Legidősebb Shinawatra testvérként nyilvánvalóan te vagy az, aki a legtávolabb jutott el az életben és talán az egyetlen, aki a fejét gondolkodásra is használja, nem csak szép – mint ahogy mindannyian azok vagyunk, mert valami isteni géneket örököltünk a szüleinktől. Nyilvánvalóan ezzel nem vágunk fel, de én nem az a fajta kistesó vagyok, akit, ha valaki megkérdez arról, hogy mit gondol a nővérei külsejéről, arról kezd el hantázni, hogy nem tudja megítélni azt, hogy mennyire születtetek szépnek. Nyilvánvalóan bajban lennék, ha rangsorolnom kellene titeket, de valószínűleg te vagy azzal, aki kibékülne a harmadik hellyel Kylie és Kimi mögött. Ezzel már el is mondtam rólad, hogy mindannyiunk közül te vagy a legkedvesebb, a legodaadóbb, aki egy második anyukaként próbál meg terelgetni minket. Nyilván, amióta saját gyerekeid vannak, rajtunk gyakorlod a tockosokat, mert a piciket csak nem ütheted meg… Ellenben ugye mondjuk velem, akinek nem ártasz vele túlzottan. Az összes nővérem közül azt hiszem veled beszélem meg a leginkább a gondjaimat, te pedig hajlandó vagy olykor honorálni azt, hogy a gyerekeidre vigyázok Corey mellett. Nyilván csak én vagyok a picik kedvence, ezért nem bánom, hogy körülöttem vannak és te pedig sosem neveled őket meg rendesen. A férjed hozománya mondhatni egy családi vállalkozás volt, amibe te is besegítesz, illetve az utánad sorban következő Kimberly is ott dolgozik éjszakánként – ha tudnád mit művel, szerintem kivágnád és engem akarnál befogni, ezért határozottan az én érdekem, hogy Kimmel a hátad mögött titkolózzunk. Annak ellenére, hogy saját családod van, még mindig gondoskodni akarsz rólunk, főleg a terhes húgodról, akit különböző tanácsokkal látsz el az anyaságról. Nem tudom, hogy pontosan miről van szó ilyenkor, mert rendszerint kivonulok a szobából – ugyanez igaz akkor, amikor a menstruációról beszéltek, ilyenkor nagyon undik vagytok mind remélem tudod.
Valamiért folyamatosan azt hangoztatod, hogy biztosan jól bánok a lányokkal és szívesen megismernéd a barátnőm. Az igazság az, hogy én nem terveztem bemutatni neked, mert amióta megtudtad, hogy párkapcsolatban élek, már háromszor lecseréltem a csajt. Mivel a kisöcséd vagyok, és sokáig az egyetlen fiú voltam a családban, gyakorlatilag kivételezel velem, mert te is fiú gyerekre vágytál… Megértelek, nekem is elegem van a nőkből amióta folyamatosan otthon cirkuszoltok négyen, mert anyát is belekeveritek. A lányok közül te vagy a legvisszafogottabb, talán az egyetlen szelíd jellemű, de sokszor úgy kezelsz, mint egy gyereket. Ha a megszégyenítésemről és a férfibecsületemről van szó, akkor te is a csajokkal tiporsz belém – nyilván csak viccből, mert jó zaklatni az egyetlen olyan korú fiút, akinél már nem áll fenn a családon belüli erőszak esete. Nagyon jó a kapcsolatunk. Minden alkalommal viszek neked kávét vagy szendvicseket, amikor dolgozol, nem jelent gondot, hogy megöleljelek, vagy puszit adjak neked. Te vagy a nővéreim közül az, aki tényleg gondoskodik rólam, tőled nem sok szeszély ragadt rám, gyakorlatilag olyan voltál számomra, mint egy második anyuka, és ezért nagyon hálás vagyok neked.

Hiába vagy a második legidősebb gyerek, összességében elmondható rólad, hogy bár van némi felelősségtudat benned, ettől függetlenül nem csak a nagy egészet szereted nézni, hanem a saját érdekeidet is. A családunkból te vagy a leginkább individualista jellem, emiatt nagyon zavar az, hogy az önmegvalósításodban nem annyira támogatnak. Ugyanakkor nem vagy önző, nagyon fontos neked az, hogy a szeretteid rendben legyenek körülötted. Forrófejű vagy, sokszor mondasz olyan dolgokat, amivel fájdalmat okozol a környezetednek, ugyanakkor nem vagy túl haragtartó és tudod hogy kell bocsánatot kérni. Ebben mi ketten nagyon hasonlítunk, talán ez az oka annak, hogy a kapcsolatunk a normálisnál egy picit viharosabbnak mondható. Viszont ennek ellenére is nagyon szeretlek téged és te is engem. Jó testvérek vagyunk, holott nem vagyunk a mintapélda egyetlen vegyes testvérpár számára se. Kölcsönösen tudjuk egymást bántani, csúnyán beszélünk a másikkal, de mind a ketten bocsánatot kérünk egymástól. Valójában a családon belül te és én egy külön szövetséget alkotunk, sokszor szervezkedünk mindenki háta mögött. Rengeteg titkunk van, amit általában meg akarunk magunknak tartani, azonban kicsi korunk óta te voltál az, akinek el mertem mondani, ha rossz jegyeket kaptam vagy valami olyat tettem, amiben segítségre volt szükségem. Talán emiatt alakult úgy, hogy mi ketten több mindent kezdtünk el megosztani egymással és ha te és én valamin gondolkoztunk, akkor mindig először a másiknak mondtuk ezt el. Nem beszélve arról, hogy egy igazi kis bajkeverő vagy, aki a nővére mosodájából éjszaka sztriptízbárt csinál - tuti a pasid vett rá, de majd eltöröm az állkapcsát - hogy plusz bevételt szerezz a családunknak. Egyébként ez egyáltalán legális...? Mindegy, a lényeg az, hogy utálom a tényt, hogy ezt elmondtad nekem, mert innentől kezdve, ha lebuktok Renrawinnal, az én hátamon csattan az ostor, amiért segítettem eltitkolni egy újabb hülyeséged. Egyébként te vagy a kis családunk legbolondosabb tagja, nem véletlenül mondom minden alkalommal, hogy Coreynak több esze van, mint neked... Na mindegy, összességében elmondhatom magunkról, hogy nagyon jó testvérek vagyunk, és talán ezért is akarjuk egymást kinyírni minden alkalommal. Nem kell bizonygatnunk mások előtt, hogy pontosan mennyire erős a kapcsolatunk, mert ezzel mi ketten tisztában vagyunk és mindez elég. Amúgy meg szerintem nem mersz velem összeveszni, mert én vagyok az egyetlen olyan gyerek a tesóink közül, akinek a bőrszíne hasonlít a tiédhez, ezért minden idióta sminket rámkensz, nem beszélve arról, hogy a bőrápolási szarjaiddal is a halálba bullyingolsz, mert rám kened őket, mielőtt kipróbálnál valami újat... Pattogjon ki az én fejem, mi?

Te vagy a korban hozzám legközelebb álló nővérem. Összességében azt hiszem, hogy egész harmonikus volt a kapcsolatunk mindig, bár nagyon szeretsz ugratni, amivel nincs baj. Szimplán olyan érzéked van ahhoz, hogy lejárass az egész család – vagy egy boltnyi ember, illetve a lakótömbünk előtt -, hogy arról könyvet lehetne írni. Ilyen az, amikor a felelősségteljes szexuális életről magyaráztok Krystallal a családi vacsora közben, aminek állandó résztvevője a hétéves öcsénk is, vagy a kilógó alsónadrágomra tettél megjegyzést a piacon, a lehető leghangosabb módon. És akkor ebbe nem számoltam bele azt az esetet, amikor el akartál adni valami nőnek, mert nem hitted el, hogy van barátnőm – holott mindig van, csak pont a magatartásod annak az oka, hogy nem mutatom be neked… részben. De ezt leszámítva nagyon szeretlek, talán betegesen túlféltelek főleg azóta, hogy babát vársz. Egyikünk sem számított rá, hogy a stabil párkapcsolatod darabjaira hullik, amikor kiderül, hogy minden igyekezetetek ellenére teherbe estél. Nyilvánvalóan ki akartam nyírni a srácot és csak azért nem tettem meg, mert tiszteletben tartottam ezzel kapcsolatban a kérésedet. Nem akarlak szégyenbe hozni senki előtt, szóval nem törtem el az állkapcsát az illetőnek, de kifejezetten közel jártam hozzá. Szóval, amióta terhes vagy, próbálok neked mindenben segíteni és megmozgatni az összes követ annak érdekében, hogy terheket vegyek le a válladról. A családunk alapvetően nem ítélkező, mégis vannak olyan dolgok, amiket csak velem beszélsz meg. Úgy érzem, hogy mi egy nagyon sokszínű, és izgalmas család vagyunk, ami miatt mindig tudjuk, hogy egy adott problémával kihez tudunk fordulni. Vannak közös titkaink, de közel sem annyi, mint Kimivel. Ennek részben az az oka, hogy te inkább esel a jókislány kategóriába, ez pedig nekem olyan szempontból nagyon jól jön, hogy együtt könnyebben ki tudjuk találni, hogy miként vigyázhatnánk a nővérünkre, aki sokszor belekeveredik valami hülyeségbe.

Amikor Kimi és te együtt vagytok, az számomra a Pokol. Ilyenkor mindig történik valami, és természetesen Coreyval nem úgy bántok, mint velem, ami miatt én az örök áldozat vagyok a családban. Imádjátok szívni a vérem, meg átmenni kisgyerekbe és ütni párnákkal, kihasználva azt, hogy ti ketten vagytok erőfölényben. Annak ellenére, hogy lányok vagytok, mind a ketten szerettek verekedni, nem beszélve arról, hogy állandóan birkóztok velem, mintha legalábbis fiúk, vagy ördögfiókák lennétek. Én ezért nyilvánvalóan baromira bosszút állok rajtatok, amikor nem figyeltek és egyedül vagytok. Ideje lenne megtanulnotok, hogy már én vagyok az erősebb és nem ujjat húzni velem.