Re: What should we do in this situation, Lady FBI?
Ma 13:14-kor
"No one has ever become poor by giving. It's not how much we give but how much love we put into giving. If you haven't got any charity in your heart, you have the worst kind of heart trouble. Every good act is charity." ♫
- Itt a sarkon tökéletes lesz, köszönöm - szólok kissé előrehajolva az taxisofőrnek, aki látszólag egy cseppet meglepődik, hisz az előre megadott cím még egy fél háztömbnyire van innen. Ám úgy döntöttem, a maradék utat gyalog tenném meg, mert szükségem volna még egy szál cigarettára. Az autóból kiszállva eligazgatom a ruhámat, csak hogy biztosra menjek, nem gyűrődött meg útközben. Aztán előhúzom a táskámból a dohánytartómat, és meggyújtok belőle egy szálat.
Bevallom, nem igazán szeretnék ma este itt lenni. Félreértés ne essék, a célt nagyon nemesnek találom, és magam is befizettem egy szép összeget a jótékonysági számlára. Régóta szívemen viselem a nehéz sorsú gyerekek sorsát. Bár tudom, a saját lányom, akiről tiniként le kellett mondanom, jó szülőkhöz került, de... néha mégis belegondolok, mi van, ha valamiért visszakerült a rendszerbe? Mi van, ha nem volt olyan szerencsés, mint hiszem, és ő maga is rászoruló? De nem csak róla van szó, nem csak miatta érzek együtt, nem csak miatta adakozom. A világ összes gyereke megérdemelné, hogy emberséges körülmények között, nélkülözés nélkül nőhessen fel. Ez nem is kérdéses.
A maihoz hasonló nagyszabású társasági eseményekre azonban még nem egészen vagyok felkészülve. Egyedül a szüleim kedvéért jöttem el, akiknek ma este máshol akadt dolguk, és megkértek, hogy képviseljem őket, illetve a családunkat a jelenlétemmel. Azt hiszem, azt szeretnék, ha most, hogy visszaköltöztem a városba, többet forognék a társaságban, és gyakrabban találkozzak a régi ismerősökkel. A rólunk alkotott kép, mások véleménye nekik mindig is túl fontos volt. Én azonban nem vágyom arra túlzottan, hogy a család közeli és távoli “barátainak” meséljek a válásomról, a munkámról, vagy az áthelyezésem okáról. Egyik részéről nem is beszélhetnék, a másik része pedig túl számomra személyes. Persze ez általában senkit nem tart vissza a pletykálástól, nem igaz?
Megérkezve az impozáns épület elé elnyomom a cigicsikket egy kihelyezett szemetesen, majd egy bájos mosolyt rajzolva az arcomra, besétálok az eseményre. Az ajtóban személyesen az este házigazdája fogad, akit eddig csak névről és újságcikkekből ismertem.
- Mr. Holloway személyesen, ha jól gondolom – biccentek, majd nyújtom is a kezemet kézfogásra. - Matilda Quincey – mutatkozom be. - Gratulálok, sikerült igazán lenyűgözővé és elegánssá varázsolniuk ezt a termet! - Persze a hely már magában is figyelemre méltó, de első pillantásra is szembetűnő a jó ízlés, amivel a mai eseményre készültek. Mindent a gyermekekért! Remélem, sikerül majd elérni a kitűzött célt a pénzgyűjtéssel. De nem tartom fel sokáig az urat, hiszen további vendégek várnak bebocsájtásra és köszöntésre, viszont szinte biztos vagyok benne, hogy később is lesz még alkalmunk beszélni.
Sarcasm ['saar-ka-zm] noun
the brain's natural defense
against the less intelligent.
★ foglalkozás ★ :
FBI agent, forensic psychologist ‹
★ play by ★ :
Willa Fitzgerald ‹
★ hozzászólások száma ★ :
40
★ :
What should we do in this situation, Lady FBI?
Szomb. Júl. 20 2024, 10:41
Matilda & Cassian
Egy impozáns, jótékonysági fogadásra alkalmas helyet kerestem. Ahogy körbenézek a rendezvényen, meg kell állapítsam, hogy a Times Square jó választás volt. Kiváló klasszikus stílusú épület, nagy terek. Tökéletes egy ilyen estre. Nem kis szervezést igényelt mire minden a helyére került a rendezvényben. Az alapítványom a ByteMe szervezésében került megrendezésre. Nem messze a bejárattól talpig öltönyben fogadom a vendégeket. Ezúttal rendvédelmi szerveket invitáltam meg az estre. Rendőrség, tűzóltóság, mentők, ügyészségek, bíróságok, FBI, sőt még a Secret Service-nek is küldtem meghívót. Visszajeleztek, hogy feltehetően képviseltetik magukat, bár ezt náluk sosem lehet tudni. Sok pozitív visszajelzést kaptam, így bátran vágtunk bele a megszervezésébe. Nagyjából 5 hónapja kezdte el az alapítványom a szervezést, meghívást, tervezését a mai estnek. Nagyjából 250-300 főt várunk mára. És kiknek gyűjtünk? Ezúttal is gyerekeknek, méghozzá azoknak, akiknek a legsanyarúbb a sorsa. Három kategóriára osztottuk, de ezt úgy is elmondom majd a nyitóbeszédemben. A bejáratnál két biztonságis van öltönyben, plusz két adminisztratív személyzet, akik ellenőrzik a meghívottakat. Belül még szintén van három-négy biztonságis, szintén öltönyben. Az épület ragaszkodott, hogy a saját biztonsági szolgálatát adják. Hiába mondtam, hogy tudok profi csapatot szerezni. Lényegében nincs gond velük, de az átlagéletkoruk 50+ és úgy mozognak, mint nagyapám. Persze túlzok egy kicsit, de az egyértelműen lejön, hogy nem a hadseregből szereltek le. Azért megnyugtatom magam, hogy ennyi rendvédelmi szerves között kizárt, hogy bármi baj történjen. El is hessegetem a negatív gondolatokat és köszöntöm a beérkező vendégeket széles mosollyal. A legtöbbük ismerős, legalább látásból. Havonta megrendezésre kerül legalább egy, de inkább két adománygyűjtő est, így sokukkal már találkozhattam. Biztos, hogy ők jobban emlékeznek rám, mint én rájuk. Úgy húsz perc vigyorgás után elfáradnak az arcizmaim és kicsit bentebb lépek, hogy egy martinit legurítsak. Kicsit oldja majd a feszültséget, de azért nagyon nem akarom leinni magam. Van bőségesen étel ital felszolgálva. A finomságok svédasztalos megoldásban, az italokat pincérek szolgálják fel szorgosan kínálva a vendégeket. Ez egy elegáns est, mind a vendégek mind a kiszolgáló személyzet részéről. Nagy kerek asztalok fehér, finom szövettel fedve, csakúgy a székek. Letisztult és elegáns stílus, csakúgy, mint jómagam. Semmi túlságosan giccses fogás. A legnagyobb giccsparádé a két csoki szökőkút a terem két szélén. Van egy egyszerű színpad, ahol élő zene megy, kelleme, lágy háttérzenét biztosítva. Egy blues band-et kértünk fel, hogy biztosítsák a hangulatot. Majd azon a színpadon mondom el a nyitóbeszédem és a részleteket átadom a meghívott vendégeknek. Pár falatot bekapok a svédasztaloknál, majd elindulok vissza a bejárathoz, hogy köszöntsem az érkezőket. Bár nem kötelességem, de ha már én vagyok a főszervező, akkor szeretném személyesen üdvözölni őket, legalább egy kézfogás elejéig. Úgy vélem, hogy ez kissé emberibb így és könnyebb lesz kapcsolatot teremteni a hallgatósággal és jobb szívvel adományoznak, ha összekötöm őket a célunkkal. .