Ha eddig ideges is voltam ez az interjú miatt, mikor megpillantom Aldent, az érzés szinte pillanatok alatt múlik is el. Mellette mindig nyugodt vagyok, jól tudom, hogy baj nem történhet, ahogyan azt is, hogy nem hagyná, hogy bárki olyasmibe kérdezzen bele, amiről esélyesen nem akarok beszélni. De minimum megválaszolná helyettem a kínos részeket. Nagyon jól esik az ölelése, ahogyan a bók is, amire egy kedves mosollyal válaszolok. - Te is. - Szélesedik ki a mosoly. Igyekszem nem túlzottan belegondolni az utóbbi találkozásunk eseményeibe. A végén még idő előtt zavarba jövök itt. Nem könnyítené meg a dolgunkat, az már egyszer biztos.
Aztán hamar mindenki helyet foglal, az italaink is megérkeznek. Természetesen gondolatban még meg is veregetem a vállam amiért ilyen jól beletrafáltam Alden Dr. Pepperjébe, valóban meg is lepődtem volna ha bármi mást kért volna, majd végül Miss Russel is belekezd az első kérdésekbe. Érdeklődve nézek is Den irányába, és bár már tudok róla egy s mást, mégis kíváncsi vagyok a válaszára. Főleg mivel a legnagyobb tudományom róla csakis az internet világából származik, ami mint tudjuk... nem mindig egyenlő a valósággal. Ennek talán én vagyok az élő példája. Le sem tagadhatom, hogy ismételten ideges leszek mikor a nő felém fordul és nekem szegezi a következő kérdést.
- Fantasztikus érzés. Mivel jóformán a színpadon nőttem fel, így aztán hiányzott is már egy ideje. - Válaszolom röviden, aztán megpróbálom ezt kicsit jobban kifejteni is. - Ugye az elmúlt években többnyire csak magamra koncentráltam, a könyvemre és hagytam magamnak némi időt a regenerálódásra. Ugyanakkor talán egy kicsit megfeledkeztem az emberi kapcsolatokról. - Egyszóval, némileg antiszociális lettem, csak szebben körülírva. - Viszont most újra emberek közé kerültem, ráadásul olyan fantasztikus emberek közé, mint Alden. - Nézek is ezzel fel a szóban forgó adoniszre, a cuki mosollyal, akinek az asztal alatt a kezéért is nyúlok. - Jól esik visszatérni. Szerintem mindenki nagyon izgatott már a forgatás és egyben a végeredmény miatt is. A French lilies egy ténylegesen összetett musical lesz, ami szerintem sokak tetszését el is fogja érni. - Nem szeretnék túlzottan belemenni a részletekbe, mert jól tudom, hogy Alden már alig várja, hogy ő maga ossza meg az emberekkel a részleteket, én pedig hülye lennék ezt elvenni tőle. - Azt azért be kell vallanom, hogy nagyon vissza kell rázódnom az éneklés és a tánc terén. Megrozsdásodtam kicsit. Szerintem ezzel Alden is egyet ért. - Nevetek fel, miközben felsandítok Den-re, aki tuti biztos ezt tagadni fogja, mert ahhoz túl udvarias lenne, hogy ilyesmit be is valljon... főleg előttem.

-Az nagyszerű lenne, köszönöm szépen. –a tegeződés. A latte és a Dr. Pepper pedig már meg is lettek rendelve, hogy aztán elkezdhessük az interjút. Örültem, hogy egyiküknek sem volt kifogása a hangfelvevés ellen. Nem szeretnék véletlenül sem megmásítani semmit, mert másképp emlékeztem, vagy ilyesmi. Szóval ez a legjobb módja annak, hogy minden úgy kerüljön fel a blogra, ahogy ők mondták.
-Persze, és ez végig így is lesz majd. Ha valamit nem szeretnétek, hogy bekerüljön, jelezzétek, és kiveszem, illetve ugrunk másik témára. –pillantottam egy biztató mosollyal Meadow-ra. Nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni egyiküket sem.
-Első körben arra gondoltam, hogy egy kicsit mesélhetnétek arról, hogy pontosan hogyan talált meg titeket a film, vagy éppen a szerep maga. A forgatókönyv győzött meg, vagy a musicalszerű műfaji sajátosságok, esetleg az, hogy kikkel játszhattok majd együtt? Azt tudom, hogy te főleg a színpadon érzed otthon magad, és első sorban ezeket a szerepeket részesíted előnyben. Ha jól tudom, akkor úgy is fedeztek fel még anno, hogy te játszottad a Rómeó és Júlia musicalben a címben is szereplő férfit. –pillantottam Alden-re, amolyan megerősítést várva erre az egészre. Szeretek utána olvasni azoknak, akikkel szeretnék interjút csinálni, ők pedig elég érdekesek is voltak ahhoz, hogy nehezemre se essen a dolog.
-Illetve… neked volt egy három éves kihagyásod most a szerepvállalások terén. Milyen érzés újra visszatérni a kamerák elé, főleg egy ilyen izgalmas, sokrétű projekt kapcsán, ahol az ének és tánctudásodat is megcsillogtathatod? –pillantottam aztán tovább a velem szemben ülő, szőke nőre. Azt nem kétlem, hogy gyönyörű lesz a szerepében, hiszen egyébként is az, de engem érdekel, hogy ő maga hogy éli meg a visszatérést. Biztosan nagyon izgulhat, vagy esetleg nyomást érezhet, és szeretném, ha valahol ezekről is beszélhetne, nem csak arról, hogy mi a szerepe és mennyire szépen tud mosolyogni a kamerák előtt. A legtöbb interjúban valahogy elfelejtik, hogy a színész, a zenész, a sportoló, vagy egy hétköznapi hős, mint egy tűzoltó is ember.

Cinema, movies & magic

Mimi & Alynne & Alden

Még alig kezdtük el promózni a készülő új musical filmet, máris kaptunk pár interjú felkérést. Én támogatom a szabadúszó fiatalokat, így természetesen elfogadtam, de nem én vagyok a film fő attrakciója, hanem Mimi, így reméltem, ő is belemegy a közös interjúba. Hiszen így egy másik platformon is tudjuk majd promózni a készülő produkciót. Megígértem neki, hogy mellette maradok jóban, rosszban, nem kell egyedül bevállalnia egy interjút sem, ha nem szeretné. Ha csendben is kell ülnöm mellette, eskü megteszem. Érte bármit. Szerintem már totál belezúgtam, de talán nem kéne bevallani most még neki, nem akarom elriasztani magamtól. Bár a mama partijának estéje elég beszédes volt. Na mindegy. Persze most majd nekem is ki kell nyitnom a számat, mivel ez most egy közös elbeszélgetés lesz. És én mindent meg fogok tenni, hogy ne érezze magát feszélyezve, megvannak rá a megfelelő fegyvereim. Nem véletlen mondják rám, hogy humorherold vagyok. Ma mindkettőnknek más dolga volt, így nem együtt érkezünk meg a kávézó elé. Én már percekkel a megbeszélt találkozó előtt odaérek és leparkolom Mercit. De ő sem marad nagyon le.
- Nagyon jól nézel ki! - köszöntöm őt egy kacsintással megspékelve, majd ölelésembe vonom és végigsimítok a hátán.
- Minden rendben lesz. - búgom a fülébe zen hangnemben, de én amúgy is totál nyugodt vagyok, nem szoktam izgatott lenni az interjúk alatt, sokkal inkább szórakozott. Udvariasan kinyitom előtte a kávézó ajtaját, előre engedem és követem őt a félreeső asztalhoz, ahol már vár bennünket Miss Russel. Megnyerő mosolyomat elővarázsolva üdvözlöm őt, majd miután Mimi helyet foglalt, csak utána huppanok le én is a székbe.
- Alden Lindvall. - biccentek én is a bemutatkozásra. - Örömmel tettem. - válaszolom azután. Kérdésére hagyom először a nagy betűs NŐT szóhoz jutni, ráérek utána is beszélni. Ám Mimi megjegyzésére nem tudok nem megereszteni egy féloldalas mosolyt.
- Igen. Először is, tegeződjük, ha megengeded, mert az úgy közvetlenebb. Másodszor, jól mondta Mimi, valóban jól esne egy Dr. Pepper. - sandítok a mellettem ülő istennőmre egy komisz mosollyal. Igazából kicsit rémisztő, hogy olyan, mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Mondjuk én már majdhogynem ezer éve ismerem, csak épp nem személyesen. Tinikori ábrándom volt csupán, a fene se gondolta volna, hogy bármikor ténylegesen is összegabalyodhatok vele. Én már a forgatáson elnyert hamis nyelveseknek is rohadtul örültem volna, de többet kaptam, mint reméltem. És egy cseppet sem bánom, sőt!
- Én természetesen beleegyezek. Vágjunk is bele! - csapom össze a két tenyerem, jelezve, hogy készen állok a kérdésekre. Igazából olyat úgysem tudnak kiszedni belőlem, amit nem szándékozok nyilvánossá tenni, kettőnkről meg tán csak nem kérdeznek, mert bár a kémia a vásznon kívül is elég erős közöttünk, de igyekszünk ezt profi módon lekezelni. Bár a promo kedvéért úgyis el kell engedünk kicsit magunkat, rá kell játszanunk, látnia kell az embereknek, hogyan működünk együtt, milyenek vagyunk egymás mellett, hogy felkeltsük az érdeklődésüket. Nem mintha nekünk nehéz lenne, mert koránt sem az. Inkább visszább kell fognunk magunkat, semmint rájátszani a dolgokra.

Nem fogok hazudni, nem kimondottan vagyok oda az interjúkért, sem a lapokért, de még csak kibeszélő sókért sem, elvégre mi mást is csinálnának, mint kibeszélik és egyben kiforgassák az embereket. Nem véletlen, hogy az elmúlt három évben úgy bezárkóztam, kellett egy kis idő, amiben regenerálódhattam a sok engem ért támadás után. Végül mégis igent mondtam Miss Russell felkérésére, magam sem tudom, hogy azért mert ténylegesen készen állok ilyesmire, vagy mert muszáj készen állnom, elvégre a French lilies már úton van, vagy mert a hölgy tényleg kedvesnek tűnt. Én pedig nem tudok nemet mondani. Ugyebár. Mindenesetre az sokat segít, hogy nem kell egyedül csinálnom, Alden is itt van velem. Akire végül csodálkozva nézek fel és egy hálás mosollyal és egyben öleléssel üdvözlöm őt mielőtt még betérnénk a kávézóba. Aztán reméljük, hogy a nő nem szúrja ki a minket körbevevő elektromos energiát, amiben néhányszor már mi magunk is kisültünk.  
- Ugyan, semmiség. - Válaszolom az egyik legkedvesebb mosolyomat elővéve, majd elfogadom a kéznyújtását. - Mimi Gilberts, bár ezt már tudja. - Máskülönben nyilvánvalóan itt sem lennék. Mindenesetre nem szeretnék modortalannak tűnni. - A magam részéről, én elfogadok egy lattét, köszönöm. Alden pedig le merem fogadni, hogy Dr. Peppert? - Nézek fel rá a már megszokott huncut mosollyal az arcomon. Nem ismerem ugyan régóta, de annyit tudok, hogy szerintem meghalna Dr. Pepper nélkül. Meglepne ha mást kérne. Bár ő egyébként is folyton meglep, szóval ki tudja.
- Persze, nem probléma. Legfeljebb ha valamit nem szeretnék a cikkben látni, akkor szólok. - Válaszolom kedvesen, természetesen csak a magam nevében, majd helyet is foglalok, ezzel egyben jelzést is megadva, hogy én bizony készen állok. Aztán merem remélni, hogy nem lesz túl kínos a helyzet. Elvégre az emberek nem igazán tudják, hogy mi van köztem és Alden között. Jobban mondva, még én sem tudom, szóval...
- Szóval... Mivel szeretnénk kezdeni? - Félve teszem fel a kérdést, bár azt azért remélem, hogy ő ezt nem veszi észre. Nem szeretnék okot adni vájkálódásra. Pedig lenne bőven miben keresgélni. Meg lenne bőven mit találni is.

Manhattan-ben, egy kisebb, csendesebb kávézóban beszéltem meg találkozót nem kisebb személyekkel, mint Meadow Gilberts és Alden Lindvall színésznő-színész párossal. Hihetetlen volt, hogy hajlandóak voltak nekem nyilatkozni. Nagyon szerettem mindkettőjüket, követtem a munkásságukat, és nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a következő filmben, ahova beválogatták őket, együtt fognak játszani majd. Előbbinek még a könyvét is megvettem, hogy elolvashassam, amikor egy időre visszavonult a színészettől. Elég… megrázó volt, nagyon mély, de közben meg mégis annyira emberszagú. Valósnak hatott, nem éreztem azt, hogy bármit is torzítottak volna róla.
Már jó negyed órával korábban ott voltam, elvégre úgy illett, hogy én fogadjam őket, ne pedig ők várjanak én rám. Amikor megérkeztek, egy izgatott mosoly kúszott a képemre, amit igyekeztem azért visszafogni.
-Ms. Gilberts, Mr. Lindvall, nagyon köszönöm, hogy eljöttek. –néztem rájuk egy hálás, még mindig lelkes mosollyal.
-Nagyon sokat jelent, hogy belementek ebbe az interjúba, annak ellenére is, hogy nem valamelyik nagyobb lap alá tartozom. –ez tényleg nagy dolog. A legtöbb színész nem ad interjút, csak a tényleg nagy hírverést szerző lapoknak, de ők kivételt tettek, és már ettől sokkal szimpatikusabbak lettek.
-Alynne Russel vagyok. –nyújtottam neki kezet, hogy bemutatkozhassanak.
-Mielőtt még nagyon belevágnánk a sűrűjébe… kérnek esetleg valamit? Egy kávét, vagy valami üdítőt? Természetesen én állom! –vagyis apa meg a tőle kapott zsebpénzem, de ez most mindegy. Még szerencse, hogy nekem van a világon a legjobb fej apukám. Nélküle aligha törhettem volna ennyire előre. Sokat jelentett a támogatása, mindegy, hogy az épp szóba, anyagiakban, vagy egy ölelésben merült ki.
Ha kértek valamit, akkor megrendeltem nekik, aztán leültem vissza a kiválasztott és lefoglalt asztalunkhoz.
-Beleegyeznek abba, hogy felvegyem a beszélgetést? Nem fogok vele csinálni semmit, csak mivel én blogot írok, így sokkal egyszerűbb, ha az alapján dolgozom majd ki a cikket magát. Így biztosan nem az van, hogy monoton lenne a beszélgetésünk, mert itt pötyögnék, vagy kézzel körmölnék. –néztem rájuk kérdőn. Ha nem szeretnék, nyilván megoldom másképp is, de úgy gondolom, ez a legjobb módja, hogy ne legyen később probléma abból, hogy bármi kimaradhat.