why are you naive, girl? why are you playing with fire?
A zárban éles hanggal feszül egy fémdarab, a két férfi közel ötven másodperce feszegeti az ajtót az egyre erősebbé váló kutyaugatásban és már épp azon agyalnak, hogy egyszerűen kifúrják a zárat, mikor végre kinyílik az ajtó. A rajtuk lévő teherből részben fellélegezve lépnek be és néznek körbe, kamerák és egyéb biztonsági berendezések után kutatnak. A kutya hevesebben ugat, mint eddig, nem közeledik feléjük, csak hangosan riasztani próbálja jelenleg még jócskán távol tartózkodó gazdáját. Az egyik férfi külön erre a célra magával hozott altatóval átitatott kutyakekszet dob neki, amit a jószág bután el is fogyaszt. Könnyebben ment ez, mint várták. Néhány perccel később, mikor a kutya is oldalára dől és elalszik, a két férfi nekilát tüzetesen átvizsgálni a lakást és feltúrni annak minden veszélyes pontját. Fegyvereket, lehallgató készülékeket, netán késeket és lehetséges menekülési útvonalakat keresnek, így a lakás alig tíz perccel később úgy néz ki, mint valami háborús övezet. - Átnéztük a lakást - szólal bele az egyik magas, fekete hajú férfi a telefonjába, de választ nem kap, nem is vár. Öt percen belül viszont megjelenik a feltört ajtónál Qadir, majd kesztyűs kezével bezárja maga mögött az ajtót. Körbenéz. Nem lepi meg a látvány, elvégre ő rendelte el, hogy a két embere biztosítsa neki a terepet. Ez Brooklyn, nem bízik senkiben, ahogy Grace-ben sem, abban a lányban, aki közel fél óra múlva akarja lebuktatni az apja mocskos életét, vele együtt pedig Qadirt is. Mintha nem lenne elég gondja, most meg még ez is itt van… egy lány, akiről mikor hallott, legszívesebben agyonlövette volna, mert kicsit sem hiányzott neki az általa jelentett fenyegetés. Ez most nagyon rossz időpont, nem is akar játszadozni vele Qadir. Viszont túl sok embert ölt meg az elmúlt időszakban látványosan, ott van Felipe, vagy az a hat kolumbiai, akiket elfogtak New Yorkban és fellógattak Cali utcáin. Nem kellene több véres áldozat néhány egyszerű ember buta és naiv döntés miatt. Lényegében ennek látja Gracet, butának és naivnak, aki azt hiszi, hogy majd ő beleköphet a nagyon levesébe és majd ő biztosan börtönbe juttathatja az apját és vele együtt Qadirt is. Nem. De talán mégsem lesz annyira buta, hogy ne értené meg a csúnyább szót. Apró jelzések nem voltak elegek, hát akkor Qadir mondja keményebben is, nem probléma, de következő alkalom már nem lesz. Nem fogja újra betenni a lábát Brooklynba egy apján bosszútálló lány miatt. Megakad a szeme az oldalára feküdt kutyán, de látja, hogy szuszog, úgyhogy nem foglalkozik vele. Ehelyett az órájára pillant, majd int az egyik emberének, hogy készítsenek neki ki egy fotelt pontosan az ajtóval szembe, míg egy kényelmetlenebb széket a fotellel szembe, az ajtónak háttal. A szék nyikorgására kezd magához térni a fehér jószág, az embere túrja is a zsebét, de nem hozott több nyugtatós tápot, így kissé aggódva pillant a másik tag szemébe, aki jobb ötlet híján fegyvert szegez a kutyára. - Mégis mi a fenét akarsz csinálni azzal? - tárja ki a kezét felé Qadir, de hangja halk, nem akar idő előtt lebukni. - Ez egy kutya, nem tett semmi rosszat - guggol le hozzá, majd egyszerűen megsimogatja a még részben kómás kutya fejét, aki láthatóan élvezi a törődést. Még simogatja a lábánál fekvő kutyát, mikor két embere az ajtó két oldalához áll némán, de fegyverüket előveszik, Qadir pedig ebből egyértelműen megérti, hogy az utcán maradt tag jelzett, hogy Grace a lakásába tart. Felegyenesedik hát és a fotelben ülve várja, hogy az ajtó kilincse megmozduljon. Ha Grace benyit, szembe találhatja magát a fotelben azóta már kényelmesen, de mégis tekintélyt parancsolóan ücsörgő Qadirral, kinek lábánál ott fekszik a már megszelídített kutya. Tudja jól, hogy nem rá számított Grace, hanem az újságíróra, akivel épp most kellene megbeszélniük az apját lebuktató cikk részleteit. - Szia Grace! - letegezi, már csak azért is, mert nem akarja elhitetni vele, hogy ő egy úriember. Nem lesz az, ha nem fogad szót, bár Qadir bízik benne, hogy nem végtelenül makacs a nő. Legalább ő ne legyen az, ezt kívánja, ha már saját lányával aligha tud mit kezdeni. De Grace-szel tud. Gracet lelőheti, Lunát nem, ez a különbség. - Nem engem vártál, de én jöttem Jack helyett. Megjegyzem, üdvözletét küldi, bizonyára. - Mimikái nem változnak, csak meredten nézi a lányt, aki mögött időközben a két fegyveres férfi becsukja az ajtót és megjelenésükkel sugallják a lánynak, hogy nem sétálhat ki csak úgy. Qadir ujjával a vele szemközi, téle talán másfél-két méterre elhelyezett konyhai székre bök, ezzel egyértelmű utasítást ad a lánynak szándékait illetően. Még nem találkoztak, remélhetőleg ezután se fognak többet inkább pozitív, mint nehatív értelemben.
If you did not hear the voices saying "stop", now you could feel it in your bones.
Game of chess
To win you have to make a move. Knowing which move to make comes with in-sight and knowledge, and by learning the lessons that are acculated along the way. Life is like a game of chess.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Hétf. 29 Ápr. - 18:15
"There is no greater thrill than the hunt; but the most dangerous game is the one where the hunter becomes the hunted."
Egy teljesen átlagos nap. Gondolom ezt még az előtt, hogy hazaérve, a kilincsre fognék és lenyomnám azt. Okom sem lett volna másképp gondolni, hacsak nem számítsuk a Jack-el való találkozást, amit ezúttal az otthonomban szerveztünk le. Nem az első alkalom, hogy beszélek vele... De nem is az utolsó. Gondoltam én naivan. Aztán mikor nem hallom Lucy lihegését az ajtóban, aki szerintem már mérföldekről ki tudja szagolni, hogy jövök, már kezd gyanús lenni a dolog. Nem gondolok még semmire, de elfog egyfajta rossz érzés. Az a fajta érzés amit a gyomrodban érzel, mielőtt a vesztedbe sétálnál. Az ajtót kinyitva hamar rájövök, hogy ez így nagyon is helyes megfogalmazás. A lakáskulcs szinte pillanatok alatt csusszan ki az ujjaim közül. Mégsem foglalkozom vele, sokkal fontosabbnak tartom, hogy szemügyre vegyem a férfit, aki minden bizonnyal rám várt és annak csatlósait, akik pedig finoman tudtomra adják, hogy nincs menekvés. Basszus! Először nem igazán tudok mire gondolni, vagyis tudok, de... Nem tudom. Nem hittem volna, hogy ebben a szituációban fogom magam találni, pedig igazán számíthattam volna rá. A tűzzel játszottam, még ha névtelenül is, de sejthettem volna, hogy apám nem hülye és előbb vagy utóbb rám is talál. Miután a munkahelyemre rátalált, már nem lehetett nehéz a többire is rájönnie. Mégis ezek az emberek itt sokkal veszélyesebbnek tűnnek. Magam sem tudom, hogy azért mert apámtól soha sem féltem, még ha nem is tökéletes, de tudtam, hogy nem bántana, míg a szobában lévő embereket nem ismerem. És bár sejtem, hogy mit akarnak, mégsem tudom, hogy ennek mi lesz a végkifejletje. Nem viszonozom a köszönését, ami talán már sugallhatja neki, hogy makacs vagyok. Lassú és kimért lépésekkel indulok meg a számomra előkészített szék felé, ekkor látom meg Lucy-t aki gyanúsan nyugodtan fekszik a férfi lábánál. - Mit csináltak vele? - Bököm oda a kérdést, elég egyértelmű, hogy a kutyára célzom, és bár a hanglejtésem nem túl kedves, mégis az aggodalom kihallatszik belőle, mert jól tudom, hogy ez nem a normális viselkedés nála. Ilyenkor már az egekben van, nem csak a hazaértem miatt, de már a vacsiért is. - Erre tényleg szükség volt? - Célzom most a rendetlenségre, amit a lakásomban műveltek. Ténylegesen úgy fest a hely, mintha egy háborús övezetbe léptem volna be. A széken helyet foglalva, gyanútlanul a szék mellé helyezem a táskámat, amit bár legszívesebben magamhoz ölelnék, hiszen olyan bizonyítékok vannak benne, amiket körülnézve a szobában, már talán kerestek is. Ám jól tudom, hogyha magamhoz ölelem azt, kizárólag felhívnám rá a figyelmet, éppen ezért döntök úgy, hogy megpróbálok a lehető legnormálisabb módon reagálni. Aztán a szavai hallatán mégis összeszűkülnek a szemeim. - Bizonyára? - Bizonyára... Ez valószínűleg egy hozzá hasonló embernél rosszat jelent. Vajon én leszek a következő? - Tényleg ennyire megijedt az öreg? - Teszem fel végül az első kérdésem. Magam sem tudom, hogy miként álljak hozzájuk. - Mégis csak a csatlósait küldte rám. Ő maga már nem merné idetolni a képét, inkább a kutyákkal intézi el a piszkos ügyeket. Tipikus. - Eresztek el egy grimaszt, de mégis állom a tekintetét, ezzel is éreztetve vele, hogy nem félek tőle. Nem most estem már le arról a fáról, és szerencsére jó messzire is estem, szóval szarok rá. Ha meg akar ölni akkor is megteszi ha udvariaskodom itt. Nem fogom senki hátsóját fényezni. - Szóval mit csináltak Jack-el? Ő nem csinált semmit... csak a munkáját végezte. - Félve kérdezek erre rá, hiszen nagyon nem akarom hallani, hogy miattam halt volna meg. Harcolok apám ellen, ám mégsem szeretném, hogy mások élete száradjon a lelkemen, még ha nem is a kezemen. Arra meg már végképp nem akarok rákérdezni, hogy velem mi a tervük. Még akkor sem ha tudom, hogy az öreg nem akarna holtan látni. Talán rám ijeszteni? Hazavinni? Nem tudom melyik a rosszabb.
“Life is like a river. It flows, sometimes slowly, sometimes swiftly, but always forward.”
★ foglalkozás ★ :
Nurse
★ play by ★ :
Emilia Clarke
★ hozzászólások száma ★ :
49
★ :
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Pént. 10 Május - 12:50
If you play with me, I will play with you too
why are you naive, girl? why are you playing with fire?
Qadir abban biztos, hogy egy politikus lányával nem lesz könnyű beszélni, pláne nem, ha az épp az apja ellen lázad. Éppen ezért nem is bízott semmit a véletlenre, tudja jól, hogy rá kell ijeszteni ahhoz, hogy szót fogadjon és felhagyjon a törekvéseivel. Márpedig a lány eljutott már olyan messzire, hogy az Qadir mindennapjait is kellően zavarja. Részben pont ezért jött ő el szemé-lyesen. Az apjára nem hallgat, egy emberére nem merte bízni a dolgot, elvégre mégsem ölheti meg a lányt, ahhoz túl fontos számára az apja, akivel minden bizonnyal ellenséges viszonyba kerülne, ha fizikailag is eltávolítaná a lányát a vele járó fenyegetéssel együtt. Így hát neki kellett jönni. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem fog kétszer szólni. - Megsimogattam - feleli hasonló lazasággal és összekulcsolja két kezének ujjait. Nem hazudik, ennyit tett vele, ezért fekszik most a lábánál, noha valószínűleg a nyugtató utóhatása is még kellően kómásan tartja a kutyát ahhoz, hogy csak úgy ne legyen kedve odafutni a gazdájához. - Ha nem lett volna szükség rá, nem bajlódtak volna vele a fiúk. - Válaszában elrejti, hogy bizony nem ő tette a két kezével és ha eddig nem vette volna észre, most már biztosra veheti, hogy a mögötte álló két fegyveres férfi Qadir emberei. Vagyis Qadir megengedheti magának, hogy mások úgy cselekedjenek, ahogy ő fütyül. Okos a lány, össze fogja rakni a képet róla. - Elnézést érte - teszi azért még hozzá, hisz mégiscsak úriember, de azért érezhető hangjában, hogy nem bánta meg túlságosan azt, hogy kellemetlenséget okozott a lánynak, aki viszont szót fogad és leül a számára kikészített székre. Nem reagál arra, hogy vajon megijedt-e az újságíró, mivel ez egy kicsivel komplikáltabb kérdés és amúgy sem szándékozik Qadir minden kérdésére pontos választ adni, viszont a becsmérléseire felvonja szemöldökeit és nagyot néz. Meglepi, mennyire szabadszájú mer lenni vele szemben még annak tudatában is, hogy a mögötte lévő két férfinál fegyverek lapulnak. Ezek a politikus gyerekek nagyon szemtelenek és tényleg azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Szerencsére hozzá van szokva a nehéz emberekhez, nehezen húzza fel már magát rajtuk még egy ennyire nehéz időszakában is. - Én azért vigyáznék ezekkel a kijelentésekkel, amíg nem tudom, kivel nézek szembe. Márpedig, ha mersz velem így beszélni, egészen biztosan fogalmad sincs, hogy ki vagyok - feleli olyan pofátlanul nyugodt hangon, mintha az ő pulzusa sosem tudna megemelkedni. - Mondjuk úgy, ha megölnélek, apád mérges lenne rám, de nem lenne elég hatásköre, hogy nekem kárt okozzon. Ellenben ő nagyon is függ tőlem. Szóval vigyázz a szádra! - Az utolsó mondatot sokkal erősebben és határozottabban megnyomja. A tudatlanságot elsőre elnézi, de másodszorra már meg fog mozdulni a fegyver. Unja már, hogy nem képesek egyesek érteni a szép szóból, pedig Qadir nem szándékozik bántani őt fizikailag. Jack nevére aztán int az egyik emberének, aki előveszi a telefonját és a lány elé lép, hogy megmutasson neki egy élő felvételt. Nem engedi el a telefont, nem adja át a lánynak, de garantálja, hogy tökéletesen rálásson a kijelzőre, amin ott található egy székhez kötözve az újságírója, bekötött szájjal, valamint az ingjén vérfoltokkal. Láthatóan fél. A kamera felé tekint, de érezhetően nem a kamerát nézi. Mintha lenne ott még valaki. - Mint látod, még életben van. - Tíz másodpercig tartja elé a telefont, majd hátrébb lép kettőt, de nem kapcsolja ki a kijelzőt, így a beszélgetésük közben végig látható marad az újságíró is, aki természetesen nem hallja őket. Pár pillanatig Qadir is ráles a kijelzőre, de aztán újra Grace tekintetét fürkészi. - Valóban, ő csak a munkáját végezte, veled ellentétben. Te is fókuszálhatnál a munkádra ahelyett, hogy ilyen szinten próbálnád meg lejáratni az apádat. - Adja tudtára, hogy bármi, ami történik Jack-kel, az lényegében Grace hibája. Grace vetette el a sulykot és ütötte bele az orrát oda, ahova nem szabadott volna. Előre hajol, hogy közelebbről nézhessen egyenesen a lány szemeibe. - Engem nem érdekel, miért haragszol ennyire apádra, Grace. Felőlem olyan játékot űztök egymással, amilyet akartok, de azt nem tűröm, hogy az én levesembe is beleköpj. Vannak vádak, amikkel nem sározhatod be apádat, érted? - mondja ki kereken, hogy mit akar tőle, majd felegyenesedik a székben, letekint a kutyára, aki mocorogni kezd, úgyhogy ismételten megsimogatja. Kétségtelenül nagyon aranyos kutya.
If you did not hear the voices saying "stop", now you could feel it in your bones.
Game of chess
To win you have to make a move. Knowing which move to make comes with in-sight and knowledge, and by learning the lessons that are acculated along the way. Life is like a game of chess.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Kedd 4 Jún. - 17:17
"There is no greater thrill than the hunt; but the most dangerous game is the one where the hunter becomes the hunted."
Megsimogatta. Nem kifejezetten nyugtat meg a kijelentésével, igazából nem sokat árul el vele és Lucy egyébként sem az a fajta lenne aki egy simizéstől kidőlne, főleg nem vacsora időben. Vetek még egy aggodalmas pillantást az eb felé, aztán megállapítom tekintetem a férfin. Úgy döntök, hogy elengedem a kutya dolgot, Lucy nyilvánvalóan él még, többet pedig úgysem szedek ki belőle azzal kapcsolatban, hogy mit csináltak vele, így tehát más esélyem aligha lenne, mintsem bízni abban, hogy nem mérgezték meg... vagy rosszabb. A tekintetem alig észrevehetően szűkül össze az elnézéstkérésre, amire semmiképp sem számítottam tőle. Gyanúsan méregetem a velem szemben helyet foglaló férfit, miközben én magam is leengedem a székre a hátsóm. Nem tetszik a felállás. Kinek is tetszene? De egyenlőre aligha tehetek ellene. Így aztán jobb ötlet híján csak szót fogadok, hiszen tudom, hogy nem sok esélyem lenne három fegyveres ellen. Őszintén még egy ellen sem. Nem vagyok hülye, még akkor is ha néha szabadjára engedem az apám iránti undorom és utálatom. Nem szólok közbe, végighallgatom őt. Az arcomra minden kiül. Először értetlenség, aztán meglepettség, majd pedig az előző kettő talán egy kis félelemmel fűszerezve. Az agyam pörögni kezd, visszapörgetni az időt, régi emlékek után kutakodva. Legszívesebben elsüllyednék, bele a székbe, vagy még annál is lejjebb. Fogalmam sem volt arról, hogy... Erről. Vagy róla. Vagy arról, hogy milyen nagy is ez. Hogy apám bár magas lovon ül, mégsem annyira magasan, mint amit ő mindig is mutatott. Basszus! Hosszú másodpercekig meredek rá, próbálom feldolgozni a hallottakat, a puzzle darabkákat tologatni ide-oda a fejemben. Ritkán vagyok szótlan, mindig van mit mondanom, de most mégsincs. - Várjunk... - Megrázom a fejem. - Ez azt jelenti, hogy ő nem...? - Nem fejezem be a mondat végét. Őszintén szólva azt sem tudom, hogyan fejezném be, bár mégis jól tudom, hogy ő érteni fogja mit makogok itt össze. - Én nem... - Oké, mostmár végképp nem tudom, hogy mégis mi a fészkes fenét akarok kinyögni. Igyekszem magam gondolatban megrázni és összeszedni a gondolataimat. Nem tudom mit mondhatnék. Nem mondhatom, hogy sajnálom. Mert átkozottul nem sajnálom. Bár nem neki akartam ártani, még akkor sem ha valószínűleg nem különb apámtól, de semmiképp sem szerettem volna magam még nagyobb bajba keverni. Apámról tudom, hogy meddig menne el. Tudom a határait, ismerem őt. Ellentétben ezzel a fickóval, akiről az ég világon semmit sem tudok, azon kívül, hogy nem jó ember és nem kellene keresztbe tennem neki. Talán kutyának sem kellett volna szólítanom (hehe). - Még. - Ismétlem utána akárcsak egy visszhang. Mindketten tudjuk ez mit jelent. Ha jól sejtem az rajtam áll, hogy meddig lesz még életben. - Ilyen nagy veszélyt jelentenék önökre? - Nézek fel rá kérdőn, mikor a férfi visszalép az ajtóhoz, ezzel elvéve előlem a telefont is, amin Jack-et láthattam, nem túl jó állapotban. - Engedjék el. Erre tényleg semmi szükség. - És bár tényleg próbálok erősnek látszani, úgy tenni, mintha ez semmiség lenne számomra, a félelemtől remegő kezeim árulkodó jelek lehetnek. Ugyanakkor annak roppantul örülök, hogy végre legalább a hangom megtaláltam és már nem csak hebegek-habogok, mint egy komplett idióta. - Lehet, hogy néha elszalad velem a ló, de nem vagyok hülye. Értem a célzást. Leállok. - Bólogatok lassan, miközben igyekszem még mindig a tekintetét állni és ezúttal a hangom is egy sokkal tisztelettudóbb skálán mozog, még ha meg is remeg néha. Tényleg nem vagyok ostoba, nem akarom magam megöletni. Ennyit még apám sem ér. - Bááár... - Teszem hozzá némileg elnyújtva, egy hirtelen ötlettől vezényelve. Talán az életem nem adnám, de alkut még köthetek az ördöggel. Vagy nem? - Mi lenne ha esetleg alkut kötnénk? Tudja... valamit-valamiért? - Egészen biztosan nem kell neki megmagyaráznom, hogy mit is jelent ez. Félve teszem fel a kérdést, hangomban csak kevéske magabiztosság rejtőzik, ugyanakkor mégiscsak egy politikus lánya vagyok. Nem hagyhatok ilyen egyszerűen mindent kicsúszni a kezemből. Bepróbálkozni még nem lehet olyan nagy bűn, ugye? - Talán ki tudnánk találni valamit, ami mindkettőnknek jó lenne. Persze, csak ha érdekli...? - Igyekszem úgy feltenni a kérdést, hogy tudja, ez nem egy fenyegetés. Ha nem kíváncsi, akkor elengedem a dolgot és mindenki éli tovább az életét.
“Life is like a river. It flows, sometimes slowly, sometimes swiftly, but always forward.”
★ foglalkozás ★ :
Nurse
★ play by ★ :
Emilia Clarke
★ hozzászólások száma ★ :
49
★ :
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Szer. 12 Jún. - 15:38
If you play with me, I will play with you too
why are you naive, girl? why are you playing with fire?
Látja az arcán, hogy már érti. Noha még nem tudja, mit is pontosan, de egyértelműen virít a nőről, hogy felfogta, hogy itt most miről is van szó. Felvonja Qadir a szemöldökeit Grace félbehagyott kérdésére és ugyan sejti, hogy miként folytatta volna, ő nem szándékozik befejezni helyette, vagy megválaszolni azt, amre rá sem kérdez. Még a végén olyasvalamit árulna el, amit a nő nem is tudott, így hát vár. Tudja jól, hogy ezekben az összeszedetlen pillanatokban rakja össze Grace a fonalat, úgyhogy Qadir ad neki időt. Nem siet. Noha nem akar sokáig itt időzni, de láthatóan nem kapkod, nem próbál menekülni, mert nem fél. Legalábbis ennek az érzetét kelti. Technikailag nincs is mitől tartania, elvégre több fegyver van ebben a lakásban, ami az ő javát szolgálja, de attól még azok a fegyverek nem vakítják el teljesen, tudja jól, hogy nem ölheti meg Gracet, mert egy politikus gyereke és hiába van befolyása alatt az a bizonyos politikus is, túl nagy sajtóvisszhangja lenne, ha eltűnne a nő. Szóval neki sem érdeke túlzottan veszélyeztetni Grace életét, noha kétségkívül lépni fog, ha nem sikerül normális módon megegyezniük. Ügyesen kihallotta talán a legfontosabb szót Qadir válaszából, mire Qadir rezzenéstelen arccal válaszol. Vagy épp nem válaszol. Csak figyeli a bemutatott felvételt, ami egyértelműen bizonyítja a Gracenek, hogy itt most tényleg komoly dolgokról van szó. Kérdésére előrébb dől, de igyekszik továbbra is kényelemben maradni, már amennyire ez lehetséges egy öltönyben. - Pontosan tudod, milyen a politika. Ha gyanút ébresztesz az emberekben, akkor csettintésre ki tud robbanni egy botrány az apád körül. A botrányokat pedig én sem vehetem félvállról, szóval igen. Többször is adtunk figyelmeztető jeleket, de egyikről sem szereztél tudomást. - Meglehet, azt gondolta, hogy azokat az apja tette, nem Qadir. - Így hát nem volt más választásom, mint emelni a tétet - bök fejével a telefonra, amin még mindig ott van az újságíró áldozati képe. Erre semmi szükség? Eddig nem ezt tapasztalta Qadir. - Azt mondod, hogy nincs? - néz kérdőn Grace-re, mert ha nincs erre szükség, akkor minden bizonnyal hajlandó a kompromisszumra. Kétségtelenül megkönnyítené Qadir dolgát, ha ez így lenne. Ezt erősíti meg a későbbi kijelentése is, miszerint leáll. Egy alig hallgató sóhaj kíséretében dől vissza a szék háttámlájának és ujját az öltönyének gombjára helyezi. Tekintetét nem veszi le a nőről, mert egy szótól még nem fog neki hinni. - Ez egy igazán bölcs döntés a részedről - feleli részben elismerően, de elsősorban fenyegetően, mivel ő is úgy gondolja, nem hogy igazán van más választása. Ennek ellenére meglepi, hogy elbizonytalanodik és noha már kimondta képletesen feltett kezekkel, hogy leáll, most mégis alkura invitálja Qadir. Összevonja szemöldökét, öregedő, de még jócskán fitten tartott vonásaiból leolvasható, hogy elgondolkodik néhány másodperc erejéig. Végül aztán elmosolyodik és továbbra is kényelmesen hátra dőlve összefonja ujjait. - Mit szeretnél cserébe? - Noha politikus lányával beszél, ezúttal ő most sokkal lazábban, mezeibb módon beszél a nőhöz, hogy érzékeltesse vele, nem csak a nagyot szóló nyelvezethez ért, hanem egyszerű paraszti józanésszel is meg van áldva. Lényegében főként azzal, minden más csak a színjáték, de ez most mindegy is ebben a helyzetben. Tud ő hosszasan is bájcsevegni, de ezúttal lényegretörően és egyenesen beszél Grace-hez. Szóval mondja hát, mit akar Qadirtól. A helyzet az, hogy kényes területre tapintott rá a nő, ugyanis Qadir imád alkudozni és üzletet kötni. Szereti az ilyen játékokat, de ezzel együtt nem bánná, hogy nem fenyegetések útján kellene megkötnie a Grace kezeit, hanem ténylegesen is mindkettejük érdeke lenne, ha nem sározná tovább az apja ügyeit a nyilvánosság előtt.
If you did not hear the voices saying "stop", now you could feel it in your bones.
Game of chess
To win you have to make a move. Knowing which move to make comes with in-sight and knowledge, and by learning the lessons that are acculated along the way. Life is like a game of chess.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Szer. 12 Jún. - 16:29
"There is no greater thrill than the hunt; but the most dangerous game is the one where the hunter becomes the hunted."
Hosszúnak tűnő másodpercekig, sőt talán percekig rágódom a hallottakon. Elemzem a szavakat. Tologatom ide-oda a puzzle darabkákat és próbálok rájönni, hogy akkor vajon mi lehetett igaz abból amit apám prédikált. És bár átkozottul nem örülök a kialakult helyzetnek, most mégis örülök legalább annak, hogy valaki végre felnyitotta a szemem olyasmire, amiről eddig nyilvánvalóan semmit sem tudtam. Azért meg külön hálás vagyok, hogy türelmes velem. Hogy megvárja amíg összerakom a teljes képet és értelmezem mindazt az információt amit rám zúdított. Idegesen húzom magamon összébb a kabátot és nyilvánvalóan nem azért mert hideg van vagy fázom. Inkább mert... mert nem tudom mihez kezdjek magammal. Mert legszívesebben most felkelnék, elhagynám a lakásom és egy séta közben szellőztetném ki a fejem, amit nyilvánvalóan nem tehetek meg. Érzem, hogy itt most a jégen táncikálok és nem tudni mikor vagy éppen mitől szakadhat be az alattam. Óvatosan kell társalognom, sokkal óvatosabban, mint azt korábban tettem, hiszen jól tudom, hogy ez a férfi gondolkozás nélkül húzná meg a ravaszt ha veszélyt érezne. Már így is valószínűleg szerencsésnek tarthatom magam, hogy beszélgetéssel kezdett. Na meg türelemmel. - Figyelmeztető jeleket? - Kérdezek vissza majd újabb gondolkozási hullám tör rám. - Nos... bár nem akarok tippeket adni, de talán többet ért volna azonnal itt kezdeni. A kommunikáció és annak hitelessége sokat számít. - Válaszolom, bár mielőtt még azt hinné, hogy újra kioktatni akarom, a biztonság kedvéért hozzáteszem a következőket is. - Apámtól szinte napi szinten kapok üres fenyegetéseket, így aztán hamar megtanultam ignorálni az ilyesmit. - Mondjuk ha csak egyszer az életben kedves szavakkal próbálkozna, vagy éppen ép érvekkel, mint ahogyan az előttem ülő is teszi - mínusz az emberrablás - lehet sokkal előrébb lenne ő is. Sohasem tudott bánni a családjával. - Nincs. - Szemmel láthatóan még mindig idegesen rázom meg a fejem, hogy nyomatékosítsam is a szócskát. - Eddig sem állt szándékomban más levesébe köpni. Apám pedig semmiképp sem ér annyit, hogy egy ártatlan életét áldozzam be érte. - Nyelek egy nagyot, a hangom többször is megremeg, érzékelheti, hogy bár igyekszem erősnek tűnni, valójában igenis félek tőle. Tőlük. Nem gondoltam, hogy valaha is ártatlan életek felett kellene döntenem. Nem jó érzés. Kényelmetlenül érzem magam, aminek köszönhetően mocorogni is kezdek kicsit. - Abban reménykedem, hogy talán ki tudunk egyezni valamiben ami nekünk jó... Alexandernek pedig... nem túl fényes. - Direkt szólítom apámat a nevén, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem kimondottan tekintek rá apaként. Nem érdemelte ki. Ettől függetlenül óvatosan közelítem meg a témát. Igyekszem félretenni az idegességemet és félelmemet és megpróbálni a fejemet használni. Nehezemre esik tisztán gondolkozni mikor ilyen köd telepedik le az elmémre, éppen ezért is tartok egy némileg hosszabb "hatásszünetet". - Én megígérhetem, hogy leállok. Elismerem, hogy a módszereim nem voltak túl jók, tekintve, hogy nem csak őt érintették vagy büntették volna. De biztos vagyok benne, hogy önnek lenne olyan módszere ami megfelelő lenne. Nem kötném ki, hogy mit szeretném, hogy történjen vele. Engem kizárólag az érdekel, hogy a húgom mellettem legyen és biztonságban. Fenyegetések nélkül... ha érti mire gondolok. - Megállok itt egy pillanatra, újabb hatásszünetet tartok, hogy elgondolkozhasson a kérésemen. Nyilvánvalóan nem várom el, hogy megértsen mindent, készen állok velősebb magyarázatot adni, főleg ha a húgomra térne ki. Nem telt el egyetlen pillanat sem azóta, hogy sikerült megszabadulnom abból a pokolból, hogy ne gondoltam volna a húgomra, aki nem volt ilyen szerencsés. - Szóval mennyi esélyt lát arra, hogy ezt megvalósítsa nekem? Lenne olyan ajánlat ami megérné? - Szánt szándékkal nem teszem fel rögtön az asztalra az alkunk rám eső részének ajánlatát. Először tudni akarom, hogy milyen esélyekkel indulok, hiszen nyilvánvalóan nincs túl sok a kezemben. Némi információn és a saját orvosi ellátásaimon kívül nem sok van nálam. - Sok információ van a kezemben, több politikusról. - Térek lassan rá a saját részemre, közben jól megnyomom a "sok" szócskát. - Bizonyítékokkal alátámasztva. - Teszem hozzá. - Olyasmik amik szerintem önt is érdekelhetik. - Még mindig tartom a szemkontaktust, ezzel is jelezve, hogy nem futamodom meg, akkor sem ha legszívesebben megtenném. Úgy érzem, mintha a lelkemet adnám most el. - Persze, így vakon nem várom el, hogy döntsön, de megmutathatom... - Intek a lábamnál heverő táskám felé, de nem nyúlok érte, nem szeretném ha azt gondolná, hogy trükközni készülök, inkább csak jelzem a szándékom és engedélyre várok. - Emellett pedig egészségügyi ellátást is tudok ajánlani. Már biztosan kiderítette, hogy a kórházban dolgozom, így azt is tudja, hogy megvan a képzettségem. És ha csak fele annyi szörnyűségben is van része, mint apámnak... Akkor biztos vagyok benne, hogy időnként szüksége van valakire aki életet tud menteni. - Lebegtetem meg a dolgot amolyan vésztervként, bár abban azért reménykednék, hogy nem napi szinten küldene valakit egy golyóval a seggében.
“Life is like a river. It flows, sometimes slowly, sometimes swiftly, but always forward.”
★ foglalkozás ★ :
Nurse
★ play by ★ :
Emilia Clarke
★ hozzászólások száma ★ :
49
★ :
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Szer. 12 Jún. - 17:44
If you play with me, I will play with you too
why are you naive, girl? why are you playing with fire?
Kedves Gracetől, hogy próbálja megmondani Qadirnak, mit kellett volna máshogy csinálnia és hogy miért tette rosszul, hogy először visszafogott jeleket küldött neki. Elmosolyodik, mert ritkán mondják ennyire őszintén a képébe, hogy legközelebb fele ennyire sem kellene diplomatikusan viselkednie. Végül is, igen, tarthatott volna egyből pisztolyt a fejéhez. - Kétségtelenül hatékonyabb lett volna ezzel kezdeni, igen, viszont, hogyha te az én arcomat látod, az garancia arra, hogy nem lesz második esély. - Annyira szívtelen pedig még ő sincs, hogy egyből kést tartson a nyakához. Mert lényegében most is ezt teszi, csak nem fizikailag. Amennyiben ő megjelenik egy sáros ügy kapcsán olyan személyek előtt, akik eddig nem tudtak az illegális tevékenységeiről, akkor az pont annyit tesz, mintha egy bérgyilkos állna le teázni az áldozatával. Mivel maszk nélkül van, az áldozat már sejtheti, hogy számára nem lesz jó kimenetele a találkozásnak. Grace esetében ez olyan szempontból más csupán, hogy mégiscsak egy politikus lánya, az ügy pedig van annyira bonyolult, hogy Qadir ne akarja őt egyből megölni. Elvégre nem szeret ölni, pláne ennyire ártatlan nőket. Szó mi szó, Qadir szemében Grace csak egy naiv nő, aki túl messzire ment el. Kár lenne, ha emiatt veszítené el az életét, mint ahogy a kutyát is sajnálta volna, ha lelövik. Úgy tűnik, hogy Grace elég gyorsan ráérez a helyes megoldásra, olyannyira gyorsan, hogy Qadir pár másodperc erejéig elgondolkodik, hogy vajon most épp átveri-e őt a nő. Bizonyára jó hazudozó lehet a maga politikai génjeivel, ilyen téren Qadir is tart tőle, nem csak fordítva, szóval belenéz egyenesen a szemeibe, hogy azokból próbáljon meg rájönni Grace valódi gondolataira. De nem talál semmit, ami meggyőzhetné a hazug szavakról, hallja a remegést hangjában. Ezúttal sajnálattal veszi tudomásul, hogy mennyire becsületesen kiáll az újságíró életéért, csakhogy az a férfi már nem fog többet kijönni abból a szobából. Elfogták, megverték, már csak hivatásából adódóan sem fogja abbahagyni a nyomozást és kideríti, hogy kik rabolták el. Ezt Gracetől függetlenül is megtenné feltehetőleg és vele valóban nem kockáztathatnak. Az az újságíró meg fog halni, mindegy, mit lép Grace. De ettől még nagyra értékeli a hősiességét. Természetesen nem osztja meg ezt a tervét vele itt és most, mert akkor merőben változna a felállás, Grace is lehet bepánikolna és akkor az egész szituációnak végzetes következménye lenne rá nézve is. Feltűnik neki, hogy a keresztnevén szólítja az apját, ami sokat elárul kettejük kapcsolatáról, melyről szó mi szó, nem tud sok mindent Qadir. - Ugyan nekem nem érdekem keresztbe tenni apádnak, de nyitott vagyok egy alkura, ha olyan az ajánlat. - Ezúttal nem játszadozik a nővel, talán pont a fáradtságából is fakad, hogy teljesen egyenesen beszél vele. Nem színezi a mondandóját felesleges elemekkel és nem is akarja, hogy elbeszéljenek egymás mellett. Most nem barkóbáznak egymás gondolataival. Ha jó az alku, akkor valószínűleg bele fog menni, mivel így még egy ponton meg tudja kötni Grace kezeit és akkor biztos lehet, hogy a halott újságíró ügyét sem fogja feltárni a nyilvánosság számára. Aki üzletel az ördöggel, az nem megy sírni angyalokhoz. Csendben és nyugodtan hallgatja végig Grace ajánlatát, nyoma sincs testbeszédén annak, hogy türelmetlenül siettetné a nőt és nem is szól közbe, mert minél több információt oszt meg vele Grace, annál könnyebben tudja eldönteni Qadir, hogy hajlandó-e belemenni az ajánlatba vagy sem. Tehát hajlandó leállni az apját erő támadásokkal, ha cserébe visszakapja a húgát. - Ez így önmagában még alkuképes, csak nem elégséges információ. - De feltételezi, hogy alapból nem ennyit tervezett vele megosztani. Aztán emeli Grace a tétet és egyre több olyan szolgáltatást tesz a mérleg felé eső karjára, ami igencsak kedvezően cseng Qadir fülében és arcán is látható, hogy érdeklik azok az információk, amiket politikusokról szerzett meg. Ezzel együtt viszont Qadirnak is vigyáznia kell, hogy ne szaladjon bele olyan alkuba, ahol őt is manipulálhatják. Arcával bök egyet a táska felé. - Szeretném látni azokat a bizonyítékokat - közli a lánnyal, de tulajdonképpen nem is az érdekli, ami benne van a táskájában, hanem az, hogy vajon erre mit lép Grace. Tényleg hajlandó lenne neki megmutatni bármilyen bizonyítékot az alkukötés előtt? Mondjuk szó mi szó, lényegében mindegy is, elvégre, ha akarná, egyszerűen megfoszthatná Gracet a táskájától. Pont ezért érdekli inkább az, hogy miként cselekszik egy ennyire kiszolgáltatott, de mégis alkupozícióban lévő nő vele szemben. Most már kicsit játszik is vele, mert kíváncsi lett a személyiségére. Végigfut az ideg Qadir hátán, hogy még egy súlyt rak Grace a mérlegre és egyenesen egészségügyi ellátást kínál fel. Így azért összességében eléggé megéri Qadirnak ténylegesen is megfontolni Grace ajánlatát, mivel majdhogynem ugyanannyira hasznosnak bizonyulhat számára, mint az apja. Ez pedig nagy szó. - Azért óvatosan a felajánlásokkal, nem tudhatod, hogy mennyi szörnyűségben van nekem részem. - Bár sejtheti, hogy el tudja képzelni Grace, ha már mellette is fegyveresek állnak és a még mindig látható élő felvétel is ott virít az egyik férfi kezében. - Ezek mind nagyon kedves és hasznos ajánlatok, Grace, de remélem tisztában vagy azzal, hogy épp most adod fel a szabadságodat és akarsz velem olyan egyezséget kötni, amivel lényegében örökké függsz majd tőlem. - Nem sűrűn figyelmezteti az embereket, hogy eladni készülnek neki a lelküket is, általában Qadir csak felajánl egy jó lehetőséget és utólag jönnek csak rá igazán az áldozatai, hogy mennyire rossz döntést hoztak azzal, hogy elfogadták. De most nem is ő ajánlja fel a lehetőséget, hanem egyenesen neki nyújt kezet Grace. Hol itt a csapda? - Konkrétan fogalmazd meg, hogy mit vársz a hallgatásért, a politikusokról szóló bizonyítékokért és az egészségügyi szolgálataidért. Fizikailag mit kell tennem, mit szeretnél megkapni tőlem mindezekért cserébe? - Csak mert, ha lényegében innentől neki fog dolgozni (márpedig ezek az ajánlatok ezt jelentik), akkor bizonyára van súlya annak is, amire ő szeretné Qadir előnyeit kihasználni. Ha nem ad egyértelmű választ rá, akkor Qadir úgy veszi, hogy szabad kezet kap és úgy értelmezheti az alkut, ahogy neki jó, az viszont kellemetlen lenne Grace számára. Ő eredetileg azzal a szándékkal érkezett, hogy elhallgattatja örökre Gracet cserébe, hogy nem öli meg, de szó mi szó, ez az alku (amennyiben nem kér túlságosan nagy áldozatot igénylő cselekedetet Qadirtól), sokkal kedvezőbb nem csak számára, hanem az egész banda számára is. Elsősorban az orvosi tudása miatt, hisz szó mi szó, nagy hiány van belőlük. Ezzel együtt viszont ráeszmél, hogy Grace is ott dolgozik, ahol Arya, ami nem előny és nem hátrány, pusztán csak figyelembe kell vennie azt is, hogy Grace ismeri a valódi arcát, ami a szolgáltatásai során nem tudódhat ki az osztályvezető főorvos számára.
If you did not hear the voices saying "stop", now you could feel it in your bones.
Game of chess
To win you have to make a move. Knowing which move to make comes with in-sight and knowledge, and by learning the lessons that are acculated along the way. Life is like a game of chess.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Szer. 12 Jún. - 19:27
"There is no greater thrill than the hunt; but the most dangerous game is the one where the hunter becomes the hunted."
Még ha csak néhány pillanat erejéig is, de egy kislányos mosoly jelenik meg arcomon szavai hallatán, majd pedig alig láthatóan ugyan, de megvonom vállaimat is. Ami a szívemen, az a számon, és bár tudom, hogy nem kellene megmondanom neki, hogy mit miként kellett volna csinálnia, mégis megtettem. Szerencsére nem értette félre. Ezúttal mégsem válaszolok. Visszafogom magam, ezzel talán bizonyítva - még ha csak magamnak is - hogy bizony vissza tudom fogni magam, ha nagyon akarom. Pontosan tudom, hogy mit ért szavai alatt, nem kell magyaráznia. Szerinte nem túl szerencsés ha valaki az arcát látja... Szerintem sem. De mindenképpen hasznosabb. Aztán némileg felbátorodva az érdeklődését látva, lassan felvázolom neki az alku rá, majd pedig rám eső részét. Igyekszem tiszta fejjel gondolkozni és nem hagyni, hogy eltompítsa a fejemet a félelem. Sokkal több forog itt most kockán, és mint ahogyan ő is megmondta, ez talán az egyetlen esélyem arra, hogy beszélni tudjak vele, vagy akár alkudozni. Legközelebb már kérdés nélkül lőne le. Pontosan ezért is igyekszem kihasználni az alkalmat és minden erőmet összeszedve állni ki magamért és egyben húgomért... talán életemben most először. A kérésére bólintok egyet. Idegesen pillantok le, a kezeim pedig most még az eddiginél is jobban remegni kezdenek. Nem azért mert rosszban sántikálnék, de ez... ez nem kis dolog. Olyasmit készülök neki átadni, ami talán az én életemet is megváltoztathatta volna, ugyanakkor magam sem tudom, hogy hogyan. Lassan nyúlok, csak imádkozni tudok azért, hogy az emberei sem fognak semmit félreérteni és akár reflexből lőni le. Magam sem tudom, hogy mennyit merjek neki megmutatni, ám... kivel viccelek? Ha akarná kérdés nélkül szakíthatná ki a kezemből és léphetne le vele. A mappát húzom ki, amit nem tagadhatok, Jack-nek terveztem megmutatni. Kinyitom azt, tekintetem végigsiklik az első lapokon, amiket végül ki is veszek. A szívem olyan gyorsan és hangosan zakatol, hogy lassan attól félek, hogy már a szobában lévő emberek is meghallják azt. Miután kivettem az első lapokat, becsukom a mappát, majd pedig a papírokat kicsit megemelkedve, felé nyújtom. - Ez csak egy. Amolyan ízelítő. Ugyan van még több is, de a többit majd akkor ha megegyeztünk. - Ezzel tudtára adva, hogy nem szándékozom mindent azonnal odaadni, még akkor is ha mindketten tudjuk, hogy könnyedén vehetné el tőlem. Bizalmat szavazok neki. Az információ amit átadtam neki tudom, hogy hasznos lehet. Talán már maga a papír többet ér számára, mint apám élete, de ezt nem tudhatom. Fogalmam sincs milyen fontos szerepet tölt be Alexander. A papír amit jelenleg a kezében tart, ugyan nem apámról, hanem egy másik magas pozícióban lévő politikusról szól, akit a bizonyítékokkal olyan dolgokra tudna rávenni, amire csak szüksége lenne. Zsarolási alap. Nyilvánvalóan nem áll távol tőle az ilyesmi. Azt inkább igyekszem nem megosztani vele, hogy honnan szerzek be ilyesmit... Szerencsére az évek alatt sikerült néhány igazán fantasztikus informátort a magam oldalára állítani. - Nem tudhatom. Talán nem is akarom tudni. - Nem kell nekem mindenről tudni, csak arról amiről nagyon muszáj. - Értékelem ugyan a figyelmeztetését, de fogalma sincs arról, hogy nekem mennyi szörnyűségben volt részem. - Dobom is vissza számára a labdát, ezzel is igyekezve arra, hogy erősebbnek tűnjek, mint ami valójában vagyok. Aztán következő szavai hallatán reménykedni kezdek... úgy igazán. Érdeklődést mutat, ami már alapjában véve több, mint azt én remélni mertem volna. - Nem hiszem, hogy eddig lett volna szabadságom, de ezúttal legalább a saját akaratomból adom azt ki a kezeim közül és kapok is cserébe valami számomra nagyon fontosat. Korábban pedig elvették tőlem, kérdés nélkül. - Magyarázom a helyzetemet, ami koránt sem olyan egyszerű. - Tudom, hogy nem lesz egyszerű, vagy hogy hozzá kell majd szoknom, és azzal is tisztában vagyok, hogy jó sem lesz, de... Valami amit én választok. - Kihangsúlyozom az "én" szócskát, ezzel nyomatékosítva, hogy soha nem tudtam igazán dönteni még a saját életem felől sem. Ezúttal pedig a húgomé felett is dönthetek és végre kiszabadíthatom abból amibe őt is belekényszerítették. Nem várom el, hogy az előttem ülő férfi megértse amit mondok, nyilvánvaló, hogy ő nem szenved ilyen problémával, de talán annyit leszűr belőle, hogy valaki aki a saját akaratából ajánlja fel magát, talán hűségesebb lesz, mint az akit belekényszerítenek. - Elsősorban a húgomat, Lisa-t. - Kezdek neki, holott magam sem tudom, hogy mit várok pontosan. Magam sem tudom, hogy miként fogalmazzam úgy meg, hogy ne kelljen kimondanom: gyilkosságot. - Azt akarom, hogy elhozza őt nekem, épségben... akármibe is kerüljön. - Nyelek egy nagyot, mert tudom, hogy mit rejteget ez a kifejezés. - Azt pedig garantálhatom, hogy nem lesz egyszerű. Alexander és a húgom férje biztosan nem fogják ölbe tett kézzel végignézni a dolgot. Még ha el is engednék őt, később biztosan utána jönnének... Nem akarunk elvarratlan szálakat. - Még a gyomrom is felfordul ahogyan kiejtem ezeket a szavakat. Nem vagyok gyilkos. Sohasem lennék az... Vagy mégis? Magam sem tudom, de jelenleg rosszul vagyok magamtól és már csak az a kérdés, hogy mikor dobom ki a taccsot. Szünetet tartok. Még csak nem is hatásszünetet. Igyekszem visszanyelni a szívemet, ami ezúttal már a torkomban dobog és... Bassza meg! Nincs visszaút, már nincs. - Azt akarom, hogy Alexander ne legyen többé probléma. Csukják le élete végéig, vagy... - Nem fejezem be a mondatot, tudja hogy mire célzom és csak imádkozni tudok azért, hogy ne mondassa ki velem. - Azt akarom, hogy aztán biztonságban legyünk tőlük. - Bármit is jelentsen ez számára. - Emellett szeretném, hogy erről az egyezségről Lisa soha ne szerezzen tudomást. Nem tudhat rólam, vagy arról amit ajánlok, vagy önről... semmiről. És soha nem is lesz belekeverve. - Biztos vagyok benne, hogy ez nem lepi meg, nyilvánvalóan azért akarom őt kimenekíteni onnan, hogy aztán biztonságban lehessen és új életet kezdhessen. - Ha pedig elfogadja az ajánlatot, szeretném ha biztosítaná az én biztonságomat is. Nem szeretném ha az egyik morcos emberének ne tetsszen a módszerem és agyonlőjjön. - Mert mindketten tudjuk, hogy nem a kedvességükről ismertek azok akikkel ő dolgozik és igenis szükségem van arra, hogy biztosít a biztonságomról. - Valamint bármilyen felszerelést, berendezést, akármire szükségem van ahhoz, hogy életet mentsek, ön állja. - Teszem még hozzá a biztonság kedvéért, mert nem igazán állok úgy, hogy szeretetszolgálatot tudjak nyitni. - És önnek lenne még mit hozzáfűzni? - Kérdezem, bár nem érzem úgy, hogy túl keveset ajánlottam volna neki. Sőt... De megéri. Lisa biztonságban lesz, én pedig... én pedig azt fogom csinálni amit szeretek, csak éppen kicsit másképp. Nagyobb a tét. Talán még van mit letisztáznunk és finomítanunk, igazából rengeteg kérdésem is lenne, de... mindent sorjában.
“Life is like a river. It flows, sometimes slowly, sometimes swiftly, but always forward.”
★ foglalkozás ★ :
Nurse
★ play by ★ :
Emilia Clarke
★ hozzászólások száma ★ :
49
★ :
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Szer. 12 Jún. - 22:16
If you play with me, I will play with you too
why are you naive, girl? why are you playing with fire?
Szemeivel végig követi Grace kezeinek mozgását miként a táskájához nyúl és lassan előveszi belőle a dossziét. Érti, hogy miért ennyire óvatos, jól teszi, ennek ellenére nem fél attól, hogy Grace előrántana egy fegyvert és telibe lőné őt. Noha nem ismeri még teljesen a nőt, de azt világosan megértette, hogy neki az apjával van baja, vagyis nem érdeke megölni Qadirt, pláne nem a saját élete árán, hiszen a szobában három fegyveres ember van, ebből, ha egyet le is tud lőni, a másik kettő úgyis szitává lőné. Márpedig egy alkukötés kellős közepén vannak, ennek megfelelően nem is pisztoly, hanem dosszié kerül elő a táskából. Előre nyúl, hogy átvegye a felé nyújtott lapokat, e mozdulat során pedig észreveszi, hogy ugyan a nő kezén nem, de a papíron tökéletesen megmutatkozik Grace mentális állapota. Az apró remegés. Elkezdi végignézni a lapok tartalmát, míg hallgatja Gracet, ám némileg számonkérően pillant fel a betűkről szemeivel. Csak a szemeivel, nem teljes arcával. - Ügyesen tárgyalsz, de mindketten tudjuk, hogy jelen helyzet az akaratod ellenére is megkaparinthatom a többit is, ha úgy tartja kedvem. - Végül egy mosolyt is megenged magának, ami ugyan nem tart sokáig az arcán. De igen, ez a diplomáciai érzés kiváló lenne, ha nem két fegyveres mellett ülne. Viszont ami a lapon szereplő információkat illeti, komolyan elgondolkozik azon, hogy ezeket mégis hogyan szerezte meg más politikusokról és ezek alapján mi lehet az az információ, amit róla tudott meg. Márpedig biztosan van róla is információ abban a mappában, úgyhogy mindenképpen meg kell szereznie azt Gracetől jogszerűen, vagy sem. Viszont egyelőre nem erőlteti ezt, távozás előtt majd elveszi, ha addig nem adná oda neki. Erre kicsit utaló jel az, hogy miután elolvasta az információkat, visszaadja Gracenek a lapot, mintha nem kellene neki, ami nem igaz, szimplán csak ő már tudja, hogy az egész mappával együtt fogja átvenni tőle, úgyhogy jobb, ha együtt vannak a lapok. - Ez igaz, nem tudom. De akkor ezek szerint kellően szívós vagy - dönti kissé oldalra fejét. Ha pedig tényleg annyira szívós, mint mondja magát, akkor sok mindent ki fog bírni az alkujuk során, mely kihatni készül az egész életére. Ezzel szembesíti is Qadir, azonban a válaszára elgondolkozik. Egyrészt szörnyen naivnak tartja, amiért úgy érzi, hogy most kibújhat az apja árnyékából és a saját lábára állva meghozhat egy döntést. Ez így is van, meghozhatja, csakhogy ez a döntés Grace számára nem jó, még ha ezt nem is látja előre a nő. Qadir rengeteg emberrel beszélt már, akinek vagy félrecsúszott az élete, vagy azt hitték, hogy nagyon jó üzletet tudnak kötni Qadirral és miután Qadir be is tartja az ígéretét, a kezdeti örömöket követően jön a felismerés, hogy bizony örök szolgálatra esküdtek. Grace értelmes nő, neki nem lenne szüksége Qadirra, mert meg tudná találni a legális utat is a céljai eléréséhez. Ez a fajta apai törődést talán Luna miatt jön elő belőle. Neki is van egy borzasztóan naiv lánya, aki hajthatatlan, ráadásul ő is pont az apját akarja lejáratni és bemártani. Noha Grace sokkal idősebb Lunánál, de a hasonló személyiségük és ez a nem teljesen eltérő szituáció Qadirban összemossa a két lány felé táplált érzéseket. Másrészről viszont meg is érti Gracet, mert minden bizonnyal szörnyű lehet beleszületni az apja árnyékába. Marcostól tudja, hogy milyen a család rabjának lenni, milyen az, amikor individuális döntéseket csak akkor lehet meghozni, ha előbb eltakarítják az apját a trónról. Pont ezt teszik ezekben a hónapokban a kolumbiai kartell, Hectorral szemben. Szóval érti, tényleg érti Qadir és mivel ez a két ellentétes érzelem ütközik is benne, ezért valahogy el tudja érni, hogy kioltsák egymást és végezetül csak a józan eszére hallgasson, hogy érdekek szerint döntsön. Széttárja hát a karjait. - Nem foglak ebben meggátolni, Grace, te döntesz a sorsodról. Csupán figyelmeztetlek a következményekre. Neked megadom azt a luxust, hogy nyílt lapokkal játszom. - Tényleg értékelje, mert nem gyakran csinál ilyet. Viszont legalább ilyen téren nem lesz bűntudata és egyúttal figyelmeztetni tudja Gracet, hogy „ő megmondta”. Persze még alkut sem kötöttek, még nem bólintott rá Qadir, elvégre előbb tudni akarja, hogy tőle mit szeretne Grace. Amerikai négyesbe teszi lábát és összefonja ujjait a térdén, így hallgatja végig Grace igényeit. - Azt kéred tőlem, hogy raboljam el a húgodat és öljek meg mindenkit, aki ezt hátráltatja. Szóval kell valaki, aki elvégzi helyetted a piszkos munkát. - Fordítja le magának Grace szavait. Kell valaki neki, aki van annyira erős, hogy visszatartja azon személyeket, akiknek hatalmuk van a húga felett. Szó mi szó, erre Qadir kiváló ember, ügyesen ráérzett Grace, csak az a bökkenő, hogy feltehetőleg pont azt az ember kell megölnie, aki Qadir érdekeit képviseli a politikában. Érti már, miért adta el még a lelkét is cserébe Grace már jó előre. - Nos, mielőtt azért fontolóra venném, hogy kérésedre a saját beépített emberem ellen forduljak… meg vagy győződve arról, hogy a húgod is ezt akarja? Hogy mindenben partner lesz a húgod, ha erre sor kerül? - Igazából ez Qadirnak kevésbé fontos, mert ha alkut kötnek, ő elrabolja a nőt akkor is, ha ez a bizonyos Lisa nem akarja, de azért jó lenne tudni, hogy amiért kockáztat, annak van is értelme. Aztán elneveti magát, hogy Grace nem tudja befejezni a saját mondatát. Nem baj, megteszi helyette Qadir. - Vagy… öljem meg? Egy politikust megölni nem kis rizikó, pláne személyes érdekek miatt, mint amilyen a tiéd is. Ha valami félrecsúszik, azzal engem is könnyedén lecsukhatnak és azzal több, mint háromszáz ember sorsa válik igencsak veszélyessé. Nem kicsi a súlya annak, amit most kérsz tőlem, remélem ezzel tisztában vagy. - Ráncolódik a homloka és bár Gracet nézi, valójában nagyon is gondolkodik. - Hol van Lisa most? - Annak ellenére, hogy jócskán emelkedik a tét, a hangja nyugodt marad. Egyelőre úgy érzi, hogy túl sokat veszíthet ezzel a lépéssel, még ha rettenetesen szüksége is van az orvosokra. Sok embert veszített el azért, mert nem lehetett őket kórházba vinni és nem volt épp elérhető orvos a közelben. Nehéz kérdés, ezúttal tényleg olyan helyzetben találja magát Qadir, ami nem egyszerű. - Titokban tudom tartani a kilétünket, viszont nem tudom hosszútávon úgy megvédeni a húgodat, hogy semmit se érzékeljen belőlünk. Ez a két kérésed üti egymást. - Azért Qadir eszközei is keretek közé vannak szorítva. Vagy megvédi Lisat a férjétől és bárkitől, aki fenyegetést jelentene rá, vagy pedig teljesen titokban tartja a bandát, mint védelmezője kilétét előtte. Előbb-utóbb fel fog tűnni neki, hogy követik. - Ellenben a te biztonságodat természetesen garantálni tudom, amennyiben betartod a szabályokat, komolyan veszed a figyelmeztetéseimet és eleget teszel a kéréseimnek. Ha azt mondom, költözz, akkor költözöl, ha azt mondom, hogy két napig ne menj utcára, akkor úgy teszel - hoz pár példát. Nem csak azért fog utasításokat adni neki Qadir, mert neki dolgozik és ezeket elvárja tőle, hanem azért is, mert így tudja megvédeni őt. Ha valaki nem méri fel jól a veszélyt, annak a biztonságát sem tudja garantálni. A mexikóiak nem mindig kiszámítóak és néha nincs idő arra, hogy egy necces szituációban megkérdőjelezzék Qadir és az embereinek szavát. - A felszerelésekhez megkapod a pénzt és a támogatást. - Ezeket Qadir nem tudja beszerezni, pláne nem megmondani neki, hogy mikre van szüksége, egészen egyszerűen azért, mert nem ért hozzá. De természetesen mindent megadnak majd neki ilyen téren, amire Grace igényt tart. Nem várja el tőle, hogy némi ragtapasszal mentsen életet. Ezúttal kibontja a keresztbe tett lábát, majd feláll a székből. Egyik kezét zsebre teszi, míg a másikkal telefonjáért nyúl és látszólag leellenőriz rajta valamit, majd bepötyög egy rövid szót mielőtt lezárná újra a képernyőt és intene a fegyveresnek, hogy megszűntetheti az élő közvetítést a nyomozóról. Most már nem kell látnia Gracenek, hogy mi történik vele, elég, ha utólag, napokkal később tudja meg, hogy épp ezekben a pillanatokban, az orra előtt ölette meg a társát Qadir. - Azért jöttem ide a lakásodra, hogy megvédjem apádat, ezzel együtt magamat is tőled - fordul vissza végül a nőhöz, de nem ül le, inkább ezúttal a szék mellett áll, hogy ezzel is fölé tudjon magasodni és megértesse Grace-szel, hogy milyen alkuba bocsátkozik és mennyire komolyan kell vennie. - Ugyanakkor hajlandó vagyok elveszíteni egy politikust, ha nyerhetek vele egy orvost. - Ha egy orvost nyer, azzal több emberének életét is megnyeri és ez fontosabb számára, mint nyomás helyezni a jogszabályalkotásokra. - Elhozom neked a húgodat, miközben megvédem őt azoktól, akik gátolni próbálják őt az új életében, egyúttal pedig megvédelek téged is, miközben biztosítom, hogy nem kell többet félned az anyagiaktól. - Sorolja a rá eső pontokat, akárcsak a szerződésbe foglaltakat foglalná össze a végleges határozat előtt. - Viszont! Ha hívunk, mert kell egy orvos, jössz. Nem beszélsz senkinek azokról, amit köreinkben látsz és elfogadod, hogy szót kell fogadnod nekem és azoknak, akiket felhatalmazok erre, ahogyan elfogadod azt is, hogy végzetes következményekkel járhat, ha ellenem szegülsz. Továbbá átadod a táskád tartalmát - mutat rá végezetül a táskájára, amit teljes egészében kér, nem csak a mappát. A többi részletet elég, ha később beszélik meg, van bőven mit pontosítani, de legyen az egyelőre „meglepetés”. Nem szívesen köti meg ezt az alkut, mert fáj neki, hogy hátba szúrja az apját és ezzel elveszíti az egyik politikusát, miközben ő maga Grace-ből személyesen nem profitál. Nem ő szorul általában gyors orvosi ellátásra, hanem az emberei, így lényegében ez egy személyes áldozatvállalás Qadir részéről, de tudja, hogy meg kell lépnie. Ez a banda már rég túlmutat a személyes érdekein, ez már az élete, az emberei pedig a családja, még ha nem is mind. - Áll az alku? - húzza ki magát továbbra is komoly tekintettel, miközben összeszűkülnek szemei is, ahogy figyeli a lány arcvonását. Ezekben a pillanatokban nem teljesen biztos abban, hogy elfogadja az ajánlatokat Grace, de lehet, hogy csak a védelmező ösztönei éreztetik ezt vele. Qadirnál erőteljesen villog a piros lámpa. Na de Gracenél?
If you did not hear the voices saying "stop", now you could feel it in your bones.
Game of chess
To win you have to make a move. Knowing which move to make comes with in-sight and knowledge, and by learning the lessons that are acculated along the way. Life is like a game of chess.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Pént. 14 Jún. - 16:05
"There is no greater thrill than the hunt; but the most dangerous game is the one where the hunter becomes the hunted."
Fájdalmasan húzom el a szám kijelentése hallatán. Nem azért mert nem tudtam volna arról, hogy könnyedén vehetné el tőlem a mappát, ha akarná... Sokkal inkább azért, amiért így az arcomba dörgöli. Élvezi és egyben érezteti a fölényét, amit talán valahol jól is tesz, segít abban, hogy helyén maradjon a fejem. Ugyanakkor szerettem volna elhinni, hogy legalább a tárgyalásban egyenrangúak leszünk. Még akkor is ha tudom, hogy valójában azt vesz el tőlem amit akar. Ha nagyon akarná, akkor ha jól sejtem akár a munkámat is elvehetné, sőt újra az utcára kerülhetnék. Nem nyugtat meg ez a gondolat. Mindenképpen a férfi jó oldalán akarok állni, túl sokat árthat nekem. - Tudom, de legalább szeretnék úgy tenni, mintha lenne választásom és ez a megegyezés igazságosan történne. Aztán én magam fogom átadni. Nem is lesz rá többet szükségem. - Namármost... vagy azért mert meghalok. Vagy pedig azért mert megegyeztünk és sikeresen lebonyolítottuk a megbeszélés részt. Van egy olyan érzésem, hogy mindezek után talán nem lenne már arany középút, amelyikben békében hagyna elsétálni innen - vagy éppen ő maga sétálna el -, bármilyen kötöttség nélkül. Ahhoz talán túl sokat is tudok. És ez a mappa azt is bizonyítja, hogy forrásaim is vannak. - Úgy is mondhatjuk. - Válaszolom nem túl sok magabiztossággal a hangomban, hiszen ha valóban olyan szívós lennék, most nyilvánvalóan nem itt lennék. Akkor nem szöktem volna el. Nem menekülnék folyton a démonjaim elől. De most... most talán szembenézek velük. Itt, ebben a pillanatban is azt teszem. Szembenézek a démonokkal és talán még a lelkem egy részét is eladom nekik. És azt nem mondanám, hogy nem félek. Iszonyatosan félek, sőt rettegek. Szeretném azt hinni, hogy tudom mi vár rám, hogy volt már benne részem és tapasztalatom apám mellett, de valójában csak a sötétben tapogatózom. Fogalmam sincs, hogy mi vár majd rám ez a férfi mellett, aki nyilvánvalóan nem lesz elfogult velem. Mert bár Alexander olyasmibe kényszerített amit én nem akartam, mégsem fogott fegyvert a fejemhez amikor hibáztam. Nem éreztem a tetteim súlyát, mert tudtam, hogy ő nem lőne le, akármi is legyen. De ez a férfi? Ő nem fog kétszer figyelmeztetni mielőtt lőne. Csak most kezdek lassan rájönni, hogy pontosan mibe is kevertem magam. De már nincs visszaút. Talán nem is akarok visszafordulni. Bólintok egyet az újabb figyelmeztetésre, ám nem szólalok most meg. Nem tudom őt tovább bizonygatni olyasvalamiről, amiben már én magam sem tudok biztos lenni. Mert tény és való, hogy egyre jobban elbizonytalanodom a dologban. Csak szeretném azt hinni, hogy ez jobb lesz, mint ami eddig volt, pedig tudom, hogy nem. De legalább Lisa biztonságban lesz, tehát megéri. Azt hiszem. - Partner lesz. Egészen biztos vagyok benne. - Bólintok két óriási nyelés között, amikkel még mindig a torkomban dobogó szívemet próbálom legyűrni, még mielőtt elájulnék itt. - Csak mondják meg neki, hogy rólam van szó és még elrabolniuk sem kell majd, jönni fog magától is. - És bár most boldognak kellene lennem, hiszen esélyesen újra láthatom a húgomat... mégis iszonyatosan érzem magam. Kényelmetlenül. Hirtelen egyszerre kezdek el fázni és lett melegem. Egyre jobban zavarba is jövök, főleg annak hallatán, hogy ő mennyire egyszerűen beszél ilyesmiről, míg én képtelen vagyok kimondani azt amit várok tőle. Mert ha kimondom, akkor valóságos lesz, akkor ténylegesen arra kérem, hogy megölje a családom egy részét... Olyan mintha bérgyilkost bérelnék fel. Még ha csak közvetetten is, de belőlem is gyilkos válik, mindegy, hogy mit próbálok beetetni magammal. Érzem ahogyan egy pánikroham kerülget, de nagyon igyekszem legyűrni azt és csak tovább menni. Itt már tényleg nincs vissza út és semmiképpen sem törhetek össze előtte. Nem az előtt, hogy megkötöttük az alkut. Nem eshetek most szét. Szedd össze magad, Grace! Végül csak bólintok egyet, nem tudom magam rávenni arra, hogy megszólaljak. Ha megtenném, a hangomból azonnal kihallaná a gyengeséget és talán kihátrálna. Én pedig ezt nem engedhetem meg, még akkor sem, ha tudom, hogy talán jobban járnék. Igyekszem erősnek tűnni, miközben belülről szinte minden romokban hever. És tudom, hogy tudja. Nem hülye. Tudja, hogy ezekben a néma pillanatokban átkozottul küzdök magammal és az egész világgal. Hiába is próbálom meg annyira elrejteni. - Tudom, hogy nem kis rizikó. De az egész életemet önnek áldozni sem az. - Bököm ki végül egy hosszas önmarcangolásos szünet után. Tényleg nem hiszem, hogy keveset ajánlottam volna a fáradalmaiért és kockázataiért. - Los Angelesben, otthon... - Elgondolkozva meredek magam elé, igyekszek felidézni egy címet, vagy bármit amivel pontosítani tudnék, de nem megy. Egyre nehezebben megy a gondolkozás, főleg miközben a hányingeremmel küzdök. - A címet és bármilyen fontos információt, természetesen át tudok adni. Talán még a biztonsági rendszerükről is tudok beszélni, ami biztosan egyszerűsítene az akción. - Teszem hozzá, bár reménykedem abban, hogy ezt nem most fogja kérni. Ahhoz össze kellene szednem magam. Ami csak akkor tud megvalósulni, ha nincs tele a lakásom fegyveresekkel és újra lélegezni is tudok. - A legfontosabb az, hogy soha ne derüljön fény erre az egyezségre, akkor sem ha Lisa önökre fényt derít. Mindegy, hogy mi történik, de nem tudhatja meg, hogy tulajdonképpen eladtam a lelkem a szabadságáért. Ha kitudódna, valószínűleg önszántából menne vissza, vagy rosszabb... ami aztán rajtam már nem segítene. - Mert mindketten tudjuk, hogy ha megkössük ezt az alkut, mindegy hogy mi történik Lisával, nekem akkor is maradnom kell és neki kell dolgoznom, ebből már kihátrálás nem lesz ameddig valamelyikünk meg nem hal. Talán még utána sem. - Valamint nem keverhetik bele őt semmibe. Nem köthet vele alkut a hátam mögött. Azt akarom, hogy esélye legyen egy normális életre, adjuk ezt meg neki. Ez így kivitelezhető? - Jól tudom, hogy Lisa megölne ha megtudná, hogy mit művelek én itt. Ha megtudná, hogy ezek az emberek itt nem jószívűségből menekítik őt ki, ha megtudná, hogy ha ez az alku megköttetik, én is egy leszek közülök. Jól tudom, hogy lesz még mit magyaráznom neki a jövőben, hogy valószínűleg hazudnom kell neki a hátralévő életünk során, de... megéri. Ugye? Nagyon azt akarom hinni, hogy meg fogja érni. Abban pedig nagyon reménykedem, hogy nem fogja eldobni a jobb élethez való új esélyét és valami hülyeséget tenni. - Rendben. - Ismételten bólintok egyet, nem kötök bele. Még akkor sem ha nagyon szeretném tudtára adni, hogy azért annyira nem egyszerű egy költözés, visszafogom magam és a gondolataimat és úgy teszek, mintha ezzel én teljesen egyetértenék. Tény, hogy szeretek néha lázadni, de ezek most nem azok a pillanatok, amelyekben azt megengedhetem magamnak. - Ha nem haragszik... Egy kérdésem még azért lenne, mielőtt tovább mennénk. - Jelentem ki, igyekszem visszaszerezni a korábbi magabiztosságom, ám mégis megremeg a hangom, jelezve, hogy az még mindig csak egy maszk. Még mindig csak erősnek próbálok tűnni, pedig nem vagyok az. Már nem csak a kezeim remegnek, de az egész testem is. - Mi van akkor ha... ha valaki meghal a kezeim alatt, mert nem tudom megmenteni az illetőt? - Idegesen teszem fel a kérdést. Nem hiszem, hogy magyarázatra lesz szüksége. Nyilvánvaló, hogy mire gondolok. Nem szeretném ha a fejemet vennék mert nem tudok valakit megmenteni, miközben az nem mindig kivitelezhető. Csak azt akarom tudni, hogy ezt ők is reálisan látják-e. Nem vagyok Isten, nem tudom feltámasztani a halottakat sem... és igenis megesik, hogy emberek meghalnak. A kórházban is. Tudom, hogy ő nem ostoba, de tőle kell hallanom a választ, mielőtt belemegyek ebbe. Feláll, én pedig nyugtalanul nézek fel rá. Én magam nem mozdulok, nem kelek fel... Nem is hiszem, hogy engedélyt kaptam volna rá. Látni rajta, hogy gondolkozik, hogy ezekben a pillanatokban hozza meg a döntést, bár szerintem mindketten tudjuk, hogy végül bele fog egyezni. Lepillantok a remegő kezeimre, majd lehunyom a szemem. Nem sokáig, éppen csak annyi időre, hogy vegyek néhány mély lélegzetet és megpróbáljam magam összeszedni, majd mikor a férfi megszólal mellettem, újra rá szegezem a tekintetem. Kényelmetlenül érzem magam, nem esik jól a közelsége. A magánszférámba hatol be, ezzel egy újabb félelemhullámot engedve el bennem és egyben eltompítva az agyamat is. Mégis nagyon igyekszem odafigyelni a szavaira, mert tudom, hogy fontos az amit most mond. Elvégre az életemet és egyben a sorsomat pecsételi meg vele. - A táskám? - Kíváncsian tekintek fel rá... nem értetlenül. Nyilván leesik, hogy mit akar. Válaszokat. Mégis nemtetszően húzom el a szám és nem azért, mert rejtegetnivalóm lenne. Elvégre a mappát megkaphatja, nem bánom. A táskám pedig nem sok érdekességet tartalmaz... legalábbis számára. Néhány női vacak, havi bajos kellékek, smink, felesleges papírfoszlányok, kulcsok, személyes iratok, pénztárca... ami üres, szóval még kirabolni sem tudna. Néhány a kórházhoz tartozó apróság, mint amilyen a névtáblám, kulcsok az öltözőhöz... apróságok amik számára semmit sem jelentenek, de én még csak munkába sem tudok menni nélkülük. Éppen ezért is húzom el a szám és bár átadom neki a táskát és egyben a mappát is, szemmel látható, hogy ennek nem kifejezetten örülök, aminek végül hangot is adok. - Muszáj ezt? Mármint... Nem bánom ha átnézi, hogy mi van benne, de szükségem van elég sokmindenre belőle. - A nemtetszésem kihallatszik ugyan a hangomból, mégis a lehető legnagyobb tisztelettel próbálok hozzá beszélni és csak reménykedni tudok abban, hogy tudok rá hatni. Máskülönben igencsak megnehezítené a következő napjaimat. - Nem szeretnék semmit sem rejtegetni. Bármit oda adok. A telefonomat is megmutathatom ha szeretné... - Ami történetesen a zsebemben van, nem fogja a táskában találni. - De tényleg szükségem van onnan néhány dologra. - Önként ajánlom fel a telefont, mert tudom, hogy az ég világon semmit sem talál. Nem szoktam kompromittáló üzeneteket hagyni a készülékben, ostoba is lennék. Ugyanakkor ha az megnyugtatná a lelkét, nem bánom ha átkutat. Én is nyitott lapokkal játszottam. Együttműködöm, eddig is együttműködtem, most sem tenném máshogy, de kifejezetten örülnék ha ő is így tenne... továbbra is. Aztán rákérdez arra, amire egészen eddig vártam. Annyira szerettem volna, hogy belemenjen ebbe az egészbe, hogy az már fáj. Most mégis megdobban a szívem a kérdés hallatán és korántsem vagyok biztos a válaszomban. Felnézek rá, próbálok tekintetében keresni igazából bármit. Rájönni arra, hogy vajon egy csapdába sétálok-e bele. Vajon meg fog ölni? Vajon rosszabb lesz, mint eddig? Vajon betartja az egyezségünk rá eső részét? Ezernyi kérdés merül fel bennem, mégsem kérdezek többet. Itt már nincs hely kérdéseknek. Hosszú másodeprceken keresztül nézek vele farkasszemet, talán már percek is múlnak, elveszítem hirtelen az időérzékem. Tudja, hogy bár szeretném a húgomat magam mellett tudni, ezt a döntést mégsem olyan egyszerű meghozni. Ha igent mondok, onnantól kezdve nincs visszaút. Soha nem szabadulok tőlük. Az életem szörnyűbb lehet... de az is lehet, hogy jobb lesz. Azon kapom magam, hogy lassan már lélegezni is elfelejtek, annyira próbálok benne olvasni, pedig az arca az ég világon semmit sem mutat. Kemény. Ellentétben az enyémmel... amin vagy ezernyi érzelem fut végig, a félelem ott csillan a szememben, idegesség a gyomromban, szótlanság a számban. Végül veszek egy mély lélegzetet. - Áll. - Kifújom. Basszus! Ahogy kimondom a szót, szinte már meg is bánom. És... és fogalmam sincs hogyan tovább. Végeztünk?
“Life is like a river. It flows, sometimes slowly, sometimes swiftly, but always forward.”
★ foglalkozás ★ :
Nurse
★ play by ★ :
Emilia Clarke
★ hozzászólások száma ★ :
49
★ :
Re: It's time to stop | Grace & Qadir
Pént. 14 Jún. - 23:20
If you play with me, I will play with you too
why are you naive, girl? why are you playing with fire?
Alapvetően hisz Grace szavaiban, abban, hogy akarja ezt az alkut és nem csak időhúzásnak használja, míg kiérne a segítség. Viszont még mielőtt azt gondolná Grace, hogy egy ilyen szituációban neki valós alkupozíciója van, Qadir tudatja vele, hogy ez csak képletes. Hitegetheti magát vele és akár még jó is kisülhet belőle, de Qadir megteheti, hogy az egész beszélgetést felfüggeszti és ráerőszakolj a nőre az akaratát. Azt, hogy maradjon csendben és hagyják békén egymást. Ez azért összességében még mindig nem egy rossz ajánlat tőle, sokan örülnének, ha csak ezt várná el tőlük Qadir. De érti, hogy Grace szeretné kihasználni a jelenlétét valamire, ugyan még nem teljesen látja tisztán, hogy mégis mire, de ez kíváncsiságot szül benne. Ahogy hallgatja a kérését, érzékeli, hogy bizony nem kis dologra kéri meg őt Grace, ahogyan azt is, hogy hajlandó még az életét is Qadir kezébe adni csak hogy visszakapja a húgát. Dicséretes az önzetlensége, de Qadir az elmúlt évtizedekben túl makaccsá vált már ahhoz, hogy ezt ilyen szinten átérezhesse. A húgát kimenti a fogságból és magát bilincseli meg helyette. Gyönyörű tett, de Qadir biztos benne, hogy erre más megoldás is lenne, nem csak az ő eszközei. Talán pont emiatt is érzi Grace hangjában a bizonytalanságot, amitől ő is meginog. Nincs igazán meggyőzve arról, hogy tényleg ezt akarja Grace, ha az apja lenne, akkor lekeverne egy pofont és valahogy ráerőltetné, hogy azonnal törölje ki ezt a gondolatot a fejéből. Egészen biztos, hogy a valódi apja is pont ezt tenné, pontosan azért, mert Alexander ismeri jól Qadirt és az eszközeit. De hát Qadir nem az apja, úgyhogy nem is engedheti meg magának azt a luxust, hogy Grace érdekeit a sajátjai elé helyezze. Az is lehet, hogy csak félreérti és valójában minden bizonytalanság, amit Grace mutat nem több, mint nyers félelem. Mindazonáltal nem lesz hajlandó olyan rizikót vállalni Grace kedvéért, amiben a saját „megbízója” sem biztos, hogy jó döntés. Az azért megnyugtató, hogy a húga partnerséget fog mutatni az akció során és ezt végre pont olyan határozottan is mondta ki Grace, hogy Qadir ne kérdőjelezhesse meg. Bólint kettőt, fejben próbálja elképzelni, hogy milyen házasságban is lehet része Lisanak. Látott már hasonlót, nem kell messzire mennie, elég csak Marcos anyjára gondolni, aki mondjuk nem volt olyan szerencsés, hogy kimenekítsék a férje aljas birodalmából. Biztosan sok kérdése lesz még Qadirnak a húgát illetően, de egyelőre nem érdemes több időt veszítenie erre a témára, mivel eleget tud előzetesen ahhoz, hogy el tudja dönteni, hajlandó kimenekíteni a lányt. Mivel Grace nem tud nyíltan beszélni, ezért Qadir kimondja helyette is a szavak valódi jelentését. Ne ferdítsenek, jelen esetben nem éri meg sötétben tapogatózni. A másik szándéka ezzel a pofátlan őszinteséggel viszont az is, hogy Gracenek lehetőséget adjon újra átgondolni a dolgot. Hogy érezze a kérésének súlyát és ne csomagolja be rózsaszínű vattapamacsok közé rejtve csillogó díszpapírba, mert ha egy ideig szépnek is fog tűnni, a valóság idővel kő keményen pofán fogja vágni. Nem Qadir, ez nem is róla szól. Gracenek kell majd szembenéznie a saját döntésével. Megbízni valakit azzal, hogy tegye meg helyette, amit ő maga sosem lenne képes, első hallásra könnyebbnek tűnik, de aztán szembesül igazán, hogy ez bizony akkor is az ő műve. Ahogy az is Qadir bűne, hogy elfogták és megverték az újságírót, hiába sosem látta és sosem nyúlt ő maga hozzá. És ha a feleszmélést követően Grace összetör, Qadir nem fogja hagyni, hogy ne lássa el az alku rá eső részét. Több ilyen emberrel volt már dolga, alkut kötöttek, örültek a pénznek és a hatalomnak, amit Qadir nyújtott nekik, aztán idővel ráébredtek a valóságra, megőrültek és ha nem ők lettek öngyilkosok, akkor Qadir ölte meg őket. Ezt, ha lehet, akkor nem akarná újra végigjátszani, úgyhogy jobb, ha most bánik szókimondóan a nővel. Az ő jövőjét akarja megmenteni, hiába tűnik úgy, hogy lényegében terrorizálja ezzel. Csak ül és nézi Gracet, akit láthatóan némi érzelmi válságba sodort. De ez jó, legalább Qadir is biztosra veheti, hogy a nő nagyon is érti a helyzetet és ez már részben megnyugtatja. Az érzések idővel változhatnak, de akkor ezek szerint Grace tudja, hogy mit csinál. Okos nő. - Igen. Nem sokan tudják előre felfogni, hogy ez mit is jelent. - Nem próbál meg kedves lenni vele most, mert még a végén félreértené tőle Grace, de azért magában hozzáteszi, hogy aki viszont hűséget fogad Qadirnak, azt ő is meghálálja. Pénzzel, kölcsönös bizalommal és felelősséggel. Megvédi az embereit amennyire csak tőle telik, hisz ezért dolgozik ezekben a pillanatokban is. Amikor viszont meghallja a város nevét, kis híján úgy érzi, mintha gyomorszájon rúgták volna. Ez nem Grace miatt van, csupán Los Angeles hallatára még ennyi év után is rosszul lesz. A város, ahol anno elbukott a mexikóiakkal szemben, a város, ahol még mindig utálják a nevét és ahol a barátnőjét és a lányát hagyta hátra örökre. Pontosabban akkor még úgy tűnt, hogy örökre. Mélyet sóhajt, ezúttal nem tagadja, hogy fájdalmas számára a hír, de nyilván ez még önmagában az alkut nem befolyásolja. - Kellő kapcsolattal rendelkezem abból a városból, úgyhogy meg fogjuk tudni oldani. - Nem tudja eldönteni, hogy örül vagy sem ilyen téren Los Angelesnek, de most ez van, ezzel kell főznie. Majd megoldják. Ha az anyját ki tudta menekíteni a háború sújtotta Afganisztánból, akkor Lenat is el tudja rabolni a férje villájából. - Minden információra szükség lesz, úgyhogy mielőtt arra kerülne sor, leülünk és egyeztetünk a részletekről. - Minél többet oszt meg vele Grace, annál valószínűbb, hogy elsőre sikeres lesz az akció, ez nem is kérdés. Ezután viszont tudatja a nővel, hogy amit kér az nem kivitelezhető az elhangzottak szerint. Nem megy bele olyanba, amit tudja, hogy nem fog tudni teljesíteni. Kezével végigsimít pár napos borostáján. - Tőlünk biztosan nem fogja megtudni, hogy ki vagyunk és milyen egyezséget kötöttünk, ezt garantálhatom. - Az viszont nem, hogy Lisa soha nem is fogja megtudni, de hát mások miatt nem is vállal felelősséget. Elszólhatja magát Grace is, de az is lehet, hogy Lisa lesz annyira talpraesett (ha a nővéréből indul ki), hogy maga fogja kikutatni az elrablóinak kilétét és saját maga jön rá a valóságra. Erre viszont már Qadirnak nincs ráhatása, így odafigyel, hogy milyen módon fogalmaz. Aztán felemeli a két kezét tenyérrel Grace felé, noha nem túl magasra. - Nem foglak vele hátbaszúrni téged, ahogy veled teszem azt az apáddal - mosolyodik el ravaszan. Szép család lenne, de a feltételezés jogos. Ha az apjával ezt meri tenni, nincs semmi garancia arra, hogy Gracenek ne merne hátat fordítani. De nem fog, pont azért, mert kell neki a nő szaktudása. Kezdenek közeledni a megállapodáshoz és őszintén szólva jól esik Qadirnak, hogy nem ellenkezik mindenben Grace. Sőt, alapvetően nem ellenkezik, csak kérdez és szép lassan a saját medrébe próbálja terelni ezt az alku-folyót. Érzékeli a taktikai húzásait Qadir, de mivel nincs ellenére, nem tesz olyat, ami igazán fájna Qadirnak, ezért hagyja, hogy így tegyen, végtére is, neki is fontos, hogy Grace úgy érezze, hogy nincs sarokba szorítva. Hogy ez az ő döntése is és lényegében mindent megkap Qadirtól, amit akar, mert így később jogosan követelheti vissza Qadir az alku ráeső részét. Persze nem az a célja, hogy a nő rosszul érezze magát a közegükben, sőt, akkor lenne a legboldogabb, ha a hűsége annak lesz köszönhető, hogy Gracenek is fontossá válik a banda. De ez azért ritka. Visszaemeli a tekintetét a vele szembenülőre, mikor hallja, hogy kérdése van. - Parancsolj - adja meg neki a lehetőséget az eddigiekhez képest meglepő udvariassággal. Igyekszik csak akkor erőt gyakorolni, ha nincs más választása, ha pedig nincs miért keménynek mutatkoznia, akkor visszavonul a maga udvarias burkába. Mondjuk egyik sem feltétlenül tükrözi Qadir valódi személyiségét, de ezt a két megjelenést szokhatták meg tőle. - Amennyiben nem szándékosan hagyod meghalni, vagy többször nem szembesülünk azzal, hogy megmenthető lett volna a sérült, abban az esetben nem lesz semmi következménye. - Ha kiderül persze, hogy Grace képességei nem elegek, akkor az érdekes kérdéseket vet fel, de egyelőre ezzel a verzióval Qadir nem akar számolni. Ha ez a helyzet állna elő, akkor majd rögtönöz. Nyilván tisztában van vele Qadir, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Akkor fogja Gracet büntetni, ha gyógyítás helyett árt a sérülteknek és rosszakaratot fedez fel a nő cselekedeteiben. Egyúttal pedig reméli, hogy ez a fajta tehermentesség segíteni fog Gracenek tényleg hatékonyan, tét nélkül tenni a dolgát. Ezekután viszont azt érzi, hogy minden szükséges információja megvan ahhoz, hogy megkösse az alkut. Ritkán van ennyire nehéz helyzetben, mert végtére is most készül elveszíteni az egyik politikusát és ez azért sérti az önbecsületét, másrészről viszont tudja, hogy ez a helyes döntés. Mármint az ő részéről. Ami Gracet illeti már más a helyzet, számára egyértelműen nem ez a megfelelő döntés, de nem erőlködik azzal, hogy ezt az eddigieknél jobban megértesse vele. Valószínűleg Grace tud valamit, amit Qadir nem sejt. Bárhogy is, az újságíró sorsát a döntés nem befolyásolja, úgyhogy előbb letudja a halálos ítéletet, majd aztán kezdi el összegezni a beszélteket, amikre, ha rábólintanak, íratlanul is szentesítésre kerülnek. A kutyát megkerülve közelebb lép Gracehez és a szemeibe nézve halad végig a pontokon. Látja a félelmet szemeiben és lényegében ez az utolsó eszköze arra, hogy a lány mégis meghátráljon. Mert még meg tud. Még mindig meg tud, Qadir magatartásának hatása talán megbénítja annyira, hogy eltántorodjon a céljaitól. Rezzenéstelenül figyeli Grace arcát, ahogy meglepődik a táskán és elsőre Qadir azt feltételezi a reakciójából, hogy talán valami olyasmire tehet szert, amit eredetileg nem akart volna megosztani vele Grace. Ezen aggodalmát részben szertefoszlatja aztán a kérdésre. - Nem fogok semmi olyat elvenni, amire szükséged van, nyugalom. - A komoly tekintettel ellentétben hangja egészen kellemesen, szinte megnyugtatóan cseng. Mikor felé nyújtja a táskát, ő tesz egy lépést oldalra és az egyik fegyveresre pillant, akinek ennyi már elég ahhoz, hogy értse a dolgát és ő lépjen a táskához, majd elkezdje feltúrni annak tartalmát. Elsőként átadja a mappát Qadirnak, de a többi talált tárgyat csak felmutatja. - Nem tudok jelenleg mit kezdeni a telefonoddal. - Ha attól tartana, hogy harmadik fél lehallgatta volna ezt a beszélgetést, akkor már úgysem tud ez ellen mit tenni és mivel Grace hivatalosan nem fog neki dolgozni, így nem teheti meg, hogy elveszi és megsemmisíti az eddigi számát. Viszont érthető okokból nem készült saját banda körökben használt titkosított SIM-kártyával, úgyhogy nem tud most adni neki egy olyat, amin biztonságosan elérhetné. Miután minden zsebet végignézett Qadir egyik embere, beleértve a pénztárca zsebeket is, ahol azért potenciálisan előfordulhat valamilyen chip, visszakerül Grace lábaihoz a táska. Lényegében csak a mappa hiányzik belőle. Qadir is át tudta volna túrni, bármennyire is nem az virít róla, ő nagyon is egy kétkezi munkákat kedvelő, tettekre kész ember, aki még mindig jobban szeret mindent maga csinálni, mintsem rábízni másokra a feladatokat, de mivel időközben levette a kesztyűjét, nem akarta megfogni a táskát. Ez Brooklyn és Grace még mindig olyan körökben mozog, ahol nem lenne jó, ha Qadir ujjlenyomatát megvilágítanák. Felvehette volna a kesztyűjét, igen, de… úgy véli, hogy a leplezetlen tenyerére szükség lesz perceken belül. Már csak egy szót akar hallani Gracetől, noha maga sem tudja, hogy melyik szónak örülne jobban, az elutasítónak, vagy a beleegyezőnek. Ismét farkasszemet néznek, Qadir nem veszi le róla a tekintetét, azonban arca ezúttal sem a türelmetlenségről árulkodik. Most szívesen belelátna Grace fejébe, hogy megtudja, milyen gondolatok nyomasztják. Olyannyira csend lapul a szobára, hogy még a kinti autók és a mellettük megmozduló férfi fegyverének neszét is hallani lehet. Noha nem fordul az embere felé (aki minden bizonnyal csak kényelmesebb testtartást vett fel), de nem örül, hogy megmozdította a fegyvert, mert lehet fenyegetésnek veheti Grace. Márpedig most ebben a helyzetben Qadir azt akarja, hogy teljesen saját belátása alapján döntsön. A szó hallatára végül Qadir rezzenéstelen arca is kisimul, kifújja azt amúgy általa is bent tartott levegőt és pár pillanat erejéig úgy tűnik az arca, mintha szomorú lenne. Amint érzékeli ezt, újra megkeményíti vonásait és miközben kezét nyújtja Grace felé, hátralép, hogy a nő csak úgy tudjon vele kezet fogni, ha feláll. Ezt az egyezséget úgy akarja megkötni vele, hogy szemtől szemben állnak kvázi egyenrangú felekként, mert bár a hierarchia a kézfogás után egyből megváltozik közöttük, de fontos, hogy Grace érezze, hogy a döntés pillanatában még partnerként tárgyalhatott Qadirral. - Akkor hát üdvözöllek a köreimben - mondja, amint Grace megfogja a kezét és az első fizikai kontaktusukkal együtt létrejön az alku is. A nő szava érezhetően megváltoztatták Qadir kisugárzását, nem csak azért, mert már mindketten szemtől szemben állnak egymással, hanem mert (ha már így döntött Grace), szeretné elhitetni vele, hogy jól döntött és jó helye lesz. Eddig nem feltétlenül hitt ebben, de szó mi szó, most már mindkettőjüknek erre kell törekedniük a kölcsönös haszon érdekében. - És várom, hogy egyeztessünk Lisaval kapcsolatban - teszi hozzá a legközvetlenebb stílusban az eddigi találkozásuk folyamán és még mosolyog is hozzá. Tényleg örül, hogy lett egy új orvosa, még ha tudja is, hogy sok fejfájást fog neki okozni az alku rá eső része. A kézfogást követően előveszi tárcáját, majd átnyújt Gracenek egy névjegykártyát, amin az ő hivatalos, vezérigazgatóként ismert adatai szerepelnek. - Foglak keresni, hogy megbeszéljük a részleteket, de addig, ha kellenék, ezen a telefonszámon el tudsz érni. Viszont nyomatékosan kérem, hogy a hívás során figyelj arra, hogyan fogalmazol. Gondolom értve vagyok. - Biztosan sejti, mire utal Qadir. Ezután közli az embereivel, hogy pakolhatnak, mire a két srác az általuk hozott sporttáskába rejti a fegyvereit. Qadir is felhúzza a vékony kesztyűjét és az ajtóra pillant, amiről aztán eszébe is jut, hogy elrontották a zárat. - Egy órán belül küldök egy szerelőt, hogy rendbe hozza az ajtót. - Ez csak természetes, ők rontották el, ők is állják annak javítását. Egyelőre nem hozza fel a költözést, minden bizonnyal pár nap és újra látják egymást és akkor majd szó kerül a kellemetlenebb részletekre is.
If you did not hear the voices saying "stop", now you could feel it in your bones.
Game of chess
To win you have to make a move. Knowing which move to make comes with in-sight and knowledge, and by learning the lessons that are acculated along the way. Life is like a game of chess.