- Bassza meg! - sommázom két szóból álló, tömör és velős mondattal a sokkélményt, ami akkor ér, mikor sikerül szembesülnöm a tükörképemmel. Oké, értem én, hogy a reggeli tökéletesség általában a filmsztárok kiváltsága a vásznon, de ez a fajta nyúzottság amellyel most szembesülnöm kell, még tőlem is kritikán és elképzelésen aluli. Ha most valaki készítene rólam egy fotót, bármely aluljáróban kirakhatnák óriásplakátként, a hajléktalanokat vagy alkoholistákat segítő kampány alátámasztása gyanánt.
Megtámaszkodom a mosdókagyló peremén, közelebb hajlok a tükörhöz, és a szemöldökömet ráncolva figyelem a karcolásokat a halántékomon. A szemeim barnába hajló zöldje most zavaros vérszínben éktelenkedik - legutóbb emlékeim szerint akkor festettem így, amikor jó alaposan felöntöttem a garatra, és hazaérkezés után már az előszoba közepén sikerült nyugovóra térnem. Az ördögbe, néhány évvel ezelőtt még meg sem kottyant némi akció, vagy hajnalig iszogatás, most meg taccsra vág, és úgy hagy ott, mint egy kupac, félig megszáradt kutyaszart. Ha az ember bármikor tarthatna az életben némi pihenőt, és befizethetné magát egy hétre egy süketszobába, vagy éberkóma-terápiára, sokat javítana a kondíciómon. Csak éppen aki egy garázs felett kialakított kégliben hajtja álomra a fejét, és a legmenőbb cucca egy özönvíz előtti, dobozos Colorstar tévé, az ne válogasson, és ne támasszon soha be nem teljesülő igényeket. Ott egye a fene, azért még nem szorulok járókeretre, sem hallókészülékre, vagy memóriaserkentő tablettákra. Abba azért nem túl szívderítő belegondolni, hogy nagyjából húsz év múlva egy fotelban fogok rostokolni valamelyik istenverte öregek otthonában, a szokásos köntös-papucs dress code-ot magamra öltve, miközben az ápolók majd arra tologatnak, amerre a nap süt.
Megnyitom a csapot, aládugom a fejem a vízsugárnak, és csak akkor mászok ki alóla, mikor már hajszál híján fuldoklom. Fogjuk rá, hogy segít. Ahogy felegyenesedem, legalább a tükörképemben beállt némi változás: eddig úgy festettem, mint egy alkoholista hajléktalan, most megy úgy, mint egy ázott macska. Bár az utóbbi talán elfogadhatóbb.
Ollót szedek elő, csattogtatni kezdem a kissé már deresedő szakállamon, közben megtapogatom a zúzódást a szemem alatt. Mázlistának mondhatom magam, hogy ennyivel megúsztam a két nappal ezelőtti akciót. Ha lehet, kerülöm az ökölharcot, már amikor el lehet. Nos, ez pont az a szitu volt, amikor nem. Lényegében örülhetek, hogy megúsztam ennyivel - meg annyival, hogy mocskosul fáj a jobb öklöm, és észrevehető rajta a hámréteg jelentős hiánya. A fenébe is, egész életem folyamán vásárra vittem a bőrömet: az eddigi listámon két lövés, három késszúrás, meg jó néhány törés szerepel mementóként, amiről majd lesz mit mesélni az unokáimnak. Vagyis, azt hiszem mégsem. Talán pont erre szokták azt mondani, hogy az a hajó már elment. Még gyerekeim sincsenek, na meg persze a feleség is hibádzik a felsoroltak közül. Négy éve adtuk be a válópert. Szerintem azért, mert elhidegültünk egymástól, Connie szerint azért, mert egy seggfej vagyok, aki élvezi a hazardírozást, és orosz rulettet játszik az életével. Lehet, hogy igaza van, nem tudom eldönteni, mert az ember önmagával szemben mindig szubjektív. Szerintem csak simán tökös pasas vagyok, aki megtesz bármit a megélhetésért.
Elgondolkodva bámulom a tükröt, benne gyalázatosan festő reflexiómmal. Oké, hát nem hinném hogy megütném az "Év férfija" címet. Én legalábbis így látom magam, igaz ahogy mondani szokás, nem a külső teszi az embert. Egész pontosan a ruha, csak az rajtam momentán egyáltalán nincs. Kíváncsi vagyok rá, vajon milyen szemmel néznének rám most mások... vagy általában hogyan láthatnak engem?

J - mint jól informált. Na igen, az én világomban, az én munkámmal ez amolyan életbiztosítás. Legyen helyén az eszed, az emberismereted, és rendelkezz kellő tudással - ellenkező esetben könnyen egy fekete zsákban végezheted.
A - mint ambiciózus. Na persze azért nem agyaroggyant módon. Az én jövőképem és törekvéseim nem világmegváltóak. Tető legyen a fejem felett, találjak kaját meg sört a hűtőben, na és persze maradjak életben. Elég tisztességes szentháromság, nem?
M - mint megbízható. Tudom, öntömjénezésnek hangzik, de csakugyan én vagyok az, akinél minden titkod lerakhatod, és nem kerül tovább. Mindegy, hogy törvényes vagy törvénytelen, de bízhatsz bennem: nem fogok visszaélni vele.
E - mint erős. Na persze nem olyan módon, hogy földhöz vágok egy bölényt, és egy éjszaka alatt belefaragom az ötödik elnököt a Rushmore-hegybe, de igyekszem fitten tartani magam. Már csak azért is, mert az én világomban az ökölharc néha elkerülhetetlen, és jobban szeretek adni, mint kapni. Egyébiránt az akaraterőmet és a kitartásomat is hívhatjuk amolyan rejtett kapacitásnak - szóval az erő legyen velem!
S - mint sármos. Komolyan? Elértem a fél évszázadot, és legtöbbször olyan "jókedvű" vagyok, mint egy kígyó akit éppen övsömör kínoz. Számolni sem tudnám, hány nővel volt már dolgom, mégse értem őket - de a jelek szerint bomlanak minden szar meg kevésbé szar tulajdonságomért.


Abbahagyom önnön arcmásom életkedvromboló fürkészését, és a hálóban magamra kapkodom a ruháimat. Farmer, fekete póló, bakancs és bőrdzseki. A nadrágom derekába, hátra bedugok egy pisztolyt, majd a motorom kulcsait zsebrevágva, hátra sem nézve lépek ki a lakásból. Ma is meg fogom keseríteni néhány ember napját.

- A francba, úgy érzem magam, mint egy istenverte nadrág - szűröm a szót a fogaim között, miközben a tű áthatol a bőrömön, és érzem a cérna karistolását is utána. A nyögést csak és kizárólag azért folytom magamba, mert nem lenne elég macsós, és elkúrná a renomémat.
- Jobb, mintha istenverte hulla lennél - válaszolja Strech dünnyögve, ennek a bizonyos tűnek a végét tartva a kezében, alig egy centrire bámulva a műveletet, amikor is összefércel, hogy újabb sebhellyel gazdagítsam a gyűjteményemet. - Igyál! - szólít fel, én meg újabb kortyokat húzok le a másik kezemben tartogatott whiskyből, amely jelenleg az érzéstelenítő célját hivatott betölteni, és közben figyelem a motel neonreklámjának villogó fényét az ablakon át.  
- Szegényes a készleted. Igazán megtarthattál volna néhány olyan darabot, amikre óhatatlanul is szükséged lehet. Kösz szépségem - az utóbbi mondat már Rita-nak szól, aki egy szál babydollban meg élveteg mosollyal a száján tipeg be, lepakol elém az asztalra egy tányért, rajta egy szendviccsel. Megvárja, amíg én is felvillantok felé egy bugyiszaggató vigyort, majd visszaereszkedik a másik szobában a tévé elé, de a nyitott ajtón át sűrűn lövelli felém meglehetősen csábos pillantásait.
- A MOCSKOS ÉLETBE MÁR! - ordítok egyet amikor az a rohadék a kelleténél mélyebbre böki belém a tűt, és csak azért nem vágom fejen az üveggel, mert nem lenne aki befejezné a plasztikázást. - Most ezt miért kellett?
- Figyelmeztetésül, haver. Ha rá akarsz mászni a húgomra, kiheréllek. Na, ahhoz még megvannak az eszközeim. Bár sok minden nem kell hozzá, elég a legnagyobb konyhakés. Egy nyisszantás...
- Jól van, felfogtam - forgatom meg a szemeimet, és a jelen helyzetre való tekintettel bölcsen megtartom magamnak az információt, hogy Rita már megvolt. Meg hébe-hóba azóta is megvan.
Figyelem, ahogy Strech elvágja a cérnát, nagyjából olyan szertartásossággal, hogy azt várom mikor kerül a homlokomra a cédula amely a mosási-szárítási tudnivalókat tartalmazza. Helyette viszont takaros gézkötéssel koronázza meg a műveletet, és mikor felegyenesedik olyan büszkén szemléli az eredményt, mint ahogy Michelangelo nézhette az elkészült Dávid-szobrot.
- Egész jó - biccentek, és megmozgatom az ujjaimat. Mozognak, hála az égnek. - Ismered a mondást, ha egy férfi keze hasznavehetetlenné válik, az már harminc százalékos potenciavesztés.
- Ilyen téren nem féltelek - közli rezignáltan a cimborám. - De áruld már el, miért szorultál rám és miért nem egy kórházba mentél? Jay, egy sima szúrás, ebben a rohadt városban napjában ötvenszer látnak ilyesmit, nem hiszem hogy a tiéd keltette volna fel a legnagyobb figyelmet.
- Mert minden kés és pisztoly okozta sérülésről kötelezően jegyzőkönyvet vesznek fel. Ha jegyzőkönyvet vesznek fel, az megérkezik a rendőrségre. Onnan már könnyen megtalálnak engem. És akkor szarban vagyok, mert néhány folyamatban lévő ügyem nem egészen törvényes meg legális. Folytassam, vagy ennyi elég?
- Tökéletesen elég. Minél kevesebbet tudok, annál jobb. Pihenj még egy keveset. Hozok a karodra jeget. Na meg a whiskybe is, mert most már a maradékon osztozunk - lép ki az ajtón, hogy alig pár másodperc múlva lássam elimbolyogni a fejét az ablak előtt, a kirakott jégtartályok irányába.
Visszaülök a viharvert kanapéra, fáradt mozdulattal megdörgölöm a halántékomat, majd kezemet leengedve rávigyorgok Rita-ra, aki még mindig a tévé elől rám hunyorít, majd telefont formáló kezét a füléhez emeli. Biccentek egyetértően - naná, hogy hívni foglak babám! Akkor is, ha egy nap Strech azzal a bizonyos konyhakéssel fog végigkergetni a fél városon.
A ma esti program pipa: most egy kis piálgatás a haverommal, este meg néhány önfeledt óra a féltett kishugával. Kényelmesen elfészkelődöm az ágyon, és próbálok nem arra gondolni, hogy már megint sikerült olyan ügyet vállalnom, amiből nem fogok kijönni se ép testtel, sem pedig ép ésszel.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Tetszik a karakter önkritikája, ahogy tükörbe nézve bár sokkolja a látvány, de valahogy persze mégsem vár csodát, és úgy áll önmagához, hogy tisztában van vele, nem a filmvászonról lépett le. Bár nincs semmi gond megjelenésével, de van úgy, hogy az ember tényleg nyúzott, gyűröttebb, mint máskor, főleg, ha az élet már sokszor próbák elé állította. Ugyanakkor el kell mondanom, az egész karakter annyira életszagú, de olyan szórakoztató módon. A hétköznapjai, a problémái, az italozása a haverral, aki épp összeférceli, még annak fenyegetőzése is, a sokat mondó, lopott pillantások a húggal. De nem is szaporítom tovább a szót, mert biztos vagyok benne, hogy már várnak.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!