Egyfajta rendezett káosz lengi körül, ami elég egyértelmű ahhoz, hogy néhány találkozást követően már egészen kivehető legyen a gesztusaiból. Az állandóság az ellensége, és nagyon kevés dolog mellett képes pár hétnél tovább kitartani, legyen az hobbi, az őt körülvevő emberek, bármilyen jellegű kapcsolat, és még sorolhatnánk. Ő maga azonban, amikor megszólal, tesz egy mozdulatot, vagy beszél, egyáltalán nem tűnik a változások közepette elveszett személynek, sőt, Alfonso éppen ennek a szöges ellentéte.
A kiszámíthatatlansága ellenére minden szava olyan, mintha éppen ígéretet pecsételne meg, és egyszerűen nem lehet egyetlen aspektust sem felhozni ellene, amiről azt lehetne feltételezni, hogy hazudik. A szava szent; gondolja ő, és nagyon komolyan veszi magát, főleg, ha az üzleti életről van szó. A folytonos változásban ez az egyetlen, ami már évek óta az életének olyan része, amit nem akar mindenáron levakarni a bőréről, hogy átformálja, megváltoztassa, elkergesse, vagy bárminek elhordja. Nem jellemző rá, hogy végtelenül türelmes volna, kivéve azt az üzletet, amit az ő szórakozóhelyén ütnek nyélbe, illetve maga a The Mirage is olyan, mintha a legfontosabb értékei közé tartozna. És ez valahol így is van.
Időről-időre - főleg a sajtónak, vagy egyszerűen mutatóba -, volt, hogy látszólagosan képes volt barátnőt tartani maga mellett, de ezek a próbálkozások mindig csúfos kudarcot vallottak, de persze ezek nem Alfonso kudarcai, ő olyanra nem különösebben képes.
A magabiztosságát érdemes lenne tanítani, azt meg aztán főleg, hogy hogyan képes manifesztálni mindent, amit mond, és pontosan úgy, ahogy mondja. Nem lát a jövőbe, inkább csak kiválóan képes alkalmazkodni bármilyen helyzethez, aminek hála kívülről úgy tűnik, minden esetben ő irányít, pedig ez csak a látszat. Alfonsónál nagyon sok minden azon alapszik, hogyan néz ki kívülről, és ehhez igazítja szinte az egész életét.
Mélyebben megbújik benne egy kisfiú, akit az édesapja szinte teljes mértékben magára hagyott; az olasz maffia oszlopos tagjaként azt rendesen a fejébe verte, mit kell tennie az életben maradásért, de a normális gyermekkort, és az egészséges fejlődést szinte a születése pillanatában elvágta tőle. Ő elhiszi, hogy nem számít mindez, és, hogy tökéletes minden úgy, ahogyan alakult, de megmutatkozik bőséggel az, hogyan nőtt fel, és hogyan, vagy éppen mire nevelték.
Nehéz lenne megfogalmazni, mennyire nincsen türelme olyan esetekben, amikor egyértelműen ő van erőfölényben. A hatalom és a megalománia keveréke megengedi neki, hogy először üssön, mindegy, ki volt a hibás valójában, és nem áll messze tőle a kegyetlen bosszúra való szomjazás sem, ha úgy gondolja, azt kívánja tőle a szükség. Nem könnyű vele, mert nehéz megjósolni, milyen hangulatában lesz azon a napon, mert őt az éppen aktuális hangulata határozza meg, ahogyan a tetteit is. Ha valaki kihozta a sodrából, mindenki szétfuthat körülötte, mert nem érdemes vele vesződni.
Valószínűleg elmondható róla, hogy már menthetetlen az, ami vagy aki lett belőle, és nem is célja negyven felett változásokat eszközölni saját magával kapcsolatban.
Mindemellett elképesztő elme a maga módján, az üzleti érzéke majdnem, hogy páratlan, rengeteget tanult élete során, több nyelven beszél már csak születéséből fakadóan is, a világot a saját szemével akarta megismerni, és amikor elragadja a hév, képes hónapokig utazgatni, és megmutatni az egész világnak, merre jár, és érezteti is bárkivel, hogy ő ezt megteheti mindenféle gond nélkül.

A Mirage akkora épületben helyezkedett el Manhattan szívében, hogy nehéz lett volna a hatalmas, alsó emeleten elhelyezkedő nightclub-on kívül elképzelni, mennyi teret sikerült még a másodikon egy kisebb kaszinó kialakítására szánni. Hivatalosan természetesen nem számított annak, Alfonso VIP részlegnek hívta, ahová csak azokat engedték be, akik egy bizonyos kártyával rendelkeztek, és akik ezt a kártyát személyesen tőle kapták. Inkább a kártyajátékoknak szánta ezt a bizonyos teret, mert a játékgépek, és egyéb asztalok annyira nem nyerték el a tetszését, de a legjobb whisky és a legjobb szivar mindig rendelkezésére ált bárkinek, aki a drága bőrkanapékon komolyabb beszélgetést, esetleg üzletet akart lebonyolítani. Ameddig Alfonso jó oldalát közelítette meg bárki, addig a diszkréciójára is maximálisan számíthatott.
A lépcsőn lefelé haladva éppen ezt a részleget hagyja el, amikor a következő szállítmány érkezéséről értesítik egy gyors, virágnyelven megfogalmazott üzenet segítségével, ő pedig ahelyett, hogy a dübörgően modern zenében veszne el, a következő egy órában a szállítmány jólétéről, és megfelelő helyére kerülésről gondoskodik. Néhány szót kell váltania a dealerekkel, hogy tudják, ma este a club melyik részében kezdjék meg a szórást, aztán úgy tudja, Tiger érkezik hozzá egy beszélgetésre, ő pedig már érzi a szivar és a whisky ízét a szájában.
Nem azért alakította így az életét, hozta létre ezt a nightclubbot, és segít a cucc terjesztésében (hogy a pénzmosásról már említést se tegyünk), mert akkora kényszert érezne valamilyen módon hűnek maradni a család nevéhez, és kivenni a részét az apja örökségéből. Éppen, hogy a saját útját igyekszik járni egy jól menő üzlettel, ami a felszínen, és alatta is rendkívül jövedelmező, mindezt jó messze a szülőhazájától, és az ott dúló, belső viszályoktól, amiket negyven évesen egyszerűen már képtelen tolerálni.
Ez az ő birodalma, és éppen elég szelet a mocsokból ahhoz, hogy kiválóan érezze magát benne.
Ettől eltekintve nincsen választása, és gyakorta kénytelen repülőre ülve meglátogatni a családot Nápolyban. Az édesanyja főztje, a rengeteg testvér és unokatestvér, valamint a hangos közeg egyébként vissza szokta tölteni a fáradtnak tűnő csontjait energiával, de az apja puszta létezése is képes kihozni bármikor a sodrából. Fiaként egy maffiaközegben úgy illett volna, ha követi őt a törekvéseiben, de hamar rá kellett ébrednie, hogy sohasem tudta tisztelni, ahhoz nem volt elég rangos a szervezeten belül, Alfonso pedig nem akar mások után kullogó, golyót kerülgető kutyává válni, mint az örege.
Építeni akart, mert imádta a gondolatot, hogy a benne uralkodó káoszon keresztül is képes lesz rá. Hogy a szava anélkül ér valamit, hogy komolyan megerőltetné magát. Hogy a testtartása hatással van a környezetére, és még csak meg sem kell magát játszania. New York volt az az új közeg és lehetőség, ahol ő építeni akart, ahová a tudását és a képességeit, mint eszközt tenni szerette volna, és nem nagyon volt bárki, aki megállítsa a törekvéseiben.
A független birodalma meglehet az egészben kis szelet, de pontosan akkora, ahol ő kiskirályként, sok vizet nem zavarva, vígan élheti azt az életet, amiről úgy gondolja, kijár neki.
A nightclubban ezen az estén különösen nagy a tömeg, ugyanis egy Los Angeles-i, nagyon híres DJ srácot sikerült megszereznie maguknak - elég volt biztosítani őt a megfelelő fizetségről, és az egyéb, por állagú ellátásról, és már jönni is akart -, amitől a fiatal lányok és a magukat menőnek gondoló fiúk jobbra balra történő, hullámszerű vonaglása tölti most meg a teret, órák óta. Tigerre várva egy ideig figyeli ezt a vonagló tömeget, és ezredjére is megbizonyosodik arról, mennyivel érdemesebb úgy élni, hogy ő van ennek a ranglétrának a tetején, és azok, akik fogyasztanak neki, tulajdonképpen az alján. A sötétben, a neonfényeket kikerülve nézi még darabig az egyik lányt, akin valamiért megakad a szeme, aztán az egyik biztonsági őrnek szól, hogy diszkréten szabaduljanak meg tőle, mert egy kicsit túltolta a mai estét, és ez már ront az összképen.
Aztán intenek neki, hogy Tiger megérkezett, ő pedig ismét érezni kezdi, főleg a szivar ízét a szájában, azonban a visszafelé úton kénytelen megtorpanni, és felfogni azt, ami a szemei elé tárul, mert ilyennel még sohasem találkozott.
Mégis ki az, aki egy olyan estén, amikor az egyik leghíresebb DJ játszik az országban, leül az egyik bőrkanapéra a folyosón, és elővesz egy könyvet, hogy a Nightclub mindenféle szolgáltatásán túlmenően, inkább azzal szórakoztassa magát? Int az egyik vele tartó őrnek, hogy kérjen pár percet Tigertől, mert ez valami olyasmi, aminek a végére szeretne gyorsan járni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az élet, a körülmények, a környezet, a család, amibe beleszületünk, gyakran már a születésünk pillanatában meghatározzák azt, hogy felnőve kik leszünk, kivé válunk. Nem volt ez másképp a te esetedben sem. Sőt, a te eseted egy igencsak egyértelmű, kirívó példája annak, mennyire meg tudja pecsételni a sorsunkat a család. Hisz ahogy fogalmaztál, édesapád az olasz maffia oszlopos tagja volt, nyilván egy pillanatig sem volt kétséges, hogy egyszer követni fogod a példáját, és sosem fogsz átlagos kispolgári életet élni. Az viszont szomorú, hogy már egészen kicsi korodtól fogva eszerint neveltek, és valójában a gyerekkorodat is elvették.

Nos, annál is inkább érthető, hogy a te világodban, a te szemeiden át nézve annál nagyobb furcsaság nem is nagyon létezik, mint hogy egy fiatal lány a klubodban a tánc, a tombolás, a drogok helyett egy könyvet választ, és félrevonulva olvas egy kapanén.  
Azt hiszem, nem mondok ezzel sok újat, de nagyon szeretem, ahogy fogalmazol.   Nem is szaporítom tovább a szót, tudom, hogy már többen is várnak, úgyhogy hamar engedlek is tovább.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!