how to build a sibling bond?

Lennox & Tyra

z első kezdeti sokk után már egészen jól felfogtam, hogy van egy féltesóm. Főleg, hogy anyával is valamennyire meg tudtam tárgyalni a dolgot, de biztos vagyok benne, hogy még vannak tisztázatlan kérdések.
Viszont Caesar volt az első, akinek elmondtam, mivel anya épp a műtőben volt, mikor hívni akartam az első találkozás után. Bár még nem találkoztak, remélem, hogy jól kijönnek majd egymással. Eléggé furcsa helyzet ez, nincs felkészülve ilyesmire az ember, Caesar is nagyokat pislogott, mikor meséltem neki. Persze óva intett, hogy legyek résen, mindig vigyázna rám, ha lehetne, de mondtam neki, hogy megoldom, ezt egyedül kell végigcsinálnom, és ha úgy látom majd, hogy elérkezett az idő, neki is be fogom mutatni.
Mára beszéltük meg Lennoxszal a következő találkozót, szép az idő is, én meg mivel nem annyira érek rá, hogy beüljek vele valahová, elhívtam sétálni a Central Parkba Mollyval. Ez a kutya egyébként is szerencsét hoz, mivel konkrétan rajta keresztül esve ismertem meg Caesart és azóta is odáig vannak egymásért. Tehát Mollyval sétálunk most hárman, de hamarosan csak ketten maradunk, mert Caesarnek dolga van, meg amúgy is még nagyon az elején vagyunk Lennyvel, egyelőre nem jött el az ideje annak, hogy találkozzanak a fiúk.
- Biztos ne maradjak? – kérdezi Caesar, miközben kedvenc kutyájának a pórázát nyomja a kezembe.
- Biztos – vágom rá.
- Tuti?
- Igeeen – mondom mosolyogva, és tolom a kezemmel, hogy induljon már, amúgy is tárgyalni menne, tökre késésben van már és ehelyett itt lóg velem. – Hagyjál már, na! – Imádom, hogy ilyen, és nyilván örülnék, ha maradna, de megvan a saját dolga, majd erre a találkozóra is sor fog kerülni, de nem most.
Egy gyors csókot váltunk búcsúzóul, majd Mollytól is elköszön és elindul az Emperor irányába, mi pedig könnyes szemmel, hímzett zsebkendőt lobogtatva integetünk utána. Majd, amikor már eltűnik az épületben, elindulunk a tó felé, ahol a kacsákat szoktuk bambulni, ahogyan jókedvűen totyognak egymás után sorban a járdán, megőrjítve ezáltal az arra sétáló kutyákat. Még szerencse, hogy Molly nem ilyen éhes fenevad, ő is inkább velem együtt bambulja őket.
Kicsit izgulok a találkozó előtt, még nem szoktam meg ezt az egész új tesó dolgot, de nagyon remélem, hogy lassan már menni fog.
Leülök egy padra, Mollyt pedig magam mellé ültetem a földre addig, míg megvárjuk Lennoxot a megbeszélt helyen és időben, hogy utána együtt róhassuk a köröket a tó körül.
Remélem, hogy kedveli a kutyákat… nem is kérdeztem még erről, de végül is Molly nem sok vizet zavar. Ha meg mégsem rajong érte, legfeljebb előbb hazaviszem és később lehozom egy újabb körre.

how to build a sibling bond?

Lennox & Tyra

gondolataimba merülve ücsörgök a padon a kedvenc labradorom társaságban és annyira jó így vele bambulni a világot, hogy tök jól ellennék így naphosszat. Molly amúgy is egy irtó rendes kutya, olykor megfordul a fejemben, hogy ellopom Mr. Stevenstől, mert én is akarok egy Mollyt magamnak. Meg Caesarnek, és így lenne egy első közös állatunk, akinek egymást köszönhetjük ráadásul. Tény, hogy akkor buknám a kutyás karrieremet itt Manhattanben, Mr Stevens tuti kicsinálna, meg mehetnék dutyiba, mert elloptam a kutyáját. Vajon ki az rajtam kívül, akinek még eszébe jut ilyen agymenés, hogy ellopjon egy kutyát? Néha meglepődöm magamon, hogy milyen eszement ötleteim tudnak lenni…
Molly megbök az orrával egy pillanatra, hogy simogassam már, mert épp megállt a kezem a fején, amikor az ellopásán töprengtem. Teljesen jogos a részéről, hogy követeli a simit, a tökéletes bundája csak úgy megcsillan a napfényben, annyira szép.
Aztán hamarosan megpillantom Lennoxot, amint integet, én is visszaintegetek neki és egy mosoly meg is jelenik az arcomon. Ah, de furcsa még mindig ez az egész tesó-dolog vele. Mr Nőcsábász az én tesóm… Na biztosan nem apánktól örököltem, hogy én béna vagyok a pasizás terén, még azt sem tudtam egyedül megoldani, hogy Caesarrel találkozzak akárhol és elhívjon randizni, ehhez is kutyára volt szükség. Kicsit sem ciki, áh.
Rájövök, miközben az új tesómat figyelem felém közeledni, hogy van valami furcsa az egész kompozícióban, és hirtelen rádöbbenek, hogy van nála egy kutya?! Meglepettség ül ki az arcomra, de végül is miért ne lehetne kutyája? Nem beszéltünk még olyan sok dolgot, erről nem esett szó, hogy kinek milyen állata van, pedig ez egy rendkívül fontos kérdés.
- Sziaaaa! – köszöntöm nagy elánnal, majd a vállon veregetéssel tulajdonképp nem tudok mit kezdeni, úgyhogy amennyire tőlem telik, megölelem – Na, gyere már ide, ne bénázzunk! – hívom oda magamhoz nevetve, látom, hogy neki is remekül mennek a kínos szituk, akárcsak nekem.
- Hello, Dobby! – köszöntöm az ebet mosolyogva, de úgy tűnik, hogy nem vagyok kifejezetten szimpatikus neki. Vagyis inkább Mollyval lehet baja, aki amúgy magasról tesz a pöttöm ebre. Dobby tipik olyan kutya, akinek a termete és az egója fordított arányosságban állnak egymással.  – Hű, wow, a most azt jelenti, hogy mooost? – kérdezek vissza csodálkozva. – Hát ez meg hogy jött neked? Amúgy, szereted a kutyákat? – érdeklődöm, majd rájövök, hogy ez egy kicsit hülye kérdés volt, nyilván szereti, ha örökbefogadott egyet. Vagy ne kínlódjak annyira ezzel a kérdéssel inkább?
- Ja, köszi, sajnos, nem az enyém, Mollynak hívják amúgy. De nagyon szeretjük Caesarrel, ő a kedvencünk az összes közül. Eléggé sok kutyával dolgozom – szövegelek már megint a nagyvilágba, pedig csak azt mondta, hogy Molly szép. Lehet, hogy zavarban vagyok kicsit és rámjött a szófosás, de ez ilyen, majd csak elmúlik.
- Van kedvetek sétálni? Hátha megnyugszik Dobby egy kicsit – vetem fel az ötletet, hogy ne csak egyhelyben ácsorogjunk, meg amúgy is, Mollyt le kellene mozgatnom, habár, ha rajta múlik, szerintem aludna egész nap a kanapén. - Ja, nem lehet elengedni, oké? Ha meglát egy közteres, akkor az gáz. Meg csomó kacsa van mindenfelé – ismertetem a legfontosabb tudnivalókat, habár, ha itt dolgozik a környéken, bizonyára nem először jár a parkban. – Amúgy, honnan szedted a nevét? – vigyorgok rá, miközben elindulok lassan. – Ugye neeem? Miért nem Agyar vagy Tapmancs? Pont Dobby? – nevetek rá, s közben Mollyt terelgetem, hogy ne akarja megenni a mellette repülő méhecskét, mert az nagyon nem lenne jó egyikőnknek sem.

outfit | music

how to build a sibling bond?

Lennox & Tyra

l tudnék itt ücsörögni Mollyval egész nap. Ha ezen a járdán sétálunk, akkor mindig eszembe jut, hogy azon a sarkon ütköztünk össze Caesarrel, ahol az a sűrű bokor van a kanyarban. Odapillantok és akaratlanul is elmosolyodom, ahogyan eszembe jut az emlék és egy messze szálló sóhaj tör fel belőlem, ahogyan ezen merengek.
Olyan nagyot fordult velem a világ, hogy nem győzöm felfogni a történéseket... Az unalmas kis szürke életem színessé vált és ez annak köszönhető, hogy új emberek vannak körülöttem, akik ráadásul a mindennapi életem részévé váltak. De nem nagyon van időm ilyen szentimentális dolgokra, mert Molly kizökkent az elmaradó simi miatt, én pedig visszaröppenek a valóságba.
Nem is olyan sokára megpillantom Lennoxot, amint felém közeledik a kutyájával. Nem beszéltünk róla ugyan, de végül is gondolhattam volna, hogy van kutyája.
Amint odaérnek, bénázunk egy sort – vajon ez közös testvéri vonás nálunk? -, majd úgy döntök, hogy megölelem. Még mindig zavarban vagyunk szerintem mindketten, de egyszer majd csak leküzdjük ezt is. Bár, engem eléggé könnyű zavarba hozni, úgyhogy az lesz a csoda, ha végképp nem lesz ilyen a jelenlétében. Az sok idő, nagyon-nagyon sok.
- Mi? – nevetek fel egyből – Attól, hogy kutyát sétáltatni hívtalak, neked nem lett volna muszáj szerezni, ha épp nem volt… vagyis… ööö… - sülök bele kicsit – szóval, én sétáltatok ugye, mivel az a munkám, azt meséltem szerintem, nem? – kérdezek vissza kissé bizonytalanul, mivel már annyi dologról szó esett közöttünk, hogy nem is tudom pontosan, hogy mik hangzottak el és mik nem.
Ránézésre megmondom, hogy Dobbyval lesz majd néhány izgalmas pillanata Lennoxnak, mire megszokják a közös életet, de ezek mindig szuper dolgok egy kutyás életében. Molly talán kicsit túlságosan is nagy Dobby mellett, de szerencsére ő egy egészen nyugodt kutya, így nem gondolnám, hogy bármi baj lesz velük, csak idő kérdése, hogy megszokják egymást.
- Micsoda? Ja, Caesar? – kérdezek vissza értetlenkedve.  – Ööö… ja nem hallottál még róla? – vakarom meg a fejem egy pillanatra, majd kibököm, hogy – hát… vele járok. – Fú de béna ez így. Hogyan lehetne mondani ezt jól? Nem nagyon tárgyaltam ki ezt a dolgot még senkivel, csak anyával. Vagy úgy jobb, hogy ő a pasim? Az meg milyen már, én nem vagyok egy pasizós csajszi. Túlságosan zavarba jöttem a témától, hogy más értelmesebb szó eszembe jusson.
Közben Dobby ide-oda szaladgál, látszik, hogy még nincsen rendesen pórázhoz szoktatva – Nyugi, semmi gáz, hagyd csak – mondom Lennoxnak megnyugtatásképp. Nem kell túlstresszelni a kutya-dolgot, mert ő is megérzi, ha a gazdi nem nyugodt.
Szerencsére nincsenek sokan, így szuperül elférünk egymás mellett. Molly szépen sétál mellettem, igazából el is engedhetném, de nyilván nem lehet.
- A kacsát inkább megenné szerintem – nevetek – főleg, ha éhesen hoztad el. Szegények sokszor kerülnek ki rossz helyről – ráncolom a homlokom a gondolatra. Látok anyánál sok kutyát, örökbefogadásra várnak és előtte nagyon rossz körülmények között éltek. Szomorú, hogy az emberek mit képesek tenni a kutyákkal.
Úgy tűnik, hogy humoruknál voltak, akiktől Dobby Lennoxhoz került.
- Na persze – nevetek rá. – Áh, nézz már rá, hogy milyen aranyos! Nem való neki gonosz név, a Dobby az cuki, amúgy. De végül is, ha adsz majd neki valami ruhát – mivel télen lehet, hogy szüksége is lesz rá -, akkor szabad és boldog kutya lesz – sóhajtom, miközben eszembe jut, hogy szegény manónak milyen rossz sorsa volt a könyvben. Viszont ennek a Dobbynak Lennox lehet a megmentője.
Majd egy hotdogárus környékére érünk, mikor egyszer csak nekemszegezi a kérdést, hogy mi lenne ha.
- Oh, köszi, kedves tőled! – mosolyogva elfogadom a meghívást, végül is bármikor képes vagyok enni. – Csak Molly nem kaphat, oké? Tilos etetni – teszem hozzá.
A hotdogárus néni a kezembe nyomja a pirított hagymás-cheddar szószos hotdogot, majd igazából az első harapás után egyből olyan szépen lekajálom a felsőmet, hogy le sem tudnám tagadni, hogy rólam van szó. Még szerencse, hogy ezután nem megyek suliba, mert nem lenne éppen poén ilyen ruhában lenni egész nap.
- Ah, olyan béna vagyok – állapítom meg a nyilvánvalót. – Már csak egy banánhéj hiányzik, hogy elessek rajta, vagy Molly berántson a vízbe… egyszer már majdnem összehozta – puffogom, miközben próbálom a sajtszószt leszedni egy papírzsepivel a felsőmről. – Amúgy, majd, ha gondolod, járhatunk együtt sétáltatni… már ha épp ráérsz, meg ilyenek… néha Caesar is el szokott kísérni. Majd egyszer bemutatom őt is akár.

outfit | music

how to build a sibling bond?

Lennox & Tyra

ég nem tudom teljesen lazán venni a Lennoxszal való találkozókat, de már fényévekkel jobban érzem magam most is, mint a full ciki, első alkalommal. Gondolom ez az érzés egyre inkább kikopik majd belőlem, ahogyan haladunk előre.
Az, hogy kutyával érkezik, egyszerre mulatásgos is cuki is. Eléggé látom, hogy nincsenek még egy hullámhosszon, de ez idővel csak jobb lesz.
- Bérelted?! – kérdezek vissza meglepetten, annyira komolyan mondja, hogy egyből elhiszem. – Na valaki akkor megtalált egy piaci rést – nevetek, majd gondolom, miután látja, hogy full bekajálom a kamut, elmondja az igazat, meg még egy kicsit többet is. Nem gondoltam róla, hogy ennyire egyedül van szegény, a suliban nem ez a hír járta róla, de én egyébként sem tudtam túl sokat, inkább akkor csak pletyka szinten mentek ezek. Vagy nem tudom, mindenesetre azt még nem mertem felhozni neki, hogy mizu a csajokkal a suliban, az eléggé level up és még ott lehet, hogy nem tartunk.
Őt figyelem, ahogyan meséli a kutya előzménysztorit és néha elhagyja a számat egy-egy „ühüm” vagy „aha”. Nem túl hétköznapi dolgokat mond, nem is sejtettem, hogy ilyen kalandos az élete. – Hű, pisztoly? – kérdezem csodálkozva. Nem is láttam még pisztolyt, csak a filmekben. Aztán a végén meg valami olyat dob be, amire muszáj visszakérdeznem…
- HOGY MIT CSINÁLTÁL az autójában?! – állok meg kutyástul és próbálom visszatartani a kitörni akaró nevetést. – Szegény csaj – itt már nem tudom tovább bent tartani, különben felrobbanna a fejem, úgyhogy kitör belőlem visszavonhatatlanul.
- Bocsánat, ez… amúgy egy szomorú történet, mert az nagyon rossz, hogy egyedül vagy… - teszem a szám elé a kezemet, mert még mindig vigyorognom kell, de ez meg komoly szöveg és nem tudom egyszerre a kettőt. Extrán gáz vagyok, tudom. – Hm, jó döntés volt, hogy magadhoz vetted, szerintem. Csak még össze kell szoknotok – mondom és Dobbyra pillantok mosolyogva, aki különféle fejeket vág, ami nagyon vicces megjelenést kölcsönöz neki. Sok kutyát láttam már, de ő egy különleges példánynak számít, de lehet, hogy csak azért, mert Lennyé.
- Amúgy, hívhatnak Lennynek? Vagy inkább Len? Ismertem egy Lent még régebben, irtó paraszt volt, meg olyan ficsúr, hogy borzasztó... Vagy csak a Lennoxra hallgatsz? – szegezem neki a kérdéseket, miután Lennyként jutott eszembe az imént. Olyan lennys, azt hiszem. Nem akarom nagyon elterelni a témát, de szerintem ez egy eléggé fontos kérdés, meg amúgy is, Tanár úrnak csak nem szólíthatom ugyebár…
- Jaa, hmm, köszi – vakarom meg a fejemet zavaromban, amikor Caesarrel kapcsolatban gratulál. Nem mondott még senki ilyesmit, de tény, hogy nem is vertem nagy dobra, hogy ő az életem része lett. Hirtelen nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék, vagyis szívesen mesélek róla persze, gőzöm sincs, hogy hol kezdjem. – Mióta? Hű… hát, néhány hete, azt hiszem – felelem, majd egy kóbor tincset teszek a fülem mögé és a földet kezdem bámulni hirtelen. Nem tudom, hogy mióta… csak úgy kialakult, azt hiszem. Vagy az első pillanat óta? – Igen, jól kijövünk, de milyen kérdés már ez? – vigyorgok rá. – Jóhogy jól kijövünk… - mondom végül. – Nagyon rendes, aranyos is meg jó fej… cuki... – teszem hozzá ábrándos tekintettel és itt meg is állok, mert nem akarok ömlengésbe kezdeni, az tök gáz lenne. Ha csaj lenne Lenny, akkor még oké, de mivel férfi, nem igazán merek részletekbe menni.
- Sok türelem kell hozzájuk – mutatok Dobbyra. – Muszáj lesz így hozzáállnod, és hidd el, tök hamar menni fog minden – bíztatom. Közben megpaskolom a mellettem baktató Molly oldalát. Milyen érdekes, hogy egyébként egy teljesen nyugodt kutya alapból, de amikor találkoztunk Caesarrel meg tisztára meg volt őrülve, és húzott veszettül, mintha muszáj lenne.
A hot-dog végül is jó ötlet, mivel nem vittem túlzásba a reggelit, meg amúgy is, ezek ilyen fél fogamra való falatok mindig. Na nem mintha rendszeresen élnék a lehetőséggel, sőt. Előfordul, hogy egész nap nem eszem semmit, mert nincs időm rá. Ide is elég ritkán jövök csak egy kutyával, többnyire vannak nálam vagy tízen, úgy pedig esélytelen bármi ilyesmi.
- Látod, hogy milyen szépen csinálja! – dicsértem meg Dobbyt én is, amikor elvette a falatot. – Biztosan tanították korábban valamennyire, de nem tudom… - majd félbe is hagyom, mert a felsőmön levő sajtszósz hirtelen eltereli a figyelmemet. Annyira tipik. Vajon egyszer képes leszek arra, hogy ilyenek ne történjenek velem? – Na jól van… - mondom duzzogva, de egyből elvigyorodom, mikor megpillantom Lenny arcán a mustárt meg a felsőjét.  – Igen, talán van valami közös bennünk – vigyorgok immáron rá. – Apánktól örököltük szerinted? – kérdezem, miközben még mindig igyekszem rendbe szedni magamat több-kevesebb sikerrel.
Kicsit elbizonytalanodom, hogy mikor ideális az ilyen ’bemutatom a barátomat’-dolog. Gondolom, először anyának kellene… még nem is beszéltünk Caesarrel ilyesmiről, hogy mikor legyen, vagy ilyesmi… hű, ezek komoly dolgok már.
- Ja, oh értem – mondom a barátnőre vonatkozóan. Vajon most mondanom kellene, hogy sajnálom? Vagy ilyesmit ne sajnáljak? Végül is a saját döntése, hogy van-e neki. – De nem dupla randira gondoltam… hanem csak bemutatom, aztán… nem tudom – vonom meg a vállamat, mert tényleg gőzöm sincs, hogy hogyan kellene egy olyannak zajlania. Bizonyára majd bemutatkoznak és én full zavarban leszek, ők meg jót röhögnek majd rajtam meg csúfolódnak – nagyjából így tudom elképzelni, mindenesetre ez olyan dolog, amire szükség van. – Hát csak a tesóm vagy, aztán gondoltam izé… - magyarázom, bár nem tudom, minek, hiszen mondta már, hogy szívesen megismerné, csak én meg olyan bizonytalan vagyok egy csomó dologban. Fenekestül fel van fordulva az életem.
- Oké, persze, menjünk! – egyezek bele a kutyás bolt meglátogatásába, majd beleharapok egy nagyot a hot-dogba. Ja, de Lenny nem tudja, merre kell menni… Amikor sikeresen legyűröm a falatot, folytatom is. – Ja te nem is tudod merre van, bocsi! – szabadkozom. – Mi lenne, ha hazavinném Mollyt és utána elmennénk oda? Őt nem akarnám becipelni a boltba, előbb haza kell mennie, jó így? – kérdezem, és Lennyre pillantok. – Egyébként, van itt egy bolt irtó közel, rengeteg minden van benne, szerintem biztosan minden fontos dolgot be tudunk szerezni neki. – Majd amúgy mellékesen még megkérdezem: - Itt laksz a környéken? – A kutyás cuccok hazacipelése szempontjából ez egy eléggé fontos információ végül is.

outfit | music

how to build a sibling bond?

Lennox & Tyra

assanként megállapítom magamban: szegény Lenny vonzza a bajt. A legjobb az egészben pedig az, hogy olyan könnyedén veszi félvállról és meséli nevetve, hogy az meg egyenesen ijesztő. Harry Potter is azt mondta, hogy ő nem keresi bajt, hanem a baj találja meg őt. Lehetséges, hogy Lenny is valahogy így van ezzel a dologgal. Pech, mert ez ellen aligha lehet bármit is tenni, kivéve persze, ha az embernek van egy láthatatlanná tévő köpenye, mivel akkor még a Halál elől is el lehet bújni.
- Aha, hát ismerős… nekem sem működtek eddig igazán, de magam sem tudom, hogy mi miatt. Talán nem a megfelelő emberekkel sodort össze a sors – néztem magam elé, miközben válaszoltam Lennynek. Sokat gondolkoztam már ezen, hogy mit ronthattam el korábban, de egyre inkább meggyőzöm magamat arról, hogy nem bennem volt a hiba – vagy nem csak bennem. Ha két ember nem illik össze, akkor azt kár erőltetni. – Lehet, hogy te is így vagy ezzel – vonom meg a vállamat és rápillantok.
Na de igazából, akkor nem teljesen értem ezt a legendát róla meg a diáklányokról. Megkérdezni azonban még nem merem.
- Oké, akkor Lenny – nyugtázom széles mosollyal. – Draco? Végül is, hasonlítasz tényleg – teszem hozzá miközben kissé hunyorítva megnézem magamnak. – De akkor már inkább Tom Felton – fűzöm tovább a gondolatot. – Ő bizonyára hasonlóképp öltözne, mint te, Draco meg gondolom valami csini ruciban feszítene, hiszen úri gyerek. – Jó ég, komolyan erről beszélek, hogy ők hogyan öltözködnek? Azért alaposan el tudok kalandozni, sosem hazudtolom meg saját magamat.
Ceasarről nem mondok túl sok konkrétumot, nem is nagyon tudom, hogy miket kellene, úgyhogy még mielőtt teljesen szétfolynék, abba is hagyom szövegelést vele kapcsolatban. Lenny szavaira hangosan felnevetek, de a szám elé teszem a kezem hirtelen, mintha azzal bent tudnám tartani.
- Hm? Ja… Igen – bólogatok inkább, jó kis helyzetkomikum kerekedett ki ebből az egészből, de ennyiben is hagyom. Végül is Dobby is aranyos, ja. Minden kutya az, nem is kérdés.
A hot-dog eléggé életmentő most, már annyiszor megfogadtam, hogy kicsit jobban odafigyelek ezekre a dolgokra, mert az lesz a vége, hogy egy csontváz leszek, ha nem eszem rendesen. Nem is kell sokat várni arra, hogy egy újabb Tyra-féle bénázást toljak, tökéletesen le is eszem a felsőmet. Kitör belőlem a nevetés, mikor meglátom Lennyt, hogy ő is hasonlóképp járt – Mindegy is, legalább valami van fixen, amiben hasonlítunk – felelem, majd próbálom a hot-doggal a lehető legkevésbé összemaszatolni magamat. Néhány falat az egész, meg amúgy is, mivel kutyával vagyok, így eléggé gyorsan meg kell ennem, hiszen a pórázt nem tarthatom túl sokáig a két térdemmel összeszorítva, mert ha Molly gondol egyet, akkor az gáz.
- Oké – felelem mosolyogva. – Ez most olyan, mintha a szüleimnek vinném majd bemutatni  – bukik ki belőlem. – Még anya sem ismeri, előbb mindenképp ők fognak találkozni – taglalom tovább a dolgot és kicsit eltűnődöm azon, hogy mikor lenne optimális ezeket a találkozókat megejteni. Lassan ideje lesz tudatosítani magamban, hogy ő az életem része és ezzel az is együtt jár, hogy a családommal is találkoznia kell.
Mielőtt elkísérném Lennyt, jobbnak látom Mollyt hazavinni, mivel meg vagyok győződve róla, hogy akkor ő is akarna valami finomságot, aztán az ilyesmit inkább intézze a gazdija, ő fixen tudja, hogy mi az, amit kaphat. Ha rajtam múlva, megvenném neki az egész nasis polcot, de az nem vezetne jóra.
- Caesar meg én? – kérdezek vissza kissé döbbenten, ahogy mellette sétálok. – Ühüm… majd valamikor szívesen… gondolom… - felelem és nemkicsit vagyok zavarban. – Aha, de rendes tőle! - Én talán egy kicsit zárkózottabb vagyok, mint Lenny, vagy nem is tudom… De nem tudok ezen túl sokáig töprengeni, mivel Dobby gondol egyet és a tó irányába indul kacsákra vadászni – Jajj! – kiáltom, majd, hogy ne legyen unalmas a buli, Molly is csatlakozna a kacsavadászathoz és rántja meg a kezemben levő pórázt, de legnagyobb bánatára nem tud Dobby után szaladni, csak engem ránt el, én pedig a legkecsesebben – ja nem – zuhanok a földre a kutya után, mintha egész életemben ezt gyakoroltam volna.
- Ne aggódj, tud úszni – nyögöm Lenny felé Dobbyra vonatkozóan, hirtelen semmi más hasznos tanács nem jut eszembe; kicsit össze kell szednem magamat.

outfit | music