A fülesemmel és a hátizsákommal felszerelkezve csuktam be magam után a bejáratot, ami az épület belsejébe vezetett. Nem terveztem rohanni, mindig időben érkezem, akkor is, ha egy barátnős találkáról van szó, de mivel épp sikerült kifognom a jelentet, ahogy egy srác beszállt a liftbe, megszaporáztam a lépteimet és sietősen indultam el felé. -Tartsd az ajtót, légyszi!!!! –azért az egész házat nem terveztem felverni a lármázásommal, de szerencsémre így is sikerült egy udvarias példányba beleakadnom, aki tényleg hajlandó volt megváratni a felvonót, meg saját magát is az indulással. -Köszönöm. –villantottam rá egy kedves, hálás mosolyt, ahogy két szuszogás között eltűrtem egy hosszú tincset a fülem mögé. A hátamat a lift falának vetettem, hogy kifújjam magam, amikor a mennyezeti lámpa pislákolni kezdett, majd végül ki is aludt. A kábelek nyikorogva adták meg magukat az áramtalanságnak, majd nemes egyszerűséggel feladták a szolgálatot és meg sem mozdultak többet. A gyér fényből ítélve nem valahol egy emelet ajtajában álltunk meg. Felkapcsoltam a telefonom zseblámpáját, hogy legalább lássak valamit, illetve a velem együtt beragadt áldozatot is. -Ugye ez most csak valami vicc… -forgattam meg a szemeimet, közelebb lépve a vészhívóhoz, de hiába nyomkodtam és csapkodtam, nem válaszolt senki, teljesen süket volt az egész. -Itt laksz, ugye? –legalábbis remélem, hogy igen, mert ha te is csak idekeveredtél volna, mint én cutie pie, az borzalmas lenne. -Nem tudod véletlenül az épület karbantartójának a számát? Ha áramszünet van, a mobil akkor is működik. –pillantottam rá reménykedve, felvont szemöldökkel vizsgálgatva a félhomályban az alakját.
Mindössze annyi bűnt követtem el az életben, hogy le mertem vinni a szemetet. Én kis naiv. Nincs nekem bajom a lépcsőzéssel, sőt, de most a liftet választottam, mivel rohadtul nem értem rá itt az egészségügyi fel-le futkosáshoz. Elkezdtem megírni egy SOS árajánlatot, és várok egy fontos hívást is. Többek közt. Már majdnem sikerült elindulnom vissza fel, amikor a semmiből felbukkant egy csaj, hogy tartsam neki az ajtót. Jó. Egye fene. Eleget tettem a kérésének, hogy ne kelljen megvárnia, amíg vissza levánszorog érte a lift. - Nincs mit. - viszonoztam a mosolyát. Jesszus. Vannak emberek, akik még ismerik ezt a szót? Beszarás. Na aztán kb. eddig tartott a szerencse faktor, mivel néhány emelet után gondolt egyet a felvonó és megállt. Hurrá. A múltkor is szarakodott valami, de akkor elvileg megcsinálták. Látom, jól sikerült. - Fasza, már megint. - megnyomtam egy másik emelet gombját, hát ha attól észhez tér. Volt már, hogy bejött. Hát nem most. A világítás is kialudt. Nem szimplán a lift volt szar, hanem kifogtunk egy random áramszünetet. Most erre is mondjam, hogy már megint!? Ez a hely néha olyan, mint ahol ZS kategóriás horrort lehetne forgatni. Hát én most baromira nem érek rá erre. Mi van, ha lemerül a laptopom és elfelejtettem elmenteni, amit elkezdtem és majd kezdhetem elölről az egészet, de valami nem fog eszembe jutni!? Az instant agyvérzésemnek és infarktusomnak az vetett véget, ahogy a csaj bekapcsolta a telefonja retinagyilkos zseblámpáját. Nemár baszki. Felvont szemöldökkel néztem végig a jelenetet, ahogy összenyomkodott és csapkodott mindent. - Ugye tudod, hogy ez nem segít? - de még csak kicsit se. - Ha áramszünet van, akkor általában nem működik semmi sem. A vészhívó sem. - ráztam meg a fejemet. - Remélem nincs klausztrofóbiád. - jegyeztem meg inkább magamnak, semmint neki. - Igen, itt. Miért? - attól még nem lesz áram. - Direkt se tudom, nem még véletlenül. - és kösz, hogy eszembe juttattad, hogy fent van a hülye telefonom. Remek. Mivel a kérdéséből ítélve ő nem itt lakik, kár lett volna megkérdeznem, hogy bemagolja-e a karbantartók számát, hogy tőlem is elvárja, mivel ez a jelen helyzetben rajtunk nem segített volna. Ahhoz az ő liftjébe kellett volna ragadnunk, hogy értelme legyen. - A kezelőpanelen nincs feltüntetve véletlenül egy üzemeltetői telefonszám vagy valami, amit felhívhatunk? Pontosabban te. Nálam nincs mobil. - ezt szögezzük le. De még ma, ha lehet. Öt percem sincs, nem hogy fél órám. Abban meg inkább nem reménykedek, hogy mikor jön vissza az áram. Ha csak ingadozás lett volna, már újraindult volna a lift. Tényleg inkább a szállodában kellene laknom.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Inkább nem tulajdonítottam annak túl nagy jelentőséget, amikor közölte, hogy „már megint.” Az itt lakó barátnőm is említette, hogy borzalmas tud lenni ez az épület néha olyan szempontból, hogy áramingadozások vannak, és gyakran beszarik a lift, de mindig megcsinálják. A sikerességét inkább hagyjuk a műveletnek, ha engem kérdeztek. Miután elhoztam a fényt, mint Lucifer, és összecsapkodtam a vészhívót, felvont szemöldökkel meredtem a srácra. -Oh, wow. Köszi, nyilvánvaló kapitány. Erre magamtól nem jöttem rá abból, hogy meg se nyikkant senki… -most komolyan, haver?! Egy próbát megért, jobb helyeken már a lakóépületek is rendelkeznek tartalék generátorral, hogy ártatlan csajok ne ragadjanak be a helyi erővel a liftbe. A sötétség, a bezártság, és az idegenek nem tartoznak a kedvenceim közé. -Elvileg nem olyan mértékben, hogy gáz legyen, de még lehet. –ha sokáig leszünk ide bezárva. Utálom a szűk helyeket, ahol meleg van, kevés a levegő, sötét is van, és nem én irányítok. Nem vagyok én control freak, félreértés ne essék, nagyon jó vagyok a sodródásban az árral, de azért mindennek van egy lélektani határa. Hát nálam ez az, ha mondjuk órákig beszorulok egy ehhez hasonló, kis helyre, ráadásul nem is egyedül. -Remek. –én minden ilyen számot elmentettem a mobilomba, pontosan azért, ha ilyesmi történne. Nem egy túl sűrűn előforduló jelenség, de előfordult már, és az a tapasztalatom, hogy a vészjelzős emberek akkor sem veszik figyelembe a dolgot, ha van áram, és csak a lift maga szart be. Már majdnem megszólaltam, hogy a telefonjában sincs-e elmentve valami ilyen, de megelőzött, így csak nagy szemekkel meredtem rá. -Milyen ember az, aki nem hordja magánál a mobilját?! –és ez nem ilyen kocka dolog, vagy mit tudom én, hanem bármikor történhet bármi, mint láthatjuk. -Bocsi... akkor majd... hívom őket én. Ha a gépisten is úgy akarja, fel is veszik. –irányítottam a lámpám fényét a panel felé, ami végül egy halk rezgés kíséretében fogta magát, és kikapcsolt. -Öhm… aaaaazt hiszem ez nem fog menni. Lemerültem. –lobogtattam meg az ujjaim között az elsötétült készüléket, majd azzal együtt lecsúsztam a földre, hogy leülhessek és így nézhessek fel rá tovább. -Ha mákunk van, akkor elkezdenek keresni minket… idővel. –ha a barátnőm azonnal keresni kezd, amint nem érkezem meg időben, az is legalább még fél óra.
A hülye megjegyzéseire a szemeimet forgattam. Miért nem tudtam inkább a szomszéd Theresa nénivel beragadni a liftbe? Ő mindig kedves, és nála még talán lett volna süti is. Ennél a csajnál viszont leghamarabb ciánkapszula akadhat. Bár ha így folytatja, még lehet, el is fogadom. - Hurrá. - még előjöhet a látens klausztrofóbiája. Már csak az hiányozna. - Légyszi, vegyél néhány mély levegőt, oké? - beszaladok én vacsora közben a szállodába mentőt hívni a fuldokló vendégnek, de nem tudok mit kezdeni a pánikoló kiscsajokkal. - Lassíts, kislány. Egy: Nem mindenki van ráfüggve a mobiljára. Kettő: Csak levittem a szemetet. Ehhez mégis mi a francnak kellett volna magammal hozni a telefononomat, hm!? - jesszus. Bezsebelhetett egy újabb szemforgatást a leoltásáért. Megkönnyebbült sóhajjal bólintottam, hogy végre hajlandó együttműködni, és majd ő felhívja az illetékest, de aztán hamar nagy szemeket meregettem, amikor kialudt a zseblámpa fénye, majd az egész kikapcsolt. Ezt nem hiszem el. Mondjuk legalább nem vakulok meg. Az is valami. - Oh, wow. Nahát! Milyen ember az, aki 5%-os mobillal megy el otthonról? -fontam össze a karjaimat magam előtt egy aljas, győztes mosollyal. - Legalább végre leszállhatsz a magaslóról most, hogy te sem vagy jobb nálam. Üdv a hanyagok világában. - mostantól magammal hordom mindenhová. Ezek után? Simán. - Ha mákunk van, még nem halt ki az empátia teljesen erről a világról, és valakinek beugrik, hogy megnézze a liftet, hát ha az áramszünet kibaszott valakivel. - erre rohadt kicsi az esély. - Vagy akihez jöttél a házba, keresni kezd. - remélhetőleg gyanús lesz neki, hogy nem veszi fel a mobilját, és pont áramszünet van. - Két emelet között vagyunk, szóval nem érdemes kimászni. Csak valami Resident Evil jelenetet tudnánk összehozni, ha lefejez és/vagy kettévág a hirtelen elinduló lift. És nem tudom, te hogy vagy vele, de én kurvára nem érek rá megdögleni. - már ha nem robban fel nélkülem az a kóceráj. Tuti most hívnak, hogy üvölt a tűzjelző, és amilyen mázlista segg vagyok, biztos, hogy most tényleg lángolna is az egész. Megőrülök. Megadóan lecsúsztam én is a földre, a vele szemközti falnak dőlve. - Amúgy... Remington vagyok. - ha már így önkéntelenül rögtönzött partners in trouble lettünk.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Egy szemforgatás volt a reakcióm a mély levegős megjegyzésére. -Nem most fog kibontakozni a látens klausztrofóbiám, hanem majd akkor, ha órákig beragadok ide… -veled, a nyilvánvaló tényekkel dobálózás mesterével. Mitől vagy ennyire merev, haver? -Mert egy olyan épületben laksz, ahol két hetente lerobban a lift, elmegy az áram, és lehet, hogy kutya méretű patkányok laknak a falban? Ki tudja, mik tanyáznak itt... –de majd mostantól remélem magaddal hordod, ennek a napnak az emlékére. Én mindig magammal cipelem, akkor is, ha amúgy le van némítva, mert utálom, ha megzavar a csörgés. De sose lehet tudni, mikor kellhetsz te sürgősen másoknak, vagy neked mások. Ez a helyzet az illusztráció emellett az értelmező kéziben, bakker. Csak felvont szemöldökkel vizsgálgattam tovább a megváltozott testhelyzetét és az elégedett, győztes vigyorát. Megráztam a fejemet egy jót mosolyogva a vereségemen, megadóan emelve fel a kezeimet. -Sose voltam túl pedáns, de nekem mentségemre szóljon, hogy Brooklynból egészen idáig jöttem és végig zenét hallgattam, gondolom az utolsó csapás az volt, hogy én csak látni akartam, mit csinálok. De elismerem, innentől egy szinten állunk, kukás bácsi. –haraptam az alsó ajkamba még mindig hitetlenül vigyorogva a saját nyomorunkon. -Az én tapasztalatom az, hogy empátia soha nem is volt ebben a világban. Nagyon ritka kincs volt régen is, manapság pedig aztán inkább halált hörög, már nem csak kihalófélben van. Senki sem törődik a másikkal. Mindenkit az érdekel, hogy nincs Wi-fi, nem megy a TV. Az se zavarja őket, hogy leolvad a hűtő, akkor szerinted érdekel bárkit is, hogy milyen nyomorék ragadt a liftben? -nem akarok én itt pesszimista lenni, de az emberek átnéznek egymáson. -Ebben jobban hiszek, majd úgy… röpke fél óra múlva talán felhív, nem veszem fel. Azt gondolja, hogy áh, megint lemerült ennek a hülyének a telefonja, de majd csak ideér. Szóval úgy… egy óra, mire keres. De lehet, hogy téged indul el megkeresni valaki. Tudod... lakótárs, a csajod. Vagy egyedül laksz? –na nem mintha ehhez egy tök idegennek köze lenne, de épp egy rohadt liftben szobrozunk édes kettesben, szóval jelenleg az illem nem tartozik a repertoáromba. Némán figyeltem a monológja közben, amit a kimászásról és a horrorisztikus végkifejletről mondott nagy optimizmusában, hogy aztán csak bólinthassak. -Mhm, ebben egyetértünk. Mármint abban, hogy nem akarok kinyiffanni, de… mi ez a nem érek rá megdögleni duma? –nekem ez már most úgy hangzik, mintha kicsit halott lennél. Félredöntött fejjel néztem végig a lecsúszását, hogy aztán ismertségünk megpecsételéseként a kinyújtott lábam talpát az övéhez érinthessem. Wishes kézfogás. -Azta, de menő neved van kukáshoz képest, American Satan. –imádom a Remington nevet, de valszeg csak a Palaye Royale miatt. -Evelyn vagyok. Vagy Ev. Amelyik szimpibb. –adjuk meg a módját, még ha sanszosan sose látlak többet, akkor is. -Szóval kedves Remington… mi is az, ami miatt nem érsz rá széttrancsírozódni velem egy liftben, ha leszakadunk innen? –ez engem jobban izgat, mint az, hogy dolgom lenne.
- Az jó. Mert nem leszünk itt órákig. - az teljesen abszurd lenne. Csak feltűnik valakinek, hogy gebasz van a hülye lifttel. Ugye!??? Csak bólogattam a felsorolására, mert végül is stimmelt, egészen addig, amíg el nem jutott a... - Mi!? Hogy mik laknak a falban!? Nem nézel véletlenül túl sok horrort lefekvés előtt mostanában? Nincsenek kutyaméretű patkányok. Sőt. Semmilyen méretű patkányok sincsenek. Régi az épület, ezt aláírom, de azért nem egy lepratelep. - szeretek a lakbéren spórolni, de ennyire azért nem. Szóval légyszi ne sértegesd az itt lakók körülményeit vagy micsoda. - Valakinek ezt is meg kell csinálni. - vontam vállat. Kukás, huh? Ja és bácsinak se hívtak mostanában. Vagy... soha. Asszem. - Öööö... jogos. Jesszus. Bocs, hogy próbáltam nem fokozni a pánikhangulatot. - katasztrófafilm rendező vagy, vagy mi ütött beléd? Értem én, hogy az empátia kvázi nem létező fogalom, de ne húzd fel magad, légyszi. - Egyedül. Szóval abban ne reménykedjünk, hogy engem bárki is keresne. Fizikailag. - telefonon már vagy ötezren, ha durván saccolnom kellene. - Épp benne voltam a munkában, amit rohadtul be kellene fejeznem. De így sanszosan már csak a lemerült laptop hamvaival találom szembe magam. Durva, mennyire para ez a kukás élet. - legközelebb a lépcsőn viszem le a szemetet. - Kösz. Csak helyettem sajnos egy Andy Biersack sem ragad bent a liftben. - ez a dublőrös képesség nálam valahogy gyárilag kimaradt. De mindenképp jó pont, hogy vágod az American Satan-t és a Palaye-s Remington-t is. - Az Evelyn az egyik legjobb női név. - ha már ilyen random névbókolást tartunk. - Lazíts már! Dehogy fogunk leszakadni. A kábelek nálunk nehezebb tagokat is elbírnak. Máskor is állt már meg és a helyén maradt, nem most lesz a végső állomás akárhány. Nincs itt semmiféle trancsírozás. Keresni fognak, aztán kijutunk. Vagy még jobb, ha gyorsan visszajön az áram és mindenki mehet a dolgára. - mondjuk úgy öt percig tart még a türelmem. - Ami az én esetemben az, hogy egy árajánlatot írtam, és egy ellenőr hívását vártam. És ezeket most esélyes, hogy buktam. - úgyhogy legszívesebben a fejemet verném a falba, hogy az élet időnként mekkora kibaszás. - És te miért vagy itt? Rokonlátogatás? Barátok? -a faszid csak nem legyintget, hogy ajj, ennek a hülyének már megint biztos lemerült a mobilja, majd csak ideér. Jó nagy seggfej lenne. - Brooklyn nem a szomszédban van. Fontosnak kell lennie, ha idáig zötykölődtél. - ezzel arra próbálok célozni, hogy talán az a kedves ismerős mégis csak felkutatja utánad a liftet.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Jeeeeeeez, nyugodj meg, haver. Csak vicceltem, nem gondoltam komolyan, hogy ilyenek laknának itt. Költői túlzás volt. Nem tűnik fel, hogy épp ide jöttem látogatóba, mert valakim itt lakik? Szerinted leszólnám azt, ahol él? –igen, egyébként le, de ez nem egy rossz lakóépület annak ellenére, hogy szerintem az előző házinéni kísértetét láttam lebegni amikor bejöttem, és ha rácsapsz valamire, halálfej alakú porfelhő száll fel az égbe. -Ü-üm, félreérted. Ez nem pánikhangulat fokozás, vagy idegesség, vagy bármi ilyesmi. Egyszerűen csak elszomorító, hogy emberek mennyire nem figyelnek egymásra. Ha valakinek nem kellene, mondjuk használnia egy bizonyos helyiséget, vagy dolgot, sosem vennének észre egy sérültet sem. Ha abból indulsz ki, hogy az utcán összeesőt is ott hagyják, mert azt gondolják, hogy biztos részeg, vagy drogos. Levontam a következtetést, hogy nem gondolna bele senki abba, hogy itt ragadhatott bárki is. –mi sem biztos, hogy ezzel foglalkoznánk, ha nem lennénk most ilyen helyzetben. -Ez jó lenne, ha a telefonod nem ott lenne, te meg itt. –mutattam felfelé egy csalódott sóhajjal, majd rá. Nem megyünk sokra azzal, ha az éterben akarják elérni, miközben össze van zárva velem, a mobilja nélkül. -Mhm, akkor majd felteszed a laptopodat töltőre, és addig pont iszol egy jó kávét, amíg Főnixként regenerálja magát. Bár… lehet inkább valami idegnyugtatót kéne. –hogy lehet valaki ennyire görcsösen munkaorientált?! -Sajna, biza. El bírnám viselni, ha ő szorult volna be velem ide. –a kis patkány képével együtt. De szegénynek annyira buta arca van, hogy lehet, mégis csak szerencsém van, amiért egy nem műanyag Remington-t szalasztott a nyakamba az élet. -Köszönöm szépen, szerintem is az. Vagyis… a szüleim köszönik. –tőlük kaptam, végül is. -Aaaaw, édes az optimizmusod, workaholic barátom. Legyen igazad. De amilyen régi ez az épület, sose tudhatod… -lehet, hogy nagy sebességgel fogunk majd elindulni lefelé. Az lesz az igazi Fast&Furious. A lift lesz fast, mi meg furious. -Sajnálom, hogy így jártál, tényleg. Idegesítő, amikor épp benne vagy a munkában és megzavarnak, de lehet, hogy ez a jel, hogy vegyél vissza belőle egy kicsit. A hangsúly a moston van. Azt az árajánlatot el tudod küldeni, mondjuk akkor is, ha kiszabadulunk innen. A legtöbben ilyenkor már nem dolgoznak, így nem hiszem, hogy kaptál volna választ. Az az ellenőr meg… meg tudod neki mondani, hogy sorry haver, de közbejött valami, szóval most tudtam csak telefonálni. Vagy holnap reggel ez lesz az első dolgod. Tudom, hogy ez tipikus szar dumának hangzik, de nem gondolkoztál még azon, hogy ez a munkamánia már kóros? –én kezeltetném, mielőtt felrobbanna az agyam. -Az egyik barátnőm itt lakik, ebben az épületben, és hozzá ugrottam át. Amióta megsokszorozódott a melóm, az óta nem igen találkoztunk, szóval ez ilyen „ezer éve nem láttam a hülye fejedet” tali lett volna. Vagyis lesz is, amint kiszednek innen. –majdnem azt mondtam, hogy kimászunk, de a zabszemmel a seggében született társaságom szerintem nem értékelte volna. -De ettől még ne hidd, hogy hamarabb nekiállnak keresni. Már megszokták, hogy mindig félig lemerült telefonnal járkálok, random el, majd feltűnök. Mostanság meg azt, hogy a munkám eléggé beszippantott, így kicsi az esélye annak, hogy rövid időn belül keressen. –ráztam meg a fejemet egy bocsánatkérő pillantással. -Ha nem kattogtatod az agyad azon, hogy épp mit kéne dolgoznod, jobban fogod érezni magad. –rúgtam meg finoman a cipője talpát az enyém orrával. -Mondanám, hogy barkóbázzunk, de szerintem könnyen kitalálnám, hogy mire gondolsz… várj csak… valami azt súgja… csak nem a munka az? –emeltem az egyik ujjamat a halántékomhoz, mintha valami telepata lennék, egy pofátlan vigyorral fűszerezve.
- Tök mindegy. Az a tanulság, hogy innentől mi biztos megnézzük a lifteket, ha áramszünet van. Nem halok bele, hogy itt kell ücsörögni, de a tehetetlenséget utálom, és nem kívánom senkinek. - idegőrlő. - Ha elveszett, amit elkezdtem, akkor már a töltés sem segít. - áh, hagyjuk. Nem kell megértened. - Mindjárt gondoltam. - hogy a BVB-s csókának jobban örülne. Nem hibáztatom. Én is. Biztos egy csomó kérdésem lenne. - Kivel ragadnál be egy liftbe a legszívesebben? Bárkit választhatsz. - addig se a nyomorunkkal vagyunk elfoglalva. Te nem akadsz ki, hogy darálthús lesz belőlünk, én meg nem gondolok a nem fogadott hívásokra. Aha. Mintha ez így menne. Arra, hogy ez az egész, ami most történik, valami jel, hogy vissza kellene vennem, inkább nem reagáltam, csak összehúzott szemekkel vizsgálgattam őt a sötétben. Mit jön mindenki ezzel? Ez csak alaposság. Van életem a munkán kívül is. - Pffh. Dehogy kóros. Csak nem szeretem halogatni a dolgaimat. Ha mindent megcsinálok normálisan, utána annál több időm marad másra, és közben nem lóg felettem Damoklész kardjaként, hogy még ezt meg azt se fejeztem be. - logikus, nem? "Amióta megsokszorozódott a melóm..."; "...a munkám eléggé beszippantott..." - Szóóóval... ki is a workaholic? - szúrtam vissza szemforgatva. Bagoly mondja... - Ha te mondod. - vontam vállat a bölcsességére. Akkor fogom jobban érezni magam, ha már nem leszek ennek az átkozott fémdoboznak a foglya. - Nem nyert, Jean Grey. Amióta említetted azt a kávét, már csak az jár a fejemben. - fú de innék egyet. - Inkább mesélj arról, milyen zenét hallgattál? Csak, hogy tudjam, megérte-e lemeríteni miatta a telefonodat, ami a szabadulásunk kulcsa lehetett volna. - az eddigiek alapján a Palaye Royale, a BVB és a "The Relentless" fent vannak a potenciális jelöltek listáján. De ez nem jelent semmit, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le belőle.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Igen, ebben egyetértünk. Nem vagyok irányításmániás, és semmi ilyen, de ez az a helyzet, ami felett egy kis kontrollt sem tudok gyakorolni. Kiábrándító és bosszantó. -de tény, hogy így majd legalább ha más nem, mi biztos megnézzük a lifteket. -Ha van automatikus mentés, akkor talán egy része megmaradt és nem kell fullban újra kezdened az egészet. Tudom, az mennyire bosszantó. -amikor elfelejted bedugni a tápot, és nagyban írod a különféle dolgokat, aztán fogja magát a géped és kikapcsol, de elfelejtettél menteni, az automata mentés pedig ki volt kapcsolva. Brrrrr.... -A legjobb barátnőmmel, vagy a nővéremmel. Velük biztosan elrepülne az idő. Remek társaságok, és ez egy biztos pont lenne, nem egy lutri. Mondanám, hogy ajj, mondjuk Dan Brown, vagy Poe, vagy Indiana Jones, vagy hasonlók, de lehet, hogy tök rossz arc mind a kettő és nem is akarna velem beszélgetni. Indi legalább kijuttatna innen. -ráztam meg a fejemet egy vállrándítással, mintha annyira sok látszana belőlem ebben a romantikus totál homályban. -Neked van ilyen személy? Élő, halott, kitalált? -bárki és bármi lehet. -Ez sem feltétlen igaz. Ha az ember csak a munkájának él, sosem hagyja abba, akkor sem, amikor azt hiszi, hogy lazíthat. Mikor kerültél utoljára úgy távol a munkától és csináltál valamit anélkül, hogy akár csak rá gondoltál volna? -néztem rá kérdő kíváncsisággal. -Határozottan te. Az én munkám kötetlen, ráadásul hobbiként kezelem, így néha elszalad az idő, miközben csinálom, de amúgy nem ez teszi ki a mindennapjaimat. Azért jutott most kevesebb időm mindenki másra mellette, mert jött pár nagyobb megkeresés. Viiiiiszont én azon izgulok, hogy le ne szakadjon alattunk egy lift az áramszünet miatt, vagy valami hasonló, de téged most is csak az érdekel, hogy nehogy elvesszem a munkád a gépedről, aminek nekiálltál, vajon hányan hívtak fel az óta, hogy itt vagy... és amilyen görcsös érzetet keltesz az emberben, szerintem háromszor elképzelted, ahogy felrobbant nélküled az egész hely. -na nem vagyok pszichomókus, és a haverod sem, de valld be, hogy ez nem egészséges. Valami nagyon rosszul van nálad bekötve, és nem a liftre gondolok. -Igazi kávét nem hordok a zsebemben, de egy jó pocket coffee-ra meg tudlak hívna. Már ha nem félsz a vadulástól. -mivel sosem tudhatod, mi történik, bizonyos dolgok mindig vannak a táskámban. -Nem hiszem, hogy ismernéd őket. -húztam össze a szemeimet, így figyelve a vonásait. -De köztük van a The Black Keys, a Tame Impala, Journey. Ezeken túl aztán vannak külföldi, főleg magyar indie és pszichedelik együttesek is a lejátszómon, és egy elég réteg zenekar is. Mondanám, hogy mi az, de nem hinném, hogy bármit is mondana neked. -a többségnek nem szokott.
- Nincs. Szeretek egyedül lenni, szeretem a csendet. Úgyhogy nekem a legjobb társaság saját magam lennék. - és ebben nincs semmiféle nagyképű, önimádó, szomorú, lehangoló vagy bármi. Egyszerűen nincs szükségem senkire, hogy szórakoztasson, elterelje a figyelmemet, beszéljen hozzám. - Jó. Hát ha így teszed fel a kérdést, akkor minden tök máshogy hangzik. Az én pozíciómban, vagy legalább is ezen a helyen, ahol most vagyok, nem utazhatsz el csak úgy, nem kapcsolathatod ki a telefonodat meg ilyenek. Te vagy a felelős, mindig elérhetőnek kell lenned, és sajnos te gondolkozol a személyzet helyett is. Ez nem egy nagy cég, itt nem jut minden munkakörre külön ember. Nincs olyan, hogy majd valaki megoldja, amíg szabadságon vagyok. Más nem tudja. - ez van, ezt kell csinálni. - Szeretem a munkámat minden szar ellenére, és én is hobbiként tudom felfogni. Én is tudok szabadidőt varázsolni magamnak, ha kell. Nekem is van olyan, hogy húzósabb a meló, máskor meg lightosabb. - nem tudom, mit kell ezt ennyire túlspilázni. Arról meg nem én tehetek, hogy nélkülem megállna az élet, mert mindenki más életképtelen, és nem akar semmi pluszhoz érteni. A pocket coffee említése aztán új fényt hozott a lift akna sötétjébe. - Komolyan? - pislogtam "meghatva" a koffeines ajánlattól. - Bár nem szoktam vadulni... - hahahaaha, jó vicc. - ... de most kivételt tehetek veled, Evelyn. - szóval megdobhatsz azzal a kávés csokival. - Azért tegyünk egy próbát. - hát ha ismerem őket. Bár van egy bevált stílusom, amit szeretek, de elég széles a zenei látóköröm. - Ajj. Baszki. Sose hallottam róluk, bocsi. - ráztam meg a fejemet. Nem mindennapi, hogy ismered és szereted ezeket. Elég megosztó. Vagy utálod, vagy imádod. - Épp csak az egyik kedvenceim. De hát mekkora az esélye annak, hogy vágjam a Cage The Elephant-ot, az Ivan & The Parazol-t vagy a Foreigner-t. - vonogattam a vállamat színpadiasan. - Szóval akkor te ilyen kis retro, hippi csaj vagy? És nem bírod a tucat dolgokat. - ezt bármibe lefogadom. - Mi a munkád, ami annyira híresen kötetlen és hobbikategóriás? - hát ha pályát módosítok.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Jogos levezetés. -egyébként is, jó esetben te vagy az egyetlen, aki nem idegesíted saját magad. -Én is szeretek egyedül lenni, de a kérdés az volt, hogy kivel szorulnál be a legszívesebben. Aki nem te vagy. -akkor specifikáljuk kicsit. Mert ha épp nincs lemerülve a telefonom, akkor ez a helyzet sem zavarna túlzottan. Hallgatnék zenét, játszanék, lehet, akkor én is dolgoznék addig, ki tudja. Meg ugye hívnék segítséget. Érdeklődve hallgattam az előadását arról, hogy miért is nem működik úgy a dolog, hogy csak elugrik valahova nyaralgatni, vagy épp kinyomja a telefonját. Elég elfoglaltnak, és tényleg egész emberesnek hangzott ez a dolog, amit magyarázott itt össze-vissza, vagyis nem össze-vissza, de na. -És nem lenne jó, ha egy erős rostán keresztülmenne pár ember, akik közül szerezhetnél valami asszisztenst, vagy olyat, aki a munkád egy részét átveszi? -néztem rá kérdőn. -Persze tudom-tudom. Mindenki eladja magát olyannak, amilyen nem. Dolgoztam már pl. vendéglátásban, és idegenforgalomban is, pontosabban szállodaiparban. Ott aztán ez hatványozottan igaz. "Jajj, én nem félek a sötétben, nincs baj azzal, ha meleg, ha hideg van. Egyedül is bármit megcsinálok, ugyan, dehogy fogok megijedni a hangoktól egyedül. Bírom a strapát, kedves vagyok, stb-stb." A legtöbben nagyon átbasszák a fejed, és két nap után elhullanak. De egy próbát megérne, vagy nem? -már egy ideje nem vagyok benne ebben, így annyira nem tudom. Csak azt, hogy nemrég pont hallottam hírét a hülyéknek, akik ott dolgoznak, ahol anno én. Pedig az egy tök jó hely. -Mázli, hogy szereted a munkádat minden ellenére. -de ez szerintem akkor sem egészséges mértékű munkafüggés, vagy minek nevezzem. Inkább az a baj, hogy olyan, mint aki teljesen karót nyelt, görcsös és merev. Egy vezető pozíció mindig szar, de ha még a természeted is túlagyalós, az gyilkos tud lenni. Sokszor feleslegesen paráztatod be magad valami olyanon, ami aztán megoldja önmagát. Néha csak... lesz, ami lesz. Félredöntött fejjel néztem a velem szemben ülőre a kávés csoki kapcsán, majd kihalásztam a táskámból a pocket coffee dobozt, abból pedig egy kisebb verziót. -Na, acca' a kezed, apróséf, had rontsalak meg. -nyújtottam ki a sajátomat, átadva neki a beígért keserű édességet, közben én is magamhoz vettem belőle egyet. Már majdnem megszólaltam, hogy na ugye, de mivel éreztem az erőteljes iróniát a szavai mögött, inkább kivártam és majdnem letettem a hajam, amikor benyögte... -Miért ismered az Ivan & The Parazol-t? -az amerikaiak azt se tudják, hol van az az ország, nem még ilyen zenét hallgassanak, legalábbis nem onnan valót. -De mondjuk a másik kettő se semmi. Minden elismerésem a kukás szakácsé bakker. -ritkán találkozom olyannal, aki ezeket vágja. -Hát attól függ, miben. Biztos én is vagyok nagyon tucat valamiben, és ez nem is baj. -nem lehet mindenki világmegváltó, van, akinek átlagosnak is kell lennie, vagy az átlagos lenne az új... nem átlagos. -De ez határozottan jobban hangzik, mint a "geci fura vagy, kisanyám." Viszont nem mindig, vagy mindenben. A zenei ízlésem elég széles, szóval van benne a Masterplan-től kezdve a HIM-en át sok minden, és van, amiben baromira nem vagyok laza, de összességében jellemző rám ez a könnyed, happy felfogás, igen. Sokkal egyszerűbb, mintha mindent túlgondolnék. Csak... engedd el. Nekem ez a felfogásom. -jobb, mint a fölösleges agyalás. -Grafikus vagyok. Oh, és tetoválással is foglalkozom egy kisebb, underground Brooklyn-i szalonban. Nagyjából én osztom be az időmet.
- Öööö... Ez amúgy nehéz kérdés. - vakartam meg a tarkómat elgondolkodva. Továbbra is a saját társaságom a legjobb. - Mert te meg azt vezetted le jól, hogy tök ismeretlennel bent ragadni csak azért, mert kíváncsi vagy rá, de lehet, hogy csapnivaló a személyisége... így már senki sem annyira vonzó. Lehet akármilyen híres, meg menő, meg messziről szimpatikus. - ha a valóságban nem az. - Mondhatnék családtagot vagy valami közelebbi havert, de ha órákra itt ragadunk és nincs menekülési útvonal, az nem nekem való. Ők is simán az agyamra mennének. Szóval nem tudom. Passz. Téged választalak? - végül is még nem öltük meg egymást. Nyilván túlgondoltam a kérdést, de én mindig mindent túlgondolok és legalább ezerféle módon közelítem meg a problémát. Szeretek logikus, fair, racionális döntéseket hozni. Mindenben. - De. Jó lenne. Feltételes módban. Csak nincs még egy olyan őrült, mint én. És ha én is meg tudom csinálni, sőt, jobban meg tudom csinálni, és úgyis csak utána ellenőrizgetnék annak a másiknak, akkor minek fizessünk neki pluszban egy csomót? Ez a 22-es csapdája. - nem tudom, érted-e, mit hordok itt össze, de én nagyon is. Az alázat, a pontosság, az (egészséges) maximalizmus, a megbízhatóság, a szorgalom, az önálló gondolkodás képessége már pont úgy kihalóban vannak, mint az empátia. - Ha nem szeretném, nem csinálnám. - olyanért nem teszem tönkre magamat, amit rühellek. - A-a. Ez nem az a Remy, kislány. De mivel kell a zsebkávéd, így most az egyszer nem ugrok érte. - átvettem tőle a felém nyújtott csokit. Életmenő vagy! - Köszi. - villantottam rá egy hálás mosolyt. - Mert nagyon jók? És talán onnan, hogy mint mondtam, van életem a munkán túl is? - vágtam döbbent képet a velem kapcsolatos surprising fun fact hallatán. Jesszus, hát mik vannak. Mégis igaz a városi legenda? - Jártam már fesztiválokon, Európában is. És többféle zenét szeretek hallgatni. Tudod... a YouTube csodákra képes, ha beírod a megfelelő varázsszót. - például, hogy indie. És társai. - Miért? Te honnan ismersz magyar bandákat? - vontam fel a szemöldököm kíváncsian. - A legjobb hozzávalókat a szemétből lehet összeturkálni. - bólogattam bölcsen. Neeem igaz, nehogy komolyan vedd. - Szerinted mi a leggázabb zene, amit szeretsz? - a Masterplan és a HIM nálam se maradt ki anno. Most csak nosztalgia faktor, ha néha random bekattan, hogy jééé, ilyen is volt és mennyire imádtam. - Majdnem megkérdeztem, hogy vannak-e képeid a tetkókról, amiket csinálsz, de rájöttem, hogy valaki nullára zenélte a telóját. - úgyhogy ez így felejtős. - És mióta foglalkozol ezzel? Mi vonzott benne? - mások okádék bőrét taperolgatni. - Gondolom a te szakmádnak is van árnyoldala bőven.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Hatalmasakat pislogtam rá, ahogy elkezdte kifejteni a válaszát azzal kapcsolatban, hogy kit és miért NEM választana maga mellé egy liftes kalandhoz, szóval akkor Pokémon trénereket és Tudjukkit megszégyenítő módon én lettem a chosen one-ja. -Nem tudom, hogy mondták-e már neked, de nem kéne ennyire túlpörgetned az agyad mindenféle apró dolgon is. Nagyon jó problémamegoldó készséged lehet, de ez csak egy... mindegy. Köszönöm, akkor majd ha legközelebb beszorulsz egy liftbe, bemászok utánad. -inkább a halál. De ne vedd magadra, nem miattad van, workaholic szeméthordó. De amúgy nem kéne keresned valakit, aki kikezeli az agybajodat? Ne mond, hogy nincs... -Te vagy a 22-es csapdája... -forgattam meg a szemeimet magamnak morogva a dolgot inkább, mint neki. Borzalmas vagy. Hogy lehet így élni?! Hiába mondja, hogy nem csak a munkája van... ez beteges. -Nem vagy te egy kicsit túl... mániákus, Sheldon? Vagy anyukád kivizsgáltatott? -ha nem, akkor sürgősen ki kéne. -Hát ez nem. De ugyanolyan haszonleső, ha kajáról van szó. -az legalább aranyos. Ez csak munkamániás. -Nincs mit. -ráztam meg a fejemet egy mosollyal kísért legyintéssel. -Aaaaaha, a legtöbben azt se tudják, merre van Európa, nem még az ilyen kis országokat. De jó tudni, hogy te igen. -engedtem meg magamnak egy elismerő vigyort az irányába. Wow. -Vannak ott élő rokonaim. Az apukám magyar. Pontosabban ő már itt született, de a szülei onnan emigráltak anno Amerikába. Szóval rokonok és ottani barátok miatt. Meg tudod... egy önelégült ember azt mondta nekem, hogy a YouTube csodákra képes. -villantottam meg egy aljas mosolyt. Ezen a kukából turkálós dolgon egy nagyon jót nevettem. -Hmmm... nem is tudom, ez nagyon nehéz kérdés. Mert nekem semmi sem gáz, mivel szeretem. Meg most... kinek mi jut eszébe ezekről. Van, akinek a Barbie Girl is gáz, de tudjuk, hogy mindenki énekli, ha meghallja. Szóval erre nem tudok neked válaszolni. Ehhez hallanod kéne a lejátszómat és neked kiválasztani. -szerintem ez így megy. -Megkérdezheted, mert vannak. Csak nem tudom megmutatni. -címeztem neki egy tenyérbemászó vigyort. -És magamon sem tudom megmutatni, mert sötét van. -pedig a sajátjaimat is én csináltam. -Nem olyan nagyon rég óta. Hivatalosan idén szereztem papírt, de már előtte is alkottam ismerősökre. Imádok rajzolni, nagyon szeretem a tetkókat, így pedig tudok belőle pénzt keresni. Egy tök nehéz, és amúgy meglepően steril szakma. Szabad kézzel nem is érhetsz hozzá a másikhoz, mindent fertőtleníteni kell és befóliázni. -senki se hinné, mekkora meló is előkészülni. -Ha például egy apró mintát csináltatsz is rád számolnak egy órát, mert mire előkészültök, az negyed óra. A stencilt lehet, ott helyben variálni kell és hasonlók. -elég sokrétű. -Oh, de még mennyi. Főleg az emberi tényezők. Mivel szolgáltatást nyújtok, mindkét munkahelyen, így az ügyfelek az elsők. Mosolyogva kell tűrni kb mindent. Ha világi faszok, azt is, meg ha variálnak, azt is. Nem förmedhetsz rá akkor sem, ha törzsvendég, hogy "ne variálj már, rohadt XY." De szerintem minden szakma nehéz, csak nem értünk hozzá, hogy lássuk, miért.
- Ha liftbe szorulok, azonnal téged hívlak. Csak mindig töltsd fel a mobilodat. - anélkül nehéz lenne, mint ahogy a jelen ábra is mutatja. - Amúgy nem kell fizikailag bemásznod, elég ha telefonon szóval tar... áááh! Vágom! Ezt is túlgondoltam, ugye? - oké, talán kezdem érteni, mire gondolsz. - Semmivel sem vagyok mániákusabb, mint mások. - csak mindenkinek más a kattanása. Az enyém legalább kifizetődő. - A haszonlesőt viszont nem tagadom. - a jelen helyzetben. Egyébként sok mindent lehet rám mondani, de ezt nem. - Idegenforgalmi suliba jártam, szóval fura lenne, ha a földrajz lenne a gyengém és nem tudnám Magyarországot elhelyezni a vaktérképen. - talán ez a magyarázat segít feldolgozni a tájékozottságomat. - Wow! Ez elég menőn hangzik. Tök jó, amikor valaki több nemzet keveréke. Több kultúrát, szokást, nyelvet ismer a szülei révén. Hasznos tud lenni. Én is adnám, ha részben valahonnét máshonnan származna a rokonság egy része. Király lenne más kontinensre utazni látogatóba. Vagy gyerekként mondjuk ott tölteni a nyarat. - de nem így volt, szóval igazából kár ezzel foglalkozni. - Hiába hallanám, nem tudnék gáz dalt választani. Pontosan azért, amit te is mondtál. Én is így gondolom, hogy ha szereted, vállald. - úgyhogy ezzel ez a téma túltárgyalva. - Francba. Basszus. Kapja be a sötétség! - hoh, lőn itt még világosság! És én nem felejtek. Csekkolom még azokat a tetkókat! - Azta. Elég macerásan hangzik. - még sosem gondolkodtam a tetoválás rejtelmein. Egy tűbe sem sikerült beleesnem, és nem is tervezek. - A vendéglátás miatt ez ismerős. A kollégák se egyszerűek, de extrán baromi idegtépő, ha vendégekkel, ügyfelekkel is dolgozni kell. Ilyen hibabejelentő, panaszkezelő faszom akármi sose lennék. Szerintem két nap után vinne a rohammentő az ideggyógyászatra menthetetlen státusszal. - arra csak helyeslően bólogattam, hogy minden szakma nehéz, csak lövésünk sincs róla, így külsősként, hozzá nem értőként lehetetlen reálisan megítélni. - És hosszútávon ebben gondolkodsz, vagy ez csak ilyen jelenlegi álom megvalósító projekt?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Oh, bakker, igazad van!!! Kell egy powerbank, hogy bármikor elérhess. -amúgy lehet tényleg nem ártana. Egy jót mosolyogtam azon, ahogy saját magát félbeszakította, mert idő közben rájött, hogy ezt is túlgondolta, mint minden mást. -Aaaaaaaw, olyan gyorsan felnőnek. -nevettem egy jót ezen a dolgon, de csak bólogattam. -Igen, ezt is, mint szerintem az egész életedet. Néha lazíts egy kicsit. Több meccsnézés a haverokkal és szex, az opcionális, hogy a haverokkal-e, meg kevesebb stressz. -egészségesebb lennél. -Mhm, hát persze. -mondogasd csak magadnak, ha ettől nyugodtabb vagy. -Komolyan??!! Azta!!!! Ez nagyon menő! -szerintem aki ilyen idegenforgalmi dolgokat tanult, az nagyon menő és okos lehet. Én a vaktérképen a szomszéd helyiséget (igen, nem helységet!!!) sem találnám meg. Lelkes mosollyal figyeltem, miközben beszélt, aztán csak széles mosollyal, hatalmas, csillogó szemekkel bólogatni kezdtem. -Szerintem is az!!! Imádom, hogy csomó hagyományt, szokást, kulturális dolgot tartunk, például a nyelvet is. Jó dolog látogatóba menni, plusz imádom, hogy nem a búval baszott része keveredik bennem ezzel az amcsi felfogással, hanem annak is ez a... laza, bulisabb, öhm... rúgjuk ki a ház oldalát, de a jég hátán is megélek része. Szerintem ezek tök fontosak. Bár azért azt adnám, ha mondjuk valami látványosabb "félvér" lennék. Tudod, mint amikor valaki sötét bőrű és világos a szeme. -az ritka szép tud lenni. Én csak az átlagosnál magasabb vagyok. De az nem túl hálás. Pffffff. -Akkor ebben egyetértünk. -és kár is lenne ragozni. -Ugye?! Tiszta kibaszás. -egy részét bárki láthatja, mivel a zöme a karomon van. Bár azt a vetkőzős számot most megnézném, ahogy a hosszúujjút lerángatom magamról. -Igen, és még annál is macerásabb. -főleg, hogy a vendégek nem könnyítik meg a dolgodat. -Olyan én se lennék sose. Mindenki azokkal kiabál, baszakodik, meg hajtja a baromságait. Nagyon kedvesnek és türelmesnek tartom magam, de azért annak a bizonyosnak is van vége. Még szerencse, hogy nekem nincsenek kollégáim. -csak ha valakivel én akarok együtt dolgozni. -Hosszú távon is ebben gondolkodom. Ez volt az álmom már kiskorom óta, szóval még bőven van mit fejlesztgetnem rajta. Imádom csinálni, baromira kikapcsol, ráadásul ennek is tanultam. De ha nem jön be, akkor bármikor visszamehetek szerintem az egyik régi munkahelyemre. Tudod mi az a késdobáló? Na! Ez baltadobáló!!!!!! Ha Brooklyn-ban jársz, akkor egyszer majd ugorj be oda.
- Te valami önjelölt life coach vagy, vagy mi? - mik ezek a kéretlen tanácsok? Nem is ismersz. Szoktam meccset nézni a haverokkal. A szex egyéjszakás szinten nálam nem játszik, hogy valami hülye idegnyugtatónak használjam, a haverokkal meg főleg nem. A kevesebb stressz nem rajtam múlik. Akkor ennyi erővel ne dolgozzak sehol, ne szálljak be a liftbe, ne menjek le a boltba, mert stresszfaktor. - Hát régen sokkal menőbb volt. Ma már az idegenforgalom, vendéglátás nem annyira megbecsült, mint anno, amikor belevágtam. Na nem vagyok öreg, nem ezt állítom, de azért jó pár tényező megtépázta azt a szektort. Is. - nem mi vagyunk az egyetlenek. Persze máshol még ennél is szarabb a helyzet, szóval annyira azért nem kell sírdogálni. - Bár túl sokat nem láttalak fényáradatban, de jó vagy így, ahogy vagy. - nem mindenkinek jönnek be a világító szemű félvér csajok, a napsütötte latinák és hasonlók. Persze soha ne mond, hogy soha. - Akkor saját szalont nyitottál? - egyébként aligha válogathatna. - És nem unalmas egyedül? Valaki szereti, ha kávézhat, dumálhat a kollégáival. - megint másokat viszont zavar, ha folyton ott legyeskednek és döngnek körülötte. - Oooookééé. Ez elég érdekesen hangzik. De kíváncsivá tettél. - miféle nő dolgozik ilyen helyen? Jeez! - Viszont Brooklyn elég nagy. Melyik helyről is beszélünk? - hát ha egyszer tényleg betenném a lábamat. Hát ha... - És öhm... mi voltál ott? Pultos? - azt ne mond, hogy a kidobó ember, mert akkor kifejelem a lift ajtaját, és legalább egy kosszal szabadok leszünk. Hmmmm... megfontolandó! - A szüleid komolyan engedték, hogy a lányuk ilyen helyen melózzon? -azt a rohadt. Azért én a helyükben kicsit izgultam volna, hogy élve hazajön-e, nem akar-e rámászni valami részeg rohadék, és egyéb nyalánkságok. A pultos, a recepciós veszélyes szakma, ha csaj vagy. Nem még ha jó csaj.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Nem, én ilyen kis retro, hippi csaj vagyok. A life coach-nak fizetnek, hogy baromságokat pofázzon. Én csak bajba kerülési szolidalitásból okoskodom. -hogy valakit idézzek, ha már egyszer. Plusz amúgy ezek nem... kéretlen tanácsok vagy mi. Egyszerűen csak hallgattam, és nekem lett teli csomókkal a hátam tőle. -Az a baj, hogy amit már egyszer kiveséztünk, az emberekből eltűnt az empátia, meg igen... hát... elhülyültek. Mindenki azt akarja, hogy körbe ugráld és kinyald a seggét, de nem tesz érte semmit, hogy az emberek ezt válasszák. Meg már az alkalmazott akarja, hogy igazodj a mindenféle kívánságaihoz. -legyen az bér, munkaidő, vagy ki tudja. -Öhm... köszönöm. -azt hiszem. A sötétségnek most egy nagyon jótékony hatása volt, ahogy zavartan, pótcselekvésképp a hajamat kezdtem el csavargatni. -De ez nem önlehúzás volt, mielőtt még erre gondolnál! Ez csak ilyen... női hülyeség. -a legtöbb dolog amúgy csak minket érdekel. Túl nagy a szemem, a fülem, eláll a nem tudom mim, egyenes, vagy göndör a hajam. Magas vagyok, alacsony, vékony, vagy teltebb. A tapasztalatom az, hogy egy bizonyos értelmes határon belül ez a kutyát nem izgatja. -Jajj, nem, dehogy! Ne haragudj, elég félrevezető lehettem. A tetoválás a másodállásom, vagy a hobbim, inkább. Nem az enyém a szalon, de nem vagyok alkalmazott. Vállakozóként dolgozom be nekik, amikor időm engedi. Alapvetően grafikus vagyok. Azt a céget csináltam én. -már ha lehet cégnek hívni egyáltalán. -Ha ezt szeretném, akkor összefutok a legjobb barátnőmmel. Attól, hogy nem gondolok állandóan a munkámra, még elhivatott vagyok iránta és utálom, ha zavarnak. Nekem ne mondják meg, mit csináljak, és ne rontsák el, mert lefejelem az összeset. -vagy célba dobást játszok bakanccsal. Az úgy is megy. -Valhalla bar & cafe. Nappal főleg kávézóként üzemel és a vendégkör is más, mint este. Ez egy ilyen... leginkább viking bárhoz tudnám hasonlítani. Van egy elkerített rész, ahol egy hatalmas táblára lehet baltával célba dobni. Baromi jó feszültség levezető. -csak vigyázni kell, hogy hogyan dobod azt a szart, nehogy visszapattanjon és kettévágja az ember csini fejét. -Igen, pultos, illetve felszolgáló, ha valaki asztalhoz kérte a rendelését. Imádtam csinálni, annyiféle emberrel ismerkedhettél meg, és anno még a kollégák is normálisak voltak. -manapság már elvileg ők is gyorsabban cserélődnek. És nem Roman miatt, ami durva. Na jó, én bírom az "öreget." -Hát sok választásuk nem volt. Ők LA-ben vannak, én meg itt. A középiskola után felköltöztem, tök egyedül, mivel ide jártam egyetemre. Nem várhattam el, hogy mindent ők fizessenek nekem, így melót kellett találnom. Sok helyen megfordultam, de ezt szerettem a legjobban. -vontam meg a vállamat. -A vendégeket könnyű volt leszerelni, főleg, hogy az a pasi, akitől betanultam, egy két ajtós szekrény, és aki pofátlan, azt leállítja. Inkább... ő volt a nagyobb probléma. Elég flirty típus, de úgy mindenkivel. Nekem meg elég nyitott és kedves a személyiségem, ami nem kifejezetten divat manapság, így azt gondolta, hogy én akarok lenni a kövi trófeája. Tévedett. De megértette, és amúgy tök jóban voltunk utána. Tőle tanultam mindent, kicsit olyan, mint egy... munkahelyi apuka, vagy nem tudom. -kicsit perverz a hapek, de hát... ki nem az néha?! Plusz amúgy megteheti, mert jó pasi, nekem a személyisége taszító csak.
- Oké, hippi csaj. Már azt hittem, ha visszajön az áram, benyújtod a számlát, aztán perkálhatok. - na már csak az hiányozna a napomból. - Hát ezt jól látod. - az emberi elhülyülést és az alkalmazottak sokszor irreális igényeit. - Egy percig se feltételeztem, hogy mondjuk önértékelési gondjaid lennének és pont az én pozitív megerősítésemre szorulsz. Csak... nem vagyok vak, úgyhogy megosztottam veled az észrevételemet. - ha már így feljött ez a külső téma, hogy lehetett volna inkább ilyen vagy olyan. Kár lenne érte. - Áhháá. Így már mindent értek. - a tetoválás a másodállásos hobbi, a saját cége meg ilyen grafikai dolgokkal foglalkozik. Oké. Lassan összeáll a kép. - Ezt meg tudom érteni. - hogy mennyire utálja, ha zavarják, és belekontárkodnak a munkájába, amivel egyébként egy csomót melózott. Felvont szemöldökkel hallgattam ezt a baltás célba dobós koncepciót. - Wow. Érdekesen hangzik. Még sosem hallottam róla. Mármint a helyről. - bevallom, de majd pótolom a kimaradt ismereteimet. - De memorizáltam. - Valhalla bar & cafe. Brooklyn. Egyszer megnézem magamnak. A baltás célbadobót is. Pff. Jó vicc. Mintha az én világom lenne. De talán egy kör italba nem döglök bele. Bár ha valaki fejbecsűr valamivel, legalább nem lesz több gondom az életben. - Anno én is pincérkedtem. Tök szerettem, de aztán egy idő után azért bele lehet fásulni. - és az is hozzátartozik, hogy én idő közben enyhén munkakört váltottam. Így is van, hogy be kell ugrani, ha valaki beteg, felmond, szabadságra megy. Jobb házon belül megoldani, mint idegeneket tanítgatni arra az időre. Sok jó nem sülne ki belőle. - Az én sztorim is hasonló, csak LA helyett én Chicago mellől keveredtem ide a suli miatt. Én is mindenféle munkát vállaltam mellette, hogy a saját lábamra állhassak, és ne a szüleim tángáljanak mindennel. Aztán itt ragadtam. - ennek már van pár éve. - Akkor végül is mondhatni szerencséd volt, és happy ending. Mármint... általában szerintem nem szoktak érteni a szép szóból az ilyen trófea vadász, nyomulós főnök fazonok. - nem egy gebaszos sztorit hallottam már.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Az első alkalom ingyenes. –és mivel sanszosan nem lesz következő, ha csak nem szorulunk be megint ide, így becsüld meg a jótanácsaimat, haver. -Hát… a pozitív megerősítés sosem árt, és az sokkal többet jelent, ha egy idegentől kapsz valami bókot. Főleg, ha alig látott világosban. Szóval köszönöm, tényleg. –villantottam meg egy hálás, még mindig kissé zavart mosolyt. Nem erre számítottam, amikor beszálltam melléd a liftbe. Ha nem akadunk meg, sosem álltunk volna szóba egymással, amíg haladunk felfelé. -Nem kétlem. –hogy meg tudja érteni, mennyire idegesítő, amikor belepofáznak a munkádba. Ő maga mondta, hogy ha valakit felvennének mellé segítségképp, mindig leellenőrizné utána, hogy jól csinálta-e. Munkamániás. -Érdekes is!! Mindenképp el kell jutnod egyszer oda egyedül, vagy társasággal. –ha nem jön be neki, többet nem megy oda, de érdemes esélyt adni az újdonságoknak, élményeket gyűjteni és kikapcsolni kicsit. Ki tudja, lehet, még rákap a balta hajigálásra is, mint feszültség levezető eszköz. -Ugyanott, ahol most vagy vezető, vagy ez nem ilyen szamárlétra megmászós siker sztori? –vontam fel a szemöldökömet kérdőn. -De amúgy a pincérkedés egy fura létforma. Mert amúgy azt mondod, hogy tálcát fogni bárki tud, és bárki ki tudja vinni a kért italokat, meg ételeket. De közben van egy olyan része, amit be kell tanulni és macerás. Plusz tök jó löketet tud adni, de a paraszt vendégek egy pillanat alatt le is tudnak húzni. Baromi kiábrándító, ha szar helyet fogsz ki. Balfasz kollégákkal, és paraszt vendégekkel. –bár olyankor mindig lehet váltani, ha elég ambiciózus és tehetséges vagy. A szakmabeliek hiánya miatt meg amúgy is két kézzel kapnának az emberek után. -Chicago nagyon klassz hely, még akkor is, ha lefújja a szél a hajadat a fejedről. Nem hiányzik néha, vagy… nincs olyan, hogy mégis inkább ott akarsz élni és dolgozni, közel a rokonokhoz? –azért nem a szomszédban van az sem, hiába nem olyan durva távolság repülővel, ráadásul az ő szakmájával nem lehet könnyű a találkozás beiktatása sem. Akkor is baszogatnak ezzel, ha amúgy jó a viszonyotok, mert mindenki azt akarja, hogy velük foglalkozz, szánj rájuk időt. A megértés nem túl divatos. -Oh, a szép szóból nem is. De vagyok elég határozott, és nyomatékosan elmondtam neki, hogy sajnos nem vonz semmiféle közelebbi ismerkedés vele. Akkor sem, ha éheznék, ő meg egy sajtos szenya lenne. –ráztam meg a fejemet egy vigyor kíséretében. -Meg egyébként is hozzászoktam már ehhez. Ha nő, ha férfi vagy, tök mindegy. Ha kedves vagy és udvarias, azt hiszik, flörtölsz és akarsz valamit. Illetve ha adsz magadra és csinos vagy, akkor biztos tetszeni akarsz. Igen, hülyegyerek, magamnak. –forgattam meg a szemeimet. -Meg ez ilyen… szakmai ártalom. Vendéglátós vonzerő, vagy minek nevezzem. Én meg amúgy is jól kijövök a srácokkal összességében, de ritka, aki csak barátkozni akar, semmiféle extrával, és nincs senkije. –az szintén nem divat.
- De. Ez pontosan az ilyen sikersztori. De korábban, más helyeken is voltam már pincér, nem csak a mostaniban. - a suli mellett vállaltam beugrós melókat is, mondhatni van tapasztalatom bőven. - Kisegítő pincérnek könnyebb találni valakit, hogy kivigye az italt vagy lerámolja az asztalt, mint a konyhára, ez tény. - minden nézőpont kérdése. - De ha olyat keresel, aki érti is a szakmát, tud napot nyitni, zárni, beszél idegen nyelvet, tud viselkedni, vágja a pultozást, az italokat, tudja, hogy miből készülnek az étlapon lévő ételek, tud fizettetni, számlázni, udvariasan bánni a vendéggel, problémákat megoldani pókerarccal, az olyan már keményebb dió. Az utca embere alkalmatlan rá, ez csak ilyen hülye duma, amivel a fogalmatlanok, meg az elborult agyú szakácsok dobálóznak. Egyik szakmát se tudod a kisujjadból kiszopni. - ahogy a végtelen tűréshatárt sem. Amíg nem dolgozol emberekkel, nem tudod, milyen elviselni a sokszor alaptalan, irreális nyűgjeiket. - Az a hely ilyen szempontból jó, ahol most vagyok. Mindenhol vannak idióták, nyilván ott is, de a maga módján azért egy összetartó, jó arc banda, és máshol sokkal nagyobb barmok vannak. Az elégedetlenség, az irigység, a lustaság meg sajnos emberi vonások, nem egyedi jelenség. Soha nem jó semmi. - máshol még ennél is hülyébb a lakosság mentalitása. Nem is akarom tudni, ott mi lehet. - Evanstonból jöttem, nem konkrétan Chicagóból. És az a rész sokkal kevésbé szeles, mint azt Chicago miatt gondolnád. Viszont télen rohadt hideg van. Nagyon durván. - nem szeretek megfagyni. - Bírom New York-ot, szeretek itt élni, így csak ritkán van honvágyam. - azt már inkább nem mertem hozzátenni, hogy nem is érek rá, hogy ilyeneken merengjek. - Ezt a jelenséget már megfigyeltem. Ha nő lennék, sosem lennék pultos. Ez az egy biztos. Az a sok részeg, nyomulós barom a szar dumájával. Csak nézni és hallgatni is szenvedés. Minden elismerésem a tiétek. - bemosnék az összesnek. Nem tudom, hogy bírják ki, hogy ne szóljanak vissza valami extrém csípőset. Hirtelen pislákolni kezdett a lift világítása, majd éles villanással újra fényáradatba borult az egész. Búgó, dübörgő hang társult mellé, ahogy újraindult minden. Aztán elindult maga a felvonó is. - Hallelujah. - ugrottam fel a földről. Már úgyis elültem a seggemet. Fogalmam sincs, meddig dekkoltunk itt, de nem öt percig, az tuti. - Hányadikra mész? - majd én megnyomtam a gombot. Aztán ha megérkeztünk a cél emeletre, onnan én biztos isten, hogy lépcsőn megyek tovább, nem kockáztatok még egy beragadást. Sosem lehet tudni. - Hé... öhm... Evelyn. - nyújtottam a kezemet a csajnak, hogy felsegíthessem. - Ha legközelebb erre jársz, a vendégem vagy egy kávéra. - a házban nincs más Remington, hogy ne találna meg, ha akar. - Na nem a lakásomra gondoltam. Kereshetünk itt valami beülős helyet a környéken. Vagy megmutathatod te az ex-munkahelyedet. - néztem rá némi bizonytalansággal. Nekem végül is tök mindegy. - Csak utánad. - böktem a fejemmel a kinyílt liftajtó felé.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Ez nagyon király! Akkor így ismeretlenül-utólag is gratulálok hozzá, hogy feltornáztad magad ebbe a poziba. Baromira tehetséges lehetsz, ha sikerült. –villantottam meg egy elismerő mosolyt egy hasonló hümmögéssel kísérve. Nem egyszerű csak úgy pincérből mondjuk üzletvezetőnek lenni, vagy bánom is én, meddig jutott. Csomó felelősség, kevés szabadidő. Alázatosnak kell lenni. -Igen, pontosan, én is így gondolom. Ha csak bizonyos dolgokra akarod, akkor ok, de amúgy. Pfffff. Ráadásul szerintem ritka az az embertípus, aki elviseli a vendégeket, a sokszor tapló viselkedésüket. Ez nem megy mindenkinek, ehhez kell valami elbaszott gondolkodásmód, már bocsi. Tudnod kell előadni magad akkor is, ha ritka szar kedved van, szétrobban a fejed, meg minden ilyen. Ezt egy random John Doe az utcáról nem tudja. –ebben teljesen biztos lehet mindenki. Kell egyfajta attitűd ehhez a munkához, ezekhez a munkakörökhöz. -Hát ez sajna így van. –hogy mindenhol vannak hülyék, és már az is jónak számít, ha valahol kevés van belőlük. Meg amúgy valahol az is jó, ha zugtapló vagy, mert akkor legalább szemlátomást nem bomlasztod a csapategységet. Bár ott meg megy a másik háta mögött a szarkeverés. Áh, sehogy se jó ez. -Urgh… brrrr. Utálom a hideget. Nekem napsütés kell, jó idő, tengerpart. LA után még New York is fura volt, nem akarnék ilyen helyen élni hosszabb távon. –a skandináv országok is vonzanak, de sosem laknék egyikben sem. Utazni, „nyaralni” menni jó, de amúgy. Pfffff, kösz, de kösz nem. -Az jó, ha nem állandóan mardos az érzés, hogy visszavágysz oda. –inkább valahogy nem akartam megtudni, hogy a rengeteg melója mellett amúgy van-e ideje ilyen „halandó” dolgokon filozofálni, vagy sem. Mindkettőnknek jobb, ha ezt nem tudom meg. -Na!! Bakker, köszönöm az egész női nem nevében. Baromira nem egyszerű megállni, hogy ne térdelj tökön minden kanos, nyomulós idiótát, de muszáj. Valahol ezt vállalod ezekkel a dolgokkal. A baj az, hogy nem tudod kivédeni, akkor sem, ha nem veszel fel semmi olyat, ami kihívó, vagy kirívó lenne. –tapasztalat. Felkaptam a fejemet, ahogy hirtelen visszatért a fény a liftbe, majd megindult maga a szerkezet is, folytatva az útját az áramszünet előttről. Figyeltem, ahogy felpattant a földről, de esküszöm beleszédültem helyette is. Nekem annyira elzsibbadt a seggem, hogy úgy döntöttem, nem mozdulok, amíg meg nem érkeztünk. -Az ötödikre. –kapott egy hálás mosolyt a gesztusáért cserébe, a mancsomat az övébe csúsztatva, hogy felkelhessek végül, ha már egyszer. Kiropogtattam a nyakamat és a hátamat is, finoman porolva le a szoknyám hátulját. -Hm? Mi az? –néztem rá kérdőn a nevem hallatán, de aztán a fejem hamar értetlenbe váltott, amint felhozta a kávézást. Nem olyannak tűnt, mint aki szar dumával etetne csajokat, vagy minden random liftbe szorult társaságot elhívna valahova, így végül is betudtam a kávés csoki hatásának az egészet. -Okés, benne vagyok. Köszi. Majd ha legközelebb jövök erre, vagy itt lesz dolgom, akkor kereslek és behajtom azt a kávét, túlképzett szemétszállító bácsi. –engedtem meg magamnak egy halvány, de azért hálás mosolyt. Szavadon foglak ám, fiam! Miután kiléptünk a felvonóból, a megkezdett kis doboz pocket coffee-t a kezébe nyomtam egy mosollyal fűszerezve. -Nehogy meghalj nekem az úton felfelé, még be kell hajtanom egy kávét rajtad. –tettem hozzá még gyorsan a dolgot. -Sok szerencsét a hamvába halt laposoddal meg azzal az árajánlat-ellenőr kombóval, Remington. –intettem neki egy gyorsat, ahogy elindultam a folyosón a megfelelő lakás irányába.
Kezdőlap
