Terry életét átszövi a rejtély, a misztikum, a tudás utáni szomj, a rejtélyek iránti vágy. Fiatal korában detektív és misztikus regényeken nevelkedett, ahogy nőtt, úgy keveredett ő is furcsa esetekbe és kezdett el bűnügyi regényeket falni.
Tizen-huszonéves korát a tanulásnak szentelte, annak, hogy minél több információt magába szívjon. Egyaránt lelkesedett a bölcsészet, a teológia és a reál tudományok iránt, bár utóbbit hamar elhagyta és az irodalom, történelem, jog és a keleti vallások felé fordult. A Harvard egyetem történelem-irodalom tudományi karán tanult, majd kiutazott Bhutánba, hogy egy lámakolostorban meditációt, jógát tanuljon, megismerkedjen a keleti nyelvekkel és a buddhista vallással.
Néhány kinn töltött év után hazatért, Oregonba, majd újra beiratkozott a Harvard Egyetemre, hogy pszichológia diplomát szerezzen, majd tanulmányai után az FBI-nál kezdett dolgozni.

A külső szemlélők számára kissé elvarázsoltnak tűnik. Sokat mosolyog, örökké vidám, tele életkedvvel, életigenléssel, hosszú perceket képes eltölteni egy kávé és egy pite, vagy fánk társaságában; hisz az emberek alapvető jóságában, gyakran beszél a buddhizmusról, meditációról, emberi személyiségekről, továbbá furcsa mód kisgyermekkora óta egy diktafonba beszél.
Naiv, ami egyre csak romlik nála. Az elmúlt években fokozatosan kezdett megzakkanni és nem mindig áll a valóság talaján. Gyakran színészkedik az embereknek, sose lehet tudni éppen mit gondol igazából, mert azt jól leplezi. Vannak élethazugságai, amiket ő maga is elhisz.
Könnyen teremt kapcsolatokat, szerez barátokat, de ellenségeket is, akiket ő szintén barátnak hisz. Megbízható megjelenése, angyali vonásai, kisfiús bája, magas intelligenciája, széles ismeretköre könnyen segítik hozzá, hogy a legtöbb ember számára jó beszédpartner, kellemes társaság lehessen, bár elképesztő optimizmusa és naivitása néha bicskanyitogató.

Mindig rendkívül illedelmes, barátságos, különösen békés, művelt társaság, aki számára élvezet emberek között lenni, élvezet számára a kapcsolatépítés. Nem esik nehezére kezdeményezni, vagy becsatlakozni egy már meglévő beszélgetésbe.
Életét áthatja a buddhista vallás, a tanok, a meditáció és a keleti gyakorlatok. A modern pszichiátriai és a klasszikus Buddhista tanok vezetik életét, noha ezeknek ötvözete nem kicsit teszik őt zakkanttá is, az utóbbi években pedig eluralkodott rajta a spiritualitás és az elvakult, naiv, optimizmus, amiknek hála sorozatos hibákat követett el az életében, de ezeket nem veszi tudomásul. Nincs rálátása magára. A maga módján lágy, megnyugtató, könnyed személy, akinek minden furcsasága ellenére szívesen élvezi a társaságát az ember. Általában.

Nem egy anyagias, nagy lábon élő, költekező személy. Sosem fordított pénzt drága ruhákra, drága telefonokra, további giccses, nem túl fontos dolgokra. Sosem volt igénye a nagy házra, luxus kocsira, nagy márkákra. Távol áll tőle az anyagiasság. A legnagyobb luxus, amire költeni szokott az a sütemény, a kávé és az, hogy vendéglőkben szokott enni, de ott is egyszerű ételeket, semmi flancolás. Az autója is apja által ráhagyott öröksége, egy '81-es Dodge Diplomat. Még azt sem ő vette magának. Viszont nagyon szereti, vigyáz rá és ha teheti, akkor néha költ rá, hogy minél időtállóbb legyen.
Nem sóher, félre értés ne essék, csak ő megtanulta azt, hogy nem érdemes. Volna miből, de nem teszi, mert nem az teszi boldoggá. Nem a pénz, a drága dolgok, a költekezés teszi boldoggá, hanem az emberek szeretete, a természet szeretete, önmaga és a világ megismerése és mások megsegítése, mások szeretete, akik jó esetben viszont szeretik őt.
Helfer szindrómás, azaz kényszeres, patológiás segítő.

A magánéletében gátlásos személy, bár nem áll tőle távol a visszafogott kísérletezgetés, kalandozgatás észszerű keretek között. Nem szeret sem másokat, sem önmagát megbotránkoztatni, így óvatos szokott lenni mit enged meg magának, mit nem.
Szokott buddhista szertartásokat, gyakorlatokat tartani, mantrákat énekelni, mudrákat használni és folyékonyan beszél tibetiül, indiaiul is.
Az évek során megtanult anyanyelve mellett franciául, spanyolul és németül is.

A korábban említett diktafont édesanyjától kapta tizedik születésnapjára. Persze az már rég nincs meg, ám a kazetták igen. Az évek során több diktafonja volt, de az elsőt édesanyjától kapta, utána mikor az egyik elromlott, mindig beszerzett egy újat. Élete, mindennapjai szerves részét képezi, hogy sok mindent felmondd rá. A mindennapjai fontosabb pontjait, mozzanatait. Egy-egy beszélgetés részletét. Nyomozási adatokat, részleteket. De nem ritka, ha érzéseit is felbeszéli rá.
Érzéseit, érzelmeit, gondolatait felvállalja, de vannak olyan dolgok, amiket még ő sem mondd ki hús-vér embereknek, ezeket a diktafonnak, vagy szobroknak beszéli el.

Az FBI-nál betöltött szerepét tekintve sorozatgyilkosokra specializálódott nyomozó, ami furcsa választás lehet egy olyan személynek, mint ő, de nagyon jól boldogul. Jó észjárása van, jó érzéke van hozzá. Azaz volt, amíg még jobban meg nem zakkant és el nem bocsátották.
Munkája során a személyisége igazán nagy segítség volt, hiszen a gyászoló, elkeseredett emberek számára megnyugvást tudott nyújtani. Az emberek úgy nyilatkoznak róla, mintha egy angyal lett volna a közelükben.
Ez nem véletlen, hiszen a kisugárzása is angyali. Tiszta, ragyogó, makulátlan, életteli, akinek kézzel tapintható a lelki békéje. Szinte sugárzik elméjéből és lelkéből a tisztaság fénye.
Egyfajta varázslatos aura lengi körbe.
Olyan ember, akinek már a pillantása, a mosolya, a léptei is tükröznek egyfajta megvilágosultságot.

A mahájána buddhizmus követője, a mahájána iskolához tartozik. A New York-i mahájána templom látogatója és sűrűn megfordul a templomhoz tartozó Kadampa Meditációs Központban is.
Nem egy hittérítő, tehát senkit nem próbál meg beszervezni, vagy agitálni, hogy csatlakozzon az ő vallásához. Nem is igazán szól meg senkit azért, ha nem olyan életvitelt él, amilyet a tan előírna. Békésen él a többi ember között, tiszteletben tartva az ő vallásukat, ő életmódjukat. Persze csak egy bizonyos pontig.
Nem teljesen elfogult, hiszen számára sem csak a vallás létezik. Épp úgy hisz a fizika, a természet törvényeiben, az evolúcióban, mint a keleti hitvilág dolgaiban.
Ha valakinek segítségre van szüksége, szeretne beszélni egy jót, megnyugvást keres, vagy bármi, akkor Ő biztosan ott lesz és segítő kezet nyújt. Az ő vállán bárki sírhat, az ő tanácsát bárki kikérheti, bárki fordulhat hozzá a problémáival, ő szívesen segít, meghallgat, vígaszt nyújt és mindent diszkréten kezel.

Salem, 1988. Január 26.
Ezen a napon született meg Terry Scott, a New York-i FBI legkülöncebb, legfurcsább, de mégis legangyalibb, egyik legjobb nyomozója.
Pontosabban addig, amíg fel nem függesztették, amiért egy gyilkost rejtegetett, akibe ráadásul bele is szeretett...

Szülei, James Scott és Jane Lawson egyszerű emberek voltak. James gyári munkás volt, a Dodge autógyár egyik járműösszeszerelője és egyben a város egyik maszek autószerelője, Jane pedig középiskolai történelem tanárnő volt.
Terry már gyerekként békés, életvidám, intelligens, tudásra szomjazó volt. Nagy jövő előtt állt. A természet nagy kedvelőjeként családjával gyakran jártak ki az erdőbe, parkokba, tavakhoz, de azt sem bánta, ha a szerelő műhelyben kellett töltenie idejét apjával.
Mindig is vonzották a tudományok, bár kezdetben nem tudta mi érdekli igazán. Belekapott mindenbe: fizika, matematika, történelem, idegen nyelv, biológia, teológia, minden, ami csak létezett, de mire megérett az egyetemre, már tudta mit akar. Irodalom-történelem szakra iratkozott. Legjobban a bölcsészet érdekelte, az irányba ment.
A történelem mindig is nagyon közel állt hozzá, már csak anyja révén is, ahogy az irodalom is. A könyvtárak és múzeumok nagy, rendszeres látogatója volt. Közel áll hozzá a költészet, a szépirodalom, szerette megismerni a múltat, mivel csak az segíthette hozzá a jelen és a jövő megértéséhez, megismeréséhez. Mindig rengeteg időt szánt arra, hogy a múlttal foglalkozzon, kapcsolatokat keressen, levezessen esemény-sorozatokat. Mi miért történt, mi vezetett odáig, hol volt a kiindulópont, mi történt akkor és mihez vezetett.

Vallás szempontjából a család nem tartozott sehová, a szülők hivatalosan pogányok voltak, de a kereszténységgel szimpatizáltak, ám Terry igen hamar megismerkedett a távolkeleti hitvilággal, a buddhizmussal, lélekvándorlással, a karmával, szertartásokkal. Kezdetben csak otthon tanult, olvasott, videókat keresett, oktatóanyagokat.
Úgy érezte a buddhizmus az a vallás, mely az ő életfelfogásának a legjobban megfelel. Egy idő után nem érte be azzal, hogy csak úgy otthon magának tanul, ezért a diplomaosztó után kiutazott Bhutánba, Punakha-ba, ahol belépett a Punakha Dzong kolostor szerzetesrendjébe, ahol abban a szerencsés megtiszteltetésben részesült, hogy megnézhette Bhután királyának Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk házasságát is, amit a templomban tartottak és egyben meg is tudta őt ismerni.
Szívéhez nőtt a Bhutáni élet, az a fajta légkör, amit ott talált. A király valóban mesés, boldog, békés országot ural. Az emberek kedvesek, közvetlenek, boldogok, együttérzők. Namgyal Vangcsuk ugyanis egy dolgot tart mindig szemelőtt. A Nemzeti Összboldogságot. Ez persze korlátokkal jár, Bhutánban sok mindent tilos volt, sok minden cenzúrázva, szankcionálva volt, de senki nem panaszkodott, senki nem volt frusztrált, boldogtalan.
Egyszer azonban neki is haza kellett mennie.

A keleten töltött évei után új világszemlélettel visszatért New Yorkba, ahol ismét be ült az egyetem padjába. A Harvard egyetem már adott neki egy diplomát, de ő nekivágott a pszichológia szaknak, hogy megszerezze második diplomáját.
Tanulmányai közben elhunytak szüle is, akiket egyetlen hozzátartozójukként ő temettetett el buddhista szertartás szerint.
Vallásossága miatt ő egészen más szemmel nézte a világot, emiatt a pszichológiai tanulmányai is egészen egyedi képet festettek számára. Elkezdte felépíteni saját képét, saját nézeteit, melyeket a mahájána buddhizmus és a modern pszichológia tanaiból rakott össze. Elég elborult, de számára működőképes világképet kapott.

Tanulmányai lezártával állás után kellett néznie, hiszen az örökség vészesen fogyott. Szülei hagytak rá pénzt, értékeket, de ebből sokat költött az egyetemi tanulmányaira, megélhetésére, így nem engedhette meg magának, hogy csak éljen. De nem is akart csak tengeni.
Gyermekkori álmát akarta megvalósítani, nyomozó akart lenni. Jelentkezett az FBI-hoz, ahová hosszú procedúrák után, de felvették. Nem akarták, de kiharcolta magának. Szkeptikusak voltak vele, ám Terry tudta, hogy neki ott a helye, tudta, hogy képes lesz bizonyítani, meg fogja állni a helyét. Ez így is lett.
Egy különc, vallásos, de jól teljesítő FBI ügynök vált belőle.


1999. 12. Január 26.
Terry tizenegyedik születésnapja, melyre megkapta élete első diktafonját, mely végig kísérte életét.

A diktafon élete szerves része lett, melyet gyakran használt, hogy felmondjon rá fontos dolgokat. Dátumokat, életeseményeket, gondolatokat, érzéseket, manapság pedig a nyomozás részleteit is.
Jelenlegi diktafonja nem az, amit születésnapjára kapott, bár emléknek még megvan. Több is volt már neki, hiszen ezek hajlamosak elromlani, elhasználódni, eltörni, így cserélni kell őket, újakat venni.
De mai napig van neki egy, amit napi rendszerességgel használ, rábeszél, visszahallgat, a kazettákat pedig megőrzi. Még a legelső kazetta is megvan neki az ominózus születésnap óta.

Életét teljes békességben, szeretetben és együttérzésben éli, káros szenvedélyek és nagyravágyás nélkül. Mindig az a fajta ember volt, aki értékeli az élet apró örömeit. A napsütés, a felhőtlen ég, egy kis nyári eső, a madárcsicsergés, az év első hóesése, egy szép lepke, a doromboló macska, ha kap valami apróságot önzetlen emberektől. Sosem vágyott többre, nagy dolgokra.
Lassú, kimért, mely az egész életét áthatja. Sosem kapkod. Ha kell húsz percig iszik egy kávét, fél óráig eszik egy pitét, lassan, átéléssel sétál a környezetében, mindent alaposan megszemlél, megcsodál. Van, hogy elvonja a figyelmét egy szépen gondozott fa, egy virág, egy kiskutya, amit meg kell simogatnia. Határozottan elvarázsolt lény, aki képtelen a kapkodásra.
Nem úgy nevelkedett, sosem kellett sietnie, sosem kellett hanyagnak lennie. A kolostorban belé nevelték azt is, hogy pontosnak, maximalistának kell lennie. Az ott tanult gyakorlatait a mai napig alkalmazza, esti rutinnak egy kis szamatha, vipasszaná.
A keleti gondolkodás máig befolyásolja életét, de sosem az ő kárára.
Igaz, a lassúság, alaposság és megfontoltság a nyomozásait is körbe öleli, de ez még sosem okozott gondot neki, vagy a vezetőségnek.

A külső szemlélők számára nem csak elvarázsolt, hanem kissé esetlen is. Gyakran keveredik kínos helyzetekbe, ráadásul mindig sikerül megtalálnia a furcsa embereket, furcsa társaságokat. Különleges képessége van rá, hogy körülötte mindig zsong az élet, mindig van élet, hangulat, ugyanakkor mindig elő kerülnek titkok is.
Titkok, amiket az emberek megpróbálnak elfedni, de Terry jelenléte valahogy megindítja az eseményeket, a rejtélyek felfedezését, a környezete elkezdi megmutatni igazi arcát.
Az emberek gyakran nyílnak meg neki, amit megbízható, angyali megjelenésének köszönhet, de mivel diszkrét, lehet rá számítani, hogy sose beszél ki semmit, ráadásul remek gyóntató is. Megértő, jólelkű ember, akinek bátran elmondhatjuk bűneinket, biztos segítő kezekre lelünk.

2024. Jan. 10.
Elbocsátása.

Terry karrierje igen csak nagy zuhanó repülést vett az utóbbi években. Az elméje egyre inkább kezdett megbomlani és már képtelen volt meglátni a rosszat. Egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy vannak bűnös emberek, gonoszság és más rossz dolgok. Legutolsó komoly ügyében, amikor egy sorozat, illetve tömeggyilkos után kellett nyomoznia saját oldalából szinte barátságot kötött a feltételezett gyilkossal, ám a pontot az Í-re később az tette fel, hogy megmentett egy ámokfutó, skizofrén gyilkost a rendőrök elől és otthonában rejtegette. Ha mindez nem lenne elég, még szerelmes is lett a gyilkosba, Oakleybe és fejébe vette, hogy segít rajta.
Terryt végül Dr. Joseph Brewster leplezte le, ami a munkájába került.
A megbolondult ex-FBI-os végül egy Isten háta mögötti Brooklyni büntető táborba került, ahol feladata, hogy a felfüggesztett börtönbüntetést, illetve a közmunkára ítélt elítéltekkel foglalkozzon, illetve segítsen nekik a jó útra térni.
De vajon mit ér egy ilyen helyen az, aki nem ismeri el a bűn és a gonosz fogalmát?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt hiszem senki nem mondhatja neked, hogy unalmas, mindennapi életet élsz. Nagyon tetszik, hogy a személyiséged ennyire különböző részleteit mutattad meg nekünk. A magánéletben nyugalmat és spiritualitást kereső ember, aki a munkájában elhivatott és nap mint nap kegyetlen gyilkosokat üldöz, hogy a világ egy kicsit jobb hely legyen. A munkádat tekintve tényleg szükséged van arra, hogy meg tudj békélni saját magaddal, le tudj nyugodni és átértékelni az életet, mert az FBI nap mint nap új próbatétel elé állít. Nagyon lenyügöző a kitartásod, ami már egész kisgyerek korod óta az életed része, ennek a tulajdonságnak köszönhető, hogy sikerült megvalósítani a kiskori álmodat és nyomozó vált belőled.
Színt és rangot admintól kapsz majd, de addig is foglalózz és mehetsz is újabb büntényeket felderíteni.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!