Cher & Marco

Take me through the night, fall into the dark side

Kissé ingatag lábakon, kacsázva érkezem meg az egyik brooklyni szórakozóhely bejáratához, ahol kivételesen kivárom a soromat, mert nem jelent sok embert, csupán öten vannak előttem. A barátaimat az előző helyen elhagytam valahol és mivel ott unalmas volt a buli, így úgy gondoltam, átkóválygok pár hellyel arrébb. A telefonom nyomkodva néhány postnál megállok és megjegyzéseket teszek erre-arra, majd mikor sorra kerülök és hirtelen pillantok fel, megszédülök és ha az őr nem fog meg, akkor szépen a földön kötöttem volna ki. A tekintetem találkozik az övével és már akkor nem sejtek túl sok jót.
- Sajnálom kisasszony, de ilyen állapotban nem engedhetem be – mondja a szemem közé, de én kettőt látok belőle, így nagyot pislogok.
- Mi? Milyen... állapotban? – kérdezem és kirántom a kezem a szorításából. – Azt hiszi, hogy nem vagyok józan? Nyugodtan küldjön végig egy vonalon, ha akar, higgy el, egy fél centi... eltérés sem lesz – mondom kicsit artikulálatlanul a szeme közé egy kacér mosollyal az arcomon.
- Ugyan már aranyom, hát kettőig nem lát. Nézze, hányat mutatok? – kérdezi, én pedig hunyorogva meredek az ujjaira. Négyet. Kettőt. Vagy hármat?
- Jól van akkor menjen a francba. Legyen meg a mai napra az öröme – húzom fel az orrom és egy undok arckifejezéssel állok arrébb. Még ekkora parasztot. Pedig én teljesen józan vagyok. Óvatos léptekkel indulok el arrébb, hogy majd bepróbálkozom a következő szórakozóhelyen. Nem szokott ezzel probléma lenni, nem nézek ki pedig szarul, csak valószínűleg az volt a baj, hogy a szemembe nézett és a pupilláim nem éppen normális méretűek. Itt lehetett a hiba, de nem is érdekel. Idióta barom.
Az út szélén lépkedve hallom, ahogy páran kifütyülnek a kocsikból, de meg sem fordulok rá, nem érdekel most senki és semmi, csak táncolni akarok és kész. Ez minden vágyam most.
Hallom, ahogy egy kocsi lassít mellettem, de nem nézek oldalra, mert biztos vagyok benne, hogy megint egy hülyegyerek, aki fel akar szedni. Nem vagyok ma vevő rájuk, mint mondtam, csakis bulizni akarok. Nem nézek oldalra, mígnem hallom, hogy megáll a kocsi és akkor aztán kénytelen vagyok odanézni, mert valaki odaszól egy „Hé!”-vel.
- Mi van? – fordulok meg, hiszen nem ismerem a pasast, de csak akkor veszem észre, hogy egy fekete limó van mögötte. Mi a...
- Uhh, biztos, hogy nekem akartál szólni? – nevetek fel és közben hátrafelé haladok, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy rossz embert szólított meg.
- Ha te vagy Cherry Sullivan, akkor igen. Szállj be hátra – mondja, aztán én is megtorpanok. Jobb kezemmel magamra mutatok, mert nem igazán tudom elképzelni, hogy mégis mit akarhat tőlem és miért kellene nekem beszállni egy limuzinba egy tök ismeretlenhez.
- Én? Szerintem ez valami tévedés lesz – mosolyodom el, tényleg halvány lila gőzöm sincs, mi van. – Az olasz maffia keres vagy mi? – nevetek fel. - Na, jól van, legyen. - modnom,  aztán ahogy megközelítem a hátsóajtót rögtön be is pattanok, ahogy kinyitja, hisz vagyok olyan részeg és meggondolatlan. Rég ültem már limuzinban, volt idő, amikor még apámnak is volt –ma már inkább hasonló kaliberű, de nem ilyen oltári feltűnő kocsikkal furikázik-. Leengedem rögtön az ablakot, mert itt olyan rohadt meleg van, hogy mindjárt megsülök, és miután észreveszem, hogy elhaladunk az előbbi szórakozóhely felé, elmosolyodom és kihajolok az ablakon.
- Kapd be, seggfej! – mutatok ki, majd halkan nevetve ülök vissza, és hirtelen csak akkor pillantom csak meg a túl oldalon ülő férfit a félhomályban.
- Jóságos ég! Normális vagy? Baromira megijedtem – kapok a mellkasomhoz, és hunyorogva szemlélni kezdem a pasit. Nincsenek jó sejtéseim.

fall into the dark side

Cherry & Marco

A legtöbb gondom általában abból adódik, hogy a kis dílerkéim olykor azt hiszik, hogy önkényesen osztogathatják a drogomat és nem értik, hogy az, mikor valaki a két szép szeméért kap cuccot "most nem tudok fizetni" jeligével, az bizony rám is rossz fényt vet. Furcsa mód viszont nem egyszer volt már rá példa, hogy mikor ezek az egyének kissé meg lettek szorongatva vagy épp zsarolva, egész jó kis hasznom lett végül belőlük. Végtére is a hatalom még akkor is az én kezemben marad, ha a zöldhasú nem is virít a széfemben, mert tartoznak nekem én pedig könyörtelenül behajtom a tartozásokat. Így fair. Aki pedig függ a szertől, az függ tőlem is, így aztán akaratlanul is az adósom lesz. Csodálatos kis dolog ez, nem?
Az az adósom viszont, akit legutóbb Pablo említett, meglehetősen felkelti az érdeklődésemet, hiszen történetesen ismerem az apját. Mr. Sullivan nem egy csóró fazon, voltak már közös ügyeink és előfordult már az is, hogy szükségem volt a szakmai ismereteire. De mégis, hogy a fenébe lehet, hogy egy ilyen pénzeszsák lánya tartozik nekem? Esetleg apuci megvonta tőle az anyagi támogatást vagy talán nincsenek jóban? Netán, fogalma sincs róla, hogy az édes pici kislánya miket csinál? Ez lenne a legjobb verzió, mert akkor máris lenne valami, amivel a markomban tarthatnám. Szemét dolog az árulkodás, de néha akár hasznos is lehet. Végtére is, nekem az a lényeg, hogy vagy pénzt kapjak, vagy esetleg ledolgoztassam a drog árát, ahogy nők esetében ez elő szokott igen sűrűn fordulni. Sok lány megfordult már a klubbom színpadán éppen azért, mert másképp nem tudta kifizetni a számára létfontosságú anyagot. Talán, ezt a bizonyos Cherrykét is muszáj leszek az egyik fémcső mellé állíttatni.
-Kocsikázzunk egyet, Pablo.- pillantok az egyetlen értelmesnek nevezhető emberemre, aki épp az imént sétált be az irodám ajtaján és fél füllel ugyan, de hallottam, hogy valami srácról beszélt, aki verekedésbe kezdett a barátnője miatt, akiről nem is sejtette, hogy itt táncol, de esküszöm, rohadtul nem tudok az ilyesmire odafigyelni. A lényeg, hogy ki lett dobva az ajtón, a csaj az öltözőben zokog, nekem meg tele a tököm a hülye emberekkel és egy kis szórakozásra vágyom.
-Melyik autót hozassam elő?- vonja össze szemöldökét kíváncsian, mert úgy sejtem fogalma sincs arról, mégis mire készülhetek, míg nem hallja a gyors telefonbeszélgetésemet Miss Sullivan dílerével. Pillanatok alatt megtudom, hogy milyen helyeken szokott megfordulni vagy, hogy egyáltalán hol szokta az anyagot venni, így az úti célunkra is hamar fény derül, vagy legalábbis a környékre, ahol érdemes keresni. Még egy csinos kis fotót is küld át nekem a lányról, ami ennek a szuper facebooknak nevezett szarságnak köszönhető, hiszen ott mindenkit meg lehet találni.
-A limuzint.- közlöm szűkszavúan, majd eltüntetem a poharam aljában tengődő kevéske whiskyt, miközben az irodám üveg falán át a lent bulizó tömeget kémlelem. Mindig elkönyvelem magamban, milyen remek ötlet volt részemről, hogy megvettem ezt a kócerájt és klubbot csináltam belőle. Egy kis stílusérzék, némi hozzáértés és máris dől a lé a sok gazdag, nőkre vagy épp bulizásra kiéhezett baromtól. Na de ráérek még vállon veregetni magam. Előbb be kell hajtanom egy kis pénzt azon a fruskán.
Belebújok a zakómba, miután a poharamtól megszabadulok és magabiztos léptekkel elindulok az ajtó irányába. Két bejárat is van az irodámhoz, mivel szeretek alaposan felkészülni. Az egyik egy lépcső, ami a fél szinttel lentebbi VIP galériához vezet, onnan pedig folytathatom utamat adott esetben a földszinten lévő táncoló tömeg közé. Ezt az utat akkor szoktam választani, ha épp kedvem támad a rivaldafényben tündökölni, de most nem ez a helyzet, így inkább jobbra indulok tovább a lifthez. Ez a szolidabb, nyugodtabb útvonal, ahol az ügyfeleimet vagy épp a privát vendégeimet szoktam fogadni, de erre szoktam jönni akkor is, ha a lehető leggyorsabban -elkerülve a nők hadait- akarok távozni, mint most. Azonnal a mélygarázsba juthatok, minek köszönhetően nem egész két perc múlva már a kedvenc limuzinomban ülhetek és ismét a legfinomabb whiskyt kortyolgathatom. A sofőr már tudja, mi az úti cél, ráadásul Pablo is a kocsiban van, hogy segítsen beazonosítani a hölgyet de, mintha az ég is mellettünk állna, már az első helyet elhagyva kiszúrja a keresett személyt.
Kíváncsian pillantok ki a sötétített üvegen, majd mutató ujjam az ajkamhoz préselem és elgondolkodva figyelem, ahogy meglehetősen minimális magabiztosságal tipeg a járdán Julian Sullivan kislánya. Oké, igazából annyira nem is kislány, mert az alkata inkább egy érett nő benyomását kelti, ráadásul nem is akármilyen alkatról beszélünk. Ördögi vigyor kúszik ajkaimra, mert már most kezd körvonalazódni előttem, miféle melóval is fogja ő nekem ledolgozni a tartozását. De ne szaladjunk azért ennyire előre!
Egy aprócska mozdulattal jelzem a sofőrnek, hogy álljon meg, Pablo pedig már ki is száll a limuzinból, hogy igazi úriember módjára, egy "Hé" kíséretében megszólítsa a kisasszonyt, aki, mintha ez egészen megszokott lenne számára, azonnal megáll.
A párbeszédet tisztán hallom, jót is mosolygok rajta, mert nem igazán szoktak az emberek így reagálni, ha egy limuzin megáll mellettük és közlik, hogy csüccsenj be. Nem beszélve arról, mennyire sikerül a hölgynek beletrafálnia az olasz maffiás feltevésével...
Pablo a hátsó ajtót tartja és komoly ábrázattal várja, hogy a lány végre beszálljon, de miután a türelme máris kezd fogytán lenni, egy erélyes "befelé" felszólítással megsürgeti az ügyet, én pedig csendben és égető kíváncsisággal figyelem, ahogy a csinos útitársam végre beteszi formás hátsóját a bőr ülésre.
Nem veszi észre, hogy ott ülök vele szemben, nekem pedig eszem ágában sincs megzavarni a műsort, hiszen nem elég, hogy azonnal az ablakot húzza lefelé, még igen erotikus pózban ki is kiabál azon az egyik klubb kidobójának. Mókás lány, ezt aláírom, mert a szám, már megint vigyorra áll tőle, immár másodjára. Nem tudom mit gondolhat, miért jött érte ez a limuzin, de körbe se pillant, hogy nem-e van rajta kívül más is a kocsiban, holott nekem ez lenne az első, ha a helyében lennék. Na de azért végül nagy nehezen kapcsol és észre vesz. Szavai hallatán nem kicsit elcsodálkozok, hiszen nem nagyon szoktak így rám rivallni, de nyugodt maradok, mert a jó kedvemet még ez sem ronthatja most el. Fogalma sincs, hogy ki ül vele szemben és nekem ez így jó is.
-Tudtommal semmi probléma az elmeállapotommal, de elnézését kérem, kisasszony. Nem akartam megijeszteni.- kezdek bele a tőlem megszokott stílusban és hanglejtéssel, hiszen mi okom lenne dühösen dörmögni? Mindig nyájas és túlon túl kedves vagyok. Utálok ordibálni és, ha már választhatok, inkább azzal igyekszem halálra rémíteni az embereket, hogy úgy vigyorgok folyton, mint egy pszichopata.
-Sajnálom, hogy így megleptem Miss Sullivan, de lenne némi megbeszélni valónk. Remélem, tud rám szánni egy kis időt.- folytatom nyájasan, hiszen nem akarom én se halálra ijeszteni, se elbaszni már előre a lehetőségemet arra, hogy a kis játékszerem lehessen. Bár tekintve, hogy teljesen részeg a leányzó, nem hiszem, hogy nagyon meg kellene erőltetnem magam.
-Nyugodjon meg, nem itt fogunk beszélni, szóval élvezze csak az utazást. Esetleg kér egy kis pezsgőt vagy valami erősebbet? Az irodámig még van bő húsz percünk...- vigyorodok el, mert van egy olyan érzésem, hogy igen kellemes éjszaka elébe nézünk és, ha jól keverem a lapjaimat, sokkal de sokkal jobban járhatok, mint terveztem.

Cher & Marco

Take me through the night, fall into the dark side

Nyilván elég nagy hülye vagyok ahhoz, hogy mindenféle komolyabb kérdés nélkül bepattanjak a limuzinba. Nem tudom, ki küldte vagy miért és hova visz, de a bennem lévő alkoholszintnek köszönhetően nem is igazán érdekel. Azért a lehetőséget, hogy bemutassak az őrnek, nem hagyom ki, mikor viszont visszaülök és a limuzin túloldalában megpillantok egy alakot, akkor komolyan majdnem megáll a szívem is. A kurva életbe. A következő sokk pedig akkor ér, mikor megszólal és olyan hivatalos hangnemben beszél, hogy az arcomra érdekes ábrázat ülhet ki.
- Hát pedig elég rendesen sikerült – forgatom a szemeim. A jobbom végigsimít a szín fekete bőr ülésen, amire a számra kiül egy félmosoly. Huh, de régen ücsörögtem ilyen luxus-autóban. Pedig volt, mikor ez a mindennapjaimat tette ki. Már alig emlékszem rá.
- Nagyon hivatalos ez a hangnem Mr… - nézek fel rá érdeklődően, ahogy keresztbe teszem magam előtt a lábaim. Nem tudom, ki ez a fickó, de minden esetre elég szemrevaló. Mondjuk azért ha jobban belegondolok, nem annyira jó jel egyedül lenni ketten egy limuzin hátsó részében egy tök ismeretlen emberrel, aki ha jobban megnézem, ezzel a mosollyal kicsit félelmetesnek hat. – Mellesleg honnan ismer maga engem? – vonom össze a szemöldököm mire eljut a tudatomig, hogy épp a nevemen szólított. Hát ez kezd izgalmassá válni, komolyan. Remélem ez az ember valami jó magas adonisz –na mondjuk az a tulajdonsága valószínűleg helyben van-, aki megdob egy rakat pénzzel és azt mondja: Cherry Sullivan, itt ez a köteg zöldhasú, most már nem kell hiányt szenvedned semmiben. Persze ennek egy a tízezerhez az esélye, de azért reménykedni még lehet, nem? – És megbeszélnivalónk? Hát, ami azt illeti én nem igazán arra gondoltam, hogy beszélgetni fogunk – húzom a szám széles mosolyra és fel is nevetek kicsit. De aztán le is hervad egy pillanat alatt a mosoly az arcomról, amikor végig fut az agyamon, hogy mi van, ha ez az ember egy újabb behajtó, akit a dílerem küldött rám. Szép kis summával tartozom neki már és csak ígérgetek egy ideje. Képtelen vagyok utolérni magam pénzügyileg, szóval nagyon remélem, hogy nem épp kivégezni visznek.
- Úgy nézek én ki, mint aki szomjas? – nézek rá érdeklődően, aztán óvatosan felállok és kicsit közelebb ülök a pasihoz, hogy most már jobban szemügyre vehessem, kivel is állok szemben. – Komoly dologról lehet szó – fújom ki a levegőt határozottan, ahogy az ülésnek vetem a hátam. Csücsörítve, oldalra döntött fejjel nézem a pasast és azon gondolkodom, vajon láttam-e már valahol, mert komolyan nincs több ötletem, hogy mit akarhat tárgyalni velem ez az irodájában.
- Jó ég! – kiáltok fel, mikor lerántják előttem a függönyt. – Azt hiszem, itt valami félreértés van. Ugye nem hiszi azt, hogy hivatásos ribanc vagyok? – harapok az alsó ajkamba, mert már csak erre tudok gondolni, semmi másra. Végül is, biztos vannak olyan férfiak is, akik az út széléről vadásznak maguknak nőt mikor már nem férnek a gatyájukba. – Mert ha igen, nagyon is téved – mosolyodom el, de az agytekervényeim, amennyire képesek persze, egy pillanatra sem állnak le.
A következő pillanatban viszont már megnyalom az ajkam, mert azon kapom magam, hogy határozottan kiszáradtam, így megemelem a hátsóm és ami legelőször a kezembe akad – a pezsgő, juhú! -, ki is töltöm az első pohárba.
- Kér? – billentem felé az üveget, de a következő pillanatban a sofőr nagyot fékez, én pedig egyenesen Mr. Félelmetesmosoly ölében kötök ki, a pezsgőnek jó része pedig a ruhámon.
- Hoppá.

fall into the dark side

Cherry & Marco

Megijesztettem. Pedig, még nem is volt szándékomban. Mi lett volna, ha meg is akarom ijeszteni? Szívrohamot vagy sokkot kap itt nekem? Szimplán, csak ültem a saját autómban. Arról már nem én tehetek, hogy a hölgy nem használja azt a két szép szemét arra, amire kellene.
-Nahát, milyen faragatlan vagyok. Nem mutatkoztam be?- játszom meg magam egy negédes mosoly kíséretében, holott nagyon jól tudom, hogy nem árultam el neki a nevemet. Nem akarom, hogy idő előtt aggódni kezdjen, vagy netán azon ügyködni, hogy lógjon meg tőlem, hiszen nem tudhatom, ismeri-e a nevemet. Tudja-e, hogy az az anyag, amivel oly' szívesen kábítja magát, az én tulajdonom.
-Szólítson csak Marconak.- biccentek felé mosolyogva, miközben a whiskys poharat is megemelem. Nem szokásom bárkinek is felajánlani, hogy egyáltalán tegezzen -kivéve persze Pablo-t, akit kamasz korom óta ismerek-, de a hölgyet látván most azt hiszem, jobban tetszene, ha a formás kis ajkaival a keresztnevemet formálná meg. Mondjuk csinálhatna velük mást, szórakoztatóbbat, élvezetesebbet is, de ezzel még várok inkább. Viszont, minél többet vigyorog rám és dobálja magát itt nekem, annál inkább kezd körvonalazódni a fejemben, mire is fogom használni.
-Ismerni? Neeem, nem ismerem én kisasszony, csupán tudom a nevét. Nem találkoztunk még, de be kell valljam, izgatottan vártam, hogy alkalmam nyíljon rá.- sőt, már-már dörzsöltem a tenyeremet jó előre, mert nagy valószínűséggel nem fogja nekem kiperkálni azt az összeget, amivel tartozik, így valami más megoldást kell találnunk, ez pedig felvillanyoz.
-Hát mire gondolt, kedves? Avasson be, hátha meggondolom magam én is a betervezett programmal kapcsolatban.- vált mosolyom jóval perverzebbé és kíváncsian várom, hogy fog ebből kimászni. Ezek szerint legalábbis azt hitte, hogy el akarom vinni egy körre -ami nem lenne ellenemre-, és még így is bátorkodott beszállni az autómba?
Tekintetem szépen lassan végig futtatom rajta és elképzelve, hogy itt döngetem a limuzinban... mit ne mondjak, összefut a nyál a számban. Arra is sort keríthetünk még, hiszen Julian lánya meglehetősen kívánatos teremtés. Előbb azonban az üzletről kell beszéljek vele, így inkább a whisky segítségével kiűzöm elmémből a piszkosabb gondolatokat.
-Az igazat megvallva én inkább úgy látom, hogy cseppet sincs kitikkadva, viszont almalével nem szolgálhatok és amúgy sem árthat, ha igazán, teljesen el tud lazulni.- ördögi vigyor jelenik meg az arcomon. Ó, igen. Annál könnyebb dolgom lesz vele, hogy számomra igen kedvező üzletet tudjunk kötni. Bár kétlem, hogy ne tudnám rávenni amire akarom, ha nem lenne részeg, hiszen mindenképp jó lapok vannak a kezemben: nálam van a drog és, ha elhúzom előtte a mézes madzagot, rögtön a tenyeremből fog enni.
-Komoly, igen.- bólintok jó kedvűen, majd figyelem, ahogy valami megvilágosodás-féle suhan át tekintetét. Az viszont, amit mondd, arra késztet, hogy hangosan röhögni kezdjek. De tényleg. Jó pár pillanatig nevetek, míg végül ismét komoly tudok lenni, hogy aztán őszintén reagálhassak a feltevésére.
-Kérem, ne sértsen meg. Úgy nézek én ki, mint akinek szüksége van arra, hogy szajhákat hajkurásszon késő éjjel? A hölgyek általában házhoz jönnek, nem én futkosom értük és teljesen önszántukból látogatnak meg. Eszemben sincs ilyesmiért fizetni. Ne nevettessen.- csóválom a fejem egy-két utórengés közepette és be kell lássam, igen szórakoztató társaságot sikerült szereznem magamnak. Annak ellenére, hogy tartozik nekem, kezd szimpatikussá válni, pedig egy függőről beszélünk. Meglepne sok embert, mennyire megvetem az ilyesmit. Nem azt mondom, hogy nem próbáltam még ki, mert volt ilyen, de soha nem süllyednék odáig, hogy egy ilyen marhaság irányítsa az életemet. Csupán a gyenge emberek élnek vele, én ugyan nem.
-Nem kérek, köszönöm. Itt a saját italom.- mutatom fel újfent a poharam, majd leteszem az ajtónál kialakított tartóba és tovább figyelem Cherryt. Bájos, hogy megkínált a saját italomból, és épp szóvá is tenném, mikor egy hatalmas bukkanó miatt megugrik az autó.
Megindul felém, én pedig igyekszem egyrészt úgy helyezkedni, hogy a fontos testrészem ne sérüljön, valamint, hogy Cherry se törje össze magát. Végül aztán az ölemben köt ki, karomat pedig a háta mögé csúsztatva akadályozom meg, hogy elnyúljon itt nekem, mint egy béka. Dühösen pillantok rá, de a dühöm nem irányába szól. Kezem azonnal a gombra csúszik, amivel a sofőr és a köztünk lévő teret elválasztó kis falat lehúzhatom.
-Jimmy. Holnap látogasson meg egy optikust, hogy a jövőben észre vehesse a hasonló tankcsapdákat, különben kirúgom, még mielőtt kinyírhatna!- szólok oda dühösen, majd a pezsgőben úszó hölgyre pillantok. Nem vagyok hozzászokva, hogy az utasok az ölembe potyognak, de be kell valljam, nem rossz a póz, amiben ücsörgünk. Nem sokat kellene variálnom ahhoz, hogy a nem olyan régi döngetős elképzelésem valóra váljon, de most még úriember leszek. Kiveszem a kezéből a pezsgős üveget, amiben pár kortynyi talán még maradt és félre teszem.
-Minden rendben?- vigyorgok le rá cseppet sem palástolva, miféle gondolatok cikáztak végig elmémen az imént, közben, mivel lassít az autó, kipillantok. Szép lassan begurulunk a mélygarázsba, majd közel a lift ajtajához megállunk, a sofőr pedig azonnal rohan, hogy ajtót nyisson. Már van egy rossz pontja, úgyhogy nem árt összeszednie magát.
-Megérkeztünk. Csak ön után!- lököm meg finoman a hátát ösztönzőleg, pedig el tudnék még ücsörögni így egy darabig. Vagyis nem így, hanem kicsit másképp, mert már attól nehéz visszafogomnom magam, hogy formás feneke finoman az ágyékomhoz nyomódik.
Amint kikászálódik -a sofőr persze, a kezét nyújtja neki segítségül-, én is kiszállok, zakómat megigazítom és összegombolom, majd Pablora pillantok.
-Szerezz kérlek, valami ruhát a hölgynek, mivel ennek a balfácánnak köszönhetően csupa pezsgő lett szegény. Nem beszélve a bőr ülésről. A takarítás költségeit pedig, vond le a sofőr béréből, hátha így majd megtanul vezetni.- villantom a legdühösebb tekintetem az említett személyre, majd tenyeremet finoman Cherry hátára simítom és a lift felé intek. Amint belépünk és becsukódik az ajtó, zsebre csúsztatom kezeimet és felidézem magamban, miért is van most itt a hölgy. Tartozik nekem, aránylag nem kevés pénzzel, szóval az udvariasságom csak addig tart, amíg úgy viselkedik, hogy kiérdemelje. Nem tudom, hogy fog reagálni, ha szóba kerül az adóssága, de ez hamarosan kiderül.

Cher & Marco

Take me through the night, fall into the dark side

A helyzet az, hogy elég sok férfivel találkoztam már életem során. Mármint nem feltétlen szexuális kapcsolatra gondolok, hanem úgy amúgy. Ilyenekre, mint ő. Jó kiállású, zakót viselő, úriembernek látszó pasasokkal, akik lelkük mélyén nem mindig azok. De hát így van ez az életben. Én is tudok ártatlan ábrázatot ölteni, közben meg… mondjuk úgy, nagyon nem vagyok az.
- Áh, Marco – formálom a nevét lassan az ajkaimmal, mire aztán leesik, hogy a neve olasz. Lehet teljesen rátapintottam az olasz maffiára? – És ezt a magázódást nem hagyhatnánk el? – hadarom kicsit érthetetlenül, de azért remélem, kivette a szavaimból a kérdést. – Bár nyilván ezt neked… vagyis magának vagy Önnek… édes isten. Szóval khm… Önnek kellene ezt felajánlani, mivel gyanítom, idősebb nálam pár évvel – mondom szemtelenül egy aprócska mosollyal az ajkam szélén, aztán azon kezdek töprengeni, hogy honnan ismer és a kérdésemre a válasza kicsit meglep. Hogy várta?
- Hát most nem igazán tudom ezt eldönteni, hogy ez jó vagy rossz előjel – motyogom magam előtt, de valószínű, hogy ezt ő is hallja. Hamarosan kiderül, ez már biztos, de azért be kell valljam, kicsit kényelmetlenül érzem magam emiatt a tudatlanság miatt. Semmi konkrétat nem mondott, ami nem annyira tetszik. Jó, mondjuk én is jó nagy hülye vagyok, hogy beszálltam ebben a kocsiba, szóval magamra vessek, ha bármi olyan történne, amit nem akarnék.
Túl meggondolatlan a reakcióm az előbbi mondatára, és mikor visszakérdez, csak megnyalom az alsó ajkam és felpillantok rá. Halvány mosoly villan a szám sarkában.
- Majd ha a betervezett program nem jön be, akkor vázolom az ötletem – élek az ő szavaival, és kicsit meglepődöm magamon, hogy mennyire lazán és közvetlenül állok az egész emberhez. Mintha már ismerném, de szerintem nem láttam még sosem, ami pedig azt eredményezi, hogy nem igazán értem, miért viselkedem így. Jó, az alkohol mondjuk rendesen hozzátesz ahhoz, hogy el tudjam engedni ennyire magam, na meg van bennem némi drog is, de annak hatása már érezhetően kezd elillanni.
- Ami azt illeti Marco… kezd egy kicsit bizarr lenni a helyzet, szóval nem bánnám, ha konkrétumokkal szolgálna. Ez a mosoly az arcán nem valami bizalomgerjesztő nekem – vonom össze a szemöldököm, mert tényleg most ezzel a mondatával egy kicsit megingatott. Most már nem annyira érzem magam biztonságban itt vele, meg kell mondjam.
A komolyság és az arca éppen ellentétbe ütközik, ami ismét arra sarkall, hogy kurvára ne értsek semmit. Ó édes istenem, add, hogy ne a góréhoz vigyen akinek sokkal tartozok drog miatt, mert akkor az biztos, ezer százalék, hogy ha élve ki is jutok onnan, de az egyik fülem nélkül, vagy valami hasonló szépség. Nem akarok rákérdezni, de nagyon gyanús nekem, hogy erről lesz szó, az pedig már rég rossz.
Mikor röhögni kezd én is elnevetem magam.
- Most mi van? – kérdezem jót mosolyogva azon, hogy nevet. Felvonom a szemöldököm és összefonom a karjaim magam előtt, ahogy válaszol és igyekszem érdeklődő pillantást küldeni felé így kicsit illuminált állapotban, miközben beszél. – Áh. Értem. Ez egy kicsit beképzelt volt – motyogom az orrom előtt mosolyogva úgy, hogy ne értse, mit mondok. – Akarom mondani: értem. Gondolhattam volna – mosolygok, miközben újra szemtelenül végig mustrálom. Ki is szárad a szám egyből…
Rá is gondolva, felé billentem a pezsgősüveget, hogy kér-e, de a következő mozdulatban már csak azon kapom magam, hogy az ölébe borultam.
- Igen Jimmy, ez határozottan szar húzás volt – szólok oda én is, miközben a bal kezemmel a zakója gallérjába kapaszkodom, aztán ahogy visszahúzza az ablakot, megpróbálok kikászálódni onnan, de ez közel sem olyan egyszerű, mint gondoltam. A kérdésére abbahagyom a próbálkozást és a tekintetem felsiklik az övébe.
- Öhm... ja, igen, persze – habogok kicsit, mert a tekintete olyan határozottságot sugároz, hogy kicsit megszeppenek és emellett pedig azt is látni rajta, hogy a fantáziáját nagyon is beindította a dolog. Azt hiszem, most már kezd a veszélyérzetem a helyére billenni. Nem sejtek jót. Nagyon nem.
Ahogy meglöki a hátam ki is szállok az öléből és megkapaszkodom oldalt, mielőtt még visszaborulnék. Kicsit ingatag lábakon állok, még úgy érzem. Még szerencse, hogy a pezsgőt nem volt időm meginni. Megérkeztünk. De hova a tökömbe?
Rögtön körbenézek, ahogy kilépek a sofőr segítségével a limuzinból, de miután realizálom, hogy egy kibaszott mélygarázsban vagyunk, ez már nem annyira tetszik.
- Nem tudom, hogy most be kellene-e mennem ide, de… tudja, azt tanították régen, hogy ne álljak szóba ismeretlenekkel, amit már régen megszegtem és én hülye, még a limuzinjába is beültem. Csak hogy tudja mihez tartani magát Marco, van nálam paprikaspray. Szóval úgy viselkedjen – hadarom a szavakat egymás után, mert most már egy kicsit tényleg kezdek frusztrált lenni, de teljesen mindegy igazából mit mondok, mert olyan határozottsággal terel be a liftbe, hogy már rég elátkoztam magam fejben háromszor, hogy ilyen meggondolatlan voltam.
- Na mindegy – mormogom, miközben a liftben a falnak vetem a hátam és óvatosan újra rácsúsztatom a tekintetem. Kicsit még össze-vissza vagyok, néha kettőt is látom Marcobol, aki… basszus! Most veszem csak észre, milyen kibaszott magas. Az arcomra valószínű ki is ül az apró meglepettség. Nem szólok egy szót sem, amíg a lift csilingelve jelzi, hogy megérkeztünk, én pedig két határozott lépéssel lépek ki a felvonóból.
Körbepillantok a helyen, ami rendezettségre utal és mint maga az ember is… határozottságra. Ühm. Azt hiszem, bajban leszek egy kicsit. Nincsenek jó sejtéseim, főleg, amikor a tekintetem a hatalmas kanapéra siklanak. Nem mondom, nem rossz pasi, de azért nem szeretném, ha megerőszakolna itt. Vagyis ha jobban belegondolok, elég vonzó, szóval nem lenne erőszak, ha benne lennék, de most akkor sincs jó előérzetem.
- Nos, ki vele – sóhajtok ahogy félig ráülök az asztalának szélére és keresztezem magam előtt a lábaimat. Oldalra biccentem a fejem és várakozóan pillantok rá, mégis miért kellett idejönnünk.  

fall into the dark side

Cherry & Marco

Tetszik, ahogy a nevemet kiejti, az meg még inkább, mikor az etiketten kezd töprengni, hogy miért is kellene nekem felajánlani a tegeződést. Idősebb vagyok, ez teljesen biztos, de ez nem azt jelenti, hogy nekem kellene felajánlanom, hogy ezentúl barátságosabb formában beszélgessünk, hiszen ma már ezek a szabályok elvesztek . De ettől még aranyos, hogy ezt így felhozza.
-Nos, a protokoll szerint vagy nő a férfinak, vagy idősebb a fiatalabbnak, vagy magasabb rangú az alacsonyabb rangúnak ajánlhatja fel. Eszerint kettő-null ide.- vigyorodok el végül, majd tudatosítom magamban, hogy Cherrykével tegező viszonyban leszünk. Kétlem, hogy akkor is ilyen készséges lesz, amikor megtudja, hogy pontosan miért is keresem. Eddig minden alkalommal lerázta valahogy a díleremet, vagy épp azt, akit a díler küldött, hogy behajtsa a pénzt, és már most kezdem érteni, miért történhetett ez meg. Bájos, vicces és mindenki tudja, hogy ki az apja, legalábbis a dílerem biztos, hogy tudja, szóval mindig megnyugszik, hogy meg lesz az a pénz és a vége most az, hogy Julian pici lánya velem kell megbirkózzon.
-Rendben Cherry. Biztosan sikerül megfelelő programot találnunk mindkettőnk számára.- villantom ismét a vigyoromat, mert be kell valljam, rohadt jó érzés, hogy szegény lánynak elképzelése sincs, miért van itt és, hogy mennyire nem fogja ezt most megúszni.
-Sajnálom, hogy nem tetszik a mosolyom. Pedig, szimplán csak a jó kedv okozza, amit az okoz, hogy ilyen baromi könnyű volt téged megtalálni.- tárom szét kicsit karjaimat ártatlan ábrázattal az arcomon, majd amikor azt feltételezi, hogy prostinak néztem, röhögni kezdek, amit tetéz még az is, hogy ő is felnevet a jó kedvemet látva. Valamit motyog az orra alatt, amit talán értettem is, de eltekintek afölött. Sokkal jobban érdekel most az, hogy kezd úgy viselkedni a kicsike, mint egy kis nyuszi, aki rájött, hogy szorul a hurok a nyaka körül.
Ami viszont igazán meglep, az az, amikor az ölemben köt ki és be kell valljam, ha ez nem amiatt történik, hogy a balfasz sofőröm nem tud vezetni, hanem önszántából mászik rám, akkor még tetszene is. Így viszont Jimmyt fel kell kicsit világosítanom, mikor kiszállunk és a tündéri Cherry még helyesel is. Meg kell zabálni. Úgy veszem észre, hogy szereti jártatni a formás kis száját, ami megmosolyogtat, bár gyanús, hogy egy kis idő elteltével már inkább idegesíteni fog, mint jó kedvet okozni.
-Paprikaspray? Hát ez nagyon bájos.- kuncogok, miután kiszállunk a limuzinból és Cherry drága figyelmeztet, micsoda veszélyes fegyver lapul nála.
-Igen jó nevelést kaptál, valóban nem szabad idegenekhez beülni, de ez most már nem számít, nem igaz? Itt vagy az oroszlán barlangjában, szóval kicsit késő már ezen gondolkozni.- küldöm felé ismét azt a nem bizalomgerjesztő mosolyomat, és betessékelem a liftbe közvetlenül az után, hogy Jimmynek kiosztom a büntetését. És még örülhet a barom, hogy nem rugdosom fel, de az a mázlija, hogy jelenleg jó kedvem van.
A liftben érzem, hogy engem mustrál, de én inkább, csak a fémajtót lesem velem szemben. Nekem épp elég az a látvány, amit az visszatükröz. Kezd előttem körvonalazódni, miféle alkut tudnék kötni vele, de nem akarok ennyire előre szaladni. Előtte még játszadozom kicsit, ahogy a macska játszik az egérrel.
Az irodába érve Cherry azonnal kényelembe helyezi magát az asztalomon, ami kifejezetten tetszik. Lehet, hogy lesz még alkalma párszor a csinos fenekét rápakolni?
Közli, hogy akár mondhatnám is, hogy miért hoztam ide, de én előtte inkább a báromhoz sétálok és töltök magamnak egy kis whiskyt, majd a telefonért nyúlok.
-Kérlek, hozz egy kis vizet a vendégemnek, Pablo és azt a papírt is, amit korábban említettem. Köszönöm.- adom ki az utasításokat, majd megállok az üvegfal alól, ahonnan jól látni, hogy odalent a tömeg még mindig remekül mulat, majd megfordulok és Cherryre pillantok.
- Nos, akkor csapjunk a lovak közé, de előtte mit szólnál, ha inkább egy olyan bútorra csüccsennél, amit arra találtak ki, hogy üljenek rajta?- indulok meg felé szép lassan, kezemben a whiskys pohárral, arcomon még mindig azzal a "nem bizalomgerjesztő" mosollyal és az íróasztaltól jobbra lévő fotelok felé biccentek.
Közben Pablo is megjelenik, a vizet leteszi a dohányzóasztalra egy pohárral együtt, a papírt pedig átadja nekem. Vetek rá egy pillantást, majd ledobom az asztalra és a csinos vendégemre pillantok.
- Tartozol nekem Cherry, nem is kevés pénzzel. Mikor szándékoztál kifizetni a sarad?- fúrom cseppet sem barátságos pillantásom a lány íriszeibe, és amíg várom, hogy eljusson a tudatáig, kivel is áll -avagy ül- szemben, ismét kortyolok egyet a poharamból. Mekkora csattanó lesz ez! Már előre élvezem

Cher & Marco

Take me through the night, fall into the dark side

Mikor elkezdi magyarázni a protokollt, elmosolyodom. Hát ezt valahogy sejtettem, hogy ő magasabb rangú, mint én. Nem igazán tudnak alám lőni a jelen állapotom szerint. Erre nagyon nem vagyok büszke, persze, mert hát ki lenne, de ez van. Most mit rejtegessem.
- Na jó, most nyertél, de azért ne bízd el magad – pillantok fel rá és azon kezdek el morfondírozni, hogy vajon milyen rangja lehet ennek az embernek. Nyilván valami magasabb, mert nem túl valószínű, hogy limuzinnal járna, ha valami semmilyen munkája lenne. Már csak az a kérdés, hogy melyik oldalon áll. Valami nagyon azt súgja, hogy nem a jót erősíti, már csak az a kérdés, hogy ha a rosszat, akkor nekem mi közöm hozzá. Na, nem mintha annyi jócselekedetem lett volna az elmúlt fél évben, de reménykedem, hogy nem azért raktak be ebbe a kocsiba, hogy bármi rosszat tegyenek velem. Szimpatikus a pasas, szóval tényleg csak reménykedni merek.
- Nem arról van szó, hogy nem tetszik – villantok egy mosolyt az irányába. – Csak nem sejtet túl sok jót. Könnyű? – vonom fel a szemöldököm. – Pedig a városban sok helyen meg szoktam fordulni. De akkor nem bújtam el eléggé. Volt már rá alkalom, amikor sikerült – vonok vállat, ugyanis múltkor említette a dílerem, hogy egy évezred volt, mire rám talált. Valljuk be, az mondjuk nem volt véletlen. Tudom, hogy tartozok. De már csak megvannak anélkül a pénz nélkül még egy kis ideig.
Arra mondjuk nem számítok, hogy ilyen hamar az ölében kötök ki, és az arcomra is kiül egy kis meglepettség, de hamar fel tudok oldódni hasonló helyzetekben, na meg persze az alkohol csak hozzásegít ahhoz, hogy egyszerűbb legyen.
Amikor viszont közlöm vele, hogy ne packázzon velem, persze nem arra számítok, hogy beijed vagy hasonlók... Nyilván nem. Na de, hogy...
- Bájos? – vonom fel a szemöldököm. – Hát, szerintem nem annyira, de biztos akkor volt már alkalmad kicsit erősebb fegyverrel találkozni, mint egy paprikaspray – vonok vállat, de tudom, ha nem lenne bennem ennyi alkohol, akkor már fejvesztve rohannék innen. Nem vagyok normális, ez köztudott és egészen biztos, na de hogy ennyire?!
- Az oroszlán barlangjában? Ha az a célod, hogy most elkergess innen, csak szólok, nagyon jó úton haladsz afelé, bassza meg – káromkodom el magam mielőtt még beérnénk az úgynevezett irodába.
- Erősebb nincs? – köszörülöm meg a torkom, mert most mindenre szükségem van, de vízre nem igazán. Kezdek kicsit pánikba esni, nem tudom, mit akar tőlem, és amíg ez nincs konkretizálva, nem igazán tetszik nekem ez a helyzet.
A kérésének eleget teszek, habár egy kis szemforgatással, de leszállok az asztalról. Nem tudom, honnan jön ez a dübörgő zene, de ahogy felegyenesedem, mintha valami bulihely lenne alattunk. Wow.
- Jól van. Amúgy... ez itt egy bár alattunk, vagy? – emelkedem lábujjhegyre, hogy jobban lássak a háta mögé, de most nem megyek oda, hanem kényelmesen elhelyezkedem abban a hívogató nagy fotelben és oldalra biccentem a fejem. Az arcára pillantok és nem törődöm a papírral, ami az asztalon puffan, csak nyelek egy nagyot. Marco pillantása egyik pillanatról a másikra válik szigorúvá, ami miatt még a vér is megfagy az ereimben.
- Én? – kerekedik el a szemem egy pillanatra és rögtön fel is pannatok a fotelből azzal a lendülettel, ahogy a mondat elhangzik. Tudtam, bassza meg. Most tényleg rohadtul besétáltam az oroszlán barlangjába. Megköszörülöm a torkom, és körbe pillantok a helységben, menekülőútvonalat keresve. – Szerintem ez valami félreértés lesz – húzom a szám halvány mosolyra, próbálva leplezni magam, de nyilván tudja kit keres. Uh, basszus. Ő lenne a góré? Én valami hájas pacákot képzeltem el, nem egy ilyen százkilencven magas adoniszt.
- Na jó, figyelj Marco – közelítem meg egy kicsit még mindig ingatag lábakon, aztán megállok előtte és felpillantok a szemeibe, majd a tekintetem lesiklik az ajkaira. Nagy számító tudok én lenni, csak abban nem vagyok biztos, hogy ez most itt be fog jönni. – Meg fogom adni. Kell egy kis idő – suttogom, ahogy a mutatóujjam végig szánt a mellkasán. Remélem ezt a pasit is a farka irányítja, mert akkor könnyen rá tudom venni, hogy adjon még egy kis haladékot. És ami azt illeti, szerintem így van, legalábbis az alapján leszűrve, ahogy a limóban nézett rám.
- Nyilván megadom. Úgy nézek én ki, mint aki átverne bárkit is? – görbül a szám csábító mosolyra ahogy lassan formázom a szavakat az ajkaimmal. A baj csak az, hogy tudom, hogy sokkal tartozom. Valóban így van, szóval nem szeretném, ha véráldozatot követelne ez a dolog. Tudom, hogy laza sallereket szoktak osztogatni azoknak, akik nem fizetnek. Na, de én egy törékeny nő vagyok. Már csak meghatja kicsit, nem?!

fall into the dark side

Cherry & Marco

Ne bízzam el magam? Már miért ne tenném? A markomban van. Könnyebb volt megtalálni, mint a Jehova tanúit, pedig azok még házhoz is jönnek, ráadásul, már nincs is menekvés számára. Vagy kötünk egy nagyon jó üzletet, vagy hívom apucit és kétlem, hogy örülne annak, amit mondanék neki. Ha jól sejtem -már pedig egész jó emberismerő vagyok-, nincs oda a kábszeresekért, főleg, ha az éppen a drága kislánya.
-A mosolyban az a jó, hogy sok mindent jelenthet.- jegyzem meg nagy bölcsen, hiszen nálam általában azt jelenti, hogy simán halad minden, vagy épp kedvem lelem valamiben, vagy mondjuk ördögi terv kezd megformálódni a fejemben. Jelenleg ezt mindet egybe vehetjük, hiszen Cherryke itt ücsörög az ölemben és bár közli velem, hogy paprikaspray van nála, hülye lenne azt itt használni. Legalább annyit szenvedne, mint én, ha nem többet, mert akkor bizony könnyen elő jönne a jóval erőszakosabb énem, amivel nem okos dolog packázni. A kis hölgy addig van biztonságban, amíg nem húz velem ujjat, mert bár nem szokásom nőket verni, de egy kis elfenekelésbe még nem halt bele senki, nem? Csak az a baj, hogy mióta az a hülye Mr. Grey megbolondította a nőket, ez már nem is olyan fenyegető számukra. Sőt. Némelyik még igényli is. Nevetséges...
-Micsoda következtetés...- húzódik mosolyra a szám, ahogy tippelni kezd, hogy talán komolyabb dolgokkal is néztem már szembe, mint az a nyamvadt spray, és valóban. Gyerekkoromban már volt alkalmam egy stukkerral szemezni, minek köszönhetően három heget is szereztem és azóta mindez már többször is megismétlődött, csak épp heg nélkül.
-Ugyan már, Cherry! Most kezdenél el futkosni egy mélygarázsban? Már most csak furdal a kíváncsiság, hogy vajon miért hoztalak ide, nem?- komolyan mondom ez a csaj jobban megnevettet, mint egy jobb fajta vígjáték, hiszen most is hangosan röhögni kezdek. Tényleg most kapcsol, hogy hülyeség volt beszállnia mellém? Na nem, mintha lett volna választása, hiszen bántani akkor se bántottam volna, csak épp igen durcás lennék most, ha nekem kellett volna a vállamra csapnom és betuszkolnom a limóba. Mert azt tettem volna.
-Már, hogyne lenne, csak el akartam kerülni, hogy a késbbiekben a fejemhez vágd, hogy leitattalak és úgy kötöttünk egyezséget.- veszek elő még egy poharat, amibe szintén whiskyt töltök majd oda is viszem a kisasszonynak, hagy érezze magát kitüntetve. Nem sok embernek szolgáltam még fel italt, bár ezt ő nem tudhatja.
-Igen. Jobban mondva a klubbom.- bólintok, miközben újfent lepillantok, ami az egyik kedvenc elfoglaltságom. Mivel kívülről ez az üveg olyan, mint egy tükör, így az avatatlanok azt hihetik, hogy csak a díszlet része. Aki már járt az irodámban, az persze már tisztában van vele, hogy innen tartok mindent szemmel, mert szeretem tudni, hogy mi a helyzet odalent. Veszély esetében sem árt, ha már jóval előbb tudom, hogy nem árt lelépnem. Sok pénzt költöttem a biztonságra, hiszen akármilyen megnyerő a stílusom, vannak, akik holtan jobban kedvelnének.
-Ne már Cherry. Ezt ma este már nem először mondod. Tényleg úgy nézek ki, mint aki sűrűn szokott tévedni? Nincs itt semmi félreértés, kislány. Tartozol nekem!- hangom most már kevésbé barátságos, de még most sem akarom én halálra ijeszteni, csak érzékeltetni vele, hogy ideje lenne, ha belátná, hogy mi a helyzet. Nincs félreértés, nem kevertem össze mással. Valószínűleg tisztában van vele, hogy jó ideje olyan, mintha én pénzelném, hogy drogozzon és egészen addig, amíg meg nem fizeti az árát, így is lesz.
Ahogy kiejti a nevemet, kíváncsian pillantok felé, mert lássuk be, ez a "Na jó, figyelj"'elég magabiztos megszólítás ebben a helyzetben. Érdeklődve figyelem, ahogy egyre közelebb tipeg hozzám, közben legszívesebben elröhögném magam, hiszen nehéz valakit komolyan venni, ha miniruhában van meg tűsarkúban és még menni is nehézkes számára.
Póker arccal lesem mutatóujját, ami végig vonul mellkasomon és azon kezdek töprengni, hogy vajon mennyire tarthatja magát jó nőnek ez a lány, ha azt hiszi, hogy ilyesmivel le tud kenyerezni? Nem, mintha nem lenne csinos de, ha ilyen célokra használja a külsejét, akkor valószínűleg nincs vele tisztában igazán.
Kell neki egy kis idő? Már így is jóval többet kapott, mint kellett volna és örülhet, hogy nem egy zsákban végezte -az apjára való tekintettel nem történt így-, viszont kezdem érteni, hogyan tudta meggyőzni a dílereimet. A kis boszorkány...
Egy gyors mozdulattal elkapom csuklóját, mely köré ujjaim épp, csak olyan erősen fonódnak, hogy érezze a törődést, de azért akkora hatalmas nagy fájdalmat ne okozzak. Nem fogom se megütni, se eltörni a kezét, de azért jól érezhetően távolabb taszítom magamtól, még mielőtt sikerülne a kis terve.
-Erre most tényleg válaszoljak?- nyúlok a whiskys poharamért, majd kortyolok is belőle egy jó nagyot és a kiürült poharat leteszem a bár pultjára. Ez a nő nem semmi. Mostanra már biztosan rájött, hogy én vagyok itt a főnök és mégis van mersze bepróbálkozni nálam ahelyett, hogy meghúzná magát a fotelban és magzatpózban kuporogva várná, hogy mit akarok. Bátor, már-már túlságosan is, merész és pimasz.
-Lehet, hogy az embereimet le tudtad kenyerezni egy kis szexszel, de nálam ez nem fog beválni. Épp elég haladékot kaptál már, bár így már értem, miért adták be a derekukat újra és újra.- pillantok végig rajta cseppet sem palástolva, hogy bizony nekem is tetszik a látvány, csak épp van annyi sütnivalóm, hogy ne dőljek be neki. Szép is lenne, ha ilyesmiknekkel rá tudnának szedni mindenféle hülyeségre. Már rég csődben lennék és apám öröksége úgy úszna el, akár egy tutaj.
-Üzletember vagyok, Cherry, szóval üzleteljünk...- mosolyodok el ismét, mert most jön csak az igazi móka. Ennek örömére pedig töltök magamnak még egy fél centnyi italt.
-Két lehetőséged van és így még elég... kedves vagyok. Az egyik, hogy ledolgozod nálam a tartozásod. Ez esetben igen változatos munkaköröd lenne attól függően, hol lenne rád épp szükség. Néha talán itt segítenél az irodában -kúszik perverz mosoly az arcomra- néha a pultban lennél odalent, esetleg amennyiben megy az ilyesmi, talán még táncolhatnál is és hasonlók.- vonok vállat, hiszen elég sok tennivaló van egy ilyen helyen. Attól függően, hogy viselkedne a kicsike, a wc pucolástól az irodai munkáig sok mindenről lehet szó. A másik lehetőséget meghagyom arra az esetre, ha az elsőre túlságosan... hisztisen reagálna, netán elkezdene azonnal tiltakozni. Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy végül úgyis ezt, az első verziót fogja választani és abban az esetben én nagyon nagyon elégedett leszek.

Cher & Marco

Take me through the night, fall into the dark side

A kijelentésére rápillantok és megrándítom a vállam. Ez így van. Most már csak azt kellene kitalálnom kurva gyorsan, hogy vajon nála ez esetben a folyamatos vigyorgás mégis mi a jó eget jelent?! Nem sejtek sok jót, a megérzéseim pedig általában be szoktak jönni, szóval most inkább abban reménykedem, hogy nehogy valamiféle piszkos ügy legyen a megkeresési szándéka mögött. Hát de akkor meg mi más? Nyilván nem pottyantották le az égből, hogy mint valami krőzus kihúzzon a szarból egyszer, s mindenkorra.
A nyamvadt paprikaspray részemről csak kicsúszik a számon, de igazából én magam is tudom, hogy ez nevetséges, amit mondtam. Főleg ha abba gondolok bele, hogy valamiféle alvilági fószer a pasi tényleg. Akkor tényleg szánalmasan viccesen hangzik ez a fegyver. Szóval nem sok jót sejtek most már tényleg.
Akkor meg végképp nem, amikor egy mélygarázsba érünk be. Oltári nagy barom vagyok, hogy kérdés nélkül eljöttem vele ide a… isten tudja hova.
- Hm, hát végül is, de – felelek a kérdésére, mert persze, a lehető legkíváncsibb természettel vagyok megáldva, ami néha már átok tud lenni. Na persze nem mindig nekem, hanem sokkal inkább azoknak, akikkel körbe vagyok véve. Néha már képtelenek elviselni. Végtére is, most már teljesen mindegy merre futok vagy mit csinálok, mert ahogy eddig észrevettem, Marconak sok ember van a kezében, ami… szintén nem sejtet sok jót.
Belekortyolok az elém tett minőségi whiskybe, amihez hasonlót legutóbb a múltkor ittam apámnál, amikor véletlenül összefutottam vele. Azért a vizet sem teszem messzire, jó az, ha itt van kéznél az is.
- Egyezséget? – kérdezek vissza, mert most már tényleg kezd tisztulni a kép és nagyon nem tetszik, ha tényleg azért vagyok itt, amiért gondolom. Ellököm magam az asztaltól és elismerően bólintok, mikor közli, hogy alattunk bizony a klubja van.
- Hm, hát ez szuper. Most valahogy inkább lennék lent a táncoló tömegben, minthogy egyezségekről beszélgessünk. – Ebből sejtheti, hogy kezdek rájönni, miért is vagyok itt. Ennél már csak akkor válik számomra világosabbá, amikor szembesít azzal, hogy tartozom neki. Azt tudtam, hogy tartozom valakinek, csak azt nem, hogy ő az. Vagyis így a végére már egészen kezdtem sejteni, de azért reménykedtem még. Tudom, hogy az ilyesfajta alvilági alakokkal nem illik és nem is szabad sem viccelődni, sem pedig packázni, mert hát azért valljuk be, erősen megüthetem a bokámat.
Azért megpróbálom, baszki. Hátha enged egy kicsit és tudom még húzni kis ideig ezt a tartozás dolgot. Magabiztosan nem, de annál határozottabban indulok meg felé és kezdem az ujjaim köré csavarni –vagy legalábbis baromira próbálkozom-, de mikor elkapja a csuklóm és arrébb lök, akkor az egy cseppet sérti az önérzetem.
- Na jó, talán költői kérdés volt – mormogom az orrom alatt és figyelem, ahogy a poharat a szájához emeli. A megállapítására azonban eltátom a szám.
- Azért ez erős túlzás. Eszemben sincs rávenni az… embereidet szexszel arra, hogy adjanak haladékot. Az embereid közül egy-kettő túl hülye ahhoz, hogy addig eljussanak agyban, hogy ilyesmit akár csak felajánljanak – mondom ki az igazságot, mert hisz ez tényleg így van. Némelyiket nem az eszéért szerethetik, van, amelyik már az agyát is elszívta, nemhogy még felálljon a farka. Az ajánlata kezdetén még érdeklődve hallgatom, mégis mit akar, de valahol sejtem, hogy nem egyszerű mosogatásra akar beállítani az italpultban.
- Tehát segíthetnék az irodában? Azt ugye tudod, hogy épp az imént utasítottad el ezt a fajta ajánlatot – kúszik most az én arcomra is egy mosoly, ugyanis nyilván nem vagyok hülye, mindketten tudjuk, hogy ezzel nem holmi adminisztrációs munkára gondol. – A pultot szívesen bevállalom. Táncolni nem tudok. – Ó, dehogynem, de nem fogok kurvát csinálni magamból, az istenért. A pultozás még egészen baráti megoldás lenne, ha azt nézzük, ezzel leróhatom a tartozást. Itt gondolom, esténként kellene melózni, azt még talán be is tudom vállalni a General Motors mellett. Csak az a baj, sejtem, nem lesz ilyen egyszerű a dolgom. A határozott tekintete pedig csak megerősít abban, hogy most itt már nem igazán tudok semmit trükközni. Huh, azért meg kell hagyni, hogy ez a stramm magabiztosság eléggé vonzó benne. Meg az is, hogy látszólag lazának tűnik, pedig valószínűleg komoly ember, aki tudja, mit akar, és ha nem kapja meg, dühös tud lenni.
- És ha fizetek, mennyit kellene? – érdeklődöm elmélázva rajta, ugyanis közben rájövök, hogy pontosan nem is tudom, mennyi a tartozásom. Mert nyilván még rábasztak „pár” dollárnyi késedelmit vagy mit. – És ha ledolgozom, mennyi ideig kellene? Vagy úgy egyáltalán?! Részleteket kérnék. – Ha már üzletelünk, akkor nézzük meg, pontosan mit akar a pénz helyett. Nem annyira szeretnék meglepetésekbe botlani, de sok időm meg nincs erre az egészre.

fall into the dark side

Cherry & Marco

Ahogy sejtettem, nagyon is kíváncsi a kis drága, bár ez nem éppen jó erény, főleg, ha számításba vesszük azt, hogy a limuzinban akár egy embercsempészetre hivatott pasas is ülhetett volna, vagy mondjuk egy szervkereskedő. Azt hiszem, ő még mindig a jobb verziót kapta: engem. Nem fogom se kibelezni, se prostinak eladni valami perverz klubba, ahol kibilincselik, hogy aztán tucatnyi hapsi élvezkedhessen rajta. Ennyire még én se vagyok undorító, pedig benne van a kezem az üzlet miatt egy-két dologban. Nem azt mondom, hogy az itt táncikáló lányok pl. nem nevezhetőek prostinak, mert van, amelyik bevállal némi... extra szolgáltatást is, ha kellő mennyiségű zöldhasút lobogtatok előtte, de a legtöbbje tényleg, inkább csak táncol. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy akarja-e csinálni vagy sem, a pénz pedig nagy úr. Az egyik legnagyobb.
-Mindjárt gondoltam, hogy a bulizás jobban menne. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint a tartozásod, kedvesem.- vágom oda kissé élcelődő hangon, hiszen, ha nem szeretne bulizni a kicsike, valószínűleg nem élvezné annyira a drogokat sem és most nem ücsörögne itt a fotelomban. Bár megmondom őszintén, azt azért bánnám, mert meglehetősen mulatságos és tetszetős társaságom akadt így. Bolond lennék, ha nem tetszene, bár akad tucatnyi hozzá hasonló lány odalent a tömegben. Azok viszont mind üresfejű libák, akiknek, ha azt mondom, hogy négykézláb sétáljon le a lépcsőn és közbe ugasson, szívesen megteszi. Cherry ezzel szemben... tökösebb. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés rá, hiszen félelem nyomát nem nagyon látom még rajta most sem, pedig lehet, hogy más igen csak betojna a helyében. Vagy lehet, hogy csak az ittas állapota miatt van ez?
A válaszán igen csak elcsodálkozok, mert a nyakamat mertem volna rá tenni, hogy azoknak az idiótáknak volt annyi eszük, hogy, ha már haladékot adnak, annak minimum valami igen kecsegtető szívesség volt az ellenértéke. Ezzel szemben rá kell döbbenjek, hogy tényleg annyira hülyék, hogy még egy függő, csinos lány kiszolgáltatottságát se próbálták meg élvezni. Szó szerint. Igazán meglepő fordulat és, ha másért nem is, hát ezért biztos, hogy majd megrovásban részesítem. Na nem, mintha azt kívánnám Cherrynek, hogy bár ilyesmiben lett volna része. Nem, nem. Inkább azért lett volna ez jó ajánlat a dílereimtől, mert így talán visszafogta volna magát a kisasszony. Talán, ha mindenféle idiótával kellett volna egy sötét sikátorban dugnia, rádöbbent volna végre, hogy ez a rohadt drog semmi jóra nem vezet. Az ember elveszti tőle a józan eszét, a tartását, a barátait és minden mást, ami jó lehet az életben. Láttam nem egy embert, aki emiatt ment tönkre, bár lelkiismeret furdalást azért nem okoznak nekem. Mint a lányoknak is odalent, a vásárlóknak is szíve joga eldönteni, hogy vesznek-e szert vagy sem. Szemét dolog lenne egy függőt kihasználni? A világ ezen alapul. Van, aki a pénztől függ, van, aki az alkoholtól, mások a cigarettától, gyógyszertől, ételtől... megannyi dolog van, amire tudják, hogy szükségünk van így hasznot is szereznek rajta. Húú de elkanyarodtam.
-Ez igen meglepő fordulat. Rafináltabb hölgy vagy te, mint gondoltam. Az embereim meg valóban túl hülyék...- vágok egy fintort a felismerés mellé, majd neki látok vázolni az est fénypontját: az alkut. Röviden ismertetem Cherryvel, mennyire kegyes is lennék hozzá -mondja bárki, hogy nem-, mire ő egyetlen egy dolognál ragad le. Természetesen ismét elvigyorodok.
-Az iménti jelenet után ne mondd, hogy épp most jönne belőled elő az erkölcsös éned...- pillantok rá némi megrovással, majd legyintek egyet. -Na nem, mintha erről lenne szó. Valóban az irodával kapcsolatos teendőimben segíthetnél és nem arra köteleznélek, hogy, ha csettintek, akkor térdelj le vagy ilyesmi. Amúgy sem szokásom tartozás fejében szexrabszolgákat szerezni. Vannak arra sokkal lelkesebb "rajongóim".- mutatom is mellé az idézőjelet, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg semmi ilyesmi a fejemben. Hogy a francba ne fordult volna? Olyan élénken pörgött le az imént is előttem egy jelenet, amelyben az ölembe kapom és az íróasztalomon döngetem, hogy a farkam szinte üvölt a nadrágomban. Ráadásul elnézve Cherryt, van egy olyan sejtésem, hogy igazi vadmacska lehet, ha szexről van szó, de nem élek vissza a helyzetemmel. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy, mint a legtöbb nő, ő is vonzónak talál, így csak idő kérdése lenne, hogy magától sétáljon a karjaimba, ahogy az imént is tette volna csak, hogy eltöröljem a tartozását.
-Rendben. Táncolni nem kell, bár szívesen megnéznélek, hogy aztán őszinte véleményt mondhassak a ... képességeidről.- vigyorodok el újfent, mert tudom, hogy ezen megint fennakad majd pár pillanatig, de ennek örömére már megint beindul a fantáziám. Ha valami hiányzik ebből az irodából, akkor az egy fém rúd, amit sürgősen be is fogok szereltetni a hátsó sarokba. Igen. Tökéletes lesz ott, aztán egy tökéletes alkalommal akár meg is mutathatná a kicsike, hogy mit tud.
-Cirka tízezer dollárról van szó, édesem. Szóval, hacsak nem lapul a retikülödben a paprikaspray mellett ennyi, akkor kénytelen leszel elfogadni az ajánlatomat.- tárom szét karjaimat, mintha nekem semmi közöm nem lenne az egészhez, és mondjuk ahhoz nincs is, hogy tartozik nekem, mert azt magának köszönheti. A pénzhez viszont annál több közöm van, hiszen az enyém. Olyan, mintha kölcsön kért volna tőlem tíz rugót, most pedig bújkál, nehogy vissza kelljen adnia, pedig a kölcsön az nem így működik. Ha valaki kisegít, illik meghálálni.
-Ez attól függ, milyen sűrűn tudnál itt lenni -hiszen eszemben sincs kirúgatni a General Motorstól, ahol remek helyed van-, hány órát tudnál dolgozni vagy, hogy milyen órabérben tudunk megegyezni. Nem kapnál többet, mint az itt lévő dolgozók, viszont átlagban ők nem is panaszkodhatnak a keresetükre, azt hiszem.- na erről mondjuk pont fogalmam sincs, hogy mennyire lehet jól kijönni abból a pénzből, amit itt keresnek, mert nem nagyon éltem még átlagemberként és sosem kellett még azon matekoznom, hogy elég lesz-e az, ami a pénztárcámban van, de tény, hogy minden nap akad jelentkező. Sőt. Olyan is, aki alig várja, hogy itt dolgozhasson, bár az többnyire miattam van, mert a legtöbb nőnek eltökélt szándékává válik, amint megtudják, hogy agglegény vagyok, hogy elcsavarják a fejemet. Na persze!
-Szerintem bárhogy is lesz, meg fog neked felelni, mert kétlem, hogy az a verzió, ahol felhívom az apádat és követelek rajta tíz ezer dollárt, jobban tetszene...- mélázok látványosan, mintha az égiektől várnám a választ, mit is szólna Julian papa, ha ilyesmi hírrel üdvözölném.

Cher & Marco

Take me through the night, fall into the dark side

Minden erőmmel azon voltam, hogy beszuggeráljam magamnak és a szituációnak, hogy csak ne… csak ne Marco legyen az egész rohadt droghálózatnak a feje, mert ha így van, akkor valóban jó nagy pácban vagyok. És annyira jól csináltam, hogy természetesen nem jött be, és Marco kibaszottul a főnöke az összes dílernek, akit leráztam az elmúlt pár hónapban.
- Ugyan – reagálok ennyit egy halvány félmosollyal az arcomon. A bulizás nem egyenlő a drogozással és a függőséggel. Ez egy döntés. Egyszer. Kétszeri. Háromszori, többszöri. Én döntöttem. Kurva szarul, csak éppenséggel ha már ennyiszer rosszul dönt az ember, utána már nagyon nehéz kilábalni a dolgokból. És mint látszik, nem csak elhatározás kérdése, ugyanis ha már felhalmoztam a tartozást, akkor már csak gyűlik és gyűlik, szóval nincs nagyon megállás. Francba.
A baj csak ott kezdődik, hogy a dílerek tényleg viszonylag gyenge jellemek voltak. Legalábbis akik hozzám jártak. Valószínűleg az alapján határolják ezt be, hogy nő vagyok, így nem kell konkrét verőembereket küldeni értem, elég egy nyeszlettebb alakot is. Vagy nem tudom, hogy hogy osztják ezt be. Lényeg a lényeg, hogy Marco közel sem nevezhető sem nyeszlettnek, sem pedig gyenge jellemnek, ezt már ezalatt a háromnegyed óra alatt is könnyen levettem. Már látom, hogy ha most a pénzt fogja kérni, akkor nem igazán fogom tudni eltántorítani.
- Azzal sem lennénk sokkal előrébb, ha okosabbak lettek volna, egyébként sem adtam volna oda magam egyrészt. Másrészt meg gondolom attól, ha ők megdöntenek, az összeg egy dollárral sem csökken. Vagy tévedek? – Véleményem szerint ez nem úgy működik, hogy az egyik díler megdug, az mínusz kétszáz dolcsi. Azt hiszem, akkor hamar csődbe menne Marco is, ha csak pár emberének van esze és szereti a nőket…
Az alkura viszont már kicsit érdeklődőbben figyelek, és én rögtön arra gondolok, hogy az irodában való segédkezés nála a szexet jelenti, de mint kiderül, ez nem éppen így van. Legalábbis azt mondja, nem.
- Hm. Akkor így már egészen kezded felkeltetni az érdeklődésem – gondolkodom el kicsit, és így, hogy már lazább egy fokkal a hangulat, visszahuppanok a kanapéra és keresztbevetem a lábaimat. A megjegyzésére, hogy megmutathatnám, mit tudok, csak felnevetek.
- Szóval privát táncot akarsz? – vonom fel a szemöldököm egy széles mosollyal az arcomon. Van az a pont, amikor már képes vagyok akár öltáncot is lejteni, most szerencsém van, hogy már valamilyen szinten magamhoz tértem a meglepettségtől.
Mikor azonban kiböki, hogy mennyi a tartozásom, egy pillanat alatt fel is ugrok a kanapéról.
- Bocsánat, szerintem nem hallottam jól. Tízezer? – kerülöm meg, hogy aztán vele szembe kerüljek. – Az nagyon sok pénz, Marco, hát évekig itt koptathatom neked a bárpultot – mondom ki hangosan, ahogy eszembe jut a dolog. Ez non sence. – Mégis mennyi késedelmit dobsz rá, hm? Mert hogy ennyit nem szívtam, az tuti – kerekednek el a szemeim, és már látom is előre sanyarú sorsomat, amint reggeltől délutánig majd a GM pultját koptatom ezzel a szerencsétlen Shaniával, utána meg jöhetek ide estére. Éjszakára. Biztos kipihent leszek.
Mikor megemlíti, hogy nem akar kirúgatni, nos… újra elkerekednek a szemeim.
- Nocsak, milyen jól informált vagy – morgom, ugyanis azt nem gondoltam, hogy még azzal is tisztában van, hol dolgozom. Hát, így akkor valóban nem nehéz megtalálni. Ha így éjszaka nem kapott volna el, ki tudja, talán bejön a munkahelyemre. Az lett volna még szép, jó isten! Akkor talán ez a megoldás lesz a legmegfelelőbb, merthogy fizetni sajnos nem fogok tudni, az száz százalék. Az a lehetőség, amit pedig ő vázol fel, az nagyon nem tetszik és fel is háborodok rajta látványosan.
- A családomat hagyd ki ebből. Már csak az hiányozna, ha apámnak kellene kihúznia a szarból. – Ahogy kimondom, már bánom is, ugyanis tudom, hogy ebből leszűrhető, hogy most nem éppen ápolok jó viszonyt az apámmal, tehát lehet rajtam fogást találni. - Ha valamit, ezt komolyan mondom, érted?! - meredek rá, na nem mintha így fölém magasodva az adoniszi testével tudnék valamit tenni ellene vagy bármi, azért hátha meghatja, hogy ezt tényleg nem akarom.
- Legyen akkor az alku az, hogy dolgozom itt, amit tudok… Amennyit tudok és mellette meg még amit tudok pénzt adni pluszban, adom. – Már ameddig bírom. – Majd ha végkimerülésben kidőlök, akkor a temetésemet azért állod? – vonom fel a szemöldököm halkan nevetgélve, bár nagyon nem vicces a szitu, csak már annyira lehetetlen az egész, hogy tetézni is nehéz lenne.
- De ez ugye már nem fog kamatozni? – teszem fel a kérdést, mert az nem lenne nagy buli, ha csak dolgoznék és dolgoznék, de a tartozásom egy fikarcnyival sem csökkenne.
- Azért megkérdezném, ha mondjuk… - kezdek bele, és a mondatom másik fele úgy hangzana, hogy: … ha mondjuk mégis arra vetemednék, hogy extra szolgáltatásokat is nyújtsak, akkor mi lenne a bér?! De aztán úgy döntök, hogy ez mégis erős, hiszen nem akarok kurva lenni. Semmi pénzért. – Áh, mindegy, felejtsd el – legyintek egy halvány mosollyal. Szép időszak elé nézünk.

fall into the dark side

Cherry & Marco

Valóban, attól, hogy a dílereknek lett volna egy meglehetősen kellemes éjszakájuk, nem csökkent volna nálam Cherry tartozása. Akkor viszont, ha a bizonyos díler cserébe a saját zsebéből leadott volna nekem valamennyit, lett volna értelme a dolognak, viszont mi lett volna rá a garancia, hogy nem sunyiskodnak? A pénz a biztos. Azzal nem mernek semmi rafináltságot elkövetni és, bár eleinte meg voltam róla győződve, hogy talán a dílerem sáros és, csak hazudik, hogy az ügyfél -azaz Cherry- nem fizet, végül, mikor már a hatodik is ezzel a hírrel érkezett, kénytelen voltam belátni, hogy a kis hölgy sunyiskodik, nem a díler.
-Nem tévedsz, hiszen semmivel sem tudnám ellenőrizni, hogy volt-e ellenszolgáltatás részedről vagy sem. Szóval, ez a fajta megegyezés nem igazán működik errefelé.- kuncogok a végén, mert valóban, elég abszurd helyzet lenne. Esetleg jelen kéne lennem, amikor egy ilyen "szolgáltatás" végbe megy? Akkor már miért ne magam csinálnám? Ráadásul, mi lenne a férfi tartozókkal? Az azokkal való szex kétlem, hogy bármelyi dílert is kecsegtetné, engem meg végképp nem. Jól el vagyok én a nőkkel.
-Örülök, mert így lehet, hogy végül annyira megtetszik majd a munka, hogy itt is maradsz.- kacsintok rá egy szemtelen vigyorral, de azért nem gondolom én ezt komolyan. Senkinek se az az álma, hogy egy bárban sínylődjön, mikor lehet egy jól menő autós cégnél is, ahova kis kosztümben jár dolgozni, nem pedig alig semmiben, mint itt sok leányzó. Tudják, hogy minél több van a kirakatban, annál több a borravaló, az pedig az övék, szóval hajrá lányok!
-Az "akarsz" erős szó. Mondjuk inkább úgy, hogy nem mondanék rá nemet, mert hajt a kíváncsiság.- fúrom pillantásom Cherryébe és be kell valljam, tényleg egyre jobban érdekel, hogy milyen is ő igazából. Hiszen, látni egy fiatal nőt, akinek apuci mindig is kinyalta a hátsóját, sose volt gondja a pénzzel, tehát unalmában és némi dacból a droghoz fordult, hátha felkelti apuci figyelmét. De úgy sejtem, több van e mögött.
-Édeském...- szólok rá figyelmeztetően, ahogy pánikolni, már-már hőzöngni kezd az összeg hallatán és igyekszem pillantásommal is érzékeltetni, mennyire nem tetszik ez a hiszti.
-Igen csak kivételezettnek kellene inkább érezned magad, amiért lehetőséget adok rá egyáltalán, hogy ledolgozd az összeget. Csinálhatjuk másképp is, de az végképp nem fog tetszeni...- arcomon most szemernyi mosolynak sincs nyoma, helyette inkább fenyegetően íriszeibe fúrom kemény pillantásomat és várok, míg leesik neki a tantusz. Sok módszer van arra, hogy behajtson az ember egy kis pénzt bizonyos személyeken, de ő még mindig az egyik legjobb lehetőséget kapta. És még ez sem tetszik neki? Leszarom, ha nyugdíjig is kell itt dolgoznia. Miért nem gondolt erre akkor, mikor újra meg újra szétcsapta magát.
-Kamatot pedig annyit van jogom rátenni, amennyit csak akarok, de hidd el, nem sokat kellett kerekíteni az összegen. Viszont jobb, ha az eszedbe vésed, hogy nem egy nyamvadt bankár vagyok, másrészről pedig te sem voltál valami korrekt velem szemben hónapokig, akkor én miért lennék az?- teszem fel a leglényegesebb kérdést, hiszen egyszer már említettem neki, hogy nem a két szép szeme miatt van ilyen kiváltságos helyzetben. Csakis az apjával lévő ismeretségnek köszönheti a jóindulatomat.
-A tudás hatalom.- vigyorodok el ismét, fenyegető hangulatom pillanatok alatt elszáll. Nem az a célom, hogy a frászt hozzam rá, de azért nem árt, ha tudja, hogy hol a helye. A markomban van, tartozik nekem és, ha már nem veretem szét a lakását vagy a csinos arcát, a minimum az, hogy hálás legyen érte.
-Nocsak. Talán, a kedves papa nem is sejt semmit az egészből?- vigyorgok jó kedvűen, mert bár sejtettem, hogy nem akarja Julian orrára kötni a dolgot, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire bepánikol már az apuka említésére is. Szóval, ezt komolyan gondolja? Nem bírom megállni, hogy ne röhögjem el magam, ahogy próbálja ezt tényleg komolyan a tudtomra hozni, de végül bólogatni kezdek.
-Rendben. Nem avatom be az apádat.- nyugtatom meg, de már eldöntöttem, hogy akármennyire is szeretné, nem fogom ebből kihagyni a papát. Joga van tudni róla, hogy a drága kislánya hozzám hasonló alakoknál húzza ki a gyufát, mert talán én elnéző vagyok, de más lehet, hogy nem üesz az.
-Nekem ez így megfelel és ígérem, ha elhalálozol, kifizetem a költségeket, ha már halálra dolgoztatlak.- bólintok rá végül az alkura és tetszik, ahogy tesz hozzá még egy-két saját ötletet, mint például, hogy a meló mellett még hozzájárul plusz pénzzel is a törlesztéshez. Úgy sejtem, minél gyorsabban szeretne megszabadulni tőlem és aza egyezségtől.
-Amíg jössz az alkunk szerint dolgozni, addig biztos nem. Ja igen. Szeretném, ha mindig jeleznéd előre, hogy a következő héten, mikor tudsz jönni. Már csak, a beosztások végett és, mert akkor a saját beosztásodhoz kell igazából igazodnod.- közlöm csak úgy a mihez tartás végett, majd ajkaimhoz emelem a whiskymet, hiszen részemről meg is beszéltünk mindent. Cherry viszont megszólal, de rögtön utána legyint is egyet. Nocsak? Vajon mi járhat a kis buksijában?
-Ha mondjuk?- kérdezek vissza kíváncsian, mert igen csak felcsigázott, hogy vajon miféle gondolat az, amit először meg akar említeni, majd gyorsan el is hessegeti? Ennél aljasabbat nem tudok elképzelni, mint amikor felkeltik valaki kíváncsiságát, majd jön az "áá semmi".

Cher & Marco

Take me through the night, fall into the dark side

- Ezt azért tudom értékelni. – Bár azzal is tisztában vagyok, hogy azokat a dílereket, akik kicsit már keményebbek és nem tűrik a nemet mondást, nem igazán érdekli, ha valaki szól nekik két szép szót. Simán erőszakhoz folyamodnak, akár nemi erőszakhoz is, mert már ilyenről is hallottam. Az egyik csajt a bandából megerőszakolták ketten, mert sokkal tartozott, nem sokkal később viszont öngyilkos lett. Felhalmozott egy szépecske tartozást, nem tudott kimászni az ügyből, így ezt tartotta a legmegfelelőbb megoldásnak. Tökös, mondhatom.
- Hát, azt azért kétlem – mosolyodom el kicsit zavartan. Reggeltől estig emberekkel foglalkozni azért nem feltétlen az álmom, sőt... Nem is tudom, mi lesz itt estére, lehet egy pár embert elküldök a picsába, de itt legalább jobban jön ki, mintha ugyanezt a GM-nél tenném.
- Áh, értem. Szép megfogalmazás – nevetek fel kicsit, mert hát ez valójában ugyanaz, hogy akar, csak éppen egy kicsit körülírva a dolgot. – Nos, nem mondom, hogy nem vagyok részeg, de ahhoz talán még egy kicsivel többet kellene innom. Látod, ha a sofőröd nem fékez akkorát és megiszom azt a pohár pezsgőt, akkor már elképzelhető, hogy itt táncikálnék neked – nevetek fel kicsit, próbálva egy cseppet lazábbra venni a helyzetet, habár egyáltalán nem érzem magam annyira komfortosan. Ennek az embernek itt nagy hatalma van egy egész kartell felett, első sorban azt intézi el, hogy ne kapjak drogot, majd ha nem perkálok akkor azt, hogy kinyírjanak. Egyik sem lenne annyira jó számomra.
A tekintete pedig ugyanazt sugározza, hogy itt nincs helye reklamálásnak. Az van, amit ő mond. A nézésére még a hideg is végig fut a hátamon.
- Nem, jó lesz így – nyugszom bele, mert tényleg nem akarok ujjat húzni vele. Vele tuti nem. Nem járnék jól, kurvára nem. El is pillantok a szemeiről seperc alatt, mert úgy érzem, egészen a vesémig lát.
- Jó, persze értem. Az üzlet az üzlet, de nem lehetne csak egy icipicit lejjebb menni? – mutatom a két ujjammal a „mértéket”, és emellé még egy szép kis pillantást is küldök felé, nem mintha reménykednék bármiféle engedményben, de azért egy próbát megér. Hátha.
A megjegyzésére pedig csak mormogok az orrom alatt egy „hát azt”, aztán megkerülöm és odamegyek ahhoz az üveghez, ahol az előbb bámészkodott. Elég menő azért innen nézni a nagy bulizó tömeget. Mint valami ragadozó, úgy tud lefelé lesni az áldozatokra, mert hát biztosan vannak itt is, akik betévednek az oroszlán barlangjába.
Az apámat nagyon nem akarom ebbe belekeverni, mert ha bevonjuk, akkor az azt jelenti, hogy neki leszek adós és azt hiszem, jobb, ha inkább Marconak törlesztek.
- Miből? Tudja, hogy drogozok és meglehetősen el is ítél miatta – mondok ennyit, nem akarom jobban beavatni a részletekbe. A röhögésére ismét rákapom a tekintetem. Látszik, hogy konkrétan egy kicsit sem vesz komolyan, ami nem sejtet annyira jót. Mondjuk miért is venne?! Hiszen csak egy órája ismer, fogalma sincs, kivel áll szemben. Gondolom csak a függőt látja bennem, aki nem kicsit el van veszve most a világban.
- Kösz – fordulok el újra, mikor azt mondja, nem avatja be az apámat. Abban nem vagyok biztos, hogy így is lesz, de majd igyekszem megfelelni neki egy kicsit és akkor talán tényleg elkerülhető ez a lépés részéről. Nagyon nem örülök, hogy ismeri, de hát fél New York tisztában van vele, hogy ki ő. De...
- Egyébként is, honnan ismered te az apámat? – teszem fel a kérdést, ugyanis azért ez igencsak kíváncsivá tett.
- Most már megnyugodtam – röhögöm el magam a temetéses dolgon, de azért remélem nem fajul idáig a helyzet. Ha igen, az nem a végkimerülés miatt lenne...
- Jól van. Mikor kellene kezdenem? – Remélem nem holnap, azért ezt még ki kell tervelnem, hogy oldjam meg, amihez azért kell néhány nap. Ami pedig az eszembe ötlik, elég hamar el is vetem, ugyanis nem akarom megemlíteni előtte, még a végén tényleg azt gondolja, hogy hajlandó lennék a pénzért való szexre. Hát nem. Ilyesmi egyszer fordult elő, de akkor is az éhhalál szélén álltam, szóval abszolút érthető volt. Mégsem állhattam ki az utca szélére énekelni. Azzal nem sok pénzt gyűjtöttem volna össze.
- Semmi – pillantok rá a karjaimat széttárva. – Hát akkor? Van még valami, amit tudnom kéne vagy mehetek? – érdeklődöm, mint aki engedélyt kér a távozásra, pedig nagyon nem kellene. Ott még azért nem tartunk. Azt mondjuk nem tudom, hogy fogok hazajutni innen a halálból, tömegközlekedni nagyon utálok, a taxi meg most nem fér bele, tudva, hogy van tízezer dollárnyi tartozásom. Uram isten, erre még gondolni is kurva sok, pedig volt idő, amikor ennyi pénz még nem is tűnt nekem annyira soknak.

fall into the dark side

Cherry & Marco

El is hiszem, hogy számára igen jó hír, hogy felénk nem szokás másképp törleszteni az adósságokat, de persze megint más lenne a helyzet, ha rólam lenne szó. Ha nem Julian lánya ácsorogna előttem, alár fel is ajánlottam volna, hogy egy darabig legyen az ágyasom vagy ilyesmi, aztán majd az ágyban nyújtott teljesítményétől függően esetleg szemet hunytam volna a tartozása fölött. Így viszont nem lenne valami célszerű üzlet. Az apjával viszont mindenképp beszélnem kell, mert, ha valahogy tudomást szerezne a dolgokról, szerintem igen csak pikkelne rám, az pedig, ha egy ügyvéd haragszik az emberre, nem feltétlenül jó. Tehát, az lesz a legjobb, ha én magam beszélek majd vele.
-Miért? Szerintem tetszeni fog a hely és a munka is egy olyan fiatal nőnek, aki szereti a bulikat és a pezsgést.- legalábbis, igen csak elvárom majd tőle, hogy üdvözült vigyorral a képén jöjjön mindig dolgozni. Ha jól érezte magát akkor, mikor az én számlámra drogozgatott, akkor érezze magát most is jól, mikor majd a halál vagy valami rosszabb helyett egy ilyen szuper esélyt kap. Nem szoktam mindenkinek felajánlani, hogy törlesszen azzal, hogy nálam dolgozik, ráadásul szemmel is fogom tartani a kisasszonyt, ami alapból nem fog nehezemre esni.
-A fenébe is! Igazad van! Ezért duplán meg fogom büntetni azt a szerencsétlen balfácánt. Megfosztott ettől a remek lehetőségtől.- csóválom a fejem, miközben megjátszott dühvel a levegőbe boxolok és sajnálkozó képet vágok. Igaz, egyébként nagyon tetszene egy ilyen műsor, de ugye még mindig ott a tény, hogy kinek a lányáról van szó, viszont van egy olyan érzésem, hogy, ha nem gondoskodok róla, hogy minél előbb letudódjon az a tartozás, képtelen leszek visszafogni magam. Már most, amikor ellenkezni kezd, majd egyezkedni, hogy nem-e lehetne lejjebb vinni a tartozást, legszívesebben felajánlanám, hogy dolgozza le másképp, mert hiszem, hogy azzal a kis cserfes szájával igazán kellemes perceket tudna nekem okozni, de nem teszem. Nem fogok ilyesmivel előállni. Most még legalábbis biztos nem de, ha sokáig pillog rám így, nem tudom mit fogok mondani. Tetszik ez a lány. Csinos és talpraesett, hiszen most alkudozik épp az egyik maffia főnökével, mintha csak a piacon akarna almát venni. Vagy nagyon buta -bár ezt kétlem-, vagy tökösebb, mint némelyik futárom.
-Cherry...- sóhajtok egyet, ahogy rászólok, még mielőtt komolyabban bele lendülne a szempillarebegtetésbe, közben fejemet nemlegesen megrázom. Még a végén úgy sétálna ki innen, hogy elengedtem neki az összes tartozását és élheti is tovább a kis életét. Nem lehetek ennyire puhány, főleg nem egy kis huszonéves apuci kedvence leányzóval. Még elcsicseregné a barátnőinek, hogy Mr. Berlasconinál elég szépen nézni, aztán ingyen osztogatja a drogot, mint mikulás a cukorkákat. Frászt!
-Ne feszítsd túl azt a húrt, édesem. Inkább hálálkodnod kellene, nem alkudozni. Vagy szeretnéd, ha úgy csinálnám, ahogy az oroszok? Adjalak el valahova prostinak vagy szexrabszolgának?- biccentem kicsit oldalra a fejem, ahogy szép lassan, mint valami ragadozó, közelebb sétálok hozzá. Úgy tűnik, valahogy emlékeztetnem kellene arra, hogy kivel is áll szemben. Lehet, hogy tudok én vicces és aranyos is lenni, de fogalma sincs még arról a Marcoról, aki szemrebbenés nélkül kínoz meg olyanokat, akik ellenszegülnek az akaratának. Ha szerencséje van, soha nem is fogja őt megismerni, mert kétlem, hogy akkor ilyen bátran merne velem ellenkezni.
-Ezen azt hiszem, nem nagyon kell csodálkoznod. Nem szép, mikor egy fiatal és igen bájos, csinos nő szét van csúszva és nem tud magáról, ráadásul veszélyes is, mint látod. Könnyen köthetsz ki olyan helyen, ahol nem tanácsos lenni...- kúszik szemtelen vigyor a képemre, hiszen most is ez történt. Besétált az oroszlán barlangjába anélkül, hogy tudta volna, hogy arra tart. Csak akkor döbbent már rá, mikor késő volt, bár épp ez volt a célom, nem tagadom. Ha azt akartam volna, hogy első pillanattól kezdve tudja ki vagyok, bemutatkoztam volna és rákérdeztem volna, hogy mi van a pénzemmel. Így viccesebb volt, nekem legalábbis biztosan.
Megnyugtatom afelől, hogy az apja nem fog tudni erről az egészről, de minél előbb megejtek majd egy találkát Juliannel és felvilágosítom, akár tetszik majd a kisasszonynak, akár nem. Joga van tudni erről és kész, ráadásul, így majd talán felnyílik a szeme és rájön, hogy talán jobban neki kellene feküdni ennek az apa szerepnek, mert valamit nagyon elcseszett. Soha nem véletlen, ha valaki a droghoz fordul, így gondolom Cherrynek is meg van rá az oka, még, ha én ezt iszonyú nagy gyengeségnek is tartom. Hiszen mi sem könnyebb, mint beszedni egy kis cuccot és elfeledkezni minden gondunkról, besöpörni a szőnyeg alá a bajainkat és leszarni az egész világot. Csak az a baj, hogy ezzel nem lesz megoldva semmi. Szembe kell néznünk a démonainkkal, de mit prédikáljak én erről egy elkényeztetett leányzónak?
-Nem is tudom. Nem úgy festek talán, mint egy rosszfiú?- pillantok rá kissé összezavarodott ábrázattal, majd a bárszekrény felé fordulok, melynek a polcai mögött tükör díszeleg és megnézem magam.-Ő az ügyvédem. Legalábbis, volt már pár helyzet, ahol kisegített, szóval egyedül ennek köszönheted, hogy ennyire halálian jó fej vagyok veled.- kacsintok rá mosolyogva, de ennél többet persze nem fogok az orrára kötni, mert nem igazán van köze hozzá, és nem is kell róla tudnia. Pont.
Arról viszont, hogy állom-e majd a temetése költségeit valamint, hogy mikor kezdhet, szívesebben társalgok vele. Alig várom, hogy idefentről figyelhessem, ahogy odalent valami szexi szerkóban itatja a jó népet, miközben tisztában leszek azzal is, hogy szívesebben bulizna ő is. Szerintem még nem fogta fel igazán, mekkora szenvedés lesz ez neki, főleg, hogy arról is gondoskodni fogok, hogy ne jusson cucchoz, ha pedig meglátom itt úgy, hogy szét lesz csúszva, már ugrott is az alkunk.
-Szerintem egyezzünk meg abban, hogy három nap múlva este bejössz. Akkor majd az egyik pultosom körbe vezet, megmutatja mit kell csinálnod, ismerteti veled a fontosabb dolgokat és hasonló badarságok...- legyintek egyet a végén, hiszen ez az, ami engem annyira nem érdekel. Majd ők megoldják. Nekem csak az a fontos, hogy jöjjön a leányzó és dolgozzon, még pedig úgy, mint aki élvezi és minden vágya ezt csinálni.
Mondjuk az is érdekelne, mit akarhatott az imént mondani, de végül, mivel nem derül rá fény, én se firtatom tovább. Helyette, ahogy rákérdez, hogy akkor leléphet-e végre vagy tovább nyúzom, hosszan rápillantok és azon töprengek, vajon meg fog-e itt jelenni majd magától, vagy netán megpróbál meglógni? Nem szokásom csak úgy megbízni az emberekben, főleg nem olyanokban, akiket rabul ejtett a drog. De egye fene. Megszavazzuk azt a bizalmat.
-Persze, menj csak. Pablo majd haza visz.- biccentek az ajtó felé, végül pedig, ha elindul, elgondolkodva figyelem, miközben elsétál. Csak akkor szólok még utána, mikor már az ajtónál jár.
-És Cherry...- megvárom míg visszafordul esetleg.-Eszedbe se jusson meglógni előlem, mert úgyis megtalállak.- kacsintok rá mosolyogva, hiszen ezt az utolsó kis odaszúrást nem hagyhattam ki. Töprengjen csak azon egészen hazáig, hogy miféle alakkal hozta össze a sors.