Jó estét, New York! Mindjárt meghatódok, hogy ennyien jöttek megnézni. Vagy csak a leárazott italok miatt vannak itt? nem tudom, nem is tudhatom, de őszintén, ha választanom kellene önmagam, meg a pia között, szerintem az alkoholt választanám.

Még amikor elkezdjük ezt a foglalkozást, minden stand-upos letesz egy esküt. Megfogadjuk, hogy nem poénkodunk New Yorkkal. Miért? Mert minden viccet elmondtak már erről a városról, amit ki lehet találni. De most komolyan, vagy hetven éve a szakma fellegvára, és húsz éve elhagytunk mindenféle elvárást. De mégis, meg kell említenem valamit. Nemrég külföldön jártam. Szeretett és imádott ügynököm, akivel az érzés kölcsönös, már csak a fizetése miatt is, beutaztatta velem Európát. Mert az euró most jó árfolyamon van. Na, mesélhetnék arról, milyen érdekes emberekkel találkoztam, a nőkről, a gyönyörű nőkről…De őszintén, mind hallottuk azokat a történeteket. Na, meg a felére sem emlékszem. Szóval fölszállunk a gépre Rómában, csillagos ég felettünk, tiszta levegő körülöttünk. Leszállunk New Yorkban, és esküszöm, azt hittem, eltaláltuk a csatornát. Hogy nem vette észre senki, hogy ez a város jobban bűzlik, mint egy oszló hulla?

Persze az amerikai reptereket nem kell bemutatnom senkinek sem. Ez az a hely, ahol megkapjuk az európai orvoslás igazi szépségeit. Ha Európában él az ember, elmegy az orvoshoz, ingyen kivizsgálják. Itt Amerikában? Ha rosszul érzed magad, menj a reptérre. Motozás? nem motozás az, csak daganatot keresnek. nem a szemedbe világítanak, csak a látásod ellenőrzik. És ha megemlíted az Al-Kaidát, vagy az ISIS-t, még ingyenes végbéltükrözést is kaphatsz.

Ki emlékszik még az egyetemi évekre? Nem kérdezem, ki járt oda, mert őszintén, az öltönyök túl jók ahhoz, hogy bárki megengedhesse őket magától. Azoknak, akiknek már régebben történt, fölfrissíteném a memóriáját: az egyetem az a hely, ahol a részeg orgiát leírhatod az „átlagos szombat” kifejezéssel. Én kifejezetten élveztem…Na, nem csak azt a részét! Egészen normális kölyök voltam akkoriban egyébként. Szerettem a nőket, rühelltem felkelni, és majdnem biztos voltam abban, hogy én írom majd meg az évszázad regényét. Szerintem az eddigiek alapján mind tudjuk, melyiket engedtem el, igaz? Ez körülbelül addig tartott, ameddig az éppen aktuális barátnőm el nem rángatott egy stand-up műsorra, amit követett egy nyitott mikrofonos este. Egyszer csak elkezdett lökdösni fölfelé, és mielőtt észbe kaptam volna, itt voltam. Lehet, nem kellett volna annyit inni aznap este, de ha belegondolunk, azért három év kiesés…Még a mi generációnknak is sok.

nem is húzom tovább az idejüket. Kérem, élvezzék az ételt, az italt…egymást, ha úgy adódik éppen…minden jót, New York!