"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
Miután a telefonomat feltöltöttem a múltkor, és sikeresen megtaláltam a házban élő egyetlen Remington nevét a postaládáján, majd a kapucsengőjén is, gyorsan lefotóztam, hogy otthon rákereshessek. Jófej volt, a görcsössége ellenére is, de sosem lehet tudni. Mind tudjuk, hogy általánosságban milyenek a pasik, és ez lehetett valami beetető duma, valami szánalmas, üres gesztus is. De azért bíztam benne, hogy pozitívan csalódok benne majd, a közösségi média alapján is. És tényleg kegyeibe fogadott a jóságos mindenség, ugyanis amikor megtaláltam a kukás ember profilját, majdnem lefejeltem a kijelzőt. Nem csak a liftben, de így pár órával később az agyamban is fény gyúlt, hogy miért gondoltam azt, hogy én őt már láttam korábban, legalább képen, vagy messziről. De amikor megláttam a saxomuch feliratot a profiljában, már tudtam, miért volt a csövesbánat feje olyan rohadtul déjà vu érzés. Mert ő az énekes! Így már értettem ezt az alter, indie, pszichedelik vonalat is nála. Érdekes. Miután azért átnéztem a képeit, és megéreztem a lazaságnak tettetett, igazából a hobbim is a munkám szagot, bekövettem a srácot. De arra mondjuk nem számítottam, hogy ez a gesztus viszonzásra talál a részéről. Lehettem volna egy a random száznyolcvanvalahányezer emberből, de azért ezt jó jelnek vettem tőle. Így amint felcsaptam a határidőnaplómat és megláttam benne a következő Queens-ben lévő dolgom időpontját, írtam neki egy üzenetet, hogy ha komolyan gondolta, aznap bent leszek, de még írok neki, hogy mikor végzek pontosan, mert előre nem tudom. Végül is aztán ebben maradtunk. Kicsit elhúzódott a dolog, de annyira nem bántam, hogy egy késő délutáni időpont lett belőle, hátha akkor ez a laptopban lakó is jobban ráér majd. Gyorsan dobtam neki egy üzenetet, hogy most végeztem, épp a környéken vagyok, és ha van egy kis ideje, illetve kedve a nyolc agyvérzés mellett, akkor találkozzunk az épület előtt, és igazán rám érhetne, meg arra a kávéra is. Amúgy is lógtam neki még azokkal a tetkó képekkel is. Általában lazán vagyok felöltözve, de ma tárgyalnom kellett, viszont talán kapóra is jött, tekintve, hogy egy kávézó az nem egy bár, ahol szakadt hippigoth „jelmezt” kéne hordani. -Hey! Hát itt vagy! Had nézzelek. –futtattam rajta végig az alaposan vizslató tekintetemet, nagyokat hümmögve közben. -Látom nem zuhantál le a lifttel. Határozottan jó hír. –címeztem neki egy széles, kissé pimasz mosolyt, majd a tekintetem kérdő-várakozóba váltott. -Szóval van errefelé valami jó kis hely, amit jó szívvel ajánlasz nekem is, a társaságod mellé? Te vagy „otthon”, szóval rád bízom magam. –jobb, mintha én választanék valamit netes értékelések alapján, aztán kiderülne, hogy szar. -Oh, és lógok egy bocsánatkéréssel, mivel kiderült, hogy a meg nem nevezett „bandám”, amiről azt hittem, úgy sem ismered, a te meg nem nevezett bandád. Kicsi a világ.
Eszem ágában sem volt rányomulni a liftes, hippi csajra, egyszerűen csak úgy éreztem, muszáj felajánlanom neki a kávés meghívás lehetőségét, amiért tök normális volt végig, és még koffeines életmentő csoki is volt nála. Lehetett volna egy hülye, hisztis picsa, aki végigrinyálta volna az összezárva töltött időt, amitől instant agyvérzést kaptam volna, és önként fejeztettem volna le magamat a lifttel. Ehelyett meglepően jól eldumáltunk, és elég sok kérdéskörben hasonlóan láttuk a világot. Sőt! Még a zenei ízlésünk is úgy tűnt, hogy egyezik, még ha csak a felszínt érintettük is. Ráadásul nem hülye a vendéglátós témához sem, állt már a pult túloldalán, hogy tudja, a kaja nem főzi meg magát, ahogy az italok sem ugranak bele önként a poharakba. És a főnökök sem egész nap a farkukat verik az irodában. Pozitív csalódás volt. Viszont valahol elengedtem a dolgot, és úgy voltam vele, hogy többet nem találkozunk. Nem gondoltam volna, hogy észben tartja, sőt, veszi a fáradtságot, hogy megtaláljon. Persze nem volt nehéz lenyomozni, hogy ki a ház egyetlen Remington névvel futkározó idiótája, de annyiban is hagyhatta volna. Nyilván ezután is jött volna ahhoz a barátnőjéhez, de nem törvényszerű, hogy engem is belekalkuláljon a programjába. Nem volt kérdés, hogy visszakövettem az instagramon! Nem mellesleg baromi jó képei voltak, így nem kell némítanom se, hogy csak némán őrizzem a követett személyek között, de lehetőleg ne is lássam. Pedig vannak páran. LeDM-eztük, hogy melyik nap jöhet szóba nála, de az időpontot előre nem tudta megmondani, így délelőtt letudtam mindent, hogy aztán a délutánom teljesen szabad legyen. Ahogy kérte, az épület előtt vártam rá. - Szia! - a tekintetem automatikusan gyors' végigsiklott Evelyn-en, amiért az övé is így tett. - Miért ne lennék itt? -ennyire megbízhatatlannak tűnök? De csak arra célzott, hogy nem zuhantam a mélybe. Határozottan nem. - Ez azért lehet, mert a lépcsőt használtam. Soha többé liftbe ragadás. - ráztam meg a fejemet masszív tiltakozással. - Én elvégeztem a házit. Te feltöltötted a mobilodat? - most az én kiváltságom volt az aljas, pimasz vigyor. - A környéken pár háztömbnyire van egy tök jó kávézó, elég nagy választékkal. Hangulatos és jó fej a személyzet is. Szerintem neked is bejön majd. - gondolom egy kis séta nem jelenthet gondot neki sem, hogy ezért elővakarjam a kocsit. Én szeretem, ha valahová oda kell érni, és nem az van, hogy kiugrasz a kormány mögül, aztán vissza bepattansz. De lehet, hogy egyedül vagyok ezzel. Sokan ha tehetnék, a boltba is azzal gurulnának be. - I-igen? - meredtem rá értetlenül. Bocsánatkéréssel? Miért is? Talán visszaszívod a munkamániás vádaskodást? - Azta... te vágod a saxomuch-ot? Hát tényleg kicsi a világ. - tényleg rétegzene a miénk, és olyan helyeken lépünk fel, ahol megint csak egy bizonyos szűkebb kör fordul meg. - Öö... köszi... hogy... öhm... hallgatod a zenénket? - vagy ilyesmi. Képzelj ide valami értelmes szöveget. Ha valakivel tárgyalni kell, jól össze tudom szedni a gondolataimat, de az ilyen random, váratlan dolgoktól befékeznek a tekervényeim. - És? Hogy vagy? Azóta nem ragadtál be egy liftbe sem nélkülem? Eléggé a szívemre venném. Hogy ment a tárgyalás? Nagyon csinos vagy. Szóval a jó megjelenésen biztosan nem múlhatott semmi. - közben elindultam a célkávézó felé, ha nem volt kifogása ellene.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Mhm, értem. Jó taktika. –a lépcsőt használni a lift helyett. -Mhm-hmm, teljes egészében, tanár úr. Ütközésig töltve, végtelen százalékon. –valahol kilencven körül, nálam már az is rekord. -Jól hangzik! Imádok sétálni, ha kávéért kell kutyagolni, akkor meg főleg. –szerintem egy nagyon-nagyon jó program egyedül, párosan, csoportban is. Egészséges is, és ha nincs időd edzeni, pótolhatod a kardiót vele. Imádom. -Igen, nem is akármilyennel. –bólintottam rá a visszakérdezésére egy mosollyal, majd be is avattam, hogy miért. Nem tudtam, hogy az underground, réteg stílusa ennyire nagyon réteg stílus. Imádom a zenéjüket, voltam már koncerten is, nem egyszer, de abban a félhomályos, otthoni-csöves külsőben annyira nem tudtam összerakni, honnan volt ismerős. De így már tudom, hogy nem véletlen volt az az érzés, vagy nem kevertem valakivel. Előbb felvont szemöldökkel néztem rá, majd egy jót mosolyogtam, aztán visszafogottan nevettem ezen a bizonytalan hálálkodáson, vagy micsodán. A fejemet ráztam egy sokkal szelídebb, kedvesebb mosollyal kísérve. -De vágom ám! És… hát… ezen tényleg nincs mit köszönni. Tehetségesek vagytok, szeretem a hangod, nem vagytok tucat banda, nagyon normálisnak, emberközelinek, nem elszálltnak tűntök, szóval alap, hogy szimpatikus ez az egész. Nagyon ügyesek vagytok, tényleg. Akartok ezzel kezdeni valamit komolyabban is? –néztem rá kíváncsian. Mondjuk akarnak-e fizikai formában számokat kiadni, vagy maradnak ilyen kis rétegzenészek. Amivel szintén nincs baj, de szerintem befuthatnának. Amerika vevőbb erre, mint a legtöbb ország együttvéve. -Áh, dehogy is! Miket feltételezel rólam?! Azonnal írtam volna, hogy épp egy liftben vagyok, gyere már a nosztalgia kedvéért, légyszi. –haraptam az ajkamba, hogy elfojthassak egy vigyort, ahogy elindultam vele együtt a cél felé. Már nagyon kávézhatnékom van, pépes az agyam. -Köszönöm szépen, igyekeztem jó első benyomást tenni. Ezek szerint sikerülhetett. –bezsebelhetett egy hálás, némileg zavart mosolyt a bókjáért cserébe. -És egyébként nagyon jól! Megkaptam a melót, és dolgozhatok saját modellekkel. Egy borítót kell terveznem, de azt szeretnék a kiadónál, hogy igazi emberek legyenek rajta, ne pedig rajzoltak, vagy valami szerkesztőprogrammal készítettek. Az ilyen romantikusabb feelingű, kissé erotikus tartalmú cuccoknál valamiért imádnak kockahasat, meg lapos hasú, formás női testeket a borítókra pakolni, szóval most majd hajkurászhatok ilyeneket. –persze vannak bevett „modelljeim”, de nem tudom, ráérnek-e. -Na és milyen volt a meló? Sikerült mindent megcsinálni, vagy készüljek arra, hogy csettintgetnem kell az orrod előtt, hogy rám figyelj, ha hozzád beszélek? –csettintettem párat a jobbommal bemutató gyanánt. -Amúgy a zenekar és a munka mellett van valami más hobbid is? Oké, a kondizással lebuktál. –de a zenekarra is koncentrálni kell, ahogy az edzés is fegyelmet igényel. Ezek nem igazi szórakozás kategóriás dolgok, szerintem. Én is imádom őket, de nem feltétlenül tartoznak a kikapcsolódáshoz. Van különbség egy karaoke, meg egy banda között.
- Ehm. Köszi. - néztem vissza rá zavart mosollyal. Már hogyne lenne mit köszönni? Ez aztán... tömény dicséret özön volt. Nem vagyok hozzászokva. Nem szokták minden nap hozzám vágni, hogy "szeretem a hangod". Szóval légyszi inkább ne csináld, tök zavarba ejtő. - Nem. Nem hiszem. - ingattam meg a fejemet elgondolkodva. - Nekem jó így hobbi zenélésnek, ahogy van. Ha van időnk, kedvünk, írunk dalokat, ha tudunk szervezni fellépést, vagy hívnak minket, akkor zenélünk, de ez ennyi. Jobb így, ha a saját célközönségnek játszunk, mintha beerőszakolnának minket valahová, még ha ez csak néhány embert jelent is. Nem gondolunk rá bevételforrásként, nem tervezünk valami csillivilli karriert befutni. Legalább is részemről. Ha a többiek többet akarnak, akkor újra kellene gondolni egy csomó dolgot. Nem tudom, akarnám-e. - több okból sem. - Engem ez annyira nem vonz. Se időm, se energiám nem lenne több dolgot is maxon tolni. Ráadásul kicsi az esély, hogy valódi sikereket érjünk el, amibe nem kevés munkát kellene feccölni. És talán a semmiért. Utálom az eredménytelenséget. A YouTube-on fent vannak a dalaink, akit érdekel, úgyis megtalálja. Töltsd le, írd ki CD-re, aztán hallgasd, bánom is én. - vontam vállat. Ha ki akarnánk adni a számainkat ilyen formában, az drága mulatság lenne, és valószínűleg sosem térülne meg. - Még szép. El is vártam volna. A múltkori óta egyedül már nem az igazi a liftben ragadás sem. - ciccegtem rosszallóan. - Az komoly! Jól hangzik. Gratulálok! - néztem rá elismerő mosollyal. - Ez milyen borító lesz? - a kiadó jelenthet könyvet vagy CD-t is. Bár az erotikus tartalom miatt inkább könyvre tippelnék. - De azt hiszem, vágom, milyen képekre gondolsz. Mint az ilyen túlgondolt parfümreklámok, ugye? - mondanám, hogy inkább helyette alkosson valami formabontó koncepciót, de a megbízói talán nem lennének vevők rá túlzottan. Aki fizet, az parancsol. Ez ilyen. - Nem ismerek modelleket, így nem tudok ajánlani senkit sem. - szívesen megtenném, ha ilyen körökben mozognék. De nagyon nem. - Olyan volt, mint szokott. - miért? Milyennek kellett volna lennie? - Mindent megcsináltam, a tiéd vagyok. De ha valakivel találkozom, egyébként sem szoktam telefonokat intézni, vagy üzeneteket írni. Az taplóság. Mindig figyelek arra, aki hozzám beszél. - csettintgettem vissza neki, hogy érezze a törődést. - Hogy érted, hogy lebuktam a kondizással? - vontam fel a szemöldökömet értetlen képet vágva. - Persze, hogy van. A zenekaron túl is imádom a zenét. Hallgatni, gitározni, dobolni. A sportot akkor ugye kilőtted. Nagyon szeretek vezetni, céltalanul is. Aztán olvasni. Kirándulni. Főleg eldugottabb helyekre. És néha, ha bekattan, akkor főzni. - a konyhai melóban nem tudsz kibontakozni. A szakács munka a legtöbb helyen nem arról szól, hogy kísérletezz az ízekkel, megcsillogtasd az érzékedet a főzés művészetéhez. A francokat. Üzemi munka. Ugyanaz, mint a gyors étterem, csak itt te csinálod az összes részfolyamatot. - Neked mik vannak a hobbi listádon? - a tetováláson, a baltadobáláson és a liftezésen túl.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-De ha örömzenélés, akkor nem mindegy, hogy befuttok-e vagy sem, attól függetlenül, hogy több effortot tesztek bele? Ha a többiek azt mondanák, hogy ők örülnének valami komolyabbnak, otthagynád őket? -persze csak... elméleti síkon. Ha kilépsz, megverlek. -Plusz... mi az eredmény? Mármint Neked mi az eredmény? Ha egy adott közönségnek akarsz játszani, akkor az az eredmény, hogy az az adott közönség megtalál. A komolyabb zenei törekvések nem egyenlőek a celebkedésekkel, a felesleges interjúkkal és hasonlókkal. Nem kell villogni egy magazin címlapján, elég, ha csak azok tudják, akik a ti közönségetek, meg néhány olyan, aki belétek van buzulva. Mert biztosan most is van ilyen. -a kiscsajok, de még az idősebb korosztály is imád rajongani a cuki, elérhetőnek tűnő emberekért. -De amúgy ha már YouTube. Ugye tudod, hogy rengeteg Cover van már belőletek is? -néztem rá kérdőn, egy mosoly kíséretében. -Sokakat inspirál a zene, és sokat jelent nekik, mindegy, hogy egy nagyobb zenekarról van szó, vagy egy örömzenész csapatról. A zene klassz dolog, és aki ért hozzá, aki tehetséges, és amúgy csinálja is, annak nem kellene megtartania magának. -de ez persze csak az én véleményem. -Ja, és a kamu CD, meg a ti CD-tek nem ugyanaz. -csak úgy mondom. -Ne is mondd. -legyintettem rá a liftes dologra. -Köszönöm!!! -villantottam rá egy lelkes, hálás mosolyt. -Könyv. Tipikus könyv. -sajnos, mint ahogy le is írtam, mit akarnak tőlem. -Igen, pont olyan. Felvetettem olyasmit, hogy ne tipikus meztelen testeket akarjanak rápakolni, hanem valami olyat, ami csak sejtetős, utalásos, valami más, valami... új, de nem igazán rajongtak érte. Mindenki biztonsági zónás játékos. Dög unalom. -sóhajtottam eltúlzott, színpadias fájdalommal. -Nem tudom, miért nem lehet valami tárgyat odarakni, ami utal a karakterekre, vagy mondjuk valami olyat, ami a tartalom hangulatát kelti. Attól, hogy valaminek van erotikus töltete és fontos benne a szex, még sztorija is van, elvileg. -ha csak nem egy száz oldalas pornó, de az elég unalmas lenne. -Édes tőled, de megoldom. Vannak modelljeim, meg mindig akad, aki szeretne plusz pénzt keresni és nem zavarja, ha sejtetős képek készülnek róla. Ha nagyon nincs más, akkor majd leszek én a női modell. -vontam meg a vállamat. Nem lenne ismeretlen, az arc pedig úgysem látszik. Egy jót nevettem azon, ahogy visszacsettegett itt nekem aljas mód, de aztán csak a fejemet ráztam. -Aha, mint szokott, tök jól hangzik, leszámítva, hogy fingom sincs róla, az milyen. Nem akarok faggatózni, ha nem akarsz mesélni róla, de nem tudom, mit dolgozol. Igazából tőled azt sem, hogy hol. Milyen hely ez az Aunt Marie's? Hagyományos amcsi cucc, vagy valami puccosabb? Egy sima kis étterem, vagy van neki szálloda része is? És te pontosan mit is csinálsz ott azon túl, hogy voltál pincér, de már vezető pozícióban vagy? És mielőtt még ezzel jönnél... ezek nem sablon kérdések, tényleg érdekel. -azt meg, hogy miért... mert csak. Szeretek embereket megismerni, mindenki érdekes a saját szintjén és nincs olyan ember, aki ne lenne fontos. -Úgy értem, hogy vagy unalmadban vagy félmeztelenül hülye egy kép kedvéért, vagy edzeni jársz. De ha az előbbi, akkor sajnálom a feltételezést. De... az ugye megvan, kukás, hogy az instán találtalak meg, ahol KÉPEKET pakolsz fel? -néztem rá felvont szemöldökkel, egy bujkáló mosollyal. -Tök jó. És a zenehallgatáson túl csinálsz olyat, amihez nem kell figyelni, vagy gondolkozni? Túrázni kitűzött céllal mész, vagy csak spontán elindulsz, hogy ez most jó lesz, aztán csak eljutsz valahova? -imádok csak úgy elindulni a nagyvilágba, aztán lesz, ami lesz. Bezuhanni út széli motel-hotelekbe, megszállni egy éjszakára, pár órára, aztán menni tovább. Már nem, de anno imádtam stoppolni is. Érdekes tud lenni. -Hát lássuk... szamárlétrát készítek, meg szomorúfűzeket vígasztalok, de imádom a vadgesztenye szelidítést és a 100 méteres véraláfutást is. Meg ha rossz napom van, elszomorítom a Happy Meal-t. -néztem rá teljesen komolyan, de megadóan csak a fejemet ráztam egy vigyorral. -Amúgy... rajzolás, festés, fotózás, zenehallgatás, film, vagy sorozat nézés, de az olvasás is köztük van. Imádok táncolni, mindegy, milyen körülmények között, bulizni, karaokézni. Tudok rappelni és beatboxolni is. Szeretek társasozni, kártyázni, bárminemű ivós játékkal játszani. Bírom a különféle kocsmai játékokat, mint a csocsó és társai. A legjobb kikapcsolódás. A rajz és a festés is olyan, ha tudom, mit akarok, akkor konkrétan űzöm, de ha meg csak bekattan, hogy festeni kéne, nálam megy az "értelmetlen" vonalak húzgálása is, és majd csak lesz belőle valami. Túrázni én is szeretek, de nálam ez általában úgy néz ki, hogy ma kitalálom, hogy hazamegyek LA-be, és holnap elindulok kocsival, aztán közben majd valami lesz velem. Oh, és én is imádok főzni, új ízekkel kísérletezni. Meg baromi jól sütök. Specialitásom a teasüti és a tipikus magyar sütik, még a nagymamámtól tanultam. De gyakorlatilag bármit képes vagyok a hobbimnak tartani, ami leköt és amival el tudom foglalni magam.
- Nem tudom... nem tudom... és nem tudom... Nem szoktam ezen agyalni. Eddig még senki sem állt elő ezzel. Sok mindent túlgondolok, de ezt pont nem. Egyszerűen nem érdekel a komolyabb szint, a nagyobb közönség, és semmi, ami ezekkel összefügg. Nekem jó így, ahogy most van. - ezt ennél jobban nem tudom elmagyarázni. - Nekem az az örömzenélés, amikor csak annyi erőfeszítést teszek bele, ami nem tűnik annak. Nem rándul görcsbe a gyomrom, ha a fellépésre, a tömegre gondolok. Felállunk a színpadra, elnyomjuk a dalainkat, ahogy épp sikerül, és mindenki élvezi. Beleértve minket is. Ha valami megváltozna, ráparáznék. - vagy valami ilyesmi. - Ha mondjuk stúdiózol, csináltatsz albumot, mindenféle zenekarhoz köthető cuccot, komolyabb felszerelést veszel, eljársz máshová fellépni, útiköltséged lesz, szállást kell foglalnod, abba pénzt kell fektetned. Kicsi az esélye, hogy ez megtérül, akkor meg minek? - vagy te mégis mit értesz komolyabb szint alatt? - Ha ezt magasabb szinten csinálnánk, más eredményt kellene elvárnom, mint hogy eljön mondjuk száz unatkozó ember. Előjön egy csomó olyan tényező, ami elkezd foglalkoztatni, ha akarom, ha nem. - tudom, nem vagyok egyszerű eset. - Szóval az én fenntartásaimnak pont semmi köze a celebkedéshez, a nyilvános szerepléshez és hasonlókhoz. Azoktól egyébként is távol tartanám magam, nem az én világom. - nem akarok híres lenni, nálam ez nem játszik. - Aki belénk van esve, annak súlyos ízlésficama van, de oké. - húztam el a számat. Az emberek furák. - Mi? Tényleg? - mondom én. Ízlésficam. - Tuti jobbak a coverek, mint az eredeti, ugye? - inkább nem is akarom hallani őket. Na jó. De. Francba. Kíváncsivá tettél. Minden a te hibád. - És mennyi az a rengeteg? Kettő? - végül is már az is sok ahhoz képest, hogy eléggé fű alatt nyomjuk. - Mi sem tartjuk meg magunknak. A zene mindenkié. Csak korlátolt platformon vagyunk elérhetőek. - a CD-s megjegyzésére a szemeimet forgattam. Mondom, hogy a kutyának se kellene, akadjunk le erről. - Miért nem csinálsz két változatot? A biztonsági zónásat, és a te alter elképzelésedet. Akár közvéleménykutatást is csinálhatnál, hogy melyik stílust látnák szívesebben egy borítón. Lehet, hogy meglepő eredmény születne, és meg tudnád vele győzni a megbízóidat, hogy formabontó lehess. - csak tervről beszélek, nem kell a véglegest körbemutogatnia, hogy kiszivárogjon előre a leendő borító. Azt nem díjaznák. De a koncepciókkal trükközés nem bűn. - Simán lehetsz is. Az instagrammos képeid is nagyon jók. - akár lehetne modell is. - Oké. Igazad van. Bocsi. - elismerem, lövése sem lehet ezekről, így honnan tudná, nekem milyen a szokásos meló. - Az Aunt Marie's inkább egy relatív kisebb vendéglátóegység itt Queens-ben. Ezekre szokták ráhúzni azt a jelzőt, hogy "családias" hangulatú. De ez a személyzet létszámára utal, és hogy a legtöbben régóta ott dolgoznak. Senkinek se a kollégái a családja, ez baromság. Na mindegy. Ez egy két szintes épület. A földszinten van az étterem, a rendezvényterem, az emeleten pedig a szállodai szobák. Az egésznek olyan retro, tipikusan amerikai stílusa van, a legkevésbé sem puccos. Se a berendezés, se a kaják, se a személyzet. - akkor nem is dolgoznék ott. Nem vagyok én kinyalt, öltönyös bájgúnár alapanyag. - Én az egész kóceráj ügyvezetője vagyok. És hogy mit csinálok? Leginkább... öhm... mindent. Lényegében én felelek mindenért: cégvezetés, könyvelési anyagok összerakása, szállodavezetés, beosztás írás, áruforgalom, árképzés, weboldal szerkesztés, személyzeti kérdések, marketing, pénzügyek, számlák befizetése, kapcsolattartás a részlegek között, illetve a tulajdonossal, meg még ki tudja. - vontam meg a vállamat. Már egy ideje nem számolom inkább. - Jóóóóó. Jól van na. Vettem. Le ne harapd a fejem. Jesszus. - elnézést, hogy nem vagyok jártas a stalker szakmában. Eszembe nem jutott volna, hogy egy instagram poszt alapján rakja össze az életemet. Én arra sem emlékeztem, hogy raktam ki valami ilyen jellegű képet valamikor egyszer. Inkább nyomozónak kellett volna mennie, simán jó lenne benne. Veszélyes egy csaj. - Hát így belegondolva... nem. Minden olyan, amire figyelni kell. De ez azért van, mert szeretek gondolkodni. Élvezem, ha valami kihívás, ha valamiben logikát találok meg ilyenek. Mindenkit más kapcsol ki, más szórakoztat. Engem ez. - tudom-tudom. Munkamániás. Merev. Blablabla. - Konkrét céllal szoktam kirándulni, nem csak úgy bele a vakvilágba. - jaj, akkor most jön az, hogy nem vagyok elég spontán, ugye? - Ezt mind? Azt a rohadt. Őstehetség vagy. Ki az apád? Chuck Norris? - vigyorogtam egy jót a szarkasztikus humorán. Vettem a lapot. A hosszas, valódi felsorolására csak tátott szájjal kamilláztam. - Ouh. Wow. Ez elég sokoldalúan hangzik. Sosem unatkozol, ugye? És hogy van ezekre időd? - én néha azon csodálkozok, hogy egyáltalán szoktam aludni. - Mhhmmmm. De azok a sütik határozottan jól hangzanak. Ha valamit utálok, az a sütemény sütés. Időigényes, macerás, körülményes, pepecselős... a hideg is kiráz tőle. - már a gondolatába is beleborzongtam. Közben amint elértünk a kávézóhoz, előre mentem, hogy kinyithassam neki az ajtót. Az asztalválasztás joga viszont az övé. Aztán a rendelés megint az enyém.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Nekem egyszer azt mondta egy ismerősöm, aki profi szinten táncol, hogy ha nem érzed a félelmet a fellépésed előtt, valamit rosszul csinálsz. -vontam meg a vállamat. -Komolyabb szint egy nagyobb helyi klub, egy vagy több kiadott, speckó lemez, egy bögre. Ezeket lehet építgetni, ha valakinek tehetsége van hozzá, márpedig nektek van. De szerintem nálad már az is nagyobb szint lenne, ha valaki odamegy hozzád, azt mondja, hogy de királyul nyomtad, és képes vagy neki elmondani két összefüggő mondatot. -néztem rá egy elnéző, némileg bocsánatkérő mosoly kíséretében. -Miért? -néztem rá kérdőn. -Vannak, akik komolyabban beleölik az idejüket, de még a pénzüket is ebbe az egészbe, és ugyanúgy élveznek egy száz fős fellépést, mint egy tízezrest. Ez nem ezen múlik. Ezt is túlaggódod, szerintem. -mint a lemerült laptopodat az áramszünetben. -Ezt jó tudni. Ritka, aki úgy van ezzel, hogy nem csábítja a hírnév és a csillogás. -meg van az, aki túl közvetlen marad az interjúztatókkal, a rajongókkal és ezért azt hiszik, mindent szabad. -Akkor gondolom minden eddigi nődnek is az volt. -forgattam meg a szemeimet egy ördögi mosollyal fűszerezve. -De amúgy ez törvényszerű, szerintem. Ha ilyen művész vagy, nem még, ha mellé van ez a fura vendéglátós kisugárzásod, akkor mindenki is beléd buzul. -sorry, hogy ezt tőlem tudtad meg, így... nem tudom, hány évesen. -Tényleg ám. És hát... van, ami amúgy szerintem igen, de csak a hang miatt. Van, akinek ilyen... báros hangzása van. -nem tudom elmagyarázni, én értem, ez mit jelent. Légyszi, te is gondolj arra, amire én. -Nopppppp. -ráztam meg a fejemet határozottan. -Én szerintem kapásból tudok neked mutatni hatot, vagy hetet is. Meglepődnél, mennyire népszerűek lehetnétek, szerintem. -de szerintem úgy is hiába magyarázom ezt neki. Ragaszkodik ehhez a baromsághoz. -De mondjuk megkérdezhetnéd a többieket is erről... ráadásul véletlenül ismersz valakit, akinek szimpi a begyöpösödött fejed, és CD-k, lemezek borítóit tervezi, megfizethető áron. -pislogtam rá ártatlanul. Nem mindegy, hogy ki hogy gondolkodik ezekről. -Hmmm... ez nem is hülyeség!!!! Sőt!!!! Köszönöm a tippet. Baaaaszki, hogy neked mennyi eszed van!!! -néztem rá hatalmas, lelkes, csillogó szemekkel, egy hasonló mosoly kíséretében. -Majd megcsinálom, aztán körbe mutogatom hozzáértőknek, meg laikusoknak is. Beszállsz az elbírálós bizniszbe? -néztem rá kérdőn. Végül is, ha már egyszer ő javasolta, akkor neki is meg kellene néznie. -Köszönöm szépen, ez kedves tőled. -villantottam ré egy hálás mosolyt. -De ez azért van, mert az instagrammos képeim egy része tényleg modell munkákból származik. Hobbiból szoktam elvállalni fotózásokat, ha valaki megszorul. Mivel én is szoktam fotózni, tervezek borítókat, portfóliókat készítek kérésre, így olyan körökben mozgok, ahol lehet találkozni ilyen modellügynökségekkel, akik közvetítenek neked embereket. Aztán ha megvannak az adottságaid, végül is van rá lehetőséged, hogy kipróbáld magad. Mivel én elég magas vagyok ezzel a 175 cm-el, ezért szívesen alkalmaznak. -ráadásul a szemszínemet is szeretik. Érdeklődve hallgattam, ahogy mesélni kezdett nekem arról, hogy pontosan milyen helyen is dolgozik, milyen a hangulata, a személyzet, mit jelent a "családias" hangulat és hasonlók. Érdekesnek, szimpatikusnak tűnt, és ami a legfontosabb volt az én szemszögemből: így már el tudtam helyezni a dolgokat, hogy pontosan milyennek is kellene lennie a gyakorlatban. Érdekes, kiakasztó, fárasztó és egy elmebaj volt a munkaköri leírása. -Miért is vannak ott mások? -néztem rá kérdőn. -És szereted ezt csinálni? Mármint... ezt így mind. Nekem ez úgy hangzik kicsit, mintha az önkéntes rabszolgája lennél a saját munkádnak és a helynek is. A részlegek közötti kapcsolattartás nem a... részlegek vezetőinek a feladata? Meg aztán... a beosztást is meg tudnák beszélni egymás között, nem? Ők tudják, hogy mikor melyikük nem ér rá épp, vagy van valami sürgős dolga. Tényleg nem akarnál magad mellé senkit sem? Tudom-tudom, kontrollálási mánia és ellenőrizgetés, de... ha normális a munkaerő, neked is könnyebb dolgod lenne és nem hangzanál úgy, mint aki a munkájának él, és görcsösen kapaszkodik minden terület felügyeletéhez. -de ez ugye megint csak egy vélemény. Én abban elfáradtam, hogy ezt végig hallgattam. -Francba, pedig finomnak nézel ki. De akkor majd visszafogom magam. Azt hiszem, megkaptam a veszetség ellenit. -de azért meg nem ígérem, célzás értékkel megcsattogtattam a fogaimat is. -Értem én, meg tök jó, ha téged ezek kikapcsolnak, de... nekem már attól felrobbant a fejem, amiket dolgozol. Nem tudnék utána még ilyenekkel is baszakodni. Én is szeretem az elgondolkodtató dolgokat, a fejtörőket, rejtvényeket, sportolok is meg minden, de baaaaaakker. Hallom, ahogy halált hörögnek az agysejtjeid. Mire az egyik regenerálná magát, a másik inkább öngyi lesz. Kell a balance. De ha azt mondod, hogy az az alvás, akkor megütlek. -lazíts néha, jesszus. Úgy igazán. Amikor nem kell okosnak lenni. -Értem. Nem vagyunk egyformák. -akkor gondolom ő a mindent precízen megtervezős típus. Szólj, hogy sose... ooooooooooh, dehogynem!!!! -Mhm, a nagyanyám meg Helen Mirren. -szóval vigyázz velem. De egy mosollyal értékeltem, hogy vette a lapot. Egészen büszke vagyok rád. -Mi az, hogy hogy? Csinálok rá. Amíg te olvasol és mondjuk azon agyalsz otthon, hogy a beszállítód két szelettel többet hozott valamiből, amitől agyérgörcsöd lesz, én letolok egy sörpong meccset valahol. Mindig lehet időt szakítani mindenre. Ráadásul nem csak hétvégén lehet haveri progikat szervezni, amik meg egyéni dolgok, azokat bármikor be tudom sűríteni. Ha túl sok a meló, szünetet tartok és lefekszem az asztal tetejére is akár, hogy pihenjek kicsit. Nem kell olyan véresen komolyan venni az életet, mert beleőrülsz. Főleg, ha csak csinálod, de nem haladsz semerre. Néha kipróbálhatnád, hogy olyat csinálsz, amihez nem kell gondolkozni. Egyedül, vagy másokkal. Ja, és amúgy amikor unatkozom se, mert mindig jön valami hülye gondolat. Meg én azt is élvezem, amikor csak nézek ki a fejemből -vontam meg a vállamat. -Dehogy is!!! A sütés tök jó buli. Lehet kísérletezni, csinálhatod érzésre, a pároddal, a haveroddal, az akárkiddel. Tök jó program lehet belőle. Csak nem kéne így hozzáállni. Az újdonságok varázsa. Mikor csináltál utoljára valami spontán, új, idióta dolgot, ami nem igényelt nagy agyi kapacitást, csak... jó volt? -néha csinálhatnál a megszokottól eltérő dolgokat. Egy hálás mosollyal kísérve léptem be a kinyitott ajtón, majd az egyik sarokban lévő asztalt választottam, majd egy cappuccino-t választottam magamnak. -Szóval... készen állsz azokra a cover-ekre? -vonogattam a szemöldökömet vigyorogva.
- Neeeeem tudom, miért mondod ezt. - húztam össze a szemeimet "sértődötten". Tökre jól viselem a random dicsérgetést és a semmiből nekem szegezett kérdéseket. Ja nem. A munka kapcsán bármikor tárgyalok bárkivel, de azon kívül... inkább ne szóljon hozzám senki, mert nem tudok mit kezdeni vele. Vagy csak ritkán. Attól függ, milyen napra ébredtem. - Lehet. - vontam vállat a túlaggódós diagnózisra. Nem tudom. Nem akarok olyannal foglalkozni, ami nincs is. - Semennyire se érdekel a hírnév. Nem hiányzik nekem semmiféle felhajtás körülöttem. - sőt, még annyira se. - Nyilvánvalóan. - bólogattam az ördögi mosolyát látva. Bedobhatnék valami nagyképű szöveget, hogy persze, hogy ízlésficamos volt mind, ha végül nem maradtak mellettem vagy ilyesmi. De ez nem én vagyok. Igazából... leszarom. - Mindenki is? - húztam fel a szemöldökömet. Na azt erősen kétlem. - Báros? Mint néha Taylor Momsen? - a líraibb vagy az akusztikus verziók pont olyanná teszik a hangját. Már ha vágod a The Pretty Reckless-t is. - Hetet???? - meredtem rá elhűlve. Ez komoly? Jeez. Már majdnem rohadt menők vagyunk. - Jaaaaj nem. Nem akarom megkérdezni őket. A végén még kiderülne, hogy valakinek van ilyen ambíciója és összedől az egész eddigi papírforma. Neem. Még csak véletlenül sem. - ráztam meg a fejemet erőteljes tiltakozással. Kizárt dolog! - Nekem is nagyon szimpi az a túlpörgött valaki, de a begyöpösödött fejem nem kíván élni a lehetőséggel. - a hátam közepére sem kívánom még ezt is. Tetszett a hirtelen jött lelkesedése az összehasonlítós ötletem iránt. Háh! Végre én is letettem valamit a képzeletbeli, világmegváltó life coach asztalunkra. - Naná, hogy beszállok! Igazából arra gondoltam, hogy az Aunt Marie's-ben elég sokféle ember megfordul, és akár őket is be lehetne vonni a szavazásba. Nekik fél másodperc, amíg eldöntik, hogy melyik könyvborítót vennék le a polcról. Csinálhatsz online is egy szavazást, aztán csak ráböknek valamelyikre. Neked viszont hasznos a végeredmény. - így még vegyesebb és randomabb lehetne a megkérdezett közönség. Több szavazatból lehetne átlagot vonni. - Milyen jellegű fotókat csinálsz? -a 175 centijére elismerően bólogattam. Hát nem egy alacsony csaj az tuti. - Néha én is ezt kérdezem. - ennyi erővel dolgozhatnék minden munkakörben én. - Igen, szeretem. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de tényleg így van. - néha persze kibaszottul sokkkkkkkkkk, de mindezek ellenére is. - A részlegek vezetői általában egymást gyilkolják. Te hallottál már olyat, hogy a konyha és a pincérek nem fújtak egymásra? - én még soha. - A beosztást logikus lenne, ha ők oldhatnák meg, de képtelenek rá. Összevesznek, hogy kinek mennyi szabadnapja van, kinek melyik nap kell, mert a gyerek, az asszony, a húszezredik állás meg hasonlók. Jobb, ha én vésem kőbe és akkor úgy igazságos. Vagy ha nem, legalább addig is engem utálnak és nem egymást, ami rontaná a munkamorált. - az egész egy őrült sakkozás, és egy neveletlen óvoda keveréke. - Tényleg nem. Úgyse találnék megfelelőt, aki kellően lelkiismeretes. Esélytelen. Ráadásul egy ekkora hely nem engedhet meg magának nagyobb személyzetet. Ez egy ördögi kör. - túlságosan ragaszkodunk valami szeletéhez az egésznek, hogy csak úgy elengedjük. Abból főzünk, amink van. - Nálam finomabbat sosem találnál. - villantottam rá egy önelégült vigyort. - Öööö.... akkor nem mondom... - tartottam oda neki készségesen a vállamat, hogy megüthesse. Akkor is az alvás a balance, akárhogy szépítjük. - Komolyan? Az enyém is! Tényleg kicsi ez a világ. - Helen Mirren a legmenőbb alvilági nagyi ever. - Nem tudom, hogy kell nem gondolkozni. Én mindig gondolok valamire. Még álmomban is. Konkrétan arra ébredek, hogy gondolkodok valamin, vagy eszembe jutnak dolgok. - lehet, hogy ez már tényleg kóros?? Neeeem... ugye? - Csak nézni ki a fejemből én is szeretek. - de surprise, akkor is gondolok valamire, épp csak kiszakadok miatta a valóságból, és konkrétan úgy zuhanok vissza a testembe. - Dehogy jó buli. Pizzát sütni szeretek, aztán ezzel ki is merült. - megenni meg még jobban szeretem. - Hát ööö.... passz?? - nem tudom. - Nekem ezekhez minimum le kell innom magamat. - hogy spontán, bevállalós idióta legyek. Evelyn-hez hasonlóan én is a cappuccino mellett tettem le a voksomat. Imádom a kávét és a tejhabot is. Ez meg a kettő abszolút szerelemgyereke. - Aha. Ne kímélj. - hát ha még tanulok is belőlük valamit. Már egyre kíváncsibb vagyok azokra a feldolgozásokra. - Te pedig csekkolhatod a munkahelyemet. - séta közben nem akartam ezzel szórakozni, gondoltam ráér akkor, ha ide érünk. Megnyitottam a weboldalunkat a telefonomon, majd odaadtam neki, hogy átböngészhesse a galériát, mégis miféle hely ez az Aunt Marie's. - Valamikor eljöhetnél személyesen is. Szívesen körbevezetlek, ha érdekel. Már csak a retro vibe miatt is megéri. És ha már ott jársz, a vendégem lennél egy ebédre. Nagyon jó a kaja. Minden elfogultság nélkül!
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Ez nagyon szimpatikus hozzáállás. -címeztem neki egy elismerő, kedves mosolyt. -Jó, na. Erős túlzás volt, nem mindenki, de sokan. Ha szimpatikusnak tűnsz, kedvesnek és közvetlennek, vagy elveszettnek és aranyosnak, akkor mindenféle dolgot társítanak hozzád. Te leszel a bogárszemű szomszéd gyerek. -ez már csak így megy. -Aaaaw, pontosan!!!!! Mint neki, amikor olyan stílusú számot énekel, vagy amikor akusztikusan nyomja. -bólogattam egy széles mosollyal. Aaaaw, hát érted te ezt. -Igen, de lehet ez még több is. Vannak shorts-ok is pl. -azokkal együtt lehet ez akár tíz is. Durva, mi? -Miért ágálsz ennyire ellene? Komolyan az erőfeszítéses kérdéskör a baj, vagy csak nem hiszed el, hogy ennyire jók vagytok? -na ne szórakozz itt velem, faszi. Most mondtam, hogy sokan covereket csinálnak ezekből, meg látnod kéne a kommenteket a számok alatt. Nagyon durva, mennyien és mennyire szeretik őket! -Pffff. Begyöpösödött kukás vezető... -forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal kísérve. -De a túlpörgött valaki ajánlata nem elévülő. -csak így mellékesen hozzácsaptam ezt a kijelentést azért. A könyvborítós-szavazós ötlete aztán baromira jónak tűnt és iszonyatosan lelkes lettem tőle. Az meg, hogy még az elbírálós dolgokba is beszállna, csak tovább szélesítette a mosolyomat, és hatalmas szemekkel pislogtam rá. -Ez nagyon klassz lenne!!! Minél többféle emberből vonhatok le következtetést, ez annál jobb eredményt adhat majd!! Ha elkészültem a tervekkel, majd átdobom őket, és akkor körbe tudod mutatni ott is. Köszönöm szépen, sokat jelent a segítséged. -címeztem neki egy újabb hálás pillantást. -Öhm... mindenfélét, igazából. Amivel megbíznak. Csinálok stúdiófotókat, de megyek külsős helyszínre is. Egyéni, csapatfotókat, de már fotóztam éttermet is, amikor el akarták adni és kellett pár jobb minőségű kép. A spontán képeket is nagyon szeretem, az olyan természetes hatást kelt. De például, ha engem fotóznak, jobban szeretem a beállított képeket, valami különleges helyszínen. -annak is megvan a maga hangulata. -Csak néha? -ahogy így hallom, lehetne egyedül is, ugyanez lenne az eredmény. -Nem, amúgy... annyira nem. De a munkát, vagy a helyet szereted igazából ennyire? -nem mindegy, hogy ez is csak megszokás nála, vagy valóban ennyire oda meg vissza van tőle. Meg nem mindegy, hogy kényszeresen dolgozni akar, vagy dolgoznia kell, vagy ő akarja ennyire baromira, mert... élvezi. -Oké-oké. Nem mondtam semmit, ez teljesen jogos. Mindkettő külön állatfaj. -ráztam meg a fejemet egy kínos mosollyal. -Végül is, ja. Sokkal jobb, ha mindenki téged utál, így rád mondogatnak mindenfélét és csinálják a belső feszkót. Kurva logikus. -forgattam meg a szemeimet. -Amúgy már próbáltátok ezt a módszert? Ezt a saját beosztás írást, vagy csak gondolod, hogy így lenne? -néztem rá kérdő kíváncsisággal. Ha igen, akkor nem kérdeztem semmit, de ha csak ezt gondolja, akkor adnia kellene ennek egy esélyt. -Hmm... hát... a te munkádban nem tudok segíteni, de azt fel tudom ajánlani, ha valaki beteg lesz, vagy szabin van, vagy... elrabolják az UFO-k, akkor szívesen beugrom pincérnek hozzátok. És így legalább azt nem neked kell, ha kiesik valaki. Persze csak ha... neked, meg másoknak is okés. -szívesen segítek, csak ne legyél ennyire... ilyen. -Mhm... végül is... nekem is lehet ízlésficamom. -néztem végig rajta a megjegyzésére válaszul alapos, vizsgáló tekintettel. -Ugye csak szopatsz?! Az alvás nem balance, hanem létszükséglet!!!! Jézusom, Remy... -csaptam egy határozott, de amúgy kellően finom mozdulattal jó alaposan vállon. -Aw, hát akkor rokonok vagyunk. -vigyorogtam egy jót ezen. Helen Mirren egy istennő. -Szerintem menj el kivizsgáltatni magad... ez már kóros... -nem gondolkodhatsz akkor, amikor pont az a lényeg, hogy pihenjen a tested. Jeeeeeeez. -És tudsz olyat, vagy akkor is megy az agyad? Várj... inkább nem akarom tudni. -úgy is sejtem a választ. -Pfffffff, ünneprontó. Igazad van, te nem apróséf, hanem az ételkritikus faszi vagy. Lelombozod itt a lelkesedést. -forgattam meg a szemeimet. Még, hogy nem jó buli sütni. -Óóóóóóóó, ne adj nekem tippeket. -villantottam rá egy ártatlan vigyort. A rendelésünk nem volt egy túl bonyolult dolog, ráadásul ugyanazt kértük, így miután felvették a kért kávékat, végre felhozhattam a cover dolgot. -Szuper! -kerestem elő a telefonomat, hogy megnyithassam a könyvjelzőket, aztán átadhassam neki a készüléket. -Úúúú, jóó, köszi! -vettem át tőle egy hálás mosoly kíséretében a sajátját, aztán elkezdtem átnézni a képeket. -Azta! Ez baromi jól néz ki. Ha legközelebb Queens-ben van dolgom és sokkal később végzek, mint ahogy terveztem, akkor majd hozzátok megyek megszállni. Ez baromi hangulatos. Gyönyörű! -pislogtam nagyokat a képek láttán, majd felvont szemöldökkel vizsgálgattam az asztaltársaságomat. -Komolyan?! Az nagyon klassz lenne, szívesen megnézném élőben is. És ki nem hagynám a kajálást sem, de csak akkor, ha tudom, hogy a szakácsok közben elküldtek háromszor mindkettőnket az anyánkba. "Nézd meg, idehozza az ismerőseit. A büdös paraszt meg még válogat is." -pillantottam rá egy tenyérbemászó vigyorral. -De akkor már neked is el kell jönnöd az ex-munkahelyemre. De szigorúan csak este, amikor levetkőzi kávézó mivoltát és viking bárrá válik!
- Aaahha. Bogárszemű szomszéd gyerek. Hát ha a hippi csaj mondja, biztos igaz. - szóval akkor szerinted elveszettnek és aranyosnak tűnök? Hát nem tudom, ezt bóknak vegyem-e vagy oltogatásnak. Amúgy nem is teljesen barna a szemem, de... mindegy. - Uh. Azokat a shorts-okat sose nézem meg. Max hangerőn üvöltenek a képedbe, ha megnyitod őket. Meg ezekre ott a TikTok. - és nem is érdekelnek. Elég célirányos vagyok a YouTube-on is. Tudom, mit akarok hallgatni vagy nézni. Magunkra meg aztán végképp nem szoktam rákeresni. Aaaz nagggyon fura lenne. - Nem. Én csak... Nem tudom, mi a konkrét bajom vele, csak nem akarom ezt és kész. Jó nekem így, ahogy most van. Nem kell mindenre magyarázatot keresni. - zártam le a témát. - Ugyan, ne viccelj, Ev. Nekem semmibe se kerül, neked viszont fontos. Ez a legkevesebb. - mint azt megfejtettük az imént, kedvellek. Ezt közvetítettem is egy mosollyal. - Király. Mert arra gondoltam, hogy nekünk is csinálhatnál pár képet az épületről, terítésről, ételekről, esetleg valamelyik rendezvényünkön is. A tiédek biztos ezerszer profibbak, mint amiket én szoktam lőni a mobilommal. - nem tartom magam tehetségtelennek, van kreativitásom, és nem remeg be a kezem, hogy homályos szellemfotókkal égessem magunkat a neten, de azért az mégis más, ha olyan csinálja, aki ténylegesen fotózással foglalkozik. - Mindkettőt. Úgy mindent egyben. Szeretem ezt a munkát, mert van benne kihívás bőven. Imádok feladatokat teljesíteni, megoldani dolgokat. A hely nagyon jó. A stílus is közelebb áll hozzám, mint az ilyen nívósabb, kiöltözős éttermek vagy szállodák, és azért a kollégák se menthetetlenül hülyék. Vagy legalábbis nem mind. - ha azok lennének, nem lennének néhányan közülük a barátaim. - Próbáltuk. Nem működött. - elengedtük. - Ez nagyon rendes tőled, köszi. Szavadon foglak majd. Minden segítőkéz jól tud jönni. - már ha komolyan gondoltad. - Akarod mondani, ízlelésficamod. Kérsz egy nyalást? - vonogattam a szemöldökömet, oda nyújtva neki a kézfejemet ingyen kóstolónak. - Sajnos. Imádok aludni, de jobb lenne, ha nem lenne létszükséglet. Egy csomó értékes időt elvesz, akárcsak az evés. Pedig azt is imádok. - az élet néha igazságtalan. - Csak szólok, hogy van három testvérem, úgyhogy jó nagy család lettünk. - köszi, Helen Mirren az egyesítést. A kóros és egyéb megjegyzéseire újra és újra a szemeimet forgattam. - Le akarsz itatni??? Ejnye, hippi csaj. - ciccegtem rosszallóan arra, hogy ne adjak neki tippeket. - Én is bírom, hogy nem ilyen tipikus, mű szálloda, hanem van egyfajta otthonosabb hangulata, mintha valakinek a retro fanatikus hálója lenne. És persze bármikor szívesen látunk, neked protekciód van. Szóval ha mondjuk a családod rokonlátogatást tervez, nálunk el tudod szállásolni őket. Queens ugyan nem Brooklyn, de legalább nem egy lutri szálloda. - és nyilván jár kedvezmény is. - Tipikus szakácsok. Náluk is el tud gurulni a gyógyszer, de velem nem ilyenek, és veled sem. Mondom, hogy a hülyeségeik ellenére a miénk egy nagyon jó banda. Már összeszokott csapat vagyunk. Senki sem fog beleköpni a kajádba, és nem lesz rosszindulat ízű a levesed sem, ezt megígérhetem. - nem kell aggódnod. - Oké. Mondtam, hogy érdekel a baltadobálós ex-munkahelyed. Aztán vikingre ihatjuk magunkat. - el nem tudom képzelni, miféle hely lehet, ami estére kávézóból valami vandál bárrá vadul át. Elindítottam sorban a covereket, amiket összegyűjtött. Belehallgattam mindegyikbe és wooow. Leginkább szóhoz sem jutottam. Alapból nem gondoltam volna, hogy bárkit is arra inspirálunk, hogy megtanulja a zenénket, a szövegeinket, és át is dolgozza őket. Egy fellépésen csapatni másokkal együtt nem ugyanaz, mint venni a fáradtságot és YouTube videót feltölteni. - Baszki! Mi a franc!? Ezek rohadt jók! Megmutatom a többieknek, besírnak a gyönyörtől. - vagy valamitől. Elég vegyes érzés.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-De úgy ám. Az elveszett, két mondatot nyökögő, aranyos dolog mellett olyan... közvetlen és… jófej kisugárzásod van, ezt szeretik az emberek. –szóval inkább örülj, hogy a hippi csaj szerint kedvesnek tűnsz és szimpinek. -Na igen, de mondjuk ez attól függ, hol nézed őket. Meg senki nem mondta, hogy csutkára tekert hangerővel kell telefonon videókat nézni. –vontam meg a vállamat egyszerűen. -Jól van, jesszus. Meg ne egyél. –megfeküdném azt a nyugtalan, görcsös gyomrodat. -Persze-persze, de ez csak nálad ilyen alap dolog. Tényleg nagyon hálás vagyok neked ezért. –címeztem neki egy kedves, hálás, széles mosolyt, ahogy finoman meglöktem a vállát az enyémmel. -Szívesen bevállalom!!!! Bármikor kellenek a képek, csak szólj és már repülök is hozzátok. Majd ha valaki esküvős helyszínt keres, vagy ilyesmit, akkor titeket ajánllak majd, hogy érdeklődjenek. –aztán akkor ez lehet egy kölcsönös, oda-vissza együttműködés is akár. -De általában a készülékben van a különbség, nem másban, szóval akár azt is csinálhatjuk, hogy az egyik gépemet ott hagyom nálatok, és akkor ha épp nem érek rá, te, vagy valaki, akiben megbízol, hogy nem töri össze, tudjátok használni, amikor kell. –nem hiszem, hogy eladná valakinek, de ha meg igen, akkor így jártam én és a jófejségem. -Mhm, értem. Az amúgy egy jó dolog, ha szereted, amit csinálsz, csak… tényleg ne vidd elképesztő túlzásokba. Semmi nem ér annyit, hogy az ember belerokkanjon, vagy szarul érezze magát tőle. Komolyan. –néztem rá a szavaimat nyomatékosítandó, tényleg komolyan. Kedvellek, szóval ne tedd tönkre magad, ha lehet. -Értem. –hát ez csodás. De így meg egy elégedetlen hülye is elég, hogy a háta mögött szítsa a feszkót. Ő elment ám volna szabira, vagy épp nem, de hát a főnökúr kitalálta, hogy így kell lennie. Sok kétszínű hülye van, az is, akiről nem gondolnád. -Csak nyugodtan, ezért ajánlottam fel. Üzenetben bármikor elérsz, de a számomat is meg tudom adni, az meg gyorsabb. Nyugodtan hívj bármikor, ha nem is azonnal, de mindig felveszem, vagy visszahívok másokat. –küldtem felé egy újabb mosolyt megerősítésképpen. Felvont szemöldökkel néztem a mozdulatot, ahogy elém nyújtotta a kézfejét. Oh, haver, nem ismersz te még engem! Finoman alá csúsztattam a tenyeremet az övének, majd közelebb hajolva megszagoltam, míg végül egy jól irányzott mozdulattal beleharaptam, a nyelvemet végighúzva a fogaim nyomán, miután megvoltam a gyilkos támadással. -Hmmm… nem rossz, egészen csábító a repetázás. Ez a fránya ízlelésficam. –csóváltam meg a fejem ciccegve. -Igen, ezzel egyetértek. Az alvás rengeteg órát elvesz az ember életéből, én is imádom ezt a tevékenységet, képes vagyok órákig fetrengeni egy ráérős napon, de hozzátartozik, hogy későn fekszem le, szóval hajnal előtt sosem keveredek ágyba. –munka, barátok, bulik, stb. Mindig van mit csinálni. -Oh, hát az király, nekem kettő van. Szóval akkor népes egy família vagyunk. –bólogattam mindentudóan a szuper nagyi egyesítő erejére. -Dehogy akarlak. Foglak is, kukás bácsi. –néztem rá egy elszánt mosollyal kísérve. Most ez az új életcélom, csak mondom. -Igen, tetszik is ez a feeling. Otthonosnak gondolom, mert a lakásom hasonló stílus. És az nagyon-nagyon klassz lenne! Nekem csak egy vendégszobám van, de a család négy tagú, plusz én, így nem kellene nyomorognunk a kanapé-vendégszoba-Evelyn franciaágya hármason. Ez nagyon édes, figyelmes dolog tőled, köszönöm szépen! Ha legközelebb jönnek, mindenképp nálatok szállnak majd meg, ha lesz hely. –mert persze ez is belejátszik, hogy valami miatt nincs kiadó szobájuk. -Ajj, a francba, pedig egy kis extra csulára vágytam a kajámban. De jó, egye fene. Megbékélek a gondolattal, hogy melletted protekciós-jófej kiszolgálást kapok majd. És… köszönöm. A meghívást. –villantottam rá egy ezer wattos, lelkes, hálás mosolyt. -Aaaaaw, már alig várom, hogy vikingre idd magad mellettem!!! Jó lesz, majd meglátod. –minden feszkódat kidobálhatod azon a helyen magadból. Meg majd Roman adja a laza érzést, csak meg kell neki mondanom, hogy ne hajtson rád. Vagy megverem. Érdeklődve figyeltem, ahogy belehallgatott a coverekbe, közben visszacsúsztatva a telefonját elé az asztalon. Egyetérő, heves bólogatásba kezdtem. -Ugye?! Elképesztően tehetségesek! És ez csak pár a sokból. Rengeteg ember szereti a zenéteket, inspirálja őket, és jelent nekik rengeteget. Tudom, hogy ez nem szokás, vagy nem mindenkinél, de csak pár kommentet olvass el a saját számaitoknál, meg ezeknél, és meglátod, miről beszélek. A többieknek pedig tényleg mindenképp mutasd meg, ha hasonlítanak rád, ők is biztos teljesen lesokkolódnak majd ettől. –néztem rá lelkesen mosolyogva, belekortyolva az idő közben kiérkezett tejhabos csodába. -Én amúgy is lenyűgözőnek találom, amikor valaki ért a hangszerekhez. És semmin sem tudok játszani, és a hangom is csak részeg közönség elé való, egy karaoke bárban, szóval nekem ez mindig olyan misztikus.
- Nagyon rendes vagy, de jobb, ha inkább te jössz el, te kezeled a gépedet, és te csinálod meg a képeket nekünk. Annak a végeredménye a legbiztosabb. És a legbiztonságosabb is. Nem vállalnám a felelősséget. - Murphy törvénye szeret ellenem dolgozni, úgyhogy kizárt, hogy egy ilyet be merjek vállalni. Ráadásul az ilyen fényképezőgépek egyáltalán nem olcsók, nem szeretnék egyet se tönkre tenni. Főleg az övét nem. - Mondtam már. Ha szarul érzem magam tőle, akkor majd abbahagyom. Tudom, hol vannak a határaim, hidd el. De köszönöm, hogy aggódsz miattam. Ez kedves tőled. - néztem rá egy zavart mosollyal. Nem is ismerjük egymást, mégis annyira törődő vagy. Ez új. - Egy számcserében benne vagyok. Könnyebben hívjuk egymást akkor is, ha liftbe ragadunk. - ez már örökre a közös in trouble sztorink marad. - De amúgy ez rám is igaz. Bármikor, bármiért kereshetsz, és mindig vissza foglak hívni. Tényleg. - ez nem csak ilyen hülye, üres duma. Meglepve pislogtam rá, amikor lazán elkapta a karomat, megszagolta, majd nemes egyszerűséggel beleharapott, aztán még jól meg is nyalta a nyomát. WTF!? Oké. Én provokáltam ki, de nem gondoltam volna, hogy ilyen értelemben is lecsap egy felkínált magaslabdát. - Jesszus. Te teljesen őrült vagy! - ráztam meg a fejemet jót nevetve ezen az egészen. Annyira abszurd volt, hogy legalább egy hét mire ezt feldolgozom. Bírom a nem hétköznapi, extrém humorát. Ilyen csajok nem jönnek szembe minden sarkon. - Mhm-hm. Az biztos. Most adoptáltál két húgot és egy öccsöt. Na és nálatok hogy van a nemek eloszlása? - mivel ők hárman vannak testvérek, valahol felbomlott az egyensúly az egyik irányba. - Nem tudom eldönteni, hogy ez most valami kihívás vagy inkább fenyegetésnek hangzott. - az az elszánt mosolya azért némileg aggasztó. - Hát ha időben foglalsz nekik, mindenképp lesz hely. Ott az étteremben a közös kajálást is könnyebben megoldjátok, mint a lakásodban. És végre kiélvezheted a társaságukat, nem kell egy fél napot a konyhában töltened. Akkor sem, ha szívesen teszed. Elég ha sütsz nekik valami finomat. Amiből egész véletlenül jut majd ennek a figyelmes és édes... - fizikailag is tesztelve. - ... bogárszeműnek is. - mosolyogtam tök ártatlanul. - Evelyn. Ha bármiben hiányérzeted lenne, szólj, és majd én beleköpök a kajádba. Ezen ne múljon. - fontos, hogy a vendég mindennel elégedett legyen. Ha neked ez a vágyad, teljesülhet. - Aaaaha. Attól félek én is. - mintha tudnánk, mit is jelent az, ha vikingre iszom magamat. Senki se tudja. A dalaink feldolgozásai már egy fokkal lelkesítőbbek voltak. Főleg, hogy Evelyn nonstop ragasztotta rám ezt az érzést. Úgy tudott pörögni, mint senki, akivel azelőtt találkoztam. - Majd adunk egy esélyt a kommenteknek is. - és bármibe lefogadom, hogy én elsőre belefutok a leglehúzóbb kritikába, amitől elmegy az életkedvem is. - A srácokkal mind elég más típusok vagyunk, de a lesokkolódás szerintem mindegyiküknek felsőfokon menni fog. - még sosem volt téma, hogy bármelyikünk is magunkra keresett volna, szerintem nekik is tök új infó lesz ez a cover dolog. Érdekes élmény. Kedves, zavarbaejtő, büszkeséggel tölt el, és valahol azért frusztráló is. Jobb volt, amíg ezt nem tudatosítottam magamban ennyire konkrétan. A közönség csak egy csápoló, dülöngélő, arctalan, sötét tér volt a színpad előtt, nem igazán hús-vér emberek. - A zene alapból annyira megfoghatatlan, misztikus, sajátosan értelmezhető művészeti ág. Mindenkiből kivált valamit. Például imádom, amikor van egy brutál jó, régi sláger, amivel egyébként úgy alapból nem foglalkoznak, maximum csak tudat alatt. Aztán megszólal a rádióban, és random emberek egy időben reagálnak rá, még ha csak az ujjaik apró dobolásával is. De mindenkire hat valahogy. Hidegrázós. Nem véletlenül van az, hogy a zene terápia, vagy hogy a zene összeköt. A legjobb dolog a világon! - egyszerűen lehetetlen elképzelni nélküle az életet. - Szóval... elkérhetem akkor a számodat? - csúsztattam vissza neki a telefonomat, hogy írja csak bele szépen. A végén még valamiért közben elmaradna. Az már egyértelműen kiderült, hogy művészlélek, és inkább az alter zene áll hozzá közelebb, nem a mainstream vonal. Az indie és a pszichedelikus rock annyira nem népszerű, inkább olyan... elvont. - A filmek, sorozatok terén is ennyire underground vagy? - néztem rá kérdőn, majd én is beleittam a kávémba.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Okés, akkor legyen így. Nekem végül is mindegy. Ha majd lesz valami, szólj, és úgy szervezem a programjaimat is. -bólintottam rá arra, hogy nem vállalná a felelősséget a cuccomért. Teljesen megértem és jogos felvetés volt a részéről ez az egész. -Ugyan már, nincs ebben semmi különleges. -legyintettem rá a dologra, egy mosollyal nyugtázva a zavart verzióját. Eszemben sem volt zavarba hozni szegényt, csak egyszerűen az alaptermészetem ilyen, ráadásul ő a kedvelt személyek sorát erősíti. -Oh, hát akkor mindenképp muszáj. Ha csak megérzem az akadást, vagy hallom a fura hangot, mindenképp hívlak majd. -az örökéletű belsős "poénunk." -Öhm... köszönöm szépen, ez kedves tőled. -címeztem neki egy hálás, de legalább annyira zavart mosolyt is, eltűrve egy tincset a fülem mögé. Nagyon vicces volt a meglepett reakciója arra, hogy tényleg megharaptam, illetve megnyaltam a kezét. Hát megérdemelte, ő provokálta ki magának. -Én?! Te provokáltad ki ezt az egészet, teacake. Remélem, most majd egy hónapig nem mosol kezet, amiért hozzád ért a nyelvem. -nyaltam meg a szám egy vigyor kíséretében, miközben a fejemet ráztam, hogy nem gondoltam komolyan. -Egy nővérrel és báttyal lettél gazdagabb a három kisebb testvéred mellé. -osztottam meg vele ezt az abszolút nőuralmat, ami így 4:3 arányt jelentett a javunkra. -Amúgy te is ilyen vérbátyó vagy, mint az enyém, vagy csak Aaron ekkora gyökér? -néztem rá aztán kérdőn. -Hát attól függ, hogy mennyire éled meg rosszul a dolgot. -pislogtam rá ártatlanul. -Jól hangzik. Végre nem kéne napokkal korábban takarítanom és pakolásznom, hogy minden megfeleljen nekik. Ráadásul előbb úgy is letesztelem majd a konyhátokat, hogy odaengedem-e a családomat majd. És ha bejövős, akkor talán a haszonleső, édes, figyelmes, bogárszemű zenész kukásnak is jut egy kis alamizsna a sütiből. -ráztam meg a fejemet nevetve az ártatlan mosolyát látva. Hihetetlen. -Aaaw, én hősöm. -pislogtam fel rá megjátszott imádattal. -Ugyan már, ne így állj hozzá!!! Jó lesz az! Tudom, hogy te is akarod velem, nem csak én veled. -vonogattam a szemöldökömet egy vigyorral. Néha lazíthatnál és kipróbálhatnál valami újat is. -Szuper, nagyon helyes!! -bólogattam hatalmasakat a dologra. -Hát nem csoda. Sokkal jobbak nálatok. A helyedben sírnék egy sarokban. -villantottam rá egy aljas mosolyt. Eszedbe se jusson!!! -Igen, ezeket én is szeretem!!!! Amikor ugyanarra, ugyanakkor, ugyanúgy kezdtek el dülöngélni egy vegyes társaságban, legyen az kor, vagy nem. Nagyon jó érzés. Ráadásul a zene annyira sokrétű, és nem kell, hogy értsd, mit akart, aki írta. Adhatsz neki saját jelentést, attól függően, milyen kedved van éppen. -én állandóan zenét hallgatok vagy éneklek, szóval mindig lelkes vagyok a témától. -Magadtól tanultál meg hangszeren játszani, vagy suliban? -néztem rá kérdőn, felvéve a telefonját, hogy beleírhassam a számomat, mint Hippie Girl. -Tessék, így már biztosan tudod, ki fog hívni. De akkor már te is beírhatnád a sajátodat. Tudom, hogy megcsörgethetnél, de amúgy is lógok neked még a tetkós képekkel. -pillantottam rá, majd az asztalon heverő készülékre, aztán ismét neki szenteltem a figyelmem fizikailag és elméletben is. -Hát ez elég érdekes kérdés. Azt tudom mondani neked, mint a zene esetében. Szeretek sok mindent, ami elég mainstream, mint a Star Wars, Indiana Jones, meg ilyesmik. Szeretem a horrorfilmeket, a könyvadaptációkat, a thrillereket, vagy a pszichológiai thrillereket, horrorokat. Vagy az olyan elvont dolgokat, mint A parfüm. De van, amit soha többet nem akarok látni. V/H/S, Az emberi százlábú és hasonlók. -válaszoltam meg a tőlem telhető legrészletesebben. -Milyen könyveket szeretsz olvasni abban a kevés szabadidődben?
- Soha többé nem fürdök. A kukaszag mellett úgysem tűnik fel senkinek sem. - legyintettem. - Király. Mindig akartam idősebb tesókat. - fogalmam sincs, milyen nem a legnagyobbnak lenni. Ettől függetlenül élvezem, hogy én vagyok a tábornok. - Vérbátyó? Mármint, hogy kinyírom, akinek nem szimpi a képe, és két másodpercnél tovább bámulja a húgaimat? Aha. Én is ekkora gyökér vagyok. Szerintem ez belénk van kódolva. - vontam meg a vállamat, képzeletbeli ökölpacsit küldve az említett Aaron-nak. - Aznap? Semennyire. A másnap mindig a legrosszabb. - az ritka szar tud lenni, de időnként be lehet vállalni. - Az a haszonleső sütiszélt, maradék krémet és lehullott morzsákat is elfogad. Nincsenek nagy igényei. Rendkívül szerény srác. - jó... azért ez így nem mindig teljesen igaz. Vannak érdekes pillanataim is, de az elég ritka. - Még jó, hogy akarom. Ha nem akarnám, alapból nemet mondok. Ennyire azért nem vagyok túlgondolós. A nem az nem. Az igen az igen. És ez egy elég határozott igen. - majd meglátod, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek hiszel. - Jaj, ne is mond. Már alig várom, hogy hazaérjek és telesírjam a párnámat szégyenemben. - ez nem fog megtörténni. - Ahogy mondod. Ugyanaz a zene egy csomó embernek tök mást jelent. Valaki romantikusnak tart valamit, ami másnak szomorú. Megint más kifut tőle a világból. Érdekes jelenség az egész. - és én rohadtul imádom. A végtelenségig tudnám ragozni a zene témát. - Magamtól. Pontosabban apám egyik kollégájától. Ő is hobbizenész, és anno ő és a bandája tanítottak gitározni, illetve dobolni. Még Evanston-ban. Szóval nem tegnap volt. Mellette még otthon gyakoroltam egy csomót netes videókból. Azóta is ilyen home office szinten képzem magamat. Már amennyire ezt annak lehet nevezni. Én csak próbálkozásnak hívom, aztán néha bejön. - mert ez nem az a komolyabb szint, amit korábban fejtegettünk. - Köszi. - én is beírtam a számomat az övébe "bug-eyed teacake" néven. - Oh, nem felejtettem el! Mutasd csak őket! Álmatlan éjszakáim voltak már miattuk. Te ismered az enyémet, engem is érdekel a te művészeted. - már a liftben is sajnáltam, hogy a lemerült telefonja miatt nem volt alkalmam megnézni őket. - Oooooké. A V/H/S az én lelkivilágomat is sokkolta valamiért. De a többit is osztom. Mármint a kedvencek részt. - elég vegyes az ízlésem. - Leginkább Stephen King, Dan Brown és a Harry Potter könyvek. Ezek ismétlődnek oda-vissza. Te?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Hát nem tudom, én kiegyeztem volna azzal, ha én vagyok a legidősebb, amennyire azt hiszik, hogy jó dolog legkisebbnek lenni, annyira nem az. -ráztam meg a fejemet. -Hm, lehet. Ha te is ilyen vagy, akkor ez lehet, hogy valami evolúciós követelmény. -a mindenféle pasi megverésének szándéka, akivel a húgod ki akar kezdeni. Vagy a nővéred. Az én bátyám fura egy lény. -Hát mivel én leszek a merénylő, hogy idd le magad, majd megtámogatlak egy kávéval, meg a nagyanyám féle húslevessel. -ezzel tudok hozzájárulni a kegyetlen másnaphoz. Ha iszunk, igyunk jól. -Majd összesöpröm a lisztet a földről neki, dobok bele két kocka csokit, hogy akkor ez mind az övé. -pislogtam rá hatalmas, ártatlan szemekkel. -De egyébként komolyra fordítva... van valami allergiád, amire nem árt figyelni, mielőtt megöllek vele? -néztem rá kérdő várakozással. -Nagyon helyes! És mivel a bár Brooklyn-ban van, és vikingre isszuk magunkat, a vendégszobámat fel tudom ajánlani, hogy ne kelljen éjszaka haza akármicsodáznod, vagy mondjuk egy hotelben laknod arra az egy éjszakára. -néztem rá teljesen komolyan. Sajnálom, ebből nem vagyok hajlandó engedni. Értem én, hogy pasi és hasonlók, de... nem. Jobb biztosra menni. -Mhm, mindjárt gondoltam. -mintha tényleg megtörténne ilyen. -Igen, pontosan. Meg van, aki szerint de kedves és szép, szerintem meg mondjuk egy rohadékság, nem kevés iróniával és cinizmussal. Imádom, hogy mindenki mást lát bele, és ez így van jól. -szerintem legalábbis. -Mhm, én meg agybajnak hívom. -engedtem meg magamnak egy aljas félmosolyt. -De amúgy ez nagyon klasszul hangzik. Lényegében akkor ők indítottak el a zenei pályán. Tök jó, ha valaki magától is képes továbbképezni magát, és eljut egy ilyen szintre. Mert azt már tudjuk, hogy abban nem értünk egyet, hogy ez próbálkozás-e, vagy olyasmi, ami megérné. És szerintem a coveres követőitek is agyonvernének, ha ezt hallanák. -még, hogy próbálkozás, aztán néha bejön. Hogy lehetsz ennyire... nem tudom, milyen. Kishitű?! Kényelmes?! Félős?! Jót mosolyogtam, amint megláttam a nevet, amin a telefonomba mentette magát. -Hát akkor ezt mindenképp orvosolnom kell, nem hagyhatom, hogy elvesszen a balance az életedből. -egy aljas mosollyal megnyitottam a galériámat, hogy elé tolhassam a készüléket. -A stílusom a tetoválásaimban is kiütközik, szóval lehet, hogy nem fognak tetszeni, vagy nem mindegyik, de általában ezek jellemzők rám a leginkább. Szeretem a nonfiguratív, a vonalrajzos, az elvontabb, kicsit pszichedelikusabb stílusú mintákat, illetve mivel retro, bárcsak a nyolcvanas évekbe születtem volna mániám van, így a pin up lányok is a repertoáromba tartoznak. -adtam némi magyarázatot a mintákhoz. -Az szerintem mindenkiét. -és én sem tudom, miért. De azért kapott egy mosolyt, hogy osztja a kedvenceket. -Őket én is szeretem, illetve Paulo Coelho Az alkimista című könyvét kifejezetten imádom. De ha találok valamit, aminek megragad a sztorija, akkor is elolvasom, ha ifjúsági regénynek számít. -ez sosem mérvadó nálam. -Oh, tényleg!!! -néztem rá megvilágosodva, ahogy felhúztam a ruhám ujját a bal kezemen, majd kinyújtottam felé, hogy megnézhesse. -Ezek pedig az enyémek, amiket a sötétség miatt nem tudtam megmutatni a liftben. -az alkarom nekem is teli van a már említett, felöltözött és meztelen pin up lányokkal, a kezem belső felén mindenféle nonfiguratív és vonalrajz van, a vállamon egy farkas feje, illetve felette van egy vörös rózsa, tövisekkel. Miután ezzel megvoltam, visszahúztam a ruhám ujját, hogy finoman elhúzhassam a nyakát is, szabaddá téve a jobb kulcscsontomat, amin egy csóklenyomat van, végül odatartottam neki a jobb kezemet is, hogy a középső ujjamon lévő keresztet is megnézhesse. -Ezek azok, amiket meg tudok mutatni. Ezen kívül még a gerincemen is van tetoválás, illetve a jobb combom felső, ágyéknél lévő részén is, de azt inkább most nem villantanám meg, ha nem baj. -pillantottam rá egy vigyorral.
- Erre azt tudom mondani, hogy legidősebbnek se egyszerű. De ezeket kár is általánosítani, úgyis mindenki szerint a maga státusza a legszarabb. Szerintem akkor van nyert ügyed, ha többen vagytok testvérek és egyedül vagy fiú. Akkor te vagy anyuci kisfia, és apád utódja. De ezt a tesód helyzete tudja a legjobban megerősíteni vagy cáfolni. - nekik első kézből van tapasztalatuk. Nekem van egy öcsém, így én buktam ennek a lehetőségét. - Biztos, hogy ez a genetikai kódunk része, szóval csak nézd el a bátyádnak. - jobb, ha félt a széltől is, mintha magasról tenne arra, ki mit művel veled. - Megegyeztünk. - jöhet a kávé és a húsleves is. - Uuuuh. Nyami. Az isteni finom lesz. - vágtam lelkes képet a lisztes csoki darabokra. - Nincs, hála az égnek! - na már csak az hiányozna. - Imádok jókat enni, két pizza közé bevágni egy harmadikat, egész nap tolni a tejeskávét, szóval meg is halnék, ha valami ilyen kibaszással büntetne a sors. - sajnálok is mindenkit, akinek valamit ki kell iktatnia az életéből. Persze, már egész szép számban vannak alternatívák, de attól még akkor sem lesz ugyanaz. - O-oké. Köszi. - a vendégszoba felajánlást. Ez logikus, és nem mellesleg rendes dolog. - A mi dalainkat se hiszem, hogy sokan értenék, valójában mit akart a költő. - néha talán még mi sem. Van ami egyszerűen csak jön, és a körülmények, az inspiráció idővel valahol elveszik az éterben. Van ami nem érzésre épít, hanem csak egy jó dallamra. - Zenesuliba, tanárhoz nem járnék, így marad ez a házi megoldás. - nem szeretem, ha korlátoznak, és a megfelelési kényszer is rajtam lenne. Az imposztor szindrómáról nem is beszélve. Amint újra megkaptam a telefonját, átlapoztam a tetkós galériáját. - Ezek baromi jók!!! - bólogattam elismerően. - Nagyon tehetséges vagy!!! Nem akarok tetoválást, de most majdnem kedvet kaptam hozzá. Nagyon ügyes vagy. - néztem rá lelkes mosollyal. - Ha bármelyik ismerősöm ebben gondolkodik, azonnal hozzád küldöm. - kedves, alapos, lelkiismeretes, és hobbinak tartja, nem valami pénzkereseti kötelességnek. Ez a nem mindegy! - Én is olvasok időnként mindenfélét, az önéletrajzi regények rohadt érdekesek és meglepők tudnak lenni. De ezek a leginkább befutók, amiket felsoroltam. - mondjuk ezt gondolom magadtól is összeraktad nélkülem is. - Eh. Franc. Pedig már a liftben is csak az érdekelt. - vontam fel a szemöldököm csalódott képet vágva. - Csak nehogy komolyan vedd! Nem vagyok valami nyomulós, perverz gyökér. - azért ezt jobb, ha előzetesen tisztázzuk. Nem ismer, így ki tudja, miket gondol rólam. - Wow. Nem apróztad el, hippi lány. De tök jól néznek ki, passzolnak hozzád. Ezekből van olyan akkor, amit magadnak csináltál? - ha jól vettem ki legutóbb. Nyilván nem a gerincére vagy az ellentétes kezére. - Egyiket se bántad meg? Szeretnél még? Azt mondják, ha egyszer elkezded, nem nagyon tudsz leállni. - és ahogy nézem, ő sem tudott. - A családod mit szólt hozzájuk? - az én szüleim szerintem instant elájulnának.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Eöhmmmm…. jaaaa. Az… volt, amíg elég nagy nem lett, hogy visszapofázzon és mindenféle hülyeségbe benne legyen. Aaron elég nagy spíler tud lenni. LA az illegális gyorsulási versenyek fellegvára, őt meg izomautóban fogják eltemetni szerintem. Plusz anya szerette volna, ha mindenki egyetemre megy, de ő kijárta a vendéglátós középsulit és szevasz. –szóval ő egyszerre a példa, meg az ellenpélda is. -Már egy ideje nem foglalkozom vele. –legyintettem rá a dologra egy mosollyal. Mostanság pedig amúgy sem kellett senkire sem gyilkosan néznie. Egy újabb mosoly volt a válaszom arra, hogy belement a kávé-húsleves kombóba, azon pedig egy nagyon jót nevettem, hogy finomnak ígérkezik a lisztes csoki. -Szuper!! Akkor nem kell semmi helyett sem mondjuk mentesen, eleve nem olyanból készültet vennem. Meg tudnám oldani, de gyakran érezni a különbséget, és nehezebben is állnak össze a dolgok, legyen az a tészta, vagy a krém. –de akkor ez nem játszik nála, hála az égnek. -Hát nincs mit. Alap. –vontam meg a vállamat hanyagul, egy mosollyal fűszerezve. Én hívtam el, én akarok vele inni és lazítani, ráadásul a közelben lakom. Van plusz szobám, így nem kell a kanapén csöveznie, vagy máshova mennie. -Hát ebben lehet valami. De nem is baj, nem? –néztem rá kérdő kíváncsisággal. Végül is, ők tudják, mi volt az alap elgondolás, mindenki más pedig azt lát bele, amit csak akar. -Elég kifizetődő házi megoldásnak tűnik. –címeztem neki egy fogvillantó-elismerő mosolyt. -Komolyan???!!!! Köszönöm szépen. A bókokat is, meg a hozzám irányítást is, az nagyon-nagyon klassz lenne!!!!! –pislogtam rá hatalmasak, és elég nehéz volt megállni, hogy ne vetődjek át az asztalon és ugorjak a nyakába. De az elég furán jött volna ki, ráadásul már így is átléptem a „nem ismerlek, így nem kéne hozzád érnem csak úgy” dolgot azzal, hogy beleharaptam szegénybe. Így maradt az, hogy hálám jeléül finoman megszorítottam a kezét egy ezer wattos vigyorral. -Ebben egyetértünk. –azt meg inkább nem kommentáltam, hogy az előbb felsoroltak a kedvencei, csak egy elnéző mosollyal figyeltem az arcát. Rájöttem én is, köszi. Egy jót vigyorogtam azon, hogy már a liftben is csak a „lábamon” lévő tetkó érdekelte, hogy aztán csak a fejemet rázhassam. -Dehogy hittem ezt, teasüti, lazíts kicsit. Vagy ha az lennél, akkor nem jól csinálod. Szerintem én vezetek a kóstolómmal belőled, édes. –húztam végig a fogaimon a nyelvemet, míg végül az alsó ajkamba nem haraptam, elfojtva egy vigyort. -Tudod, hogy van ez. Játszunk nagyban. És a legtöbbet én csináltam, már ameddig elérek. Amit nem, azt a szalonban dolgozó egyik kollégám csinálta. Nagyon állat. Illetve a kulcscsontomon lévő mintát is én varrtam fel. Tükörben elég nehéz dolgozni, de azért megoldottam. –vontam meg a vállamat egyszerűen. -Nem, nem bántam meg egyiket sem, mert, ahogy mondtad, illenek hozzám. Olyan van, amit lázadásból csináltam, de azt sem bántam meg, sőt. És van abban valami, hogy nem bírsz leállni. Pár éve azt mondtam volna, hogy biztosan lesz még, elvégre elég aszimmetrikus vagyok, de a környezetem próbál lebeszélni. Már vannak olyan sminkek, amikkel el lehet tüntetni a mintákat, így a modell fotókon nem látszanak, de ha túl sok lenne, akkor az már macera. Szóval még nem tudom. De biztosan nem szeretném fullba kivarrni magam. Van, akinek jól áll, de az nem én vagyok. –ráztam meg a fejemet. Beleittam a kávémba, de majdnem megfulladtam, ahogy felhozta a szüleimet és az ő reakciójukat. -Apa elég laza fazon professzor létére, szóval neki nem volt ezekkel semmi baja igazából. A tesóm csak a szemüket forgatták, de ők elég támogatóak, plusz az én testem, én döntésem. De anya… Na, ő elég kemény dió. Nagyon szeretem őt, de ő sokkal finomabb lélek, mint mi. Könyvelőként dolgozik egy ügyvédi irodánál, szóval ő a tipikus kosztümös nőci kategória. Az első nagyobb mintánál majdnem szívrohamot kapott, de aztán elfogadta. Viszont amikor meglátta az alkaromat, akkor tényleg azt hittem, kidől nekem ott ülő helyében. Nem igazán tudta értelmezni, hogy mi a jó édes rossebbért kellenek nekem meztelen nők a karomra. De már ő is egészen megszokta, hogy mindig bekattan valami. Hol a hajam színe változik, hol fülbevalót gyarapítok, hol tetkókat. Alapvetően egy nagyon nyitott, jófej, kedves családom van, így annyira azért nem volt durva, mint így elmesélve tűnik. –azért ez fontos részlet. -Egyébként miért nem szeretnél? Félsz a tűtől, amúgy sem vonz, nem tetszenek, vagy máson igen, magadon nem? Mást sem csináltatnál? Mármint piercing, hajfestés, ilyesmikre gondolok.
- Asszem mi jóban lennénk a tesóddal. - húztam el a szám egy lebuktam nézéssel. Ha New York-ban jár, mindenképp találkoznom kell vele. - Az egyetem helyett én is kijártam a vendéglátós középsulit és szevasz. Pénzt akartam keresni, önálló lenni, függetlenedni a szüleimtől. A gyorsulási versenyek nálam ugyan nem játszanak, ... - azt persze nem állítom, hogy sosem próbáltam. - ... de remélem, engem is egy izomautóban fognak eltemetni. - csillant fel a szemem. - Imádom őket! Ha mocskosul gazdag lennék, egy egész gyűjteményem lenne, és a hét minden napján másikkal járnék. Sőt! Minden alkalomhoz lenne egy. Van amelyikből több színben, több kivitelben is. - nem tudnám kihasználni őket, de a lelkem rohadt elégedett lenne. - Te szeretsz vezetni? - néztem rá kíváncsian. - Én nem a mentes vagyok, hanem a mindent is bele. - tényleg imádok enni, szóval miattam aztán nem kell visszafognod magad. Mindenféle cukorsokkot is bevállalok. - Dehogy baj. Jobb, ha mindenkinek a fantáziájára bízzuk. Sokszor a valóság elég kiábrándító lenne. - senkit se érdekel az a sztori, hogy melyik dal született mondjuk a WC-n ábrándozva vagy hasonló. - Köszi. - viszonoztam az elismerő mosolyát egy hálással. Egy tündér vagy, komolyan. - Naná, hogy komolyan. Erős túlzás azt állítani, hogy nálad nem találnának jobbat, de én így gondolom, ők meg adni fognak a véleményemre. Tuti nem végzel kontár munkát, így elégedettek lesznek a végeredménnyel, nekem hálásak lesznek az ajánlatért, te pedig jól jársz anyagilag. - aztán ők is elmondják az ismerőseiknek, és így tovább. Hamar ki lehet alakítani egy jól bevált vendégkört. - Talán akarod, hogy én is megharapjalak? Csak, hogy kvittek legyünk. - vontam fel a szemöldököm várakozón. Alig lenne fura, nem? - Nem vagy semmi. - pislogtam elámulva, hogy a legtöbbet saját maga pingálta a bőrére. - Durva hadművelet lehetett. Biztos, hogy nem lett volna hozzá se türelmem, se idegzetem. - az ilyen pepecs dolgok nem nekem valók. Nem véletlenül zenélek, aminek valahol mondhatni azonnali eredménye van. A rajzolástól, festéstől, szobrászkodástól garantáltan megőrülnék. Azon túl, hogy nincs is hozzá semennyi tehetségem se. - Szerintem is kell, hogy legyen ebben egy határ. De közben az is nagyon fura lenne, ha tetoválóművész létedre teljesen érintetlen lenne a bőröd. - így hitelesebb. Azt hiszem. Nem mintha értenék ehhez a világhoz. Sosem volt közöm hozzá. - Nálunk is anya a nehezebb eset. Tanárnőként dolgozik, így elég konzervatív tud lenni. Miatta el tudom képzelni, hogy a tiéd milyen képeket vághatott. - csoda, hogy nem a mentő hordozta. Érdekes lehet szembesülni az ártatlannak hitt kislányod lázadásaival, önmegvalósításával. - Nem mondanám, hogy félek a tűtől vagy a fájdalomtól, de nem vonz ez az élmény. - orvoshoz se szívesen járok. - Másokon tetszenek, magamon valahogy nem tudom elképzelni őket. Rontaná a szerencsétlen szomszédsrác imidzsemet. És én még az a korosztály vagyok, akibe azt sulykolták, hogy ha olyan munkát akarsz, a tetkóiddal együtt fognak kivágni. Persze azóta ez már nagyon sokat lazult. És régen volt jelentése. Tényleg olyan... kemény dolog volt. Most meg már a legutolsó nyikhajok is szarrá varratják magukat. - már nem feltétlenül ritka és megbotránkoztató, mint annak idején. - Mást sem csináltatnék. Azok is távol állnak tőlem. - ráztam meg a fejemet. - Régimódi és uncsi vagyok ezekben. -vontam vállat. - Na és te vállalnál be színes hajat? - a legtöbb tetovált csaj imád a hajával is extrémebb módon kísérletezni.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Lehetséges. De mondjuk szerintem ez bizonyítja, hogy a papír az sok esetben csak egy darab vacak, amivel utána kitörölheted magadnak, amidet csak akarod. Baromi nagy utat jártál be, és vezető pozícióba kerültél. Simán kenterbe versz ezzel számos diplomás gyökeret. Úgyhogy ti vagytok a bizonyíték, hogy bejöhet az élet akkor is, ha nincs diplomád. –ugyan a bátyám nem vezető, hanem „csak” pincér, de egy elég jó helyen van, jól keres és élvezi. Ez fontosabb. Tetszett a lelkesedése a kocsik kapcsán, így a tekintetem is lenyűgözöttbe és elismerőbe, meg csodálkozóba váltott. Annyival másképp hatott ez a lendületes lelkesedés. -Igen, nagyon!! Imádok vezetni, és én is imádom a tipikus izomautókat, de nekem jelenleg biciklim sincs. Nem volt prioritás, meg minden pénzem a vállalkozásomba öltem, így most spórolok, hogy majd vehessek magamnak egyet. Régi álmom egy Bogár. –de nem olyan olcsók, viszont mivel elég szépen bővül az ügyfeleim listája, így simán benne van, hogy tudok majd venni magamnak, mielőtt meghalok. -Szuper, akkor nem lőhetek mellé, én is hasonló vagyok. –nagyon szeretem a finom kajákat, sütni is imádok, így nem lőhetek majd mellé. -Hát ez az. Inkább hagyjunk meg mindenkit abban a hitben, hogy a zuhany alatt jött az ihlet, az legalább szexi. –nem ott, ahol másfajta ihletnek kéne jönnie, vagy mondjuk amikor depisen ültél egy sarokban és legszívesebben felvágtad volna az ereidet. Az annyira borzalmas érzetet tud kelteni. Utólag már a Talking To Myself is új értelmet nyert. -Édes vagy, köszönöm szépen előre is. Ez baromi sokat jelent nekem, legalább annyira, mint a könyvborítós dolog. A végén még az adósod leszek és kihasználod. –húztam össze a szemeimet megjátszott gyanakvással, amíg el nem nevettem magam, hogy aztán csak félredöntött fejjel vizsgálgathassam a vonásait tovább. Felvontam a szemöldökömet, ahogy kinyújtottam felé a kezem. -Csak rajta, senki se legyen senki adósa. Szabad harapást mindenkinek! De ha már szabad harapás… -húztam vissza magamhoz a kezemet. -Felőlem megadhatod, hol szeretnéd. –néztem rá egy elégedett, elszánt, „keringőre felhívó” mosoly kíséretében. Lásd, milyen jófej vagyok. -Annyira nem volt vészes. Imádok ezzel szarakodni, az mindegy, hogy kinek a bőrén csinálom a pepecs, aprólékos munkát. Inkább az a hátráltató tényező, hogy én érzem, hogy hol és mennyire fáj, míg egy másik embert ott tudok tartani, hogy ne mozogjon már, magamat nehéz. Látszik is az eredményen, de hát… az enyém. –és én büszkén viselem, a többi meg le van ejtve. -Aaaaaaaw, imádlak. –néztem rá hatalmas szemekkel, ahogy elhagyta a száját a tetoválóművész kifejezés. Hihetetlen vagy. -De amúgy szerintem is furcsa, viszont van olyan, aki csinálni szeretni, de magának nem akar egyet sem. Ismertem full „csupasz” tetoválót is, ahogy pc nélküli piercert is. –ezek fura jelenségek, de előfordul. -Aucs. Szólj, hogy sose járuljak anyukád színe elé. –nem mintha amúgy erre akkora esély lenne, de ki tudja. Ezek a konzervatív anyukák furák tudnak lenni. Találkoztam már párral… -Kicsit olyan érzés, mintha egy macska karmolgatna finoman, meg attól függ, hogy mekkorát, mit, milyen színnel akarsz varratni, de ja, megértem. A pasik amúgy is rosszabbul bírják valamiért. -persze ez csúnya általánosítás, de ez a tapasztalatom. -Ezt meg tudom erősíteni. Még az egyetem elején, amikor állást kerestem, akkor az egyik interjún konkrétan megkérdezték, hogy van-e testékszerem, vagy mondjuk tetoválásom. Hiába volt akkor még csak takart helyen, azt mondta a pasi, hogy kösz, hogy befáradt, majd értesítjük. Jól sikerült... -seggfej. -De abban igazad van, hogy már nem akkora nagy cucc, mint mondjuk tíz éve volt, amikor az elsőt varrattam magamra pl. Már tényleg mindenkinek van. -nyilván némi túlzással. -Dehogy vagy!!! Sok dologban vagy sokmilyen, legalábbis amit leszűrtem, de ezek a jelzők távol állnak tőled, ebben is. Ettől nem leszel régimódi és uncsi, csak nem a te világod. -mindenki, aki ezt mondja, az csak köcsög. -Már nem. Az már nekem is túl extra lenne ahhoz képest, hogy mennyire fontos dolgokról kell tárgyalnom manapság, meg ugye ott a hobbi modell cucc is. De régen volt pasztellből lila, rózsaszín, volt melírozott ezekkel a színekkel, öhm.... fúha. Voltam már vörös, annak elég sok árnyalata. A sötéttől a rókáig minden. Aztán barna, öhm... egyszer akartam feketét, de sajnáltam volna, ha szétbassza és le kell vágatnom. -kezdtem el az ujjaim köré csavargatni egy hosszú tincset. -Viszont az eredeti hajszínem naaaaaaagyon szőke. Tényleg, ilyen igazi... világos szőke. Szóval az is elég különleges tud lenni. Mindig visszatérek hozzá, meg ugye a vörös az, ami állandó még. -aaaasszem ennyi.
- Én is így voltam vele. Nem akartam éveket és egy csomó pénzt pazarolni arra, hogy szerezzek egy olyan jól hangzó papírt, amivel aztán utána nem sokra megyek. Mindig van kivétel, és vannak baromi okos emberek, akik sokra viszik, de az én esetemben szerintem értelmetlen lett volna. Vannak szakmák, ahol ez csak időhúzó túlzás, nem szükségszerű az egyetemi évek ledarálása. Persze biztos jobban vágnám a pénzügyi dolgokat, a marketing részt, többféle pozícióból válogathatnék, ha ilyen szakot végzek, de így is egész jól boldogulok. - ezek is bizonytalan, megfejthetetlen, kiszámíthatatlan dolgok, mint sok minden más az életben. A társadalom, a trendek, a munkakörök, az elvárások is folyton változnak. - Bírom a Bogarakat, és úgy összességében a retro feeling kocsikat. - bár az enyém pont nem az, de attól még értem őt. - Ezeknél sokszor nem a minőséget, a teljesítményt, a praktikusságot fizeted meg, hanem a lelki faktort, amit nyújtanak. Sokat eszik, drágák az alkatrészek, nem használod ki, ár-érték arányban találhatnál sokkal jobbat is, stb. Oké! Jogos. De ha egyszer nem az a kocsi kell, akkor mit csináljak!? - szóval ne hagyja, hogy bárki is eltántorítsa az álmától. Valaki utazgatni akar, világot látni, szép, kertes, családi házat. Valaki meg álomautót. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a prioritás. - Dehogy. Azzal én is nyerek, ha az ismerőseim elégedettek. - a jó kapcsolatok időnként mindennél többet érnek. Jót mosolyogtam azon, hogy ne legyünk egymás adósai, és mehet a szabad harapás, amiből aztán hamar az lett, hogy zavart pislogások közepette fürkésztem az arcát. Még, hogy én mondjam meg, hol szeretném... - Nem lehetne elhalasztani ezt a harapós adósságbehajtást? Sor kerül rá a legjobbkor, a legjobb helyen. - és továbbra is fura lenne, ha itt random elkezdeném harapdálni a kezét vagy akármilyét a kávézó közepén. Ahhoz nem cappuccino-t kellett volna rendelnem, hogy legalább legyen mire fogni a behatárolhatatlan őrültségeket. - Ez az! A saját önvédelmi reflexeket nehéz kikapcsolni. - a másikét te nem érzed, így könnyen "kínzod". - Jó... hát... a kivétel erősíti a szabályt. - mindig van olyan, akire nem lehet ráhúzni az általánosítást. De valljuk be, hogy azért ritkább, mint a fehér holló. - Anya nagyon aranyos nő. Másokkal szemben egyébként sokkal megengedőbb, mintha a saját gyerekeiről van szó. - Evelyn tetkói lehet, hogy érdekelnék, engem meg lelocsolna sósavval, hát ha az leszedi. - Gondolom ez attól is függ, hogy hová kéred. Változó a bőr vastagsága és érzékenysége is. - az egyéni fájdalomküszöbökről nem is beszélve. - Szerintem annyira felesleges ezért diszkriminálni valakit, miközben lehet, hogy bukod a legjobb szakembert, vagy a legkedvesebb kollégát. - forgattam meg a szemeimet az interjús sztorija hallatán. Nevetséges. - Továbbra is csak azt tudom mondani: jó vagy így, ahogy vagy. - az alkatod, a magasságod, a hajad, mindened. Evelyn nagyon szép nő, nincs miért aggódnia. A természetes meg sokkal jobb, mint amikor valaki iszonyatosan mű. Az annyira taszító tud lenni.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Persze, de ha egyébként sosem voltak magadtól olyan ambícióid, hogy elérj egy ilyen pozíciót, akkor valahol tök felesleges lett volna ezért évekig még a suliban ragadni. Persze ezt mondom én, aki szintén ezt csinálta, de ettől még tény, hogy akadnak olyan munkák, állások, ahol lényegtelen, hogy van-e papírod. A tehetség, a rátermettség, a fejlődni akarás nem a diplomában lakik. -de ez persze csak az én véleményem. -Egész jól boldogulsz? Fogadjunk, hogy már hatszor hívtak, hogy kellenél valami miatt, amíg velem kávézgatsz. -villantottam meg egy aljas mosolyt. -Igen, pontosan!!! -néztem rá egy lelkes mosollyal. -Annyira nagyon szeretnék egyet, hogy hiába lenne egy irtó menő kocsim, nem lennék elégedett vele, mert nem arra vágyom. Aztán persze lehet, hogy két hét után ráunnék, mert macera az egész és már nem vágynék rá, mivel megvan... meg igazából a legnagyobb visszatartó erő az, hogy én tényleg szeretek csak úgy random utazgatni, és tényleg képes vagyok kocsival lemenni LA-be, szóval ahhoz valami más praktikusabb lenne. -sóhajtottam lemondóan. Sose jó semmi. -Hát akkor remélem azok lesznek. -már ha akad olyan, aki az én élő vásznam szeretne lenni a szalonban. Nagyon szórakoztató volt a zavart arckifejezése a harapós ajánlatom hallatán, így csak egy jót vigyorogtam, majd komoly képpel bólogatni kezdtem. -Természetesen. Ez sem évül el, szóval ott, akkor és úgy adhatod vissza, ahol, amikor, ahogy neked a legkényelmesebb. -nem mindenki annyira laza mód zakkant, mint mondjuk... én. -Igen, valami ilyesmi. Az óta inkább másokat kérek meg. -ők le tudják fogni az adott testrészt a másik kezükkel, de én nyilvánvalóan nem. -Mhm, meg egy kezemen meg tudom számolni a kettőt összesen, hogy hány ilyet láttam. -ez tény. -A maga gyerekével szerintem mindenki szigorúbb, és valahol így van jól. Túlzásokba sem jó esni, de ezt még értem. Csak már találkoztam olyan szülővel, aki nem szerette, hogy a gyereke velem barátkozik, mindegy, hány éves volt a "gyerek." -előfordult már. -Mhm, pontosan így van. Vannak területek, ahol kifejezetten fáj. Amikor a lábamat tetoválták, nem mondom, hogy nem könnyeztem be, vagy a hátam esetében. Főleg, hogy ott húzódik a bőr amúgy is. De ez tényleg sok dologtól függ. Lehet, hogy neked meg se kottyanna, mert olyan jól bírod. Meg a világosabb színeken többször át kell menni és mélyebbre nyomja a tű, hogy tartósabb legyen. -szóval ez egy elég összetett folyamat. -Igen, de sajnos a hozzád hasonló teasütiből van kevés, és a legtöbben még mindig furin néznek ilyesmikre, legalábbis munkahelyen. Persze egy elit helyen ne is legyél kitetoválva, vagy akkor hordj hosszúujjút, mert tényleg furán hathat, de a sarki kocsmában miért ne dolgozhatnék így? Felesleges baszakodás. -ráztam meg a fejemet, elhúzva a szám a gondolatra. -És ez még továbbra is zavarba ejtő. De... köszönöm, édes vagy. Majd ha önértékelési válságom lesz, felhívlak. -pislogtam rá egy zavart mosoly kíséretében, az ujjaim között csavargatva a hajamat.
- Anno fel sem merült bennem, hogy vezető pozíciót akarjak. Úgy voltam vele, hogy pincérkedek, aztán majd csak alakul valahogy. Legyen egy fix munkahelyem, ahová nem úgy járok, mint akit bottal vernek, legyen olyan a keresetem, amiből el tudom tartani magamat, és hó végén nem kell azon gondolkodnom, hogy lesz-e vacsorám. Normális cuccaim legyenek, egy laptop, telefon, egy kocsi, amit fenn tudok tartani, tudom tankolni. Nem voltak nagy igényeim, és igazából azóta sincsenek. - tényleg az egy Mustang volt, amiért hajlandó voltam egy nagyobb összeget gyűjtögetni éveken át, aztán egyben kiperkálni. De azon túl nem élek nagy lábon, és mégis megvan mindenem. Na nem mintha lenne időm elkölteni a pénzemet... De ezt inkább megtartottam magamnak, mert újra előkerülne a munkamániás diagnózis. - Nem tudom. Tiltottam a hívásokat. Majd foglalkozom velük később. Mondtam, hogy a tiéd vagyok. - oldják meg nélkülem. Nekem is lehet programom, amikor nem tudok a munkahelyi hülyeségekkel foglalkozni. Ritkán fordul elő, úgyhogy ennyi jár, és tartsák tiszteletben. Általában mondjuk nem szokott sikerülni. Nem tudom, miért hiszi mindenki, hogy dróton rángatható báb vagyok, akinek nincs saját élete. Pedig mindig kihangsúlyozom, hogy a látszat ellenére nagyon is van. - Lehet, hogy praktikusabb lenne, de nem szívesen vezetnéd. 1.2 -es, kisebb autókkal is simán hosszú mérföldeket autóznak, mégis odaérnek és imádják. Egy bogárhátú is lazán elvisz LA-be. Az országúti hajtásért még hálás is lesz, hogy nem a városban kínzod. Aki meg nem tudja fenntartani, ne vegyen autót. Ha tudod tankolni, karban tartani, szerelőhöz vinni, akkor meg olyan mindegy, hogy milyen embléma van az elején. Mindenből ki lehet fogni jót és egy rakás szart is. - de azért francia autót inkább ne vegyél. - Élni fogok a lehetőséggel. - de nem most. Nem vagyok nyilvános harapdáló. - Pfffffffffffffffff. - meresztgettem tányérméretű szemeket. - Komolyan a külsőségek miatt akarjuk eldönteni, hogy kivel "barátkozzon" a "gyerek"? Neked tök jó belső értékeid vannak. Lehet, hogy valaki jó kislánynak néz ki, aztán egy drogos ribanc. - a szülők amúgy ritka idióták tudnak lenni sokszor. - De jól hangzik... - egyre biztosabb kezd lenni, hogy tűfóbiám van. Nem a fájdalom a zavaró, hanem a puszta tudat. Ehw. - Egy sarki kocsmában még stílusos és menő is. Egy badass pultos csaj több pénzt hozhat a konyhára, mint egy őzikeszemű, szende nebántsvirág. - főleg ha a személyisége is olyan, hogy eljópofizik a sok részeg hülyével. Így könnyen lehet törzsvendégeket szerezni. - Szívesen tartok egó helyreállítást. Bár nem olyannak tűnsz, mint aki önértékelési válságba zuhan. Vagy...? - néztem rá kérdőn.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Ez az egyik, ha nem a legkirályabb hozzáállás, amit valaha hallottam!!!!!! -meredtem rá hatalmas, elkerekedett szemekkel, pár elismerő pislogás kíséretében. -Mármint viccen kívül. Ha az ember elképzel egy vezető beosztású valakit, általában nem ez jut róla eszébe, hanem az, hogy mindenhol úgy viselkedik, mintha övé lenne a világ, legalábbis eddig ezt tapasztaltam. Te pedig baromira értesz is hozzá és fontos szerepet töltesz be a szó legszorosabb értelmében. Szóval megtehetnéd. Most ettől olyan jó kedvem lett, esküszöm. -villantottam rá egy széles, lelkes mosolyt. Imádom az alázatos, normális embereket, akik nem felejtették el, hogy honnan kezdték, hogy a másik is ember, hogy attól, mert tehetségesek, még nem lesznek hirtelen ők a világ urai. Jó pont, teasüti. -Honnan tudod, hogy csak nem még egyszer akartam ezt a mondatot hallani? -vontam fel a szemöldökömet egy ördögi mosollyal fűszerezve. -De egyébként ez jófej dolog tőled. Mindig ezt csinálod, vagy ez kivételes alkalom, nehogy azt mondjam rád, hogy egy munkamániás idióta vagy, akivel beülni sem lehet sehova, mert azonnal felveszi, vagy elfut a találka közepén a munkahelyére, így első és utolsó találkának jó volt? -néztem rá kérdőn. Ugyan mi csak egyszer találkoztunk, kényszerből, de ez egy megbeszélt találka. Nem szeretem, amikor valaki ejti ezeket a munkája miatt. Persze vannak vészhelyzetek, az teljesen más. De ha kétpercenként csörögne a telefonja, vagy lazán lerázna akkor is, ha nem lenne muszáj, az kiábrándító. Vagy ha beszélek hozzá, de fejben nagyon máshol jár. -Oké, most már nem csak inni viszlek magammal, hanem autót venni is. Így nem kellene olyat megkérnem, akivel fura lenne elmenni, vagy a bátyámat ide rángatni LA-ből. Mármint... ha hajlandó vagy rám áldozni egy újabb napodat az életedből ezért is. -néztem rá kissé bizonytalanul. Elég hamar megtaláltuk a közös hangot, és már így is azt érzem, hogy végtelen megbeszélt programunk van, pedig nem is ismerjük egymást. Csak egy vigyorral bólintottam a harapás lehetőségére. -Igen, csak ezt sokan nem akarják meglátni, mert nem akarnak szóba állni sem velem. Külsőre én vagyok a drogos fesztivál ribanc, aki tönkreteszi a kisfiad-kislányod életét. Tudod, akitől óva intettek minket még gyerekként, meg az a boszi, akinek a nagyanyját nem tudták elégetni, meg minden ilyen sztereotipikus baromság. -vontam meg a vállamat. -Nem olyan vészes ám. Majd egyszer ugorj be hozzám, amikor dolgozom, ha ráérsz, és meglátod. Se tű formája nincs a dolognak, se nem tűnik életveszélynek. -nem egy mészárszék a dolog, és nem is ijesztő. -Az tuti. Én ezért szerettem a sokat emlegetett Valhalla-t, meg az ottani főnököt. Roman egy állat. Annyira hangulatos az egész. -de majd úgy is meglátja. Ott akármilyen vagy, nem néznek ki. Vagyis... ha furán szép, akkor azért megbámulnak, de ennyi. -Nem, alapból nem jellemző rám. Végtelenül pozitív jellem vagyok, és igyekszem mindig így is állni a dolgokhoz, de... mindenkinek megvan a maga gondja saját magával, így nekem is vannak olyan időszakaim, amikor mindent utálok magamon, vagy a legtöbb dolgot. Túl fehér, túl magas, túl szőke vagyok, túlságosan seszínű szemekkel, amik a fényre változnak. Máskor pedig ugyanezeket szeretem. De már elengedtem őket, és csak ritkán tör rám az érzés, hogy vajon mennyibe kerülne levágatni egy kicsit a lábaimból. És ez nem ilyen... panaszkodás arra, hogy brühühü, modell alkat, hanem tények. Baromi nehéz így párt találni pl. Mert amúgy a legtöbb pasi nem szereti a magas lányokat, legalábbis én ezt tapasztaltam.
- Köszi. Igyekszem ugyanaz a srác maradni, aki voltam. Azzal, ha az agyamat játszom, nem érek el semmit, maximum unszimpátiát váltok ki mindenkiből. Nálam senki sem csak egy darabszám, senki sem az eszközöm, hanem mind emberek vagyunk, akik a megélhetésükért össze kell, hogy fogjanak. Ha az egyénnek jó és tud teljesíteni, a cégnek is jó. Ha a cégnek jó, van mivel ösztönözni, megbecsülni a munkavállalókat. - én ebben hiszek. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban ezt elég nehéz mindig kivitelezni, de törekszem rá. - Igaz. Mindenkinek más a perverziója. - ráztam meg a fejemet hitetlen mosollyal. - Többnyire mindig ezt csinálom. Nyilván van, amikor muszáj kivételt tennem, és figyelnem kell a telefonomra is. Előfordult már, hogy el kellett rohannom, de ez egyáltalán nem jellemző. Igyekszem ezeket az eseteket minimalizálni. Ha valaki velem akart találkozni és beszélni, valószínűleg nem arra kíváncsi, hogy hány hívást tudok fogadni abban az egy-két órában. Megtisztelem a partnereimet a fizikai és mentális társaságommal is. - nem csak eljátszom, hogy figyelek, hanem valóban itt is vagyok. Fejben is. - Bármikor szívesen elmegyek veled! - az én nézésemben nem volt semmiféle bizonytalanság, sokkal inkább lelkesedés. - Ugyan nem vagyok autószerelő, és semmi közöm hozzá, de az autóvásárlásnál is kriminálisan alapos vagyok. Sosem engedném, hogy valami hulladék, rohadó, motorhibás, olajzabáló tragacsot vegyél. Amikor időszerűnek érzed, szívesen segítek keresni és megnézni is. Az árból alkudni is szeretek, és többnyire sikerül is. Mindig találok valamit, amibe bele lehet kötni, így kénytelen engedni. - és mindezt nem úgy, mint egy utolsó bunkó seggfej, hanem értelmesen, kulturáltan. Senkit sem szándékozok kellemetlen helyzetbe hozni. Ez csak racionális üzlet. - Egyáltalán nem vagy drogos, fesztivál ribanc. Szerintem még csak nem is tűnsz annak. A boszorkányok meg menők. Főleg, ha hugrabugosok. - a legjobb ház. - Oké. Egyszer csekkolom. - bólintottam rá. Amúgy sem szeretek ismeretlenül ítélkezni. A kajákat is mindig megkóstolom, mielőtt rávágnám, hogy utálom. - Egyre jobban érdekel már ez a híres Vallhalla. - el nem tudom képzelni, milyen hely lehet élőben. A fejemben élő kép úgysem hiszem, hogy egyezne a valósággal. - Értem, miről beszélsz. Nekem ugyan nincsenek ilyen berögződéseim, hogy milyen haj- vagy szemszín jön be, mekkora legyen a korkülönbség, milyen alkata legyen a csajnak, vagy milyen magas legyen, de azért elég sokaknak igen. - vagy megfog valaki, vagy nem. A kémia nem csak ezeken múlik. - Van ez a dögös, hosszú combos sztereotípia, de aztán húzol egy tíz centis vagy magasabb tűsarkút, és a férfi máris egy törpe lesz melletted. Aztán bedől az elképzelés vs. valóság. Máris sokaknak sérti az egóját. Mondjuk én sem feltétlenül örülnék neki, mert elég furán érezném magamat, de nem kellene ezen múlnia semminek sem. Ez is olyan, hogy kölcsönösen megoldható, ha a felek hajlandóak rá. - a srác ne kényeskedjen, Evelyn pedig hordjon csak öt centis cipőt, ha a párjával megy valahová. Ha egyedül öltözik ki, vagy a barátnőivel megy bulizni, felvehet akár harminc centis holdjáró csatahajót is, mert senkit se alacsonyít le. Szó szerint.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Ooh woo, I'm a rebel just for kicks, now Let me kick it like it's 1986, now Might be over now, but I feel it still"
-Ez nagyon szimpatikus hozzáállás a részedről! És elég ritka is manapság. Se a megbecsülés nem divat, se az, hogy emberként tekintsen valaki a dolgozókra. De persze a másik oldalt se kell félteni. Sok a fogalmatlan, meg az, aki a semmire veri a mellét és akar egy csomó mindent, mintha kiváltságos lenne. -nagyon felborult az egyensúly mostanság. -Mhm, ahogy mondod. -vigyorogtam rá a szemöldökömet vonogatva. -Értem, ez nagyon jól hangzik. Jó, ha a lehetőségekhez mérten, a legkisebb mértékben történik ilyesmi. Annyira kiábrándító az is, amikor valaki végig a telefonján lóg, nem még az, amikor random faképnél hagynak, vagy végig telefonálják a találkát. Ehhez felesleges lenne találkoznunk. -vontam meg a vállamat. Vannak ilyen csoda lények, akik nem zavartatják magukat ilyesmin. Csak nagyokat pislogtam rá, ahogy lelkesen belement abba, hogy eljön velem autót nézni majd. -Most kivételesen hálás vagyok a kriminális tökéletességmániádért és a tehetségedért az ár lefaragásában. Köszönöm szépen, hogy segítesz nekem benne!!! Nagyon-nagyon sokat jelent, tényleg!!!! -pislogtam rá hatalmas, lelkes, hálás szemekkel, megfűszerezve egy hasonló mosollyal. -Ezt írásba kérem. -mosolyogtam egy jót azon, hogy szerinte egyáltalán nem tűnök valami drogos, fesztivál ribinek. Édes vagy. -Oh, akkor én nagyon menő vagyok. Pottermore által hitelesített hugrabugos vagyok. -ne kérdezd, ez miért volt olyan rohadt fontos infó most, én se értem. -Meghiszem azt! Nagyon jó hely. -de persze neki lehet, hogy egyáltalán nem jön majd be. -Igen, szerintem is így van. Amikor valaki a tipikus álomnőről beszél, ami a köztudatban él, hogy hosszúcombú, nagymellű stb-stb, abba nem gondolnak bele, hogy a csaj valószínűleg akkora, mint egy ház, és nem szélességében. Persze orvosolható, ha kisebb sarkú cipőt veszel, én is ezt szoktam, de ha például a pasi is akkora, mint én, akkor már az sem játszik, mert eleve egymagasak vagyunk, aki meg eleve alacsonyabb nálam, arról nem is beszélve. Ilyen szempontból például a legutóbbi barátom egy főnyeremény volt a maga 190 centijével. -mellette aztán lehetett patacipőtől kezdve a platformon át mindent hordani, ha akartál. -De igazából mindegy is, ha valaki megtetszik, beleszeretsz, oda meg vissza vagy tőle, ennek nem kellene fontosnak lenni, hogy köztünk van-e az az öt centi vagy sem. -sóhajtottam lemondón, majd inkább megittam a kávém maradékát.
Kezdőlap
Eszem ágában sem volt rányomulni a liftes, hippi csajra, egyszerűen csak úgy éreztem, muszáj felajánlanom neki a kávés meghívás lehetőségét, amiért tök normális volt végig, és még koffeines életmentő csoki is volt nála. Lehetett volna egy hülye, hisztis picsa, aki végigrinyálta volna az összezárva töltött időt, amitől instant agyvérzést kaptam volna, és önként fejeztettem volna le magamat a lifttel. Ehelyett meglepően jól eldumáltunk, és elég sok kérdéskörben hasonlóan láttuk a világot. Sőt! Még a zenei ízlésünk is úgy tűnt, hogy egyezik, még ha csak a felszínt érintettük is. Ráadásul nem hülye a vendéglátós témához sem, állt már a pult túloldalán, hogy tudja, a kaja nem főzi meg magát, ahogy az italok sem ugranak bele önként a poharakba. És a főnökök sem egész nap a farkukat verik az irodában. Pozitív csalódás volt.
