Lost souls

**Horatio R. Sinclair** · Lost souls - The Dark Side of New York Kedd Szept. 26, 2023 7:35 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

A Josephhel folytatott beszélgetés igen csak jól sült el, így viszonylag újult erővel álltunk neki az esetnek. Kaptunk egy új löketet, egy új nézőpontot. Végig rágtuk az esetet az elejétől a végéig, ami segített benne, hogy összerakjuk a képet és még több megvilágosodott pont bukkanjon elő.
Első dolgom az volt, hogy elmenjünk a törvényszéki laborba, ott felvettük Naomi Brett boncolási jegyzőkönyvét, majd Miss. Brett egykori házához mentünk, bár nem sokat adtam rá, hogy bármit is találjunk ott, hiszen jó pár hónapja már, hogy új tulaj lakik benne.
Becsengettem, hamar ajtót is nyitottak. Felmutattam a jelvényem.
- Sinclair felügyelő, New York-i rendőrség. Ő itt Dr. Grimwald, profilozó - intettem Killian felé.
- Thomas Hollow - mutatkozott be a már-már modell kinézetű férfi. Arcára értetlenség ült ki. - Rendőrség? Itt? Mi ügyben?
- Nos, a helyzet az, hogy a ház, amiben ön lakik egy hölgy, Naomi Brett háza volt. A nő balesetben meghalt, szeretnénk átvizsgálni az ingatlant. Félre ne értsen minket, nem ön után nyomozunk, csak felmerültek bizonyos kérdések a hölgy halála kapcsán és abban bízunk, találunk itt valamit, ami új megvilágításba helyezné az esetet.
- Oh, értem. Jöjjenek.
- Köszönjük.
A férfi félre állt, mi pedig bementünk. Bíztam benne, hogy itt lesz valami, mert az autót már rég feldolgozta egy bontó, szóval maximum a maradványait tudnánk megnézni. Ha van.
- Sok érdekeset nem fognak találni. Az elmúlt hónapokban átrendeztem a házat, felújítottam és idehoztam a saját dolgaimat.
- Maradt itt bármi is Naomi után?
- Nem hiszem, a cuccait, ami maradt odaadtam egy adományboltnak. Nekem nem kellettek. De bocsásson meg, ha alkalmatlankodom felügyelő, de ha balesetben halt meg a hölgy, ráadásul tudtommal az esetet lezárták... akkor miért nyomoznak most?
- Sajnálom, de nem beszélhetek róla. Folyamatban lévő nyomozásról nem adhatok ki információkat, csak ha végzést kapok rá.
- Rendben. Bocsánat... - motyogta.
A szemeim megakadnak egy képen, majd megbököm Killian oldalát és jelzem neki, hogy nézzen ő is a képre. A képen egy idősebb nő volt, aki nagyon hasonlított arra a hölgyre, aki a társkereső cég recepcióján ült.
- Mr. Hollow, ha szabad kérdeznem, a hölgy kicsoda?
- Az édesanyám. Natalie Hedwig.
- Véletlenül nem az ő egyik rokona ül a Love at frist click cég recepcióján?
- De. A huga, Joan.
Egy ideig néztem a képet, majd Hollow felé fordultam.
- Nos, köszönjük a lehetőséget. Valóban nem igen találtunk itt semmit Naomi után...
A férfi gyanakvóan méregetett, de csak bólintott.
- Szívesen. Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni önöknek.
Bicentettem, ő becsukta mögöttünk az ajtót, mi pedig beültünk a kocsinkba.
- Mégis mekkora lehet az esélye annak, hogy az a férfi veszi meg Naomi házát, akinek az anyjának a testvére a bűnös cégnél dolgozik?

A telefonom megcsörrent, kezembe vettem.
- Zachary az, a CLS-ből - pillantottam Killianre, majd felvettem és kihangosítottam. - Mondja csak, Zachary.
- Felügyelő. Mondja, ül?
- Ekkora nagy híre van?
- Megvizsgáltuk a szövetmintákat, amiket a helyszínen találtunk. Ramos meggyilkolásának helyszínén és találtunk női hajmintát Ramos zakóján. Kezdetben nem találtunk egyezést, de aztán kiterjesztettük a keresést és... nos lett eredménye...
- Ne nyekeregjen már Zachary, mondja már kié a haj.
- Naomi Brett haja volt Ramos zakóján - nyögte ki, de maga se hitte el.
- Ne szórakozzon, Dr. Palmer, az a nő hónapok óta halott, mit keresne a haja Ramos öltönyén?
- Én nem tudom felügyelő, én sem akartam elhinni, de többször is megvizsgáltuk a mintákat, Miss. Brett aznap összebújt Diego Ramosszal.
- Ha ez igaz, akkor exhumálási engedélyre lesz szükségem. Itt van nálam Miss. Brett boncolási jegyzőkönyve, visszamegyünk a kapitányságra és átolvassuk - tettem Killian ölébe a mappát, mivel most én fogok vezetni, meg amúgyis ő ért jobban az orvosi dolgokhoz. Jobb, ha már most elkezdi átlapozni... - Ha Miss. Brett még él, akkor az két dolgot jelent. Az egyik, hogy nem ő halt meg a balesetben, hanem valaki más. A másik, hogy valaki lefizette az orvosszakértőt, hogy meghamisítsa a leleteket és hamis jegyzőkönyvet írjon.
De mégis miért?
- Lehet Miss. Brett a gyilkos? Elvégre ő vette a meg a kést, ami "haláláig" az ő birtokában volt.
- Mégis miért tenné?
- Nem tudom...
- Legyen résen, még keresni fogom.
Kinyomtam és Killian felé fordultam.
- Maga ezt elhiszi? - kérdeztem elképedve. - Mégis milyen ügybe keveredtünk? Mi folyik itt? És miért történhet mindez?

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Kedd Szept. 26, 2023 8:40 pm

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Örültem, hogy Joseph felvette Horatiot, mint kezelésre szorulót a listájára, bár azt gondolom, innentől én is csak óvatoskodva és ritkán érdeklődhetek, hogy haladnak. Egyedül az zavar valamiért, mert amíg valami csupán a kettőnk titka volt, most hármunkké. Nem tudom, talán amiatt aggódom, hogy így rám már nem lesz szükség. Nem féltékeny vagyok, de látom és hallom, hogy Dr. Brewster valamelyest nagyobb hatással volt a felügyelőre és a nyomozásra is, mint mondjuk a napokban én. De azért bíztam benne, hogy nem leszek lecserélve, hiszen végtére is nekem köszönhetik ismeretségük.
Kíváncsi voltam az ügy ezen irányába haladva, vajon hová lyukadunk végül ki. Az kétség kívül problémás volt, hogy ennyi idő eltelt, ráadásul már lakják is a helyet, de bizakodó voltam. Legalább is addig, míg kiderült, semmi holmija nem maradt a házban és az is fel lett újítva. Zsákutcának éreztem, és bár nem az én ötletem volt, nem teljesen, egyáltalán nem örülök neki. Én jobbára csak hallgattam őket, illetve szorgosan nézelődtem, bár így nem sok esélyt láttam rá, hogy bármit is találjunk. De Horatio talált. Igaz, innentől kezdve nem csak a mostani lakó és rokonai voltak gyanúsak, de ahogy elhagytuk a házat, újabb kelletlen híreket kaptunk.
- Tény, hogy újabb gyanúsítottakkal bővült a lista, de még így is csak találgathatunk. Ráadásul csupán a kérdések válnak egyre zavarosabbá és többé, válaszokat nem találunk. - felelem míg a kocsihoz érünk és beülünk. Újabb kérdések, válaszok nélkül. Összevonom a szemöldököm a túlzó feltételezésre. A hajszál bármiképpen is rá kerülhetett, nem kell feltétlen ilyesmikre gondolni, de való igaz, roppant különös. Mindenesetre én kételkedem benne, hogy az egész mögött egy fiatal hölgy állna. Meg is rázom a fejem. - Nem hiszem, hogy ő lenne az, aki végzett a lányokkal, és a férfiakkal. Elvégre a képen látható nő nem tűnt túl erősnek. Peter pedig nőket erőszakolt, kétlem, hogy ki tudta volna játszani. Mindazonáltal, az, hogy köze van Ramoshoz elgondolkodtató. - állapítom meg, majd az ölembe ejtett mappára néztem, amit fel is vettem és szétnyitottam.
- Talán ki kéne hallgatnunk azt az orvosszakértőt. Azonban az sem utolsó szempont, hogy igazolták, hogy a hajszál az övé. Ugyanis a haj, a vérhez hasonlóan sok dolgot elraktároz az idő folyamán és kimutathatóak belőle bizonyos betegségek, drogok használata, hiányok és még a stressz is. Be kell vizsgálni a hajszálat ezekre, hiszen hónapokra visszamenőleg meg lehet állapítani, hogy Naomi él-e meg, mert hát... függetlenül, hogy Ramos találkozott vele, nem biztos, hogy életben is volt. - pillantok a boncolási jegyzőkönyből fel Horatiora. - Talán nem sok, de legalább megtudhatjuk biztosan, hogy élt-e mikor még... találkoztak. Az is valami. Mert ha már halott, gyanakodni sem gyanakodhatunk. Sőt az is lehet, hogy ugyan él, de fogolyként. - ötletelek. - Engem inkább az aggaszt, hogy az ittenieknek köze van a céghez, és ezek szerint a gyilkossághoz is. - mutatok vissza a házra a kocsiból aggodalmasan.

thx.

**Horatio R. Sinclair** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Kedd Szept. 26, 2023 9:37 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

- Ez az egész eset egy nagy kérdő jel, doki - feleltem sóhajtva. - És már kezdem unni. Válaszokat akarok, de sehol nem találok. Ha találunk is egy választ, kapunk két-három új kérdést. Nem értem.
Én sem hittem, hogy Zachary beletrafált volna a megoldásba, Killiannel értettem egyet. Ha Naomi él is, akkor sem ő a gyilkos. Annak nem lenne semmi értelme.
- Magával értek egyet. Egyszer már megegyeztünk abban, hogy a gyilkos nagy valószínűséggel a társkereső cég egyik embere, Naominak pedig köze sem volt hozzá. Ráadásul, ha Miss. Brett lenne a gyilkos, miért ölné meg a saját "hasonmásait"? Az már valószínűbb, hogy Naomit meg akarták ölni, ezért megrendezte a saját halálát, hogy megmeneküljön a gyilkosa elől, aki most ártatlan lányokat öl. Ugye, ennek már lehet alapja? Mert az áldozatok Naomira hajaznak, a kés is az övé, tehát valami köze csak van az esethez.
Mikor a hajszálról kezdett beszélni, meglepetten pillantottam fel. Az eset kezdete óta most hallottam őt először ilyen komoly tudományos előadást tartani, mint most a hajszálról. Tudtam, hogy nagyon intelligens orvos, de most igazán lenyűgözött és ez tényleg nagyon hasznos információ volt.
- Maga egy zseni - mosolyogtam. - Tehát, ha megvizsgálják a hajszált, akkor meg tudjuk belőle azt is mikor kerülhetett a ruhára? Mármint... azt írták Naomi lakását kirámolták. Lehet a gyilkosnál ott van Naomi hajkeféje, levett róla néhány hajszált és rátette Ramos öltönyére. Mert Naomi halála óta már biztosan voltak tisztítóban az öltönyei, tehát az a hajszál biztos frissen került rá. Csak nem mindegy, hogy egy élő nő frissen elhullajtott haja, vagy egy halott nő több hónapos haja egy keféről.
Másrészről pedig... ha Naomi valóban meghalt, a gyilkosnál pedig ott van egy hajkefe tőle, akkor tudjuk, hogy a gyilkos rámolta ki a lány házát és talán a baleset sem baleset volt.
De nem vetném el annak a lehetőségét sem, hogy Thomas Hollow talált valahol a házban egy hajkefét...
Hallgattam további eszmefuttatásait, de legyintettem rá.
- Ha fogoly, mit keresett volna a haja az öltönyön. Foglyokkal nem ölelkezünk. Ez a haj több, mint valószínű akkor került oda, amikor Naomi a mellkasára hajtotta a fejét. Vagy, amikor a gyilkos rászórta a hajkeféről, fésűről.
A ház felé néztem, amerre Killian mutatott. Az egykori Brett ház felé.
- Ez is igaz... Sőt. Ha Naomi meg sem halt, lehet neki is köze van hozzá. Ha még él, lehet nem véletlenül ők laknak itt. De lehet már csak túlzottan kombinálok mindent.
Elgondolkodva néztem előre a kormány felé és ujjaimmal doboltam kicsit.
- Ez egy nagy pókháló, Killian. Egy háló, amit rengetegen szőnek, olyan sűrűre, hogy a napfény is alig süt át rajta. Aggódom én is. Fogalmam sincs mi állhat a háttérben, de az egész olyan, mint egy rémmese, és holnap újra ölni fog.
El kell mennünk a lányhoz, mielőtt még késő lenne és beszélnünk kell vele az esetről és a védelemről - lenyomtam a kuplungot és gyújtást adtam.
- Menjünk, beszéljünk Grace Zweigerrel a holnapi nap miatt, aztán meglátjuk, hogyan tovább - Gázt adtam és a Zweiger lány lakása felé vettem az irányt. - 14:15-kor fog találkozni Toby Westtel a Panda étteremben. Holnap szerda. Szerda 14:15. Arra gondol, amire én? - kérdeztem felé fordulva, majd vissza az útra.

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Pént. Szept. 29, 2023 12:44 pm

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Egyetértően bólintottam kijelentésére. Valóban elég nyomasztó és bosszantó is egyben, hogy nem jönnek össze a dolgok. Mintha a gyilkos tényleg két lépéssel mindig előttünk járna. Néha csak féllel, de az utolsó pillanatban mindig meglóg még több fejfájást okozva. Talán Dr. Brewsternek tényleg igaza lehet és nem ártana körbe szaglászni a rendőrségen. Túlságosan képben van velünk a gyilkos. Mindig tudja hová mikor megyünk, kihez fordulunk. Gyanús. Még az utolsó órákat is képes kihasználni, tekintve, hogy Petert és Ramost is megölte. A testük épp csak nem hűlt ki. Most meg még egy elvileg elhunyt nő is a képbe jön.
- Miért ne? Igazából ez sem kizárt. Nem csak a skizofrénia lehet veszélyes mindenkire, vannak még pszichés betegségek, amik ön és közveszélyessé teszik az elszenvedőjét. Ráadásul ezt a nőt folyamatosan ostromolják a negatív pillanatok. De jobbára én is inkább amellett, vagyok, hogy ártatlan. - bólogatok, csak felvetettem egy lehetőséget. Semmi sem biztos, ezt már a nyomozás elején leszögeztük.
- Talán nem is feltétlen a nő van a középpontban, hanem a kés. Eddig akárkinél volt, mind meghaltak, s talán nem balesetben vagy betegségben. Talán a kés legelső gazdája vagy a készítője az, aki ragaszkodik hozzá. Még az is lehet, hogy a nő előbb rájött mire készül az illető és inkább megrendezte a halálát majd elbújt előle, amit a kés eredeti gazdája zokon vett és ezért teszi, amit tesz... Bár az nem magyarázná, hogy miért pont egy helyről szedi az áldozatait és miért kell ennyi embert belevonnia, ha a dolog ilyen személyes. Szóval... nem tudom... - sóhajtok. Nem sok reményt fűztem a dolgokhoz, még ha különös is egy csavar, de azért fellapoztam az aktát és belenéztem, abból kifolyólag pedig eszembe jutott, hogy a hajszál nem csak a drog teszteknél jön jól. Mikor pedig elismerte a kiselőadásom vagy a tudásom, hálásan vissza mosolyogtam. Áhá, hát én is tudok ám, nem csak Joseph!
- Lényegében, gondolom igen. Talán azt is megállapíthatják, milyen régi a hajszál, mert ha nem friss és valóban csak egy keféből kiszedett darab, akkor bizonyosan beigazolódik, hogy a hölgy valóban elhunyt. De ha frissen kitépett vagy elhullajtott hajszál, akkor az orvosok megfogják tudni mondani a stressz mércéjükkel, hogy mikor halt meg vagy élt-e még. Mert ugye egy elhunyt aligha stresszel már. Semmi sincs kizárva... - vonok vállat egyetértően, bár így is csupán újabb kérdések merültek fel, illetve elméletek, semmint válaszok vagy bizonyítékok.
- Nem, azt valóban nem, bár egy stochkolm szindrómásnál ez sem volna épp példátlan. De a haj negatív dolgok hatására is rá kerülhetett. Dulakodás, esetleg egy szökési kísérlet alatt. Erőszak, hajtépés és megannyi lehetőség. Lehet éppen nem is volt magánál a nő, mikor a férfi valamiért a karjába vette, talán épp elvitte egyik pontból a másikba. A nő a fejét a férfi vállára hajtotta közben és már ott is van a hajszál. - világosítom fel a megannyi lehetőségről, amivel mondjuk valószínűleg csak még több kérdés vetődött fel benne is, de igyekszem azért segítségére is lenni. Nem ez volna az első olyan különös gyilkosság, ahol az érintett hasonmásait öli meg a gyilkos, és pont azt, aki miatt öl, életben hagyja. Dehát neki is meséltem már erről. Kérdésére fejem rázom, bármennyire is kellemetlen, nekem hirtelen csak a mostani pár mondat köröz a fejemben, hátha látok valami megoldást vagy kiindulási pontot. Közben megrezzent a telefonom is, arra volt állítva, hogy ne zavarjanak, mikor éppen az eset helyszínein járunk. Trixie volt az. Bár volt rá esély, hogy az ügy kapcsán hív, a múltkori hangversenyes dolog után, már nem mertem volna kihangosítani, meg úgy egymás közelébe sem engedni őket, szóval csak szimplán fel vettem. Csak nem hagyta nyugodni az ügy és bár neki csak a bizonyítékokkal kellene törődnie, nem tudta megállni, hogy ne üsse orrát a fejleményekbe. Nem volt nehéz kiderítenie mindent, amit most mi is tudunk, lévén, hogy igen hamar, igen jó kapcsolatot kezdett ápolni ott mindenkivel. Az ötlete nem lett volna teljesen képtelenség, csak hát... voltak vele problémák. - Őrültség... - jegyzem meg neki, mert az. - Hogy mi?! Hol?! - döbbentem le, mert azt hittem csak a véleményem kérdi, illetve esetleg az engedélyem, de kiderült, hogy ő már közben bele is csapott a lecsóba. - Jó... öhm... maradj ott, m-már mi is úton vagyunk oda... Hamarosan ott leszünk. Szia. - nyomtam ki a telefont és bár szerintem elég világos volt egy része, még is féltem előadni a dolgot Horationak. Leginkább azért, mert nincsenek túl jóban, és tudom, hogy a felügyelőt zavarja, ha valaki bele kontárkodik a munkájába. Nos... szépen fogalmazva. De úgy éreztem még odaértünk előtt el kell mondjam neki a lényeget, hátha mire odaérünk már kicsit lefog tudni nyugodni. Még is csak az unokahúgomról van szó. De azt sem szerettem volna, ha ennyi zűrzavar után közlöm a rossz hírt és Horatio megint pánikrohamot kap, szóval eltettem a telefont és ránéztem.
- Megállhatnánk ott egy pillanatra...? - bökök egy útszéli szabad parkolóra. Függetlenül attól, hogy megtette vagy sem, így is elmeséltem neki, csak ha közben mentünk, félhettem, hogy nem e lép rá a gázra és halunk meg egy pirosnál.
- Szóval... Trixie elment Gracehez. - kezdek bele hol rá, hol mindig másfelé nézve. - Ééés beszélt vele az ügyről, hogy aztán... most megpróbálja meggyőzni arról, hogy a helyébe léphessen arra az időre, amíg a gyilkos rá vadászik. Természetesen segítő szándékkal, mert úgy gondolja, hogy ha a gyilkos megjelenik, akkor ő legalább látni fogja végre, hogy ki állhat a dolgok mögött. Igaz... azt nem vette számításba, hogy az áldozatait nem szokása életben hagyni, szóval... én sem örülök... - pillantottam fel rá félve a reakciójától.

thx.

**Horatio R. Sinclair** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Pént. Szept. 29, 2023 7:35 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

Megegyeztünk abban, hogy Naomi vélhetően ártatlan és jó esetben halott is, de azért voltak minimális kételyek, hiszen a nyomozás alatt már többször is előfordult, hogy olyan dolgok történtek, amik erősen megkérdőjelezték a logikusságot és az egyszerűséget, egyértelműséget.
A hajszálak vizsgálata sokkal több mindent elárul majd nekünk és biztos választ ad a kérdéseinkre, így ismét felhívtam Dr. Zachary Palmert és megkértem, hogy a lehető leghamarabb végezzék el a hajszálak legalaposabb, legrészletesebb vizsgálatát. Amennyiben meglesznek az eredmények, eldönthetjük szükséges-e az exhumálás, vagy sem.
Érdekes felvetés érkezett Killiantől, amin elgondolkodtam.
- Nagyon brillírozol most. Ez egy érdekes gondolat - gondolkodtam el a késen. - Eddig csak az áldozatokra és a gyilkosra koncentráltunk, pedig lehetséges, hogy a fegyvert kéne a középpontba helyezni és úgy vizsgálni az esetet. Újra át kell gondolnunk az esetet.
Felhívtam Bastiont és megkértem, hogy a lehető legrövidebb idő alatt próbáljon meg információkhoz jutni a késről, a gyártóról, a kés gazdáiról, történelméről, stb.
Aztán persze kibeszéltük a hajszál milyen módokon kerülhetett a férfi zakójára és milyen kapcsolat lehet a tettes és Naomi között és utána igyekeztünk eljutni Gracehez és elbeszélgetni vele.

Hamarosan megcsörrent a doki telefonja, a beszélgetés hallatán minden pozitív érzésem elszállt és szívtam magamba a társalgás auráját, részleteit és voltak elképzeléseim ki hívta és miért.
Mikor felhívta a figyelmem, hogy félre kéne állni felé nem fordulva szóltam vissza, de látnia sem kellett az ábrázatom, szerintem tudta milyen szemekkel nézek és mit gondolok.
- Miért dadogsz úgy, mint egy tini, akit az anyja rajta kap, hogy pornófilmre önkielégít? - kérdeztem nyugodt hangon, jelentőségteljesen, de mégis érződött a hangomban a bosszúság.
Természetesen eszem ágában sem volt megállni, annyira rossz hír nem lehet, hogy a halálunkat okozza. Magabiztos sofőr voltam és viszonylag nyugodt is tudtam maradni minden nyavaja ellenére is.
Mikor belekezdett elmerengtem azon mit is kéne reagálnom. Kezdetben azon gondolkodtam melyik antipatikus, másik csapatban dolgozó kollégám fegyverét kéne ellopnom és azzal lelőni a lányt egy sötét sikátorban, amiért belekontárkodik a nyomozásomban és az engedélyem nélkül önkényesen szervezkedik, de végül letettem róla, mert nem szerettem volna, ha Killiannek miattam kellene temetésre mennie.
De mondjuk a dolog szépsége volt, hogy ha a gyilkos megöli, nem lesz rá több gondunk és inkább ő, mint egy szerencsétlen, tisztességes életet élő, engem nem zavaró, idegesítő lány.
Persze a lelkiismeretem úgysem engedné halni hagyni, ráadásul itt van nekem Killian. Bele sem merek gondolni mennyire idegesítő lenne, ha úgy kéne együtt dolgozni vele, hogy közbe gyászol. Néha még simán is idegesítő, nem még lelkibetegen. Ráadásul amilyennek ismerem, még a temetésére is elhívna, amire kereshetnék hiteles kifogásokat.
Nem. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, nem dolgozhatok együtt egy gyászoló profilozóval.
Tovább hajtottunk, én pedig lehúztam az ablakot és lassú, de ritmusos légzésbe kezdtem, mielőtt olyat mondanék, hogy a szolgálati kocsi zöld-kék mintái, feliratai is bele olvadnának a kocsi fehér alapszínébe és elsápadnának a villogók is.
- Dr. Grimwald, mondtam már önnek, hogy az unokahúgát pórázra kéne kötni és erősen fogni, hogy ne csináljon bajt? - tettem fel a kérdést, és kicsit beletapostam a gázba, de még a megengedett közlekedési határokon belül, hiszen nem használtuk megkülönböztető jelzéseinket.
- Egy jó okot mondjon miért ne küldjem el melegebb éghajlatra, vagy indítsak ellene eljárást? És az nem jó indok, hogy a magára való tekintettel, sem a segítő szándék. Az a lány helyszínelő, nem nyomozó, átlépte a hatáskörét és a beleegyezésem, illetve az osztályvezető beleegyezése, megbízó levél nélkül cselekedett - mondtam szolid hangon, de érezhetően felért egy kiabálással is a hatás, amit a hangom keltett. - Ennek komoly következményei is lehetnének. Szeretném, ha elbeszélgetne a lánnyal, mert ha most nem én ülnék itt, lehet nem úszná meg olcsón és búcsút mondhatna a karrierjének. Ezért más feljelentést tenne - pillantottam rá jelentőségteljesen.
Most még kedves és elnéző leszek, mert tudom, hogy a lány bolond is és a jó szándék vezérli, Killian pedig nincs vele kapcsolatban a helyzet magaslatán, de jó lenne, ha ez a közel jövőben változna, mert nem fogom tudni magam mindig visszafogni. Most őrült dühös vagyok, de van bennem annyi önkontroll, hogy nem hagyom elszabadulni, de ez nem lesz mindig így.

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Vas. Okt. 01, 2023 11:17 pm

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

A haj kielemzésének tudományáról beszélve, meg lehet én is okoztam némi meglepetést Horationak, de ami azt illeti, neki is sikerült megdöbbentenie. Nem a sokadik elismerős szavai nyomán, hanem a semmiből jött tegezésével. Mint amikor egy vegetáriánus barátod egy nap steaket rendel a szemed láttára és meg is eszi. Nem tudok úgy tenni, mintha nem szúrt volna szemet a dolog, pillogok is párat, bár ha önmagát nem veszi észre, minden bizonnyal azt is hiheti, hogy a dicséret végett vagyok így megszeppenve. Mindenesetre a tegezés nem csak ezekben a pillanatokban nyilvánult meg, így kezdtem azt hinni, történt valami, amiről én lemaradtam. És nem, nem Trixire gondolok, aki útközben közölte, majd ő besegít nekünk és beelőzött minket a látogatásban, ami Gracet illeti. A sem volt épp megszokott, ahogy a kínos beszélgetés kezdeményezésemre így reagált a nyomozó. Kezdtem azt hinni, hogy valami történt tegnap, esetleg ismét kezd eluralkodni rajta a pánikroham egy egészen más fajtája. Nem állunk odébb, én pedig bízok benne, hogy a közölt információk nem sarkallják arra, hogy a gázra lépjen, esetleg belehajtson egy dugóba vagy... kirakatba. Aztán egyik percről a másikra - a sértegetésen túl - ismét magázódásba kezd. Összezavar, mert egy pillanatra elbizonytalanít én most miképp formáljam a szavakat a számára.
Nem állítom, hogy Trixie nem okoz bajt, és hogy túl buzgósága olykor inkább negatív végeredménnyel zárul, de úgy érzem, függetlenül a rokoni száltól, ha most be kéne sorolnia a felügyelőnek kiket kedvel a legkevésbé, Trixiet még a gyilkosnál is jobban utálná. Ez pedig azt gondolom igazságtalan. Rosszabb lett volna, ha nem is szól. Valamilyen szinten nem szándékozott a hátunk mögött ügyködni. Ha nem ütné bele az orrát bizonyos dolgokba, ha nem figyelne olyasmikre, amikre más nem, ha nem volna benne ez az önfeledt segítő szándék, akkor a jövőt tekintve Horatio nem úszná meg néhány karcolással. Noha erről mi még mit sem tudunk. Persze, Horatiot is megértem, hiszen eddig sem igazán léptünk előre, ez a lehetőség pedig nem, hogy előbbre, de talán vissza is hátráltathat. Aztán lehet tévedek. Sóhajtok egyet hallgatva a nyomozó elfojtott ingerültségét, bár abban a pillanatban, ahogy a mondatai lecsapódnak elmémben, akaratlan is némi hasonlóságot érzek közte és Trixie közt. A rendíthetetlenségüket tekintve.
- Pedig... éppenséggel erre kértem volna. Mint társak. Talán még jól is alakulhatnak a dolgok. De ha más nem, akkor legyen tekintettel magán keresztül Trixiere. - pillantottam felé már nulla bizonytalansággal, inkább némi empátiával. Horatio az élőpéldája annak, hogy még a rendőrség berkein belül is akadnak, helyesen cselekedő, de szabályokat szegő emberek. Hatáskörét ugyan nem lépte át, de vajon, ha szembe állítaná magát saját magával tudatában annak, hogy néhány nappal ezelőtt kis híján elájult a pánikroham végett, most még is dolgozik, nos azt hiszem, magát sem kímélné. Persze ennek hiányában könnyebb ítélkezni mások felett. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ő most azért nincs bajban, azért nem kényszerítik szabadságra és orvosi kezelésekre, mert hallgattam. Tekintettel rá. Nekem akkor jó indok tűnt. Bár való igaz, nem vagyunk egyformák. Bólintok egy némát. Ettől függetlenül valóban el kell beszélgetnem vele. Mert Trixie hajlamos azt gondolni, hogy mint ahogy az iskolában is a különböző programok és csoportok, itt is mindenbe belekóstolhat. Mikor odaérünk csak bízom benne, hogy Cupcake még odabent van. De mikor bekopogunk és ajtót nyitnak, meg is bizonyosodhatunk róla, hogy igen, hiszen ott ül a lánnyal szemben, csupán akkor pattan fel a helyéről, mikor belépünk.

- Killian bácsi! - ugrott oda hozzám és megölelt, amire én zavartan mosolyogva - még is csak munka közben vagyunk - megsimogatom a fejét.
- Szólhattál volna, mielőtt... ide jössz... ez veszélyes ügy. - jegyzem meg félig halkan, mire ő nagyokat bólogat, ahogyan a macska füles, fekete pulóverének bő zsebeiben kezd el kotorászni.
- Nem akartalak zavarni, de hé, én tudom ám, hogy ez milyen veszélyes! Éppen ezért döntöttem úgy, hogy egy civil helyett, majd én kockáztatom az életem. Elvégre azért esküdtem fel, hogy szolgáljak és védjek... többek között. - mosolyogja zavartan, mert szerintem ő maga sem emlékszik már arra, miként végzett az akadémián. Aztán előhúzott egy kissé meggyűrt, sarkánál már kicsit szakadt papírlapot és kinyitva előbb elém, majd büszkén mutatta oda Horationak is. Engedély volt a kapitánytól a rendőrségen, Horatio főnökétől.
- A nyomok átnézése után és az újraértékelésük közben merült fel bennem a dolog, mert láttam, hogy igazából csak egy helyben toporogtok és forgolódtok az új dolgokat észlelve. Mondom, basszus, ez így nem lesz jó. Túl sok a kérdés, és a bizonyítékok is csak annyira értékesek, hogy az ügy végéig foglalják a helyet a laborban, de igazából ténylegesen alig akad valami. Aztán láttam egy képet a nőciről, meg a késről és eszembe jutott, hogy basszus, simán eljátszhatnám az áldozatot. Tudok lőni, és valamelyest még az önvédelem is megy. - vonta meg vállát, miközben - ha csak Horatio el nem kérte az engedélyt - elrakta a lapot, vissza a zsebébe. Füllentett, de csak a saját érdekében. Nagyon is jól értett a harcművészetekhez.
- Ha nem az őrsön dolgozik, nem tudhatja, hogy rokonok vagyunk... Ezért elmentem a kapitányhoz és szóltam neki a dolgokról, illetve arról, hogy felajánlom a segítségem. Ő pedig még örült is neki, mikor mondtam, hogy ezzel talán még a gyilkost is elkapjuk, nem csak lebuktatjuk. - felelte mosolyogva, láthatóan örömtelien, hiszen elvileg az engedélye mellett bele sem lehet kötni a dologba. Aztán vigyorogva felhúzta bő pulcsijának oldalát, ahol egy vadi új övtáskában, még pisztolya is volt. - Csak egy rövid időre, de még pisztolyt is kaptam. De csak helyszínelői jelvényem van, szóval, a nyomozás többi szakaszában csak veletek együtt vehetek részt, és csak engedéllyel szólalhatok meg vagy jelenhetek meg a kihallgatásokon, stb. - tette hozzá már kevesebb örömmel, amiből azt vettem ki, hogy ehhez nem a kapitányságtól kell engedélyt kérnie, hanem Rex felügyelőtől, ami nyilvánvaló nem lesz. De ebbe már most beletörődött, akcióba így is lehet bőven része. Grace természetesen nem ellenezte, hogy helyette jelenjen meg Trixie, így aztán meggyőzni sem lett volna értelme. Innentől pedig a át is adta Trixie a szerepet nekünk, azért amiért jöttünk, bár én eddigre el is felejtettem, mi okán jelentünk meg itt. Trixie meg addig odébb állt és a telefonját nyomkodta, hogy addig se zavarjon minket.

thx.

**Horatio R. Sinclair** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Hétf. Okt. 02, 2023 2:59 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

- Na várjunk egy kicsit, doki. Mit ért az alatt, hogy magamon keresztül? - kérdeztem értetlenséggel és felé pillantottam, majd vissza az útra. Nem igen értettem, hogy mire gondol ezalatt, vagy csak nem akartam érteni.
Minden esetre, mire odaértünk a lányokhoz már valamivel nyugodtabb voltam, nem tombolt bennem annyira a feszültség, hogy letámadjam a lányt, aki azonnal Killian nyakába borult. Gyerekes volt. Ezt mutatta a ruhája is és a viselkedése is, pedig láttam, hogy nagyon próbált felnőttesnek tűnni, csak nem nagyon akart neki összejönni. Sok mindenen kéne változtatnia, ha azt szeretné, hogy az emberek azt a képet lássák, amit ő látatni szeretne.
A "szolgálunk és védünk" nem feltétlen az ő posztja lenne, hiszen ő csak helyszínelő és elemző, a szolgálunk és védünk az inkább a rendőrök mottója és azok közül is inkább a készenléti rendőrségé.
Nem is az vágott mellkasba, hogy a kapitány volt akkora barom, hogy egy ilyen "kislánynak" engedélyt állít ki, hanem az, hogy képes volt a képembe vágni, hogy egyhelyben toporgunk és forgolódunk. Ez aztán kiverte a biztosítékot, de türtőztettem magam, mert tudtam, részben igaza van. Tényleg nem haladtunk valami sokat előre, de ezt akkor sem kellene így a képünkbe vágnia.
De ez nem a mi hibánk volt, hiszen a szakértelmünk megvolt, az eszközeink megvoltak, csak éppen nem tudtuk őket megfelelően hasznosítani ebben az ügyben. Lássuk be, nem egy hétköznapi eset volt, hiszen, ha egy sima sorozatgyilkost kellett volna elkapni, könnyebb dolgunk lett volna, itt viszont valami sokkal komolyabb dolog játszott szerepet.
Attól tartottam, ha Trix terve be is válik, nem a várt eredményt fogjuk kapni. Szerintem a főkolompos sokkal okosabb és ha el is megy az a valaki Graceért, az nem ő lesz, hanem egy újabb báb.
Az övtáskára és a benne pihenő pisztolyra néztem. Isten irgalmazzon azoknak, akik a lövöldözésben részt fognak venni. Amilyen kajla, ki nem nézem belőle, hogy egy pontos lövést is tudjon produkálni, bár lehet meg fogok lepődni. Ki tudja. Én már semmin sem fogok meglepődni.
Killianre, majd Gracere pillantottam. Igazából ezzel a mi jöttünk elvesztette értelmét, de most új értelmet kapott.
- Trixie, kérem egy percre - intettem neki türelmesen és viszonylag közönyösen. - Szeretnék magával kettesben beszélni kicsit. Addig nem tudom... - néztem Killianre és Gracere. - Addig beszélgessenek. Van miről - pillantottam Killianre, majd Trixre és intettem, hogy kövessen. Odakinn a szolgálati kocsihoz kísértem - már ha jött. Márpedig szerintem jött, mert tőlem fog függeni, hogy mennyire lesz neki szavazati joga és lehetősége az együttműködésünk során. Megtehetem, hogy ellehetetlenítem és csak szellemként lehet jelen. A papír csak arra szólt, hogy dolgozhat mellettünk és jelen lehet a munka során, de azt nem jelentette, hogy nekem, hogy kell bánnom vele. Ha nagyon akarnám, olyan módon bánhatnék vele, hogy napokig a párnái között sír majd.
A kocsinak dőltem és karba tettem kezeim.
- Mire megy ki a játék? - kérdeztem. - Miért szeretne minden áron rendőrt játszani és belefolyni a nyomozásomba? Legyen őszinte. Csak segíteni szeretne, tényleg? Vagy Dr. Grimwaldnak akar bizonyítani?
Maga helyszínelő, nem rendőr. Ez nem a maga hatásköre lenne. Önnek a laborban lenne a helye és helyszíneken, ahol mintákat kell venni, elemezni, stb, de láthatóan eltévesztette a házszámot és a rendőri munkába üti bele az orrát. Csak azt nem tudom miért. Szeretném tudni az okát.
Nem fogok tudni úgy normálisan együtt dolgozni önnel, ha nem tudom miért kéne. Ahogy az sem tetszik, hogy az engedélyem nélkül jött ide. Elsőnek meg kellett volna kérdeznie engem, utána, ha én rá bólintok, akkor én megbeszéltem volna a feletteseimmel. De láthatóan ön megkerült engem.
Hozzá teszem, jó volt a megérzése, én biztosan elutasítottam volna, de akkor sem volt helyén való, hogy így cselekedett és az sem megfelelő érv, hogy azért nem szólt, mert nem akart zavarni. Maga azért nem szólt, mert tudta, hogy nem engedném és ez még bosszantóbb, mert tudom, hogy ki lettem játszva.
Szóval szeretném, ha megbeszélnénk hányadán állunk és miért. Utána lehet szó hatékony közös munkáról.

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Hétf. Okt. 02, 2023 10:12 pm

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Megköszörültem torkom, mielőtt elmagyaráztam volna a párhuzamot a köztük.
- Nos, én úgy vélem, hogy az ön problémája is épp elég indok volna arra, hogy akár az engedélyét is bevonják, ezzel a problémával ugyanis nem csak akadályozhatja a munkáját és másokét, de veszélyt jelentene magára és mindenki másra is. Talán semmiségnek hangzik, de emlékezzen csak vissza, milyen érzés volt, milyen őrült hosszú időnek tűnt, pedig csupán pár percig tartott. Még én is bajba kerülhetek, ha kiderül, hogy mindezt titokban tartottam, de ezt ön is tudja jól. - pillantok rá nyugodtan, de tisztázva, miért is kell most kontrollálnia magát. Mindezen pedig nem tudom, hogy ront e vagy segít az, hogy odaérve kiderül, Trixienek volt engedélye is. Alapos. Bizonyosan tudta, hogy másként nem volna lehetősége rá. A kijátszásunk nem szép dolog, de a segítő szándékot én mindenképp értékelem. Csupán aggódom. Egy percig sem volt önhitt, nem azért lóbálta előttünk az engedélyt és mutogatta a pisztolyát, hogy felvágjon vele, pláne Horatio előtt. Egyszerűen örült, hogy idáig eljutott, és nagyon úgy tűnt, ennél jóval többet akar elérni. Kezdem azt hinni, hogy ő nem is egy fejlődésben lévő kis fa, aki a nagy fák árnyékában kínlódik, hanem egy madár, aki próbál kitörni a napfényre a sűrű lombok közül. Ám ettől függetlenül vegyes érzéseim vannak őt érintően.

Gondoltam eztán majd mi is megbeszéljük a dolgokat Graceel, de meglepett, hogy kettesben akart hagyni minket a nyomozó, ráadásul Trixiet is magával szándékozta vinni. Baj szagot érzek, és még Trixie is felnézett a telefonjából, miközben kérdőn felvonta szemét. Gondolta, hogy fejmosás lesz, de az engedély akkor is hivatalos és érvényes, szóval nem értette mit akarhat tőle a felügyelő. Én bólintottam - mást nagyon nem is tehettem volna - és leültem Gracevel beszélgetni. Bellatrix szemeit forgatva indult el Horatio után, bár a telefonját nem tette zsebre, mert úgy vélte úgy se fog ez sokáig tartani. Onnantól, hogy kiértek, Trixie mosolya halványodott, a munka iránti örömteli lelkesedése pedig teljesen megszűnt. Tudta, hogy most majd az életkedvét is elakarja majd szívni a nyomozó. Na persze nem depressziót árasztott magából, mint inkább olyas valamit, amit olyan embereknél érzünk, akik társaságban hangosak, vidámak és mindenki barátai, aztán beléptek a liftben, ahol kettesben maradtok, és hirtelen úgy érzed, mintha egy teljesen másik személlyel szálltál volna a felvonóba. Még a hideg is kiráz tőle. Trixie nem volt pszichopata, de miután kialakított egy véleményt valakiről, ahhoz ő ragaszkodott is. Senkit sem akart megváltoztatni, ahogy ő maga sem szándékozott változni. De tartotta magát ahhoz, hogy akivel nem jön ki, azt elkerüli. Most sem Horatio érdekelte, még csak nem is én, csak a nyomozás és, hogy bizonyítson. De nem nekünk. Megállt a nyomozó előtt és ő is karba tett kezekkel hallgatta, szinte már kötelezően, és ehhez olyan arcot is vágott. Már majdnem el is hitte, hogy Horatio képes volt megragadni a pozitív dolgokat, míg nem rá nem tért arra, hogyha ő nem kerüli meg a férfit, akkor most nem is volna itt. Ezt ő is tudta. Ezért tette. Össze is vonja szemöldökét, mikor az együttműködésről beszél a nyomozó, amiben egy percig sem hitt. Eldönthette hát, hogy adja a férfi alá a lovat, és színlelt behódoltsággal tűri majd a sok negatív megjegyzést, vagy tisztázza magát.
- Közös munkáról? - mosolyodik el lassan, inkább gúnyolódó hangnemben, mint sem örömtelien. - Az előbb mondtad, hogy elutasítottál volna. Már ott elvetetted a közös munka lehetőségét, Rex. - felelte visszaismételve, de igazából szavait sem kiforgatva, enyhén flegma stílusban. - Mi ketten... - sóhajtott egy nagyot. - ...sosem leszünk jóban. Azért nem, mert a különbségeink a klisés meglátások ellenére nem vonzzák egymást, hanem még taszítják is. Grace konkrétan sírt, mikor kiderült, hogy képesek volnátok odadobni egy gyilkosnak, hogy talán elkapjátok. Hálás volt nekem, hogy találtam rá, egy számára biztonságos megoldást. Szerinted kettőnk közül most ki az, akiben jobban megbízik? Te az üggyel foglalkozol. Én az emberekkel és az üggyel. - vonja meg vállát, miközben felnéz rá. - Igen, azért vagyok itt, hogy segítsek... azoknak, akiknek ti láthatóan nem tudtok. Ebben nincs semmi szégyellni való, de be kell lásd, segítségre van szükségetek. Másra pedig egyenlőre nem számíthattok, pláne a hozzá állásod miatt. Persze szemétkedhetsz velem, és másokkal is. Távol tarthatod magadtól azokat, akik próbálnának kiállni melletted, de végül mindenki bizalmát elveszted. Kapcsolatok Rex, kapcsolatok. Tudod, hogy ezek miért fontosak? Mert, így képes lehetsz arra, hogy azokat is gúzsba kösd a feletteseikkel, akik megpróbálnak letaszítani a lehetőségei lépcsőiről. Üvöltözhetsz velem, felvonhatod sértődötten az orrod, hogy egy zöldfülű engedéllyel a zsebében akarja megváltani a világot, ami neked eddig még sosem sikerült, de abban az esetben nem hagysz nekem más lehetőséget, mint, hogy árulkodjak... - figyelmeztette a nyomozót, ha rajta próbálná kiélni az ügy okozta feszültségét.
- Szóval igen, a kérdésedre adott válaszom, igen. Elhivatott vagyok az ügyet illetően, és szeretnék idővel magasabb rangot, akár nyomozói rangot. Kész vagyok küzdeni a céljaimért. Ha más módszerekkel is teszem, mint mondjuk te... - nézett magabiztosan a másikra.
- Na gyere... még pontosítanunk kell. Csak a felettesed és ti tudtok a dologról, szóval, ha felsülünk, az azt jelenti, hogy a gyanúsítottak köre igen csak leszűkült... rátok. - fordított hátat neki és újra telefonját nyomkodva indult el a ház felé.

thx.

**Horatio R. Sinclair** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Kedd Okt. 03, 2023 10:06 am

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

Természetesen tudtam, lényegében tisztában voltam azzal, amit Killian mond, noha még így sem éreztem a párhuzamot köztem és Trixie között, hiszen Trix nem pánikrohammal küzdött, egyszerűen csak fontoskodó, minden lében kanál gyerekes pics@ volt, aki hatókörét túllépve a hátunk mögött belekontárkodott a nyomozásba, amihez semmi köze nem volt a labormunkákon túl.
Biztos túl sok CSI-t nézett és azt hiszi a helyszínelői munka olyan, mint a sorozatban. Pedig nem. A valóságban a helyszínelők nem hordanak fegyvert, nem járnak kihallgatni, nem járnak bilincselni, nem üldöznek autóval és nem csinálnak rajtaütéseket, nem nyomoznak rendőrként. A helyszínelők csak mintát vesznek, bizonyítékot gyűjtenek és a laborban elemeznek, konzultálnak az adott hatósági szervvel, továbbá a rendőrség külön kérésére - ha igény van rá bizonyos mértékben részt vehetnek egyes nyomozási fázisokban. Külön kérésre, nem azért, mert ő magától úgy gondolta megtehet valamit.
Ha rajtam múlna, be lenne tiltva az összes ilyen káros sorozat, mert a naiv, hülye emberek fejében elferdíti a valóságot és nemlétező képeket kreál bennük. Trix is biztos a Miami helyszínelőkön nőtt fel, meg a CSI New York-in és azt hiszi én vagyok Mac Taylor, ő meg Lindsay Monroe és majd mi milyen jól elleszünk. Hát nem.
És Killian is hülye, ha tényleg nem látja a fától az erdőt. Elfogult, mert az unokahúga, vagy csak előttem nem akarja elismerni, hogy Trixievel komoly gondok vannak. Próbálja a szőnyeg alá seperni, pedig ennek még lesz visszhangja.

- Téved. Azzal, hogy kijátszott és részese lett ennek az ügynek, belekényszerített a közös munkába. Ez mostantól közös munka.
Meglátásai vérforralók voltak. Nem azért, mert ne lett volna benne igazság, a tálalás nem tetszett.
- Értem. Szóval ön szerint szociopata vagyok. Figyeljen ide. Kockáztatom egy ember életét. Igen. De ha ennek az egy embernek az életének a kockáztatásával megmenthetek a jövőre nézve kettőt, hármat, vagy többet, akkor megteszem, mert hatékony. De nem hagynám meghalni. Ott lennék én is, Killian is, az embereim is. Nem lenne esélye megölni.
Mi a garancia, hogy ön túléli? Annyi, amennyi arra garancia, hogy Grace túlélte volna. Semmivel sem több. Ott leszünk, vigyázunk magára, ahogy Gracere is vigyáztunk volna. Attól, hogy maga tud lőni és verekedni, még leszúrhatja önt egy óvatlan pillanatban.
Arra nem gondol, hogy a nagybátya mit fog érezni, amikor majd ott lesz holtan, vagy félholtan? És nem engem fog érte okolni, hanem magát, mert magának kereste azt a késszúrást pusztán azért, mert feljebb akart jutni a ranglétrán. Ez aztán emberség. És még én vagyok az önző és az érzéketlen. Maga ugyanannyira az, amennyire én.
További mondandójára csak még jobban megütődök.
- Mintha valaha is szükségét éreztem volna a kapcsolatoknak. Én élek és másokat is élni hagyok. Ezt az embereim is jól tudják. Ha ők engedelmesek és jól végzik a munkájukat, én is rendes vagyok hozzájuk. Bárkit megkérdezhet. És ezt Killian is tudja jól. Tudja mit engedhet meg magának és én is tudom mit engedhetek meg magamnak. És ez így működik jól és hatékonyan.
Soha nem álltam senkinek az útjában. Mindenkinek biztosítom a lehetőséget, hogy előre léphessen, aki megérdemli, arról csak jó véleményt mondok és igyekszem "felterjeszteni", de ehhez szakmailag is tenni kell; és nekem sem állja az utamat senki, hogy előrébb léphessek, ha letettem valamit az asztalra és rászolgálok. Mindenki megy a maga útján. Én is és ők is, senki nem próbál letaszítani engem és én sem taposok senkit, hogy gátat szabjak a fejlődésének és előrelépésnek. Sőt. Én minden emberemnek segítek fejlődni és támogatom az előrelépéseiket. Mindent megteszek, hogy segítsek nekik jobbá válni, profibbá.
Nekem nem kellenek kapcsolatok, én mindent a saját erőmből érek el. Elismerem, néha van, aki mellém áll és segít, kezet nyújt, de sosem mentem oda senkihez, hogy megkérjem, hogy toljon feljebb, sosem kértem meg senkit, hogy segítsen oldalra könyökölni, vagy megfúrni valakit.
Amit én elértem, azt magamtól értem el. Megküzdöttem a helyemért és nem kellett hozzá sem protekció, sem igazságtalanság, sem kapcsolatok.
De azt sem mondtam magamról, hogy mindenható vagyok. Nekem is vannak korlátaim, nekem is vannak mélypontjaim. Nekem is vannak hibáim, amiken igyekszem változtatni. Nem tartom magam hősnek, nem tartom magam szuperzsarunak. Egy nyomozó vagyok, aki hisz az igazságban, a tiszteletben és a becsületben egy világban, ahol ez már kiveszni látszik másokból.
Még magával is tisztelettel beszélek és megőrzőm a normál hangnemet, pedig lélekben kiabálok és olyan szavakat használok, amiket magam is megbánnék, ha kimondanék. De van önuralmam, mert tudom, hogy azokra a szavakra és azokra a hangnemekre senki nem szolgált rá.
Tudja mi a bajom magával? A tiszteltlenség. Maga azt hiszi az egész világ a maga barátja, barátnője és kézen fogva sétálhat akárkivel a parkban, mert maga Trixie Grimwald és a világ csillámporban úszik. Pedig ez nem így van. Vannak rangok, életkorok, társadalmi rétegződések, alapvető illemszabályok, amiket be kell tartani. Nem mehetsz oda akárkihez csak úgy, hogy megsimogasd a vállát és úgy beszélj vele, mint ezeréves jóbarátokkal. Magában nincs tisztelet, nincs alázat, semmi. Ha lenne, nem ásta volna már el magát az első benyomással.
Tudja mit kellett volna tennie? Odajön hozzám, kezet nyújt, magázódik. Bemutatkozik és tisztelettudóan elmondja, amit elakar. És később, ha úgy hozza a viszonyunk akkor felajánlom a tegeződést és lehet barátibb a kapcsolatunk.
Sokkal többre értékeltem volna, mintha az ezeréves spanjaként kezel és megalázóan énekel rólam. Ez nem jó. Ebből magának még rengeteg gondja lesz az életben és sokszor fog még csalódni, mert a világ nem úgy működik, ahogy azt ön szeretné. Vannak protokollok, amiket mindenkinek el kell fogadnia. Vannak kivételek, mint maga is. Lesznek szerencsés találkozásai, de sokszor fog fenékre esni.
És nem. Nem akarom megváltani a világ, de nem is tudnám. És maga sem. Én csak harcolok az igazságért a lehetőségek keretein belül, amiket nekem osztottak. Nem vagyunk hősök.
De bármennyire is szeretnénk megváltani, akkor sem sikerülne. A jó nincs rossz nélkül. Nem tudjuk megszűntetni a bűnt, a gonoszságot, mert akkor a jó is megszűnik. A kettő nincs egymás nélkül. Nem tehetünk semmit. A jó és a rossz kettőssége tartja fenn az egyensúlyt a világban. Az egyensúly pedig nem szűnhet meg.
Tudnunk kell felismerni a lehetőségeket, a határokat, a korlátokat, különben elérhetetlen célokat tűzünk ki magunk elé és egész életünkben egy olyan célért fogunk küzdeni, hajtani, amit soha nem fogunk tudni megvalósítani.
Figyeltem, amint elindul befelé a telefonjába zombulva, ám én nem követtem, csak utána szóltam.
- De tudod mit. Mindennek ellenére szurkolok, hogy sikerüljön neked. Érd el a céljaid. De tisztelet és becsület nélkül nem fogod vinni semmire. Ebben a világban ilyen életvitellel, ilyen mentalitással bukásra vagy ítélve. És nem én leszek az, aki elgáncsol majd. Én többre tartom magam annál, hogy az utadat álljam. Saját magad fogod elgáncsolni.

- XXX szó // megjegyzés -

Vendég · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Kedd Okt. 03, 2023 10:03 pm

The boys & Lizzie

Do you want to meet all my monsters?
Meet them once and they'll forever haunt ya

Karba tett kezekkel osztottam neki a lapot, majd hallgattam süketelését. A látszat csal, onnantól, hogy én megkaptam a pecsétet az engedélyre, megkerülve az ő visszautasítását, már eldőlt, hogy csak egy légtérben leszünk, de közös munkáról már aligha beszélhetünk. Lehet, hogy nekem is kellemetlen lesz, de neki is épp úgy, ha továbbra is ennyire beképzelten fog viselkedni és dacoskodik velem, mint egy kisfiú, aki azt hiszi az egész homokozó az övé.
- Neeem... a szociopaták képesek az örömre, ellenben a pszichopatákkal, de ők meg tudod... azért intelligensek. Én egyikhez sem hasonlítanálak. - vonok vállat alsó ajkamba harapva, elrejtve mosolyom. Rexie még arra is képes, hogy zokon vegye, amiért nem találom antiszociális személyiségzavarosnak. Ha ezt hallaná a felettese, mentem felfüggesztené. Fejem csóválom megállapítására, miszerint megtudná védeni Gracet. Szeretem Killiant, de még életében nem fogott pisztoly, nem hiszem, hogy vele többre mennének.
- Oké, Rex, ezt ismételd el úgy, hogy Grace is hallja. Biztos vállon vereget majd az elhivatottságod hallva és nem pofán, mert képes lennél odadobni egy gyilkosnak, akit eddig sem tudtál megfékezni, ő ellenben több lánnyal végzett már rejtélyes körülmények közt, és csak az aktív nyomozásod alatt legalább 4-en meghaltak. Tekintve a jelenlegi állást, nincs mit felmutatnod a célpontoknak, amivel kivívnád a bizalmuk. - magyarázom neki nyugodtan, talán egy picit mérgesen. Nem néztem még utána, de a gőgösségével remekül álcázná, ha mondjuk kiderülne, hogy köze van a gyilkosságokhoz. Végtére is mindig egy centire vannak a gyilkostól, aki mindig mindenről tud, ami elhangzik a rendőrségen.
- Igen, le. De ez épp úgy igaz, magára is. Mindegy, hogy van pisztolya, tud ütni, attól még meghalhat az áldozat. Jártam akadémiára, kiképzésekre, többet tudok, mint Grace. Vállaltam a kockázatot. A védelmed nélkül is... - felelem határozottan, de már kezdem unni, hogy állandóan az önfényezésével van elfoglalva, ahelyett, hogy látná most is itt húzza az időt, feleslegesen, ahelyett, hogy dolgoznánk.
- És te, Rex, belegondoltál, hogy én és Killian barátai mit fognak érezni, ha ő sérül meg az akcióban miattad? Nem. Hát ez a különbség köztünk. - és a labda leütve. Próbál fölényeskedni és biztos vagyok benne, hogy ez majd a munka alatt is így lesz, ahogy eddig is így volt. De én nem tartozom az "emberei" közé. Engem csak a nyomozás érdekel, nem az ő elvárásainak megfelelni. Láttam, hogy bánik másokkal, és tudom, milyen véleménnyel vannak róla a háta mögött. Azon azért méltatlankodóan nagyot néztem, mikor magához hasonlított, miközben minden második mondatomban megerősítettem, hogy ég és föld vagyunk.
- Engedelmesek? Ők nem a te rendőr kutyáid, ha már itt tartunk... Rex felügyelő... - nézek rá elképedve, mert pontosan úgy beszél a kollégáiról, mintha elvárt volna, hogyha ő azt mondja ülj, akkor üljenek. A csapatmunka nem erről szól.
- Nem-e? Páros lábbal rugdosod le azt, aki előtted van a lépcsőn és azt is, aki vért izzadva próbál feljebb jutni. És ezt nem én mondtam, hanem a kollégáid. Az előbb közölted velem is, hogy esélyt se adtál volna, ha hozzád fordulok. Mi ez, ha nem útban állás? Senki sem szeret veled dolgozni. Killian is csak azért visel el, mert fontosak neki az emberek, és hogy lehetőleg mielőbb elkapjátok a gyilkost. Ő foglalkozik másokkal, pedig pontosan tudja, hogy melletted bármikor lelőhetik. - közöltem vele a száraz tényeket. Kár a gőzért, ebbe ő se tudna belekötni.
- Hát én nem félek elfogadni a segítséget, és kérni sem félek, ha tudom, hogy valami nem megy. Te meg inkább kockáztatsz és gyarapítod a halottak számát, semmint azt mond, szükségem van mások segítségére, mert ketten nem bírunk el ezzel az üggyel. Testvéred biztos nincs, szóval nem is várom, hogy megértsd... - csóválom fejem. Nekem sincs, de ott van Susie. Szinte olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk.
- Azt erősem kétlem. Mármint, hogy próbálsz rajtuk változtatni. De bele se merek gondolni, milyen lehettél az első pillanatokban az őrsön. Most is mindenkit lenézel, lemerem fogadni, hogy még a felettesed és elmondtad magadban mindennek, amiért én most itt vagyok. - bökök magamra, majd szemeim forgatom meg ahogy a tiszteletről beszél.
- Én őszinte vagyok, amibe a tisztelet nem mindig fér bele. Ha finomítanék azon, amit mondani, közölni akarok, már nem volna őszinte. Talán a te lelked is megkönnyebbülne, és a gyomrodnak is jót tenne, ha nem nyelnéd le a békát. Gyerünk, Rex... kiabálj velem, káromkodj. Üvölts! Ismerem magam, tudom mire vagyok képes, tudom, hogy emberből vagyok és hibázok. Tudom, hogy a tetteim és minden, amit mondok következményekkel járnak. Jókkal és rosszakkal. Szóval rajta... - lépek egyet hátra és intek kezeimmel, hogy nyugodtan zúdítsa rám. Szavai úgy is lefognak peregni rólam. Megtanultam már, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Sőt! De ha már én elégedett vagyok magammal, az már valami.
- Csak magánál, de az számomra nem jelent semmit. Aki számomra érdektelen, annak nem adok a szavára. - vonok vállat, hisz ez így van. Ha folyton folyvást mindig annak tennék eleget, amit a külvilág megkíván tőlem, valószínűleg beleőrülnék. Ne hordj rózsaszínt, ne fesd a hajad, ne mosolyogj, ne vágj szomorú képet, ne is mutasd ki az érzéseid, ne légy láb alatt, ne légy sehol, de csinálj meg mindent. Vannak elvásárok, igen, csak épp megfelelni nem lehet mindnek. Így hát nem is teszem. Megfelelek magamnak, az elvárásaimnak. Aztán kételkedő mosolyra húzom ajkaim, de fejem csóválom közben.
- Killian bácsi elvileg megfelel az "elvárásaidnak", sőt, ő barátként tekint rád, még is magázódtok. Te hazudsz nekem. Persze... nem lepődöm meg, de általában oka van annak, ha hazudunk egy embernek. Az, hogy tartunk tőle valamilyen oknál fogva. Félünk, hogy az őszinte mondadónk olyasmit vált ki belőle, ami ránk rossz hatással lesz. Ha nem tudnám, hogy van nálad pisztoly, azt hinném, tartasz tőlem... - válaszolom nyugodt hangnemben, végtére is ezek tények.
- Nem. Sajnálom, de én olyasvalakit nem magázom, akit nem tudok tisztelni, aki nem méltó rá, hogy foglalkozzak azzal miképpen szereti, ahogy beszélnek hozzá. - rázom meg fejem. Ez nálam alap dolog, tisztelet ide vagy oda. Általában hamar elnyerhető egy minimális tisztelet, de ő, ahogy én nála, ő is elhasalt nálam ilyen szempontból.
- Igen, ebben biztos vagyok. Ahogy te is sokszor fogsz padlót fogni... A különbség köztünk, és ezt nem győzöm kiemelni, hogy körülöttem lesznek is olyanok, akik felsegítenek majd. Mint akár... Killian bácsi. Biztosan kényelmetlenül érzi magát a mi ellentéteink miatt, és biztos sokkal jobban magára veszi majd, mind bármelyikünk, pedig igazán, köze sincs hozzá. Biztos beszélni fog majd velem rólad, és veled rólam. Hol ott nem kellen rosszul éreznie magát miattunk, a személyiségünk miatt. Nem kellene mentegetőznie miattad vagy miattam. De megteszi, mert foglalkozik velünk. Veled is, és kétlem, hogy pusztán azért mert tisztelne. - válaszolom a legőszintébben, csupán azt hagyva ki, hogyha Rex szóba kerül elszoktuk poénkodni, mert hát... kinek ne volna Rex nevű németjuhásza. Még neki is van, igaz, az a Rex keverék.
- Soha ne mond, hogy soha. - szögezem le, persze nem felé mutogatva vas szigorral, de tényként. Most azt mondják, unikornisok sincsenek, aztán egy nap, az erdő mélyén a vadászok lencsevégre kapnak egy lényt, és már megy is a találgatás. El is indulok befelé, mert innentől puszta szócséplésnek érzem a dolgot. Nem fogunk egymáshoz alkalmazkodni, de ezt már az elején tudtam. Aztán hirtelen megállok és összevont szemöldökkel még hátra pillantok rá.
- Igen, ezt mondták nekem általánosban is. Most még is itt vagyok. A célok elérhetőek, ha nem hagyjuk, hogy más tele beszélje a fejünk negatív gondolatokkal. Tudod, egy barátom azt mondta, hogyha léteznek a földön őrangyalok, akik vigyáznak ránk, lenniük kell démonoknak is és azt hiszem... én megtaláltam az enyémet. Téged. Csak hogy már nem hatsz rám a negatív hozzáállásoddal. - feleltem, majd bementem. Ha nem jött utánunk, idővel úgy is kijöttünk, mert Killian is mindent megbeszélt Graccel, és nekem sem volt már odabent több mondanivalóm. Nem volt rosszkedvem ezután sem, csak többet agyaltam az ügyön és a gyanúsítottakon, mint sem, hogy most cuki dolgokat rendelgessek a netről. De azért majd arról sem feledkezem meg. Szeretnék egy unikornisos fejhallgatót...

thx.

**Horatio R. Sinclair** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Szer. Okt. 04, 2023 8:29 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

"de ők meg tudod... azért intelligensek. Én egyikhez sem hasonlítanálak". Ezen a ponton elképesztően nagyot kellett nyelnem, rettenetesen nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne üssem meg, vagy ne kezdjek el olyan szinten ordibálni vele, hogy azon mindenki csak veszítsen.
Ökölbe szorult a kezem, de nem tettem semmit vele, egy idő után pedig sikerült izmaim ellazítanom. Lesz miről beszélgetnem doktor Brewsterrel.
- Azt hiszi ezt nem mondanám el neki is? Épp azért jöttem, hogy közöljem vele csalinak akarom használni. Én nem szoktam köntörfalazni, én mindenkivel őszintén beszélek. Ezt így, ahogy van neki is el merem mondani, de már felesleges, hisz maga mindent elintézett helyettem, pedig nem kértem - sóhajtottam.
- Ja, hogy nem kér a védelmemből? Akkor nem is kapja meg. Intézze egyedül, nem leszek ott, hogy fedezzem magát. Majd Killian gyorsan megtanul lőni, vagy a kapitány ad maga mellé akit akar. Részemről ennyi volt.
Killian és a megsérülés? Neki ott sem kell lennie. Csak egy profilozó, nem rendőr. Nem kell terepre jönnie velem egy akcióra, az nem az ő dolga, az a rendőri munka. Ő neki az a dolga, hogy gondolkodjon, a mi dolgunk a terepmunka.
Nem, nem rendőr kutyák, de én vagyok a főnök, ők a beosztottak. Én utasítok, ők végre hajtják. Mint minden más munkahelyen. Vagy tán az eladóknak nem a boltvezető dirigál? A varrónőknek nem a divattervező a főnökük? Javítson ki ha tévedek, de ez nem egy szabadfoglalkozási központ, ahol mindenki azt csinál, amit akar. Ez nem egy játszótér.
További okfejtése nem csak mélységesen sértő volt, még alávaló rágalom is.
- Ha Killian nem akar velem dolgozni, ne tegye. Van más profilozó is, aki tud dolgozni nekem. Sőt, tudok valakit, aki simán a helyébe lépne, sőt és még örülne is, ha a rendőrség kötelékeiben dolgozhatna, mert profin látja a dolgokat. Mondjon nemet. Elfogadom. A kapitány is elfogadja. Az osztályvezető is el fogja fogadni a döntését. De az erős túlzás, hogy lelőhetik mellettem, mert: Egy, mint mondtam, neki nem kell akciókban részt vennie. Kettő, ott vagyok és lövök, ha kell. Jó pár embert mentettem már meg terepen, még ha maga nem is tudja, vagy nem is gondolná. Nem ma kezdtem a szakmát.
Feltételezésén látszólag elgondolkodtam, még rá is játszottam.
- Talán igen, talán nem. Nem magával fogom megosztani kiről mit gondolok.
A továbbiakat nem reagáltam le egészen addig, amíg fel nem fedeztem egy lényeges és komoly ellentmondást a szavaiban, amire fel is hívtam a figyelmét.
- Már bocsánat, Miss. Intelligens nyomozónő, de ön össze-vissza beszél. Néhány mondattal előbb még azt mondta Killian csak azért visel el, mert fontosak neki az emberek, de egyébként nem szeret velem dolgozni, most pedig azt mondja barátként tekint rám. Nem gondolja, hogy valami nincs rendben a fejében? Csak mert a kettő kifejezés üti egymást. Akit csak megtűrünk, mert muszáj, arra nem gondolunk barátként? Maga sem tiszta akkor, ha ezt így komolyan gondolta.
Az meg, hogy magázódunk, annak oka van. Egy: Kollégák vagyunk, munka kapcsolat van köztünk. De, ha egymás szemébe mondanánk, hogy legjobb spanok vagyunk, akkor is magáznám. És hogy miért? Most fogom mondani, az a második indok. Kettő: Tiszteljük egymást. Akik pedig tisztelik egymást, nem tegeződnek. Látott már egymást tisztelő politikusokat tegeződni? Üzletembereket? Hivatalos személyeket? Persze, hogy nem. Nem két középiskolás vagyunk és nem is a sarki fűszeres eladója és vevője.
De magának egyébként sincs hozzá semmi köze, hogy mi tegeződünk-e, vagy magázódunk, vagy a kettőt együtt felváltva. Az pedig, hogy maga tisztel-e, vagy sem, elhiheti mennyire nem érdekel. Nem egy nevesincs kis fontoskodó helyszínelő tiszteletére vagyok rászorulva. Úgyse lesz sokáig a szakmában.
Tán nekem nem nyújtana kezet valaki? Elég érdekes lenne. De nem is kell. Felállok mások segítsége nélkül is. Felnőtt ember vagyok. De tudja, engem nem érdekel Killian min rágódik és min nem. Az az ő dolga. Neki kell tudnia elengedni azt, ami nem használ. Én is így teszek. Egy óra múlva már gondolatban sem lesz meg ez a beszélgetés, ami most itt történik. Elengedem.
De látja, ebben egyet értek magával. Nem kéne ezen rágódnia. Nem kéne kényelmetlenül éreznie magát, foglalkoznia vele. Ez a kettőnk dolga, harmadik félnek ehhez semmi köze.
Már félig meddig lezártuk a beszélgetést, amikor visszapillantva még lökött nekem pár mondatot.
- Nem is akarok hatni magára. Elengedtem. Csináljon, amit akar, ami jól esik. Tudod, azt teszi. Nem kell mondania, hogy eddig se kellett az engedélyem hozzá.
Leintettem, menjen a dolgára, de én nem akartam egy légtérben tartózkodni vele, így inkább kinn maradtam. Nem kellett az idegeskedés, ahogy én sem kellettem oda. A lány már megbeszélt mindent, Killian nélkülem is el tudott beszélgetni a lánnyal, szóval felesleges lett volna mennem, hogy irritáljuk egymást.

Elővettem a telefonom, hogy felhívjam Bastiont, közben elindultam a sarki közért felé, hogy vegyek magamnak valami ebédet, amit EGYEDÜL terveztem elfogyasztani. Hazudnék, ha azt mondanám nem gondolkodtattak el Trix szavai és akaratom ellenére automatikusan azon kezdtem gondolkodni Killian vajon mit gondol rólam igazából. Talán csak előttem színészkedik? Valójában a hátam mögött kigúnyol és röhög rajtam? Nevettség tárgya lennék? Lehet. Az a tánc és az ének... bizonyára otthon Killian is részese ennek.
Lehet a legkevésbé sem kedvel, csak a munka miatt vág hozzám jó képet és mert nem akar velem felesleges összetűzésekbe keveredni. Én pedig elhittem, hogy mi megértjük egymást és tényleg jó páros vagyunk, erre pont egy ilyen kis nyomorult picsától kell megtudnom és ilyen alávalóan fogalmazva.
Viszont... azt is mondta Killian barátként gondol rám. Akkor most mi lehet az igazság?
A telefon vonal foglalt. Biztosan beszél valakivel, most gyűjt információkat, amivel segítheti a nyomozást.
Egy sötét ablakú, rendszám nélküli Cordoba lassít le mellettem, majd odapillantok, hogy ki az és mit akar. Megáll, egy férfi száll ki az utasoldalon. Fekete öltöny, fehér köpeny, napszemüveg, baseball sapka, kezein orvosi kesztyűk, jobbjában baseball ütő.
Időm sem volt a pisztolyomért nyúlni, az ütő lendült. Eszméletem vesztve estem össze, a járdán véres foltot hagyott sérült fejem. Inkább csak a bőr repedt fel, a koponyám maximum repedt. Ezt most megérdemeltem? Ki tudja...
Az emberek rémülten néztek, senki nem mert csinálni semmit, mindenki menekült, nehogy baja essen, mondván szemtanúk voltak és az ő életük is veszélyben lehet. Bár ilyenkor nem sokan jártak ezen a környéken...
A férfi magához vette a telefonom, gumigyűrűvel hozzá rögzített egy kártyát, melyen a The FIDI Hotel adatai szerepeltek. Reklám kártya. És ehhez a kártyához odarögzítette még az egyik szobának is a kártyáját, ami egy "Roger Hoover" nevű férfi nevére szólt. A telefont a kártyákkal együtt bedobta a kukába, tudta, úgyis lenyomozzák a GPS-t, meg fogják ott találni. De talán arra sem lesz szükség, tudni fogják mit és hol keressenek anélkül is.
Hamarosan a Cordoba hátsó ülésein találtam magam, a kocsi pedig elhajtott.

Killian telefonja csörögni kezdett. Az osztályvezető kereste. Ha felvette, beszólt.
- Dr. Grimwald. Ne haragudjon, hogy magát keresem ezzel, nem akarom önt kellemetlen helyzetbe hozni Horatio előtt, de nem tudom kihez forduljak. Ön tud úgy közölni vele rossz híreket, hogy ne akarjon lelőni embereket és épületeket porig rombolni.
Itt van egy úr az FBI-tól. Terry Scott. Talán már ismeri is őt. Nem tudom dolgoztak-e korábban együtt. Az FBI átveszi az esetet, mostantól ők fogják felügyelni a nyomozást és az önök munkáját is. Dr. Scottot jelölték ki erre a feladatra. Az úr sorozatgyilkosokra szakosodott.
Tudom, hogy Dr. Sinclair háborogni fog, ezért is szeretném, ha tapintatosan, de közölné vele, hogy fogadja el a Szövetségiek döntését, ön is nagyon jól tudja, hogy ez ellen nem tehetünk semmit, ők felettünk állnak, ebbe nekünk nem lehet beleszólásunk. Túl sok a halott és nem haladt eleget az ügy, elvesztették a türelmüket.
Nagyon sajnálom, én próbáltam menteni a menthetőt, de alul maradtunk...
Kérem, jöjjenek be és konzultáljanak az ügynökkel.

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Pént. Okt. 06, 2023 9:00 pm

Horatio, Killian & Lizzie

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Hogy miről beszélgettek odakint Lizzie és Horatio, nem tudhatom biztosan, de volt sejtésem. Szinte biztos voltam benne, hogy a "feszültség levezető" szándékú beszélgetés csak olaj lesz a tűzre, és csak még idegesebben térnek majd vissza, ahelyett, hogy ténylegesen a munkára koncentrálnának. Tulajdonképpen egymást akadályoznák, anélkül, hogy bármelyikük is igazából ismerné a másikat. Emberi hiba, hogy az első pillanatban ítéljük meg a másikat, pedig egyikük sem olyan rossz, mint amilyennek gondolja a másik. Elizabeth ugyan rokonom, nem én neveltem, és azt sem mondhatnám, hogy gyakori szereplője voltam életének, lévén, hogy olykor távolabb költöztek tőlünk, és sokszor nem is volt igazán alkalmunk látogatni a másikat. De azért tartottuk a kapcsolatot, és beszélgettünk, onnan tudom, hogy Lizziet nem csak az akadémiára vették fel, de a rendőrségre is. Nos... így utólag látva, nem mindenki nagy örömére. Pedig mint később kiderül, minden okkal történik.
Liz nem kívánt tovább vitázni a felügyelővel, és nem reflektált tovább, lévén, hogy mindent elmondott, amit akart, a továbbiakban csupán felesleges szócsépléssel húzták volna az időt. Ami meglepett, hogy egymagában tért vissza, míg én addig is tisztáztam Grace-el a dolgokat. Idővel, még mielőtt elhagytuk volna a házat, volt lehetőségem kettesben maradni Lizzievel, aki bár különösebben nem titkolta a kinti történéseket, úgy tűnt még is vonakodik kicsit beszélni róla. De megtette. A sejtéseim nagy része beigazolódott, de azért volt, amiben csalódtam bennük. Leginkább Horatioban, bár meg lehet, Lizzie kicsi túlzással adta elő a dolgot, de a tények attól még tények. Már éppen kifelé tartottunk, mikor megcsörrent a telefonom. Addig is Lizzie telefonját nyomkodva kiment mellettem a ház elé, hogy odakint bevárjon, anélkül, hogy érdekelné Horatio. Bár azon ő is meglepődött, hogy nincs. Talán megsértődött és lelépett... nem volna meglepő. Gondolta. Újabb rossz hírek sorozata. Vagy talán mégsem...? A felügyelő biztos nem fog repesni az örömtől, pláne, hogy most épp amúgy is igen ingatag a kapcsolatunk, egy rakás kérdő jellel, amit most tárt elém Lizzie. De természetesen rábólintok, hisz nincs túl sok választásom. Felhívom rá a figyelmét, közlöm vele a tényeket, de ennél többet én sem tehetek. S talán nem is akarok... Mélyet sóhajtva csúsztatom vissza zsebembe telefonom, miközben azért eltöprengek ismerős-e a név, de nem. Még a rendőrségen is csak ritkán fordulok meg, jobbára Horatio társaságában, nem, hogy az FBI-al dolgozzak együtt. Azt hiszem arra van profibb emberük is.
Mire kilépek, Lizzie azzal fogad, hogy a nyomozó eltűnt, ami nekem is nyilvánvaló. S még mielőtt megkérdezném, hogy vajon merre, ő elbök a kocsi felé, nekem pedig közben az is feltűnik, hogy emberek sincsenek a közelben.
- Hova lett mindenki...? - kérdeztem meg végül, ha nem is feltétlen Lizzietől, hisz feltételezem ő sem tudja. Vállat vont, majd eltéve telefonját elindult a kocsihoz, és mint, aki szagot fogott volna, néhány lépés után megtorpant és lebökve a föld felé felkiáltott.
- Vér! - mutogatott a betonra, ahová aztán le is guggolt és én is odamentem. Ő belenyúlt az egyik vércseppbe és elkente az ujján. - Friss, tiszta és még szinte langyos. Pár perces lehet. - állapította meg. Nem tudhattuk biztosan, hogy a vér a nyomozóé, vagy, hogy egyáltalán emberé, de volt egy olyan megérzésem, hogy mielőbb tárcsáznom kell az előzőleg hívott számot. Se szakértelmem, se fegyverem, nem volna okos ötlet bármit is tenni a rendőrség nélkül, így előbb őket értesítettem. Elizabeth addig tovább nézelődött, keresgélt, kutakodott. Kocsik nyomokat keresett - a gyors és hirtelen fékező kocsik hagynak maguk után nyomokat - és további vér cseppeket, amik hiányában rájött, hogy minden bizonnyal kocsival vitték tovább. Aztán sietve kamerák után nézett. Ha a boltok kamerái nem is láttak rá a környékre, manapság minden háznál akad egy-két kamera, ami őrzi a család biztonságát. Én a rendőrség értesítése után - ami rövid és tömör volt - félve, de megcsörgettem Horatio telefonját. Szinte biztos voltam, hogy nem veszi fel, de őszintén szólva hatalmas kő esne le a szívemről, ha kiderülne, hogy csak elvonult egy kicsit és nincs amúgy semmi baja. A telefonja azonban az egyik kukából kezdett szólni. Lizzie gumikesztyűt húzott és kiszedte onnan.
- Hát... erre mondják, hogy Isten nem bottal ver... Azt gondolom, ma valaki őt gáncsolta el... - jegyezte meg száját húzva, miközben leszedte róla a kártyákat.
- De legalább tudjuk hova menjünk. - tette hozzá felém mutatva őket, és láttam a szemeiben azt a szikrát kapott lelkesedést. - Szó sem lehet róla! Valószínűleg csapda. Ráadásul te is csak dísznek hordod a pisztolyt. Még is miért mennénk a halálba? Megvárjuk a rendőröket. - feleltem, mert bár Horatio jó...barátom(?), de odamenni nagy őrültség volna, és szinte biztos, hogy akkor mindhárman meghalunk. Van egy határ az épelméjűségnél, amit nem szabad átlépni.
- Tessék?! De Killian bácsi, még a filmekben sem így mennek a dolgok. És ha ideér a rendőrség? Akkor már kötve lesz a kezünk, akkor is, ha ezek a gazfickók közlik, hogy csak akkor hagyják életben, ha mi ketten megyünk. Tudok lőni és verekedni is, de még jó is, ha nem nézik ki belőlem, legalább a meglepetés erejével fog hatni a dolog. Siessünk! - sürgetett meg, ami bevallom akaratlan rám is ösztönzőleg hatott, de míg szívem valóban ezt akarta volna, az eszem azt súgta, ez borzasztó rossz ötlet.
- Engedélyt sem kaptunk az intézkedéshez. Kirúghatnak. - közöltem vele a valós tényeket, amire Lizzie pedig értetlenkedve széttárta kezeit. - Így pedig valószínűleg meghal egy ember. Esélyt se adunk, hogy élhessen? - nézett rám, és biztos voltam benne, hogyha tudnék most tisztán gondolkodni, látnám, hogy némileg azért manipulálni próbál. Már most elfogott a fojtogató érzés, mert egy dolog, hogy egy nyomozó után kell nyomoznunk, lényegében... nyomozó nélkül, de megint más, hogy én még terepre sem szívesen járok, nem, hogy ilyen akciókba. Francba! Egy kis hezitálást követően bólintottam egy picit, de mielőtt Lizzie bevágódott volna a vezetőülésre, eltereltem az anyós felé, és már úton is voltunk.

thx.

**Horatio R. Sinclair** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Pént. Okt. 06, 2023 9:57 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

A FIDI hotel New York egyik előkelő Manhattani hotelje volt, melynek teljesen jó híre volt, mindig sokan laktak benne, népszerű volt és kevés rendőrségi ügy aktájában szerepelt a neve. A harmadik volt Roger Hoover szobája, ahová minden további nélkül feljutottak és a magukkal vitt kártya lehúzásával be is tudtak menni.
Elmondható volt, hogy az ügy eddig sem volt piskóta, nem kezdőknek való, tele különös, furcsa eseményekkel, annak ellenére, hogy egyébként egy hagyományos sorozatgyilkos ügynek indult, sőt, még viszonylag logikusan fel is lehetett építeni, viszont az eset most az eddigieknél is furcsább, bizarrabb fordulatot vett. Nem feltétlen az elrablásom miatt, hanem amiatt, amit Killian és Lizzy Roger szobájában találnak.
A hotelszoba előterében egy férfi és egy nő kitömött holtteste hevert. A férfi talán kicsit ismerős lehetett Killianéknek, ugyanis a társkereső cég igazgatója volt, Ian Gere, a nő viszont aligha lehetett ismerős, annyi viszont biztos volt, hogy kínai származású volt.
A haláluk oka egyértelmű volt, késszúrások, ám valaki a haláluk után kitömte őket, mint az állatokat.
A falakon fiatal, szőke, fiatal, elegáns lányok kinyomtatott fotói voltak, továbbá facebook bejegyzéseik, tweetjeik, insta sztorik, de ott voltak az újságcikkek is a halálukról kivágva a különböző napilapokból.
Tán egy szabad hely nem volt, ahol ne lett volna fotó, nyomtatvány, újságcikk. Egyesek már át voltak húzva piros X-ekkel, többek közt Abigail Foster és Giorgina Danvers fényképei, de néhány másik lány képe is, akiknek a holttestei minden bizonnyal nem kerültek még elő.
Az asztalon volt egy késélező is, továbbá az asztalba vájva voltak késnyomok is.
Ha esetleg tovább merészkedtek volna, akkor a nappaliban találtak még jó pár anyagot a falon, ott viszont már nem csak az eddigieket találták, de képeket házakról, lakásokról, az áldozatok és leendő áldozatok rokonairól is. Képek, cikkek, szöveges anyagok, ismertetők.
A falak egyes pontjain voltak késpenge hagyta nyomok is, mintha valaki idegesen karcolgatta volna a falat. A nappaliban volt laptop is, de lecsukva, kóddal ellátva. Vérnyomok, de nem sok és nem nagy foltok, ráadásul minden bizonnyal több naposok is voltak, nem frissek.
Az egyik nyitott szekrényben több idegen telefon is volt elrakva, amik biztosan nem az itt lakó telefonjai lehettek, de ha esetleg kutakodni kezdtek volna, több laptopot is találhattak az egyik szekrényben és egy-egy táblagépet is.
Ha esetleg még beljebb mentek, a hálószobába, akkor még bizarrabb dolgot találhattak. Nem is akármit... A hálószoba ágyában Naomi Brett kitömött holtteste feküdt, az ágya mellett pedig egy nagy plüss mackó ült egy széken. A nőre friss, mosott ruha volt ráadva, be volt parfümözve, meg volt fésülve, de úgy volt befektetve az ágyba, mintha édesen, aranyosan aludna.
Az éjjeliszekrényre kehült kávé volt kikészítve és kiszáradt csokis gofri. A szoba ablaka nyitva volt, mintha reggeli szellőztetés lenne.
A falon volt egy fényképes "oklevél", amit valószínűleg valaki egy photoshop programban készített Naominak "A legszebb nő a városban, kinek sosem lehet vetélytársa."

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Pént. Okt. 13, 2023 2:22 pm

Horatio, Killian & Lizzie

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Velem ellentétben Elizabeth hajthatatlan volt. Persze jó dolog, ha az ember ennyire kitartó és elszánt, ha emberi életekről van szó, de nem tudom ő számba vette e a lehetőségeink, de én legalább is a sajátjaim biztosan. Túl sok minden pedig nem szól az előnyömre. Kondiban tartom magam, szóval futni tudok, de se önvédelmet nem tanultam különösen, se fegyverem, ami, ha volna sem mennék vele sokra, mivel lőni sem tudok. Így maradt egy élesben bevethető katona, akit viszont nem szeretnék beáldozni. Ő viszont úgy látom egy percig sem aggódik az életéért. Semmi jóra nem számítottam, de azért odaérve, fel a szobába elég rendesen lesokkolt a "látnivaló". Biztos vagyok benne, hogy Lizziet is, de ő szinte egyből helyszínelői kutatáshoz látott, mivel láthatóan friss volt a helyszín. Én pedig mielőbb értesítettem a hatóságokat. Így is kaphatunk némi fejmosást, de mentségünkre szóljon, azt hittük itt lesz Horatio és megmenthetjük.
Nyilvánvalóan nem volt, ami részben jó is, mert így akár még életben is lehet, viszont rossz, mert ki tudja mi történik éppen vele, arról nem is beszélve, hogy így most nyomozó nélkül maradtunk, Liz pedig még csak most kezdi bontogatni a szárnyait. Így jobb híján bíztunk benne, hogy a gyilkos vagy a gyilkosok előtt a rendőrség talál ide. Amennyiben pedig ez megtörténik, mindketten beszámolunk az eddigi eseményekről, illetve Lizzie arról is, hogy a hotelben több helyen is vannak kamerák, illetve ott is, ahonnan Horatiot vélhetőleg elrabolták. Bíztam benne, hogyha már átvette az ügyet az FBI ténylegesen kezd is vele valamit és lehetőleg mielőbb, mert nem állt szándékomban felcsapni nyomozónak, ellenben azt gondolom Horatiot tekintve szorít az idő. Lizzie egy idő után becsatlakozott a többi helyszínelőhöz és próbált velük együtt dolgozni, miközben nyomozóként is igyekezte segíteni a munkájuk, már, ha partnerek voltak benne. Én segítség híján próbálta megemészteni, amit látok és a háttérbe szorulva agyalni.

thx.

**Terry M. D. Scott** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Pént. Okt. 13, 2023 3:14 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

A rendőrségre befutott telefon az osztályvezetőt némiképp felbosszantotta, ugyanakkor egy kisebb lecseszésen kívül nem történt nagyobb gond, mivel a magánakció hatására új halottak, nyomok és bizonyítékok kerültek elő, melyek talán pozitív hatással lesznek a nyomozásra.
A két holttest néhány napos lehetett, viszont a tettes profi lehetett, mivel a kitömés sebészi pontossággal történt meg. Egyedül Naomi Brett holtteste nem volt friss, de szép állapotban volt. Minden bizonnyal a halála után nem sokkal tömhették ki. Kiszedték a szerveit, majd tartósították és kitömték.
Míg vártak a rendőrség embereire a fürdő helység felöl hangokat lehetett hallani. Mocorgást. Egy szörnyűséges férfi alak jelent meg az ajtóban. Fülei nem voltak, leoperálták, nyelvét kivágták, száját összevarrták. Szemeit kiműtötték, felső-alsó szemhéját összevarrták. Kezein ujjak nem voltak, mindet leoperálták. Ruha nem volt rajta, láthatóan ki volt herélve és a haját is leborotválták.
Mielőtt még bármi történhetett volna, a rendőrség emberei megérkeztek - na nem mintha a vak, ujjatlan alak túl nagy kárt tehetett volna bennük.
Az alak nem hallott, nem látott, nem is volt mivel, de mégis Killian felé fordult, mintha tudta volna hol keresse őt a nemlétező pillantásával.
Miután a torz alakot elvezették, én is besétáltam az épületbe és felmentem oda, ahol Killianék voltak és kezet nyújtott neki.
- Szervusz doki. Terry Scott. Hívj csak Terrynek, vagy M. D.-nek. Szia. Gondolom Lizzy - nyújtott kezet neki és hölgyeket megilletően két arcra puszival üdvözölte. - Mi a helyzet? Mire jutottatok itt? - érdeklődött és kíváncsian körbe is pillantott a térben, hátha lát valamit, ami érdemi információval szolgálna, de egyenlőre Killianék beszámolója érdekelte, hogy azon tudjon elindulni előbb, aztán majd később megkeresi a maga szálát, amin folytathatja az övékét.

- XXX szó // megjegyzés -

Vendég · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Szomb. Okt. 14, 2023 3:41 pm

The boys & Lizzie

Do you want to meet all my monsters?
Meet them once and they'll forever haunt ya

Bár az FBI átvette az ügyet, nem éreztem ellenségesnek őket, vagy megalázónak, hogy velük kell dolgozni, végtére is egy a célunk. Bár meg lehet, csak addig ilyen jófejek, amíg át nem adok minden információt. Legalább is, míg azt hiszik, hogy át nem adtam, mert már... túl vagyunk azon a csekély dolgon. Én sem tudok többet. De készségesen álltam rendelkezésükre. Szegény Killian bácsit nagyon megviselték a maiak és Horatio eltűnése is. Csodálom, hogy a félholt palitól még nem ájult el, pedig még én is felsikoltottam. Túl sok rém lapul a szekrényembe és nem vagyok benne biztos, hogy alkalom adtán nem hallucinálok még olyasmiket, amik nem léteznek.
- Még néhány ilyen... és kereshetünk megint időpontot a doktorhoz... - sóhajtotta Susie már ő is lélekben fáradtan, amire válasz híján csak némán bólintottam a kitömött testet figyelve az ágyban, mintha csak azon morfondíroznék, miképp történhetett mindez meg. Susie is tudja, hogy nyilvános helyen nem beszélgethetünk, de éppen ezért most sem orrol meg érte, mert többet nem reagálok. Tény, ami tény, az itteni izgalmak fokozódása rossz hatással lehet a gyermekkori traumáimra, amik fel-fel támadhatnak. De ha más elbír a démonaival, majd pont én ne tudnék...?
Mikor úgy éreztem egyenlőre végeztem a terep szemlével, átadtam a helyem a többieknek és én is odasétáltam Killian bácsihoz és a másik férfihez.
- Üdv! Dr. Killian Grimwald. - mutatkozott be egy gyors kéz fogással a nagybátyám is, bár ő egyenlőre kerülte a beceneveket és tekintettel az ügy fontosságára, igyekezte rövidre fogni.
- Igen! Nagyon örvendek! - ráztam kezet én is a fickóval, aki már most mérföldekkel kedvesebbnek tűnt, mint akit mi most épp keresünk. A puszit is viszonoztam egy fél öleléssel, ha már vette a fáradságot és lehajolt hozzám, aztán neki is álltam beavatni az eddigi eseményekbe, lévén, hogy Killian még emésztgette a dolgokat.
- Nos, szerencsére elég hamar idejöttetek, szóval sok mindenre még én sem jutottam, de ami bizonyos, hogy szinte biztosan az volt az elkövető mindkét esetben, aki elrabolta Horatio felügyelőt. Hogy miért... nos azt még nem tudom... Talán közel jártak. Utoljára, ha jól tudom az elhunyt házában tettek látogatást az új lakóknál. Killian azt mondta felismerte a nyomozó az egyik képen lévő hölgyet, aki szintén annál a társkereső oldalnál dolgozik, ami valljuk be furcsa... - magyaráztam neki nem örömtelien, de lelkesen, ahogy elmerültünk a nyomozásba, én pedig közben oda is húztam az ágyban lévő holttesthez.
- Szegény nő, még holtában sem nyugodthatott békében, és az, hogy valaki így megbecstelenítette még borzasztóbb. - feleltem, majd elkezdtem felvilágosítani azon dolgokról, amiket eddig sikerült kielemeznem.
- Ami értelemszerű, hogy nem mostanában lett kitömve és kezelve, ugyanakkor, egy ember kitömése sokkal speciálisabb, mint egy állatté. Nem véletlenül nem látunk a múzeumokban kitömötött embereket, s ennek nem csak jogellenes okai vannak. A kitömés, mint hobbi manapság is divatos, de jól csinálni csak szakképzettséggel vagy igazi maximalizmussal lehet, mivel... elég összetett és pepecselős munka, arról nem is beszélve, hogy a kitömésnek is vagy ezer ágazata létezik, ugyanis nem mindegy hogyan tömünk ki egy medvét, egy madarat vagy halat, és hogyan kezeljük, hogy minél tartósabb és valósághűbb maradjon. Ha az anyagokat beazonosítjuk, még akár meg is találhatjuk a készítőt. Egy emberi test kitömése ugyanis nagy mennyiségű alapanyagokkal készül. Aztán ott van még a műhely is... ezt ugyanis, pláne a test nagysága és bomlása miatt nem lehet egy szobában megoldani, és őszintén szólva egy szimpla pince sem megfelelő hozzá. Azontúl pedig itt ez a ruha, friss, tiszta, de az nem azt jelenti, hogy ne volnának rajta ujj lenyomatok vagy dns, de ezt a többiekre bíztam most. - mutattam az eszközökre, amiket én most nem hoztam magammal, mivel nem az őrsről jöttem.
- A hotel kameráit már nézik, és gondolom azt az ijesztő fazont is próbálják beazonosítani, bár tekintve a sérüléseit és hogy még mindig életben van, azt jelenti, hogy a gyilkos nem rég végzett vele vagy, hogy még mindig itt van valahol. Feltételezem a fickó a szoba eredeti szállója, vagy egy segéd, akire már nem volt szükség, de ahelyett, hogy megölte volna... nos... nem keresem a fickóban a logikát, hiszen láthatóan őrült... - legyintek az ajtó felé, majd egyből után el is bökök a telefonok és laptopok felé.
- Ha kesztyűt használt kicsi rá az esély, hogy találjunk rajtuk lenyomatott, de az ip címek alapján már okosabbak leszünk. Lehetnek az áldozatok holmijai is, vagy lopott holmik, amikkel betudott lépni az oldalra és figyelemmel tudta kísérni áldozatait. Abban bízom, hogy a palinak jó a hallása, de ha mégsem, létezi agyi képalkotó gép, mégha fejlesztés alatt is. Szóval talán azt is bevethetnék... Talán megtudnánk ki a gyilkos... vagy, hogy miért támadta meg... - vonok vállat, mert sok a nyom, de egyelőre én is csak találgatni tudok.

thx.

**Terry M. D. Scott** · Re: Lost souls - The Dark Side of New York Hétf. Okt. 23, 2023 8:31 pm

Lost Souls

- The Dark Side of New York". -

Érdeklődve és elborzadva hallgattam, hogy mit tudnak, Lizzy mit mond. A látvány sem volt sokkal szebb, borzalmas volt látni miket művelt az illető. Nem hasonlított ahhoz, amin Josephhel dolgozunk, pedig az az eset is kellően véres és beteges volt.
Az is nyilvánvaló volt, hogy más volt az indíték és bár érdekes volt, hogy azt olvastam Dr. Rogers neve is előkerült a nyomozás során, de tudtam, most nem kereshetem meg vele Josephet. Kicsit meg van sértődve...
Majd valamivel meg kell békítenem, nem szeretnék vele rossz viszonyt ápolni.
- Köszönöm a beavatást, egyet értek azzal, amit mondasz, bárki is legyen az elkövető, legalább orvosi végzettségének kell, hogy legyen, vagy olyannak, aminek hasznát tudja venni ilyesféle tettek elkövetésében. Én meg merem kockáztatni, hogy vagy sebészorvos, vagy képzett preparátor. De abból kiindulva, amit az előbb látott szerencsétlen alakkal tett, biztosan sebész orvosról beszélünk, de ez csak az én meglátásom.
Az indíték viszont kétes, sok minden állhat a háttérben, de bizonyára érzelmileg vonzódhat a hölgyhöz, ha megőrizte és konzerválta a testet. ráadásul így óvja és öltözteti, meg a többi, amit tehet vele.
Ami igazán érdekes a dologban, hogy láthatóan minden szál összefügg és nem tartom kizártnak, hogy Dr. Sinclairt azért rabolták el, mert komoly összefüggéseket fedezett fel. Lehet ez sem önökben, sem benne nem tudatosult, még nem rakta össze magában, de tudja és ezért el kellett rabolni. Ami számomra kérdés, hogy az emberrabló miért adta oda ennek a helynek a kártyáját? Miért akarta, hogy felfedezzük?
Lehetséges, hogy nem aza a valaki rabolta el a felügyelőt, aki a gyilkosságokat elkövette? Aki ezt is itt elkövette? Akkor viszont miért rabolta el? Tán meg akarja védeni gyilkostól? Vagy komolyabb tervei vannak?
Ahogy ön is mondta, a tettes bizonyára nem épelméjű, így túl sok logikát nem érdemes keresni a tetteiben, de még az őrültek is rendelkeznek ok-okozati összefüggésekkel. Talán az utcai kamerák rögzítettek fontos jeleneteket, amik segítenek majd beazaonosítani az emberrablót, a kocsiját, vagy bármit, ami segíthet.
Azt gondolom, ha valaki kitöm, akkor trófeaként gondol rá, vagy érzelmek fűzik hozzá. Mint a vadászokat. Kitömnek egy rókát, egy medvét, amit lőttek. Trófea. Meg akarják őrizni, látni akarják, emlékezni rá, visszagondolni, újra átélni, vagy csak büszkének lenni rá.
Többségében ez a kitömés mozgatórugója. Bizonyára a mi tettesünk is hasonló elveken mozoghat. Remélhetőleg a felügyelőt nem akarja majd kitömni.
De tekintve a nőt és a múltját, bizonyára érzelmek fűződnek hozzá. Remélhetőleg a másik két áldozatról is meg fogunk tudni ép eleget, hogy rájöjjünk miért történhetett ez velük.

- XXX szó // megjegyzés -

Ajánlott tartalom

» Dark Side Heroes
» fall into the dark side - cher & marco
» Myna & Stephen / join the dark side
» Side by side - Jordan & Jonah
» Cale & Shane || Side by Side