“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Felmordul a szavakra, amik elhagyják a lány száját, mert.. nos igen, ezek közül az összes jelző megállná a helyét az álmaira, de ha most minden porcikája visszakerül azokhoz a képekhez, akkor esélye sem lesz teljesíteni. Sem a lelkét, de főleg nem a testét, soha és semmilyen körülmények között nem gyötörték még így meg, és ahelyett, hogy haragudna érte, inkább játszik a másikkal, és hagyja neki, hogy ő is játsszon vele. Számára ez az őrület határa, valószínűleg. Alfonso büszke férfi, szexben aztán még inkább, hiszen ha valaki ránéz, elképzel valamit, és ő azt szereti maximálisan túlszárnyalni, ami általában sikerül is. Na de ez a lány.. mindent hagyott neki, csak azt nem, amiben talán a legjobb, és ha kétségbe nem is esett, de ő még nem vágyott így senkire, mert sosem kellett ilyet tennie. Minden sóhaján, minden, hirtelen feltörő, lassan kissé állatias hangján észrevenni már, hogy az agya lassan képtelen feldolgozni ezt, de élvezi, nem is kicsit, és talán ettől érzi úgy, hogy végleg elment az esze. Egy fájdalmas nevetés felszakad belőle a lány szavaira, és persze, tudja ő, hogy ki akarja csinálni, de Alfonso szereti látni a határokat, most azonban esélye sincsen. Ezért dönt úgy, hogy egyetlen pillanatra megszabadul a lány érintésétől, és megpróbál valamilyen úton-módon épelméjű maradni. Egyébként az álmainak csak a felében dugtak, mert volt egy másik kép, ami nem hagyta őt nyugodni, azokban pedig ő kényeztette a másikat. Éppen erre készül, csak éppen lassan, hogy némileg bosszút álljon rajta az előző akciójáért, és amikor lenéz rá a másik, a legpimaszabb vigyorát rántja elő a kérdésére, miközben a szemei mintha mélyülnének színükben, ahogy egyre inkább az ösztönök veszik át felette az irányítást a józan esze helyett. Az a terve, hogy befejezi, amibe éppen belekezdett, ha Kira nem lenne ennyire türelmetlen, és bár egy pillanatra csalódott lesz, a másikban pedig már maximálisan elégedett, mert ha szavakat nem is kap a másiktól, de tettekben lehet már mérni az engedélyt, és ez neki most elég. Egyszer majd talán elmagyarázza, hogy a könyörgés egy alantas érzelem, sosem kérne ilyet a másiktól, ő tényleg csak annyira várt, hogy megengedje neki, amire most készül, mert ha eljutnak ide, nincsen megállás. Reggelig nem fogja békén hagyni, az egészen biztos. Nem mond már semmit, csak lassan, szinte kínzóan elkezd behatolni, és teszi mindezt az utolsó néhány centiig, ahol is lök egy nagyobbat a csípőjén, miközben a keze a másik tarkója alá csúszik, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz, amikor már teljesen kitölti őt. Nyögés hagyja el az ajkait, szabad keze finoman megmarja a lány combját, a fejét pedig a vállának dönti, amikor elkezdi mozgatni a csípőjét, szintén nem kapkodva sehova. Nem akarja, hogy könyörögjön neki a másik, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. - Bazdmeg, Kira. - Ennyit tud mondani, és ahogy ezt sikerül kinyögnie magából, a lökései mélyebbek lesznek, a fejét felemeli, és elkezdi a lány barna szemeit keresni, hogy lássa, ugyanúgy szétszakad-e belülről, mint ahogy azt Alfonso is érzi saját magában.
Tekintete most nem az alkoholtól, hanem a vágytól csillogva járják végig az elé táruló képet. Ha valaki azt mondja neki néhány napja, hogy ez fog történni vele, biztos, hogy elküldte volna kivizsgálásra. Mert ő bizony fikarcnyi esélyt sem látott ilyesmire azokután, ahogy elváltak útjaik. A fene vigye el az idősebb nemzedéket, meg a kis mocskos kavarásaikat. Lehet, hogy Martha összeszövetkezett Alvizeval és kettecskén tervelték ki ezt az egészet? Vagy mégis léteznek azok a bizonyos, sokat vitatott véletlenek, amikor újra és újra egymás útjába sodorták őket? Egyetlen egy dologban biztos, abban, hogy bár kellemes volt úgy játszani, hogy feszegette a másik határait, most jött el annak az ideje, hogy átlépjék a dolgot. Bár egyáltalán nincs ellenére az, amit az olasz készül véghezvinni, a türelme már rég nem létezik. Valahol a mai első összekapaszkodó pillantás és a parton ülés között fél úton veszett el, ez az egyébként csodálatos erény. Az anyagon keresztül sem oly’ élvezetes, mint nélküle lenne, s ha nem mozdítja meg a férfit, félő, hogy képes lenne a fehérneműn keresztül eljuttatni őt a csúcsra, amit nehezményezne és ki is kérne magának. De nem szól többet, inkább csak cselekszik, úgy, hogy most már végre mindketten megkapják azt, amit akarnak, a másikat. Azzal a kínzó lassúsággal szívja magába levegőt, ahogy a férfi egyre mélyebbre hatol benne, hogy aztán a nagyobb lökés következtében hangosan eressze ki azt. Nem, nincsen semmi akadály benne, olyan szinten van felhergelve, hogy teste első megremegéséhez pontosan elég az, hogy teljesen kitöltse őt a másik. Csípőjét kissé megemelve mozdítja a másik elébe, hogy mindkettejük számára a lehető legélvezetesebb szöget találják meg. Egyik kezét a másik tarkójára vezeti, hogy fejét megemelve, ajkaik csókban forrhassanak össze. Szabad kezének ujjaival, pedig a hátán zongorázik, néha egy-egy mélyebbet belekarmolva a bőrében. Minden egyes érintés a lehető legjobb értelemben perzseli a testét. Minden porcikája arra vágyik, hogy érintse őt a másik. Az sem zavarja, hogy a helyzetük egyébként baszott kényelmetlen. Ennél talán még az is sokkal jobb lett volna, ha a vízben maradnak. Így a mámorító nyögések közé, néha beférkőzik egy-egy apróbb fájdalomról árulkodó is, melyet azzal igyekszik palástolni, hogy ilyenkor jobban megemeli magát, hogy az olasz – ha egyáltalán lehet ilyet -, még mélyebbre tudjon hatolni. Aztán van az a pont, mikor már nem bírja tovább és muszáj megszólalnia. – Ha így folytatod, lassan te is maradandó nyomokat hagysz a hátamon – igen, egyáltalán nem romantikus és nem édesen csilingelő szavak ezek, csak a nyers valóság. Nem híve egymás ilyesfajta megjelölésének, s reméli, hogy Alfonso sem, így ha van rá lehetősége, akkor mozdul, sőt mi több, ha az olasz engedi, akkor szeretne ő felülkerekedni, hogy ne csak álmaiban kísérthesse az a bizonyos lovaglás a másikat.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Szereti az öreg olaszt, de őszintén? Kissé vonakodva jelent meg az eseményen, mert valahol sejtette, hogy Alvize új kis üdvöskéje, vagy kedvence biztosan ott lesz, és valahol azt is merte feltételezni, hogy boronálásra kerül a sor, ezt pedig annak függvényében szerette volna kihagyni, hogy ismeri már magukat a lánnyal, és túl makacsak egymáshoz. Ezt most már őszintén baszhatja, de eszében sincsen, mennyire nem akart megjelenni azon az estélyen, aminek az a vége, amire most készülnek. Csak az jár a fejében, hogy addig fogja dugni Kirát, amíg már nem visítja a nevét, és egészen megfeledkezik minden körülményről, ami körülveszi őket. Sem az alkalmatosság, amire sikerült helyezkedniük nem ideális, sem a helyszín, mert ha erre jár majd egy alkalmazottja, hát örökre traumatizálni fogják őt, de tényleg nem jut eszébe ezek közül semmi, most már csak érezni akarja a másikat, a körülményeken, ha akar, változtat utána. Mivel még nem lendült bele teljesen, képes viszonozni a másik csókját úgy, hogy segít neki megtartania a tarkóját az odacsúsztatott kezével, de a lökéseket közben nem hagyja abba, és így minden mozdulatnál feltör valami a torkából, mintha az emberi része elhagyni készülne a testét, és tényleg egy ösztönlény lépne a helyére, akit heteken át kínoztak, éheztettek, és most végre megkapja azt, amiről mostanra már elhitte, hogy nincsen túlélés nélküle. Némileg észhez tér a másik szavaitól, és azonnal válaszol a kérésre mindenféle gond nélkül, még vigyorogni is elkezd, mert amit kieszel, az nem biztos, hogy a lány fejében is így néz ki. De mondta, hogy ha elkezdik, semmi sem állítja majd meg. Egyik kezével a feneke alá nyúl, másik marad a tarkójánál, és így áll fel a lánnyal, hogy a közeli napozóágy puha anyagára tegye le, először a hátára, de a terve nem itt kezdődik. Egy határozott, de fájdalommal nem járó mozdulattal fordítja át, hogy térdeljen, és nem várja meg, mit szól hozzá, csak behatol ismét, kicsit erősebben rámarkolva a csípőjére, és éppen magával baszott volna ki, mert így nehéz lesz türtőztetnie magát, mert olyan, mintha így még jobban ki tudná tölteni a másikat. A csípője mozog, nem túl gyorsan, hogy rá tudjon hajolni a másik hátára, és ahol a gyér fényben piros foltot lát, onnan igyekszik a fájdalmat lecsókolni, miközben egy perc nyugtot sem hagy a másiknak. Nem kenyere senkit sem megjelölni, ezért mikor már a lapockáját csókolja, halkan, vággyal teli hangon, félig nyögve szólal meg. - Szólj, bármiért. Bármit megadok most neked, amit csak akarsz. - Máskor utálni szokta, ha egy nő van olyan határozott, hogy irányítgassa, de ha Kira kérne tőle akármit, térdelve tenné meg neki. Nem tudja, hogyan került ebbe a helyzetbe, mikor alakultak ki az érzései, meg, hogy mit jelentenek, de a csillagokat is lehozná ennek a folyton kötekedő nőnek, elég lenne szavakba öntenie a kérést. Tudja, hogy ez a másik számára nehéz, ezért fogalmazza meg ő, a másiknak nem kell szavakkal megtennie, akkor mozgassa, irányíthatja is ma este, mert mindene az övé. Közben pedig annyit változtat a tempón, hogy a lány vállába kapaszkodik finoman, így nem tud túlságosan eltávolodni a lökések között, és bár így a mozdulatok rövidebbek és kicsit szaporábbak is lesznek, még mélyebben érzi magát, ettől pedig kezdi úgy érezni, hogy teljesen meg fog veszni, a legjobb értelemben.
Tisztában volt azzal, hogy ha eljutnak eddig a pontig, akkor nem az édesen becézgető, egymás testét lassan felfedező, érzéki szeretkezés fog történni. Az olaszok temperamentumosak az életben, ugyanakkor a család az szent és sérthetetlen. Fél év alatt két példát látott, az igazi, mindennap veszekszünk és este ugyanezzel az elánnal tértek nyugovóra. Szerencsétlenségére pont közös volt a szobája falán a házaséletet élőkkel. A másik verzió az volt, hogy egy kicsit megvoltak fásulva már, ugyanakkor a szeretet egymás iránt minden tettből és gesztusból sugárzott. Kira képes elhinni, hogy egy olaszban ezen két ember tud egyesülni és tud egyik pillanatban úgy üvöltözni, hogy még a halottak is felkelnek, a másikban pedig biztosítani arról, hogy a lehető legjobb és legszeretőbb kezekben vagy. Mit gondolt Alfonsoról? Ha őszinte akar lenni, egyetlen egy ponton látta csak azt, hogy nem egy állat lakozik benne, hanem némi szelíd érzelem is, mikor a könyvet megkapta. Egyébként csak a vad és állatias ösztönt tudta társítani hozzá, ezért sem lepi meg az elsötétülő tekintet és a férfiból kitörő, semmi jót nem ígérő hangok. Álmaiban, Alfonso sosem kért, csak elvett és követelt, ezért is lepi meg az, hogy mennyire simulékony és egyből mindenre reagáló. Ahogy megemelkednek, lábaival szorosan öleli közre a férfi derekát, kezével pedig a nyakát. Fogalma sincs hova tartanak, mi fog következni, csak egyetlen egy dologban biztos, hogy újra és újra magában akarja érezni a másik erejét. Mert az olasz nem csak elvész, hanem ad is, nem is keveset, sokkal többet, mint amit elmert volna képzelni. A nyugágy merőben más komfortérzetet ad, mint a medence széle, bár háta nem élvezheti olyan sokáig az anyag ölelését, mert mire megszokná már megfordítja a másik és ő engedelmesen térdel elé, fenekét kissé megemelve, hogy egyszerűbb legyen testük újbóli eggyé válása. Hangos nyögés szakad ki belőle, melyet sóhajai váltanak fel, mikor megérzi, hogy Alfonso csókkal hinti hátát. Ez a gesztus egyszerre őrjíti és hiteti el vele, hogy a férfiban is ott a gyengédség azon formája, melyet a megjelenésével veszettül jól elrejt. Karján támaszkodik, felső teste kissé elterül a nyugágyon, de csípője a magasba emelkedve mozog Alfonso elébe, néha egy lassú körözést is bevetve annak érdekében, hogy a bennük növekedő vágyat megfelelően etesse. - Abba ne hagyd! - igen, ennyi a kérése, mert nem szeretné, ha az olasz azt játszaná vele, hogy elhúzza az egészet egy pontig, aztán pedig gondol egyet és nem engedi, hogy teste átélje a gyönyört, mely számára minden egyes lökéssel egyre közelebb van, s ha Alfonso nem játssza azt az aljas játékot, melyet tényleg kinéz belőle, akkor a nő teste rövidesen megfeszül és a torkából kiszakadó, az eddigieknél hangosabb nyögés ad bizonyosságot arról, hogy ő már a gyönyör egy másik fázisában van. Talán egyetlen egy röpke pillanat erejéig mozgása kiesik az olasz által diktált ütemből és ezt kihasználva próbál mozdulni, hogy az előző meddő kísérletével ellentétben, most már tényleg felülkerekedjen a másikon. Szavakkal ugyan nem, de tettel annál inkább kér, sőt követel, hogy az olasz engedjen egy keveset, s ha képes erre, akkor úgy fordítja magukat, hogy Alfonso kerüljön alulra, ő pedig felülre. Apró csókokat hint a nyakától indulva, mellkasán át, egészen az öléig elérve azt a pontot, ahol ha egy férfit bármilyen módon érintenek majd megveszik azért, hogy a másik megtegye azt a fél centit még lefelé. Kira kinyitja szemeit, hogy fejét kissé megemelve a férfi tekintetét keresse, látni akarja a vágyat, azt, hogy megveszik érte a másik, s ha ezt megkapja, akkor megteszi ajkaival azt a fél centit és szájával kezdi el Alfonsot kényeztetni.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Egymás agyának húzása véget ért számára abban a pillanatban, hogy végre beteljesedik az, amire egészen eddig úgy várt, mint talán még soha semmire. Ha valaki - igen, Kira -, nem cincálja éppen szét minden ép agysejtjét egy-egy üvöltözéssel, akkor alapvetően nyugodt állapotában rendkívül udvarias és odaadó szerető tud lenni, még most is, amikor olyan szinten ajzották fel, hogy még maga is meglepődik azon, hogy végül nem vesztette el az ép eszét a másik miatt. Lehet, hogy Kira megérdemelné, hogy utolsó pillanatban elvegye tőle a beteljesedés lehetőségét, és egy másik, kínzó tevékenységbe kezdjen vele, mindig visszafogva azt az utolsó remegést és élvezést, amire mindketten vágynak, de Alfonso minden látszat ellenére nem ilyen. Neki éppen az ellenkező a célja, és annyiszor akarja megadni ezt a remegést ma este a másiknak, ahányszor csak a teste el tudja viselni azt. Kira majd idővel megtanulja, hogy ne abból induljon ki, amit először gondolt erről a férfiről, hanem ami konkrétan megtörténik. Az utasítás annyira tetszik neki, hogy rásegít a másik közeledő csúcsára, és ujjaival finoman előre nyúl a legérzékenyebb pontjához, hogy kettővel körkörösen, de kínzóan lassan kezdje azt masszírozni. A keze még nedves volta medencétől, de nem attól megy olyan könnyedén minden egyes mozdulat, hanem a lány nedvességétől, amitől össze kell szorítania egy pillanatra a fogait, mert még nem akar csatlakozni hozzá, ahhoz túl sok terv van a fejében azzal kapcsolatban, mit akar vele még megtenni ma este. Az ujjai azzal arányosan gyorsulnak, ahogy a lágy testén felfedezi az orgazmus fokozódó jeleit, és amikor azt eléri, még néhány körkörös mozdulat után csak odanyomja a kezét, megtartva őt a beteljesülésben, és nyög ő is, mert sokkal dögösebb a másik gyönyöre, mint valaha el tudta volna képzelni. Kurvára ezt akarja vele hetekig, hónapokig csinálni. És most már kurvára nem állítja őt meg senki és semmi. - Gyönyörű vagy. - Főleg, ha élvezel, gondolja, de nem mondja ki, mert gyorsan változnak az események, és ő enged, mert most azt akarja, hogy képes legyen engedni, és addig mozdulnak, amíg ő nem fekszik a nyugágyon, a másik meg előtte térdel, és akkor már tudja, milyen kegyetlenségre készül a lány, az agya pedig kikapcsol, hogy ne tudjon ellenkezni, és ugyan miért is tenné. - Basszameg. - Tör fel belőle egy nyögés keretében a két szó összemosódva, és muszáj néznie, ami történik, ezért felkönyököl az egyik alkarjára, a másikkal kezével pedig a lány vizes hajába túr, éppen, amikor a nyelve először hozzáér. Megállja, hogy megszorítsa a tincseket, és szinte felmordul az érzésre. Ha így haladnak, hamarabb véget ér az első kör, mint amit bele akart foglalni, pedig jár még neki egy lovaglás, és kurvára nem biztos benne, hogy képes megvárni. Pedig Kira szája szinte forrónak érződik a farkán, és ettől a világ is megszűnik létezni, nemhogy a gondolatai a lovaglást illetően. - Kurvára meg kell lovagolnod, érted? - Mondhatta volna szebben is, de a gyönyör határán lebegve, vágytól ködös tekintettel ennél többre nem képes most. Ha Kira igazán felül akar kerekedni a férfin, most minden esélye megvan arra, hogy a hátára vesse, és istennőként az ölében vigye a csúcsra, mert ha még fél percig a szájában tudja a férfit, akkor oda fog robbanni.
Ahogy megérzi Alfonso ujjait, kell vennie néhány mélyebb levegőt, hogy ne menjen el azonnal. Annyira tökéletesen csinál mindent, hogy Kira elhiszi neki, hogy nem számít most más csak ő. Így nem kattog azon, hogy mit kellene másképp, hogy nem is kéne ennek megtörténnie, hogy mi lesz majd holnap. Csak egy kizárólag a pillanatban él és átadja magát a gyönyörnek, Alfonsonak. Hangosan, szemeit lehunyva piheg, ezzel próbálva erőt meríteni ahhoz, ami még rájuk vár. S valószínűleg a férfi szavai sokat lendítenek rajta, mert azzal egyidejűleg, hogy teljesen belevörösödik, mozdul és fordít magukon. Most van alkalma igazán közelről megnézni a másikat. A férfias vonások, mely mellé egy olyan tekintet társul, amitől nők ezrei bugyija lesz pillanatok alatt nedves. Veszélyes ez a fickó, tudja jól, hogy valami nem stimmel vele, de most annyira azt akarja, hogy minden passzoljon, hogy végre megkapják, amit hetek óta kergetnek, hogy csak ezzel törődik. Először apró csókot hint a férfiasságára, majd nyelvével kezdi el kényeztetni, amikor pedig úgy érzi, hogy már eleget játszott, szájába veszi. Figyel arra, hogy még véletlenül se sértse meg, ezért kínzó lassúsággal engedi magába, majd megszívja és így tovább, míg a férfi meg nem szólal. Alfonsonak fogalma sincs arról, hogy mennyire egyezik az elképzelésük arról, hogy minek kell következni. Nem azért kezdte el szájával kényeztetni a másikat, hogy annak beteljesülését is kiváltsa belőle, csupán csak adni akart neki egy olyan élményt, melyet percekkel ezelőtt ő is kapott a férfitól. A másik szavait meghallva legszívesebben felnevetne, de tekintettel arra, hogy szájával éppen mit csinál, kihagyja ezt a mozzanatot, két - háromszor még belemeríti szájába az olasz férfiasságát, majd elválik tőle és ugyanazzal a kínzó lassúsággal kezd el felfelé haladni, ahogy lefelé tette. - Türelmetlen vagy - közli ártatlanul nevetve, mikor tekintetük egy egy magasságba kerül, S nem várva semmiféle reakciót a másiktól, felső testével megemelkedik, kezével megtámaszkodik a férfi mellkasán és lassan engedik ismét magába őt. Amikor újra eggyé válnak, hangos sóhaj szakad ki belőle. Hogy hiányolhatott valamit ennyire úgy, hogy egy centi méterre sem volt tőle? Játszadozhatnak egymással, kényeztethetik ahogy csak akarják egymást, de a nőnek abszolút az lesz a kedvence, mikor így válnak eggyé. Fokozatosan kezd el mozogni, először lassan, csípőjét néha jobban megemelve egy-egy kisebb körözést is belevíve, aztán egyre gyorsabban, többször annyira felemelkedve, hogy majdnem kicsússzon belőle Alfonso, de mindig figyel arra, hogy ez ne történjen meg. Olykor odahajol hozzá egy csókért, de mikor igazán neki áll lovagolni - ahogy az olasz mondaná-, akkor már nem figyel ilyesmire. Eltökélte, hogy ő ezt most bizony nem fogja addig abbahagyni, míg a másik el nem élvez, még akkor is csak egyetlen pillanatra lassul be, mikor őt ismét elönti a gyönyör, fejét hátra vetve, hangját kieresztve adja tudtára a világnak, hogy az öreg ismét eljuttatta őt a csúcsra, de nem áll le csak azért, mert ő már megvan. Figyeli Alfonso minden egyes reakcióját, s igyekszik a lehető legtökéletesebben kedvére tenni.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Amit most a másik művel, azt már nagyon nehezen viseli a teste, legalábbis abból a szempontból, hogy tartani akarja magát még, mert túl sok mindent akar, és túl kevés az idő. Igen, Alfonsonak egyetlen este nem lesz elég arra, hogy mindent, amit megálmodott, azt meg is tudja tenni a másikkal, és lehet a szíve mélyén attól tart, hogy reggel majd a lány észbe kap, és úgy sétál el innen, ahogyan a múltkor, vagy rosszabb, amíg ő alszik. Persze ez most nem képes eszébe jutni, mert még a fejét is hátra kell vetnie egy pillanatra, hogy jobban viselje, ahogy Kira játszik vele, pedig férfiből van ő is, bárki erre az aktusra, és erre a nőre vágyna, de az ő fejét a kávézó óta a lovaglás tölti ki, illetve az, hogy megint eljuttassa vele a másikat oda, ahol az előbb is járt, miközben beleőrül abba a pózba, ami ennyi ideje kínozza. A végén már minden alkalommal, amikor elmerül a lány szájában, hangosan nyögnie kell, és igazából nem sok hiányzik neki sem a csúcsig, de azt azonnal észreveszi, hogy a másik elengedi őt, közeledik feljebb, és nevet azon, mennyire türelmetlen. És meglepő módon Alfonso, függetlenül attól, mennyire ki van csinálva már most, követi őt a gesztusban, és halkan rázni kezdi őt a nevetés, mert meglehet, hogy valóban az, közben pedig szobrot kellene emelni a türelme oltárán, mert ezzel a lánnyal valóban megszenvedte az elmúlt időszakot, de nem csak azért, ami most következik.. Ha ennyi lett volna vele a célja, akkor ostoba lenne, mert ennyit nem ér az élmény, akkor sem, ha ennyire baszott jó, mint ez most. Kell neki ez a lány, minden faszságával együtt. - Megőrülök tőled. - Azt akarta mondani, hogy érted, de azt furcsán adta volna ki a helyzet, pedig így van. Minden mozdulata olyan, mint ahogy megálmodta, úgy követi Alfonso testének rezdüléseit, ahogy azt a férfi is teszi vele, és nem fél elnevetni magát szex közben, amitől mintha.. valamit most még erősebben kezdene érezni iránta. Először a hátán marad, mert nézni akarja, úgy, ahogy álmában is mindig tette, és ahogy ráereszkedik a lány, tekintete szinte elsötétül, az öle ösztönösen megemelkedik kissé, a két keze pedig megtalálja a csípőjét, hogy az ujjai finoman a bőrébe marjanak annak hatására, amit érez. Csípője követi a másik tempóját, és mélyen találkozik vele minden mozdulatnál, figyelve arra, melyik ponton kínozza a legjobban a testét, és törekedve arra, hogy ott találkozzanak mindig, egészen addig, amíg a másik orgazmusa meg nem kezdődik. Ahogy a lány a fejét hátraveti, Alfonso úgy mozdul, finoman felül, a mozdulatokat meg sem szakítva, az egyik keze a másik derekáról a fenekére csúszik, a másik a tarkójánál tartja őt, hogy ne dőljön hátra, és ahogy a hangja indikálja, hogy a csúcs előtt áll egy lépéssel, lök a csípőjén néhány még mélyebbet, és még erősebbet, egészen addig, míg igazából magával nem baszik ki. A másikkal együtt élvez, torokhangon jelezve annak érkezését a részéről, ha az nem lenne egyértelmű, hogyan feszül bele az egész teste, és hogyan szorítja finoman a testéhez a másikat, mintha csak egyek lennének a pillanatban. Meglepően sokáig tart, amíg magához tér, addig pedig öleli a másikat, mintha csillagokat látna, és azok nehezen mennének tovább a dolgukra. Aztán halkan megint nevetni kezd, és annyira távolodik el, hogy felfelé tudjon nézni az ölében még finoman remegő lányra. - Ilyet nem lehet álmodni. - Jegyzi meg, és miután rácsókol Kira egyik mellének felső részére, ismét a szemeit keresi, és arrébb simít egy kósza, vizes tincset, ami a hévben a másik arcának szélére tapadt. - Ebből most már sosem lesz elég. - Mondja vágyakozón, nem tagadva, hogy folytatni akarja egy kisebb szünet után. Mondjuk most ledöntene egy whiskyt is nagyon szívesen.
Helyes, mondaná, ha most az elsődleges elfoglaltságuk a csevegés lenne. Az őrületbe akarja kergetni újra és újra főleg akkor, ha utána az következik, amit most művelnek. Mert abban teljesen biztos, hogy ennyire még soha senkivel sem sikerült így simulni a másik rezdüléseire, az olasz teljesen odafigyel mindenre és a nő is így van ezzel. Mintha mindketten az életükért küzdenének vagy bizonyítani akarnának valamit. Alfonsoról ugyan nem tud nyilatkozni, de magáról igen. Azt akarja megmutatni, hogy sokkal többet ér illetve tud, mint egy alul öltözött öltáncos. Ó, igen. Az a kép is sokszor kísérti álmában, mert valahol mélyen még mindig rosszul esik neki, hogy olyan helyzetben találta a másikat. Bár eleinte finomkodik, a mozgásuk mélyebb és gyorsabb mozgásával már nem akarja egy szende kislány képét mutatni - bár nem hiszi, hogy az eddigiek után, Alfonso valaha is ilyesmit feltételezne róla -, így egyre vadabbul, eszét szinte elvesztve mozog, esélyt sem adva arra, hogy ebből a másik idő előtt kiszálljon. Igen ám, de ezzel nem csak a másikat, hanem magát is hajszolja, bár nem gondolta, hogy többszörös orgazmusra egyáltalán képes - örülhetsz Alfonso, kedvenc bájgúnárod ilyesmit nem ért el -. Így testét harmadjára is elönti a hullám és rendkívül hálás azért, hogy az olasz megtartja. Bár nem tudja, hogy ez neki szól -e vagy annak, hogy magán próbáljon segíteni. Mindenesetre, amikor egyértelművé válik, hogy bizony a férfi is eléri a csúcsot, Kira még azért mozdul néhányat, hogy teljesen kifacsarja belőle, ha kell akár az életet is. - Bassza meg - súgja a másik ajkaira, mikor már képes arra, hogy ne csak levegő után kapkodjon, hanem szavakat is formáljon. - Ezt most elismerésnek veszem - húzza ki magát büszkén, amikor Alfonso az álmokat hozza fel, kicsit el is neveti magát. - Szóval nem csak türelmetlen, de tehetetlen is vagy - nevet tovább, majd előrébb hajol, hogy csókot adjon a férfinak és lassan megemelkedik, hogy külön váljanak. - Kell valami energia - ő pedig ezzel adja a másik tudtára, hogy neki sem lesz ennyi elég. Ha már álmokról volt szó, az övében volt még néhány igencsak kipróbálandó helyzet, aminek nagyját, ha az öreg bírja, elsorolná és felvetné az olasznak, hátha valamelyik elnyeri a tetszését.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Valahol biztosan játszik még benne a bájgúnár, meg minden, ami miatta kettejükkel történt, de ez csak egy apró részlet lehet már, ami a tudatalattijában pihen szépen, és ő igazából nem foglalkozik vele. Sosem tudná a szexet másként elképzelni, minthogy figyelnek egymásra, annak ellenére, mennyire elvesztik közben valójában a fejüket. Neki ez csak akkor jó, ha a partnerének is, ezek talán az olasz gyökerei, meg az a furcsa kettősség, amit Kira már korábban megértett. És igen, büszke magára, amiért hármat már elért a másiknál, de igazából az ő olvasatában, tekintve, mennyi van még hátra az estéből, ez édeskevés. Addig biztosan nem fog tudni leállni, amíg a szervezete nem inti pihenésre, az pedig úgy következhet be, ha a sokadik menet után egyszerűen csak bealszik, mintha lemerülne, és már nem tudta tovább működni. Csak ez fogja tudni leállítani őt a mai estére, ennek bizonyítéka pedig, hogy hiába éri el a csúcsot, mereven marad a lányban, még azután is, hogy ki akarja facsarni belőle a lelkét is. Ő figyel, ő sokat ad, de nagyon ritkán kapja ezt vissza olyan módon, ahogyan az most is történt, és bár sejtette, hogy testileg iszonyatosan fognak működni, erről azért álmaiban sem mert pontos képet alkotni. Lehet ettől lesz most annyira izgatott - még ha nem is látszik rajta -, és ezért akar még annál is többet, mint amit tervezett, mert ez így egy egészen más szint, és fel akarja fedezni az egészet. Azt meg imádja, hogy nevetnek. Rengeteg magabiztosság kell mindkét fél részéről, hogy ebben a helyzetben ilyen felszabadultan legyenek képesek nevetni. És ez nem a sima szeretőkre jellemző alapvetően. - Annak szántam. Minden érdem a tiéd. - Már abból, ami a lánynak jár, és azt még az agyának húzása érdekében sem fogja tőle elvitatni. Nem sokszor érzi ennyire elégedettnek, majd pillanatokon belül ennyire elégedetlennek a testét, mert ami történt, az elképesztő volt, ami meg még történni fog, az nem jöhet el elég hamar. - Egyik sem szoktam lenni. Te valami egészen más vagy, Kira. - Mondja még a bőrére, aztán fogadja, és viszonozza is a csókot, mielőtt a lány kegyetlen módon elválna tőle, de még ekkor sem lankad, ahhoz túlságosan tele van a feje azzal, mi lesz még. - Kávé vagy kaja? - Kérdezi vigyorogva, és tudja, hogy neki ez a whisky lesz, de előtte odalép egy asztalhoz két napozóágy között, levesz róla kettő tökéletesen hajtogatott, fehér törülközőt, és az olaszos füttyentés után - amihez nem kell használnia az ujját sem -, hogy a lány figyelmét magára vonja, odadobja neki, hátha meg akar szárítkozni, vagy amíg megszerzik neki az energiát, nem akar az alkalmazottak miatt pucéran járkálni. Ő ezt akarná, de Kira kényelme előrébb való most neki. Alfonso a derekára tekeri a törülközőt, ami egy bizonyos ponton dudorodik így, és felveszi a medence pereméről a whiskyjét, hogy lehúzza, ezután a másikkal az oldalán bemegy a teraszról a sötét villába. Azonnal gondolatok gyötrik az elméjét, a szívverése felgyorsul, a légzése sem egyenletes már, és nehezen türtőzteti magát, amíg energiát szereznek. Idebent a csenddel, meg azzal, hogy alig lát valamit, nagyon dugásra áll a hangulat, szóval inkább lámpát kapcsol, de csak valami gyér fényűt.
- Igen, tudom.. Idegesítő, makacs, önfejű, tiszteleten és akaratos - hallotta már eleget ezeket, bár ettől az embertől még érdekli is, ha így jellemzi. Tényleg ennyire rossz lenne a természete? Tisztában van azzal, hogy néha tehetne a szájára lakatot, de nem akarja mások miatt meghazudtolni önmagát. Ez valóban egy szörnyű természetről árulkodna? És vajon Alfonsot is annyira idegesíti, mint másokat? Egyáltalán miért érdekli őt ez? Miért akarna megfelelni, változni valakinek, akivel egész eddig öt percnél tovább nem tudtak egy helyen meglenni? Szokták mondani, hogy az idősebb generáció rendelkezik annyi tapasztalattal, melyet jó, ha a fiatalabbak megfogadnak. Lehet, hogy egyszer majd, ha képesek lesznek rá, kér az öregtől bölcs és mindenre jó tanácsokat, hogy normálisabb emberi kapcsolatai legyenek. Milyen kávé? Miről beszél ez az ember? Ha ő most kávét visz be a szervezetébe, akkor nem alszik egész éjjel. S igen, tudja anélkül is, hogy a másik kimondaná, hogy ez neki miért is fontos és lenne jó, de Kira nem egy szexbábú, akármit is képzelt el vele a másik, a nőnek étel kell hozzá. Ha pedig már nem bírja, majd szól az olasznak, hogy jól van, felőlem csinálhatod úgy is, hogy alszom, csak vigyázz rám. Mert neki dolgozni is kell holnap és ha egész éjszaka itt virgonckodik, akkor iszonyatosan fáradt és kezelhetetlen lesz. Az pedig emberi életeket is veszélyeztethet. - Egyértelműen kaja - válaszol végül határozottan, miközben azzal foglalatoskodik, hogy valahogy rendbetegye magát. Az olasz ekkor hallat füttyszót, melyre felkapja a fejét és a fele repülő törölközőt hálás pillantásokkal üdvözli. - Kösz - nem egy nagy darab textil, de pont takarja, amit kell. Nem mintha a férfi előtt lenne bármi rejtenivalója az elmúlt, hosszúra nyúlt percek után. De valahogy nincs kedve pucéran összefutni esetleg Gabrielával, a nő igyis biztosan utálja, amiért bunkó mód meg se itta azt a kávét. - Így esti fényben még borzasztóbb, hogy ekkora házban laksz - de tényleg az. Sötét is van, nagy is az egész. Szomorúság keríti hatalmába, mikor belegondol, hogy Alfonso ide tér haza, legalább várná itthon tíz gyerek meg három feleség. Hát akkor már értené, hogy miért kell ekkora ház. - Miért jó ekkora házban élni? - teszi fel kérdését őszinte érdeklődéssel, miközben haladnak befelé. Utoljára, amikor itt járt, ötször tévedt el, volt olyan pillanat, amikor azt érezte, hogy csak körbe körbe jár. Kifejezetten örül annak, hogy most Alfonso itt halad mellette, mert ha egyedül közlekedne biztosan megint rossz felé fordulna. - Beérem egy szendviccsel - tényleg nem kell neki más csak egy kis vaj, szalámi, sajt, saláta és két szelet kenyér. Nem azt mondja, hogy ezt aztán olyan lesz, mint Asterix és Obelix a csoda elixírjüktől, de azért egy esetleges következő menetre talán elegendő lesz a dolog. Mert nem ringatja magát felesleges és hiú ábrándokba, tudja jól, hogy Alfonso annyiszor akarja használni a testét még rongyosra nem keféli, ami egyébként hízelgő, de azért kissé ijesztő is.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
Alfonso nem szokta forgatni a szemét, szinte semmire, mert tökéletesen tisztában van a helyével a világban, és ezen a helyen oda kell figyelnie minden gesztusra, amit előad, vagy ami az arcára kerül. A lány szavaira viszont most finoman ő is megforgatja a szemét, ahogy a másik szokta, és a mellé párosuló vigyor arról árulkodik, hogy jól szórakozik. - Amire gondoltam, ahhoz ezeknek semmi köze. - Ő arra gondolt, mennyi mindent képes ez a lány kihozni belőle. Alfonso nem türelmetlen szerető, mert szereti, ha a dolgok sorjában történnek, úgy, ahogy azoknak egyébként kell, és a telhetetlenség sem jellemző rá, Kira mégis kihozza belőle mindkettőt. A mondanivalójának lényege az lett volna, mekkora hatással van rá, a felsorolt tulajdonságokhoz pedig szívesen fűzne némi piszkálódós megjegyzést, de a lánynak energia kell, és ő ezt most komolyan veszi. Ez szinte egy ígéret arra, hogy az estének itt nincsen vége, tehát a céljuk egy, és ez nagyon tetszik neki. Ahogy belépnek a házba rájön, hogy csinálnia kellett volna még egy whiskyt, de egyébként még érzi a pezsgők, és az itt elkészített whisky hatását valamennyire, úgyhogy keres valami villanyt, és elindul az egyik konyha felé, reménykedve, hogy Gabriela már alszik, és nem foglalatoskodik semmivel a helyiségben, mert az asszony hajlamos az éjszakai sütésekre, csak még arra nem jött rá, kinek csinálja, mikor Alfonso tényleg alig van itthon. Megint csak mosolyog, amikor szóba kerül a nagy háza, és szerencséje, hogy a sötét, ahogy haladnak, elrejt egyfajta keserű élt a mosolyából. Nem mondhatja azt, hogy a maffiában gyakorta vannak látogatói, sok-sok fővel, illetve nem mindegy, milyen képet mutat, és a népszerűsége eleve a clubja presztízséből, és a háza méretéből adódik össze amellett, hogy jóképű, és egyébként udvarias. Amikor megszólal, nem hazudik, de azért a valóság nem teljesen így néz ki. - Az egyik oka a társadalomban betöltött értéke. A másik meg, hogy hét testvérem van, meg annyi unokatestvér, hogy már nem is tartom őket számon. - Tehát nyolc testvér, akiknek azért vannak gyerekeik, plusz a szüleik testévérének a gyerekeik, és azoknak a gyerekeik.. - Ha vendégül kellene látnom a családot, akkor Alvizének még be is kellene segítenie. - Von vállat, amikor végre a konyhába érnek, és ott felkapcsolja először az egyik lámpát, de annak túl erős a fénye, ezért rápróbál a másikra, és az már nem akarja kiverni a retináját, úgyhogy a hűtőhöz lép. - Miért olyan érdekes ez számodra? - Kérdezi meg őszintén, amikor a hűtőből kipakolja a szendvicsnek való dolgokat, amiket talál, és a konyha közepén található, különálló pultszigethez sétál, aminek a vele szemközti oldalán székek találhatóak, ha Kira le akar ülni. És igen, elkezdi csinálni neki a szendvicset, pedig fel sem tudná idézni, mikor kellett utoljára ilyennel foglalatoskodnia az életében.. jó pár éve már, az biztos, de az előbb úgy meghajtotta a lányt, hogy úgy érzi, ez a legkevesebb.. Valamit tényleg művel vele a lány, és még nem tudja, mennyire lesz ez jó ránézve hosszútávon. Már, ha lesz hosszútáv.. valószínűleg idő kérdése, hogy a másik rájöjjön Alfonso hátterére, úgyhogy kiélvezi az időt, mielőtt ez bekövetkezik, és azt vele tölti majd.. rajta, alatta, mellette, ahogy éppen esnek.
Meg sem lepődik azon, hogy a saját magára tett megjegyzéseket nem cáfolja a másik. Az sokkal jobban meglepte volna, ha szembe megy velük a férfi. Kira egyébként tisztában van ezen tulajdonságaival, meg azzal is, hogy mások nem mindig értékelik őket. De nem akar változni, addig legalábbis nem, amíg nincs rá egy nagyon nyomós indok. Hiszen akármennyire is tagadná, ha valaki most szembesítené, de Alfonso miatt is változtatott egy keveset. Mert az egészen biztos, hogy ha továbbra is elutasító, morcos és kiállhatatlan lett volna, akkor most nem sétálnak egy szál törölközőbe az olasz villájában. - Váó, nyolc gyerek.. nem csodálom, hogy anyátok megemelte néha a kezét - nyolc gyerek, az rengeteg és tudja, hogy az olaszoknál ez nem ritka, de komolyan érzi, ahogy a méhe összerándul már csak a gondolattól is. - Mindenkinek van már családja? - ha igen, akkor a kis családi találkozó az hány fő lehet, 100? Ehhez hozzátenni az unokatesókat és azok családját, tudta a nő, hogy ehhez egy kisebb szálloda kellhet. - Alvize rokon vagy csak egy régi barát?- nem vélt felfedezni hasonlóságot, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek rokonok. Egyébként az idősebb olasz tényleg azt mondta, hogy Kirának találkoznia kell a fiatalabbik kiadásával, ettől teljesen meg volt győződve arról, hogy valami rokon lesz. Aztán hova is jutottak ebből a találkozóból? - Igazából, nem tudom, csak érdekelt- vonja meg a vállát lezserül. Azon felül tényleg nincs különösebb oka a kérdésnek, hogy kíváncsi. A válasz pedig van olyan kielégítő, hogy a témát innentől hagyja. Arcán nincsen semmi undor vagy negatív érzelem egyébként emiatt. Tény, hogy neki iszonyatosan nagy ez az egész, de nem fog csúnya szemekkel nézni a másikra emiatt, úgyis bőven akad más, ami végett igen. A konyhába érve, az első lámpa fényét érzékelvén, hangosan felszisszen, aztán mikor Alfonso másikat kapcsol, hálásan néz felé. Az eddigi félhomály után, erős lett volna az első, egyébként pedig a fél sötétnek bőven megvan a maga bája. - Nem gondoltam, hogy te fogod készíteni - ül le kissé megilletődve a pulthoz. Nem akarja lenézni a másikat semmilyen téren sem, de valahogy nehéz elképzelnie azt, hogy az öreg ténykedik bármit is a konyhában. Hiszen még egy nyamvadt kávét sem lett volna képes elkészíteni neki, hanem Gabrielát küldte miatta. - Tudod egyébként, hogy tányér merre van? Meg evőeszköz? - teszi fel a pimasz kérdéseit nevetve. Igen, unalmas lenne a kettőssük, ha nem jegyeznének meg ilyesmiket a másiknak. Reméli, hogy Alfonso nem most veszi magára a megjegyzéseit, mert fájó lenne törülközőbe csavart, meztelen testtel visszatérni Alvize házába. - Poharat már meg sem merem kérdezni, hátha szívinfarktust kapsz - hogy ne csak pofázzon, felemeli a hátsóját és elkezdi kinyitogatni a szekrényeket, mert egyébként nem várja el, hogy a másik teljesen kiszolgálja és kinyalja a seggét. Feltalálja ő magát, ha nem állítják meg benne.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
Nyolc gyermek sok mindennel egyenlő, csak éppen a nyugalommal nem, és szinte elmondható, hogy Alfonso egy egész kontinenssel menekült odébb, csak hogy hallja a saját gondolatait. Szereti a testvéreit, azok minden egyes defektje ellenére - mert szinte egyikük sem teljesen kerek -, de a tisztes távolság sokat segít ezen a szereteten alapvetően. - Nagyon hangosak. - Jegyzi meg csendesen, mintha ezzel sok mindent elmondana; nem csak a testvérei természetét, de a hozzájuk fűződő viszonyát is. Ha elkapja őket úgy, hogy kettesben lehet egyikükkel, akkor általában nincsen probléma, de ha az egész családot kell vendégül látnia, az felér egy lábon kihordott sztrókkal Alfonso számára. - A bátyám negyvenöt, neki a lánya huszonnégy, és a második fiát várja. A testvéreim közül a két kisebbik még baszik a világra. - Saját magát mintha bele sem vonná a csokorba, pedig sem felesége, sem gyermeke, és a korára való tekintettel nem úgy néz ki, hogy valaha erre viszi majd az útja. Nem gondolja magát többnek, vagy másabbnak a családja többi tagjánál, de eddig nem tudta elképzelni magát apaként. Vagy csak tudat alatt tart tőle, hogy ha lemészárolják az egész családját, a gyerekeket sem kímélik majd, és ebben az esetben érte nem kár, de abban a tudatban nem akar meghalni, hogy nem tudta őket megvédeni. De ez egy szélsőséges gondolat csupán, megfelelő nő hiányában akarhatna bármit az élettől, az akkor sem jönne. - Alvize apám legjobb barátja tulajdonképpen. Együtt nőttek fel, és születésem óta ismer. - A maffia tényező sokat nyom kettejük kapcsolatának említésekor is a latban, de nyilván ez nem olyasmi, amit meg kellene osztania most, vagy bármikor a másikkal. Abba már nem mer belegondolni, milyen jövő várhat egyáltalán rájuk - azon kívül, hogy elég rövid -, mert most a pillanatban akar élni, és itt nincsenek árnyak, nem fáj semmi sem, neki pedig még tervei vannak, miután elkészíti a másik szendvicsét. Világéletében cselédek vették körbe - ahogy az apja hívja őket -, és hozzászokott már ahhoz, hogy kiszolgálják, főznek és mosnak rá, mert ő ilyen közegben nevelkedett. Ettől függetlenül kifejezetten két lábbal a földön járó típus, aki ha kell, főzni is tud magára, ugyanígy mosni, és Kira szendvicse sem okoz neki problémát. Vigyorogva fogadja a vérszívást, mert nem zavarja, sőt, kezdi elfogadni, hogy a kapcsolatukat erre alapozták, így már nehéz lenne ezt megváltoztatni. Azok után, ami az előbb történt köztük, tőle egész éjjel is szívhatja a vérét a másik, úgyis tudja már, mik azok a pontok, amiket érintve, nyalva, vagy éppen dugva, el tudná őt hallgattatni biztosan. Először nem reagál, de amikor Kira egy szekrényben kezd el kutakodni, magára hagyja a félkész szendvicset, és mögé sétálva felnyúl a polc felső részére, és kivesz onnan egy poharat, miközben hozzásimul a másikhoz. - Tessék. - Mondja vigyorogva, és ahogy leteszi a poharat a pultra, nem távolodik el tőle, hanem szenvedélyesen a nyakába csókol, a férfiasságát egyértelműen érezhetővé teszi számára, az egyik keze pedig előre merészkedik, hogy a törülköző hajtása közé becsúsztatva megérintse, amikor is egy hangosan affektáló, de leginkább dühös olasz asszony hangja töri meg a hangulatot. Alfonso azonnal elkezd nevetni, és eltávolodik a lánytól. Gabriela ront be a konyhába, és olaszul elégedetlenkedik - egy szál köntösben egyébként -, amiért Alfonso nem ébresztette őt fel, hogy éhes. Amikor a férfi közli, hogy a vendégüknek készíti az ételt, az asszony megfagy a lány látványától először, aztán tovább mondja hadarva a magáét, hogy ő bizony a kávét sem volt hajlandó elfogyasztani, a szendvicset sem fogja, és amúgy is, menjen Alfonso arrébb, mert ezt ő most befejezi. A férfi nevetve rakja arrébb Gabriela kezét, és folytatja a szendvicset, nyugodtan és tisztelettel válaszolva mindenre, ami elhagyja az asszony száját, amíg az meg nem unja, és becsapva maga után a konyha ajtaját, magukra hagyja őket. - Nem volt boldog. - Neveti el magát hangosan, és látszik rajta, hogy minden porcikája jól szórakozik. Aztán odatolja a szendvicset a másik elé, ha még magánál van, és nem ájult el, hogy egyen, mert neki továbbra is tervei vannak, és ha ehhez energia kell, akkor türelmesen megvárja, hogy végezzen a szendviccsel.
Nem mondja ki, csak gondolja, hogy számára egy ilyen hangos és népes család maga lenne a pokol. Bár, ebben nem lehet biztos, mert nem tudja, hogyan formálta volna az, ha sokan vannak, ha lármásak, ha el tud vegyülni és nem csak neki és az anyjának jut a harag. Valószínűleg más lenne, nem biztos, hogy teljesen, de lát esélyt arra, hogy nem utálná ennyire az emberek társaságát. - Jézusom, egykorú velem - már, hogy a bátyja lánya és ez így egy kissé sokkoló a számára. Igen, húzta már a másikat azzal, hogy öreg, meg ő is megkapta már, hogy a fiatal generáció. De azért ezt így hallani, kissé megakasztja a lélegzetvételben. Nem kérdez mélyebben tovább ebben a témában, nem akar a másik családi életében úgy igazán vájkálni, mert nincs hozzá joga. Csupán csak kíváncsi volt, hogy ne mondhassa azt, hogy semmit sem tud a másikról, aztán mégis hagyta magát megdugni. Pedig mennyire igaz ez. - Akkor amolyan második apád szerű? - bár olaszéknál ez nem is tudja, hogy van. Valahogy kívülállóként - és kérjük ezt ne vegyék komolyan..- úgy látja, hogy ha egy olasz családba születik egy gyermek, akkor az minden felnőtt gyermeke lesz. S nem a belterjesség miatt gondolja így, hanem mert annyira összetartanak és annyira együtt mozognak. Ez egyszerre szép és ijesztő. Ő total ki lenne attól, ha folyton tudná mindenki, hogy merre, kivel és mit. Na meg az, hogy beleszóljanak és iranyitsakzaz életét - mert ahogy látja, azért ez gyakran előfordul -, előbb lenne öngyilkos. Igaz, ha jobban belegondol, most az ő életébe is beleszólt egy idősebb olasz.. nem mintha annyira bánkódnia kéne emiatt, egyelőre. A tehetetlenség és annak élvezése, hogy kiszolgálják számára nem elvárás, ezért sem bír megmaradni. Nem tudja, hogy hányadik szekrény kinyitása után lát meg végre poharakat, de az biztos, hogy most már egy életre megjegyzi, melyikben kell keresni, ha még valaha szüksége lenne rá. Egy baj van már csak, túlságosan csöppnek bizonyul ahhoz, hogy levegyen egyet, de mire segítséget kérhetne, mögüle már nyúl is egy kéz. Kira pedig iszonyat hálás ezért, s csak azért nem köszöni meg, mert meglepődik azon, ami történik. Jóleső sóhaj hagyja el száját, fenekét kicsit megemeli és lassan megmozgatja, hogy még inkább izgassa vele az amúgy is ágaskodó férfiasságát a másiknak. Ahogy az olasz keze halad befelé, érzi, hogy kiszárad a szája, szíve hevesen dobog és már éppen nyögne egyet, amikor megszólal mögöttük a hang. Kira összehúzza magát, meg a törülközőt is és a poharat megfogva lép kettőt oldalra, hogy míg Alfonso a nővel beszélget, öntsön magának vizet. Szeretne közbe szólni, megvédeni magát, de érezhető, hogy Gabriela ennél azért jóval sértettebb, így hát kimarad a dologból és míg a nő nem távozik, meg sem szólal. Aztán halkan elneveti magát Alfonso szavaitolz. - Őszintén? Egyáltalán nem csodálkozom, hogy amint meglátott így kiakadt - tisztában van azzal hogy megsértette Gabrielát, de majd egyszer, ha nem meztelenüll áll a konyhában, akkor odaáll elé i és bocsánatot kér tőle. Tudja jól hogy tiszteletlenség bármit is visszautasítani, amit más idejét feláldozva készít el neki. Azonban a helyzet egy kissé bonyolult volt azon a reggelen. Talán, ha egyetlen egy mondat nem azt tükrözte volna számára, hogy Alfonso úgy gondolja, nincs itt keresnivalója, akkor megissza azt a kávét, akkor elmegy zuhanyozni, felöltözik, talán még enni is kért volna, beszélgethettek volna normálisan és elfogadja azt a hazautat. De ezen már késő dilemmázni. Az univerzum azt akarta hogy abban a pillanatban ő sértődötten menjen haza. Kegyetlenül szar út volt, még mindig kísérti reggelente az a bűz, ami a mellette ülő testéből áradt. De sosem fogja belátni a másiknak, Alfonso higgye csak azt, hogy neki ez így tökéletes volt. - Gondoltam rá, hogy megszólalok, de amilyen elánnal hadart, egy kissé megijedtem tőle - neveti el magát kissé zavarban, majd harap egyet a szendvicsből, ami egyébként nem is olyan rossz. De nem jegyzi ezt meg, nehogy megsértse Alfonsot és azt feltételezze a férfi, hogy ennyire nem bízik benne. Hát engedné, hogy gumi nélkül dugja, ha nem bízna? Na ugye, ez a legtisztább jele a bizalomnak két kvázi ismeretlen között.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
Horkantás szerű hangot hallat, ami valójában annyit tesz, hogy majdnem nagyon hangosan felnevet, de magában tartja minden erejével, amit most erre tud szánni, és ennek sikerül ilyen hangot képeznie a férfi zárt ajkait mögött. - Tényleg? - Kérdez vissza a lány korát illetően, mert az információ számára teljesen új. A vonásaiból tisztán látni, hogy Kira tényleg sokkal fiatalabb nála, ez az újdonság azonban, főleg, ha párhuzamba lehet állítani az unokahúgával, most rendkívül szórakoztató a számára. Nem valami elbaszott vérfertőző módon, egyszerűen csak abszurdnak kellene az egésznek lennie, de olyan magasról tesz a korára a másiknak, hogy még saját magát is meglepi vele. Nyilván mások ezt a szájukra fogják venni, de amíg Alfonso arcába nem merik mondani, addig neki semmit sem jelent majd. - Inkább az helyette is. - A berkeiken belül biztosan nem lenne illendő ilyesmit hangosan kimondani, mert lehet, hogy Alvize részt vett a nevelésében egy bizonyos módon, mégis, mindkét idősebb olasz rangos maffiatag, és egymástól elvenni ilyen szerepeket nem szokás. Viszont Alfonso sokkal jobban tiszteli a szomszédját, mint a saját öregét, akinek az összes gyereke valamilyen módon ámokfutó lett - a legkisebbik húgával az élen -, és egyedül talán ő, és a bátyja képesek elcipelni a nevüket a hátukon, az összes többi helyett is. Ez nagy nyomás, bár Alfonsot nem zavarja, ettől függetlenül az apját hibáztatja azért, mert két épkézláb mondatot nem tud a gyerekeinek nagy része összerakni anélkül, hogy ne csinálnának hülyét magukból. Imádja, és talán egyre jobban, hogy Kira teste azonnal válaszol az övére; érzi, ahogy a feneke megemelkedik, mintha már hívná is a következő táncba, pedig energiát kért tőle, és éppen azon kellene munkálkodnia, hogy megkapja azt tőle, de muszáj kicsit kacérkodnia, és emlékeztetnie a lányt arra, hogy mire vágyik, akár szavak nélkül is. Finoman dörgöli magát a másikhoz, és éppen beleszakadna a férfiba a levegő, amikor a rikácsolás megkezdődik. Nem is akkora baj, így legalább tud a szendvicsre koncentrálni, ahogy azon küzd - látszólag nem, mert úgyis neki lesz igaza -, hogy ki is csinálja meg azt, és sejti, hogy most ő is megbántotta a nagyon tradicionális, és nagyon olasz neveltetésű Gabrielát, de majd holnap bocsánatot kér tőle, amiért volt mersze nem felébreszteni egy átkozott szendvicsért. Viszont vigyorog, mert az otthonára emlékezteti sokszor, és így képes neki néhanapján hiányozni ez a közeg, egész addig, amíg mélyebben bele nem gondol, és akkor már a háta közepére sem kívánja őket. - Gabriela egy nagyon kedves nő egyébként, és hatalmas szíve van. A habitusa néha kissé.. olaszos, azt gondolom, de nem hiszem, hogy őszintén haragudna. Mondjuk a kávét tényleg megihattad volna. - Húzza kicsit a másikat, mert ő úgy van vele, hogy Gabriela majd túlteszi magát rajta, ha akarja végül is, ha nem. - Mondjuk ő sokkal jobb szendvicset csinált volna, ebben biztos vagyok. - Nevet fel megint, és nem igazán tudja megmondani, mikor volt ilyen derűs a kedve legutoljára. Sokszor vigyorog, meg játssza a macsót és a nagymenőt, de az nem mindig, sőt, az esetek többségében nem őszinte, csak az, amit elvárnak tőle. Megkerüli a pultot, és felül a lány mellé a mellette lévő bárszékre, és felé fordul amíg eszik. - Amikor először bedugtam, elmentél rögtön. - Jegyzi meg, miközben a másik eszik, és isten a tanúja rá, nem azért csinálja, hogy esetleg megfulladjon. Egyszerűen most minden gondolatát ez a lány teszi ki, meg az, ami nem is olyan régen történt köztük, ez pedig meglepte, annak ellenére is, mennyire tisztában van saját magával. Tényleg nem tudja, akarták-e őt ilyen őszintén valaha, vagy ha igen, akkor őt nem érdekelte eddig ez senkitől ennyire.
- Én elhiszem neked. De azért még egy kicsit tartom tőle a távolságot, hátha az olaszos habitus azt súgja neki, hogy üssön le - vagy mérgezze meg. Az biztos, hogy reggel - már, ha itt éri a nap első sugara-, inkább készít magának kávét és valami ételt, minthogy elfogadja a nőtől, a biztonság kedvéért. - Mondjuk lehetett volna felém egy kedves szavad - vág vissza egyből, mert az nem lehet, biztos hogy magában tartsa ezt. Ha a férfinak szabad, neki is, de nem sértettségből, hanem játékból, abból, ami őket igazán jellemzi és úgy tűnik összeköti. - Nem hinném - ezt nem csak azért mondja, hogy bevágódjon vagy mert a férfi itt van. Tényleg komolyan gondolja, hogy nem tudott volna a nő ennek jobb szendvicset készíteni. - Lehet, hogy gyakorlottabban készítette volna, rutinból. Viszont nem annyi odafigyeléssel, mint te. Mármint.. Tekintettel arra, hogy lesik minden kívánságod és mindent megcsinálnak neked, számomra ennél a szendvicsnél nem lenne egyik sem jobb vagy ízletesebb, mert te csináltad és ez iszonyatosan imponáló és szexi - pedig csak egy nyamvadt szendvicsről beszélnek. De nem tudja nem ezt mondani. Maga a tény, hogy Alfonso tett egy ilyen gesztust neki, lehengerlő és csábító számára, még ha ez egy kicsit hülyén is hangzik. Annyira váratlanul éri, amit hall, hogy csak nem megfullad, mert sikerül éppen akkor megszólalnia a másiknak, amikor a nyelés következne. Igen, a nyelés..erre még akár később vissza is térhetnek, hogyha Kira képes lesz leküzdeni azt a falatot. Küzd, nem is keveset, még a könnyei is összegyűlnek, de végül egy kissé furcsa hangon megszólal. - Bazdmeg, hát eszek - leküzdi azt a falatot, ami majdnem a torkán akad, de azért innia is kell egy nagyobb kortyot, mielőtt megszólal. - Addig húztad az agyam, míg csak egyetlen aprócska mozzanat kellett már hozzá. Gondoltam, hogy miért ne a farkad legyen az? - pillant a másikra vigyorogva. - Talán nem élvezted?- teszi le a szendvics maradékát a tányérra, mert nyilvánvaló, hogy esélye nincsen arra, hogy nyugodtan eszegessen itt. Hát Alfonso azt se bírta kivárni, hogy három falatot egyen, tiszta pazarlás ez így. - Ami azt illeti, korodhoz képest, dicséretes, hogy milyen sokáig bírtad - ha már belekezdett az olasz, hát akkor csevegjenek erről, őt aztán nem zavarja, tudja jól, hogy hova fog vezetni ez a dolog. S bár naivan tényleg azt gondolta, hogy lesz lehetősége előtte enni, meg egy keveset szusszanni, a férfi az előbb már tudtára adta, hogy ő mennyire készen áll rá. Még maga is meglepődött azon, hogy teste egyből reagált és azt sugallta, hogy most azonnal folytassák ott, ahol abbahagyták. - Gabriela visszafog még jönni vagy mára eléggé megsértetted? - nem is vár igazán választ erre a kérdésre, csak jelezné, hogy amit a pultnál elkezdett a másik, azt akár folytathatják is. Mit csinál még jelzés értékűen? A székről lecsúszik, közelebb lép a férfihoz, de nem ér hozzá, csupán csak felül vele szemben a pult szigetre, ezzel kvázi felajánlva magát a következő körre, ha az olasznak sincs ellenvetése a dologgal szemben.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Egyszerre lesz hitetlen, és rendkívül szórakozott az arca, miközben az jár a fejében, hogy az olaszos habitus nem egyenlő azzal, hogy valakiből gyilkos lesz, mert mintha Kira erre apellálna. Végül nem ezt mondja egy rövid nevetést követően, hanem valami egészen mást, mert ez a jellemző rájuk, és már egészen a szívéhez nőtt a dolog. - Ez egy remek ötlet, jobb az elővigyázatosság. - Bólint is hozzá, mert így nagyobb jelentőséget biztosít a kijelentés számukra, hogy aztán mintha gyomorszájon vágnák, úgy jön a semmiből a következő megjegyzés a másiktól. Nem lesz tőle mérges, hiszen nem is lehetne, csak elgondolkozik rajta, hogy mit mondhatna erre anélkül, hogy leleplezné, mi is történt azon az éjszakán valójában. Nyilván jobb lenne a helyzet, ha egyszerűen csak elmondhatná, de a világuk nem így működik, főleg akkor, ha ők ketten ellentétes oldalakat képviselnek. - Hogyan engesztelhetnélek ki? - Neki van néhány kiváló ötlete, sőt, annyira engedékenynek érzi magát ma este, hogy a másik kezébe adja a lehetőséget. Tessék, itt van, kérhet tőle bármit ez a lány, és még csak kártyáznia sem kellett hozzá a férfivel. Enged, mert akarja, hogy működjön, de hogy pontosan mi és hogyan, arra most még nincsen válasza, hiszen a vére még mindig nem oda csoportosul, ahol az idegei igazán hasznát veszik. Valami más viszont annál inkább, a lánnyal az élen. Ahogy hallgatja a másikat a szendvicset illetően, először csak mosolyog, mintha meglepő lenne számára, milyen szinten képes a másik is engedni őérte, és ezzel szinte elismeri, hogy figyelmes Alfonso a maga módján, és ahogy halad a másik előrefelé az okfejtésében, azt veszi észre, hogy egyre szélesebb a vigyora, és hallgatná ő ezt még tovább is, ha tartana. Nem a fényezése miatt, csak, mert tetszik neki, ahogy Kira elmagyarázza a saját gondolatait. - Nem hiszek a fülemnek, Kira Mae Adams.- Mondja még mindig azzal a széles vigyorral az arcán, aztán folytatja, mert ezt nem hagyhatja annyiban. - Szóval szexinek tartasz? - Jól tudja, hogy így van, ez minden reakciójában, és a testének összes Alfonso iránt ejtett válaszában ott van, de muszáj húznia, mert ők ezt csinálják, és nincsen itt még helye vallomásoknak, odáig valószínűleg sosem fognak eljutni. Pontosan ezért nem bánja, ha, amíg ez tart, megy majd az adok és kapok. A szexben is ezt csinálják, nem? Semmivel sem másabb, csak ott nincsen lélekjelenlétük beszélni. Egy párszor megveregeti a másik hátát, nehogy megfulladjon itt idő előtt neki, és közben nevet, mert tényleg nem ezt akarta elérni nála, csak.. minden róla, róluk szól. Képtelenség ezzel a lánnyal betelni, főleg az után, amit a medencénél vele művelt. Elvesztette az ép eszének egy részét, ez már bizonyos, de azért megfulladni ettől a ténytől nem kéne. - Mint még soha semmit. - És ahogy kimondja, a szemei megint szikrákat szórnak, és úgy telik meg vággyal minden porcikája, mintha ez egy bekapcsológomb lenne, ami az egész rendszert ellátja energiával, és ezt a kapcsolót Kira tudná pontosan, hogyan kell nyomogatni. És megint reagál rá, mintha olvasna a fejében, és ettől még keményebb lesz, mint eddig volt, pedig nem nyugodott egy percig sem, mégis igyekezett türelmes lenni, amíg a másik eszik. Nem tud azonban ragaszkodni ahhoz, hogy fejezze be nyugodtan, mert a fejét elönti ez az energia, ez a vágy, és máris olyan, mintha másodperceken múlna, hogy megmozduljon, és örömet szerezzen a másiknak. - Akarsz még valaha tudni ülni? - Válaszolja a korára, de csak akkor, amikor már előtte ül a pulton a lány. Nem tesz mást, már Gabrielára sem válaszol, csak feláll, a lábával odébb rúgja a széket, és finoman szétválasztja a másik lábát, azok közé sétál, majd szétnyitja rajta a törülközőt, mint utolsó réteget, ami elválasztja őket attól, amire készül. Ebbe ő már bele akart ma kezdeni, de akkor a másik volt rendkívül türelmetlen, és ő meg akarta adni neki, amire abban a pillanatban vágyott. Most Alfonso vágyik arra, hogy ezt megtehesse, mert az álmaiban sokszor előfordult. A két oldalán megtámaszkodik a kezeivel, az ajkai pedig gyorsan megtalálják a másik testét, amit forrónak érez az első csóktól kezdve az utolsóig, amivel lassan halad végig a testén. A hasára többet is nyom, hogy szándékosan lassítsa, amíg odaér, ahová akar, és ekkor megfogja a lány két lábát, térdnél behajlítja, és kicsit oldalt feljebb nyomja őket, hogy tökéletesen hozzáférjen. Az már a legkevésbé sem érdekli, hogy a konyhában vannak, és a pulton készülnek bármit is csinálni, mert ez az ő háza. Amikor végre eljut hozzá, akkor forrón, és lassan csókol a legérzékenyebb pontjába, reagálva minden remegésre, amit csak kiérez belőle, miközben kényezteti, de a lábát nem engedi, mert tudja, hogy sokkal nehezebb mozgolódás nélkül viselni azt, amit csinál. Erővel mondjuk nem fogja le a másikat, így ha nagyon akarja, kihúzhatja a kezeiből a lábait, mégis reméli, hogy bízik benne, hogy tudja, mit csinál.
A kérdést annyira feleslegesnek tartja, hogy nem válaszol rá. Nincs miért kiengesztelni őt, mert mondhatna akármit, biztos, hogy még utána is szarul esne neki ez. Hát nő, a nők pedig képesek arra, hogy még fél év múlva is percre pontosan visszaidézzék azt, amit elkövetett ellenük a másik. Fel se fogja azt, hogy kap egy egyedülálló lehetőséget, mert ő nem így működik, nem szívességekből, nem kérésekből építette fel magát. Na meg mit is kérne? Több sajtot a szendivcsbe, amit éppen készítenek neki? Ugyan már. Szavai tiszták, nem füllent, nem keres olyasmit, ami ne lenne igaz. Ezért is magyarázza túl és fogalmazza meg kissé érdekesen, amit mondani szeretne. Aztán, mikor Alfonso pont nem a lényeget emeli ki az egészből, elneveti magát. – Szexi öregember vagy, nincs mit szépíteni ezen – igen, képes még ebbe is belevinni a dolgot, ami egyébként nem zavarja. Tény, hogy van közöttük jó pár év és már az is kiderült, hogy a férfinek van egy vele hasonlókorú unokahúga. De ezek ellenére sem gondolná, hogy valóban öreg lenne a másik. Csak és kizárólag azért említi ennyiszer, mert valamelyik találkozásuk alkalmával, látta, hogyan csillant a fény Alfonso szemében, mikor leöregezte, egész vicces volt. Torkát köszörüli, iszik egy nagyot és szépen lassan meglesz az, hogy szabályosan tudja venni a levegőt. – Kösz a segítséget, ezek szerint még nem kívánod a halálom – aztán ki tudja, lehet, hogy ez csak a felvezető volt, beetetés, kis rituálé, hogy tudja, mire számíthat a jövőben. Mindenesetre képes annyira normalizálni a helyzetet, hogy még társalogjon is. Ő maga is élvezte, élvezi az egészet, mert látja, hogy az olasz már megint úgy néz és hiába nem evett eleget, muszáj, hogy gondolkodás nélkül mozduljon. Így kerül hát fel a pultra és tesz némán olyan ajánlatot a másiknak, melyet nagyon reméli, hogy az nem utasít el, hanem kihasznál, mert abban egyáltalán nem biztos, hogy még holnap is lesz erre lehetőségük. Bár tudja jól, hogy mire utal a kérdésével a férfi, ahogy meghallja, muszáj elnevetnie magát. Nyilván nem vár választ rá, hiszen a kérdés sem lehet igazán komoly. Melyik ember ne szeretne még tudni ülni? Annak fényében pedig, amibe Alfonso belekezd, pont egy ugyanolyan értelmetlen kérdés jut az eszébe, mint amit a férfitól kapott. Miért kés van a nyelved végén és megvágsz? Kérdezhetné, de nem teszi, s nem csak azért, mert nevetséges lenne ez, hanem azért, mert, ahogy egyre lejjebb halad a férfi, ő ezzel párhuzamosan kezdi úgy érezni, hogy ma még totál meg fog őrülni tőle, érte, mindenért, amit tesz vele. Ahogy az olasz a lábait mozdítja, a nő hátradől, egyik kezével elkapva a pult szélét, a másikat pedig Alfonso tarkójára, majd hajába vezeti. Eszébe sincs ellenkezni vagy megállítani a másikat, minden porcikája arra vágyik, hogy magán és magában érezze az olaszt. - Jézusom, kicsinálsz – idézi vissza pontosan azt, amit a férfi mondott neki nem is olyan régen. Nem azért, hogy kifigurázza, hanem azért, mert most az ő helyzetét is tökéletesen jól írják le ezek a szavak. Ahogy Alfonso játszik, késlelteti a dolgot, aztán pedig odaadóan, mégis mocskosan kényezteti őt a nyelvével, az teljesen kicsinálja a nőt. Azt nem tudja, hogy az olasz tudatosan figyel-e arra, hogy többször is akkor vált avagy vesz lélegzetvételnyi szünetet, mikor ő már majdnem eléri a csúcsot, de ez nem egyszer és nem is kétszer történik meg. Valószínűleg, ha más szórakozna vele ilyesmód, akkor azt egy laza mozdulattal rúgná fejbe, hogy jelezze neki, ne parádézzon, hanem tegyen végre pontot a dolog végére. Ám Alfonsoval szemben nem követ el ilyesmit, mert élvezi, hogy ennyire kiszolgáltatott, hogy az olasz ennyire élvezi, hogy játszhat vele, s minden egyes mozzanatával, érintésével azt sugallja, hogy mennyire odavan most érte. Azonban van egy pont, mikor teste már nem bír ki több édes kínzást, ekkor felső testét kicsit megemeli és megszólal. – Vagy befejezed végre, vagy megoldom mindjárt magamnak – közli kissé már ingerülten, mégis azt mutatva, hogy rohadtul arra vágyik, hogy az olasz végezze be a dolgot. Legyen a nyelvével, legyen az ujjával vagy dugja már meg, teljesen mindegy, csak a percekig tartó kínzásnak vessen véget azzal, hogy testét elönti a gyönyör, mert utána biztos, hogy minden egyes gyötrő pillanatot visszaad a másiknak.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Pedig Alfonso alapvetően szereti jóvátenni, ha valamit elrontott, már, amikor belátja, hogy képes hibázni. Kira mellett azt veszi észre magán, hogy már kevésbé egó kérdés minden apró aspektus, mert már megléptek egy szintet ahhoz, hogy ne kelljen annak lennie. Nem Kira lett a férfié, ezt együtt élték meg, és ehhez ugyanannyit kellett Alfonsonak adnia magából, mint a lánynak visszafelé. Tehát ha ezen a szinten valaki jelzi neki, hogy lehetett volna egy kedves szava, és még be is látja, hogy az éjszaka történtek miatt hárított mindent Kirára, akkor a felajánlás nem játék értékű, és tényleg akarna tenni valamit, hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön. Halkan felnevet, amikor megint öregnek titulálja a másik, és azért tudja csak ennyire lazán kezelni, mert már egy jobbik pillanatukban megbeszélték, hogy Alfonso nem öreg. Egyébként ő sem tartja magát annak, illetve a lány egyetlen sóhaja vagy nyögése sem erről árulkodott, úgyhogy meghagyja neki ezt az eszközt, amit bevethet bármikor, ha megy az adok-kapok kettejük között. - Megtisztelsz. - Teszi hozzá vigyorogva, aztán odatolja a szendvicset a másik elé, és nagyon gyorsan egy egészen másféle kommunikációban és helyzetben találja magát. Konkrét tervei sosem voltak a mai estére, már ami a helyet, az időt, meg a pózt illeti, hiszen úgy van vele, hogy ez a ház az ő tulajdona, a lány az ő vendége, így, amíg engedik neki, megtehet itthon bármit. Ő döntött amellett - és segítségére volt egy erős felajánlás -, hogy itt folytassák, és olyan módon, ami hetek óta kínozza álmaiban, de olyan szinten, hogy Kirának sosem lesz róla megfelelő fogalma. Minden mozdulata, legyen az apró és kínzó, vagy hevesebb és mélyebb, ezt tükrözi vissza, és valóban, nem sieti el a dolgot, mert legalább annyira élvezi most megélni ezt végre, mint ahogy Kira teszi, mert a visszajelzései tökéletesen egyértelműek a férfi számára. Nem akar szemtelen lenni, és nem is szokott rá túlságosan jellemző lenni, de egy kicsit valóban játszik, és ezúttal úgy felel a másiknak, hogy ne azonnal elégítse ki a lány vágyait, hanem kicsit.. később, talán. Amikor azonban Kira megszólal, szinte belevigyorog a nyelvével tett, következő mozdulatba, és finoman eltávolodik tőle annyira, hogy meg tudjon szólalni. - Azt bármikor végignézném. - És ugyanazzal a vigyorral az arcán folytatja, amit eddig is csinált, csak már nem tart lélegzetvételnyi szünetet sem addig, amíg nem érzi az ajkain remegni a másikat. Először arra gondolt, hogy rendben, akkor fejezze be, mert annál szexibb dolgot nehezen tudna még a mai estére elképzelni - és valamiért a tervei közt sem szerepelt, pedig mennyire jó ötlet -, de a pimaszságnak is van határa, főleg nála, arról nem is beszélve, mennyire élvezi, hogy Kira már hajlandó szinte burkoltan követelni tőle, amikor első alkalommal egy engedélyt is nehezére esett megadnia szavakkal. Az ujjai hirtelen csúsznak a másikba, hogy ne csak a nyelve mély, szenvedélyes, hanem azoknak mozgása is rásegítse a lányt a remegésre. Olyan szinten hatással van rá Kira bekövetkező orgazmusa, hogy a másikkal egy ütemben lesz szaporább a légzése, ver hevesen a szíve, és amikor megérkezik, még néhány pillanatig sem az ujjai, sem a keze nem állnak meg a mozgásban. Őt kifacsarták, ő kínoz kicsit, minden az egyensúlyról szól. Aztán a belső combjára csókol a másiknak, és úgy néz fel a lány szaporán emelkedő és süllyedő mellkasára. - Olyan türelmetlen vagy. - Jegyzi meg nevetve, mert amikor ő kérte azt a lovaglást, Kira ezekkel a szavakkal húzta őt, és ha már a kicsinálás is szóba került, ugyan ezt miért ne hánytorgathatná fel. - Ez már így négy. Mennyit bírsz még? - Kérdezi csendesen, és megint belecsókol a lány bőrébe, éppen ott, ahol éri, fölé hajolva, álló helyzetben - többszörösen is -, ahogy eddig.
Mit is várt a másiktól? Azt, hogy szavait meghallva megáll, elvigyorodik, felegyenesedik, mint aki jól végezte a dolgát, aztán hátrébb lép, jelezvén, hogy akkor tessék csinálja csak. A nő pedig tényleg képes lett volna arra, hogy megoldja magának. Bár ugye azt nem mondta hogyan. Nyilván gondolhatunk itt arra, hogy szépen a kezecskéjével ingerli és ujjazgatja magát addig, míg el nem éri a csúcsot. De neki az az opció jobban tetszett volna, hogy saját maga lerendezéshez is az olaszt és annak kezét vagy akár farkát használja. Csak azért, hogy ne hagyja ki a másikat és csak azért, mert ha már itt vannak egymásnak, akkor ugyan miért akarnák magukat lerendezni? Ostobaság lenne. Az igazság az, hogy minden bosszúság ellenére, tetszik neki, ahogy játszadozik vele a másik, ám a tűréshatárát már tényleg elérte, több kell neki, mint az, hogy csupán csak izgassák. Ezért szól, nem nevezné kérésnek, inkább ultimátumnak, s Alfonso vigyorát látva már tudja jól, hogy célt ért. Lassan visszadől, mindkét kezével a férfi vállait fogja, s ahogy a gyönyörhöz közeledik, mintha próbálná magához közelebb vonni, hogy ezzel mélyebbre tudjon kerülni. Amikor megérzi magában a férfi ujjait, hangosan, nevét nyögi. Ahogy egyre fokozódik benne a vágy, úgy tud egyre kevésbé mozdulatlan maradni. Csípője a férfi ujjai elébe mozog, s nem kell sokat várni arra, hogy a gyönyör újra átjárja minden porcikáját. Teste ismét ívesen feszül meg, körmei belemélyednek a másikba, ölének mozgása pedig lassacskán abbamarad. Ez a férfi tökéletesen tudja, hogy mit hogyan csináljon, mintha már évek óta együtt működnének, ez pedig teljesen kifacsarja a nő minden egyes porcikáját. – Volt kitől eltanulnom – pihegi halkan, mégis halkan felnevetve, hiszen Alfonso ugyanazt csinálja, amit ő. A saját szavait alkalmazza ellene. Kiszáradt ajkait nyelvének segítségével megnyálazza, majd felkönyököl, hogy jobban rálásson a másikra. – Tedd belém és derítsd ki – igen, ismét ő adná oda magát csak úgy a másiknak. Nem is érti, hogy mi van vele, hogy keríthette ennyire hatalmába a másik. A másik volt egyáltalán az vagy inkább a farka? Érdekes tanulmányt lehetne ebből írni, az egészen biztos. Hogy szavai komolyságát megerősítse, addig mozdul lefelé, míg gyakorlatilag majdnem belecsúszik a pult előtt álló olasz férfiasságába. Mozdulatában csak az állítja meg, hogy nem feltétlen akarja, hogy a feneke a levegőbe lógjon. Ha ez véletlenül nem lenne eléggé egyértelmű – nem lát esélyt arra, hogy ne lenne -, közelebb vonja magához a férfit, hogy csókot is lopjon tőle. - Úgy dugj meg, mintha nem lenne holnap – búgja az ajkaira ezzel is kifejezvén a vágyát, a telhetetlenségét, azt, hogy mennyire akarja, hogy a férfi újra és újra eljuttassa őt a csúcsra.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
+18 Valahol elégnek kellene lennie, nem? Legalább a gondolatai csillapodnának minden megélt érkezéssel, mindegy, hogy az az övé, vagy a lányé, de a szívverésének is lassulnia kellene, a testének vágyni azt, hogy legyen pár perc szünet - mondjuk annyi, amíg Kira meg tud enni egy szendvicset legalább -, de semmilyen mozdulat, vagy akár egyetlen lélegzet sem arról árulkodik, hogy pihenni akarna. Az előbb nem tudta megfigyelni a másikat, ahogy a csúcsra ér, mert el volt foglalva azzal, hogy éppen a teste ugyanabban szakad szét, de most figyel mindenre, végig tudja nézni, még akkor is az elméjébe ég az egész. Annak már nem ad hangot, hogy pontosan mit is vált ki belőle, ahogy a neve a másik ajkaira kerül, mert ezen a ponton lehet meg sem tudná fogalmazni. Annyit biztosan tud, hogy az éjjel még hallani akarja, és ezért ha kell, megtesz mindent. Elégedett lesz a vigyora, hogy a másik már tanult is tőle valamit, pedig pár órával ezelőttig ezt nehezen tudta volna elképzelni. Olyan szinten simul már hozzá a másik, hogy éppen csak az álla nem esik a földre Alfonsonak, amikor Kira közeledve arra kéri, hogy.. - Nem tudod, mit kérsz tőlem. - Maga sem tudja, hogy figyelmeztetésnek szánja-e a következő szavakat, vagy egyszerűen csak megállapít egy tényt, olyan vágytól akadozó hangon, amit még ő sem hallott magától sosem. Finoman tölti ki megint a másikat, de ez a finomság nem marad sokáig jellemző a mozdulataira, ahogy átadja magát az egésznek, a másiknak, és a helyzetüknek. Nincs elég óra az éjszakában arra, hogy mindent megtegyen, amit megszeretne, és egy idő után már nem is nagyon van ereje arra, hogy elmés szavak hagyják el az ajkait újra meg újra. Néhány óra eltelik úgy, hogy csak egyik érkezés követi a másikat, ő pedig a végén már vágytól teljesen megvakult tekintettel dől ki a hálószobája frissen húzott ágyneműjében, valamikor hajnalban, amikor már semmi erő nem marad benne, és valószínűleg Kirában sem. Hetek óta ez az első éjszaka, ami álmok nélkül éri. Meglepő, de nem alszik délig, viszont a szemeit elég nehezen nyitja ki, ami a történtek után egyáltalán nem meglepő Alfonsonak. Kellene néhány perc, amíg az agya megérti, ami történt, esetleg feldolgozza, és utána megindulhatna a nap, de mintha az elméje nem tudná kikapcsolni a történteket, és képek ostromolják az agyát azonnal, miközben ő egy hófehér párnába túrja a fejét egy nyögés kíséretében. A konyha után vettek egy zuhanyt, erre tisztán emlékszik, de nem bírt magával, nem bírta nyugton hagyni a másikat sem, a szünet, meg mint olyan, onnantól nem igazán jött szóba kettejük között. A fürdőből nem feltétlenül emlékszik, hogyan és hova jutottak, de arra emlékszik, hogy Kira egy szobán áthaladva hangosan nevet valamin, aztán.. Ebben az ágyban voltak a legtovább, talán ide tartottak a zuhanyt követően. Ahogy ez eszébe jut, a kezével keresni kezdi a másik testét - nem tudja még, milyen indokból pontosan -, de csak a nedves lepedő meg párna fogadja az érintését, mert a másik hosszú, barna haja bizony csuromvizes volt még, amikor itt is nekiláttak. Lehet, hogy valamennyire már tényleg öreg, mert őszintén fáradtnak érzi a testét ezután az éjszaka után, ezen azonban sokat nem tud agyalni, mert a lány nincsen sehol. A tudatalattija kiengedett néhány gondolatot az este, és tartott tőle, hogy ez fog történni, talán ezért sem hagyott nyugtot a lánynak, legalábbis nem túl sokat, ami azt illeti. Kikelve magára húz egy alsót, és elindul a villában, látszólag cél nélkül, pedig semmire nem vágyik, mint egy kávéra, amit a fene nagy duzzogásához el tud fogyasztani ma reggel. Arról nem is beszélve, hogy bár órát még nem látott, és a telefonja is lehet, még a medencénél van a nadrágja zsebében, de Alvize biztosan nyúzni fogja őt a tegnap estével, órák kérdése az egész. És ha nem lenne még ennyire kicsinálva az éjszaka miatt, biztosan idegrohamot kapna, amiért a lány szó nélkül itt hagyta, azok után, amit ezek ketten, egész éjjel műveltek.
De tudja, hogy mit kér. Olyan szintű vágyat érez arra, hogy az éjszaka folyamán újra és újra eggyek legyenek, hogy azt önmagának sem tudja megmagyarázni. Alfonso nem illik bele a képbe. Minden egyes alkalommal, amikor összefutottak a férfi teljesen megborította a rendszert és a terveket. Mert, ha valaki azt gondolja, hogy a nő számolt a ma estére ezzel a véggel, téved. Azzal tisztában volt, hogy esetleg összefutnak, talán még azt is számításba vette, hogy ejtenek pár szót, ami neki leginkább kínos lett volna, mint felemelő, de az határozottan nem volt benne a pakliban, hogy a szavak helyett, testük fog majd újra és újra beszélni. Az viszont biztos, hogy az éjszaka során sokszor már azt sem tudja eldönteni, hogy hol kezdődik a férfi és hol ő. Egyszer úgy simulnak egymáshoz, mint új szeretők, akik még meg kell, hogy ismerjék egymást. Akik keresik azokat a pontokat, mellyel a teljes őrületbe kergethetik a másikat. A következő körben pedig, régi szeretőket meghazudtoló mozdulatokkal idomulnak egymáshoz. A nő annyiszor és sokszor olyan formában éri el a csúcsot, hogy még álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyesmi lehetséges. Soha senki, még csak gondolati síkon sem, ébresztett benne olyan állatias ösztönt, vágyat, mint ez az ember. Nem tudná megmagyarázni, hogy ez tényleg annak köszönhető, hogy ennyire vonzzák egymást vagy inkább annak, hogy az eddigi találkozásaik során felgyülemlett feszültség van-e rájuk ilyen hatással. Az viszont biztos, hogy ki tudja hányadik kör és hányadik mélyről jövő sóhaj, nyögés, illetve az olasz nevének kiejtése után, szó szerint beájul az ágyba, hogy aztán három - négy órányi alvás után térjen magához. Iszonyatosan fáradt, gyakorlatilag nincs olyan porcikája, amely nem fájna és az agya tudja jól, hogy még alvásra, pihenésre lenne szüksége, képtelen visszaaludni. Mert ahogy meglátja maga mellett a férfit, az éjszaka eltöltött órák képei sorra bevillannak, s mint egy kisfilm így pörögnek le Kira szemei előtt. Mit érez először? Belepirul, s azt gondolja, hogy milyen jó, hogy ezt nem látja az olasz, mert biztosan lenne rá néhány csodás megjegyzése. Azonban ő most testileg és szellemileg is olyan fáradtnak érzi magát, hogy abban sem biztos, képes lenne szavakat formálni. Nagyjából fél órányi sikertelen vissza alvási kísérlet után, amilyen halkan csak lehet, felkel. Mivel nem lepedőbe csavarva szeretne a ház falai között sétálgatni, keres a szekrényben egy inget és hiába ér combjáig a ruhadarab, egy alsónadrágját is lenyúlja az olasznak, miután képes túllendülni azon, hogy mennyi élére vasalt nadrág, ing és ruhadarabja van a másiknak, tökéletes, patyolat rendbe állítva. Muszáj halkan nevetnie ezen egyet, mert ezzel szemben ő maga a tökéletes káosz ezen a téren. Néha még abban sem biztos, hogy tiszta ruhát vett-e fel. Eszében sincs órákon át várakozni, így hát elindul a számára labirintusként működő házban. Végtelenül szomorúnak találja még mindig, hogy hosszú métereken át halad és senkivel sem találkozik. Hiába nem szereti annyira az embereket, mégis rosszul érinti ez, így mikor egy könyvekkel teli szobát talál, azt érzi, hogy a lehető legtökéletesebb helyre sikerült keverednie. Ugyan ember nincs, de van helyette rengeteg könyv, melyek néha sokkal jobb társaságnak bizonyulnak mindennél. Hosszú perceken keresztül keresgél, ami arra jó, hogy felmérje miféle stílusban mozog könyvek terén a ház gazdája, végül egy számára ismeretlen szerző könyvet veszi le a polcról, melynek címe Olvass az emberekben. Nem, nem célzás és nem reméli azt, hogy ettől jobb lesz a világa, de elsőre ezt pillantotta meg, így hát úgy érezte, viszi tovább magával egyenesen a konyhába, ahol szerencsére senki nincs. Ahogy belép az első, ami szemet szúr neki, hogy az éjszaka történteknek semmi nyomát nem látni. Minden a helyén, tisztaság van és mintha citrom és menta illatot érezne. Bezzeg nála, állhatnak neki takarítani a romokat és maximum a szendvics maradékának illata terjengene. Nem azért áll neki kávét készíteni magának, mert bárkit is meg szeretne bántani, inkább azért mert nem akar terhére lenni senkinek, ezért kicsit meglepi, mikor a háta mögött megszólal a már ismert női hang és elkezdi olaszul mondani a magáét, hogy mégis mit képzel mit csinál, meg mit keres itt. Kirát ez azért szórakoztatja, mert ha nem is minden szót, de a lényeget tökéletesen érti, s mikor elkészül a kávéja, bájos mosollyal az arcán tekint Gabrielára, hogy aztán olaszul megkérdezze tőle, hogy a cukrot merre találja. Igen, minden pénzt megér a nő arca, ahogy eljut az agyáig, hogy milyen nyelven szóltak hozzá és mintha a mozdulatai is lassabbak lennének, mikor nyújtja a cukrot. Kira még mindig mosolyog és meg is köszöni a segítséget, aztán elindul a kávéval és a könyvvel a medencéhez. Bár a reggeli nap nem olyan erős, mégsem vágyik arra, hogy a sugaraiban fürdőzzön, ezért egy árnyékosabb helyen lévő nyugágyon helyezkedik el, hogy a kávé kortyolgatása közben, olvasson. Nem tudja mennyi idő telik el, mire lépteket hall, melyek nem máshoz, mint az öreghez tartoznak. Köszönés helyett azonban másképp üdvözli őt. - A csengőhangod iszonyat idegesítő, főleg tizedjére - pillant fel a könyvből a másikra, aki látszólag nem olyan boldog. Vagy lehet, hogy csak a kevés alvás miatt tűnik ennyire morcosnak? Nem tudja egyébként pontosan, hogy hányszor csörgött a készülék, de az biztos, hogy sokszor. Egyszer sem jutott eszébe felvenni vagy megnézni, ki keresi a másikat, hiszen nincs joga ehhez. De azért volt olyan pont, amikor szíve szerint megreptette volna a vízbe. - Azt gondolná az ember, hogy aki éjszaka milliószor volt nagyon boldog, az nem kel ennyire morcos medveként reggel. Minden rendben? - teszi le a könyvet és a félig fekvő helyzetéből felül, hogy ne egy terpeszkedő liba képét mutassa már kora reggel, délelőtt, mennyi az idő egyáltalán?
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
Minden lépéssel, amivel közelebb jut a konyhához egyre jobban magyaráz; az agya szépen lassan kitisztul - már nem az éjszaka képeitől -, és berágja magát a bőre alá a gondolat, hogy mindezek után a lány csak úgy lelépett. Nem tudja, hogy az idegesíti jobban, hogy nem várta meg, amíg felébred, hogy nem is ébredt fel arra, hogy otthagyják, vagy, hogy Kira valószínűleg megint hazabuszozott, ami már első alkalommal is elfogadhatatlan gondolat volt a férfi számára, csak akkor még nem voltak ilyen.. bensőséges kapcsolatban, talán. Mindig, amikor kellően felhúzza magát, olaszul magyaráz magának, meg a környezetének, de most nincsen senki körülötte, egészen addig, amíg a konyhába nem ér, ahol Gabriela már az ebédet készíti elő. Az asszony lelkes, mert Alfonso tényleg kevés időt tölt itthon, így sokszor feleslegesnek érezheti magát, meg a képességeit, de most hagyományos, olasz ebédre készül több fogással, csak azért, mert a férfi itthon van. Máskor biztosan vigyorogna ezen, és elmés beszélgetéssel töltené el vele az időt, amíg megissza az ébresztő kávéját, de most füstöl a feje, és ez a nőnek is hamar feltűnik. Az első kérdése az Alfonso irányában, hogy mikor akar az a lány elmenni innen? Mert ha marad ebédre, akkor úgy számol vele. Tudja jól, hogy annyit készít, ami már most látszólag felesleges, de nem is ez a lényeg. Megállítja a testét a hirtelen jött információ, hogy Kira még a házban van, és bár az ábrázatának kell majd a kávé, hogy a morcosság eltűnjön róla, a teste azonnal izgatottá válik. Már nem azért, mert ne tudta volna megcsinálni a másik testével és lelkével az éjjel, amit akart, hanem mert.. fogalma sincsen, hogy miért. Rövid veszekedést követően sikerül megtudnia, hol találja a lányt, sőt, Gabriela hevesen közli, hogy még a kávét is megoldotta magának a "kisasszony", úgyhogy nem kell Alfonsonak kettőt készíteni, mert, hogy ő két csészét vett elő a polcról, rögtön gondolva a lányra is. Végül a saját kávéjával jelenik meg a teraszon, igyekezve olyan arcot vágni, mint akit nem csinált ki a lány az éjjel, de ez nem igazán sikerül neki. Ahogy megnézi magának Kirát, nem talál olyan pontot rajta, ami ne lenne kedvére; az inge és az alsója is úgy illik rá, mint valakire, akit egész éjjel nem hagyott megnyugodni, a könyv a kezébe már szinte hiányozna, ha nem volna, a hangja pedig azonnal közli vele, milyen béna valami, amivel rendelkezik, és ettől azonnal vigyorral vegyülnek a morcos vonások. - Kettőt találhatsz, hogy ki lehet az. De szerintem megoldod egyből is. - Keresi a tekintetével a telefont, de mivel a ruháit már összeszedte Gabriela valószínűleg, a készülék nem annál az asztalnál lesz, amelyik a Kira melletti napozóágynál van, hanem eggyel odébb. És valóban, Alvize hívta néhányszor, de ezt Alfonso előre megjósolta, és nem is tévedett semmit ezzel kapcsolatban, ahogy ritkán szokott ez amúgy is előfordulni vele. Kivéve ezt a lányt, gondolja, és kék szemeit a másikra emeli, és le sem veszi róla, amíg néhány szót vált olaszul az öreggel. Nagyon egyszerű vallatásnak van kitéve hirtelen; ott van-e még a lány, hogyan telt az este, udvarias volt-e. Amikor kimondja egyértelműen, és a lány számára is jól hallhatóan, a vele szemben lévő napágyon ülve, hogy maximálisan udvarias volt, még ő is vigyorog rajta szélesen. Aztán elköszön, említve, hogy a nap folyamán találkoznak, mert dolguk van egymással, és leteszi. Ezt követően a kávéjába kortyol, és érdeklődve néz a másikra, amiért megállapítja, hogy morcos. - Nem szoktam morcos lenni ennyi dugás után. - Állapítja meg vigyorogva, és a vonásai szépen simulnak ki, ahogy a kávé hatással lesz a szervezetére. - Azt hittem, hazamentél. - Nem köti össze a két gondolatot semmilyen ide illő kötőszóval, mintha két, egymástól teljesen független kijelentések lennének, pedig egyik szülte a másikat. Nem szokott morcos lenni, de most kurvára az volt, mert azt hitte, hazament minden szó nélkül a lány. - Egyébként lassan elhiszem neked, hogy öregszem. Kurvára fáj mindenem. - Vallja be őszintén, és talán csak tudni akarja, hogy érzi magát a másik. Szeretné elhinni, hogy megdolgozta annyira, hogy neki is fájjon a létezés is, de persze ebben nincsen rosszindulat, nem akarja a későbbi munkáját ezzel megnehezíteni csak.. olyan élmény volt neki ez az egész, amit nem felejt egykönnyen.
Tulajdonképpen nem is olyan rossz ez a csend. Igen, egyik pillanatban kifejezetten rosszul érinti, hogy az van a másikban pedig imádja. Megszokni nem tudná, de heti egyszer ölni tudna érte. Teljesen bele tud feledkezni a könyvbe, így talán nem is reagál egyből a másik érkezésére, csak mikor már ténylegesen ott van és bizony köszönés helyett, hogy érezze a másik a törődést, egyből szól valamiért. Mert miért is ne kekeckedne már az első napsugárral az arcán. Volt egy tippje, hogy ki keresi, de tényleg nem érdekelte annyira, hogy nagyobb figyelmet szenteljen neki. Még ahhoz is lusta volt, hogy mozduljon és lenémítsa. Felmérte a helyzetet és így ítélte meg, hogy túl messze van a készülék, pedig csak meg kellett volna emelkednie és kinyújtani a kezét. Míg Alfonso telefonál, addig ő visszatér a könyvhöz és tovább olvas, ezzel is jelezve, hogy nem akar hallgatózni és maximálisan teret ad annak, hogy intézze a másik a dolgait. Csak akkor pillant oda, mikor érzékeli, hogy Alfonso hangja kissé hangosabb, mintha neki jelezne ezzel. Vigyorát meglátva, ő maga is elmosolyodik és a könyvet végleg félre teszi, majd megissza a kávéja maradékát. - Ismét nincsenek meg a holmijaim - mintha csak ez lenne az egyetlen oka annak, hogy maradt. Inkább csak azért fogalmaz igy, mert kezd vicces lenni, hogy akárhányszor ébred itt fel, nem találja a cuccait, mintha ez a hely egy kicseszett Bermuda háromszög lenne. - Nem akartam lenyúlni a ruháid, pénzem sincs, telefonom se, iratok.. hagyjuk. Valahogy úgy tippelek ez egy szar út lett volna hazáig - pedig aligha lehet rosszabb, mint az első. Egyáltalán hazának vette volna az irányt vagy valami oknál fogva inkább a szomszédba? Nem tudja erre megmondani a választ, mert egyetlen egy pillanatig sem érezte azt, hogy menne, minden porcikája maradni akart legalább egy köszönés erejéig. - Azért voltál morcos, mert azt gondoltad leléptem? - próbál nem vigyorogni, de azért ez eléggé szívet melengető gondolat, még akkor is, ha csak az ő fejében létezik ez. De hát mi más végett lettek volna ott a ráncok? Ennyi szex után olyan simának kéne lennie a férfi arcának, mint egy babapopsinak. - Ismerek kiváló reumatológust, majd szerzek neked időpontot hozzá - közli könnyed természetességgel, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy nem a kora miatt fáj bármilye is a másiknak. - Mehetünk majd közösen, hátha rájön arra, hogy nekem miért fáj bármim, ha már öreg nem vagyok - itt viszont már elneveti magát, leginkább azon, hogy megint sajátos módon sikerül átadnia az információt arról, hogy neki is fáj mindene. De tényleg, még a lélegzetvétel is. - Gabriela szívébe ma sem loptam be magam, főleg azután, hogy az olasz litániáját és szidalmazásait végig hallgatva, kértem tőle olaszul egy kevés cukrot - ő egyetlen egy rossz szót sem tett rá, ezért is volt vicces hallgatni, ahogy burkoltan tolja a dolgokat a nő. Oké, talán nem kellett volna neki állni egyedül a kávénak, de nem akart terhére lenni a nőnek, már ez is baj? - Ha már a kezedben van a telefon, megmondanád, mennyi az idő? - a ruhájával együtt a táskáját és annak tartalmát sem lelte még meg. Mondjuk nem is kereste és nem is emlékszik arra, hogy behozta volna, szóval reméli, hogy az autóban maradt és ott sír érte.
“Baby, I see what's on your mind, I see. You try to find another lie, for me, and when I ask about it, hm. When I ask you're hiding from me, mm-mm. Confusing thoughts and mystery, I see. Our love was just a fantasy, for me. You played me like nobody, mm-mm. When you were everything for me, mm-mm”
Majdnem beleprüszköl a kávéba, de van annyi esze, hogy figyel, mikor készül mondani valamit a másik, és inkább megvárta ezt kortyot addig, amíg elmondja a következő, ki tudja Alfonsot hogyan érintő információt. Szóval a prüszkölés kimarad, és elneveti magát még mindig kissé fáradt, és enyhén morcos vonásokkal, hogy a jókedvétől, és ne csak a kávétól simuljanak tovább a vonásai. - Tudsz egyáltalán vigyázni rájuk? - A második találkozás a lány iratai miatt történt meg, az azt követő valamelyik esetén szintén itt voltak, és szintén nem találta semmijét, most pedig ugyanaz a helyzet. - Most legalább lehet egy olyan kifogásod, amit elfogadnék neked. - Vigyorog a másikra a következő korty kávé előtt, és hiába pittyeg a telefonja, nem foglalkozik vele egyáltalán. Valószínűleg rövid az idő, amit még a lány itt fog tölteni vele - ha már le nem lépett hajnalban -, és addig rá akarja fordítani a figyelmét teljes egészében. Biztos, hogy innen neki is a club lesz az első állomása, mert ő is lazábbra vette az elmúlt időszakot a lány miatt, hiába nem téma ez a részéről, így volt. Dolgoznia kell, segíteni az esti buli előkészületeit, mert nem véletlenül van egyfolytában az újságokban az ő szórakozóhelye. Egész hónapban iszonyat nevek szerepelnek a fellépők között, és ebbe nem csak eddig volt rengeteg munkája, de ezután is lesz. De most itt ülnek a medencéje mellett, és mindketten próbálják feldolgozni testileg és lelkileg is ami történt. A másik kérdése ezt követően érdekesen érinti, hiszen az egyszerű válasz az lenne, hogy igen. Kifejezetten rosszul érintette, hogy nem volt ott mellette, és talán ez egy okos lépés volt a lány részéről, mert nincsen kizárva, hogy ott folytatta volna ébredés után, amikor amúgy is áll, ahol befejezték. Az is lehet, hogy nem tudott egyszerűen aludni a másik, és bár megtalálta itt a medencénél, lehet azért morcos még egy kicsit, mert nem így akarta. - Lehet. - Morogja a kávéjába, de se nem vallja be egyenesen most, se nem erőlködik azon, hogy megfelelő hangerővel bökje ezt ki, hátha Kira nem hallja meg, vagy nem hallja egészen jól. Ha pedig igen, akkor már várja az elmés beszólásokat ezzel kapcsolatban, amiket nem tudja még, hogyan kezelne, mert nem érti saját magát egyáltalán. - És mit mondunk neki? Egész éjjel keféltünk, enyhítsen a kínjainkon? - Halkan el is neveti magát rajta, és tetszik neki, hogy nem csak ő érzi úgy magát, mint akin átment egy gyorsvonat. Ezt akarta elérni, ennyire le akarta fárasztani saját magát, és a lányt is, az okokat pedig elég, ha ő ismeri, ha egyáltalán léteznek. Lehet egyszerűen csak annyira ki volt már éheztetve, hogy így jött ki belőle, és valóban, semmi másra nem vágyott hetek óta, mint ezzel a lánnyal egész éjjel az ágyat nyomni. - Egyesek esküsznek a másnaposságra való ivásban is. - Vonja meg vigyorogva a vállát, jelezve, hogy lehet, ha folytatnák, jobban éreznék magukat néhány menet után. De ez most csak egy megjegyzés, nincsenek ilyen jellegű tervei - francokat nincsenek -, ezért felfekszik a napozóágyra, és az egyik karját a feje alá téve lehunyja a szemét, hogy pihenjen egy kicsit, ha már az alvás nem volt kivitelezhető. - Ó, nagyon szívesen, hogy nem mondtam el neki, hogy érted minden szavát. - Valahol remélte, és rendkívül szórakoztatónak gondolta, hogy Gabriela ellen ezt egyszer csak bevesse a lány. Még mindig vigyorog, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha Kira feldühíti Gabrielát, azt neki kell majd hetekig hallgatnia, ennek ellenére inkább hagyja most Alfonso, hogy szórakoztassa ez a helyzet, minthogy esetleg elébe menjen. Kinyitja a szemét, és a telefonjára néz, aminek a képernyője tele van értesítésekkel, de egyelőre nem nézi meg egyiket sem, mert tényleg nem akar senkivel foglalkozni most. - Fél hét van még csak baszki. - Nyögi olyan hangon, ahogyan érzi magát; mint aki egész éjjel szexelt megállás nélkül, és alig aludt valamit utána, szó szerint. - Dolgozol ma? - Kezd finoman puhatolózni a másik időbeosztását illetően, hiszen a sajátjával teljesen tisztában van, egyeztetni meg csak úgy tud, ha a másik oldalt is ismeri.
Kezdőlap
