“Salma? A szomszédom? Jaj ő nagyon kedves kishölgy! És olyan szép virágai vannak! Mindig bevásárol nekem, és sokszor hoz át ételt is, ha az artritiszem rakoncátlankodik és nem tudok megfogni egy kanalat sem. Mindig mosolyog és kedves, igazi kis tünemény! De legutóbb jól lehordta azt a mitugrászt aki a hortenziáimat letaposta azzal a nagy terepjárójával! Huh! Igazi kis tűzről pattant! Jó lenne menyemnek, de Sean kicsit válogatós tudja? Ah…neki nem jönnek be az ilyen latin nők, pedig ha megpróbálná vele Salma biztosan gatyába rázná. Ráférne! A hónapban a második állását veszíti el….bezzeg a kishölgy! Úgy tudom rendőr. Jaj olyan kis törékeny, biztos az irodában dolgozik vagy valami ilyesmi…. Hiába nagy a szája, ha a termete olyan amilyen érti ugye? Néha féltem, nincs mellette egy rendes férj, vagy gyerek! Ha lenne, lehet nem ilyen veszélyes szakmában lenne, többet látnám kint a kertben! Említettem már hogy olyan szépek a viràgai?”
             


„Salma Munoz? Az a k*rva betörte az orrom! Fel fogom jelenteni, maguk szerint ebből áll a rendőri munka?! Hogy ártatlan embereket vernek meg, és zsarolnak ki belőlük információkat?! Az az agresszív szuka is csak úgy nekem esett, sértegetett, és megtámadott! Le fogom csukatni! Hallják?!”


“Hogy zavar e, ha az emberek elsőre megmondják honnan származom? Nem, nem különösebben. A sztereotípiákkal ellentétben én nem érzem úgy, emiatt bármilyen hátrány is érne. Mármint semmi extra azon felül hogy női rendőr vagyok, alacsony, nagyszájú. Manapság mindenki talál az ízlésének megfelelő kis szart az emberen, ami miatt utálhatja vagy szidhatja. Ha ez a bőre színe, akkor azért, ha a származása akkor azért. Érti. Ehhez nem kell nekem spanyolnak lennem. Ha egy szőke pipi lennék az Upper East Sideról akkor is találnának bennem minimum húsz olyan dolgot, amiért utálhatnak. Aztán ugye ott van, hogy a latonóknak túl amerikai vagyok az amerikaiaknak meg túl latin, akik egyből a plafonon vannak egy kérdéstől azoknak túl higgadt, akik meg halvérűen kezelik a konfliktust azoknak meg egy őrült picsa. – vállat von. – Szóval doki sorolok pár dolgot, aztán írhatja a jelentését, hogy alkalmas vagyok a szolgálatra. Bueno?
Nos akkor, szeretem a; családom, van négy  testvérem, mind fiatalabb, egy húg és két öcsi. A húgom elég zűrös természet, ki be jár a rendőrségről ilyen-olyan ügyek miatt: közszemérem sértés, prostitúció gyanúja, rendőri intézkedéssel szembeni ellenállás, illegális szerek fogyasztása , a bátyámról pedig évek óta nem tud egyikünk se semmit, az ő szálára rá vagyok állva de amolyan döglött akta, így nem sokra jutottam. Szeretek táncolni, kertészkedni, a szomszéd asszony kis kertjét is szívesen rendberakom mindig, de állatom nincs, az nem bírná azt, hogy állandóan dolgozom. Talán egy macska. De annyira nem vagyok macskás. Imádok megázni. Imádok enni, persze ennek megvan az ára, hisz húzhatom le a seggem az edzőterembe, hogy ne legyek háromszor ekkora. Nem hazudok, utálom a súlyzós edzéseket, meg a futást is. Pfej. De a harcművészetek! Különösen az önvédelmi technikák. A munkámhoz nem árt tudnom ekkoraként hogy ne kenjenek fel a falra. Szerintem minden zsarunak fétise a fegyver. Nekem is. Lőtérre járni, ah! Mmm mi van még? Ja! Vonzom a taplókat. Volt egy jó pár éves kapcsolatom, de elhalt…bevallom én is velősen hibás vagyok benne. Aztán ahogy az eljegyzést felbontottuk belemenekültem egy kolléga karjába. Emiatt vagyok most itt, ebben a szarban. Ja, magamnak kavartam, szóval igazán nem kéne hogy még amiatt is fegyelmi legyen, hogy annak a faszarcúnak bemostam. Nőket erőszakolt. Olcsón megúszta. Mindegy…tudom akkor se oké. Szóval, meséljek még vagy tud dönteni maradok vagy kényszerpihenőn leszek? “


“Munoz nyomozó heves, és kicsit lobbanékony, de mindenképpen elhivatott a munkája és a törvény betartása oldalán, s bár megvannak a sajátos elképzelései és módszerei, véleményem szerint alkalmas a szolgálatra. A kötelező pszichológusi óraszámot pedig letölteni ráér a munkarendje mellett, nem szükséges kényszerpihenőre küldeni. A magánéleti és szexuális szokásai habár a múltban jelentősen közszájon forogtak az előző munkahelyén láthatóan a jelenbe ezeken igyekszik változtatni. Meggondolatlansága és túlzott merészsége okozhat még gondokat, így ezekre nagyobb hangsúlyt fektetünk legközelebb. “

- Mona...MONA! Állj meg, por el amor de Dios! - kiáltja, ahogy kilöki a kapitányság ajtaját, amit a húga az orrára csapott.
- ¡Vete a la mierda! - és az égbe lendülő középső ujj az, ami nemzetközileg is jelzi, Ramonának esze ágában sincs egy újabb kioktatást végighallgatni, mire Salma sóhajtva adja fel az üldözést, és rakja csípőre a kezét a járdaszegélyen megállva.
- Információt akarok csak....kell a segítséged. - hangjában érződik a nemtetsző él, amiért most ő szorul rá a testvére segítségére. Ebben a sztereotípiákat követik, és mint legidősebb neki a feladata összeszedni az eltékozló kicsiket, kiosztani a tockosokat, és hazarángatni őket a családi ebédekre. Emiatt persze minden testvére utálja. Régen ez a bátyja szerepe volt, akkoriban még ő is ellenségesen fordult felé, akkor még ő is lázadóbb és öntörvényűbb volt. Változnak az idők, és kénytelen megbékélni vele, hogy ez már így fog maradni.
- Na mi van Via, a lecsúszott bajkeverőtől kell segítséget kérned? Nem futja körülötted a férfiaknak információra? Ennyire rosszat tesz, hogy már nem rakod mindenkinek szét a lábad? - fordul vissza gunyoros arckifejezéssel a húga, mire csak összeszorítja az állkapcsát, és hallgat. Általában ő az, aki megmossa a másik fejét, és kurvára minden porcikája tiltakozik ellene, hogy ez ne így legyen, de ahhoz, hogy Mona beadja a derekát, ki kell adja a keserűséget.
Salma évekig próbálkozott, hogy segítsen. Rehabra vonszolta, lakhatott nála, intézett neki munkát, kiváltotta a fogdából. Tényleg kurvára igyekezett, de a törést, ami Monában keletkezett a bátyjuk eltűnése után nem hozhatta helyre. Ő nem volt Danilo. Köztük mindig a lányos testvérek cicaharca ment, már-már szappanoperába illően klisés gyomorforgató módon. Egymás pasijaira hajtottak, keresztbe tettek egymásnak, ha elfajult a helyzet, verekedtek is. Aztán az idősebbik Munoz felnőtt, megkomolyodott, de a kapcsolatuk nem javult, csak állóvízzé szelídült.
- Befejezted? - szakítja félbe végül a még mindig perlekedő húgát. - Segítesz vagy sem? -
- Meghívsz egy reggelire? -
- Van a közelben egy hambis... -
- Nem lehetne valami egészséges?... -
- Mona... -
- Jó...jó lesz. De kávét is kérek. Kurva másnapos vagyok. -
- Tudom a szökőkútból szedtek ki. Megvan még Kyle? -
- Á, egy paraszt. - szkeptikusan pillant a mellette sétáló Monára, aki épp a táskájából szedi ki a napszemüveget, és illeszti a fejére, részben hogy eltakarja a mosómedve mód elkenődött sminkjét, részben pedig hogy ne csukott szemmel botladozzon. Remek beszélgetés lesz ez, már most érzi. Hozzá hasonlóan a másik nőnek sem épp csodálatos a magánélete, de míg ő legalább törekszik arra, hogy az eljegyzése és a Grahammel való pofára esése után távol tartsa magától a férfiakat, addig húga mindenkiben a nagy szerelmet látja, majd persze mindenkiben csalódik, vagy azok rakják ki, csalják meg. Nem mintha a magazinok álompasijaival jönne össze, így Sal nem igazán lepődik meg egyik sztorin se, amit az anyjuknak mesél áldozatként előadva magát.
- Akkor hívok neked majd egy taxit, van hova menned, vagy alszol nálam? - ismét egy olyan téma, amit sosem tudni, így inkább rákérdez, miközben kinyitja a kajálda ajtaját. Egy bosszankodó fújtatás a reakció. A zsebébe nyúl, és leakasztja a kulcsát, és ahogy helyet foglalnak áttolja az asztal lapján a másik elé. - Kurvára ne hívj át senkit, mert én viszlek vissza a vendégeddel együtt a fogdába. - sziszegi figyelmeztetően, majd felmosolyog az érkező pincérre, és rendel magának, aztán hagyja, hogy elszabaduljon a feneketlen pokol, és Mona egy perc alatt forgassa ki a pénztárcájából a hat fogással, amit magának választ. -Fagyi is? Tényleg? - mered rá szkeptikusan, és szemforgatással dől hátra, úgy sem tud mit tenni a helyzet ellen, így csak sodródik, remélve Ramona nem kormányozza még vagy hatszor a partnak a hajót. Egy kajáldában vannak, de nála ezt sosem lehet tudni. A legutóbbi családi ebédre beállított a dílere. A kicseszett dílere basszameg.
- Most mi van? Mondtam hogy másnapos vagyok. - fújtat.
- Aha...csak másnapos? -
- Figyelj, én el is húzhatok..! - emelkedik a hangszíne, és tenyerét az asztal lapjára fektetve tolja fel magát félig, jelezve nem viccel. Picsába már.
- Ülj vissza. - sóhajt, mire a másik fölényes pillantást vet rá a szemüvege fölött, és kegyesen visszacsüccsen a seggére. - Mennyire vannak mélyen a haverjaid az illegális kereskedelemben? - dől előre, és áll neki a kérdezősködésnek, mielőtt a másik mégis úgy dönt, hogy neki ehhez nincs kedve.
- Miért? Mi kellene Via? -
- Bármi ami kapu lehet ahhoz, hogy közelebb jussak illegális harcokhoz, vagy emberkereskedelemhez. A héten három agyonvert fickó hulláját próbáltuk azonosítani. Mindet összeverték. - suttogja.
- És miért mondod ezt el nekem? Miért gondoljátok, hogy ez bunyó volt, és nem csak pár peches gyökér akit agyonvertek?! -
- Cssss! Halkabban Mona! - fogja meg a húga szalvétával játszó karját, és egy szorítással ad nyomatékot a szavainak. - Legyen annyi elég, hogy tudjuk, hogy az volt. Tudsz valakit, akin elindulhatok? -
- Quincy. -
- Quincy? Quincy ki? Van vezetékneve is? Tudod kurva sok Quincy rohangál New Yorkban! -
- Jó jó...várjál, nem jut szembe a kurva neve jó?! Legutóbb amikor még Kyle-al voltam ott vola bulin, valami fószer kicseszettül helyben hagyta, azzal villogott, hogy legszívesebben kicsinálná a faszt, de valakinek nagyon a kutyája, így nem lehet....várjál.... - dörzsöl a halántékára, és levéve a szemüvegét összecsípi az orrnyergét. - Gondolom nincs nálad valami fájdalomcsillapító? Szétrobban a fejem.....hozzák már a kaját? - hunyorog oldalra a pult irányába, mire Salma türelmetlenül csettint az arca előtt.
- Koncentrálj! - szavait csak egy elkínzott grimasz, majd egy szúrós pillantással jutalmazza, és duzzogva préseli össze az ajkait, és löki vissza a fejére a szemüveget. - Jó...jó...bassza meg. Aspirin jó lesz? - Ramona mázlija, hogy mindig tart magánál, mert a legutóbbi agyrázkódása után még maradt nála. A bólintásra a zsebébe túr, és bosszúsan dobja az asztalra a csomagolással együtt, megragadva a kitett poharak egyikét, és a kancsót tölt, és azt is mellé helyezi.
- Más nincs? Legalább egy kis lime... -
- Igyál! - sziszegi türelme végén táncolva, s mintegy felmentő seregként megérkezik az étel is, így a további percek néma csendben telnek, míg a jómadár jól nem lakik, és hátra nem dől elégedett nyögéssel.
- Farell. A vezetékneve Farell. -

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem könnyű nagy testvérnek lenni, főleg akkor nem, ha közben a kicsi minden lehetséges módon megnehezíti az ember életét. Nekem úgy tűnik, hogy egész jól kezeled a helyzetet, bár a jellemzésed alapján nem éppen a türelmedről vagy híres.    Hogy is tartja a mondás? Kicsi a bors, de erős.  Nagyon tetszett az egész lapod úgy ahogy van, a soraid magukkal ragadtak, és láttam magam előtt a jelenetet miközben a húgoddal küzködve várod, hogy az a szemtelen lány végre ki nyögjön valami érdekes információt, aminek a hasznát is veheted. Mert remélem, hogy ez így lesz, és a kis csibész célja nem csak annyi volt, hogy a hasát jól megtömve fosszon ki.    Nem is tartalak fel tovább, utadra engedlek, hogy lehetőséged legyen megmenteni a New Yorkban bajba jutó hölgyeket. Mert azt hiszem, hogy a női sorsok azok, amelyeket a leginkább a szíveden viselsz  
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad. Köszönöm, hogy olvashattalak

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!