Az idő rohamosan fogyott, az állapota meg, bár javult, nem abban az ütemben, amire szükség volt. Marco tekintetéből már tudta, hogy mi lesz itt a megoldás, de a maradék két percet arra használta, hogy ellenkezzen fejben, fel és alá járkált, hátha egy kis vérbőség rendbe szedi a tagjait, hiszen lentről már úgyis átcsoportosította a keringés fontosságát a fejére, működnie kellene ennek. Végül a csíkot Marco húzza ki, Alfonso pedig, tudván, mi a tét, felszívja hiba nélkül.
Nem szeret ilyen formán belefolyni az üzletbe, hiszen ő terjeszti, nem fogyasztja, és a whisky ízét meg hatását egyébként is mindig előnyben fogja részesíteni. Most azonban nincsen mese, a képe olyan, mintha maratont futott volna víz nélkül, teljesen kivan testileg és lelkileg is, mert nem így tervezte ezt az estét, és a teljes őrület határán rendesen túltolta, amit egyébként egyáltalán nem szokott. Ez a lány teljesen kiforgatja magából, és ezt onnan tudja, hogy amíg nem jeleznek neki, hogy Kira már nincsen a club területén belül, csak akkor nyugszik meg valamelyest, a por meg közben teszi a dolgát.
Végül összesen két csík az, ami helyrepofozza a képét, és képes úgy megjelenni az unokatestvére előtt, mintha tökéletes érezné magát, és még ennél is jobban irányítaná a helyzetet. Ahogy halad előre az este, istenesen meg kell emberelnie magát, mert a türelme a mai estére nullára redukálódott a lánynak köszönhetően, és bár ő nem szokta megjátszani magát, most nincsen választása. Ez már két olyan dolog erre az éjszakára, amit nem szokott tolni, mégis kell neki, és ettől legbelül csak még több feszültség gyűlik benne.
Reggel hatkor Francesco és a sleppje hajlandó végre távozni, pedig nincsenek olyan állapotban, hogy ezt megtegyék, de ha esetleg egy balesetben az egész bagázs odapusztul, nos, az lenne Alfonso számára a legkielégítőbb forgatókönyv, ha már így elbaszták azt, amire már két hete készül, és amit végre majdnem sikerült elérnie.
A VIP-ban még csinálnak neki egy kávét, hogy úton haza ne aludjon el az autóban, közben Marco legyeskedik körülötte, de arrébb inti, mert már ő is idegesíti, és ez ilyenkor már a vég kell legyen. Az autóba még beszáll, aztán csak elalszik a hazavezető úton, mert a villája nem a szomszédban van, és nem is sűrűn látogatja éppen emiatt. A clubban van hely neki elrejtve mindenhez, a nap nagy részében ott van, ahogy sokszor éjjel is, úgyhogy kérdőjeles kissé, melyik az igazi otthona. Most is azért tart haza, mert Kirát odavitték, és még őt is le kell rendeznie ma reggel.
Felkeltik, amikor megérkeznek, ő meg úgy érzi magát, mint aki tizenkét órát aludt, teljesen kipattan a szeme, de azzal az információval várják az alkalmazottai, hogy a lány még alszik, és mikor utoljára ránéztek - mert Alfonso kikötötte, hogy ellenőrizzék, elég sokat ivott, nehogy álmában legyen rosszul -, még világát sem tudta. A férfi tudomásul veszi ezt, nem is keresi meg a lányt, nem zaklató ő, hogy álmában nézegesse, akkor aludjon, balhéznak később, ha úgy gondolja a másik, hogy érdemes. Azt úgy sem fogja sohasem megérteni, mit is tett érte az előbb, így hálára sem számít egyáltalán, főleg, hogy úgy felhúzták egymást, hogy valahol könyörtelen volt így lelépni, de mindkettejük élete valahogy fontosabbnak tűnt, ugyebár.
A nap első rendes sugarainál ül ki a medence melletti egyik napozóágyra egy nagy bögre kávéval, és ott várja, hogy a másik felébredjen. Semmibe nem akar addig belekezdeni, mert ha megint üvöltözés a vége, akkor dobhatja a munkáját a kukába miatta megint, úgyhogy csak elfogyasztja a kávét, és vár.
Órákkal később valamiféle motoszkálást hall a házból, ezért hátrafordul, és végignézi, ahogy Kira valami hálóing félében oson keresztül a teraszra vezető nappalin. Szó szerint oson, mintha valami akciófilmben lenne, és arra számítana, hogy a következő szoba ajtajából valaki kilép, és megsorozza. Nem tud nem vigyorogni azon, amit lát, mert ezek szerint nem nagyon emlékszik a kis kikapcsolódásuk végére, ami nem is akkora baj, csak így meg magyarázkodnia kell majd, ha számon kérik.
- Nyugodtan kijöhetsz hozzám, nem fognak lelőni. - Mondja kicsit hangosabban, hogy a terasz félig nyitott ajtaján bemenjen a hangja, de még így is tisztán érezhető, mennyire jól szórakozik, megint. Az őszintébb érzéseit, miszerint örül, hogy a másik végül is hányásos fulladás nélkül megúszta az éjszakát, meg egészen kipihentnek is tűnik, ha már kommandózni van ereje, megtartja magának, mert nem egy érzelgős fajta, és még mindig nem a kedvence a másiknak.
Pedig annyira működnének testileg, hogy a gondolattól is megakad a torkán a levegő megint.
- Van kávé, akad aszpirin is. Mondjuk én a citromos fekete kávéra esküszöm igazán. - Teszi még hozzá, aztán kortyol a már kitudja hányadik kávéjából ezen a délelőttön. Mondjuk a citromos kávé az éjjel pont nem jött be, de van az az állapot, ami csak ilyen módon menthető, és most erre volt szükség.

Valahol és valamiért - na vajon - arra számított, hogy a lány majd rögtön nekiesik, ahogy összetalálkoznak a villában, és számon kér rajta mindent. Azt, hogy miért hagyta olyan állapotban magára, hogy miért nem teljesedett be, amit elkezdtek, hogy hogyan merészelte ide hozatni, ahelyett, hogy valahogy hazavitték volna, és egyébként is..
Már attól elfárad minden csontja, hogy ebbe komolyabban belegondol, ezért sem kereste egész délelőtt Kira hollétét a házban, hanem inkább ücsörgött kint a friss levegőn, az árnyékban, a saját medencéje mellett - erre amúgy sincsen soha ideje -, minthogy önként szaladjon pofonért. Őszinte volt legalább magával az éjjel, és bár akarja a lányt, az alkohol erre tökéletesen rávilágított, el is fáradt már kettejük viszonyában valamelyest. Féltette őt az unokatestvéréről, a két kezét össze kellene tennie azért, amiért ilyen gyorsan összekapta magát, és még őt is kihozatta onnan, de erre esély sincsen, neki meg nincs túl sok kedve a másik fröcsögését hallgatni most. Nagyon nehéz éjszakán van túl.
Meglepő azonban, de legalább ugyanannyi aggódásra ad okot, hogy a másik egészen emberien viselkedik a helyzetétől függetlenül; nem követeli a holmijait, nem hív rendőrt, mert elrabolták, és sorolhatná még órákig, és talán később összerakja, hogy miért nem mellette voltak a dolgai ébredéskor, hanem olyan helyen, amikor Alfonso már tud, mert a személyzet közölte vele.
- Nem mondtam, hogy ne lenne undorító. De rendkívül hatásos. - Feleli könnyedén, mintha nem olyan helyzetben lennének, mint amilyenben, és őszintén? Őt nem érdekli maga a helyzet, mert az eredmény az volt, hogy Francesco nem vetett szemet Kirára, neki meg nem kellett megölnie valakit, meg az egész maffiát a saját nyakába varrni. Ő megoldotta, amit másnak lehet lélekjelenléte sem lett volna, úgyhogy ha hiszti lesz belőle, meg utálat, viszolygás esetleg, akkor legyen.
- Long Island-en, pontosabban Hampton keleti részén. Szóval kurva messze Manhattantől. - Jegyzi meg mellékesen, mert tényleg nem a szomszédban lakik, még csak nem is New Yorkban hivatalosan, csak a köznyelv sorolja oda a sziget ezen részét, meg az itt élők szeretik azt hinni, hogy a Nagy Almában laknak attól még, hogy a villáiknak már semmi közük a városhoz.
- Ha akarsz inni egy kávét, Gabriela majd készít egyet, és odaadja a cuccaidat. Zuhanyozz le, aztán a sofőröm visszavisz a városba, ahova kéred. - Kicsit minta közömbös lenne, és talán tényleg így van; oké, hogy érdekelte a lány, oké, hogy udvarolni akart, még az is rendben van, hogy mindennél jobban meg akarta dugni. Az már annyira nem fekszik simán a férfinek, mennyire féltette őt mindenhogy, és mit tett meg érte az éjjel. Arról már nem is beszélve, hogy úgyis csak a szart kapja majd érte, szóval nem nyerhet, ezért nem is akar túlságosan pedálozni. Majdcsak elmúlik valahogy az a kép a lovaglásról.. Semmi sem tart örökké, mondták körülötte sűrűn, amikor gyerek volt, és csak felnőttként értette meg, hogy emberéletekről van szó, nem egyszerű közhelyekről.

Ilyen érzés lehet Kira bőrében lenni a nap huszonnégy órájában, gondolja; valójában ő inspirálta a mostani viselkedését, pedig alapvetően egy őszinte férfiről beszélünk, aki főleg akkor, amikor minden érzésével tisztában van, nem szokott falak mögé rejtőzni. Ez most legalább egy olyan félreértés, amit akár meg is tudna magyarázni a másiknak, de kiindulva abból, hogy szerinte neki ellenkezni, a bájgúnárral meg simán dugni nem gáz, de az ölében a táncos az, amikor együtt sincsenek arra ösztönzi, hogy akkor játsszon így.
Igazából sérti őt a könyvről elhangzott összes megjegyzés is, mert az kivételesen tényleg olyan gondolatokkal a fejében szerezte be, hogy látni akarja az arcát, amikor kibontja a csomagot. Etetni akarta azt az intelligenciát, amit olyan sokra tart a lány, és valójában Alfonso is, de ez volt az első meg az utolsó is.
Felfogja, hogy akkor ez egy erős kávé, amit a másik kér, és mivel nem kérte túl szépen, ezért úgy gondolja, megmutatja, hogyan kell.
- Gabriela. - Szólítja az alkalmazottját olaszos akcentussal, félhangosan, és néhány pillanatot kell csak várniuk, hogy egy őszes hajú, kreol bőrű, asszony jellegű nő megjelenjen. Neki már csak annyit mond, hogy legyen kedves a hölgynek egy erős feketét készíteni, és, hogy hozza a holmijait is ki hozzájuk, mindezt olaszul, aztán visszafordul ahhoz a könyvhöz, ami az egyik lábán nyitva, de lefelé fordítva pihent eddig, de ő most felfordítja.
- Ha tudsz szépen kérni, akkor Gabriela a kávé után a fürdő lelőhelyét is szívesen megmutatja. - Jegyzi meg két elolvasott mondat között. A könyv egyébként egy nagyon híres közgazdász életrajzi műve, és mivel ő ilyen jellegű főiskolát végzett Bolognában, ez a téma áll a szívéhez a legközelebb.
- Egyedül, igen. - Válaszolja a feltett kérdésre, de nem ragozza, és nem is tulajdonít neki túl sok figyelmet, aztán lefordítja megint a könyvet, mint akit idegesít a másik állandó ellenkezése még mindig - hiszen arra emlékezteti, hogy őt elutasította, míg valaki mást nem -, és felemeli a tekintetét a lányra.
- Ahogy akarod. - A vállát már nem vonja meg a szavakat követően, az lehet, hogy sok lenne, de van róla véleménye.. ha a lány überezni akar hazáig, és innen Manhattan azért egy másfél óra is simán van, hát tegye, nem turkál ő senki pénztárcájában, ő csak udvarias akart lenni, még egyszer utoljára, de veszekedni már nem fog. Pedig meglehet, hogy még néhány mondat, és megint kibújik belőle az állat, de azt őszintén nem szeretné, mert már semmi értelmét nem látja olyan idegesnek lenni a lányért, mert hálátlannak gondolja.