Layla & Luna

Ha valamiért hálás voltam az életnek, akkor az biztosan az volt, hogy a saját hiányosságaim nem voltak annyira elsöprőek, hogy emiatt teljes agóniában éljem a mindennapjaimat. Úgy érzem képes vagyok örülni mások boldogságának, tudok őszintén mosolyogni akár idegenekre is, és ha épp olyan szituációba keveredek, akkor magamon is tudok nevetni. Butaság lenne belefulladnom olyan negatív érzelmekbe, amelyek nem csak a saját, hanem mások életét is megmérgezhetik körülöttem, amikor vannak emberek, akik számítanak rám és akik miatt őszintén megéri örülni minden újabb napnak, amikor felkelhetek. Elégszer olvastam már Haemin Sunim könyveit, hogy tudjam mennyi minden múlik azon, hogy az ember hogyan áll bizonyos dolgokhoz és hogy mennyire fontos pozitívan gondolkodni valamiről, ahelyett, hogy negatív gondolatokkal további negatív érzelmeket keltenék magamban. Az én értelmezésemben tehát nekem az a feladatom a világban, hogy elfogadjam a körülményeimet és így segítsek másokon. Például mennyivel egyszerűbb úgy a húgom szerelmi életének szemlélőjévé válni, ha közben engem nem fenyeget annak a veszélye, hogy randira hívjanak. Illetlenség lett volna azt várni bármelyik apukától az óvodában, hogy hasonlót tegyen, házasságokat végképp nem akarok tönkretenni, a könyvtárban és a kedvenc kávézómban pedig még valahogy nem sikerült belebotlanom senki olyanba, aki levett a lábamról. Ez az utóbbi azért is nagyon fontos, mert míg én nem estem bele senki olyan karjaiba, Lalával már más a helyzet.
- Szóval ez az a pasi, aki múltkor csak úgy... - a karjaimmal gesztikulálva próbáltam lemodellezni, hogyan is ragadnám meg valakinek a derekát, mielőtt még elesne és betörné a fejét. - És aztán... - továbbra sem sikerült teljesen értelmes mondatokat összeraknom, aminek aggasztónak kellene lennie, ha mondjuk a pláza minden látogatója tudná, hogy a hivatásom az, hogy a legfogékonyabb korukban oktassam a gyerekeket.
- Egy dolgot mesélj el nekem. - Lelkesen karoltam bele a húgomba, miközben szinkronba hoztam a lépéseimet az övéivel, hogy kényelmesen rójuk tovább a pláza folyosóját. - Hogy nézett ki az, ahogy elhívott randizni? - Úgy éreztem magamat, mint amikor olyan sorozatba fogunk bele, aminek minden héten várnunk kell a részeit, és éppen olyan nap van, amikor még csak találgatni tudunk, de nem tudom kiverni a fejemből a történetet és a szereplőket, helyette ki akarom találni a folytatást. Layla meg lényegében ebben a helyzetben tisztában van az egész forgatókönyvvel.
Nem igazán van olyan téma, amit ne beszélnék meg Lalával, ezért még azt is bátran nyilatkoznám, hogy ismerem a stílusát, tudom milyen üzleteket szeret igazán és melyeket kell kerülnünk. Habár jelen helyzetben nem lehettem benne biztos, hogy milyen nő benyomását akarja kelteni az első randiján azzal a titokzatos pasival, akiről minden részletet tudni akartam. De ha már itt tartunk, minden jól állt volna neki, amiért valahol mindig irigyeltem őt.
- Azt nézd, azt a pirosat! - Úgy paskoltam meg a húgom karját, mintha minimum a kedvenc énekesemet pillantottam volna meg az egyik üzlet kirakatában. - Az neked nagyon jól állna. Na, gyere! - Úgy tologattam magam előtt a nőt, mintha egyébként nem is ő kérdezett volna rá arra, hogy van-e kedvem vele vásárolni. De a helyzet az, hogy mindig irreálisan boldoggá tettek azok a dolgok, amelyek fontosak voltak számomra és amelyek egyébként pozitív élmények voltak. A húgom potenciális boldogsága pedig pont ezen dolgok egyike, mert semmi mást nem tudtam neki kívánni jelen helyzetben, csak hogy a randipartnere levegye a lábáról. Akkor is, ha hiszek benne, hogy mi nők a saját lábunkon is meg tudjuk állni a helyünket. Attól még mindenkinek kijár az, hogy valaki szeresse őket.
- Lala, ezt nézd... - Alig szakadtam el tőle az üzletbe lépve, már egy újabb vállfát emeltem meg, hogy teljes egészében megmutathassam neki a rajta lógó mintás darabot. - Ezt is próbáld fel. - Úgy nyomtam a kezébe egy potenciálisan megfelelő méretű darabot, hogy meg sem vártam a válaszát. - Azt mondjuk még nem mondtad, hogy mit fogtok csinálni... - Oldalról sandítottam a testvéremre, várva a válaszát. Sok mindent elmond egy férfiról az, ahogyan az első randi helyszínét választja, ezért is volt több szempontból fontos, hogy a húgom nyitott könyv legyen most előttem.