- Látod!? Ha a kiégett hamvaiból főnixként feltámadt Fellowes sem gondolja túl ezt az egészet, neked sem kellene. - na jó, most egészen büszke vagyok arra a srácra. Talán mégis csak jó hatással tud lenni a nővéremre, és nem csak a nyálas-romantikus értelemben. Nem akarom, hogy megváltozzon, ő így jó, ahogy van, de azért időnként lehetne kicsit... lazább? Mi értelme az életnek, ha nem élvezheted ki minden percét? Ezt Sierrának is meg kell tanulnia.
- Mindenre van megoldás, csak venni kell rá a fáradtságot, hogy megtaláljátok. Nem féltelek titeket. Okosak vagytok, ügyesen kitaláljátok. - címeztem neki egy bíztató mosolyt.
- Nem mellesleg én is felvázoltam pár opciót, amin elgondolkodhattok. - de ezt csak ők ketten oldhatják meg, senki más.
- Nem kell elképzelned, hanem meg kell valósítanod. Szép dolog az agyalás, és az ábrándozgatás, de az nem a valóság. Beszélsz vele, aztán megtudod, ő mit gondol. - ennyire egyszerű.
- Ideje fejlődnöd, Si. Nyitottabbnak, rugalmasabbnak lenned, és nem csak a lakásodban vagy a munkahelyedben gondolkodnod. Biztosan találsz magadnak olyan munkát, amit ingázással is lehet végezni, és mellé még szereted is. Ki tudja, talán Remingtonnak is lesz valami javaslata. Ezt az egészet együtt kell kitalálnotok. Talán ez a te utad, ki tudja. - vontam vállat.
Aztán elmesélte, hogy Remington belement abba, hogy elintézze azt az interjút annak a lánynak, de előtte saját maga is tesztelni akarja, mielőtt a "védence" közelébe engedné. Érthető, és jogos kérés. Markra pillantottam.
- Okés. A szép fogás álompasim üzeni, hogy vedd elintézettnek. - nekem meg azt, hogy sokba fog kerülni.
- Még ma átküldöm. - gondolom.
- Egyébként tök jó ötlet volt ez az interjú, már én is várom, hogy összejöjjön nekik. Alynne-nek nagyon jó kezdő lehetőség, hisz a Wanderers nagy eséllyel befut, és nem sokáig lesznek előzenekar kategória. Ricky-nek meg csak szimplán olyan hangja van, hogy azt büntetni kellene. - imádom. Az egész hangzásvilágot, amit képviselnek.
- Na de most megyek, bocsi, mert még meg kell hálálnom azt a telefonszámot mindenki helyett is. - forgattam a szemeimet drámaian, mintha az egész az ő hibájuk lenne.
- Holnap beszélünk. Vigyázz magadra! - köszöntem el tőle, ha csak nem volt más, amit még szeretett volna.

-Hát már ittam egy üveg sört a koncerten, és nem akartam volna a véletlenre bízni ezt a vezetős dolgot. Jobb, ha esélyt se adok arra, hogy elcsípjenek, vagy a kelleténél jobban megüssön… -szóval valahol emiatt is volt, meg mert így tudtam arra figyelni, amit a kocsiban beszélgettünk. Még nem vezettem ilyen típusú autót, így első körben figyelnem kell arra, amit csinálok.
-Igen! Nagyon örültem a felajánlásnak, és tényleg szeretnék majd élni vele. Nagyon kedves volt tőle. –ez vitathatatlan tény.
Emma ártatlan mosolygása arra késztetett, hogy felvonjam a szemöldökömet, aztán csak a tenyerembe temettem az arcomat, amikor meghallottam a háttérben túlságosan is hangosan mormogó Reilly-t. Megforgattam a szemeimet egy lemondó sóhaj és fejrázás kíséretében.
-Gratulálok az álompasidhoz, Emms. Igazán szép fogás. –húztam egy aljas, gonosz félmosolyra a szám. Nyilván neki tényleg tökéletes, de soha nem fogom megérteni, miért. A stílusa baromira hagy kivetnivalót maga után. Nem azt mondom, hogy játssza meg magát, mert nem, de ettől még tudnia kéne, hogy hogyan illik viselkedni, ha a másik telefonál, vagy valami. Nem csoda, ha emberek gyakran hasonlítják inkább valami civilizálatlan állathoz. Mintha a társadalmi normák elrepülnének a feje mellett.
-Igen, nagyon is. –bólintottam rá a megállapítására. Jó érzés, hogy valaki érti, mit szeretnék, nem akarok kapkodni, stb. Örülök, hogy Remy partner ebben, és nem pedig elveszíti az érdeklődését, mert nem kötök ki egy randi után az ágyában, vagy mondjuk, dugom le a nyelvemet a torkán.
-Remélem, hogy ő is lelkes és nem csak én. Mármint… jó lenne, ha végre tényleg találnék olyat, aki viszonozza azt, amit érzek, úgy, ahogy érzem. –nagyon jó lenne, ha Remington lehetne számomra az az egy, akivel végre nem lövök mellé.
-Igen… én is. –ráztam meg a fejemet, véve pár nagyobb levegőt, hogy úrrá lehessek a zavaromon. Nem éreztem magam így már nagyon rég, sőt. Talán ennyire nagyon még sose voltam oda senkitől, pláne nem ilyen rövid idő leforgása alatt. Az elejétől fogva szimpatikus volt nekem, és annyira örültem, amikor elhívott a koncertre, aztán kisült, hogy ez számára is randi volt.
Csak egy hozzá hasonló lemondó sóhaj volt a reakcióm arra, amikor közölte, hogy túlgondolom a helyzetet. Ezt én is így láttam, sőt. Nagyon is. De ettől még ezek olyan bizonytalansági faktorok, amikkel nem árt számolni. Soha, de soha nem kérném tőle, vagy várnám el, hogy egy helyben maradjon és ne a zenének éljen. Ő ettől olyan, amilyen és ez nem támogatás, nem odaadó gondoskodás vagy aggódás, hanem szimpla önzőség és fojtogatás. Szeretnék mellette állni, a későbbiekben is, ha ez tényleg komolyra fordul, nem pedig az lenne, aki érezhetően bizonytalan és nem tudja, mit kezdjen a helyzettel.
-Hjajj… igen, igazad lehet. Mindenképp átrágom magam vele ezen, elvégre amúgy a tábor kapcsán is felvetődött, hogy többféle megoldás is lehetne arra, ha koncertezniük kellene, vagy a Wanderers mellett kellene lennie, akkor is el tudna jönni pár napra, szóval ez hasonló, csak… nagyban. Talán… -azt hiszem.
-Egyelőre elképzelni sem tudom, mit mondana erre, vagy… én hogy állnék ehhez a jövőben. Én mindig röghöz kötött voltam, sosem voltam az a világutazó, szabad szellemű, vagány csaj. Szóval mindenképp érdekes kihívás lenne, ha arra kerülne a sor, hogy esetleg döntenem kellene az itteni, kötött munka és az utazás, esetleges távmunka között. –kezdtem el az alsó ajkamat rágcsálni, aztán inkább gyorsan terelni akartam a témát. Ahogy ő is mondta, felesleges ezen előre izgulnom. Az a fontos, hogy jól éreztük magunkat együtt és lesz még randevúnk a jövőben.
-Tényleg! Ha Mark két pofátlan megjegyzés között ráér majd, akkor légyszi, kérje el Aly számát az apukájától. Remy azt mondta, hogy szívesen összehozza az interjút neki Ricky-vel, de előbb szeretne vele ő is beszélni, hogy kicsoda-micsoda. Hiába szimpatikus a képek alapján, ha a személyes benyomás teljesen más. –és én maximálisan egyet is értettem vele ebben.

- Hogy tudtál nemet mondani arra a Mustang-ra? Nekem tuti nem sikerült volna. - amikor csak tehetem, Marknál is "kisírom", hogy had vezessek. Egyrészt imádok, másrészt az a RAM egy álom.
- De legalább tudhatod, hogy bízik benned, ha hagyná, hogy vezesd a féltett kocsiját. És nem néz le. Mármint gondolhatná, hogy tipikus, béna női sofőr vagy. - de nincs így, ami tök jó dolog.
Az ölelés-homlokcsók búcsú kombóra csak ártatlanul mosolyogtam, mivel Mark olyanokat kommentált itt a háttérben, hogy: "Akkor gondolj arra, hogy otthon biztos kiverte." vagy hogy "A romantikus szomszéd gyerek belehalt a jófejségbe, szóval majd nagyon hálálja meg neki, ha oda jutnak. Szívesen. Van benne tapasztalatom." Én az évek alatt már megszoktam Mark nyers, szókimondó stílusát. Sierrának viszont ez talán túl sok infó lehetett, ha meghallotta.
- Szuper, legalább biztosan illik a kis lassú, romantikus lelkedhez. - a helyében engem érdekelt volna az a csók. Ha nem vált ki belőled semmit, akkor kár pazarolni az idődet a többi randira. De ha jól sikerül, és szinte elolvadsz tőle, a lábaid cseppfolyóssá válnak, aztán te magad is, akkor mindenképp érdemel további esélyt. De Sierrával nem vagyunk egyformák, sőőt. Senkivel. Most is csak azért vagyok képes megérteni ezt a lassú tempós, tiszteljük meg a másikat, adjunk időt neki, "édes volt tőle" dolgot, mert a múltkor kioktatott, hogy ennek mi az értelme. Mark kapcsán. Nálam a tapasztalás és az érzelmek valahogy összefonódnak, nem bonyolítom ennyire túl az életemet.
- Talán minél hamarabb sikerül összehoznotok azt a második randit. Ha ő is csak fele annyira lelkes, mint te, akkor minden erejével azon lesz, hogy ez a lehető leggyorsabban sikerüljön. - elégedetten vigyorogtam, ahogy szegény teljesen zavarba jött. (Kölcsön kenyér visszajár??)
- Aww, nagyon cukik vagytok!!! Kedvelem ezt a kis elpirulós Sierrát. Szinte már el is felejtettem, hogy létezik. - nem mostanában volt pasitól ennyire bezsongva.
Póker arccal hallgattam végig, mikor azt ecsetelte, hogy a legnagyobb bizonytalansági faktor a zene. Türelmes képet vágtam hozzá, de legszívesebben online felképeltem volna a testvéri szeretet jegyében. Miután befejezte, csak vettem egy nagy levegőt, ami lemondó sóhajban végződött.
- Jaj, Si. Túlgondolod. Egy ilyen jelentéktelen hülyeség, mint az utazgatás, a földrajzi távolság, szabadságolás nem lehet akadály. - Fellowes-nak fontos a zene, szóval azzal semmiképp sem szabad versenybe szállnia, mert egyikük számára sem lenne szép vége. A zene művészet, egy életérzés, nem klasszikus munka, így más szabályok vonatkoznak rá prioritás tekintetében. Például, ha Mark a festésből élne, de én azt várnám el tőle, hogy ne csinálja, az a minimum, hogy kipenderít az életéből. Milyen jogon tiltom meg neki, hogy miben teljesedjen ki, mi tegye boldoggá? Tudom, hogy Si sem tenne ilyet soha, de választás elé sem állíthatják magukat, még csak érzetre sem. Már rosszul kezdődne.
- Ha nem tudsz elszabadulni, nem dől össze a világ, maximum legalább hiányoztok egymásnak. A videóhívások ugyan a másik fizikai közelségét nem tudják pótolni, de érzelmileg jobb, mint ha elérhetetlen lenne. Ebben a rohanó világban két hét úgy el tud repülni, hogy észre sem veszed. Főleg, hogy valószínűleg annyi a munkád, hogy ki sem látszol belőle. Ha nem így lenne, Fellowes mellett lennél. - ez nálunk már nem állná meg a helyét, mert konkrétan fizikai elvonási tüneteim lennének nélküle. Érzelmileg kötődünk egymáshoz, az első helyen áll, de belehalnánk, ha nem érhetnénk egymáshoz. Vannak, akik azért ezt x ideig ki tudják zárni, mi nem ilyenek vagyunk.
- Amikor meg tudod oldani a szabadságolást, mert ügyesen betanítod a többieket, hogyan tudjanak nélkülözni, akkor szintén nincs miről beszélni. Elkísérheted őt, ahová csak kell. És a videóhívás meg az AnyDesk típusú programok világában azért kevés olyan van, amit ne lehetne a távolból is elintézni. Egy ellenőrzésen általában az üzletvezető is tud képviselni, nem? Tudom, hogy te nem olyan főnök vagy, és nem is akarsz olyan lenni, de azért valljuk be, hogy a legtöbb utazgat, míg az alkalmazottak dolgoznak. Néha te is igazán megengedheted magadnak. Tök jó lehetőség arra is, hogy világot láss! - hülye lenne nemet mondani rá.
- Ha hosszabb időre mennek mondjuk Európába, akkor is kivitelezhető, hogy pár napra meglátogasd őt, feltöltődjetek egymásból. Ha azt állítanád, hogy nincs megoldás, az csak üres kifogás lenne. - úgy jönne le.
- Vannak olyan párok, ahol mindkét fél színész, zenész, ilyesmi. Időnként hónapokig a világ két különböző pontján vannak, mégsem válik el mindenki. - ezt vállalják, ehhez kell alkalmazkodni.
- Aztán, hogy hosszútávon hogyan lehet ezeket kivitelezni, az már a jövő zenéje. Ráérsz akkor foglalkozni vele, ha már aktuális lesz. Előre ne stresszelj ilyeneken, csak élvezd ki minden pillanatát. Ne tedd tönkre a saját boldogságodat. Ha a túlagyalással pazarlod el az időt, elsuhannak melletted a jó dolgok, amiket teljes szíveddel megélhettél volna. Bánni fogod, hogy nem voltál jelen az érzésben, a pillanatban. - néztem rá komolyan.
- Egyedül annyit kell eldöntened, hogy bevállalnád-e, akár bármi áron is. Akár az imádott munkád árán is. - hogy a saját példámmal jöhessek. (El se hiszem, hogy van saját példám. Még mindig tök fura.)
- De mivel bizonytalansági faktornak éled meg, így majd megemlítheted neki ezt. Aztán együtt át tudjátok beszélni, ő hogyan látja. Talán ő is rágódik ezen, csak nem merte szóba hozni, nehogy tolakodásnak vedd vagy ilyesmi. - most hogy már szakértő lettem ebben a témában.
- Ha egymás szájából halljátok, hogy "semmi gond, együtt megoldjuk", akkor mindketten megnyugodhattok. - a kommunikáció baromi fontos. Egy csomó minden azon megy el emberek között. Én könnyen kommunikálok, csak nem pont az érzelmi dolgokban. "Szerencsére" Mark is ilyen szerencsétlen benne, mint én.

Csak egy finom mozdulattal a szemeimet forgattam, amikor gyorsan lerázott, hogy most nem ők a téma Mark-al. Én is tudtam, hogy nem fog sokáig ezen rugózni, de kötelességem volt megkérdezni tőle. Nem két percre van tőlem, és automatikusan aggódom érte, bármiről is legyen szó. Nyilván tud saját magára vigyázni, ott van mellette Reilly is, de sosem lehetünk elég óvatosak.
-Hát... beszélgettünk a pizzázóban, aztán visszasétáltunk a parkolóba. Nyilván út közben is folytattuk a magyarázást. Remy hazavitt a kocsijával. Ugyan felajánlotta, hogy ha akarok, vezethetek, de inkább nem vállaltam be. Legalábbis egyelőre, mivel nem mondtam le róla, hogy majd vezessem azt a Mustangot. -mivel oda meg vissza vagyok az ilyen típusú autókért. Az amcsi izomautók különleges helyet foglalnak el az életemben.
-Öhm... aztán amikor hazaértünk...valami elképesztően édes volt. Egy ölelés-homlokcsók kombinációval köszönt el. Nagyon édes, romantikus gesztus volt tőle, és semmi letámadós, vagy kapkodós, első randi után már smároljunk a kapualjban dolog nem volt. Ezt nagyon értékeltem nála! -úgy is tudja, hogy nekem ezek a hagyományos dolgok mennyire fontosak, hogy mindennek meglegyen a maga ideje és menete.
-Megígértem neki, hogy elküldöm a beosztásomat, és amikor majd lesz közös szabad időpontunk, akkor megismételjük a találkozót, amolyan második randi gyanánt. Egy mozi plusz kávézás a terv. Lényegében a film mindegy is, csak az a fontos, hogy vele lehetek. Megint. De addig szerintem esélytelen, hogy normálisan tudjak figyelni bármire is. -ráztam meg finom mozdulattal a fejemet, egy színpadias sóhajjal. Végül csak elbújtam a bögrém mögé egy zavart mosollyal és nem kevés vörösséggel az arcomon.
-Nagyon jól éreztem magam! Remy tényleg nagyon kedves, udvarias, jó humorú. Úgyhogy az, hogy repkednek-e már a klisés pillangók a gyomromban, enyhe kifejezés. Nem egyszer sikerült tőle zavarba jönnöm. Olyan igazi, pótcselekvéses, hajcsavargatós módon. Nagyon várom, hogy megint láthassam és tölthessünk együtt időt úgy, hogy nem lopott percekről beszélünk az irodában, vagy valami. -ez egy teljesen másik szint. Szerettem, amikor bejött hozzám, elvégre ott is elvoltunk, de az amolyan... olcsó kifogás típus volt.
-Igazából... -váltott aztán a tekintetem kissé bizonytalanba.
-A legnagyobb bizonytalanság faktor talán a zene. Mármint amikor belementem a találkozóba is tudtam, hogy ezzel foglalkozik, és imádom is ezt benne. -őszintén. Nagyon-nagyon lelkesítő, ahogy lelkesedik érte.
-Ha beindulnak a fesztiválok, illetve jobban fog futni a Wanderers, vagy akár a Saxomuch szekere is, akkor nem kizárt, hogy másik kontinensekre is mennie kell majd. Bár... azt mondta, hogy VIP helyem lenne az ilyen fellépéseknél is, és velük mehetnék, szóval elvileg megoldaná magát, de... közben ott van az is, hogy minden alkalommal kellene kivennem szabadságot, amikor esetleg Európában vagy máshol járnak. -húztam el a szám egy sóhajjal. Persze ez még odébb van, és egy randi nem randi, de nagyon szeretek vele lenni, és eddig úgy tűnik, hogy benne talán megtalálhatom azt, amit mindig is kerestem. Csak a... túlgondoló, aggódós énem nem engedi azt, hogy elvonatkoztassak és "csak a mának éljek."

Reggel örömmel nyugtáztam Si üzenetét, hogy később szívesen tart beszámolót a Fellowes-zal való randijáról. Ez egészen jó jelnek tűnt, így különösen kíváncsi voltam, mi a helyzet ezzel a két túlgondolóssal. Nem mintha egyébként nem, hisz bármi lett volna is az eredmény, akkor is érdekelne.
Miután Markkal teljesítettük a napi programokat, este a nővérem is zöld utat kapott, hogy felhívhasson.
- Halihóó!! - integettem vissza neki széles vigyorral. A mosolya és a csillogó tekintete már azonnal árulkodó volt, hogy nem rossz hírekkel óhajt szolgálni.
- Na mesélj! Milyen volt a koncert-randi? - vontam fel a szemöldököm, megtartva a levakarhatatlan vigyoromat.
A "szakmai" beszámolóra csak bólogattam. Pont nem ez a rész érdekelt.
- Aaaaha. Okés. Tök jól hangzik. Ott leszünk! - hagytam rá a dolgot. Csak mi éppenséggel kihagyjuk az ismerkedős, jópofizós backstage élményt, amit a zenészkísérő-asszonyoknak tartanak fenn. Ők csak csicseregjenek egymással, én el tudom foglalni magam Markkal is. Mármint... a zenével, természetesen.
- Éééés??? - a lényeget mond, ne ezt!!
- Oooh, hát egy igazi huszonegyedik századi gavallér. - önkéntes kályha, udvarias, kedves, és még komolyan figyel is arra, amit egy nő hablatyol neki. Magam sem tudom, hogy a hanghordozásom és a mosolyom enyhén szarkasztikus volt, vagy inkább elismerő.
Jól sikerült az ismerkedés, sok mindent megtudtak egymásról, sőt, még a Teszlek Süveg is egy házba osztotta őket. Ez ám a romantikus.
- Nincs mit tenni, Merlin is egymásnak teremtett titeket. - nevettem el magam. Egyáltalán nem voltam gunyoros, inkább csak jókedvű. Őszintén örültem neki, hogy ennyire jól érezte magát vele, és sikerült megtalálniuk a közös hangot.
Hozzátette, hogy Fellowes is szívesen besegít a táboroztatásban, például tarthatna gitárleckéket a gyerekeknek. Jó ötlet, több szempontból is. A gondolatra a tekintetem automatikusan a bakancsáról sárt vakarászó Markra siklott. Addig sem mi leszünk a felvigyázók.
- Jajajaja, velünk minden oké. Jól vagyunk. Nagyon is. Köszi. Egy percig sem unatkozunk. De most nem mi vagyunk a lényeg. - ráztam le gyorsan.
- Éss?? Mi volt még? Csak kajáltatok? Lesz folytatás?? - csak tudnám, mi a francért kell mindent harapófogóval kihúzni belőle. Eskü, még Markkal is könnyebb dolgom van, mint ezzel a friss szerelmes tinilánnyal. Mikor is lettem én az anyja, és nem fordítva? Aawww, hát imádom!!!! Meg kell becsülnöm, és ki kell használnom minden másodpercét.
- Na és repkednek már a klisés kis pillangók a hasadban? Hogy fogsz így a munkádra koncentrálni, ábrándozós főnök kisasszony? - jó őt ennyire izgatottnak, lelkesnek, boldognak, vidámnak látni, szinte rám is átragad. Annyira megérdemli. Szóval ha az a Remington elrontja, megfojtom. De ha nem, talán még meg is köszönöm neki. Jó lenne, ha valóra válhatna végre az álma valaki oldalán. Eddig úgy tűnik, illenek egymáshoz. Pedig Si is nagy kritikus ám!

Amint hazaértem a koncert után, dobtam egy üzenetet Emms-nek, hogy írjon, ha majd holnap ráér, aztán beszámolok neki a randiról. Mivel már határozottan abba a kategóriába soroltam. Nagyon jól éreztem magam, és annyira boldog voltam, hogy szerintem madarat lehetett volna fogatni velem.
Nem szerettem volna zavarni őket, elvégre biztos voltam benne, ha valakik, akkor ők nem unatkoznak Mark-al, de jól esett, amikor pittyent a telefonom és a kijelzőn a húgom nevét láttam az üzenet feladójaként. Beköltöztem a kanapéra egy bögre teával, aztán némi izgatott hezitálás után meg is nyomtam a hívás gombot.
-Szia! -integettem neki egy széles mosollyal.
-Nagyon jó volt a koncert! Nagyon tehetségesek, és élőben is ugyanazt hozzák, mint a felvételeken. És mindenki szuper jófej a bandából, illetve a tagok párjai is. Örültem, hogy Remy elvitt magával korábban, így volt időm beszélgetni és ismerkedni mindenkivel. Legközelebb neked is jönnöd kell! Muszáj! Zseniális élmény! -kezdtem bele a mesélésbe izgatottan.
-A koncert után aztán megbeszéltük, hogy nem maradunk, hanem átmegyünk valahova enni, mivel... ismersz, én mindig tudok enni. Ahogy Ő is, szóval ez tökéletes program volt. Plusz meg sem kellett fagynom, mivel Remy bevállalta a "kályha" szerepét az utcán. Nagyon udvarias és kedves volt. Tényleg úgy éreztem, hogy figyel rám és arra, amit mondok. Elég sok dolgot megtudtunk egymásról, kedvenc filmek, hobbik, ilyesmik. Még azt is, hogy egy házba tartoznánk, ha a Harry Potter világában élnénk. -ez fontos infó. Akárki akármit mond, szerintem sokat elárul az emberről, hogy melyik házba sorolná őt az a bizonyos Süveg.
-Oh! És ő is bevállalta, hogy szívesen segít a táboroztatásban, amiben kell és tud. Például tarthatna gitár leckéket a gyerekeknek, vagy ilyesmi. -örültem, hogy jó ötletnek tartotta és szívesen segítene nekünk benne.
-Éééés arra mi újság? Jól vagytok? Minden oké? -szeretem tudni, hogy mi van vele. Olyan fura, hogy most ennyire messze van. Megszoktam, hogy hamar elérhetjük egymást, még akkor is, ha én Queens-ben lakom, ő meg Staten Island-en. Nem lerázni akarom, vagy abbahagyni a mesélést. Dehogy! Csak jó, ha azért közben én is tudom, vele, vagy... velük mi újság.

-Vaaaagy mondjuk azt, hogy a munkahelyünkön nagyobb eséllyel akadunk hasonló értékrendű emberbe? –nem mintha nem dolgoznánk amúgy alapvetően rengeteget, hogy akár még igaz is lehessen a „vádpontok” egy része. De szerintem mindkettőnknek nagy szerencséje volt ezzel. Emma és Mark illenek egymáshoz, én pedig csak remélhetem, hogy Remy-vel a dolgaink jól alakulnak, sőt. Több, mint jól. Már nem szeretnék felesleges köröket futni és hónapokat, vagy éveket pazarolni valakire. Nem azt mondom, hogy ketyeg az óra, de szeretném már megtalálni a számításaimat valaki mellett.
-Örülök nektek, komolyan. –húztam egy lelkes, őszinte mosolyra a szám. Szeretem látni, hogy végre van valaki, aki tényleg megérdemli a figyelmét. Mondhatjuk, hogy Emmalynn elvárásai hatalmasak voltak, de közben meg valahol talán pont amiatt, mert ott volt neki Mark. Mintha csak rá lett volna kitalálva az, amit szeretne egy férfitól és egy kapcsolattól. Végre mindketten megtalálhatjuk azt, amit eddig másokban nem sikerült.
-Hát szerintem mindkettőtöknek fura most ez, de legalább együtt jöhettek rá, milyen is egy igazi kapcsolat, ami nem azért van, mert kísérleteztek, vagy szükségletek szempontjából kell, vagy bármi ilyesmi. Ez jó dolog. Legalább nem vagytok egyedül ebben. –a húgomról tudom, hogy nem egy kapcsolati mester, a haverjai szerint pedig Mark sem az, szóval tényleg együtt fedezhetik fel ennek minden szépségét. Két makacs ember, ha egymásra talál…
-Ha nem így lenne, megverném. –dörzsöltem össze fenyegetően a tenyereimet. Persze semmi esélyem se lenne ellene, de Emma a legfontosabb nekem, és bármit megtennék azért, hogy boldog legyen, illetve biztonságban. Testileg és érzelmileg is. De eddig úgy tűnik, Marco Reilly tényleg kaphat nálam pár piros pontot.
-Belejöttök majd, ez biztos. –címeztem neki egy bíztatónak szánt mosolyt.
Végül inkább elterelte a témát, én pedig nem szerettem volna erőltetni, így elmeséltem neki, milyen napom volt, miket tervezek még a ruhán való agonizáláson túl. Meghallgattam azt, hogy hiába ma érkeztek meg, rengeteg dolgot csináltak már, legalábbis megnéztek ezt-azt. A lelkére kötöttem, hogy szeretnék mindig képeket kapni, bár ezt ő is így gondolta, így mondanom sem kellett volna. Megígértem neki, hogy amint lement a randi, hívom, illetve írok neki, amikor indulunk Remy-vel a koncert helyszínére. Elképesztően izgatott voltam már most. Annyira jó lenne, ha minden jól alakulna…

- Még jó hogy! Kötelező. - az a béna tükör selfie. De akkor is látnom kell őt abban a szerkóban.
- Hát akkor elég szánalmas családi vonás. - húztam el a szám szemforgatva.
- Most őszintén! Mit árul el az rólunk, hogy a munkahelyünkön ismerkedünk? Mint valami munkamániás ribik, akiknek nincs saját élete. A munkahelyen vadásznak, mert tök életképtelenek. - nyilván nem így van, és ez a sors furcsa játéka, de... hát... olyan. Ha másról hallanám ezeket a sztorikat, biztosan vágnék rá egy képet.
- Átadom. - hogy köszöni a táboros ajánlást.
- Megmentette az életemet. Beengedett a sajátjába. Nekem ez elég megbecsülés. - persze ez még sokkal több tényezőből áll, de azokat most hosszú lenne felsorolni, és valójában csak kettőnkre tartozik. Ugyanazt várjuk egy kapcsolattól, ez egészen biztos. A papírforma szerint nem csalódhatunk egymásban. Kizárt. Csak úgy nem mondott volna ilyen dolgokat, ha nem gondolná komolyan. Ebben is hasonlítunk.
A megjegyzésére, hogy még sosem látott ilyennek, legszívesebben egyetlen apró kis mozdulattal kinyomtam volna a beszélgetést.
- Ne emlékeztess rá. - ráztam meg a fejemet szenvedős képet vágva.
- Tök jó meg minden, de nekem ezek az érzések még túl furák, ismeretlenek és intenzívek. Úgy érzem magam, mint akit bedrogoztak. - mert hogy történt már ilyen.
- Csak most Mark volt a cucc. - vagyis... most is az. Nonstop. Állandóan. Annyira megnyugtató vele, mellette, de közben normálisan aludni sem bírok. Minek? Elpazarolt idő, amit vele is tölthetnék. Ami baromság. Több energiám van tőle, mint valaha. Ami képtelenség. Legszívesebben el sem engedném egy pillanatra sem. Ami nem jellemző rám. Nem vagyok túl touchy, vagy milyen kifejezést használnak rá. De Vele...
- Nem kételkedem az érzéseiben, vagy azok valódiságában. - átjön, mit jelentek neki, és sosem mondta volna ezt nekem, ha nem lenne így.
- Ha nem így lenne, nem lennék vele. - sosem élnék olyan kapcsolatban, amibe beleteszem magamat, a szívemet, a lelkemet, a titkaimat, és viszonzásul nem kapnék semmit. De ez rá is igaz. Hasonlóak az elvárásaink is.
- Persze, persze, igazad van, tudom. - Mark hatalmas "áldozatokat" hozott már értem, hogy közel kerülhessünk egymáshoz.
- Ezeket mind én is tudom és értem, csak... még szánalmasan kezdő vagyok ebben a sok érzelemben. Mindketten. - aztán inkább ejtettem az egész Mark témát, és próbáltam Si-vel más vizekre evezni. Elmeséltettem vele a napját, aztán beavattam, hogy ma milyen helyeken jártunk, és hogy még milyen terveink vannak az elkövetkezendő napokra. Már ami publikus volt. A családja például nem. 
Tök jót dumáltunk, mint mindig, de hosszasan nem akartam feltartani őt, és igazából magamat sem. Amint minden fontosabb dolgot kiveséztünk, elköszöntem tőle. Minden nap keresni fogom. Még ha nem is hívogatjuk egymást rendszeresen, egy-egy üzenet, kép, pár emoji is sokat jelent. Hogy gondolunk egymásra, bárhol és bárkivel legyünk is a világban. (Amúgy is a randija érdekel majd a legjobban!)

-Nem hiszem, hogy csalódnék. Remy szuper jófej, és nagyon-nagyon figyelmes. De... igen... végül is ezt is nézhetjük. -ha mégsem lenne jó élmény, legalább a koncert az lesz.
-Jajj, ne már. Most komolyan?! Jóóó... majd csinálok valami képet a tükör előtt. -tény, hogy nem ez a hétköznapi stílusom, és tényleg nem tudom megmondani, mikor voltam utoljára ilyen laza, kötetlen helyzetben és cuccban. Mosolyt csalt az arcomra a rengeteg pozitív jelző, amit mondott, így zavarba jőve ráztam meg a fejemet.
-Akkor nagyképűzhetnél is. Sose gondoltam volna, hogy a munka miatt ismerek meg valakit, aki ennyire érdekes a számomra, és ennyire vonzódom hozzá. Fura dolgok vannak. Vagy az is lehet, hogy ez ilyen családi vonás. -pislogtam rá hatalmas, ártatlan szemekkel, de aljas, cinkos mosollyal. Bár szerintem ők nyertek Reilly-vel. Már több éve ismerik egymást, de eddig valahogy nem akarták észrevenni a tökéleteset az orruk előtt.
-Igen, sejtettem. Persze mástól is hallhattak volna róla, de ez jófej volt tőle. Majd köszönd meg a nevemben, légyszi. -jelent meg egy mosoly az arcomon.
-Igen, én is így voltam vele. Bírom a gyerekeket, és nem vagyunk elveszettek. Szóval szerintem hasznosak lehetünk majd. -bólintottam rá a dologra.
-Tudom. A barátai is pontosan ugyanezt mondták. Nem rossz ember, csak szar élete volt, és rengeteg mindenkit elveszített. Én sem állítottam sosem, hogy rossz ember lenne, vagy nem lenne benne semmi jó. Egyszerűen csak az életszemléletünk nem passzol, de nem is kell, hogy így legyen. Ha veled kedves, és megbecsül téged annyira, amennyire érdemled, akkor nekem ez is bőven elég. -ami pedig a barátait illeti...
-Szerintem kedvelni fogod őket, és ők is téged. Állítólag annyit hallottak rólad, hogy már nagyon kíváncsiak rád, sőt. Abban sem biztosak, hogy nem valami képzelt dolog vagy-e Reilly-nél. -persze ez túlzás, elvégre Dave is ismeri, de gondolom a lényeg átjön.
Egy megértő, lelkes, de kellően visszafogott mosollyal hallgattam, ahogy áradozott a kettejük viszonyának rendezéséről és arról, hogy mindenben igazam volt. Már épp megszólaltam volna, amikor közölte, hogy Mark szereti őt. A zavarától pedig majdnem leesett az állam, még az volt a szerencse, hogy megtanultam moderálni a mimikámat is.
-Nagyon helyes! Merne nem így tenni!!! Megfogta veled az Isten lábát. Még sose láttalak ilyennek. -húztam egy hitetlen vigyorra a szám a zavarát látva. Emms nem zavarba jövős típus, így Reilly-nek nagyon kell tudnia valamit, ha tőle, pontosabban a gondolatától képes erre.
-Biztosan tudja, és valószínűleg teljesen kész van tőled ő is. A srácok szerint nagyon szarul festett, amikor nem volt benne biztos, hogy őt választanád a munka helyett, vagy abban, hogy egyáltalán te így gondolsz-e rá. Szeret téged, nagyon. -szerintem efelől semmi kétség.
-És hát... igen, ez "sajnos" ilyen. Nem mondom, hogy voltam már ennyire nagyon szerelmes, mint amilyennek te tűnsz, de ez mindig ilyen. Már van kiért, és miért aggódnod, akit sosem akarsz elveszíteni. Nem kell mondanod semmit sem neki, elég, ha érezteted vele, és minden okés lesz. Nekem csak az a fontos, hogy azt kapd vissza, amit adsz neki. -ha nem, akkor megyek, és megverem. Nem mintha lenne esélyem, de akkor is.
-Plusz... ha kételkednél abban, hogy tudja-e, mennyire nagyon szereted őt, gondolj arra, hogy másokkal ellentétben téged beengedett a tüskés falai mögé, és a veled kapcsolatos bizonytalansága miatt a barátait is képes volt egy olyan oldalával "összeengedni", amit gondolom nem szeret mutogatni. -egyikük sem olyan, aki csak úgy hagyja, hogy más gyengének lássa.

Sierra lelkes bizonytalansága mosolyt csalt az arcomra. Tényleg látszik, hogy mennyire fontos neki ez az egész randi dolog azzal a sráccal. Azt hiszem, talán sosem láttam még ilyennek.
- Határozottan megérdemelsz végre egy értelmes randit. Szurkolok, hogy összejöjjön. Ha nem, akkor sem dől össze a világ, legalább voltál egy fasza koncerten. Csak légy pozitív. Szuper lesz minden. - magyaráztam biztató mosollyal. Kár előre izgulni.
- Dehogy túlzás!!! Ezt felejtsd el. - forgattam a szemeimet lemondó sóhajjal.
- Remek választás. Jól fog állni. - bólintottam.
- Mindenképpen szeretnék róla képet kapni!! Nem minden nap láthatlak így. - dörzsöltem össze a tenyereimet elégedett, izgatott vigyorral.
- Őszintén remélem, hogy ez a Fellowes srác tényleg rendes gyerek. Mennyire menő lenne már, hogy pont miattam ismerted meg. Életem végéig nagyképűznék vele. Ő pedig nagyon ajánlom, hogy tudja, egy igazi rohadt nagy mázlista, hogy a világ legszuperebb, legkedvesebb nője érdeklődik iránta. - ráadásul ennyire. Érezze megtisztelve magát, hogy ennyit készülődik miatta. Annyira cuki.
Csendben hallgattam, amikor elmesélte a sztorit, hogy is kerültek hozzá az étterembe Mark haverjai.
- Én büszke vagyok rád, kis csendes gyilkos. Ez az én nővérem. - kapott is egy virtuális Sisfist-et érte. Bárki is az a McKenna. Kicsi a világ.
- Igen, hallottam már a táborról. Ő ajánlott nekik téged és az Aunt Marie's-edet. - elég sokat kajáltunk ott az utóbbi időben, volt tapasztalata bőven.
- Szerintem is szuper ötlet. Annyira jó kezdeményezés. Én is szeretnék segíteni nekik, tök jó lenne részt venni ebben az egészben. - nem csak a gyerekeknek lenne élmény, hanem nekünk is. Tök új fajta tapasztalat. Sosem csináltam még ilyet.
- Oh, király. Ez kedves tőlük. Benne vagyok! - egy jó sütögetés bármikor jöhet. De majd úgyis szóvá teszik a fine dining találkozás alatt is. Ezzel ráérek akkor foglalkozni, ha aktuális lesz.
- Örülök, hogy jól kijöttél velük, és hogy Marknak ilyen barátai vannak. Nem is érdemel kevesebbet. Alig  várom, hogy én is megismerhessem őket. - és közben mégsem. Mert akkor az azt jelenti, hogy haza kell húznunk innen.
- Egyébként csak megsúgnám, hogy Mark nem véletlenül tartozik közéjük. Ő is nagyon rendes és jó fej, ha nem még annál is jobb. Ő sem csak olyan, mint amilyennek kívülről tűnik. Ráadásul elég kemény élete volt, a miénknél is sokkal rosszabb. Érthető, ha bizalmatlan, zárkózott és tüskés. - talán végre elkezdhetné őt kicsit más szemmel is látni.
- Több, mint okés. - bólintottam.
- Igazad volt Markkal, a munkahelyi kirúgós paranoiával, és az udvarias bizonytalanságával kapcsolatban is. Beszéltem vele nyíltan ezekről. Elmondtam mindent. Hogy nem teszteltem, hogy nem szoktam csak úgy mondani dolgokat, és hogy sosem választanám a munkát helyette. Sőt semmi mást sem. Fontos nekem. Szóval sikerült rendeznünk a kettőnk viszonyát. - magyaráztam lelkes mosollyal.
- Szeret engem, Si. - felhúztam a pólóm nyakát, hogy elbújhassak mögötte egy pillanatra. Tök jó póker játékos vagyok, de ebbe bele tudnék vörösödni. 
- És én is annyira nagyon imádom Őt. Kész vagyok tőle. Nem mintha nagy tapasztalatom lenne a témában, és lenne használható viszonyítási alapom, mint az átlag embereknek, de úgy gondolom, hogy életemben először szerelmes vagyok. Érted te ezt??? Annyira szívás!! - az arcomat a tenyerembe temettem, majd megráztam a fejemet. 
- Mármint nyilván nem. De... ez a legeslegjobb és a legrosszabb érzés egyszerre, amit valaha éreztem. Ha van ennek bármi értelme egyáltalán. - imitáltam egy fejlövést.
- Most először zavar, hogy mi van, ha nincs holnap. Itt van mellettem, és nem akarom, hogy ez máshogy legyen. Soha. Semmiért. - hányinger.
- Bárcsak szavakba tudnám önteni az érzést. Csak remélhetem, hogy tudja, mit jelent nekem. - ugye tudja????

Miután Reilly barátai leléptek, és váltottunk egy üzit Emms-el, hazamentem, hogy összevont szemöldökkel bámulhassam az ágyamra kipakolt, koncertre vett ruhát. Nagyon vártam, hogy megcsörrenjen a telefonom, de addig is elfoglaltam magam, mielőtt túlságosan vad dolgokat kezdtem volna hallucinálni emberevő vadállatokról és egyebekről. Megpróbáltam hozzá több kabátot is, hogy ne fagyjak meg este sem, de azért nagyon el se üssön azzal, hogy túl vastag lenne. Szóval végül az első mellett döntöttem. Passzintottam hozzá egy fekete bőr hátizsákot is, majd nekiálltam megkeresni azt a bizonyos magassarkú bakancsot. Utálni fogom, ha kidobtam, és azt is vennem kell hozzá.
-Szia!!! Dehogy is! Ráérek. -húztam egy lelkes mosolyra a szám, amint felvettem a videóhívást. Kicsit kezdtem aggódni, hogy elfelejtette, vagy történt valami. Szép az a ház, de az erdő közepén van, és nem nyugtat meg, hogy Mark az egyetlen állat arrafelé.
-Öhm... igen, nagyon. Kicsit izgulok. Ezer éve nem voltam... randin. Vagyis értelmes randin. Olyannal meg főleg nem, aki ennyire érdekelt volna. -haraptam be az alsó ajkamat egy szusszanással, majd csak a fejemet ráztam.
-Nem, nem gondoltam. Mármint... elgondolkoztam rajta, hogy ez talán túlzás, de... már majdnem mindent összeraktam. Végül a farmerkabis megoldás nyert, nem a bőrkabátos. -szerintem az hozzám annyira nagyon nem illik. Nem akarok túl erőlködősnek tűnni. De azt azért reméltem, hogy Remy-nek tetszeni fog.
-Aaaaaw, ez nagyon szép. Nem hittem volna, hogy ennyire nagyon vigyáznak a természetre. -durva.
-Hát öhm... igazából nem egy túl hosszú sztori. Épp dolgoztam az irodában, amikor az egyik felszolgáló szólt, hogy ott van öt férfi, és engem keresnek. Megpróbálta lerázni őket, de hajthatatlanok, szóval ha baj lenne, azonnal szóljak. Nem mondom, meglepődtem, amikor megláttam őket. Tényleg nem tűntek túl... kedvesnek első ránézésre. De azon jobban, hogy Jethro McKenna is köztük volt. Ő túsztárgyaló az FBI-nál, és én is dolgoztam már vele korábban. Szegény biztos nem volt túl boldog a csendes gyilkos megvillanásomtól. -szóval egy ismerős arc volt közöttük, tekintve, hogy Dave-et csak hallomásból ismertem.
-Aztán végül is kiderült, hogy arról lenne szó, hogy az egyikük unokahúga tábort szervez gyerekeknek, és oda kéne kaját biztosítani, meg beszállni, ki amivel tud. De gondolom ezt Mark mesélte már... -pislogtam kissé bizonytalanul.
-A lényeg, hogy elég sokat beszélgettem velük, és nagyon jófejek voltak, tényleg. A fine dining cucc viszonzására  elvileg hivatalos vagy egy sütögetésre is velük, és engem is elhívtak. Mark szerencsés, hogy ennyire normális, törődő barátai vannak. Látszik rajtuk, hogy nagyon fontos nekik, és bármit megtennének érte. Ez nagyon ritka, szóval becsülje meg magát. -bár ezzel, ahogy a többiek szavaiból kivettem, van némi problémája.
-Veletek mi újság? Minden okés?

Miután nagy nehezen visszatértünk az erdei sétánkból a szállásra, aztán megvolt az ígért kicsomagolás és büntetés is, baromi nehéz volt kiszabadulni Mark karjaiból. És az az igazság, hogy nem is akartam volna, de muszáj volt. Nem a kipakolás, hanem a Sierrának ígért telefon miatt. Ha mégsem videófonálnék (?), halálra aggódná magát.
Elküldtem Markot, hogy vegyen egy hideg zuhanyt, esetleg kettőt (helyettem is), vagy hívja fel Dave-et, vagy valami. Volt kb. 200 nem fogadott hívása (némi túlzással) tőlük. Mindenkit érdekel, jól van-e, ami tök jó fej dolog tőlük, szóval az a minimum, hogy reagál valamit. Ennyit igazán megérdemelnének. De persze felőlem akár maradhat is, nem zavar. Szabadon dönthetett, elvégre szabad ember, szabad akarattal. Én pedig szeretek vele lenni, szóval...
- Szia!! Nem zavarlak, ugye? Ha nem alkalmas, beszélhetünk később is. - én már csak ilyen nagyvonalú és udvarias testvér vagyok.
- Na és mizu? Hogy vagy? Várod már a koncert-randit? - vontam fel a szemöldököm.
- Én is tök kíváncsi vagyok, milyen lesz. Remélem, nem gondoltad meg magad a ruhát illetően. Hidd el, szuper dögös leszel. Fellowes odáig lesz, és alig tudja felvakarni az állát a nyáltengerből, amit csorgatott. - húztam ördögi és elégedett vigyorra a szám.
- Küldtem át egy képet! Képzeld! Ezek mind szentjánosbogarak! - tök durva és annyira gyönyörű. Ilyet New York-ban nem látni.
- De leginkább... mi is volt ez a sztori Mark haverjaival? Azt ígérted, elmeséled. - annyira abszurd az egész. Anélkül is, hogy motoros bandataggá fogadták volna. Aunt Marie's ide vagy oda, ez elég random találkozás volt, hogy érdekeljenek a részletek. Oké. Igazából minden érdekel, ami vele történik.

****

Emms fényképet küldött.
fireflies.jpeg

Szia!!

Azta!   Nagyon jól néz ki, mintha nem is igazi lenne! O.o Most majdnem irigy vagyok.  

Bár azért az erdő közepén lakni... vigyázzatok magatokra, és lehetőleg este ne nyissátok ki az ablakot, vagy bemászik rajta valami állat.  
Amúgy találkoztam Reilly haverjaival. Már én is tiszteletbeli motoros csaj vagyok. (csak nem tudok motorozni, de az mindegy.) Menő mi?    Meglepően jófejek voltak. Majd elmesélem, ha beszélünk.  

Szia Si!

Megérkeztünk Atlantába. Az úton minden okés volt. Gyönyörű helyen fogunk lakni. Küldök pár képet, hogy te is kedvet kapj a természetjárós szabadságokhoz. Később hívlak majd.  

Emms fényképet küldött.
ház.jpeg
"nappali".jpeg
konyha.jpeg
fürdő.jpeg
lépcső.jpeg
háló.jpeg