Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió) - Nekem...én nem...- nyögöm erőtlenül. Torkomnak feszülő alkarja elszorítja a légutamat. Haragvó, gyűlölettel teli tekintetétől megfagy bennem a vér, mert biztos vagyok benne, hogy az este már nem fog az élők sorában köszönteni. - Te...nem vagy más, csak egy mocskos gyilkos. Hogy mered orvosnak nevezni magad? Megölted! Megölted Őt! Soha többé ne merj a közelükbe menni! Értettél? Hogy engedhettem, hogy hozzáérj Lucyhoz? Befogadtalak. Eltűrtem, hogy a családommal élj, hogy tönkre tegyétek a házamat, az életemet, és...te engedted el. Egy dolgod volt, de azt sem tudtad elvégezni. Te engedted oda. A te hibád! Bárcsak megdöglöttél volna abban az átkozott balesetben! És én még aggódtam érted, te rohadék! Aggódtam... Elhal benne a szó. Szédülök már a friss levegő nélkül, de hiába szorítom a karját a torkomtól el, ez csak annyiban akadályozza meg, hogy ne törje el a sérülékeny gégeporcot a torkomban. Érzem, hogy az erő lassan elpárolog a testemből. Könnyek gyűlnek a szemembe. Elenged, és rezigáltan távolodik tőlem. - Gyilkos vagy, Woodward, nem orvos. - mondja halkan, és olyan mértékű undorral néz rám, amit nem bírok többé elviselni. - John, mindent megtettem...késő volt...engedd, hogy elmagyarázzam...- nyújtom ki felé kétségbeesetten a kezem, miközben levegőért kapkodok, de úgy hátrál tőlem, mintha leprás lennék. Összegörnyedve próbálok talpon maradni. - Akinek a közelébe mész, mind megsérül, összetörik, vagy meghal. Mérgező vagy, Woodward. Toxikus, halálos méreg. Jones gyereke is ezért halt meg. Az enyém is. Az összes, akinek valaha közöd volt a halálához, mind miattad volt. Mert nem vagy méltó a hírnevedre. Gyilkos vagy, Jamie, és nem tudom, hogy van képed még mindig fehér köpenyt viselni. Soha többé nem akarlak látni, és ha Nadia közelébe mész, én esküszöm neked, hogy megöllek. Neked kellett volna rács mögött lenned, te sarlatán. - John, hallgass meg, tudom, mit érzel, de... Az ökle lendül és ahogy az arcomba csapódik, megérzem, milyen az, amikor John Nortonnak igazán előtör a vad énje. Éktelen kín cikázik át az agyamon, ahogy állon talál, majd az arccsontomat a szemem alatt, egyet kapok a bordámra is, végül egy reccsenés, és majdhogynem eszméletem vesztem, amikor eltöri az orromat. Érzem a fémes ízt a számban összegyűlni, és az arcomon lecsorogni, mégsem ez fáj a legjobban. - Ne merd azt mondani, hogy tudod, mit érzek. Neked sosem volt gyereked. És remélem soha nem is lesz. Sarkon fordul, és én felegyenesedek, hogy szó nélkül nézzem végig, ahogy elmegy. Kézfejemmel törlöm meg az orromat, fehér köpenyembe ivódik a vérem, vörösre festve az anyagot. John Norton, akit barátomnak hittem, aki egy közülünk, akinek szintén volt már sikertelen életmentése most hátat fordítva nekem kimondta azokat a szavakat, amelyek hetek óta kínoznak. Zavartan pislogok párat, és szembe nézek az engem bámuló emberekkel. Olyan sokan vannak. A mellkasomba elemi erővel mar bele a fájdalom. Fáj lélegezni. Fáj létezni. Ledermedek. Érzések erősödnek fel és gyengülnek el bennem. Lelkem labilis egyensúlya hajszálon függött eddig is, s most - akárha csak egy kis tollpihe szállna a gyengén, rosszul, bizonytalanul egyensúlyozó kötéltáncosra -, átbillen. Eddig tartottam magam. Eddig tudtam elviselni, hogy homlokomon két öltéssel és egy ragtapasszal, belilult folttal próbáljak ismét Cornelia mellett lenni. Eddig küzdöttem, hogy életben tartsam azokat, akik rám vannak utalva. Nadiát, és a hasában még mindig kritikus állapotban lévő három magzatot. Cory kisfiát, az egyetlen életben maradtat. Eddig bírtam elviselni azt a bűntudatot, amit a szőnyeg alá söpörve kerülgettem önmagamat is azzal ámítva, hogy ez így van rendjén, én mindent megtettem. Nem megy tovább. Bűntudat. Gyász. Veszteség. Ezek maradtak nekem, és ezek is lesznek életem végéig. Nekem nem jár más. Hirtelen nem tudom mihez kezdjek. Nincs helyem a világban. Nincs helyem már sehol. Gondolatok nélkül indulok el a kijárat felé. - Dr. Woodward, mégis hová megy? Meg kellene néznünk az arcát. Az orra biztosan eltörött, és... Nem szólok semmit. Összeszorítom a fogamat, és bármennyire is fáj, de nem kérek segítséget. Menekülnöm kell. Nem kapok levegőt, úgy érzem meg fogok fulladni, de bárhová megyek, a fulladás nem akar elmúlni, a szorítás a mellkasomban egyre erőteljesebb. A bejárat felé lépkedek, de mire leérek a lépcsőn, már futok. Űzött vadként török át az embertömegen. A nevem kiabálják, mikor kibújok a fehér köpenyből és az előcsarnok közepén a padlóra eresztem. Kék műtős ruha, melyet vér sötétít itt-ott, ennyi, amit viselek, mikor ész nélkül elhagyom a kórházat. Nem tudom, merre megyek, csak tudom, hogy mennem kell, mert itt...itt nincs nyugalmam. Soha többé nem lelek már nyugalomra. Soha többé nem tudok tükörbe nézni, soha többé nem tudok már...megbocsájtani. Esik. Az égi áldás olyan elemi erővel zuhan a mélybe, hogy fáj, ahogy a szabad bőrfelületemhez ér. Hideg van, és fáj a bőröm, a szél percről percre erősödik fel. Viharfelhők gyűlnek felettem. Fáj az arcom. Fáj az oldalam. És nehéz...olyan nehéz a szívem, hogy félek, bármelyik pillanatban kieshet a mellkasomból, mert nem bírom megtartani. Gondolkozni szeretnék, de nem megy, az agyam újra és újra lepörgeti azokat a fájdalmas képeket, a sebeket, amelyeket az évek leforgása alatt ejtettem magamon. Én vagyok a hibás. Nincs más, akit hibáztathatnék. Nincs hová mennem, magam elől nem futhatok el. Johnnak igaza van. Az én hibám. Ha jobban próbáltam volna, talán sikerülhetett volna. Én engedtem el Nadiát, én egyeztem bele, hogy beszéljen azzal az emberrel...nekem kellett volna ott lennem. Lábaim vaktában visznek előre, futok, ahogy csak bírok, utcákon, tereken át, azt sem tudom hová akarok menni, csak azt tudom, hogy...el innen. El kell mennem, nem maradhatok, nem tudok maradni. Vízcseppek csorognak végig rajtam, és az egyik kereszteződésnél átszaladva a piros lámpán feltűnik egy tábla. Central Park. Nyíl mutatja, merre kell menni, és megragadva az első, egyetlen pontot a kusza, ismeretlen világban, belé kapaszkodok. Futok, pedig már fáj. Ijedt emberek néznek rám, amerre csak elhaladok, de nem érdekelnek. Tudom, felfogtam, hogy az arcom vérben úszik, államon a borosta közé bíbor csíkokat festett John gyűlöletének, haragjának a megtestesülése, bűnösségem ékes bizonyítéka. A bal szememen alig látok ki, egyre jobban dagad fel a megzúzódott, véraláfutásos sérülés helye. Johnnak bitang kemény ökle van, biztos vagyok benne, hogy mást sem csinált, csak gyúrt a sitten. Miért nem láttam, amikor bent voltam nála? Miért bíztam akkor még abban, hogy segíthetek? Hogy lehettem ennyire elvakult önmagammal szemben? Hol volt az erő, ami eddig irányított? Kétségek ezrei gyúlnak a szavak nyomán bennem, és nem találok rá önmagamra. Összetört a hitem. Kapaszkodóra lenne szükségem a szakadék szélén, de sehol nem lelek rá, és remeg alattam a föld. Hová fussak? Merre menjek? Mit csináljak? Mi űzhetné el ezt a terhet a vállamról, a rémes érzést a mellkasomból? Mit tehetnék meg azért, hogy valahogy, valamiképp szabad legyek? Egyre John szavai járnak a fejemben. Mérgező vagyok. Mindenki, akihez közel kerülök, az sérül. Minden az én hibám. Minden miattam van. Frusztráló félelmeim maguk alá gyűrnek. Mellkasomon megmarkolom a kék műtőspólót, de nem tudom letépni magamról. Céltalanul megyek, bolyongok, mikor feltűnik valami. Egy cipő, és egy esernyő alól kikandikáló hosszú, sötét hajtincs. Megtorpanok. Ismerem ezt a cipőt. Lassan a padhoz sétálok. A vihar itt kicsit csendesebb valamiért, de az égen villám cikázik át a sötétszürke fellegek között, abban a pillanatban, ahogy a cipő tulajdonosa felemelve a nagy méretű esernyőjét, amely eddig megvédte őt az esőtől, rám pillant. Tekintetem a vádló pillantásba fúrom, és végleg elveszek. Őt is elüldöztem. A makacsságom, a hajthatatlanságom, a tisztességtelenségem őt is elüldözte mellőlem. Nem járok hetek óta terápiára. itt nem kérik számon, amíg nem balhézok odabent, azt csinálok és úgy, ahogy akarom, csak ne bántsam a hozzátartozókat. - Én...- nyögöm, és elszorul a torkom. Szám széle megremeg, könny gyűlik meg a szemem sarkában. Nem akarok előtte sírni. Nem, ez az egy dolog, ami nem történhet meg velem. - Én megöltem őket. Én tettem. Az én hibám. Minden az én hibám. Victoria is miattam halt meg, és...Maya is...nem kellettem. Még a családom sem keresett, pedig egy városban nőttünk fel, és nem kerestek, és...Meg kellett volna halnom a balesetben, mert most...megöltem őket. Gyilkos vagyok. Én... Nem tudok többet mondani, csak mélyeket lélegzek és próbálom tartani magam. Látom rajta, hogy valószínűleg elég ramaty állapotban lehet az arcom, de nem izgat most ez, bár a bal szememre tényleg jeget kéne rakni. És a lelkemre? A lelkem fájdalmára mi lenne a gyógyír? Elfordítom a fejem, és teszek pár botladozó lépést, hogy elűzzem a könnyeimet, aztán hátat fordítok neki. Miért van itt? Miért futok össze vele mindig? Mi a fene célja van annak, hogy állandóan egymásba botlunk? A túl sok feszültség végül mégis maga alá temet. Mellkasomba elemi erővel tör a reménytelenség és haszontalanság érzése, a bűntudat lavinája elsodor. Megfordulok, mellkasomon összefogva megtépem a pólómat, csípőmnél megemelkedve beengedi maga alá még jobban a csípős hideget, bár már így is szarrá áztam. Szaggatottan próbálok levegőt venni, de nem megy, kétségbeesetten nézek Tessára, és térdre rogyok előtte. - Én...én...- zihálom, és elveszve nézek rá - Nem tudok lélegezni! Nem kapok levegőt... A csatát elveszítem önmagammal szemben. Összeomlok. A gondosan felépített védelmi vonalam úgy tűnik el, mintha sosem lett volna. Nincs menedékem, nincs nyugalmam, nincs helyem sehol. Bárcsak eltűnnék.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Vas. Május 14 2017, 10:23
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
New York. Számtalan könyv szól a Nagy Almáról, különös történetek az Újvilág közepén, ahol az indiánok a betelepülőkkel harcoltak, a kereskedők a feketepiacon árulták a portékáikat. A huszonegyedik század elején pedig a terrorizmus, és a tömegszerencsétlenségek melegágya. A politika beleivódott a kisemberek mindennapjaiba, az életük ez alapján működik. Itt ülök a Central Park egyik eldugott sarkán, ahol ez a kopott padocska jelenti a megnyugvást a lelkemnek. Nem kellett volna idejönnöm, nem szabadott volna engedni a megérzéseimnek, miszerint az unokahúgom bajban van. A nővérem eddig is megoldotta a gondjait, szólhatott volna a szüleinknek is, de Scott halála óta eltávolodtunk tőlük, és inkább egymás titkainak az őrzői lettünk, mégis ezt elhallgatta előlem. Megbetegítettem Sophiet, a tüdőgyulladás nem jókor jött, és bármennyire is hajléktalan voltam, most az egyszer belátom, hogy óriásit tévedtem. Nem kellett volna hazamennem aznap este a kórházból, de megsértettek, belém rúgtak. Megígértem, hogy egyetlen férfi sem lesz, aki szembeállíthat magammal, nem mondhatja meg nekem, hogy mi a jó, és mi a rossz. A szívet a szüleim akarták, és nem én. A látásmódom annyiban változott, hogy már nem tehetek ellene semmit. Elfogadtam, hogy egy halott nő szíve dobog a mellkasom fogságában, és ha még ki is taszítanám a szervet, attól még bennem van, és küzd minden lélegzetvételemért. A szívátültetés komoly lelki utazást jelent a befogadónak is. Meg kell tanulnunk újra létezni. Nem simán járni, étkezni, és egy új életmódot kialakítani. A betegségem kezdete előtt olyan dolgokat is megtehettem, amit a kortársaim, de az idő előrehaladtával a szobám falai közé szorultam, és a kis világom beszűkült a könyvekre, és a kutyám társaságára. Tizennyolc éves koromig úgy éltem, mint egy remete, egy meg nem értett testvérrel. Mollynak mindene megvolt, barátok, szerelem, és iskola. Nekem maradt a fantáziám, és az ágyam. Fair volt az élet? Nem igazán, de megtanultam kezelni a helyzetet, és idővel beláttam, hogy minden rosszban van valami jó. Minden egyes nappal veszítettem valamit önmagamból, míg el nem érkezett a végső leszámolás. Új szív kontra halál. Egyértelmű, hogy melyik oldalt képviseltem. A fekete csuklyás csábítóbb volt, hiszen a légynek se tudtam volna ártani, akkor éppenséggel elfogadni másnak az éltető motorját végképp nem lettem volna képes. A szüleim erőszakossága miatt mégis a műtét mellett döntöttem. Megcsinálták, és újra kisütött nap. Hat évvel később pedig egy férfi vágja a szemembe, hogy mekkora ajándékot kaptam, egy ismeretlen, aki elhordott, és akinek terápiát kellett volna tartanom, de nem ment. Seattle más helyszín volt, más feltételekkel. Az én munkán odafűz, de Jamie feladta a harcot, és lelépett. Ez az orvos köpte a szemembe az igazságot, majd kereket oldott, és felmentette magát az egyezségünk alól. Mit tehettem volna? Az égvilágon semmit, már nem a páciensem, az édesanyját is felhívtam, hogy tudassam vele, én mindent megpróbáltam, de kudarcot vallottam. Azóta besegítek dr. Morgannek, de egyelőre új beteget nem kaptam. Szerinte időt kell hagynom, mert nem állok még készen arra, hogy mások problémájával foglalkozzam. A saját bánatom, és zűrzavarom elterelte a figyelmemet a legfontosabbról…a családomról. Sophie állapota rohamosan ívelt lefelé, a remény alig pislákolt, és a nővérem azt tette, amit tennie kellett. Elhozta őt New Yorkba, és a legjobb kezekbe adta. Ezek a gyógyító erővel bíró karok miért éppen az én volt betegemhez kapcsolódnak?! Vehemensen indultam meg a kórház irányába, de amint megláttam Őt…a feje tetejére állt minden. A nevemet is elfelejtettem, olyan célegyenesen fordultam ki a kórteremből, hogy esélyt se hagytam arra, hogy magyarázkodásba kezdjen, kezdjenek a testvéremmel karöltve. A saját sérelmeimet nem helyezhetem az unokahúgom elé! Borzalmasan érzem magam, napok óta Mollyval is feszültség van közöttünk. Egy lakást béreltek a várható kezelések időtartama miatt, és mivel nem mehettem máshova, a nappaliban kaptam helyet. Nem tett ki, de nem is örült, hogy így reagáltam a Jamievel való találkozóra. A titkok összetörnek, de már nekem is akad egy –kettő, többek között, hogy lefeküdtem vele, és kiderítettem néhány dolgot a múltjából, amire már soha nem fogok választ kapni. A lábaimat keresztbe teszem, a szűk szoknya nem ideális viselet egy viharos napon, de szerettem kitűnni a tömegből. A fekete térdig érő csizma, és a szürke szövetszoknya…nos kicsit alul öltözött viselet volt, de nem bántam meg. A piros esernyőt kinyitom, nem szeretnék még visszamenni a lakásba, nem állok készen arra, hogy a felesleges negyedik személy legyek. Kinyitom a Bűn és bűnhődést az első oldalon, és csak néhány sorig jutok, mert hatalmas robaj szakítja félbe az olvasási szándékomat, és villámok cikáznak át az égen. Az eső megered, és kis idő elteltével már dézsából öntik. A fekete táskám elázik, kénytelen vagyok behúzni az esernyő alá, de még így sem véd száz százalékosan. A semmiből bukkan fel valaki, engem néz, és zavaró, ha csak egymagamban akarok lenni. Kénytelen vagyok felemelni az államat, és felpillantani az idegenre, akit eleinte nem is ismerek fel, és szúrósan mérem végig. A ruházata egyértelműen kórházi, de a vérfoltoktól máris lúdbőrözöm. Idegesen szemlélődöm, pislogni is elfelejtek a bevert arc láttán. Eleinte azt hiszem, hogy valami eltévedt hajléktalan, de jobban szemügyre veszem a szivárványhártyák színét, és rájövök, hogy aki felettem áll, az nem más, mint Jamie Dylan Woodward, az első, és talán egyben az utolsó betegem is volt. - Dr. Woodward? – nyílnak el csodálkozva a húsos szirmaim. Borzalmasan helyben hagyta valaki, mintha nem is ő lenne, hanem valaki más, egy sokkal rosszabbul festő énje. Talán az ikertestvére az? Számtalan variáció fordul meg a fejemben, de egyértelműen hitelt adó szavak támasztják alá, hogy nem keverhetem össze senkivel. Ez ő. - Kiket ölt meg? Történt valami a kórházban? – pattannék fel, de belém fojtja a szót. Victoria, Maya…a múltjáról beszél. A szemére tikkel kicsit, jól be is dagadt, szemmel láthatóan ellátásra szorulna, de hasztalan a néma próbálkozásom, mert háttal áll nekem, és elindul, pontosabban tesz néhány bizonytalan lépést. Gyorsan elrejtem a táskám mélyére a könyvet, és behúzom a cipzárt. A telefonomat keresem, hogy kihívjam a mentőket, ha szükség lenne rá, de megint rám tekint, és a segélykiáltás sokkal mélyebbről jövő, így félbeszakad a művelet, és mozdulatlanul nézem végig, ahogyan lerogy elém. A pólóját feszegeti, le akarja tépni a ruháját, és önkívületi állapotba kerül. Összefacsarodik a szívem. A zöld íriszek megtelnek könnyekkel, kapkodja a levegőt, mintha ádáz harcot vívna az oxigénért. Felismerem a tüneteket, ez nem szervi probléma, sokkal inkább pszichológiai…ez pánikroham. Az esernyőt a padra teszem le, és a másodperc törtrésze alatt ereszkedem fél térdre. A hideg aszfalt sem izgat. Az izgága, és koordinálatlan hadonászásban erőteljesebben cselekszem. A két csuklóját leszorítva, engedem le a kezét, hogy ne tegyen kárt magában, és kelyhet formálva a két tenyeremből, megfogom az arcát, és a szemébe nézek. - Jamie…lélegezz. Nem vagy egyedül. Itt vagyok. Nézz a szemembe, rendben? – kérlelem nyugodt, de annál határozottabb hangon. Nem fogom cserbenhagyni. A sarkaimra ülök rá, a harisnyám átázik, ez a pozíció kényelmetlen, de nem panaszkodom. - Együtt képesek vagyunk rá. Lélegezz…nézz a szemembe. – fogva tartom az űzött tekintetét, de még mindig kapkod, hát más cselhez folyamodom. Finoman simulok rá az ajkaira, és félig lehunyt szemhéjakkal közelítek hozzá. - Lélegezz velem, ha másképp nem megy, oké? – suttogom az ajkaiba, és ha bármilyen jelzést is kapok, akkor beszívom az orromon keresztül a levegőt. Az ő mozdulatait figyelem, a mellkasa behorpadását, aztán a kiengedett aprócska légvételeket. - Még egyszer…jobb lesz, elmúlik a szorítás. Bízz bennem. – milliméterek választanak el tőle, de vele csinálom, és nem tágítok mellőle. A közelsége is intim, de szüksége van rám. A szívem nekilódul, és a nagyra nyílt kékjeimmel vizslatom őt szekundumokkal később. - Jobb? – végtelenül aggódom, de az eső sem érdekel már. Az arcomhoz tapad a hajam, a ruhám elázott, de ha segíthettem, már megérte.
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió) Eső áztat, mikor a Central Park lombos fáinak tövébe érek. Hatalmas és végtelennek tűnő erdőnek tűnik, míg az ember feljebb nem emeli a tekintetét, és meg nem látja a fák mögött az ég felé nyújtózkodó felhőkarcolókat és díszes lakóépületeket. Felettük sötét, baljós fellegek gyülekeznek. Lelkem romjain démonok röhögnek, kiélvezve minden gyötrődésem, minden bűnöm felett érzett bűntudatomat. Kínlódásomnak már sosem lesz vége? Mikor lesz elég? Mikor érek végre én is oda, ahol megnyugodhatok? S szabadna-e ezt kívánnom, mikor tudom, hogy egyeseknek örökké tartó fájdalommal kell együtt élniük? Mikor tudom, hogy soha nem leszek maradéktalanul boldog, mert attól a perctől kezdve el vagyok átkozva, mióta eltemettem a meg sem született gyermekemet. Soha nem tarthattam a karomban, nem engedték, hogy lássam. Még azt sem tudom, fiam lett volna, vagy lányom. A családom tudja, de én megtiltottam, hogy bármit is mondjanak erről, mert így, hogy nem tudtam, még valahogy képes voltam túlélni, úgy tenni, mintha ez nem életem legnagyobb tragédiája lett volna. Nem tudtam biztosra, hát próbáltam nem elképzelni, milyen lehetett volna. Az én vonásaimat, vagy Victoriáét örökölte volna? Kék szemű, vagy zöld lett volna? Szerette volna a zselét, mint én, vagy a csípőset inkább, mint az anyja? Megtanult volna sütni és főzni, miután az apja kész katasztrófa volt a konyhában, az anyja pedig inkább lelkes amatőr, semmint valódi konyhatündér? Mégis, álmatlan éjszakáimon nem is ezek a kérdések foglalkoztatnak leginkább. Mikor a plafont bámulom, és önmagam sanyargatva újra visszagondolok rájuk, és elképzelem milyen életem lehetett volna velük, csak az a kérdés kering körül: szeretett volna engem? Érdemes lettem volna a szeretetére? Büszke lett volna, hogy én vagyok az apja? És Vicky? Nem hagyott volna el ő is valamilyen indokkal? Nem fordított volna nekem hátat? Sokszor gondolok arra, mennyire nagy esély lett volna arra, hogy végül mégis ugyanitt kötök ki. Hisz az, hogy lemondjanak rólam, már a születésem pillanatától kezdve az életem része volt, miért lett volna ez teljesen másképp csak azért, mert nem vállalok munkát Sydneyben? Mert mindig ez történik. Elhagynak és lemondanak rólam. Ám ma, ahogy John a képembe vágta a gondolatait, felnyílt a szemem. Az önmagamba vetett hitem úgy omlott össze, akár egy kártyavár, ha egy lapot kihúznak belőle. A hályog, ami a szememen volt, lehullott, és már nem szállok vitába többé senkivel, aki azt mondja, alkalmatlan vagyok arra, amit teszek és csinálok. Nem vagyok más, csak egy gyilkos, szikével a kezében. Sőt, rosszabb is vagyok egy hidegvérű gyilkosnál. Mert én még reményt is adok, aztán egy nyisszantás...és mindent elveszek azoktól, akik bennem bíztak. Életeket teszek tönkre. Életeket, amelyekre sosem érkezik el a megnyugvás hajnala, örökké a sötétségben fognak botladozni. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, tartja a mondás, és most már tökéletesen értem, miért is szokták ezt mondani. Én is hittem benne, hogy jót cselekszem. Én is hittem benne, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, sőt, más még ennyire sem lett volna képes. De ez hazugság, önámítás. Túl magabiztos lettem az évek alatt. Túl sokat engedtem meg magamnak. Segíteni akartam, mert erre kértek, és nem tudtam leállni, vagy átadni másnak. Mindent kézben tartani már túl soknak bizonyult. S most minden elveszett. Nincs hová futnom, nincs hol elrejtőznöm. Nincs senki, aki vigaszt nyújthatna háborgó lelkemnek. A fák alatt futok, az oldalam szúr és a reményvesztettség üldöz tovább. A levegő már luxusnak számít és kegyetlen kínokat élek át, de ezek a kínok - abordáim alá szorult fájdalmas szorítás, a mellkasomba tépő karmolás -, ezek azok, amik még visszatartanak attól, hogy a szakadék széléről a mélybe essek. Halni vágyom. Ez az igazság. Nem bírok el több terhet egyedül, nem megy tovább. Túl sok, túl nehéz. Éppen fellélegezhettünk volna, hogy John kiszabadult és megmenekült a kivégzés elől mégis minden összeomolni látszik. Eső áztat, vihar van készülőben, a nyomás a levegőben fullaszt, ahogy a kimerítő futás is, mégis úgy érzem, nem állhatok meg. Mennem kell tovább, amíg nem találok valamit, valami biztosat, valamit, amibe kapaszkodhatok, mielőtt elnyel az örvény. S ekkor feltűnik egy hatalmas, piros esernyő, és egy alóla kikandikáló karcsú láb. A szürke szoknya, a térdig érő csizma szára és egy fekete hajtincs, amely játékosan kacérkodik a feltámadó széllel. Automatikusan indulok el felé, az elrejtett kis padocska irányába, még ha nem is vagyok teljes tudatában annak, mit is teszek. Remény. Olyan halovány, hogy felfogni sem bírom, észrevétlen, hallhatatlan kis hangocska suttog a fülembe, hogy talán Ő az. ő, akit két kézzel löktem el magamtól, és ugyanannyira is tartottam volna közel. A bosszantó, irritáló, túl bonyolult, túl értelmetlen nő, akihez először a kényszer és a fenyegetettség vitt, de aztán...valami elkezdődött, és néha úgy érzem, túl hamar ért véget. Mert tiszta őrület, és sokszor a fejem verném a falba, hogy elűzzem annak a pillanatnak az emlékét, de...vissza akarok menni oda, abba a pillanatba. Nem a szex miatt, nem az élvezet, vagy a vágyak hajtanak. De mikor vele voltam, volt egy pillanat. A beteljesülés után, mikor képtelen voltam már gondolkodni is, és vártam ugyanazt a megszokott ürességet, a hidegséget, a sötétséget, ami állandóan körülvesz. De ahogy áthúzta a karom a derekán és átfonta az ujjaival az enyémeket, ahogy éreztem a testét az enyémhez simulni, a haja, ahogy a mellkasom csiklandozta, egyszerűen csak végre azt éreztem, hogy számítok. Hogy szükség van rám. Védelmet adhattam és ez által én is védelmet kaptam. Biztonságos volt és meleg. És azóta is mindenhol ezt az érzést keresem, de nem találom. És amíg nem tudtam, milyen fény nélkül élni a hidegben és sötétben, nem hiányzott, de most, hogy már tudtam, és végre rátaláltam, most már folyvást üldöz engem a kietlenség. Üres vagyok és nem érzem magam sem elégnek, sem jónak, sem pedig biztonságban. S most, ahogy feltekint a piros esernyője alól a szürkeségben, ahogy vakító, különleges színben játszó szemei ismét rám tekintenek, nem tudok erős maradni tovább. Dadogni kezdek, és értetlen zagyvaságokat beszélni, mert még én sem értem magam, csak azt tudom, hogy fáj. Annyira rettenetesen fáj, hogy a lelkem már nem bír el több ostromot, mert akár a várfal, amely túl sokáig tartott ki a csata hevében, védte azt, ami odabent érték, ami odabent fontos...leomlik. Segítségért kiáltok, de nem vagyok képes kimondani a szavakat. Nem akarok sírni előtte. Nem akarok könyörögni sem, hogy ne hagyjon ő is magamra, mint mindenki az életem során. Nem kellett volna megtudnom, hogy Oliver a testvérem. Nem kellett volna soha megtudnom, hogy van egy családom, akik vígan élték tovább az életüket nélkülem, és nekik elég volt Oliver. Szeretek Woodward lenni. Szeretem, hogy az anyám Virginia Woodward, hogy van egy öcsém, aki el fogja venni a legdacosabb, legmakrancosabb nyomozót, akit csak a hátán hordott a föld Angelica személyében. Szeretem, hogy hozzájuk tartozom, és sosem éreztették azt velem, hogy nem vagyok elég. De mióta tudok az öcsémről...nem őt hibáztatom. De mégis, mert a tudatom mélyén ott van a lappangó gondolat, hogy ő kapott mindent, ami nekem is járt volna. Hisz ő is házasodni készül, és hosszú ideje boldog. Grace csodás teremtés, hisz két éven át minden nap kitartott mellette, sőt, akkor is, mikor visszatérve nem voltak emlékei róla. Rólam miért mond le mégis mindenki? Én miért nem érdemlek legalább ennyi kitartó szeretet? Én miért nem vagyok soha elég? Térdre rogyok, megrázom a fejem. Nem bírok válaszolni a kérdéseire. Levegőre lenne szükségem, de nem megy, a tüdőm összeszűkül, a légcsövembe mintha dugót tettek volna. A szívem keserves igyekezettel próbálja pumpálni a vért, és mégis, egyre szédülök. Víz mossa az arcom, tincseim a bőrömre tapadnak, és reszketek. Gyűlölöm az érzést, hogy itt fogok meghalni a szeme láttára. Gyűlölöm, hogy a férfi, akinek hittem magam, nem más, mint egy rozzant vénember, aki nem képes megállni a saját lábán sem. Tudom, hogy el fog menni. Tudom, hogy nem fogja érdekelni mi történik, mégsem bírom abbahagyni a rám zuhanó nehézségektől való szabadulni vágyást. Csak egy percnyi szünetet kérek, csak egy korty levegőt még, s aztán meghalhatok. Aztán nem számít már, mi lesz, mert jót ennek a világnak úgysem tudok adni, és ha nem adhatok, és én sem kapok, mi értelme? Miért küzdjek, miért próbálkozzak vele, miért ne adjam fel? A pólóm tépem magamról, a bőrömbe szántanak a rövidre vágott körmeim, vörös csíkot hagyva a mellkasomon, de hirtelen leszorítja a kezem. Könnypárás tekintettel rázom meg a fejem, de ebben is megakadályoz, mert arcomra simítja a tenyerét. A hideggel szembe tűzforró a bőre, égeti az arcom. El akarom űzni a könnyeket. Nem láthat sírni, nem láthat gyengének, ez nem történhet meg velem. Fulladozok, úgy érzem a mellkasomba a pokol lángjai keltek életre, de mikor a száját a számra tapasztja...Csak a hangját hallom, az eső dübörgése, a villámok döreje eltűnik. Tiltakoznék még, de tovább beszél. "Együtt képesek vagyunk..." A fejem rázom, de aztán erősebb lesz nálam, és behódolok neki. Csak őt hallom, és bár először nagyon nehéz fókuszálni, de végül ő ad nekem levegőt. Megment. Lélegzetében ott az élet, amely visszaránt a szakadék sötétségéből. Kezem elgyengül, és nem hadakozok tovább. Lehunyom a szemem, és a könnycseppek egybeolvadnak az eső vizével, amely megállíthatatlanul zubog alá. Lélegzem. A tüdőm felszabadul, ahogy forró leheletéből erőt merítek, érintésétől pedig végleg leomlik minden ellenállásom. Ajkai után a sóvárgás új életre kel és elhal, akár egy főnix. Lélegzünk, együtt. És vele egyre könnyebben megy. A légvételek ugyan szaporák és felületesek, de ahogy kéri, bizalmat adok neki. Hiszek benne, hiszek neki, hisz már úgysincs veszteni valóm. "Bízz bennem!" Bólintok, mert hang nem jön ki a torkomon, úgy érzem, pillanatok választanak el a teljes megsemmisüléstől. Reszkető ajkakkal tartom magam. Csak még egy perc, még egy kicsi idő kell, és tovább megyek... Ezernyi okot tudnék adni a továbblépésre, még ezret arra, miért maradhatnék így, de ahogy azt kérdezi, jobb-e, átbillent a korláton. Megrázom a fejem, és nyelem vissza a könnyeket. - Nem. Nem. Én...nekem mennem kell. El kell mennem, bárhová, ahol nem találnak rám. De nincs menedék, nincs hová bújnom! Nem megy, érted? Nem tudok a szemükbe nézni. Nem tudok...az én hibám. Minden az én hibám! - lehajtom a fejem erőtlenül döntöm a vállára a homlokom, miközben erősen a kabátkába markolok. Csurom vizesek vagyunk, reszketek a karjai közt. A teste melege úgy vonz, mint lepkét az éjszakai fény. Percekig lennék képes itt vegetálni, de hangokat, lépéseket hallok, és aztán egy erős rántással valaki felránt a földről. - Mit csinál? Takarodjon innen! - kiált egy mély orgánum, s aztán elemelkedek a földtől és talpra kényszerítenek. A nagy darab fickó, mielőtt megnyikkanhatnék, úgy mellbe lök, hogy a sáros földet a hátammal szántom végig. Bika ereje van a pasasnak, az biztos. Felpillantok, ki pislogom a szememből a vizet és teljes értetlenséggel bámulok az eseményekre. - Nem bántotta ez az állat, hölgyem? - kérdezi gyengéden Tessától, mikor odaér hozzá két másik férfi is futva. Láthatóan nagyon beindultak, és csak lassan körvonalazódik bennem, hogy talán azt gondolták, bántani akarom őt. Azt hiszem, mennem kéne. Vagyis inkább mennünk. Nem akarok egyedül maradni önmagammal.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Vas. Május 14 2017, 12:09
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
Hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy új életet kezdek, és Seattle-ben folytatom a félbemaradt múltamat, és jelenemet. A lényeg az lett volna, hogy tanulva a saját gyarlóságaimból, másokon segítek, akiknek szükségük van egy kézre, akik segélykiáltással mennek szembe a valósággal, és menekülni vágynak egy másik helyre. Én is véget akartam vetni az életemnek, nem is egy alkalommal. A kórházban azt kívántam, hogy másnapra szűnjön meg a nyomorom, vagy amikor Scott teljes testsúlyával rám nehezedett, és mocskos szavakkal illetett. Ezek a pillanatok tettek erőssé, és mutatták meg azt az utat, amit el kell érnem. Nem vallhatok kudarcot, megígértem, hogy küzdeni fogok. Akadnak napok, amikor elgyengülök, és nem tudom, hogy hol a helyem, de ezeken a napokon is kapok valami útbaigazítást. Jamie Woodward volt az utolsó emlékeztető a műtőben. Istent játszott emberi bőrbe bújva, és bármennyire is fájt, akkor és ott igaza volt. Nem pazarolhatom el az időmet, mégis iszonyúan fájt, hogy a saját betegem tart tükröt elém. Miféle ember lettem, aki nem látja, hogy az élet milyen szépségeket tartogat még? Az eső illata lassan kúszik fel az orrnyergembe, már érzem, hogy közeledik, és néhány csepp az esernyőm szélére zuhant, de még nem szakad. A mennydörgéstől nem félek, imádom a viharokat, ekkor érzem úgy, hogy valóban létezem. A természettel kerülök összhangba, a friss szél fellebbenti a hajamat, és ekkor meglátok egy idegent. Furcsán ismerős a nézése, valahol már találkoztam vele…aztán leesik. Az emlegetett szamár az, de mégsem ő. Kételkedem benne az elején, talán az ikertestvére, mégis azok a mindent mondó zöld íriszek. Kiráz a hideg tőle, az előttem álló férfi nem az, aki kemény leckét adott, hanem az, akire eddig vártam. A megtört, és megsebzett kisfiú, aki odabent élte a külön kis világát, de Jamie nem engedte, hogy a felszínre törjön. Itt van előttem, és ott az a segélykiáltás, amire soha nem tudnék nemet mondani. Kósza lépésekkel hátrál, a saját ruhájába marnak az ujjai. Nem bír lélegezni, megfullad az érzéseitől, és ezt nem hagyhatom. Automatikusan mozdulok, az esernyőt, és a könyvet is elteszem, hogy ne legyenek útban. Térdre ereszkedem, és lefogom a kezét. Űzött vadként viselkedik, eleinte meg se hallja, amit mondok neki, de eltökélt vagyok, és folytatom a harcot. Nem maradhat egyedül, nem élheti át a magányosság legalsó szintjét, mert onnan nincs menekvés. Az öngyilkosságok jó nagy aránya azért következik be, mert az emberek lemondanak a reményről. Úgy gondolják, hogy nincs egyetlen személy se a környezetünkben, akinek szólhatnának. Nem érek célt, rettegés tölti el a szívemet, hogy nem lehetek a támasza, de ekkor taktikát váltok. Nem éppenséggel nélkülözi az intimitást, de vannak dolgok, amiket meg kell tennünk, ha segíteni akarunk másokon. Halkan sutyorgok, az eső miatt néha érthetetlen, amit regélek, de az arcára simítom az egyik tenyeremet, és közelebb hajolok az ajkaihoz. Nem csókolom meg, egyszerűen együtt lélegzünk. Van ebben a szekundumban valamilyen varázs, egy adott fordulat, ami örökre hozzáláncol. Megmutatta a legsebezhetőbb oldalát, kinyílt előttem, mint egy virág, és nem fordíthatok hátat neki. Érzem, hogy az enyém, ezt nekem tartogatta. - Jamie…mindjárt vége, nem vagy egyedül, rendben? – mélyen beszívom az éltető oxigént, és kifújom. Az orrunk majdnem összeér, amikor a nedves szempilláim alól tekintek fel rá, és rákérdezek arra, hogy jobb-e. - Nem kell menned sehova. Nem viselheted mások terheit, nem érted ugye? Ember vagy Jamie…korlátokkal, érzelmi zűrzavarral, de ez is te vagy, most. Ne menj… - kérlelem, és a vállamnak dönti a homlokát. Óvón ölelem át, hogy érezze, nem megyek sehova. Az eső rákezd, most már lassan a bugyimból is azt csavarhatom ki, de nem érdekel. Elülnék, nem számít a hideg aszfalt, most az sem érdekel, hogy alig egy hónapja feküdtem otthon tüdőgyulladással. Ő ápolt, ő nyújtott védelmet, és most viszonozni akarom. Nem engedem el, tartom, és csitítgatom, de csúnyán elrántják tőlem, és egy másik férfi arca kerül a látóterembe. A zaklatottság, és a harag uralkodik el rajtam, és a mosolygás helyett egy lökést kap tőlem a megmentő szerepében tetszelgő pasas. - Állat, maguk normálisak? Ő nem állat, hanem a vőlegényem. Most veszítette el az egyik betegét, és összeomlott. Mi ebben az állatság? Hagyja békén. – a két kis kezemen támaszkodva állok fel, némileg botorkálva, de odamegyek az elesett betegemhez, és a karomat nyújtom. - Mire várnak még? Ez nem közönségnek szántam, takarodjanak innen. Nem kell az efféle segítség. – morranok rájuk, és mind a három ipse úgy mér végig, mintha pofon vágtam volna őket, holott csak felemeltem a hangomat. A düh legkisebb szikrája robban fel a kék lélektükreim mélyén, de amint Jamie felé fordítom az arcomat, ellágyulok, és nyoma sincs az előbbi fellépésemnek. - Menjünk innen, rendben? – ha él a lehetőséggel, akkor egy kis rásegítéssel felhúzom, és a padhoz sétálok vele, hogy összeszedjem a táskámat, és az esernyőmet. A kabátom és a szoknyám is csuromvizes, a hajamról nem beszélve. Az agyam kattog, hogy merre is mehetnék vele, de az lesz az első, hogy elhagyjuk a parkot. Belé karolok, gyengéden vezetem, és fölénk tartom a vízhatlan tárgyat, hogy megvédjen a további orkántól. Reszket, akár a nyárfalevél, és tudom, hogy fogalma sincs, mi legyen a következő lépés, így nekem kell átvennem az irányítást. Bicegve sétálok át vele az egyik kőhídon, és a fodrozódó tavacska felszínét nézem, ahogyan az esőcseppek elvesznek a nagy tengerben. - Régen imádtam a szabadban olvasni, akkor úgy éreztem, hogy a részese vagyok a körforgásnak. Mollynak mindene megvolt, ami nekem nem. A betegségem miatt nem játszhattam a kortársaimmal, nem mehettem bulizni, de még egy nyamvadt moziba se. Nagyon kimerültem attól is, ha felálltam. Nem volt életem, de az új szívnek hála megtanultam értékelni az élet apró örömeit. Néha elbizonytalanodom, de csak azért, mert ez a súly, egy másik ember halála nem teszi könnyebbé, hogy az ő szervével élhessek. – hallgatok el, amint átérünk, és a kiskapun kifelé menet ismételten a város vérkeringésébe csatlakozunk be. Nem sok pénz van nálam, de arra elég lesz, hogy fogjunk egy taxit, és meg is teszem, hogy feltartom a kezemet, és leintem az első szembejövőt. A sofőr intenzíven fékez le, és betolom a hátsó ülésre a férfit, majd beszállok az anyósülésre, de nem tudok címet mondani…aztán eszembe jut valami. - Vigyen a Four Seasons-be. – a táskámat az ölembe ejtem, és kutakodva keresem elő a telefonomat, és a benne lévő telefonszámot, amit csak egyetlen alkalommal használtam idáig. Két kicsörgés után fel is veszi a hívott fél, és halkan kezdek bele, bár tudom, hogy így is hallja. - Jó napot Mrs. Woodward…igen azért keresem, mert velem van. Megkérhetném valamire? – tartok egy lélegzetnyi szünetet. - ..szükségem lenne egy szobára, igen…nincs a legjobban, de nem kell aggódnia, megoldom. Az remek lenne, és jelentkezem, amint tudok. – bontom is a vonalat, és bízom benne, hogy amikor leparkolunk, a lakosztályunk már készen fog állni. Nem szeretek szívességet kérni, de ebben az esetben nem volt más választásom. Mollyékhoz nem vihetem, nem tenne jót a magyarázkodás. A taxisunk tíz percen belül leparkol a nívós szálloda előtt, és ki is fizetem neki a fuvart. Az utolsó pénzemet adom oda, nem foglalkozom a holnappal. Gyengéden hajolok be érte, hogy kisegítsem, nem beszél…de érzem, hogy már az ereje végét járja. A bejárat nyílik, és ketten sietnek elénk. - Ms. Wilson…most telefonáltak nekünk. A Winter lakosztály készen áll, vannak cuccaik? – megrázom a fejemet, és a védelmet nyújtó esernyővel, meg a táskámmal lépek be a hotelba. Nem az én világom, még annyi pénzem se lenne, hogy az előtérbe betegyem a lábamat, de a mellettem álló haladó férfi, kőgazdag, mégis magába van zuhanva. A liftig illedelmesen köszönök, sokan megbámulják a duónkat, de a személyzet tapintatos. Újabb perceket vesz igénybe, hogy kinyissák az ajtókat, és bekísérjenek minket, de ezt már leállítom, és csak egy elsősegély dobozt, meg jeget kéretek fel. A holmimat az egyik bársonyszékre fektetem, és kitárom a fürdőszoba ajtaját. A meleg ellenére is vacogom, az egyik polcon találok egy hajgumit, és felfogom copfba a hajamat. A zuhanyfülkében beállítom a megfelelő hőfokot, és a kezemet egy kicsit hosszabb ideig ott tartva, készítem elő a terepet. A szobában hagytam legutóbb, nem is mozdult, így belé karolok, mint egy elveszett gyermekbe, és befáradok vele együtt. Az ajtót bezárom, és végigtekintek rajta. - Most le fogunk zuhanyozni. – jelentem ki higgadtan, és két törölközőt rakok a toalett tetejére, majd odafordulok hozzá, és kibontom a nadrágja korcát. Intimnek kellene lennie, felspannoltan, de én csak egy összetört embert látok. - Jamie…itt vagyok, és nem megyünk sehova. – pillantok fel a zöld íriszekbe, miközben meglazítom a medencéjénél, és letolom. Leguggolok, hogy a bokájáig lehúzzam, aztán úgy nézek fel rá, és a vádlijában kapaszkodom meg. - Kibújsz belőle, hmm? – kérlelően fürkészem. Nem akarom bántani.
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió)
Hinni szeretném a szavát. Hinni a mesékben, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát. De meddig várjak még? Mikor veszik észre az égiek, hogy valakit kihagytak a jutalmazási sorrendből? Vagy nagyon is jól csinálják, csak én vagyok, aki túlságosan elszámoltam magam? Talán nem is vagyok olyan jó, mint képzeltem? Talán sokkal többet kéne segítenem, tennem a világért, hogy végre a napsütés rám is rám találjon? A Biblia azt mondja, boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyeknek országa. Idelent mégis miért kell a poklot kiállnom? Miért kell újra meg újra a képembe vágni, mennyire nem vagyok elég, mennyire nem vagyok méltó a jóra? Szeretném elhinni azt, amit mond nekem, hogy nem vagyok egyedül. De tudom, és ő is tudja, hogy ez nincs így. Van családom, aki szeret. De az anyámmal, aki felnevelt nem tudok őszintén ugyanaz a fiú lenni, aki egykor voltam, mert hazudott nekem. Van egy másik családom, aki lemondott rólam a születésem pillanatában, és ez azért fáj rettenetesen, mert nem is voltunk messze egymástól, hisz Oliver és én egy városban nőttünk fel. Mégis, ők élték a boldog életüket, nélkülem. Családi rendezvényekre jártak, Texasba, és együtt lehetett Oliver a nővéremmel, aki anélkül halt meg, hogy akár egyetlen szót is szólhattam volna hozzá. Büszke lett volna rám? Helyre tett volna? Vigyázott volna rám, vagy én lettem volna az idegesítő öcsikéje? Sosem tudom már meg. Mindig én voltam a nagytesó, a nagyfiú. Akinek példát kellett mutatnia, egyengetnie az öccse életét. Milyen lett volna ha valaki nekem mondja meg, mit tegyek? Én sosem félhettem a villámlástól, sosem bukhattam el, sosem hibázhattam, mert az öcsém, Peter rólam vett példát, nekem kellett megmutatni, milyen egy Woodward. De hogy legyek Woodward, ha valójában a vérem a Stormokhoz húz? És mindezek tetejébe...a szülőanyámnak hogyan bocsássak meg? Mert Olivernek könnyű volt, vagyis legalább nem tartott túl sokáig, hisz nem is tudott róla, hogy lett volna egy ikertestvére. De az anyám? Ő hogy volt képes lemondani rólam? Hogy nem járt utána mi történhetett velem? S valóban, erre a kérdésre még mindig nem tudom a választ: mi történt velem a születésem után? Mert vannak fotók rólam a nevelőanyámmal, és a családommal, tele van velük a Seattle-i kúria. Gyermekkorom apró morzsái képeken rögzítve. De addig a percig, míg aprócska testem először fektették a bölcsőmbe, addig mi történt? Nem tudom akarom-e tudni egyáltalán, vagy fel vagyok-e rá készülve. De ezek a kérdések is egyfolytában gyötörnek, még ha tudatosan nem is figyelek rájuk állandóan. Az utóbbi időben túl sok minden történt, és nem volt senki, akivel megoszthattam volna. Kérdések maradtak válaszok nélkül bennem, és fájdalmak, amelyek lassan - akár a gleccser, amely megindult a lejtőn -, maguk alá temettek. Lélegezni is fáj. Tessa jelenléte némileg csökkenti a szorongásomat, de el nem mulaszthatja azokat a dolgokat, amelyek idáig taszítottak. Nadia és Cornelia mellett is nagyon rezgett a léc, hogy mit fog elérni nálam ez a fajta erős nyomás, de legalább sikerült még elvonnom a figyelmem a bűntudatról, amíg a munkára összpontosítottam. De hiába minden igyekezet, ha az végül úgyis elvisz addig a pontig, amit nem akartam elismerni. John mondta ki a szavakat, amelyek eddig is nyomasztottak, és esküszöm, elviseltem volna, de túllőtt a célon és ez már túl soknak bizonyult. Igaza volt, mégis bántott, hogy így nekem támadt. Felismerte minden ballépésem mögött a gyötrő kínokat, a megbocsáthatatlanság rettentő súlyát a lelkemen. Az eső sem mossa le rólam azokat a bűnöket, amelyeket elkövettem az orvoslás égisze alatt. Fehér köpenybe bújtatott szentnek állítottam be magam, de valójában nem vagyok más, csak egy kegyetlen mészáros. Megrendült a hitem önmagamban. Bőrig ázva öntöm ki a szívem neki, és bár nyugtatni próbál, úgy érzem ez teljességgel lehetetlen vállalkozás. Orrunk összeér, a lélegzet így könnyebb, a szorítás némileg enyhül, de nem szűnik, és tudom, hogy nem is fog. Választ nyögnék neki, hisz nem érti, nem is értheti, miért vagyok ennyire elgyötört, és még talán én sem tudnám megmagyarázni az érzéseimet. Míg én újabb és újabb bűnöket sorolok a nevemhez, addig ő kifogásokat gyárt nekem. Miért csinálja? Miért akar felmenteni? Megérdemlem-e őszintén, hogy jónak lásson? S valóban, most jónak lát, vagy csak megsajnált? A válaszomra azonban nem kerülhet sor, mert egy kéz taszít el tőle. Az esőben felszántom a felázott gyepet, sáros, fűszín foltokkal tarkított lesz ázott ruhám és bőröm. Már reagálni sem tudok a támadásra, csak bámulok, és...egyetértek. Nem érdemlem meg, hogy vigaszt nyújtson. Tulajdonképpen azt sem értem, mit keresek itt. Vagy ő mit keres itt. Hisz olyan régen láttam, hogy meg sem tudnám mondani, mikor is volt az. Legutóbb úgy lehordtam, hogy aztán a kezelésre sem mentem el, s aztán...aztán elköltöztem. Azonnali hatállyal beadtam a felmondásom, és most csak addig vagyok még a Virginia Masonben, míg a saját betegeimet elengedhetem, vagy át nem adom valaki másnak. A védelmemre kel a nő, és felidézi bennem azt első találkozásunk estéjét. Akkor, amikor könyörtelenül az arcába vágtam neki, és Sophie szüleinek, hogy a kislány beteg és vizsgálatokra van szüksége. Igaz, időközben igazam lett, és ez valószínűleg megmenti majd Sophie életét, de ez mit sem változtat azon, hogy akkor először sikerült Tessából kihoznom az igazi vadállatot. Most ez az arca köszön vissza, ahogy a csoportos veréstől megmenti a seggem. A vőlegényének nevez, ettől pedig kissé meglepődök, de nem szállok vitába vele. A fiúk úgy állnak ott, mint akiknek a nyakába borítottak egy vödörnyi hideg vizet, s Tessa, akár egy arkangyal, aki a lelkemért száll harcba a földmélyi erőkkel. Hálás is lehetnék neki, de inkább csak nem értem miért teszi ezt. Hisz megérdemelném, hogy ellássák a bajom. Talán már rég hallgatnom kellett volna Russell-re, és elzáratni magam, hogy ezzel is megmentsem önmagamtól az emberiséget. Az ő életébe is belemásztam, nem kicsit, és cseppet sem néztem, mit hagyok hátra. Amikor felsegít azonban egyszerűen nincs erőm számon kérni, miért vagy kiért teszi, hogy mellém áll. Csak rezignáltan hagyom, hogy vezessen. Nem akarok hazamenni, mert nem akarok szembenézni Johnnal, vagy Mayával. A telefonom a zsebemben, ez az egyetlen, ami nálam van. Minden iratom, a bankkártyáim, a pénzem, a ruháim...mindenem a kórházban van, és én sem oda nem mehetek jelenleg, sem haza. S itt a vég, mert ugyan hová máshová is mehetnék? Első napjaimat töltöm New Yorkban, talán gyerekkoromban volt utoljára, hogy itt jártam még anyával és apával. Nem ismerek senkit a sajátjaimon kívül, s most is csak Tessa a támaszom. Fáj az oldalam, ahogy felsegít, és az arcom is egyre jobban fáj, bár az a legkevesebb, hogy alig látok a bal szememre. El tudom képzelni mennyire undorító lehetek most, de mit tegyek? Johnnak piszok kemény ökle van. Az esőben belém karol, és elindulunk, miután összeszedte a cuccait a padról. Arcomról az esővíz csorog le, testem minden porcikája reszket. Gépiesen követem amerre vezet, a sírás abban a percben abba maradt, amikor kiszakítottak az óvó öleléséből. Hallom, hogy beszél, de nem is fogom fel igazán, miről. A hangja azonban segít koncentrálni, mintha lámpás lenne, amely kivezet a sötétből. Vagy épp ő vezet be. A hideg pedig úgy érzem lassan nem csak a testem hűti le, hanem a lelkem is. A szívem. összetörtem, ez az igazság, s ebből az egyetlen kiút számomra, ha megacélozom magam. Érző lélek vagyok, de nem bírok el több érzelmet. Nem tudok többet törődni, nem megy. Nem is figyelem mi történik körülöttem. Nem is igazán érdekel. Lélektelenül ülök be a taxiba, és süketté válok a világ zajaira. Megannyi fájó emlék kering bennem, letompítják az agyamat, az érzékeimet. Fázok, reszketek, és ez annyira félelmetesen rossz érzés, hogy szépen, lassan, minden lélegzettel...elnyomom magamban. A fájdalom érzését megpróbálom kiűzni magamból, elzárni egy apró kis dobozba a lelkem mélyén. A szállodánál kiszállok, és hagyom hogy vezessen, de őszintén fogalmam sincs, hol vagyok és miért. Védekező mechanizmus ez, vagy meghasadt a szívem, és minden érzés a padlóra folyt ki? Nem tudom. De mire felérünk a hotel szobájába, úgy érzem megfagytam. Minden érzés, minden tiszta gondolat, vonzás és taszítás, kétség vagy bizonyosság egyszerűen kiszáll belőlem. Mintha a pokol addig kínzott volna halálom után, míg már belőlem, James Dylan Woodwardból nem maradt volna semmi. A fürdő említését szinte meg sem hallom, csak akkor kezdek magamhoz térni, mikor megérzem a kezét a vádlimon. Lepillantok a lábam elé. Tessa épp felnéz rám. Dekoltázsának ingerlő halmai nedvesen csillognak, csapzott, vizes haja kócos copfban, és a tekintete olyan meleg... -Hogy? - kérdezem értetlenül, aztán persze leesik, hogy épp vetkőztetni akar. Felfogom a zuhanyból ömlő víz csobogását, a gőzt, amely nagyon lassan éri el átfagyott bőröm membránjait. A levegő terhes lesz, és megint érzem, hogy a levegő luxustermék lesz. Nem akarok érezni. Nem akarok gondolkozni. Kilépek a nadrágból, a zokni és a cipő még a szobában lekerült rólam, legalábbis feltételezem vagy magamtól vettem le, vagy segítséggel, mert most mezítláb vagyok. Elfordítom a fejem, és ekkor szembesülök önmagammal. A gőztől lassan párásodó tükörben az arcom úgy tekint vissza rám, mintha végre megtestesülhetne a bennem lakozó démon. Szemem alatt véraláfutás, arcom még az eső ellenére is véres, az orrom kissé csálén áll, így azon keresztül alig kapok levegőt. El kéne borzadnom, de valójában megkönnyebbülök. ~Hát itt vagy ~ kezdek beszédbe önmagammal. John szavai, Cornelia sikoltása, Nadia gépének a csipogása...egyszerre támadnak rám. De mielőtt a fájdalom elérhetne, és újra elerednének a könnyeim, visszatuszkolom őket oda, ahonnan jöttek. A kicsi, dísztelen dobozba a lelkem mélyén. Lehajolok és felrántom Tessát a karjánál fogva. Nem vagyok durva, hogy megijedjen, de határozott vagyok. - Átfagytam. - mondom mosoly nélkül - És te is. Zuhanyozzunk. - húzom közelebb magamhoz, és se szó se beszéd kinyitom a zuhanyfülke ajtaját és benyomom rajta. Nem kérdezek semmit. Nem kívánok beszélgetni. Csak a meleg víz alá nyomom, a csempéhez szorítom, és kérdezés nélkül lecsapok a szájára. Ez a csók nem olyan, mint amilyen akkor volt, mikor együtt voltunk. Most kíméletlen vagyok. A szájába harapok, a bőrébe marok. Csak addig szakítom el magam tőle, míg lerántom a felsőtestemről a felsőt, és őt is megszabadítom a felsőjétől, s aztán újra a szájára tapasztom magam. Lehetőséget sem adok, hogy ne akarjon. Kíméletlenül török előre a dús ajkak között, hideg bőröm a forró vízzel elegyedve lassan enged fel, és fáj. Ez a fájdalom pedig felajzottá tesz. - Kellesz nekem, Tess. - nyögöm a szájába, de nem várom el, hogy feleljen rá. Most nem érdekel, hogy érez és miképpen, mert én egyáltalán nem akarok érezni. Nem megy több, hát nem csinálom tovább. Csak elveszem, ami kell nekem, amit akarok és ahogy akarom. Kikapcsolom a melltartóját, és a dús halmokra hajolok, néhányszor körbetáncolom a nyelvemmel a mellbimbóit, s aztán a csípőjébe kapaszkodva megfordítom. Háttal lesz így nekem, s nem húzom az időt, a szoknyáját felcsúsztatom a derekára, a bugyiját pedig szó szerint letépem róla. - Erre ugye nincs szükséged, szépségem? - kérdezem, s miután az aprócska kis anyagot kihajítom a fürdőszoba padlójára, kíméletlenül belé hatolok. Azért arra vigyázok, hogy nehogy valóban fájdalmat okozzak, de úgy érzem, a kissé nyers, férfias erő megtette a hatását, mert odalent forró nedvesség fogad. Hátravetem a fejem, ahogy felnyögök miközben elmerülök benne. Csípője ingerlően mozog előttem, egy tökéletes, íves hát és ingerlő darázsderék épp elég ahhoz, hogy elveszítsem a kontrollt az eszem felett. Erőteljes lökésekkel nyomom egyre előrébb, a nedves csempére szinte felpasszírozom. Végigsimítok a hátán, ahogy mozgatom a csípőm, aztán kihúzom magam belőle, és megfordítom egy szempillantás alatt. Nem akarom, hogy kedvét szegje az ábrázatom, így felhúzom az egyik combját a csípőmre, újra vadul elmerülök benne, és a vállába hajtom a fejem, miközben tovább mozgok benne hol lassan, hol gyorsabban, hol vad, erőteljes lökésekkel, hol pedig lassabb, hosszabb, mélyebb mozdulatokkal. Nem akarok érezni. S most, bármilyen szemétláda is legyek, legalább valóban nem érzek mást, csak a vágyat. Ez pedig épp tökéletes most így. Addig nem lesz baj, míg így is marad.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Kedd Jún. 13 2017, 17:44
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
+18
Russell szavai járnak a fejemben, nem tudom elhinni, hogy megint etikátlan vagyok, és azon rugózik az eszem, hogyan simultunk egymásnak hetekkel ezelőtt. Jamie jelenleg segítségre szorul, és nem arra, hogy másképpen viszonyuljak hozzá. Már attól is tartok, hogy a főnököm rájött a kis légyottunkra, és akkor minden bizonnyal, ha visszatérek Seattle-be le fog velem számolni. Nem terveztem, hogy hosszú ideig maradok, mármint az első, és igazi páciensem ő lett volna, de a felmondása után már az egyezségünk alapjai is megremegtek. Nem is álmodtam arról, hogy osztályvezető helyettes legyek, nem illett hozzám ez a törekvő, és mindenkin átgázolós szakember. Dr. Morgan a legjobb, és nekem még nagyon sokat kell tanulnom ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni a magánélet, és a betegeimhez való hozzáállás között. Nem tagadom, hogy kisiklottam, és ez a távolság megviselt, de soha az életben nem vallanám be a másik félnek, hogy hiányolom…eddig a percig. A pad mellett, elesetten meglátva egyből feléledt bennem a védelmező ösztön, és lehet ez fura, mert ő a férfi, én meg a nő, de az ősi anyai hormonok, a belőlünk fakadó érzelemtöbblet teszik lehetővé, hogy az elesetteken segítsünk, a lelkük ápolásával erősebbé tegyük őket. Mennyi sztereotípiát döntöttem meg az elmúlt fél órában, miközben taxit fogtam, felhívtam az anyját, és lakosztályt béreltem egy luxusszállodában. A szervezéshez mindig értettem, de most különös vibrálás uralkodott el rajtam. El kell vinnem egy biztonságos helyre, ahol nem bánthatják, ahol egy kicsit megpihenhet, és nem kell elszámolnia senkivel és semmivel. Mindenkinek szüksége van arra, hogy elengedje az irányítást, és átadja másnak, ha összecsapnak a feje felett a hullámok. Az első találkozásunk alkalmával is bebizonyította, hogy törékeny, a védőbástyák erősek a megszokott környezeten belül, de ha kimozdítják a komfortzónájából egy jól időzített ütéssel, akkor az halálos csapásként is érzékelhető. A falak leomlanak, és ott marad a gyámoltalan kisfiú a mankói nélkül. Pontosan ez történt, amikor pánikrohamot kapott, és nem jutott a tüdeje friss oxigénhez. Az agya leblokkolt, és a szervezete alárendelt pozícióba került. A kinézetét nem is említettem még, de talán nem is kellene…valaki helyben hagyta, mégis a legrosszabb a páncélján keletkezett repedések, mert ezek jóvoltából mozdult ki az egyensúlyából. Mérhetetlenül aggódom, nem szembesültem még nála bonyolultabb emberrel, és félek, ha úgy fog reagálni, amire nem számítok, akkor bennem is kárt tehet. Nem bírom megállapítani, hogy mire, miképpen fog mozdulni, még nem ismerem annyira, hogy megjósoljam a következő lépését, csak a sötétben tapogatózom, mint egy új tanuló az első iskolanapján.
A Four Seansons gyönyörű, talán az egyik legnívósabb épületegyüttes a városban. A hatalmas boltozat, a modern előtér, és az oszlopokkal díszített hall. Nem tettem volna be a lábamat, ha Virginia Woodward nem intézi el, hogy ilyen fogadtatásban legyen részünk. Végtelenül hálás vagyok az édesanyjának, hogy néhány kódolt üzenetből értette, hogy most nem kellene vitába szállnia velem, de igenis intézkednie kell, ha nem akarja, hogy a csillagos ég alatt töltsük az éjszakát. A boy, én csak így hívom őket, máris elénk szalad, esernyőt nyitnak, és felkísérnek a lépcsőn. Szorongok, ha ilyen mértékben vagyok a középpontban, de a szüleim megtanítottak az udvarias viselkedésre. Ebben az esetben még szoknom kell, hogy én vagyok a vendég, és a számla már rendezve van. A liftig többen megbámulnak, igyekszem ütemesebb tempót diktálni, hogy ne érje szó a ház elejét, és ne jelenjenek meg kompromittáló képek a híres gyereksebészről. A felvonóban egy másik úriember áll a szolgálatunkra, és mutogatja el, hogy miket merre találunk, ha esetleg elhagynánk a lakosztályt, és vacsorázni, vagy táncolni lenne kedvünk. Ma este egyik sem fog megtörténni, szeretném, ha minél hamarabb ágyba kerülne Jamie, és kialudná a fáradalmakat, de az is lehet, hogy egész éjszaka fent leszünk. Éppenséggel, amire igénye lesz, az fog beteljesülni. A szobába lépve, egy pillanatra körülnézek, elpirulok, hogy mekkora gondoskodás öleli körbe, csak azért, mert egy kitűnő orvos dinasztia leszármazottja. A táskámat, és az esernyőmet a legközelebbi székre ejtem le, és őt magát leültetem az ágy szélére. A kísérőnket finoman leépítem, és bezárom a mágneskártyával a nappalit, és megindulok a fürdő felé. A legelső feladatom, hogy rábírjam a zuhanyzásra, de előtte még beállítom a megfelelő hőfokot, és a szobában bújtatom ki a cipőből, meg a zokniból. A saját részemről a csizma, és a harisnya is lekerül, mert iszonyúan fáznak a lábujjaim, és nem kockáztatnék meg még egy tüdőgyulladást. Óvatosan szorítom meg a kezét, hogy felfigyeljen rám, és bekísérjen a fürdőbe. A párától máris jobban érzem magam, és a fülke mellett guggolok le, hogy lehúzzam a nadrágját a meglazítás után. A közvetlen szemkontaktust kerültem eddig, mert nem bíztam benne, hogy jót tenne, ha neki szegeznék bármilyen kérdést, de most nem tudom megállni, hogy ne pillantsak fel a zöld szivárványhártyákba. Nem meglepő, ha nem tudja, hol van, és a kérdése is pontosan ezt a feltevésemet támasztja alá. - Bújj ki a nadrágból, hogy… - kérlelem lágy hangon, és némi késéssel, de belemegy. A lábszárát megemeli, és ki tudom alóla húzni. Nem figyelem, hogy mit csinál éppen, mert az arcát a tükör felé fordítja, és még ott van nekem egy alsó is. Nagyot nyelek, ez a helyzet máskor nem így zajlana le, hát kissé felfelé sandítok, és észreveszem az alsóba bújtatott férfiasságát. A torkom kiszárad, az ajkaim cserepesek lesznek, mintha hetek óta nem ittam volna egy csepp vizet sem. Tessa…ugye nem gondolod komolyan, hogy most ezen kellene agyalnod, hogy milyen lenne az, ha a szádba vennéd, és úgy kényeztetnéd? Nyirkos lesz a tarkóm, de nincs időm továbbfantáziálgatni, mert felránt, és a hónom alatt állít talpra egy-kettő. - Ez így van, és arra készülünk Jamie.. – nézek rá értetlenül, talán mégis nehezebb lesz a feladatom, mert időzavarban szenved, de mielőtt reagálhatnék, csak annyit fogok fel a történésekből, hogy kitárja a kabint, felcsap a forró gőz, és hamarosan a hideg csempének nyomódik a hátam. A meglepettséget egy jól kezdődő gyomorgörcs váltja fel, amikor lecsap az ajkaimra. A víz alá tol mindkettőnket, még jobban eláztatva, mint az esőben, és a levegőmet szívja el. Birtokolni akar, és irányítani. Utoljára Scott vetette rám így magát, nem kérdezte, hogy nekem mi lenne a jó, csak elvette a jussát. Jamie nem érzéki, még azt se mondanám, hogy figyelmes. A képzeletem párhuzamot von közé, és a halott férjem közé, de itt, és most megváltozik valami. Az én szemszögemből ez nem teher, hanem vágyakozás. Megint átlépjük a határt, és megint vezekelhetünk a bűneink miatt, mégsem tudok nemet mondani neki. Meg kellene akadályoznom benne…jézusom ez fáj. Nem kímél, a fogai az ínyembe marnak, összekoccannak, és vért serkentenek. Férfiasan tornyosul fölém, ízlelget, akár egy jó, és érett bort. Nem bontja még ki az üveget, csak megkóstolja a várható zamatot, a nyelvemmel köröz, aztán elszakad, és belém fojtja a további ellenkezési kísérleteket is. Elgyengülök, az észérvek tovaszállnak, és lelkiekben már arra készülök, hogy leengedjem a falakat, és bejutást biztosítsak neki a váramba. Leigázhat, nem kell ehhez egy egész regiment, megfelel egy katona is. A melltartóm pántját kutatja, egy mozdulattal bontja ketté, és lazítja meg a kosarat. A melleim megduzzadnak, de a súlyuk lefelé húz, ezért lerázom az anyagot a felkaromról, és a zuhanyzó aljára ejtem. A tekintete éget, és nem sok jót ígér, mármint az érzékiséget illetően. A nyers modora beindít, a bugyim anyaga átázik, azonnal beindulnak a hormonok, és a pillangók tánca új értelmet nyer az alhasam környékén. A kezdeti feszültséget a kéjes sóvárgás, a türelmetlen várakozás váltja fel. A mellbimbóim megkeményednek, ahogyan a nyelve hegye eléri az egyik, majd a másik tetejét, és körözve lesznek egyre acélosabbak. A hajam a vállamra, és a hátamra tapad. Nem sokat látok, a ránk zúduló víztömeg elhomályosítja az éles látás lehetőségét. A nyakába kapaszkodom, az egyik lábamról a másikra kell helyeznem a testsúlyomat. A fejemet hátravetem, és a nyakamon keresztül a dekoltázsomon át eláztat, az éltető nedűt nyelem le, a szám sarkában bugyborékol, aztán a derekamra futtatja az egyik tenyerét, és hirtelen fordít át. Az arcom az üvegnek lapul, a melleim nem férnek el, és összenyomódnak, mégis bukfencet vet a hasam, és a gyűrűző vágy az ölembe vándorol, egy helyen összpontosul. - Jamiee… - támasztom ki a két tenyeremet, de nem vár, nem hallgat rám. A szoknyámat feltolja, és egy hirtelen rántással a bugyim anyaga is megadja magát. Mezítelen leszek, úgy érzem, hogy a lelkemig kíván hatolni, és mielőtt a mellkasom besüllyedne, keményen belém nyomul. A farpofáim összeszűkülnek, és muszáj felnyögnöm, mert váratlanul ér a támadása. Erős lökések kísérik a behatolást, és vele együtt mozgok, miközben a szemhéjamat lehunyom. Édes istenem, megadom magam, csak ne…könyörgöm. Egyre hangosabban lihegek, a szám lenyomata ott marad az üvegen, de aztán lelassít, és maga felé ránt. Szédelgek, a zöld szemek kíméletlenül vesznek górcső alá, de önként szakítja el rólam a pillantását, és a combomat felhúzva mélyül el még jobban bennem. A vállamba torlaszolja az arcát, az orra hegye a nyakam peremén pihen meg, és férfiasan mozdul minden ritmusnál előre. Nem hiszem el, fekete pöttyök táncolnak a szemem előtt. Az egyik kezemmel karolom át a tarkójánál, hogy ne essek össze, de úgy tapint rá az érzékeny pontomra, mintha térképe lenne a testemhez. A végjátékhoz közeledünk. Az idegpályáim érzékenyen reagálnak, a hüvelyem megfeszül, és robbanásszerűen terjed szét a belsőmben az orgazmus. Az ajkaim elnyílnak, néma maradok, és csak az eksztázis élménye nyújthat vigaszt. A farka mérete még nagyobb, mint amire emlékeztem, bennem pulzál, és nem hagy időt a pihenésre, mert a két kezemet a csempéhez nyomja. Rám emeli a zöld íriszeket, és egy különös érzés száll meg. - Vedd el… - nyögöm ki, ennyire telik tőlem. A következő pillanatban felkapja a combomat, széttárja jobban a lábaimat, és keményebben vág neki a falnak is. A fejem is beleremeg, légszomjam van, kettős látásom lesz, de tudom, hogy most csak egy eszköz vagyok. A kapocs, hogy a fájdalmát kifejezze, hogy ne az érzelmek domináljanak. Kihasznál, és én engedem neki. Még kettő lökés, és belém lövell. A tenyerével a fejem mellett támaszkodik meg, és a mellembe fúrja az arcát. Nem szólok, megölném a pillanatot. Egyszerűen átölelem, és mozdulatlan maradok. Végtelennek tűnik az idő folyama, egymásba fonódva ázunk a víz alatt. A szoknyám rám tapadt, néhány perc elteltével kimászik belőlem, de a szemkontaktust kerüli. Az oldalamhoz nyúlok, kissé leöblítem az ondót, és az kezemmel masszírozom át a belső combomat. Lüktetek, ez holnap még fájni fog, de nem számít. Elhúzom az ajtót, és kilépek. Az egyik törölközőt lekapva az akasztóról indulok kifelé, hátra sem nézve. Levegőre van szükségem, a sírás kerülget, de erős vagyok, és lerángatom a szoknyámat. A meleg frottírba menekülök, és háttal állva érzékelem csak, hogy utánam jött. Megmerevedek, és a vállam felett nézek hátra. Érzelemmentes, nem változott semmit. Megfordulok, és acélozott elhatározással szelem át a kettőnk közötti távolságot. Nem tudok megint a pszichológusaként gondolkodni. Nem megy ezek után, túl friss az emlék. Az ép arcára keverek le egy pofont. Nem akadályoz meg benne, de dühösen mered rám. - Nem érdekel, ha kihasználsz. Itt vagyok, de elmentél. Szükséged lett volna a terápiára, és elmenekültél. Kereket oldottál, mert ez volt a könnyebb. Jegyezd meg Jamie, én nem vagyok Olivia, sem más. Nem fogom eltűrni, hogy játssz velem. Nem hagylak el a szükség órájában, nem lépek le. Erősebb bástya vagyok, mint gondolnád, de több lehetőséget nem kapsz. – elfordulok, és a melleim előtt tartva a törölközőt hozom ide az előtérben hagyott jég akut. A szeme alá nyomom, és konokul tartom vele a szemkontaktust. - Ott van a krém is. – adom a tudtára röviden, de még tartanom kell a jeget. Látom a testéből áradó feszültséget. Nem fogok meghátrálni. Nem olyan fából faragtak.
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió)
Az érzéseket megszüntetni magamban az egyik legfájdalmasabb folyamat, amin valaha keresztül kellett mennem, de tudom, hogy másként egyszerűen nem élném túl. Erős vagyok, büszke és talpig férfi, de bennem ott lakozik az a kisfiú, aki most nem találja a helyét a világban, nem érzi magát biztonságban. A biztonság érzése nélkül pedig hogyan is élhetnék teljes életet, hogyan birkózhatnék meg a rám váró kihívásokkal? Elvesztem a hitem. Elvesztem az útvesztőbe zárt toronyban, amelyet saját lelkem korlátaiból építettem. Magamat hibáztathatom ezért a pokolért, amit élek már évek óta. Azt hittem, hogy a magabiztosság, a rám öltött kegyetlen diktátor álcája majd megvédhet a sérülésektől, de végül a vár, amibe zártam magam összeomlott, és most a romok alatt fekszem, törött csontokkal, vérző szívvel, hátamra nehezedő mázsás súlyokkal, és nem tudok lélegezni. Másodpercek. Pillanatok, amelyeket felidézve lépésenként ölöm ki magamból az legutolsó morzsáit annak, hogy még tudok és akarok jónak lenni. Mi értelme, ha mindig én fizetem meg az árát? Légy szófogadó, Jamie! Légy kedves, Jamie! Maradj, Jamie! Segíts, Jamie! Ez a dolgod, egy Woodward sosem futamodik meg. Ó, mekkora hazugság! Micsoda hazugság, amivel éveken át együtt kellett élnem! Nem futamodik meg? Dehogynem! Most is legszívesebben ezt tenném. Míg a szálloda halljáig nem jutottam egyre azon jár az agyam, hogyan tudnék meglépni innen, hol lelhetnék menedékre. Hol tudnék elbújni a világ elől, hogy soha ne találjanak rám, soha ne kérdezzenek, soha ne akarjanak választ kapni a kérdéseikre, és én ne akarjak válaszolni. De tudom, hogy innen már nincs kiút. Vagy megoldom, vagy soha nem fogok békére lelni. A fürdőszobában lassan ér el a meleg, de a lelkemen ez már nem tud segíteni. A tükörbe nézve meglátom a valódi arcomat, és valahogy eljutok arra a pontra, hogy megbékélek vele. Ez vagyok én. A rút igazság most alakot öltött. Szívélyes voltam, jóságos, szerethető? Olyan ember, akire lehet számítani? Véget vetek ennek. Johnnak igaza van. Kegyetlen mészáros vagyok. De ha így is van, abból legalább a legjobb. Lehetek magamra büszke? Nem. De majd megtalálom az okot, amiért végül mégis az leszek. Így vagy úgy, de sikerülni fog. És mennyivel könnyebb lesz, ha közben nem érzem majd azt a nyomást, a kísértést, a korlátokat. Erőm lesz. Most még nincs. De majd lesz. Most még csak könnyek vannak és szűnni nem akaró fájdalom, és rettegés a holnaptól, a következő órától is. Sötét amely egyre inkább hívogat magához. Tessára nézek, aki megszólít. Az utolsó angyal, aki még itt van velem. Az utolsó fénysugár a pokoli sötétség előtt. Nevetséges, ha az jut eszembe, hogy mennyire gyűlöltem. Hogy mennyire nem jött be, mint nő. Rettenetesen ellenszenvesnek találtam, s most...az egyetlen, amire gondolni tudok, hogy vagy beleőrülök az érzéseimbe, vagy kikapcsolom őket, amennyire csak tudom, és az egyetlen jó dologba menekülök, ami hozzá köt, mint egy horgony a csónakot a tenger aljához. A ruháim egy részéből kibújok, s aztán felhúzom magamhoz. Meglepett, csodálkozó pillantását látva szinte ördögi elégedettség árad szét bennem. Igen, drága doktornő, épp ezt akartuk. De nem hinném, hogy mi ketten egyre gondoltunk zuhanyzás címszó alatt. A gondolatot tett követi. Kinyitom a zuhanyfülke ajtaját és nem kérdezem, zavarja-e a jelenlétem, a víz alá nyomom. Haja, amely eddig esővíztől csöpögött, ismét elázik. A melegvíz sugarai alatt lököm a csempéhez, és mielőtt tiltakozhatna, lecsapok a szájára. A szorítás a mellkasomban, amely lassan hideggé és érzéketlenné tesz enyhülni kezd, de tudom, érzem, hogy több kell ennél. A legutóbbi alkalom óta nem történt köztünk semmi. Telefonban húztam, és ezt nem tagadom, hogy elkezdett érdekelni. Nem kicsit. Egy idő után észrevettem, hogy már zavar, ha mással látom, irritál, ha más nem úgy nyilatkozik róla, vagy épp megemlíti, hogy bejön neki. Féltékenységet éreztem és zavarodottságot, és szűnni nem akaró vágyakozást. Most azonban...most nem érzek semmi mást, csak azt, hogy ha nem kaphatom meg, ha nem vonja el a figyelmem arról, ami épp bennem zajlik, akkor végem. Nem fogom túlélni. Hát nem kérdezem, akarja-e, amit teszek. Nem erőszakolom meg, ha jelét adná annak, hogy nem akar, természetesen leállnék. De nem adja, és nekem ennyi épp elég. Most nem igazán nézem, neki mi a jó, valahogy mégis inkább bízom abban, hogy ez is elég lesz számára, amit adni tudok. Mert ennél több most nem telik tőlem. Kegyetlen kíméletlenséggel szorítom a csempéhez, és jóformán csak akkor szakadok el a húsos ajkaitól, mikor lerántom a véres műtőspólót magamról. Vadságom meghozza a várt hatást, és talán kicsit meglepi Tessát a vehemenciám, de ezzel már nem tudok mit kezdeni, és magyarázkodni sem fogok miatta. A melleit ostromlom, s aztán minden gyengédségtől mentesen fordítom meg, hogy háttal legyen nekem. A behatolás gyors és erőteljes, csípője, feneke tökéletes dombjai, és hüvelyének erőteljes szorítása sikeresen elveszi a józan eszem. Halálos tempót diktálok az első pillanattól. Nem akarom, hogy lássa az arcom, de azt igen, hogy pokolian érezzen. Át akarom adni neki minden kínomat, vágyamat, fájdalmamat, minden érzésem, amivel nem bírok el egyedül. Vigye el, legyen az övé, mert nekem nem kell. A lelkem ezennel kiadóvá vált. A farkam ütemes lüktetéssel merül el benne újra és újra, nedvessége a jól végzett munka záloga. Odabent szűkösség fogad és forróság, és nem tudom miért jut eszembe a gondolat, hogy utánam talán nem volt senkivel, és ez eszméletlen elégedettséggel tölt el. Birtoklom őt. Őrült hévvel marok a bőrébe, és ha tehetném, a testét az enyémbe olvasztanám. Megjelölném, billogot nyomnék a csodás, drágakőként csillogó bőrére, amely azt hirdeti, hogy ő már az enyém. Kordonnal venném körbe, toronyba zárnám, vagy kalitkába, hogy ezt, ami belőle árad, ezt a nyugalmat, biztonságot ne adhassa másnak, ne akarja más elvenni. Kihúzódok belőle, majd magam felé fordítom, és újra belé hatolok. Ujjaim a combja izmaiba mélyednek, csípőm ingerlő, vad hullámzással sodorja egyre távolabb a valóságtól. A nevem sikoltja, nyögi, és én szédelegve lélegzetért esedezem. A tüdőm ég, a légzésem zihál, minden porcikám fájdalmasan könyörög a megállásért, de nem tudok megállni, nem tehetem, mert akkor szétesek. Nyakába szuszogva bújok el a valóság elől. Keze a tarkómon lel kapaszkodóra, fájdalmasan húzza a bőrömet és határtalanul élvezem a fájdalmat. Élvezete pillanatában megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam, de nem állok meg. Ahogy a fülembe nyög, végleg elveszítem a kontrollt önmagam és a tetteim felett. Két combját szétfeszítem, és megemelem. A behatolás így éri el a végső, végleges mélységét. Állattá változok. Nem tudok kilépni a saját poklomból, hát démonná léptetem elő magam. Őrületes gyönyörhullám környékez meg, és egyetlen pillanatra láthatom a mennyország kapuját, mikor egy utolsó, erőteljes lökéssel elélvezek. Belé lövellek, a combjaim remegnek, ahogy a testét még mindig tartom, a karom izmai, hátam széles deltái kivörösödve, megduzzadva rajzolódnak ki bőröm alatt. Sötétség hullik rám, s én még rövid ideig csak lebegek ebben a sötét nyugalomban, amely egyetlen menedékem a világ elől. Tessa a megmentőm. Az őrangyalom. De nem segíthet rajtam. Kihúzódok belőle, a folyó víz lemossa rólam a nedveink elegyét. A bűneim immár még egy strigulával gazdagodhattak. Kerülöm a pillantását. Szégyenlem, ami történt? Talán igen. Nem kellett volna így letámadnom. Hálát kellene éreznem, és megkönnyebbülést, azonban ez egyszerűen nem megy. Üresnek érzem magam, akár egy elhagyatott kórterem, amely csak a falaiban őrzi a régi szép és rossz idők emlékét. Szellem vagyok. Előbb lép ki a zuhany alól, mint én. A víz alatt állok, és csak mereven nézem, ahogy lerángatja a szoknyáját a fenekére, majd a puha törölközőbe burkolózik. Fáj így látnom, és tudom, hogy bűnhődnöm kell majd a bűnökért, amiket elkövettem ellene. Gyűlölöm magam érte, mert érzem, hogy bár vadító volt ez a menet vele, ennél ő többre volt érdemes. Szárnyaszegett angyal, akit én rántottam le a mennyországból. Minden érintésem sötétté tette őt, erőtlenné és röpképtelenné. Felemelem a fejem és lehunyom a szemem, hagyom, hogy a víz néhány pillanatig az arcomra csorogjon. A bőröm fáj, a szemem lüktet, az orrom kegyetlenül sajog. Helyre kellene tennem, de ahhoz előbb innom kéne, nem keveset, hacsak nem akarok elájulni fájdalomcsillapító nélkül. Elzárom a vizet és kilépek a padlón heverő szőnyegre. A tükörben már csak a zúzódások látszanak, a vért lemosta a víz. A bordáimnál jókora lila folt éktelenkedik, John halálpontos ütésének köszönhetően, de megtapintva érzem, hogy szerencsére nem tört el semmim. Egy törülközőt tekerek a derekamra, így lépek ki Tessa után. Látom rajta, hogy várna tőlem valamit, de nem tudok megszólalni sem. Érzelemtől mentesen nézek vele farkasszemet, és amikor a tenyere csattan az arcomon, kissé felhúzza az agyam vele. Zöld tekintetem villámokat szór, és csak pillanatok választanak el attól, hogy elkapjam a kezét de még visszafogom magam. A szavai azonban úgy betalálnak, hogy minden józanságom odalesz. Már válaszolnék, de faképnél hagy, és mikor visszatér, megteszi azt az utolsó apróságot, ami végül áttaszít a korláton, amely a normális, józan gondolkodás oldalán tartott. A szemem alá nyomja a jégakkut, de a krém holléte már egyáltalán nem érdekel. Elkapom a kezét, és a csuklójára szorítok, miközben a másikkal a falhoz vágom a jégtasakot. Szemeim villámokat szórnak, ahogy fölé tornyosulok és kissé feljebb húzom a csuklóját. - Ha még egyszer megütsz, esküszöm, hogy kitekerem az a csinos kis nyakadat, világos? - sziszegem és ellököm a kezét. Némán sétálok el tőle néhány lépést. Háttal állok neki, még csak rá se nézek, mikor megszólalok. - Tudod, ebből van kibaszottul, kurvára elegem. Ebből a feltételekhez kötött törődésből. A szerződésbe rögzített szeretetből. - mondom, majd elvékonyított hangon beszélek tovább - Légy jófiú, Jamie, az öcséd rólad vesz példát. Légy kegyetlen a gyakornokokkal, Jamie, nem érdemlik meg a figyelmünket. Bízz bennem, Jamie, én sosem hagynálak el. De Jamie, térj vissza ahhoz a férfihoz, aki azelőtt voltál, mielőtt eltemetted a legjobb barátodat, majd megtudtad, hogy él, hogy aztán újra meggyászolhasd, majd kiderüljön, hogy túl sok időt pazaroltál egy nagyon is élő ember gyászolására. Légy újra a menő doki, különben elhagylak. Jó fiú vagy Jamie, csak legyél a legjobb orvos, mert a családunk nem bírna el egy szégyent. Szeretlek Jamie, csak épp az nem érdekel, hogy te hogy érzel magaddal, a világgal kapcsolatban, és az sem izgat, hogy a barátaid, a családod, mindenki lassan ellened fordul akárhányszor megbotlasz. Beleeshetsz a gödörbe, de ne várd, hogy majd kihúz belőle bárki is, mert senkit nem érdekelsz valójában, Jamie, amíg a neved mögé bújva élvezhetjük az előnyeit a kapcsolatunknak. Elhallgatok és felé fordulok. Aljas, démoni vigyor ül ki az arcomra, mikor meglátom rajta a döbbenetet. - Ó, hát nem tudtad? Hisz mikor Oliviát említetted, olyan könnyedén csúszott ki a szádon a neve, azt hittem már mindent tudsz. Hogy kidobott, mint egy kóbor macskát, mikor Maya kétszer eljátszotta a halálát. Vagy ez sem volt világos? Mit szeretnél még tudni rólam, Tess? Ha? Meséljek még? - lépek hozzá villámgyorsan és a hóna alá nyúlva felkapom és az ágyra dobom. Puha párnák és takarók várják, és bár bennem van, hogy legszívesebben úgy megdugnám, hogy a gondolatot is elfelejtse, miért is akar megismerni, de ehelyett csak megállok az ágy végében. - Elmeséljem, milyen fantasztikus érzés volt megtudni, hogy egy városban éltem a tulajdon ikertestvéremmel, a családommal, és ők még csak nem is kerestek? Tudni szeretnéd milyen volt azzal szembesülni, hogy életem legelső percétől kezdve mindenki lemondott rólam? Ez még nem elég? Hát jó, mondd, mit szeretnél még tudni? Hallani akarod, hogyan halt meg a menyasszonyom két héttel az esküvőnk, és alig egy hónappal a gyerekünk születése előtt? Tudni akarod, hogy éreztem magam, mikor órákon át műtöttem egy kisfiút, miközben az én gyerekem Victoriával együtt az életéért küzdött alig pár méterre tőlem? Hogy miattuk lettem gyerekorvos, pedig előtte mellkassebész akartam lenni? Hogy az a személy, akire felnézek, akinek számít a véleménye azt vágta a fejemhez, hogy gyilkos vagyok és nem érdemlem meg, hogy valaha családom legyen? Hmm? A legjobb tanítványom veszítette el a kezeim között a babáját, Nadia pedig a legkedvesebb személy, akit csak ismerek, és őt sem tudtam megmenteni. Tönkre tettem őket, egy életre, és nem ők az egyetlenek. Mondd, Tessa, mit szeretnél még tudni rólam? Mikor veszed végre észre, hogy felesleges a próbálkozás? Azt mondod, erősebb bástya vagy, mint a többiek, de épp te mondtad, hogy egyetlen húzásom van még. Mi ez, ha nem ultimátum? Mi ez, ha nem feltételhez kötött törődés? Mondd, mit kell tennem ahhoz, hogy te is végleg lemondj rólam? Még egy rossz szó, vagy egy kiabálás? Netán egy kihagyott terápia? Elfelejtek virágot venni a szülinapodra? Meddig mehetek még el? Mikor veszed végre észre, hogy engem nem lehet megmenteni? Hiszen mindent megteszek azért is, hogy téged megvédjelek önmagamtól, mégis újra és újra elbukok benne. Minden alkalommal megígérem magamnak, hogy távolságot tartok, és professzionális maradok, de valahányszor meglátlak, elvesztem az eszem, és csak arra tudok gondolni, hogy meg akarlak védeni és úgy meg akarlak dugni, hogy azt is elfelejtsd, hogy más férfi valaha létezett a világon, ami lassan az őrületbe kerget. - kérdezem tajtékozva és lihegve nézek vele farkasszemet. Túl sokat meséltem neki, de nem érdekelnek most a következmények, mert betelt a pohár. A francba, miért akarom mégis megint letépni róla a törölközőt? Átkozott bestia.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Csüt. Jún. 15 2017, 19:50
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
+18
Számtalan alkalommal használtak már, nem áll messze tőlem az áldozat szerepe, csak nem éppen akkor, amikor másokon akarok segíteni. Jamie elveszett, a sötétségben keres vigaszt, és olyan mélyen magába roskadt, hogy szüksége volt rám. Nem mondhattam nemet, mert azzal nem várt lavinát indítottam volna el. Nem szerettem volna belegondolni, hogyan is hatott volna rá, ha visszautasítom. Talán másnap reggel holtan találnak rá, elront egy fontos műtétet, és más issza meg a levét? Nincs önmagával tisztában, két személyiség van kibontakozóban, és nem mindegy, hogy melyik kerekedik felül most. Félelmetes látni kívülállóként, hogyan hasonul meg az emberi elme, és válik ketté. Nem döntés kérdése…ez már régen nem rajta áll. Egyszerűen elért egy olyan ponthoz, ahonnan vagy felfelé, vagy lefelé visz az út. Bízom benne, hogy egy kis fájdalmat elszívhattam előle, hogy magamba olvaszthattam, de már lehet ehhez is késő, és pont ez az, ami testet ölt ebben a minutumban. Megfordulva a zöld szempárban nem a fájdalom, vagy a bűntudat csillog, hanem a feneketlen üresség. Egy sivár terep, élettelenül fekvő holttestek tömkelege felett köröző keselyű pillantása. Elveszítettem. Nem tudom megfogalmazni, hogy ez miben mutatkozik meg, de úgy érzem, hogy ennél távolabb még soha nem került tőlem. Az őrület határán egyensúlyoz, és hirtelen egy csokoládébarnára emlékeztető szempár ugrik be. Scott személyiségzavara, a szeretett férjből a vadállat átalakulása. Már másodjára szembesülök ezzel, és nem tudom, hogy Jamie Dylan Woodward esetében hogyan reagáljak rá. Meneküljek? Ez lenne az ésszerű, de sajnos az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy a problémák elől nem futhatok el. A lelke mélyén még ott van az a kisfiú, aki nem akar a sötétségben élni, értem fohászkodik. Nem hagyhatom cserben, legalább őt nem. Az elhatározásom sziklaszilárd, senki nem tudna eltántorítani tőle, ezért odamegyek, és visszakézből lekeverek neki egy hatalmas pofont. Még nekem is fáj, de tudom, hogy ki kell mozdítanom ebből a transzból, különben óriási pusztítást fog végezni a környezetében. Nem ragadhat le egy helyen, mert onnan már én sem leszek képes visszahozni őt. A tekintete perzsel, és nem a jó értelemben. A háborgó tenger, és az égszakadás egyvelegére hasonlít, és ettől még a karomon is feláll a szőr. Számon kérem, megsebzem a felszínt, hogy kihozzam belőle a legrosszabb énjét, tudatosan cselekszem…igaz, az egyik felem már régen nem a doktornő szerepében tetszeleg. Nem vagyok képes úgy tekinteni rá, mint a betegemre. Alig egy fél órával ezelőtt élvezett belém, kár lenne tagadni, hogy már az első találkozás pillanatától kezdve többet jelent, mint egy páciens. A nagybetűs férfi lehetne, ha nem így, és nem akkor találkoztunk volna. A jégakkuért indulok meg, hogy csillapítsam a felületi kínját, de a mozdulataim nem a gondoskodásról árulkodnak. A gyengéd nőt akkor veszítette el, amikor a másik énjét választotta. Nem kell megértőnek lennem, és babusgatónak, ha másképpen akarja eldönteni, hogy ki nyerje meg ezt a csatát. A régi Abigail most reszketne, egy fa mögé bújna, és hangosan énekelne, de az új Tessa, csak rezignáltan figyeli, ahogyan a kezem után nyúl, és erősen rámarkol. A bőrömbe vájnak az ujjai, nem finomkodik, egyszerűen elkapja a jégakkut, és messze hajítja, mintha tűzzel simogattam volna meg az előbb. - Kitöröd a nyakam? Nem hinném. – suttogom, nem nézek oldalra, nyílegyenesen beleolvadok a smaragdra emlékeztető szivárványhártyákba. Őrületesen zsibbad a bal karom, és ahogyan feljebb tartja, csak még inkább az dominál, hogy meg fog ütni. Elviseltem már rosszabbat is, nem fogok sírva fakadni, de a legnagyobb meglepetésemre ellök, és hátat fordít nekem. Még férfi, még nem azaz ösztönlény, akinek nem számít, se kutya, se nő, csak kínozhassa. Mi a különbség Scott és Jamie között? Még most sem lenne képes megütni, pedig olyan közel állt hozzá. A nyakán kidagadnak az erek, a bal szeme eszeveszetten csillog, és be is van dagadva, a mellizmai alatt egy sötétlila folt húzódik. Úgy bántak el vele, mint egy kivert kutyával, és nem adta vissza. Nem ütött a parkban sem, mert nem így nevelték, mert nem akar fájdalmat okozni. Igazából nem olyan férfi, aki az erőszakban látja a megoldást. Olyan kutya, aki távolról ugat, de ha a bizalmába fogad, akkor nem ereszt el. Szeretettel áraszt el. Láttam, ahogyan a gyerekekkel foglalkozott, ahogyan az unokahúgomhoz ért. Rettentően nagy lelke van, csak nem tudja kifejezni az érzelmeit. Nem méltó erre a világra, nem itt a helye, ahol elnyelőként működik. A szennyesnek tartják, mindenki hozzámenekül, de szellemként kezelik. Hát nem látják, hogy mekkora szíve van? Nem érzékelik a jóságát, nem értékelik a belőle fakadó mérhetetlen örömöt? Igazi gyógyító lenne, ha nem érnék negatív behatások. Nagyot nyelek, a kéklő szivárványhártyáim megtelnek könnyekkel, és hirtelen, egy aprócska pillanatra látom benne a kisfiút. A barna hajú kis csöppséget, aki megfogná a kezemet, és odabújna, ha ez a külső férfi, a sebzett test engedné, de még mindig láncokra verve tartja fogságban. A szavaira eleinte nem figyelek, csak amikor elváltoztatja a hangját, és felszínre kerülnek a sérelmei. - Feltételhez kötött törődés? – emelkedik meg az egyik szépen ívelt szemöldököm, de érzem, a legapróbb sejtem is tudja, hogy közeledik a vihar. - Micsoda? – a kirakós darabkái kezdenek összeállni, és valamiért jeges rémület kap el. Ki mondta neki, hogy nem felel meg, hogy a név kötelezi? Ki játszotta el a halálát? Nem értem, válaszokat akarok…de valóban felkészültem rá, hogy meg is kapjam azokat? Felém fordul, az ajkaira kiülő vigyortól még az ütőér is megáll bennem. Nem azért hoztam fel Oliviát, mert annyira ismerném a történetüket, sőt éppen ellenkezőleg, csak tudom, hogy köze volt hozzá, mégis belém döfi a kést, és a melleimhez emelem a kezemet. Megerősítem a törölközőt, hogy ne csússzon le. Nem ismerem, ott üvölt a felkiáltójel, rajtam röhög a fél kamara, hogy ennyire félrediagnosztizáltam valakit. - Maya Cairns eljátszotta…a…halálát? Kidobtak? – értetlenség ül ki a szemeim mélyére, de nem hagy időt arra, hogy megemésszem a hallottakat. A hónom alá nyúl, és az ágyra hajít, mint egy rongybabát. A becsapódást a nagy párnák armadája fogja fel, és a két alkaromon támaszkodva, kitágult pupillákkal fürkészem őt. Ki ez a férfi? - Oliver nem tudta…a családod… - zavarodok egyre jobban össze, de az igazi megsemmisülést a halott menyasszony, és gyermek jelenti. A kép felelevenedik előttem, és rendesen gombóc képződik a torkomban. Elszorítja a légutakat, a történet egyre kuszább, és meg nem értett lesz. Mellkassebész, egy egész család áll a háta mögött? Nem kapok szikrát, hát ezért nem bízik a nőkben? A laptopján látott nő, a szőke hajadon, a gyermekének anyja. Egy világ dől bennem össze, hogy mennyire nem láttam bele. Mennyi teher, mekkora bűntudat állhat a háttérben. Feldolgozta egyáltalán a halálukat? Emiatt öltötte magára a tökéletes orvos szerepét? Ez tartotta tulajdonképpen életben? Hogyan volt képes ismét talpra állni, miután a legjobb barátját is majdnem elveszítette? Ki a horgonya, ki lett az utolsó kapaszkodója? - Cory és John? – némán tátogom el a neveket, összeáll bennem a kép. Cornelia járt nálam, rettegett a szüléstől, de nem hittem volna el, hogy Jamie az, aki szintén mellette állt. Imádta őt, és íme, hát mindenki rajta veri le a sors árát? Nem ő tehet róla, hogy elment az egyik gyermek, hogy Nadiát mesterséges kómában szállították át New Yorkba. John Norton összetört, és az első embert használta, hogy levezethesse a dühét. - John ütött meg? – csodálkozom rá, de aztán én kerülök terítékre. Dühös leszek, hogy a többiekkel azonosít. Megértem, hogy nem bízik most senkiben, de én nem hagytam el, és valamiért ebben a percben megérik az is, hogy kiengedjem magamból Abigailt. Úgy fújtat az ágy előtt, mintha kilométereket futott volna, miközben csak a lelkéről szakította le a láncokat. Néhány másodpercig figyelem őt, a zilált mellkasát, a bevert képét, és eldől bennem, hogy mit fogok tenni. A két térdemre ülök rá, és a hajamat átemelem az egyik oldalamra. - Mi kell ahhoz, hogy lemondjak rólad Jamie? Komolyan ezt kérdezed tőlem? Ölj meg, gyere, vedd el az életem, és akkor megteszem. – mutatok a mellkasom közepére. - Tépd ki belőlem ezt a vackot, ha már más meghalt érte. Nem ismersz, azt állítod, hogy ultimátumot adtam neked…ó, csak figyelj. – szétrángatom a törölközőmet, és elé vágom, de az ágy sarkában megakad. - Az első lecke…ez a csúfság…az életet jelentő vágás. Itt dobog ez a kibaszott szív, holott nem az enyém. Minden egyes nap megkapom, hogy egy második lehetőséggel élek, de ez nem igaz. Megjártam a műtétem után a poklot, csak senki nem tudja, mert nem reklámozom. Azt hiszed ez a legocsmányabb seb rajtam? Akkor tévedtél. – a jobb medencém alatti forradásra mutatok, és idegesen emelkedett hangvételben hozom vissza a múltam egy részét, amit jó ideje elzárva tartottam, de tudtam, hogy idővel megint át kell, hogy éljem azokat a borzadályokat. - Itt égetett meg piszkavassal a volt férjem, amikor nem fogadtam szót neki. – a csuklómat lengetem meg előtte, ahol látszanak a bilincsnek, és a kötélnek a hegei a mai napig. - Napokig lekötözve tartott, éheztetett, és bezárt a pincébe, mert elmentem egy kibaszott jóga órára. Elizolált a családomtól, és a barátaimtól. Bedrogozott, és megerőszakolt, ha úgy tartotta kedve. Belém rúgott, és engem hibáztatott, mert kirúgták a Stanfordról. Türelmes vagyok, és eltűrök sok mindent. Mikor mondok le rólad Jamie…ha megölsz, akkor… - lihegek, és farkasszemet nézek vele. - Gyilkosnak hívod magad? Fogalmad sincs a szónak a jelentéséről. Én az vagyok. – mutatok magamra, és már én is ziláltan veszem a levegőt. - Megöltem őt…megöltem, mint egy állatot, és nem érzek bűntudatot miatta. Választanom kellett, hogy a nővérem, és az unokahúgom kerül a túlvilágra, vagy ő. Szerinted? Kétszer szúrtam. Én tudom, hogy mit jelent kioltani egy emberéletet, de te? Szikével játszod az istent, de ettől nem leszel gyilkos, hanem egy orvos, aki hibázhat. Ott van a bizonyíték Jamiee…az istenit. Minden elvesztett lelket a bőrödön viselsz. Hány orvos emlékszik az elveszített betegeire? Te…bármelyiket is kérdeztem, zokszó nélkül soroltad fel. Milyen a jó gyógyító, ha nem olyan, mint te? Sophie…megmentetted az unokahúgomat. Orvosnak születtél, bármennyi áldozatot is követelted az utad, de a legjobb lettél. Elhagytak…de kaptál egy másik családot. Sajnálom a menyasszonyodat, és a gyermekedet…de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz sajátod. Minden aprócska gyermek, akit megmentettél a tiéd, az apjuk vagy, a hősük. Az életük végéig hálásak lesznek, ha elmehetnek a szalagavatójukra, ha átvehetik a diplomájukat, vagy saját családot alapíthatnak. Adtál nekik még egy esélyt, ami nagyon keveseknek adatik meg. Nem vagy te rossz ember Jamie Dylan Woodward. Soha nem is voltál. – felállok, és megindulok az erkély felé, hogy kitárjam az ajtaját. Odakint még mindig zuhog, de szükségem van egy kis levegőre. Scott túl nehéz, és súlyos titok. Senkinek nem beszéltem róla Russell óta, és ez most nekem is sérülést okozott. Új célpontot adtam arra, hogy támadjanak. Nem figyelem, hogy utánam jött el, csak kilépek, és megkapaszkodva a korlátba kezdek el sírni, miközben az ég felé emelem az arcomat. Nem számít, hogy meztelenül vagyok, csak mossák le rólam az égiek a piszkot. Bűnös vagyok, és örökké magamon fogom viselni a béklyót.
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió)
A kéz amely egykor magához húzott és arcom gyengéden simította egy szenvedélyes, lázas csók közben, most úgy csattan az arcomon, égő vörös nyomot hagyva maga után, hogy tán a hotel bejáratánál is hallatszik. Állkapcsom megfeszül, szemeim dühödten szikrákat hánynak, de a visszakézből adott revans elmarad. A szex utáni feszültségmentesség érzése sehol nem jön, csak még nagyobb lesz az űr, ami bennem tátong. Szavait hallgatva meg kéne mozdulnia bennem valaminek. Valami emberinek, valaminek, ami még biztosíthat arról, hogy nem veszítettem el teljesen a kontrollt a testem és a lelkem felett. De ennek azt hiszem lőttek. A kiirtott érzelmek hűlt helyén fütyül a magányosság jéghideg szele a lelkem ormain. A fenyegetésem nem ér célt, nem hiszi el, hogy meg tudnám tenni. S valóban, talán igaza van. Hisz annyiszor fenyegettem már meg embereket, és kínoztak, és bántottak én mégsem voltam képes küzdeni. Talán lehetőségem nem adódott, talán csak képtelen vagyok valójában arra, hogy bántsak szándékosan másokat. De a szemeiben látom azért, hogy érzi, talán csak egy hajszál választ el attól, hogy valóban megtegyem, annyira felhúzza az agyam. Mára kösz szépen, de épp elég volt, hogy Norton boxzsáknak használt, többet nem vagyok hajlandó elviselni. A szavai azonban olyan mélyütéssel érnek el, hogy a gyomromig hatol, onnan pedig szétárad, és már nem vagyok képes tisztán gondolkozni. Emlékek öntenek el, és ellököm magamtól, mielőtt valóban megütném. Hátam mutatva neki ellépek tőle, majd elkezdem kiönteni a szívem. Nem mindent és nem túl érthető formában. De ha úgy is tűnik, semmi értelme annak, amiket összehordok, valójában ezek a legféltettebb sebei a szívemnek. Legmélyebb árkok az érző izomköteg falain, amelyekből örökkön-örökké szivárog a vér, hagyva, hogy lassan kiszáradjak, és belehaljak. Meg fogok halni. Ezekbe az érzésekbe, a kínokba, amelyeket hordozok magammal, amelyek lassan felőrölnek napról-napra veszítem el önmagam, és senki nem hallja a halálsikolyaimat. Futnék bárhová, ahol van számomra menedék, de senki nem marad, és én félek már bizalmat adni bárkinek is. Senkinek nem számítok, miért engedjem hát, hogy közel kerüljenek, ha aztán hátra hagynak, akár egy kivert kutyát, amelyik már teher? Háborúban állok, egymagam a világ ellen. De hogy értethetném meg ezt bárkivel is? Én nem vagyok a szavak embere, én nem beszélek ezekről. Ha mégis, az sosem úgy sül el, mint ahogy azt szeretném, épp azért, mert nem tudok ezekről a dolgokról beszélni. hisz hány terápiás kezelést odáztam el, hányat hülyéskedtem vagy szórakoztam végig? Neki tudnia kéne, hogy nem tudok ezekről beszélni, mert úgysem értené meg. S most, mikor megteszem, már tudom, hogy ez volt részemről a legjobb döntés, amit csak hozhattam. Látom az arcán, a szemein az értetlenségbe vegyült döbbenetet. Arcom ördögi vigyora mögött féltve őrzött félelmek és a bennem lakozó gyermek szeretet iránti sóvárgása bújik meg. Félek önmagamtól. Tudom, az egyetlen kiút számomra, ha mindent elnyomok magamban, ha mindent elások a legmélyebb zugába a lelkemnek mert már nem bírok el több bűntudatot. S mégis, legjobban most őt féltem. Azért dobom az ágyra, mert ha egy pillanattal tovább várok, kárt tennék benne. Túl sok érzelem amit nem bírok feldolgozni, túl sok kínlódás és vágyakozás, aminek nem tudok és nem vagyok képes hangot adni. Az ágyon térdelve is a múltam sebeivel ostromlom és nem nézem, bántom-e, sértem, vagy átlépem-e a határokat. Határok? Már akkor nem a szabályok szerint játszottunk, mikor nem gondolkozva egyszerűen kiloptam őt a kórházból. Szabadulni akarok a terheimtől és nem nézem, ő akarja-e magáévá tenni ezeket. Hallom a közbeszúrt szavakat, a neveket, a kérdéseket, de nem tudok rájuk felelni, mert a szavak megállíthatatlanul ömlenek belőlem, s végül...maradok én, kiterítve, akár egy levadászott szarvasbika a vadászat végén. Kiterítve, kizsigerelve, megfosztva méltóságtól, erőtől, férfiasságtól, önmagába vetett hittől és félelemtől. levegő után kapkodva, orromon sípolva vett levegővel állok előtte, derekamon megszorított törölközővel, minden ízemben reszketve. Fogva tartom a pillantását, és kivárok. Kivárom azt a pillanatot, amikor ordibálni kezd, és elküld melegebb éghajlatra. Amikor végre beigazolódik a hitem, az egyetlen, amely régóta vasbilincsben tartja a lelkem. Hogy nincs ember, aki elbírna a terheimmel, nincs, aki küzdeni akarna értem. Nincs, aki azt akarná, hogy küzdjek érte, vagy magamért. Szavai hallatán gúnyos mosolyra fakasztom a szám és oldalra fordítva megrázom. - Te megőrültél! - gúnyolódok, mert nem létezik, hogy ép elméjű ember ezt kérné. Amikor azonban leesik szavainak mélyebb értelme, és ezzel egy időben a törölközője az ágy sarkába kapaszkodva árván lógni kezd, ismét rá vonom a tekintetem. Mezítelen testének látványa, kipirult arca, mellei közt feszülő hosszú sebhelye arra késztet, hogy elhallgassak. A vigyor lelohad az arcomról. Ha ő megdöbbent attól, amit hallott, akkor engem a szavak, amelyeket kimond, egyenesen a földbe döngölnek. Hátrálok néhány lépést tántorogva, miközben a sebeket mutatja magán. A torkom is összeszorul attól, amit mond, és amit a szavai az elmémbe vetítenek a fantáziám segítségével. Tekintetem a még friss sebhelyre vándorol, amit alig néhány héttel ez előtt vágott rajtam a Seattle-i lakásom rejtekén, lázas delíriumában. Akkor nem kérdeztem rá, pedig sejtettem, hogy oka volt annak, hogy Scottnak szólított. Lassan rakom össze a képet. Tehát igaz, amit akkor mondott. Az az állat tényleg megtette vele azokat a szörnyűségeket. Hirtelen az én fájdalmam már nem is tűnik olyan igazinak. A gombóc a torkomban nem képes eltűnni, de megpróbálom egy nyeléssel a gyomrom felé tuszkolni, s hagyom, hogy az erkély üveg ajtajához sétáljon, de amint kinyitja az ajtót, ott termek, hogy ha ugrani készülne, megakadályozzam benne. A huszadik emeleten túl erős szél fogad idekint bennünket és a Central Parkban is megélt eső. Üvegből összeillesztett design korlát fogadja a macskaléptekkel közlekedő sötét hajú szépséget, de én most mégsem a kívánatos, gyönyörű testű szexi bombázót látom benne. Sebeket látok, kínt és szenvedést, amelyek őt éppúgy kísértik, mint engem. Rémálmokat, amelyek újra és újra rá találnak, épp úgy, mint rám. Mikor lettünk ennyire hasonlóak egymáshoz? Mikor látott bennem meg többet, mint amit én hinni tudok magamról? Amint a korláthoz és és az ég felé emeli a fejét, utána lépek én is. Hirtelen lépek mögé és hasánál fogva visszarántom, mielőtt kivetné magát a sokadik emeltről, amelyről lenézve az autók és az emberek aprócska hangyáknak tűnnek, s aztán az esőben állva fordítom magam felé. Két felkarját szorosan fogva nézek a vakító, könnyektől csillogó szemekbe, és dühös vagyok...annyira rettenetesen dühös, hogy az agyam szinte fel tudna robbanni. A törülköző a derekamról a vizes padlóra hullik. - Miért....- kezdek bele, és esküszöm a legnagyobb kihívás most, hogy nehogy lekeverjek neki egyet, de ehelyett olyan hevesen rántom a mellkasomra, hogy szinte egybe olvadok vele. Vizes tincseire fektetem az egyik tenyerem, másikkal a derekát fogom át. - Megölted. - nyögöm és ízlelem a szavakat. ismerősen idegenül hangzanak - Nem értesz engem, mert nem vagy a műtőben, de...Az istenit, Tess, miért nem mondtad el? Miért nem szóltál róla?Ez nem gyilkosság, hanem önvédelem, még a törvény előtt sem egyenrangú a két bűn, és hiába mondod, hogy nem érzel bűntudatot, mert akkor eszedbe sem jutna megemlíteni. A francba is... - sziszegem összeszorított fogaim közt, és államat a fejére fektetve csak állok vele, míg végre meg tudok mozdulni a döbbenettől. Eltolom magamtól, sérült arcom bármennyire is nem mutatja, elgyötört tekintettel pislogok rá zöld íriszeim közül az egyetlen láthatóval. Fáj a szám, fáj a lélegzés, az orrom is sajog, de a legjobban az, hogy hányszor rémíthettem halálra. Két tenyerem közé fogom az arcát, és önkontroll nélkül támadom le. Szájára tapadok, vad mégis gyengéd csókot lopok, majd ismét elengedem, hogy a könnyes szemeibe nézzek. - Elcseszett világunk van. Mindketten kibaszottul megszívtuk. - mondom, majd újra csókért hajolok a szájára, amit újabb és újabb követ. Egyre elmélyültebben táncoltatom a nyelvem a szájában, ízlelem a könnyektől sós ajkait, s kezem is felfedezőútra indul a bőrén. Combján simítok végig, s nyakát kezdem finoman harapdálni, mikor kezem hasán át elér a szeméremdombjához, majd ujjam óvatos, de határozott mozdulattal siklik a combok találkozásához. Vicsorítva nyögök fel, ahogy megérzem a lüktető forróságot, másik kezemmel pedig elkapom a kezét, és a feje fölé szorítom. Haja, vizes háta nyomot hagy az áttetszőre pucolt ablaküvegen, miközben leheletem páraköröket hagy rajta. Együtt hullámzok vele, de nem hagyom, hogy az élvezésen kívül bármi is elvonja a figyelmét. - Mondd ki a nevem. - morgom, és mivel nem teszi, hangosabban mordulok - Mondd ki a nevem, Abigail! - utasítom, miközben ujjam gyötrő köröket ír le csiklóján, s aztán középső ujjamat becsúsztatom nedves, forrón lüktető hüvelyébe - Azt akarom, hogy kimondd a nevem. Addig mondd, míg a szöveteidbe, az agyadba nem ég. Hogy soha ne felejtsd el, hogy én vagyok itt, és nem ő. Ő soha többé nem jöhet a közeledbe, értettél engem? Soha többé nem engedem, hogy bárki bántson! Engedd el, Abby! Szabadulj fel! Mondd ki a nevem, Abigail! Rajta! Újra éledt vágyak közé vegyül a kifakadó birtoklási ösztön, amely mégis a védelmezésbe hajlik. Igen, aljas vagyok és egy gyilkos. Nem tudom miért látja bennem a jót, nem értem, főleg nem azok után, amiket átélt. De ha ő képes erre, akkor én is megpróbálom kihozni magamból a legjobbat. S ha ez csak annyi, hogy őt megvédjem, hogy őt akár magamtól is megmentsem, akkor készen leszek rá. Most pedig nem akarok mást, mint azt, hogy élvezzen. Úgy élvezzen el, hogy közben sikoltozik, elájul, a hátamról lemarja a bőrt. Ha ütnie kell hozzá, hát üssön, ha sírni akar, sírjon, engem nem érdekel. Mert most csak mi ketten vagyunk a saját külön bejáratú poklunkba zárva, és talán nincs más, aki megmenthetne bennünket.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Hétf. Jún. 19 2017, 22:03
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
+18 A méreg elzárva pihent az agyam hátsó zugában, és addig nem is aktivizálódott, amíg újra fel nem kellett elevenítenem a múltat. Kősziklaként nyomulok neki a történetnek, és úgy mutogatom végig magamon a Scottal való vad házasságom építőrészleteit, mintha idegenvezető lennék egy luxuskiránduláson. Elcseszett vagyok, ez most üt ki a leginkább, amikor be kell vallanom, hogy mit is csináltam konkrétan. A lelkem elkárhozott, felmentést kaptam a törvények szerint, de mit ér ez, ha elhagyom majd az emberi világot? Semmit, mert odafent senki nem fogja megkérdezni tőlem, hogy miért oltottam ki egy felebarátom életét. Minden élet ugyanolyan, nem különbözünk, és mégis valamilyen szinten igen. Nem akarom belátni, de magamat ostorozom a cselekedetem miatt, holott bárki más ugyanezt tette volna, ha a szerettei biztonsága a tét. Nem vagyok ostoba, tudom, hogy nem etikus, amit művelek, de másképpen nem tudom elmondani Jamie-nek, hogy menyit is ér. Betekintést nyújtok neki az emlékeimbe, és bármennyire is fájnak, a pokolba küldenek, tudnia kell, hogy nemcsak neki volt rossz, hanem nekem is, mégis felálltam. Ilyenek vagyunk, a legrosszabb helyzetből is képesek vagyunk felállni, ha egyszer muszáj, mert túlélőknek születtünk. A második lehetőség nem akkor kezdődött el, amikor újra dobogni kezdett a szívem, hanem amikor leszúrtam Scottot. Véget vetettem az első szerelemnek, és vele együtt annak az álomvilágban, melyben tizennyolc éves koromig léteztem. A valóságban nem a könyvek főhősei vagyunk, hanem a történet írói. A fantázia nem szabhat határt, csakis a sors, mely kegyetlen játékot űz velünk. Nem gondoltam volna, hogy férjhez fogok menni, és ez a frigy olyan nyomot hagy bennem, ami után azt fogom kívánni, hogy bárcsak a műtőasztalon maradtam volna. A férjem halála jelentette az egyetlen kiutat, hogy rendezzem a helyzetemet, és a nővéremmel rendes testvérekké kovácsolódjunk. Molly látta, hogy mivé lettem, a nővérem tudja, hogy milyen vétket követtem el, mégis felmentett a bűnöm alól. Szerinte másképpen nem is végződhetett volna, és mindenki azt kapja, amit megérdemel. Nem akartam istent játszani, de végül az lettem. Most, itt New Yorkban a Four Seansons hotel egyik nívós lakosztályában vezekelek, és mutatom meg egy másik elveszett léleknek, hogy a rossz tettek után is van remény. Nem kell egyből belátnia, hogy javulni fog a szituáció, és hogy ki fog mászni a gödörből. Elég lesz nekem, ha elfogadja a tényeket, és beletörődik az események alakulásába. Eleinte kinevet, nem is vártam kevesebbet tőle, de ahogyan átszellemülten, a béklyóktól megszabadulva avatom be a saját poklomba…már nem olyan bátor. Nem röhög, elkomorul, és hátrál egy-két lépést. Nem várom el tőle, hogy reagáljon rá, talán túl sok, talán megrémült a tudattól, hogy megöltem a férjemet. Általában elítélnek, amiért megtettem, és tudják miért vicces ez? Mert akiket mégis beavattam a titkomba, azok nekem adtak igazat, viszont, ha egy idegennek mondom el részletek nélkül, akkor én vagyok a galád…és a gyilkos némber. Előítélek….szívesen bújnánk más bőrébe, mert azt látjuk milyen jól megy neki, mennyire sikeres, de azt már senki nem akarja vállalni, hogy az egész csomagot megkapja. Mindennek megvan az ára, és nekünk ez jutott. Felállok, szabadulnom kell, hogy levegőt kapjak. Elhúzom a tolóajtót, és kilépek a hidegbe. A törölközőmet már sokkal hamarabb hajítottam el. A hideg kicakkozza a bőrömet, a teteje azonnal lúdbőrös lesz, és fájdalmasan mászik be a lejjebb való rétegekbe a szél. Az eső az arcomba csap, és még így óvatlanul is a kapaszkodót keresem, de mielőtt elérnék a széléhez, egy erős kéz tapad a hasamra és visszaránt. Nem kellemes a gyomromnak, liftezik, és a savam a torkomat marja már. Maga felé húz, a felkaromat lefogja, és nem engedi, hogy megszólaljak. Hát nem érted, hogy levegőre van szükségem? Rémület csillan a szemében, és leszorítja a felkaromat is, hogy mozdulni se bírjak. Az aranytojást tojó tyúknak érzem magam, akit kalitkába akarnak zárni. - Mi…miért? Jamie…engedj el… - hadakozok vele, nincs kedvem elmagyarázni, hogy miért avattam be. Érezze megtisztelve magát, hogy kinyitottam a lelkemet, és nem löktem el. Nem kértem cserébe semmit, mégis úgy néz rám, mintha szellemet látott volna. A hajam az arcomba tapad, félig-meddig látok csak ki a sötét tincsek közül. A szemeim a sírástól csillognak még, de eszem ágában sincs huzamosabb ideig kint maradni, csak hagyjon lélegezni. A másodperc törtrésze alatt von magához, és a mellkasába fúrja az arcomat. Férfias illata azonnal megcsap, ahogyan a természet erejének illatával keveredik össze. A kijelentése egyértelmű. Megöltem, de már nem akarok bólogatni…megtettem, és nem tudom visszacsinálni. - Megöltem, és nem mondhattam el, megígértem, hogy soha többet nem beszélek róla. Ez lehet önvédelem a törvény szemében, de nekem… - és kimondja helyettem. Valóban bűntudatom van. Kövér könnycseppek sorakoznak a szempillám tövében, és azon nyomban kibuggyannak, ahogyan eltol, és többet nem kérdezve hajol rá az ajkaimra. Nem követelőző, csak osztozik a fájdalmamban, és ennél szebb ajándékot még nem kaptam senkitől. Óvatosan húzom ki a karomat a szorításából, és a mellkasának döntöm. Kis éket verek közénk, de csak annyit, hogy megmaradjon a saját szférám. Elcseszett világ, egyetértek vele, és úgy hátrálunk, mint akik menekülnek az eső elől. A tető alá kerülünk, és az üvegajtónak nekinyomva, nem vár többet választ tőlem, csak ismételten rátalál a számra, hogy az egyéb beszélgetéskezdeményezést belém fojtsa. Nem értem őt, nem bírom megfejteni, de egyszerre akar birtokolni, és megvédeni is. Normális ez, hogy ennyire vonzódom a betegemhez? Ugyan, már nem az, hiszen elmenekült, mégis visszatalált hozzám. A keze a combom belső falára siklik, a hátam nekifeszül az üvegnek, és a kemény felületnek hála nem fogok elesni, holott már kezdem érezni, hogy az erő elhagyja a testemet. Elfáradtam, túl soknak bizonyult ez a nap, az elmúlt hetek. Még nem gyógyultam meg teljesen, és a bekövetkezett mellhártyagyulladás csökkentette a teljes javulás idejét, inkább elnyújtotta azt. Reszketek, az ujjai a tilosban járnak, és egyre feljebb araszol. Összeszorítanám, és satuba fognám, de mindennek ellenére felizgat, és bő nedvesség árasztja el a kelyhemet. Az alsó ajkamba harapok, édes ajkai a fogával együtt járják be a nyakam peremét. A vékony bőrréteg kipirul, és a harapás hatására el is színeződik. Hátravetem a fejemet, kissé berogyasztom a térdeimet. Lehunyom a szemhéjait, és a belőlem kiváltó érzésekre koncentrálok. A sötétségbe színek vegyülnek, a fülem zúg, és nem hallom, amit kér, csak akkor eszmélek fel, amikor a másik nevemen szólít. Abigail. Ízlelem a valódiságát, vajon még bennem él az a kislány, aki hitt a mesékben, és boldogan élte volna át ezt a pillanatot? Nem tudom, de egyre könyörtelenebbül ostromol, és hajaz arra, hogy átvegye felettem az irányítást. A kezemet az ablaknak nyomja, a melleim megfeszülnek, és a mellkasom zilál. A csiklóm…ne tedd ezt velem. Oda nem megy el, de mégis odaérinti az egyik ujját, és körökkel csigáz fel. Hát nem látja, hogy darabokra fogok esni? - Nem birtokolhatsz…többet senki…Jamie…ne..kérd tőlem. Ne legyél… - kár lenne elmesélni, hogy mi játszódik le bennem, mert közel kerülök a robbanáshoz, és ekkor már kénytelen vagyok hangosan felnyögni. Az ínyembe marok, és fémes íz árad szét a szájüregemben. Meghalok ettől, és amint rányom erősen az érzékeny idegcsomómra, arra ösztökél, hogy mégis behódoljak neki. - Jamie…az istenit…te…vagy…senki…más.. – lihegem, lefelé csúszom, és hirtelen lök át a másik oldalra. Némileg késleltetheti az orgazmusomat, de rádőlök a nyakára, és olyan erősen vágom bele a fogaimat, hogy megérezze…ezt akartad, nemde? Nem csókolom, hanem szívom, hol harapom, de a játékot nem hagyom abba, amíg a lüktetés, spirálisan nem kúszik végig a gerincemen. A kis vámpírja leszek, a tarkóján fűzöm össze a kezeimet, aztán oldalra hajolva nyögök bele a hallójáratába. - Jamiee…megölsz ezzel. – szétfolyok, a testem lebegni kezd, a lelkem meg eksztázisban van. Ez egy másik univerzum, itt minden olyan könnyed, és gondtalan. Nem akarok ebből az állapotból szabadulni, de ahogyan lassan észlelem a körülöttem lévő világot, úgy veszem észre azt is, hogy bevalósult a félelmem. A levegőm fogy, a sötét pettyek tánca megerősödik, és hangyás lesz a látásom. Az ájulás szélére sodort, a kezeim a gravitációnak köszönhetően lehullnak, és erőtlenül suttogok tovább a fülébe. - Jamie…pihennem kell….mellhártya… - nem bírom végigmondani, mert elnyel a sötétség, és úgy maradok, csüngve rajta. Időközben nem vettük figyelembe a háromszori kopogást, és az újonnan érkező vendég, igencsak paprikás hangulatban talál ránk. Az előszobából végigtrappolva a nappalin át jut el az erkélyig. A hangja erősen tölti be a teret, de csak a férfi hallhatja, mert a lány a karjai között már az eszméletlenség sodrásában lubickol. - Dr. Woodward…szép estét… - a hang vészjóslóan tölti be a teret, és Russell Morgan igencsak meghökken azon, aminek szemtanúja lesz. - Elmagyarázná, hogy mi a jó francot keres Tessa a karjai között? Azonnal hozza ide.. – fenyegető hangon, ellenkezést nem tűrve szól rá a férfira.
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió) A hideg eső felhevült testemre úgy érkezik, mintha éles, apró kések vágnának a bőrömbe. Megannyi sebhely borítja testem, műtétek és vágások helyei, tetoválás, amelyen viselem az elvesztett lelkeket, köztük a saját halottaim nevét is. Egy lóg csak ki belőle, Emma neve, de ez egy különleges, másik történet. Szívemen viselem a betegeim nevét, és talán már nem egészséges, hogy ennyire belém égnek ezek a dolgok, hisz megtanítanak bennünket arra, hogy tartsunk távolságot, különben belerokkanunk, de...én nagyon jól játszom a szerepem. Senki nem hinné el egy olyan orvosról, hogy nem egészséges már önmagára nézve amit csinál, ha közben a legkegyetlenebb gyakornok és rezidens-gyilkosnak állítja be magát, akitől mindenki retteg és mindenki térde remegni kezd, ha csak meghallja a hangját. Mégis, jelenleg a szívemen hordott sérülések fájóbbak és mélyebbek, mint amit a kültakaró engedni láttat. Tessa mögé lépek és visszarántom a tátongó mélységtől, mielőtt még őrültséget csinálna. Nekem is megfordult már a fejemben, és tudom, ilyenkor a legkisebb apróság is a vesztét okozhatja. Hasára forrasztom a tenyerem, úgy rántom vissza, s aztán fordítom magam felé, hogy szembe állítsam a bennem tomboló dühvel. Magamra haragszom, és rá, és arra az állatra, és Vickyre, és...az egész kibaszott világot gyűlölöm jelenleg, amiért ennyire mocskos és romlott, és semmi sem szent. Hiányzik a biztonság, az a sok jó érzés, amit adni és kapni lehet, de tudom, az élet sötét és hideg, ha nem keressük meg benne azt a kevés örömöt, amit kaphatunk, végleg a szakadék mélyén maradhatunk. Jelenleg számomra az egyetlen jó dolog pedig semmi más, csak az, hogy Ő itt van. Szentimentális, buta gondolat, aminek semmi értelme, de tényleg így van. Nem az orvosom, ebben a pillanatban egyáltalán nem az, ahogy magamhoz rántom és erővel tartom a mellkasomnak feszítve. hadakozása semmit nem ér a testi fölényemmel szemben, és nem azért csinálom, mert fölé akarok kerekedni, hanem csak meg akarom védeni önmagától. Szabadságát akarja visszakapni, de nem érti még, hogy amíg nem kerül a legmélyebbre, amíg nem szabadítja fel magát a béklyókból, addig nem lehet szabad. Rá vetítem ki azt, amit nekem is tennem kellene, csak nem vagyok hajlandó elismerni. Hisz nekem épp úgy meg kéne szabadítanom magam a múltam bűneinek súlya alól, mint neki. Talán sosem leszek rá képes megbocsájtani önmagamnak, de neki még lehet rá esélye. Szorosan tartom, hiába hadakozik és kimondom az első gondolatokat, amik eszembe jutnak. Méghogy nincs bűntudata? Na, erre befizetnék. Nem vagyunk egyformák, de én ezt egyszerűen kötve hiszem. Igaza van abban, talán túl szigorú vagyok magamhoz, de azért valljuk be, hidegvérrel megölni egy embert, azért az sem egy laza séta a parkban. Megértem és nem ítélem el, legalábbis most nem érzem így. Nem akart róla beszélni és történetesen ezt a részét értem meg az egésznek a legjobban. Én sem tudok ezekről a dolgokról könnyedén beszélni. Nem megy könnyen, mert ha nem beszélek róla, talán elhihetem, hogy az egész nem is létezik csak az én fejemben. Baromság, de ki mondta, hogy tökéletes vagyok? Átölelem, és csak tartom, aztán nem tudom honnan jön az inger, hogy meg kell csókolnom, de megteszem. El akarom űzni a fájdalmát, megértetni vele valahogy, hogy lehet, hogy nem vagyok a legegyszerűbb ember a Földön, de én sosem akartam igazán bántani. Ha tudtam volna, sosem kiabálok rá úgy, nem lépek fel vele erőszakosan. Jesszusom, rosszul vagyok magamtól, ha arra gondolok, hogy meg akartam ütni amiért túl messzire ment velem szemben. Hogy nem vettem észre rajta az árulkodó jeleket? Hisz orvos vagyok, ezt nekem tudnom kellett volna, látnom...de úgy tűnik, bár lehetek nagyon jó sebész, az emberi lélekhez még mindig semmit nem értek. Mayánál is ott hibáztam el mindent, hogy nem figyeltem rá eléggé, s addig sepertem a figyelmeztetéseket a szőnyeg alá, míg végül elveszítettem őt. Most esélyünk van visszatalálni, de a múlt fájdalmát képtelenség lesz kitörölni. Csókjába menekülök a bűneim elől, és csókommal űzöm el a fájó gondolatokat. oda akarom vinni, ahol minden jó és meleg és könnyű. Ha van valami, ami egészen biztosan jól működik kettőnk között, az a kémia, hát a testünkön át szólok hozzá. Nem vagyok igazán a szavak embere, nekem ez nem igazán megy egyszerűen, épp ezért hagyom, hogy a kezem, a szám, a bőröm, a szívem beszéljen helyettem. Nem akarom kihasználni, bár egyszer ma már megtettem, ezúttal azt akarom, hogy ő használjon engem. Férfi létemre talán furcsán hangzik, de most nem kifejezetten a saját élvezetem hajszol előre, hogy hátrálva vele a terasz üvegablakának nyomom a hátán és combjai közé vezetem a kezem. Nyakába harapok, fogammal gyengéden karcolom meg a vékony bőrfelszínt, miközben ujjammal legérzékenyebb pontján körözök. Pillanatok alatt válik nedvessé, s nekem is lüktetni kezd a férfiasságom, de most csak rá koncentrálok. Liheg, nyöszörög, ahogy a kezem alatt hullámzik, és mikor beszélni kezdek, válaszában benne van, amitől fél. De nem érti, hogy én nem Scott vagyok. Nem úgy akarom birtokolni, mint ő. Azt akarom, hogy szabad akaratából akarjon az enyém lenni. Hogy úgy érezze, hiába menne máshoz, hiába lenne mással, azt, amit tőlem kaphat meg, sosem kaphatja mástól. Nem csak a szexet értem ez alatt. Hanem minden egyebet. Furcsa dolog egy meghasadt szívvel szeretni. Szavaira kissé keserédesen felnevetek, de nem igazán nevetés ez, mint inkább, mikor egy gyermek valami vicces butaságot mond egy fontos kérdésre. - Nem leszek Scott. Sosem leszek olyan, mint ő. De akarlak. Mindenestől akarlak - suttogom neki, és hogy ebből mit von le, az már a jövő zenéje. Ha érdekli, majd rákérdez. Ujjam könyörtelen gyönyörtáncot jár csiklóján, majd becsusszanok a nedves, sikamlós kis résen át a lüktető barlangjába. Fantasztikus érzés érezni, mikor egy nőt így tud kényeztetni az ember, nagyobb extázis, mint a saját élvezetünk, és aki férfi, az ezt megerősítheti. A birtoklási vágy, az, hogy elűzzem belőle Scott árnyékát azonban egyre erőteljesebbé válik bennem. A nevem akarom hallani, úgy, ahogy csak ő tudja sóhajtani. Nem tudom miért, de ha kiejti a száján, attól egyenesen megbolondulok. Követelem, hogy csak rám fókuszáljon, eszébe se jusson valaki más. A vállamba harap, és őrült hévvel mordulok fel, mert fájdalmat okoz vele. Nyakán már látszik az én fogaimnak a nyoma, szerintem be is fog lilulni órákon belül, de amit ő csinál...Legszívesebben a szájába adnám a farkam, de még nem jutottunk el a bizalom azon fokára, és jelenleg jobban élvezem azt, hogy így ingerelhetem. Nőies illata elveszi az eszem, és érzem, ahogy hullámokban tör rá az orgazmus. Szinte elszorítja az ujjamban a vérkeringést, és mikor kinyögi, hogy csak én vagyok, elégedetten mosolyodok el. - Jó kislány...- suttogom rekedtes hangon, majd még szélesebb vigyorra húzódik a szám - Dehogy öllek. Visszahozlak az életbe, Kicsim. - csókolok a nyakára miközben még néhány mozdulattal sikeresen újabb orgazmushoz juttatom. Már elengedném, hogy a saját talpára állva besegítsem az ágyba, mikor a keze lehullik a teste mellé és felfogom, hogy mellhártyagyulladást akart mondani valószínűleg. - Jesszus, Tess, te....- kapom el mielőtt kicsúszna a kezeimből és arcomról ismét lefagy a túl magabiztos vigyor. Ebben a pillanatban tépi fel az ajtót Dr. Morgan és ádáz tekintettel csörtet át a szobán, majd megáll az ágy végében. Eltátom a számat és hirtelen nem kapok szikrát. Tessa tök meztelen, nekem úgy áll a farkam, mint a cövek, ez meg úgy érdeklődik, mintha a tulajdon nejéről lenne szó, akit rajtakapott a megcsaláson? - Mi a fasz...- kezdek bele értetlenül, az utasítására pedig magamhoz térve haragos arccal nézek rá - A picsába, Morgan, húzzál már ki innen, vagy legalább fordulj meg, és ne vizslasd a pucér csajomat! Amúgy meg mégis minek tűnik? Szó szerint egy szál pöcsben állok előtted. Szerinted mit csináltunk épp? Morgan dühödten fordít hátat, mikor az ajtó kivágódik és egy piros szoknyás, fekete hajú forgószél pördül be az ajtón, aki azonnal fel is sikolt és a falhoz menekül, tenyerébe temetve az arcát. Fülig vörösödök, mert erre aztán végképp nem számítottam. - Ó, te jó ég! - szaladok az ágyhoz, és fektetem le Tessát rá, majd gyorsan nyakig betakarom és hirtelen egy lepedőt rántok a derekamra, hogy elfedjem az intim testrészeimet. - Bocsánat! Bocsánat! Nem tudtam, hogy... - Tia, megkértelek, hogy várj lent a kocsiban, nem igaz? - Russell hangja meglepően gyengéd és lágy ahhoz képest, amivel engem illetett. - De igen. De azt nem mondtad, meddig maradjak ott. - a lány csilingelő hanggal mosolyogva pislog a pasasra, aztán rám, és ismét felsikolt, majd eltakarja a szemét. Morgan csípőre tett kézzel olyan dühvel néz rám, hogy a vér is megfagy bennem. - Woodward, az égre kérlek, öltözz már fel végre, mielőtt megvakítja saját magát. Aztán beszélgethetünk. Lesz miről. Nagyot nyelek és jobb híján egy köntöst kapok fel magamra, hogy némileg elfedjem a felsőtestem is. - Felöltöztem, amennyire lehetett. - morgom, és még mindig csípőmön tartva a hosszú lepedőt az ágyhoz lépek, hogy ellenőrizzem Tessát. A légzése nyugodt, a pulzusa szabályosnak tűnik, így valószínűleg csak kicsit elájult. - Mi a francot csináltál vele? Ezért esküszöm neked, hogy....- mutogat felém Russell, de leintem. - Ne bomolj, Morgan, semmi rosszat nem csináltam vele. Úgy elélvezett, hogy elájult. - dohogom, és önkéntelenül elvigyorodok. - Vakard le a képedről azt az önelégült vigyort, Woodward. Ha Tessának miattad...és amúgy is, ez etikátlan, hiszen a betege vagy, hogy jutott eszetekbe... A kis hölgy immár zavartalanul áll Morgan mellé és vakító kék szemeivel úgy néz rám, mintha a lelkembe látna. Mosolya bájos és gyermeki, képtelenség figyelmen kívül hagyni. Zavartan rázom meg a fejem és újra Morgan kékségeibe mélyedek, és ő mintha most látna először, meghökkenve néz rám. - Hű...hát ez nagyon csúnyán néz ki. Mégis...mi a jó fene folyik itt? - kérdezi, mikor Tessa mocorogni kezd. - Nos, először is, már nem vagyok a betege, szóval lényegében ami itt történt, az két felnőtt emberre tartozik, és nem rád meg egy...tényleg, te ki a fene vagy? - nézek rá a kékszeműre, mire ő lelkesen mosolyogva a kezét nyújtja az ágyon keresztül felém. - A nevem Titania. Dr. Morgannel vagyok, elkísértem, hogy ne tévesszen szem elől. Nagyon örvendek. - érinti meg a döbbenetemben felé nyújtott kezemet, mire megmerevedik, és mintha vakká válna a világgal szemben, a távolba réved. - Ó, te drága lélek! Ne menekülj! A végzeted elől nem futhatsz el, nincs hová menned. A sorsod meg van írva, hiába hadakozol. Még sok fájdalom vár rád, de hidd el, hogy meg fogod találni a helyedet. Ne bánd a tetteket, amelyeket nem te követtél el. Csak fordíts az arcod a fény felé, az majd kivezet a sötétből. Hallgass az őrangyalodra. A szobára néma csend telepszik, mikor Tessa megmozdul, és a kis hölgy elengedi a kezemet, majd könnyes szemekkel Russell mellkasára borulva csendesen sírdogálni kezd. Morgan aggódva néz a fekete hajú fiatal lányra, és gyengéden átkarolja a vállát. - Látod, ezért mondtam, hogy maradj a kocsiban. Én a döbbenettől megszólalni sem tudok, és értetlen arccal bámulok Tessára. Hogy ez mi volt, arról fogalmam sincs, de az tuti, hogy itt valami nem stimmel. Istenem, reggel még a kórházban voltam, most pedig úgy érzem, valami kozmikus vicc főszereplője lettem. Valaki tegye helyre a dolgokat, mielőtt még végleg elveszítem a fonalat.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Szomb. Júl. 08 2017, 16:59
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
+18
Nem tudom megfogalmazni, hogy mi játszódik le bennem, miközben az erkélyre sétálok. Csupasz testtel, és több sebből vérző lélekkel sétálok át a szobán, hogy egy kis szabadsághoz jussak. Az agyam már tudja, hogy ez csak illúzió, attól soha nem fogok megszabadulni, hogy megöltem Őt. Tényleg szerettem, az első szerelem volt, megmásíthatatlan, és tiszta, mert az életemet adtam neki. Nem értettem, hogy mi a kivetnivaló bennem, a szörnyűséges, hogy ne bírjon elviselni. Feleségül kért, a Machu Picchu tetején…akkor boldog voltam, de mégsem elegendő. Önmagamat nyújtottam át egy ezüsttálcán, de ha aranyból lett volna az a tánca, akkor sem feleltem volna meg Scott Harringtonnak. A saját démonjai kísértették, az elejétől kezdve figyelnem kellett volna a jeleket, de elvakított a temperamentumos személyisége. Egy jelenség volt, ha elhaladtunk az egyetemen egymás mellett, akkor is éreztem a belőle áradó energiákat. Olyan volt, mint a méhkirálynő, vonzotta az embereket, abból táplálkozott, hogy másik bálványozták őt. A Stanford egyik legkiemelkedőbb tanítójának könyvelték el, olyan elérhetetlennek tűnt…aztán hirtelen engem választott. A szürke, sebzett lelkű kislányt, aki naivan csodálkozott rá az élet apróságaira, mégis én lettem a befutó. Tündököltem mellette, az erejéből emelkedtem fel a sötétségből…hogy aztán a pokol legmélyebb bugyrába taszítson le. Mi lett volna, ha megöl? Sokáig tűrtem, mert azt hittem csakis én vagyok az oka annak, hogy kifordult önmagából. Az én Scottom nem így viselkedett, ő szeretett, és pátyolgatott…piknikeket szervezett, elvitt az éjszaka közepén táncolni. Különleges kapocs fűzött hozzá, és nehezen ismertem be, de a rajongásom tárgya lett. Rá akartam hasonlítani, belőle fakasztottam az erőmet, és mégis megfosztott a fénytől. Hetek leforgása alatt ismertem meg a sötét oldalát, és döbbentem rá arra, hogy tulajdonképpen nem is ismerem őt. Nem tudtam, hol született, mivel foglalkozott azelőtt. Az utazásairól, a tanulmányairól mesélt, de magánjellegű dolgokról sosem. Az esküvőnkre se jöttek el a családtagjai…még akkor sem gyanakodtam, mert kimagyarázta. Nagyon híres szülei vannak, állandóan utaznak, és emiatt nem értek rá. Mi lett az igazság? Egy báty, aki akkor jelent csak meg, amikor megöltem az öccsét. Két perc erejéig találkoztunk csak a hullaházban, amíg azonosította a testvérét. Hidegvérű gyilkosnak könyvelt el, de szavakkal soha nem támasztotta alá…csak az a tekintet égetett el örökre. Pontosan olyan volt, mint Scotté. Nem mosolygott, egyszerűen tudomásul vette, hogy többet nincsen testvére. Az ég felé emelem az arcomat, és elábrándoznék, de egy erős kéz tapad rám, a korláttól messze ránt. Tudom, hogy itt van, és vár valamire, de most nem tudom megadni neki. Ellenkezek, nincs kedvem ahhoz, hogy elmondjam a bennem dúló vihar részleteit. Jamie az istenit, hát nem érted? Némán püfölöm, de maga felé fordít, és a „Miért” kérdésre várja a riposztot. Nem kapja meg, mert nem adhatok kielégítő választ erre. Nem fogom újra megnyitni a szelepet, mert akkor elpusztít. Nem is értem, hogy mit vár tőlem. Én csak segíteni akartam, hogy más színben lássa saját magát, hogy vegye észre, nincs egyedül a világban. Többen létezünk összetört lélekkel, mint gondolná, csak egyikünk sem tárja ki. A mai társadalom előítéletes, kevés olyan egyed van, aki tudja mi fán terem az empátia, vagy a segítőkészség. Mindenki vár cserébe valamit, amiért meghallgatják, amiért tesznek érte. Igaza volt. Nincs feltétel nélküli törődés. Én is kapzsi vagyok, mert tudom, hogy a szívem mélyén mire vágyom. Nem kaphatom meg, nem is lenne fair, hiszen megöltem a férjemet. A szerelem már luxus, mégis az első találkozás óta vibrál közöttünk a levegő. Üvölthet, és megfélemlíthet, de nem mozdulok mellőle. Egy másik városban vagyunk, mégis rám talált. A nővérem egy forrasztó pont lett, és még közelebb vitt a vesztemhez. Nem akartam én elvállalni, mint beteget, mert már akkor is láttam benne a potenciális férfit. Berobbant az irodámban, és számon kért. Évek óta nem fordult elő, hogy valaki ilyen hangnemben beszéljen velem, és kimozdított a komfortzónámból. Dühített, de vonzott is. Mire mentünk vele? Könnycsírák lepik el a szemem alsó peremét, nem törnek ki, csak némán gyülekeznek. Ráemelem a kéklő szivárványhártyáimat, és elég egy pillantás. A további szavak csak felesleges pótcselekvések lennének, hiszen tudja, hogy mire vágyom. Rám forrasztja az ajkait, mézédesen röpít át egy másik világba. Nem érzékelem, hogy megemelkedne a lábam, de szépen araszolunk hátrafelé, hogy egy kis menedékre leljünk az eső elől. A sík üveglapnak lök neki, és felhúzva a kezemet, máris elszakad tőlem. Nem látom a sérüléseit, nekem most is tökéletes, mint az első alkalommal. Megtört szárnyakkal, tökéletesen ívelt ajkakkal, szépen kidolgozott felsőtesttel. Az alsó húsos szirmomat rejtem el a nyelvem mögé, és a kérdésére figyelek. Micsoda? Nem…ezt nem kérheted. Nem hagy időt reagálni, fitogtatja az erejét nyúl be a két combom közé, és a szeméremdombom pihéit cirógatva nyomul előre. Meg fogom adni magam, holott már az első együttlét is etikátlan volt. Az ujja rátapint a lüktető idegcsomóra, és nyögésre ingerel. A nyakába mártom a fogamat, szétnyitom a két combomat, és zilálva utasítom el…mármint a teljes megadást az irányába. Nem hajolhatok meg, különben nem fog tisztelni. A neve egyenlő lesz azzal, hogy uralkodhat felettem, és még nem állok készen arra, hogy egy férfinak megengedjem ezt. A sérüléseim, a gyilkosság, hiába volt az önvédelem…nem állok készen rá, de olyan erősen ostromol, hogy kicsúszik az ajkaim közül, és megtorlás gyanánt a vállába fúrom az egyik fogamat. Nem finomkodom, ha így kell lennie, akkor megjelölöm, és tudja az egész világ, hogy nekem is van egy sötét oldalam. Nem vagyok szende, tudok őrült vadmacska is lenni, de aztán még inkább „zaklat”, és egy egész folyam indul el bennem. Az ujjai bennem járnak, olyan szűk a hely, és aztán elérkezik a tűzijáték. A lüktetés felerősödik, és mint a hanghullámok úgy terjednek szét a belsőmben. A hüvelyfalam hiperérzékeny. Kihasználja az átmeneti gyengeségemet, és még egyszer eljuttat, de akkor már érzem, hogy el fogok ájulni. A karjaim nem tartanak meg, dadogok neki, felnyílnak a szemhéjaim is, és észreveszem a főnökömet. Káprázik a szemem, vagy valóban itt van? Nincs időm ezen eltűnődni, mert elnyel a sötétség, és olyan tökéletes összhangba kerülök magammal, mint még sosem.
***
Kell egy kis idő, hogy felébredjen az agyam, és szinkronba kerüljön a testemmel. Még mindig lebegek, de hirtelen elnehezültek a végtagjaim. Valahonnan hangok érkeznek felém, de az irányt nem tudnám bemérni. A nedvesség körülölel, mintha egy tó felszínén feküdnék, és a sodrás vinne előre. Mélyeket lélegzek, és egyre jobban tisztul a kép. A park, az eső..a zuhany…és a szex. Jamie Woodwarddal megint összefeküdtem, és hihetetlenül jó volt. Kinyújtom a karomat, és a takaró finom melegsége fogad. Nem egy tóban fekszem, de hasonló az érzete. Nem bírok átnyúlni az anyagon, és némi idő elteltével végre arra is képes leszek, hogy kinyissam a szememet, és befogadjam a környezetemet. A plafonra siklik a tekintetem, az évszakok változnak odafent. Hangoskodás, és sírás szakítja félbe ezt a varázst, és összerezzenek rá. A pillantásom ráfüggesztem a szobában tartózkodó hármasra, és abban a minutumban süllyedek a föld alá. - Dr. Morgan…Jamiee…az istenit. – ülök fel, de a hirtelen testhelyzet változtatás során szédülés lép fel. Kóvályogva döntöm neki a fejemet az ágy háttámlájának, és értetlenül nézem a síró lányt. - Ki ő? – nézek rá Jamiere, de ő is olyan tanácstalan, mint én. Russell a hátát simogatja, és kikísérné, de aztán megtorpannak, és a fekete hajú tinédzser pontosan rám néz. A könnyek megszáradnak a hófehér arcán, és felém mutat. - Te…Russell…ő…ő az. – nem értem, hogy mi vagyok, de kezdek megijedni, és úgy tűnik ezzel nemcsak én vagyok így. Elrántja a karját a főnökömtől, és odarohan hozzám. - Te egy leláncolt lélek vagy. Megjártad a túlvilágot. Jesszusom. – tátja el a száját, és lehuppan mellém. Nem kéri az engedélyemet, és megszorítja a csontos kézfejemet. Erős vibrálás kerít a hatalmába, és valami fura melegség járja át a belsőmet. - Abigail…benned egy másik nő él. Vigyázz rá…ez sok… - hirtelen hátrál el tőlem, és el is löki a tenyeremet. A kéklő íriszei döbbenetről árulkodnak. - A szíved…nagyon öreg vagy. – lezsibbaszt, és össze is zavar. Az értetlenség, és a hitetlenség keveredik a saját tekintetemben, de ennek az egésznek végül Russell vet véget. - Titania…elég lesz. Elmegyünk haza, és holnap megbeszéljük ezt. Tessa…megtalál a rendőrségen. Magánügyben utaztam ide. Woodward ne bízza el magát, mert keresztbe tudok tenni magának. Ne játsszon a tűzzel… - figyelmezteti Jamiet, és engem mustrálva nyúl a kislány kezéért, aztán kikíséri finoman. Ez így túl sok volt nekem, tátott szájjal nézek Jamiere. - Ki volt ez? Nem értem, mi történt? Haza kellene mennem…ki fog rúgni. – előrecsúszok, és a lábamat leteszem a földre. Belesüppedek a drága szőnyegbe, és kétségbeesve húzom magammal a takarót is. Felállva azonban egy robusztus mellkassal nézek farkasszemet. - Jamiee…. – mondom ki minden magyarázat nélkül a nevét. Tanácstalan vagyok. Mennem kellene, vagy maradnom?
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió) Ha valaha valaki nekem azt mondja, hogy ez a nő, aki az első perctől kezdve az őrületbe kergetett, így megbolondít, hát tuti képen röhögöm. Hogy én? Meg ő? A zuhany alatt? Aztán egy szállodai szobában, titkokat olvasunk egymás fejére, teljesen kifordulunk önmagunkból, és végül meztelenül az esőben a teraszablaknak nyomva fogom majd a csúcsra juttatni? Nevetséges. Hovatovább: lehetetlen. De nekem, mint sebésznek, orvosnak, már rég be kellett volna látnom, és meg kellett volna tanulnom, hogy utolsókból lesznek az elsők és lehetetlen márpedig nem létezik. Csak tehetetlen. Nem tudom mi vonzott hozzá, végül mi űzött a karjaiba: de megtörtént. És miután megízleltem az édenkertet, igen fájó szívvel mondanék le róla, ha már itt van előttem a kulcs hozzá. Tessa ellenkezni akar, mégis megadja magát az ostromlásomnak. Nem vagyok kegyes, és bár hiszek benne, hogy férfi és nő között kell, hogy legyen egyenrangúság, és egy férfi akkor nagybetűs FÉRFI, ha a nőt a tenyerén hordozza, bálványozza és imádja, ettől még igencsak bennem van megannyi egyéb tulajdonságom között az igen erős dominanciára való hajlam. Emellett a nő mellett pedig kezem felfogni, hogy ez néha erősebben jön elő, mint valaha képzeltem volna. Miért van ez? Fogalmam sincs. Csak van és kész. Sosem volt rám jellemző az agresszivitás ezen formája. Talán, ha tudatosan bele próbálnék mászni a fejembe, akkor valahol párhuzamot lehetne vonni az egyedülléttől való félelemmel, a sorozatos csalódásokkal, a túlzott szeretni akarásommal, a rengeteg szexuális frusztráltsággal...de nem vagyok én pszichológus, hogy analizáljam magam, főleg nem most, mikor ez a gyönyörű, sérült szárnyú hattyú a karjaim közt próbál újra szárnyra kapni, gyógyulni. Talán túl sokat várok el magamtól, túl sokra tartom a képességeimet, most mégis az az érzésem, ha nem ezt tennénk, talán úgy eltávolodnánk egymástól, hogy az életben nem találnánk többé vissza egymáshoz. A teste pedig vibrál a kezeim között, és olyan erősen tart a vonzásában, hogy csákánnyal se tudnának leválasztani róla. Határtalanul élvezem azt, ahogy erőtlenül próbál ellenállni nekem, de erre esélye sincs, s aztán könyörtelenül élvez el a kezem által. Nincs csodásabb hang egy nő gyönyörénél, és esküszöm még azt is élvezem, hogy fájdalmat okoz, mert ez is azt mutatja, hogy nem igazán kontrollálja már a tetteit. Kicsit bevadulunk, és tudnám még folytatni, de valahogy kicsúsznak a kezemből a dolgok, és ezt most szó szerint értem, mert nem elég, hogy Tess szó szerint elájul a kezemben, de még a tetejébe megjelenik Russell és egy kis szájkarate után egy fiatal sötét hajú lány is beront a szobába. A zavarom persze nem is lehetne nagyobb, Morganről meggyőződésem, hogy két percen belül hívni kell a gyilkosságiakat, a helyszínelőket és a hullaszállítókat, mert engem élve fog felkoncolni, és beigazolódik a félelmem, hogy a golyóimat elrettentő példaként fogja az íróasztalán tárolni egy üvegben. De - félelem ide vagy oda -, most az egyszer bátorságot veszek és kiállok magamért. Még akkor is, ha sejtéseim szerint mindig ilyenkor jönnek a legrosszabb ötleteim. Morgan. Ő az az orvos, akitől mindenkinek jobb tartania, aki már egyszer kifejtette, hogy bizony még a mi társadalmi rendszerünkben is nagyobb szava van, mint nekem. Az orvosin három dolgot vertek belénk: ne packázz a hasnyálmiriggyel, sose ismerd el a beteg előtt, ha hibáztál, és soha, de soha ne haragíts magadra egy dilidokit. Nos, a hasnyálmirigyekkel eddig jóban voltam, és a betegek előtt is tudtam viselkedni... A beszélgetés kissé paprikásra sikeredik, és cseppet sem segít rajta a tény, hogy egy tinédzser kinézetű leányzó is belibben, ezzel teljesen megfosztva minden józen gondolkozás lehetőségétől. Tessát betakargatom, és már épp elmagyaráznám mit is láthatott pontosan Morgan, holott tudom, hogy nagyon is jól tudja mi folyt itt, mikor a leányzó megfogja a kezem és olyan dolgokat kezd mondani, amitől a hideg is kiráz. Azt sem tudom kicsoda, és máris, mintha a lelkembe látna. S ha ez nem lenne elég, Tessa magához tér - hála az égnek - és neki is hasonló dolgokat kezd mondani. Honnan tudja, hogy új szívet kapott? Talán Morgantől? Nem hinném, bár nem lehetetlen. Akkor viszont? Mégis, honnan tudja és miért mond ilyeneket. Megrémít és egyben értetlen gondolatok sokaságát zúdítja rám. A nő kérdésére csak megvonom a vállam és némán megrázom a fejem. Halvány lila dunsztom sincs róla, ki ez a lány, de félelmetes, milyen érzéseket keltett most bennem. A szemei ijesztően kékek és mintha a vesémig látna velük. Nadia tud hasonlóan nézni, és ez már nála is kiborított. A kék szeműek mindig ilyen hatással vannak másokra? Vagy csak rám? Döbbenten nézem ahogy a kis hölgy górcső alá veszi Tessát, és örülök, mikor Russell végre leállítja. - Ez meg...- kezdenék bele, de a férfi belém fojtja a szót. Csak mereven bólintok és a figyelmeztetésére kihúzom magam. - Ne fenyegess, Morgan. Te is tudd, hol a határ. - morgom csendesen, és a pillantásából látom, hogy emiatt még meg fogom ütni a bokámat, de nem érdekel. Felnőtt ember vagyok, és nem erőszakoltam meg Tessát, hogy úgy nézzen rám, mint egy közönséges bűnözőre. Azért mikor kifelé mennek, még utána kiáltok: - Ne izgulj, vigyázni fogok rá! Nem érkezik válasz, így én sem firtatom tovább, mit is kellene vagy kellett volna mondanunk. Furcsa, faramuci helyzetből még így is viszonylag békével jöttünk ki, és az apró sikereknek is nagyon kell örülni. Amikor a nő viszont elkezd az ágyból menekülni, éppcsak elé tudok állni, hogy megakadályozzam, hogy elinduljon a vakvilágba. Mellkasomnak ütközik, keskeny, kicsi vállait két oldalról támasztom meg, és a tekintetét keresve kicsit lehajolok. - Hé, hé, nyugi! Nem mész te sehová, és ha nem akarod, hogy az ágyhoz kötözzelek, akkor nem is állsz neki lófrálni. Fogalmam sincs, ki volt ez a csaj, pedig hidd el, nekem is olyanokat mondott, hogy a hideg rázott ki tőle. De a mai napra úgysincs értelme már bármibe is belefogni, Morgan pedig nem fog kirúgni, erről én gondoskodom. Nem vagyok a beteged, emlékszel? Ami itt történt, és nem mellesleg, ami a fürdőszobában, és....a lakásomon...- nézek rá jelentőségteljesen, és tekintetemmel kéjsóváran, lassan pillantok végig rajta a szemétől a bokájáig, majd vissza, itt-ott kicsit hosszabban elidőzve -...az két felnőtt emberre tartozik, senki másra. Amúgy meg, amit nem tud, az nem fáj neki. Ha akarod, megesküszöm a Bibliára, hogy csak itt és most, előtte soha életünkben közünk nem volt egymáshoz. Emiatt ne izgulj. Azt pedig hidd el, még Morgan sem mer szembeszállni, ha Virginia Woodward, vagy a Woodward Corporation lenne az ellenfele. A munkád meg fog várni. De ma pihenned kell, melegedned, enned egy jót és elmondani, mégis mi a jó fene ütött beléd, hogy nem szóltál róla, hogy mellhártyagyulladásod van? - nyomom vissza az ágyra, aztán sóhajtok egyet. A hajamba túrok és csak várok, míg valami értelmes magyarázatot ad rá, s ha megkapom, ha nem, utána akkor is a telefonért nyúlok. Értetlen arckifejezését látva az éjjeli szekrényről felveszem az étlapot és a kezébe nyomom. - Huszonnégy órás konyha. Együnk valamit. Amit kérsz, bökj rá, és...á, jó napot. Itt Dr. Woodward...igen, köszönöm, már jobban, de kérnék még egy kis jeget. Az előbbi a falon végezte. Persze, semmi gond....igen, szóval kellene valaki....egy megbízható ember, aki elmegy a...igen, a kórházba, a...aha, értem...hogy már úton? Basszus, anyám tényleg nagyon tuti. Ja, nem, bocs, ez nem magának szólt...igen? Oké, felhozhatják, persze. Ühüm, és a hölgynek...hát....ahogy nézem, kb. a legkisebb gyerekméret. Oké, épp megölt a szemeivel, szóval azt hiszem maradjunk nagyjából az S-es méretnél, felsőben pedig...hát ott lehet nagyobb. Oké, kétszer haltam meg. Nem. Valójában nem sérültem meg, csak a drága hölgyemény épp fülig vörösödve próbál szemmel kinyírni. Persze, és szeretnénk valami ennivalót is. A telefonbeszélgetés ideje alatt némileg sikerül rendeznem a gondolataimat, s ha Tess végre hajlandóságot mutat, vacsorát is rendelek magunknak, vagyis inkább uzsonnát. Nem tudom, ki hogy van vele, de szex után én mindig farkaséhes vagyok. És a képemre tényleg jó lenne az a jég, bár a lohadás némileg már úgy érzem kezd lemenni. A telefont lerakom és a bánatos képű nőszemély mellé ülök az ágyra. Látom rajta, hogy még mindig nem tud napirendre térni a dolgok felett, de úgy jó tíz év, és ezt is megszokja majd. Mögé ülök és nem várva engedélyre, az ölembe húzom őt és átkarolom. - Ez így most tudom, hogy túl sok, de...most már úgyis mindegy, nem? Látott. Láttak. Kimondta. Ezen már úgysem változtathatsz. Nem lehetne, hogy a problémákkal holnap foglalkozzunk? Holnaptól gyötörhet minket újra a világ, de lehetne, hogy csak egy napra...csak egyetlen estére és éjszakára ne Dr. Woodward legyek és te ne Dr. Wilson? Lehetne, hogy itt és most csak legyünk Abigail vagy Tessa, amelyiket csak akarod, és Jamie? De ha úgy könnyebb, tőlem szólíthatsz Dylannek is, vagy JD-nek...nem lehetne, hogy csak tegyünk úgy, mintha csak egy átlagos pár lennénk, akik élvezik egy gyönyörű szálloda lehetőségeit? Nézz csak körül: puha ágy, forró víz, gyönyörű kilátás...nem érdemlünk meg egy kis nyugalmat és jót? Sóhajtva teszem a fejem az állam a fejére, és gyengéden megsimítom az arcát. - Holnap bármit elviselek, amit csak a fejemhez akarsz vágni, és vezeklek minden bűnömért. Norton péppé verhet, és Cory a pofámba mondhatja, hogy soha többé nem akar velem dolgozni, és az anyám, és Morgan...tényleg, esküszöm, holnap megint erős leszek. De fáradt vagyok, Tess. Elfáradtam. Csak te jelented jelenleg nekem a nyugalmat, és ne kérdezd miért van ez, mert az biztos, hogy nem csak a szex miatt, bár meg kell jegyeznem, őrület amit művelsz velem. De mára azt hiszem elég volt. Ma csak enni akarok jókat, és azt csinálni, ami boldoggá tesz. Ha csendben akarsz lenni, az is jó, ha táncolni, bárhová elviszlek, vagy vacsorázni, vagy nézhetünk filmeket, ha beszélgetni akarsz, beszélgessünk, abban az esetben, ha legalább kilátásba helyezünk még egy közös zuhanyzást...na jó, a zuhanyzás része nem is fontos. - nevetem el kissé magam, és puszit nyomok a feje búbjára, aztán elengedem, ha menni akar. Tényleg nem akarok már mást, csak úgy lenni. Ma még hadd maradjunk egy kicsit csendben. Csak egy kicsit érezhessük azt, hogy lehet még normális az életünk. Még a kórházba sem akarok betelefonálni, habár már most tudom, hogy nem telik el egy óra, és tutira érdeklődni fogok Nadia és Cory állapotáról. Hiába na, hosszú távon nem megy nekem a figyelmen kívül hagyása a betegeimnek. Az nem is én lennék.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Vas. Júl. 09 2017, 20:20
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
A felébredésem pillanata egy varázslatos kiszakadás a testemből. Nem tudom megmagyarázni az érzést, mert különös folyamat nem megy végbe egy kívülálló számára, csak lesem a mennyezetet, mégis most először csodálkozom rá a szálloda nevére. A lakosztály elnevezése most jut el a tudatomig, hogy valójában mit is jelent. Az egész plafont egy minden részletében átfogó freskó díszíti. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ámulatba ejt egy kép, de ennek az élménye leírhatatlan. A hópelyhek nonfiguratív alakzatai, az egymásba olvadó táj együttes képe elrepít álmaim síelési helyszínére. Vágyódni kezdem a hideg évszak után, és teljesen belemerülök a festmény tanulmányozásába. Vajon ki festette, ki volt az ötletgazda? Leírhatatlan, és megfoghatatlan a kék emel árnyalata, olyan meleg, és csábító, akár a nyárba hajló napfény első sugarai. Az arcomon érzem a lehulló pelyhet…azonnal elolvad, és vízcseppé alakul át, de addig, amíg a bőrömhöz ér, egy kis molekula a nagy univerzumból. Az ajkaim elnyílnak a csodálkozástól, de túl zavaró a körülöttem kialakult hangzavar, és bármennyire is igyekszem erre az adott pontra koncentrálni, mégis elfordítom az arcomat, és a szobában megjelenő alakokra téved a tekintetem. Russell Morgan nemcsak egy álom volt, hanem a valóság? Kétségbeesem, mit keres itt a főnököm, meg egy lány, és Jamie miért szájal vele? Az ágyam mellett áll, egy köpeny takarja csak a deltás vállait, és a lapockáját átszelő tetoválást. Sóhajtva figyelem a kibontakozó szappanoperát, de csak rövid ideig maradhatok a közönség része, mert bevonnak a darabba, és az egyik főszereplővé növöm ki magam. A húszas évei elején járó, vakító kékszemű, és hollófekete hajú lányka lép oda hozzám, egy örömteli elkiáltás közepette. - Mi vagyok én…kit kerestél? – tátom el a számat, és felülök, de nagyon ügyelek a részletekre, hogy véletlenül se lássanak többet belőlem, mint amit az illendőség megkövetel, vagy már elkéstem vele? Az utóbbi felvetésem lesz a helyes, de jobban leköt, hogy mit találhat különlegesnek bennem egy tizenéves. A szavai sziklát repesztnek a belsőmben, elakad bennem a szó félúton, és csak kapkodom a fejemet, hogy tulajdonképpen ki is ő, és honnan a lótúróból szerzett tudomást a szívátültetésemről? Egy pillanatra Russell felé sandítok, de ő is éppen annyira meg van rökönyödve, mint mi ketten, de aztán megtalálja a hangját, és kedvesen kéri meg Titit (?), nekem ez még új információ. Leesik az állam, és vissza is huppanok az ágyra, mert képtelenség, hogy ez megtörténhetett velünk. A pillantásom az ajtóra siklik, nyomom követem az eseményeket, de verbális kommunikációval már nem erősítek meg semmit. Holnap dr. Morgan meg én. El fognak küldeni, megszegtem a legfontosabb szabályt. Ne feküdj le a pácienseddel. Talán még el is menne egy botlásnak, de érzelmileg túlontúl egy húrón pendültem vele, és nem maradtam távolságtartó. Az aranyszabályt hágtam át, és ez nem fog tetszeni a felettesemnek. Tudja mindenki, hogy hibáztunk, de nekem jelenleg az állásom, és a karrierem forog kockán. Szédülök, meg is mozdulok, hogy lemásszak az ágyról. Erősebben kötöm meg a derekam körül az anyagot, a két mellemnél még egy dupla csomó, és felállok. Támolyogva célzom meg az ajtót, össze vagyok zavarodva, de a félelmem nagyobb, mint ez a kusza gondolatmenet. A szemem lesütöm, de két lépés után akadályokba ütközöm, nevezzük nevén Jamie Woodwardba botlom. A kéklő szivárványhártyáim lassan mérik végig a kőkemény mellizmokat, a feszes hasfalát, mely csak negyedében látszik ki a köpeny alól. A két vállamnál támaszt ki, és kényszerít a megállásra. - Jamie el kell engedned. – mozdítom meg oldalasan a vállamat, de olyan magabiztosan tart, hogy menekülni esélyem se lenne. Óvatosan biccentem oldalra a fejemet, hogy végighallgassam, de amiket mond…néha zavarba ejtő, néha meg a pofátlanság határát súrolja. - Nem bújhatok az édesanyád takarásába, ha bajba kerülök. Ne mustrálj azokkal a zöld szemeiddel úgy, mintha röntgensugarak lennének. A meztelenség innentől kezdve tabu. – mutatom fel fenyegetően a mutatóujjamat, hogy vegye a lapot, de mintha rá se hederítene, úgy beszél tovább. - Öhm…mert elmentél? Mikor kellett volna szólnom? Ja, értem küldjek egy képeslapot, hogy: Helló, ma süt a nap, és éppen rád gondoltam, és eszembe jutott, hogy a lelépésed előtt éppenséggel közölni akartam, hogy mellhártyagyulladásom lett a tüdőgyulladás szövődményeként?” Te sem gondolhatod komolyan…tény Sophie emiatt… - nyelek egy nagyot, és elkapom róla a pillantásomat, de lelök az ágyra, és ülőhelyzetbe kerülök. A két tenyeremmel kell megtámaszkodjak, hogy ne forduljak le, de aztán egy laminált lapot nyom a kezembe, és a telefonért nyúl. - Nem kérek semmit… - mormogom az orrom alatt, de addigra már felveszik a recepción, és hadarni kezdi a kéréseit. Na, ezt a férfit ismertem meg, aki a kénye kedve szerint alakítja az eseményeket úgy, hogy neki tökéletesen megfeleljen. Fél szavakból értem csak meg, hogy az anyja már közbelépett, a kórházi botrányból nem lesz semmi holnapra, és az újságok sem fognak arról írni, hogy a gyereksebészet feje elmenekült a munkaidő kellős közepén. Egy idő után az én ruhaméretem kerül szóba, erre már felkapom a fejemet, és az étlapot az ölembe fektetem. - S-es méret? Legalább tájékozódnál…na, de Jamie… - háborodok fel a mellméretem kapcsán. A lakásában volt egy intim pillanatunk, és viccnek még elment volna a játék, de most nem vagyok humoros hangulatomban. Felpaprikáz, és az egyik kezemet a derekamra teszem. - A pofám leszakad tőled. Nem kértem ruhát…és a kaja…na ne már. – sóhajtok egyet, és megmasszírozom a fejemet, mert a felébredésem óta lüktet. - Legyen egy kis tojásrántotta, szalonnával, és pirítóssal. – nyögöm be. Nem vagyok túl ínyenc, mások talán élvezik, ha különleges ételeket rendelhetnek egy nívós szállodában, de nekem nincs pénzem arra, hogy megtérítsem az árát. Felhúzom a térdemet, és ráfektetem az államat, alulról átfogva a lábszáraimat. A telefonbeszélgetés abbamarad, és a kis készülék tetejére rakja vissza a kagylót, aztán lehuppan mellém. Az erkély egy pontját bámulom letörten, amikor bemászik mögém, és az ölébe húz, bármilyen előjel nélkül. Sikítanék, de csak akkor pillantok hátra, amikor átölel, és a nyakam köré fonja a karjait. - Ezt most mire véljem? – a combján telepszik meg a tomporom, és a nedves hajamat csiklandozza a meleg lehelete, de iszonyúan tetszik az is, hogy ennyire közel van hozzám. A téma eltussolása, és a hétköznapi program ajánlata csábító. Tényleg így kellene felfognom, és a holnapra bízni a probléma megoldását? Megváltoztatni nem tudom a tényeket, valóban meglátott, és ezért mindketten bűnhődni fogunk, de a mai nem lehet egy köztes állapot? Előretekintek, és eljátszok a lehetőséggel. A fantáziám szárnyra kap, és egyből azon morfondírozok, hogy melyik kaviárt enném meg, melyik üveg pezsgővel, aztán egy másik ábrándképben a lenti medencében úszunk, és vidáman évődünk a másikkal. - Legyek csak simán Tessa, te meg Jamie? Érdekes kívánságaid vannak, de be kell vallanom, hogy szimpatizálok az ötlettel. – mosolyodom el végre, és a bennem tomboló érzések egész armadája ül ki az arcvonásaimra. - Én is elfáradtam Jamie…nagyon is. – a puszija érzékenyen érint, és lúdbőrös leszek tőle, de csakis a jó értelemben. A szememet lehunyom, és bevackolom magam az ölelésébe. Biztonságot akarok, és nyugalmat, egy olyan esélyt, ami soha nem fog megadatni, de legalább ma este el akarom hinni, hogy létezik a tökéletes nap, egy tökéletes férfival. - Nem foglak bántani, de igazad van, tegyük félre a mai napra a harcot, és a gondokat. – a kinti eső hangját hallgatom. A boldogság buboréka ölel körbe, ami nem meglepő, de aztán csengetnek. - Megjött a kajánk. Behozom. – fűzöm össze a takarót, és feltérdelve az ágyon, sietek az ajtóhoz, hogy beengedjem a szobapincért. Egy sötét bőrű fiú néz rám, aztán amikor meglátja a hiányos öltözetemet, zavarodottan fordítja el rólam a tekintetét. - Kisasszony meghoztam az ételeket, egy kis teát is. A ruhák pedig itt vannak. – nyújtja át a táskát, és ha már ilyen kedves, akkor nem tartom fel, és utat engedek a zsúrkocsinak is. Az illatoktól menten összeszalad a nyál a számban, és megköszönöm a gyors intézkedést. - Jamie…estebéd. – szólok be a hálóba, és a nappali közepére navigálom a kocsinkat. Az U alakú kanapét célzom meg, de előtte két tálra szedem ki a rántottát, meg a hozzávalókat, két bögre társaságában. Az ülőalkalmatosság jobb szélére telepszem le a saját tálcámmal, és bevárom az úriembert is, akinek mindez köszönhető. - Isteni az illata, de szerintem úgysem marad belőle sok. – mosolyodom el, és fél kézzel a vekni kenyérből török, jó ropogós, és a fűszervajtól egyfajta pikantériája van. - Ez az egyetlen, amit el tudok készíteni. Nem vagyok egy konyhatündér. Molly kitűnő szakács, de ha én kerülök a konyhába…abból sosem lesz köszönet. – hajtom le a fejemet, de majdnem belelóg a hajam a kajába, ezért a hátamra vetem. - Fogadni mernék…te sem tudsz főzni. Ha csak abból indulok ki, hogy még soha nem láttalak a kórházban sem ételhordókkal. – nevetem ki, és jóízűen falom be a tányéromon lévő emberes adagot. A tea szinte már kiegészítője az étkezésnek, és a gyomrom se háborog tovább, mert eltelítődik. Az álmosság hirtelen tör rám, és két ásítás között pillantok a mellettem ülőre. - Az alvás nem ártana…utána tervezhetünk, de az agyam lezsibbadt, és fázom is. – tüsszentek egyet, és amint erősen akarom beszívni a levegőt, kissé megfájdul a mellkasom, és ökölbe szorított kézzel kell oldanom a fellépő sajgást. - Köszönöm az ételt. – állok fel, és ha követ, akkor bemegyünk a hálóhelyiségbe aludni. Még le se teszem a fejemet, de már be is dobom a szunyát.
***
Az eső egyenletes kopogására figyelek fel. Édesen szuszogok, de az agyam már próbálkozik az ébrenléttel, nekem erre több idő kell. Csukott szemmel hallgatom a kinti időjárás megnyugtató dallamát, és egy fura érzés kap el. Futólag láttam egy zongorát a nappali sarkában, de különösebb figyelmet nem fordítottam rá. Mikor is játszottam utoljára? Öt éve is van már talán. A hátamra fordulok, de egy kéz tapad a derekamra. Jamie úgy durmol, mint egy medve, nincs szívem felkelteni. A digitális kijelző szerint este nyolc óra. A délután nagy részét átaludtuk, és már be is sötétedett, de az is lehet, hogy a rossz idő miatt lett félhomály. A kedvem egyre nagyobb, és nem bírok ellenállni neki, így kimászom az ágyból, és útközben felkapva a fehér fürdőköpenyt átslisszolok a nyitott terű társalkodó részbe. Az emlékeim nem koptak el, mert a hangszer valóban ott áll. Lábujjhegyen surranok oda, és nyitom fel a fedelét. A fekete és fehér billentyűk láttán nagyot dobban a szívem, és leülök a kis székre. - Mióta nem játszhattak rajtad… - szinte vadonatúj, a por sem telepedett meg rajta, és olyan ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy muszáj behódolnom neki. Az ujjaimat kiropogtatom, és könnyedén nyomom be az egyik fehéret. Magas hang tör fel a zongorából, és nevethetnékem támad. A kéklő lélektükreim lent maradnak a billentyűkön, és belekezdek egy rég elfelejtett dalba. A Moonlight szonáta volt az első önálló zene, melyet el tudtam egyedül játszani. A melankolikus dallamokat lágyan hívom életre a hangszerből, és a fejemmel egy időben szellemülök át. Nyugodt, és erőteljes érzések ölelnek körbe, áhítattal adózom a zeneszerző oltárán, és félig lehunyom a szemhéjamat is. A beeső holdsugár az egyetlen fényforrásom a játékom közben, és a felénél járhatok, mikor felpillantok a hosszú szempilláim alól, és meglátom a kómás, de édes fejjel álló Jamiet, amit nekitámaszkodik az ajtónak, és engem figyel. Nem tudok a tekintetéből olvasni, de most nincs kedvem beszélni. Csak játszom, a dallal élek, a lelkem szárnyal, akár az újjáéledt főnixmadár. Percekig lubickolok ebben az állapotban, aztán a jobb kezemmel leütöm az utolsó akkordot is, és elmosolyodom. - Bocsánat, ha felébresztettelek, nem volt szándékos. – suttogom, és összehúzom magamon a köpenyt, mert kicsipkézte a bőröm felületét a hideg.
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió) A férfi és a lány, mint két ellentétes pólusa az emberi léleknek. A férfi rideg és könyörtelen, félelmetes. A lány, akár egy naiv, bűnt nem látott, ártatlan gyermek. Mégis, a lány szavai jobban megbénítanak, mint azok, amiket a férfi valaha kiejtett nekem a száján. A hangom, mely máskor mindig támaszom volt, sosem hagyott cserben, s gyors észjárásom, mely leginkább alkalmassá tett a munkám elvégzésére, most az egyszer hátat fordítottak nekem. Megszólalni sem tudok, ahogy beszél, mintha megbénultam volna. A hangja olyan síron túli, hogy úgy érzem, jéggé dermedek. Nem értem mi történik, és mikor Tessához fordul, végképp elveszítem a fonalat. Russell pedig szokatlan gyengédséggel védelmezi őt, mintha teljesen normális és hétköznapi lenne az, hogy egy számunkra vadidegen ember ilyeneket mondjon nekünk. Tessán is látszik az értetlenség, és fellélegzek, mikor elmennek. Russell még azért kicsit fitogtatja a hatalmát, amiből nekem egy kicsit kezd elegem lenni, így én is a védelmemre kelek. Lehet, hogy azt gondolja, úgy beszélhet velem állandóan, mintha valami középiskolás senki lennék, de lassan közeledek a negyvenhez, és bizony nem félek én annyira tőle, hogy ne merjem soha kinyitni a számat. Amint egyedül maradunk, máris tudok Tessára figyelni, vagyis inkább az igényeire, így felhívom a recepciót. Kezdek magamhoz térni a parkban való összeomlásom után úgy érzem, legalábbis nem akarok állandóan ezzel foglalkozni. Próbálom megnyugtatni, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja ennek a problémának, és ez még Russellnek sem lehet újdonság, néha van olyan, hogy két ember épp akkor bolondul egymásba, amikor orvos-beteg kapcsolat van közöttük, ez egyáltalán nem újdonság. Láttunk már ilyet többször is, és semmivel nem rosszabb ez, mintha a kantinban kezdtünk volna el ismerkedni, mert lényegében...igen, lényegében nem is igazán a terápián történtek adták az alapját annak, ami ma történt. De ha mégis, akkor sincs hozzá senkinek köze, mivel a terápiás kezelések kilencven százalékát amúgy is állandóan lemondtam, vagy elnapoltam, vagy szimplán csak rohadtul nem segítettem elő azzal, hogy beszéltem a számomra fontos dolgokról. Hogy ma miért szakadt ki belőlem ennyi minden, miért mondtam el azokat a dolgokat neki? Fogalmam sincs. De már meg sem lepődöm azon, hogy nála valahogy sosem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy az ember eltervezné. Csak mosolygok azon, ahogy az anyámról beszél és megcsóválom a fejem. Szóval tetszenek neki a szemeim? Valahogy nekem az jut először eszembe, amikor felhozza, a meztelenség betiltására azonban elcsodálkozok. - Azért fontoljuk meg ezt még egyszer...- pillantok esdeklően párat, mert hát tudom én is, hogy illetlenség, meg minden, de ugye nem mondja komolyan, hogy innentől kezdve semmi testi kontaktus? Mert hát az ember fia egész jól bírja türtőztetni magát, ha a préda távol van, de mikor itt van egy karnyújtásnyira, az olyan, mint mikor az éhező elé kiterítik a svédasztalt és azt mondják neki, nem ehet. Kínzás. Gyilkosság. Most azonban nem fejtem ki, mennyire tévesen ítéli meg a helyzetünket, csak próbálom jobb belátásra bírni, ami nem egyszerű. Az ominózus nap is felemlegetésre kerül, és erre már én is elcsendesedek. Emlékszem arra a napra. Túl sok minden történt egyszerre, és bár férfiként nekem kéne a bástyának lennem, nem voltam az. Csúnyán kiabáltam vele azután a műtét után, amit végig sem nézhetett volna, de...féltékenység kapott el, nem tagadom. Nem tudja, de a szívembe taposott, mikor megláttam, hogy Ramon mit csinál vele, és kikeltem magamból. Nem vagyok rá büszke, te ez van, és akkor is felháborított, hogy mennyire nem tiszteli azt, hogy ő kapott még egy esélyt. Ha Victoria kaphatott volna, egy másodpercig nem lenne lelkiismeret-furdalásom, amiért ő élhet, míg más nem. Isten joga eldönteni, kiélhet és ki haljon meg. Nem vagyok nagy hívő, de ha valamiben kéne, akkor abban biztos vagyok, hogy Isten nem véletlenül alkotta meg az orvostudományt. Nem véletlenül történt minden, hanem azért, hogy sok élet, amely egykor menthetetlenné vált, mára megmenthető legyen. Igazságosság, vagy szerencse? Ki tudja? De így alakult, és hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. Sem a jó, sem a rossz dolgok. Hinnem kell benne, hogy oka van annak, hogy gyerekeket látok szenvedni, kínokat átélni, majd felgyógyulni. Hogy oka van annak, amiért elveszítem őket. Nehéz, piszok nehéz túltenni magam rajta, és mint látszik, olykor nálam is betelik a pohár. De mégis próbálok arra fókuszálni, hogy napról-napra túllépjek ezen és tovább tudjak menni. Mindig egy új kis beteg felé fordulva. Igaza van abban, hogy elmentem, így inkább nem szólok semmit az ironikus megjegyzésére, csak a telefonért nyúlok. A dacolásával nem foglalkozva nyomom a kezébe az étlapot, és hívom a recepciót. Kihajtottam a lelkét is, nem kajálom be azt, hogy nem éhes, és ha most nem is az, ki tudja mi lesz egy óra múlva? Én pedig éhes vagyok. Egy fél disznót meg tudnék enni, úgy érzem, így a recepcióval egyeztetve adom le a rendeléseket. Tessa olykor elképed, vagy felháborodik, de ez engem cseppet sem zavar abban, hogy megtegyem, amit meg akarok tenni. A vége pedig az, hogy az ölembe vonom, és arra kérem, amire nőt még soha életemben nem kértem: ne legyen teljesen önmaga. Kicsit le van sarkítva ez így, de tényleg nincs kedvem most ahhoz, hogy papolást hallgassak, vagy valaki az agyamban akarjon turkálni. Nem akarok semmi rosszat, de tényleg, csak azt, hogy még egy kicsit legyen időm feldolgozni a történteket. Elveszítettem egy olyan embert, akire felnéztem, és olyat kívánt nekem, amitől már nagyon régóta rettegek. John volt nekem egy ideje a példakép. Hisz a legmélyebb gödörben volt, mégis talpra állt. Ugyan csak részleteket tudok, de azt tudom, hogy a felesége már régen nem volt képben, és egyedül nevelte Lucyt, támasz és segítség nélkül. Megküzdött a démonjaival, és rátalált Nadiára. Az, hogy időközben elromlottak a dolgok, bennem nem okozott törést, mert szentül meg voltam győződve róla, hogy ez csak ideiglenes, és vissza fognak találni egymáshoz. Ma azonban minden igyekezetem semmissé foszlott, amikor rám támadt. Még csak vissza sem ütöttem, és ezzel gyakorlatilag elismertem az állítását. Így éreztem, de reménykedtem benne, hogy majd megnyugtat és azt mondja, amit hallani szerettem volna: hogy mindent megtettem. De Cornelia és Nadia, és a bűntudat sok volt már, és nem tudok több percet erre áldozni tudatosan. Nem kérek sokat, csak a teljes odaadását. Csak holnap reggelig, vagy délutánig vagy estig adja magát nekem. Nem a testét akarom, hanem a lelkét. Önző módon csak egy napot szeretnék, amikor még azt érezhetem, hogy szeretve vagyok. Hazug érdemekre vágyom, hazudja, hogy szeret, vagy legalább egy kicsit kedvel. Hitesse el velem, hogy érek annyit, mint bárki más. Hogy lehet egy napom, amikor nem kell felelősséget vállalnom a tetteimért, amikor kiadhatom magamból azt, ami bennem van, és megszabadulhatok azoktól a dolgoktól, amelyek nyomasztanak. Csak egy kicsit kérek abból a fényből, amelyet mindig érzek, mikor mellette vagyok. Tessa mellett valahogy mindig csökken a sötétség, kicsit könnyebben megy a lélegzet. Nem kérek sokat. Csak hogy egy kicsit könnyebben lélegezhessek. Az ölembe vonva fejtem ki neki az óhajaimat, és lassan, de körvonalazódik neki is, mit szeretnék. Bólogatok a kérdésére, és hagyom, hogy lassan beleringassa magát abba, hogy ez lehetséges. Csak átölelem, és a fejére hajtom az államat, s hagyom, hogy ő döntsön. Nem esek abba a hibába, hogy kényszerítsem bármire is, legalábbis szeretném, ha nem érezné azt, hogy erőltetek bármit is. Csak esélyt akarok adni arra, hogy kicsit kilépjünk a megszokott taposómalomból, és talán tudat alatt kicsit meg akarom mutatni neki azt is, milyen tudok lenni valójában. Hogy tudok kedves lenni, rendes és odaadó. Tudok szórakozni és nevetni, sőt, állítólag nagyon jószívű és igazán szórakoztató társaság is tudok lenni. Mikor beleegyezik a dologba, mosolygok, de visszafogom magamban a lelkes tinédzsert és nem bokszolok a levegőbe ujjongva. A csengetésre elengedem, és hagyom, hogy intézkedjen. Amíg kint intézkedik, a fürdőbe lépek ki és megvizsgálom az arcomat. A duzzanat némileg lelohadt, de kezd gyönyörű ibolyaszín árnyalatot felvenni. A szemem még mindig alig látszik, de ezen egy kis jég és árnika krém majd tud segíteni. - Remélem tudod mit csinálsz. - suttogom magamnak, és kicsit elbizonytalanodok azt illetően, hogy ennek valóban jó vége lesz-e. Tudom, hogy el kéne távolodnom tőle, mert az én rothadó lelkem nem érdemes arra, hogy a közelében legyek, de erre képtelen vagyok. Nem tudom elengedni őt. Ha vele vagyok, valahogy minden könnyebben megy. Olyankor érzem, hogy van még bennem élet. Mikor elhagytam Seattle-t, úgy éreztem, minden reményem elveszett, nem maradt már számomra semmi az életből, de most...visszakaptam. Valamiért ott volt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és ettől a gondolattól nem tudok szabadulni. Neki velem kell lennie. Mellettem. Hogy segíthessek neki, és ő segítsen nekem. Nem tudom miért érzem ezt, csak érzem, és kész. És nem akarom elengedni. A szólítására sóhajtok és a szobába megyek. Tessa már kiszedte a rántottát a tányérokra, így farkas éhesen huppanok le én is. - Ez nagyon jól néz ki. - bólintok én is, és először a teából kortyolok, mert úgy érzem teljesen kiszáradtam, aztán az ölembe veszem a tányért, és a villával elkezdem a számba lapátolni. Illem ide vagy oda, nem vagyok egy neandervölgyi őstulok, de most letojom az egészet, kézzel is képes lennék enni. A főzésre bólogatok, és mosolygok. - Tényleg? Azt gondoltam volna, hogy te is megtanultál ezen kívül azért ezt-azt. - biccentem félre a fejem, majd kihúzom magam - Mellesleg kikérem magamnak. Fantasztikus vagyok a grillsütő mellett. Sydneyben rendszeresen csináltunk medencés bulikat, amiken mindig én csináltam a kaját. A konyhában én is rettentő béna vagyok, de a grillhúsok, a pácok és a zöldségek világában én vagyok Gordon Ramsey. - vigyorgok, és jó érzés, hogy van olyan, amiben talán meglepetést okozhatok számára. Nem tudom mit szólt volna ahhoz a Jamiehez, aki Sydneyben voltam. Még azelőtt, hogy ennyi minden történt volna körülöttem. Hirtelen vágyat érzek ahhoz, hogy felhívjam az öcsémet és Angiet, de elvetem. Most nem lenne alkalmas az időpont. Majd máskor. A kaja belapátolása után az alvás említésére egyetértően bólintok. - Nagyon jó ötlet. Úgy érzem magam mint egy két napos vizihulla. De mielőtt még elalszol, kapsz valami gyógyszert. - állok fel és ellépek a kanapé mellett. Az orvosi táskám érintetlenül jutott hozzám, benne a szükséges irataimmal, bankkártyákkal és persze a gyógyszerekkel. Így Tessa mielőtt elaludna, kap három bogyót. Egy antibiotikumot, egy vitaminkoktélt és egyet, hogy csökkenjen a fájdalma és könnyebben tudjon lélegezni. - Egészségedre. - mondom csendesen, bár látom, hogy ezt jó eséllyel már nem is hallotta. A zsúrkocsit kitolom az ajtó elé, a jeget a képemre szorítom, és még egy rövid ideig csendesen hallgatom a szuszogását. Aztán átgondolva a dolgokat, az előszobából újra hívom a recepciót, hogy kiegészítsem a rendelést és Tessa számára is és persze nekem is egy könnyed ruhaösszeállítást kérjek. Mégsem csinálhatunk esti programot pólóban és rövidnadrágban. Aztán új számot tárcsázok majd még párat, és a változtatás jogát fenntartva leszervezem az önkényesen felsorakoztatott programot estére. Amikor a jég már kellően lezsibbasztott, gyorsan bekenem a krémmel a kérdéses területeket, majd felhúzok egy alsónadrágot, és én is elfekszek az ágyon. Tessa két percen belül átveti rajtam a kezét és a lábát, fejét pedig a mellkasomra teszi, és nagy sóhajjal még mélyebb álomba szenderül. Karommal átölelem, és engem is elnyom az álom.
******
A csendet hirtelen melankolikus dallam töri meg. Az álom, amelyben léteztem semmivé foszlik. A műtő, a halott csecsemő a karomban és körülöttem a végtelen, rakomba kapaszkodó, üres tekintetű, vért zokogó anyák könyörtelen szidalmai, jajgatásai, mellyel mind az én bűnösségem bizonygatták, szertefoszlik. Kábultan ülök fel az ágyon. Végre a másik szememmel is látok, s bár még érzem a duzzanatot, úgy hiszem, jelentősen csökkent, bár ha jól sejtem, akkor ezzel egy időben bizony sötétebb lila árnyalatot is vett fel. A bordámnál éles fájdalom hasít belém, de ez legyen a legnagyobb bajom életemben. A telefonért nyúlok és a kórházat tárcsázom, hogy gyors tájékoztatást kapjak a betegeimről, főleg Nadiáról és Corneliáról, és persze Cornelia kisfiáról. Egyelőre minden rendben és stabil, így megnyugodva teszem le a telefont, hogy aztán felkeljek és megpróbálva az álom nyomasztó érzésétől szabadulni a zongoraszó felé vegyem az irányt. Gyönyörű dallam, kissé szomorkás, és drámai, de van benne egyfajta csendes belenyugvás. Tessa a holdfényben egészen új színt kap, van benne valami megfoghatatlanul angyali. "Hallgass az őrangyalodra" A bájos piros szoknyás szélvész szavai a fülemben csengenek. Mit akart vajon ezzel mondani? Mire célozhatott? S már eleve, honnan veszi hogy nekem valaha volt őrangyalom? Úgy érzem, Vicky halála óta inkább démonok irányítják az életem, semmint angyalok vigyáznának rám. Hagyom, hogy végigjátssza a dallamot, aztán elmosolyodok. Tapsolva dicsérem keze munkáját mikor belépek. - Semmi baj. Gyönyörű volt, és úgyis fel akartam kelni már. Nem is tudtam, hogy zongoráztál - mosolygok és nem ülök le mellé, inkább kinézek az ablakon az éjszakába futó városra - Én gitározni tudok, bár már rég nem játszottam - vallom be, és keserédes emlékként jön elő, mikor egy bárban valahol Sydney belvárosában rögtönzött előadást tartottunk egy régi kedves kollégával. Oliviáról sokáig azt hittem, hogy a mindent jelenti majd számomra, az egyetlen kiutat a gyászból, de mint kiderült, sajnos néha túlzott elvárásaink vannak mások felé, és mások is irreális képet festenek rólunk magukban. Tökéletesnek gondolt, és mikor kiderült, hogy nem vagyok az, nem bírt megküzdeni a démonjaimmal. Nem haragszom rá. Fáj, és tény, hogy nagyban befolyásolja az emberekhez való hozzáállásomat a vele való kapcsolatom alakulása, de nem haragszom rá. Ez volt megírva és kész. Megfordulok és a sötétben pillantok le rá kedvesen. - Nem tudom, mit terveztél mára, de ha nincs ellenedre, kicsit szeretnélek meglepni. Benne vagy? - kérdezem, és ha beleegyezik, lehajolok és a kezéért nyúlok, hogy felhúzzam, majd kivezetem a szobába. A szatyrok közt turkálva megtalálom a ruhát, amit kértem, és a kezébe nyomom. - Remélem tetszeni fog - mosolygok, aztán az órára pillantok, és felkapom a nekem szánt ruhákat én is. Semmi extra, csak egy elegánsabb nadrág és egy sötétkék ing az, de mégis jobb, mint az összevérezett műtöscuccom. - Öltöznünk kell, különben elkésünk. Öltözz fel. Kint foglak várni - sürgetem kicsit meg, és gyakorlatilag betuszakolom a fürdőbe. Percek alatt felkapkodom a ruhákat, a tükör előtt pedig beállítom a hajam is. Aztán karórát csatolok, és felkapva a legfontosabb dolgaimat, úgy, mint mobil, bankkártya, pénztárca és iratok az ajtó elé megyek. Odakint várakozok, míg Tessa előjön, s amint ez megtörténik, leesik az állam első körben, jól láthatóan megszólalni is alig tudok, hogy ismét milyen gyönyörű, majd némi torokköszörülés után a keze után nyúlok. - Elképesztően nézel ki. - nézek rá őszinte bámulattal, majd megpörgetem egyszer, hogy alaposabban szemügyre vehessem - Micsoda mázlista vagyok! - mondom, majd észbe kapok és magam után kezdem húzni. Tudom, hogy számára döbbenetes lehet, hogy miért akarom a liftben nem a földszintet, hanem a legfelsőbb részt megcélozni, de csak mosolygok és nem szólok egy szót sem. Egészen addig, míg ki nem nyílik a liftajtó, egészen pontosan a tetőtéren, ahol már ott pihen a hatalmas helikopter. - Remélem bírod a repülést - pillantok hátra, és csak remélni merem, hogy nem trafáltam nagyon mellé az ötletemmel. Nem akarok mást, csak csupa őrültséget csinálni. Elrepülni valahová, ahol lehetünk akik csak akarunk. Csak szeretném, ha boldoggá tehetném. A helikopter felé lépkedve a kezét szorítom - Ez a gép, ha akarod, itt fog körözni a város felett, de ha van kedved és nincs ellenedre, én kitűznék egy kissé távolabbi úticélt. Igaz, talán hosszabb időt vesz igénybe, de garantálom, hogy tetszeni fog neked. Benne vagy? Nem lövöm le a poént mire készülök, mert akkor biztos, hogy ellenkezni kezdene, ennyire ismerem már. Végtére is Rio de Janeiro az nem a szomszédban van.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Hétf. Júl. 10 2017, 21:37
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
Feldúlt álmok kergetnek, képtelen vagyok megszabadulni a lelkemet béklyóba kötő szidalmaktól, és ártó szándékoktól. Egyfajta nyugalomra vágyom, és mikor felnyílnak a szemhéjaim már tudom, hogy mihez van a legnagyobb kedvem. Hiányzik a dal, a lágy és finom akkordok, hogy elvonatkoztassak a valóságtól, és azzá a nővé avanzsálódjak, akit Jamie akar ma estére. Megígértem neki, hogy nem az orvosa leszek, hanem egy egyszerű lány, aki nem számol a másik múltjával, hanem elfogadja a jelenét, és vele együtt éli meg. A zongora úgy vonz, mint a méh a virágot, és megadom magamnak ezt az elégtételt. Lehuppanok a kis székre, és életre keltem a hangszert. Melankolikus, néha már drámai magasságokba törő dallamokat csalok elő belőle, és átszellemülten merülök alá egy másik világba, ahova a szívemet is kitárom. Sérülékeny vagyok, kevesen láttak így, és még kevesebben tudják, hogy játszom zongorán. Az édesapám apukája tanított meg, aztán tehetségesnek bizonyultam, és utána már nem volt megállás. Nem ezt az utat választottam végül, de soha nem mondtam le róla, hogy még egyszer leüljek a pianóhoz, és valami felejthetetlent adjak az utókornak. A szálloda falai a reményeim szerint hangszigeteltek, mert ha nem, akkor bajba fogunk kerülni…az ujjaim szélsebesen járnak a fekete és fehér billentyűkön, és az utolsó hangoknál már szinte csak a testem van jelen. Szabadnak érzem magam, akár egy madár, és szárnyalok. Mire képes a zene…egy olyan művészeti ág, ahol a tehetség nem a pénzben mutatkozik meg, hanem egy végtagban, vagy a fejben. A komponálás éppen olyan fontos része a muzsikának, mint az előadás. A végén felpillantok, és észreveszem, hogy társaságom akadt. Megszeppenve hajtom le a fedelét a hangszernek, és bocsánatot kérek, amiért felkeltettem, mert nem akadtak ilyenfajta céljaim. A tapssal csak még jobban zavarba hoz, de az információ, amit megoszt velem egy mosolyt csal az arcomra. - Zongorázom bizony, de rólad nem tudom elképzelni, hogy egy gitárral a kezedben leülnél. A meglepetések embere vagy Jamie Woodward. – vigyorgok rá, és hamarosan újabb sokkhatást mér rám azzal, hogy a tudtom nélkül szervezkedett már megint. - Benne vagyok, csak légy szíves maradjak egy darabban. – ugratom, és az emlékek örvénye kicsit magába olvaszt. Az orgazmussal nincsen problémája, meg azzal sem, hogy engem kielégítsen. Elfáradtam rendesen, és bevallom, hogy egy könnyed programnak most én is szívesen örülnék. Az előszobában több szatyor vár ránk, és az egyik nagyobbat oda is nyomja a kezembe, hogy öltözzek fel. - Jamie…de ez nem egy hétköznapi ruha…nem fogadhatom… - ellenkeznék, és fél vállal vissza is fordulok felé, de botorság ez a lépésem, mert szinte áttol a küszöbön, és rám csukja az ajtót. A tükör előtt állok tehetetlenül ebben az egy szál semmiben, és azon agyalok, hogy ismételten mit vett a fejébe, mert hogy nem egy vacsorát, vagy mozizást, az is tuti biztos. A fehérneműkkel kezdek, és a fekete bugyit emelem ki az aljáról. Kitartva pillantok a tükörképemre, akinek természetellenesen csillognak a kék íriszei. - Ez csak egy este, és több alkalom nem lesz. – hamiskásan cseng ez az ígéret, de tüstént belebújok, és a pánt nélküli melltartó után kutatok. A szavam is eláll, amikor a sötétlila, nyakba kötős ruhát emelem ki, olyan gyengédséggel, mintha a halotti lepelről lenne szó. "A "vonalban szélesedik ki a csípőmnél, eléggé eltalálta a méretemet a viccelődés ellenére is. A hajamat felkötöm átmenetileg, és eligazgatom a mellemnél, hogy ne álljon el. Az összhatás nem rossz, de egy gyors fésülködés nem ártana. A legegyszerűbb, ha felpöndörítem egy kontyba a hajamat, és ráhúzom a fekete hajgumit. A kiálló babahajakat is elsimítom, aztán két oldalról megcsípem az arcomat. Smink nélkül is tudni kell létezni, szóval a szemem és az ajkaim szeplőtelenek maradnak. A natúr az új divat, de a parfümről nem mondok le. A szálloda ajándékát használom el, és már csak a fekete szaténcipellő szükséges. Az időt nem figyelem, és amint úgy vélem, hogy elkészültem, akkor még veszek egy mély levegőt, és kilépek a párás helyiségből. - Na, hogy festek? – tárom szét a karomat, de azonnal a kacsóm után kap, és bókokkal halmoz el. Nem vagyok hozzászokva ehhez az énjéhez, de kedvelem, és egyre jobban úgy érzem, hogy a szívemre pályázik, és nem a gyógyulására. - Elég lesz, menjünk.. – sürgetem, és el is hagyjuk a lakosztályunkat. A lift előtt még csücsörítve ellenőrzöm a nem létező sminkemet, és beszállok a felvonóba, de a földszint helyett felfelé vesszük az irányt. - Ezt most nem mondod komolyan? – megrovóan tekintek rá, de a kis csengő jelzése után éppen egy fél fordulatot teszek a tengelyem körül, és leesik az állam. - Ez egy…igazi helikopter? – mutatok a légi jármű felé, és ujjongva dobbantok egyet a lábammal. - Tessék…most csak viccelsz? – szorítok rá a kézfejére, de közelebb visz hozzá, így már alig hallom, amit mond nekem. - Jamie…nem tudom, hogy mit terveltél ki, de megbízom benned. Menjünk…ez az éjszaka más lesz. – érintem meg a vállát, és a pilóta segítségével ülök fel a helyemre. A gép belseje kényelmes, és egy kicsit ijesztő, de perceken belül fejhallgatóval a fülemen meredek ki az ablakon, és a szívem a mellkasomban kalimpál. Kislányos izgatottsággal bökök rá egy-egy híresebb épületre, és a magasság növelésével leszek egyre elevenebb. - Az ott a Rockefeller torony, és a Times Square, és…a Szabadság szobor. Nem hiszem el, hogy repülünk. – pillantok rá, és az ölébe fektetve a karomat…végre elhallgatok. Valóra váltotta az egyik álmomat, de azt hiszem a meglepetések itt még nem értek véget. Lassan elhagyjuk a belváros légterét, és a repülőtér fele megyünk? - Jamie tulajdonképpen hova is akarsz elvinni? – a válaszokat még homály fedi, de az biztos, hogy egy magángépre ülünk át, én meg csak kapkodom a fejemet, miközben a pilótával egyeztet, és személyzetet is kapunk. Nem kérek semmit, túl nagy bennem a félsz, de felesleges lenne, mégis tartok a repüléstől. A mellettem helyet foglaló férfi sincs a helyzet magaslatán, és most esik le, hogy a balesetük óta…némileg tartózkodik a témától. - Jamiee… - a zöld szempár rám vetül, de látom a félelmet rajta. Erősen szorítok rá a kezére, hogy eltereljem a figyelmét, de hatástalan vagyok, és más ötlet híján, hogy a felszállás problémamentesen sikerüljön..hogy is mondjam, de kitör belőlem a kezdeményező felem. Az arcára simítom a tenyeremet, és lekapom…nem simán, hanem szenvedélyesen. Hosszan nyújtom el a csókot, szinte már én is belepirulok. A hőmérséklet felszökik, és rátapadva alélok el. - Azt hiszem…ez…jó kezdet. – lassan tekintek fel rá, de az ördögi bájvigyort nem tudnám letörölni az arcáról. - Ne hidd, hogy ez meg fog ismétlődni. Kivételes eset, és nyugodj meg, nem zaklatlak többet. – fordulnék el pimaszul, de magához ránt, és belelök egy újabb áradatba. A gyomromban apró pillangók kelnek életre. A betegem….ó nem, most az a férfi, akit szét fogok szedni, ha nem hagyja abba.
***
A vállán pihentetem a fejemet, és élvezem a minket körülölelő csendet, amit egy hangosbemondó szakít félbe. - Uram…megérkeztünk Rióba… - eltávolodva tőle, hajolok át a felsőtestén, hogy kinézzek az ablakon, és szemügyre vegyem a hallottakat. - Te..te elhoztál Rióba? Megőrültél? – támaszkodom meg az egyik combján, és hihetetlenkedve szemlélem a reakcióját. - Egy vacsora is megtette volna, vagy nem is tudom, de ez….Dél-Amerikában vagyunk? – egy O-t formálnak meg az ajkaim, és a megerősítést a távolban kivilágított Jézus szobor teszi meg. Le se bírom venni a tekintetemet az alattunk elterülő városról, és óvatlanul huppanok le a térdkalácsára. A leszállásig el sem mozdíthatnak onnan, ami meg is történik egy fél órán belül. A pilóta mosolyogva búcsúzik el tőlünk. Én a tarkómra is szemeket ragasztanék, de nem vagyok képes rá, így csak megfogom Jamie kezét, és átengedem neki a vezetést. - Elhoztál ide? Jamie…te tényleg nem vagy normális. – csillogó pillantással adok egy puszit az arcára, és rohanok előre… - Mire vársz…Rióban vagyunk… - üvöltök fel önfeledten, és kitárva a karomat szaladok végig az utcán.
Ébressz fel engem legbelül, Hadd higyjem újra szentül, Nem kell hogy gyűlöljem magam. (Depresszió)
A zongora hangja ébreszt, de cseppet sem bánom. Úgy tűnik mindketten muzikális lelkek vagyunk, bár a zongora nekem túl...rideg. Én jobban szeretem a gitár húrjait pengetni, magamhoz ölelni a hangszert, ez hozzám közelebb áll, mint a fehér és fekete billentyűk nyomogatása. De csodálatos volt hallgatni Tessát, ahogy játszik. Szélesen elmosolyodok. - Pedig bizony nagy virtuóz vagyok. Na jó, nem egy Brian May, de...úgy az egy-tizede. Nagyjából. Igen. Talán egyszer még hallhatsz is játszani. Már van talán ezer éve is, hogy gitáron játszottam, de ki tudja mit hoz még a jövő? Meglehet, a közeljövőben valóban hallhat majd, ahogy a húrok közé csapok. Ki tudja? Jelenleg azonban cseppet sem érzek erre késztetést, úgyhogy inkább arra terelem a témát, amit kiterveltem. Mert miért ne? Az arcom ugyan még lila és fel van dagadva, nyilván így nem mehetek vissza most a kórházba. Beszéltem a vezetőséggel, készséggel elengedtek pár napra, hogy rendbe jöjjek. Szerencsém van, hogy már van egy hírnevem, és azért is, mert nem egy gyárban dolgozom, ahol csak alkatrész vagyok, nem több, így ha gond adódik, a vezetőség mindig igyekszik megoldást találni a problémákra. A felvetésem nem ütközik ellenállásba, a kérésére megvonom a vállam. - Ezt a rizikót be kell vállalnod. Nos, sajnos semmit nem tudok garantálni, ezt már megtapasztaltam legutóbb is, amikor repülőre szálltam. Vannak dolgok, amik felett nincs hatalmunk, még akkor sem, ha ezt borzalmasan nehéz elfogadnunk. Ez egyszerűen csak így van és kész. Az egyik táskát a kezébe adom, és mit sem törődve az ellenkezésével, a fürdőbe kísérem, majd rácsukom az ajtót. Tudom, hogy láttam már pucéran, de ez most nem az a helyzet, amikor leskelődhetek, és bár sokszor nem úgy tűnik, de valójában igenis úriember volnék, vagy mifene. Így gyorsan én is felöltözök. Egyszerű sötét ing, egy elegánsabb szövetnadrág, karóra, zakó. Nyakkendőt nem is kötök, mert a fekete cipővel úgy néznék ki, mint aki temetésre indult épp. A felső gombokat be sem gombolom. Elpakolom a szükséges dolgokat, és ahogy ígértem, az ajtó előtt várom be Tessát. Az idő még gyerek, és most szükségem van arra, hogy egy kicsit ne önmagam legyek. Színészkedni fogok. Megmutatom, milyen lehettem volna. Persze nem tudatos választás részemről ez a taktika. Azt hiszem inkább annak köszönhető, hogy amikor önmagam vagyok, mindig sérülök. Ma kicsit jó lenne elengedni magam, és nem félni. Nem félni a tetteim következményeitől, vagy attól, mi várhat rám. Russell megjelenése megzavart, és a mai nap...hinni szeretnék végre megint egy kicsit magamban, de nem tudom, hogyan tehetném. Nem tudom hogy hihetnék neki. Kicsit elmerülök a gondolataimban, de amint az ajtó nyílik, a nyomasztó lélekmarcangolások eltűnnek, és helyükre egy lila ruhába öltözött angyal hoz fényt és örömet. Csodásan áll neki a ruha, amit kiválasztottak. Bár mondhatnám, hogy az én választásom volt, de sajnos annyit értek a divathoz, mint egy kacsacsőrű emlős a villanyszereléshez. Megdicsérem, és még csak hazudnom sem kell, mert ez a szín tiszta igazság, s aztán már suhanhatunk is a meglepetésprogram felé. Őszintén szólva - rettegek. Már idejét sem tudom, mikor szerveztem bármit is. John legénybúcsújában csak segédkeztem, és azt sem sikerült valami jól. Egyébként pedig mindig csak hagytam, hogy sodródjak az árral, vagy irányítsanak, mikor hová kell menni. Az egyetlen amit jól csináltam, az a kerekesszékes versenyek voltak Sydneyben. Na, azokat a mai napig nem tudják utánam csinálni. Ahhoz ugyanis tudni kellett a megfelelő nővéreket, műtősöket, főorvosokat, rezidenseket úgy irányítani, hogy a megfelelő emberek legyenek távol akkor, amikor a dolog megtörténik, és az egészre volt harminc percünk. Mármint a tényleges szervezésre, és a verseny nem tarthatott tovább tíz percnél. Nem volt egyszerű. Ezt megszervezni szerencsére talán könnyebb volt, mint hittem volna. Vagy csak megszoktam a nehézségeket és megtanultam hogyan küzdhetem le őket? A lifthez megyünk, és mosolygok, mikor meglátom a szemem sarkából, hogy csücsörítve nézegeti magát. Érdekes, hogy valahogy ez a kép bájosabbnak hat, mint az, mikor tudja, hogy figyelem és odafigyel a mozdulataira, a beszédére. Most egy pillanatra mintha megfeledkezett volna rólam. Az jár a fejemben, vajon mennyire lehet más, ha elengedi magát? Vajon valaha merte mellettem elengedni a betanult viselkedéseit? Elő tudnám csalogatni valamivel az igazi, valódi Tessát? Vagy az az énje csakis Abigailként létezett? Nem felejtettem el, hogy miket mondott még amikor a lakásomban voltunk, ahogy azt sem, amit elalvás előtt a képembe vágott. Tudom, hogy nem engem akart bántani vele, és azt is, hogy nagyon nem így kellett volna reagálnom rá, de...nem meglepő, hogy nem találom a helyes utat bizonyos szituációkban. Megnyomom a tetőtér gombját, és megrovó pillantására csak kis terpeszbe állok és hátam mögött jobb kezemmel átfogom a bal csuklómat és szemérmesen lehajtom a fejem. Nem akarom elárulni magam rögtön, hisz így mi lenne benne a poén. Így gondolhatja, hogy a tetőn teríttettem meg egy vacsihoz, vagy csak egy kicsit nézegetjük a várost, majd visszamegyünk a földszintre, és onnan indulunk tovább a városban csavarogva. De az én meglepetésem ennél kicsit extravagánsabb. Ahogy nyílik a liftajtó, már válaszra sincs szükségem igazából. Tessa csodálkozó tekintete és őszinte meglepettsége pedig minden pénzt megér. - Igen, igazi. - nyújtom felé a kezemet, és szélesen elmosolyodok. Sejtettem, hogy ez tetszeni fog neki azok után, amiket megtudtam róla eddig. A szabadság érzése semmikor nem érezhető jobban, mint mikor az ember repül, hisz ilyenkor nem kötik látható vonalak, határok, táblák, mint egy autóban vagy motoron. Imádok motorozni, bár nem ültem már vagy ezer éve rajta, de ez még annál is felszabadítóbb érzés. Most a gyomromban azért van egy kis félsz, de a helikopternél legalább tudom, hogy a város felett vagyok, ha bármi baj történik, már észreveszik azonnal, és jön a segítség. A szorongásom valódi gyökerére én valójában még nem jöttem rá, de ha felismerném, vagy valaki segítene rájönni mi az, arra a következtetésre juthatnánk, hogy valójában nem a repüléstől félek, nem is a balesettől igazán, hanem attól, hogy egyedül maradok. Mármint, hogy nem találnak rám. A repülő baleset borzalmas volt. Tényleg, az egyik legszörnyűbb élményem volt amit életemben átéltem. Az a sok sérült, a sikoltozások, a szagok...a halottak és a túlélők. Olyan sok ember szorult segítségre. Olyan sokan haltak meg a kezeink között. Gyerekek sírtak, féltek, siratták szüleiket. Egy kislányt két teljes napig nem tudtam elhozni a halott anyja tetemétől, addig, míg a kimerültségtől és az éhségtől végre elájult, így az anyja tetemét el tudtam előle rejteni. Másnapra a vadállatok elhurcolták, de legalább a gyerek nem kapott valami fertőzést a döglegyektől. Az éjszakák voltak a legrosszabbak. Hangok voltak mindenütt, és annyira fáztunk. Felváltva próbáltunk aludni, hogy őrködni tudjunk, és őrizzük a tábortüzet, de az eső eleredt, és már nem volt tovább mit védeni a lehulló cseppektől. Víz nem volt a közelünkben. Kiszáradtunk. Éheztünk és fáztunk. Verekedtünk a vezetőszerepért, egyszerű, rémült háziasszonyok, biztosítási ügynökök és hatalomra vágyó, feljebbvalóik által elnyomott, most kibontakozni akaró gyári munkások próbáltak az élre törni. És azt hittem, sosem fognak ránk találni... Elhessegetem a gondolatot, és Tessa szavaira bólintok. Nem lesz semmi baj, Jamie. Ez csak egy helikopter, nem a dzsungel felett leszünk, ez egy város. Egy óra és már le is szállhatunk a reptéren, és ez más lesz. Nem lesz semmi baj. Semmi baj. Semmi baj. A szívem a torkomban dobog míg felszállunk, és bár minden erőmmel próbálom titkolni, a kelleténél erősebben szorítom a kapaszkodót, és inkább a műszereket figyelem, a pilóta mozdulatait, nem pedig a város épületeit. Azokból csak egybefüggő, sárgás folt lesz, ahogy a tudatom a percek előrehaladtával és a magasság emelkedésével egyre jobban beszűkül. Tessa hangja rángat vissza időről időre a pánik széléről, és mosolygok, ahogy rám néz, hogy leplezni tudjam a félelmemet. - Örülök, hogy tetszik neked, ebben reménykedtem - mosolygok a világos macska szemekbe. A kérdésére csak megrázom a fejem és megint a pilótát ellenőrzöm, a műszereket, mintha legalábbis értenék hozzá és észrevenném, ha baj van. - Azt nem árulhatom el. Oda lenne a meglepetés - rázom meg a fejem és mikor végre elkezdünk leereszkedni, egyre inkább nyugszok meg, s közben még nagyobb félelem kerít a hatalmába. Légy férfi, Jamie, ne pánikolj. Az a baleset régen volt, és neked nincs szükséged még egy strigulára a kartonodra. Lezuhantál, túlélted, mások meg nem. Ez nem lesz ugyanolyan, nem lesz semmi baj, egy Woodward gép sem zuhant még le, most sem fog.... Leszállunk. Amint a kis helikopter földet ér, megkönnyebbült sóhaj hagyja el a mellkasomat. Kétségbeesetten pillantok a vezetéknevemmel felmatricázott, karcsú, fehér gépre. Mégis mi a jó Istent gondoltam? De nem akarok Tessa előtt szégyent vallani, így megmakacsolom magam, és levéve a sisakot elbúcsúzok a pilótától, és lehajolva a gép felé vezetem Tessát a helikopter rotorja által keltett szélben és hangzavarban. A pilótával és a reptérrel már rég leegyeztettem az úti célt, és a megfelelő engedélyeket is megkaptuk, így felszállás után már készen is állnak arra, hogy indulhassunk. Tessa izgatottsága most kezd csak igazán élénkké válni, hisz mégis hová akarhatnám elvinni magángéppel? A kíváncsiságát azonban nem elégítem ki, nem vagyok hajlandó elárulni neki, és a személyzetnek is megtiltottam, hogy idő előtt elárulják a titkomat. Csak akkor szólhatnak, ha már Rio légterébe kerültünk, hogy odafentről csodálhassa meg a város fényeit és persze a hatalmas, hegy tetején a városra vigyázó Jézus szobrot. A gép beindul, a motorok felpörögnek...én pedig izzadok, ver a hideg veríték, a szívemnél hatalmas nyomást érzek és zsibbadni kezd a bal karom. A légzésem felületessé válik, és már azon vagyok, hogy leállítsam az egészet, és bevalljam, nagyobb volt a szám, mint a merszem. A baleset óta nem ültem repülőn. Megpróbáltam, mikor kellett volna, de inkább kocsiba szálltam, nem mertem felszállni, és inkább autóztam pihenés helyett, vagy olyan is volt, hogy sofőrrel hozattam volna magam. Az utolsó pillanatban hallom meg Tessát, ahogy gyengéden kimondja a nevem. A fejem felé kapom és egy hazug mosollyal próbálom leplezni a félelmemet, de nem jön össze. átlátszó vagyok, mint a frissen mosott ablaküveg. Nem tudok megszólalni. Csak remegve szorítom meg a kezét és még erősebben kapaszkodok a karfába. A csókja váratlanul ér. Ösztönből csókolom vissza, s szenvedélyében osztozva simítom ajkaira a számat, majd nyelvünk édes játékában elmerülök. Ajkaink eltávolodnak, de a vágyat már felébresztette bennem, és bár nem terveztem ezzel az eshetőséggel, amint engedélyt kapunk arra, hogy kicsatoljuk az övünket, már tudom, mit fogok tenni. Felszólítására csak még szélesebben vigyorodok el. - Hát persze, Kedvesem, sosem várnék el tőled ilyesmit. Zaklatás? - legyintek, majd zölden villanó pillantásomba csempészem a pokol lángjait - Nem is kell neked zaklatnod. Arra itt vagyok én! - teszem hozzá, de csak gondolatban. Újra lecsapok az ajkaira, s míg csókolom, egy gombnyomással lezárom a stewardess ajtaját, hogy egy darabig senki ne zavarhasson bennünket. A feszültség így sem szűnik meg bennem, de míg a teste rám tekeredik, míg a gyönyört hajszolva átélhetem vele életem első repülőgépen végrehajtott együttlétét, valahogy nem is igazán zavar a dolog. Aggódni most nincs időm. Egy gyönyörű nő kér újra és újra arra, hogy a Mennyekbe repítsem. S én boldog lázban teljesítem a kívánságát.
***
Háborítatlan csend ölel körbe minket. A repülő zökkenőmentesen siklik a felhők között. Egyetlen széllökés, egy viharfelhő sem került a közelünkbe. Mintha csak egy helyben állnánk a levegőben, sikerül kiűzni a fejemből azt, hogy több ezer méteres magasságban repülök. Tessa feje a vállamon pihen, karommal ölelem magamhoz. A ruháinkat már felvettük régebben, és bár némileg a tudat, hogy repülünk nem tölt el teljes nyugalommal, de neki sikerül róla elvonni a figyelmemet. Ujjaimmal egy kósza hajtincsével játszadozok, és ezernyi gondolat szalad át a fejemen. Hová tartok? Miért csinálok ilyen dolgokat? John mikor fog megbocsájtani nekem? S én mikor fogok magamnak? A megoldáson gondolkozni azonban fájdalmas, és nem akarom, hogy fájjon. Az érzést eltompítom és újra elnyomom magamban, mint a fürdőszobában tettem. Ha elnyomom, akkor nem létezik, nem fáj és nem bánt. Nem izgat. Nem érdekelhet. A pilóta hangja pukkasztja ki a biztonságos kis buborékunkat, és a csodálkozó, néha kicsit talán durva, de mindenképp meglepett szavai után rajtam keresztül tapad az üvegre opálos tekintete. Elégedettség. Ezt érzem, ahogy hitetlenkedve pislog ki az ablakon. - Meglepetééééés - nyújtom el a szót, és mosolyogva sóhajtok egyet. Míg neki az új élmény és a varázslatos helyszín köti le a figyelmét, én csak arra tudok gondolni, hogy valami csoda folytán túléltem az utat. Nem akarok arra gondolni, hogy ezt visszafelé is át kell élnem. A reptéren elbúcsúzok a személyzettől, és Tessa után indulok. A bőröndöt amelyet még a szálloda állított össze egy hordár dobja egy kocsira, hogy vihesse átvizsgálásra, és elszállítsák a Windsor Guanabara Hotelbe. Két éjszakát fogunk itt tölteni, szükségünk lesz személyes holmikra is. Kíváncsian, és felettébb megkönnyebbülten lépek ki a repülőből, és szívem szerint megcsókolnám az édes anyaföldet, de sikerül visszafogni magam. Tessa teljesen kifordul magából, és igazából most kezdem látni rajta mennyire sokat jelent neki, hogy ide utaztunk. Számomra...nekem csak egy lehetőség a menekülésre. Itt biztos nem talál rám senki, aki bántani akarhatna, aki kiabálni akarna velem, vagy a fejemre olvasni minden elbaltázott lépésemet. Sosem voltam nagy utazó, ez az igazság, számomra mindegyik város ugyanolyan. Utcák, házak, fák, bokrok, emberek. Az egyetlen ami érdekel, az a kórház minden helyen, ahová csak megyek. De látom, hogy neki ez egy nagy kaland, és nem szeretném elvenni a kedvét. Ahogy puszit nyom a képemre, bár fáj egy kicsit, elmosolyodok. - Azt hittem ezzel eddig is tisztában vagy. Talán nem véletlenül köteleztek terápiára - poénkodok a nem normális jelzőn, és vállalom a szerepet. Ha ezért nem vagyok komplett, talán még mindig jobb, mintha azért mondaná, mert kihajítottam egy tévét az ablakon, nem? Kitárt karokkal rohan a vakvilágba, én pedig csak nevetni tudok rajta. Mint egy kislány, úgy viselkedik. Brazília fülledt levegője a mellkasomra nehezedik, de kicsit könnyedebben lépkedek a Santos Dumont reptéren a kéken világító ellipszis alakú utaselosztó felé. Örömmel tölt el, hogy boldoggá tehettem, és remélem, hogy én is részese lehetek a fénynek, amiben most ő fürdőzik. A reptér lenyűgöző, és amíg várunk, hogy átengedjenek bennünket - nyilván sokkal gyorsabb ütemben mint az átlag turistákat - van alkalmunk megcsodálni az óceánt, amely a reptér szélénél hullámzik. Hajók úsznak át a látképen, egy híd halvány fénnyel világítja meg a sötéten hullámzó óceánt, s addig míg várunk, alkalmunk van semmiségekről beszélgetni. Tess még sosem volt itt, és nagy vágya volt eljutni ide, többször is elmondja, hogy szégyelljem magam, és hogy ezt nem fogadhatja el, de szerencsére sikerül teljes mértékben elzárkóznom az ígéreteitől, hogy visszafizeti az út költségeit és egyéb bolondságokat. Minden alkalommal, mikor valami hasonlóba kezd bele, egy csókkal zárom le a száját, így hamar ráébred, hogy minél többet beszél, annál jobban fog elfáradni a szája. Az repteret elhagyva már vár bennünket egy nyitott tetejű kék kabrió, amellyel a városban közlekedhetünk majd. Nem akartam sofőrt, sem taxit, ezzel sokkal mobilabbak lehetünk, és szerencsére kaptunk pár tájékoztatót és beépített gps is van a kocsiban, így könnyedén fog minket elirányítani oda, ahová csak szeretnénk. A vezető ülésbe ülve átnézem a kocsit, és tekintve, hogy gyönyörű az idő, nem húzom fel a fehér tetőt, hanem csak elindulok. - Nos, az út folyamán az egyszerűség kedvéért megengedem, hogy azok legyünk, aki csak akarod, hogy legyünk. Ami itt történik, itt marad, ha így akarod. Szóval, ki szeretnél lenni, ha bárki lehetnél az ég egy adta világon? Nem kell pszichológusnak lenned, ha nem akarsz, én személy szerint arra gondoltam, azt mondom majd, hogy boxoló vagyok. Egy közepesen híres, inkább városi szinten ismert, semmint Amerika vagy világszerte. magyarázat lenne a bevert képemre, csak ezért gondoltam erre. Az első állomásnak pedig mit szólnál, ha rögtön bele is vetnénk magunkat egy kis pezsgésbe? Úgy hallottam, ezen az utcán minden éjjel utcabált rendeznek, kirakodóvásárral, zenével, tánccal, finom ételekkel és italokkal. Van kedved megnézni? - mutatok egy utcára a térképen, és ha benne van, máris beütöm a gps-be, és suhanunk is az utakon. Rio de Janeiro, reszkess. A Wilson-Woodward kettős megérkezett.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Tessa & Jamie - Save me from myself
Szomb. Aug. 05 2017, 13:38
Tessa & Jamie
Lélegezzünk együtt!
Elmerengek azon a repülőút alatt is, amikor behunyva tartom a szememet, és csak Jamie hiszi azt, hogy alszom, mi lett volna, ha nem én találok rá a parkban, hanem valaki más? A reggelt is hasonló izgalommal vártuk volna, vagy a másnapot, vagy éppen a világra egy sokkoló hír köszöntött volna, miszerint a neves gyermeksebész saját keze által oltotta ki az életét? Kezdő vagyok a szakmában, de az nem egyenlő azzal, hogy ne láttam volna sok borzadályt, és egyéb tragédiákat. Az enyém is ide sorolandó, mert bármennyire is igyekszem elengedni Scottot, valami mindig visszaránt hozzá. A szelleme a hátamra telepedett, és megkísérti a jelenemet. Nem szabadulhatok tőle, a tudattól, hogy megöltem. A védelem kevés indok, és a bűntudat életem végéig el fog kísérni. Segíteni szeretnék másokon, ez a hitvallásom, a ki nem mondott vágyam. Az elbukás, a második esély mind arra utalnak, hogy még nem végeztem be a feladatomat, és addig nem térhetek át a másik világba, amíg nem gyógyítottam meg azokat a lelkeket, akik rászorulnak. Vajon a fekete hajú lány Russell társaságában rám célzott, mint őrangyalra? Nem rágódom a miérteken, mert én voltam jelen, és állítottam talpra a férfit, aki éppen átölel, és abban a hitben létezik, hogy az igazak álmát alszom. Az ingébe marnak az ujjaim, és szorosabban ölelem át. A testemmel akarom megóvni a rossztól, a rá váró nehézségektől, mire rájön, hogy tulajdonképpen ugyanannyit ér, mint egy másik ember. A külvilágnak Jamie Dylan Woodward marad, az én szememben meg egy férfi, aki megmentésre vár, aki a hétköznapokban is egyenértékű egy szállodaigazgatóval, egy postással. Nem az orvosi mivolta szabja meg, hogy szeressék, és elfogadják. Tévhitben él, de itt vagyok én, aki majd rádöbbenti arra, hogy egymagában is többet ér, mint bárki más. Ha már ezt sikerül elérnem, akkor érdemes volt megkapnom a mellkasomban dobogó szívet.
Kislányos izgatottság uralkodik el rajtam Rio fényeit látva. Nem tellett rá, soha nem láttam a világ ezen szeletét, és a mostani lehetőség, ami az ölembe pottyant megszámlálhatatlan gyerekkori éjszakát vált valóra. A mesés könyvek, a térképek, és a fantáziám általi utazás nem olyan, mint a valóság. Érezni az óceán felől érkező szellőt, a szememmel látni ezt a csodát, az orrommal szárnyra kelni, és elmerülni a sós levegőben. Meleg van, de nem bánt, nem érdekel, hogy a futással a mellkasomban dobogó izomköteg még nagyobb erőt kell, hogy kifejtsen. A jelenben akarok létezni, enni, inni, és táncolni. A kabrió, a szálloda, és a meglepetés, hogy ma éjszaka ebben a pezsgő metropoliszban akárki lehetek…felszabadít. Nevetve hajtom hátra a fejemet, és pillantok fel a sötét égboltra. - Ha te bokszoló leszel, akkor én jogász leszek. A másik pálya ez lett volna, ami vonzott… - mosolyodom el, és a kocsi szélében kapaszkodva iszom a látványt. A nyelvem hegyén van a kérdés, hogy merre akar menni, de a feltett kérdésére oldalra hajtom a fejemet, és csillogó tekintettel mérem végig. - Menjünk az utcabálra. A szálloda megvárhat reggelig, úgy érzem élni, akarok Jamie. – bújok hozzá, a vállára fektetem az arcomat, és az ölelésébe menekülve kibújok Tessa Wilson bőréből, hogy egy kis időre visszakapjam Abigailt is.
***
A tánctól leizzadtunk mindketten. Nem az erőssége ez lejött a harmadik rám lépése után, de önfeledt módon ez sem zavart, ahogyan őt sem az ügyetlensége. Az itteni emberek sokaságába épültünk bele, egy virágfüzérrel, egy kis itókával korbácsoltuk fel a szenvedélyt, a latin zene iránti szeretetünk áthullámzott a tömegen. Eggyé váltunk a lakossággal, és elengedtük a ránk nehezülő problémákat. Melissa és Roy voltunk, a jogász és a bokszoló. Nem kértek semmit, meghallgatták a kitalált történeteinket, sőt egyesek abban hittek, hogyha Roy megnyeri a holnapi meccset, akkor még az az álma is valóra válhat, hogy országszerte ismerjék a nevét. Nem tudták, hogy ő már most újságok címlapján szerepel, egy igen fontos hivatást választott magának, mert nem kellett, hogy tudják. A jutalmunk az anonimitás, a lehetőség, hogy mások legyünk, ne azok, akik meghatározzák az életünket. Az óceánparton fekszünk, a kezem az ujjaiba olvad bele, és egyszerre lélegzünk. Kifulladva heveredtünk le a homokba, és adóztunk az univerzum oltárán. Ma este a Tejútrendszer minden egyes csillaga fényesebben csillog odafent, arra várva, hogy egyet kiválasszunk belőlük. - Roy… - harapom be az alsó ajkamat, és a zöldes íriszek különös örvényébe kerülve megrántom az összeragadt kézpárosunkat. - Válasszunk ki egy csillagot. Ez legyen az útmutató, ha eltévednénk, és nem találnánk a kiutat a rossz időkből. – a pillantására, vagy éppen a bólintására várok, de cserébe az ajkaihoz húzza a kezünket, és a bütykeimet megcsókolva egyetlen fényes csillagzatra bök. - Legyen ez? – a szavak sem kellenek, mert egyértelmű, hogy megtaláltuk a számunkra fontos pontot. A kéklő szivárványhártyáim nagyra nyílnak, elkap a vágyódás, a birtoklás, hogy hálás legyek neki. Nem akarom elmondani verbálisan, hogy fontossá vált, nem akarok érzelgős lenni. A keze fogságából húzom ki a sajátomat, és a mellkasára fektetve pontosan a szíve fölött terítem szét az ujjaimat. A következő dobbanással egy időben ülök rá a csípőjére, és kezdem lassan kigombolni az ingét. A zakóját félúton leejtette. A hullámok a hátunk mögött csapnak fel, és mielőtt még felkelne az első nap sugara, megpecsételem a sorsunkat, és édesen fojtom belé a ki nem mondott kételyeket.
***
Az egyetem alatti évek köszönnek vissza, a kalandorok, az új területek felfedezése. Jamie magához képest csendes, de élvezi, hogy megmásszuk a szobrot, a helyi nevezetességek rabjai leszünk, egy állatprodukción is részt veszünk, a papagájok sokaságát engedik a magasba, és egyszerre úgy érzem, hogy ez csak egy álom. Kéz a kézben, egy baseball sapkában, én egy fehér szalmakalapban kirándulunk, az esőerdők érintetlen környezete, az esti étel kavalkád, az egymás kezéből való etetés, mind messze állnának tőlünk, de most nem Jamie és Tessa vagyunk. Belerángatom egy delfinshowba is, sőt elérem, hogy elvigyen egy helyi kaszinóba. A táncra én tanítom, néha elnevetjük magunkat, de próbálkozik, és a végére már nem csak a csárdás alaplépései mennek, hanem a csípőrázás is. A piknikezés, a váratlan szépségek felfedezése közelebb visznek hozzá. Megértem, hogy miért akart menekülni, miért volt szüksége erre, és bár nem ismer annyira, mégis tudta, hogy nekem is ez kellett. A harmadik nap reggelén egy váratlan hívás zavarja meg az együttlétünket. Sophie állapota rosszabbra fordult. Rám tör a pánik, hogy az Édenkertben heverészve figyelmen kívül hagytam a családomat, és emiatt hisztérikussá válok. A leggyorsabban pakolunk össze, az úton alig szólunk a másikhoz. Jamie a kezemet fogja, de tudnia kell, hogy ez most nem segít. A könnyeim az arcomra száradtak, a rosszullét kerülget, hogy mi lesz, ha elkésünk? A helikopter a kórház tetejére repít minket a kőkemény valóság helyszínére. Az események felpörögnek, és borzalmas napok várnak ránk. Műtétek, átvirrasztott éjszakák, Molly vigasztalása, hogy nem fogja elveszíteni a lányát. Belerokkanok, túlmutat rajtam az érzés. Jamie megmenti, de válságos az állapota, én meg tanácstalanul állok a történtek előtt….mikor megérkezik Russell Morgan, és Virginia Woodward.
***
Rio egy álom volt, egy életen kívüli opció, ami nem a mi dimenziónkban játszódik. Már távolinak érzem az akkori énemet. Sophie jobban van, de ezzel egy időben eladtam a lelkemet is az ördögnek. Mi mást tehettem volna, amikor nekem támadtak? Etikátlan vagyok, az orvosi eskümet szegtem meg azzal, hogy ágyba bújtam az egyik betegemmel. Dr. Morgan felvezette a lehetséges következményeit a bűnlajstromomnak, és megszületett a megállapodás. New Yorkba költözöm. Elvállalom Jamiet, mint beteget, és csakis ebben a formában érintkezhetem vele. Meg kell húznom a határokat, ha nem akarok börtönbe kerülni, és elveszíteni az engedélyemet. Az anyukája közölt azt is, hogyha még egyszer tudomást szerez a kis légyottunkról, akkor nemcsak én, de a családom is szégyenbe kerül, és a kis Sophie nem fogja megélni a nagy kort. Utolért a sorsom. Kettétörtem a szívemet, hogy a helyes útra lépjek, és megmondtam Jamienek, hogy hiba volt Rio. A főnököm, és az édesanyja pedig közölte, hogy az orvosa vagyok, szóval szólítson Dr. Wilsonnak a jövőben. Mi lett az álommal? Elúszott.
Kezdőlap
