Külsős vélemények, meglátások, jellemzések

Killian B. Grimwald
Azt gondolom... gondoltam eleinte, hogy míg én nyitott, barátságos és érzékenyebb vagyok, ő ennek teljes ellentéte. Hideg, kimért és zárkózott volt. Amúgy is tök fura volt egy tanterem után gyilkosági helyszínekre járni, diákok helyett, valós ügyekről és szakértőkkel eszmét cserélni, de mikor még vele is találkoztam... huh... Már az első pár mondatából, frászt, már a bemutatkozásából tudtam, hogy ez bizony kemény menet lesz. Az is volt. Mai napig sok az egyet nem értésünk, csak akkoriban kicsit hevesebb vitákba torkollottak. De a lényeg itt az időn van. Azt gondoltam először, hogy jó, kibírom vele ezt az ügyet, aztán pápá. De jött egy újabb ügy, és egy újabb, és, amikor kollégát kellett választania maga mellé, nagy meglepetésemre én voltam. Nem mondanám, hogy mérges vagy szomorú voltam, mert mint nyomozó, azt gondolom nem véletlenül jutott odáig, ameddig. Jó logikai képessége, alapossága és megoldó képessége lévén eddig egy ügy sem maradt megoldatlan a számára. Ha néha meg is orroltunk egymásra, végül egyikünk mindig bocsánatot kért, nagy ritkán mindketten az ügy végéig duzzogtunk, de mindig megoldottuk valahogy. Aztán úgy alakult, hogy tudásom nem csak a nyomozásokban tudtam hasznosítani, és az első pánikrohamánál rájöttem, hogy az, amit eddig láttam belőle, amit eddig mutatott csupán egy kifogástalan öltöny, amiről onnantól elkezdtek lepotyogni a gombok, itt-ott szétmállott rajta az anyag, míg végül felbukkant mögüle az igazi valója. Félreismertem és szégyellem is magam miatta, de most, hogy látom, hogy valójában milyen, igyekszem segíteni és támogatni.
Azt gondolom jól kiegészítjük egymást mára, mert ő gondoskodásra szorul, én pedig szeretek másokról gondoskodni.

Dr. Joseph Brewster
Terveim vannak vele, ezért még azelőtt meg kellett ismernem, mielőtt először kezet nyújtottunk volna egymásnak a bemutatkozásunknál. Számomra elsőre is látható volt álarca, és az ezt rosszul takaró kényszeressége, ami a rendet illeti. Sokkal, de sokkal érzékenyebb, könnyen manipulálható, ha az ember ismeri a gyengepontjait, noha ő ezt a végletekig tagadná. Ki nem? Kétségtelenül jó nyomozó, de nem a legjobb, mert érzéketlensége, és megjátszott ridegsége hamis. Viszont tekintélye van a rendőrségen, függetlenül, hogy az ottaniak jó nagy része nem is kedveli. Ezért van rá szükségem. Azt gondolom kellő szaktudással hamar kiismerhető, ráadásul a bizalom is megfizethető nála. Őszinte ember, azokkal, akiket közelebbi ismerősnek, ne talán tán barátnak tart. De füllenteni is ügyesen füllent, ha valaki nem ismeri a trükkjeit, vagy nem lát az álarca mögé. Néha kicsit túl kombinál dolgokat, zavarosan próbálja kifejezni magát, sőt az első beszélgetésünk alatt azt éreztem, hogy érzelmi intelligenciája nagyjából egy tányér borsó levesével egyenlő. Vannak dolgok, amik másoknak egyértelműek, érzések, amik nem idegenek, neki viszont igen. Nem pszichopata, sőt, tekintve a pánikrohamait azt gondolom extrém érzékeny. Sok jel utal arra, hogy van "hajlama" az autizmusra, azon belül is, inkább az aspergerre, de annyira  nem vészes. Főleg, mert próbálkozásait sokszor siker koronázza, így azt gondolom, inkább csak nem lett "felkészítve" gyerekkorában.
Bár meggyőződése, hogy érzelmileg nem manipulálhatják, valójában pontosan ez az egyik legnagyobb gyengéje. Ezt pedig hamarosan meg is mutatom neki.

Roman W. Hemlock (+18)
Túl sokszor nem kereszteztük egymás útját, maximum a rendőrségen, ha épp bevitték valamelyik kölyköt, vagy engem. De ilyen komoly ügyekben nem. Vagy is egyszer, akkor házhoz jött. Annyira nem ismerem, de az tuti, hogy nincs ember, aki ne tartaná, főleg az első pillanatokban kurva idegesítőnek. Szerintem nagyképű, túl sokat gondol magáról és rohadtul fel tudja baszni az embert, hogy sokszor úgy beszél másokkal, mintha szarba se venné őket vagy a rokonaikat. Ezért is kapott tőlem egy hatalmas nagy pofont. Azóta nem találkoztunk. Nem is bánom.
Elég karót nyelt, és lemerném fogadni, hogy egész életében sose drogozott vagy cigizett. Inni is max egy fél pohár gyümölcsös sört, így szökő évente egyszer. Azt is álmában. Szerintem még szűz, és nem, itt most nem a horoszkópjára gondolok. Csak keresztezzük egymás útját az őrsön kívül, akár a bárban vagy valamelyik kicsit is félreeső helyen. Elkapom és megtömöm, de úgy, hogy még a nyála is csorogjon, és figyeljétek meg, egyből mennyivel elviselhetőbb tag lesz belőle az elem csere után. Még hálás is lenne nekem, hogy kigyógyítottam ebből a kóros seggfejségből. Ó, babám, csak találkozzunk össze...

Lisbeth Grimwald
Nem a szívem csücske, de nem utálom. Elkerültem, ha lehetőségem volt rá, és megóvtam tőle, akit tudtam. Nem állítanám, hogy tehet róla, szerintem csak így született, de roppant mérgező személynek tartom. Még akiket elvileg felkarolna is, azokat is porig alázza, amíg maguktól nem hagyják ott a szakmájukat. Nehéz felhúzni, de, ha éppen sikerül, és kettesben vagytok, ha nem is őszinte veled, akkor is megalázó módon beszél veled. Tapasztalat. Amit tudok, hogy nem érdemes adni a szavára. Nem mindig, mert a lelkesítés és bíztatás távol áll tőle. Nem tudom, de Killian bácsiból kiindulva vannak, akiket valahogy megtűr, ne talán tán még kedvel is, bár én sokáig félre voltam tájékoztatva, ugyanis azt mondta, hogy egyáltalán nem bánja, ha a nagybátyámtól megszabadul és nem dolgoznak már együtt. Erre most... kiderül, hogy karácsonykor nem tudok majd odamenni még látogatóba se, mert Killian bácsi befogadta. Jaj, tudom én, hogy megy ez nála. Akit befogad, azt többé nem engedi el. Amit még tudok, hogy rühelli, ha a középső nevével piszkálják, vagy hívják. Húúh, emlékszem, mikor először találkoztunk és elkezdtem énekelni a Nevem Rexet. Vicces volt... eleinte.

Innen is köszönet a usernek a jellemzésekért.  

(Dr.) Terry M. D. Scott
Nem igen dolgoztam még együtt vele, csak futólag, de úgy vélem egy kissé felelőtlen alak. Elismert nyomozóként lehetne jobban résen, de néha saját indulatai és érzései irányítják, melyeken képtelen uralkodni. Én úgy vélem szüksége lenne különböző gyakorlatokra. Jóga, meditáció, lélektani gyakorlatok, hogy jobban megismerje önmagát és uralkodni tudjon saját személyisége felett, mert jelenleg őt uralják, nem pedig ő magát és ez hiba.
Szakmailag nem tartom rossznak, de néha meg kéne tanulnia elfogadni mások véleményét is, hiszen csak ő létezik, nem csak neki lehet igaza. Bár vannak emberek, akiknek ad a szavára, előszeretettel szereti saját véleményét és meglátásait előtérbe helyezni, pedig néha bebizonyosodik, hogy a kollégái tapogatóznak jó irányba.
Le kéne nyugodnia és be kéne fogadnia a környezetét, eltörölni a hierarchiát és egyenrangúságnak kéne tekintenie mindenkit, de ő szereti éreztetni, hogy ő a főnök és ő a jobb, okosabb, tapasztaltabb, pedig ennél nagyobb hibát nem is követhetne el.

Rupert Portman
Hosszú ideje már, hogy Sinclair felügyelő mellett dolgozom a csapatában és úgy vélem túlhajszolja magát. Sokszor marad benn dolgozni késő este is és úgy hallom egyesektől, hogy még munka után sem megy mindig haza. Mindig is érdekelt miért nem szeret otthon pihenni, de tudtam, nem kérdezhetek rá nyíltan.
A munkában ismerem csak, nem szoktunk szabadidőnkben találkozni, de mindig azt vettem észre, hogy szigorú és maximalista. De megbocsátó. Ha megszid minket, azt alaposan teszi. Sose hallottam még káromkodni, talán nem is tud. Mindig visszafogott, a hangját is ritkán emeli fel, de igyekszik erős lenni és határozott. De hamar elszáll a haragja és nem éreztem soha, hogy tartós lenne.
Ha kell engedékeny. Velem legalábbis. Soha nem akartam még visszaélni azzal, ha kedves hozzám, vagy többet enged meg, mint másoknak, mert úgy éreztem a bizalmát könnyű elveszteni, utána pedig semmibe veszi a másikat. Nem tudom vissza lehet-e nála nyerni egy komoly csalódás után.
Mindig tanít minket, mindig ösztönöz minket, hogy jobbak legyünk és többet akarjunk magunkból kihozni, de a többség néha úgy érzi beláthatatlan. Őszinte leszek, néha én is így érzem.
És nem ismeri azt, hogy "nem".

Gordon osztályvezető
Horatio az egyik legjobb emberem, bár ha őszintén kell róla nyilatkoznom, azt mondom túlvállalja magát és túl sokat vár el magától és másoktól. Nem örülök neki, mert sokszor fél segítséget kérni és ez hibákhoz vezet. Azt hiszi egyedül mindent meg tud oldani, vagy, hogy az emberei csodákra képesek, de a legutóbbi hiába saját testi épségének veszélyeztetésével járt és egy FBI-os közbelépéssel.
Nehezen fogadja el, hogy ő sem mindenható és nem akarja belátni, hogy nem tudja megváltani a világot és a szakmát. Kétségtelenül az egyik legjobb gyilkossági nyomozó, de neki is vannak korlátai és úgy veszem észre saját nagyképűsége és túlzott önbizalma, jobban mondva a saját maga felé és mások felé támasztott irreálisan magas elvárásai okozzák a vesztét.
Meg kéne tanulnia megismerni saját korlátait és időben segítséget kérni, támogatást, mert ez idővel a megbízhatósága kárára fog menni és emberek életét fogja veszélyeztetni. Kétségtelenül megoldott eddig még minden ügyet, nagyon jó képességei vannak, de hatékonyabb lenne, ha nem akarna mindig magára hagyatkozni.

Közeledett már a műszak vége, a kollégák már lassan összeszedték a cuccaikat és igyekeztek az öltözőjük felé. Kivéve egy valakit. Bekopogott résnyire nyitott ajtómon. Félre tettem egy aktát lefordítva, hogy ne lapozódjon el, majd felnéztem rá a számítógép monitorja mögül, ő pedig félénken, bizonytalan módon feltett nekem egy kérdést.
- Felügyelő úr... ön ma is sokáig akar maradni?
Figyeltem, amint a fiatal nyomozó elpirul. Láttam, zavarban van, hogy erre rákérdezett. Nem válaszoltam neki, vártam, hogy a továbbiakban mit szeretne.
- Én csak... aggódom önért. Túl sokat dolgozik. Nem lenne jó, ha... rámenne a munkára...
- Ne aggódjon miattam, Rupert. Én jól vagyok, nincs szükségem most az otthonomra. Még át szeretném nézni Clementine aktáját és vannak a rendszerben olyan adatok, amiken át kell még futnom, hogy holnapra több ízben is tisztább képet kapjak. De magának lejárt a műszakja, nem igaz?
- De, de igen - bólintott, ám nem láttam rajta, hogy komolyabban elgondolkodna rajta, hogy távozzon.
- Esetleg... szeretne még valamit? - kérdeztem rá felfelé tartott, nyitott tenyérrel, kérdő szemekkel, viszonylag kedves, barátságos, nyugodt hangon.
- Nem. Csak ennyit akartam kérdezni - biccentett, majd elindult a folyosó vége felé, ám hamarosan megállítottam.
- Rupert! - szóltam utána az első három lépés megtétele után, ő pedig újra az ajtómban termett.
- Igen Horatio felügyelő?
- Pihenje ki magát. Nem szeretném, ha miattam idegeskedne. Tudja jól, hogy nincs semmi bajom, csak nekem a munka az első. Minél többet dolgozom, annál hamarabb fogjuk el a gyilkost így annál kevesebben halnak meg.
A nyomozó bólintott, de mikor újra el akart menni, akkor én ismét utána szóltam.
- Rupert!
A fiatal tiszt megállt, én pedig fürkésző menyét pillantásokkal mértem végig őt. A huszonévesekre jellemző arcvonások, meleg barna szemek melyek egyszere tükröztek aggodalmat és mély érdeklődést. Sportos, de kissé törékeny alkat, rajta a sötétkék egyenruha. Rövidre nyírt, de már most göndörödő világosbarna haj.
- Felügyelő úr? - kérdezte kíváncsian.
- Tudja, amikor elvégeztem az egyetemet nagyon szerettem volna már munkába állni. Akkoriban a CLS-nél dolgoztam, ott helyezkedtem el, főleg írászszakértői munkáim voltak. Elég sok haláleset történt, de rájöttem, hogy minél szorgalmasabbak vagyunk, annál több életet menthetünk meg. Minél hamarabb elemzek ki egy levelet, egy rajzot, egy nyomtatványt, annál hamarabb jutunk eredményre és előzhetünk meg egy újabb gyilkosságot.
Láttam, hogy a férfiú kellő érdeklődéssel hallgat, így folytattam is.
- Néha szükséges túlórázni, ha a legjobb eredményeket akarjuk. Én nem azért vagyok most itt, sőt, nem is azért maradok esetleg órákkal tovább, mert nem akarok pihenni. Pihenni mindenkinek kell. De már megöltek három fiatal lányt és szeretnék minél többre jutni. Átnézni az aktát, a rendszerbe bevitt helyszínelői és szakértői adatokat. Ahhoz pedig idő kell. Én megadom ezt az időt, mert talán megmenthetek vele egy életet, megelőzhetünk egy negyedik gyilkosságot.
A nyomozó bólintott.
- Megértettem.
Ismét végig mértem. Tudni akartam aggódik-e még értem, de mintha megenyhültek volna a vonásai.
- Szeretné, ha segítenék? Mondja, miben tudok és itt maradok magával?
Legbelül elgondolkodtam, ám végül leintettem őt.
- Pihenjen Rupert, holnap sok dolga lesz magának is.

Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, hogy Rupert távozott a többi nyomozó után, de hamarosan már a takarítónőt láttam meg az ajtóban, aki türelmetlenül kopogott be hozzám, végül pedig akadékoskodó, lekezelő hangon morgott felém.
- Maga ma is itt akar aludni?
Felnéztem a takarítónőre. Mogorva, ápolatlan hajú, öreg ruhákat viselő házsártos nő volt. Láthatóan bal lábbal jött ma be dolgozni.
- Kéne már magának egy határozott, fiatal hölgy, aki hazacsalogatná végre. így nem lehet dolgozni!
- Adjon még öt percet és bejöhet.
Összepakoltam, kikapcsoltam a gépet a mentések után, majd vállamra vettem oldaltáskámat és elhagytam az irodát.
- Ezúttal alaposabban seperjen. A múltkor is ott hagyta a sarokban a koszt. És most az asztalomat is takarítsa le tisztítószerrel.
A nő morgott valamit az orra alatt, én pedig a parkolóig meg sem álltam. Nem is nagyon lett volna ki miatt, hiszen ilyenkor már csak az éjszakai műszak van benn és maximum még azok, akik hozzám hasonló megszállottak. Fejben már tervezgettem is miket kéne csinálni, ha megkezdődik újra a műszak és milyen feladatokat kell adnom az embereimnek. Na meg, hogy miket kéne megbeszélnem Killiannel.
Egy kisboltba mentem, ahol vettem egy üveg tejet, majd kiültem a Riverside Parkba egy padra, melytől nem messze lámpa is világított a fejem felett. Figyelmemet a Hudson folyóra irányítottam, miközben ittam egy kortyot a tejből, végül pedig elővettem a mobilomat és megnéztem rajta az időjárás jelentést, mi várható a napokba. Esőmentes napok lesznek, közepes hőmérséklettel.
Hamarosan egy nő ült le mellém.
- Sejtettem, hogy itt leszel. Mennyi kávét ittál, hogy nem tudsz aludni?
A vörös hajú, középkorú nőre emeltem vesébe látó pillantásom.
- Azon tűnődöm, hogy ha Clementine a halála előtt 16:20-kor a Brooklyn-i Sey Caffee-ban volt a barátaival, elvileg 17:00-ig, azaz zárásig biztosan ott voltak, ugyanis a lányért egy fiú, Greg Pool jött volna kocsival, akkor miképp találhatták meg a holttestet 17:20-kor a Queens Village-i vasútállomáson?
A nő elgondolkodva hallgatott, majd kitárta felém kezét, majd egy távolban parkoló kocsi felé intett.
- Autóval vitték oda.
- Nem. Ellenőriztem. Az I-495-ön át is negyven perc az út autóval. A legjobb esetben is biztosan harminc percbe bele telik, ráadásul a boncolás szerint akkor már negyed órája halott volt. Hazudnak, Hester! Beszéltem Greg Poolal, valóban meg volt beszélve a találkozó oda, ahová a barátok mondták. Sajnos a Sey Caffee kamerái aznap üzemen kívül voltak, a környéken pedig szintén voltak gondok, több térfigyelőt is átcseréltek, mert megrongálták őket, így akkor pont semmi nem üzmelet. Nem tudunk mihez nyúlni. Annyi biztos, hogy Clementine aznap 16: 30-kor már biztosan nem tartózkodott a Sey Caffeeban. Már ha egyáltalán megjelent ott. Csak azt nem értem miért hazudnak a barátai. Miért fedezik? Hol volt és mit csinált, ami annyira titkos, hogy nem mondják el még annak ellenére sem, hogy megölték őt? Az adatok önmagukért beszélnek. Ha figyelembe vesszük a távolságot és a halál beálltát, Clementinet minden bizonnyal 16:30 körül kellett megölni, hogy 17:20-kor már rá lehetett találni a holttestére. Ez nem zárja ki, hogy 16:20-kor nem volt ott a Sey Caffeeban, de azt igen, hogy zárásig ott is maradt. Márpedig Lucy és Anderson ezt állítják, ami nyilvánvalóan hazugság. A legvalószínűbb, hogy aznap Clementine Bluebell nem járt abban a kávézóban. A gyilkossal volt helyette.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon részletes és mondhatni szemtelenül őszinte jellemzést olvashattam a karakteredről, aminek köszönhetően sikerült megismerni őt. Azt hiszem, hogy nem mondok újat azzal, hogy lenyűgöző az elhivatottsága mint a munkája, mint a nymozásokkal kapcsolatban. Megnyugtató a tudat, hogy vannak közöttünk ilyen szorgalmas nyomozók is, akik nem kímélik saját magukat a nemesebb cél érdekében. Igazán éles eszű férfi, jó meglátásokkal, mondhatni már kissé megszállott, de úgy tűnik, hogy ezek a tulajdonségok kellenek ahhoz, hogy mozgatórugóként hassan rád.
Azért ne felejtsd el a saját szavaidat, hogy bizony pihenni mindenkinek kell, mert észre sem veszed a kimerültséged magadon csak amikor már túlságosan késő. A megfelelő hatékonysághoz fontos, hogy kipihend magad
Remélem, hogy sikerül megállítani azt az ámokfutót, aki most éppen fiatal nőket gyilkol egymás után, remélem, hogy az ügybe fektetett munka és energia meghozza a gyümölcsét
Színt és rangot admin ad majd, de addig is foglalózz és utána mehetsz is, hogy minél több rosszfiút zárj rácsok mögé.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!