiből a pénzük van, úgyhogy feltételezem beszélni is fog róla. Egyben lehúzom azt a kevés kávét, amit kaptam. Nem akarom, hogy ez maradjon a gát, ha esetleg szorulna a hurok és le kellene lépnem.
“Welcome to the city; said a young man sitting next to me. Heard you're new in town, before you get around here's a little tip from me. Best stick to yourself no matter where you go, just watch your back and hold your own”
Colton pontosan tudja, kivel áll szemben, ez pedig egyszerre inti óvatosságra, és tölti fel lelkesedéssel, mert ő maga szereti, ha rendben, a terv szerint haladnak a dolgai, és bár ez a hirtelen jött helyzet minden most, csak nem terv szerinti haladás, mégis, ebből lehet többet tud majd kihozni, mint gondolná elsőre. A faarca egyébként remek, a kiképzésekor odafigyeltek arra, hogy ha közvetlen közelről az arcába üvöltenek, akkor se rezdüljön, mégis, valahogy az előítéletei miatt nehezére esik kissé most fenntartani a bájvigyort, amitől bármikor hosszabb távon behányna ő is. De ez a figurája, és bőven benne volt a saját keze is a kitalálásában, úgyhogy nem morog magában feleslegesen miatta. - Olyan gyorsan történik minden, ne haragudj. De persze, megvagy. - Szándékosan válogatja össze a szavait ismét olyanra, ami burkoltan, alig észrevehetően provokálja a másikat, hiszen a kedve Justinnak remek, nem is nagyon zavarja, amiért Tini testvére itt megjelent hirtelen, sőt, elég közvetlen beszélgetést igyekszik vele mindenféle feszkó nélkül folytatni, ezért nem gondolná, hogy Tiger feleslegesen felhúzná magát azon, milyen gyorsak is a dolgai a húgával. Aztán meg valószínűleg tudja, hogy így lesz. - Valami lányos dolog, de ha jól emlékszem fél órát mondhattak rá. Abból még tíz perc lehet, ha az neked belefér. - Mindezt úgy közli, hogy a lakásba befelé sétál, így, mivel a hang előrefelé terjed, kicsit hangosabban beszél, sőt, az egyik kezével hátrafelé gesztikulál, pontosan úgy, mint egy ficsúr tenné, aki a szociális érzékét partikon meg trópusi szigetekről szedte össze. Legközelebb már a konyhában fordul a másik felé, és kicsit túlfutnak a mimikái azon a határon, amit Colton saját magától amúgy elviselne. - Nem, dehogy. Csak itt aludtam. - Tudod, a húgoddal, teszi hozzá gondolatban, építve finoman tovább a hergelést, de az arca megmarad ennek a vidám, gondtalan Justinnak, amit egyébként addig kellett gyakorolnia a felkészülés során, amíg már szinte ráragadt néha napokra a bájvigyora. A kitalált alteregó pontosan azért tökéletesen ellentéte Coltonnak, mert így tudja mindig, hol van a száznyolcvan fok, amit gondolatban tennie kell ahhoz, hogy rögtön Justinná tudjon válni. - Szerencsére hagytak itt a lányok. - Már csak ennyit fűz hozzá a kávéhoz, és meghagyja Tigernek, hogy összetegye az elkényeztetett, túl pénzes bájgúnár képét róla a fejében, amíg ő nyitja a hűtőt, és egy tejet vesz elő belőle, hátha azzal issza a másik. A csészében lévő feketét ezzel együtt teszi le az asztal Tiger felé eső oldalára, pontosan úgy, mintha sose csinálta volna még, mert a cukrot felajánlani el is felejti látszólag. - Alex esküvőjén találkoztunk. - Nem magyarázza, hogy az kicsoda, mert ha elég közeli a kapcsolatuk, akkor Tiger tudni fogja. Ha pedig valahogy nem ugrik be neki, akkor hergelheti tovább azzal, ki is áll közelebb Tinihez valójában. - Lemondtam egy utat Balira, hogy ott lehessek, aztán végül együtt utaztunk oda néhány nappal később. Nem csodálom, ha nem mondta még, tényleg friss a dolog. - És vigyorog hozzá, de nem öntelten, csak talán ostobán, mint aki valóban lelkes a bontakozó románc végett, és fogalma sincsen arról, hogy a másik éppen kihallgatja és információkat akar megtudni róla, hiszen Justin szemében ugye neki nincsen titkolni valója.
Alapból nem vagyok olyan hangulatban, hogy jópofát tudjak vágni Tini eléggé új pasijához. Nem mondom, hogy gond, hogy eljött az esküvőre, csak mikor még Tinivel közös házibuliba mentünk, akkor a lány egyértelműen kinyilvánította, hogy nincs pasija és igazság szerint nem is lát komoly esélyt rá, hogy lesz a közeljövőben. Aztán a srác, akivel jött elvileg egy csúcsgazdag öntelt fazon, akiről az esküvői kézfogás közben én azt hittem, hogy Tini az apja miatt lóg csak vele. Ez persze még lehet így, nem tudom, mert nem kérdeztem ki róla Tinit, mert mit érdekelt engem, kivel kavar, viszont mivel Qadirt érdekli, ezért már engem is. Egyértelműen csak ezért vagyok itt, szóval mikor meglátom a fickót, akkor megpróbálok úgy tenni, mintha nem akarnám egyből szétszedni. Nem tudom, ki ő. Infókat kaptam róla, szóval, ha Qadir nem aggódna ennyire isten tudja miért, akkor valószínűleg bennem most nem lenne ekkora para, amit persze próbálok leplezni. A meglepettség mondjuk ott van az arcomon, de hát baszki, nem arra számítottam, hogy ő nyit ajtót. - Jah. Tudod, az esküvőről - Őszintén szólva meglep, hogy nem tudta ezt biztosra, vagy épp ezzel akarja burkoltan jelezni, hogy mondjuk valami köszönéssel illett volna kezdenem. Kezet fogok vele, míg a szemébe nézek és végigmérem őt már így közelről. Miért csengettek volna a lányok, mikor ők laknak itt és nem Justin? Mindegy, gondolom csak valami beszélgetésfélét akar indítani. Beljebb megyek, bár két másodpercig megfordul a fejemben, hogy lehet inkább Tinivel kellene ezt megbeszélnem és most beközölhetném a pasijával, hogy visszajövök máskor, viszont, ha ezt a sztorit ilyen formában a főnökeim megtudják, bizonyára kapnék, úgyhogy már csak azon kapom magam, hogy becsukja mögöttünk az ajtót. Nem akarom mondani neki, hogy amiért jöttem az gecire fontos, de azzal, hogy ő itt van teljeséggel értelmét veszti. Nagyon sokat kell improvizálnom az elkövetkező pár percben úgy érzem. Viszont jobb lenne figyelnem magamra, mert ha tényleg faszom tudja ki ő, akkor nagyon fontos, hogy semmi kényeset ne közöljek magamról. Na persze az is jó kérdés, hogy Tini mennyit mondott el neki rólam. - Várok egy darabig, aztán max lépek. Nincs feltétlenül sok időm - Ez jó ok lesz arra, ha hirtelen akarnék lelépni. Közben szétnézek a lakásban. Tágas, meg elég fasza, de tisztára olyan, mintha valami rockos srác élne itt és csak nem Justin lakta már be a lakást ennyire. - Te itt laksz? - jön elő belőlem a testvér. A cuccokról aztán rá emelem a tekintetem. A kávés dologra úgy nézek rá, mint aki azt se tudná, a csávó ember vagy űrlény. - Miért, ha nincs lefőzve, akkor nem tudunk inni? - kacagok, amúgy nem baszogatom, csak nem vágom, ezt hogy értette. Megnyomni egy kávéfőző gombot, vagy betölteni a darált kávét a kotyogósba nem egy nagy cucc. - Kérek, hogyha van. - Most mindentől függetlenül is érzem, hogy jól esne egy kávé, mert fel kell pörögnöm, mondjuk nem vagyok nagy kávés szerencsére, szóval a testem nem vonyít, ha kimarad. Ellenben most jó alibi cselekvés. Szóval a cél a konyha. - Egyébként mióta vagytok együtt? - Nyilván Tinire gondolok. - Eléggé megleptél az esküvőn, mert nem tudtam, hogy Tininek van komoly kapcsolata - dőlök karba tett kezekkel az ajtófélfának, míg Justin lecsekkolja a kávét. Az, hogy komoly-e azt nem tudom, de ezzel azért erősan utalok arra, hogy remélem komoly, mert ha nem, akkor én fogom megetetni vele a vastagbelét. Ezzel együtt pedig remélem, tényleg az, aki és Qadir megérzései totál falsak. Nagyon szeretném, ha a nagybátyám tévedne, úgyhogy remélem Justin meggyőz ebben. Ahogy elnézem őt, sportos alkat, elég magabiztos is, úgyhogy gondolom focizott, vagy mondjuk valamilyen küzdősportot vívott. Edzettnek tűnik, de nem úgy, mint aki szétpumpálja az izmait a kondiban, viszont egy csúcsgazdagtól - pokolban fogok elrohadni az előítéleteim miatt - nem igazán nézem ki, hogy hagyná, hogy szétverjék, szóval meglepne, ha tényleg küzdősportolt volna. De nem tartolhatom le egyszerre ennyi kérdéssel, mert feltűnő lenne, inkább megvárom, lesz-e kávé vagy sem.
“Welcome to the city; said a young man sitting next to me. Heard you're new in town, before you get around here's a little tip from me. Best stick to yourself no matter where you go, just watch your back and hold your own”
Talán a kiképzése, meglehet a saját megérzése teszi, de amikor megcsörren a kaputelefon, szinte biztos benne, hogy nem Tiniék szaladtak vissza valamiért. A megoldás és a képlet egyébként nagyon egyszerű; a lányok egy kulcsot itt hagytak neki, ha menne időközben valamerre, egyet pedig magukkal vittek, arra pedig kevés az esély, hogy aki visszaszaladt volna, pont nem rendelkezik az adott tárggyal. Nem habozás, hanem kivárás teszi, hogy egy pillanat erejéig nem mozdul, aztán vesz egy bassza meg levegőt, és elrakva a fiókba a telefonját, amivel a csapat tud vele kommunikálni, feláll az ágy széléről, hogy ajtót nyisson. Ha a megérzéseit félreteszi, a kiképzése kerül előtérbe; hónapokon keresztül a lehetséges helyzetek összes végkimenetele eljátszásra került, hol a gyakorlatban, hol csak a fejükben, de a szituáció, amire számít nem lehet olyasmi, ami ne került volna elő. A nagy számok törvénye miatt előfordulhatnak simán meglepetések, de nem hisz a véletlenszerűségben, főleg, ha a számokat addig pörgették, ameddig az csak lehetséges volt. Néma léptekkel kerül az ajtó közelébe, hogy a kulcslyukon egy furcsa szögből kinézve rájöjjön, ki is érkezett látogatóba. Amint a kukucslálóra a fedés visszakerül, Colton félig letörli az arcáról a vigyort, mintha ez egy játék lenne, pedig attól messze van. Nem gondolja, hogy elnyerte volna Tiger szimpátiáját az esküvőn; a Tinivel való kapcsolata hirtelen eszkalálódott, ahogy arra egyébként a csapattal számítottak, és csak néhány egyszerű hétköznap telt el aközött, hogy összejöttek volna, és aközött, hogy az esküvőn már hivatalosak voltak mindenki előtt. Senki sem nézett rá jó szemmel, ami azt illeti. Kinyitja végül az ajtót, nagyobb lendülettel, mint azt szokás, és megállítva ezt a lendületet az ajtóba, meg a félfába kapaszkodik egy pillanatra. Kellett a vigyor az arcára amúgy is, mert a másik szemében ő nem ügynök, hanem legjobb esetben is egy újgazdag valaki, akiben nem bízik, és akit a húga, és a lakótársa lakásán talál most, egyedül. - Tiger, ugye? - Mintha nem tudná, és ahogy nyújtja a kezét köszönésre - amivel számol, hogy lehet, el sem fogadja a másik - a vonásai természetesen simulnak ki, mintha nem rá számított volna. Valóban így van, csak a körülmények fele most rizsa, ugyebár. - Azt hittem a lányok jöttek vissza. Bejössz? - Nem tolja túl a dolgot, az talán az alaptermészete - már Coltoné - miatt úgy sem menne, csak ellép a bejárattól, és úgy hátrál néhány lépést, mintha tényleg az az újgazdag ficsúr lenne, mint akinek tűnik. Véletlenül sem úgy, mint aki védekezésből lop néhány lépést kettejük közé. - Tiniék elmentek intézni valamit. Elmondásuk szerint nem hosszú időre, szóval ha fontos, várd meg nyugodtan. - Burkoltan próbálja provokálni a másikat, éppen csak egy leheletnyit azzal az előzékenységgel, amit nem neki kellene felajánlania, hiszen nem ő lakik itt, de most vele kell beérnie, mert nincs itt más rajtuk kívül. - Ha van lefőzve kávé, meg tudlak vele kínálni. - Mert meglehet, hogy Justin nem tudná működésre bírni a gépet, ami a színjáték része, mert Coltont még életében nem szolgálták ki, ha ennyire egyszerű dolgokról van szó. Az a néhány alkalom, amíg Justint alakítja meg nem számít, mert éppen csak nincsen rosszul magától ilyenkor. Aztán mindig eszébe jut, mi az igazán fontos, ez pedig megcsillan a szemében egy pillanatra, hiszen egy kulcsfigurával áll szemben, és meglehet, régen voltak ennyire közel a tűzhöz.
Örülünk? Én elvesztem már rég az információk sokaságában, meg azt érzem, hogy az utóbbi időszakban nem update-elt rendetes engem Qadir, aki most fáradtan ül le és dől hátra a lakása fotelében, ahol elkezdődött ez az egész Tini-pasija témájú beszélgetés közöttünk. - Nincs ott a Diane által átadott névlistában, akik részt vettek bármilyen formában a tárgyalásokon. - Akkor kurvára megérte meglövetni Dianet. - Még sosem volt ennyire feszült köztem és a nagybátyám között a hangulat, noha most sem egymásra vagyunk mérgesek, hanem egyszerűen szar a helyzet. Azért szar, mert nem tudjuk mi van, nincsenek kezünkben információk és a bizonytalanság feszültséget kelt. Úgy érezzük, nem uraljuk a helyzetet. - Dianet akkor is meglövik, ha ez az egész nem lett volna. - Mondja szinte kioktató hanggal, feltételezem azt hitte, hogy ennél több logikával rendelkezem, mint ahogy rendelkezem is, vágom én, hogy nem miattam került kórházba az ügyvédünk, de ettől még én éltem át vele azt a kemény pillanatot. Ha elbasztam volna, meg is hal. - Igen, de akkor nem jött volna ki a házból miattam.
Az utolsó mondatom eléggé borította a bilit. Közel öt perc teljeskörű lebaszást kapok, mialatt hangos perzsa szavakat vágunk egymáshoz és az évek alatt felgyülemlett szarunkat egymásra dobjuk. Félig jogosan, félig nem, de ez most nem számít. Szinte betompul a hallásom már... - Inkább szedd össze magad és ne hisztizz mindenért. Úgy kérsz ki magadnak bizonyos dolgokat, mintha elfelejtetted volna, hogy ki vagy és milyen világban élsz! - Mutagot rám vaskos ujjaival és végül mindkettőnk tüdeje elfárad annyira, hogy belássuk, akkor legyen itt a vége. - De akkor sem fogom kifaggatni Tinit, hogy ki a pasija! - Mertogy még mindig ez a fő probléma, nem Diane, akinek állapota azóta már stabil. - Miért? - Mert a húgom és ismerem annyira, hogy ne akarjon hátbaszúrni. - Nagyon megengedő lettél mostanság az emberekkel, pedig a bőrödön tapasztalhattad meg, milyen az, mikor a saját társad fordul hirtelen ellened. - Tod. Pont oda szúr, ahol a legjobban fáj. Aztán egy teljesen más, sokkal mélyebb és nyersebb hangon folytatja. - Menj el Tinihez és faggasd ki! - A fotelben fagyok meg, úgy néz rám felém magasodva, mintha sosem lettünk volna rokonok. Fogalmam sincs, hogy képes erre Qadir, hogyan tud egy csettintésre olyan főnök szerepében állni előttem, akiről ebben a pillanatban is elhiszem, lefejez, ha megtagadom a parancsot. Márpedig ez egy parancs tőle. Felismerem. - Ha nem teszed, én megyek. - Az kizárt. Nem bántaná a lányt, de tudom, hogy ha Qadir keresné fel, akkor többé nem fog szóbaállni velem Tini. Arról nem is beszélve, hogy nem akarom, hogy megtudja, milyen ember is a nagybátyám valódi természetében.
Elég szar lelki állapotban szállok ki a kocsiból a Rego Park egyik lakóépülete előtt. Még mindig nyelem a nyálamat idegességemben, de sokkal inkább a felkavart érzés jellemez, amiért újra félelmet éreztem a nagybátyám által. Nem a szavai miatt, pláne nem azután hogy előtte mindent is egymáshoz vágtunk. Volt ott egy pillanat, amikor olyan kegyetlen erőt sugároztak a szemei, miközben parancsba adta, hogy jöjjek ide, amit nem tudok kimosni a fejemből. Volt már ilyen, főként régebben, szóval nem újkeletű a dolog, de meglepett, hogy ismét átjárt ez az érzés, ami inkább a másik főnökömnél van jelen többszőr. Az egész ellenére viszont nyilván igaza van, mert a banda és az én házasságom épsége is azon a beszélgetésen (is) múlik, amire felszólított. A baj csak az, hogy nincs jó megérzésem. Nem érzem, hogy bármit is el tudnék érni a mai napon. Azt se tudom, mit akarok igazából tőle kérdezni., mindesetre beütöm a kapukódot, amit megadott nekem azok után, hogy múltkor majdnem megerőszakolta őt valami barom. Felkocogok a lépcsőn, aztán még egy telefonos üzenet csekkolás után csengetek a megfelelő ajtón. Tudom, hogy nem egyedül él, de igazából leszarom a lakótársát. Inkább abban reménykedek, hogy nem még nem ment el itthonról. Hát nem sikerül neki gyorsan ajtót nyitnia, már kezdem azt gondolni, hogy nincs itthon senki, vagy mit tudom én, fogatmos, vagy bugyiban van. Viszont amikor nyílik az ajtó, megtapasztalom, milyen az, amikor az ember felhevült testtel ugrik a hideg vízbe. Egy kicsit meghal a tudatom.
A helyzet a szarból hirtelen kínossá és részben veszélyessé is válik, ahogy felfogom, hogy szemben állok a pasassal, akinek kiléte nem tiszta és magam sem tudom, hogy aggódnom kellene-e miatta. Mindenesetre sóhajtok egyet és megtámasztom az ajtófélfát. - Tini? Tudja a pasas, hogy ki vagyok, igazából találkoztunk már az esküvőn, kezet is fogtunk a gratulációnál, mondjuk többet én nem beszéltem akkor vele. De egyébként melleslegesen Tini bátyja vagyok, szóval ha akar valamit Tinitől akkor lényegében veheti úgy, hogy én vagyok itt a bástya és benyomom a képét, ha egy hajszála is görbül a lánynak. Jah, talán kezdem érezni, hogy mi a faszt kezdjek magammal és milyen szerepet vegyek fel ebben a nem_jött_össze helyzetben.
Kezdőlap
