Sietve szedem a lábaimat a kórház felé. Csak pár papírért, és már indulok is tovább, nem áll szándékomban itt tölteni az egész napot. Seattle ma különösen szép, ragyog a nap, kellemes az idő ahhoz képest, hogy tél van. Egy szürke kardigán van rajtam és egy koptatott farmer, a vajszínű bőrcipőm még ki sem szellőzött, annyira új. Igaz, hogy megvan már vagy három éve, de csak most találtam meg a szekrényem aljában, amikor egy régi aktát kerestem az egyik betegemnek. Jelenleg két pályán futok egyszerre, ami nagy kihívásokkal jár. Csábítanak a pediátriára, mivel a jelenlegi főorvos nyugdíjba ment, és még nincs meg az utód a helyére, és természetesen a kardiológián is számítanak a kutatási eredményeimre. Talán sosem vállaltam volna ennyit, ha nem kellene most mindennél jobban az, hogy lekössön a munka. Minden percét a napomnak betáblázom, három-négy órás alvásokkal és fél órás szundításokkal élem túl a mindennapokat. Az agyam teljes kapacitással ki van használva minden percben, különben megőrülnék.
Elhagytam. Igaz, hogy valójában együtt sem voltunk, és az is, hogy Sydneyben mindketten kimondtuk, hogy többé nem leszünk egymás életének a részei, de azután, hogy megtörtént az a bizonyos incidens, mégis úgy érzem, nekem kellett elhagynom őt. Morgan és Molly rádöbbentettek a szomorú igazságra, méghozzá arra, hogy túl veszélyes vagyok Tessára nézve. Milyen vak voltam! Mennyi ideig győzködtem magam arról, hogy nekünk van jövőnk! Hogy ha teszünk érte, akkor ebből kisülhet valami jó is akár. De nem. Jared és az az incidens rádöbbentettek, hogy mérgező vagyok számára. Azt hittem, erősebb ennél, de így végiggondolva, észre kellett volna vennem a jeleket rajta. Ő túlságosan sok rossz dolgon ment már át ahhoz, hogy a velem való kapcsolatot bármilyen módon túlélje. Nekem pedig olyan emberre van szükségem, akire támaszkodhatok. Ahogy neki is. Rám nem tud, ahhoz túlságosan szélsőséges a viselkedésem, és ezt bár nagyon nehezen, de be kellett látnom. Hisz néhanapján még én magam sem bírom elviselni magam, és az öcsém nem véletlenül féltett mindenkit tőlem azokban a napokban odahaza. Tessa pedig...mit szépítsem a dolgot? A szex annyira fantasztikus volt vele, hogy ha csak rágondolok, megőrülök. Ha mindent kizártunk, nagyon jól megértettük egymást, de amint a legkisebb akadály felmerült...széthúztunk. Ő jobbra, én balra. És ezt nem tarthattam tovább. Támaszkodnom kellett valakire, be kellett látnom, hogy szükségem van arra, hogy támogatást és figyelmet kapjak. Megkaptam volna ezt tőle? MAximálisan biztos vagyok. De milyen áron? Hogy olyanná váljak a szemében, mint Scott? A mai napig nem tudom, mi történt vele amíg a felesége volt, és soha, egyetlen újjal nem ütném meg vagy bántalmaznám. De mennyiben van jogom homokba dugni a fejem a fizikai erőszakot nem alkalmazva, ha közben lelkileg minden alkalommal sérült mellettem? Hisz be kell látnom, sokszor nem voltam kegyes vele szemben. A saját sértettségem nagymértékben meghatározta a viselkedésemet, és ismerem annyira magam, hogy tudjam, ez bizony nem a semmiség kategóriába tartozik. Jamie Woodwardot senki nem a vajszívéről és a könnyen kezelhetőségéről ismeri fel, bár azért valahogy mégis el kell ismernem, Tessa nélkül nem jutottam volna el az önismeret ezen pontjára. Ezért mindenképp hálával tartozom neki.
S hogy hogyan kezelem azt, hogy beleszerettem a pszichológusomba és elhagytam? Nagyon jó módszerem van erre, olyan jó, hogy nem is értem, eddig miért nem jutott eszembe. Tagadás. Ez az egy szó pedig mindent elárul. Tagadom a kávézóban, tagadom a fürdőben, tagadom, mikor a zuhany alatt Corneliával vagy épp magammal játszadozok. Tagadom, mikor a reggeli pirítósom őrá emlékeztet, és tagadom, mikor felhívom rejtett számmal, csak azért, hogy hallhassam a hangját. Tagadom, miközben a műtőben állok, tagadom, mikor Russellel beszélgetek, tagadom, mikor tejet veszek a boltban, vagy felnyitok egy újabb szakkönyvet. Annyit dolgozom, hogy már nem maradt egyetlen normálisan működő agysejtem sem. Csak így vagyok képes valamelyest távol tartani magam a teljes megörüléstől. Mert az az igazság, hogy belepusztulok ebben a szerelemizébe, amit érzek. Az egész mellkasom egy kurva nagy zagyvaság, ellentétek, egyetértések, tagadások és elismerések halmaza. A hiánya felemészt, ahogy a felelősség érzése is. És utálom. Komolyan gyűlölöm, hogy ezt érzem, hogy ennyire mélyen képes volt belém vájni a karmait, és most itt állok, és úgy érzem magam, mintha a Földről egyenesen a Plútóig repítettek volna, ahol alig van fény, nincs élet és olyan hideg van, hogy a pokol is befagyna. Én pedig ott állok, reszketek, félek, és egyedül vagyok. Csak a távoli fényét érzékelem annak, hogy a legragyogóbb csillag melege miként éltet másokat, és azon töröm a fejem, vajon nekem miért ez jutott? Miért mindig csak a hideg, a sötét, az egyedüllét a társam? Ennyire rossz ember lennék? Ilyen életet érdemlek?
Válaszokat nem kapok a kérdéseimre, és mivel belegondolni a nyomorult életembe sokkal rosszabb, mint azt tenni, amihez viszont nagyon jól értek, ezért...dolgozom. Éjjel és nappal, akár egy megszállott, itt vagyok a kórházban, amikor a törvényes keretek ezt már nem engedik meg, huss, rohanok haza, hogy - meglepetééés! - otthon dolgozzak tovább. Kutatok, adatokat gyűjtök, műtök, egyszerre vagyok jelen két osztályon. Emberhiány van, jönnek az ünnepek, nincs mese, hajtani kell. Ezért is térek most be ismét a kórházba, hogy néhány itt felejtett papírt elvigyek.
- Szép napot, Dr. Woodward - köszön mosolyogva egy nővér, és kedvesen viszonozom egy Jó napottal a köszöntést, és már megyek is tovább. Kikerülve a sürgősségit hagyom, hogy előrefussanak a medikusok, akik lelkesen vesznek össze azon, ki menjen a beteghez. Nem szólok rájuk, mert jelenleg nem az én feladatom koordinálni őket. Felrohanok ehelyett a lépcsőn, mivel mostanság leszoktam a lifthasználatról, hisz azért a testem is karban kell tartanom, és a rendszertelen alvás és étkezés jelentősen rontja az izomzat felépítését, így minden percet kihasználok, hogy sportolhassak. A kardiológiára felérve köszönök a nővérpultnál állóknak, majd befutok az irodámba. Egy nővér utánam fut és bekopog, majd amint szólok, hogy bejöhet, belép és az orrom alá dug egy tabletet.
- Dr. Woodward, kérem írja alá Mr. Wilfred zárójelentését, hogy hazaengedhessük - teszi le elém a kis eszközt és felegyenesedik.
- Máris, egy pillanat türelmet kérnék, csak ezt itt összetűzöm, és...- mondom, de pont hozzáérek a tablethez, így elnyomom a képernyőt - Ó, a franc essen bele - fintorgok egyet, és a nővér már ugrana oda, hogy segítsen újra betölteni, de leintem -Hagyja csak, majd én megkeresem. Inkább ezt tűzze kérem össze, és tegye bele egy mappába, még szeretném biztos ami biztos átnézni a ma reggeli leleteit Mr. Wilfrednek. - mondom, és a kezébe nyomom a papírokat, majd a tableten kezdek el matatni. Jó kis ketyerék ezek, könnyebb velük dolgozni, mintha állandóan papírokkal rohangálnánk. Ám ahogy rákeresek az adatbázisban a névre, hirtelen megüti a szemem valami.
- Mi van? - nézem meg jobban, mert esküszöm, mintha Tessa nevét láttam volna felvillanni egy pillanatra. Ahogy jobban megnézem, már látom, hogy nem tévedtem. A szívem akkorát ugrik, mint egy ló, és hevesen verdesni kezd a mellkasomban. Tessa neve mit keres a felvett betegek névsorában? Nem értem a dolgot. Persze az átkozott ketyere az azonosítómat követeli, hogy meg tudjam nyitni. Még szerencse, hogy nagyjából a fél kórházat én vezetem, így gond nélkül jutok be, de amit ott látok, az mindenné tesz, csak épp nyugodttá és elégedetté nem.
- Mi a picsa? - háborodok fel, és a nővér megrémülve ugrik egyet hátra, ahogy felpattanok az asztalomtól. A székem hátra borul, nagy csattanással eltör egy vázát, de mire a kerekei megállnak, én már sehol nem vagyok, csak az ajtó résében tűnik el a szürke pulóverem.
A sürgősségire érve úgy vágom ki az ajtó két szárnyát, mintha fel akarnám rúgni a Holdig azt, aki szembe jön. A betegirányító pultnál egy csoportban gyülekeznek össze az orvosok, rezidensek, mindenki, aki ide való, és olyan is, akinek semmi keresnivalója nincs itt. A betegek körül alig őgyeleg egy-két gyakornok, megismerem a bizonytalan pillantásaikból, hogy azok, míg a többiek valami viccen vagy történeten nevetgélnek.
- Elárulná valaki, mi a jó francot keres a betegem másfél órája a sürgősségin és én miért nem vagyok még mindig értesítve erről? - ordítom el magam, mire néma csönd lesz. Aki ott van, mind felém fordul, ám engem cseppet sem hoznak zavarba a kérdő pillantások, sebes léptekkel rontok oda hozzájuk és levágom a tabletet a pultra. haragvó tekintetemtől lebénulva néznek rám, pisszenni sem mernek.
- Nem tudom ki maga, de jelenleg én vagyok a sürgősségi vezetője, és fogalmam sincs, kiről beszél, de...- kezdi a védőbeszédet, mire elkap a harci ideg, és oda ugorva elkapom a köpenyénél fogva és a falhoz vágom. Általános döbbenet fogadja a mozdulatot, de nem érdekel. Tessa itt van valahol, kardiológiai problémákkal hozták be, és engem senki nem értesített, de az adatlapja szerint még kardiológus sem látta, ez pedig több, mint felháborító.
- Ő Dr. James Woodward, Dr. Morris, a pediátria vez....- kezdi bele remegő hangon egy kis vékony lányka, de a szavába vágok.
- Én vagyok az ördög maga, és ha nem mondod meg azonnal, miért nem látta még el senki a betegemet, istenemre mondom, magammal viszlek a pokolba, te kis nyomoronc, világos? Hol van Tessa Wilson? - kérdezem, mire haragosan pillant rám.
- Wilson? Semmi nem indokolta az azonnali ellátását, kapott vérnyomáscsökkentőt és várjuk a laboreredményeket, de elfoglaltak...
Levágom a földre és felháborodottan pislogok.
- Nem indokolta? - kérdezem, és alig hallok a fülemnek - Mondd csak, Dr. Magnus...
- Morris....
- Tök mindegy. Mégis mi nem indokolta az azonnali ellátását a kardiológiai osztályon? Az, hogy néhány éve szívtranszplanton esett át, az, hogy nemrégiben súlyos traumák érték, vagy az, hogy a szisztolés nyomása 190 a diasztolés pedig 137 volt, amikor behozták, és azóta is csak középfokozatig csökkent le a tachykardia nála? Netán az eszméletvesztés vagy a mentősök által elmondottak után úgy ítélte meg, mit sem számít egy igen súlyos karidológiai betegséggel küzdő betegnek, ha addig dolgoztatjuk a szívét, amíg az egyszerűen felrobban a mellkasában? - ordítok rá, aztán ismét megragadom a mellkasánál fogva és magamhoz rántom, addig, míg egészen közel nem kerül az arcunk - Vezess hozzá most azonnal, te nyomorult, vagy a szuszt is kiverem belőled.
Néma döbbenet fogad, mikor elengedem és megfordulok. A tekintetem öldöklés vágytól izzik és komolyan nehéz visszatartanom magam attól, hogy ki ne nyírjak valakit.
- Maguknak meg nincs dolga? - ordítok rájuk, így végre mindenki elszelel a szélrózsa száz irányába, hogy dolgozzon is végre egy kicsit. Ezek szerint a fehér köpeny ellenére a hírem azért még megelőz, akárhová is megyek. A kolléga pedig nem vezet messze, épp mellettünk, a folyosón találok rá Tessára. A fal mellé tolva fekszik a hordágyon. Azonnal odaugrok hozzá, és megfogom a kezét.
- Tessa...- nyögöm, és ellágyulva de aggodalmasan nézek rá. Felidézi bennem azt a pillanatot, amikor megtaláltam a sírban, és most is hasonlóan gyötör a bűntudat. Itt kellett volna lennem, és jobban figyelnem. Miért is nem jöttem a sürgősségin keresztül?
- Itt vagyok, Tess, nem lesz semmi baj, ne aggódj, Oké? Máris megvizsgállak - mondom, és lekapom a sztetszkópot az ott tébláboló kolléga nyakáról, és meghallgatom a szívverését. Nem tetszik, amit hallok, és minél tovább érintem a bőréhez a szerkezetet, annál jobban elfog a rémület, bár próbálom nem mutatni. Ahogy végzek, kiáltok egyet és egy nővér máris egy fecskendővel tér vissza. Szó nélkül vágom a tűt a könyökhajlatába, miközben egy nővér infúziót köt be a másikba, aztán Tessa tekintetébe fúrom az enyémeket.
- Kapsz egy kis sóoldatot és enzimeket, és most adtam egy adag fájdalomcsillapítót is, néhány másodperc, és a fájdalom meg fog szűnni, ígérem, oké? Most felviszünk az osztályra és megkezdjük az ellátást, rendben? Te ne aggódj semmiért, minden rendben lesz. Telefonáljunk Mollynak? - kérdezem, és ha igennel felel, azonnal intézkedem az egyik nővérnek szólva, hogy hívják fel a testvérét. Elkapom az oldalrácsot, és elindítom a teamet a lift irányába, de látom rajta, hogy nem nyugszik és feltételezem nagyon rosszul van. Már épp megszólalnék, hogy megnyugtassam, mikor odalép hozzám Morris és a vállamra téve a kezét megállít.
- Nem viheti el a betegemet, az én felelősségem, hogy...- kezdené, de sajnos rossz emberrel kekeckedett. Visszakézből egy akkorát verek be neki, hogy az orra hatalmas reccsenéssel azonnal eltörik.
- Vedd le rólam a mocskos kezed, te sarlatán. A felelősséged itt ért véget. Ha rajtam múlik, akkor a karriered is. Kezdd el összeszedni a cuccaidat, és ha miattad baja esik ennek a nőnek, bújhatsz a föld alá is, esküszöm, hogy megkereslek. És imádkozhatsz azért, hogy a legnagyobb büntetésem a számodra az legyen, hogy többé nem praktizálhatsz. - mondom indulatosan, majd újra elindulok a lift felé az ágyat tolva.
- Készüljünk elő egy echora. Teljes vérképet és vizeleteredményeket kérek, és egy ekg-t mellé, és azonnal kérem a laboreredményeket. Mondja meg a laborosoknak, hogy Dr. Woodward kéri. Ne kelljen lemennem értük. Indulás. - mondom, mikor az egyik gyakornok félősen pillant rám.
- Mire gyanakszik főorvos úr? Miért kell echo és ekg is? - kérdezi, mire gyengéden pillantok le Tessára. Látom rajta, hogy kétségbe van esve, nem tudja mi történik körülötte. Szeretném megszorítani a kezét és megsimogatni a haját, mint Sydneyben, de nem engedhetem meg magamnak, csak a pillantásommal ölelem meg őt.
- Szeretném biztosan tudni, hogy mi van odabent. lehetséges vérrög, elzáródás, de szívfalelhalás is előfordulhat. Nem megfelelően dolgozik a szív, az egyik pitvarban érezhető pangás van, ezért a tachykardia. Szükségem van rá, hogy jobban lássam, mi történik odabent. De bármi is ez...az semmiképp nem tett jót, hogy másfél óráig hagyták szenvedni a sürgősségin fájdalmak között kínlódva. - húzom fel magam ismét, és most tényleg az az érzésem, hogy minden rám ruházott hatalommal azon leszek, hogy azt a férget eltüntessem a fehér köpenyesek közül. Menjen kukásnak. Oda való. Szemétdombra.

Tessa & Jamie

Nem tudom mi számít normális viselkedésnek Sydney óta. Azt mondják letargikusan kellene átélnem a mindennapokat, a félelem kellene, hogy uralja az életteremet, mert kiszedtek egy sírból, és napokig nem voltam magamnál. Valóban egy sokkhatás érte a szervezetemet, de ehhez nem kellenek évek, vagy hónapok, hogy rendbe jöjjek. Allegra vallomása, a Jamie iránti érzelmeim tisztázatlanok maradtak, és az esküvőre el sem jutottam. Sajnáltam, hogy kimaradtam Angie és Peter nagy napjából, holott megkedveltem őket, és igazán élveztem azt a pár napot, még az elrablásom előtt. Fizikai tüneteket produkáltam, a szívem megviccelt mindenkit, de miután hazaszállítottak, a tünetek is elmúltak. A munkámat persze nem folytathattam onnan, de a tagadás kellemesen hatott az idegrendszeremre, és az emóciókra is. Az otthon töltött pár napban rákattantam a Vámpírnaplókra, és némi érzelmi válság közepén döbbentem rá, hogy mennyire magam alatt vagyok. Sírtam a főszereplők szakításán, elítéltem a burkolt célzásokat, és mindenben Jamiet, és magamat láttam viszont. Rólunk is mintázhatták volna a történetet, igaz elég érdekesen alakult volna, ha a testvére is belekerül ebbe a szerelmi háromszögbe. Jared kitartóan hívogatta a nővéremet a távozásunk után, és ha arra kérte, hogy beszélhessen velem, akkor leráztam. Nem szerettem volna tőle semmit, és utólag a csókot is hibának vélem, mert a rokonát igyekeztem felhergelni. Milyen kisded játékokba sodródtam bele csak amiatt, mert nem ismertem be, hogy szerelmes lettem a betegembe, és innen már nincs visszaút. Kétszáz papír zsebkendő, öt évad, és mindennél jobban sóvárogtam azután, hogy Stefan legyen a befutó Elena számára, mert Damon a rossz, a meg nem kapható, mint nekem Jamie. A forró kása kerülgetése jól működött, de mikor „váratlanul” beállított a testvéremhez Russell Morgan a főnököm, és arra kért, hogy négyszemközt beszélgessünk, már sejtettem, hogy bajban vagyok. Molly türelmesen engedte be a házába az életem szereplőit, anyáék is a közelben vettek ki egy szobát valamelyik panzióban, hogy a család együtt maradjon. Visszatérve az imádott mentoromra, aki most nem konzultálni jött, hanem engem kivesézni, eléggé meglepett. Türelmesen várakozott a kiborulásomra, a kényszerpihenőre kérvényezésére, de egyiket sem kapta meg tőlem. A végére megizzasztottam, és olyasmit makogott az orra alatt, hogy mindketten reménytelen esetek vagyunk, de megegyeztünk abban, hogy egy kis időre parkoló pályára tesz, hogy felépüljek a traumából. Hirtelen azon kaptam magam, hogy segédből páciensé váltam, és biztosított róla, hogy ezek a beszélgetések rendszeressé válnak közöttünk, mi több nem szeretne szem elől téveszteni. A magántelefonszámát eddig is ismertem, de most a lelkemre kötötte, ha úgy hozná a sors, és mégis kiütne rajtam a pánik, nyugodtan hívjam fel, mert bármikor segít. Jamie Woodward nevét úgy kerülte ki, mint egy mágus. Burokban léteztem, úgy kezeltek, mint egy babát, és nem tetszett a felállás. Éjszaka természetesen rémálmok gyötörtek, de túl büszke teremtés voltam ahhoz, hogy a nagy testvérem után sírjak, de Molly még is így tudta, hogy mikor kell mellettem maradnia. A magánteret nem minden helyzetben sikerült megadnia, de egy hónap elteltével úgy látta ő is jobbnak, ha nem megyünk egymás agyára, és anyáék hazarepülnek Seattle-be. A kettőnk viszonya nem romlott meg, csak egyszerűen titkaink lettek egymás előtt. Bármennyiszer is kérdeztem meg, hogy Jamie biztosan nem keresett-e, vagy nem jelentkezett-e, akkor néma maradt, és hirtelen átváltott az időjárásra, vagy Sophie óvodai előadására. Szerettem velük lakni, James szinte itthon sem volt, Sophie a világom közepét jelentette, de vágyódtam egy kis magány után, amit egy be nem tervezett utazás keretében meg is valósult. Anya megbetegedett, egyikünk sem számított rá, de én féltem bármilyen járműben is huzamosabb ideig tartózkodni, ezért megszületett a paktum. A nővérem és Sophie elutaznak, James meg itthon marad velem. A nap több szakaszában is be kell jelentkeznem, hogy ne kapja el a házisárkány kor, de így kényelmes volt mindannyinknak. Már fel is szálltak, még beszéltünk facetime-on, de ennél többre nem ment tőlem, mikor is közölte James, hogy be kell mennie dolgozni, mert valamelyik főnöke berendelte. Rábólintottam a témára, és egyedül maradtam a lakásban…hogy ez mennyire volt jó döntés, még magam sem tudtam.

Zenét hallgattam, és eldöntöttem, hogy kiállok Stefan Salvatore mellett, de fura gyomorgörcs tört rám. Nem olyan, mintha elrontottam volna valami lejárt kajával, hanem egy csomóban szűkült össze, és teljesedett ki. A böfögés hiányára gyanakodtam, így megittam egy pohárka kólát, de a kellő hatás elmaradt, és a bal felemre lezsibbadtam. Kis tűkkel böködték a bőrömet, a talpamra alig bírtam ráállni, nemhogy megmozduljak. A laptopom, és a takaróm társaságában gubbasztottam a nappaliban lévő ülőalkalmatosságon, de idővel ez sem hozott javulást. A telefonomat elővéve futottam végig az értesítőket, és egy bizonyos telefonszámot kerestem. Jamie…ugye most nem fogsz cserben hagyni? A zöld gombra nyomtam rá, de a legnagyobb ledöbbenésemre nem a hangposta szólt bele, hanem a szolgáltató. A telefonszám már nem él? Elfehéredtem, és a meglepődésem után azonnal a mentoromat tárcsáztam.
- Russell…én most…élnék a lehetőséggel. Furán érzem magam. – akadt össze a nyelvem.
- Nem…fizikailag… - a végére egy tolmács is szükségeltetett mellém, mert a képkockák sorozata itten szakadt meg. Mitől tört rám a mellkasi fájdalom, miért nem volt előjele? Már nem fog kiderülni, de mindenesetre a mentőben tértem magamhoz, ahol megszúrtak, és a vérnyomásmérő mandzsettájával próbálkoztak, de túl hiteles eredményt nem kaphattak, vagy mégis? Egy ismerős alakot kerestem, de nem láttam senkit. Mi az? A szédülés mellé a zsibbadást egy erőteljesebb, kellemetlen mellkas tájéki szúrás váltotta fel. A mentőbejáratnál egy team várt rám, ismertem az orvosokat, de egyikük szemében sem láttam, hogy ez fordítva is igaz lett volna. A fiatal gyakornoknak én segítettem szakterületet választani, hogy merre menjen tovább, Dr. Morris a megfelelési kényszerével küzdött. Minden itt dolgozónak tisztában voltam a félelmeivel, de hetek kiesése úgy látszik azt eredményezte, hogy egy idegen lettem, középszerű. A folyosón még váltottak felettem néhány szót, aztán a sürgősségin működő doki csak odaröffentette az egyik nővérnek, hogy adjon vérnyomáscsökkentőt.
- Én… - a hangom elenyésző volt a kórház eme szakaszán. A következő pillanatban már más sérült érkezett, és engem, mintha elfelejtettek volna. A gyógyszert nem is injekció formájában kaptam meg, hanem egy kis tablettában, amit le is nyeltem szinte azon nyomban. A nővér rendesen viselkedett velem, hozott egy takarót, és egy pohár vizet is, hogy ne száradjak ki. Az idő csak telt, a csendes megfigyelő szerepét szánták nekem ebben a színházban. A szúrás olykor erősebben nyilallt bele, és akkor némán izzadtam, és húztam fel a térdeimet, de senki nem állt meg, hogy megkérdezze biztosan jól vagyok-e. A színdarab egyik mellékszereplőjeként feltűnt a gyakornokok odaadó pincsi magatartása, a rezidensek túlhajszoltsága, és az egyikük kirekesztettsége is. Néha rám mosolygott, de nem mert leállni velem beszélgetni. Aligha lettem volna jó társaság ebben a szekundumban, de végül a tetőpont akkor érkezett el, mikor megpillantottam Őt. A főszereplő monológja következett, a felszarvazott bikáé. Nem tudtam, hogy éppen ki miatt borult ki, de hálás lettem volna, ha szán rám egy percet. Nem érdekelt, hogy nem értem el, és a haragom is valahol a háttérben ragadt meg, aztán elszabadult a pokol. Morris kontra Jamie…és én már gyanítottam, hogy ebből a kényszerbeteg fog rosszul kijönni. Jamienek elborult az agya, nem az első alkalom, hogy ilyennek látom őt, de most van az, hogy felmerül bennem a remény aprócska sugara, hogy talán engem keres ekkora hévvel. A könnyed, és folyamatos munka megszűnt a sürgősségin, és az összes erre járó dolgozó a két bikát leste, vajon melyikük lesz a fölényesebb? Az erőfitogtatás még most is jól ment neki, én meg megszeppenve bámultam a duót. A szívem ekkor döntött úgy, hogy beleadja ő is a maga kakaóját, és kényszeredetten görnyedtem össze. Az égzengés eljutott hozzám is, másodpercek választottak el attól, hogy viszontlássuk egymást. Helló a pszichológusa voltam, de megbuktam, és belészerettem, ez normális? Az ijedtség bennem is tombolt, és mikor rám villantotta zöld íriszeit, egy egész film esett ki. Néztük egymást, mint anno régen, de hamar odaugrott, és félrelökte a munkatársát.
- Jamie… - nyögtem ki a nevét, némi túlcsordult érzelmi ráhatással, és ekkor már biztos voltam, hogy a föld alól is előrángatta volna azt a bűnbakot, aki megváratott.
- Nincs semmi baj… - noszogattam volna még, de nem maradt esélyem se rá, mert Morristól elkapta a sztetoszkópot, és a mellkasomra helyezve nyert betekintést a bennem zajló folyamatokba. Az arcán láttam az elváltozást, nem sikerült megjátszania magát, és talán én láttam bele többet, de aggódott. Mit hallhatott? Az arra járó nővért kapta el, és kérte meg, hogy hozzon egy kis gyógyszert. A pillanatok, és a görcsök váltakozása rajta múlt, mikor belém szúrta az injekciót, még a fogaimat is összeszorítottam, de a körülöttem lebzselő társaság feszélyezett jobban. A kezemet kiengedtem, és csendesen tűrtem, hogy az infúzió is a helyére kerüljön.
- Nem kell felhívni Mollyt, most repültek el Seattle-be, Jamie én félek… -tekintettem fel rá könnypárás kékjeimmel, de újabb akadályba ütköztünk. Nem lehettem vele kettesben, az előbbi úriember most mást igényt tartott rám, de a volt betegem agya elborult.
- Ne…. –kérleltem, de nem bírtam megkapaszkodni sem abban a nyamvadt rácsban. A törést még én is hallottam. A szívem nekilódult, és még gyorsabban, sőt megerőltetve munkálkodott a mellkasom fogságában. Az orvosi szakszavak ismerősek, hirtelen repültem vissza a tizennyolc éves énemhez, és a szív transzplantációm napjához. A felvonóba már úgy szálltunk be, hogy egy konkrét tervet szövögetett, és fogalmam se volt, hogy miért ez a nagy felhajtás.
- Nem érzem olyan rosszul magam…Jamie… - túlontúl felpaprikázott hangulatban volt, én csak kapkodtam a fejemet a szívfalelhalás, a vérrög hallatán. Két csengetés között ugrottak ki velem, és suhantak az első szabad vizsgáló felé. Két ápoló, a gyakornok, és Jamie toltak át a lengőajtón, és már rohantak is, hogy előkészítsék a szívultrahangot. Az idegeneket lestem, és leszorítva a bal felemet gyűjtöttem erőt, hogy megszólaljak.
- Szeretnék kettesben maradni Dr. Woodwarddal… - nem kérleltem, szimplán kijelentettem. Mindenki megtorpant, és a főorvos engedélyére vártak. Némi hezitálás árán, de egyikük a laborba, a másik a vérvétel miatt tűnt el.
- Jamie…állj meg. – esdeklően ragadtam meg a csuklóját, ahogyan mellém állt.
- Nézz rám Jamie…kérlek… - felszegett állal fürkésztem őt, és a rácson tornáztam feljebb magam. Borzalmasan fájt, de itt volt az alkalom.
- Nyugodj meg. – kaptam bele a fehér köpenyébe, és szelíden elmosolyodtam.
- Hiányoztál… - esztelenül viselkedtem, mint az elején mondtam, már nem sikerült megkülönböztetni a normálist, és a kiugrót. Az ujjaim belemartak a tenyerébe, és némán fohászkodtam, hogy szorítson vissza. Szerettem őt.

Music |    | Clothes

Másokat sarokba szorítani, lehetetlen helyzetbe hozni olyan könnyedén megy nekem, mint másnak eldönteni, hogy kér-e cukrot a kávéjába, vagy sem. Ez a szakterületem. Monopol helyzetben vagyok annyiféle módon, hogy az már szinte sértő másokra nézve. Hisz magabiztos vagyok, mérhetetlen vagyonom és befolyásom van, zseni vagyok annyi területen, hogy ez már szuperképességnek is elmehetne. Nincs olyan helyzet, nincs senki és semmi, ami valaha elakaszthatná a szavam és az önmagamba, a tudásomba vetett hitemet. Ha van hely ezen a Földön, ahol tökéletesen tudok minden lépést és sosem bizonytalanodom el...az ez a hely. A kórház. Az épület, ahol élet és halál felett döntök minden sóhajomnál. Elmondható rólam, hogy nehezen vagyok kezelhető, hirtelen haragú vagyok, durva, sőt egyes esetekben akár borzalmasan bunkó is. De zseni vagyok. Egy nemhogy ország, hanem egyenesen világszerte ismert és elismert zseni. És ezt senki nem veheti el tőlem. Akkor miért érzem mégis kiszaladni minden tagomból, minden sejtemből az összes erőt abban a pillanatban, ahogy Tessa nevét meglátom a betegek között? Miért támad bennem fel azonnal a védelmezésre kényszerítő érzés, hogy nekem itt és most, azonnal és visszavonhatatlanul rohannom kell, hogy megmentsem őt? Mintha ez a felelősség soha nem akarna leszakadni a vállamról. Folyamatos készenlétben tart, és szunnyad, mert elnyomom, de amint megérzem, hogy a cselekvés ideje eljött, úgy robban ki belőlem, mint egy torpedó, és azonnal célbaveszi az ellenséget. Az ellenség jelen esetben az én szememben a kolléga, aki megpróbálja elrejteni előlem őt. Ha belegondolunk abba, hogy a kollégám, egy szintén a maga területén elismert, vagy legalábbis szakvizsgázott és praktizáló orvosról beszélünk, eléggé rossz fényt vet rám az a tény, hogy úgy a falhoz kenem, mintha csak egy bosszantó kis légy lenne. Érdekelnek a következményei annak, amit most teszek? Őszintén - mikor érdekeltek? Pffff, még a feltételezés is nevetséges, hogy James D. Woodward valaha belegondolna olyan apróságokba, hogy van-e joga felülbírálnia egy kollégája döntését, vagy lecsukják-e garázdaságért. Nem, nem, nem olyan fából faragtak, hogy ilyen apróságok engem arra késztessenek, hogy meggondoljam mit is teszek vagy mondok. Jelenleg pedig csak az lebeg a szemem előtt, hogy bárhogy is, de segítsek Tessának. Azonban a vizsgálat után hiába adom ki az utasításokat, hiába lépek színre és teszem a dolgom, mindig az az érzés kerülget, hogy elkéstem. Mint mindig, későn jöttem, későm léptem közbe. Én mindig mindent későn tudok meg. Nem tudom mióta van ez a gondolat bennem, de egy ideje már érlelődik, és ha lenne rá időm, hogy figyelmeztessem magam, most megtenném, mert attól tartok, ennek hamarosan meglesz a böjtje.
Elég csak a nevem sóhajtania, és minden idegsejtem táncra perdül. Amint a mellkasára szorítom a sztetoszkópot, igyekszem kizárni minden mást. A fájó szívemet, amely az adrenalintól ezerrel verdes odabent, az ujjaim idegvégződéseit, amelyek most megint a bőrét érintik, a tekintetemet, amely illetlen helyekre téved akkor is, amikor tulajdonképpen csak a bent dobogó szerkezetre kellene fókuszálnia. Nem figyelek a bűntudatra, amely már mintha nem is tudna nélkülem létezni többé, és nem figyelek a figyelmeztető hangra sem, amely egyre azt kántálja, nagyon rossz útra tévedek, ha most nem hívok valaki mást, hogy átvegye tőlem Tessa orvosi felügyeletét.
És persze senkit nem hívok.
Győz az egóm, győz bennem a megingathatatlan hit, hogy én, csakis én lehetek az, aki segít neki, aki mellette van. Munkához látok és teszem a dolgom, hogy jobban érezze magát, és közben kínosan ügyelek arra, hogy csakis a munkára koncentráljak. Ki kell zárnom minden zavaró tényezőt. Egyenesen megkönnyebbülök, amikor azt mondja, Molly elutazott, és nem kell hívnom. Nem akarok szembekerülni az idősebb Wilson nővérrel. Most nem vagyok rá felkészülve. A legutóbbi találkozásunk eléggé...hogy is fogalmazzak? Érzelemdúsra sikerült. Nem tudom, hogy fogadná, hogy ismét a húga körül őgyelgek, annak ellenére, hogy teljes mellszélességgel kijelentette, hogy minden cselekedetem ellenére is, de nem akar a közelében tudni semmilyen formában. Tessa könnyes szemmel pillant rám, és látom rajta, hogy fél. Szívesen megnyugtatnám bármivel, amivel csak tudnám, de sajnos egy pillantásnál többre tőlem most nem telik. Muszáj, hogy fókuszáljak, és ehhez az kell, hogy hideg fejjel tudjak gondolkodni. Nem engedhetem, hogy összetörjön a gyengesége. Érzem a zsigereimben, hogy itt most nem egy kis semmiségről van szó. A lifthez indulunk, de Dr. Morris úgy gondolja, most, hogy szemet vetettem a betegére, már van annyira fontos, hogy elhagyja a faviccek mesélését arra, amiért itt van, vagyis a munkájára. Nem adom át neki Tessát, csak az öklöm üdvözletét. Játszhattam volna továbbra is az ütőkártyáimmal, de ezt most nem mint orvostól kapta, hanem inkább mint aggódó férfitól, vagy ilyesmitől. A kezem is belesajdul abba, ahogy orrbavágom, de bármi legyen is a jussom ezért, esküszöm megérte. Látni elterülni, hallani a porcot eltörni az orrában, érezni a fémes vér illatát, ahogy az orromig kúszik...maga az elégtétel. Nesze, te farok, csak még egyszer közelítsd meg, és a karodat letépem, aztán a seggedbe is feldugom. Mert egyrészt orvos vagyok, de férfi is. És velem senki nem szórakozhat, sem az enyémekkel. Márpedig, ezt már nagyon régóta tudom, hogy Tessa, még ha nem is akar az lenni, és nem is lenne jó, ha az lenne, de az enyéim közé tartozik. Már réges-rég hozzám tartozik.
Elintézve a kollégát már gond nélkül léphetünk a lift felé. Sosem érzett kétségbeesés kezd eluralkodni rajtam. Az agyam gőzerővel dolgozik azon, hogy rájöjjön a megoldásra. Furcsa módon működöm, amikor dolgozom. Odakint, az utcán, egy étteremben, az otthonom magányában el vagyok veszve. Nem találom a helyem, nem értek meg alapvető dolgokat. Egyesek szerint túl egoista, és fura, és megrögzött vagyok. Nem tudok értelmezni néha olyan dolgokat, mint például, hogy megbántok másokat az igazsággal, vagy azzal, hogy túl hangosan jelentek ki számomra túlságosan nyilvánvaló dolgokat. De amikor ide belépek, átváltozom. Már nem érzek bizonytalanságot, vagy félelmet, és nem kell attól félnem, hogy mikor mondok mit. Mert itt minden kristálytiszta. Az eszközök, a társadalmi rétegződések, az, hogy ki hová tartozik. Én irányítok minden lépést, minden logikusan felépített tervezet szerint zajlik, és ha új irányba kell haladni, mert valami mégsem úgy történik, annak is megvan a miértje és a megoldása. Mindenre van megoldás. Csak a halálra nincs. Magyarázat van, csak megoldás nincs. Tehát mikor a liftbe érünk, Jamie, a botlábú, a szerencsétlen, az, aki hülyét csinál magából úton-útfélen, aki tolókocsiban teker át Sydney-n seggrészegen egy legénybúcsú után, az, aki engedi, hogy kétszer is hülyét csináljon belőle a legjobb barátjának kinevezett személy, és újra meg újra elviseli, hogy semmibe vegyék...eltűnik. Helyette egy géppé változok. Érzelem mentes gépezet, amelyik csak a munkára koncentrál, amelyik nem érez, nem fél, nem tétovázik. Csak a megoldandó problémát látja maga előtt, a katasztrófát akarja elhárítani, nincs sem ideje, sem ereje érzelmekre és felesleges szócséplésre. A gyakornok rákérdez a kért vizsgálatok miértjére, és én elmondom kendőzetlenül mit miért kérek, mire gyanakszom, bár lazán tarthatnék egy két-három órás előadást bővebben kifejtve, mennyi mindenen jár ez idő alatt az agyam, mégis csak lesarkítom, mit akarok és miért. Meg sem hallom, hogy Tessa bizonygatja, nincs annyira rosszul. Vagyis hallom, csak ignorálom. Az amúgy is nagyon megy nekem. A team aki velem tart, meg sem mer szólalni. A gyakornok a száját rágja, látom, hogy mondani akar valamit, de visszakozik. Nem segítek neki, legalábbis egyelőre. Ahogy kiérünk, már erővel ragadom meg az ágyat, és indulok a vizsgálók felé.
- Készítsék elő a műtőt. Hívják Dr. Morgant, és....
Tessa hangja belém folytja a szót. Mindenki megtorpan egy pillanatra. Nem vagyok benne biztos ugyanis, hogy ez volt az első, amikor megszólalt, hogy kettesben akar maradni velem, de az biztos, hogy ez bármily halk is volt, egészen a vesémig hatolt. Meglepetten nézek a macskaszemekbe. Erőlködik, látom rajta, hogy még fájdalmai vannak, és érzem, hogy az idő sürget, de bólintok, így végül kettesben maradunk. Átveszem a nővér szerepét, és elkezdem én előkészíteni, nehogy emiatt akár egyetlen másodpercet is veszítsünk. Összeszorítom a számat, és próbálom a tekintetét kerülni miközben dolgozom, bár ismerem már annyira Tessát, hogy tudjam, nem tudok majd menekülni előle, és sok alternatíva nincs arra, milyen kérdést szeretne hozzám intézni. Válasszal pedig egyikre sem szolgálhatok, legalábbis olyannal nem, amelyik tetszene neki, ez biztos. Megragadja a csuklómat és feljebb próbálja tornászni magát. Nem ellenkezem, bár valami azt súgja, gyorsan odébb kellene állnom. Nem tudok neki ebben a kiszolgáltatott helyzetben hátat fordítani. Segítek neki, megtámasztom a hátát, hogy fel tudjon ülni, bár azért igyekszem annyira tenni ezt, amennyire csak tudom anélkül, hogy közelebb kéne kerülnöm hozzá a kelleténél. A keze az enyémre szorul, és meglepően erősen szorít. Az agyam azonnal azt üzeni, hogy ez jó jel. Mint említettem, tudatosan kizártam az érzelmeimet ezekre a percekre. Ám abban a pillanatban, ahogy azt mondja, hiányoztam neki - nem tudom hogy történik, de - lefagyok. Megbénultam.  Ez az első gondolatom. Nem tudok mozogni, beszélni, pislogni sem. Csak tartom a kis kezét az enyémben, hallgatom a gépek csipogását, a kórház megszokott hangjait, és a fejemből minden tudás kiugrik, mintha most járnék először ezen falak között, és semmi mást nem hallok, csak a hangját, ahogy azt mondja, hiányoztam neki. Pillanatok vagy percek telnek el, nem tudom. A döbbent kábulatból gyakorlatilag egy leeső fémtálca térít magamhoz. Megrázom a fejem, és ahelyett, hogy megszorítanám a kezét, elengedem, és közel hajolva megölelem. A háta mögé nyúlva húzom közelebb hozzám, a nyaka hajlatába hajtom a fejem. Az illata elbódít, az otthont juttatja eszembe, és ez csak még rosszabbá teszi a helyzetemet. Mit meg nem adnék érte, ha most a kanapén ülhetnénk, nézhetnénk valami hülye sorozatot és kukoricával dobálhatnánk a nekünk nem tetsző jeleneteket meg szereplőket! Nem tudom honnan jön az ötlet, de ez az egyetlen dolog, amit most tenni szeretnék vele. Ez az első olyan dolog, amikor tudom, hogy jól lenne. Ott, a kanapén nem kéne folyton attól rettegnem, hogy miattam eshet bántódása. Vagy rajtam múlhat, hogy életben marad-e.
- Te is nekem, Csillag - suttogom alig hallhatóan, aztán eltávolodok, és visszafektetem az ágyra. Erőt veszek magamon, hogy azt tegyem, ami a dolgom, ezért rámosolyodok - De most be kell vigyelek oda, hogy megnézzük, mi veled a helyzet, rendben? Trécselni később is ráérünk.
Épp visszaér a gyakornok, amikor Tessát visszasegítem fekvő helyzetbe. Zavartan toporog, engem meg kiborít, hogy nem csinál semmit, és az is, hogy egyetlen ép gondolat nem jut eszembe semmiféle betegségről, mert olyan üres az agyam, mintha sose lettem volna életemben orvos. Alapvető dolgokat felejtettem el, és ez tudom, hogy pillanatnyi neuronátviteli zavar csupán, nem valódi amnézia, de akkor is az őrületbe kerget. Oda lépek, és elkapom a kezéből a laboreredményeket.
- Mégis mire várt? Vagy talán madárkákat nézegetett az ablakon át, mikor azt mondtam, azonnal kérem a leleteket? - dörrenek rá, mire lehajtja a fejét. Látom a szemem sarkából, hogy megint a száját rágja, tépelődik, így mély, türelmetlen sóhajt veszek, és rávillantom szigorú tekintetem - Idefigyeljen Longbottom, ha nem hagyja abba ezt a tépelődést, leküldöm Dr. Lesterhez, hogy vizsgálja meg, mert nem normális, hogy ennyit rágja a száját. Vagy tán szorongásos tünetei vannak? Van egy nagyon jó pszichiáter ismerősöm, ha gondolja...
- Én nem...- ellenkezik, de ismét türelmetlenül pillantok rá, aztán inkább otthagyom és elkezdem betolni Tessát a vizsgálóba. Amaz szorgalmasan szedegeti a lábait utánam, miközben csacsog.
- Csak azon jár az eszem, hogy én többször szóltam Dr. Morrisnak, hogy nem kellene-e a kisasszonnyal...
- Dr- Wilson. A neve, Dr. Wilson. Ebben a kórházban dolgozik már több hónapja, sőt, itt volt tudomásom szerint gyakorlaton is. Ő az, aki a pszichológiai értékelésüket csinálja, és...hát itt tényleg ennyire nem figyelnek más osztályok dolgozóira? - teszem csípőre a kezem, és döbbenten nézek Tessára. A gyakornok megrántja a vállát.
- Nem tudom, én mióta csak elkezdtem a gyakornokságot, azóta csak a sürgősségin varrok. Nem engednek műtőbe, sem betegekhez, néha még a viziten sem tudok jelen lenni. Mert állandóan csak vágásokat varrok össze, meg kötéseket cserélek.
Félrebiccentem a fejem és elképedve tekintek rá, mire rádöbben, mit csinál épp, így kétségbeesetten rázza meg a fejét.
- Mármint, nem úgy értettem, én nagyon szívesen megcsinálok bármit, amit csak szeretnének, csak...tudja...néha jó lenne....mármint, tudom, hogy nem lehet, hisz én nem vagyok még rezidens sem, de...szóval én mondtam Dr. Morrisnak, hogy a beteg...mármint, Dr. Wilson...hogy rá kéne nézni, meg, hogy eléggé gyanús tüneteket produkál, de...azt mondta, ne szólaljak meg, és én megijedtem...
Tessára pillantok és valami reakciót várok tőle. Mondjon valamit, vagy intsen, vagy akármi, hogy eldöntsem, hogy most üvöltsem le a fejét, amiért ilyen idióta volt, vagy dicsérjem meg, amiért most jól csinálja a dolgokat? Szívem szerint kettévágnám egy szikével, de mégis meggondolom magam.
Sóhajtok, miközben megfogom az ultrahangkészüléket, és zselét nyomok az érzékelőjére.
- Ez a baj, ezzel a rendszerrel, ami a kórházban működik. Egy helyre osztják be magukat, mindig ugyanoda, és úgy tekintenek magukra, mint a nővérekre, nem pedig mint afelelős orvosokra.
Bólogat, de leintem.
- Ne értsen egyet. Maguk valóban azok. Sőt, a nővérek jóval többet tudnak maguknál sokszor. De ettől még nem tanítják magukat megfelelően. A kórház olyan, mint a gladiátorok küzdöterei, egymással kell küzdeniük, sokszor életre-halálra. A varrást lehet tökéletesre fejleszteni otthon is, erre vannak a gyakorló varrókészletek, a gyakorlati szobák, ahol akár szakkört is alakíthatnak, de diagnózist nem fognak tudni ettől felállítani. Ott hibázta el a dolgot, hogy elbizonytalanodott. - pillantok rá, és Tessa mellkasára helyezem a szerkezetet, majd intek, hogy jöjjön közelebb - Fogja meg, és irányítsa a felső kvadránsra. Szóval visszatérve, az, hogy most itt vagyunk, és ezt csináljuk, az a maga hibája is. Mert nem állt ki a betege érdekei mellett, csak azért, mert félt egy másik orvos véleményétől. De nem a maga dolga táplálni az egóját. Tanuljon az esetből, és legközelebb, ha azt látja, hogy egy kollégája veszélybe sodorja a beteget, szóljon valakinek. Bárkinek, akinek bízik annyira a szakértelmében, hogy úgy hiszi, megoldhatja a problémát. Mert lehet, hogy legközelebb nem lesz akkora szerencséje, hogy épp beszaladjak pár papírért. És akkor hogy fog elszámolni a lelkiismeretével? Nem jó, lejjebb. Sternocostalis nézetre van szükségem először. Úgy, és most kicsit jobbra és lefelé, majd döntse meg harminc fokos szögben. Remek. Úgy...nézze a monitort. - mutatok  a koszorúérre, ahol egy jelentős sötét folt látszódik. Oda mutatok - Látja?
- Igen, látom. Az egy... - döbben meg, és a bent lévő emberek is meglepetten állnak körülöttünk. Végtére is Dr. Woodward egy gyakornokot enged ultrahangozni, azért az nem semmi.
- Úgy van, az egy elzáródás az arteria coronaris dextrában. Vérrögnek nézem, úgyhogy azt azonnal ki kell szednünk onnan. Most nézze meg az coronaris sinistrát is.Jó, most diaphragmaticus nézetből kérném. Vigye lejjebb...aha, látom, de ehhez kell az echo is. A francba!
Percekig vizsgáljuk Tessát, és egyáltalán nem tetszik, amit látok.
- Innen átveszem. Köszönöm - mondom határozottan, és a gyakornokot ettől a perctől kezdve teljesen el is felejtem. Hogy beszélnek-e a háttérben, vagy sem, már nem is hallom. A monitoron megelevenedik előttem ugyanis az, amit sejtettem. A szívében van egy elzáródás, amely következtében az egyik részen elkezdett elhalni az izom, de látok még valamit, amit viszont nem tudok pontosan kivenni. Forgatom a készüléket jobbra és balra, Tessa bordájától egészen a másik oldaláig, de nem elég jó ez a gép ahhoz, hogy megmutassa, azt látom-e amit gondolok. Leteszem és megtörlöm, majd Tessának is adok néhány lapot, hogy megtörölje magát.
- A helyzet az, hogy van egy elzáródásod a koszorúeredben. Ezt azonnal ki kell szednem. Egy katétert fogok bevezetni a combartériádon keresztül. Túlviszem a végén található kis eszközt az elzáródáson, majd szétnyitom, és ahogy elkezdem visszahúzni, ez a kis eszköz egyszerűen leturmixolja azt a vérrögöt. Fél óra és kint is vagy innen. A többit pedig meglátjuk a többi vizsgálat után. Rendben lesz így? - kérdezem, de igazából nem várok választ rá, csak intek, hogy készítsék elő a műtőt. Az emberek szó nélkül teszik a dolgukat, így engedek magunknak egy kósza percet még. Hisz látom rajta, hogy retteg, szinte érzem a belőle áradó borzasztó félelmet.
- Hé, ne, ne, nehogy elkezd most pánikolni! Itt vagyok, és te nem hullhatsz most szét, oké? Nem engedheted meg magadnak, hogy gyenge légy, mert...nem, Tess, neked erősnek kell lenned. Erősebbnek, mint a hülye betegségnek, erősebbnek, mint amit a tested akar elhitetni veled. Nem hagyhatod, hogy kicsússzon a lábad alól a talaj, mert...- hirtelen végre megértem. Rádöbbenek, hogy hogy érzek vele kapcsolatban, és ez rémisztően hat rám. A kezem remegni kezd, a torkom összeszorul és a gyomrom mogyoró méretűvé zsugorodik. Közelebb hajolok hozzá és kérdés nélkül hajtom a vállára a fejem, mintha a világ minden terhe az én vállaimat nyomná.
- Neked kell erősnek lennem, hogy én is az lehessek, érted? Nem...nem hagyhatod, hogy gyenge légy. Erős vagy. Magabiztosnak kell lenned, hogy sikerülni fog és meg tudom csinálni. Meg tudjuk csinálni. Ugye kitartasz?
Mintha nem is őt, sokkal inkább magam akarnám meggyőzni arról, hogy erre képes vagyok. Hirtelen úgy érzem, szükségem lenne Nortonra. Hol van az a seggfej, amikor nekem lenne szükségem rá?
- A műtő előkészítve, doktor - lép be egy nővér, és intek, hogy tolják ki őt. Végig a szemeibe nézek és mosolygok, míg elviszik, s csak azután engedek meg magamnak annyit, hogy reszketve fújjak ki egy jó adagnyi levegőt a mellkasomból. Nem, nem lehet igaz, hogy ez megtörténik. Az agyam egyre azon jár, hogy mondjam majd el az elkerülhetetlent? Nem akartam előtte mondani, hogy ne rémüljön meg, de nekem már van annyi tudásom, hogy ennyiből is felismerjek egy daganatot a szívben. A többi vizsgálat csak megerősítésnek kell.
- Dr. Woodward, minden rendben? - kérdezi a belépő gyakornok, mire megrázom a fejem.
- Nem, semmi nincs rendben. Hát nem látta? - kérdezem és széttárom a karomat, de látva értetlen arckifejezését csalódottan megrázom a fejem - A francba, nem látta hát. Nem látta, nem hallotta azt a daganatot a szívében, amely elindította ezt az egész balhét. Valószínűleg egy leszakadt darabkája okozta azt a vérrögöt, ami elzárta a koszorúeret, és én...nekem most oda kell mennem, mosolyognom kell, míg elalszik, és biztosítani róla, hogy minden rendben lesz. De nem lesz rendben, érti? A szívfala elvékonyodott, és azt a daganatot amilyen gyorsan csak lehet, ki kell vennem onnan a vérrög eltávolítása után azonnal. És...ó, te jó ég, ez...ez több lesz, mint egy egyszerű műtét, érti? Nekem...rá kell jönnöm, mit tegyek. Kell egy terv. Egy jó terv, és...egy ötlet. Valami nagyszerű és új, mert neki...ő különleges. Érti? És nekem...meg kell találnom a megoldást rá.
Mielőtt megszólalhatna, egyszerűen kiviharzok a vizsgálóból és a műtő felé veszem az irányt. A sarkon épp belefutok Nortonba.
- Jamie, épp hozzád indultam, azt rebesgetik...
- De jó, hogy jössz! - zihálom neki, és a térdemre hajolok, ő pedig aggódva simítja a tenyerét a hátamra.
- Minden rendben, haver? Borzalmasan nézel ki!
- Azt hiszem szívrohamom van - zihálok és eltorzult arccal szorítom a mellkasomra a kezemet. Norton aggódva méri meg a vérnyomásomat, és vizsgál meg, mire leültet e földre, ott a folyosó szélén.
- Nincs szívinfarktusod, megnyugtatlak. Csak pánikrohamod. Nyugalom, végy nagy levegőt. Úgy. Még egyet. Semmi baj. - nyugtat, de nem igazán sikerül lehiggadnom. Röviden felvázolom neki a szituációt, mire bölcs hallgatásba mélyed és csak szorítja a vállamat, miközben ül mellettem a földön. Csak sokára szólal meg.
- Utáltalak. Amikor bevertem a képed...én gyűlöltelek. Téged hibáztattalak azért, amiért tönkrement az életem. Boldog voltam, Jamie. Boldog voltam. Imádtam a családomat, a munkámban sikert sikerre halmoztam, a lányom végre kiegyensúlyozott volt és kicsattant az elégedettségtől, és oltáriakat szexeltem a világ legkékebb szemű, legcsodásabb nőjével. De minden összetört, és nekem okolnom kellett érte valakit. Rád zúdítottam a haragomat, minden frusztrációmat rajtad vezettem le. De Jamie - hajol közelebb és a szemembe néz - Amit akkor mondtam...egy percig ne hidd el. Minden pillanatban bánom, hogy kimondtam azokat. Nem a te hibád volt, hogy meghaltak azok a babák, és ezt te is tudod. Ha te nem vagy, most nem hármasikreim nem lennének, de egyetlen gyerekem sem lenne életben. Lucyt is te mentetted meg, emlékezz vissza. Cornelia is csak hálás lehet, amiért Dylan életben maradt. Mert te nem vagy átlagos orvos, Jamie. Te vagy mindannyiunk közül a legjobb. Nem is értem néha, hogy nem jött még rá senki arra, hogy valójában földönkívüli vagy.
Erre már el kell kicsit nevetnem magam.
- Elmondod, mi a baj? - kérdezi, most,  hogy láthatóan elmúlt a pánikrohamom legnagyobb része. Sóhajtok, de érzem, hogy most mindennél nagyobb szükségem van arra, hogy John itt legyen velem és segítsen nekem.
- Attól félek, hogy csalódást okozok neki. Tudok azzal a tudattal élni, hogy szeretem őt, de nem lehetek vele. Tudok azzal is élni, hogy mással lesz majd boldog, és én egyedül fogok meghalni tizenhat macska társaságában. De azzal nem, hogy csalódik bennem. Érted? - nézek a szemébe - Nekem muszáj rájönnöm, hogy menthetem meg őt. Nem...nem tudnám elviselni, ha meghalna. Nem, mert ő a legjobb része az életemnek. Annyira szeretem, hogy már gyűlölöm érte. Nézd meg mit tett velem. Itt ülök a kórház közepén, pánikrohamot kapok és sírok, mint egy idióta, csak mert vérrög van a koszorúerében és daganat a szívén, és a hülye szerencsétlen gyakornok örült neki, hogy elzáródás találtunk, de nem látta azt a daganatot, ami miatt most lehet, hogy újabb transzplantra lenne szüksége, de azt meg nem biztos, hogy kibírná, és nekem ki kell találnom, hogy élhetné túl, mert...nem bírnám elviselni, ha elveszíteném. Akkor is, ha sosem volt és sosem lehet az enyém valójában. És csalódni fog bennem, ha nem tudom megmenteni. Annyiszor csalódott már bennem. Még egyet nem tudnék elviselni.
Percekig hagyja, hogy sírjak, a térdemre hajtott fejjel zokogva. Mikor kisírom magam, zsepit nyújt át.
- Jamie, ezt hagyd abba, oké? Először is, meg fogod oldani. De nem úgy, hogy pánikolsz és kapkodsz jobbra-balra, mint egy idióta. Másodszor, ezt akkor is el kell mondanod neki. Ő a beteged, joga van tudni arról, mi történik pontosan körülötte. És tudod, hogy tőled akarja hallani. Harmadszor - áll fel és felránt magához - Ne rinyálj már te hülye kis picsa. Szedd össze magad, és ha annyira akarod, forgasd ki a négy sarkából a világot, de találj megoldást rá és ne a szádat tépjed. - vág a seggemre, és elindít a műtők felé. Meg sem merek szólalni, ahogy kitartóan menetel mögöttem és kísér. De határozottan javul minden lépésnél a kedvem. Ahogy a műtőelőkészítőbe lépek, már Tessa nincs kint, így gyorsan megyek és az öltözőben magamra kapkodom a műtősruhát, majd sapkát kötök a fejemre. Norton szintén ezt teszi. Úgy látszik érzi, hogy szükségem van a támogatásra. A bemosakodóhelyiségben gyorsan elvégzem a rutint, és feltartott kézzel lépek be a műtőbe, Nortonnal egyetemben. Gumikesztyűt kapok és műtösinget meg szemüveget. Aztán az asztalhoz lépek, ahol Tessa már előkészítve fekszik.
- Szia. Itt vagyok - sóhajtok, és rámosolygok. Tudom, hogy fél, és remélem, hogy nem látja meg rajtam, hogy sírtam - Hogy érzed magad? - kérdezem tőle, és remélem, hogy kicsit jobban lett a kiadott gyógyszerektől. Azt hiszem most eléggé be vagyok szarva.

Tessa & Jamie

Idestova hány hónapja ismerem Jamie Woodwardot? Nehéz lenne megmondani az ismeretségünk keltezésének időpontját, de abban biztos vagyok, hogy már az első találkozás is emlékezetesre sikeredett. A fölényes stílusa, a kórházi ranglétra szigorú trónját bitorló férfi, aki nem tartott se nővértől, se vezetőtől, ha az érdekeit akarta érvényesíteni. Lealacsonyította a diplomámat, mert nem a Harvardra jártam, és mert nem szerepeltem az ő nézetei alapján a legnevesebb pszichológusok listáján. Könnyedén túl akart rajtam lépni, és eltaposni, mint egy csótányt, de keresztülhúztam a számításait, és ezzel felhívtam magamra a figyelmét. Nem kívántam harcba szállni vele, de megtörtént, és azon kaptam magam, hogy már az édesanyáért telefonálok, sőt mondatni kapcsolatot teremtek a rokonaival. Itt követtem el az első hibát kezdő terapeutaként. Ne bízd másra a piszkos munkát, mert visszaüthet! Virginia Woodward azon nőket testesíti meg, amilyen sohasem akartam lenni. Irányító, atyáskodó, anyatigris, bosszúálló nőszemély, aki rajong a fiaiért, de úgy egyengeti a sorsukat, és a karrierjüket, hogy ő is licitálhasson belőle. Már sokszor elgondolkodtam azon, hogyha tulajdonképpen nem avatom be, akkor Jamie nem fordul ki ennyire önmagából, de rá kellett jönnöm, hogy ez akkor is megtörtént volna, mert az igazi mélypontok ezután következtek. Szeretek elemezgetni, és teóriákat felállítani, de az ő esetében egyik sem vált be. Feltételeztem róla, hogy kiszámítható, a hiszti rohamok a megfelelő ciklusokban törnek rá, de nála még egy borderline-os páciens is egyszerűbb kórtörténettel bírt volna. Esküszöm éjszakákat izzadtam át, le is akartam adni, beletört a bicskám az első betegembe, aki történetesen személyes kontaktba került az én rokonaimmal is. Sophie bárkinek a szívét elrabolta volna, de Jamie, mint gyerekorvos, a nagyágyúk ásza totál beleszeretett az unokahúgomba. Az első pillantás után rabul ejtette, és engedély nélkül kontárkodott bele az életünkbe, a magánszférámba. A nővérem általi vacsorameghívás, a ránk zúduló kijelentése, hogy beteg a négyéves kisangyal…megrázott. Számítania lehetett rá, valahogyan kikerülhetetlen volt, hogy örökölje a szívbetegségemet, de éppen egy olyan embertől halljam az igazságot, akit ki nem állhattam, és arra sem voltam hajlandó, hogy végighallgassam az ötvenperces kereteken kívül? Megdöbbentő volt az első nap után kialakult kapocs közöttünk. Huszonnégy óra leforgása alatt váltunk ismeretlenekből orvos-beteg párossá, és valami többé is.

Az egyszerű kis öltözetemmel, és kinézetemmel elveszek a sürgősségi forgatagában. Nem tudom, hogy ki hívta ki a mentőket, mert az emlékek kuszák maradtak a rosszullétem pillanatában, de arra még emlékszem, hogy utoljára Russell Morgannel beszéltem telefonon, és ha nem csalnak meg azok a nyavalyás képek, akkor bizony ő lehetett a ludas, de erre nem tennék fel egy lottószelvényt azért. A nővér, aki előbb adta oda a gyógyszert, most úgy mustrál, mintha a végemet várná. El kell mosolyodnom rajta, mert való igaz, hogy nem normális jelen helyzetben, hogy a bal kezemet szinte fel se bírom emelni, és a hőhullámok kíséretében a takaró az egyetlen élvezeti cikkem, de ettől függetlenül még ver a szívem, és nem vesztem el. A pillantásom többször szökik át az orvosi körgyűrűre, és az őket körülölelő gyakornoki és rezidensi alakulatra. Dr. Morris akkor érzi jól magát, ha a magas lóról dirigálhat, de innen a legkönnyebb a legnagyobbat esni. Nem feltétlenül rónám fel neki, hogy úgy tesz, mint aki nem ismer meg, mert nem szép tőle, de számtalan másik betegem játszotta el, hogy a nyílt utcán nem köszönt rám, mert túl cikinek tartja a pszichológushoz járást. Én abban a szellemben vállaltam ezt a szakmát, hogy mára már eljutott oda az amerikai társadalom, hogy inkább trendinek tartja, ha méregdrága „mentorokat” és „élettanácsadókat” fizethet, de akkor tévedtem. A kórházi légkörben dolgozók esete más, itt ha gyengének látszol, akkor felfalnak a cápák, és soha nem kerülsz előrébb. Keményen kell viselni a gyűrődést, nem panaszkodhatsz, ha éjszakákon át ez a négy fal ad menedéket. Ezt vállalták a diplomaosztó, és az eskütétel után, és bármennyire is igyekeznek gépekké válni, attól még ugyanúgy éreznek, mint a társaik. Nehezen ismerik fel a korlátaikat, és néha már későn kérik a segítséget, a segítségünket. A pszichiátria az árnyoldal, a ki nem mondott, elátkozott osztály, és valamilyen szinten le is néznek bennünket a más részlegeken dolgozók. Russell nevetve csak annyit mondott erre, hogy minden ember hülye, és terápiára szorulna, de van, aki beismeri, és van, aki nem. Szeretem a felettesemet, mert valóban egy igazi cápa ő is, és ha nincs mellettem, abban az időben Seattle-ben, akkor soha nem kötöttem volna ki itt. Felkarolt, és általa indultam el az önismeret, és a fejlődés ama útján, melynek a végén remélhetőleg egy nagyszerű szakember válik belőlem. Ismételten belenyilall a fájdalom, simogatom a blúzomon keresztül a mellkasomat, de nem sokra megyek vele, és a következő hullámban már előre is görnyedek, és pontosan ez az a pillanat, mikor Jamie Woodward, mint a hurrikán jön, és tarol.

A szürke pulcsi, és a koptatott farmer egy baráti megjelenést kölcsönöz neki, de várja ki mindenki a végét, mert tudom, hogyha a szája széle megrándul, akkor keres valakit, és annak semmiképpen nem lesz boldog befejezése. Az első napomon is így tört rám az irodámban. Letiltottam a műtétekről, és a megkergült vad álcájába bújva harapott belém. Csodálatos látni a visszafejlődést, vagy éppen a kibontakozó igazi személyiségét a kórházon belül, és mikor eléri a sürgősségi ügyeletes doktorát, már gyanítom, hogy Dr. Morris bajban van. A legnagyobban. A szóváltásokat az egész osztály figyelemmel követi, igaz én csak a kispadról lesem a meccset, de egyértelmű, hogy Jamie fog nyerni. Lázasan kutatom a jeleit annak, hogy engem keres-e, és hamarosan felhangzik a nevem is a hangos vita kellős közepén. Nem nyugszom meg, inkább aggodalom tölt el, hogy a szabadnapján is dolgozik, de most erre nincs idő, mert a szélirány megváltozik, és kiszúrja a folyosó azon szakaszát, ahol én is fekszem. Az ágy oldalrácsába kapaszkodom, és kérlelő, majd mérhetetlen kínlódással, és hiányérzettel egybekötve ejtem ki a nevét. Lelassulnak a képkockák, elhal a háttérzaj, és a zöld lélektükrök maradnak nekem. Molly hetekig titkolta előlem, hogy merre járhat, hogy miért nem keresett fel, de szartam az indokokra. Itt van, és én kellek neki. Borzalmas, hogy ehhez egy ájulás, és némi mellkasi szorítás kellett, de az élet megtréfált, és most mindketten itt vagyunk. Felemelem a jobbomat, de lehúz az ellentétes oldalam, így szabadpréda leszek, és kigombolja a blúzomat. A kölcsönbevett sztetoszkóppal hallgatja meg a kis szerkezetemet, melyről köztudott, hogy kölcsönbe kaptam. Röhejes, de Sydney óta váltakozóan nevezem át magamban az éltető motoromat, mert képtelen vagyok túljutni azon a ponton, hogy ez a szív Victoria Woodwardé, mert számomra bármi nevetségesen is hangozzon, de már a feleségeként könyveltem el. Mekkora eséllyel habarodhatunk bele mindketten ugyanabba a férfiba? Életemben egyetlen képet láttam róla még Seattle-ben, és azon is már terhes volt. A közös gyerekkel. Peter az esküvő előtt csak néhány szóban mesélt róla, de az is éppen elég volt arra, hogy görcsbe ránduljon a gyomrom tőle. A transzplantáció után egy komoly pszichoanalízisen estem át, mély depresszióba kerültem, mert nem voltam hajlandó elfogadni a tényt, hogy egy másik nő által élhetek. Most még inkább afelé hajlanék, hogy kitépjem a mellkasomból, miután rájöttem a donorom kilétére, vagyis pontosabban felvilágosítottak róla. Ne mondd el neki, mert összetöröd. Én vagyok a befogadó, nekem nem küzdelem, hogy egy másik nő árnyékában éljek? A vizsgálat nem tart tovább, mint pár perc, de Jamie arcvonásai elkomorulnak, én meg zaklatottá válok ettől. Miért is…mert ugyanígy nézett Sophie műtétje előtt. Kérdeznék, és könnybe is lábad a szemem, de senki nem engedi, hogy válaszokat kapjak, csak jönnek az utasítások, egy kis fájdalomcsillapító, aztán rohanunk a kardiológia felé, némi járulékos veszteséggel. Dr. Morris rám feni a fogát, de a védelmezőm nem enged…most túlontúl rettegek, hogy ismeretlenek vérre menő harcával foglalkozzam. A liftben csak még inkább tetőfokára hág a hangulat, és szóba kerülnek a régmúltból visszatérő vizsgálatok, rossz eredmények. A zsibbadás enyhül, de én ezzel arányosan leszek egyre idegesebb. A team Jamie keze alá dolgozik, tudom, hogy őt kell megpuhítanom előbb, de mire feleszmélek, már egy kisebb teremben kötök ki, és hárman is körülöttem forognak. Meg fogok fulladni, ha nem kapok egy kis levegőt, vagy nem hagynak magunkra. Ismételten a tizennyolc éves énem köszön vissza, aki nem fogta fel, hogy mi történik körülötte, de látta az aggódó orvosokat, a halálra vált szülőket. A kérésem aprócska hangfoszlány a kórházi éterben, de a mellettem tevékenykedő betegem mégis meghallja. Jamie sohasem lehet csak az orvosom, mert annál sokkal több minden. Páciens, barát, ellenség…és szerelem. Megvárom, hogy mindenki kimenjen, és egy rövidke időre kettesben maradjunk. Még most sem áll meg, kényszeresen tesz-vesz körülöttem, de ekkor elkapom a kezét, a pulcsijába csimpaszkodom, és kimondom a legegyszerűbbet. Hiányzott. Minden porcikám, idegsejtem, és egyéb testrészem, de még a lelkem is hiányolta. Remegve fűzöm össze az ujjainkat, hogy reakcióra késztessem, és kell néhány másodperc, hogy viszonozza azt. Elenged, és ürességet hagy bennem, és meg is ijedek a leeső fémtálca hangjától, de másodperceken belül azon kapom magam, hogy meleg kezek karolnak át, és a feje a vállamon pihen meg. Régóta vágyom az ölelésére, akárcsak a közelségére. Az orrüregembe felszökő arcszesz illata megnyugtat, és lehunyom a szemhéjamat tőle. A kis redők mögött tartom a kitörni készülő igazgyöngyömet, és bátran szívom fel a tüdőmbe az oxigént, de vele együtt egy múltba vessző, a jövő törékeny szárnyain utazó ígéretet is, hogy talán egy napon hozzá fogok tartozni, és a közös csillagunk úgy fog tündökölni az égen, mint még soha. Kimondja…az vagyok neki, az iránymutató, mint a három királynak az égi alakzat a Megváltó születésekor. Miért olyan ismerős ez a becenév? Halovány az emlék, talán álmodtam valahol, de tudom, hogy igaz. Egyetlen könnycsepp gurul végig az arcomon, és pihen meg a szám peremén. Lenyalom, és magamba olvasztom, mint ennek a pillanatnak az emlékét, mert szekundumunk tiszaéletű mivoltában hal el a közös lélek egybeforrása is.

A visszaérkező gyakornok zavartsága miatt én is elvörösödöm, mert az előbb valahogyan elfelejtettem, hogy kórházban vagyok. Jamie visszavált a könyörtelen gépezetté, már le is oltja, hol késett ennyit a laboreredményekkel. Nekem most esik le, hogy ez az a tanonc, aki már akkor is figyelt a folyosón, mikor félreállítottak, de nem mert odajönni hozzám. Nem volt szerencsém négyszemközt beszélni vele, de most úgy tűnik, hogy a Kivégző kezei alá kerül. Elhallgatok, és ezáltal megint többet tudok meg róla. Nem visszakozom a vizsgálatok ellen, de gyűlölök itt feküdni, és arra várni, hogy megint egy újabb rossz hírrel szolgáljanak, de a feszélyezettségem a háttérbe szorul, mikor Jamie oktató oldala kerül előtérbe. Pislogok, akár egy mamlasz, és eltátom a számat a zselé felhelyezésekor. Bekeni a mellkasomat, kritikusan ügyel rám, de láthatom a tanítót is benne. Nem ismeri fel, hogy ebben is vérprofi, és picit elmosolyodom azon, hogy kiokítja az újoncot. A kezei remegnek, és néhány orvosi szakkifejezést, amit nem értek, mert nem lettem kardiológus, sikerül rátalálnia a megfelelő helyre. Félelmetes, hogy én vagyok a kísérleti alany mellettük, de inkább lásson el olyan orvos, akit ismerek, mintsem idegenek kezében legyen a sorsom. A felvételre oldalra pillantok, de még így is hallom a szívverésem rezgőhangjait, a dobhártyát betöltő lüktetést. A figyelmem azonnal visszaterelem a két köpenyesre, mikor valami corona, vagy gondolom az artéria kerül terítékre. Ennyire még nekem se konyhanyelv a latin, és sejtem, hogy baj van, haha nem is kell várnom sokat rá, mert Jamie kinyögi, hogy el van záródva a koszorúerem.
- Mitől? – ez az első, és a legalapvetőbb kérdésem, hiszen a szív jól működött, most meg kiderül, hogy a rosszullétem, és a félelmem nem holmi stressz miatt volt?
- Jamiee…szólalj már meg. – a fülemben dübörög a vérem, és nem érdekel az sem, hogy rajta kívül még hányan vannak idebent, mert a frászt hozza rám. A némasága sokkal beszédesebb, mint a tekintete. A felém nyújtott papírkendőt elveszem, és letörlöm magamról a zselét, miközben eldarálja, hogy felvezet egy katétert a combomon keresztül, és szétrobbantja a vérrögöt.
- Ugye ezt nem mondod komolyan?! – remeg meg a hangom, és most hirtelen nagy vágyat érzek arra, hogy fordítsak a helyzeten. A rémületet le se tudnám törölni az arcomról, mert ott van minden jele, és Jamie is észreveszi, hogy nem oké, ha felettem dönt, és kijelent valamit a megbeszélés helyett.
- Hogy maradjak erős, ha megint….felfogtad, hogy nekem ez mit jelent? – telik meg könnyel a szemem, de szerencsére ennek már csak ő lesz a szemtanúja.
- Meghalhatok, és nincs itt a családom? – suttogom megrökönyödve, és felülnék, elmenekülnék, de Jamie odalép hozzám, és a vállamra hajtja a fejét. Átölelem, és a mellemre vonnám, de úgy remegek a sírástól, mint még soha.
- Erős akarok lenni, de Jamie….nem hagyhatod, én nem akarok még…kell kutyát sétáltatnom, vennem kell egy kutyát, Sophie-nak megígértem, hogy korcsolyázhat velem, és én szeretném, ha te… - de megszakítanak bennünket, és a nővér közli, hogy kész a műtő. Elenged, én még kapálóznék, de az ölembe hull a kezem.
- Rendben lesz. – el akarom hinni, hogy képes rá, de rettegek…ez nem az én szívem. Elvisznek.

A műtét előtti készülődés közben megismerkedem az aneszteziológussal, és még pár emberrel, akiket láttam, ismerem arcról őket, de nem többek. Sóhajtok egyet, fekszem, megvárom, hogy levetkőztessek, és kiszolgáltatottan felfektessenek a műtőasztalra. A lámpák fénye túl erős, és steril is a környezet. Már voltam itt, ha nem is ebben a helyiségben, de hasonlóban már igen. A lelkem háborog, de a belém diktált altató mennyisége lassan hatni kezdene, de még várnak vele, mielőtt teljesen kiütnének, hogy a fő résztvevők színre lépjenek. Kicsit kába vagyok, és el is mosolyodom, mikor feltűnik az a smaragd szempár.
- De jó….Jamie…John te vagy az? – az égszínkék szempárt is felismerem.
- Hogy van Nad…. – összeakad a nyelvem, de még nem rakják rám a maszkot. Hirtelen kinyílik az ajtó, és egy újabb ismerős bukkan fel maszkban.
- Sziaaa Wilson…Jamie hallottam, hogy itt vagy. Jöttem. – Jake Lester csibészes mosolya láttán, én el is elkalandozok.
- A három muskétás. – mondom szaggatottan, és Jake felnevet.
- Jó a szer? – áll fölém, de Jamie tekintetét keresem, mire meglelem.
- Jamie…ez nem az …én szívem….ez Victoria szíve…én nem…tudom, hogy… - lecsukódnak a szemhéjaim, és ott lebeg a ki nem mondott fél mondatom.
- Dr. Woodward esnek az értékek, nincs vérnyomás... – az aneszteziológus sem érti, hiszen még bele sem kezdtek az operációba.
- Nincs szinuszritmus. – közli a műtős nővér aggódva.

Music |     | Clothes

Sosem szűnik a fojtó érzés, amellyel hozzám láncolnám, amellyel óvni és védeni akarnám minden bajtól. Ha tudtam volna annak idején, hogy hová jutok, kilométeres körzetben kikerültem volna. Jártam volna Morganhez, bezárattam volna magam, elviseltem volna ezer és ezer csoportterápiát, csak elkerüljem ezt a helyzetet, amiben most vagyunk. Hogy döntsek tiszta fejjel, ha ő az alany, akinek talán az életébe kerülhet egyetlen rossz mozdulatom? Mégsem vagyok képes arra, hogy magára hagyjam. Most nincs itt Molly, nem feszélyez Morgan hallgatag mindent tudó pillantása, sem Angie féltő gyanakvása. Tudom, hogy ígéretet tettem, hogy elhagyom, hogy megmentsem önmagamtól és azoktól a károktól, amiket okozhatok neki. Emlékszem minden szavamra. Emlékszem a vendégszobára, amelynek lakói voltunk napokon át, míg ő szedáltan csak aludt és aludt, és én énekeltem neki és felolvastam, és gondoskodtam róla úgy, ahogy azelőtt sosem. Emlékszem arra is, amit Morgan és Molly mondtak. Emlékszem mindenre, arra is, hogyan léptem ki az életéből. Emlékszem azóta is minden kínkeserves másodpercre. Az üzenetekre, amelyeket megírtam, de sosem küldtem el. Arra, hányszor hívtam fel csak azért, hogy halljam a hangját anélkül, hogy beleszóltam volna a telefonba. Hányszor hívtam át Corneliát csak azért, hogy lélektelen, vigasztaló szexszel űzzem el a hiányát. Tudom minden ép agysejtemmel, hogy nem is kéne itt lennem. Át kéne adnom egy kardiós kollégának, idehívatni a legjobbat azonnal, és elhagyni még a várost is, nehogy kísértésbe essek és azt tegyem...amit most. Mert képtelenség elmenni, lehetetlenség elengedi a kontroll gyeplőjét, legyen bármekkora is a nyomás rajtam, amit a kérdéseivel csak még jobban elmélyít. Hisz látom rajta mennyire fél, de nem tudok külön a kérdéseire válaszolni. Csak mikor kettesben maradunk, akkor gyengülök el egy kicsit. Olyan sok múlik azon, hogyan áll ehhez a helyzethez! Mindennél nagyobb szükségem van arra, hogy most higgyen bennem, mert érzem, a támogatása, a beleegyezése nélkül képtelen lennék ezt végig csinálni. A vállára hajtom a fejem, hogy ne lássa rajtam a kétségbeesést, amit az okoz, hogy többet tudok annál, mint amit elmondtam. Az a daganat ott van. Nem tehetek úgy, mintha nem lenne. Az agyam hátsó gondolatai közt ott motoszkál, hogy talán ha itt van, máshol is lehet még. Mi van, ha rosszindulatú? Elsődleges lesz megcsináltatni a biopsziát, hogy megtudjam, jobban kell-e aggódnom annál, mint amennyire most aggódom, pedig minden perccel úgy érzem, ennél jobban már nem tudnék kétségbeesni. Az ölelése vigasztaló, és összeszorítja a szívemet ahogy arról beszél, miket kell még megtennie. Csak bólogatni tudok. Rendbe kell jönnie, és megkapja a kutyáját, a macskáját, egy egész állatkertet, ha akarja, és elviszem a legszebb jégkorcsolya pályára, amit csak találok, nem érdekel az sem, ha az északi sarkig kell mennem jégért, csak arra kérem a Mindenhatót, valamiképp tartsa életben még nekem. Valamit mondani akar velem kapcsolatban is, de épp belép a nővér, így szétrebbenünk. Nem csinálok belőle titkot, és szerintem az arcomra van írva, hogy mi zajlik köztünk, ez már nyílt titoknak számít a kórházon belül, már ha titoknak lehet ezt még nevezni. Ettől függetlenül elviszik és én képes vagyok még visszafogni a reszketést addig a pillanatig, míg kitolják a műtők felé, s csak azután kezdek atomjaimra hullani. Milyen röhejes már, hogy egy gyakornok próbál meg nyugtatni engem. Nem erre van szükségem. Annál jóval többre. Érzem a közelgő vészt, és azt, hogy bár szerettem volna, ha erőt meríthetek és hitet Tessából, de ez messzemenően nem sikerült. a fejemben megannyi kudarc élménye mar a lelkembe és egyik-pillanatról a másikra szaggatnak széjjel. Szétesem. Nem tudom hová kéne bújnom, csak azt, hogy ki kell jutnom ebből a helyiségből, az épületből, ki még az országból is, mert lehetetlenre vállalkoztam. Magyarázni akarnék a gyakornoknak, de persze semmit nem fog fel a mogyorónyi kis agya. Istenem, meddig látnak ezek? A szikéig? A státuszig? Hogy lemehetnek egy bárba és azt mondhatják, menő doki vagyok, térdelj elém? Részt vettem egy műtéten, kemény volt, de megérte? Az sem számít, ha csak egy tumort tartottak tizenkét nyüves órán át, és közben mások végezték az igazi oroszlánrészét a melónak? Hogy jobban számított a műtősnővér jelenléte, semmint az övéké? Nem érti. Hogyan is érthetné, mikor még egy kölyöktacskó a szakmában. A legnagyobb élménye, hogy észrevett egy elzáródást, de fel sem tűnt neki egy daganat...
Otthagyom. Ki kell mennem innen, el kell jutnom valahová, ahol elbújhatok és összetörhetek. Ahol elvihet ez a szívroham ami környékez. Norton az utolsó pillanatban talál meg, és amint meglátom, tudom, hogy nem vagyok már egyedül. Ez  pedig többet ér mindennél jelen állapotomban. Rá volt szükségem. Először nem tudja mi bajom van, de a beszélgetés alatt világossá válik számára a dolgok állása. Nem titkolom, tényleg bepánikoltam. Az ember nem mindennap áll orvosként olyan eset elé, amikor nem tudja mit is tegyen. Annyiféle verzió létezik, mind rizikós, és őszintén szólva egyik sem kecsegtet túl jó lehetőségekkel. Valamit ki kell találnom, de jelenleg egy lepkének is több agysejtje van, mint nekem, úgy érzem minden tudásom kevés ehhez. Márpedig nem veszíthetem el Tessát, és ez igazán csak most tudatosul bennem. Nem tudnék egy olyan világban élni, amelyben ő nincs, és ezt olyan tisztán érzem, hogy szinte belerokkanok. S hogy mit akarok Johntól? Nem többet, mint az áldását. Ő az az ember, aki számomra követendő példa. Nem csak azért, mert nefrológusként a legkiválóbb, akit valaha ismertem. Nem is azért, mert szerető kedvese van, aki ugyan nem a legtökéletesebb múlttal rendelkezik, de mindenben támogatja őt, és nem is a négy gyönyörűszép csemete miatt, akik minden nap repesve várják haza. Hanem mert olyan jó ember, amilyen jó csak kevés létezik a Földön. Gyilkolt? Igen. Megtette. De minden egyes nap vezekel érte, én már csak tudom, hisz látom rajta minden alkalommal, amikor csak találkozunk. Megbánta a bűnét, még akkor is, ha az adott helyzetben én sem tettem volna másként. Sőt...amiket elmondott, azok alapján kiindulva a habitusomból, talán már előtt megtettem volna. Felnézek rá, mint orvosra, mint férfira, mint családapára, mint emberre. És bár sosem mondtam ki, de számomra a rólam alkotott véleménye jóval nagyobb súllyal bír, mint azt képzelhetné. Szóval nem várok tőle többet, mint azt, hogy visszaadja a magamba vetett hitemet legalább addig, míg visszatoloncolom magam a műtőkhöz, hogy ne szaladjak világgá.
Megteszi. Szavak nélkül is tudja, mire van szükségem, és még nagyobb elégedettség és nyugalom lesz úrrá rajtam, miután kibőgtem magam, mint egy idióta, hogy nem hagy magamra a szükség óráiban, és velem jön. Nem kérdezi, zavar-e, nem kér engedélyt, ami alapvető lenne a mi köreinkben. Csak jön, mert tudja, hogy szükségem van arra, hogy mellettem legyen, mikor ilyen nagy dolgokat akarok véghezvinni. Mikor életem szerelméről van szó. Vajon Tessa tudja, hogy ő életem szerelme? Nincs időm ezen gondolkozni, mert ahogy a műtőbe lépek, kesztyűt kapok és köpenyt. Szinte fel sem lehetne ismerni, ha a zöld, ráncokkal övezett tekintetem nem világítana ki a műtősmaszk mögül. Tess már kábul, de még nem altatták el, amíg nem adtam rá engedélyt. Hisz Johnnak igaza volt. El kell mondanom neki a teljes diagnózist. El kell mondanom, mire számíthat, mielőtt rábólint egy ilyen kockázatos dologra, amit még én sem tudok pontosan, mi lenne. Az asztalhoz lépek, és a szívem ismét belesajdul a látványába. Miért van az, hogy a love storynk során legtöbbször betegen, kiszolgáltatottan láttam őt? Eszembe jut, hogy talán már akkor ott volt, növekedett benne az a daganat, amikor átadtam egy másik kollégámnak, mert nem akart velem együttműködni én pedig kiakadtam azon, hogy hazudott az adatlapján. Hisz rosszul lett, és én mégis elhajtottam. Talán már akkor észrevehettem volna az intő jeleket, ha körültekintőbb vagyok. De most nincs időm arra, hogy a lelkiismeretességemet vizsgáljam. Tessa mosolyogva köszönti Johnt is, és ezen mosolyognom kell. Épp Nadira kérdezne rá, amikor belép Jake, és én hátranézve idegesen elmosolyodom. Hálát érzek és őszinte szeretetet a két férfi iránt, akiket az évek során barátaimmá fogadhattam és ők elfogadtak olyannak és úgy, ahogy vagyok. Ritka kincsek, és Maya után nem lehetek eléggé hálás értük. Már csak Cornelia hiányzik a brigádból, aki jobbik felem lett az elmúlt időszakban, és most eltekintek attól a ténytől, hogy időnként szívtelen, lelketlen és csupán kihasználási jogon alapuló szexuális viszonyt létesítünk egymással, hisz tudom, hogy ami köztünk van, messzebb áll a szerelemtől, mint bármi a világon. Talán még Jake-kel is előbb lennék szerelmi viszonyban, mint vele, és ez egyszerűen abból adódik, hogy mi nagyon jók vagyunk munkatársnak, kegyetlen jók szeretőknek, őszinte és megérő barátok is vagyunk, de szerelmespárként? Azt hiszem egy héten belül megölném. Vagy ő engem. És ez így van jól. Ő egy másik férfihez tartozik, és az óriás nagyon remélem, hogy mielőbb rájön hogyan is kéne kezelnie Corneliát, mert óriási baklövést követ el, ha elszúrja.
- Szia Jake, örülök, hogy itt vagy - bólintok felé, aztán hagyom, hogy beszélgessen kicsit Tessával, én pedig a monitort nézem és elemzem. A team előkészül a rutinnak számító műtéthez, az alap adatok nem tökéletesek, de nyilván azért vagyunk itt, hogy rendbe tegyük. Épp bólintok az anesztesnek, hogy kezdheti az altatást, majd felé fordulok, amikor összetalálkozik a tekintetünk. Mosolyogva hallgatom amit mondani akar, és tudom, hogy alig néhány másodperc és elhalkul. Érzem John pillantását, előbb kellett volna elmondanom, mit is találtam pontosan a szívében, de nem tudom akkor megtenni, amikor nincs teljes tudatánál. Majd ha végeztünk ezzel, és felébredt teljesen, elmondom. Annyira nem sürgős a dolog. Csak bólogatok, a szavaira.
- Persze, Csillag, nem a tiéd. Úgy kaptad, tudom jól...- kezdem megnyugtatni, ám amikor kimondja Victoria nevét, megfagy az ereimben a vér. Arcomról lefagy a mosolyom, és lebénulok. Eszembe sem jut, hogy más Victoriáról beszélhet akár. A tekintete, a szavai, ahogy kimondja őket...egyszerűen TUDOM, hogy róla beszél.
- Jamie....- nyög fel Norton, amikor a sinusritmus hirtelen elhal és Tessa elveszíti az eszméletét, de én csak állok, mint a cövek és nem moccanok. Hirtelen minden megvilágosodik. Hogy nem figyeltem fel eddig rá? A távolságtartó viselkedése, az,a hogy egyik pillanatról a másikra kezdett eltaszítani magától. Hogy nem vettem észre? Hogy nem gyanakodtam? Ó, én barom! Hisz ő is seattle-i, akárcsak én...de akkoriban annyira lefoglalt a gyász, hogy nem is jártam utána, kinek adták a szerveiket.
- Dr. Woodward! Mit tegyünk? - kiált rám a műtősnővér, én még mindig csak állok és nézek le Tessára, ahogy most békésen, kisimult arccal, falfehéren fekszik az asztalon.
- Jamie! Szólalj már meg! - ugrik oda Jake, és azonnal szívmasszázst alkalmaz. Idegsebész, tudja, hogy kell újraindítani egy szívet, de ez most ide édeskevés lesz. A pillanatok óráknak tűnnek, és szédülni kezdek. A hangok elhalkulnak, majd egybefüggő fehér zajjá tompulnak és minden lelassul. Látom, hogy mindenki ugrál, látom a monitort, ahogy kisimulva jelez, hogy leáll a szíve, látom Jaket, ahogy újabb és újabb lökéssel préselve a mellkasát pumpálja manuálisan a vért az agyába. A homlokomon víz gyöngyözik, a hátamon is folyik lefelé, a szám száraz lesz, akár a sivatag és lüktet az agyam de még a szemem is. Meg fog halni! Ez jár a fejemben. A nő, akit szeretek, akinek annyi száműzetésben töltött év után odaadtam a szívemet, halott lesz perceken belül, ha nem teszek valamit. De képtelen vagyok megmoccanni. Victoria szíve. Az ott, ami ismét megáll, ismét el akar hagyni, Victoria szíve. Mekkora esélye van ennek? Hogy lehetséges ez? Hogy szerethetek bele ugyanabba a szívbe másodjára? Mi ez? A sors kegyetlen színjátéka? Most ezt újabb esélynek kéne tekintetem, vagy épp ártó és intő jelnek? Ezernyi gondolat fut át az agyamon. Ám Norton jobban észnél van és elém lépve megfogja két oldalról a vállamat, majd kétségbeesett tekintettel rám ordibál. Nem hallok semmit abból, amit mond, az adrenalin és a félelem kitágítja a pupilláimat és megsüketít a fülemben dobogó vérem, hisz a várnyomásom szerintem veri a 200-at is akár. De újra megráz, most már erősebben, és ez a szimpatikus idegrendszeremre tett hatás elegendő ahhoz, hogy észhez térjek. A nő, akit szeretek, haldoklik.
- Jamie, a pokolba is, mondj már valamit! - ordít rám John, Jake pedig felém fordul, miközben tovább nyomja a mellkasát - Gyerünk, tedd a dolgod!
Pislogok kettőt, majd John lökésének hála Jake mellé lépek.
- Folytasd. Kérek egy egység epinefrint - pillantok a monitorra, majd elkapom az ultrahangot és Tessa mellkasára helyezem, félrelökve ezzel Jake kezét.
- Most meg mit csinálsz? - förmed rám, de Norton hátrébb húzza. Most már teljes tudatommal fókuszálok arra, amit tennem kell. Kizárom az érzéseimet, és minden igyekezetemmel próbálok eltekinteni attól, hogy ki ő és mit tudtam meg tőle az imént. Pont úgy cselekszem, mint az öcsém esküvőjén, amikor elmondta, hogy a menyasszonyommal kefélt. Pont úgy ignorálom, mint akkor az információkat. Meg is találom a problémát, és mielőtt a nővér beadhatná az epit, megállítom, szerencsére az utolsó pillanatban. Az ultrahangot csak eldobom, egy ügyes kezű nővér kapja el.
- Tizes szikét - mondom, mire Jake felhördül.
- Mit csinálsz?
Nem válaszolok, csak amint megkapom a szikét, két bordája közé egy nagyobb vágást ejtek. Az anesztes már tudja, hogy ilyenkor nagy adag fájdalomcsillapítóval és altatóval teszi teljesen tudatmentessé a beteget, szerencsére nem kezdő az illető. Amint sikerül átszakítanom a mellhártyát, újabb eszközöket kérek. A gép még mindig vadul csipog, de nem foglalkozom vele.
- Szívást. Most egy kettes csövet - mondom, és a két bordája közé dugom a kezem. Azonban bármennyire szeretném, képtelen vagyok elérni az adott pontot.
- Túl szűk a rés - nyögöm erőlködve. John és Jake mellém lépnek.
- Nyissuk fel? - kérdi John, de megrázom a fejem.
- Arra nincs idő - szorítom össze pengevastagságúra a számat - most kell. Azonnal!
- Egy perc tíz másodperc - kiabál oda egy nővér, aki azt méri, mióta nincs önálló szívverése a betegnek, hogy időben ki tudjuk mondani a klinikai halál időpontját, ha szükséges. De én még nem adom fel.
Felpillantok Johnra és Jake-re, és a legkétségbeesettebb döntést kell meghoznom.
- El kell törnöm a bordáit - nyögöm és már a gondolattól is rosszul vagyok, de Jake és John egyszerre bólintanak, így visszafordulok, és ahová a rést vágtam, mindkét kezem bedugva egyszerűen addig feszítem, míg a két csont nagy reccsenéssel el nem törik. Az út szabaddá válik a szívéhez, és míg én azon ügyködöm, hogy az időközben szivárogni kezdő és emiatt leálló szívet tamponáljam, majd szívmasszázsban részesítsem és leszívjam egy tűvel az alvadt vért, addig egy nővér a szívóval segédkezik nekem, Jake és John pedig azt ellenőrzik, hogy a két eltört borda nem tört-e szilánkosra és nem szúrt-e át valamilyen létfontosságú szervet. Megtalálom a lyukat a szívén, és mivel nem nyitott a mellkas, ezért vakon kell bemennem, de túl nagy a nyüzsgés a műtőben.
- Csend legyen! - kiáltom el magam és amikor mindenki elcsendesedik, lehunyom a szemem. Nem gondolok arra, hogy épp a volt menyasszonyom szívét tartom a kezemben, és próbálom megmenteni úgy, ahogy annak idején nem tettem. Csak tartom a szakadást és hallgatom, míg megtelik újra vérrel.
- Nyolcas prolaine-t - diktálom de ebben a pillanatban a kórházigazgató jelenik meg a galérián.
- Dr. Woodward, azonnal lépjen el a betegtől - kéri, de én fel sem nézek, csak bevezetem a kezem a kis résen át és lehunyt szemmel kezdem összevarrni, csak azáltal, hogy érzékelem és kitapogatom merre van a szakadás.
- Dr. Woodward, azt mondtam azonnal lépjen el a betegtől! - szól erélyesebben, de ismét nem figyelek. Helyette Jake az, aki felordít.
- Mi van már, nem látja, hogy épp vakon végez el egy szívműtétet? Nem tudná ezt későbbre hagyni? - kérdi felháborodva, mire most egy másik, idegen hang tölti meg a teret.
- Dr. Woodward, itt Griffin Brent hadnagy beszél. Lépjen el a betegtől. Le van tartóztatva.
A műtő megmerevedik. Mindenki elnémul, mozdulatlanná válik. Csak az én kezem marad óvatos, kiszámított mozgásban, míg Tessa szívén dolgozom. Arcizmom sem rezdül.
- Azt mondtam, lépjen el a betegtől, le van tartóztatva! - kiáltja el magát most már, ám én teljes nyugalommal varrok tovább.
- Azt nem tehetem.
- És miért nem? - kérdezi nagyképűen, de én ismét higgadtan válaszolok.
- Mert épp a leendő feleségem szívét tartom a kezemben, és ha elengedem, egy perc sem kell, és meghal - mondom teljes nyugalommal, bele sem gondolva abba, mit ejtek ki a számon.
- Adja át valamelyik kollégájának.
- És melyiknek? A nefrológusnak vagy az idegsebésznek?
- De hát sebész mindkettő, nem? - kérdezi, mire most Jake veszi át a szót tőlem, és felordít.
- Na takarodj a picsába! Miért, nálatok a rendőrségen ugyanaz a helyszínelő mint a halottkém, te barom? Mellesleg ugyan miért is tartóztatnád le? Talán nem fizette ki a parkolócéduláit?
- Nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértés a vád ellene...
Morris. Csak ő lehetett, bár fogalmam sincs, hogy intézkedhetett ilyen gyorsan. Én azonban csak varrok tovább, és varrok.
- Mr. akárkicsoda is maga. Fogja be a pofáját, és takarodjon le a galériámról azonnal. Amint a betegem felébredt és beszéltem vele, én magam sétálok be tanúvallomást tenni.
- Dr. Woodward, a műtétet még befejezheti, de...- mondja az igazgató, de ismét félbe szakítom.
- Sajnálom főnök, de a betegemet tájékoztatnom kell a pontos állapotáról, és tekintve, hogy súlyos traumákon ment keresztül, ezt nem adhatom át senki másnak, mert félő, hogy akár rosszul is reagálhatna rá ami az életébe kerülhetne. A beteg joga márpedig előrébb való, ha nem akar egy súlyos pereskedést a nyakába, mint az, hogy egy hülye kihallgatásra vigyenek, ami ráérhet még órákig akár. Szóval most vagy befogják és eltakarodnak a bús picsába innen, és hagynak végre életet menteni, vagy én magam fogom beperelni a kórházat...márpedig ugye tisztában van vele, hogy zsebből megvehetném az egészet, ha ahhoz lenne úri kedvem, és a Woodward alapítvány ügyvédei még mindig szívesen állnak rendelkezésemre, ha attól tartana, nem lenne megfelelő jogi hátterem.
Percekig vagy órákig állnak ott tétován tátogva, nem tudom, mert ettől a pillanattól nem érdekelnek. Csak az érdekel, hogy megcsináljam. Életben tartsam. Aztán majd lesz időm még feldolgozni azt a rengeteg információt, amit fel kell.
- Rendben, most pedig két egység epit kérek direktbe - mondom, és amint odanyújtják nekem lekapom róla a védőkupakot és átszúrom vele Tessa mellkasát, hogy azonnal a szívébe jusson a gyógyszer.
- Két perc negyven másodperc - szólal meg ismét egy nő a háttérben, és az ember el sem hinné, hogy csupán másfél perc telt el azóta, hogy munkához láttam. Nemhiába vagyok a legjobb.
- Tálcát és töltés kétszázra - fogja meg a defibrillátort John, de megállítom.
- Még ne - mondom, és megrészegülten figyelem a  monitort. - Gyerünk, gyerünk, gyerünk! - drukkolok csendesen, majd mikor nem történik semmi, újabb adag adrenalint kérek és újra a szívébe vágom. Ismét a monitort figyelem.
- Üssük ki, Jamie! Mire vársz? - ordít rám Jake kétségbeesetten, de nemet intek.
- Visszajön! Hidd el! - mondom, és Tessára nézek - Gyere vissza hozzám, Csillag! Ne kelljen érted mennem!
John hisztérikusan rántja meg a karom, de én nem moccanok. Jake készenlétbe áll, de hogy nehogy kiüsse, Tessa mellkasára fektetem a tenyerem.
- Gyere vissza hozzám! - mondom, majd közelebb hajolok, egészen a füléhez és lehunyom a szemem - Légy a feleségem! - suttogom. A team megőrült, Jake és John felváltva rángatnának el, de én hiszek benne, hogy visszatér. Ez nem lehet véletlen. Nem történhetett véletlenül ez az egész. És alig néhány másodperccel később a monitor egybefüggő sípolása hirtelen elhal, és ütemes, bár még lassú és gyenge pulzus veszi át a helyét. Mindenki döbbenten áll, én pedig magabiztosan felegyenesedek és egyenesen a barátaimra nézek, akik megrökönyödve néznek a szemeimbe. Mosolygok.
- Igent mondott - vigyorgok, és látva értetlen arckifejezésüket gyorsan lekapcsolom a zúgó defibrillátort, mielőtt Jake magához ölelné és megsütné a szívét - Elveszem ezt a nőt, fiúk. Mrs. Woodwardot csinálok belőle, ha addig élek is. Jake, te leszel a násznagyom. John...lennél a tanúm? - kérdezem, miközben könnyek peregnek le a szemem sarkából, pedig fel sem tűnnek. A megkönnyebbülés ezüst cseppjei áztatják az arcom majd elfordulok és Tessa homlokához érintem a homlokom.
- Elveszlek feleségül, Csillag. Egy napot sem akarok többé elvesztegetni az életemből, amiben nem lehetek veled.

*később*

A kórházi ágy mellett ülök, a takaróra hajtom a fejem. Alszom. Odakint két rendőr vigyázza a bejáratot. Nem voltam hajlandó elmenni a műtét után, és mivel vállaltam minden ódiumát annak, hogy nem működtem közre, maradhattam. Igaz, hogy a bilincs szorítja a csuklómat, de nem érdekel. Bár nem tudom mi szükség volt erre, lévén, hogy a hatodik emelet magasságában vagyunk és még egy párkány sincs az épület körül, ahol szökni tudnék, de mindegy. Ha ezt akarják, ám legyen. Ezt is leszarom. Mert Tessa visszatért. Egyelőre stabil az állapota, és tudom, hogy hamarosan azt is kitalálom, hogyan menthetném meg hosszabb távon az életét. Most csak meg kell várnom, hogy felébredjen, és reménykednem, hogy a két percen túli klinikai halál állapota nem károsította  az agyát. S hogy mikor mondom el neki, hogy megkértem a kezét? Ki tudja? Talán az esküvő napjáig nem is árulom el neki.

Tessa & Jamie

Minden szerelem más. Nincsen két egyforma ember sem a Földön, akkor miért lenne pont két ugyanolyan izzó varázs? A fogalmat sosem lehet definiálni, sokan foglalták verssorokba, dalszövegekbe csempészték bele az adott érzést, de egyik sem tükrözte híven a valódiságát az emóciók vibrálásának. Karma…mert igenis létezik a lélekvándorlás, igenis történhetnek megmagyarázhatatlan dolgok, még azokkal is, akik naivan hisznek az ellentétes mondásokban. Minek nekünk egy olyan szerelem, ami körülírható, ami nem jelenik meg a hétköznapok színességében, a sötét égbolt egy csillagjában? Ugye, hogy máris sokkal elérhetetlenebb, és örömet szivárogtató? A kis gyermekek is hisznek a varázslatban, akkor egy átlagember, egy felnőtt miért ne élhetné újra át ezt a varázst? A rózsaszín szemüveg, melyet fiatalkorunkban hordunk egy látszat arra nézve, hogy miért nem érdemes felnőni. A felelősség, a múló ifjonti szív dobbanása csak időleges, de aki megérti a lényegét, azt egy életen át kíséri el. Bizony sokan élnek tévhitben, ha azt hiszik, hogy minden szerelem beteljesülhet. Ez az, amit meg kell tanulni…nem minden azért születik meg, hogy boldoggá tegyen, hanem tanítson, elkísérjen. Nem ragadjuk meg a jelent, átsiklunk a részleteken, mert annyira hajkurásszuk a könyvek hasábjain, a mások által leírt delíriumot, hogy észre sem vesszük, ha az éppen az orrunk előtt ment el. Lehet már ránk talált a párunk, az is lehetséges, hogy családot alapítottunk. Nincs korhoz, sem időhöz kötve ez a valami…inkább egyfajta állapot. Akik görcsösen kapaszkodnak az álomba, soha nem fogják megkapni. Le kell adni az elvárásainkból, mert semmi sem úgy működik, ahogyan elképzeljük. A lemondás gyönyörűségében rejlik az igazi szabadság, mikor megtanulunk feltétel nélkül szeretni, mert van ilyen is. Néhány ember okkal lép be az életünkbe, hogy valami többletet tegyen hozzá, hogy megtanítson egy leckére. A viszonzatlan sem feltétlenül rossz, idővel rájövünk, hogy többek lettünk általa. Másoknál egy élet is kevés, hogy rátaláljanak a másikra, vannak akik öregkorukra lelnek menedékre, mikor már nem az önző érdekek vezérelnek, hanem a színtiszta érzelmek, az öröm a viszontlátásban, a reggeli napsütésben. A haldoklók értik meg igazán, hogy mit jelent még egy nap, egy óra, vagy egy perc. A szerelem is hasonló...megfoghatatlan, körülleng minket, beszélünk róla, a hétköznapjainkba ivódik, de mikor elérkezik vagy megfogjuk, vagy szépen elengedjük. Ez a történet többszörösen meséli el, hogy mit jelent a szerelem, és annak az éteri fogalma, akár egy csillag az égbolton, mely útmutató egy férfinak, aki két nőt is szeretett, de a végén csak egy lehet az övé.

Szeretem a munkámat, és most már az életemet is. Megviseltek az elmúlt hónapok, de sokkal többet kaptam általuk, mint remélhettem volna. Seattle után New York lett az új otthonom. Sydney a rémálmom helyszínének bizonyult, de mégsem hagyhattam, hogy örökre a mélybe rántson egy emlék, akinek már a por és a csont maradt. Egy egész team áll felettem, ki vagyok terítve, mint egy állat, mint egy kísérleti alany. Nem mondhatok semmit, mert már fújják belém a bódítószert, és mire megpillanthatom az ismerős zöld szempárt, valahogyan minden gondom elszáll, és lebegek. A testem cseppfolyóssá válik, és boldogan tekintek fel a két férfira. Norton a kis Jamie apukája…hehe, ha tudná, hogy én így látom. Az édesapja meghalt, azon az estén mesélt róla, amikor lefeküdtünk a virágágyáson, és éjszaka elmentünk enni. Nálunk nem számított napszak, se csillag, de még a strand sem. Tessa gyere vissza, mert ez nem lesz jó, ott tartottunk, hogy ez a cukipofa Norton az én hősöm támasza. Hányszor várta a visszajelzést tőle, egy kezemen nem tudnám megszámolni. Mindenkinek megvan a maga keresztje, de John ember maradt a pokol tornácán is. Megviselte a felesége halála…a rokonom. A lelkem mélyén tudtam, hogy min megy keresztül, mert én is számkivetett lettem. A férjemmel végeztem, és bárhova mentem, ő kísértett. Lauren az ő lelkiismerete innentől kezdve. Soha nem mondtam neki, de büszke lehet magára, mert egy új jövőt adott a kislányának, és Nadiának is. Egy gyermek veszett oda, de mi ez a veszteség, ha három apróság apukája lehet immár? Mámorosan mosolyodom el, és elképzelem, hogy az én gyerekeim az ő gyerekeivel játszik. Jamie lenne az apukájuk, ő lenne a féltett családfő. Már szinte lecsukódnak a szemhéjaim, de megjelenik a kékszemű katona. Jake humora olyan, ami hiányzik mindkét félből. Felfoghatatlan, hogy ilyen múlttal rendelkezik, mégis képes mosolyogni a jelenben. Irigylem tőle…de van neki is családja. Jason..az öccse. Nem ismerem, de biztosan megérte az átkeresett éveket. Jake nem létezhet az öccse nélkül, és ez fordítva is igaz. Vajon az ő történetük hogyan fog végződni? Szeretem őket, így együtt, ha nincs baj, csak a nyugalom, és a segítségnyújtás. Mikor váltak ennyire jó barátokká, mikor veszítettem szem elől őket? Jamiere vándorolnak a kékjeim, de már elszállingóznak a gondolataim. Már nem utazom a múlttal, csak őt nézem. A mosolya megrészegít, a kis fintor, az orra alatt húzódó kis vágás, és a tetoválása. Nincs még egy ilyen ember, akinek ekkora szíve legyen, mint neki. A világ kevesebb lenne Jamie nélkül, lehet még nem jött rá mindenki, de ha több időm lenne, elmondanám neki, hogy értékesebb a legtöbb ismerősömnél, hogy kedvelem, és ez az érzés már több, mint amit el tudok viselni, és magamban tartani, mégis másfajta vallomás tör fel a garatomból. Az összekötő kapocs, a volt mennyasszony, és a közös izomköteg a mellkasomban. A fülemben cseng még Angie figyelmeztetése, de érzem, hogy kifutok az időből. Meg kell tudnia ezt a titkot nem vihetem magammal a sírba. Most jön a felismerés…én elbúcsúzni készülök, és még esélyem sincs, hogy kimondjam neki: Szeretem. A testemet elhagyni készülök, és nem is én akarom. Milyen karma ez, ahol az akaraterőm elhagy, és egy testetlen valami leszek? Jamiee….könyörgöm ne mondj le rólam, én élni akarok, veled akarok megöregedni!

Én már jártam itt, ha nem is pontosan ezen a helyen, de tudom, hogy mi történik velem, mert ugyanez esett meg, csak évekkel ezelőtt. A műtét közben leállt a szívem, mert már túl gyengén vert, és nem sikerült azonnal az újat betenni. Késtek a donorral, nagy volt a baleset, kellettek a hozzájárulások. Hirtelen magam se tudom miért, de úgy érzem, hogy vár rám valaki. Vonz a fényesség a tó partján, mert hogy egy ismeretlen zöldellő környezet közepén állok mezítláb. A szellő lágyan cirógatja az arcomat, és kellemesen meleg van. Nem a túlfűtött nyár, de mondhatni, hogy a kikelet kései szakaszában vagyunk. Egy áttetsző fehér szőttesre emlékeztető anyag van rajtam. Nem igazán tudnám megmondani, hogy milyen az anyaga, de mikor megérintem, hirtelen vibrálni kezd, feltűnik a szivárvány összes színe, és mikor elhúzom a kezemet ismételten, akkor marad ez a jelenség. Elámulok az öltözékemen, de ott van a kényszer, hogy menjek. A talpam óvatosan mélyítem el a homokos avaron. Egyetlen lépés után a vajnál is puhább, amit érzékelek. Egyszerre csiklandozza, és kényezteti a lábfejemet. Mosolyognom kell, egyszerűen lenyűgöz a hely. Kitárom a két karomat, és táncra perdülve szökkenek odébb. Micsoda hely ez, miért láttam még soha? Megfordulva azonban hirtelen már nem vagyok egyedül, és egy szőke angyal tapsolja meg a magánszámomat.
- Már vártalak Tessa. – a hangja akár egy énekesmadáré, de ami azonnal szemet szúr a szép szeme, a kékjeiben játszó otthonosság, a végtelen türelem jelképe. Belülről fakad az emóció, miszerint ismerjük egymást, de személyesen még sohasem találkoztunk.
- Ki vagy te? – csúszik ki a számon az egyértelmű kérdés, de félek feltenni. Nincs jogom hozzá, hogy számon kérjek egy idegent, de ahelyett, hogy megróna, csak a kezét nyújtja felém, és oldalra döntött fejjel invitál maga mellé.
- Te is tudod, lépj közelebb. – a bizalom az első perctől megvan felé, nem is tétlenkedem, szépen fogom magam, és elindulok felé, de mikor megérintem a kezét, akkor megráz.
- Ne ijedj meg, lehet még szokatlan az érzés. Ülj le mellém, csodás ez a nap. – segít leülepedni a faágra, és amint elhelyezkedem az ég felé fordítja az arcát, és egy könnyű sóhaj hagyja el az ajkait.
- Még mindig nem tudom, hogy ki vagy, de azt mondod, hogy ismerjük egymást? – hirtelen szegezi rám a kékjeit, és bennem ragad a szó.
- Jaj Tessa…annyi útmutatót adtam neked, hogy fogalmad sincs róla, nemde bár? Segítek. –kuncogva érinti a tenyerét a mellkasomra, és eggyé válik a szívverésemmel.
- Itt vagyok…veled kelek, és fekszem. Minden szívdobbanásban ott vagyok én is. Sejted már ki lehetek akkor? – nagyra nőnek a világoskék íriszeim, mire ki merem ejteni a nevét.
- Victoria, te vagy az? – meg vagyok szeppenve, nem szoktam hozzá, hogy halottakkal beszélgessek, és most esik le az is, hogyha én itt vagyok, akkor valami nagyon szörnyű történhetett. Gondterhelten lesem őt, és várom, hogy mondjon valamit, de nem szól, csak figyel engem.
- Meghaltam? – érdeklődöm meghűlve, mert másra nem tudok gondolni. Az élmény túl valódi, nem hinném, hogy ez egy álom része lenne.
- Igen…mondhatjuk ezt is. Leállt a szíved, és Jamie éppen életet próbál lehelni beléd, de még van egy kis időnk, kettesben. Szerettelek volna már megismerni. – a lábát lógatva a semmiből feltűnik egy kis kődarab, és a tóba dobva felzavarja annak álló jellegét.
- Jamie engem próbál megmenteni? Miért vagyok veled, ha ott kellene lennem? – hát ez egyre furább, de nem úgy veszem észre, hogy Victoria túlzottan aggódna azon, hogy mi történik a másik oldalon.
- Igen, téged. Mit gondoltál, hagyni fogja, hogy elmenjél egy olyan vallomás után? Már ismerhetnéd Tess. A mamlasz egy makacs öszvér. Még mindig nem érted, ugye? Mesélj nekem, mit is érzel iránta? – értetlenül mérem végig őt. Egészen más, mint a képen…ahol a közös gyermeküket várta. Itt lapos a hasa, és nyoma sincs annak, hogy súlyos baleset érte volna, vagy hiányozna a szíve, ami bennem dobog.
- Hát én… - harapom be az alsó ajkamat, mert ez túl intim, nem tárulkozom ki akárkinek, és itt azon van a hangsúly, hogy nem éppen neki kellene elmondanom. Nem sürget, kitartóan fürkész, mintha belém látna, és már tudná a választ, mégsem mond semmit, mert tőlem várja a választ.
- Kedvelem őt. Kicsit gyerekes, néha idegesítő….na jó inkább sokszor kihoz a béketűrésemből, de nála nincs is jobb ember. Szereti a gyerekeket, rajong a munkájáért, segít a világnak, mégis lebecsüli magát… - mondanám tovább, de leint Vic, és a szirmaimra nyomja az egyik ujját.
- Tess….nem a pszichológus kell, hogy nyilatkozzon róla, hanem a nő. Nem a beteged többé, már nem is lesz. Ez most az a pillanat, amikor Abigailnek kell megnyílnia. Ismerem a történeted, és tisztában vagyok vele, hogy félsz odaadni megint a szíved egy másik férfinak, de Jamie nem fogja összetörni. Ő nem olyan…én megtettem, de nem ő volt az Igazi. Imádtam őt, és a mai napig is szeretem, de ha képes valaki egy másik ember karjai közt elégni, akkor tudod, hogy nem a másiknak lettél megírva a csillagokban. Tudod…én kettőt szerettem egyszerre. Soha nem vallottam volna be neki, de Peter…igen ő volt nekem a másik. Mi nem lettünk volna boldogok Tessa, de te? Mondd, ami onnan jön, és nem az eszed diktálja. – engedi el a számat, és észre se veszem, hogy itt a lélegzés is felesleges. Némán bámulom őt, értelmezem a mondatokat, és lassan rájövök, hogy nekem nincs más, én nem érzem, hogy mással boldogabb lennék.
- Én szeretem Jamiet, a maga buta módján. – örömkönnyek csillognak a tekintetemben, és mintha egy hatalmas sziklától válnék meg, úgy eresztem el ezt a görcsösséget.
- Szeretem, és nem is tudja. – suttogom magam elé bámulva, és összetörök, mert ha nem sikerül megmentenie, akkor sohasem mondhatom el neki, hogy képtelen lennék egyetlen nappal is megváratni.
- Akkor mondd el neki. Ne félj a vallomástól. Ne legyél buta. Én vagyok a múlt, de te lehetsz a jövő. Ez olyan jövő, amiről álmodni sem mert volna. Azt hiszem ideje menned. – hirtelen kavarodik fel a gyomrom, és azt sem tudom, hogy merre kellene mennem. Egy örvény közepére kerülök, de még látom Victoriát.
- Mondd el neki, és ne felejtsd el, hogy olyan kevés időtök van. Ne legyél ostoba Tessa, hogy egyetlen percet is kihagynál abból a jóból. – integet nekem, én meg bukfencet vetek, és most már a műtőben vagyok, de még a testem felett lebegek. Mi a fene történik? Jake és John tehetetlen, többen állnak a galérián is, és Jamie az, aki a szívemet, a szívünket tartja. Valami azt súgja, hogy ideje elengednem a menyasszony emlékét, mert ez a búcsú nem az enyém volt, hanem az övé. Micsoda szépség…mit mondtál Jamie nem hallak? A testem felett vagyok, meg szeretném érinteni, de oda kell szállnom, vagy mit is kellene tennem? A fülemhez hajolok, és akkor meghallom. Legyek a felesége? Mi történik velem? Úristen….tényleg megkérte a kezemet? IGEN! Az egész jelenet nem tart tovább, engem visszarántanak, és a következő pillanatban már egy gyenge, de pulzáló szívdobbanás jelzi, hogy élek.

A fehérség az újrakezdés lehetősége. Nálam minden olyan, mintha most kezdődne minden. Az agyam ébredezik, az öntudatom életre kel, de a testem még nem képes rá. Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam a képeket. A szemhéjam mögött színek sokasága játszódik le, és megmozgatva most fel is nyílnak. Idegen a környezet. A pityegéstől fájdalom hasít a halántékomba, és a gyomrom is forog. A mellkasom nem érzékelem, mintha nem is lenne a törzsem felett semmi. Lélegezni akarnék, de nem tudok. Egy cső feszíti szét a torkomat. A pillantásom oldalra siklik, és meglátom…egy zöld szempár fürkész engem. A bilincs, és a köpeny. Megpróbálom felidézni az arcot, de falakba ütközöm. Homály fedi az egészet. Hol vagyok? Milyen hely ez? Hol van a férjem? Scott?

Music |     | Clothes

Kéz fonódik a kézre, amely hűvös és erőtlen, míg a másik meleg és gyengéden határozott. Világosbarna üstök hajlik a keményített, fertőtlenítőszagú fehér takaróra, és gép csipogása andalítja el a megfáradt idegeket arra a rövidnek nem mondható időre, míg az ágyon fekvő szervezete önálló életre nem kel.
Meghalt. A kezeim között halt meg. Victoria szívét tartottam a kezemben. Félálomban visszarepülök az időben, a múlt és a jelen összefonódnak, akár az indák a dzsungel fáin. Eddig az volt az érzésem, hogy el vagyok átkozva. Minden rossz, ami megtörténhet egy emberrel, az velem megtörtént - legalábbis ezt hittem. De most új értelmet nyert minden tett, gondolat. Egy nagy történetet adnak ki, aminek - hihetetlen - de most láttam meg csupán az értelmét, és bármily hihetetlen, szinte röhögnöm kell azon, mennyire ostoba és vak voltam egész idő alatt. Keseregtem Olivia miatt, Victoria miatt, és minden nő miatt, aki valaha megfordult körülöttem. Mindet elrontottam, minden az én hibám volt, és ebből sosem engedtem. Olyan skatulyába zártam magam, amiből sosem hittem, hogy valaha kitörhetek. Rossz embernek hittem magam, elkárhozott léleknek, akinek könyöradományként jár csak a szeretet, a megértés. Cornelia mérges is volt mindig miatta. "Alábecsülöd magad férfiként, Jamie. Kezeltesd a komplexusodat, mert ez nem egészséges. " Ezt mondta mindig nekem, és csak leintettem, mondván ha tudná, amit én...De valójában most döbbentem rá, hogy nagyon is tudta, mint beszélt, ahogy Angie is, Peter is, Norton, és Morgan, és Lester. Az összes barátom, aki jobban hitt bennem, mint én magamban, tudta, miről beszélnek. Hogy kesereghettem évekig egy olyan nő után, aki lefeküdt a tulajdon öcsémmel, míg én az életünket építettem, és hűséges voltam hozzá? Pedig nekem épp annyi törődés és szerelem meg szex jutott, mint neki. Ja, bocs, nem. Őt megdugta az öcsém. Én nem szaladtam a húgához, hogy meghúzzam a pihenőben. Victoria lénye mázsás súllyal nehezedett a vállaimra, amióta csak elveszítettem. És nem tagadom, hogy szerettem őt, őrült szerelemmel, de az éretlen volt, és zavaros, és rajongó...nem láttam a hibákat, amelyeket észre kellett volna vennem. A kiborulásait, amelyeket a bűntudat okozott nála, azt, hogy nem támogatott a karrieremben. A rengeteg hisztit, amit csak azért csinált, mert fejlődtem, míg ő megtorpant egy szinten. Ahogy visszagondolok, a fényessége, a tökéletessége kezd elhalványulni. Nem. Victoria sem volt tökéletes, és ezt eddig is tudtam. De az idealizált kép, amit kialakítottam róla, a hűség, amely hozzá kötött Sydneyben, egy gyönyörű templom oldalhajójában szakadt szét mindörökre. Nem lehet bűntudatom egy olyan nő felé, aki megcsalt az öcsémmel, és hónapokig képes volt ezt eltitkolni. Haragszom-e rájuk? Ha akkor tudom meg, biztos haragudtam volna. De most csak kibaszottul örülök, hogy végre megtudtam az igazságot, és ez által feloldozást nyerhettem. Olivia pedig már rég csak a múltat jelenti. Az, aki a legsötétebb időszakomban nem áll ki mellettem, nem érdemes arra, hogy a fényben és a dicsőségben ott legyen. Márpedig Oliviával a kapcsolatom nagyon fényesen indult, ragyogott a csillagunk, de aztán hamar kiderült, hogy csupán tiszavirág életű fellángolás volt részünkről a dolog. Beleszerettem, és tényleg jó volt pár hétig. De aztán az, ami Mayával történt rávilágított, hogy nem hozzám való.
S most itt vagyok. Végre értem. Végre megértettem, hogy minden lépés, amit csak a kezdetektől kezdve tettem, minden hozzá vezetett. A kezét fogom. Azt, amelyre képletesen, de gyűrűt húztam a műtőasztalnál. Minden kétely, amely bennem volt, semmissé lett. Visszatért. Hozzám. Azért jött vissza, mert velem kell lennie, és nekem vele. Összetartozunk. Ő az én Csillagom. A vezérem, amely átsegít a sötét éjszakán. A kapitány, aki a helyes útra tereli a csónakomat, amelyben ülök. A csoda, amelyre oly sóvárogva vágytam. A nő, akit őrizni, védeni akarok, amíg csak élek. Aki végre engem választott. Hiszem, teljes, megingathatatlan szívvel hiszem, hogy miattam, hozzám tért vissza a halál torkából. Ennek így kellett történnie. És tudom, hogy még hosszú az út addig, hogy elmondhassuk, hogy meggyógyult. De most olyan erősen hiszek abban, hogy rá fogok jönni a megoldásra, hogy megmenthessem, amennyire csak hinni tud magában egy orvos, hogy képes a lehetetlenre is. Norton visszaadta az önmagamba vetett hitemet, és Tessa megerősítette azt. Mi ez, ha nem égi jel? Kellene még várnom bármire, hogy megerősítsen abban, hogy nekem ő kell?
Kis idő után felébredek, de ő még mindig alszik. A rendőr, aki az ajtó előtt strázsál megkérdezi, mehetünk-e végre, de leintem. A telefonomat követelem, de azt elkobozták abban a pillanatban, ahogy kiléptem a műtő ajtaján, így jobb híján a nővérek egyikét kértem meg, hogy futárral hozassanak egy bazi nagy virágcsokrot. A gyűrűt nem rendeltem még meg, és ennek az az egyetlen oka, hogy el akarok menni én megvenni. Ezt az egész dolgot úgy akarom végigcsinálni, ahogy az előzőből egyáltalán nem vettem ki a részem. Most mindent akarok. Tortát kóstolni, és ruhákat nézegetni, és gyűrűt választani, és termet nézni, meg dekorációt, és szalvétamintákat. Mindent akarok az utolsó kiskanálig. Minden akarok, amíg azt Vele tehetem meg, Vele élhetem át. Nem érdekel, mibe kerül, mindent meg akarok adni neki, ha tényleg hajlandó hozzám jönni. Márpedig ha valamit eltökélek, az úgy van, és bármeddig tartson is, de el fogom venni Tessa Wilsont és vele fogom leélni a hátrelévő életem, még akkor is, ha minden nap meg kell küzdenem azért, hogy az enyém legyen. Ebben biztosabb vagyok, mint abban, hogy reggel kelet felől kel fel a Nap.
Ahogy mozdul, én is rezzenek. Laposakat pislog, az én elmém és éberségem egyetlen másodperc alatt pörög fel. Az ágyhoz vagyok bilincselve, de ez nem akadályoz abban, hogy azonnal megnézzem az értékeit, és észrevegyem, hogy azonnal küzdeni kezd az intubáció ellen. Örömkönnyek csillognak a szememben, ahogy ránézek, majd az ajtó felé kiáltok.
- Hé, azonnal jöjjön valaki és távolítsa el az intubációt! - kiáltok olyan hangosan, ahogy csak tudok, majd megszorítom a kezét - Nyugodj meg, Csillag, ne erősködj. Lazítsd el a légzőizmaid, mert a végén megfulladsz. Mindjárt kivesszük a csövet, nyugodj meg - mosolygok rá, amikor egy seregnyi nővér és segéd rohan be. Jake és Norton is jönnek egy kollégámmal a kardiológiáról, aki azonnal segédkezik. Én nem mozdulok, csak fogom a kezét és halkan magyarázom mi történik.
- Most nagyon fontos, hogy nyugodt maradj, oké, mert a ha erőlködsz, még tracheoesophagealis fistulád lesz, és arra aztán nincs szükséged - mondom és továbbra is nyugodt hangon beszélek hozzá, hogy megnyugtassam.
- El fogják távolítani az intubációs csövet, ehhez hátra kell feszíteniük a fejed. Csak annyi a dolgod, hogy nyugodt maradsz és nem tartasz ellen nekik. Most kikapcsoljuk a gépet, és körülbelül harminc másodpercig nem fogsz tudni lélegezni, de ne ess kétségbe, amint kint van a cső, a tüdőd azonnal friss oxigénhez fog jutni. Ez most kellemetlen lesz, de egyáltalán nem fog fájni, mert amit kaptál az orrodon keresztül, az egy érzéstelenítő liquid, így csak a feszítést fogod érezni. Most Dr. Lester segít Dr. Karimnak, hogy el tudják távolítani a csövet a torkodból...
Csak beszélek és beszélek, a tőlem telhető legnyugodtabb hangon, és nem bírom abbahagyni a vigyorgást. Nem kis erőfeszítésbe telik, hogy a nyakába boruljak, de olyan sokat sertepertélnek körülötte, hogy most az egyszer hagyom, hogy mások végezzék a dolgokat. Én már megtettem ma a magamét. Leütöttem egy kollégámat és megoperáltam egy szétszakadt szívet. Tessa szívét. Az én szívemet. Minden egy nagy kusza egyveleggé lett, de nem bánom. Már vihetnek a rendőrök, boldogan kiállok azért, amit tettem. Hiszen él. Ott voltam, ahol lennem kellett. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha ma nem jövök be.
Ahogy a csövet eltávolítják, Norton lép mellém és lenéz a nőre.
- Ne mozogj, elég rázós volt odabent a helyzet, jó lenne, ha nem kéne egy darabig visszamennünk - mosolyog le rá, de aztán Tessa mond valamit, amitől igencsak meglepődök, és talán én vagyok az egyetlen, aki meglepődik. Tessa azt kérdezi, kik vagyunk, és hol van Scott. A férje.
- A férjed? - kérdezem, és mintha hideg vízzel forráztak volna le. Tessa hangja reszelős, és biztos fáj is a torka, de szíven talál az, amit kérdez. Norton és Lester összenéznek, aztán rám. A megerősítés után azonban mielőtt válaszolhatnék, Jake átveszi az irányító szerepet. Még az a szerencse, hogy a legjobb barátaim a legjobb orvosok, akiket csak ismerhetek. Míg Jake elvégez néhány vizsgálatot, John halkan suttogva kérdez.
- Ki az a Scott? Tessa férjnél van? - kérdezi, de megrázom a fejem. A történet túl intim ahhoz, hogy megosszam vele minden részletét, de nem akarom hülyének sem nézni.
- Csak volt. Még évekkel ezelőtt. A pasi meghalt - nyögöm, mert felidézem azt a kellemetlen esetet, amikor épp John miatt veszekedtünk egy hotelszobában, és bevallotta, hogy ő maga ölte meg, mert bántalmazta, kínozta és meg akarta őket ölni. Mollyt és őt is. Hogy lehetséges, hogy most mégis őt keresi?
- Ja, akkor biztos amnézia. - nyugtázza John, nekem azonban ugrik a gyomrom egy nagyot. Jake feláll Tessa ágyának a széléről, és átpillant az ágy fölött.
- Minden rendben, ez csak rövid ideig tart reméljük. A hölgy a férjét várja - mondja jelentőségteljesen. Virágnyelven ez annyit tesz, nem cibálhatlak ki innen mert az ágyhoz vagy bilincselve, de csak rövid ideig tartó amnézia jó esetben, az altatás következménye, ne parázz amíg nem muszáj. Mosolyt erőltetek magamra, mert ők is tudják, én is tudom, hogy sajnos bármennyire is mondják azt, hogy rövid ideig tart, van, amikor a rövid ideig hosszan elhúzódik, sőt, esetenként a beteg fel sem épül belőle. Akárhogy veszem, meghalt. A kezemben tartottam a mozdulatlan szívét, ezt nálam senki nem tudhatja jobban. A szívem darabokra törik attól, ahogy Scottot keresi, és nem engem. Látom rajta, hogy fel sem ismer. Hiszen ha szeretünk valakit, akkor átlagosan sokkal többet nézünk rá, a pupillánk kitágul, amikor rápillantunk...a szerelem egy bonyolult kémiai folyamat, vannak jelei. De ő hidegen néz rám, vagy éppenséggel egyáltalán nem, mert oldalt állok, és az ágyhoz vagyok bilincselve. Feszülten rángatom meg a karomat, de csak még jobban megszorítja a kezem a fémkarkötő.
- Jake, ugye ezt most nem mondod komolyan? - kérdezem feszülten mosolyogva, mint egy eszelős, és tényleg úgy érzem, szét fog robbanni a mellkasom. De Tessáért bármit megtennék, így ahelyett, hogy kiborulnék és tajtékozva követelném, hogy Jake csináljon valamit, mosolyt erőltetek magamra.
- Rendben - mondom, majd Tessára mosolygok - Elnézést kérünk, Miss Wilson, a férjének sajnos el kellett mennie, az egyetem bármily megértő, ennyi távollétet nem tudott neki biztosítani. Valami nagyon fontos új fejleményről beszélt, és egy esetleges elnöki látogatásról, amikor el kellett rohannia, mert az egyetem azonnal visszaparancsolta. Mi biztosítottuk róla, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy ön jól érezze magát. Amint teheti, természetesen újra visszarepül Önhöz. Vigasztalásként ezt a csokrot küldte önnek, remélve, hogy megbocsájtja neki, amiért távol van - intek Johnnak és az ajtóra mutogatok. Nem érti, de kinyitja, és így láthatóvá válik a nővérpultra rakatott hatalmas csokor. Nyilván percek kérdése, hogy elvigyék innen, mert itt nem lehet, de legalább láthatta, és így talán megnyugszik. Igaz, hogy az a Scott, akiről hallottam inkább Molly levágott fejét rakta volna a pultra salátaágyon, de mindegy. John és Jake is csak eltátott szájjal néznek rám, szikrát nem kapnak, hogy miről beszélek, amikor a rendőr lép be.
- Elég volt a bájcsevejből, doki. Indulás - szól szigorúan, és én sóhajtva bólintok.
- Egy perc még. Kérem - mondom és a szívem satuba fogva verdes a mellkasomban, de aztán megacélozom magam és visszafordulok - Mielőtt elmegyek, el kell mondanom valamit. A nevem Dr. James Woodward, és én voltam, aki vezettem az operációját. A szíve sajnos egy daganat miatt nem működik megfelelően, és egy helyen ki is szakadt a műtőben. Ezt helyrehoztuk, azonban ahhoz, hogy kivegyük azt a daganatot, még nincs megfelelő ismeretünk a természetéről és a szíve pontos állapotáról. Jelenleg az állapota stabil, de nagyon fontos lenne, hogy nyugodt maradjon, ne erőltesse túl a szervet. Ha többet tudunk, mindenképp tájékoztatjuk, és megtesszük a megfelelő lépéseket. Rendben? - kérdezem, mire odalép a rendőr és elkezdi lefejteni a bilincset az ágyról. Persze, nem kell aggódni, a kezemen rajta marad, és mire észbe kapok, már hátul össze is vannak fogva a csuklóim.
- Örvendtem a találkozásnak, Abigail - mélyedek el a kéklő szemekben, amikor kivezetnek a szobából, magára hagyva Tessát az információkkal. Jake és John egymás mellett rohannak utánam.
- Mi volt ez Jamie? Mit tudsz a volt férjéről? - kérdezi John, mire Jake a szavába vág. Engem az érdekel jobban, miért nem borultál ki? Mi ez a nyugodtság? Csak nem vérzik az agyad? vagy be vagy lőve? - kérdezi, de csak elröhögöm magam, mikor a rendőr belök a liftbe. Szembe fordulok a két jómadárral.
- Nincs olyan, amit meg ne tennék ezért a nőért. Ha ehhez az kell, hogy mentségeket találjak a férje számára, boldogan eljátszom ezt, és ha kell, elhódítom a hajdani pasijától. Ha kell, minden nap meghódítom. De először megmentem az életét. Tartások életben, míg visszatérek - mondom, és a két pasira vigyorgok, miközben becsukódik a liftajtó. Az első sokk után ahelyett, hogy megőrülnék, inkább tervet eszelek ki. Ha meg kell hódítanom, azt fogom tenni. De egyszerre csak egy dologra fókuszálok. Arra, hogyan mentsem meg az életét.
A rendőrségi kihallgatás fenomenálisra sikerül, imádom minden másodpercét. Eljátszom velük pár órát, aztán egy cellába vezetnek. Amikor eleget agyalok azon, ami történt, meg azon, ami várható, fogadom Johnt és Jake-et, akik tájékoztatnak Tessa állapotáról. Aztán alszom pár órát, majd mire észbe kapok, már vezetnek is kifelé a zárkámból. Odakint az épület előtt pedig nem más fogad, mint Cornelia Jones egy embere egy telefonnal, amely épp összeköttetésben van Balival. Cory egy nyugágyon napozik, amikor átveszem a telefont.
- Haragszom rád, James Woodward - duzzogva biggyeszti le ajkát, aztán a feje tetejére tolja a napszemüvegét - Ekkora műtétre készülsz és még csak meg sem hívsz? Így kell megtudnom azt is, hogy lecsuktak?
- Te hoztál ki, igaz? - terelem a szót, és beszállok a kinyitott limuzinba. Cory gondoskodik arról, akiket szeret, márpedig női egyedek terén jelenleg magasan ver mindenkit a környezetemben, és ez nem azért van, mert párszor dugtunk.
- Hogy van Tessa? - kérdezi aggodalmasan, és tudom, hogy ezt őszintén is gondolja. Mosolygok. A sofőr elindul a kórház felé, ahogy kérem, aztán már csak Coryra figyelek.
- Stabil. És jegyben jár. Velem. - mondom, aztán Cory elképedt arcát látva elröhögöm magam - Na, azért tisztázzuk, ő még nem tud róla. De majd fog.
- De Jamie, hogy lehetnek a menyasszonyod, ha ő...
- Ne vitázz, Cory. Hidd el. Ő is tudja, hogy el fogom venni feleségül és akarja is, csak épp nem emlékszik. De eltelt azóta egy nap. Ki tudja? Talán most, ha felébred, már emlékezni fog?
Reménykedve pillantok ki az ablakon. Új nap virradt.
- Amúgy mennyit voltam bent? - kérdezem Coryt, mert őszintén szólva fogalmam sincs.
- Attól kezdve, hogy elvittek a kórházból, vagy attól, hogy megtudtam? Mert előbbi esetében 22 órát, utóbbinál nagyjából tizenkét percet - vigyorodik el, és hálásan pillantok rá. A beszélgetés további részében szóba kerül pár műtéti alternatíva, meg Bali és persze Adrian és Dylan, és az, hogy mennyire hiányzunk egymásnak, és a lelkemre köti, hogy mindenképp értesítsem arról, hogy alakulnak a dolgok. Menet közben nem bírom ki, beugrok egy éjjel-nappal nyitvatartó ékszerüzletbe és egy gyönyörű gyémántgyűrűt választok ki, majd megveszem és a zsebembe süllyesztem, aztán megyünk is tovább. A kórház előtt leparkolunk és elbúcsúzok Corytól, majd a büfében gyorsan veszek valami reggelit, persze Tessának is, gofrit és palacsintát, ahogy annak idején ettük a virágkiállítás után abban a kis retro vendéglőben, és felmegyek. Reggel fél nyolc körül járhat az idő, így óvatosan nyitok be a szobájába. Nem akarom felébreszteni, de látnom kell, hogy jobban van, vagy legalábbis nem rosszabbodik. Hulla fáradt vagyok, az az igazság, és a testem erősen jelzi már, hogy aludnom kéne, de míg nem láttam és beszéltem vele, addig képtelen leszek aludni.  

Tessa & Jamie

Az öntudatlanság néha rosszabb, mint amikor tudatában vagyunk a történések láncolatának. Egy fekete alagúton repülök, vagy lebegek, mert ennek a mozgásformának nem tudnék normális megnevezést adni, mikor hirtelen éles fénycsóva vakít el, és felnyílnak a szemhéjaim. Másodpercek telhetnek csak el, mire felfogom, hogy a testem rabja vagyok, és egy fehér plafonra meredek. A kékjeim kitágulnak, némi arany pettyezett színátmenet figyelhető meg a külső karika szélén a szivárványhártyám esetében, de ez most csak annak tűnne fel, aki belevilágítana a pupillámba. Az érzékszerveim kiélesednek, de az első a látás, ami konkretizálja a helyszínt. A repedezett falrések, a tekintetem továbbvándorol, és egyértelművé válik, hogy fekszem. Az orrom nyálkahártyáján felkúszó fertőtlenítő szagtól megfacsarnám a nyergemet, és a kezemet is segítségül hívnám, de olyan gyenge vagyok, hogy az agyból induló parancsnak nem tud eleget tenni a végtagom. A légzésre eddig még nem is fókuszáltam rá, de ahogyan automatikusan megtenném, valami meggátol bennem, és a reflexeim életre kelnek. Nem éreztem, hogy valaki a másik karomat szorítaná, de most feltűnik, hogy nem vagyok egyedül a teremben, és a mellettem ülő úgy les rám, mintha egy égi csoda lennék. A homlokom összeráncolódik, és kapálózni kezdenék, de nem megy, egy halovány próbálkozás a részemről, mikor kicsordul a könnycseppem, és az idegen testtel küzdök a garatomban. Ismételten egy kórház, valami műtét? Merre jár Scott, talán megvert, és most már tudják, hogy ő volt az? A másik kérdésem kapásból a családom lenne, akiket hónapok óta nem láttam, és még a karácsonyt sem ünnepelhettem otthon, mert a férjem eltiltott tőlük. A pillantásom oldalra siklik, és az idegen férfit fürkészi. A szemei közé nézek, keresem a felismerhetőség jeleit, de mindent homály fed. A kiáltására azonnal egy sereg fehér köpenyes ront be, legalább három nőnemű, és ugyanennyi férfinemű is. Nem tudok különbséget tenni, és szót kellene fogadnom, de ki az, akibe bízhatok? Az ágy mellett ácsorgó zöldszemű irányít, és mondja el részletesen, hogy mi fog történni velem, de korántsem csinálja jól, mert inkább a frászt hozza rám a meg nem értett orvosi szakkifejezésekkel. Hogyan nyugodjak meg, te hallod magadat, de komolyan? A légzőszervem megfeszül, az államat szét akarják feszíteni, de túl makacs vagyok, és nem engedelmeskedem. Ennél nem az a szokás, hogy a beteg eszméletlen, vagy nincs képben? Hahó, ti orvosi szörnyetegek, hát nem veszitek észre, hogy fáj, a hörgőim kitágulnának, de nem tudnak? Az oxigénért folytatott harc még sohasem volt ennyire kínkeserves, és hiába állnak felettem lassan tízen, már több könnycseppem hagyta el a szemem erkélyét, és hullt le a földre, mintha érzéstelenítőt kaptam volna. Adjatok már valamit…a fejemet ketten fogják le, ide-oda cikáznak a kéklő íriszeim, és kétségbeesek. Egy barátra lenne a legnagyobb szükségem, vagy egy rendőrre, hogy tanúvallomást tegyek, és véget érjen a rémálomnak nevezett házasságom. Az orromba fújnak, előbb csak zsibbadok, de utána már azt hallom, hogy számoljak el harmincig. Hogyan kezdődik a számegyenes? Egy, megérett a meggy…és a legrosszabb pokolban élednek fel újra a képek. A két férfi kihúzza belőlem a csövet, és ösztönösen köhögném fel a savat is, de csak a nyálam keveredik össze, hogy nedvességet csempésszen a garatomba. Az egyik doki áll fölém, és bizalmaskodó mosollyal kér meg rá, hogy ne mozogjak, mert ugyanúgy járok, mint azelőtt.
- Ismerjük egymást? Hol van a férjem? – idegesen szemlélődöm a trió tagjai között, ha a sejtésem nem csal, akkor a zöldszemű valami vezető féle, a másik kettő meg hozzá idomul. A tenyerem leizzad, és az a vakító kékszemű merészkedik közelebb az ágyamhoz.
- Tessa tudod, hogy milyen évet írunk? – a név sem ismerős, de ez az információ, valahogyan túl fura.
- Abigail vagyok…nem Tessa, honnan szedte ezt a nevet? Mrs. Harrington, vagy Abigail…és 2015-öt. – a férfi a válaszom hallatán nyel egy nagyot, és megpróbál a másikkal kommunikálni, de csak tekintet formájában, és ettől elönt a méreg. A beszéd nehézkes, és darabos, akárcsak a levegővétel. A hajam csapzottan simul rá az arcom egyik felére, és meg kell fújnom, hogy ne kapjam be a végét.
- Én nem… - izgatottá válok, és a gépek is jeleznek, mire az engem nyugtatgató személy feláll, és csak most veszem észre a bilincsbe vert kezét. A tekintetem egybeolvad az övével, de képtelenség bármilyen érzelmet kiolvasni belőle. Mindenki arra vár, hogy ő adjon nekem tájékoztatást, és ez meg is történik, csak éppen nem úgy, ahogyan elvárnám.
- Ms. Wilson? Ez a lánykori nevem, most Mrs. Harrington vagyok, miért szólít mindenki a leánykori nevemen? Mi történt, és micsoda? – fogytán a türelmem, és elmegy a hangom is a sok kísérlet után, de csak kilyukadunk oda, hogy Scott nincs a kórházban, mert elszólították, de ekkor már több, mint gyanús a beadagolt történet.
- Nincs munkája, milyen egyetem szólította el, és maga miért van bilincsben? - Az ajtó kinyílik, és egy bazinagy csokor virít a nővérpulton, melytől csak, ha lehet, akkor tetézik a problémát.
- A férjem nem küldene virágot, maguk hazudnak nekem. – a könnyeim kiapadhatatlanok, és úgy érzem, hogy elárultak.
- Beszélni akarok a nővéremmel, vagy a szüleimmel. A férjemről azt sem tudják, hogy kicsoda. – ingatom meg a fejemet, és az egyik mellettünk álló nővér jelez, hogy az értékeim rosszabbodnak, a szívritmusom kiugró, mire a negyedik orvos közbeszól.
- Felizgatják a beteget, ha így folytatja Dr. Woodward. – ez a jelentőségteljes parancsban több az igazság, mint hittem volna, és végre valaki, aki pártolja a helyzetemet. Az ajtón belépő rendőr aztán végképp felforgatja a lelkivilágomat, de nem ez az utolsó nagy csapás, hanem a következő információmorzsa.
- Micsoda? – a sírás, ha lehetséges, akkor abbamarad, mert a helyébe a reménytelenség lép, és úgy érzem, hogy kihúzzák a lábam alól a talajt.
- Egy daganat, de hát alig kaptam három éve szívet…meg fogok halni? – remegnek meg az ajkaim, és a búcsúzást sem tudom érdemben elfogadni. Abigail, vagy más, de ez őrület. A csapat száma lecsökken, és a mellettem érvelő marad egyedül bent, és két nővér.
- Mrs. Harrington most kap egy kis nyugtatót, rendben? A szívritmusa nem jó, és nem szeretnénk kitenni még több stressznek…megígérem, hogy értesítem a családját. – ebbe a kis szalmaszálba kapaszkodom, mikor intravénásan megkapom az áhított dózist, és perceken belül már egy kietlen csónakban evezem. Meghalni könnyebb lett volna, mint ezt a beszélgetést végigcsinálni az itteni emberekkel. Scott él, és meg fog ölni, ha rám talál. A kórházi leletek ki fogják mutatni, hogy megvert.

Másnap reggel

- Sikerült elérned Jamiet? Nem fog örülni ezeknek az eredményeknek. Tessa szíve egyre nagyobb, ez képtelenség. Az amnézia, meg ki tudja, hogy átmeneti-e. Szólni kellene Mollynak, és a szüleinek is, hogy jöjjenek vissza New Yorkba. – még nem ébredtem fel teljesen, de egyértelműen ketten is felettem állnak, ami nem tesz jót, és ráadásul megrémiszt, mert nem fogom fel a mondatok értelmét.
- Nem sikerült, és már szóltam a szüleinek. Nem engedhetjük, hogy ez…megismétlődjön. Morgan is járt nála fent, és kiderült, hogy ő volt az, aki szólt a mentősöknek. Jake miért nem állítottad meg Jamiet? Nem szabadott volna felizgatnia Tessát ezzel a daganattal, főleg nem úgy, hogy nem is emlékszik az elmúlt három évre. Te vagy a nagy neurológus, akinek egyértelműen a beteg mellett kell állnia. Nem is értem ezt az egészet, tudod mikor én voltam börtönben, akkor nem járt még telefon sem. Rosszul tettem volna szerinted, ha szólok valakinek? A kis spicli azt mondta, hogy azért nem rúgja ki, mert állítólag beszélt az anyjával, és ő biztosította, hogy a fia csak érzelmileg instabil, és azért reagált így. Terápiás kezelés alatt áll…tudod mit akar ezzel elérni? Mi lesz, ha Jamiet mentális betegséggel vádolja meg? Nem marad eshetősége védekezni, bármekkora emberek is álljanak a háta mögött, az, hogy behúzott Morisonnak nem vet jó fényt rá. Kockára teszi az egész karrierjét a meggondolatlansága miatt, sőt mi több, még Tessa életét is kockára tette. Egy zseni, de nem elég nyugodt. A hite megingott…mi lett volna, ha nem biztos a lépésében? Akkor megölte volna, és nemcsak testi sértés miatt helyezik előzetesbe, hanem egy jó kis műhiba pert is a nyakába sóznak, mert nem kardiológus, és egy szakavatott orvos nélkül műtött. – a szempilláim felnyílnak, igaz redőt képeznek fölém, de a homályból két alak bontakozik ki.
- Felébredt…vizsgált meg. – parancsol rá az idősebb, és már csak az ellibbenő köpenyt látom.
- Jó reggelt Mrs. Harrington… - kezdene bele, de reszelős hangon szólalok meg.
- Jake…mi történt? – pislogok még jó párat, és kedvem szerint innék egy kevés vizet is, mire ugrik a neurológus, és a fejemet megemelve itat meg, de a fele félremegy.
- Nagyon hosszú lenne, de istenem…mekkora szerencsém van, hogy emlékszel. – még mondaná tovább, de egy erőteljes kopogtatás után belép az ajtón egy nő, aki ismerős nekem valahonnan.
- Dr. Lester…beszélni szeretnék a betegével. Fáradjon ki. – a meglepettség aligha kiül a férfi arcára is, de engedelmeskedik, és távozóra fogja.
- Örülök Tessa, hogy felébredt, és elnézést kérek a fiam faragatlansága miatt is, hogy idáig jutott. – túl kusza minden, én csak foszlányokban emlékszem, fogalmam sincs, hogy miért vagyok kórházban, amikor ismét kinyílik a bejárati nyílászáró, és egy tálca mögé rejtve pillantom meg őt.
- Szervusz kisfiam. Örülök, hogy viszontlátlak. – Virginia Woodward pillantása vészjósló, de én csak az ajtóban állót nézem. Jamie mit keres itt? Miért kerültem kórházba? Megint lemaradt volna valamelyik terápiámról?

Music |     | Clothes

A viszontlátás boldog örömét a feledés szürke leple árnyékolja be. Magabiztosságom még tart, mikor a kitalált mesémet előadom, de aztán összeráncolom a homlokomat, és inkább elhallgatok. Nem értem, sosem mondta, hogy Scott valaha munka nélkül lett volna. Egy pillanatra átsuhan az agyamon, mennyire keveset tudok róla, és az életéről. Ismerem a kórtörténetét. Ismerem, milyen műtéteken ment keresztül. Ismerem a szíve minden hegét, minden ütemet ismerek rajta. De fogalmam sincs, a csuklóján a halványodó hegek hogyan keletkeztek pontosan. Nem tudom, mi rémíti meg, mi az, ami felzaklatja. Nem tudok szinte semmit. Mégis, amit igen, abba úgy kapaszkodom, mint egy kisgyerek az utolsó megmaradt játékmackójába alvásnál. Tudom, hogy megnyugtatja, ha olvasnak neki, vagy ha gitároznak. És hogy csavargatja a haját, ha erősen gondolkozik. Tudom, mennyire álmos a reggeli kávéja előtt, és hogy hason szeret a legjobban aludni. Azt is tudom, hogy a fürdővizet melegnek szereti, és a kedvenc virága a liliom, ahogy azt is, mennyire imád utazni és hogy bátrabb nálam is. És hatalmas, hatalmas szíve van, olyan hatalmas, amibe az egész világ belefér, és még mindig jut helye másnak benne. Kiscicáknak, virágoknak, elhagyott épületeknek, marslakóknak. És szeretem. Nem tudom hol és mikor történt, de az övé lettem véglegesen, és bármeddig várnék rá, s ha úgy ítélkezne az ég, akkor élnék magányosan inkább, semmint valaki máshoz sodródva boldogtalanságban gyötrődjek.
Az idő azonban amit itt tölthetek, ajándék, zsarolás és fifikás manipuláció eredménye. Nem tarthat örökké, így hiába tudom meg a szomorú igazságot, hogy sajnos valami oknál fogva az emlékezete nem a régi még, kötelességem megosztani vele az eredményeket, még akkor is, ha nekem ez épp annyira fájdalmat okoz, mint amennyire neki. A szívem szakad meg, hogy nem maradhatok, de a rend rendíthetetlen őre bűnösségemre fájlalja a fogát, vagy csak nem szereti a kórházi közeget, és elvezet. Jake és John követnek, de mire a folyosó végére érünk, ismét ignorálom a zavaró tényezőket. Nem hallagatok a bennem éledező kétkedésnek. Nem engedhetem, hogy olyan apróságok, mint emlékek, memória, kieső évek, ezek befolyásoljanak. Bármi történhet a világban. Bármi. Tényleg, BÁRMI megtörténhet ezzel a sárgolyóval és a rajta élőkkel. De az, hogy Tessa Wilson ne éljen hosszú-hosszú éveken át még, remélhetőleg boldogan, és velem, na, az nem. John és Jake arca pedig elárulja, mit gondolnak. Legjobb barátaim láthatóan azt hiszik, elment az eszem. Talán nem járnak messze az igazságtól. De minden nagy előrelépés előtt őrültnek hitték azokat, akik bíztak önmagukban. S most mindennél jobban hinnem kell abban, hogy én is történelmet írhatok, hisz rövid időn belül csodát kell tennem. S vagy sikerül meglépnem ezt a csodát és véghezvinnem, kitalálnom, megálmodnom - vagy Tessával együtt én is elhagyom ezt az árnyékvilágot. Tudok azzal a tudattal élni, hogy nem kellek neki, de él és jól van. De azzal nem, hogy ő nincs többé ezen a Földön. Kár, hogy ha ezt elmondanám valakinek, valószínűleg kapnék egy szexi kényszerzubbonyt és soha többé nem engednének ki egy gumiszobából. Nem, nem, ha sikerült legyűrnöm ezt a késztetést Russell Morganben, akkor nem most kezdek majd fogkefét csomagolni. Nem ment el az eszem. Legalábbis nem jobban, mint bármikor máskor. Csak hagyjanak gondolkozni és dolgozni, és akkor minden rendben lesz.
A fogdában kicsit sem érzem magam zavarban, ahogy a kihallgatáskor is pofátlan magabiztossággal beszélek a nyomozókkal. Azt hiszi bárki, hogy ez a kis apróság eltéríthet majd a terveimtől? Míg a yardos kolléga kikérdez, a mellkasát nézem és akár egy számítástechnikai program, az agyam vizualizálja a bent újra meg újra összehúzódó izomköteget. Elképzelem azt, ami jelenleg Tessa szívét támadja, és míg beszélgetünk, az agyam egy párhuzamos univerzumba repít és eljárásokat próbálok, a legrejtettebb zugát is bejárom az emlékeimnek, mindent előszedek a kis elmepalotámból, amit csak tudok, és közben azok az agyatlan idióták még csak észre sem veszik. Sőt, miközben adatokat halászok elő, magamban jót röhögök, hogy míg válaszolok, ezek tényleg nem vesznek észre abból, ami bennem zajlik. Semmit. Valami ilyesmi lehet a skizofrénia. Annyira nem rossz, mint amilyennek hangzik, bár még sosem kértem magam, hogy vágjam le a kezem, szóval lehet, hogy ez is közrejátszik a dologban, majd egyszer megkérdezem Tessát, hogy az pontosan hogyan is működik. Én sem tudhatok mindent, főleg nem a pszichiátriáról. A kihallgatást követően pedig várok, és közben agyalok. Fáradt vagyok, így el is szundítok pár órára, de ez csak rövid ideig tartó életben tartó alvás, semmi több. A kiengedésem pillanatában sem lankad a hitem abban, hogy ezt képes leszek véghez vinni. Mondhatnám, hogy Cornelia embere meglep az őrs előtt, de valójában egyáltalán nem. Átlag embereknek ez nem lenne normális, de nálunk, akiknek valamicske hatalom van a kezében, ez így működik. Szívességek és kérések, burkolt célzások és hazárdjáték. A magabiztosságod néhány dolláron múlik és azon, hogyan beszélnek rólad a hátad mögött.
Őrült vagyok.
Eszét vesztett, józan, felelősségteljes ítéletet meghozni képtelen, kiégett orvos, hatalommániás, agresszív, kezelhetetlen...
Ezt mondják rólam. Egyesek csodálnak. Egyesek sajnálnak. Mások félnek tőlem. De még mindezek után is...engem tisztelnek. Ha bármiben egyetértenek azok, akik ellenem jönnek, az csakis az, hogy bármit is teszek, bárhogy döntök, az egyetlen, ami előre hajt, az a segíteni akarás, a fáradhatatlan munkára való hajlandóság arra nézve, hogy életeket mentsek. Az esküm nem csak egy papír. Az a szívembe van vésve, a lelkem legnagyobb falába kaparva véres körmökkel. Ments életet. Segíts. Ne a pénzért. Ne az elismerésért. Hanem azért az egy szívdobbanásért még. Azt hiszik, nekem a dicsőség és a hatalom kell, ez a jutalom azért, amit teszek. Fogalmuk sincs, mi zajlik bennem, és senki nem is tudná megérteni, mert talán én sem tudnám megfogalmazni. Nem ezért csinálom. Azokért a fotókért, amit minden évben megkapok. "A kislányom megtette az első lépését, Dr. Woodward. Sikerült felvennünk, ha nem bánja, elküldjük Önnek, hogy lássa Ön is, mennyire sokat ért, amit tett értünk. Örökké hálásak leszünk Önnek! " "A fiam ma kimondta azt, hogy 'Apa'! Doktor Úr, talán nem emlékszik, de kősziklaként álltam azokban a hetekben a feleségem mellett. Nem sírtam. Ahogy Ön mondta, erős voltam, hogy Ő gyenge lehessen, és csak a fiamra koncentrálhasson. De Doki, ahogy kimondta azt, hogy Apa, én nem szégyellem, de úgy bőgtem, mint egy lány. Ott tudatosult benne, hogy ha Ön nincs, a fiam sosem mondhatta volna nekem azt, hogy Apa. És ezt magának köszönhetem. Köszönöm, hogy megtanított rá, hogy mikor kell erősnek lennem. Köszönöm, hogy megtanított arra, mennyire nevetségesek vagyunk, mi férfiak. Kősziklák a bajban, erős hittel kitartóak. De ha egy ilyen kicsi lény ekkora hatással van ránk - akkor vagyunk a legerősebbek. Ui: Ezt a levelet a feleségem nem is látta. Azt hiszem még szeretném, ha kőszikla maradhatnék a szemében!" "A hatodik szülinap, Dr. Woodward. A hatodik!"
Sok-sok ilyen levelet kapok hétről-hétre. Nem a hála miatt csinálom, amit teszek. Hanem azért, mert tudom, hogy meg fognak sérülni. Felhorzsolják majd a térdüket és összetörik majd a szívük. Sírni fognak és nevetni. Tanulnak és elbuknak. Fejlődnek. De élnek. És remélhetőleg hosszú, boldog életet fognak élni, aminek a végén azt mondják majd: megérte. Mert nekem megéri. Minden óra, amit meccsnézés helyett tanulással töltök. Minden perc, amit alvás helyett gondolkodással. Minden nap, amit könyv felett görnyedve, vagy szimpóziumon töltök wellness üdülés helyett, nekem megéri, ha tudom, hogy jó emberek boldog, de legalábbis teljes életet élhetnek odakint a világban. Talán nem hajtanak végre hatalmas tetteket. De ha csak egy embernek mosolyt csalnak az arcukra. Ha csak egy is szülővé válhat közülük, már nem hiába voltam ezen a Földön. És ezért akarom megmenteni Tessát is. Nem azért, hogy díjra jelöljenek. Nem azért, hogy ismét bizonyítsam, mekkora ász vagyok. Hanem azért, hogy esélyt adjak neki, és bebizonyítsam, hogy van élet Scott után. Hogy magamnak is bizonyíthassak, miután annyi évet elvesztegettem, hogy van élet Victoria után is. És élnünk kell a lehetőséggel, mert ki tudja, mennyi jut még nekünk?

A gyűrű a zsebemben lapul, és az ember azt hinné, azért sietek a szobájába, hogy azonnal az ujjára húzzam. De ez nem így van. Csak a tudat miatt vettem meg, hogy megvan, és egyszer, ha úgy adódik, átadhatom. De orvos vagyok, és nem az ostobábbik fajta. Tisztában vagyok vele, mekkora traumákat élt át, és alig telt el egy nap, nem stresszelhetem azzal, hogy ilyesmivel állok elő. Ráadásul amikor magához tért, Scottot kereste. Azt nem tisztáztuk le, miért, és kicsit zavaros is volt az a szituáció, de akkor is őt kereste, és kiesett neki pár év. Csak reménykedhetek benne, hogy a pihenés és a nyugalom segítettek a helyzeten, de ebben senki nem lehet biztos. Az agy csodálatos szerkezet, de egyben ismeretlen dolgok is történhetnek benne, amikre nincs magyarázatunk. A gofrival és a palacsintával felérve a szobájába lépek, és a terveim szerint ébren megvárom, míg felkel, addig ellenőrzöm az állapotát, majd később pedig beszélek egy ügyvéddel a továbbiakról. Ám az elképzeléseimet porrá zúzza az a hang, amely abban a pillanatban szeli át a köztünk lévő távolságot, hogy beteszem a lábam.
Megtorpanok. A szívem haraggal és szomorúsággal telik meg. Az anyám. Aki felnevelt. Aki óvott és védett...aki hazudott nekem egész életemben, és aki minden alkalmat megragad arra, hogy tönkretegye az életem valamely pontját. A szemem alig rebben, ahogy összefonódik a tekintetünk.
- Ki engedett be ide? - kérdezem halkan, ügyelve rá, hogy ne emelkedjen érzelemtől fűtötten - Kérlek, távozz. Nem kívánatos személy vagy itt - mondom halkan, majd Tessára pillantok és rámosolyodok. De örülök, hogy ébren van és láthatom, de anyám jelenléte jelenleg sokkal jobban irritál, mint szeretném. Nem szeretem, ha felrúgják a terveimet, és nem készültem még fel egy találkozásra vele, annál sokkal de sokkal jobban haragszom még rá.
- Jó reggelt, csak beugrottam egy rövid időre, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e - teszem le a tálcát, és azonnal a gépek által adott értékeket nézem. Anyám mellém lép és a vállamra teszi a kezét. Érzem, ahogy nem tudja leplezni az érzelmeit, mert kissé remeg.
- Kisfiam, kérlek, beszéljünk - kérlel, és lehunyom a szemem. A francba, miért kell a dráma? Nem volt még elég?
- Arra kértelek, hogy távozz. Most nem tudok veled fogl...- kezdek bele, amikor nyílik az ajtó. Jake és John lépnek be rajta, és ez elég ahhoz, hogy anyám ellépjen mellőlem, és bármennyire is fájlalhatja is az elutasításom, ettől még ő Virginia Woodward, aki nem adja meg akárkinek, hogy gyengének és elesettnek lássa.
- Jamie, te itt? Ilyen gyorsan? - kérdi John, én pedig bólintok.
- Mit mondhatnék? Nem voltam túl jó vendég. Panaszkodtam az ágyra és a személyzetre. És műanyagpohárból kellett innom. Micsoda szégyen. Egy Woodward - forgatom meg a szemeimet és teátrálisan a homlokomhoz érintem a kézfejemet, ahogy a színházban szokás a szenvedő úrihölgyeknek.
- Jamie! - sápad el most már anyám, de továbbra is ignorálom őt. Az oroszlán bajszát húzogatom, de ez kevésbé izgat, mint a tablet, amit Jake hozott magával - Na, de lépjünk tovább. Fontosabb dolgunk van. Megjöttek az eredmények? - kérdezem, és kiveszem a kezéből a tabletet, hogy belépjek és kikeressem Tessa eredményeit. Összevonom a szemöldököm a látottak miatt.
.- Jamie, figyelj rám kérlek, beszélnünk kell - mondja anyám mögöttem topogva, de inkább ismét Tessa felé fordulok.
- Meghallgathatom a szívedet? Megengeded? - kérdezem, aztán Jake felé fordulok - Van változás? - kérdezem, és azonnal érti mire gondolok. Bólint, és megkönnyebbülve mosolyodok el, és fordulok vissza hozzá - Szóval visszatértél? Jól ránk ijesztettél, hallod-e?
- Jamie, kérlek - hallom ismét, és ez már a türelmetlenkedésének a jele. Nem szokott eddig halogatni semmit, de most megteszi, feltételezem azért, mert meg akar még nyerni magának. Nem is értem, honnan veszi, hogy sikerülhet. Jake nyakához nyúlva elkérem a sztetoszkópját és a fülembe dugom, és a kezem elindul Tessa felé. Látom rajta, hogy fél, próbálok annyira professzionális lenni, amennyire csak lehetséges, bár most úgy érzem, minden pillanat számít. Anyám miért nem ért a szép szóból és takarodik innen kifelé?
- James! - kiált fel, mire megdermed a levegő. Hallom, ahogy az orrán át veszi a levegőt, akár egy fújtató bika. Jake és John még lélegezni is elfelejtenek - El akarják venni az orvosi engedélyed. Azzal akarnak vádolni, hogy nem vagy beszámítható. Intézetbe akarnak dugni, és én vagyok az egyetlen, aki megakadályozhatom ezt. Megtennéd, hogy egyetlen percet figyelnél rám?
Tessa tekintete szinte éget. A gépek csipogása jelzi, ismét felzaklattuk őt, és ezt nem szabadott volna hagynom. Feszesen elmosolyodok, és olyan nyugalmat erőltetek magamra, amely szinte kettétöri a gerincemet is. De megteszem, mert Tessa nem érezheti emiatt kellemetlenül magát.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, beszéltem a bizottság néhány tagjával, és biztosítottam őket, hogy ez csak átmeneti...
- Átmeneti? - pördülök meg a sarkamon, és kiveszem a fülemből a sztetoszkópot - Átmeneti? - ismétlem és közelebb lépek hozzá - Átmenetileg megmentettem egy nő életét, akit hagytak volna meghalni a folyosón. Átmenetileg jelenleg is él és lélegzik, és ha nem lépek időben közbe, talán most a hullaházban feküdne egy tepsiben.
- De megtámadtad egy kollégádat!
- Nem támadtam meg! - túrok a hajamba, és zihálva, dühtől villogó szemekkel nézek anyámra, aztán Johnra és Jake-re, aztán llépek mellettük, és kiviharzok azajtón túlra. Ezt jobb, ha nem Tessa előtt beszéljük meg. Követnek, mindannyian, és amint becsukódik mögöttük az ajtó, folytatom - Vagy azt hiszitek, annyira megbolondultam már, hogy ok nélkül támadok meg bárkit, akinek nem tetszik a képe? - kérdezem, majd nyugalmat erőltetek magamra - Nem támadtam meg. Tessa órák óta feküdt a folyosón kezelés nélkül, és a műtőbe kellett vinni, nem volt idő szólni senkinek. Morris pedig megpróbált megakadályozni. Te mit tettél volna, ha tudod...ha biztosan tudod, hogy a betegedet azonnal a műtőbe kell vinni, de a kollégád megpróbál megakadályozni benne? - kérdezem, de John elém áll.
- Jamie, értsd meg, hogy túlléptél egy határt, és...
Felháborít az, amit mond, és úgy látom, jelenleg mindhárman egy követ fújnak.
- Túlléptem egy határt? És melyiket? Az eskümet, amit arra tettem fel, hogy életeket mentsek? Vagy azt, amelyikben ígéretet tettem, hogy megóvom őt minden rossztól, amitől csak tudom? - sziszegem, és nagyon fáj, hogy nem ordíthatom el magam, de tekintettel kell lennem Tessára is.
- Kisfiam, én csak segíteni akarok neked, de ha nem hagyod...
- És te...- mutatok Johnra - pont te beszélsz nekem a határokról? Pont te mondod, hogy rosszat tettem? - kérdezem, és az orromra mutatok - Eltörted az orromat, bazd meg, és egy szót se szóltam érte, pedig megérdemelted volna. És most azért támadsz, mert megtettem azt, amit Morrisnak kellett volna? Megmentettem az életét! Ott voltatok. Mindketten. És az ő pártjára álltok? - mutatok haragosan az anyámra, mintha maga lenne az ördög.
- Jamie, segíteni akarunk neked, és Tessának is, ne legyél már ekkora barom! - morog Jake - A nőnek minimum egy másik szívre lenne szüksége, a végtelenségig nem fogja ezzel húzni és nem stoppolhatod kedvedre. Vagy szerzel neki egy újat, vagy valamit kitalálsz, mert a percei meg vannak számlálva, de ha elveszik az engedélyed, erre esélyed sem lesz, haver. Gondolkodj tisztán és engedd, hogy segítsünk!
Úgy érzem magam, mint akit elárultak. Megint. Azonban Tessa még mindig sokkal jobban érdekel, mint az, amit ezek itt összehordanak, így ismét a fülembe dugom a sztetoszkópot, és visszamegyek a szobába. Nem is felelek arra, amit mond Jake, tehetetlenül magukra hagyom őket.
- Ne haragudj ezért a jelenetért. Csak nyugodj meg szépen, egyszerre egy lépésre koncentráljunk, oké? Most meghallgatom a szíved, ha megengeded, és reméljük a családod is hamarosan megérkezik. Úgy láttam már értesítették őket, úton vannak. - mosolygok rá és egy gyors hallgatózás után újra a tablet felé fordulok. Az adatait ismét átnézem, a felvételeket, az arányosításokat. Valóban szívnagyobbodása lett. Lehet oedéma következménye, lehet bármi egyéb. Több vizsgálat kell, de ez már biztos. Viszont ilyen állapotában nem fogja sokáig húzni. Az agyam lázasan jár, de egyelőre nem tudok megoldást a dologra. Gyógyszerekkel, alvadásgátlókkal talán javítható a helyzet, de ez semmiképp nem hosszútávú megoldás. Érzem, hogy közel járok már, a fejemben ott rajlik a megoldás kulcsa, de sehogy sem érem el azt a gondolatfoszlányt. Pedig tudom, hogy itt van valahol, talán már gondoltam is rá, csak most átsiklok felette.
- Ha éhes vagy, hoztam neked gofrit és palacsintát - biccentek a lerakott tálca felé, bár jelenleg úgy felhúztak, hogy képtelen lennék egy falatot is enni - örülök, hogy jól vagy - mondom még magam sem tudom miért, és próbálom elfelejteni azt, amit az anyám mondott. El akarják venni az engedélyem, és ezt jelenleg nem hagyhatom. Ki fog Tessával törődni, ha engem bezárnak? Most nagyon okosan kéne viselkednem, de ez egyre nehezebb. Talán ő is őrültnek néz? Ha Tess sem hisz bennem, én hogy hihetek majd magamban? Most nem bizonytalanodhatok el!

Tessa & Jamie

Az emlékek olyan haloványak, nem gondoljuk végig, hogy mennyire fontosak, mikor beléjük akarunk kapaszkodni, de csak ósdi falakba ütközünk, és a legnagyobb erőfeszítéseink se hoznak eredményt. A memória, melyre sokan támaszkodnak, és melyből életük végén táplálkoznak. Mi is valójában az élet? Emlékek gyűjtögetése a végső utazásra, hogy elégedetten dőlhessünk hátra a saját mozink vetítése közben, és a film végén egy mosollyal mondhassuk azt: Hogy megérte, nem bántam meg egy percét sem! Az öregek nosztalgiáznak egy letűnt kor szépségeiről, a fiatalok féltve őrzik szerelmes leveleiket, hogy megtarthassák az utókor számára, a szülők megörökítik gyermekeik első lépéseit, és tetteit, hogy a család boldogan nézhesse vissza a kötelező eseményeken. Minden egyes cselekedetünk mögött ott rejlik a megmásíthatatlan vágy arra nézve, hogy maradandót alkossunk, másoknak fennmaradjon a nevünk. Az orvosok emiatt dolgoznak, hogy egy-egy életet meghosszabbítsanak a további emlékgyűjtési útra, ezért hisszük, hogy jobbá tehetünk bármit, mert félünk, ha elmúlunk, és porrá, illetve hamuvá válunk, akkor csak egy emléktáblává válunk, egy sírhely feliratává, de úgy igazán senki nem fogja tudni, hogy kik voltunk valójában. Szerettem volna új élményeket átélni, a haldokló számára ezek teszik megismételhetetlenné, varázslatos a percek múlását, mert érzik, és tudják, hogy ez már többet nem fog megadatni. Az időt pazaroljuk, egészségesekként nem gondolunk bele, hogy mi lesz velünk tíz vagy húsz év múlva, nem fog érdekelni bennünket, hogy kivel osszuk meg az ágyunkat, kivel beszélgettünk egy nagyon jót utoljára, már nem lesz semmi…és ezt a búcsúzók ismerik a legjobban. Az agyam most valami hasonlót generál le a fejemben, képkockák suhannak el, nem bírom megfogni egyiket sem, mint egy álom után. A történések kicsúsznak a fejünkből, és ott marad az üresség érzése, hogy lemaradtunk valami fontosról, egy olyan élményről, melyre emlékezni szerettünk volna. A kékjeim az ismerős arcvonásokat járják körbe, mint annak idején, mikor először láttam a szüleimet, a nővéremet, vagy az unokahúgomat. Az információk adatokká formálódnak, és felfogom, hogy az egyik kedves ismerősöm áll az ágyam felett, de már csak egyedül. Jake Lester azon férfiak táborát erősíti, akik roppant mód bunkók tudnak lenni, de mélyen legbelül törődnek a környezetükkel, és iszonyúan ragaszkodnak. Hozzám egyetlen rossz szava sem volt még, mióta ismerem, és tudom, hogy milyen problémákkal küszködik. Az események sorrendje bizonytalan, kérdésekkel bombázna, de azt hiszem még nem készültem fel rá, hogy megválaszoljam neki, mert nem tisztázott a bennem dúló megannyi sötét árny, de hiába is gyötörném az agyamat, egy másik orvos, egy másik helyről tesz róla, hogy ez most ne valósuljon meg. A tekintélyt parancsoló hölgyet ezer körül is felismerném, nem fagyok le, de a látogatása meglep, ahogyan az is, hogy kórházban fekszem, mert a rosszulléteim körülményei nem realizálódtak. Ki hozott be, a mellkasom tájékán jelentkező kellemetlen szúrás az, mitől félnem kellene? Az álszent mosoly, ámbár a megtört álca nem téveszt meg. Ez a nő képes lenne tönkretenni bárkit, és valószínűleg a mellettem álló neurológus is érzi, ha ő kér valamit, akkor ott ellenkezésnek helye nincs. Mit akarhat tőlem, miután elvállaltam a fiát, és a végsőkig kitartottam? Jamie Woodward egy komplex tanulmány, nincs két ugyanolyan napja, de szerintem perce sem. Nem állítanám, hogy kiismertem volna a világklasszis gyermeksebészt, de közel jártam a személyiségének feltárásához. A belőlem szóló pszichológusnak egy igazi kihívás, de a szívemnek egy újabb káosz a volt férjem után. Scott Harrington elbűvölő sármja, a szerelmes rajongásom tárgya. Rájöttem számtalan alkalommal arra, hogy valami nem stimmel velem, ha férfiakról van szó. A nővérem az első adandó társsal kötötte össze az életét, és mikor megkérdeztem tőle, hogy miért lett szerelmes, csak annyit mondott, hogy az első találkozás alkalmával. Scott esetében én is ezt éreztem, de miután elvégeztem az egyetemet, és megöltem őt, már tudtam, hogy nem a férfit láttam benne. Van egy szakkifejezés arra, hogy én milyen vagyok, és hogyan kezdek kötődni a másikhoz. Szafioszexuálisnak számítok, de erre csak később jöttem rá. A külső, mint tényező megtévesztő volt, de mikor valaki felvett egy szemüveget, vagy átéléssel beszélt a tudásáról, sokkal jobban beindultam, mint kellett volna. Az érzelmek nem játszanak akkora szerepet ebben, mint az intelligencia. Scott páratlan személyiséggel volt megáldva, és percek alatt gerjesztett be, ahogyan Jamie Woodward is, ha fehér köpenyben a földre szállt istent játszotta. Különös fétisek ezek, de pont ettől olyan izgalmasak, és elérhetetlenek. A viselkedésem megtévesztő lehet, hiszen Jamievel annyit szexeltem, mint mással sosem, de ez annak köszönhető, hogy érzem a belőle sugárzó észt, és a megfoghatatlan tudásszomjat. A könyvespolca láttán majdnem berezeltem, és a munkai elhivatottsága? A félelemtől megugrik a pulzusszámom, és a felettem álló nőt lesem, de már a kényszeredett mosolyától is kiráz a hideg. A kettesben töltött idő nem nyúlik hosszúra, Jamie az, aki végül megtöri a jelenetet, és a fellépésével megzavarja Virginiát is. Összeráncolom a homlokom a tálca reggeli láttán. Kedvelt, ehhez kétség sem fért, mert nem járt volna hozzám, de azt már túlzásnak tartom, hogy közös étkezésre invitáljon. A közöttük szikrázó feszültség kézzel tapintható, csak nekem esett ki az ok, hogy miért is történt így. Jamie szereti az édesanyját, bármennyire is rosszat tegyen, ő nevelte fel, ő gondozta lázasan, mesélt neki, és még sorolhatnám. Nem tetszik ez a felállás, a számonkérő hangsúly sem. A mosolya ugyan nekem szól, de látom, hogy a szeme perifériájáról az anyját lesi, és csak óvatosan pakolja le a tálcát az ágyam melletti asztalra, aztán jön is a bizalmaskodó vállon paskolás.
- Jamie mi történt? – kérdezek kendőzetlen érhetetlenséggel az arcomon, de bármi is áll a háttérben lassan egy egész csapat gyűlik össze körülöttem. John Norton, és Jake Lester, na meg ez a másik kettő nekem egyszerre sok, és ha nem is nagyban, de érezhetően a szívritmusom kihagy pár ütemet. Az ágyam háttámlája úgy van igazítva, hogy ne legyek hátradöntve, így idegesen húzom fel a két térdemet, és a tekintetem az egyik orvosról a másikra vándorol. Miről maradtam le, és miért ilyen fura mindenki?
- Hol voltál Jamie? – kérdezem a gombóccal a torkomban, mert kimaradtam egy egész esetből, és utálom, ha kihagynak a társalkodásból.
- Nyugiii Tessa. – csitítgat Jake, de legyintek neki, sőt be is mutatok a középső ujjammal, hogy ez nem az a helyzet, ahol ő diktálja a feltételeket. A pillantásom az esdeklő anyát figyeli, és a dacos fiú közötti viszonyt, ami talán rosszabb, mint valaha.
- Milyen eredmények? Valaki felvilágosítana arról, hogy mi az isten történt velem? – emelem meg a hangomat, de erre csak John, és Jake rezdülnek meg. Jamie a tablettel van elfoglalva, az anyja szája annyira megfeszül, hogy félek a végén eltöri a saját állkapcsát.
- Minek akarod meghallgatni a szívemet? Miért ijesztettem rátok? Srácok, nem úgy illene, hogy valaki elmondja nekem? Hahó, John….Jake….Jamie? – tekintek egyesével rájuk, de végül Jamie az, aki elkobozza a neurológus barátjától a sztetoszkópot, és meghallgatna, de addigra már a rémület rajzolódik ki az arcomra, mert semmit nem értek, és nem jelent jót, ha Jamie akar ellátni. Virginia Woodward az, aki végül megadja nekem a választ, és megfagy az ereimben is a vér. Lesápadok, és a zöld íriszek tulajdonosát kutatom, de most már egyáltalán nem számítok, mert az anyja elérte a célját.
- Jamie…mi az, hogy elveszik az engedélyedet, mit csináltál? Miért nem szóltál? Pszichiátria… - a tenyeremet előretartva hirtelen, mintha fehér zaj állna be, egy emlékfoszlány kúszik be az elmémbe, és kimerevedik a kép. A többiek kivonulnak a szobából, én meg csak magamat látom meg egy szőke nőt. Megrázom a fejemet, és a szívemre helyezem a kezemet. A szúrás felerősödik, és amint lehunyom reflexszerűen a szemhéjamat már nem kételkedek benne, hogy az előző tulajdonost látom. „Tessa ki fogsz futni az időből…Jamienek szüksége van rád.” A kéréstől lúdbőrös leszek, és felpattannak a kékjeim. A terem üres, és csak a szívmonitor pityeg mellettem.
- Meghaltam volna….megvert valakit. – forog velem a világ, és túl gyenge vagyok, de szerencsére most nem veszítem el az eszméletemet, csak a kintről jövő sutyorgást hallgatom. Nem veszítheti el miattam az életét, a munkája jelenti a menekülést. Az ajtó hirtelen nyílik ki, és csakis ő tér vissza, de a nyugalomnak már helye nincs, és nem is értem hogyan várhatja tőlem, hogy maradjak a seggemen.
- Jamie nem engedem meg, és ne beszélj baromságokat. Miért jönne Molly és a szüleim? Miről maradtam le? Ez.. – tartom a tenyerem még mindig a szívemen, és remélem, hogy nem jön közelebb, mert képes lennék megütni, abban biztos lehet. A hallgatózása elmarad, én csak a bal mellem környékét masszírozom, és a teljes figyelmét követelném, ha nem abba a nyamvadt tabletbe merülne.
- Nem vagyok éhes. – préselem össze az ajkaimat, és látom, hogy az ajtó nyílna, de csak két szempár kukkant be, és ekkor én veszem át az irányítást.
- Kifelé…beszélnem kell vele. Meg ne lássalak titeket itt Jake, mert esküszöm elmondom mindenkinek, hogy rémálmaid vannak, te John…meg ne ítélkezz. – üvöltök, és látom, hogy Jamie se erre számított.
- Te…ott… - mélyeket lélegzek, és lehunyva a szemhéjamat az elmémben dúló zűrzavar közepén keresek egy biztos pontot, és hagyom, hogy kicsit lehiggadjak. Eltelik néhány perc is, mire az értékeim normalizálódnak.
- Jamie Dylan Woodward, te majom…miért fekszem itt? Ez volt az a kérdés, amire még nem kaptam választ. Emlékek híján nehezen fog menni, nem emlékszem…ne nézz így rám. Az orvosod vagyok, most meg te papolsz nekem arról, hogy minden rendben lesz? El akarják venni az engedélyedet, mert megvertél valakit? Miattam tetted? Haldoklom? Ez az, amit féltek kimondani? Jesszusom, most komolyan? Nem gondolod, hogy van beleszólási jogom? Az én életem, nem a tiéd. Mit találtál? Rossz a második szívem is? – nevetek fel keserűen, de az arcára írt válasz sokkolóan hat rám.
- Ez is? – tágulnak ki a pupilláim, és lesújt a jelen.
- Kérlek…ne gyere közelebb. Nem dönthetsz felettem…aj Jamie. – könnyek égetik a szememet, és íme már el is törik a mécses. A kezemmel törölgetem fel, de képtelenség tartani a tempót a lehulló kis ezüstcsillagokkal.
- Mi lenne, ha most nem a meggondolatlanságod vezetne? Elértünk valamit, mi ketten egy csapat voltunk. Megmentettelek a hotelszobában, beengedtelek a saját kis világomba, és ez a hála? Bizalmat előlegeztem meg neked, akkor legyél szíves, és viszonozd ezt. Mondd el úgy mi a baj, hogy nem fennkölt magasságokban papolsz orvosi nyelven, hanem, mintha a társad lennék, rendben? Ne hagyd ki, hogy mit tettél…nézz magadra. A legjobb orvos vagy. Ezrek várnak még rád, hogy megmentsd őket…ó Jamie. Az a sok tetoválás, mind azért van, hogy tudd ember vagy, és nem egy isten, mégis varázserőd van. Az empátiád tesz naggyá a fehér köpenyesek között. Ne befolyásoljon az anyád szava, de a barátaid csak jót akarnak…nem verhetsz meg embereket miattam. Nem veszítheted el a józan eszedet, mert én már nem bírom a terhet. Nem viselhetem a tetteid következményeit, fel kell nőnöd. Jamie… - döntöm oldalra a fejemet, és úgy fürkészem a zöld íriszeket.
- Gyere ide… -  mutatom neki remegve, és ha megteszi, akkor összefűzöm az ujjainkat, és arra koncentrálok.
- Nem mondtam le rólad sosem, megígértem, de itt és most kijelenthetem, már nem tudok az orvosod lenni. Kedvellek, talán már szeretlek is egy kicsit, de minden bonyolult, kérlek…maradj ember az embertelenek között. – szorítok rá a kezére, és a fájdalom ellenére még kitartok.

Music |     | Clothes

Az események gyors egymásutánban követik egymást, de megnyugtat a tudat, hogy Tessa visszanyerte az emlékezetét, legalább emiatt nem nekem kell felelnem majd. Azonban az anyám érkezése és a fiúk - Jake és John - teljesen megkavarják az amúgy sem túl nyugodt állóvizet. Tessán látom az éledező rémületet, de nem figyelek rá most. A lelkiállapota ugyan összefügg a teste reakcióival, de az életjelei stabilak annak ellenére is, hogy valamiért elindult egy szívnagyobbodás nála. Ritka eset, és nem is lehetne ennek hívni, inkább valamiféle lerakódásnak gondolom a szívfalon belül, de hogy miért történik, azt egyelőre nehéz lenne megmondani, vizsgálatok kellenek még. Sok vizsgálat, és egy kis nyugalom, meg idő, hogy tisztán tudjak gondolkodni, de nem hagynak. A feszültségem egyre növekszik. Tessa kérdez és kérdez, de nem tudok felelni mert lefoglal az, hogy kikeressem az adatait, és hogy Jake meg John beszélnek, és anyám kárál...ideges leszek, nem tetszik ez az állapot, én nem akarom ezt csinálni. Egyre jobban irritál a környezet, és azt akarom, hogy eltűnjenek, ha nem tudnak a segítségemre lenni, de anyámat addig-addig ignorálom, míg csak kitör belőle amit el akar mondani. Hát persze, Virginia Woodwardot nehogymár bárki sarokba merje állítani. Muszáj neki lennie a középpontban, muszáj, hogy éreztesse veled a hatalmát. Csak ő tud megmenteni engem. Mintha ezzel bármit is javítana azon, ami történt. Azt gondolja, hogy ettől most majd visszaszaladok hozzá? Na, azt már nem. Kitessékelem őket az ajtón kívülre, hogy ne zaklassák fel a hülyeségeikkel még jobban Tessát, de engem annál jobban felhúznak. Jake egy időzített bomba, John megölte az exét engem meg majdnem eszméletlenre vert, és ők papolnak nekem arról, mi a helyes és mi nem? Nem vertem meg Morrist, csak leütöttem. Egyszer lendült a kezem, orrba vágtam, elterült, és otthagytam. Orvosi ellátásban részesítették, élt és lélegzett, mikor otthagytam, csupán fájdalmai lettek, ami néhány héten belül teljesen gyógyulni fog, legfeljebb kap egy merevítőt meg kicsit lila lesz erre-arra, hát azok után amit csinált, ez a minimum amit el fog viselni. Ha nem lett volna sürgős Tessa ellátása, az tuti, hogy a szart is kiverem belőle. De nem tettem. Józan, ép eszénél lévő ember pedig ezt teszi. Megálljt parancsol magának, és a fontosabb felé fordul. Nem őrültem meg. De anyám, John és Jake most egy követ fújnak, és ez mélységesen felháborít. Mikor történt, hogy megint összeesküdött ellenem az ég, és mindenki a tokomnak ugrik?
El akarok innen menekülni, egy olyan helyre, ahol nem találnak rám, és ahol nyugodtan tudok gondolkozni. Jakenek igaza van. Új szív kell neki, de azt nem adják olyan könnyedén, főleg akkor, ha esély van rá, hogy újra ott köt ki a műtőasztalon. Az, hogy szívet kapott így is valamiféle csodaszámba megy, mert ritka az ilyen eset. Ott hagyom őket és visszamegyek Tessához. Nem érdekelnek a továbbiakban, fontosabb dolgom van annál, hogy rájuk pazaroljam az értékes időt, amit azzal is tölthetnék, hogy megoldást keresek a problémára, amivel szemben állok. Egy rejtély, amit meg kell fejtenem, méghozzá nagyon hamar, ha be akarom teljesíteni a végzetemet. Márpedig én nem adom fel egykönnyen, ezt mindenki tudja. A szobába lépve a tekintetünk összekapcsolódik. Még így is gyönyörű. Sápadt, látszik, hogy minden lélegzet fájdalmat okoz neki, de olyan szívós és erős. Eszembe jut az, amikor a sírból kihoztam. Azt is túlélte. Ezt is túl fogja, ebben maximálisan biztos vagyok. Hinnem kell benne, hogy túl fogja, még ha nekem racionálisan kell is gondolkodnom, különben összeomlok én is. De hiába közeledek felé, hogy megvizsgálhassam, nem engedi. Zöld tekintetem a macska szemekbe fúródik esdeklőn. Miért kell most neki makacskodnia? Én igyekszem mindent megtenni, de egyszerűen senki nem hagyja, most tényleg szükség van erre az egészre? Tehetetlenül meredek a monitorra, és nem tudok válaszolni. Szerintem nem hülye, ő maga is rájöhetne abból, hogy csövek lógnak ki belőle és hogy egy hatalmas sebtapasz van az oldalán, hogy operációja volt. Nem olyan nagy, mint egykor, de azért még operáció, amit ha nem én vagyok jelen...csak kijelentették volna, hogy halott és most már a patológus mondaná egy diktafonba a halál okait. De még él. A szíve dobog, ő lélegzik és beszél, és tudatánál van. Nem elég egyelőre ennyi? Nem mondok semmit, csak megcsóválom a fejem és sóhajtva a tabletbe mélyedek újra, hogy az adatokat pontosan át tudjam mégis adni, bár fejből tudom az összeset, mégis...inkább pótcselekvés ez. Feszélyez a tudat, hogy a családja úton van, és nagyon szeretnék valami épkézláb tervvel előállni, mire ide érnek, de mindenki csak az időmet húzza. Az ételt is elutasítja, így tudom, hogy kénytelen leszek neki valamit mondani mielőtt teljesen kibukik.
- Én...- kezdenék bele a mondókámba, de az ajtó nyílik és Jake meg John feje érkezik be a nyíláson, ám még engem is meglep az, ahogy Tessa rájuk ripakodik. A halk és türelmes pszichológusból előbújik egy ordító oroszlán, és ha Jake és John helyében lennék én futva hagynám el még az épületet is, mert a nőszemély most eléggé félelmetesnek hat. Az ajtóból azonnal eltűnik a két barát, és becsukódik. Ismét ketten maradunk, de ahogy azt mondja 'Te, ott' kedvem támad inkább tovább hallgatni az anyámat. Érzem, hogy ez megint fájni fog, és bevallom, kicsit tartok tőle mit szán nekem, de közben - be nem vallanám, de - beindít egy kicsit ez az erőszakosabb, haragvóbb énje. Még gyengén is tud erős lenni, és ez kicsit azért szexi. A majom jelzőnél azért felkapom a fejem.
- Hé! - szólok rá, de aztán elhallgatok és összeszorítom a számat. Hallgatom, amit mond, és igyekszem egy választ összeeszkábálni számára. Igen, a szív rossz, de azon vagyok, hogy megoldjam a gondot, csak az ég szerelmére, engedd már, hogy megvizsgáljalak, órákon át ültem egy nyüves cellában, így nem fogok tudni segíteni, ha nem kapok pontosabb képet. De persze nem hagyja, csak mondja és mondja, és a végére a válasz valamiképp...a tekintetembe költözik át, az arcvonásaimba. Nem tudom kimondani neki, hogy rossz. Az a szív Victoriáé volt. A nőé, akihez hűséggel voltam évekkel a halála után is. Azé, aki a gyermekemet hordta a szíve alatt. Aki, mint kiderült, mégsem gondolta komolyan annyira a hűségesküt, mert megcsalt a tulajdon öcsémmel. De már nem érdekel ez sem, én csak annyit szeretné, hogy Tessa jól legyen, ez olyan nagy kérés?
Közelebb akarok lépni, mert túl gyorsan rakja össze a képet. Nem akartam, hogy így tudja meg, de bennem is óriási a feszültség, nem tudok okosat mondani, hát inkább hallgatok. Leeresztem a tabletet és közelebb akarok lépni hozzá, de megálljt parancsol, és tiszteletben tartom ezt - egyelőre. A kérlelése aztán mégis nagyobbat üt rajtam, mint amekkorára fel vagyok készülve. Megremegnek az ajkaim és elfordítom a fejem. Ezt nem teheti most velem, a francba, már így is a végét járom, érzem, hogy hamarosan ki fog csordulni a pohár. Mikor közelebb hív, oda megyek, és sóhajtva hagyom, hogy az ujjaim közé fúrja az ujjait. Csak nézem a vékony, karcsú kis ujjacskákat, és elképzelem az egyiken a gyűrűt, ami most is a zsebemet égeti. Amikor befejezi a mondandóját felpillantok rá, gyengéden mélyedek el a tekintetében, majd az arcára simítom a tenyeremet.
- Nem érted, ugye? - teszem fel a kérdést, és fájdalmasan elmosolyodok, majd az ágyához húzok egy széket és leülök rá. Hogyan mondhatnám el neki, mit is érzek? Mi jár a fejemben? A lepedőre könyökölve továbbra is fogom e kezét és megsimogatom a karcsú ujjakat. Az elmúlt rövid idő minden terhe a vállamra zuhan, akár egy mázsás kőtömb.
- Engem nem érdekelnek mások jelenleg. Senki más nem érdekel, csak és kizárólag te. De...elakadtam. - hajtom le a fejem a combjára és lehunyom a szemem - Nem tudom a következő lépést. Nem tudom merre induljak tovább, mert...
Elhallgatok, mert leesik, hogy még mindig nem tudja, mi történt vele a műtőben és az előtt. Így felállok és elengedem a kezét, hogy elvegyek egy filcet, de sehol nem találok egy táblát vagy egy papírt, így jobb híján a tévé alatti falra kezdek el rajzolni.
- Hogy értsd mi történt...mikor bejöttem a kórházba tegnap...vagy tegnap előtt, nem lényeg, a folyosón hagyott Dr. Morris, és nem kaptál ellátást. Tachycardiás voltál. A pasi épp viccet mesélt a pihenőben, miközben...de nem ez a lényeg. Rohamod volt, megemelkedett a vérnyomásod, a szíved akkor még nem tudtam miért, de rendellenesen működött. Bejöttem pár papírért, mikor észrevettem a neved a betegfelvételi listában, így találtam rád. - rajzolom fel a szív anatómiai mását a falra, majd ismét felé fordulok - Nem támadtam meg Morrist. Ő támadott meg engem, mikor el akartalak vinni a műtőbe. Menteni akarta az irháját, gondolom azért akart megállítani, és...megfogott, én meg bevertem neki egyet. De nem támadtam meg. Hinned kell nekem. - szinte könyörgök érte, hogy értse meg, hogy nem akartam rosszat. Dühös voltam, elismerem, tényleg meg tudtam volna ölni a pasit, de ő azt tanította, nem viselkedhetek így, hát nem tettem. Nem gyerek vagyok, hanem felnőtt férfi, nem hiheti, hogy az elmúlt hónapok alatt nem tanultam tőle semmit. Újra a rajz felé fordulok, és magyarázni kezdek rajta.
- Ez...a szíved nagyjából így nézett ki, mikor átvettelek tőle. Az ultrahang nem mutatott pontosat, elzáródásra gyanakodtam, a szisztoléd 190,  a diasztoléd 137 volt. Kaptál ugyan gyógyszert, de az nem szüntette meg a tachycard állapotot, ami arra utalt, hogy a szíved nem megfelelően működik. Felvittünk vizsgálatra, kiderült, hogy elzáródott az arteria coronariad. A szívkoszorúered itt - mutatok a rajzon egy vastagabb érre - Ezért bevittünk a műtőbe, hogy eltávolítsam, de volt valami más is...- hajtom le a fejem, és a megrajzolt szívre szegezem a tekintetem - Találtam egy daganatot a szívedben. Itt - mutatok arra a részre, ahol van a daganat és nagyjából berajzolom mekkorának sejtem - A szívfalad elvékonyodott egy részen, és a túlzott megterhelés és a tachycardia miatt elszakadt a szívfalad. Sikerült helyrehoznom, de...új szívre lenne szükséged, mert ez nem bírja már sokáig ebben az állapotban. Ki kellene vennem azt a daganatot, de félő, hogy nem bírna ki egy ekkora terhelést, ráadásul most valami miatt elkezdett vastagodni a szívfalad is. Valószínűleg csak inkább valami lerakódás a pangás miatt, de ehhez meg kéne vizsgáljalak, hogy tudjam, miről van szó pontosan, és...
Elhallgatok. Nem tudom, hogyan mondjam tovább. A szívem megszakad, mert azt mondta, hogy szeret, és most itt van és félek, hogy ezek az utolsó perceim vele. Mereven nézem a filccel összefirkált falat, aztán ismét közelebb megyek hozzá és leülök mellé a székre. Jó most egy kicsit kettesben lenni, de már nem sokáig bírom ezt a hatalmas nyomást.
- Tess, valamit tudnod kell rólam - mondom neki komolyan, és megfogom a kezét - Azt mondtad, nem mondasz le rólam, emlékszel? Akkor most ide hallgass, és figyelj jól, mert ez nagyon fontos - hajolok közelebb és remegő ajkakkal nyelem vissza a könnyeimet - Te vagy az életem. Annyira te vagy, hogy az már szinte röhejes, érted? Olyan tipikus elfeledkezek a saját szülinapomról, és csak miattad szelem át a várost gofriért, megkeresztelkedem és Istenfélő ember leszek, és hajlandó vagyok neked adni az utolsó gyümölcszselét szinten szeretlek. Talán te nem emlékszel, de én emlékszem helyetted is. Mindenre. A liliomra, Sydneyre, a virágágyásra, a hotelra...Miattad képes lennék...bármire. Bármire! És nem mondok le rólad! Addig megyek, addig kutatok, amíg ki nem találom, hogyan maradj életben. Megígértem, hogy vigyázok rád. Életben kell maradnod, értesz engem? Még rengeteg dolgod van ezen a Földön! Te vagy az én Csillagom, vezetned kell az utamon, nem hagyhatsz magamra, nem engedhetlek el. Egyszer már megtettem, többé nem fogom elkövetni ezt a hibát. Ha ez lesz az utolsó tettem orvosként, engem többé az sem érdekel, de neked...Csillag, neked élned kell. Neked itt kell lenned, Velem. Nekem. Támaszkodj rám és bízz bennem, most az egyszer, kérlek! De ne add fel. Nem adhatod fel - hajtom ismét a combjára a fejem, és elfordítva a rajzolt szívet bámulom, miközben azzal nyugtatom magam, hogy a takaró fölött a lábát simogatom. Tudom, hogy itt van a megoldás, érzem, a tudatom mélyén már éledezik, de nem tudom még mi az, nem tudok rájönni. Szakirodalom, milliónyi oldalnyi adat és eljárás egy nagy katyvaszként kavarog bennem és nem tudom kiemelni azt, ami a lényeg, pedig tudom, hogy ki kell. Olyan közel járok már, csak még egy kis időre lenne szükségem. Arra, hogy elhiggye, hogy én nem fogom feladni. A kis doboz a combomba nyomódik és éget, de már így is túl sokat mondtam, azt hiszem. Túl sok ez most mindkettőnknek. Az anyám, a fenyegetése, John és Jake támadása és persze Tessa állapota legfőképp. Ha egy kívánságom lehetne, most ezt kérném az égről, segítsen rájönnöm, hogyan segíthetném át ezen.

Tessa & Jamie

Ki nem állhatom, ha megzavarnak valamiben, és most annyi tényező van, akiket kipenderítenék a szobából, hogy jóformán magam se tudom, hogy hol kezdeném. Virginia Woodward eleinte még szimpatikusan egyengette a kisfia sorsát, és ha segítséget kértem tőle, akkor jött, és megmentette a helyzetet, de akkor még sejtelmem se volt róla, hogy konkrétan az irányító fél, Jamie legfontosabb nőszemélye akar maradni. Nehezen ismerem fel a szemembe kiáltó tüneteket, mert elsősorban a betegemmel kellene törődnöm, de néha nem árt, ha a környezetet is megvizsgálom. Morgannel még nem beszélgettem arról, hogy a terápia csak akkor lenne hasznos, ha együttesen a család, és a rokonok is kivennék a részüket belőle, mert csak későn ismertem fel, hogy Jamie esetében egészen pontosan három olyan személy is van, akik hatást gyakorolnak rá, na jó lehet ez a szám több, de most ki kell emelnem a legfontosabbakat. Az édesanyja sohasem engedte el végleg a gyeplőt, a háttérben állt, ha szükség volt rá, de ez az atyáskodás már egyfajta birtoklásba ment át, és erre akkor jöttem rá, mikor kiderült, hogy örökbe fogadták. Az édesapját korán veszítette el, és Virginia azóta, mint egy sas úgy figyel a két gyermekére. Becsülendő, hogy nem tesz különbséget Jamie és Peter között, de ez még nem indok arra, hogy keményebben bánjon az idősebbel. A gyereksebészet koronázatlan királyának megfelelési kényszere van, a maximumra törekszik, mondhatni isten komplexussal áldotta meg a sors, de mit is várhatnánk egy olyan csemetétől, aki orvos dinasztia leszármazottja? A vállára helyezett képzeletbeli súly kétszeresen is nyomja a vállát a felnőttként megtalált ikertestvér miatt. Oliver megkaphatta azt, amit a másik ifjú nem. A Storm família kedves és befogadó, azonban a mai napig nem tisztázott, hogy miért lettek elszakítva egymástól. Más szellemben nőtt volna fel, ha ott marad az édestestvérével? Bizonyosan nem keresne kapaszkodót minden nőben, nem szeretne vakon bele egy idealizált képbe sem. A kisfiú…az én gyermekem, aki szunnyadó üzemmódban van, de néha megmutatja magát. A kezeléseken már láttam ezt az énjét, az odaadó, a szeretetéhes pici csöppséget, aki figyelmet követel, aki csak annyit kér, hogy valakinél végre ő legyen az első. Maya a másik sarkalatos, és erős ellensúlyozó pont. Az ő barátságuk megtörhetetlennek bizonyult, átvette a kedves mama helyét, biztos támaszt nyújtott…míg el nem árulta a barátját. Jamie állandóan csak ad, és soha nem veszi észre, hogy egy határon túl már természetellenes ez. A testvérét is rajongásig szereti, de a másikra féltékeny. A középső gyermek általi szindróma tökéletesen megalapozott. A hangok elhalnak körülöttem, az idegességemet megpróbálom palástolni, és elemzek. A kérdéseimre nem érkezik válasz, borzasztóan félek, mert már annyi minden hangzott el, hogy képtelenség tartani a tempót velük. Itt áll John Norton..az eszményített példakép. Jamie-nek nem volt igazán apukája, a bentlakásos iskola, most erre mit mondjak? Egy báty, bárki lehetne, de inkább az apaszerepet találta meg Johnban, a szakmája elismert nefrológusában. A négyszeres szülői minta, aki még a családjáért is képes volt ölni, kell ennél több bizonyíték a lojalitásra? Én nem mindenben látom tökéletesnek azt a férfit, aki megölte az exét. Szeretem őt, és tisztelem a munkásságát, de melyik kollégának nem tenném…nekem csak fura ez a felállás, de örülök neki, hogy Jamie végre nem csak nőkre mer támaszkodni, hanem egy olyan férfira, is, aki nem fogja elárulni. A triumvirátus harmadik befutója nekem zongorázik, és azt ecseteli, hogy nyugodjak meg. Bemutatok, mert aztán nem félemlít meg a neurológus szakorvos. A vékonyka jég betörik, és mindannyian elsüllyedünk, de én igazából meglepődöm, mert a legnagyobb pofont én kapom. Kudarcot vallottam volna a páciensemmel? Munkatársakat ver meg, és szóban forog az engedélybevonás is? Mélyeket kell lélegeznem, a mellkasomat simogatom, és csak bámulok a nagy semmibe, míg egy epizódom nem lesz. Jobban nem tudnám leírni az élményt…valósághű, de nincs itt a szőke tünemény. A halott menyasszony, a meg nem született gyermek anyja, és el is érkeztünk egy másik akadályhoz. Lehunyom a szemhéjamat, az üzenet egyértelmű, de mégis ijesztő. Victoria nem az a nő, akivel harcolni szeretnék, már nem érzem, hogy meg kellene küzdenem az emlékével. A tulajdonosa vagyok a szívének, de nem kell azt az utat bejárnom, mint neki. Voltam már férjnél, tudom, hogy mivel jár egy árulás, egy összetört szív, és az önmagam feladása. Nem hódolok be még egy férfinak, még az utolsó lélegzetvételnél sem fogom feladni az igazi Tessát. Az ajtó hamarosan kinyílik, és visszatér a Tékozló fiú. A tablettel van elfoglalva, meg azzal, hogy megvizsgáljon, de ehhez nem járulok hozzá. Átéltem már egyszer, nem fogom még kétszer, vagy háromszor lefutni ezt a kört. Megbékéltem, elfogadtam őt, és osztoztam az emlékeiben is, de még egy új…kizárt. Az elmém mélyén sejtem, hogy nagyobb a baj, mint eleinte hittem volna, és az sem éppen jó jel, hogy nem emlékszem a baleset körülményeire. Borzalmas ez az agytéma…emiatt volt bent nálam Jake? A rosszullét kerülget, de kétszer el kell mondanom Jamie-nek is, hogy nem fog meghallgatni, és nem kell a gofrija sem. Őszinteséget várok, egy normális beszélgetést, ahol nem menekül el, ahol a partnerem lesz, és nem azzal a hülye gereblyével kerget az őrületbe. A szívem fölötti területet masszírozom, az értékeim még ingadozóak, és az első körben kiadott szidalmaimat végül megtöri a két betolakodó feltűnése. Kiszúrom a szemüket, és elszakad a húr. Rájuk rivallok, nyugalmat követelek, és némi magánszférát. A seggébe vannak Jamie-nek, de én voltam az, aki kezelte….még állva, és nem ágyhoz kötve. Kiismertem a temperamentumát, és már túlestem a legcsúnyább reakcióin. Nekem esett az első napomon, bepofátlankodott a családomba, és kényszeresen szexszel vezette le a feszültségét…rajtam. Ott voltam neki, mikor szüksége volt egy támaszra, de most fordított a helyzet, és rajtam van a sor. Nem kezelhet úgy, mint egy átlagos beteget, akinek eldarálja a latin szavakat, aztán meg kivonul és leül kávézni a kedves kollégákkal, akiket ki is zavarok. A dühöm rá összpontosul, és kiadom magamból az eddig bent tartott feszültséget. A zöld íriszek ellágyulna, aztán megkeményednek. Mit vártál Jamie…majd idejössz, és elvégzel egy vizsgálatot, aztán magadban eldöntöd, hogy mi a következő lépés? Szépen magamtól jövök rá a problémára…a szívem nem jó. Az okot még nem tudom, de egyértelmű…nem hazudik. A tekintete többet árul el, mint egy odavágott diagnózis. Kibuggyannak a könnyeim, és nehéz tartani magamat. Erős voltam, de már nem bírok az lenni. Odainvitálom magamhoz, és átfogom a kezünket. Az ujjainkat összefűzve veszek el a pillanatban. Még megtehetem, most itt és nem máshol. Nincs férjem, se barátom, se kutyám, se macskám. Átléphetem a határokat, legyőzhetem az akadályokat, és elmondhatom neki, hogy már nem a betegem, többet érzek…a szerelem talán…nem vagyok benne biztos, de nem vagyok közömbös az irányába, és nem folytathatjuk onnan, ahol abbahagytuk.
- Nem értem Jamie… - sírva rázom meg a fejemet, és odahúz egy széket, hogy leüljön rá, de egy szekundumra se engedi el a kezemet. Összeforrtunk, fájna, ha most nem lenne itt. Nem kértem sokat. Nem vágyom fényűzésre, sem a pénzére, nekem csak egyszerűen Ő kell. Felkönyököl, és lágyan cirógat…kiráz a hideg, és elpirulok. A vallomása váratlanul ér, nem készültem fel rá. Az ajkaim kiszáradnak, megnyalom őket, és elmosódnak a könnyeim is, mert most már nem csak amiatt vagyok zaklatott, hogy mi lesz velem, hanem amiatt is, hogy nem lesz lehetőségem kiélvezni ezt. Mennyi idő jut még nekünk? A combomra fekteti a fejét, és felszínre törnek a bizonytalanság első hullámai. Segíteni szeretne, de nem tud. A nemes jelleme értem küzd, elakad…és bár tudnék fényt mutatni, de nem vagyok olyan orvos. A meghitt szekundum elillan, és felállva csak a hidegség marad. Az ölembe fektetem a kezemet, és utána tekintek. A TV alatti falra kezd el rajzolni. A szív láttán a könnyeimet egy mosollyal együtt nyelem le.
- Fájt a szívem, értelek. Nem láttak el, és te véletlenül erre jártál. – a kézfejemmel törlöm meg a megduzzadt számat, és csak bólogatok. Ó, édesem, soha nem hittem volna, hogy ártani akarnál bárkinek is.
- Hiszek neked Jamie. Morris…neki vannak gondjai, de attól még nem érdemelte meg. Nem húzhatsz be minden kollégának, ha nem csinálnak valamit jól…még miattam sem. – imponál, tagadhatatlan és kedvelem az agresszív oldalát is, de maradjon meg embernek.
- Elzáródott a koszorúerem? Mitől? – jön a kérdés, aztán egy újabb kiegészítéssel színesíti meg a rajzot, de ettől menten falfehérré válok.
- Egy daganat? – a fejemben visszhangzik, elveszítem a fonalat.
- Új szív… - tátogok, mint hal a szatyorban, és csak most fogom fel igazán, hogy ez mivel járna. Az első gondolatom az, hogy ez csakis Scott miatt lehet, mert megöltem őt, és bűnhődnöm kell miatta. Az ajkaim megremegnek, és a szívemből áramló fájdalom ezüstté alakul át. A könnyeim a hír hordozói…csak értse meg, hogy ez nem az a hír, amire számítottam. A székig még eljut, de a lábai már remegnek, akárcsak az én világom, ami most törik ezer darabra. Ennyi adatott meg, ugye? A kékjeim az ő smaragdjait keresik, és mikor egymásra találnak…szavak nélkül is megosztom vele a félelmem. A kézfejemet kulcsolja át, a tenyerem belső felét simogatja, de a receptoraim nem reagálnak. Könnyfelhőn át fürkészem őt, és szótlan maradok…az első mondatig. Most….ne zúzz szét Woodward. Megrázom a fejemet, és már szinte zokogok, és csak hallgatom.
- Sydney…jártam ott? – olyan távoli, és szürreális élmény ez. Felkészültem volna arra, hogy megműtsön, de ez új szív. A meleg arca a lábamra simul, és én közelebb húzom az ölembe.
- Psszt…..ne törd meg a varázst Jamie. Ne félj. – ráhajtom a saját fejemet, és átkarolom kettőnket. A szívdobbanásom most az övével jár egy ütemet, és úgy ringatom magunkat, mintha megóvhatnám a rá váró feladatoktól.
- Megtalálod a megoldást, nem hagylak el. Megígérem. – fájón suta kijelentés ez, mert miközben ez elhagyja az ajkaimat, én már tudom, hogy kevés leszek egy ehhez hasonló harchoz.
- Mindig itt leszek Jamie Woodward. Erre emlékezz, és csak sírj….most megteheted, amit eddig elnyomtál magadban. Több vagy, mint az életem. Szeretlek. – miért ne mondhatnám ki? Elvégre a halál kínoz lassú közeledésével. A hajam beborítja, most én vagyok az ő támasza.
- A legjobb orvos vagy…a legodaadóbb férfi, és a legjobb testvér. Szeretnek Jamie…mindenki bízik benned, nem vagy egyedül. Victoria szeretett, nem a te hibád volt…Peter felnéz rád. John és Jake meg sem lenne nélküled…és hidd el a világ másik végén Maya is a szívébe zárt örökre. Jamie ne hibáztasd többet magad olyanért, amiről nem tehetsz. Értékes vagy. Szeretett az édesapád, az anyukád, de még Oliver is tisztel. Cornelia bálványoz, és Nadia is…nézd meg mennyien támogatnak. Te vagy a fény, ehhez nem kell Csillag. – suttogom a fülébe, és odabújok hozzá.
- Bízz….és megváltod a világot, akárcsak Emma lelkét. Megmentettél. Nem kell több. – lehunyt szemhéjakkal csókolom meg a fülén a kis porcot, de már mindketten sírunk…

Music |     | Clothes

A szemem láttára hullik szét, és nem tudok ellene tenni semmit sem. Hazudni szeretnék, egy csodás jövőt akarok neki lefesteni, de nem tehetem. Köt az esküm, hogy megóvom őt, és hogy igazat mondok. Igaza van. Joga van tudni arról, mi folyik körülötte, de hogy mondjam el neki, hogy haldoklik, és nem tudok egyelőre megoldást arra, hogyan tartsam életben. Mármint ez nem teljesen igaz, mert VAD-ra köthetném, de az is csak ideiglenes megoldás lehetne, és a daganatot így is el kellene távolítanom, és bármibe is fogok bele, mindnek végzetes kimenetele lehet. Nem áltatom magam, tudom, hogy ez a helyzet most minden erőmet fel fogja emészteni, és legbelül rettegek a jövőtől. Nem veszíthetem el őt, mert abba belehalnék. Annyira keményen próbálkoztam, hogy távol tartsam magamtól. Nem mutattam ki, a munkába temetkeztem, de minden szívdobbanásomban ott volt. Belém ette magát a makacs perszóna, aki ellent mondott nekem újra meg újra meg újra, de ő betartotta amit ígért. Nem mondott le rólam akkor sem, amikor mindenki más azt tette volna, vagy épp meg is tette. Most én sem adom fel. Hiába a félelem, nem tehetem meg, hogy elengedem a kezét. Megpróbáltam megóvni őt magamtól, de be kellett látnom, hogy jelenleg egoizmus nélkül jelenthetem ki, hogy csak én tarthatom életben. A motiváció a mi munkánkban is épp akkora erővel bír, mint bárhol máskor, hihetetlen adrenalin löketet adhat, ami éberen tart és segít a nehézségeken áttörni.
Válaszolni akarok a kérdésére, de túl sok minden van, amit el kéne mondanom, és nem tudom hogyan kezdjek bele. Leülök mellé egy székre, és továbbra is fogom a kezét. A vallomása ha bizonytalan is volt, megérintette a lelkemet. Talán még dolgozni kell rajta, de szeret engem. Akármit is jelentsen ez, nem lehet, hogy most hátráljak meg. Így megadom neki, amit kért. A válaszokat a kérdéseire. A falra rajzolt szív láttán talán nem lesz mindenki elragadtatva, de ez engem sosem akadályozott meg abban, hogy azt tegyem, amit jónak látok, vagy amit épp akarok, így összefirkálom, hogy Tessa képet kaphasson arról, mi miért történt. Nem mondok el minden kis apróságot, nem kell elvesznem a részletekben ahhoz, hogy jó magyarázatot adjak arra, amit kérdezett. Érthetően teszem ezt, így a megerősítése nyomán folytatom a beszédet. Isten vezethetett erre, vagy az őrangyala, mert ha nem jövök...bele sem merek gondolni, mennyit bírt volna még ki mielőtt felmondja a szolgálatot a szerv, amelynek az életét köszönheti. Feldolgozatlanul maradt traumák sorát élte át ez idő alatt, de vele együtt én is. Azt hiszem Russell-el lesz pár érdekes beszélgetésem erről. Morrisra kitérve mégis arra kell kérnem, hogy higgyen nekem. minden reményem összetörne, ha nem hinné el, hogy nem akartam Morrisnak ártani, csak elborult az agyam és a betegemet védtem. Bárkiért bevertem volna a képét, ez nem csak Tessa miatt volt. A szakbarbárságot, a professzionalitás hiányát elutasítom, nem fogadom el, hogy ez lehetséges, hogy ilyen megtörténhet, mert...egyszerűen egy orvos nem engedheti meg magának azt, hogy figyelmen kívül hagyja a betegét, csak mert nincs kedve épp dolgozni, aztán meg megpróbálja menteni a seggét. Egy sürgősségis orvosnak a minimum az lett volna, hogy lehív valakit a kardiológiáról konzultálni. Jogosnak érzem, hogy bevertem a képét, akkor is, ha mindenki szerint őrült vagyok és nem érdemlem meg, hogy orvos legyek. Megnyugszom egy kicsit, amikor azt mondja, hisz nekem, így tovább folytatom a magyarázatot a felrajzolt szíven. Az elzáródásra felé pillantok, és megvonom a vállam.
- Lehet független a transzplantációtól, lehet amiatt, lehetett amiatt, hogy egyszer beverted a lábad az asztal sarkába, nem lényeges, csak az, hogy elzáródott - szúrom közbe, majd elmondom neki azt is, hogy daganat van a szívében. Csak visszhangozza a kimondott szavakat, mintha ízlelgetné azokat. Fájdalmas út az elfogadás, és úgy hiszem, messzemenően nem erre számított, de ennél tovább nem jutottam még én sem. Ez többek között köszönhető volt annak, hogy egy cellában töltöttem majd' egy teljes napot, elzárva minden információforrástól, az, hogy nem hagyja magát megvizsgálni, és az, hogy speciális eset az övé. Ha John és Jake is tehetetlenül állnak az eset felett, velem az élen, az azért már jelent valamit. Látom rajta, hogy tépelődik, a kétségbeesés ennél nem is lehetne kézzel foghatóbb, így visszamegyek hozzá. Nem készültem fel arra, hogy kimondjam, ami a szívemben lakozik, de mégis megteszem. Tudnia kell, hogy nem adom fel. Tudnia kell, mennyire sokat jelent nekem, akkor is, ha tudom, hogy messze nem jelentek neki olyan sokat, mint amennyire sokat jelent ő nekem. Ő a fényem, nélküle száműzetésben élek, és minden sivár és élettelen. Bármit megtennék érte, bármeddig hajlandó lennék elmenni, ám jelenleg megakadtam egy ponton, és bármilyen ötletem is van, mindnek az a vége, hogy Tessa nem éli túl. Ez az opció pedig számomra elfogadhatatlan. Könnyek égetik a szemem, ahogy biztosítom róla, hogy bárki a világon mondhatja, hogy nincs esélye, de én nem fogom. Nem fogom engedni, hogy elmenjen, igenis le fogja élni a teljes életet, amit előre megírtak neki. Hinnem kell benne, hogy a találkozásunk nem volt véletlen. A sok veszekedéssel, harccal és meghitt pillanatokkal teli kapcsolatunk nem érhet véget így, ilyen gyorsan. Nem maradhatok újra egyedül. Önző, egoista énem a gondolattól is rosszul van, hogy újra itt maradjak a sakálok közt őrangyal nélkül, Tessa nélkül. A szerelmem iránta már beteges rajongás, nem lehet, hogy feladja, amikor bennem még tombol a küzdeni akarás. Neki ki kell tartania, mert egyedül nem tudom végigcsinálni ezt, nem tudok szembeszállni érte a világgal, ha ő maga nem hisz bennem.
Elhallgatok, Sydneyre kérdez vissza, és csak bólintok. Az emlékek tehát nem teljesen tértek vissza. Nem baj, majd visszajönnek, csak idő kérdése, az agynak, a testnek szüksége van a regenerációs időre, majd emlékszem mindenre helyette is. Az első csókunkra, a parkra, az esőre, Riora és Sydneyre. A mosolyára, a táncára, ahogy gitároztam neki a szobában, ahogy a karomban vittem ki a sírból, ahol Emma Harrington csontjai porladtak. Emlékszem mindenre attól a pillanattól kezdve, hogy beléptem az irodájába és leöntötte magát vízzel a mostani percig. Fáj, hogy most olyannak lát, mint akkor a parkban. Szétesem a szeme láttára, és borzasztóan irritál a tudat, hogy ezt megengedtem magamnak. Nem szabadna így látnia, nekem támogatnom kéne őt és biztatni, de mégsem tudom, mert valami meggátol attól, hogy rájöjjek, hogyan juthatnék túl a nehézségen, ami a gyógyulásához vezethetne. Milyen ironikus, hogy a szerelmünk egy kórházban kezdődött az én kezelésem által, és az ő betegségével teljesedik ki. Lehetne ennél kegyetlenebb az ég?
Ahogy a lábára hajtom a fejem, vigasztalásul rám hajol és átkarol. Több van ebben az ölelésben, mint amit ezer szó le tudna írni. Kétségbeesés, felismerés, meggyötört szívek egymásra találása, ellenkezés a természettel. Nem elfogadható, hogy egymás orvosai vagyunk-voltunk és most így kitárulkozunk. A könnyeimet férfi létemre sem tudom visszatartani. Nem bírom tovább a tudatot, hogy ismét életem kudarca várhat rám, ha nem vagyok elég okos és felkészült. Az idő a legnagyobb ellenségem. De a szavai szíven találnak, így könnyek áztatják a keményített takarót, zöld szemeim áthatolhatatlannak tűnő könnyfalon át látják csak a halált hozó szív rajzát. Victoria talán így állt bosszút rajtam. Csak hallgatom, ahogy beszél, és sírás rázza a vállaimat. A szerelmi vallomására csak még inkább rázendítek, mert azt hittem, ez az, amit soha nem tudok már elérni. Annyiféleképp bántottam, ahogy csak tudtam, megaláztam, ordítottam vele, és elhagytam, de ő...még így is szeret? Hogy szerethet, hogy láthat bennem annyi jót, mikor én semmit nem látok magamban ebből? Nem tudok megszólalni, a feszültség borzalmasan megviselte az idegeimet, és most távoznia kell, különben végem van. A felelősség mázsás súlyként nehezedik a vállamra. Együtt sírunk. Valahol megható ez a pillanat, mert egységet alkotva zuhanunk bele a kétségbeesésbe, amelynek a végén ott lebeg a lehetőség, hogy nélküle forog tovább majd a Föld, az idő elragadja tőlem és szétválaszt minket, de míg én makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy sikerülnie kell a megoldásra rálelni, az ő szavain enyhén, de érezhető a lemondás. Nem voltak nagy sérüléseim, leszámítva azt, amikor Maya miatt kómába kerültem és meg kellett műteni a kezem. Sosem érintett meg a halál szele azon kívül, és akkor is makacsul ragaszkodtam az élethez, egy percig nem gondoltam arra, hogy talán ezek az utolsó Földön töltött perceim. De megértem, hogy ő, aki évek óta küzd ezzel, mennyire másként láthatja a problémát. Nem vitatkozom vele, mert belátom, hogy most még joga van egy kicsit bizonytalankodni. Még joga van azt hinni, nem vagyunk képesek ezt túlélni és hogy neki ennyi járt. De nekem nincs erre lehetőségem. Néhány percnyi csendes zokogás után könnyes szemmel fordulok felé majd felegyenesedek, és felállok a székről. Azt hihetné, hogy el akarok menni, de nem teszem. Sőt, inkább az ágya szélére ülök vele szemben, és mélyet sóhajtva a tarkójára simítom a tenyerem, ezzel fixálva le a fejét.
- Nézz rám, Tessa - mondom, és szipogva sóhajtok egy mélyet, majd keményen a szemébe nézek - Nézz rám, és hidd el...a világot felforgatom, hogy megkapd, amire szükséged van, úgyhogy...most nem eshetünk szét. Nem jött el még az időd. Az a daganat...nem egy jel, ezt verd ki a fejedből. A transzplantáció miatt kapott immunszupresszánsok miatt nagy eséllyel alakul ki daganat a szervezetben, mivel ezek elnyomják az immunrendszert, de addig is, míg kitalálom mi legyen, vigyázni fogok rád. Kapsz...gyógyszereket, és felügyeletet, és...VAD-ra tehetlek, amivel hónapokig, sőt, évekig élhetsz. Nem kell a legrosszabbra számítani. Meg fogom találni a megoldást. Engem a legjobbak támogatnak. Te mondtad. Szerinted bármelyikük is lemondana rólad? Függetleníts most el tőlem. John, Jake, vagy akár Russell...bárki közülük szerinted engedné, hogy veled bármi baj történjen? - kérdezem, és kipislogom a szememből a könnyeket, hogy végre jobban láthassam. Elveszek a kéklő szivárványhártyákban, és elmosolyodom.
- Olyan gyönyörű vagy, és annyira, de annyira szeretlek - suttogom, és közelebb hajolok, hogy megcsókolhassam, ha engedi. Gyengéd, csendes, meghitt csók ez, benne a szív minden reményével és fájdalmával. De józanul kell gondolkoznom, így eltávolodok.
- Viszont valami fontosban meg kell egyeznünk. Amíg ebben a kórházban vagyunk, addig senki nem tudhatja meg mit érzek irántad. Mármint nyilván John és Jake nem hülye, a közel állók tudni fogják, de a külvilágnak csak egy beteg leszel, aki egykor az orvosom volt. Nem tudhatják meg, hogy érzelmileg érintett vagyok, mert akkor azonnal elveszik tőlem az esetedet - szipogok, és elengedem a tarkóját, hogy gyengéden megcirógassam az arcát és letöröljem a könnyeit, s elhallgatom a ki nem mondott tényt, hogy az számára nagy valószínűséggel a véget jelentené.
- Mit szólsz egy titkos viszonyhoz az orvosoddal? Hmm? - kérdezem, és ezen már tényleg röhögnöm kell. Annyiféle helyzetben buktattam már le magam, hogy az már emberileg szinte lehetetlen, de akárki is kérdezi meg, most, mikor végre bevallottuk egymásnak, mit érzünk, ezt titokban kell tartanunk? Isten útjai tényleg kifürkészhetetlenek, azt hiszem el kell kezdenem templomba járni, mert az Öreg tudhat valamit.
Újra magamhoz ölelem, a mellkasomra húzom a fejét, és így adok neki erőt ahhoz, ami még ránk várhat. Bárcsak kitéphetném a szívem, és neki adhatnám. Ő viseli a terhet, övé a fájdalom, övé a kín és a félelem az elmúlástól, és ezt legszívesebben átvenném tőle. De nekem az jutott osztályrészemül, hogy megküzdjek az őt támadó démonokkal. A kezeim arra hivatottak, hogy itt tartsam, még életben. Életet kell adom neki, egy olyat, amelyben nem kell többé félnie semmitől. Sem a magánytól, sem a meg nem értettségtől, sem attól, hogy egyszer véget fog érni, és az előbb jön el, mint szeretné. Az én életemnek az ő léte ad értelmet, bár talán ennek a súlyát ő maga még nem hiszi, de a zsebembe dugott kis dobozka a bizonyítékom rá. Elengedem, aztán újra lehajolok és megpuszilom az arcát.
- Van még kérdésed bármivel kapcsolatban? Mert ha nincs, akkor magadra hagylak egy kicsit. Pihenj, egyél, a lényeg, hogy maradj nyugodt és ne pánikolj. Én megyek, beszélek az anyámmal és beadagolom neki, hogy minden rendben, elfogadom a segítségét, bár őszintén, előbb törném ki a saját nyakam, semmint ezt elfogadjam, de az érdekedben most az egyszer fejet hajtok, amíg jobbat ki nem találok. Aztán beszélek egy specialistával Londonban. Dr. Conrad Jahal az egyik legelismertebb transzplantációs kardiológus az Egyesült Királyságban. Ha valaki, ő biztosan tud segíteni valahogy, beszélek vele. Aztán meglátjuk, hogyan tovább, rendben? - mondom, és ha nincs kérdése, akkor kisétálok a szobából, hogy beküldjem a nővért hozzá, hogy tegyen kedvére, ha szüksége lenne valamire. A test funkcióit nem hagyhatjuk figyelmen kívül, talán éhes, vagy szomjas, netán mosdóba kell mennie, és ugyan bármit megtennék neki, amitől jobban érzi magát, úgy hiszem talán ezeket a dolgokat szívesebben intézi egymaga. A fürdésről egyelőre le kell mondania, mivel két bordája is el van törve, áradásul egy méretes vágás van az oldalán, de egy mosdás még simán belefér, netán egy tiszta ruha. Ettől talán jobban érezné magát egy kicsit.


*néhány órával később*

Az anyámmal való beszélgetés gyors volt és relatív fájdalommentes. Elhitettem vele, hogy minden rendben, behódolok neki és elfogadom, hogy ő nyert. Visszaengedem az életembe. De aztán, ahogy lehetőségem adódik, úgy kirúgom onnan, hogy a lába sem éri a földet. Dr. Jahallal egyelőre nem sokra jutottunk. Mondott pár érdekességet, de ez még messze nem elég. Épp bekanyarodok a folyosón, amikor a másik végéről ismerős hang fagyasztja belém a szuszt.
- Dr. James Dylan Istenverte Woodward!
Megdermedek a hang hallatán. John és Jake mellettem szintén megtorpannak.
- Ki ez? - kérdezik egyszerre, de a válaszra még én sem vagyok felkészülve. Molly Wilson fenyegető pillantása szinte lyukat éget a homlokomba. Nagyot nyelek és megremeg a kezemben tartott tablet és a szívem félve ugrik egy nagyot, amikor nyílik a liftajtó és váratlanul egy újabb ismerős hang süvít át a folyosón.
- Woodward, te átkozott, mocskos szemétláda, te alávaló, sunyi kis dög, azonnal gyere ide - sikolt a liftből kilépő sógornőm a másik oldalon, éppen szemben egymással én pedig kapkodom a fejem hol jobbra, hol balra.
- Hű, baszki, te aztán jól benne vagy a slamasztikában - röhög egyet Jake, de John elkapja a grabancát.
- Meneküljünk, mielőtt minket is kinyírnak. Nadia szokott ilyen fejet vágni, és azt nem szoktam zsebre tenni, amit ilyenkor kapok tőle - nyögi John, és a két bátor szárnysegédem úgy eltűnik mellőlem, mintha soha ott sem lettek volna.
- Sok sikert, Jamie. Ha meghaltál, jelezd, és remélem rám hagyod a kocsidat! - kiabál még vissza Jake, és haragosan pillantok utánuk. Jól szarban hagytok, kösz. De Angiet és Mollyt látva közeledni már kétségem sincs afelől, hogy én ugyanígy tettem volna. Angie mögött látom az öcsémet közeledni, Mollyt pedig két szálegyenes tartású idegen követi, feltételezem Tessa szülei. Hirtelen nem tudom mit tegyek, így legszívesebben kereket oldanék, de nem tehetem, így a legjobb megoldáshoz folyamodok.
- Á, hello, gyertek, itt van - intek mindkettő felé, majd gyorsan bemegyek Tessa szobájába.
- Szia, hogy vagy? - kérdezem hadarva, majd meg sem várva a választ, az ágyához lépek - Édesem, emlékszel, mikor azt mondtam, hogy Mollynak már lett szólva és úton van ide? Nos, a jó hír az, hogy mindjárt itt lesz...- mosolyodok el, majd lefagy az arcomról a mosoly - Angievel és Peterrel együtt. Ami igazán örvendetes, bár fogalmam sincs, mit keresnek itt, viszont azt hiszem, most meg fognak ölni. Lehet, hogy egyszerre, lehet hogy felváltva teszik meg, de minden esetre az fix, hogy én most meghalok. Megtennéd, hogy valahogy mégis megpróbálod majd megakadályozni azt, hogy kivégezzenek? Emlékszel, szeretlek, meg titkos viszony amíg az orvosod vagyok, és csak úgy megemlíteném, hogy isteni vagyok az ágyban is, érdemes értem kicsit küzdeni - mondom kényszeredett mosollyal, idegesen, és látható félelemmel, és mikor épp kivágódik az ajtó, és benyomul rajta Angie, Molly, Tessa szülei és Peter, nagyot nyelek. Molly már ugrik is Tessa ágyához, míg Angie engem vesz kezelésbe. Egy jól irányzott pofonnal indít, amitől úgy érzem, megroppant az állkapcsom is. Természetesen nem teszek semmit, állom a harci támadást, bármiért is kapjam.
- Te...te alávaló gazember, mégis hogy volt merszed eltitkolni előlem, hogy a barátnőm kórházban van? Hogy volt képed lapítani, és nem szólni egy szót sem - mondja a száját összeszorítva, és erőteljesen belebokszol a vállamba. Fáj, mert Angie nagyon tud ütni, Peter pedig mögötte úgy áll, mint aki menten elsüllyed.
- Ne haragudj, tesó, próbáltam lebeszélni róla, de hajthatatlan volt. Ide kellett jönnünk - mondja, mire Angie neki is belebokszol a vállába. Molly ezt a pillanatot használja ki, és úgy löki félre, mint egy kis tollpihét. Hozzám lép és akkora sallert kever le, hogy már zsibbadni kezd az arcom. A második egy percen belül.
- Auuu- nyögök most már fel, de nem nagyon hatja meg.
- Te mocsok, hogy merted megműteni a testvéremet anélkül, hogy értesítettél volna róla? - kérdezi, majd mikor válaszra nyitnám a számat, újabb pofont kever le. Csillagokat látok fényes nappal.
- Meg ne merj szólalni, mert menten kinyírlak. Megmondtam, ha a közelébe mész, véged van. Azt ígérted, távol tartod magad tőle, erre azt kell megtudnom, hogy te vagy az orvosa? Mondd, te teljesen megőrültél? - kiáltja el magát, amikor újra nyílik az ajtó, és egy szőke tünemény sasszézik be rajta. Allegra tökéletes kinézettel, de feldúltan lép egyenesen hozzám, majd ő is egy jól irányzott pofonnal köszönt.
- Ezt azért, mert nem szóltál, hogy Tessa kórházban van és beteg, te rohadék - mondja, én pedig most már kezdem elveszíteni a türelmemet a női nem képviselőivel szemben, akik elállják az utamat és sarokba szorítanak. Félelmetes, hogy milyen aprók mégis, jelenleg jobban szeretném, ha egy megvadult bikacsorda állna velem szemben. Istenem, most segíts meg!

Tessa & Jamie

A mostani diagnózis, és a gyerekkori kórtörténet között az a különbség, hogy megismertem egy olyan férfit, aki egykoron az álmaimban szerepelt, a könyvek hasábjain elevenedett meg, és most mikor élőben is megkaphatnám…az életem összedől, mint egy kártyavár. A nővérem kapta az egész csomagot, nekem jutott a négy fal, a fantáziám, mint egy börtön, mégis felszabadító volt a négy fal között, ha elszárnyaltam egy másik világba, és senki nem zavart meg, olykor még útitársat is kaptam egy négylábú képében. Milliet rajongásig szerettem, de mint minden élőlénynek, neki is lejárt az ideje ezen a planétán, és továbblépett az árnyvilágba, ahova én is tartottam, de a szüleim szerint megtörtént a csoda. Megkaptam valaki olyannak a szívét, aki hirtelen veszítette el az életét. Nem meséltek a donorról, nem tudtam, hogy ki az, akinek hálásnak kellene lennem. Összezavarodtam a hirtelen váltástól, felkészültem arra, hogy a fehér ágy lesz a sírhelyem, de fordult a kocka, és az ölembe hullott a második esély. Hányan mondhatják el magukról, hogy kapnak egy új szívet, és azzal együtt reményt is? Nem jártam sehol, a szobámban feküdtem, a kortársaim mindenben leelőztek. A szüleim féltettek is, hiszen még jó néhány hónap állt előttem a teljes felgyógyulás miatt, de arra nem számítottak, hogy mély depresszióba esek. Miért én lettem a kiválasztott, miért én nyertem el a szervet, ha mások is álltak előttem a listán? Önzőség, vagy őrültség, hogy nem tudok őszintén örvendeni a hírnek? Élet..nekem egy palack volt az otthonom, üvegfalon keresztül szemléltem a környezetemet, és most csak úgy esélyt kapok. Nem járt…ez volt az én véleményem. Molly, és anyáék is biztattak, aztán jött a nagyszerű ötlet…iratkozzak be az egyetemre. Megtettem, és elkerültem a börtönömtől, belecsöppentem a saját történetembe, és főhőssé váltam. Már nemcsak egy álom volt, hanem a valóság. Kemény leckét tudhattam a magaménak Scott Harrington képében, de kiálltam a próbát, és erősebbé avanzsálódtam. Az összeomlás helyett a családomat, és egy új hivatást választottam. Pszichológus lettem, hogy segítsek másokon, de arra még csukott szemhéjaim mögött sem gondoltam volna, hogy így ismerem meg azt a férfit, aki a szőke herceg lesz fehér lovon, csak éppen a fehér ló a köpenyét takarja, a szőkeség meg relatív a huszonegyedik században. Jamie Dylan Woodward lett az igazi kihívásom, a megváltóm, és a szenvedtetőm is. Tessa Wilsonként ismertem meg, de Abigail is megszerette, a kislány, aki olyan jövőt álmodott meg, mint ő. A végzet fura próbatételeket szab ki, de oka volt, hogy megismertem őt. Itt fekszem, a második szívem is felmondani készül a szolgálatot, de most más a helyzet. Szerelmes vagyok. Más az életérzés, és mások a prioritások is. Éltem…ehhez kétség sem fér…jártam Peruban, Rioban, állítólag még Sydney-ben is, melyre még nem emlékszem, de láttam világot. Az első bakancslistás pont beteljesült, még kellene egy Millie…kétségtelen, hogy a kutyatartásnak nekem eszmei érték társul mellé, de megmásíthatatlan vágyam. A harmadik pont egy férfi, aki viszontszeret. Jamie nem tagadta, vallomást tett, és ezzel elkárhoztatott mindkettőnket. Fáj, piszkosul megsemmisít a kijelentésével, az ölembe borul, mint egy gyámoltalan kisfiú, és arra kér, hogy ne adjam fel. Ismer, az egyik felem már az övé, de ott az a bizonyos énkép…fiatalabbként jobban ment az álmodozás is. Melyik szerelmi történetnek lett happy end a vége? Nem sokat tudnék felsorolni, de ebben a keserűédességben rejlett a varázslat. Az igazi szerelem nem múlandó, nem kötött időhöz, sem helyhez. Megtaláltam a másik felemet, csak későn.

Hívom őt, a karjaimba zárom, ha képletes is ez a kijelentés, de megteszem, mert érzem legbelül, hogy bátorításra van szüksége. Senki nem adhatja meg neki, ha megrekedt. Mit kellene mondanom? Annyi minden cikázik át a fejemen, hogy képtelenség követni, de végül megtalálom a helyes utat, és belövöm a megfelelő irányt. A sírás előtti tünetek jelentkeznek nálam, a tüdőm megtelik a súlyos, színtelen gázzal, és egyre nehezebben megy a beszéd, mármint, hogy ne könnyekkel vegyüljön a kommunikáció. A hangom fátyolos, és picit lemondó is, ha meghallja a mögöttes tartalmat, de sorolom, összegyűjtöm a maradék tudásomat, hogy felnyissam a szemét. Még egy Jamie Woodward nem lesz, bárki jöhet erre a világra, belőle csak egy van, és jó lenne, ha tisztában lenne ezzel a ténnyel. A Föld forog, a Nap keleten kel fel, és nyugaton megy le, de az, hogy én elengedjem, és bizonytalanságban tartsam, szinte kizárt. Felsorakoztatom az élete szereplői, a családtagokat, a barátokat, és megannyi emberkét, hogy érezze nincs egyedül. A fejem az övére hajtom, ringatom, mint egy babát, és hagyom, hogy férfiból most az egyszer olyan kisfiú legyen, aki nem fél érzelmeket továbbítani, és hisz még az egyszerűségben, a hétköznapi csodákban. Hirtelen távolodik el, megtörli a szemét, és feláll a székről. Én tényleg a támasza vagyok, nem fogom azt mondani, hogy esélye sincs megmenteni, mert láthatólag totálisan szétesett, de tudnia kell, hogy ez csak illúzió. A könyörtelen valóságban én már nem leszek, és ő ott marad. Most először félek attól is, hogy mi lesz a hátrahagyottakkal? Mit fognak csinálni, ha a porhüvelyem már nem lesz? Ó, istenem ez a férfi vajon képes lenne öngyilkosságot elkövetni? Molly mennyire omlana össze, vagy a szüleim? Mit fognak mondani Sophienak, ha már nem ölelhet át, és a hideg sírfelület őrzi a nevemet? Könnyek..beszélnek, én hallgatok. Az ágyam szélére telepszik, nézzük egymást, mint a kisgyermekek, aztán a tarkómnál ragad meg, és elveszik a kékjeimben.
- Jamie… - ellenkeznék, de valahogyan belém fojtja a szót, és ehhez most nincs is szüksége a szájára, mármint olyan értelemben, de mikor azzal jön, hogy éveket adhat, már szinte remegek.
- Ne őrjíts…te is tudod, hogy belepusztulok abba, ha a kórházban kell leélnem a maradék időmet. Jamie nem kérheted tőlem, hogy itt feküdjek…és gyógyszerekkel, vizsgálatokkal traktálj. Egyszer…hangsúlyozom, egyszer már megtettem, de még egy….nem fogom bírni. – hüppögök, és nem látom jól, de mikor felhozza a barátait, meg a főnökömet, már totálisan elgyengülök.
- A legjobbak állnak mögötted…ne mond ezt nekem. Nem vagyok szép, kisírt szemekkel, meg három napja mosott hajjal? A mellkasomat szétfeszítetted, és fájnak a légvételek is. Buta vagy Dylan. – nem veszem észre, hogy a második nevét használom, de olyan szívszorító a pillanat, hogy a tenyeremet az arcélére simítom, és visszanyelem a kibuggyanó igazgyöngyeimet. A nedvesség az ajkaimra tapad, és még mondanám, de megcsókol. A tisztaság, a forró lehelet, és a kettőnk közötti kapocs csak még erősebb lesz ezáltal. Összeforrunk, a mellkasom automatikusan feszülne neki, de megszakítja, és a szám tátva marad. Nagyokat pislogok, és az arcvonásait fixírozom.
- Ki hinné el, hogy egymásba szerettünk? – szelíd mosoly költözik az ajkaimra, és a tenyeréhez simítom az arcomat…légy szíves simogass még, ne menj el. Lehunyom a szemhéjamat, és visszaszívom az orromon keresztül a könnyeket.
- Remekül hangzik, de nem baj, ha előtte kirúglak? Nem leszek a pszichológusod, mert követhetetlen Dr. Woodward, jobban jár a főnökömmel. – játékosan öltöm ki rá a nyelvemet. A mellkasára húz, meghallom…igen a kettőnk dallamát. Már régen többet jelent, mint az életem. Meghalnék érte, ez nem kétséges. Elhajol, és egy puszival hoz zavarba.
- Hát…egy könyv, Jamie…kell valami, meg egy laptop, mert túlcsordulok érzelmekkel. – sóhajtok, de egy nővért küld be, és a dolgára megy. Minden szinten zaklatott vagyok, az alvás nem fog menni, így maradok a legegyszerűbbnél, hagyom, hogy kiszolgáljanak. Megmosdatnak, és később egy cetlivel együtt kapom meg a doktor úr gépét átmenetileg, és rajta a Szerelmünk lapjait. A papírzsebkendőket előkészítem…betalált.

Néhány órával később

A gépet már letettem, de legalább nyolc zsebkendő fekszik mellettem szétterítve, és a fejemben Noah szerelme jár. Milyen férfi az ilyen? Emlékszik a másik helyett, mint nálunk Jamie. Nem szabadna, hogy elragadjanak az érzelmeim, de sajnos bekövetkezik. Nem tudok megálljt parancsolni a sírás újabb hullámának, és szipogok, mikor kinyílik az ajtó, és beront, vagy éppen betuszkolódik rajta a gondolataim megtestesítője.
- Miattad telesírtam a párnámat, te… - kezdenék bele, de láthatólag idegesebb, mint kellene, és hamarosan azt is megtudom, hogy miért.
- Molly közeledik, és az a mindjárt mit is jelent? – vonom fel az egyik szépen ívelt szemöldökömet, de sokkol még.
- A testvéred?! – emelkedik meg a hangom, és elkezd halandzsázni arról, hogy meg fogják ölni, esélyesen nem marad belőle semmi, ha találkozik a nővéremmel, de Angie és Peter…hahó, de hát ők? Találkoztam már velük? Nem rémlik, de nagy baj lehet, ha ők is idejöttek.
- Az ágyban nyújtott teljesítmény még senkit sem tartott életben. – jegyzem meg mosolyogva, és kíváncsian pillantok az ajtó irányába, mely hamarosan kivágódik, és teljes életnagyságban jelenik meg az édestestvérem.
- Tessa jól vagy? Ez a barom akkor szólt, mikor már beléd vágott…aggódtunk. Nem hagyhatlak otthon? James-nek majdnem nem maradt töke… - meséli ingerülten, aztán a kezével végigtapogat, és puszikkal halmoz el. A háttérben elcsattan egy pofon is, és a vehemens nőből arra következtetek, hogy Jamie sógornője. Molly nem fog kegyelmezni, és az első sallert két újabb követi. Jamie arcán vörös kézlenyomatok éktelenkednek, és kapkodom a fejemet. Peter…őt már láttam valahol. Egy kép ugrik be a semmiből, aztán anya és apa ledöbbenve állnak az ajtóban, ahonnan egy másik váratlan vendég állít be.
- Allegra? – esik le az állam, és keresem a megfelelő szavakat, vagy reakciót, de már ez is sok, ahogyan a látogató a teremben. A jelenlétük erős, de ezt nem bírom már.
- Elég legyen… - követelem ki a figyelmet, mire minden szempár rám szegeződik.
- Jamie megmentett, a köszönöm jobban megfelelt volna. Molly…légy szíves…Allegra, és Angie… - ízlelem a nevét, mert nem ismerem fel, és ez zaklatottá tesz.
- Lehetne, hogy mindenki kimegy, és egyedül maradok az anyukámmal? – kérdezek rá, és ekkor mintha megfagyna a levegő. Az ajtóban a tökéletes idomokkal rendelkező, anyává vált rezidens királynő….a New York-i szenátor lánya jelenik meg. A tekintetem összeakad az övével, és percekig csak nézzük a másikat. Szólnom kellene, de Cornelia ellen tehetetlen vagyok. Átveszi a szót, és minden mosoly nélkül teszi csípőre a kezét.
- James….ideje dolgoznod. – felszegett állal olyan, mint egy kecses gazella, de igazából az oroszlán maga.
- Ez…istenem. – apának most esik le, hogy ki ő, és elég sokan így vannak vele a teremben.
- Kifutsz az időből. – parancsolóan méri végig a társaságot, aztán belép, és egyenesen a keselyűk karmai közül rángatja ki a szerelmemet, aztán rám pillant. Engedély kérne?
- Elrabolom egy kevés időre, de visszakapod Tessa, ígérem. – nem remeg a hangja, túl tökéletes, én meg csak bólintok. Lenyugszanak a kedélyek, és Cornelia magával rángatja Jamiet. Egyedül maradok a családommal, és a Woodwardokkal?!

Tető, a kórház

Corneliával dacolni nem lenne érdemes, így magával húzza a volt mentorát, nem kíméli, csak kapkodják az egészségügyi dolgozók a fejüket. Nem számítottak rá, hogy a szenátor lány a semmiből bukkan elő. A liftben sem szól hozzá, inkább a fogai állapotát ellenőrzi a tükörben, és a vérvörös rúzs érintetlenségét. A tetőre érve egy hatalmas helikopter várja őket.
- Gyere Jamie…meg kell találnod a megoldást, de ez Tessa közelében nem fog menni. – nyújtja a kezét, és ha a férfi megfogja, akkor egymásután szállnak fel a gépre a berregés mellett. Velem szemben foglal helyet, de egy percre sem téveszti szem elől.
- Előbb kiverjük a fejedből, mert túlontúl szerelmes vagy…így nem fogod tudni a gyógymódot. Én leszek Ő, most ezzel kell beérned Woodward. – megadja a felszállási parancsot, majd a köpenyénél fogva rántja magához, és erőszakosan tapad az ajkaira. A vörösség jelével űzi ki belőle az érzelmeket.

Music |     | Clothes

Túl nagy volt az átmenet, és még nem éreztem meg a súlyát annak, amit felfedeztem és a világ elé tártam. Még nem érzékeltem, mennyire mélyre nyúltam magamban, minek engedtem meg, hogy átvegye felettem az irányítást. Ha bölcsebb szemmel nézhettem volna önmagamra, kritikusabban és józanul, fele ennyire nem lettem volna boldog. És fele ennyire nem féltem volna.  
De féltem. Annyira féltem, hogy a gyomrom remegett és a savam lassan de biztosan lyukat égetett az ellenálló gyomorfalamba. Nevet adhattam volna a kialakuló fekélynek, ha Jake és John nem erőszakoltak volna időnként belém néhány falatnyi szilárd ételt. Az órák végtelen egymásutánjában semmi másnak nem szorult hely, csak annak, hogy mi a cél, amit el akarok érni. Megmenteni Tessát. Akár plakátot szerkeszthettem volna ezzel a címmel. Nagy, színes képet díszes, vastagon szedett betűkkel. Vagy mozielőzetest. Mély, és dörmögő hangú bariton kezdte volna a filmkocákra épült monológot: Jamie és Tessa ismeretsége nem indult könnyen. Veszekedések, viták, harcok amiket szenvedélyes éjszakák enyhítettek és zavartak össze...és a múltjukból visszhangzó csend. Ám egy nap, Jamie majdnem elveszíti az utolsó lehetőségét arra, hogy igazán boldog lehessen. Vajon hogyan küzd meg a kiváló sebész azzal, hogy ő az egyetlen, aki megmentheti Tessát? És a lány végül képes lesz elengedni a halott ex-férjétől örökül maradt félelmet? Képesek lesznek végül engedi a szerelem hívó szavának? Megtudhatjuk május 13-tól a mozikban! De ez nem egy hülye hollywoodi tucatfilm, nem is egy könyvsorozat első része. Ez a valóság. Az életünk. Isten, vagy egy felsőbb hatalom kezében van az, mi történik velünk, de bárhogy is legyen, nem szállok ki harc nélkül ebből a játszmából, bármi is legyen megírva a sorsunk könyvében. És ezt kérem tőle is. Tudom, hogy nagy kérés. Orvos vagyok. Olyan régóta vagyok a szakmában, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba. Már akkor kórházakban játszottam, laborokban és betegek között, amikor mások még a Micimackót olvasták. Az egész életem az orvoslásra épült, épp ezért tudom, hisz magam is láttam már mennyire sok jó ember adta fel a harcot. Shane oldalán is nagyon sokat tapasztaltam abból, amikor egy kiújuló betegségre már nincs ereje a betegnek. Amikor úgy érzi, egyszer végigcsinálta, de másodjára már képtelen rá. De én ezt képtelen vagyok elfogadni. Megrázom a fejem.
- Tudom, Kicsim, tudom. Tudom, elhiszem, mennyire borzalmasan nehéz volt neked. Egyedül voltál, magányos és féltél mert nem értettél mindent pontosan, a szüleid sem értették, a nővéred elhanyagolt. Megértem, hogy még egyszer nem bírnád végigcsinálni. De ezúttal - simítom meg az arcát - ezúttal én is itt vagyok. Itt vagyok, hogy mindent elmondjak neked. Itt vagyok, hogy veled, melletted küzdjek érted, és amikor neked elfogyott az erőd, belém kapaszkodhatsz. Én nem fordítok neked hátat. Itt leszek veled, és még sokan, nagyon sokan fognak téged támogatni. Mindent megkapsz, amire először nem volt lehetőség. Ennyi év alatt annyit fejlődhetett a kardiológia, hogy elképzelni sem lehet, és ezúttal...talán nem lesz ugyanolyan. Nem mondom, hogy jó lesz. Nem mondom, hogy nem fog fájni, vagy épp minden tökéletesen fog menni, mert nem hazudok, vannak kockázatai. De lehet, hangsúlyozom, hogy lehet, hogy ezúttal jobb lesz. Talán lehetnek szabadnapjaid, amikor kiengedhetnek. Amikor sétálhatsz, vagy épp hazamehetsz. Én mindent elkövetek majd azért, hogy te a körülményeidhez és a lehetőségeidhez képest mindent megkapj, amire csak vágysz. Csak ne add fel már az út legelején, oké? Mellesleg megjegyezném, hogy így, kisírt szemekkel és három napja mosott hajjal is...nekem te vagy a világon a leggyönyörűbb. Mert nem csak a külsődet szeretem, Tessa Wilson. Nekem te kellesz - mosolygok rá, s aztán felvázolom neki, hogy talán nem kéne nagy dobra vernünk ezt a pálfordulást a kapcsolatunkban, mert a végén még bajba kerülök. Mármint a mostaninál is nagyobba. Szerencsére felfogja, hogy nem őt magát akarom titkolni, csupán az érdekeit védem, de amikor formálisan kirúg a rendeléséből, muszáj kicsit felnevetnem.
- Édesem, nem akarlak elkeseríteni, de Sydney óta Russell Morgan az orvosom. Heti négyszer van skype-rendelésem vele, és havonta kétszer megbeszélt találkozónk - mosolyodok el, de mivel tudom, hogy nem emlékszik Sydney-re (amiért én most hálás is vagyok valahol) csak intek egyet - Nem számít, majd elmesélem egyszer.
Lenne mit mondanom, és borzalmasan szégyellem magam, ha arra gondolok, hogy magára hagytam. Russellel nemrég volt egy érdekes beszélgetésem, ahol megkérdezte, miért hagytam el kétszer is Tessát, és eléggé meglepett a saját válaszom. Ugyanis amikor először azt mondtam neki, hogy nem foglalkozom vele többé, akkor épp kardiológiai problémákkal küzdött. Megbántott, ez tény és való, de bajban volt. Akkor azt hittem, az húzott fel, hogy kidobott és nem akart tőlem semmit, de Russell rávezetett, hogy nem erről volt szó. Azért veszekedtem folyton vele, mert rá vetítettem ki azt, amit születésem óta hordozok magamban: a bizalmatlanságomat. Minden nő, aki fontos lett volna, vagy épp fontos volt, elhagyott. És Tessánál is úgy értelmeztem mindent, hogy nem akar engem. Akkor is, amikor ez épp az én érdekeimet szolgálta volna. De mindegy, már nem tudom megmásítani a tényeket, ez van. Elkúrtam, ahogy másodjára is, amikor azt hittem, az lesz neki a legjobb, ha nem vagyok a közelében. Pedig akkor is csak attól féltem, hogy árthatok neki és bánthatom, és attól, hogy ő is bántani fog engem. De ezúttal...hacsak ő maga el nem zavar, én nem megyek sehová. Küzdeni fogok érte, mert már tudom, mi az amit akarok, és meg akarom mutatni neki, hogy igaza volt. Vagyok olyan értékes, mint bárki más, és igenis van bennem szerethető. Ha ő elfogadja és tudja szeretni azt a Jamiet, akit nem sokan látnak, akkor mindenem az övé.
A laptop és a könyv említésére bólintok, aztán elbúcsúzom és magára hagyom. Pihennie kell, a szíve miatt jóval gyorsabban elfárad, és azt hiszem a zaklatott idegrendszerének is nagy szüksége lenne most egy kis nyugalomra, így kimegyek, és meghagyom a nővérnek, hogy amit kér, azt hozassa oda neki. A laptopom fent van az irodámban, így azért felszaladok, de csak átadom, hogy vigyék be neki, nem megyek be hozzá, rohanok is tovább. Izgat-e mit talál rajta? Nem. Az egész életem nyitott könyv előtte. Tudja, hogy volt Olivia, bár nem emlékszik rá, de találkoztak. Tudom, hogy sokat kell még megtudnunk egymásról, de a kérdéseitől sem félek már annyira, mint amikor megismerkedtünk, így ha olyat talál ami érdekli, majd úgyis megkérdezi én pedig válaszolni fogok, úgyhogy nem stresszelek azon, amin felesleges. A közösségi oldalakkal igen ritkán kerülök kapcsolatba, épp azért, mert nincs időm ilyesmivel foglalkozni, a társkereső oldalról nagyon hamar levettem magam, miután Maya felvilágosított róla, hogy a csaj, akit megpróbáltam meghúzni valójában valami nyomozó, de igazából nem is bánom a dolgot. Az az egy elég sűrűn eszembe jut mostanában, hogy az a csaj, akivel e-maileztem, úgy eltűnt, bár én sem kerestem, de ilyen az élet. Majd azért biztos rákérdezek, minden rendben van-e vele, ha lesz egy kis időm, most viszont fontosabb dolgom van ennél. Beszélek anyámmal, és azt hiszem Morgan nagyon büszke lesz rám amiatt, ahogy kezelem a helyzetet, majd a Londoni szívspecialistával is felveszem a kapcsolatot. Sajnos egyelőre nem jutunk megoldásra, de minden erőmmel hinni akarok abban, hogy ez nem a végzet, ez csak egy bukkanó, amin át kell verekedni magunkat. Amikor azonban Tessa szobája felé menet két irányból is sarokba szorítanak, rájövök, hogy nem csupán az a nehézség, hogy miként is mentsem meg Tessa életét, hanem az is, hogy mindezzel hogyan számolok el majd a hozzátartozóinak. Mollyt meglátva egyből beugrik miért is örültem annyira, hogy az első napokban, a műtét alatt nem volt a közelben, mert nagyon nehéz természete van a hölgyeménynek, és sok esetben szöges ellentétben áll az ő álláspontja az enyémmel szemben. Már most is érzem, hogy ezúttal sem azért jön, hogy megöleljen, vagy hogy háláját fejezze ki, és amikor Angie a másik végén mutatja ki haragját, a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módját választom annak, hogy megküzdjek a két sárkánnyal. Érett, felelősségteljes férfi és orvos módjára - Tessa háta mögé bújva könyörgöm az életemért. Nem mintha félnék tőlük, de komolyan. Csak hát Angie köztudottan nem normális, mert a saját esküvőjén is majdnem lelőtt, és akkor volt a boldog része az életének. Molly pedig...jesszus, Molly is tutira kattant, nem is értem, hogy lehetnek Tess-el tesók. Peter meg én legalább némileg hasonlítunk pár dologban, igaz, én sosem húznám meg Angiet, viszont ők ketten, mint a tűz és a víz.
A szobájába lépve épp engem tesz felelőssé azért, amiért sírt, s bár halvány lila dunsztom sincs arról, ezt mégis hogy érti, de nincs is időm vele foglalkozni. Molly és Angieék érkezéséről értesítem, és felsorolok neki néhány igazán fontos információt arra, miért is lenne hasznos, ha megtartana életben valahogy.
- Azért én reménykedem - mosolygok rá feszülten, mert bár a jó képességek a szex terén tényleg nem tartottak még életben senkit, de azért némi motivációt adhatnak, és talán emlékszik rá, hogy volt néhány igazán forró kalandunk is. Nem mintha ez lenne az egyetlen pozitívum a kapcsolatunkban, vagy épp bennem, de tényleg jó lenne, ha egy kicsit segítene. Az ajtó kivágódása után azonban kezdem elhinni, hogy mindez részemről csupán illúzió. Az első pofonnál még csak meglepődök, azonban ahogy Molly is megadja a magáét, majd meglepetésnek még Allegra is csatlakozik, már tényleg nem tudom, hogy úgy igazából engedjem ki a dühömet, amiért boxzsáknak használnak, vagy tekintettel legyek arra, hogy nők, a gyengébbik nem, és nekem nem szabad a magatartásommal félelmet keltenem bennük. Visszatartani magam azonban egyre nehezebb, mert esélyt sem adnak arra, hogy bármit mondjak vagy tegyek. Hallom, hogy a háttérből Tessa próbálja nyugtatni a kedélyeket, de ez nem nagyon megy neki. Annyira szégyellem magam, mert ráadásul a szülei is itt vannak, akik most úgy találkozhatnak velem először, hogy én vagyok a doki, akit elvert három lány. Az öcsém meg...az öcsémre jelenleg rá sem tudok nézni, mert még mindig nem dolgoztam fel azt, hogy lefeküdt Victoriával és egyáltalán nem értem, hogy lehet ennyire nyugodt és megkönnyebbült, mikor segítenie kéne. A testvéreknek ez a dolga, nem? Én mindig megvédtem és falaztam neki, ő most miért nézi tétlenül, hogy mi történik? Ám mielőtt bárki választ kaphatna a kérdéseire, hirtelen az ajtóban megjelenik egy jelenés. Corelia Jones nem éppen az a személy, akire nem figyel fel az ember, bár engem a külseje kevésbé nyűgözött le az első találkozásaink alkalmával, mint a tény, hogy a csinos kis fejecskéjében nagyon is sok ész szorult. Számító és manipulatív, olyan ember aki nem fél kijátszani az ütőkártyáit. De ha valaki igazán megismeri, rájöhet, hogy csodálatos ember, aki folyton menekül, mert mindig azt hiszi, senki nem venné a fáradtságot, hogy utána fusson és elkapja. Cornelia bonyolult, gyönyörű lélek, és ha lehet ilyet mondani, bizonyos értelemben ő a legjobb barátom, mert van olyan részem, amit ő és csakis egyedül ő érthet meg.
- Én már épp... - nyögök fel, amikor kimondja a nevem, és ebben nincs semmiféle kedves invitálás, vagy a viszontlátás megkönnyebbült öröme. Szigorú és céltudatos, ahogy belibben a már túlzsúfolt szobába. Tessa szülein látom a megdöbbenést, amit ha eddig azt hittem nem lehet már fokozni, kiderült, hogy Cornelia képes erre is, majd Tessára pillantok segélykérés gyanánt, de ő is tehetetlen. Mire észbe kapnék, már rángat is kifelé a helyiségből.
- Örvendtem, Mr. és Mrs. Wilson - szólok még vissza, mielőtt a sötét és baljós falak közül a szabadság felé venném az irányt. Hát nem épp így képzeltem el az első találkozást a szüleivel.
- Cornelia, a legjobbkor, de mégis, mit keresel itt? - kérdezem tőle, ám nem igazán tűnik úgy, hogy válaszolni akarna. A folyosón haladunk egymás mellett, a magassarkúja minden koppanásában magában hordozza a vészt, amit a világra tudna zúdítani. Cory egy igazi cápa, ha olyan akar lenni, és erre a Waldorf ivadék a legtökéletesebb példa. Úgy zabálta fel, akár egy démon az elkárhozott lelkeket, s most a kis csótány egy darabka megszáradt lócitromként tengődik az anyjáék megmaradt kis pénzén egy isten háta mögötti tanyán, és az életben nem fog többé semmiféle karriert csinálni. Talán egy barkácsboltban még lehet állása, de ennél több nem lesz belőle sosem, és így is örülhet, hogy Cory ennyivel beérte. A liftbe lépve értetlenül nézem mégis mi a jó francot akar, de nem túl beszédes a drágám, így várok, míg felérünk. A tetőn azonban kicsit megtorpanok, amikor meglátom a helikoptert.
- Ezt a leszállópályát nem használhatod magáncélokra, ugye tudod? - kérdezem, bár ezt magam sem gondolom komolyan. A pilóták jól kezelik a hasonló helyzeteket, ha értesítik, hogy új szállítmány érkezik, egyszerűen elrepülnek innen, nem csinálnak nagy gondot belőle, és lássuk be, az anyám a váratlan megjelenések koronázatlan királynője, szerintem egymaga eltart egy komplett üzemanyag-vállalatot, amennyit repül. Azonban ő tökéletesen képes ignorálni azt, amire épp nem akar figyelni, úgyhogy megosztja velem, miért hozott fel a tetőre.
- Nem, nem megyek sehová, dolgom van, Cory. Nem érek rá - ellenkeznék, de aztán végül mégis megállok. Elmélyedek a kéklő szemekben. A kezét nyújtja felém, mégis nehézzé válik a szívem, ha arra gondolok hogy itt kell hagynom őt. De végül belátom, hogy igaza van, nem tudok gondolkodni, ha folyton az értékeit lesem és a mindennapi apróságokkal törődök, amit egy kezdő nővér is meg tudna oldani. A kardiológián számos kiváló orvos veszi körül, Jake ls John egy pillanatig sem veszítik szem elől, és épp most érkezett meg egy egész hadsereg, akik mind a kívánságait lesik. Beszállok a helikopterbe egy mély sóhaj után, és mikor felszállunk, ő is és én is felveszünk egy-egy fülest, amivel kommunikálni tudunk majd egymással, majd  felkészülök egy hosszú monológra arról, mennyire ostoba vagyok, hogy azt hittem, egyedül menni fog, de Cory jóval megelőzi a gondolataimat.
- Tudom, tudom, próbáltam, de...- kezdek bele, ám mielőtt befejezhetném az okfejtésem, hirtelen megragadja a köpenyem, és magához ránt. A csókja vad, szenvedélyes és erőszakos, tehetetlennek bizonyulok ellene. Rövid ideig tart, ám kellőképpen érzéki ahhoz, hogy kicsit felkavarja bennem az állóvizet, azonban ahogy észbe kapok, fel is háborodok. Eltávolítom magamtól a vállánál fogva.
- Cory, az ég szerelmére, nem érek most erre rá. Nem érted, hogy mi forog kockán? - kérdezem feldúltan, de erre most ő vág képen és villámló szemekkel néz rám. Most már úgy érzem, be fog lilulni az arcom.
- Értem, hogy mi forog kockán, Woodward, ne nézz ostoba picsának. De ismerlek már. Amíg nem tudod távolról nézni, amíg túlságosan az érzelmeid vezetnek, nem tudsz segíteni. Te félsz. Sőt, rettegsz. És muszáj, hogy megszabadulj ettől, különben saját magad korlátozod le, szóval kussolj el végre és ne add nekem az ártatlant, oké? - duzzog, majd hátraül az ülésben. Sértődötten nézek ki az ablakon, és megigazítom a fülhallgatót a fejemen. Odalent az emberek, akár a hangyák, az autók felismerhetetlen kis pöttyök, a házak csoportjai pedig....És most leesik, hogy miről beszélt. Még az utcákat is az érhálózatnak nézem, az összes házat szervekké azonosítom be. Napok óta nem aludtam rendesen, kimerült és fáradt vagyok, és legfőképpen zaklatott. Cornelia várakozó tekintete pedig rosszabb mindennél. Nem tudok most egy másik nő érzéseire is tekintettel lenni. Borzalmasan érzem magam már attól, hogy csak hozzá értem. Hisz szerelmet vallottam és megkértem a kezét! És valóban nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy oldhatnám meg a problémáit.
- Ne duzzogj, Cory, nem vagyok erre most felkészülve - dörgölöm meg az arcom, ujjaim alatt percegnek a borostáim. Zsibbadtnak érzem magam, és mintha percről-percre lebegnék egyre távolabb a testemtől. A gép fordul egyet, épp látom a kórházat, amiben Tessa fekszik, de nem tudnám belőni melyik az ő ablaka, az sem biztos, hogy erre néz. Aztán csak percekig szállunk a levegőben, míg végül leszállunk egy épület tetején.
- Hová hoztál? - kérdezem, miután kiszálltunk és kinyitottuk az ajtót a tetőbejáraton, mert így most fel sem ismerem a helyet, aztán hirtelen megállok és körülnézek. A korlát. A panoráma. Az antennák.
- Te egy hotelbe hoztál? - kérdezem elképedve, mert végre felismerem azt, ahol annak idején elbújtam Tessával. Épp innen indultunk Rioba is, innen olyan ismerős a hely, Tessa életében először ült helikopteren akkor. Cory visszalép és elém áll.
- Nem kell olyat tenned, amit nem akarsz, csak segíteni szeretnék, érted? - kérdezi, de nagyon felidegesít azzal, amit mond.
- És mégis hogyan? Pezsgőt szürcsölve a jakuzziban majd biztos többre megyek, mint a kórházban, ahol van lehetőségem...
- Ahol nincs esélyed kilépni a falak közül, Jamie - vág közbe.
- Persze, mivel ott vannak a gépek, a felszerelések.
- Nem erre értettem. Hanem arra, hogy ott bekorlátozódsz abba a tudásba, amit a többiek tudnak. Beléd plántálják, hogy amennyi a mai tudás, annyival érd be, az lesz a megoldás, ha elfogadod, hogy nincs tovább. A meglévő kockákból hagynak csak építkezni. De neked...most egy új készlet kell. Új játékokat kell gyártanod, egy új prototípust.
- De nem építeni akarok egyet, csak...
Felcsattan.
- Ne legyél már ennyire korlátolt, te barom! Nem így értem, tényleg nem figyelsz? Azt mondom, hogy muszáj tágítanod az elmédet, mert Tessa...
Elönti az agyamat a sötét, lila köd. Már a hotelszobája felé tartunk a legfelső szinten, de a veszekedés miatt észre sem veszem, merre járunk, csak automatikusan követem.
- A francba, Cory, ne emlegesd már Tessát. Azt hiszed, nem tudom mi a tét? Szerinted mennyire érzem jobban magam itt, veled, mint ott vele? Ott legalább...- tétlenül széttárom a kezem, ahogy tempósan az ajtaja felé masírozunk.
- Ott legalább foghatod a kezét, igaz? - kérdezi metsző hangon és szinte kettévág a tekintetével. Bólintok, mire aljasul elhúzza a száját.
- Akkor menj vissza, Jamie. Menj, és fogd a kezét. Aztán nézd végig, ahogy meghal - illeszti a zárhoz a mágneskártyát, de ezzel csak azt éri el, hogy úgy felidegesít, hogy a vállánál fogva ragadom meg és magam felé fordítom. Nem vagyok kegyetlen, de eléggé határozott ahhoz, hogy felszisszenjen. Láthatóan azonban elégedett magával.
- Mi van, Woodward, mégsem mész? Még elérheted az utolsó halálhörgését. Talán ha felveszed, egy jó tetkós rád varrja majd az utolsó hangsávját.
Belemarok a hajába és hátrafeszítem a fejét, ezzel kényszerítve, hogy rám figyeljen.
- Kussolj, Cornelia - sziszegem - Fogd be a pofád, vagy Istenemre, de megütlek - mondom és a gyomrom gyűszűnyi méretűre zsugorodik a félelemtől, hogy igaza lehet. Élvezettel mar a mellkasomba, hosszú körme alatt felhorzsolódik a bőröm.
- Na, mi lesz, Woodward? Szaladsz vissza fogni a kicsi Tessa törékeny kis kezecskéjét, míg meghal, vagy megbüntetsz amiért ilyen csúnyákat mondtam róla? Vajon mit szólna az anyja, ha most látna? És mit szólna az anyád, ha tudná, hogy a kicsi fiacskája épp mit csinál? - kérdezi, majd felemeli a térdét és a combom belső oldalán felcsúsztatva azt határozott, de kíméletesen izgató nyomás gyakorol az ágyékomra - Rajtad a sor, Jamie, hogy eldöntsd, férfi leszel végre, vagy egy nyüszítő kiskutya?
Ezzel eléri, hogy olyan mérhetetlen harag gyűljön össze bennem, hogy ne tudjak uralkodni magamon tovább. A vérvörös ajkain végigfuttatja a nyelvét és egy kicsit beleharap gyöngy fogaival az ajkaiba, és nekem annyira fáj, hogy Tessa most épp a kórházi ágyon fekszik, mégsem tudok másra gondolni, mint arra, hogy szükségem van néhány percnyi szünetre, amikor nem ő jár a fejemben, és nem a félelem irányít, hogy mi lesz, ha elvétek egy lépést, mi lesz, ha kifelejtek valamit a számításból. Borzalmas a nyomás rajtam, a vállaim úgy be vannak feszülve, hogy diót lehetne törni rajtuk. Keményen lecsapok Cory ajkaira, vér serken a számból, ahogy belém mélyeszti a fogait és vad, állatias hörgés szakad fel a mellkasomból, amikor a combját a két lábam közti találkozás közt ütközésig végighúzza. Fáj, de egyben olyan izgató is. Az ajtó kinyílik, én pedig elkapom az állát és megfeledkezve mindenről és arról, mi lenne a feladatom, belököm a nyílászárót.
- Menj be - utasítom, és elkezdem kigombolni az ingemet. Elnyomom magamban a gondos szeretőt és előtérbe engedem a kegyetlen és könyörtelen kalandort. Ez nem az a nap. Ez nem az a nő. Ezt Cory is tudja, én is tudom. Mi mocskosak vagyunk és nem játszunk érzelmeket. A testem reagál arra, ahogy kibontja magán az oldalt köthető ruhát. Odabent természetes fény fogad és precíz tisztaság, amitől úgy érzem, megfulladok. Cory lassú, kecses léptekkel lép előttem, majd lehullik róla a ruha a földre és máris kicsit megkönnyebbülök. Lehúzom magamról az inget.
- A cipő marad - szólok rá, amikor ki akar lépni a tűsarkúiból. Felkuncog, és kiveszi a hajából a hajtőit. Mind a földre dobálja őket. Újabb megkönnyebbülés. Fekete combharisnya van rajta, hozzá illő magassarkúkkal és egy igen kívánatos harisnyakötő. A melltartóját kezdi levenni épp, amikor mögé lépek és elkapom a csuklójánál. Ismét felnevet.
- Durván akarod, Woodward? - kérdezi, én pedig válaszol a vállába mélyesztem a fogaimat. Felszisszen, de érzem, hogy tetszik neki. A nappaliba vezetem majd a lépcsővel megemelt étkezőasztalhoz, és ott lenyomom az asztalra. Megfogom a bugyija két szélét és határozott mozdulattal lehúzom a lábainál. a bokájára. Engedelmesen lép ki belőlük majd könyökére támaszkodik is visszapillant rám, de szigorúan szólok rá.
- Nem mondtam, hogy megmozdulhatsz - mondom, és felállok, majd tenyérrel rácsapok a fenekére. Nagyot csattan az ütésem, Cory hátraveti a fejét és felnyög. Nem szoktam ennyire elnyomni, de most olyan indulatok játszanak bennem, amiket nem tudok kordában tartani. Újra lecsapok, és megdöbbent, mennyire felszabadít az, amit teszek vele. Harmadik csapásra már nincs szükség. Kioldom az övet a nadrágomon, és majd nem finomkodva veszem birtokba a testét, úgy, ahogy van, az étkező asztalra nyomva le. A menet gyors és meglepően erőszakos, de azt hiszem mindkettőnknek erre van szüksége. A kanapén folytatjuk a második menettel, ahol összekötözöm a csuklóit és hátul a bokáihoz rögzítem őket, majd egy harmadikkal a szőnyegen, ahol csak az asztalhoz erősítem a feje felett a kezeit, hogy ne érhessen hozzám. Az egésznek ez a lényege. HOgy én irányítsak, az történjen és úgy, ahogy én akarom. Nem vagyok finom sem gyengéd, sőt, magamhoz képest is erőszakos vagyok, mert a hajába tépek olykor és maradandó sérüléseket okozok a harapásokkal rajta, de nem érdekel. Szabadulnom kell a démonjaimtól és Cory nem bánja, sőt, tetszik neki úgy látom. Már ránk köszönt az este, amikor végre annyira kimerülök, hogy Cory elmegy zuhanyozni, és elalszom. Még soha ilyen rohadéknak nem éreztem magam, mint most. És még sosem voltam megkönnyebbültebb.

*éjjel*

Finom masszírozás ébreszt fel. Puha, illatos kezek gyömöszölik a vállaimat, megadva a megfeszült izmoknak az ellazuláshoz szükséges mozdulatokat. Karcsú combok fogják közre a csípőmet és felmordulok.
- Mmmm...ez nagyon jó - fúrom a karom hajlatába a fejem és összeszorítom a szemeimet. Egy hang mégis arra késztet, hogy felpillantsak. A szőnyeg zizegése a fülem mellett azt sejteti, valamit lerakott elém.
- Ezek szerint tényleg komolyan gondoltad - suttogja a hangjában derűvel miközben én felismerem a zsebemben lapuló gyűrű dobozát.
- Ezt honnan szerezted - sóhajtok, és pont megtalál egy pontot, ami nagyon fáj, de iszonyúan jól esik, ahogy masszírozza.
- Lényeges?
- Csak kérdeztem.
- Szóval? Tényleg nem a levegőbe beszéltél? Megkéred a kezét?
Nem szólalok meg, csak megfogom a kis dobozt és felpattintom a fedelét, majd megemelem kissé.
- Mit gondolsz? Tetszeni fog neki? - kérdezem, mire a fülemhez hajol.
- Ez egy kibaszott gyémánt gyűrű, Jamie. Nincs nő, aki nem pisilne maga alá egy ilyen láttán - suttogja, majd kis hallgatás után enyhültebben teszi hozzá - Ez tökéletes, Jamie. Tessa odalesz érte. Pont, mint ahogy érted is odavan.
- Akkor én miért fekszem most épp alattad, és miért nem vagyok vele? - kérdezem és a bűntudatom lassan előre tör, de megfogja a vállamat és a hátamra fordít, majd minden szégyenérzet nélkül ül ismét rám. Kezei a mellkasomra simulnak, öle az enyémhez idomul és gyengéden néz le rám kéklő szemeivel. Már a látványa is felizgat, de egyben bűntudat is gyötör, mert nekem Tessa kell. Hát milyen férfi az ilyen, hogy nem képes parancsolni az ösztöneinek?
- Azért, mert te különleges bánásmódot igényelsz, Jamie, amit ő jelenleg nem tud megadni neked - simítja meg az arcom, és elmosolyodik - Erre valók a barátok. Hogy kisegítsék egymást a bajban.
Kétkedve pillantok fel rá.
- Hát persze. Mondd, mégis mennyiben segített ez abban, hogy rájöjjek, hogy mentsem meg, hm? - könyökölök fel, mire hátrébb dől és szétnyitja a csipke köntöst, ami eddig csak sejtette meztelenségét.
- Már nincs rajtad a cipőd - pillantok le a lábfejére és elhúzom csalódottan a számat. Cory lassan kibontja az övét a köntösön és elhúzza a mellei előtt.
- Hát, az nincs, de nézd...talán ezzel kicsit kárpótolhatlak - emeli meg a dús halmokat, s nekem ennyi elég is ahhoz, hogy harci kedvem újra feltámadjon. Fel sem kell kelnem, most ő kerül nyertes pozícióba fölöttem, s lassan elmerülhetek benne. Hátravetem a fejem, miközben felnyög.
- Mmm...mondd csak, milyen eljárásra gondoltál? Mire lenne Tessának szüksége szerinted? - mozog rajtam lassan, és a pulzusom egyre emelkedik mert nagyon jól csinálja. A csípőjébe kapaszkodok gyengéden, ő pedig a mellkasomba karmol.
- Öhm...a szívfala meggyengült és van egy...mmm...daganat a jobb kamrában...RVAD-ra kéne kötni ideiglenesen, de kell még pár nap, míg megerősödik, aztán...új szív, de...ó, te jó ég - nyögök fel amikor teker egyet a csípőjén majd megáll. Belemarok, mert ez kínzás rám nézve.
- Ez semmi, Jamie. Gondolkodj - búgja, majd újra mozogni kezd és megfogva a jobb kezemet a melleire fekteti - Képzeld ide Tessa szívét. Ahogy dobog. Küzd. Mit tehetnél érte? Mire lenne szüksége? - kérdezi, és az agyam átkattan. Fordítok a helyzeten és magam alá gyűröm, majd tovább mozgok benne. Semmi romantika nincs abban, amit csinálunk, így nem is veszi rossz néven, hogy ahogy kérte, a mellkasára fókuszálva vizualizálom Tessa szívét.
- Ő...transzplantációra van szüksége, de...nem biztos, hogy megkaphatná. Úgy nem, ha fennáll a veszélye, hogy elpazarolja. Úgy sem, hogy RVAD-vel még évekig elélhetne. Úgy sem, hogy nem akar ismét hónapokat kórházban tölteni...
A furcsa együttlét amit produkálunk másoknak elképzelhetetlen lenne. Mások mind azt mondanák, lehetetlenség, hogy ezt sértődés nélkül végig tudja valaki csinálni, legyen akár nő, akár férfi az illető. De Cornelia nem szerelmes belém, ahogy én sem belé. Csak szeretjük egymást. Kicsit kitekert, kicsit furcsa, és még inkább perverz és kissé talán beteges vonzódás van köztünk. Megállapodás, hogy ami van, az csak szex, ami egyikünknek sem jelent többet annál, mint amit a testi kielégülés és a menekülés iránti vágyunk hajt. S mindaddig, míg ezt helyén tudjuk kezelni, tökéletesen van létjogosultsága, hiszen ezzel nem bántunk senkit. Nem flörtölünk a párunk háta mögött, nem táplálunk érzelmeket. Csak barátság van köztünk - némi extrával.
Ahogy az együttlét kezd vadulni, úgy hal el a beszélgetés, de a gondolatokat nehezen űzöm el az agyamból. Cornelia később meztelenül fekszik a padlón, körülötte egy halom papír hever. Beszéltem a kórházzal, mondták, hogy Tessa jól van, aludt is egy kicsit és evett, úgyhogy már megnyugodva ülök mellette, miközben szőlővel és mangóval tömi magát. Az egész padlót beteríti a kinyomtatott ábrák és irományok hada. Felvesz egyet és olvasni kezdi.
- És ehhez mit szólsz? Fokvárosban egy sebész elkezdett új eljárást kidolgozni arra, hogyan lehetne disznó szívet beültetni az emberi helyett - mondja, majd rám pillant. Megcsóválom a fejem.
- Nem jó, már mondtam. Nincs idő kivárni míg abból eredmény lesz. Akár évekig is eltarthat. - morgom és aggódva pillantok a jövő felé. A szívátültetés még olyan gyerekcipőben jár. 1967-ben volt az első ilyen kísérlet. Már anyám is orvostanhallgató volt akkoriban, nagyon nehezen fogadnak el újításokat.
- Akkor...tényleg nem tudom, hogyan fogsz úgy megcsinálni egy szívátültetést, hogy az ne legyen szívátültetés - ejti le a papírt, majd feltornássza magát és ahogy ülök, az ölembe teszi a fejét. Lehajolva átölelem a nyakát és megcsókolom a haját.
- Én sem, de kösz, hogy kicsit segítettél. De igazad van, nem tudom sehogy megoldani, hogy...- értek egyet vele, amikor hirtelen bevillan és megtorpanok. A szívem akkorát ugrik, mintha épp most ugrottam volna ki a nyolcvanadik emeletről - Cory, te...egy..zseni...vagy - nyögöm, és látva elképedt arcát elmosolyodok - Igazad van. Nem végezhetek szívtranszplantációt. De...adhatok neki egy új szívet.
Még mindig értetlenül néz rám, és legszívesebben megcsókolnám, de még jobban Tessát.
- Mi van? - kérdezi Cory, én pedig felállok és beleugrok a nadrágomba. Az alsómmal nem is foglalkozom, olyan izgatott vagyok.
- Nem érted? Nem kell...nincs szükség transzplantációra, elég...elég lenne, ha kapna egy új szívet - hadarom, de még mindig nem érti. Felül és a hajába túr. Nem tudja követni a gondolataimat, amik most össze-vissza cikáznak. Az asztalhoz rohanok és megragadok egy tollat. A szívem vadul dübörög a mellkasomban, az adrenalin szinte kettéfeszít belülről. Visszafutok hozzá, majd négykézláb ereszkedek és az egyik kinyomtatott rajzon kezdek firkálni.
- Nem kell eltávolítani a beteg szívet. Elég, ha beültetünk mellé egy másikat - rajzolom fel a felfedezést, majd felnevetve pillantok rá.
- De Jamie, a szövődmények...
- Tudtad, hogy az RVAD mennyire veszélyes? Jó eséllyel alakul ki fistula, állandó karbantartást igényel, és egy-két óránál tovább nem bírják az elemek. Kényelmetlen a viselése, ráadásul drága is, és Tessa szíve nem biztos, hogy alkalmas lenne arra, hogy kibírja hosszú távon. De egy másik szívvel...- rajzolom fel az elképzelésemet - Ha kapnék egy másik szívet, összeköthetném a régebbivel. Nem lenne akkora trauma a szervezetének, a két szív pedig támogathatná egymást. Átvenné az egyik szív a másik feladatát, megosztanák a munkát. Így mindketten túlélnék, viszont kevesebb a kockázat, hogy nem válik be. Csak ide, és ide - rajzolok a fő helyekre - meg ide kéne egy graft, és némileg arrébb kéne tolni őket, hogy legyen helyük, de...szerintem működhetne.
Cornelia döbbent csendben ül előttem, alaposan végiggondolja amit mond, aztán felsikolt, és mire észbe kapok, a nyakamba ugrik.
- Uram atyám, Jamie, tudod mit tettél? - kérdezi és nem értem mire gondol, csak az jár a fejemben, hogy Tessának elmondhassam. - Rájöttél, hogy mentsd meg őt. Már csak engedélyeztetni kell és kitalálni a pontos, precíz eljárást. A Woodward-módszert.
A név hallatán úgy elvörösödök, ahogy még soha. De érzem, hogy soha még ilyen közel nem voltam egy tudományos áttöréshez. Már csak bele kell egyeznie. Mert akárhonnan nézem...ez az egyetlen esélye arra, hogy túlélje.
Alig két órával később már egy asztal felett állok és egy 3d grafikus kijelzőn próbálgatom, hogyan is nézne ki a valóságban a tervem. Egész éjjel fent vagyok, de reggel, a vizitek után már izgatottan nyitok be Tessa szobájába, hogy elmondjam neki a tervemet.
- Jó reggelt. Remélem nem zavarok, van valami, amit meg kéne beszélnünk - lépek be az ajtón, nem érdekelve, hogy ki van bent és épp mit csináltak. Túl izgatott vagyok és túl lelkes ahhoz, hogy bárki megakadályozzon abban, hogy eléjük tárjam a terveimet. Ez amúgy is az első lépés. Meggyőzni róla másokat, hogy nem őrültség, amit kitaláltam.

Tessa & Jamie

Én szeretem az életemet minden rossz ellenére is, és ragaszkodom hozzá. Tévedés, hogy ne lennék erős, de amikor már számtalan alkalommal ébredek egy kórházi ágyon, az emlékeim megmagyarázhatatlan módon kimaradoznak, még akkor sem esek kétségbe, de akkor már igen, mikor az a férfi, akit nem szabadna szeretnem, közli velem, hogy új szívre lenne szükségem, mert a régin daganat van, és meg fogok halni, ha ezt valahogyan nem oldják meg, akkor igen. Az emberi tudat sok mindenre képes, felfogja, amiket lát, és elraktároz, de van egy pont, pontosabban egy vékonyka vonal, melyen átlépve az ismeretlen egy olyan szakasza vár, amire nem vagyok felkészülve. Könnyebben dobálózom a halál gondolatával, és a legegyszerűbb megoldással, mert számomra ez az opció létezik. Jamie összeomlása is koronaként csillog az elhatározásom oltárán…nem tud megküzdeni vele, és a kisfiú, aki benne él, hozzám menekül. Szorítanám, és hamis illúziókba ringatnám, és teszem is vele a szobában, de csak ő az, aki ebből megnyugvást talál, és nem én. A háttérben az én félelmem táplálása csak erősödik azáltal, hogy nem hisz magában, és előttem vedli le az orvosi álcát. Minden embernek megvannak a maga árny és kiemelt oldalai, én azonban csak igen keveset látok ebből, mint szakorvos. A megjátszás genetikai hozzájárulás, nem nyílunk meg egy idegen környezetben, és heti egy alkalommal, vagy kettővel nem is várhatjuk, hogy keblükre emeljenek a betegek, és betekintést nyújtsanak a kis zűrzavaros világukba. Én is ember vagyok, most beteg is, és ehhez mérten vállalom a kockázatokat is. Mosolygok, ha elvárják tőlem, és bólogatok is, vagy támaszként vagyok a legbiztosabb fal, de odabent egy másik élet zajlik, és ehhez még Jamie sem kapott kulcsot. Az ajtón túl nekem is egy kislány ül, aki retteg az újabb operáció kockázatától, a megviselt napoktól, és a végtelen gyógyulási folyamattól. Én látom a depresszív részét ennek a történetnek, mert egyszer már végigcsináltam. A tapasztaltabb páciensek emiatt veszélyesebbek is, mert nem adnak lehetőséget egy újabb álom felépítésére, ahol az orvosok szerint az ápolók mosolyognak, a tűszúrások egy csípéshez hasonlítanak, és a mellékhatások is eltörpülnek. Nem az életben maradás az egyetlen aggodalom, ami foglalkoztat, hanem a szellemi frissességem, és a lelkem épsége, ami már most vészesen közel áll a feladáshoz. Hallgatom Jamie nyugtató szavait, a kiemelt szerepét, hogy mindent magára vállalna, hogy mellettem lenne, és bármit megkaphatnék, de mi van, ha csak azt az egyetlen dolgot nem tudja megadni, amire ebben az időben szükségem lenne? A reményt. Összeomlott, kételkedett a tudásában, és ez elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ne vegyem komolyan. Fáradtan szemlélődöm a kisírt lélektükreimen keresztül, és ráhagyom a gondolkodást, mert ahhoz, hogy hatalmasat alkosson, már valószínűleg régen elkésett. Egy élet nem egyenlő több százzal, és ezzel nem alacsonyítom le magam, csak az a szerelem, melyről ő beszél, a mesékben létezik. Kötődöm hozzá, és mélyen szeretem is, de ez a szerelem még új, és bonyolult ahhoz, hogy az életemet tegyem rá. Nem tudom elmagyarázni neki, hogy mi miatt kételkedem, mert ha belemennék ebbe, talán az eddigieknél is jobban megbántanám.
- Jamiee…istenem…te állandó álmodozó. – harapom be sírva a szirmomat, és a tenyerébe temetem az arcomat, de vele ellentétben már nem érzékelem a megkönnyebbülést.
- Itt leszel, ebben biztos vagyok. Elvihetnél bárhová, lehozhatod a csillagokat is, de ezek nem fogják szebbé tenni a fájdalommal tarkított utat, az elfogadást, és ki tudja még mi minden kell ahhoz, hogy ez működni tudjon. A kardiológia még gyerekcipőben jár, hiszen emberek vagyunk, és nem robotok. Még nem találták fel, hogy új szervünk növekedjen, ha elromlik a régi. Ez az út már nem az eleje, hanem…. – befogom, nem mondok semmit, csak elveszek a zöld íriszekben, és a belőlük sugárzó érzésekre koncentrálok. Tessa most kell elhallgatnod, és az őszinteséget elzárnod, mert elveszed a reményt tőle. Édes, butuska….úgy szeretlek, ahogy vagy, a magad kezelhetetlen, és megismételhetetlen módján!
- Örülök, ha így is tetszem, de azért ne vigyük túlzásba a bókokat, mert nem leszek képes hinni a hitelességében ennek a kijelentésnek. Az eszemet neked adhatom, de kétségeim támadnának azzal kapcsolatban, hogy jól bánnál-e a női rejtéllyel. – nevetem ki, de csak édesen, és játszadozva a buborékkal, amit képez körém. A figyelmessége jól esik, és az értem tett cselekedetei is azt támasztják alá, hogy nem hazudik, és kipenderítené az anyját is, ha ez lenne a vágyam.
- Tessék? Russellhez jársz? – ráncosodik össze a szemöldököm, és majdnem felkuncogok hangosan, de aztán eszembe juttatja, hogy nekünk volt egy másik utazásunk is az ausztrál városba.
- A főnökömnek árulod el a titkaidat, és emiatt nem is orroltam meg rád? Kellene emlékeznem? – kérdezek vissza, mert tartok tőle, hogy ezen még rágódni fogok, ha egyedül maradok. Mikor történt meg a váltás, és mi vette rá, hogy a legnagyobb ellenségéhez menjen, és nyíljon meg? A beszélgetésünk itt szakad meg, ezeregy dolga van, és én is örülök, ha marad némi időm a saját társaságomban. A viszonyunk még titok a nagyvilág előtt, és nem is fogom hangoztatni, de boldoggá tesz, hogy valami rosszban sántikálok. A végén az egyik nővér még be is hozza a laptopját, de a nagy filmlesés előtt még egy utolsó kéréssel fordulok a kórházi személyzet egyik tagja felé. A fürdésre nem megengedett, így csak egy gyors mosakodásra van alkalmam, de azzal is felüdülés vár, amikor megmoshatom az arcomat, és a fogamat is, aztán új fenérnemű is rám kerül. A hatalmas párna a gerincemnek nyomódik, és elindítom rajta az egyik legszebb szerelmes filmet. A Szerelmünk lapjai egy örök klasszikus, imádom a két főhős történetét, a kapcsolatuk mélységét, miszerint az élet akadályai sem lehetnek falak, ők megugorják őket. Könnybe lábad a szemem, és elsírt papírzsebkendők armadája fekszik az ölemben, mikor ismételten meglátogat a nagyszerű doki. Úgy töri rám az ajtót, hogy meg is ijedek, aztán számon kérem, de nem érti a mögöttes tartalmat. Egy mosolyra futja tőlem, de a következő kijelentésével meglep. A családom itt van, és nem is szólt eddig róla? A másfél perces védőbeszédét nem veszem túl komolyan, nem olyan rettenetes a testvérem, hogy ne tudja megvédeni magát, és anyáék meg amúgy sem fellengzősek, vagy barátságtalanok, így kicsit frászt kapok, mikor benyitnak, és a köszöntés helyett mindannyian rá vetik magukat szegény párára, és egyesével kapja a pofonokat. A nővérem vehemens, és néha kiállhatatlan, de az életénél is jobban szeret, az aggodalmam azonban nem múlik, mert holmi idegenek is feltűnnek, akik az elmondás alapján Jamie testvérét, és sógornőjét takarják. A tömeg óriási, és nekem sok is ennyi arc, de a tetejébe még ott van a legjobb barátnőm is. Felemelem a hangomat, hogy némi irányításhoz jussak, de ezzel nem dől el semmi. Molly végre észrevesz, és kérdésekkel bombáz, az édesanyám meg az apukám meghúzódik a háttérben, és a másik házaspár, vagy szerelmespár is csak vakon bámul. Az egészet egy új jelenés töri félbe. A tűsarkak kopogása, a vakító kék szivárványhártyák szikrája….és íme az a nő, aki talán többet szenvedett, mint én, de úgy néz ki, mint aki most lépett ki valamelyik újság hasábjairól. Jamiet akarja, és ettől egy percre összeugrik a gyomrom, de képtelen lennék nemet mondani Corneliának. Gazdag, és megtörhetetlen, ez a benyomásom róla, mert ki hinné el, hogy pár hónapja veszítette el az egyik fiát, és ráadásul a férjétől is elvált, aztán ott van a szörnyű beszélgetés…hol van már az a nő, aki összezavarodott, és képes lett volna kioltani az életét egy pengével a fürdőszobában? Én ott voltam, és tudom, hogy ez most álca, mégis lenyűgöz vele. Az engedélyemre vár, abszurd, de így tekintek a kérdésére, mely felém irányul, és kihagy mindenkit a párbeszédből. Bólintok, és el is fordítom kettőjükről a tekintetemet, mert annyi ember vesz körül, hogy nem is tudom, hogy kire figyeljek, de úgy igazán.
- Anyával szeretnék beszélni… - ez az első, és ésszerű, pedig tudom, hogy vannak, akik miattam utaztak több száz kilométert.
- Sajnálom Peter….és Angie, ugye? Jamie, ha visszajön, akkor biztosan többet tudunk beszélni, és Allegra ez rád is vonatkozik. – rideg a hangom, pedig nem vagyok távolságtartó, csak megnyugtat a szüleim jelenléte, és persze a nővéremé. Apa is veszi az adást, de Molly úgy áll az ágyam mellett, mintha kiváltságos lenne.
- Te is…Molly…most csak anya kell. Később nagyon szívesen társalgok veled is, de most nem. – az álla leesik, és erről azt hiszi rosszul hall, de tiszteletben tartja a kívánságomat, és az egész branccsal kivonul.

*Fél órával később*

Anya a kezemet fogja, és úgy simogatja a bütykeimet. Csendben vagyunk, a takarómat megigazította, és vizet is hozott, sőt meg is osztotta velem a sütit, amit hozott, aztán elhallgattunk. Nem találtam bosszantónak, vagy ijesztőnek, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert én se tudok.
- Abby…szívem már azt sem tudom, hogy milyen néven szólítsalak. Alig pár hete voltál kórházban, és nem is emlékszel semmire? – könnyes szemmel dönti oldalra a fejét, és csókolja meg az összekulcsolt ujjainkat.
- Nem emlékszem anya….és nyugodtan maradhatok Abby. Olyan sápadt vagy, ne titkolózz légy szíves. Minden olyan értelmetlen lenne nélkületek. – eltörik a mécses, és sírva fakadok.
- Babám…itt vagyunk. Nem voltunk mindig melletted, és Scott…de most nem fogom engedni, hogy elvigyenek. – az ágyam szélére ül, és úgy ölel át. Az anyai ölelésnél védelmezőbb nincs is.
- Kicsit gyengélkedtem mostanában, már nem olyan az idegrendszerem, mint régen, és öregszem az apáddal együtt. Nincs semmi komolyabb bajom, pihennem kell, ezt mondták az orvosok. A papa azt tervezte, hogy elvisz a közeli szőlős birtokra, emlékszel? Odajártunk veletek nyaranta, ha nem volt elég pénzünk. Te különösen szeretted, mert nem kellett a szobádban feküdnöd. – lehunyom a szemhéjamat, és sodródom az emlékek örvényével. A zöldes domboldal, a kristálytiszta víz…és a végtelen szőlő.
- Mesélj még róla….milyen volt. – nyöszörgöm, és az ölébe fekszem, nem érdekel senki, azt akarom, hogy anya örökké itt legyen, és átöleljen. Megnyugtasson a szavaival, és elűzze a rosszat.
- A kis házikó, a vad természet, és a könyved. Eltettem Abby, és megőriztem neked. Kicsit kusza, de abba leírtad, hogy mit vársz el az élettől, ha kapnál egy második esélyt. Elhoztam, és itt van, és mi is. Apa plusz munkát is vállal, ha ide kell költöznünk… - a pénz, már az említésétől is rosszul vagyok, és remegve emelkedem meg.
- Anya új szívre lenne megint szükségem, és Jamie velem akar lenni. Nem az orvosom, hanem a párom, vagy valami ilyesmi. Én félek….az újtól. Mi lesz, ha olyanná válik, mint Scott, és elszakít tőletek? Mi lesz, ha erőszakosan életben akar tartani? Mi lesz, ha azt választom? – még ezer kérdés szökne ki az ajkaimon, de anya ráteszi a számra a mutatóujját, és elmosolyodik.
- Szerelmes vagy Abigail, hmm? – a vesémig lát, és most először kérdezi meg valaki nyíltan, köntörfalazás nélkül. Bólintok egyet, és én is megkönnyebbülök.
- Akkor meg fogja oldani. Új szíved is lesz édesem, és egy olyan férfi, akinek csak akkor adunk oda, ha előbb megismertük. Nem voltam melletted Scottnál, és hagytuk, hogy elvegyen tőlünk, de Abby…ilyen már nem lesz több. Jamie nagyon szimpatikus, kicsit bohókás, de nincs meg a tekintetében az, amit Scottéban már láttam. Nem sötét a lelke kincsem. Nem mindenki olyan, mint ő. Nem fog megverni, vagy erőszakkal rávenni arra, hogy élj. Emlékszel? Végigcsináltam veled, és nem leszel egyedül. Megteszünk mindent, ha új donor kell, előtte…kiderítjük ki az, oké? – nem tudok mit mondani erre, csak bújok, és visszaváltozom a védtelen kislánnyá.

*Másnap reggel*

Anya mellett erősebb lettem, és ehhez hozzásegített ahhoz, hogy kettesben maradhattam vele. A többiek már nem jötte vissza, csak apa és Molly. A nővérem sugárzott, de akkor még nem tudtam, hogy mitől. Megdöbbentő, hogy mekkora hangulatváltozásra képes, ha Jamie nincs a közelben. Szépen visszafogta magát, és semmiségekről csevegett, aztán kinyögte, hogy újra babát várt. Nem tervezték, de összejött, azonban még James-nek sem mondta el. Tudom, hogy gyerekekként féltékenyek voltunk egymásra, de most mindennél boldogabbá tett ezzel a hírrel. Őszintén örültem a boldogságának, és alig vártam, hogy megismerjem az új unokahúgomat, vagy öcsémet. Az apukám a régi hagyományokat felelevenítve egy kártyapartira invitált meg mindenkit, és az este azzal telt el, hogy Wilsonék ismét egymás életének a részesei legyenek. Megbeszéltük a legféltettebb titkainkat is, és kiderült, hogy apa már szeretne nyugdíjba menni, anya meg gyűjtöget, és meg fogja nyitni a varrodáját, ha összejött rá a tőke. Büszke voltam a családomra, olyan egységet alkottunk jelenleg, melyre évek óta nem volt példa. Az látogatásnál egyedül anya maradt bent, és az ágyam mellett aludt el. A reggel új látogatókat hozott magával, és természetesen már alig tudtam visszafogni magam, mikor megláttam a tündérhercegnőmet.
- Sophiee…. – a szobában visítás volt, meg örömködés, de egy másik fokon. Molly és James kéz a kézben álltak egymás mellett, és látszott, hogy megosztotta vele az apai örömöket. A szüleim úgy döntöttek, hogy lemennek a kantinba enni, és ehhez most a nővéremék is csatlakoztak, emiatt kettesben maradtam az unokahúgommal, aki a szabályokat áthágva, bebújt mellém az ágyba.
- Abby….képzeld kaptam egy új plüss nyuszit. A papa hozta nekem Seattle-ből, és olyan puha, és selymes, mint a bárányfelhő. Szerintem abból varrták, de ugye nem árulod el senkinek? – mi lett volna nagyobb hatással rám, mint a négyéves tündér?
- Nem fogom elárulni senkinek. Tudod, miért vagyok itt? – kérdeztem rá, mikor egyszerűen bólintott.
- Mert rosszalkodik a szíved. Nem szép dolog tőle, hogy nem működik együtt. Anya szerint megbütykölték. – édes kuncogással érinti meg a mellkasomat a hálóingen keresztül.
- Abby…ugye a szíved felismer engem, ha odanyúlok? – ezen el kellett mosolyodnom, és szépen megfogva a tenyerét, ráfektetem a mellkasomra, és becsúsztatom a hálóing alatt.
- Érzed…hogy ver. Ismer…mindenkit, akit szeretek. – simítom meg az arcát, és ekkor tűnik fel Jamie is, így megugrik mellettem Sophie, és a takaró alá bújik be.
- Ha csúnya doktor bácsi jött, aki szurikat osztogat, akkor nem vagyok itt. – magamhoz húzom, és a belépőre tekintek.
- Szerintem ő nem az a csúnya kategória, nézd csak ki van itt. – mutatok rá, és ekkor előbukkan a kék szempár.
- Ez Jamiee bácsi….nézd van bárányfelhős nyulam.. – lengeti meg a levegőben, de nem mozdul mellőlem.

Music |     | Clothes

A hotelszoba ajtaján kilépve hallgatásba burkolózok. Cornelia a telefonján lóg és lágy hullámokban a vállára omló haját egyik válla felett húzza el a hátáról. Mint egy igazi díva, úgy lépked mellettem. Hófehért ruhája jótékonyan takarja el az általam okozott apró és gyorsan gyógyuló sérüléseit, magassarkúja így ruhával együtt sokat vesztett bujaságából, de még mindig csodásan áll neki. Adrian érthető, miért bolondult meg teljesen tőle és érte, mert ez a nő képes kihozni az emberből a legjobbat és a legrosszabbat egy időben. Lehajtom a fejem, ahogy kilépünk a liftből a földszinten. Nem csinálok titkot abból, hol voltam, bárki megláthat itt, nem nagyon izgat a dolog. A gondolataimat leköti az, amit az éjszaka folyamán kitaláltam. Olyan kezdetleges. Olyan félelmetes. Annyira valószerűtlen. Újra és újra visszaidézem Tess szavait. Miért olyan...semmilyen? Mintha bármit mondanék, mindenből azt akarja kihozni, hogy neki már úgyis vége. Hogy mondhat le máris mindenről? Szokatlan számomra az, ahogy hozzááll a dolgokhoz és nem tudok vele mit kezdeni. Talán Russell igen, de én messze nem vagyok pszichológus. Mi járhat a fejében? És velem miért nem osztja meg? Néha az az érzésem, az egész világ ellen kell küzdenem, mindenkit nekem kell cipelnem a hátamon, mindenki az én erőmre támaszkodva próbál túlélni. Tudom, hogy én ugyanennyit veszek el másoktól. John és Jake most is felváltva vannak a kórházban, hogy ha Tessával bármi van, azonnal elsőkézből értesítsenek. De az érzéseim kuszák és megmagyarázhatatlanok. Az jut eszembe, amikor Emmával összefutottam a hegyen. Az autóhoz érve kinyitom az ajtót Corynak, majd átsietek a másik oldalra és beülök mellé. Míg ő telefonál és intézkedik, addig én csak kibámulok az ablakon a hatalmas épületekre, és elmerülök az emlékek között. Emma hasonlóan szívbeteg volt, mint Tessa. Az élet milyen furcsa fintora ez, hogy a legkedvesebb és legtehetségesebb gyakornokom épp Tessa rokona volt. Erre mondhatják, hogy kicsi a világ, nem? Azon a napon nagyon részeg voltam. Valahol elvesztem az úton a gyógyulás felé, mert egyre-másra értek a veszteségek. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy Maya nagyobbat is tud rúgni belém, mint amit a halálával éreztem. Az elsővel. Kicsit kétségbeejtő, hogy az összes nővel kötött kapcsolatom valamiféle tragikus epizódba fulladt. Vicky megcsalt az öcsémmel, aztán meghalt egy hülye autóbalesetben. Az anyámról kiderült, hogy irányításmániás és krónikus hazudozó, ráadásul nem is az anyám. Az igazi anyám amióta csak tudja, hogy élek, nem töri össze magát azért, hogy tartsuk a kapcsolatot, nagyon jól érzi magát Rómában. Olivia szép volt, de már csak a múlt, és ezt sikeresen bizonyítottuk Sydneyben, Maya pedig...Mayára ha csak rágondolok, olyan érzelemhullám fog el, hogy hányingerem támad tőle. Még Angie és Nadia jelentik a stabil pontot a női vonalon, mert hosszútávon Cornelia is irritál. Szóval azon a napon, amikor Emmával összefutottam a Blue Mountain ormainál, valami hasonlót éreztem. Emma kimondta, amire Tessa csak utalt. Emma nem akart élni. Nem akarta végigcsinálni a terápiákat, teljesen lemondott arról, hogy megpróbálja, hisz mindent hiábavalónak érzett. Akkor megakadályoztam, hogy elhagyja magát, igazi csodaként éltem meg. Most miért érzem azt, amit ő akkor? Hogy talán minden erőlködésem hiábavaló? Hisz ha Tessa nem akarja végigjárni a gyógyulás útját, én miért küzdjek? De a szívemben újra és újra gyökeret ereszt a makacs elhatározás: nem hagyhatom, hogy feladja. Nem. Egyszer, csak egyszer az életben hadd legyek én az, aki nyer valamit. Nem kérek díjat, nem kell érem, nem kell hála sem. A francba, még a pénz sem érdekel, csak ő. Egyedül őt akarom, olyan gyerekes ragaszkodással, mint ahogy a kisiskolás szorongatja az édesapja táskáját, mikor az épp elhagyja a családi fészket. Ő az egyetlen, akit akarok. Élni látni. Nevetni, sírni. Küszködni és nyerni. Azt akarom, hogy nyerni akarjon, hogy legyen meg benne az a fajta küzdeni akarás, mint ami bennem ég minden alkalommal, mikor a műtőbe lépek, vagy felkelek reggel. Nem akarom, hogy lemondjon az életről, csak mert az nehéz. De hogy mondjam el neki mindezt, amikor valójában fogalmam sincs, min megy keresztül. Nem tudom átérezni a fájdalmát, nekem sosem kellett ilyen műtéten átesnem. Tudom, hogy fájdalmas, de nem éreztem sosem, mennyire az. Nem tudom mennyire rémisztő, mert nekem a műtő egy megnyugtató hely, igazság szerint a kedvenc helyem a világon. Ott mindig tudom mi miért történik, mindenre van magyarázatom. A gépek nem rémisztő ismeretlen tárgyak, hanem eszközök, amelyek összekötik a beteget az élettel, amelyek figyelmeztetnek a közelgő vészre. Az asztal a hely, ahol fájdalom vár, de esély a jobb életre. A szike nem csak egy kés, hanem amely segít tájékozódni, segít utat vágni a problémához, amelyre megoldást kell találnom. És találok. Mindig találok. S ha nem...hát küzdök a következőért, akiért még lehet. Néha nehezen fogadom el, hogy nem vagyok Isten. De küzdök, míg csak lélegezni tudok, és most úgy érzem, egész életemben erre készültem. Ez AZ a műtét. Ő AZ a beteg. Az, aki egy életre meghatároz bennünket. Aki a legfontosabb.
Az öklömbe harapok, míg kifelé nézek, mert a mellkasom annyira fáj, hogy úgy érzem, menten kettészakadok. Az égre emelem a tekintetem. Mégis mi a jó francot készülök véghezvinni? Normális vagyok egyáltalán? Nem megy ez már túl az őrültség határán? Ennyire kétségbeesetten küzdeni azért, hogy éljen, csak mert ÉN nem tudok nélküle tovább élni? Egyáltalán, miért mondtam azt, hogy nem tudok nélküle élni? Igenis, tudok. Van élet a halál után, ahogy Vicky és Maya után is tudtam élni. Ettem. Ittam. Lélegeztem. Miért ne tudnám ezt csinálni még utána is hatvan évig? A hangsúly nem ezen van. Hanem azon, hogy már nem akarok. Nem akarok nélküle élni. Túl sok időt, energiát, érzést vesztegettem el. Nem éltem. Csak léteztem. Mintha egy búra alatt éltem volna eddig, ahol látok, hallok, de alig érzékelek valamit a világból. A mindenem volt a műtétek, az elismerés, a hatalom. De mi maradt belőlem? Mi vagyok a műtő nélkül? Semmi és senki. De ha vele vagyok...nem is tudom, mikor lett gyanús az egész. Azt hiszem...Rióban. Igen. Rióban, amikor sétáltunk a táncoló emberek között és a fehér ruhájában elkezdett a zenére pörögni, és olyan, de olyan boldognak látszott. Teljesen odáig volt mindentől. Az emberektől, a ruháktól, attól, hogy meleg van és párás a levegő. Az ételek illatától. Annyira ÉLT! És én annyira boldogan menekültem az illúziónkba. De az csak illúzió volt. De kellenek még ilyen pillanatok vele. Látni szeretném, ahogy kivirágzik, és ahogy mellette én is életre kelek. Mert csak ő, csakis ő képes engem életre kelteni.
- Jamie, megjöttünk - érint meg Cornelia, mire megriadok - Minden rendben? Egy szót sem szóltál egész úton.
Aggódva néz rám, de csak rámosolygok.
- Persze, semmi gond. Mehetünk.
Kiugrok a kocsiból, és megelőzve a sofőrt kinyitom számára az ajtót és a kezem nyújtom számára.
- Elintéztem pár telefont. A UNOS-nak szüksége lesz majd Tessa eredményeire, de ha benyomjuk egy svájci kísérleti programba, lehet esélyünk nyerni egy szervet. Magánklinika, de megérné a próbát.
Bólintok.
- Oké. Pénz nem akadály. Feltételek?
- Beszélnünk kell az ottani igazgatóval, és valami eszméletlen nyomós indokkal kell előállnunk. És...
Cornelia elhallgat, épp mikor a lift elé érünk. Érdeklődve pillantok rá és észreveszem a tépelődését.
- Mi van?
- Jamie, tudom, hogy te akarod, de...nem biztos, hogy engedélyezik, hogy te operáld. Ha kiderül, hogy közöd van hozzá...
- De nem derül ki. - mondom nyomatékosan és belé fojtom a szót - Nem fog kiderülni semmi, mert itt maximum annyit tudhatnak rólam és róla, hogy közel állunk egymáshoz, és hogy a pszichológusom volt. Senki nem tud semmit, és ez így is marad.
Cornelia feszültté válik, de aztán sóhajt.
- Nyugi, tőlem nem tudnak meg semmit, ne húzd fel magad.
A liftbe lépünk, és végignézek magamon.
- Bassza meg, át kell öltöznöm. Úgy nézek ki, mint akit a kutya szájából rángattak elő.
Cornelia helyeslően mér végig és kicsit elneveti magát.
- Tényleg úgy nézel ki. Pedig nem is téged kötöztek meg...
Elvigyorgom magam, mert azért akárhogy is veszem, tényleg eszméletlen jó volt Corneliával az esténk. A lift felér, és egyszerre lépünk ki belőle. Késő éjjel van, szokatlan a nagy csendben a cipőjének a koppanása a padlón, már-már vészjóslóan hat. Engem nem zavar. Az irodámba kísér, és míg átöltözök, szemérmetlenül bámul, de nem szól egy szót sem, csak Tessa aktáját tanulmányozza. Néha magam sem hiszem el, hogy lassan szakorvosi vizsgát tesz, mert sokszor úgy elő tudja adni magát, mintha már végzett orvos lenne, de tudom, hogy még rengeteget kell tanulni ahhoz, hogy valódi orvos legyen, főleg most, hogy kényszerszabadságra van küldve. Ettől függetlenül értékelem, hogy itt van velem és ennyit segít. Azt hiszem nélküle tényleg nem mennék most semmire.
Az éjszaka folyamán sok fontos dolgot letisztázunk, és hála a fejlett technikának, átfogóbb képet is kapunk arról, mit hogyan lehetne megoldani. A reggeli vizitig csak egy kávéra ugrunk le a kantinba, míg a viziteket megtartják, addig újra beszélek Dr. Jahal-al, és még két kardióssal Svájcban, akik mind nagyon eredetinek és jónak tartják az ötletemet és mindenben segítő kezet kívánnak nyújtani a kivitelezésben. Úgy érzem nagyon jó úton haladunk, bár még rengeteg akadály van, amit le kell küzdenünk, de mire benyitok Tessa szobájába immár egymagam, már tele reménnyel és bizakodással teszem azt.
- Jó reggelt mindenkinek - köszöntöm őket, hisz azonnal látom, hogy Tessa mellett egy kis kakukkfióka vert tábort. Mosolyogva lépek közelebb, és mikor felém nyújtja a plüssnyuszit, finoman megérintem, hogy érezzem a puhaságát, majd elmerülök a kék szempárban.
- Nagyon szép nyuszid van, Sophie - simítom meg.
Azonban nincs idő most arra, hogy Sophieval játsszak.
- Azért jöttem, hogy megbeszéljünk egy nagyon fontos dolgot. Benne vagy?
Várakozón nézek Tessára.
- Hogy állsz Svájchoz? Mármint...tetszik az az ország? Bejönnek a hegyek meg a bernáthegyik? - kérdezem, és mikor látom, hogy fogalma sincs, miért is kérdezek ilyeneket, elmosolyodok.
- A helyzet az, hogy...azt hiszem...de mielőtt elkezdeném, le kell szögeznem, hogy még semmi nem biztos, egy csomó engedélyt meg kell kapnunk, és ezt eddig még soha, senki előttem...és tudom, hogy furcsa és ijesztő, de...szerintem működhetne. Szóval, mielőtt belekezdenénk, kérlek adj a tervemnek egy esélyt, oké? Akkor...mutatom.
Lelkesen veszem elő a pendrive-ot, majd elkapom a laptopomat és beillesztve megnyitom a fájlt, amely a 3D grafikát tartalmazza a második szív beültetésének menetéről.
- Ezzel a módszerrel nem kéne kivennünk a szívet. A műtét során bypass-ra tennénk, majd graftokkal összekötnénk a régi szívedet egy újjal. A régi ezáltal tudna regenerálódni, az új pedig tudna gyógyulni és mindkettőre kevesebb teher hárulna. Támogatnák egymást, együtt működnének, mint egy csapat. Összehangolódna a szívverés, nem érzékelnél aritmiát, mert az olyan minimális lenne, amit csak orvosi műszerekkel lehetne kimutatni. A gyógyulási idő így rövidebb is lehetne, ha minden jól megy. - magyarázom lelkesen, aztán elkomorulok.
- De persze ennek is megvannak a kockázatai. A graftok elszakadhatnak, a szervezet kilöketi őket, és az új szív egy új DNS-mintát hozna, amire eddig még szív esetében nem volt eddig példa. Veséknél előfordult már, de ilyenre...még senki nem vállalkozott. Megmondom őszintén, hogy ez még nagyon kísérleti stádiumú opció, ha a bizottság egyáltalán fontolóra veszi, akkor is minimum, hogy konferencián kell meggyőznöm őket, hogy ez lehetséges. Nem lesz könnyű menet. De hiszem...sőt, nem hiszem. Tudom, hogy ez a legjobb megoldás a számodra. Svájc tárt karokkal vár minket, ha megkapjuk az engedélyeket.
Várakozón pillantok le a nőre, akit az életemnél is jobban szeretek. Rajta áll vagy bukik, lesz-e ebből valami vagy sem. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy ez az egész létre jöjjön, csak igent kell mondania. Olyan kétségbeesetten vágyom arra, hogy igent mondjon, hogy meg is feledkezem magamról és megfogom a kezét.
- Nézd, Tess, elhiszem, hogy azt hiszed, talán megőrültem. De tudod mit? Igen, lehetséges. Őrült vagyok! Mindenki azt mondaná, megőrültem. De a mai tudásunk...hol tartanánk, ha egykor a villám nem csapott volna a fába és a tűz útján nem tanultuk volna meg, hogy meleget ad és megsüti az ételt? Hol tartanánk, ha egykor nem jönnek rá, hogy a fertőtlenítés kulcsfontosságú a gyógyításban, és hogy nem csak a madarak tudnak repülni, mi is képesek vagyunk rá? Ez tudom, hogy új, és minden újdonság tele van kockázattal, de ha meg sem próbálod...én...
Könnyek szöknek a szemembe, de nem hagyom, hogy kicsorduljanak.
- Csak gondold át, jó? Nem kell azonnal választ adnod, ha nem akarsz, kérdezz bármit, amire csak tudok, válaszolok. Dr. Jahal Londonból szívesen csatlakozik hozzám a kutatómunka és akár a műtűt során is, és egy svájci magánklinika azonnal fogadna. Csak bele kell egyezned. Viszont ha gondolkoznod kell, dönts gyorsan, mert kifutunk az időből. Tudom, hogy félsz a fájdalomtól. De kérlek, Tess, most ne csak magadat lásd. Nézd azokat is, akiket itt hagynál. Ha te elmész, ők hogyan éljenek majd tovább nélküled?
Reménykedve pillantok rá, mert bármennyire is szeretnék csak orvosként viselkedni, képtelen vagyok rá, hogy ne folyjak bele én is. Csak abban bízhatok, hogy a makacs lemondás, amivel elvesztegeti a drága perceit az életből valamiképp motivációra lel. Mindennél fontosabb, hogy élni akarjon.

Tessa & Jamie

Itt vagyok a családom körében….ez lenne az igazi megnyugvás, a szívem mégis terhes…titkoktól, elfojtott vágyaktól, meg nem értett személyektől. A nővérem másodjára ad életet, én meg éppen a szakadék szélén kalimpálok, mondhatni egyensúlyozom, és nem tehetek semmit. Kimondták a halálos ítéletemet. Keserűség marja a torkomat, az édesapám kemény vonásait fürkészem, édesanyám megfáradt tekintetét, James megértő arckifejezését, és Molly könnyes lélektükreit. Az egyetlen, aki gyermeki lelkesedéssel viseltetik a betegségem iránt az a négyéves unokahúgom, Sophie. Számára nincsenek tabukérdések, sem megválaszolatlan mendemondák, a saját világában minden tökéletes, és ezért irigylem. Egy percig sem bánom, hogy kettesben maradok vele, és senki sem zavar meg bennünket. Különleges kapocs fűz hozzá, mondhatni a pótanyukája vagyok, és részben nekem köszönheti, hogy megszületett, de erről a szörnyűségről nem kell tudnia. Scott a múlt része, már nem fog kísérteni, vagyis reménykedem benne, hogy megszabadultam a démonoktól. Megöltem, de önvédelemből tettem, és nem bűnhődhetek életem végéig emiatt. A társadalom egy része már így is elítél, de ezek azok az emberek, akik mellettem áll, akik születésemtől fognak ismernek. A plüss nyusziját figyelem, és olyan könnyedén formálja meg a szavait, hogy mosolyt csal velük az arcomra. Milyen egyszerű lenne, ha csak meg kellene bütykölni a szívemet, és akkor újra működne. Az ő tükrén keresztül szeretném látni a valóságot, és nem fordítva. A mellkasomhoz érve egy pillanatra lefagyok, a mai napig gátat képez bennem az a csúnya heg, mely emlékeztet a múlandóságra. A műtétem életmentő lett, aztán a mélybe taszított. Egy billog arra nézve, hogy valakitől elvettem a jövőjét, és a jelenét, hogy a magamévá tegyem. Sophie kéklő íriszei nagyra tágulnak, és kicsiny, húsos ujjaival a hálóingem alatt matat, de olyan gyengéd, mintha legalábbis a kedvenc játékszere lennék. Megnyugtatom, hogy a bennem dobogó izomköteg felismeri őt, ahogyan sok más személyt is, pontosabban megpróbálom megértetni vele, hogy az ő helye állandó odabent, és soha senki nem kerekedhet fölé. Elmerengek, az emlékezetembe vésem a sima bőrét, a kis gödröcskéket a szája szélén, és a göndör fürtjeit. Magamra ismerek általa, és örömmel tölt el, hogy még vannak ilyen csodák ebben a romlott környezetben, mint ő. A füle mögé tűrném a haját, de valaki megzavarja a légyottunkat, és a drága unokahúgom eltűnik a takaró alatt. A kék szivárványhártyáim az ajtóra vetülnek, és a belépő férfira, aki a szokottnál is izgatottabb. Belülről érzem a felém irányuló jeleit, miszerint fontos bejelentésre készül, de ez a bejelentés nem biztos, hogy tetszeni fog nekem. Sophie-nak suttogom, hogy nem kell tartani a szuritól, mert Jamie nem fogja megbökni, és erre bátrabban bújik ki a takaró fogságából is, de csak az orra hegyéig.
- A vártál is szebb. – toldom meg a kijelentést, vagy bókot, mert nehéz lenne eldönteni, de látom a zöld szempárban megbújó sürgetést is. Jamie hol jártál, miért tűntél el Corneliával, mit tud az a nő, amit én nem? A testvére hol van, és a sógornője? Ezernyi kérdéssel bombáznám meg, de attól tartok, hogy némelyikhez nem lenne jogom. Soha nem érdeklődtem a női ügyei iránt, de tegnap óta valami megváltozott…a nagyvilág még nem, de félig hivatalosan a párja vagyok. Belementem egy őrült kapcsolatba Jamie Dylan Woodwarddal, és így az előjogaim is megváltoztak, akár a játékszabályaink, melyeket eddig követtünk.
- Sejtettem, hogy nem hobbiból látogattál meg. Gondolom, ha azt mondom, hogy nem érdekel, akkor is előadod. – egy szekundum erejéig bizonytalanságban hagyom, aztán fesztelenül mosolyodom el, de a gesztus mögött ott van az aggodalom is.
- Nyögd ki, de ha lehet, akkor érthetően, mert egyikünk sem szerzett sebészeti végzettséget, és az orvosi dolgokkal is hadilábon állok, mondjuk a rajzoddal már kibékültem, és megtanultam a szív felépítését. – oldom a közöttünk lévő feszültséget, és féloldalasan ölelem át a kis ördögfiókát is, aki puszira tartja az orromhoz a plüsst. Eleget is teszek a kérésnek, majd szépen a fülemmel már nyitott is vagyok a Jamie féle tervre, ha lehet azt ennek skatulyázni.
- Svájc? Hát tudod maximum az újságban olvastam róla, mint a csoki őshazája, a bocik termőhelye, vagy éppenséggel a hegyek…de miért is érdekel? – eközben Sophie a takaróm alá bújik megint, aztán oldalasan elfekszik, és Jamie-t méri be a két kezével, aztán hunyorít rá, és kiölti a nyelvét. Nem tehet róla, hogy örökmozgó, de megértem, hogy nehéz egy kórházban feltalálnia magát.
- Most komolyan hogyan kapcsolódik össze a te fejed egy európai országgal…megrémisztesz Woodward, ugye kincsem? – csókolom meg a feje búbját, és ő is kap egy kuncogást cserébe.
- Két lányt kell lenyűgöznöd. – a komolyságom elillan, ha itt van a kis törpe, de nem tehetek róla, talán mindketten jobban járunk, ha nem veszem túlságosan magamra. A pendrive láttán csak sóhajtok egyet, már megint a grafikonok, és a latin szavak tömkelege.
- Két szív? Jamiee… - kinevetem, még én se hiszem el, hogy ezt a reakciót válja ki belőlem a 3D-s kép, de totál abszurd, hogy valaki egyszerre két szervvel éljen. A mesékben sem hallottam ilyesmiről, a mellettem ülő is érdeklődve mutogat, és az ujját a képernyőhöz érinti.
- Abby…az ott a hercegnős szív? Az is ismerne engem, mármint a második, ha Jamie megbütykölne? – hatalmas kék szembogarainak még egy gyilkos sem tudna ellenállni, de nekem ez még nehezebben megy, mert a rokonom. Megsimogatom az arcát, és lágyan kezdek el magyarázni, mert a drága uraság elfelejtette, hogy a tizenkét karikás megoldás nagyban ott virít.
- Sophie…ez csak egy ötlet, és Jamie nem fog megbütykölni, ha én azt nem akarom. Hallottad…anya és apa közelednek. – ugratom, mert muszáj elterelnem a figyelmét. Túl kicsi még ehhez, de itt van, és ezt nem hagyhatja csak úgy el Jamie sem.
- Ja…igen, kísérleti stádium. Mikor vállalkoztam volna ilyen vakmerő tettre? Ez rád jellemző, és nem rám. – én is elkomorulok, mert nincs kedvem az érveit hallgatni, és úgy döntök, hogy megnyomom a nővérhívót. Sophie fülének nem való ez a téma, és ha higgadtan akarjuk megbeszélni, sem fog menni….én ebben nem megyek bele.
- Jamie….ne… - kezdek bele elfúló hangon, mikor megérinti a kezemet, és a felmentő sereg még sehol. Sophie hol rám, hol rá néz, és megjegyzi a következő körben, hogy a mellettem ülőnek könnyes a szeme.
- Jamie bácsi miért sír? Abby….mondd meg. – rángat, de egyszerre nem tudok kétfelé figyelni, így örülök, hogy megjön a nővér, és óvatosan kukkant be.
- Cica…szerintem lehet pudingot kapni a kantinban, és anyáék is lent vannak. Lemennél Emilyvel? – kérlelően tekintek a nő felé, aki észhez kap, és közelebb lép egy barátságos mosollyal az arcán.
- Sophie…ugye? Még kakaó is van, ha sietünk még kapunk rá tejszínhabot is. – a felajánlás a legjobbkor jön, így adok még egy puszit az unokahúgomnak, és megvárom, hogy hallótávolságon kerüljenek mindketten. A zárt ajtók mögött könnyebb veszekedésbe torkollni, mint szemtanúk előtt.
- Az unokahúgom előtt kérsz ilyenre? – vékony vonallá préselődnek az ajkaim, és elhúzom a kezemet tőle.
- Gondoljam át, de minden mondatod azzal van átitatva, hogy bele kell mennem. Nem a fájdalomtól félek…hanem az újrakezdéstől. Voltál már beteg, de úgy igazán…mikor a tested a saját börtönöd Jamie? Nem tudtam két lépést sem tenni, aztán hirtelen arra kérnek, hogy küzdjek, és fogadjam el egy másik ember életét. Nem fizikailag megterhelő, hanem lelkileg. Hetek óta küzdöm…a démonokkal. Életet kaptam, öltem…hol van az egyensúly? Most ismét ezek előtt állok. Miért olyan nehéz megérteni, hogy az én kezemben van a döntés? Miért kell még azért is nekem felelősséget vállalnom, hogy a hátrahagyottakkal foglalkozzam? Jamie alig pár napja tudtam meg, hogy egy daganat van a szívemen, nem emlékszem mindenre, azt se tudtam, hogy jártam Sydney-ben…ne csináld ezt velem. – rázom meg a fejemet, és a tenyerembe temetem az arcomat. A könnyek maguktól törnek utat, már nem bírom, hogy mások érzéseiért is én legyek a felelős. Mélyeket lélegzek, de nem segít, és mikor kinyújtom a karomat…véletlenül hozzáérek a combjához, és a nadrágzsebéhez. Hüppögve tapogatom végig, és végül belenyúlok. Nem tudom, hogy mi késztet rá, de kiszedem…..a dobozt. A könnyek az arcomon hullnak lefelé, de ez lesokkol. A zöld szempárt fürkészem értetlenül, mikor remegő ujjakkal fordítom magam felé.
- Ez mi? – még gyanúm sincsen, de mikor felpattintom…bennem reked a szó.
- Mi az isten….Jamie? – a szám elé kapom a kezemet, és meghökkenve bámulom a többkarátos gyémántot.

Music | | Clothes

Viccesnek akar tűnni, vagy csupán a magabiztosság álcája akar bújni? Nem tudom, mi játszódhat le a fejében, amikor a kérdésemre válaszol. Nem is értem elsőre, hogy mit akar ezzel az egésszel mondani, és ahogy egyre előrébb haladunk a társalgásban, egyre értetlenebbé válok. Lelkesedéssel, hittel érkeztem hozzá, de percről-percre úgy érzem, mintha ő az egészet csak amolyan futó szeszélyemnek tudná be. Teljesen ledöbbent, amikor kiröhög. Engem. Nem értem, hogy történhet ez meg, és nagyon igyekeznem kell, hogy ne húzzam fel magam azon, amit csinál. A gyógyszerek teszik? Netán nem aludta ki magát? Vagy csak Sophie jelenléte miatt nevetgéli el az egészet? Mert nagyon remélem, hogy jobb indoka is van arra, hogy semmibe vegye látszólagosan a munkámat és a lehetőséget, hogy életben tarthassam annál, aminek elsőként látszik a hozzáállása: a feladásnál. Ám minden tette, szava, pillantása egyre távolabb löki tőlem a reményt. Hiába sutyorog édesen Sophienak, én már rég túl vagyok azon a korszakon, amikor egy kisgyerek jelenléte ténylegesen meghatna, és ettől olvadozni kezdenék. Tévedés ne essék, megőrülök a kölykökért, ha ez a rohadt bürokrácia nem lenne az utamban, már örökbe fogadtam volna egy tucatot minimum. De nincs időm kivárni türelmesen, míg Tessa családja visszacsoszog ide, hogy megharcoljak nem csak vele, de a szüleivel és Mollyval is. Túl jól ismerem már a menetet. A beteg minél többet agyal azon, milyen kockázatokkal jár, annál rosszabb mentális állapotba kerül. De a szívbetegek többsége minden erővel kapaszkodik az utolsó reménysugárba is, még azok is, akiknek oka sem lenne arra, hogy éljenek. Nem értem Tessánál miért ez az ellenállás. Nem mondok semmit azokra, amiket kérdez vagy mond, csak folytatom a megtervezett előadásomat, és a pendrive-on megmutatom neki, mit gondoltam ki. Ugyan ez még csak elmélet egyelőre, de igazán nem sok kell ahhoz, hogy megvalósuljon, csupán kis áttervezés és néhány számítás, plusz egy engedélyezés és egy plusz szerv. Nem is értem, eddig ez miért nem jutott eszébe senkinek sosem. A lelkesedésem azonban már kétségbeeséssé alakul át amikor megfogom a kezét, és majdhogynem könyörögni kezdek neki. Fáj, hogy az érintésemre azonnal elutasítással reagál. Sophie kérdésére a kislányra pillantok és megrázom a fejem. Rámosolygok.
- Nem sírok, drágám - próbálom meggyőzni, és visszanyelem a könnyeimet. Tessa nővért hív, és elviteti a gyereket, a jelenetet némán nézem végig, és közben felkészülök arra, amit mondani fog. Már előre tudom a válaszát, meg sem kell szólalnia. Jobban ismerem, mint ahogy ő el tudná képzelni. Azt hiszi nem tudom mi következik most? Tehetetlenül lelógó kezemet a tarkómra csúsztatom, hátha az ki tudja űzni a növekvő feszültséget belőlem. Hatástalan. Az abszurd kérdésre meglepetten de halkan felelek.
- Miért, talán az unokahúgot agyalágyult? - kérdezem, majd hozzáteszem - Ne felejtsd el, hogy elsősorban gyerekorvos vagyok, nyilván tisztában vagyok vele, mit mondhatok egy ilyen korú gyerek előtt és mit nem. Ő pedig nem hülye, tudja jól, hogy beteg vagy, nincs ebben semmi titok. A tervnek meg a tizedét sem értette, maximum látott pár érdekes vonalat meg hallott idegen szavakat, amiket nem értett - intek vele egyet értetlenül, mert nem tudom, minek jön ezzel elő. Semmi rosszat nem mondtam, jogtalannak érzem a felháborodást, de aztán bebizonyítja, hogy nagyon is jól sejtettem, mire akart kilyukadni az egésszel. Ahogy kifakad és az érveit hozza elő, rajtam úgy hatalmasodik el egyre inkább a tehetetlen szorongás és harag. Összeszorítom a számat, és minden erőmmel próbálom visszatartani magam, hogy ne akadjak ki, ám ez pillanatról-pillanatra nehezebb. Hogy lehet valaki ennyire makacs és akaratos? Hogy teheti ezt velem? Velünk? Mindenkivel? Szégyen, nem szégyen, akaratlanul is az ex-menyasszonyom jut az eszembe. Vajon, ha annak idején valaki neki azt mondja, lehetőségük van életben maradni, ő is tétovázott volna? Nem. Nincs olyan ember, aki elutasítja a lehetőséget, hogy éljen amikor haldoklik. Nem, az ember nem ilyen. Az emberi természet egyáltalán nem erre van programozva. Ilyet csak az tesz, aki már elve meg akar halni. Amikor ez lecsapódik benne, szinte lesokkol. Megkövülten állok és bámulok ki az ablak elé, és visszapörgetem az idő kerekét. Keresem azokat a pillanatokat, amelyek arról árulkodtak, hogy Tessának életerős tervei vannak. De nem találok. Dolgozott, mert kellett, hogy csináljon valamit, gondolom ez valamelyest lefoglalta annyira, hogy ne gondoljon annyit a halálra, de bármit tett vagy mondott, Scott, és ami köztük történt, ott lebegett felette, mint egy fekete holló. Hurcolta magával végestelen végig. Akárcsak én, folyton körülötte keringett. Akárcsak körülöttem. Nagyon is jól ismerem ezt az érzést. Összeszorított fogakkal hallgatom az érveit, és nem tudok vigaszt nyújtani neki. Csak a plafonra nézek, hogy újra elmerüljek a gondolataim tengerében, amelyekben megfelelő indokokat keresek számára. Későn veszem észre, hogy mit vesz ki a zsebemből, egy kis időre el is feledkeztem róla, hogy oda tettem, miután megmutattam Corneliának. A szívem összeugrik, és a kérdése hallatán, látva, ahogy teljesen ledöbben a gyűrű látványától néhány másodpercig némaságba burkolózva, mereven nézem csak a kis dobozt, benne a csodás ékszerrel. Mit felelhetnék erre? Hogy azóta tudom, hogy vele akarom leélni az életem, mióta összefutottunk a Central Parkban? Csak épp akkor még nem fogtam fel? Hogy nem tudok lélegezni, ha ő nincs velem? Hogy mondhatnám el neki, hogyan érzek iránta, ha láthatóan ő még csak a közelében sem jár annak, ami bennem él?
- Istennek ehhez semmi köze - mondom csendesen, és lassan a doboz felé nyúlok, majd kiveszem a kezéből, és magam felé fordítom. Felidézem az érzést, amikor megvettem. Az éjszaka közepén, közvetlenül az után, hogy kijöttem az előzetes letartóztatásból. Keserédes emlék. Akkor még azt hittem, lehet közös jövőnk.
- Mondd, mikor akartad elmondani, hogy meg akarsz halni? - teszem fel nyíltan a kérdést, majd a doboz tetejét lecsukva visszacsúsztatom a zsebembe a gyűrűt. Csinálhatok úgy, mintha ez az egész meg sem történt volna, de...nem fogok. Döbbent csend telepszik közénk, de a habogása hidegen hagy. Keményen tekintek rá.
- Hogy mondhatod azt, hogy ismét ugyanazon dolgok előtt állsz? Életet kaptál és öltél? Egyensúly? Miért, talán egy újabb Scott vagyok a szemedben, hogy ennyire egy sémára veszel bennünket? - kérdezem visszafojtott indulattal a hangomban, aztán a hajamba túrok és fújtatok egyet. Nem, ezt már nem fogja kimagyarázni nekem. Elegem van belőle, hogy állandóan háttérbe szorulok, és abból is, hogy folyton egy szellemmel kell megküzdenem.  
- Mikor lesz már vége, Tessa? Mikor lépsz végre ki a kibaszott árnyékából annak a szadista baromnak? Már rég meghalt, de te még mindig úgy hurcolod magaddal, mintha szimbiózisban élnétek. Mikor nézel már ki az önsajnálatod mögül és veszed észre a körülötted lévő világot? Nem tetszik, hogy kimondom, amit gondolok? Méghogy nem a te felelősséged, hogy azok akik itt maradnak majd utánad, velük mi lesz? Hát akkor kié, arany csillagom, hm? Kié? Talán az enyém? Vagy anyádé? Netán Mollyé? Sophié? Kinek a felelőssége, hogy mit teszel meg azért, hogy életben maradj, ha nem a tiéd? Jössz ezzel a fellengzős dumával, hogy egy másik ember azért hal meg, hogy élhess. Kibaszott baromság! Azért élhetsz, mert az a másik már halott, Tessa. Ha nem fogadod el a szívet? Hát elfogadja más, akinek talán több ideje lenne még várni. Ezt nem tudhatod. De az az ember, akitől érkezik a szerv, az így is úgy is halott lesz, ezen semmit nem fog javítani az, hogyha te is vele tartasz. Szerinted Victoria a baleset napján úgy kelt fel, hogy besétált a kórházba, hogy gyorsan aláírja a papírokat, hogy ő és a gyerekem elpasszolhassák a szerveiket? Öltél? Hát tudod mit? Én is öltem! - mondom, majd néhány pillanatnyi hatásszünet után folytatom.
- Hiába nézel így, és ne hidd, hogy nem tudom mi a különbség aközött, hogy meghúzod a ravaszt, vagy aközött, hogy nem mész el elintézni valamit, mert egy műtét fontosabb. Forgassuk meg egy kicsit az érveidet, jó? Te azért öltél esetünkben, mert így tudtad megmenteni magatokat. Önvédelem volt. Az én esetemben? - tárom szét a kezem - Csak egy lusta, egocentrikus vőlegény voltam, akinek nem fűlt a foga a tortakóstoláshoz, ezért nem indult időben haza, hogy elhozza a várandós menyasszonyát a cukrászdába. Na, ki a nagyobb bűnös akkor? Igazságot akarsz? Egyensúlyt? Sajnálom. Az élet sajnos nem ilyen. Te lelőttél valakit, én másként öltem. Sőt, nem is egyet, hisz lássuk a statisztikáimat, igen sok esetben a kezeim között halt meg jópár gyerek vagy épp felnőtt. Így összevetve azonban az álláspontjainkat tudod mi az érdekes? Mindkettőnket ugyanaz a bűntudat mar. Az életben maradottaké. A tudat, hogy nem szabadna itt lennünk, nem érdemeljük meg. Kettőnk között mégis az a különbség, hogy míg te hajszolod az érzést, kiélvezed, hogy szenvedhetsz tőle, sőt...szinte már lubickolsz benne, addig én szabadulnék tőle és menekülök előle. Itt van a lehetőség, hogy továbbléphess, de te makacsul kapaszkodsz a gondolatodba, hogy nem érdemled meg, hogy élhess. Még csak annyira sem vagy képes, hogy komolyan fontolóra vedd a lehetőséget, élből elutasítod ilyen faszságokkal - lépek egy lépéssel közelebb hozzá, majd mégiscsak kiveszem az ékszeres dobozt a zsebemből. Ujjaim közt forgatva simítom meg a bársony dobozkát.
- Akkor vettem, mikor kijöttem az előzetesből. Tudod mire gondoltam, mikor megláttam? Hogy a szemednek épp ilyen a csillogása. Tudom, hogy kék szemed van, de van egy sajátos fénye, amikor elégedett vagy és boldog. Először a virágkiállításon fedeztem fel, aztán Rióban. A karneválon, amikor táncoltál. És a parton. Amikor csillagot választottál. Azóta keresem ezt a ragyogást a tekintetedben. Kár, hogy már nem találom - mondom, majd a szemébe nézek. Nem csalódok már, amikor ismét csak a fakó ürességet látom benne. A laptopért nyúlok és kihúzom belőle a pendrive-ot. Egyelőre azt hiszem végeztem. Ha nem tudom meggyőzni, feleslegesen tépem a számat.

Tessa & Jamie

Sophie jelenléte még megvéd attól, hogy kitörjön közöttünk a harmadik világháború, mert bizonyosan ez fog történni, ha az unokahúgomat kiviszik a szobából. A családom odalent van a kantinban, és jobb is, ha ennek most senki sem lesz fültanúja, mert érzem…ott van a levegőben a feszültség, csak nem beszélünk róla. A kis angyalkával vagyok elfoglalva, a kezét fogom, és magyarázok neki, de őrült gondolatok cikáznak át a fejemen. A két szív nem összeegyeztethető, egy kísérleti patkány szerepe nem túl kecsegtető, még akkor sem, ha ez jelenti az egyetlen kiutat a gyógyulásomra. Évekkel ezelőtt a szüleim döntöttek a fejem fölött, de már felnőttem, és el tudom dönteni, hogy mi a legjobb nekem. Horderejű kérdésekben nem mondok rá azonnal igent, vagy nemet. Mérlegelő típus vagyok, szeretem megvizsgálni az összes végkimenetet, de Jamie mellett már erre sincs időm, mert mindent adj isten azonnal akar, mintha én csak egy bólogatós kutya lennék, aki a legképtelenebb ötletébe is belemenne. Komolyan a frászt hozza rám, nem elég, hogy előzetesben ült, aztán alig két napja tudtam meg, hogy daganat van a második szívemen. Csoda voltam, tizennyolc évesen úgy kaptam szívet, hogy már lemondtak rólam az orvosok, de megtörtént az a csúnya baleset, és egyeztem a donorral. A nővel, akit homály fed, és próbálkozom vele, hogy eszembe jussanak a régi emlékek, de állandóan falakba ütközöm. Jake szerint nem érdemes erőltetnem, mert csak annál rosszabb lesz, ha kicsit elengedném, és nem görcsölnék rá, akkor ez is menne. Hány percig voltam halott, három? Nem tudták megmondani pontosan, de a szívemet újra kellett indítani. Jamie mentette meg az életemet, de ez még nem hatalmazza fel rá, hogy egy megírt forgatókönyv alapján járjon el. A mosolyom hamiskás, és talán ő is érzi, ha a nővér végre kiviszi Sophiet, akkor ezt a témát ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk volna, de sajnos nem számolt vele, hogy nem leszek egyedül. Bosszant, hogy nem bírja felfogni, hogy nem egy négyéves fülének való a transzplantáció, vagy egyéb megnevezések, de beszélhetek én a falnak is. Végül elviszik, még integetek neki az ajtóból, de utána az arcomra fagy a mosoly, és Jamie is felveszi ezt a stílust. Ideális lenne, ha ránk szakadna az ég, vagy valami hasonlóan drámai hatás, mert már az első kérdésnél érzem a gyomromat szétfeszítő csomót. Rá is fektetem a kezemet, és kerülöm a pillantását. Az előbb nem voltam túl humánus, és elhúztam a karomat előle. Nem szeretném, ha sírna, és ilyen módon hatna rám. Felületesen lélegzem, jogom van kifakadni, de beelőz.
- Nem agyalágyult, hanem gyerek…és még kicsi. Gyerekorvos vagy, mégsem tanítottak meg arra, hogy néha érdemes más nyelven beszélni, hmm? Beteg vagyok, mindenki tudja, de miért kellene neki ezzel foglalkoznia Jamie? Legyen boldog a plüss nyuszival, meg a többi játékával, és ne a latin szavakkal, meg a többi szarsággal tágítsd az agyát. Tiszteletben tarthatnád néha az én véleményemet is, még akkor is, ha nem egyezik a tiéddel. – a szám széle megrándul, és korántsem tesz boldoggá a tény, hogy így állunk ehhez a megmentéshez. Mit vett észre abból, ami a szeme előtt történik? Lenyeltem a békát is, hogy eltűnt a gyakornokával, vagy tanoncával. Nem kértem számon, de ha én nem úgy táncolok, ahogyan ő fütyül…már összedől a világ. Felvilágosítom arról, hogy milyen buktatókkal jár a remek terve, és hogy én ebben nem kívánok részt venni, mert akadnak problémáim azonkívül is. Most akarja tudni a választ? Akkor nem is kell gondolkodnom, mert NEM. Az ágyam szélén ül, de aztán feláll, és idegesen mászkál körbe, míg úgy nem rendelkezik, hogy ismét mellettem a helye, de ekkor kiszúrom a zsebében lévő ékszeres dobozt. A pillantásomat tettek követik, és elemelem tőle. Felpattintva megfagy az ereimben a vér, és csak tátogok, mint hal a szatyorban. Mikor vette meg, és milyen szándékkal hordja magánál? Miért nem tudta megosztani velem ezt is? Könnyek gyűlnek a szemembe, és a szívemre helyezve az egyik tenyeremet, most csakis a kis gyémánttal vagyok elfoglalva. Megmagyarázhatatlan érzések dúlnak bennem, mert egyszer már megtörtént, és rosszul választottam, de mi van, ha most más lesz?
- Mi az?  - megszeppenve veszem tudomásul, hogy ebben a hangnemben nem fogja megkérni a kezemet, és ez egy óriási tévedés…de amint elkezd beszélni, és kikapja a karomból a gyűrűt, döbbenek rá, hogy nem ismerem. Lassan vezetem rá a kékjeimet, és esik le az állam. Nem fájhat, ez olyan inkább, mint egy jéghideg vízbehullás. A végtagjaim megmerevednek, és a sötétség magába olvaszt. A szívemet szó szerint töri össze, és csak pislogni vagyok képes ebben a nagy káoszban.
- Meghalni? – rázom meg a fejemet, és az üresség kongása egyre nagyobb ébresztő. Megtörlöm a szememet, és hátradőlök a párnán. A zöld íriszei univerzuma elolvad, egy másik Jamie kel életre, és nem az, akibe beleszerettem. Egy keserű, és makacs része, aki csak a saját igazát hajtja. Megkövülök, és lehajtom először a fejemet, a barna hajzuhatagom elrejti az arcvonásaim tükrözését, mert ami kiül oda, az már régen nem a szerelem hírnöke.
- Scottra hajazol? Ki hozta veled szóba? Végig se hallgatsz. – temetem az arcomat a tenyerembe, és elönt a harag egy újabb hulláma. Ki cserélte ki ezt az embert? Mi a fene baja van? A hasonlataitól elszorul a torkom, és minden rossz, ami Abigailhez köt, most újraéled bennem. Nem bírom elfelejteni, hogy egyszer már megjártam a poklot, és ezzel vág vissza. Mélyeket lélegzek, de a tüdőmből kiszorul az oxigén. A pupilláim kitágulnak, és csak szöget ver a fejemben, hogy ez egy rémálom. Mi sosem jutottunk volna el erre a szintre, hogy megkérdőjelez. A horgonya voltam, és most elszakítja ezt a kapcsot. Megöl bennem valamit, de vajon tisztában van vele, hogy ez mi? A végén már indulásra készen veszi el mellőlem a laptopot is, meg a pendrive-ot, és a szavakat keresem. Az első pillanatban ökölbe szorul a kezem, és befejezem a hallgatást.
- Milyen csillogást vártál? Két kibaszott napja tudom, hogy haldoklom. Azelőtt meg semmi, egy fekete lyuk a memóriám. Komolyan felfogtad, hogy mikkel vágtál vissza? Két napja én tartottam benned a lelket, mert összetörtél. Én voltam az, aki támaszt nyújtott neked, én voltam az, aki felhúzott, aki levegőhöz juttatott, és egy kurva szót sem szóltam. Elmentél, és világmegrengető tervekkel tértél vissza. Én vagyok a beteg, és nem te….mikor fogod már fel?! – fakadok sírva, és az első párnát húzom az ölembe.
- Te tényleg egy arrogáns faszfej vagy Woodward. Hónapokon át minden rólad szólt, ugye ez még rémlik? Ott voltam veled a szállodában, az összeomlásodnál, az édesanyádnál, mikor Texasba utaztunk. Kitartottam melletted az anyád ellen is, és ez…most mi? Sose voltál beteg, nem tudod, hogy milyen érzés tizennyolc éven át egy szobában élni, vagy egy ágyhoz kötve lenni. Megvolt mindened, még egy menyasszonyod is, barátaid, de nekem semmi. Egyedül voltam, érted? A szüleim döntötték el, hogy lesz szívem. Most én dönthetnék, de már választ vársz, nem hagysz időt sem, hogy lélegezzek, megfojtasz, mert megint, és kizárólagosan nekem kell erősnek lennem. Nem érdekelnek az itt hagyottak, tudod? Ők már leéltek egy életet. Nem akarok meghalni, csak feldolgozni, néhány órára kimaradni ebből. Az unokahúgommal játszani, és kiélvezni a családom közelségét. Ez bánt, hmm? Hogy nem vártalak tárt karokkal, miután kiderült, hogy előzetesben voltál, hogy miattam vertél meg valakit? Az anyád megint ott van feletted, úgy szerettem volna, ha ebből kiszabadulsz Jamie…és ez. Szánalmasan önző a véleményed, és a próbálkozás arra nézve, hogy meg akarok halni. Scott…ő volt a másik, ugye? Az első szerelem, az egyetem…egy férfinak adtam mindenem, aki elárult. A második életem, ahogy te fogalmaztál. Nem árnyék, és nem önsajnálat ez. Megöltem, leszúrtam, de kit érdekelnek a részletek, nemde. – legyintek egyet.
- Te orvos vagy, meghalnak emberek körülötted, de az összes veled marad a tetoválásokon, Victoria pedig balesetben halt meg. Tudod ez a különbség. Én leszúrtam, mert ártott nekem. Örökre velem marad, ha tetszik, ha nem. Kérdezd meg Nortont, hogy milyen érzés a volt felesége halála, amikor minden egyes nap Lucy szemében őt látja. Ő talán megértene, nem úgy, mint te. Nem ismersz, de elítéltél…ismételten. Menekültél előlem, és most engem sürgetsz. Boldog voltam, a munkám szerelmese…nem égtem ki, csak nincs kedvem egy második körre a transzplantációval…na és ha már itt tartunk kedves doktor úr. Megy az anatómia, ugye? De mi van a többivel…amitől ember maradok, ha? Meghaltak miattam, és nem…ez nem olyan könnyű másodjára már. Gondolok a jövőre, zakatolok tegnap óta, még az édesanyámmal is beszéltem arról, hogy szerelmes lettem, de félek. Megölsz, minden egyes szavaddal nyomorba döntesz. Menj is el, mert a válaszom NEM. Haza fogok menni….ne is lássalak többet! MENJ MÁR… - dobom felé a párnát, és érzem, hogy elönt a melegség. A forró könnycseppek megállíthatatlanul peregnek le az arcom két oldalán.

Music |     | Clothes

Sophie távozása csak látszólag hoz békét közöttünk, de a háború ott zajlik a falak mögött. Egyikünk sem tudja még, mit várhat a másiktól, de azt már előre sejtem, hogy nem lesz könnyű menet. A kislány bevonása az első állomás. Nem értünk egyet, két teljesen idegen szemlélet él kettőnkben. Én már kicsi koromtól kezdve ebben a világban nőttem fel, később sok kisgyerek kíváncsiságát kellett kielégítenem magyarázatokkal, így számomra teljesen elfogadható, ha egy gyerek is tud ilyen dolgokról. Szerintem a világ legnagyobb bűne amikor a védelem jegyében megpróbáljuk elhitetni a gyerekkel, hogy minden rendben van, holott ha felkészítenénk az esetleges negatív történésekre, sokkal könnyebben jutnának túl a nehéz időszakon. A gyerekek nem hülyék, és az ő szintjükön is el lehet magyarázni úgy a dolgokat, hogy ne rémüljenek meg, de tudják, mi folyik körülöttük. Tessa kifakadása így csak arra világít rá, mennyire másként látjuk a dolgokat ebben a témában is. Igazából úgy tűnik, semmiben nem tudunk egyet érteni. Miért kell mindent ennyire megbonyolítani? Az érvei nyomán összeszorítom a számat, és igyekszem rájönni, hol is ronthattam el ezt az egészet, mert fogalmam sincs róla. Nem tudom, miért nem akar már küzdeni, és bevallom, számomra ez elfogadhatatlan. Nem érv, hogy egyszer már végigcsinálta. Amikor azonban rálel a zsebemben rejtett kincsre, még azok a gondolatok is kiszállnak a fejemből, amelyeknek ott kellett volna maradniuk. Nem állt szándékomban így kialakítani a dolgokat, el is felejtettem, hogy ott van a zsebem mélyén a szándékaim legékesszólóbb bizonyítéka. Nem tagadom, de nem is erősítem meg a gondolatot, amely megfoganhatott benne. Nem kérem meg a kezét. Így nem. Nem így. Látom rajta, hogy sokkolja az, amit látott, de hogy őszinte legyek, az ő hibája. Ki mondta, hogy a zsebemben turkáljon? Az öröm, amit akkor éreztem, mikor megvettem, semmivé lesz. Már úgy érzem, inkább teher az a vacak. Hisz láthatóan nem örül neki, amit meg is értek, hisz én sem azért vettem meg, hogy azonnal feltegyem neki a nagy kérdést. Egy gyűrű nem romlik meg, még lett volna időm arra, hogy egy gyönyörű lánykérést megadjak neki, egy olyat, amilyet megérdemel. Amilyet mindketten megérdemlünk. De most csak a tudat van bennem, hogy nem akar élni, nincs ami itt tartsa, és ez borzasztóan elkeserít. Kiveszem a kezéből, és rákérdezek, mikor akart tájékoztatni a döntéséről, ám megint csak azt ragadja ki belőle, amit hallani akar.
- Végig se hallgatlak? Szerintem pont, hogy végighallgattalak, egy szót sem vágtam közbe. Azt mondtad, életet kaptál, aztán megölted Scottot, és most újra ez vár rád. Ezek szerint a szemedben én ugyanolyan vagyok, mint Scott, nem? Hisz most is életet kaphatnál. Utána pedig a szavaidból ítélve én is egy pszichopata állattá válok, aki majd kínozni fog és rád támad majd, nem? - kérdezem, bár igazából választ már nem igazán várok, hisz ismerem annyira, ezt is úgyis ellenem fogja majd fordítani. Hogy váltam hirtelen az istenített megmentőből egyes számú közellenséggé? A folyamatok sodrása még távolabb visz az eredeti célomtól. Nem meggyőznöm kéne arról, hogy vállalja a műtétet? Nem megnyugtatni, hogy biztonságban érezze magát? Hol veszítettem el a kapcsolatot vele, és az orvossal önmagamban egyszerre? Mint egy eszelős, úgy tajtékzik bennem a harag és a csalódottság. A sírva fakadását összeszorított fogakkal hallgatom végig, de aztán elzavar és hozzám vágja a párnát, amitől már az én agyvizem is felforr.
- Ha én elítéllek, te akkor most mit csinálsz épp úgy velem? Ha? Mert ha jól hallottam, épp azt ecsetelted, neked mennyivel sokkal rosszabb és nehezebb túltenni magad azon, amit tettél. Végtére is, igazad van. Tudod? Valóban, hogy is feltételezhettem egyetlen pillanatig is, hogy legalább megpróbálod megérteni, hogy ezzel azt akartam csak mondani, hogy mindenki cipeli a maga keresztjét, így vagy úgy. A fejemhez vágod, hogy hónapokig te tartottad bennem a lelket? Tényleg? Mondd, neked is kiderült, hogy a szüleid elhagytak és csak az ikertesódat kívánták felnevelni? Texast is vágd nyugodtan a fejemhez. Valóban, nem is értem mi a picsa bajom lehetett. A nevelőanyám manipulálta az egész életemet, hazudott nekem, az öcsém épp frissen házasodott, az unkahúgom gyereket várt, és belecsöppentem egy családi banzájba, ahol úgy méregettek, mint egy bazári majmot. Valóban érthetetlen, mitől omlottam össze, hiszen olyan sokan álltak mellettem akkoriban, hogy meg se tudom számolni. Azért támaszkodtam rád, mert te voltál az egyetlen biztos pontja az életemnek. és utáltalak érte. Utáltam minden percét, amikor ültem az irodádban és csak hallgattam, mert nem tudtam elmondani, hogy mennyire kurvára szükségem volt rád akkor. De kösz, hogy ezt is a szememre veted. De bazd meg, Tessa, te tehetsz erről az egészről. Mert te érted el azt, hogy beléd szeressek...hogy annyira szeresselek, hogy teljesen beleőrüljek abba a tudatba, hogy elveszíthetlek. Mert neked nem számít, mit hagysz magad mögött, de nekem igen. Mert én leszek az, aki majd itt marad egyedül. Mert túlságosan beleélem magam, és talán már a jövő hetet sem éred meg, és ez valóban a te döntésed, de én leszek az, akinek szembe kell hogy nézzen azzal, hogy elveszített. Akkora bűn, hogy aggódom érted és a javadat akarom? Nekem te vagy a világom, mit nem lehet ezen megérteni? - mondom, aztán legyintek - Tudod, hagyjuk is a francba. Nem érdekes. Felejtsd el amit mondtam - komorulok el, és a párnát az ágyra dobva az ajtó felé indulok. Bennem van, hogy elzavart, és mennem kéne. Mennem kell. Hisz elküldött. Nem akar itt látni, egyértelműen nem tartozom a családja körébe. A fejemben egy élet elevenedik meg, amelyben Tessa Abigailként élvezi a szülei, a testvére köreit. Én az ablakon át nézhetem csupán. Hisz nem tartozom hozzá. A szavai eszembe juttatják azt, hogy részben igaza van. Csak rá támaszkodtam. De hogy is ne tettem volna? Hisz a családommal már azt sem tudtam, hogy állok akkoriban. Mégis, ahogy az ajtót kinyitom, és kipillantok a folyosóra, valami visszatart. Hallgatom, ahogy sír, és ettől összeszorul a szívem. Egy pillanatra elgondolkozok azon, ami történt köztünk. Akkora bűn, hogy megrémült? Hisz most nem a makacs nőt hallom sírni, hanem Tessát. A nőt, akit szeretek. Nem bírom elviselni, hogy így zokog. Becsapom az ajtót és megmakacsolom magam.
- Nem. Ezúttal nem - mondom, majd felé fordulva ismét kiveszem a zsebemből a gyűrűt, és felé mutatom - Ez...ez nem lehetett véletlen. Te és én...mi nem vagyunk egy újabb hiba. Igazad van. Egy arrogáns, önző faszfej vagyok. Manipulállak, nyomást gyakorolok rád és ez...ez nem helyes. Ez a gyűrű...nem kellett volna látnod, még nem. De...ha ezt, ezt a kapcsolatot, ezt a szerelmet akarjuk, muszáj lesz valahogy dűlőre jutnunk. Mert ez egy kapcsolat, Tess. Hogy néha nem értünk egyet, néha hatalmas dolgokban nem értünk egyet, és néha összeveszünk. De akkor sem fogok neked hátat fordítani, mert annál sokkal többet érsz nekem, és ha ezt te nem veszed észre, az már nem az én bajom. Úgyhogy nem, ezúttal nem fogok meghátrálni. Szeretlek, Tessa Wilson, akkor is, ha egy hülye picsa vagy. Szeretlek akkor is, amikor erős vagy és a földbe döngölsz, és akkor is, ha félsz. Szeretlek, ha ezer évig kell arra várnom, hogy igent mondj, mert én téged akarlak, és ezen nem változtat semmi, az sem, ha egy eész életet kapok még veled, és az sem, ha csak egy hetet - lépkedek közelebb hozzá, addig, míg mellé nem érek - Úgyhogy most három választási lehetőséged van. Az első - és ezt nem javasolnám semmi esetre sem-, az az, hogy ismét elzavarsz. Ha így teszel, elmegyek. Befogom a nagy pofámat, és tiszteletben tartom a kérésed. De jól fontold meg a lehetőséget, mert ha elküldesz, bárhogy fáj is, többé engem nem látsz. Elmegyek, és soha többé nem találkozunk, sem direkt, sem véletlenül, semmilyen körülmények között, és ebben biztos lehetsz. A második, hogy lehiggadunk, és mint két felnőtt, higgadt ember, orvos és betege, megbeszéljük a gyógyulásod lehetőségeit. Ebben az esetben tiszteletben fogom tartani, hogy mit mondasz, és semmilyen módon nem foglak manipulálni. Bárhogy döntesz, elfogadom, és csak minimális orvosi nyomást fogok rád gyakorolni, mert sajnos a hiányos ismereteid, és ezt ne vedd magadra, ezt indokolttá teszik. Az orvosod leszek, olyan orvosod, aki maximális professzionizmussal jár el az esetedben, és nem keveri bele az érzelmeit az eseted megoldásába. A harmadik lehetőség...- ülök le az ágya szélére, és ha engedi, megölelem, akár egy vigaszra váró kisgyermeket, hisz olyan elesettnek tűnik most. A mellkasomra húzom a fejét, és a hajára simítom a kezem, és csókot lehelek a homlokára - Nos, a harmadik esetben megkérem a kezed, és még ma hozzám jössz. Igen, még ma. Néhány óra alatt egy kisebb esküvőt a kórházi kápolnában le tudunk szervezni, menyasszonyi ruhát két óra alatt hozatunk, és így tovább. Ebben az esetben attól a perctől, hogy az ujjadra húztam a gyűrűt, férjjé és feleséggé válunk. Átsegítelek minden nehézségen. Aggódom érted a váróban, gyümölcslevet hozok neked és magazinokat, és átadom az esetedet a legkiválóbb sebészeknek, de nem fogok belefolyni a kezeléseidbe, nem utasítgatom a nővéreket, nem adagolok gyógyszereket, teljesen kimaradok a kezelésedből. De itt leszek, hogy támogassalak, fogjam a kezed, és megadjak neked mindent, amire csak szükséged van, ahogy egy jó férjnek tennie kell. Bárhogy döntesz, én szeretni foglak, Tessa Wilson, míg világ a világ, és nem fogok haragudni rád. Igazad van, rémes, kiállhatatlan ember vagyok. Mégis...csak akkor vagyok önmagam, ha veled vagyok, Tessa. Túl sokáig vártam rád ahhoz, hogy csak úgy elengedjelek. Úgyhogy most a te kezedben a döntés joga. Időd van, gondold végig a lehetőségeket, nem sürgetlek.
Várakozón helyezem a gyűrűt a takaróra. Szándékosan nem nyitom fel a fedelét, csak hátra dőlök, és a fejem fölé emelem a két karomat, hogy a tarkómra simítsam a tenyerem. Kényelmes ágy, meg kell hagyni. Látszólagos lazaságom jeleként lehunyom a szemem és kinyújtva a lábaimat a takaróra elfekszek. Úgysem tud senki bejönni, mert az ajtó belülről be van zárva, így legalább nyugodtan tudunk beszélni, feltéve, ha még akar majd beszélgetni.

Tessa & Jamie

Nincs két ugyanolyan ember, ahogyan kapcsolat sem. Nem tudok sok fiút felmutatni az életemből, mert összesen volt kettő hosszúnak nevezhető valami, amiből az egyik tragédiával végződött, és ha így haladunk, akkor a második is erre a sorsra fog jutni. Scott Harrington a mézszínű hajával, az étcsokoládé színű szembogaraival, és a megnyerő mosolyával bárkit levett volna a lábáról. Nem láttam gyengének, nem abban az értelemben, amire egy nő azt mondaná, hogy elesett. Scott állandóan tündökölt, fürdött a rivaldafényben, és a megteremtett személyiségében, melynél elbűvölőbbet még nem láttam. Azonnal, és visszavonhatatlanul belé szerettem. Közöttünk az esküvőig egy hangos szó nem volt, nem veszekedtünk, csak elmésen társalogtunk, és szépen, avagy inkább vakon eszményíteni kezdtem az eszét. Páratlan történetekkel rukkolt elő, színesebbnél színesebb anekdotákkal dobta fel a történetek egyes részeit, és bárki, aki hallotta előadás közben azt mondta volna, hogy hozzámenne. Egy percig nem kételkedtem abban, hogy ez a férfi ne hozzám lenne rendelve, hogy ez a frigy nem a felhők között jött volna létre. Megbíztam benne, mert elhitette, hogy valóban olyan ember, amilyennek a környezete is látta. Egy jámbor lélek, a történelem, és a pszichológia szerelmese, és az én Mentorom. Nem tagadom, hogy abban az időben naivan hittem ebben a felsőbbrendűségben. A korral együtt egy megmagyarázhatatlan bölcsesség is árad a férfiaknál, ami engem személy szerint úgy vonz, mint a méhecskét a virág. Szimbiózisban léteztünk, még azt is elhittem volna neki, ha fordítva működik a Naprendszerünk, mert az ő szava szent volt. A lelkét már az elején a romlottság uralta, csak nem vettem észre. Nem engem akart igazán, csak egy áldozatot, akin kiélheti a sötét hajlamait, ami csak a zárt ajtók mögött játszódik le. Megvert, élvezte, ha hallhatja a sikolyokat, a kínzásom minden verítékét lenyalhatja a sós bőrömről. Beindult rá, ha bánthatott, és egyre durvább méreteket öltöttek az ötletei. Talán ez okozta a vesztét is. Most csak bambulok, visszarepülök az időbe az ősi Inka birodalom csúcsára, ahol hasonló gyűrűt kaptam, de egy másik férfitól, aki a múlt, mégis valamilyen szinten a jelen is. Megkérdőjelezhetném Jamie szavainak hitelességét, de látom az arcvonásain, hogy a szándék túlontúl messze van, és ma reggel nem óhajtotta megkérni a kezemet. Miért vette meg a gyűrűt? Alig pár napja vagyunk egy pár, mégis…ha belegondolok, ez a kapcsolat már sokkal régebbre nyúlik vissza. Ráleltem, mint egy árva gyermekre, akit hirtelen örökbe fogadnak. Megízleltem a harapós oldalát, a gondoskodó szeretőt, a vészmadarat, a huncut fiút, és még sorolhatnám a megannyi oldalát, melytől ő lesz Ő. Mégis a mostani az első igazi, és komolyan érdekellentét közben mutatja ki a foga fehérjét. Elveszi tőlem a jövőnk zálogát, és keserű mérget csepegtet belém az összes létező szavával. Képtelenség, hogy az előbbi eufória csak egy hamis ábrándkép. Tisztelem, mint orvost, de mint megértő partnert…erősen hiányolom belőle az empátiát, ami nélkülözhetetlen alapja egy hosszú távú kapcsolatnak, vagy éppen házasságnak? A hajam rejtekébe menekülök, a kezemet tördelem, és némaságba burkolózom egy bizonyos pontig, ahonnan már nincs visszaút. A kékjeim megbántottságról, meg nem értésről árulkodnak, de ha már a kígyó belém mélyesztette a fogait, akkor beleharaphat a saját farkába is.
- Miért kell neked állandóan Scottot felhozni? Miért kell mindig megforgatni bennem a kést? Bizalmatlan vagyok, félek újba kezdeni, ez is bűn? Vesd a szememre, hogy a szerelem hiba, és mert mertem szeretni....nem értesz te semmit. Scottról is a legjobbat feltételeztem, aztán mi lett a vége? Megöltem….nincs benned egy csöppnyi érzés sem, hmm? Megosztottam veled a legféltettebb titkomat, de most te vagy az, aki visszavág vele. Mikor fogsz már felnőni Jamie, és nemcsak azt látni, amit látni akarsz? – a könnyeim megállíthatatlannak. A düh egy olyan része ez, ami bennem burjánzik, amire nincs magyarázat. Szeretem, mégis ebben a pillanatban gyűlölöm is. Az életem a tét, nem bolondultam meg, de ha én másképpen nézem azt a szemszöget, amit ő, akkor már én vagyok a vétkes ribanc? Ez lenne az utolsó momentum, hogy a fejemhez vágja még ezt is. Utolsó kétségbeesésemben hozzávágom a párnát, és távozásra szólítom fel. Maradása nincs ebben a szobában, ha nem képes belátni, hogy rosszul közelítette meg a tényeket. Mélyen felháborít, közben nyomorba is dönt, mert most szembesülök vele, hogy mennyire egyedül vagyok, mint annak idején.
- Én arra tettem fel az életemet, hogy másokon segítsek a saját problémám után. Nem versenyt szerettem volna ebből csinálni, csak egy kis együttérzést kiváltani belőled, de rossz emberhez fordultam. Hittem benne, hogy neked talán nem kell elmondanom, hogy milyen rettegni a haláltól, vagy a rossztól, de tévedtem Jamie. Menj már…nem akarom hallani, hogy kihasználtalak, hogy olyan vagyok, mint a többiek. ELÉG VOLT. – emelem meg a hangomat, de a párna visszakerül hozzám, és végre kimegy. Megfulladok, és muszáj egy kis egyedüllét. A kézhátammal törlöm le a szememet, de már beduzzadtak a sok sírástól, és reménytelenül görnyedek össze. A takarót lesem, és nem látom a kiutat, de hallom az ajtó csukódását. Már abban a hitben léteztem, hogy kiment, de visszafordul, és a tokja helyére kerül a nyílászáró, sőt még be is zárja. A visszakozásától megszeppennek, és elfelejtek hüppögni is. A gyűrűt kiveszi a zsebéből, és kettőnkről beszél, mint valami beteljesületlen hibáról. A vallomása meglep. Ki gondolta volna, hogy hirtelen váltunk át? A szempilláimon még ott csillognak a kövér igazgyöngyök, és nem szabadna arra gondolnom, hogy itt maradt, de valahogyan a szívem már nincs köszönőviszonyban az eszemmel. Nem kérdezi meg, hogy miért ver gyorsabban, ha ez a férfi áll előtte…csak megteszi, mert ez a normális reakció arra, ha meglátom Őt. Nem keresem a többieket, csakis rá fókuszálok, a zöld íriszek aranyló és borostyán fényjátékára, az ajkain megjelenő gödröcskékre, ha mosolyog, ha büszkén mutogatja meg a harci sérüléseit, holott csak egy kocsi ment neki. Lenyűgöz ez a férfi, és nemcsak az elméje, hanem az egész személyisége. Jamie megfejthetetlen, minden doki álma, de közben meg ki is ismerhető valamennyire. Ritka, mint a fehér holló. Felnőtt testben egy gyermeki lélek. Durcás, ha nem kaphat meg valamit, édes, ha rácsodálkozik az élet apró egyszerűségeire. Az opciók csak összemosódnak bennem egy nagy masszává, és figyelemmel követem, ahogyan a gyűrűt lehelyezi az ágyra, de nem nyitja ki a tetejét. Leül, aztán szépen helyet csinál magának magam mellett, és csendben várakozik. Elnyílnak az ajkaim, nem tudom, hogy mit felelhetnék. Előbb rá, aztán az ékszeres dobozra tekintek, aztán ismét rá. Nem érzékeltem az előbb a csókot sem, melyet a homlokomra szórt. Túlságosan múlandó, és illékony ez a pillanat. Benne szeretnék ragadni, és elveszni egy időhurokban. A nedves kék szivárványhártyáim végül a gyűrűre siklanak. Elveszem a dobozt, és odamászok hozzá. A válla hajlatára fektetem az arcomat, és a hasára terítem a mumust, de ezúttal én nyitom fel a fedelét.
- Félek…..jobban, mint bármikor. Fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő, ha lesz egyáltalán. Ez egy kapcsolat, abban igazad volt, csak még nem dőlt el, hogy milyen. Mindegyik más, minden szerelem a maga nemében páratlan, de a miénk különleges. Kisfiú vagy, egy dacos és öntörvényű fiú, de én így szeretlek. Nem fogok veled egyetérteni, én nem három opciót látok, és nem kell idő, hogy ezen gondolkodjam. Jamie… - puhán érintem meg az arcát, és magam felé fordítom.
- Nem számít, hogy mennyi idő adatik nekünk, az sem, hogy hol töltjük azt. Van egy negyedik lehetőségünk is. Elveszel feleségül még ma. Lemondasz arról, hogy egyedül dönts, és meghallgatod, hogy én mit szeretnék. Őrült vagy Woodward, vakmerő…de a legjobb orvos is. Nem akarok mást, ha ez lehetséges, akkor veled fogom csináltatni, mert más nem lenne képes rá. Meg kell tanulnod a férjemnek, és az orvosomnak is lenni, mert különben megölsz. – mosolyodom el a patakzó könnyeimmel, aztán közelebb hajolok.
- Nem kell puccos leánykérés. Tedd fel újra a kérdést, és ezúttal bízz bennem. Legyél tökös, ha már megvetted. – várakozóan nézek le a gyűrűre, és remegő szirmokkal varázsolódok el a szerelmünk zálogától.
- Mrs. Woodward akarok lenni…. – suttogom közénk, és az orrom hegye már az övét súrolja.

Music |     | Clothes

Elbeszélünk egymás mellett. Egyikünk sem hajlandó megérteni a másik indítékait, mert túlontúl erőszakosan akarjuk elfogadtatni az álláspontunkat, és ez vezet végül oda, hogy hiába vagyok vele egy szoba négy fala között, mintha két távoli hegycsúcs tetejéről próbálnánk a másikhoz elérni. Távol vagyunk, és egyre távolodunk, ez pedig dühít, és megrémít. Victoriával olyannyira könnyű volt. Sosem veszekedtünk. Minden olyan simán ment köztünk, amit csak a mesékben olvashat az ember. Lubickoltunk a szerelemben, a megértésben és a harmóniában. Türelemmel és odaadással tűrte a nagyra vágyó terveimet az orvoslás terén, és előrébb helyezte az én karrieremet, ha cserébe megkaphatta az áhított családot és azt, hogy a feleségem lehetett. Az esküvőnket egymaga szervezte meg, pedig megfizethettünk volna egy szervezőt is, de azt inkább arra tartotta, hogy ha el kellett mennie valahová intézkedni, ne neki kelljen, ha épp vizsgálatra kellett mennie a babával. Akkor, abban az adott pillanatban csak egy dolgot szerettem náluk jobban, bár ezt sosem vallottam volna be neki: az orvoslást. Imádtam Vickyt, imádtam a születendő gyerekemet is, de orvosnak lenni...teljesen más dimenzióba repített, ha a műtőben lehettem, és gond nélkül választottam a családom helyett azt, hogy a kórházban legyek. Talán részben ez vezethetett odáig, hogy Victoria és Pete összekavarodjanak.
Hogy mi vonz akkor Tessában mégis olyan nagyon? Hisz a nő maga az akarat. Nem lehet rá hatni, meggyőzni az igazunkról csak háború és pusztítás árán lehet, és nem rest bevetni az összes női praktikát azért, hogy elérje a célját. A maga módján benne van a kislányos báj és a női magabiztos fifika, megfűszerezve a legaljasabb céltudatossággal. De ha most arra gondolok, hogy választanom kell az orvosi hivatás és közte? Már nem gondolkoznék azon, hogy mi a fontosabb. Mert bár hajt még a bizonyítási vágy, a segíteni akarás, de jobban hajt az, hogy vele lehessek, hogy ő legyen rám büszke, ő boldog legyen, mint az, hogy én. Lehet, hogy sokaknak én vagyok a remény sugara, de számomra ő jelenti ezt a fényt. Csakis ő. Mert épp a makacssága, a céltudatossága van rám ekkora hatással. Olyan erő lakozik benne, amely sokakban nincs meg. Még ő sem képes meglátni magát úgy a tükörben, ahogy én látom. Ő a gyilkost látja magában. Én harcosnak látom. Ő elesettnek és törékenynek. Én kitartónak és erősnek. Ő a félelmet látja a szemében. Én az élni vágyás halovány sugarát, amelybe nem mer belekapaszkodni. Ez az, ami leginkább hiányzik, amit leginkább szeretnék megerősíteni benne. Hogy akarjon élni. A veszekedés azonban egyre távolabb taszít bennünket egymástól, és az érzés, hogy nem akar élni egyre inkább felülkerekedik a józan ítélőképességemen. Nem akarom ezt érezni, nem akarok arra gondolni, hogy már feladta. Tehetetlenül, hitetlenkedve tárom szét a karjaimat az újabb ostorcsapásai hallatán, mert erre már képtelen vagyok anélkül felelni, hogy ne képeljem fel, bár még nőt nem ütöttem meg, ő közös életünk során másodjára taszít el arra a pontra, amikor majdnem sikerül elveszítenem a fejem, bár megfogadtam, hogy amíg élek, sosem fogok nőre kezet emelni. Kivéve, ha azt ő is akarja, és akárhonnan veszem, Cornelia nem panaszkodott az éjjel. Tessa azonban jelenleg messzebb áll attól, hogy pajkos játékokba kezdjünk, mint a földszinti hatvankét éves, túlsúlyos biztonsági őr. Legszívesebben megfojtanám, mikor elküld a fenébe, és hozzám vágja a párnát, de persze bármit is mondok, minden szavamat kiforgatja. A végére már végképp elveszítem a türelmemet, és inkább elindulok az ajtóhoz, mert nem bírom tovább elviselni a hisztériáját. Hol van az a nő, akibe beleszerettem? Hol van, aki képes volt elutazni velem Rióba? Hol van, aki rám vetette magát a virágágyásban, és az sem érdekelte, hogy kint egy seregnyi ember szaladgál? Hol van az, aki olyan összetört és elesett volt Sydneyben, hogy csak mellettem volt képes nyugalomra lelni. Most miért nem tudom megnyugtatni. Hisz ő az én Csillagom! A kapitányom, aki biztonságos partra vezeti a hajómat. A csalódottság és a harag arra késztet, hogy elmenjek. Hisz itt is bántást és meg nem értést kapok, minek küzdjek? Mi értelme harcolni valakiért, aki nem akarja, hogy harcoljak érte? Azonban valami mégis itt tart mellette. Az érzés, amivel hozzá kötődöm arra ösztönöz, hogy becsukjam magam mögött az ajtót, és most én beszéljek és adjam ki magamból, ami bennem rejlik. A zsebemből kikapom a gyűrűt. Nem akartam megkérni a kezét. Még nem. Nem azért, mert nem szerettem volna, hisz minden vágyam, hogy boldogan éljek vele, míg meg nem halunk. Egyszerűen csak féltettem. S talán, mivel a kapcsolatunk olyan viharosan indult, és szinte csak pár órája tudjuk egymásról mit érzünk a másik iránt, féltem is. Nem akartam elijeszteni, de magamat sem akartam kitenni egy esetleges visszautasításnak, hisz...őszintén szólva, ettől féltem a leginkább, ezért nem tettem fel a kérdést. Mert ha visszautasított volna, nem tudom, valaha lett volna-e bátorságom újra megpróbálni. Túl sokat sérültem már ahhoz, hogy még egy ilyet benyeljek. Sydneyben is bebizonyítottam, hogy nem viselem jól az elutasítást. Valahol érdekes módon még is feltüzel, mikor nemet mond, ezért visszamegyek hozzá, és hiába a döbbent arc, a kisírt szemek, kitartóan bizonygatom neki, hogy téved. Kétségbeesetten küzdök azért, hogy belássa: téved. Téved, mert nem igaz, hogy nem értem meg. Nem igaz, hogy nem érzem át a félelmét. Hiába nem voltam beteg még ilyen módon, nagyon is értem, hogy min megy keresztül, hisz ennyi év tapasztalatából már anélkül ismerem a félelmeket, az álmokat, a reményeket és a rossz előérzeteket, hogy én magam átélném a betegséget. Nem egy apróságot vigasztaltam, nem egyet tartottam a karjaim közt, hogy megnyugodjon, nem egy szabad estét vágtam sutba azért, hogy fogjam a kezüket, ha erre volt szükségük. Odaadó orvos vagyok, és ha valaki ebben kételkedik, akkor az annyira sem ismer, mint a szomszéd város pizzériájának a futárját.
A monológot némán hallgatja végig, és látom rajta, hogy megleptem, de ezen már én nem lepődöm meg. Mi...sosem vagyunk ugyanazon a bolygón. Nem tudom hogyan és miért alakul folyton így, hogy állandó harcban állunk, de valahogy mégis működik. Mégis képes folyamatosan magához vonzani, oda láncolni olyannyira, hogy ne lássak, ne érzékeljek senki mást, ne hiányozzon senki, és ne utáljak senkit jobban egyszerre. Szeretem ezt a nőt minden értetlenségével, minden hisztijével, minden akaratosságával. Szinte egy szuszra mondom el, amit mondani akarok, de a végére...valahogy az egész olyan letisztult lesz. A nagy zűrzavar egyszerűvé válik. Hisz minden, annyira egyszerű. Csak mi bonyolítjuk túl, mi vagyunk, akik túlságosan kockásan nézik a világot, sarkokat látunk és kiszögelléseket, mikor minden annyira egyszerű, kerek. Egy egész. Én az övé, ő az enyém. Életben vagy halálban. Bárhová megy, oda megyek én is, bármit csinál, bárhogy dönt, én mellette akarok lenni, és vigyázni rá a végső percekig. Az utolsó mondatokat, amikor felvázolom neki a lehetőségeket, már jóval indulatmentesebben adom elő, és ez végre elér hozzá. Lustán hátradőlök, a gyűrűt a takaróra helyezem, és várok. Nem sürgetem, de jóval okosabb vagyok annál, hogy ne tudjam, ebből már valami reakciót kell kicsikarjon magából, ami kizökkenti a tagadásból és a makacskodásból majd. Utólag belegondolva talán nem is akkora baj, hogy megtalálta a gyűrűt. Sóhajtok és bólogatok, mikor a félelméről beszél. Tudom jól, hogy fél. Tudom, hogy jobban aggódik, mint bármikor, hisz ha csak a statisztikákat nézzük, mekkora esély van arra, hogy egy ember kétszer is szívhez jusson a mai világban? De én hiszek benne. Töretlenül, makacsul hiszem, hogy neki élnie kell. Annyi veszteség után képtelen vagyok feladni a küzdelmet érte. Az ajkamon sanda félmosoly bujkál, míg hallgatom. Nem is ő lenne, ha nem húzná keresztül a számításaimat, és kicsit felvonom a szemöldököm, mikor kisfiúnak nevez, de nem vágok közbe. Nem tagadhatom, hogy vannak gyermeteg tulajdonságaim, ahogy abban is igaza van, hogy ami szerelmünk különleges. Nem egy bárban találkoztunk, mit a 'normális' emberek. Nekem segítségre volt szükségem, ahogy - akkor még nem tudtuk, de -, neki is. A bajok, a nehézségek, a drámák kovácsoltak minket egységgé. Ismer engem, ahogy én is őt, anélkül, hogy valóban tudnánk mindent egymásról. Nekem elég az, hogy azt akarom, hogy jól legyen, neki ugyanez a célja, én is tudom. De elfogadjuk, hogy van, amit sosem tudunk megjavítani a másikban. Egy része mindig Scotthoz fog tartozni. Egy sérült, félelemmel és gyötrelemmel teli része, és csak remélni merem, hogy idővel majd ez a része elhalványodik amellett, amit mellettem átélhet. Nekem is van, amit senki nem érthet meg. Cornelia áll hozzá a legközelebb, nem véletlenül képes rám ő is hatással lenni. De viheti az agyam, a gondolataim. Szabdaljanak milliónyi apró cafatra, a szívem az végérvényesen Tessa Wilsoné.
Az utasítását hallva elcsodálkozok, mert alig hiszem el, amit mond. Mintha az előbb nem is ő mondta volna, hogy negyedik alternatívát is választhatunk. Az orra az enyémet súrolja, és már nekem is könnyek ragyognak a szemeim sarkában, mikor megfogom a dobozt, és dobogó szívvel lemászok az ágyról, de már muszáj mosolyognom is, így elég nevetséges látványt nyújthatunk mi ketten. Két egyszerre síró-nevető ember egy kórházi szobában. A tekintetét tartom fogva, mikor összeszedem a bátorságomat, és végre megköszörülöm a torkom, majd lassan fél térdre ereszkedve felnyitom a kis doboz tetejét.
- Tessa Abigail Wilson. Szeretlek, amíg világ a világ, amíg keleten kel fel a Nap és nyugaton tér nyugovóra. Hozzám jössz feleségül? - kérdezem könnyes szemmel, és felé nyújtom a dobozt, ami ugyan már semmi meglepetést nem rejt, mégis, most mintha az a kis ékszer ezerszer szebben ragyogna. Várakozón tekintek rá, és bár már tudom a választ, valahol ott van a bizonyosságba ágyazott bizonytalanság, hogy talán nemet mond. Talán majd egy csók meggyőzi, hogy jó döntés lenne hozzám jönnie...

*kicsivel később*

Még ugyanott vagyok. A szobában. Épp arra várunk, hogy minden családtag megérkezzen, és bejelenthessük nekik a nagy hírt, és addig már telefonálgatni is kezdtem. Tessa ölében laptop, a mellkasomra hajtott fejjel szörföl a neten, és cseppet sem érzem megkönnyebbültnek attól, ami néhány órán belül ránk vár, mégis, a szívem mélyén tudom, hogy erre születtünk. A fülemtől eltartom a telefont, és lehajolva felemelem Tessa állát, hogy ismét megcsókolhassam. Egész életemben ezt akarom csinálni. Csókolgatni és ölelni, és imádni. Pont, amit megérdemel.
- Édes, gyönyörű, kicsi menyasszonyom - nézek rá kérdőn - milyen virágot szeretnél díszítésnek? Gyöngyvirágot, vagy...mi volt a másik? Mi? Jesszus, ilyen virág létezik egyáltalán? Te jó ég...mi? Nem érdekel az ára, csak meglepett. Jó, akkor...várjon, diktálja. Igen, igen...aha, értem. Akkor ezekből tudnak azonnal gyártani díszeket? Oké - tartom Tessa elé a jegyzetlapot, amin néhány virág neve szerepel - Most kéne dönteni szívem.
Várakozón tekintek rá, és amikor felém tartja a laptopot, amin néhány kép szerepel, amiket kiválasztott, rábökök az egyikre, ami tetszik. Persze, ő a másikra mutat, így beleegyezem. Legyen akkor az, amelyiket szeretné.
A virág kiválasztása után lerakom a telefont.
- Huh, na, ezzel is megvagyunk. Öhm...a helyzet az, hogy akkor összegezni kéne, mit kell még elintézni, az elkövetkezendő...húsz percben. Egy órán belül itt van a futár a cipőddel és a ruhapróbád is negyven perc múlva kezdődik - mosolygok rá izgatottan. El sem hiszem, hogy elveszem ezt a nőt feleségül, pedig még a családdal sem beszéltünk, de már nincs megállás. Ott az ujján a gyűrű, megrendeltük a neten az enyémet, természetesen ugyanonnan, ahol az övét is vettem, mert ehhez Tessa ragaszkodott. Már egy csomó mindent elrendeztünk, de a percek mintha rohamosan fogynának. A kopogást alig hallani, de egymásra nézünk, és már tudjuk, hogy mi következik. Sóhajtva bújok ki mellőle az ágyból, még egyszer ellenőrzöm a monitorokat, és aztán az ajtóhoz megyek és kinyitom.
- Na, végre, mégis mi tartott ennyi ideig, Woodward? - támad rám egyből Molly, és szúrós tekintettel mér végig. Az édesanyja és az édesapja enyhültebben, szinte bocsánatkérően köszöntenek az ajtóban, mialatt Molly bemasírozik Tessa mellé, a kezében Sophieval, aki lelkesen ugrana máris a nénikéje ölébe. Utána Allegra tipeg be, a tekintetében ugyanaz a megmagyarázhatatlan csillogással hajol oda hozzám, és arcon csókol. Jake, John és az öcsém, Peter előtt Angie masírozik be, és árgus szemekkel mér végig kettőnket.
- Nocsak, azt hittem mire visszaérünk, helyszínelnem kell majd a kivérzett hulládat.
Meglepetten pillantok rá.
- Miért épp az enyémet? - kérdezem, mire lesajnálóan a vállamra teszi a kezét.
- Ne áltasd magad, Woodward. Ez a nő téged megesz reggelire és a kihegyezett csontoddal piszkálja ki a maradékot a fogai közül - rázza meg a fejét, és ő is bevonul. Az anyám jön utoljára, Cornelia után, de nem szól egyikük egy szót sem, csak Cory szorítja meg a kezem támogatása jeléül. Már tudom, hogy a tervünk szépen halad a maga útján. Ám mielőtt becsukhatnám az ajtót és a figyelmet magamra irányíthatnám, Allegra hangja hasít a levegőbe.
- Hogy mi? Megkérte a kezed? Ti összeházasodtok?
Sikoltása a fülemben cseng még akkor is, amikor hirtelen minden tekintet Tessa kezére vándorol, majd onnan rám vetül. A torkom is összeszorul a szobában lévő emberek fürkésző pillantásától, és nagyot nyelek, de aztán becsukom az ajtót, és beljebb lépve pillanatok alatt töröm meg a csendet.
- Igen. Még ma - bólintok, és azt sem tudom, kire nézzek először. Az öcsémre, akivel nem osztottam meg ezt a titkot, és láthatóan sérelmezi ezt, vagy a szüleinkre, akik értetlen, döbbent arccal méregetnek felváltva hol engem, hol őt.

Tessa & Jamie

A szívem megtelik szerelemmel, nem simán érzem, hogy fontos vagyok, hanem valóban át is élem. Nem könnyű velem, én beismerem, hogy olykor makacs vagyok, és a saját fejem után megyek, de enélkül már régen csak árnyéka lennék annak a Tessa Wilsonnak, akit felépítettem, és akire büszke az egész világ. Felálltam a földről, nem temetkeztem a múltba, mosolyogtam, és elfogadtam a sorsomat. Scott halott, és ezzel együtt kell élnem. Nem akarok ott ragadni abban a pillanatban, és folyton őt siratni, mert elszalad mellettem az idő, és mire észbe kapok már ezer lehetőséget mulasztottam el miatta. Szerettem, ehhez kétség sem fér, a férjem volt, és nem ok nélkül mentem hozzá. Megmérgezett, a tudatalattim irányítója volt, de megtanultam kezelni ezt az alárendeltséget is. A pszichológia megmutatta a másik oldalt, egy másik szemszögből láttam őt, és ott bizony nem ítélhettem el. Betegnek született, abban látta a gyönyört, ha másokat kínozhatott. Nem mondtam ki, de talán ez a szemlélet indított el az utamon. Egy lélek már elveszett, de mi van akkor, ha még akad olyan, akin segíthetek, aki rám vár? Megérkeztem. Jamie Dylan Woodward lett az én végzetem, és én az övé. A mufurc doktor úr, aki nem ismerte a nem fogalmát. Arrogánsan, és lekezelően viselkedett, nem látta a fától az erdőt. Kihívás vált belőle, nem nyugodhattam, amíg el nem értem egy célt. Nem megszállottan akartam meggyógyítani, de bennem volt a bizonyítási vágy, hogy ezzel a férfival ne bukjak el. A világ előtt már egyszer csúnyán elsüllyedtem. A házasság ama oldalát ízlelhettem meg, ami elkárhoztatja a lelket, és a bőröd alá ivódva pusztítja el a személyiségedet. Scott-tal nem álltunk egy szinten, mindig lenézett, és nem tisztelt eléggé ahhoz, hogy lássa bennem a nőt. Egy áldozat voltam, a szívátültetésem után kihasználta a sebezhetőségemet, és ebből táplálkozva burjánzott ki a szerelmünk, hamis illúziókra építve. A szerelem mára egy egészen új köntösbe öltözött. A dinamika alapjaira hivatkozva ismerem el, hogy az nem volt igazi kapcsolat. Imádtam, és oltárt emeltem volna neki, de Jamie esetében nem ezt érzem. A bolondos kisfiút, a komoly férfit, a magabiztos orvost, és még a butácska civilt is kedvelem. Egyszerre mindaz, amitől érdekes egy ember, és az is marad. Különleges, felfedeztem az értékeit, megjegyeztem a gyenge pontjait, és vele együtt fejlődtem. Én is követtem el hibákat a terápiák alatt, de ha nem tettem volna, akkor soha nem is jött volna létre ez az erős kapocs közöttünk. Az agyam kételkedő, és számító centrum, különböző ellenérvekkel bombáz.  Mi van akkor, ha nem is belém szerelmes, hanem az orvosába, és egy olyan támpont lettem, ami nélkül élni sem tudna? Veszélyes dolog függeni egy másik lénytől, alárendelni az önnön érdekeinket a közös jóért, de ő megtette. Zokszó nélkül indult el az úton, és hátra sem nézett. Tévedhetek, ez minden kapcsolatban benne van, az is lehet, hogy kiábrándul belőlem, ha elvesz, és meglátja, hogy miképpen működöm a hétköznapokban. Nem lesznek idealizált képei a rossz énemről, mert szembesülni fog vele. Nem lehetek egy eszményi nő, különben elveszítem a pozíciómat. Esélyt kell adnom a jövőre, hogy együtt nézzünk szembe a problémákkal, hogy megtanuljon elfogadni másokat, hogy ne csak a saját igazát hajkurássza. Jobb ember lett, ez már most is látszik, csak az ostoba nem veszi észre, hogy mekkora fordulatot vett. A főnököm csak még inkább csiszolni fogja, lesz egy útmutatója mellettem is, de az nem baj, ha én leszek a horgonya. Megbecsül, itt maradt, ez már több, amit elvárhatnék tőle. Hónapokkal ezelőtt a világ másik végére menekült volna, amint kiderül, hogy érdekellentét áll fenn közöttünk. A veszekedéseink alkalmával elillant, és megmagyarázta, hogy miért nem szükséges mellettem lennie. Az ágyra helyezett gyűrű egy próbatétel. Nem az övé, nem is az enyém….hanem a kettőnké. Elég erősek vagyunk, hogy összeházasodjunk? Az édesanyja, a nővérem, de még a kórház is ellenünk dolgozik. Miért kellene, hogy még én is alátegyek? A képlet egyszerű. Szerelem, abból pedig egy lehetőség a boldog happy endre. Analizálok, folyton listát írok fejben, ez adódhat a női mivoltomból is, vagy egyszerűen így tartom helyesnek, hogy meghozzam az életemet befolyásoló döntéseket, de ennek itt és most spontánnak kell lennie. Nem agyalhatom túl. Várakozóan pillant rám, nem sürget, mégis úgy érzem, hogy megölöm, ha továbbhúzom. A kis ékszeres dobozt elemelem, és az ölébe fektetem, de előtte még kinyitom. A riposztom összetett, de pozitív végeredménnyel zárul. Az orrom hegye az övét súrolja, a meleg lélegzetem az arcát cirógatja megnyugtatásképpen. Még élek, nem mentem el, megadhatom neki a nagy befejezést. A kékjeim az övébe fúrom, és mosolyogva kérem meg, hogy próbálja meg. Ne legyen naiv, nem fogok hátat fordítani neki. Az ágy mellé ugrik, és letérdel elém, hivatalossá teszi a felajánlást. A könnyeim megállíthatatlanul potyognak, a szám elé tartom a kezemet, és gyorsan dobogó szívvel várom a kérdést. Mindketten gyerekek vagyunk, ez egy valóra vált álom, és ha nem lenne így, akkor én írnám meg könyvben. Heves bólogatásba kezdek, és a karomat kinyújtva nézem végig, ahogyan ráhúzza a gyémántot.
- A feleséged leszek Jamie. A sírig szeretni foglak. – könnyedén formálom a vágyaimat szavakká, és totális lebegéssel élem át ezt a pillanatot.

2 órával később

A mellkasához hajolva kattintok két, vagy éppen három oldal között. Gazdag leszek, ízlelgetem az új poszttal járó előnyöket, de feszengek is tőle egyszerre. A neten kell megrendelnem azokat, melyeket otthon egy füzetben gyűjtögettem tíz éven át. A gondolataimat totálisan kitöltik a virágok, a pap, a ruha, a kiegészítők, a rögtönzött helyszín megszervezése. Ma délután kimondom a boldogító igent, és ebben csakis az égiek gátolhatnak meg. Az egyik cikkbe merülnék bele, de Jamie kérdően néz rám, és az államat meghúzva lop csókot az ajkaimról.
- Gyöngyvirág? – szökik fel az egyik szépen ívelt szemöldököm a homlokomon, és kissé beijedek, mert szó sem volt hasonlóról. A jegyzetfüzetbe nekem más prioritást élvező virágok vannak felsorolva, és ezek között nem szerepel ez. Elhúzom, és a tollat a kezembe véve karikázok be kettőt, mert a drága vőlegényem most akarja a választást.
- Bazsarózsa, halványrózsaszín…ez a csokor, a díszítéshez pedig levendula. Ne rendelj nekem gyöngyvirágot. – torzul fintorba az arcom, és reménykedem benne, hogy vette az adást. A szüleink távol maradtak, ennek örültem is, mert senki nem zavart a teremben. A hálóingem alatt futó drótokat Jamie igazította el, és a gépeken is átállított valamit, hogy kényelmesebben elférjünk az ágyon. A gépen mutogatok neki, de aztán hamar lerendezi a hepciás nőszemélyt.
- Senki nem készített fel rá, hogy ennyire nehéz megszervezni egy nászt. Tudod könnyebb lett volna titokban. – fáradt mosoly kúszik az ajkaimra, de a kopogás félbeszakítja a meghitt pillanatunkat. Jamie mélyről jövő sóhajjal fárad oda az ajtóhoz, hogy kinyissa, de azon nem is egy, hanem egy egész hadsereg vonul be. A szám kiszárad, és önkéntelenül rejtem el a takaróval a gyűrűt. Nem biztos, hogy meg akarom osztani velük a boldogságomat. A szüleim meg lesznek döbbenve, a nővérem ki fog akadni, az ő anyja nem fog elfogadni menyének…a fejemben zakatolnak a kételyek, de megígértem, hogy erős leszek. A fehér köpenyesek zárják a sort, és Cornelia. Neki miért is kell itt lennie? Mi ez valami kínvallató csoport? Időm sincs megszólalni, mert Allegra árgus szemmel fürkész engem, és szinte úgy csap le rám, mint egy ragadozó. A sikolyától megfájdul a fejem, és a fülemhez kapom a kezemet. Zúgni kezd, és az a rengeteg szempár, ami rám vetül…hirtelen szűkös lesz a környezet. Képek villannak át a fejemben. Egy sírgödör, Emma, és az apja. Kóválygok, és megpróbálok lépést tartani velük, de elindul a pokol.
- Hogy merészelted megkérni a kezét? – fakad ki a nővérem, és ebben a véleményben osztozkodik Allegra is. Az anyja csak hápog, a szüleim értetlenül állnak a hír előtt, Sophie tűnik egyedül őszintén lelkesnek. Összefolynak a beszélgetések, mégis fájón pillantok Coryra. Mi van, ha van köztük valami? A gyűrűt lesem, de elhomályosul a látásom. Csillagom. Te vagy a fényem. Nem létező emlékek törnek a felszínre, és kissé elbizonytalanodom. Elsápadok, és Jake-el akad össze a tekintetem. A látásomat csillagok tarkítják, a gépek sípolása vészjóslóbb lesz, amint oldalra döntöm a fejemet, és elveszítem a kapcsolatomat a külvilággal.
- Menjenek ki… - Jake hangja ostorcsapásként száguld végig a termen.
- Esik a vérnyomása…fel lett izgatva. A picsába, ez nem lesz jó. Kifelé. – mutat az ajtó felé, és elsőként ér oda az ágyhoz, szinte abban a pillanatban függőlegesbe nyomja, és belevilágít a szemébe.
- A maszkot. – mutat John felé, aki karöltve a barátjával látja el a beteget.

Music |     | Clothes

Virágválasztás, ruhapróba, díszítés. Az ember azt gondolhatná, hogy egy ilyen kicsi esküvőt jóval könnyebb megszervezni, mint egy nagyot. De ha az embernek csupán néhány óra áll rendelkezésére, ez nagyban megnehezíti a helyzetét. Nem, cseppet sem könnyebb, mivel alig van olyan fellelhető üzlet, ahonnan a szükséges dolgokat be tudjuk szerezni. Sok esetben a pénz elég motiváció, de néha még a felár sem elegendő. De nem számít. Nem érdekelne az sem, ha Tessa kórházi köntösben lenne, én pedig így, ahogy vagyok, ha hozzám jön. Miért küzdök mégis? Mert ezt most jól akarom csinálni. És ha csak annyit tehetek a nagy napunkért, hogy virágot rendelek és felveheti a fehér ruhát, akár egy olyat is, ami nem álmai ruhája, de tetszik azért neki....nekem megéri a fáradtságot. Csak egy kicsivel több hitet szeretnék adni neki, hogy van még értelme küzdenünk. Egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy életben tartsam. Ha ő nem akar életben maradni, akkor a szervezete is erre fog beállni, és az akár végzetes is lehet. Hiszek abban, hogy a testnek kapcsolata van a lélekkel, és igenis hatással lehetünk a gyógyulásunkra, akár a hosszát, a folyamatát, vagy a minőségét tekintve.
A gyöngyvirág szerintem sem épp esküvős, de én ehhez annyit értek, mint a padlólerakáshoz. Vagyis semennyit. Így aztán feladva neki a leckét, míg a telefonon lógok a virágossal egyeztetve, megvárom, míg kiválasztja a neki tetszőt. Figyelek a válaszára, aztán rámosolygok, majd beleszólok a telefonba.
- Öhm...nem, nem, a menyasszony óhaja, aaaz bazsarózsa. Halványrózsaszínben. Ez lenne a csokor. Igen. A díszítés levendula...azt önre bíznám. Mára. Igen, e-mailben elküldjük a címet. Nem, nem kell nagy dolgokra gondolni, mi is tudjuk, hogy ez szűkös határidő, de biztos vagyok benne, hogy ki tudnak valamit találni. Az ár nem lényeg, számlázzon, amennyit jónak lát a józan ész határain belül. Köszönöm - teszem le a telefont, mert ugyan bármit megadnék a kedvesemnek, de azt sem szeretném, ha totálisan hülyének néznének a számlázásnál. Sosem foglalkoztatott a pénz, ezt őszintén megmondom, de most sok kiadással kell számolnom, akárhogy is veszem. Tessa gyógyíttatását nem hagyhatom a szüleire vagy a nővérére, hisz ők tönkre mennének. Amikor Sophiát kellett New Yorkban műteni, akkor is láttam Jamesen, mennyire kétségbe esett, hogy miből fogják előteremteni a szállásra, az utazásra, a szabadságra és a kórházi számlákra a pénzt. Attól, hogy én magam sosem voltam szűkében, attól még átérzem, hogy ez sokaknak milyen nagy terhet jelent, és ezt is szeretném megoldani számukra. Tessa az én gondom, és nem akarom, hogy egyetlen percig is azon aggódjon, hogy a családjának mibe kerül a gyógyíttatása. A csendes kifakadását mosollyal jutalmazom, épp, mikor kopognak, és elindulok ajtót nyitni.
- Sosem bocsájtottad volna meg magadnak, ha ezekben a percekben legalább a szűk családi köröd nem lett volna jelen. Hirtelen van, és nagyon kicsi lesz, de meghitt lesz. Hidd el, amikor majd a hatalmas lakodalmunkat tartjuk, szívesebben fogsz erre visszagondolni, mint arra, hogy nem volt ott senki, és hogy vajon ki neheztel rád emiatt egy életen át - mosolygok, mert komolyan is gondolom, amit gondolok. S hogy erre a jeles alkalomra miért nem hívtam akkor meg Olivert, vagy a saját anyámat, aki a világra hozott? Egyszerű a képlet: mert nem akartam. Ők nem a családom, legalábbis ami az anyámat illeti. Hiába voltam ott Texasban, érzem, hogy nem tartozom közéjük. Épp így kívülállónak érzem magam a Woodwardok között is. Talán ezért van, hogy sokkal jobban érzem magam a választott családom közelében. Jake, John, Cory...ők a családom. Ők nem támadtak hátba sosem, bennük tudom, hogy bízhatok, és ez nekem többet ér, mint a közösen használt vezetéknév vagy a közös vérvonal. Az ajtó nyílik, és nem is értem, hirtelen hogy termett mindenki egyszerre itt, de nem ellenkezek, amikor betódulnak. Legalább majd egyszerre tudják meg a hírt, és nem kell mindenkit külön értesíteni. Azonban mielőtt visszaérhetnék Tessához, az események gyorsan követni kezdik egymást. Allegra felsikolt, Molly a következő, és érzem, ahogy szinte egyszerre szűnik meg körülöttünk a gravitáció. Mintha valaki kiszívta volna a szobából a levegőt. Vádló, értetlen szemek sokasága vetül rám, és rá, mintha életünk legszörnyűbb bűnét osztottuk volna meg velük. A kérdésre röviden, tömören felelek. Igen, még ma elveszem, és ha ebben bárki megpróbál megakadályozni, azt személyesen fogom felkoncolni. De aki szabotálja az eseményeket, az történetesen nem Molly, még csak nem is az anyám. Hanem Tessa. Vagyis jobban mondva, a szíve. Azt hiszem pánikrohamot kapott, vagy ilyesmi. Jake az, aki elsőként reagál, és amikor odaugrik, én is csatlakozom.
- Kifelé innen mindenki! - kiáltom el magam. Az anyám rutinosan terel ki mindenkit, aki nem ide való a szobából. Jake és John segíteni próbálnak Tessán, így én is oda sietek, nem törődve azzal, kit gázolok el. Meglepetésemre alig néhány másodperc múlva anyámat veszem észre az oldalamon, miközben a mellkasára helyezem a tappancsokat. A szíve őrült tempóban ver.
- Kamrai tachycardia - kapom ki a fülemből a sztetoszkópot, de mire kinyitom a számat, hogy mire lenne szükségem, addigra John már ott van a defibrillátorral.
- Töltés 200-ra - kiáltja a nővérnek, aki hangos zúgásra készteti a gépet egy kapcsoló segítségével - Hátra - teszi rá a két eszközt, és mindenki kellő távolságba lép. Egy nagy emelkedés, az izmokat összerántja az elektromosság, és mindenki a csipogó monitort lesi. Ám az visszatér ugyanabba az őrült, össze-vissza kalapáló tempóba, amit diktál.
- 300-ra! Gyerünk! A végén még elveszítjük! - utasítja John a személyzetet, és én csak tehetetlenül állok ott. Remegek, mint a nyárfa levele egy őszi éjszakán, alig állok a lábamon. Nekem kéne segítenem, oda kéne mennem, tenni valamit, de megbénulok. Könnyek égetik a szemem, de nem sírom el magam. Jake Johnnak segít, és egy ballonnal levegőt pumpál Tessa tüdejébe. Anyám bátorítóan karolja át a vállamat, és még utoljára hallom, hogy valamilyen gyógyszert javasol, de nem értem, hogy mi az, mert minden néma lesz. Épp, mint a műtőben. Süketté válok, érzéketlenné, bénává. Nem veszíthetem el. Épp most? Mikor már annyi szenvedés után rá találtam? Mikor végre rám talált? Ő a másik felem, nem veszíthetem el!
- Csillag! Gyere vissza! Gyere vissza! - tördelem a kezem, és nem látok, nem hallok semmit. Anyám hirtelen elenged, és félre löki a fiúkat. Saját kezével kezdi el nyomni Tessa mellkasát, én meg évek óta most először látok rajta...igazi félelmet.
- Nem halhatsz meg! Nem engedem! A fiamnak szüksége van rád, ahogy neked is rá! A rohadt életbe, Tessa Wilson, ne merészelj úgy itt hagyni, hogy nem bocsájtottál meg nekem, világos? Azt mondtam...gyere vissza a fiamhoz! Vár rátok egy esküvő, és egy évtizedekig kitartó boldog befejezés!
A tompaságon át hallom amit mond, és nem igazán tudom felfogni, miket beszél, de nem is érdekel. Egy pillanatra elsötétül a világ, aztán nem tudom mennyi idővel később a padlón térek magamhoz. Jake épp a szemembe világít a lámpájával, míg Cornelia ölében van a fejem.
- Hol...hol vagyok? - kérdezem, mert elsőre fel sem fogom, hogy kerülök ide. Cornelia szelíden, megnyugodva mosolyog rám.
- Jól ránk ijesztettél - mondja, míg Jake felpillant az ágy felé.
- Semmi baja, szerencsére Cory időben elkapta, nem verte be a fejét. Csak elájult egy kicsit - magyaráz, ha jól sejtem Johnnak, aztán ismét rám néz - A francba, Jamie, többet ilyet ne csinálj, különben felzabáltatlak a kutyáimmal.
Mikor minden kikristályosodik, és eszembe jut, mi történt, kapkodva ülök fel.
- Hóhóhóóóó! Héééé, csak ne olyan hevesen, még a végén újra a padlón kötsz ki - tart vissza Jake attól, hogy felálljak, és látva a kétségbeesett arcomat, eláll a monitor elől. Tessa szívverése egyenletes, nyugodt, minden érték a legnagyobb rendben. Anyám térdel le mellém.
- Minden rendben. Igazad volt, kamrai tachycardia, de már vége. Most már rendben van. Alszik.
Percekig csak ülök, és sóhajtok nagyokat. Jake és John elmondják, mi történt, anyám kiegészíti a maga verziójával, így téve kerekké a történetet. Aztán felsegítenek, hogy odamehessek az ágyhoz. Tessa alszik, mintha az iménti események meg sem történtek volna. Csak megfogom a kezét, és az ágya szélére ülök, majd óvatosan az alvó szépség mellkasára hajtom a fejem, és csendesen sírni kezdek, hogy kiadjam magamból a megkönnyebbülés és a rémület könnyeit.

*eközben odakint*

- Mégis mi a jó fene történik odabent? Be akarok menni! - kiáltja Molly rémülettel az arcán, de egy nővér az útját állja.
- Értse meg, nem mehet be oda. Hagyják dolgozni az orvosokat.
- Maga orvosnak meri nevezni azt a sarlatánt? Én úgy beperelem, hogy a gatyája is rámegy! Megöli a húgomat!
- Nem fogja megölni, mind nagyon jó orvosok, mindent megtesznek a testvéréért - nyugtatja a nő, de nem úgy tűnik, mintha célt érne vele.
Moly tovább fortyog, szidja a kórházat, a bent munkálkodó orvosokat, a nővéreket, mindent és mindenkit, akit csak lehetséges.
- És te is...minek kellett nekiállnod sikoltozni? - kérdezi számon kérve Allegrát, és a magába roskadt lányt meglöki a vállánál fogva - Ha te nem kezdesz el sipákolni, akkor talán én sem így reagálok, te ostoba liba. Ha a húgomnak valami baja esik...
- Akkor? Akkor mi lesz, Molly? Ha? Talán összeversz az aprócska kis virágkötő ökleiddel? - áll bele a harcba ő is. A két nő egymásnak feszülve méregetik egymást.
- Talán. Vagy kirúgom alólad a zsiráf lábaidat, és csak agyon váglak egy székkel.
A következő szitokszó azonban nem tudja elhagyni a szájukat, mert Tessa édesanyja könnyes szemmel, de haragosan mordul rájuk.
- Hallgass el, Molly! Az ég szerelmére, csak fogd már be az átkozott szádat! Mindketten fogjátok be! - toppant, mire a két lány megdermedve néz rá - Odabent épp a kislányom életéért küzdenek, és ez csakis a ti hibátok. Mindkettőtöké! Belehalnátok, ha most az egyszer, csak...befognátok? Megtiltom, hogy bármelyikőtök is akár csak egyetlen szót is szólni merjen még egyszer, világos? Kik vagytok ti, hogy számon kérjétek rajtuk, hogy mit tesznek? Házasodni akarnak? Akkor hadd házasodjanak, a francba is, nem titeket akarnak férjhez adni, ez az ő döntésük!
- De Jamie olyan mint Scott...- hebegi Molly, mire az anyja odalép, és akkora pofont kever le neki a folyosó kellős közepén, hogy csak úgy csattan. A nő döbbenten fogja meg az arcát és nem hiszi el, ami történik. James szerencsére elvitte Sophiát a közeli játszó részlegre, így ennek nem lett a szemtanúja.
- Soha többé ne merészelj belefolyni a húgod életébe, Molly Wilson. Az, hogy Scott karmai közt kötött ki, az csakis a te hibád. Úgyhogy mielőtt más háza táján kezdenél el sepregetni, nézz körül a sajátod környékén, világos? Te tehetsz róla, hogy nem vettük észre, mi folyik a háttérben. Mert te nem figyeltél eléggé. Ha te időben szólsz, talán megakadályozhattuk volna az egészet, de nem...te minden alkalommal azt mondtad, mikor eljöttél tőle, hogy rendben van és boldog. De neked könnyebb volt elhitetni velünk, hogy Abigail jól van és ő akarja azt, hogy ne lásson minket, mint egy kicsit jobban odafigyelni a kishúgodra. Éveken át gyűlölted őt, amiért beteg lett, és azért menekült az első férfi karjai közé, hogy végre elfogadd őt teljes emberként. De te mindig csak féltékeny voltál rá és sosem tudtad őt úgy szeretni, ahogy van. Minden döntését bíráltad. Mindet felül akartad írni a saját kedved szerint. De nem te éled az életét, Molly. Ő önálló lény, akinek érzései vannak, és tervei és álmai. Amit neked, aki olyan sok éven át megkeserítetted az életét és csak szenvedést okoztál neki...kötelességed most támogatni, és jóvátenni a hibáidat. Jamie pedig nem Scott. Scott egy fűszálat sem tett értünk keresztben sosem, és te talán könnyedén felejted el, hogy Jamie mit tett meg Sophiáért, Abbyért, és értetek is, de én nem. Hogy merészeled egy szinten emlegetni azzal a féreggel, aki kínozta a lányomat azzal, aki honorárium nélkül mentette meg a te lányod életét? Hogy van képed azok után, amit érte is megtett már, ezt megengedni magadnak? Ha mást nem is, de ez a minimum, amiért hálával tartozol neki, szóval ne merj még egyszer ilyen viselkedést megengedni magadnak, vagy kidobatlak innen. Világos voltam?
A folyosón még a légy is elfelejt zümmögni.
- Anya, te meg honnan...- nyögi Molly értetlenül, mire az anyja büszkén kihúzza magát.
- Úgy, hogy én vagyok az anyja. És az anyák mindig tudják.
Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, és egy tétova kéz jelenik meg. Jamie elgyötört arca láttán ijedten kapnak a szívükhöz, de ő felteszi a kezét, és halványan elmosolyodik. Még él. Köré gyűlik mindenki, az iménti kis összezördülést felülírja az aggodalom.
- Minden rendben. Most alszik. Sajnálom, de további orvosi utasításig kint kell várakozniuk - mondja, és utat enged egy osztályos orvosnak, aki becsukja maga mögött az ajtót. Nagyon kimerültnek és fáradtnak látszik, és most mindenki egy kicsit megkönnyebbül, de egyben nehéz súlyt is vesz a vállára. Mr. Wilson lép oda tétován az orvoshoz. Ő, aki eddig csendesen nézte az eseményeket, most a sokat látott orvoshoz fordul.
- Doki, mondja meg őszintén. Mennyi ideje van még a lányomnak? Mert haldoklik. Ugye? - kérdezi, mire Jamie megtörten néz a férfi szemébe.
- Nincs jogomban elmondani.
- Ő a kislányom. Maga pedig a vejem lesz. Kérem, most ne mint az orvosa beszéljen velünk, hanem mint a családjával. Nem vagyok orvos, mint maga, de hülye sem. A láynom éveken át küzdött ezzel, és tudom...érzem, hogy nagy a baj. Szóval tudni akarom, miért akarja ennyire elsietni az esküvőt, és miért...mert haldoklik, ugye? Tudom kell, mennyi időm van még vele.
A két férfi tekintete összekapcsolódik a folyosón. Láthatatlan szövetség alakul ki közöttük, míg Jamie halk szavakkal igyekszik megértetni velük Tessa jelenlegi állapotát. A gyógymódról szándékosan nem szól semmit, és a betegség mibenlétét is csak finoman árnyaltan adja elő. Épp csak annyira, amennyire tudja, hogy lehetséges, anélkül, hogy átlépné a határokat, de amennyire csak lehetséges, őszinte. Ennél többet nem tehet az aggódó szülőkért. Meg kell várniuk, míg felébred.