Az ősz ezer színű csókjával borítja be a tájat. A szürke ködön át is érezhető az a fajta melegség, ami csak ezekben a késő őszi napokban érezhető. Az elmúlás íze a szánkban ver tanyát, s mintha minden pillanatunkat valahogy jobban megbecsülnénk, látva lassan szunnyadni el a természetet, kabátba burkolva a fázós testeket és elrejtve a nyáron még oly nyitott szíveket. Az emberek tekintetében is látszik valamiféle változás. Már lehajtják a fejüket, a reményeik, álmaik, boldogságuk és szomorúságuk a szemükben mind rejtőzködni kezdenek, s az aszfaltnak ajándékozzák ezeket az értékes, érdekes pillantásokat, semmint másoknak. S mi látható az enyémben? 
Minden. 
Semmi. 
Üres, élettelen tekintettel bámulok át az ablakon, amely elválaszt a mellettem lévő szobától, mégis úgy érzem, az a valami, az a megmagyarázhatatlan érzés, amely körbefonja a szívemet lézerként égeti át az áttetsző üveget. Lélegzetem felületes, a szívversen lassú és nehéz. Fáj. De miért? Miért fáj most annyira átpillantani az ezerszer látott miliőbe? Miért nehezebb ma tudni, hogy lesznek odaát olyanok akik jobban lesznek, s lesznek olyanok, akik nem? Mi változott az elmúlt időszakban, amely most türelmetlenebbé, szeszélyesebbé, elviselhetetlenebbé tett?
Őszintén nem tudnám pontosan megfogalmazni, de érzem magamon is, hogy valami megváltozott. Néhány hete történt, vagy már régebben érett a dolog, csak most nőtt ilyen naggyá? Pfff...nem is érdekel.
 - Dr. Woodward....- szólal meg a hátam mögött egy cérnavékony, reszkető hangocska, s olyan váratlanul ér, hogy összerezzenek. Összevont szemöldökkel, zölden villanó íriszekkel pillantok a hang irányába. - Mi van? - dörrenek, de ahogy a tekintetem elmerül a szemben álló szempárban, egyből lelkifurdalásom lesz. A fiatal lány szép, finom vonásokkal rendelkezik, hatalmas, kéklő szemei akár az ausztrál tenger, szőke tincsei keretezik arcát, s az egész megjelenése egy rajzfilmfigurához hasonlít. A szeplők az orra körül megtörik a porcelán szépséget, de ez, és az igen érdekes szemforma szexivé és egyben ártatlanná teszik őt. Nyelek egyet, mert váratlanul tör rám a magányosság érzése. Mivel nem szól egy szót sem, csak mereven bámul, fújtatok egyet, akár a bika, s elindulok feléje, de pont úgy viselkedik, mint egy őz, akit váratlanul ér a közeledő autó fénye az úttesten. Nem mozdul, csak bámul a zöld, haragos tekintetembe, mint akit megbabonáztak. - Most meg mit bámul, Bambi? Kinyögi végre mit akar, vagy megvárja míg nyugdíjaznak? - kérdezem nyersen, s mivel még mindig a hangját keresi, kikapom a kezéből a tabletet és megállok mellette míg megnyitom az adatlapot amit kértem. A lány meg sem tud szólalni. Jóval alacsonyabb, mint én, alig ér a mellkasomig, de így is hallom, ahogy a levegőt felületesen veszi és látom a nyaki ütőerén, hogy a vérnyomása az egekben van. Egy pillanatra felé moccanok, csak kíváncsiságból, és az elakadó lélegzete és ahogy a szája elnyílik a csodálkozástól elárulja. Enyhe, féloldalas félmosoly kúszik ajkamra. Egy újabb rajongó bakfis, aki a hírnév után ácsingózik talán, vagy egyszerűen csak rajong a munkásságomért, és bejövök neki. Elárulja a pupillájának tágulása ahogy egy másodpercre ráemelem a tekintetem és felé hajolok. - Váltsunk gyógyszert, felírtam miből mennyit kérek beadni. Három óra múlva újabb labort kérek és meglátjuk - mondom halkan, aztán megengedek magamnak egy önelégült mosolyt, és sarkon fordulva otthagyom. Ó, de rég is volt, mikor hozzá hasonló lányok térden csúsztak egy pásztoróráért az öltözőben. Nem éltem a lehetőséggel, talán két alkalmat kivéve, de azok nővérek voltak és nem diákok. Olivia volt az egyetlen diákom akihez közöm volt, és vele is komoly kapcsolatnak indult, nem csak egyéjszakás kalandnak, most sem áll szándékomban kihasználni a kínálkozó alkalmat. De jól esik ez a fajta pillantás, ez a rajongás, az elismerés. Őszintén sajnálom, de ez az igazság. Nekem szükségem van arra, hogy érezzem, hogy csodálnak, az egómnak szüksége van az efféle táplálékra, különben elsorvad, felemészti önmagát s akkor pusztításba kezd. Még érzem a vágyakozó pillantást a hátamba fúródni, ahogy az embertömeg fölé magasodva elsuhanok a folyosón a kórházban, de már nem foglalkoztat jobban mint bármelyik másik gyakornok aki a kórházban dolgozik. Mégis, el kell ismernem, páratlan szépségű lányt sodort utamba a véletlen, és ha Tessa nem lenne...biztos nem hagynám ki a kínálkozó lehetőséget, hogy megtudjam, milyen amikor ezeket a csodás őzike szemeket lehunyja a tulajdonosa. De Tessa van. Él. Létezik. És az enyém. S mint érett férfiember, ha a gondolattal el is játszik olykor, már jobban megbecsülöm azt ami az enyém, sosem tennék olyat amivel Tessát bánthatom. Akkor sem, ha most neheztelek rá egy kissé. Amióta megtartotta az előadását szinte alig látom, mert folyton dolgozik, vagy kutatást végez, vagy lohol hol ide, hol oda. Támogatom a karrierjét, szó se róla, de ettől az estéim még magányosak, az éjszakák legtöbbször hidegek és az étel sem esik jól úgy, hogy csak nézem ahogy alig eszik pár falatot, máris rohan, vagy közben is a telefonját bújja, vagy cikket olvas. De ez az időszak most erről szól, nem csinálok balhét, igyekszem nem is éreztetni vele, hogy hiányzik. Csak a körülöttem lévők sínylik meg jobban, hogy nálam nincs minden rendben, mert ezt a fajta feszültséget rajtuk keresztül tudom levezetni. Így Tessa szárnyalásának az az ára, hogy a kórház a haragomtól szenved, a számonkéréseim alatt nyögnek a rezidensek, sírva menekülnek a gyakornokok, és annyi túlórám van, hogy a megye összes adóbevétele nem lesz lassan elég, hogy kifizessenek. Mert ez kell, különben csak bámulom az üres falakat magam körül, és azon töröm az agyam, mivel tudnám elütni az időmet, amely nélküle üres és értelmetlen. S ha ez van, akkor jönnek a kérdések, amelyekre nem akarok rálátni, nem akarok gondolni, de folyton az agyamban zakatolnak, a szívembe marnak, elűzve a béke érzését. Felébresztik bennem a harcost, amely küzd a végsőkig, s nem adja fel akkor sem, ha mindenki más már megtette. A liftbe lépek. Nem hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam a kétség, hogy újra gyötörni kezdjen az érzés amely fojtogat olykor, csak a lift falának döntöm a hátam és találomra megnyomok egy gombot. Nem érdekel hová visz, csak vigyen innen el, ne lássam a gyerekosztályt, ne halljam a sírást, a zsivajt, távolodjak el a szőke őzikeszemű gyakornoktól, a gyerekektől, mindentől és mindenkitől. Lehunyom a szemem és zaklatott elmémet igyekszem lecsillapítani, de csak furcsa, pánikszerű pihegésre telik tőlem és erre az ólomsúlyú kabátra, amely a vállaimra nehezedik. Irtózom tőle, beleborzongok, hánynom kell és legszívesebben lefeküdnék, de tudom, hogy ez jelenleg erős túlzás lenne, mert egyáltalán nincs pánikrohamom, csupán...bár tudnám mi a fene bajom van már megint. 

 Jamie & Tessa

“Thanksgiving for you”

Újra kislánynak érzem magam, ahogyan végigsétálok a metropolisz zsúfolt, emberektől hemzsegő utcáján. A fekete szövetkabátomba mélyesztve aprócska kezeimet derengek el azon, hogy mi is történt velem mostanság. A jeges ujjacskák a kabát anyagába marnak, de ez a hideg nem látszik kipirult orcámon. Boldogság tölti el a szívemet, hogy harminc előtt még visszaültem az iskolapadba, hogy elhatároztam pszichiáter lesz belőlem, és bármennyire is nehézkesen indult be a karrierem eme szakasza, most minden percét kiélvezem. Az egyik kirakat előtt állok meg, melynek próbababáján egy púder színű estélyi rejti el a műanyag alakot. Régebben továbbmentem volna egyetlen zokszó nélkül, de most megállok. Az öltözködésem lekorlátozódott a kosztümök, a szoknyák, nadrágok világára, ahogyan a hétköznapi viseletem sem volt kirívó, de olykor még a szexualitásom jegyeit is eltüntette. A mai nap először történik meg velem, hogy beleszeretek egy ruhába, és amint a kilincsért nyúlnék, hogy bemenjek az üzletbe, úgy hasít belém a felismerés is, hogy mennyire megváltoztam. Régebben nem lehetett lekenyerezni a materiális javakkal, csakis a megfoghatatlan dolgok vonzottak, de mára egy kicsit felszínesebb lettem. A fejembe szállt volna a dicsőség? Elfelejtettem volna, hogy honnan jöttem? Egyszerűen…most érzem igazán, hogy élek. Önzőség lenne a részemről, ha megvenném magamnak a ruhát, és abban jelennék meg a következő hivatalos eseményen? Hezitálok, és most a tükörképemet bámulom. A kék szemek, az alabástrom bőr ugyanaz, de a felszín már egészen mást rejt, mint hónapokkal ezelőtt. Kemény időszak áll a hátam mögött, megszámlálhatatlan fájdalmas órával, kényszerrel átélt pillanattal. Miért baj, ha most úgy cselekszem, ahogyan a szívem diktálja? Bármennyire is kékben ússzanak örvénylő íriszeim, valahogyan az elmém előhív egy másik színt, egy sokkal élénkebbet…egy zöldet. A drágakőre emlékeztető szempár mélyen vágja belém a felismerés szikráját. Egészen a bordámig hatol, és akkor ott abban a szekundumban a kezem a testem mellé hanyatlik. Mit keresek itt? Miért nem azokkal vagyok, akiket szeretek? Túlságosan a mának éltem, és elfelejtettem, hogy ki adta ehhez a hátszelet, ki óvott a hírnévtől, a rosszakaróktól, de még magától az élettől is. Bonyolultan szeretve lenni, és viszonozni azt. Jamie lassan három éve ott áll mögöttem, annyi mindent megéltünk együtt, és most sem követel. Nem hívott fel, nem csörgött rám öt percenként, hogy merre járok. Fura emóciókat keltett bennem, hogy megkaptam tőle azt, amire a legjobban vágytam. A szabadságot. Nem erőszakoskodott, valami megváltozott Boston óta. Az együtt töltött éjszaka megpecsételte a kapcsolatunkat. Elvesztem egy órára, és nem tört semmit szét, csendben, kételyekkel küszködve várta, hogy előkerüljek. Összetörtem előtte, de nem fordított hátat, hanem felemelt, és megtartott. A piedesztál átalakul, és egyetlen személyt testesít meg. Tudom, hogy hálaadás van, és nem idekent kellene lennem. Nem a ruhákon kellene, hogy járjon az eszem, és nem annak kellene örülnöm, hogy valaki lettem, hanem, hogy mivel lettem több. A szívek, melyekkel élek nem csak adományok, hanem új esélyek, újabb felelősségek, hogy jól gazdálkodjak velük. Ünnep van, de ennek most nem a pulykáról, vagy a családi körben töltött időről kellene szólnia…arra ott lesz a karácsony. Ma hálával a szívemben kell adóznom. Megrázom a fejem mosolyogva, és elindulok hazafele, hogy mindent elrendezve tudjak majd útra kelni, ha még nem késő.

Kapkodva szedegetem össze a kosarat…hogy mekkora egy barom vagyok. Sosem fogom megérteni, hogy ki az, aki naphosszat képes a konyhában állni, és valami finomságot varázsolni az asztalra. Nem tudtam főzni, ezzel a másik fél is tisztában volt, általában Jamie lepett meg valamivel, vagy rendeltem, esetleg útközben kaptam be valamit. Szerényes a felhozatal, de csak ennyit találtam…egy kis sajt, meg féli száraz bagett. A dzsemet még nem tudom, hogy mire fogom felhasználni, de azt is elrejtettem a csomagban, ahogyan egy kis teát. Az alkohol szigorúan tiltott, én sem élek vele, csak kivételes alkalmakkal. A szertelenségemet jól mutatja, hogy már a fél lakást felbolygattam, hogy egy normális kosarat találjak, mert az természetesen nincsen. Minden ostobaságot, és haszontalan tárgyat összevásárolok, de ez valahogyan kimaradt, de megoldottam. Öröm és hála a Norton családnak, hogy Nadi egy kosárra való élelemmel lát el bennünket olykor, nehogy éhen vesszünk. A tekintetemmel veszem számba ismételten a felhozatalt, és hiányt érzek, amikor beugrik, hogy még maradt egy kis csoki, meg két napos pite a hűtőben. Azonnal odaszökkenek, és bedobálom a kosárkába, majd az új szerzeményeket letakarva bújok bele a bokacsizmámba. Nem tudom, hogy mennyire illendő megzavarni a munkahelyén, úgysem számítana rám, valahogyan elszoktunk attól, hogy meglepetéseket okozzunk a másiknak. Most szükség van rá, hogy ezen túllendüljünk, így máris zárom az ajtót, és rohanok lefelé a lépcsőn, de majdnem elejtem a kosarat. Kocsiba ugyan nem ülök, mert abból semmi jó nem sülne ki, ezért fogom magam, és a legközelebbi metróállomásig futok, ha ezt lehet annak nevezni. Hamar merülök ki, az állapotom stabil, de azért nem árt betartani a szabályokat, és azok között előkelő helyet foglal el a kíméletes sportolás, vagy aktív tevékenységek tárháza. Páran megbámulnak, a számból szedem ki a hajamat, időközben összefújta a szél is, de kit érdekel? Nem vagyok egy modellalkat, nem is ebből keresem a kenyeremet, hát akkor mit számít, hogy egy kicsit kócos vagyok? Az első székre le is huppanok, és az ölembe fektetem a kosarat. El fog tartani egy darabig, hogy beérjek hozzá, de ennyit megér…ez nem Manhattan, de azért nem is a világ végén vagyok. Jó negyvenöt perc múlva már a kórház ismerős portáján sétálok befelé, intve Gavin-nek, aki ma este az éjszakai szolgálatát tölti. Odabent nem változott semmi, zsúfoltság uralja a terepet, így az első utam a nővérpulthoz vezet.
- Helló…Dr. Woodward bent van, esetleg műtétje van? – érdeklődök izgatottan, mintha kb. az első randinkra készülnék. – Á, dr. Wilson…nem éppen nincs műtétje. – tovább nem is várok, így elindulok a lift felé. Megnyomom a gombot, és türelmetlenül vizslatom az emeletjelzőt, de meglepetésemre itt nyílik ki az ajtó…és ha nem lennék ostoba, akkor azonnal reagálnék, ahogyan belépek a liftbe, csak arra nem számítok, hogy Jamie áll odabent. – Sziaaa… - magam előtt lóbálva a kosarat fürkészem őt, kissé lihegve. – Öhm…kosarazni jöttem. – nyögöm ki, mert még most is eláll a szavam, ha meglátom a fehér köpenyben, és milyen szerencse, hogy elhívnak bennünket, mert így becsukódik az ajtó, és az árgus tekintetek elől veszünk el a felvonóban.

A tagadás egy olyan mentsvár amelyhez bármikor nyúlhat egy magamfajta lángész. Temessük magunkat a munkába, meneküljünk a műtőbe, mert az biztonságos, az megadja mindazt, amire vágyunk. Kimerítjük magunkat addig, míg jártányi erőnk sem lesz, és nem tudunk gondolni az életünkben fennálló lélekmarcangoló hiányosságokra. Ez működik. Kifejezetten hatásos tud lenni. Ám minden álarc lehullik egyszer, mindenkinek szembe kell néznie saját magával, és ha nem tetszik amit lát...
A gyakornokot otthagyni könnyű lépés volt, nem esett nehezemre. Szembenézni azonban azzal a valósággal, hogy mit éreztem az átható őzike pillantástól, már kevésbé tetszett, amit előtte éreztem pedig teljesen padlóra tett. Hogy kerülhettem megint ilyen helyzetbe, és miként tudnék kimászni belőle? Van kiút egyáltalán? Az az érzésem önként másztam bele egy sírgödörbe és most lapátolom magamra a földet. Szeretem, ha fáj? Élvezem, ha kínlódhatok valamin? Mi a jó életért nem férek a bőrömbe, miért kellenek újabb és újabb kihívások? Nem elég nagy ami van? 
Tessára gondolok újra. Ő a Csillagom! Az Angyalom! A Nemezisem! Minden, amire valaha vágytam benne egyesül, tökéletes minden porcikájában kívül, belül. Bárhol megjelenik, férfiak és nők sóvárgó tekintete követi, ha megszólal vagy a kedvessége simítja el a gondok által mélyített ráncokat vagy éles elméje vág pengeként a levegőbe szavai nyomán, vért serkentve önérzetekben, meggyőződésekben, bizonytalanságokban. A nő a megtestesült tökély, még a hibái is tökéletesek. És esküszöm mindenre ami szent, hogy eszembe sem jutott, hogy megcsaljam. De mégis, ezek az érzések most fullasztanak, börtönbe zárnak és nem tudom mi van velem, de mintha minden idegszálam egyszerre gőzölt volna be, milliónyi kusza gondolat rohangál a fejemben. A liftbe érek és hatványozottan örvendek annak, hogy most senki nem lép be azon a nyamvadt ajtón, így legalább van pár percem, hogy magamhoz térjek. Kezdek magamba zuhanni, a pánikroham jeleit produkálom, de TUDOM, hogy NINCS pánikrohamom. Nem, azt tudnám, hogy pánikrohamom van. Volt már. Sok. Megszámlálni sem tudom, hogy mennyi. Ez most nem az. Csak...kevés itt a levegő. Egyedül vagyok. Valami nem stimmel ugyan, a vállaim nehezek, a légzésem zihál, a tekintetem kétségbeesett...de semmi gáz. Ez nem pánikroham. Nem az. Nem lehet az...
A kapaszkodót markolom, amikor nyílik a liftajtó. Már hiába ugranék, hogy megnyomjam az ajtózáró gombot, elkezd kinyílni. Nem tetszik, de próbálok felemelkedni, hogy titkolni próbáljam azt, ahogy éppen vagyok. Vagy nem vagyok. Vagy nem tudom. Jól megfogalmazott katyvasz van a fejemben. S bár magányra vágyom, csend volna jó, sötét és nyugodt hely, vagy legalábbis egy zug, ahová elbújhatok, a liftajtó könyörtelenül kinyílik, kitárva titkomat a világnak s annak, akik itt be akarnak lépni. Meglepetésemre azonban nem egy idegen áll belépésre várva, hanem a nő, akit mindennél jobban szeretek. A szívem hatalmasat ugrik a meglepetéstől, jószerével megdermeszt a jelenés. A haja lágy hullámokban omlik le, kicsit csapzott, de még így is eszméletlenül szexi. A pillantásában van valami...megdöbbent. Mintha hosszú ideje először látna viszont. Nem járok messze a valóságtól, nagyjából napok óta csak kutyafuttában láttuk egymást.
 - Szia - suttogom kissé rekedten, és ahogy felemeli a kosarat felvonom a szemöldököm. Kosarazni jött? Ez meg mit jelentsen? Talán abban csomagolta össze a cuccaim? Pajkos mosoly jelenik meg a szám sarkában, elkapom a karját és behúzom a liftbe. 
- Remélem nem engem akarsz kikosarazni, Édesem! - mosolygok rá kissé hamiskásan, mert tudom, hogy tudja, hogy ez a könnyedség csak álarc, amibe menekülök. Már merülnék el az ismerős pillantás melegében, de megzavarnak. Épp odaér egy gyakornok aki be akar szállni, de ahogy felé pillantok, megtorpan az ajtóban. A srác nagyon magas, még nálam is egy fél fejjel, Csapzott barna haja akár egy oroszlánsörény, dús, kócos, barna szeme nyugtalanságot és szűnni nem akaró kíváncsiságot tükröz. Mozdulatai, kisugárzása kapkodó, ideges, még a ruházatán is látszik, hisz nagyon magas és igazán atletikus alkat, szikár, a nadrágja mintha minden pillanatban le akarna csúszni a csípőjéről. S ugyan alapos és jó munkát igyekszik végezni, türelmetlen és rettentő nehéz természet. Ugyan még csak pár hete került ide, a rossz híre rohamosan terjed a kórház falai közt. Irritál, nem is kicsit. 
- Öhm...Dr. Woodward...épp felfelé indultam...- nyel egyet, de megrázom a fejem és határozott mozdulattal a lépcső irányába mutatok. 
- Ne tunyuljon el, Simba. A testedzés fontos, még a végén ellustul nekem - villantom felé zöld íriszeimet, aztán elégedetten zsebelem be a sértődött, dacos pillantást. A srác nem tudja elrejteni ha az egójába taposok, és sejtem, hogy gondolatban épp háromszor vágott orrba, pedig a két keze tele van mappákkal és könyvekkel. De nem tehet semmit ellenem. Így döbbent, duzzogó arcába bámulva megnyomom az ajtó becsukására szolgáló gombot, és immár teljes elégedettséggel fordulhatok Tessa felé. A gyér fényben üde tekintete akár az óceán, lágyan merítkezem meg benne. Nem is váratom egy pillanatig sem, akár a sivatagban rekedt utazó az első korty vízre, úgy vágyom rá, hogy megérinthessem. Nem szólok semmit, ezt éreznie kell, látnia, tudnia. Ha egy kicsit is ismer, ha egy picit is érzi a lelkem, érez engem, akkor nem ellenkezik. Csak belesimul az ölelésembe, a gyengéd, majd forró, követelőző de odaadó csókomba, amely szájtól-szájig, szívtől-szívig hatol, áthidal minden pillanatnyi távolságot, ideiglenes békét hoz és megnyugvást, gyógyírt a fájó, sajgó szívnek s kitölti az űrt. 
- Komolyan bejöttél hozzám ilyen későn, ahelyett, hogy pihennél? Nem félsz, hogy elfenekellek? - kérdezem félig komolyan, félig játékosan miután a lift csilingelve érkezik meg az adott emeletre, ahol az irodám található, és kézen fogva Tessát sétálok vele büszkén az iroda felé. Annyira boldog vagyok, hogy látom, és a jelenléte sokat javít a hangulatomon. Kíváncsi vagyok tulajdonképpen miért jött pontosan, mert nem igazán értem ezt a kései látogatását. 
- Nagyon örülök, hogy bejöttél, Édesem. Minden rendben van? - kérdezem azért tőle, hátha valami gondja adódott, azért keresett fel munka közben, mert ez igazán nem jellemző rá. A folyosón néhány ember lézeng csak ilyenkor ezen az emeleten, így remélhetem, hogy nem nagyon fognak megzavarni majd bennünket. Az irodámban milliónyi akta és dokumentum hever az asztalon, elvégzendő feladatok sokaságára emlékeztetve. De jól látható helyeken mindenütt a közös képeink vannak, vagy azok, amelyeket én csináltam róla. A könyvespolcon egy olyan amit Sydneyben lőtt rólunk sz öcsém, egy másikon a virágkiállítás munkálatait kapta el a nővére, Molly. Van a közös lakásból is, egy olyan, amikor Rióban voltunk azon az utcabálon, jól látszik a sérülés ahogy John beverte a képem. Emlékek, amelyek azzá tettek bennünket amik ma vagyunk. Ezeket direkt nem otthon raktam ki, valahogy úgy éreztem, ezek inkább ide valók. Ráadásul Tessa szomszédjában lakni nem egyszerű, főleg, ha az embernek van egy olyan macskája aki utálja. Minden képet összetör amit csak kirakok. De Karl, a páfrány még mindig él, ami meglepő, tekintve, hogy egy művirágot is képes vagyok elpusztítani. Szerencsém van az itt dolgozó takarítókkal, mert valamilyen érthetetlen oknál fogva kedvelnek. Vagy nem kedvelnek, csak Tessát és miatta nem hagynak teljesen magamra. Azért időnként nem árt, ha meglepem őket egy ajándékkosárral szerintem.  

 Jamie & Tessa

“Thanksgiving for you”

A kórház felé menet a metrón ülve egyre nagyobb az elhatározás bennem, hogy meglepjem Jamie-t, és tudom, hogy ez most jól fog elsülni, másképpen nem is lehetne…mert szeret? Én vagyok a lelke másik fele? Számtalan érvet tudnék felhozni, de nálunk semmi sem ilyen egyszerű. Megkérdezni az érzéseiről könnyebb, de kifejtve egy kisebb szótár kell hozzá, mindenki jobban jár, hacsak a tettekből olvas. Sosem kételkedtem abban, hogy engem választana, vagyis akadtak gondjaink, miután kiderült, hogy megcsalt, de valahol a szívem mélyén ezt is megértettem, csak közben én is sérültem, mert őt szeretni nem könnyű, nehéz megbarátkozni a jellemével, eleinte utáltam, nem kedveltem, hogy mindent kézben akar tartani, hogy az égvilágon nincs olyan hely, ahol ne kamatoztatná a hatalmát, ahova ne érne el a keze, de aztán ezen is változtatott. A betegsége mindkettőnknek egy óriási tanulópénz, mert vele együtt fejlődöm, más perspektívából látom az életet, a hétköznapi dolgokat. Neki nehézséget jelent egy mosás, vagy egy bevásárlás, de úgy forgatja a szikét, mint senki más. Borzalmasan fejlett az érzelmi intelligenciája is, de ezt sajnos beárnyékolja a bizalmatlansága, a gyerekes felfogása. Előfordul, hogy jobban szót értenék egy óvodással, de attól szép az egész, hogy a részese lehetek. Megpróbáltató időszakokon vagyunk túl, és még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy mindent megemésztettünk, nekem is akadtak bőven titkaim, de igyekeztem megosztani vele, ahogyan nekem is észre kellett vennem, hogy még nincs jól, megtörténnek az epizódok, ahogyan magamban neveztem el. A támadás nem vész el, ott él kettőnk között, mint egy árny, és arra vár, hogy mikor csaphat le. Nem szólok, ha az éjszaka közepén kiabálva ébred fel, átölelem, ha éppen ott vagyok. Erőmön felül próbálok teljesíteni, de a suli, és a rengeteg előadás mellett nem sok időm jutott arra, hogy a kapcsolatunkkal foglalkozzak, figyeljek az igényeire. Elfelejtettem, hogy ez kétemberes meló, de van ez a bibi…hívjuk így, ami lekötött a munka mellett. Pár hete derült rá fény, úgy egy hónapja már igazi tényként kezelik, csak én ugrottam át rajta. Nem akartam a létezésével sem egyesülni, elzártam a gondolataimat előle, mert minden remekül ment. Láttam magam előtt az álmomat a sokévnyi munka gyümölcsét, a következő diplomámat, és a sikert, mely egy karnyújtásnyira volt tőlem. Vajon meddig hunyhatok szemet felette? Hálaadás van, és ma csak annak szeretnék élni, együtt tölteni Jamie-vel, és a vakot játszani.
Leszállva a metróról még egy tíz perc, és bent vagyok a kórházban, természetesen fogalmam sincs a beosztásáról, ezért előbb megérdeklődöm, hogy van-e műtétje, de úgy tűnik, hogy szerencsém van, és felkereshetem az irodájában. Egy fél pillanatra kalandoznak el a kékjeim a váróra a sürgősségin, de máris folytatom az utamat, mert nem tesz jót, ha engedek a valóságnak, a szenvedő hozzátartozóknak, és a betegeknek, akik várják a csodát, vagy a megváltást. A lift nincs messze, a kosár az alkaromon lóg, amikor megnyomom a lehívó gombot. Ismerem a járást, de most még minden új, mintha most járnék itt először. Lepillantok a csizmámra, éppen nyílik az ajtó, és a legnagyobb meglepetésemre a smaragd íriszekkel nézek farkasszemet. Egyből elönt a melegség, a szívem negyedik sebességbe kapcsol. Milyen régen láttam így felöltözve őt, az életmentő szerepében tetszelegve. Mennyire….ó a kosár. Sután mutatom fel, és nyögök ki valamit, de még mindig nem sikerül elszakítom róla a pillantásomat. A mosolyától kicsit megnyugszom, és se perc alatt ránt be a felvonóba incselkedő hangnemben.
– Nem foglak ma este kikosarazni. – viszonzom a gesztust, és kicsit évődnék vele, ha nem látnám, hogyan néz ki. Egyből lejön, hogy nincs jól, és a nagyvilágnak szóló mosoly már a múlté. Megint bántotta valaki, elvesztette egy betegét, vagy más zaklatta fel? Sosem tudhattam, hogy mi a kiváltó ok, de a megérzésem az, hogy egyszerűen sok volt az elmúlt időszak, ahogyan Boston is.
– Minden… - kérdeznék rá, de a semmiből tűnik fel egy rezidens. A magassága szédítő, törpének érzem magam a srác mellett, de ahogyan Jamie ránéz, az erőviszonyok megváltoznak. Szikrázik körülöttük a levegő, nem kedvelik egymást, de a becézés arra utal, hogy titkon nyomon követi Jamie, csak még azt nem tudom, hogy miért. Csendes szemlélőként hagyom az oroszlánharcot, és húzódom be a sarokba, amíg vissza nem tér hozzám.
– Ki volt ez? – kíváncsiskodom, de nincs valami beszédes hangulatában, mert azonnal letámad, és a falhoz nyomva ízleli meg az ajkaimat. Olyan régen támadott már le, hogy nem is emlékeztem, hogy mit vált ki belőlem. A kosárral ügyeskedem, kettőnk közé csúsztatom a tenyeremet, és forrón falom fel őt. Imádom az illatát. Enyhén megharapja az alsó szirmomat, de csak akkor áll le, mikor szédülni kezdek. – Ejha… - nincs időm reagálni érdemben, mert megérkezünk, és kézen fogva vezet az irodájához. Számtalan alkalommal jártam már itt, de a miliő most csodálkozásra bírja a számat. A képek újdonságok, mindenhonnan mi nézünk vissza. Óvatosan helyezem az asztalra a kosarat, és a tomporomat nekinyomva tekintek rá.
- Minden rendben. – hazudom, bár látom rajta, hogy terelni próbálja a szót. Magamhoz húzom, és a két tenyerem közé fogva az arcát mélyedek bele a zöld tengerbe. – Nekem kellene ezt kérdeznem. Mi volt odabent a liftben Jamie? – kérdezek rá nyíltan, sosem ment jól, ha kerteltem. Eközben tudom, hogy lenne mit mondanom, hiszen folyamatosan füllentek, de mit tegyek, ha egyszer nem bírok dönteni? Nem jókor jött, még nem készültem fel, most a karrierem a fontos…nem lehetünk szülők.

Szem vésődik szembe, akarat csap össze akarattal.  Ismét egy olyan helyzet, amelyben tanítanom kell valami fontosat a harcias sörényesnek. Talán rossz beállítottság, talán egyszerűen csak ezt tapasztalta az életében, talán valaki elhitette vele, de a hozzáállása nagyon téves. Nem így működik a világ. Az, hogy minden ember egyenlő, mindenki egyformán számít, egy hatalmas baromság. Félreértés ne essék, mindenki számít. Már én is megtanultam, hogy egy úgynevezett senki is tud értéket felmutatni, vagy épp elvenni tőled a legfontosabbat. Egy hajléktalan is lehet végül az az ember akire az élted is bátran rábíznád, és egy egyszerű bankár, egy szürke kisegér is elveheti tőled a választásod lehetőségét és lőhet fejbe. Ám az, hogy ezek az emberek hol számítottak és miért, más egészen más kérdés.
Itt és most épp ugyanez a helyzet. Lehet, hogy Simba valahol a legmagasabb szinten áll. Lehetséges, hogy a fiatal férfi egy igazi adonisz, aki végigdöngeti a város összes bárját, meghúz minden csajt, vagy épp hogy ő a legjobb valahol, valamilyen területen. Például dartsban. Vagy súlyemelésben. Esetleg kézenállásban. Motorversenyben, úszásban, szavalásban. Nem tudom, valahol. Ott lehet ő az adu ász. De itt, ebben a kórházban ő még egy tanuló. Olyan, aki hiába okoskodik, nem tud mindent. Hiába hiszi el magáról, hogy bármire képes, ez a téveszme akár végzetes is lehet, és nem pont rá nézve. Nem tud mindent. Nem lát előre mindent. Nem tudja, hogy meddig érhet el a keze. Nem tudja még, mit tud kontroll alatt tartani és mihez nincs sem megfelelő tudása, sem elég tapasztalata, sem pedig joga. Sok dolgot én is csak hatalmas fájdalmak árán tanultam meg. Nem volt kétség, szükség volt ezekre a pofonokra, hogy visszavegyek, és az élet, ha magadtól nem tanulsz, hát rákényszerít a fejlődésre. Számtalan tehetséges rezindenssel találkoztam már a pályám során, de ez a srác...ez mindenkinél jobban kivesz az észből. Az alázat szemernyi jele nincs benne, mindenkit manipulál akit csak tud, a nőket úgy tekergeti az ujja köré, hogy ezt még a legnagyobb Don Juanok is megirigyelhetnék. És bármit tesz is, valahogy mindig nyertesen jön ki a szituációkból. Kivéve azokat, amiket velem kell megtapasztalnia, mert pechére én nem vagyok olyan egyszerű és könnyen irányítható, mint mások. Egészen másként gondolkozom, mint mások, bátran állíthatom, hogy szinte egyedülálló gondolatrendszerem van, és míg egyesek maximum két-három dologra tudnak koncentrálni egyidőben addig az én agyam sokkal bonyolultabb és árnyaltabb rétegeket mozgósít egyazon időben. Olyan dolgokra emlékszem amikre a legtöbb ember képtelen, és a legapróbb részletességig. Betegek kórlapja húsz évvel ezelőttről? Ne vicceljünk, simán megy a felidézésük. Ám esetében nem csak ez a fajta képességem tesz számára elviselhetetlenné, hanem hogy engem nem tud irányítani. Mindig másként reagálok, mint amire számít, és eleinte még megpróbálta beédesgetni magát hozzám, de egy idő után észrevette, hogy nem megy. Nem adtam neki műtéteket, csak mert úgy hitte, kiérdemelte. Ott büntettem, ahol csak tudtam, de mindezt olyan köntösbe öltöztettem, hogy rajta kívül senki ne vegye észre a büntetést a tetteimben. Párszor megpróbálta más osztályra kérni magát, de ezt is megakadályoztam. Túl sokat érek, és kevesen mernek szembeszegülni az akaratommal, márpedig már projektté nőtte ki magát az igény arra, hogy a közelemben tartsam a kis mitugrászt. Még nem tudom mi a hosszútávú célom vele, de hamarosan kiderítem ezt is. Csak idő kérdése. Egyelőre kiélvezem a szenvedéseinek a pillanatait, az ellopott órákat amiket ő haszontalan időrablásnak érez, ám én tudom, hogy mennyi mindent tanul belőle. Most sem véletlenül voltak nála azok a könyvek.
Tessa azonban hiába kérdez rá, nem akarok, nem is fogok választ adni a kérdésére. Nem akarom, hogy elvesztegessek egyetlen másodpercet is abból az időből amit vele tölthetek arra, hogy a srácról társalgunk. A szánkat egyéb, sokkal élvezetsebb tevékenységre is használhatjuk, így a válasz helyett inkább a szájára hajolok ahogy elkezd becsukódni az ajtó, kívül rekesztve a rezidens döbbent és sértődött képét. Pillanatok alatt ragad el a hév, és végre újra élőnek érezhetem magam. Nem tehetek róla, Tessa minden pillanatban ki tudja váltani belőlem az ártatlan kisfiú énemet, de a nagy vadász ösztön is hamar bekapcsol, és ilyenkor nehezen türtőztetem magam. Sok emlékem van vele kapcsolatban, de a legtöbbnek mindig az a vége, hogy valahogy egymásnak estünk és őrületes lepedőakrobatikát hoztunk össze. Letöbbször lepedő nélkül. Emlékszem egyszer karácsonykor az akkori csajom a szobában aludt, miközben én Tessával a zuhany alatt olyat nyomtam le, hogy ha csak rá gondolok rámjön a kangörcs. Hihetetlen mit tud belőlem kiváltani ez a nő!
A lift azonban felér, így a csóknak - bár fájdalmas au elválás -  abba kell maradnia. Az irodámba vezetem őt, hogy elbújhassunk a kíváncsi szemek elől, és ahogy beérünk, hagyom, hogy körbe nézzen. Apró változás az, hogy képek vannak kint, de nekem így jobban tetszik. Kellemes a változás, emlékeztet sok mindenre, például, hogy mit veszíthetek, mi az amit akarok, mi az amire koncentrálnom kell. Tessa azonban nem sokáig időz el a képekkel, mondjuk nem is újdonság neki egyik sem, mindet látta már, csak nem keretben és nem az irodámban.
- Hogy-hogy mi volt? - kérdezek vissza, mintha nem érteném miről beszél, pedig nagyon is jól tudom, hogy mire céloz. Tessa túl jól ismer. Tudja mi jár a fejemben akkor is, amikor én magam nem tudom. Pontosan azért, mert volt türelme lassan megérteni engem, és vele lehettem egyedül őszinte, még ha ehhez az úthoz nagyon sok lépést is kellett megtennünk. A tenyere az arcomra simul, érzem, hogy a hűvös érintés alatt forróvá válik az égő arcbőröm, finom, puha tenyerét pedig a borostám karcolja. A beszűrődő fények sejtelmesen csillannak meg a szemünk tükrében. A lelke az enyémbe kapaszkodik, megpróbálja közelebb húzni magához, mikor én menekülnék tőle. Ne láss belém! Ne akard tudni, mert ha nekem fáj, hidd el, neked is fog! És nem akarom, hogy fájjon neked!
Lehunyom a szemem és megérintem a tenyerét, majd aprót mozdulva elfordítom a fejem és a tenyerébe csókolok, aztán sóhajtok.
- Csak...apróság, azt hiszem felfújtam a dolgokat egy kicsit. Előfordul. Ne is törődj vele - lépek el tőle hamis mosollyal az arcomon, de amint hátat fordítok, máris megállásra kényszerít egy belső hang. "Ne hazudj!" A csípőmnél eltűröm a köpenyemet és hátra vetve a fejem sóhajtok egyet. Érzem az átható pillantást, mintha lyukat égetne belém. Szembe fordulok vele, egy pillanatig elhúzom a számat, de aztán úgy döntök, legjobb lesz, ha egyszerűen csak...kimondom.
- Tudod, mennyire szeretlek, ugye? - kérdezem, és megvárom, hogy válaszoljon. Aztán folytatom.
- Soha nem jutna eszembe megcsalni téged. De ma...ne nézz így rám, nem tettem semmi rosszat. Eszembe sem jutott. De volt ez a gyakornok lány. És semmi nem történt. Nem környékezett meg, én sem kezdeményeztem semmit. De ma úgy nézett rám, és olyan érzést keltett bennem...- megakad a szavam és megrázom a fejem, zavaromban elnevetem magam. Érzem, hogy kezd bennem felmenni az adrenalin szint, és fájni kezd az érzés, ami nyomaszt.
- Nem az az érdekes ebben a dologban, hogy hogyan nézett rám, Tessa. Nem az az érdekes számomra, hogy láttam rajta, hogy mennyire odavan értem. Hogy tudom, hogy csupán pár percnyi évődés kéne naponta, és három napon belül megdönthetném, ha akarnám. Nem az az lényeg, hogy ott, akkor, ha lépek felé talán megcsókolhattam volna, és nagy eséllyel hagyta volna magát. Hanem az, hogy...ez volt a héten eddig a legszebb pillanat, amit átélhettem.
Érzem, ahogy a levegő megfagy. Nem akarom őt hibáztatni semmiért, de tudom, hogy épp annak tűnik. A hajamba túrok és kicsit lehiggasztom magam. A kezéért nyúlok, és elgyötörten a szemébe nézek.
- Hiszek benned. Tudom, hogy bármit szeretnél elérni az életedben, azt képes vagy elérni, legyen az szakmai dolog, vagy bármi más. Erős vagy, Tessa, még nálam is erősebb. És hidd el, tényleg nem hibáztatlak és nem is akarlak. Tényleg nem az a szándékom, hogy gátat szabjak az álmaidnak, a szakmai sikereidnek. Tudom, mit vállaltam, mit ígértem és azt be is tartom. De van egy határ, ami már nekem is sok. És most úgy érzem, hogy ezt a határt rég átléptük. Elhivatott vagy a munkád iránt és ezt csodálom benned, hasonló értékrendünk van, ezt már milliószor átbeszéltük. Nem irigylek tőled semmit. Sőt! Az kívánom, érd el a csillagokat, érd el a szakmád csúcsát, hozz forradalmat, világbékét, amit csak szeretnél! De ma megrémültem. A gyerekeket látva a szüleikkel...ahogy az a gyakornok rám nézett...megrémültem. Érted? Megrémített ez érzés, amit éreztem miközben a gyerekeket néztem. Megrémített, hogy a hetem fénypontja az a pillanat volt, ahogy az az őzszemű lány rám nézett.
Szégyenkezve hajtom le a fejem, mert nem tudok tovább a szemébe nézni. Mellé fordulva felülök az asztalra, kezeimmel tétován markolok a mahagóni lapba, érzem a fa faragás minden hajlatát, s a tekintetem a szőnyeget falja, habár ténylegesen alig látok belőle valamit.
- Nem akartalak megcsalni. Nem történt semmi. De most megrémített a tudat, hogy mennyire magányosnak érzem magam. Ez egy figyelmeztető jel volt számomra. A kiégés szélén állok ismét, mert annyit dolgozom, hogy ne érezzem a hiányodat, hogy lassan belebetegszem. Hiányzol, Kicsim. Ez az igazság. Egyfolytában a tanulmányokkal foglalkozol, ha épp nem, akkor betegek anyagait vizsgálod, ha azt sem, akkor is a fejlődésedre koncentrálsz. És tudom, értem, hogy ez számodra fontos, nem akarlak ebben gátolni. De közben én valahol hátul kullogok a sorban, egy-egy ölelésért kuncsorogva, mint egy kivert kutya az udvar hátsó részében egy fához kötve. Tudod, hogy mi az álmom, és úgy érzem, lassan kifutok az időből. Megértem, hogy te nem szeretnél gyereket, neked a karriered a fontos. De én...én mindig is apa akartam lenni. Érted? És látni körülöttem a sok kicsit...Tudod milyen érzés Johnékhoz menni látogatóba? Mintha késsel szúrnák át a szívem. Imádom őket, ahogy Corneliáékat is, tudod jól. De nekem ez már nem elég. Gyereket, gyerekeket akarok. Igazi családot, bölcsibe rohanással, elhagyott cumisüveggel, éjszakai ébrenléttel, hasfájással, aggódással, fejlődéssel, nevetéssel. Egy otthont, ami nem olyan, mint egy múzeum, hanem megtelik élettel, amikor hazamegyek. Jelenleg egy macsak vár, egy leszakadt konyhaszekrényajtó és az üres falak, amikor te épp a saját lakásodban gubbasztasz a tankönyvek vagy a laptop fölött. De családot szeretnék. Veled. És nem valamikor. Nem öt év múlva, mert így is túl sokáig vártam. De téged sem akarlak elveszíteni, mert a családot csakis veled tudom elképzelni. Értesz engem? - kérdezem, és ráemelem átható smaragd pillantásomat.
Kíváncsian nézem, hátha reagál rá valami okosat. Nem tudom mit mondhatnék még. Csak remélem, hogy nem ért félre, és nem bántom meg azzal amit mondok.  

 Jamie & Tessa

“Thanksgiving for you”

Vágyak. Mindenkinek vannak titkos, nyílt, tömeges, egyedi, de mindig van, ami kell, és amit el akar érni. Gyökerezhet ez ösztönből, szülheti külső tényező, de emberi gyarlóság is válhat belőle annak fényében, hogy mire vágyunk, és amire vagyunk, az vajon jó-e? Eme kérdések zsongnak a fejemben, miközben Jamie irodája felé tartunk. Az előbb rá vágytam, és ehhez kétség sem fér. A szájában, az ízében testesült meg az igazi hálám, vagyis amiért ma itt kell lennem. Félelemmel vegyes remény, ami körbeölel minket ma este. A liftben láttam, ahogyan az arcára kiül a félelem, valami elveszett, ismét ködös, és sötét gondolatok rabja, talán a baleset okozta paranoia, vagy valami más kerítette hatalmába, de mostanában már nem olvasok a gondolataiban, nem nyitott könyv…vagyis ebben biztos nem. Szeretek a közelében lenni, árad belőle a férfiasság, a biztonságot sugárzó erő, hogy bármikor képes lenne megvédeni, hogy fontosabb vagyok neki, mint a puszta élete, de olykor elkap a bizonytalanság, hogy nem vagyok elég. Cornelia idejében is meglett az eredménye annak, hogy félrement. Megértettem, mert ez volt a feladatom, de nem véletlenül adtam vissza a gyűrűt is. Olyan alapokra nem támaszkodhatom egy házasságban, ahol nem vagyok kész, és nem merem száz százalékosan kimondani, hogy bízom a társamban. Jamie néha elvesz, összetör, és megragaszt. Ezer darabra szed szét, hogy megértsem, de a tudatos és mélyebb értelem áldozatokkal jár. Elfogadni a természetét, és megérteni az indíttatásait rengeteg energiát őrült fel a múltban. Nem könnyű vele együtt élni, ha eluralkodik rajta a pánik, ha úgy érzi, hogy vetélytársa akadt. Nem engedi a szörnyeteget felszínre, de ismerem, és tudom, hogy benne van, mert egyszer láttam. Egyszer elég voltam neki a hotelszobában, akkor voltunk lelkileg és testileg is a legközelebb, azóta csak megközelítjük az akkori állapotot, de oda sosem jutunk el. A falak állnak, az évek megacéloztak engem is, őt is, hogy elviseljük egymást. A szerelem sokszor kompromisszummal jár, le kell mondanunk az önös érdekeinkről, hogy közösen megkapjuk a jobbat. Én tudtam, hogy képtelen lennék nélküle élni, ahogyan ő is nélkülem, de néha még az is nehéz volt, hogy egymás mellett éljünk. A magánszféra felállítása nehezen ment, meg kellett értetnem vele, hogy nem vagyok a tulajdona, hogy nekem is vannak érzéseim, és céljaim, meg vágyaim. Nem teljesülhet minden, de néhányhoz ragaszkodtam. Az önállósodás útján nem tartottam igényt az anyagi támogatására, mert akkor sosem tapasztaltam volna meg, hogy milyen nehéz egyik hónapról a másikra élni. Elszálltam volna, mint az elmúlt időszakban, és mégis ez az időszak más volt. Én megtanultam a sikerért, nem hullott az ölembe, és élveztem, hogy a világ rám figyel. Nem kell mások árnyékában élnem, megízleltem a szabadságot, de tudtam, hogy ez sem tart örökké, és az egyensúly akkor jön létre, ha mi ketten megbékélünk a helyzetünkkel, és elfogadjuk úgy a másikat, ahogy van. Sok mindent feltártam már előtte, de még így is voltak titkaink…nekem egy nagy, melyet még nem álltam készen megosztani vele, és abban sem bíztam, hogy valaha készen fogok, de az idő sürgetett.
A kosárra a kezemen sétálok be az irodájába, és az első, amit észreveszek a képek. Mindenhonnan mi nézünk vissza, mint egy esemény két főszereplője. Tetszik, hogy felvállal, miközben tudom, hogy ezek lassan a múlt, és mi ketten távolodunk a képeken lévő két, boldog embertől. A kosarat lehelyezem az asztalára, és válaszolok a kérdésére, de terel. Nem akarom, hogy ezt csinálja velem, így közelebb lépek, és az arcára simítva a kezemet érdeklődöm nyíltan. A szemembe már nem hazudhat.
- Minek az álca Jamie, tudod jól… - ingatom meg a fejemet, és egy mosolyt is elfojtok. Kisfiús dac munkál benne, megóvna a rossztól, de érzem, hogy valami bántja, és nem hajlandó megnyílni. A tenyerem felé irányítja a száját, és belecsókol. A mai napig beleremegek a gesztusaiba, a ténybe, hogy rajong értem, de a felhők ott tornyosulnak felettünk.
- Apróság? – könnyeden kérdezek vissza, de fáj, hogy a szemembe hazudott. Hátat fordít nekem, mintha minden rendben lenne. Védekezően fonom össze a mellkasom előtt a kezemet, és pillantok oldalra. A kinti városi fény gyönyörű, de semmi szépet nem találok benne jelenleg.
- Tudom, hogy szeretsz Jamiee… - helyeselek, de azonnal gombóc nő a torkomban. Miféle játékot űz velem? Az egyik pillanatban elveszi az eszemet, a következőben meg fel kell készülnöm egy olyan vallomásra, amit lehet nem is akarok hallani? Halványan húzom el a számat, még mindig ugyanúgy állok vele szemben. Egy könnyed vacsorát terveztem, de tévedtem, ha ennyivel megúszhatom. A romantikus hangulatom elúszik, és a kétely magját veti el bennem. Millió tűvel szurkál meg a vallomásával, a megcsalással, és az érzéssel, melyet Coryhoz társítok. Megint itt tartunk. Mikor leszek neked elég? Így vállaljam fel a gyereked?
- Az érzés…Jamie…tudod, hogy ez mit jelent. – harapom be az alsó ajkamat, és elfordítom róla a pillantásomat. Könnyek gyűlnek a szélén, de erős vagyok. Tudom, hogy nem csalt meg, de ha már más ezt váltja ki belőle, félrementünk…csúnyán.
- A legszebb pillanat? – a döbbenetet egy súlyos fél perces csend követi. Minden egyes mondatával kést döf belém, és már annyira messze járok, hogy ennek nincs is értelme. Valaki keltsen fel ebből a rossz álomból! A kezem után nyúlna, de automatikusan lököm el, most ne közeledjen, most ne mutassa, hogy meg is halna értem, mikor ebbe a helyzetbe hoz, megint.
- A munkám a hibás tétel ebben, hogy nem voltam itt? – kérdezek vissza, mert összezavar, és már végképp nem értem őt.
- Szerinted most hogy érzem magam? Támogatsz, de pont abban…átléptük a határt? Én is érzem, hogy távolodunk, de tudod…most van itt ez, nem holnap lesz rá lehetőségem, hogy pszichiáter legyek, vagy holnapután, hanem most…és ez…neked egy évtized előnyöd van abban, amiért élsz, és nekem mi volt Jamie? Egy szobában töltött gyermekkor, egy bántalmazott házasság? Mikor éltem? – a könnyeimmel együtt nyelek egy nagyot, miközben felül az asztalra, és a lábát lógatja lefelé. Érzem a belőle áradó hőt, nem megyek messzebb, de az sem megy, hogy ránézzek.
- Coryval sem akartál megcsalni… - rázom meg a fejemet, mert régi sebeket szakít fel, tudja, hogy mennyire féltékeny vagyok, hogy most már nem tudok egyik nővér, vagy rezidens szemébe nézni, hogy megint álmatlan éjszakáim lesznek, mert csupán egy hajszál választja el a gondolatot a cselekedettől. A gyerekig jutunk, a várt elmúlik, és belefacsarodik a szívem. Az arcomat a kezembe temetem, mert a titok súlyát nem bírom el, de azért mert ő szeretné, én még nem, és ez a baj. – Tudom, hogy gyereket akarsz Jamie, hogy apának születtél, és hogy neked az életed már nem erről szól. – halkan célzok a hivatására. – De nekem most az jelenti az első helyet…a munkám, mert egyszer már majdnem elveszítettem, amikor téged választottalak. – nézek a szemébe, és némán patakzanak a könnyeim. Nem mondom ki az anyjára vonatkozó esetet, de az érzelmeink miatt majdnem véget ért a karrierem. – Nem vagyok anyának való, sem pedig feleségnek…ha pedig most kell döntenem Jamie…. – rázom meg a fejemet lemondóan, és a méhemben növekvő gyerekre gondolok. – Amire te vágysz azt én nem tudom megadni úgy, hogy bele ne haljak, ezt te is érted, ugye? Megrekedtem, mert szeretlek, de a te vágyad… - szédelgek, nincs kedvem elgyengülni. – Kimegyek a mosdóba. – mutatok az ajtóra, és sírva zárkózom be, hogy az ajtónak dőlve csússzak le egy kis időre.

Ha újra kezdhetném az életem, sok mindent másként csinálnék. Megváltoztatnám azt az idővonalat amin már átsétáltam. Életem harminckilenc évében kerestem valamit, magam sem tudtam, hogy mi az, de folyvást kutattam. De idén negyven leszek. Negyven. Jóval több, mint amennyit megérdemeltem az élettől. Mégis az az érzésem, hogy megrekedtem valahol az életemben. Nem jutok előre. A terveim a fejemben hosszú évek óta újra és újra változnak, de egyvalami nem változott meg sosem. Ez az egy pont az, ami az életünkben, Tessáéban és az enyémben teljesen más irányvonalon mozog. Tudja, hogy érzek, tudom én is, ő hogy érez. És nagyon sokáig azt hittem, ez működőképes lesz hosszútávon. Hogy a szerelem amit iránta érzek elég lesz ahhoz, hogy képes legyek lemondani a legnagyobb álmomról. Érte kész voltam megtenni ezt. De már tudom, hogy ez egy ostoba, szerelmes kisfiú hiú ábrándja volt. Elvakított a vakbuzgó hit, amit belénk vetettem, és nem számoltam az én önző, gyarló, rettentően makacs lelkemmel. Nem számoltam azzal a múlttal, amit magamban hordozok nagyon régóta. Tessa az életem szerelme. Ez igaz. Sosem bántam meg, hogy őt megismertem, hogy egymásba szerettünk. Ami köztünk van, az valami elképesztően különleges dolog. Úgy szeretni valakit, hogy az életed feláldoznád érte? Igen, ez az igazi szerelem. Ez az, ami miatt azt mondom, hogy biztosra tudom, hogy ez az a szerelem amiből csupán egy létezik. Ha ma meg kéne érte halnom, esküszöm az égre, akkor sem bánnám. De van valami, ami miatt nem nyughatok, ami gyötör, kínoz, és egyre türelmetlenebbé tesz. Mindig is gyerekekre vágytam, családra, igazi kapcsolatra életem szerelmével. És úgy érzem, Tessa egy ideje már...nem tudom hányadán áll velem. Szeret, ez biztos. De valahol mégis, mintha hidegen hagyná, hogy vagyok-e vagy sem. Mintha nem érdekelné, hogy mikor merre járok, mikor jövök vagy megyek, sőt, talán jobban örül annak, ha nem téblábolok körülötte, mert csak irritálom a jelenlétemmel. Talán valahol van benne egy ki nem mondott féltékenység is, mert én már a karrieremben elértem azt, amit ő még nem. Nem hibáztatom érte, a szakmai féltékenység nálunk egészséges, tudom, mit érez. Nálam is van ilyen. Igaz, hogy kiváló vagyok a területeimen, de nekem is van olyan, amit még taníthatnak, sőt, olykor irigykedve nézek egy-egy műtétet tehetséges kollégáktól, zseniális megoldásokat, versenyképes innovációkat. Igen, ez hozzánk tartozik, az orvostudomány egy versengő szakma, a sebészek pedig a legnagyobb harcosok a maguk módján. Tessa pedig nem sebész, de ugyanúgy ambiciózus, ugyanúgy szeretné elérni a maga sikereit. Ezért abszolút nem hibáztatom. De arról nem tehetek, hogy hogyan érzek mindeközben, míg ő a sikereinek az alappilléreit rakja le. Arról nem tehetek, hogy mit érzek, mikor napokig nem látom. Arról sem tehetek, hogy gyerekeket szeretnék, akik bármilyen formában, de engem tekintenek az apjuknak. Nem tehetek róla, hogy hiányolom, hogy szar nélküle lefeküdni este, szar egyedül ébredni, szar azt érezni, hogy van valakim, de mintha csak szellem lennék mellette. Lemagányosodtam, ez az igazság, és ostoba lennék, ha nem venném észre magamon azokat a jeleket. A jeleket, amelyeket egykor Victoriánál is észre kellett volna vennem, csak túl magabiztos voltam ahhoz, hogy beismerjem. A menyasszonyom hasonlóképpen szenvedett a hiányomtól. Hasonlóképpen támogatott a munkámban, a karrieremben. Sosem szólt, csendben szenvedett mellettem, míg olyan magányos nem lett, hogy végül az ágyban kötött ki, a tulajdon öcsémmel. S bár mire megtudtam, már évek teltek el a halála óta, de mégis...akkorát vágott rajtam, hogy épp csak ketté nem szakadtam. Victoria nem volt életem szerelme. De szerettem őt a magam kezdetleges, esetlen, önző módján.
Ezt érezni Tessa mellett pedig elég vészjelzés számomra, hogy figyelmeztessem, valami rossz közeleg. Nem azért, mert ő rossz lenne. Én sem vagyok az. Nem erről szól ez az egész. Inkább úgy fogalmaznék, hogy sárgára váltott a lámpa, és mi padlógázzal közeledünk felé.
Próbálom elmondani, mi jár a fejemben, a magam suta, idióta módján őszintének lenni, de persze ez is mellémegy, mint nagyjából minden lövésem, amit a doktori pályafutásomon kívül lövök. Nem csodálkozom rajta. Értően bólogatok a védekezésére, és egy kicsit megpróbálok a bőrébe bújni és most én játszani a pszichológust. Russell szerint ez segít közelebb vinni a megoldásokhoz, ha kicsit távolabbról igyekszem szemlélni az embert, akivel beszélek. Ám ez addig megy, míg Tessa elő nem szedi a "Megcsaltál Corneliával kártyáját". Tudja jól, hogy ettől mindig eldurran az agyam, most sincs ez másként. Elsötétül egy kicsit a tekintetem, úgy pillantok felé.
- Megint témánál vagyunk? Tényleg csak ez jött át neked az egészből? - vágok vissza, de aztán lehiggasztom magam. Nem, most nem fogok nekiállni újra ugyanannak a témának. Nem fogom újra elmondani, hogy hogy történt az egész, hogy bennem mi zajlott le, mert ezzel a dologgal most már történetesen torkig vagyok. De a haragomat ahogy felélesztettem, olyan gyorsan nyomom is el magamban, mert ami utána következik, az olyan fordulatot vesz, amire nincsenek szavak. Őszintén megnyílok felé. Talán a fáradtság, talán a valóban rémisztő felismerésnek köszönhető, hogy most így megy. Arra számítok, hogy megért, hogy kicsit átérzi, hogy legalább...legalább megpróbálja. De nem. Mintha pont erre várt volna már hosszú, hosszú ideje. Könnyek patakzanak le az arcáról, elmosódik a sminkje, és érzem a belőle áradó törékeny, féltett érzelmeket. Érzem, hogy épp most törik össze a szíve, szinte érzem, amit ő. Vagyis, nem is szinte. PONTOSAN érzem, amit ő érez. Mert az én szívem is épp most törik össze apró, éles kis szilánkokra.
Lehajtom a fejem ismét. A veszteség mellkason vág és darabokra készülök hullani. Nem tudom mire számítottam, de erre azért mereven nem. Sírás fojtogat, de visszagyömöszölöm a késztetést a mellkasomba, ahol a szívem épp minden lüktetéssel a mellkasomba pumpálja a sajgó, fájó sebeken át a vért. Megbénít a hideg, ami hirtelen körbevesz.
- Ha most kéne választanod, nem engem választanál. Értem én - nyögöm csendesen, és rettenetesen magányosnak érzem most magam mellette. Engem választott egykor, ami majdnem a karrierjébe került. Csak most döbbenek rá, hogy valójában azonban sosem választott engem. A pácienseként választott. De nem a párjaként. Egyetlen ilyen férfi létezett a szemében, és az Scott volt. Egy halott pszichopata árnyékában éltem egészen idáig abban a teljes meggyőződésben, hogy Tessa teljes szívével szeret engem. De Tessa...igen, szeret, ezt tudom. De Scott még mindig benne él. Még mindig attól retteg, hogy valaki majd megállítja. Hogy valaki újra irányítani fogja majd, hogy valaki leláncolja. A felismerés teljesen ledöbbent.
- Az én vágyam nem összeegyeztethető a tiéddel - bólogatok ridegen, mintha csak az időjárásról beszélgetnék valakivel. Folyékony nitrogén örvénylik a mellkasomban, de érzem a bennem éledő időzített bombát, ami ketyegni kezd. A fájdalom különös álarcot képes ölteni, ha a lélek nincs felkészülve a fogadására. Időnként kitör és megmutatja igaz valóját, de ez most nem az a pillanat. Sóhajtok egyet.
- Tudod...én nem ezt akartam. Én...- kezdek bele, de feláll az asztaltól. Döbbenten nézek utána.
- Ne menj el, Tessa. Ne hagyj most itt - kérlelem, és tekintetemmel nyúlok érte. Nem tudom már, hogyan érhetnék el hozzá, mintha egy teljesen más dimenzióban létezne, elválasztja tőlem egy láthatatlan fal. Nem áll meg. Csak megy tovább, mert NEKI most erre van szüksége. S én ismét sehol nem vagyok az életében. Dühösen pattanok fel az asztalról, a cipőm halk surrogással hallatja lépteim hangját a szőnyegen. Felkapcsolom a villanyt, és elkeseredetten kezdek pakolászni az akták közt, de ez sem köti le az elmémet. A fejemben megannyi rettenetes, kimerítő játszma emléke kezd keringeni. A palacsintázó, ahol az apámról meséltem. Sydney, ahol annyi szokatlan esemény történt, ami egy könyvben is sok lenne. A hazatértünk utáni időszak. Seattle. New York. Rio. Svájc. A műtétei. A felépülése. A lövések, amelyek miatt majdnem odavesztem. Akaratlanul érintem meg a halántékom környékén az apró, immár fehéren megbúvó sebhelyet, amely a szemem világát követelte. Végiggondolom az összes minket összekötő eseményt, és próbálom nem elfogadni a tényeket.
Percek telnek el, míg az ablaknál állva várom, hogy visszatérjen. A gondolataim cikáznak, az érzések azonban csak fájnak. Megbénítanak. Mit tegyen az ember, ha az akit a világon mindennél jobban szeret, nem szereti viszont? Nem úgy, ahogy kéne? Nem úgy, ahogy szüksége lenne rá? Mit tehet, ha pont az a személy okozza a legnagyobb fájdalmat, akitől az ellenkezőjét várná?
Tudom, hogy nem akarattal csinálja. Tudom, hogy nem azért, mert valóban ártani akar. De mégis megteszi, és efelett már nem hunyhatok újra szemet.
Utána megyek, és bekopogok a mosdóba.
- Tessa, jól vagy? - kérdezem, mert ettől függetlenül aggódom érte, és megpróbálom kinyitni az ajtót, de nem sikerül. Ha életjelet adott, visszamegyek az irodába. Nem érzem úgy, hogy most a társaságomra vágyna. Ez azt hiszem nem az a pillanat, amikor erőszakosnak kéne lennem.
Amikor visszatér, csendben találhat rám. Ülök az asztal szélén épp úgy, mint amikor itt hagyott. De ahogy rápillantok, felfedezhet valami újdonságot. Nem sírok. A tekintetem mégis fájdalomról árulkodik. Igazi, mélyről jövő veszteségről, amit csak az olvashat ki belőlem, aki igazán ismer. Nem tudom Tessa mennyire érez engem, de ha így van, akkor érzi ő is mi következik.
- Valamit tudnod kell, és ezt szeretném, ha jól elraktároznád magadban. Egyszer megesküdtem, hogy mindig melletted leszek. Emlékszel rá? - kérdezem tőle, és ha igennel felel, folytatom - Ez nem változik. Most is, a jövőben is, mindig melletted fogok állni. Támogatlak, ha igényled, konzultálok veled, ha szeretnéd, segítelek, ha akarod. - nyelek egy nagyot, mert érzem, hogy amit mondani készülök, az maga lesz a pokol számomra.
- Tudod, voltak bennem kérdések, amikre nem találtam a választ, de eltemettem magamban. Például, hogy hogy nem hiányolsz magad mellől éjszakánként. Mármint, nem a szex részére gondolok. Hanem, hogy egy ajtónyira voltam tőled, de te mégis elég gyakran inkább külön aludtál. Aztán, hogy miért váltál egyre elérhetetlenebbé. És persze, tudom, értem, hogy a karriered sokat követelt tőled. De az érzelmi eltávolodást nem értettem. Ahogy azt sem, miért rekedt meg a kapcsolatunk. Megkértem a kezed, igent mondtál, pedig nem készültem fel a nagy kérdésre. Aztán visszaadtad a gyűrűt, amit persze történetesen teljes mértékig megértek abban az adott szituációban. És akkor megmondtam, hogy többé nem erőltetem a témát, amíg te meg nem kéred az én kezemet. És persze, tudtam azt, hogy erre azért jó sok időt kell várnom, de nem értettem, hogy hogy lehetséges, hogy még csak meg sem említetted azóta az esküvő lehetőségét. Nem azt, hogy tartsunk, hanem alapvetően...egyáltalán, mintha meg sem fordult volna a fejedben, hogy egyszer a feleségem akarnál lenni. És ezek...ezek a tények. Nem hibáztatlak, félre ne érts. De azt hiszem mindketten nagyot tévedtünk. Te akkor, amikor azt gondoltad, engem választottál a hivatásod helyett az anyámmal szemben. De ha igazán önmagadba nézel, valójában akkor is a hivatásodat választottad. Nem engem. Én ahogy látom, te akkor a legbonyolultabb esetet választottad, akit csak kaphattál. Nem tudatos döntés volt ez, félre ne érts, de a szíved mélyén te is tudod, hogy így volt. Roppant érdekes voltam, kihívás, igazi nagyágyúnak számító berobbanás lehettem számodra az elitbe. És ha most ezt megint úgy értelmezed, ahogy te akarod, esküszöm, hogy kiugrok az ablakon. Nem arról beszélek, hogy direkt, tudatosan, egy számító dög módjára cselekedtél. Hanem inkább úgy, hogy tudat alatt akkor is a pszichológus éned döntött, nem az, amelyik érzett irántam valamit. És hogy mit éreztél, az megint egy kényes kérdés. Mert úgy érzem, Scott...nos, igen. Scott elvett belőled. Súlyos dolgokat éltél meg általa, kevesen lettek volna képesek felállni belőle, úgy, ahogy te tetted, és ez csodálatra méltó. De valamit magával vitt belőled a sírba, és ez az a valami, ami miatt engem sem tudsz szeretni. Kedvelsz, ez tény, a magad módján szeretsz is. De a szerelem nem ilyen. A szerelem az, amit Scottal éltél meg azokban az időkben, amikor szentül hitted, hogy az életed maga a Mennyország. Mellettem sosem élted ezt át, igaz? - kérdezem félrefordított fejjel, és nem is kell mondania semmit. Látom a szemeiben, hogy ez így van. Sosem szeretett úgy, ahogy Scottot szerette. De még a negyedéig sem jutottam annak, amit szerettem volna vele kapcsolatban. Megrázom a fejem.
- Nem akarok már veszekedni, Tess. Tudod, hogy érzek. Tudod, hogy mit akarok. És tudom, hogy igazad van. Te nem ezt akarod. És azt hittem, hogy ezt majd kibírom. Hogy túlélem. De nem. Már belátom, hogy hiba volt a homokba dugnunk a fejünket. Te még mindig nem vagy túl Scotton. Valahol még mindig benned él, még mindig rettegsz tőle és amíg ez így van, nem léphetsz tovább. Nem szeretsz, Tessa. Ahogy én látom, nem sokat számít neked, hogy barátként vagyok jelen az életedben, vagy partnerként, vagy férjként. Egykutya. És amíg ez így van, azt hiszem, jobb, ha addig válnak el az útjaink, amíg még ezt békében megtehetjük. Félre ne érts, nem bántam meg, hogy beléd szerettem, még ha most a szívem is szakad ketté. A legjobb dolog voltál, ami történhet velem, még ha ezt most nem is hiszed el. De más vagyok, mint te. Nekem arra van szükségem, hogy a nő, aki velem van, tiszta szívvel tudjon szeretni. Hogy igazán akarjon engem. Hogy féljen elveszíteni. De te nem félsz, Tess. Te attól félsz, hogy megalázlak azzal, ha megcsallak. De nem félsz, hogy elveszíthetsz. Láttál majdnem elvérezni...és mégsem...
Nem tudom folytatni, elcsuklik a hangom. Könnyek gyűlnek a szemembe, ahogy felé pillantok.
- Sajnálom. De nekem ez nem megy. Gyerekeket akarok. Családot. És nem akarlak gúzsba kötni, nem akarom, hogy a velem való kapcsolat számodra csak nyűg legyen és rablánc. Szeretlek. És szeretlek téged annyira, hogy elengedjelek.
Nem tudom tovább folytatni, el kell fordulnom, mert a sírás környékez, de tartanom kell magam. Bármily nehéz is, azt hiszem ez lesz a jobb mindkettőnknek. Ő nem tud túllépni Scotton, Mollyn, az anyámon, Cornelián, és legfőképp önmagán. Én pedig...vagyok, aki vagyok. Tudom, mit akarok, mire van szükségem, és ahogy most állunk, az amit tőle kaphatok, az számomra édeskevés. Csak idő kérdése lenne, míg én is Victoria nyomdokaiba lépnék, és megcsalnám. És akkor már nem lenne mentségemre az, hogy épp haldoklik és lelki vívódást vezettem le. Jobb lesz ez így mindenkinek. Még ha ezzel talán halálra is ítélem önmagam.


 

 Jamie & Tessa

“Thanksgiving for you”

Hálaadás. Minden ünnepek legnagyobbika, mikor feltétel nélkül köszönünk meg valamit. Lehet az egy új ruha, egy felejthetetlen élmény, de általában az emberek azért adnak hálát, hogy van mellettük egy társ, aki jóban és rosszban kitart, és támogat. Hittem benne, hogy az elmúlt hónapok örvénylő boldogsághulláma lassan stagnálni kezd. Megértettem az üzenetet odafentről, rájöttem, hogy sosem késő változtatni, ha igazán szeretnénk valamit. Már nem a ruhákon járt az eszem, hanem minél hamarabb Jamie közelében szerettem volna lenni. Egy kicsit nosztalgiázni, terveket szőni a jövőnkre, és úgy tenni, mintha nem lettek volna gondjaink. Nem moshatjuk tisztára a múltunkat, de a jelenben még cselekedhetünk úgy, hogy minden más legyen. Bizakodva léptem át a kórháznak az ajtaját, és ringattam magam abba az álomvilágba, hogy mi ketten mindent legyőzhetünk. Nem ismertem nála szebb, intelligensebb férfit, ki a szívét adta volna értem. Tisztában voltam vele, hogy sokszor egymás mellett élünk, de az elegendő lesz a végső beteljesüléshez, ha kimondom neki a titkomat. Kevés ideje vagyok a birtokosa, lesokkolt, hogy babát várok, nem terveztem, és itt direkt kiemelem, hogy én nem terveztem, mert tudom, hogy Jamie már jó ideje készen állna az apaságra, de ehhez ketten kellünk. A bizonytalanság sosem fog megszűnni, de alakíthatjuk úgy, hogy ne az abortusz legyen az első gondolatom. Valahol mélyen vágyom rá, de az elmúlt időszak elmosta eme álmomat. Más a prioritás, ha kettőnkről van szó. Nem védekezem, és nem mentem fel magamat a bűneim alól, de még fiatal vagyok. Az a tíz év jócskán Jamie számlájára írható, neki nem lehetett kérdés már a jól ismert dilemma. Nem állt az útjában semmi, ha a karrierje beteljesedett. Megértettem annak idején, amikor átlépte az irodám ajtaját, és a műtétekkel, meg az életekkel vagdalózott. Neki az volt a fontos, hogy másokat boldoggá tegyen, hogy fent maradjon a neve az utókornak. Butaság, ha nőlétemre hasonló célok vezérelnek? Nem mondanám ki hangosan, de mindketten tudjuk, hogy ebben ugyanazok vagyunk. Egy tíz évvel ezelőtti énképben Jamie-nek eszébe sem jutott volna a gyermek, akkor is a kórházat választotta, és elveszítette a számára két legfontosabb egyedet. Victoria szerette, nem találkoztam vele személyesen, de a közöttünk lévő kapocs miatt éreztem őt. Megbánta, hogy nem volt vele teljesen őszinte, eltemette a babájukat is. Jamie-t számtalan módon törték össze, mire mi találkoztunk, már nem bízott senkiben, nem ismerte az emberséget…valahol a gyógyításban önazonosult. A kórházon kívül nem volt semmije, és mégis mennyi mindene volt. Barátai, akik mellette állnak a nehéz időkben, remek szülők, egy kissé bonyolult, de szerethető család. Nem hibáztattam érte, hogy kereste a maga útját, és a hagyományok szerint egy sajátot teremtett volna, de ahhoz kellett egy másik fél is. Nem mertem kimondani, hogy előbb gyógyulnia kellett, mert nem fogadta el a világát, nem tudtunk a betegsége létezéséről sem. Megannyi emlék köt hozzá, a szívem pedig miatta dobog. Nem adtam fel akkor sem, mikor közel álltam a halálhoz. Visszahúzott, életben tartott, de még ennek ellenére sem lehettünk felhőtlenül boldogok. Megannyi akadály tornyosult előttünk, és elhittük, hogy megugorhatjuk a lépcsőfokokat, csak éppen azt nem láttuk, hogy mi magunk emeltük oda a nehézségeket. Ami egykor a tűz és a víz szimbóluma volt, most kioltotta egymást, mert az irodája falain belül minden álmomat egyetlen mondattal zúzza porrá.
Az épületben bolyongó őzike szemű gyakornok, az egy évvel ezelőtti státusz, Cornelia Jones szelleme ismét testet ölt. Nem a tény, hogy megint ágyba bújt valakivel, hanem, hogy megossza velem a kételyt is, mely egy másik nő karjaiba sodorhatja. Egy helyben toporgunk, itt van az első fal, mely olyan vastagon épül közénk, hogy megérinteni sem tudom a felületét, mert lassan nem hallom a másik oldalról azt a férfit, akivel terveztem. Áthúzza a jelent, felégeti a hidakat a múltban, és köddé varázsolja a jövőt, hogy esélyem se legyen átlendülni a bennem dúló háborún. Az asztalon heverő kosarat figyelem, képtelen vagyok a szemébe nézni, vagy érdemben felelni, amikor kiakad, és megint rám förmed. Beleálltam számtalan alkalommal ebbe a vitába, de sosem gondoltam volna, hogy nem jutott el a vallomások felé. Beharapom az ínyem belső felét, belepusztulok, hogy ennyire tart, és feléled bennem a régi métely…a féltékenység lyukat tágít a szívembe. Sosem hoztam fel, de Jake-től megtudni, hogy Cornelia második gyermeke akár lehetett volna az övé is, övön aluli cselekedet volt, de szemet hunytam felette. Nem közelítettem, nem hoztam fel ismét, de belül emésztettem a dühömet, és növeltem. Talán erre az alkalomra várt, hogy kitörjek?
- Hallottad miket mondtál nekem? – sután kérdezek vissza, a szeme közé nézek, és megállíthatatlanul sírni kezdek. Az előbbi forró csók lenyomata gombócot formál a torkomban, nem szeretném, ha most magához vonna, ha egyáltalán a közelembe jönne. Nyelem a fájdalmamat, a naivitásomat, hogy ismét együtt lehetünk. Elbasztam, valahol ez ordít a valóságba, nemcsak ő tehet róla, hogy ide jutottunk, hanem én is, de az ember előbb más szemében veszi észre a szálkát, és csak később döbben rá, hogy mekkora gerenda volt az övében. Esetlenül állunk egymással szemben, látom a szemében az én sajgásomat, átérzem, hogy neki mit jelent, melyeket én mondok ki hangosan. Nem szívhatom vissza őket, de talán nem is kellene. Eljött az idő, hogy megmarjuk a másikat, engedjük, hogy a méreg szétterjedjen, mert akkor legalább felébredünk, és lesz időnk tenni azért, hogy ne vigyen magával a bánat. Bármennyire is szomorú, de mindig van tovább, csak éppen bennem a jelenünk, és a jövőnk találkozik. Vajon így nyilatkozna akkor is, ha most az arcába vágnám, hogy megkaphatja az áhított családot? Sosem gondoltam volna, hogy éppen ő lesz a második, aki választás elé állít. Előbb Scott, aztán Jamie. Mekkora ütést kellene rám mérnie? Ez helyben van, és nem látok a belőlem kitörő zokogás miatt. Csitítom a belsőmet, és a kezemmel ölelem át a testemet, hogy ne essek szét, de mit ér ez a lelki sérülések ellen? A mélységbe döntött, nincs miért hallgatnom a folytatást. Most vált bizonyossá, hogy nekünk nincs közös utunk. Nem kérheti tőlem azt, amit már más elvett. Hangtalanul kerülöm ki, és rohanok be a fürdőbe. Nem hallom, hogy utánam kiált. Elfordítom a zárban a kulcsot, és azonnal nekivetem a hátamat az ajtónak. Le kell guggolnom, és az öklömet összeszorítani, hogy ne üvöltsek fel, hogy ne támadjak neki. Mit várt tőlem erre a vallomásra? Elfogadom, hogy feladjam önmagamat? Nem értem, hogyan jutottunk el idáig, és ez már ma este nem az első pillanat. Mikor rontottam el, mikor voltam ennyire vak? Ringatózom, és letépek egy kis papírt, hogy felitassam a könnyeimet, de már egybefolyt a taknyom is. Fizikai fájdalmat szül a mellkasomban, nem képzelem be, szúrni kezd a két szívem összehangolatlan játéka. Menj a pokolba Jamie Woodward! Nem tudok szebben és értelmesebben gondolkodni. Egy idő után elapadnak az igazgyöngyeim, és megpróbálok felállni. A szűk helyiségben még a rendelkezésemre áll egy mosdókagyló is. Reszkető kezekkel eresztem meg a vizet, és fröcskölöm az arcomra, hogy egy kicsit lehűtsem a kipirult orcámat. A tükröt messzire kerülöm, érlelődik bennem a tett, hogy leléceljek, de akkor is meg kell hallgatnom, ha kilépek innen.
- Jól. – felelem a sírástól érces hangon, de megvárom, hogy hallótávolságon kívülre kerüljön. Nem sok időbe telik, hogy elzárjam a folyó áramot, és kilépjek a térbe, ahol az előbb a szívemet hagytam neki, nyugodtan taposd el. Nem kell sokáig keresnem őt, az irodában ül az asztalnál, és engem fürkész. Nem sír, rajtam jobban látszik, de elegendő, hogy a smaragd íriszekbe mélyüljek, és rájöjjek…most valami végleges jön. Megkövülten állok meg, felvértezem magam, de erre nem lehet felkészülni, nemde?
- Igen, emlékszem. – hazugság Jamie, most már mit érnek a szavak, melyekkel a poklot hozod el nekem, vagyis nekünk? Némán vizslatom az arcát, az emlékezetembe vésem a kis gödröcskéket az szája szegletében, ha mosolyog. Nem teszi, de nekem lesznek olyan raktározásaim…ahol így fog élni. A gyermek. Észre se veszem, hogy a hasamra téved a tenyerem, és ott tartom mindvégig. A szerelem gyümölcse? Nekünk akkor egy rohadt alma jutott? Nem kérek belőle, ez az első gondolatom. Nem fogom megtartani, mert én nem szerettem volna őt. Az apja most ítéli halálra, és fogalma sincs a létezéséről. Az élet néha igazságtalan. Egyre mélyebbre taszít, a szavai nemcsak bántóak, de még ráadásul kíméletlenül kegyetlenek is. Farkasszemet nézek vele, de a kontrollom végét járom.
- Igazad van, mióta visszaadtam a gyűrűt, eszembe se jutott, hogy hozzád menjek, vagy a feleséged legyek. Nem foglak megkérni Jamie, mert nem érzem úgy, hogy még egyszer bele szeretnék vágni egy házasságba. – minek kerteljünk már? Nem teszi, nem akar megsérteni, de hiába igyekszik óvni, ezzel elkésett. – Tudod miért? Mert soha nem éreztem, hogy én lennék az a nő, akivel beéred. Mit bizonyított a mai este? – tárom szét a karomat, és a kettőnk közötti távolságra utalok. – Én érzelmileg el vagyok határolódva, ahogyan te mondtad, te pedig egy másik nőről beszélsz. Nem Jamie…most el fogom mondani, még ha fel is húzod magad rajta. Egyetlen alkalommal voltál velem teljesen, amikor te voltál. A hotelban, ahol feltártam előtted a múltamat, ahol megosztottam magam azzal a férfival, akinek igent tudtam volna mondani. A halál torkából hoztál vissza, de milyen áron? Egy másik nő karjaiban kerested a megoldást, a széteső énedet nem én tartottam össze, hanem Cornelia. Nem voltam elég, és sosem leszek elég. Majdnem megöltem magam, miután lelőttek. Nem szerelem, akkor mi? Kötelességtudatból választottam volna én is a halált? Köszönöm a bizalmat, amit belém fektettél. A tudat, hogy Cory második gyermeke a tiéd is lehetett volna…szerinted hova vitt? Most meg egy gyakornok kísért meg, mert hideg az ágyunk? Hányszor voltam férfival, amíg külön voltunk? Lefeküdtél a legjobb barátnőmmel, nem jártam senkivel Jamie, rajtad kívül senki nem nyúlt hozzám. – keserűen ver éket a hangom ebbe a feszült légkörbe, de én nem tudok fájdalom nélkül búcsúzni, nekem nem megy, hogy barátok maradjunk. Már nem érem be ennyivel. – Hogy mondhatod, nem szerettelek? Én vívódtam a ténnyel, hogy lefeküdtem a betegemmel, én utasítottam vissza a jövőmet előrevivő lehetőséget…és akkor nem téged választottalak? El sem kellett volna mennem Sydney-be…megmondtam előtte, hogy nem tehetem, mert köt az esküm, de gyenge voltam, és melletted szerettem volna lenni. Érezni, hogy valakinek segítek, hogy valakit megválthatok, hogy valaki elfogad aztán engem is, de ez nem történt meg. Scott elvitt valamit…ebben igazad van, de hogy nem szerettelek. Ezzel az erővel meg is üthettél volna James. – közönyös leszek, már nem megy az, amit ő vár tőlem. – Ha ez kell neked…mindig is tudtam, hogy nem én leszek az. – teszek egy lépést hátra, nem akarom hallani, hogy családot akar, gyerekeket, egy megálmodott jövőt, de nem velem. – Sajnálom, mert nekem sem. Nem tudok már megfelelni egy ábrándképnek. Én harcoltam Victoriával is. Nem megy… - ejtem közénk a végszót, mert mit mondhatnék erre? Könnyek áztatják a ruhámat. Némán baktatok oda a táskámért, és kapom fel, miközben egyetlen pillantást vetek a közös képeinkre. – Találd meg azt a nőt, aki fél elveszíteni, mert azt hiszem én…most veszítettem el önmagamat újra. – mérem végig a helyiséget, és halkan hajtom be az ajtót, aztán remegő tagokkal baktatok le a lépcsőn. A kosár megmarad neki.