chaos

Sip the gossip, drink 'til you choke...

Geciszarulvagyok. Még mindig. Állandóan. Egyszerűen csak úgy összefolynak a napok. A narkótól minden lassú, olyan mintha egy nap huszonnégy helyett ötvennégy órás lenne. Amikor kellőképp be vagyok állva, nem érdekel semmi. Olyan érzés, mintha nem léteznék. Mintha csak a pálya széléről figyelném az eseményeket. Néha belesuttogok az emberek fülébe, de nem tudják, hogy ténylegesen ott vagyok, hogy valaki kajak hozzájuk szólt, vagy inkább csak a tudatalattijuk baszakszik velük. Mintha egy sűrű, áthatolhatatlan, tejfehér ködön keresztül kellene átlátnom. És ez rohadtul megnyugtat.
-Zain? Zain! - Úgy csapódom be a földbe akár egy ejtőernyős, akinek nem nyílt ki időben az ernyője. Miss.Dumphy idegesítő sipákolása zökkent ki az épp aktuális trippemből. Feljebb tolom a baseball sapkám silt-jét, éppen csak annyira, hogy ez a macska húgy szagú nő megbizonyosodhasson afelől, élek-virulok, de a fényre érzékeny szemeim még azért biztonságban lehessenek.
-Mr.Jefferson, jól érzi magát? - Piros, vastagkeretes szemüvegét lejjebb tolja az orráról, gülü szemei számon kérően méregetnek, a tanári asztalnak támassza vaskos csípőjét, így próbálva meg lejjebb hajolni, hogy belásson a sapka mögé.
-Biztos már megint be van állva. - Az osztály egy emberként röhög fel Andy beszólásán, akinek egyszer már megígértem, hogy ki fogom tépni a nyelvét, és fel fogom nyomni a seggébe. Érik neki.
-Mr.Jefferson! Maga drogozik?! - Tapló száraz szám egyik sarka gúnyos ívbe rándul, és legszívesebben a képébe röhögnék. Ez az Ursula azt hiszi most megfogott, de valójában semmit se tud rólam, az elkúrt dolgaimról, és arról, hogy az anyám nagyobb narkós, mint én, és valószínűleg egy kis ejnye-bejnyével elintézné az egészet, ha esetleg értesítenék a kisfia állapotáról.
-Teljesen jól vagyok Miss.Dumphy. A gótikánál járunk, ami az érett középkor művészetének egyik irányzata. - Mi a fasz, haver?! Ebben a cuccban volt valami agyserkentő is?! Csak mert akkor betárazok belőle a felvételire...
-Helyes, Mr.Jefferson. - Tonna-donna helyeslően, elismerő arckifejezéssel biccent egy aprót, és már nyomja is tovább a rizsát, én magam pedig újfent lefolyok a székről, kezeimet visszacsomagolom pulcsim zsebébe, és már épp elnyerne az agyam által generált örvény, mikor tompa ordibálásra leszek figyelmes. Először azt hiszem, hogy csak az elmém játszik velem, de mikor Miss.Dumphy újabb botránykozó, elégedetlen sipákolásba kezd, és a többi kis köcsögöt is meghallom zúgolódni, visszarántom magam a káoszból, és körbe nézek. Alig maradt valaki a helyén, legtöbben a tanteremből a folyosóra néző ablakokra tapadva bámészkodnak, videóznak és mintha még szurkolnának is.
-Mindenki üljön vissza! Azt kértem, hogy mindenki üljön vissza a helyére! - Miss.Dumphy kezdi elveszíteni a türelmét a csürhe osztály fölött. Botladozva, nem épp stabilan vánszorgok az ablakokhoz, egy-egy idiótát arrébb is taszítva, és mikor szembesülök a folyosón zajló eseményekkel, meg kell dörzsölnöm a szemem, hogy jól látok-e.
-A kurva életbe... - Bukik ki belőlem, mire a tanár majd' összeesik, még valamit utánam kiabál, közben sikertelenül próbálja visszatartani az osztály többi tagját is, de én ekkor már célirányosan dölöngélek a folyosón kialakult káosz felé, ahol mostanra összegyűlt a fél gimi, köztük két tanárral és az igazgatóhelyettessel. Látszólag senki nem érti mi történik, a többi diák telefonnal a kezükben tovább hergeli a duót, a tanárok pedig több-kevesebb sikerrel próbálják csitítani a két lányt. Egy, épp az elsősorba jegyet váltott csajt arrébb taszítok, és csak hogy érezze a törődést, a telefonját is kitépem a kezéből, hogy aztán földhöz vágva jól meg is tapossam azt, biztos ami biztos. A következő, eltervezett mozdulatom az lenne, hogy Aali felkarját elmarva hátrébb rántsam, ám ekkor váratlanul meglátom Eddie-t, aki ezek szerint hamarabb értesült a kialakult káosz felől, mint én, és már védelmezően takargatja a Kershaw lány irigylésre méltó idomait, hogy aztán látszólag teljesen elborult fejjel felém induljon. Kezeim ökölbe szorulnak csípőm mellett lógva, és épp csak annyira van időm, hogy Aalit arrébb taszítsam az útból, ezt követően azonban Rivera ökle már csattan is a pofámba. Hátrébb tántorodom az ütéstől, vérző szám gúnyos félvigyorba görbül. Hüvelykujjam begyével durván letörlöm kiserkenő véremet, és a soron következő ütésnél meg sem próbálok védekezni. Annyira be vagyok tépve, hogy eszembe sem jut ilyen semmiségekkel foglalkozni, és különben is, ha már ennyire elbasztam a dolgaikat Litával, az a minimum, hogy most megpróbálom helyre hozni, és ha ehhez az kell, hogy szarrá verje a fejem, így hősként tetszelegve a szőke előtt, akkor hagyni fogom neki.
-Ennyit tudsz csak baszd meg?! - Stuffolom az agyát ráadásként, de a következő ütés már elégnek bizonyul ahhoz, hogy a földre essek, ahol csillapíthatatlan röhögésben török ki.

hívhatsz megszállottnak

Azt hittem most végre itt a lehetőség. A lehetőség, hogy rendbe tegyem az életem, új lappal kezdjek, de valaki minden áron megakarja akadályozni ezt. Pontosabban Melita Kershaw áll az utamba, és én ezt nem tűröm. Akkor már inkább mindent felégetek magam körül. Amúgy is hülyeség volt egyáltalán reménykedni valamiben, amit már azelőtt elveszítettem, hogy az enyém lehetett volna. Egy normális élet, vagy mi a rosseb, amivel naivan áltattam magam.
Kimerítően és sajgóan így kezd el mérgezni a harag legbelül, ami szépen fokozatosan kezdi elönteni az agyam, és ez az a düh, ami a következő cselekedeteimet fogja vezérelni. Mert a mindent elsöprő káosztól a fejemben már nem látok tisztán, és az az átok verte fotó róluk meg beleégett a retinámba. Mintha egyébként nem lett volna elég a sok kompromittáló videó és kép korábbról, ráadásként itt van ez is, ami egyértelműen igazolja, hogy a pletykák jogosan kaptak szárnyra. Tehát Zain minden ezt megelőző szava egy kibaszott nagy hazugság volt, amit én szépen be is nyeltem.
Közben meg fel nem tudom fogni hogy a büdös francba keveredhettek éppen ezek ketten össze. Az "ártatlan" szüzike, na meg az én egyáltalán nem átlagos, mérgező (volt) pasim. A szarházi, aki most minden mocskos jelzőt magáénak tudhat. Undorodom. Őszintén, ha csak arra gondolok milyen titkokat rejthet még ez a fotó, elkap a hányinger, okádhatnékom van tőlük. Éppen ezért minél előbb szabadulni akarok az egésztől, és bár az emlékezetemből nem törölhetem, legalább ennek az álszent tyúknak a telefonját megakarom semmisíteni, méghozzá vele együtt. Bántani akarom, megtapasztaltatni vele mekkora fájdalom mar belém, belevájva a húsomba, így minden erőmet kifejtve nyomom fel a szekrényajtóra. De úgy tűnik ez sem elég neki. Képtelen befogni a pofáját, és továbbra is ömlik belőle a sok szar. Ezzel pedig kitud annyira zökkenteni, hogy szorító kezeimtől a torkán szabadulni tudjon.
- Kurvára rohadj meg! Sziszegem a fogaim közül, és közben közvetlen a feje mellől pár centire a háta mögötti szekrényre csapok, aminek hangjától a többi lány az öltözőben összerezzen. Lita még sem futamodik meg. Nem kezd el magyarázkodni, helyette úgy tűnik, mint aki még büszke is a tetteire. Szinte élvezi a ribanc, ahogyan szenvedek. Sőt felbátorodik, és az utolsó megjegyzésével annyira betalál, hogy minden szava arra sarkall, hogy ökölbe szoruljon a kezem, ami végül tenyérrel az arcán érkezik meg egy hatalmas pofon kíséretében. Ő provokált, és ezért ezt érdemli. Még akkor is, ha nem akartam olyan erőszakossá válni, mint Zain az őrült féltékeny ámokfutásai során, de ez van amikor magaddal és a világgal is egyszerre küzdesz. Amikor a képedbe tolják, hogy pótolható vagy, ami minden bizonnyal igaz miután idejutottunk.
Márpedig ez az érzés, ami most magába szippant leírhatatlan, azonban a tettem tökéletes képet fest le arról, mennyire elvesztem a kokainban és a dühben, ami mindenhova befurakszik. Ettől az állapottól pedig olyan, mintha már nem lenne veszíteni valóm, és bizony eltűnik az eddig megálljt parancsoló hang a fejemben, ami leállíthatna abban, hogy ne markoljak rá Lita szőke loboncára, és ne kezdjem el kirángatni az öltözőből egészen a folyosóra még több kíváncsi szempár elé.
- Ha már olyan nagy a szád, gyere mutasd meg nekem milyen szép kis páros lesztek miután bevertem mindkettőtök képét.. Veheti ezt fenyegetőzésnek, de én ígéretként címzem neki, hiába a kapálózása vagy már az engem is érő kölcsönös hajtépése. Az sem tud érdekelni, hogy egy szál melltartóban vonszolom ki, úgy tűnt oda van a figyelemért, márpedig abból most bőven akad. Nem csak a lányok az öltözőből sipákoló hangja követ minket, hanem egyre nagyobb tömeg kezd kört képezni körülöttünk. A trinitys suhancok meg jó szokásukhoz híven mindössze megörökítve a pillanatot, pikáns megjegyzéseket téve Lita kebleire, szurkolva kötnek fogadást az esélyesebbre. Mindez azonban engem már nem érdekel. Csak az lebeg előttem, hogy Zain és mindenki lássa mire vagyok képes, amiért semmibe vettek. Amiért a lelkembe tiportak. Egyszerűen átvertek, és ezek vezérlik minden egyes lökésemet, karmolásomat, ütésemet, amit Litara mérek. Az pedig, hogy ő is küzd, és engem is ér néhány pofon, csak még inkább felspannol. A vesztét akarom, és némi kárpótlásként hat, amiért megalázó helyzetbe hozhatom. Akkor is, ha ezzel együttesen a saját vesztemet is okozom. Hogy megéri? Mocskosul.

i'm not going to tear you down..

Estig sorolhatnám a hibáimat, amiket egyetlen hétvége alatt elkövettem, de az igazság az, hogy van, amit egyáltalán nem bánok. Nem mondanám, hogy büszke vagyok mindarra aminek részese voltam, átléptem sok saját maga által felállított szabályt, de az is igaz, hogy régen nem éreztem ennyire jól magam. Hosszú idő óta először végre igazán felszabadultnak érezhettem magam. Nem volt senki, aki meg akart volna állítani bármiben is. Mindezek ellenére kétlem, hogy a közeljövőben szeretném megismételni a történteket, de változtatni sem tudok rajta. Még nem teljesen tiszta a fejem, vannak pillanatok amikre nem is emlékszem teljesen, tényleg csak remélni tudom, hogy volt annyi önuralmam, hogy nem kell szégyenkezve sétálnom végig a folyósón. A buliban elég sok kompromittálló videó és kép készült rólunk, az is biztos, hogy Rick is járatta a pofáját, a pletyka mint olyan elkerülhetetlen. Látom ahogyan összesúgnak a folyósón amikor elsétálok előttük. Mindenképp beszélnem kell Eddievel, mielőtt a pletykák hamarabb a fülébe jutnak, mint az igazság. Ma még nem találkoztam vele, remélem, hogy az edzés után sikerül elkapnom az ebédlőben és abban is bízok, hogy nem lesz már túl késő a magyarázkodáshoz. Az, hogy a hétvégén hibákat követtem el, mondhatjuk, hogy ba tudatmódosító szerek hatása, de azt az ostobaságot, hogy az öltöző kellős közepén, félmeztelenül jut eszembe a fényképeket megsemmisíteni már teljesen az én hülyeségem. Nem gondoltam végig teljesen, hogy miért is akkora hiba ez, és arra sem számítottam egyáltalán, hogy Aali felbukkan. Amire észlelem a jelenlétét már rég késő, olyan gyorsan és határozottan tépi ki a telefonomat a kezemből, hogy védekezni sincs időm. Sőt, mire felfogom, hogy mi is történik igazából a készülék már a szekrénynek csapódik. Nem tudom, hogy mikor és hogyan jutottunk el erre a pontra, de a puszta jelenléte irritál, és az, ahogyan viselkedik egyszerűen botrányos. Konfliktus kerülő lány vagyok, nem szeretem ha balhéktól hangos az iskola, ha a nevem egy lapra kerül a viselkedni  nem tudó csőcselékkel, de most teljesen elkattan az agyam. Még mindig érzem a hétvége hatását a szervezetemben, hasogat a fejem és ezeken egyáltalán nem segít Aaliyah sipítozása. Mint egy beteg tyúk, komolyan. Nem csoda, hogy Zainnek be kell tépni, hogy ezt elviselni tudja. Be kellenne fognom és csendben összeszedni a telefonom darabkáit az öltöző padlójáról, de mint olyan sokszor mostanában, most sem tudok uralkodni saját magamon és a szavak szinte csak úgy kicsúsznak a számon. A darabok újra kicsúsznak a kezemből, amikor a hibbant tyúk nagy lendülettel markol rá a nyakamra és nyom fel a szekrényajtóra. A fejem hangosan koppan a szekrényajtón, a hideg vas érintése csupasz hátamon borzongásra késztet. Védekezően rámarkolok a nyakam szorító kezének csuklójára. Tudtam, hogy hülye, de ez mindenen túltesz.
- Mi a baj? Fáj, hogy a pasid mással jobban érzi magát, mint veled? még mindig okosabb lenne hallgtni, de mostmár becsület kérdése, hogy nem futamodok meg. Minden erőmre szükségem van, hogy legalább annyira el tudjam tolni magamtól, hogy nyakamat szorító kezétől megszabaduljak.
- Arról, hogy ki van szájbakúrva vitatkozhatnánk szinte remegek az idegességtől. Megtehetném, hogy sarkon fordulok és itthagyom, de ez már becsületbeli ügy. Nem engedhetem, hogy így beszéljen velem ennyi kíváncsi szempár és fül előtt. Egyébként is elegem van már abból, hogy minden döntésem miatt kritizál valaki. Ha túl jó vagyok az a baj, ha jól érzem magam, akkor az. Hibákat véteni Lita Kershawnak meg szinte bűn.
- Kicsit túl sokat képzelsz magadról és most fáj az igazság, hogy pótolható vagy mi? nem vagyok annak a híve, hogy csúnya szavakkal, vagy ököllel kell rendezni egy vitát, de ez a dolog kettőnk között már nagyon régóta érik és csak idő kérdése volt, hogy mikor bukik a felszínre. Ha nem Zain miatt, akkor valami másért.

hívhatsz megszállottnak

Egész nap próbálom elnyomni magamban a kétségeket, az összes felmerülő kérdést, ami állandóan odavezet, hogy mekkora naivitás a részemről, amiért bekajáltam Zain lánykérését. Talán leginkább saját magamat igyekszem átverni, hogy elhiggyem minden rendben, és éppenséggel nem őrülök bele a pletykákba, amitől a suli hangos. Lita és Zain. Az az átokverte buli, amin én nem vettem részt, ellenben ők ketten nagyon is jól érezték magukat.. egymást? Állandóan itt kötök ki, kivéve, amikor sikerül egy kicsit emlékeztetnem magam arra, hogy Zain állítása szerint csak engem akar.
Most épp a meggyőzés fázisában tartok, amikor hinni akarok neki, és esélyt adni egy teljesen új fejezetnek kettőnk számára, és magam részére. Mert hosszú idő után, végre úgy érzem kicsit ráncba kéne szednem az életemet, de ez egyelőre az érzéseim csillapítása nélkül nem megy. Szükségem van a kokainra. Lehet ítélkezni, és pálcát törni felettem, de muszáj egy kicsit elszállnom, hogy az előttem lévő akadályokat legyőzhessem, vagy valami ilyesmi. Amúgy meg.. kinek mi köze hozzá?
Így kötök ki a lány öltözőben, hogy a régi, elhanyagolt dolgaimat rendezhessem, és igen.. Az egyik ilyen lehetne Lita és a kapcsolatom is, de annak fényében, hogy pont ő az, aki kiváltotta ezt az egész szartengert, ami ma a suliban kezd magával rántani, biztos nem számíthat tőlem semmi jóra.
Ezt igyekszem vele érzékeltetni, amikor becsapom az öltözőszekrényét, ezzel felhívva magamra a figyelmét, de még véletlen sem számítok arra, ami a telefonja képernyőjén fogad. Mindenféle gondolkodás nélkül ragadom el tőle a készüléket, és cselekszem, mert ha nem lenne elég, hogy éppen agyvérzést kapok a képek láttán, a bosszú is ott lebeg a szemem előtt. Kiakarok cseszni vele, olyan mértékű fájdalmat akarok neki okozni, amilyen most engem kerít hatalmába.
Közben egyszerre emészt fel minden érzés, amit pont, hogy elakartam nyomni magamban, erre most átvertnek és hülyének érzem magam, és kicseszettül nem segít, hogy hibbant tyúknak nevez. De! ha már annak vagyok titulálva, legalább meg is dolgozok a címért. Minden erőmet, és csalódottságomat beleadva vágom a telefonját a szembe lévő öltözőszekrényeknek, eszem ágában sincs visszaadni neki egy darabban. Törjön csak ripityára, ahogyan most a szívem is. Az legalább szórakoztat, ahogyan a darabkákat próbálja összeszedni, de a szavai, amiket nekem intéz, már kevésbé ad okot a mosolygásra.
Elkattanok, azon nyomban, amikor felkóstol, és adja alám a lovat, hogy a pletykáknak valós a tartalma, és állítja mennyire jól érezték magukat. Végül a düh az irányába, ami teljesen átveszi felettem a hatalmat, és minden megjegyzés nélkül indulok el felé, hogy a szekrényeknek lökhessem, és állkapcsát a kezem közé szoríthassam. Engem csak ne provokáljon, mert nagyon megjárja.
- Jobban tetted volna, ha csendben maradsz. Fröcsögöm a szavakat, és ajánlom, hogy ne folytassa a nem kért megjegyzéseit, mert most nem sok választ el attól, hogy még ennél is nagyobb balhét verjek ki.
- Álszent vagy. Ítélkezel, előadod, hogy te mindenkinél jobb vagy, miközben nem vagy több egy szájbakúrt picsánál. Lehetek én a rossz, a fő gonosz, de kivételesen most ő is megdolgozott ezért, és nevetségesnek tartom, hogy Zaint veszi a védelmébe, amikor korábban ő volt a legnagyobb ellenzője, hogy én bármit is akarjak tőle. Érdekes hova jutottunk mi, egykori legjobb barátnők, akik most úgy viselkednek, mint az ősellenségek, és talán ez már nem is áll annyira távol a valóságtól. Gyűlölöm őt, és nem sok választ el attól, hogy fel is pofozzam.

i'm not going to tear you down..

Ma egyáltalán nem akartam a suli felé jönni, de sajnos vannak kötelezettségeim, amik alól nem olyan egyszerű kibújni és ezek közé tartozik az iskola. Szeretném azt hinni, hogy elvegyülhetek a tömegben, remélni, hogy nem kaptak szárnyra pletykák, de kit akarok becsapni? Amennyi videó és fénykép keszült a hétvégi buliba az a csoda, hogy eddig nem találkoztam az illuminált önmagammal a közösségi médiában. Ezt a napot kell túlélnem valahogy, holnapra talán már nem leszek annyira érdekes, hogy rólam szóljanak a pletykák. Durva azt kívánni, hogy esetleg valaki mondjuk kitörhetné a bokáját, hogy ne én legyek a figyelemben? Igyekszem meghúzni magam, úgy tenni, mintha láthatatlan lennék, csak azokkal beszélek akikkel tényleg muszáj, de így sem kerüli el figyelmem, hogy össze súgnak a hátammögött és ilyen-olyan videókat meg fotókat mutogatnak egymásnak. Gyűlölöm a gimit! Bármennyire is nehezemre esik beismerni, egy – egy felvétel tényleg elég félreérthető. Hangos sóhaj kíséretében ejtem fejem az asztalon pihenő karomra, miközben Barb éppen azért panaszkodik, mert nem őt nem hívtam meg a buliba, ahol szemmel láthatóan igencsak jól éreztem magam. Zain-el. Azzal a Zainel, aki történetesen a volt legjobb barátnőm pasija, aki nem éppen az ép elméjéről híres. Nagyon elcsesztem.
Az egyetlen reményem arra, hogy ez a nap nem lesz teljesen katasztrófa, az a pompom lány csapattal való edzés. Bevallom, kell egy kis kikapcsolódás, mert az agyam önkéntelenül is folyton azon kattog, hogy mekkora idióta vagyok. Beszívtam, piáltam, meztelenül ugráltam le egy kicseszett hídról, és mindezt ZAIN-EL. Hogy lehetek ennyire idióta? Az öltözőszekrényem előtt ücsörögve a padon, miután éppen megszabadítom magam a felsőmtől, eszembe jut, hogy nyomasztó bizonyítékok vannak a telefonomban. Fényképek, amiket soha senkinek nem szabad meglátnia, mert az életben nem leszek képes tisztázni magam. Tegnap annyira kivoltam borulva, olyan fáradt és szédült voltam, hogy egyszerűen nem jutott eszembe megszabadulni tőle. Izgatottan görgetem a telefonom képernyőjén a fotókat, még egy utolsó pillantást vetve a képekre, mielőtt ujjaim megtalálnák a törlést a kijelző tetején. Arra azonban a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Aali olyan hosszú kihagyás után éppen ma fog felbukkani az öltözőben és ha mindez nem lenne elég, még azokat a nyomorúlt képeket is meglátta. Hogy honnan tudom? Olyan erővel szakítja ki a készüléket a kezemből és taszít rajtam egyet, hogy alig bírok megállni a lábamon, hogy ne essek neki az előttünk elsétálónak.
- Mi a szart csinálasz te hibbant tyúk? Add vissza! Dühtől és idegességtől eltorzult vonásokkal nyúlok a telefon után, Aali arckifejezése egyáltalán nem sugall jót. Mielőtt azonban a közelébe érhetnék a saját tulajdonomnak, olyan erőbvel vágja földhöz, hogy a vékony kis készülék darabjaira hullik. Agyamat ellepi a szürke köd, az adrenalin szintem az egekbe ugrik és a mindig nyugodt vérmérsékletem most a maximumon forr. Mégis mit képzel magáról ez a drogos tyúk?
- Mi a faszt művelsz? Kiabálok utána, miközbe a törött alkatrészkehez sétálok és összeszedem őket a földről. Ujjaim remegnek az idegességtől.
- Nem csodálom, hogy Zainnek be kell szívnia minden nap, elég nehéz lehet elviselni téged. Talán jobban járnék, ha csendben maradnék, de ebben a felfokozott idegállapotban nem tudom lenyugtatni magam.
- Egyébként, meg nagyon jól érezte magát a hétvégén, nem mondta? Ujjaimmal rámarkolok a darabokra amiket a kezemben szoronagatok. Annyira gyűlölöm ezt a napot.

hívhatsz megszállottnak

Persze pár napig jó minden, de aztán hirtelen úgyis elbaszódik valami. Ettől félek most is. Mert amikor egy állandóan újrakezdett kapcsolatban létezel, egyfolytában azon kattogsz, mikor csesződik el megint minden. Vagy éppenséggel mi az, amit te fogsz mesterien elkúrni, mert ahhoz igazán van tehetséged. Ezért is furcsa, hogy a hétvégén még egy örömmámoros napban volt részem, tele őrülettel, és egy sorsot megpecsételő igennel, mégis a legrosszabb eshetőség jut eszembe, még akkor is, ha nincs rá okom. A baj csak az, hogy nekem bőven akad kifogásolni valóm, ha az örökkére gondolok. Mert a valóság az, hogy túl sok szar ömlött a nyakamba az elmúlt napokban, igazából az elmúlt hónapban. Akkor meg mire fel az a kibaszott nagy igen, és a gyűrű, amivel igazolni akarjuk, hogy mi összetartozunk? Talán azért, mert nekem már csak ő maradt. Zain az egyetlen, az állandó fejfájást okozóm, aki nélkül azt hiszem szíven is szúrhatnám magamat.
Szeretném azt hinni, hogy most az egyszer talán tényleg kitart a boldogságom, mert hinni akarok ebben, de az egész már idő előtt elromlott. Meg sem tudom már mondani pontosan mikor indult el a lavina, ami folyamatos rossz döntésekhez sodort. A bevert képem, az ott ékelődő monokli a szemem alatt, amit Zain okozott, a dugás Ezrával, aminek az emlékét igyekszem elnyomni magamban, vagy az összesimulós videók, amik vírusként terjengtek a hétvégén Litáról és a pasimról. Oké.. akkor épp nem volt a pasim, én meg nem voltam a csaja, amikor odaadtam valami olyat a legjobb haverjának, amit egyedül csak neki szántam. De ez elég, hogy ne érezzem magam piszok szarul, és ne legyen bűntudatom?
Miután kicsöngetnek az óráról, és megforgatom jegygyűrűt az ujjamon, újra elhatározom, - hiszen erre tettem ígéretet neki - hogy új fejezetet nyitok, és aligha hiszem, hogy a minket annyira jellemző balhé nélkül folytatódhatna a kapcsolatunk, de adok neki egy esélyt, mert akárhogy is nézem, nélküle aligha tudom elképzelni a létezésemet.
Ha pedig újrakezdésről van szó, akarok egy esélyt adni a pomponcsapatnak is, amit valljuk be kurvára elhanyagoltam az utóbbi időben. Azt is mondhatnám, hogy ez az utolsó dobásom, amikor a közelgő verseny miatt beiktat egy plusz edzést az edző.
Automatikusan robogok a mosdó felé, és miután szabad a levegő, az egyik fülkében hamar magamévá teszek egy kis drogot. Tőlem aztán nevezhetjük immunerősítőnek is, egy kis bátorításnak, ami megadja a löketet a felzárkózáshoz. Megcsavarom az orrnyergemet, és kissé már megkésve, de beesek az öltözőbe, ahol már mindenki  legalább félmeztelenre vetkőzött, ha épp nem már teljes harci szerelésben van. Látom a csodálkozó tekinteteket, hogy egyáltalán mi a faszt keresek itt, de leszarva mások véleményét hasítok át a szekrényemig, ami bazdmeg pont kibaszott Melita Kershaw szekrénye mellett ékelődik. Szinte már meg is feledkeztem arról, hogy külön mi kértük így, amikor még legjobb barátnőknek mertük egymást nevezni. Faszom. Gondolom magamban, de végülis annyira nem is bánom, mert lenne hozzá pár kéretlen szavam a hétvégi szarkeveréséért. Nagy lendülettel vágom be a már kinyitott öltözőszekrényét, és már kezdenék is bele a vérének szívásába, amikor megpillantom a telefonján megnyitott képet.
- Ez meg mi a fasz? Kérdezem azzal egy időben, hogy kikapom a kezéből a mobilját, és lökök rajta egy nagyot annak érdekében, hogy még véletlenül se legyen esélye visszaszerezni. Eleinte kikerekedett, meglepő tekintettel meredek a képernyőre, rá nagyítva arra, hogy biztosan jól látom-e, majd teljesen elkattan az agyam, amikor tudatosul bennem mi is ez.
- Hát bazdmeg te tényleg teljesen hülye vagy. Vágom a fejéhez, miközben belém hasít, hogy valójában az idióta én vagyok, amiért elhittem, amiért abban a tudatban ringattam magam, hogy Zain és közte nem történt semmi. Mi más lehetne nagyobb bizonyíték, mint egy pucér fotó kettőjükről? Nem teljes alakos, nem minden tökéletesen kivehető, de azt pontosan látom, ahogy végignyal Zain arcán, és az a faszkalap meg élvezi. Kikúrtul csalódottá és dühössé válok, azonban az arcomra egy őrült ördögi vigyor költözik, ami bőven ad okot arra, hogy még én magam is megkérdőjelezzem mi zajlik le éppen bennem. Gondolkodás nélkül küldöm tovább a képet Eddienek, mert ha jól vettem ki ezek ketten kavarnak, de legalább többet éreznek, mint barátság, és ha gondoskodhatok arról, hogy elbasszam az ő esélyeit is, biztosíthatom, hogy meg is teszem. Nem írok hozzá kísérőszöveget, nincs erre időm, csak minden megjegyzés nélkül továbbítom a képet neki, és magamnak is, majd azzal az ő tárhelyéről törlöm. A telefonját izomból nekivágom a szemben lévő szekrényeknek, törjön csak ripityára, pontosan tudom, hogy apuci és anyuci majd úgyis vesz neki egy másikat. Körülöttünk meg fagy a levegő, a csajok rémülten figyelnek, de megszólalni, vagy lépést tenni felénk egyikük sem mer, és addig én sem teszek, amíg legalább nem kezd hebegni-habogni ez a kis szőke kurva, akinek a látványától ökölbe szorul a kezem.