- 183 centi és 77 kiló
- Az átlagosnál sötétebb a bőre, emellett a haja szintén nagyon sötétbarna, a szemei fekete színűek
- Alapvetően jól öltözött, kevés ruhája van, amit használt ruha üzletekből szerzett be. A megjelenése mindig teljesen kifogástalan, nagyon figyel a külsejére
- 15 éves korában fogszabályzót hordott, amit gyűlölt
- Szemüveges, rövidlátó, de többször visel kontaktlencsét
- Kedvenc étele gyakorlatilag bármi, amit az anyukája csinál neki. A nővérei főztjét mindig szidja, de soha egyetlen falatot sem hagy a tányéron. A lehetőségeikhez képest nagyon sokat eszik.
- Nagyon sokat olvas, nincs kedvenc műfaja, szimplán szereti a könyveket. Tudományostól, kezdve a karriertanácsadással kapcsolatos könyveken át, a regényekig mindent szeret olvasni. A villamoson is mindig olvas.
- sokat sportol, szeret futni, biciklizni, hegyet és falat mászni, vagy olykor edzőterembe járni. A mozgás a lételeme.
- szeretetteljes személy azokkal, akik közel állnak hozzá. Szívesen tölt időt a kevés barátjával - nem sok olyan kapcsolata van, amit közelinek vall - nagyon szereti a gyerekeket is. Mind a kisöccsével, mind a testvére gyerekeivel imád lenni. Az egészen kicsi babákat is nagyon szívesen tartja a karjaiban. Sokat puszilgatja és ölelgeti a családját, anyuci és apuci pici fiaként éli a mindennapjait.

- Nagy családban nőtt fel: szülein kívül három nővére és egy öccse van, aki még csak 11 éves. A legidősebb nővérének már családja van, illetve a legkisebb szintén kisbabát vár.
- Tradicionális nevelésben volt része, ami miatt sok helyzetben szociálisan nagyon szorong.
- A szülei azt akarják, hogy tisztességes, becsületes felnőtt legyen belőle, régivágásúak, nehezen értenek vele szót, emiatt 15 évesen kezdett el nekik hazudni
- Ő a maga részéről úgy gondolja, hogy a jóemberségével nem sokra megy, ha mellette éhen hal, ezért soha nem hallgat az idősebbekre
- Előszeretettel hangoztatja, hogy azért nem figyel oda mások javaslataira, mert neki megvannak a saját gondolatai
- Úgy gondolja, hogy a hibái építik a jellemét, ezért akkor is elköveti őket, ha megsérül
- Nem fél sírni, tisztában van vele, hogy élni nehéz és sokszor fájdalmas, ezért próbálja kihozni a legtöbbet mindenből
- Alapvetően vidám, kedves srác, aki könnyen kijön másokkal. A nehézségeiről nem beszél nagyrészt senkivel. Nagyon szociális, első pillantásra kissé félénknek tűnhet, de hamar megtalálja a közös hangot másokkal.

- A családja annak reményében érkezett Amerikába, hogy jobb jövőt biztosítsanak a nővéreinek, azonban az apját egy létszámleépítés után kirúgták a munkahelyéről. Azóta a tartalékaikból élnek.
- Az összes testvérével együtt, nagyon fiatalon kezdett el dolgozni, hogy be tudjon szállni a családi kasszába
- Csak azért jár főiskolára - ahol részösztöndíja van - mert az apja abban reménykedik, hogy diplomával feltétlen könnyebb lesz neki érvényesülni
- Jó tanuló, de képtelen bejárni az összes órájára a munkahelye miatt. Ezt otthon nem mondja el a családjának
- Nincs egészségbiztosítása, de azt mondja mindenkinek, hogy van - amúgy igyekszik nem kórházba kerülni
- Jó kapcsolatot ápol a testvéreivel, legközelebb a 11 éves öccse áll hozzá közel, akinek akkor is mindent megvesz, ha nem állnak jól
- Amint betöltötte a 21. életévét, regisztrált az OnlyFansre, mert nem hisz abban, hogy Isten megfizeti azt, hogy erényesen éli az életét - a szülei Amerikában vették fel a kereszténységet, őt már kereszténynek nevelték
- Nem egyszer lopott már, de eddig még nem kapta el senki

- A szerelmi életét tekintve elég érdektelen, a legtöbb - ha nem az összes - barátnőjét megcsalta, gyakran cserélgeti őket
- Nehezen megy bele mély kapcsolatokba, nem tudja őket megtartani, emiatt gyakran cserélődik a baráti köre
- Túl sok erőfeszítést tesz azért, hogy fenntartsa egy átlagos élet látszatát, ezért alapvetően boldogtalan
- Nem akar másokat belekeverni abba, amiben komolyan benne van, emiatt az esetek nagy részében ellöki azokat, akik közel állnak hozzá
- Amennyire kedves fiú, annyira ridegen el tudja lökni magától az embereket
- Általában oda szúr, ami a legjobban fáj másoknak

- Önző, nehezen törődik mások érzelmeivel, nem igazán érdekli a politika, és más emberek
- Könnyen veszi az életet, nem gondolkozik magán, a jövőjén és azon, hogy mi lesz vele holnap. A családját illetően viszont állandóan agyal.
- Laza erkölcsű, hazudik a szüleinek azért, hogy ne aggódjanak érte. Ledér természet, nem érdekli az, hogy ha másokat megbánt. Úgy van vele, hogy az élet szar és kegyetlen, emiatt mindenki cipeli a saját keresztjét.
- Introvertált, tökéletesen jól el van egyedül a saját kis világában - vagy inkább bolygóján - mások nélkül. Tudja, hogy szar dolog buborékban élni, de ő mégsem képes kipukkasztani a sajátját.
- Ha valamit megígér, azt minden körülmények között betartja, ha beledöglik is.
- Nincsenek nagy álmai, neki bőven elég az is, ha túl tud élni.
- Nem akar jó ember lenni, mert úgy gondolja, hogy azokat eltiporják.
- Ha az édesapja megtudná, hogy milyen fiút nevelt fel, akkor valószínűleg elzavarná otthonról, bármennyire is szereti.
- a természete a macskákéra hasonlít jobban, ezért egyszer szeretne felnevelni egy saját cicát
-  nagyon magányos, de képtelen magán segíteni

- Be tudnál ugrani a mosodába? – nyár volt, forró nyár, a nővérem hosszú haja összetapadt a tarkóján, én pedig a barátnőm hajgumijával léptem mögé, hogy össze tudjam fogni a tincseit. Volt benne gyakorlatom, mert három lánygyerek mellett gyakorlatilag mindenre ki lettem képezve. Az egyik beidomított a sminkek megkülönböztetésére és azért rángat magával mindenhova, mert a bőrszínünk megegyezik és minden hülyeséggel – highlighterrel ugyebár – összekeni a fejem, mert szerinte az fun.
- Nem – amint megtaláltam a hajrengeteg alatt az arcát, nyomtam rá egy puszit és a karjaimat a vállai köré fontam – Be kell iratkoznom a főiskolára. Szólj Kimnek, ő amúgy is nektek dolgozik.
Folytatni akartam, de a tesóm a dobhártyaszaggató visítozásával kezdett el örülni annak, hogy sikerült egyetemre mennem. Soha nem értettem azt, hogy egy ilyen pici nőben, hogy lehet ennyi erő, szint éreztem, ahogy vörösödni kezd a fejem, de mielőtt még bármit mondhattam volna, a sógorom is nagy hévvel lapogatott hátba, a gyerekeik meg valószínűleg nem tudták pontosan, hogy a család első, leendő diplomásával állhatnak szemben, de viccesnek tűnt az, hogy mindenki egyszerre akar kinyírni, ezért a két majdnem húsz kilós gyerek is rám vetették magukat. Mindig mondtam, hogy szeretem Krystalt és az ő külön kis családját, ugyanakkor az ördögei valószínűleg azelőtt kinyírnak majd, hogy megházasodnék.

- Gombold már be – nevetve igyekeztem elmenekülni a nő elől, aki magassarkúban nyilván nem tudott annyira hatékonyan kergetni, nem beszélve arról, hogy az én lábaim hosszabbak is voltak az övénél – Cameron, senki nem kíváncsi a mellbimbódra.
- Ó, meglepődnél, Liu kisasszony – valószínűleg nagyon csillogtak a szemeim, ahogy ezt mondtam, mert szinte azonnal elmosolyodott a nő annak ellenére is, hogy a beosztottjaként szemtelenkedtem vele – Olyan borravalót szállítanék le, hogy még veled is megfelezném azt. Mindenki az én mellbimbómat akarja nézni.
- Ez közszeméremsértés, gombolkozz be illedelmesen, mert ez egy kávézó, nem pedig egy bordélyház – hiába próbálta előadni nekem itt a szigorú tanárnénit, képtelen volt nem elnevetni magát, amikor hozzám szólt – Menj, és szolgáld ki szépen a vendégeket. Ne kelljen seggbe rúgnom érte.
- Rá is csaphatsz, már 21 vagyok, nem fognak elvinni a rendőrök – finoman ölelgettem meg a nőt, valószínűleg ő is tisztában volt vele, hogy csak az agyát akarom húzni és amikor elfoglaltam a pozíciómat a kasszánál. Amikor felpillantottam, egy tanácstalanul ácsorgó fiút pillantottam meg, aki valószínűleg először járt nálunk. A kötényemet a mai pozícióm miatt amúgy is lehajtva viseltem, emiatt magabiztosan léptem ki a pultból és mentem oda hozzá.
- Szia. Először jársz nálunk, ugye? Üdv a Cuphouse-ban – szerettem vendéglátásban dolgozni, ezért nem jelentett gondot, hogy kedvesen szólítsam meg. Mivel a névtáblám kint volt, nem éreztem szükségét annak, hogy bemutatkozzak – Az a legjobb asztalunk ott. Kicsit központi helyen van, de oda tettük ki a New Yorki egyetem szobrászainak alkotásait és meg tudod őket nézni rendesen.
Ha most DISC rendszerben gondolkoznék, akkor valószínűleg őt zöld vagy kék személyiségtípusnak sorolnám be, mert tanácstalannak tűnt. Egymagasak voltunk, ezért láttam, hogy nedvesek a szempillái, de úgy csináltam, mint aki ezt nem veszi észre. Finoman csúsztattam a tenyerem a háta mögé és vezettem oda az asztalához, aztán visszafoglaltam a pozícióm. Egészen meglepődtem, hogy két percen belül a fiú ismét előttem állt, ezúttal az itallapot szorongatta, amit én adtam neki korábban.
- Tanácstalan vagyok a kínálatot illetően. Tudnál valamit ajánlani nekem? – meglepett a kérdés, általában a vendégek, ha ki is kérik a véleményem, nem konkrétan azt akarják, hogy döntsek helyettük. Ahogy kipillantottam a halkan szemerkélő esőre és a lágy zenére kezdtem el figyelni, amit az őszi ítéletidőben játsszunk, szinte azonnal tudtam, hogy milyen ital illik a mai késő délutánhoz.
- Lehet, hogy nem fog ízleni, amit én ajánlok neked – halkan nevettem el magam, majd ahogy az itallapért nyúltam, közelebb hajoltam hozzá, hogy ezúttal ketten tudjuk nézni azt. A kezem egyetlen pillanatig ért az övéhez, de rögtön elhúztam onnan, mert nem akarom, hogy bepereljenek a vendégeim, amiért fogdosom őket – Ez egy sós kávé. Forrón szerintem finomabb, de önmagában nem nagyon szeretik a vendégek. Nem tudják, hogy mi passzol hozzá igazán.
Fordítottam egyet a laminált lapon, majd ráböktem egy olyan süteményre, ami a legkevésbé fogyott nálunk. Az albán és török jellegű édességek nagyon cukrosak, ezért a vendégek túlzottan nem szeretik őket, ellenben tökéletes párosítás egy sós kávéval.
- Rendben, akkor ezeket kérem – meglepett az, hogy határozott volt és nem döntött végül máshogy. A legtöbben félnek kipróbálni az új dolgokat, emiatt tudtam, hogy nekem is ajánlanom kell valamit a számára. Halványan elmosolyodtam, majd bólintottam egyet.
- Elkészítem neked őket én – hiába nem az én dolgom volt ma, legalább így nem a kollégámat fogja okolni, ha elégedetlen lesz – Foglalj helyet, pár perc és viszem neked.
Azt már nem tettem hozzá, hogy miért készítettem extra szalvétát a tálcára, csak finoman ráfogtam a vállára és elmosolyodtam, amikor letettem elé a sütit a kávéval. Utólag visszagondolva talán életem legrosszabb ajánlását tettem meg neki és én voltam az utolsó dolog, ami még jobban tönkretette a napját.

- Kimi – éreztem, ahogy megfeszül az állkapcsom. Igyekeztem magam visszafogni, de egyszerűen csak kibukott belőlem az, amit őszintén gondoltam – Te megzakkantál a sok éjszakai mosástól? Elment az eszed? Kibaszott hülye vagy.
A középső nővérem, aki már eddig is könnyes szemekkel ült, miközben fél óra tortúra után sikerült kihúznom belőle, hogy pontosan mit akar mondani nekem, most már elsírta magát, de úgy igazán. Nem igazán hatott meg az, hogy ha egy nő sírt mellettem, mivel túl sokan élnek a lakásunkban, így az egyik mindig menstruál. Maradjunk annyiban, hogy én az életben annyit tanultam meg, hogy hova kell elbújni, amikor ezekre egyszerre jön rá az érzelemroham. Korábban olvastam, hogy a nők menstruációja összerendeződik, ha egy háztartásban élnek. Gondolom ez igaz lehet egy telekkel arrébb is, mivel Krystal is együtt nyomja anyával Kimivel és Kylieval. Én meg basszam meg magam ott, ahol vagyok.
- Miért, szerinted mit kellene csinálnunk? – a hangerejét minden bizonnyal Krystől örökölte, gyakorlatilag vérzik a fülem attól, ahogy üvölt, ráadásul mellé el is kezdte ütni a vállamat, mintha csak az én hibám lenne az, hogy csórók vagyunk. Visszanyeltem a megjegyzésemet azzal kapcsolatban, hogy nem az én választásom volt, hogy megszületek-e vagy sem, mivel gyakorlatilag én vagyok ebben a családban a legjobb helyzetben. Ha most megszólalok, akkor tuti a fejemhez vágja, hogy engem apa csak azért engedett továbbtanulni, mert fiú vagyok.
- Majd kitalálok valamit és megoldjuk – finoman fogtam rá az alkarjára. Nem fogom most megölelni, mert ő nem az a fajta lány, aki szereti, ha sokat törődnek az érzéseivel. Középső gyerek.
- És szerinted csak Kylienak kell a pénz? – éreztem, ahogy a ruháimat markolja meg aztán ellök. Pontosan tudtam, hogy mi következik – Cam, te kurva könnyen beszélsz apa támogatásával. De szerinted Krystal, vagy én nem akartunk tanulni? Kitörni abból a szarból, amiben benne vagyunk? Mit oldasz meg, amikor még a részösztöndíjadat is alig tudod kifizetni és nincs biztosításod? Szerinted csak neked vannak terveid? Megint csak magadra gondolsz.
Fájt, amikor ilyen volt velem, éreztem, ahogy lassan érzelemmentessé válik az arcom és egy határozott mozdulattal fogtam rá a kezeire. Talán erőszakos voltam, amikor lefeszegettem azokat a ruhámról és ellöktem őket.
- Ha elkezded elmondom anyának és apának – felálltam és a széket kirúgtam magam alól. Tudtam, hogy holnap ki fogunk békülni, de soha nem voltam jó abban, hogy megtartsam magamnak a véleményem. Ez valószínűleg azért van, mert kisebb gyerekként mindig nekem volt igazam – Akkor rohadt biztos, hogy elzavarnak otthonról, én pedig nem fogok segíteni neked, amikor eladnak prostinak. Majd letagadom, hogy egy családból származunk.


Nem tudtam aludni, amint a szobámba zárkóztam és sikerült lefektetni Coreyt, a párnámat magamhoz öleltem és reszketve igyekeztem visszafojtani a sírást. Kim dolgozott, ő jól bírta az éjszakázást ezért kéthetente ő figyelte ilyenkor a mosodát. A könnyeim már rég eláztatták az arcomat, amikor megnyitottam a chatbeszélgetésünket és pötyögni kezdtem az üzenetemet neki.


Mire elküldtem az üzenetet, a letöltés és a telepítés is befejeződött. Én pedig gombóccal a torkomban nyitottam meg az applikációt és gondolkodás nélkül regisztráltam fel saját magam az OnlyFansre. Inkább én, mint a lánytestvérem.

Utálom a szupermarketeket. Ahogy a csokiknál álltam, és az ajkamba harapva szemléltem a kínálatot, legalább kettőt pillantottam meg, aminek Corey nagyon örülne, mégis nehezen vettem rá magam, hogy a kezem érte nyúljon. Amerikában nagyon szar helyzetben van az, akinek nincs pénze, mivel a végösszeget csak a kasszánál tudjuk meg. Összességében két csoki nyilván nem vágna földhöz anyagilag, de a testvéremnek szülinapja lesz és nem szúrhattam ki ennyivel a szemét. Mielőtt végiggondoltam volna, hogy pontosan mit csinálok, már azon pörgettem az agyam, hogy mennyi esély van arra, hogy a kasszánál becsipogna a dolog. A fogaimat erősebben mélyesztettem az alsó ajkamba, folyamatosan gondolkoztam, majd felsóhajtottam úgy igazán mélyen és bedobtam a kosárba az alapvető élelmiszerek mellé, amiket vásároltam. Sütni akarunk neki, de azt Krys és Kylie intézi anyával.
Mielőtt végig gondoltam volna, hogy pontosan mit csinálok, már el is indultam a játékos részleg felé, azon kaptam magam, ahogy a kisautókat nézegetem. Ezek fixen besípolnak a kasszánál, tisztában vagyok vele. Nem először lopok ajándékot valakinek. Kylie kedvenc felsőjét már olyan határozottsággal csempésztem be a próbafülkébe, amikor a barátnőmmel mentem el nézelődni, hogy az ott állóknak már fel se tűnt. Annak ellenére, hogy a próbafülkékben nincs kamera, úgy szedtem ki az RFID-t a ruhából, mintha erre születtem volna. Pont ugyanezt tettem most az általam kiválasztott kisautóval is, amit észrevétlenül csomagoltam ki és csempésztem a táskámba. Hajnali négy volt, az a lényeg, hogy a kamera ne lásson. Ezek a kibaszott multik pedig csak az ember életét keserítik. Ha engem a rendőrségre cipelnének lopásért, akkor ugyanezt megtehetik a világ össze miniszterelnökével is, akik a szemünk láttára sikkasztják a közpénzt, mintha a muszáj lenne. Nem voltam jobb vagy rosszabb náluk, szimplán az emberek kurva álszentek. Ennek ellenére mégis, amikor oldalra fordultam és megpillantottam a srácot, aki mindig a sós kávét kéri tőlem, egy pillanatra megállt bennem az ütő. Megint az ajkamba haraptam, a fekete szemeim úgy szemlélték őket, mintha meg akarnám magyarázni neki. Soha nem láttam könnyes szemekkel bejönni azóta, hogy először találkoztunk, most viszont én voltam az, akinek acélossá változott a tekintete és amikor elmentem mellette a vállammal finoman nekiütköztem. Nem számítottam arra, hogy a karjával át fogja fonni a derekam. az ujjai pedig az államat kapják el. Soha nem voltam még ennyire közel egy férfihoz, aki nem a testvérem, vagy az apukám volt. Éreztem, ahogy picit oldalra fordítja a fejem és pontosan tudtam, hogy mit néz annyira. Talán ezért volt az, hogy erőszakosan ellöktem magamtól és a kasszához siettem, majd behúzódtam egy sikátorba és levegő után kapkodtam. Az a kurva anyajegy. Zavart a tudat, hogy tud rólam.

- Mikor hozod el a barátnődet? – majdnem belefulladtam a kanalamba, amikor a legkisebb nővérem feltette nekem ezt a kérdést. Apám, aki mindig mellettem áll – mert a lányok ellenem vannak, mínusz anya – meglapogatta a hátam és szigorúan nézett Kyliera.
- Majd elhozza, ha akarja – nem igazán számítottam folytatásra, igazából bőven beértem volna ennyivel, mert utálom, amikor rólam beszélnek, meg a kapcsolatomról – Az ő korában még nem kell megállapodnia. Majd hazahozza azt, akit feleségül vesz.
Ezen a ponton már a nyelvemet is sikerült elharapni, ami miatt köpködni kezdtem az asztalnál. Corey lelkesen nevetett rajta, Krys nem mondott semmit, Kimi pedig ütni kezdett azért, hogy gusztustalankodok. Ez van.
- Amúgy se vagyunk együtt olyan régóta – ezt olyan határozottsággal jelentettem ki, mintha a mintapéldája lennék azoknak a férfiaknak, akik emlékeznek az évfordulókra. A szörnyű valóság az volt, hogy mióta bejelentettem, hogy megint barátnőm van, már vagy ötször cseréltem le őket. Vagy inkább ők engem, mert lebuktam, hogy megint megcsalom valamelyiküket. Ennyi nővérrel tiszteltem és csodáltam a női nemet, nyilván meg akartam keresni Kylie exét, amiért felcsinálta és lelépett, de ugyanakkor nem voltam sokkal jobb náluk. Könnyen hazudtam szerelmet és mondtam ki olyan dolgokat, amiket nem gondolok komolyan. Valójában nem tudtam milyen a szerelem és szánalmasnak gondoltam mindenkit, aki megrészegült tőle. Én tökéletesen elvoltam magamban, akár azzal is rendben lettem volna, ha csak a jobb kezem válik a barátnőmmé. A legtöbb csaj úgyis finnyás, nem veri ki rendesen vagy a szájába se veszi, de persze elvárják, hogy én meg jól kinyaljam őket. Fárasztóak.
- Legalább fél éve ezt hallgatjuk és már jóval előbb együtt voltatok – erre a tényre most Krys mutatott rá – Apa, beszéltél neki az óvszerhasználatról ugye?
Tágra nyílt szemekkel nyúltam a hatéves öcsém után, akit nem szimplán az ölembe vettem, hanem magamhoz öleltem a kis testét és a füleit is befogtam.
- Mekkora parasztok vagytok komolyan – a testem meg egy áruló, mert én is éreztem, hogy ég az arcom – Corey előtt komolyan erről beszéltek ráadásul amikor eszünk? Elment az étvágyam, mind undorítóak vagytok. Veled az élen Kylie. Minek kell a szerelmi életemen csámcsogni?
- Azért, mert te vagy az egyetlen, akit még sosem láttunk csókolózni – ezen a ponton már tényleg felkaptam a tányéromat, a tenyeremmel pedig megtámasztottam az öcsém fenekét, hogy ne essen le. Akkor most pasis programot fogok tartani vele.
- Ha rajtam múlik nem is fogtok. De remélem összefossátok magatokat attól mind – mindig ezt csináltam. Ha valami olyanról volt szó, ami nekem nem tetszett fogtam magam és felhúztam az orrom, ők pedig jók kinevettek a hátam mögött. Most is hallottam ahogy jól szórakoznak és titkon örültem neki, hogy a nővéremnek nem jelent gondot, hogy a szexről beszéljen, vagy éppenséggel azt hallgassa, hogy miként kell körültekintően óvszert használni. Ha nem törte össze a szívét az, hogy fiatalon anyuka lesz és egyedül kell ezzel szembenéznie, akkor valójában bármennyiszer felkínáltam volna magam témának. Csak ezt képtelen lennék szavakba önteni.

Csókolóztam már korábban. Talán magam sem tudnám megszámolni, hogy hány lánnyal tettem meg ezt. Tisztában voltam vele, hogy amit most csinálok az gyakorlatilag már súrolja a prostitúció határát, mert itt nem csak pár képről volt szó. Az, hogy ma eljöttem vele, egyet jelentett az escort munkával még annak ellenére is, hogy csak a kezét kellett fognom meg hagyni azt, hogy olykor a derekamhoz, vagy a combomhoz érjen. Néhány összeakadó pillantás, gyengéd mosolyok. Nem volt túl nehéz, nem éreztem undort, amiért megfogta a kezem még annak ellenére sem, hogy tudtam, mennyire lenéz engem azóta, hogy lopni látott és azt is tudja, hogy mi a másodállásom. Tisztában voltam, hogy az a ruha, amit nekem választott, jól áll, viszont ez az egész pont arról szólt, hogy nem vagyok elég jó az ő világában. Kényelmetlen volt a bőrömön az öltöny érintése, ami alá szándékosan nem vettem inget. Ha már mindenki tudja, hogy a ribanca vagyok, akkor csináljuk jól, emellett nem kellett azon gondolkoznom, hogy hozzám hasonlókhoz vonzódik-e, ha velem akart idejönni azért, hogy lekoptasson egy csajt. Amúgy meg láttam a szemében, amikor közölte velem, hogy kezdeni kell valamit a hajammal. Ez a szerencsétlen odáig volt értem, nekem pedig, ha van egy kis eszem, akkor ebből meg tudok gazdagodni.
Talán a kémiánkon sokat nem erősített az, hogy másokkal beszélgettem annak ellenére, hogy vele érkeztem. Ugyanakkor nem várhatta el tőlem, hogy ledugjam mindenki szeme láttára a nyelvemet a torkán, mégis meglepett, amikor megéreztem a karomon a kezét. Ahogy rápillantottam, valamit kerestem az arcán, ami arra utal, hogy tetszek neki. Azt mondta, hogy nagyon jól nézek ki ezzel a
- Beszélnünk kell – sejtettem, hogy a tarifámról lesz szó, mégis elégedett mosollyal sétáltam utána. Ezúttal az ujjaimat az övéi közé fúrtam, mert pontosan tudtam, hogy sikerült felidegesítenem és ez jó. Hagytam, hogy a falhoz rántson, megtámaszkodtam ott és kihívó pillantással néztem rá.
- Túl magas a tarifád ahhoz, hogy másokkal beszélgess és engem leszarj – kemény szavak, mégis elnevettem magam. Szórakoztató ez a fiú. Talán már az első alkalommal is ezt kellett volna csinálnom, amikor elhozott magával.
- Mivel engesztelhetlek ki? – gúnyos volt a kérdésem, az arcomon sem volt őszinte a mosoly. Nem terveztem semmit, mert nem vagyok meleg, mégis az ujjaimmal a zakójába kapaszkodtam és ahogy ellöktem magam a faltól, veszélyesen közel kerültem hozzá.
- Csókolj meg – tisztában voltam vele, hogy bejövök neki, ugyanakkor úgy éreztem, hogy ő hasonlót nem kérne tőlem. Egyetlen pillantást vetettem az ajkaira, hozzá hasonlóan elmosolyodtam, amikor megkerestem vele a szemkontaktust.
- Szeretnéd mi? – egy picit közelebb hajoltam hozzá, láttam ahogy lesüti a pillantását és ő is megismétli a mozdulatot. A bőre finoman ért az enyémhez, ahogy kinyitottam a szám, ha egy kicsit oldalra fordítom a fejem máris csókolózunk. Ehelyett én inkább hátrébb húzódtam – Pechedre, nem tudom hogyan kell.
- Ugyanúgy, mint egy nővel – a hangja alig volt több suttogásnál, ahogy elnyíltak az ajkaim, ismét hozzám ért. Nem vettem észre, hogy közelebb hajolt hozzám, de a pillantásom a szája és a tekintete között járt. Szerettem volna valami frappánsat válaszolni neki, de képtelen voltam megszólalni, hirtelen a hangos zene tompa zajjá fajult mire magamhoz tértem, az ajkai már az enyémen voltak. Meglepően puhák egy férfiéhoz képest, holott én is elloptam télen a nővéreim ajakápolóját. Egy pillanatra talán tiltakozni akartam, de inkább meglepettségtől. Amikor a kezem a zakójára kulcsolódott, nem löktem el, egyszerűen csak kapaszkodtam belé. Ahogy elnyíltak az ajkaim – mert már nem kaptam levegőt – éreztem, ahogy lágyan közéjük furakodik a sajátjával és még mielőtt két másodpercig gondolkoztam volna, azon kaptam magam, hogy a megfeszült állkapcsom kienged és óvatos mozdulatokkal követem őt. Finoman remegett meg szám, azt sem tudtam mit csinálok, amikor apró puszikat váltottunk, mégis hagytam neki, hogy ennyire messzire menjen. Nem tudom, hogy a pénz vagy a kíváncsiság hajtott előre, de akkor sem tudtam kinyögni egyetlen szót se, amikor elhúzódott tőlem, finoman elmosolyodott, majd magamra hagyott a gondolataimmal, kétségeimmel és az ujjaimmal, amik folyamatosan visszatértek a számra.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Soha nem tudjuk pontosan mennyi fáradtság, aggodalom és probléma van egy mosolygó arc mögött. Az, hogy a félénkséged ellenére könnyen építesz szociális kapcsolatok, jókedvű, vidám énedet mutatod mások felé, könnyen megtévesztő képet alkothat rólad mások szemében. A történetedben beengedtél minket a díszletek mögé, és olyan részleteket mutattál meg nekünk, amelyeket mások, akik kevéssé ismernek, biztosan nem kaphatnak meg csak úgy. Hamar kiderült, mennyire fontos számodra a családod minden egyes tagja, akikért rengeteg áldozatot meghozol. Szokták mondani, hogy férfinak könnyű születni, de azt gondolom érdemes cizellálni ezt az általános vélekedést, mert nőnek nehéz ugyan lenni, de a férfiakra is legalább annyi nyomás és elvárás helyeződik. Tőletek várják, hogy erősek legyetek, hogy fenntartsatok egy családot, hogy vigyázzatok a testvéreitekre, és mellett próbáljatok boldog életet élni. Közben lehet, hogy annyi teendő sűrűsödik össze, hogy a lista elején lévő szerepeknek megfeleljetek, hogy a végére egyszerűen nem marad idő önmagatok megismerésére, vagy arra, hogy valamit csak magatokért tegyetek. A társadalom, az ellátórendszer és a jogszabályok pedig olyan keretek közé szorítanak sok-sok családot és egyént, ami nem segít ezen milliónyi probléma megoldásában. Nem csoda hát, ha Te is keresed azokat a kiskapukat, amelyek segítenek a fennmaradásban. Aki pedig ezért elítél, az nem ért meg igazán.
Szórakoztató volt olvasni a nővéreiddel közös jeleneteket, ahogyan nyúzzátok egymást és össze-össze kaptok. Hidd el, lehet hogy bizonyos nézeteltérések adott pillanatban egy egész szakadékot kitesznek közöttetek, de a testvérek jellemzően mindig visszatalálnak egymáshoz. Az emberek nem érthetnek mindig minden egyet, de megtanulunk együtt élni a véleményeink különbségeivel. Bízom benne, hogy így lesz ez a testvéreddel is, Kimivel.
És persze nem szabad megfeledkeznünk arról a bizonyos fiúról sem, akivel furcsa kapcsolatba keveredtél, ha szabad használnom a Te megfogalmazásodat. Kétségtelen, hogy az egész helyzet szokatlan, talán nem is helyes, de létezik bármi, ami egyszerű és egyben jó is? Azt hiszem ez az a pont, amikor neked magadnak is meg kell fogadnod a tanácsot, amit a nővérednek adtál. Lehet, hogy férfiként nem gondolod veszélyesnek amit kitaláltál a pénzkeresés érdekében, de nem csak fizikailag bánthatnak, hanem a szíved is veszélyben lehet. Felkészültél rá, hogy milyen következményekkel járhat ez?
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!