★ üdvözlünk new yorkban • városhatár átlépése • | |
★ csicseregj csak kedvedre • szavak sokasága • | |
★ éppen jelenlévõ lakosaink • Ismerõs idegenek • | Jelenleg 142 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 135 vendég :: 2 Bots A legtöbb felhasználó ( 535 fő) Szomb. Nov. 23 2024, 15:45-kor volt itt. |
★ frissen íródott történetek • legújabb bejegyzések • | Diane N. Miles
tollából Ma 06:01-kor Mallory Duval
tollából Ma 05:27-kor Yelyzaveta Kravchenko
tollából Ma 00:29-kor Jayda Winters
tollából Tegnap 23:13-kor Jayda Winters
tollából Tegnap 22:35-kor Horatio R. Hayes
tollából Tegnap 21:52-kor Dominic Reynolds
tollából Tegnap 20:39-kor Dominic Reynolds
tollából Tegnap 20:35-kor Wang Weiguang
tollából Tegnap 19:52-kor |
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
|
♀
|
♂
|
Bûnüldözés
|
11
|
25
|
Diákok
|
49
|
37
|
Egészségügy
|
28
|
17
|
Hivatal
|
10
|
13
|
Média
|
50
|
39
|
Munkások
|
37
|
23
|
Oktatás
|
18
|
10
|
Törvényszegõk
|
17
|
41
|
Üzlet
|
24
|
27
|
Összesen
|
245
|
231
|
|
|
|
| | Bailey Nelson Szer. Dec. 27 2017, 20:55 |
| Bailey Nelson How long have I been in this storm? So overwhelmed by the ocean's shapeless form Water's getting harder to tread With these waves crashing over my head... Karakter típusa: saját Teljes név: Bailey Nelson Becenevek: Bai Születési hely, idő: New York, 1993.12.16. Kor: 24 Lakhely: Bronx Szexuális beállítottság: hetero Családi állapot: egyedülálló Csoport: Munkások Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: Columbia, városfejlesztés/ várostervezés, végzős, levelezős szak Ha dolgozik//Munkabeosztás: alkalmi munkák jelenleg Ha dolgozik// Munkahely: sok helyen, ahol éppen szükség van rám Hobbi: kutyasétáltatás, rajzolás, sütés, állatok mentése, lustálkodás
„A szem a lélek tükre, de az igazi kincs az mindig a torokban van.„ – Édesanyám szavai kísérték végig az eddigi életutamat, akit nyolc évesen veszítettem el mellrák miatt. Szörnyen leépült, árnyéka volt önmagának, de az énekhangjával a legboldogtalanabb emberben is felébresztette a reményt. Csodálatos asszony volt, és én imádtam, ha dúdolt, ha dalokat énekelt a fülembe. Apa nem sokkal később távozott, nem bírta feldolgozni a szeretett nő elvesztését, még úgy sem, hogy ott voltam neki én. Tíz éves koromra árva lettem volna, de az anyai nagyszüleim magukhoz vettek, és felneveltek.
Cserfes vagyok, és bőbeszédű, ez már az iskola első napján megmutatkozott, amikor lyukat beszéltem az osztálytársam hasába, és az unszolásomra lenyelte a homokot is. A meggyőzés mesterévé nőttem ki magam, és a gimire már ott tartottam, hogy bármit megúszhattam egy szép mosollyal. A nagy szenvedélyem a tervezés lett, mindent előre megálmodtam, öt éves tervekkel, és jegyzetfüzetekkel voltam tele. A rajzolás eleinte csak hobbi szinten hódított meg. Megragadtam a bíborvörös naplementében játszó Hudson folyót, lefestettem a Papust munka közben (asztalosként dolgozott immár negyven éve), megörökítettem a Mamust tortasütés közben. Az alkotás a mindennapjaim részét képezte, és ezzel együtt lettem én is több.
Az örök naiv, és álmodozó, ez a jellemvonás a családomra is ráhúzható lenne, de én voltam a leggyengébb láncszem a Nelson famíliában. Az emberek többségében a jót véltem felfedezni, nem hibáztattam senkit, míg az élet elém nem terjesztette a leckéket. Megtanultam, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen még lehetek kislány, de az élet nagy döntéseit nem hozhatom meg ez alapján, vagy mégis? Ki akarna várostervező lenni, és egész épületeket, jól működő urbanisztikai központokat felépíteni a semmiből? Hát én.
Dinamikusan vágok bele mindenbe, tele vagyok élettel, és semmit sem csinálok fél gőzzel, mondhatni a maximalizmus ural, nem hiszek abban, hogy a hibák az élet velejárói lennének. A hibákat lehetőségeknek látom, amiből még teremhetünk valami nagyszerűt. Imádok sütni, ez ragályos, ha a nagymamámat veszem alapul, aki a szaktekintély eme szakágban. Képes vagyok egy egész tepsi krémest eltüntetni segítség nélkül! Ezt ráírhattam volna a jelentkezési lapomra is az egyetem előtt.
Két nagy bűnöm van, amit nehezen ismernék be idegenek előtt, az egyik a semmittevés…lusta vagyok. A rendszeretetet nem örököltem egyik ágról sem, és ha valaki megpróbálna tisztaságra tanítani, biztosan belebukna…a másik a megrögzött állatmentési kísérletem. Minden kóbor állatot befogadnék, de már így is van két kutyám, meg egy macskám, és a hely szűkös. Kinek hiányzik még egy negyedik lakó? Egyszerűen nem bírok ellenállni a bajba jutott nézésüknek! Javíthatatlan életmentő!
A szem a lélek tükre, de az igazi kincs a torokban van. 5 hónappal ezelőttAz éjszakai forróság rosszabb, mint a nappali kánikula. Annak ellenére, hogy be van kapcsolva a ventilátor, még a hőség is tikkasztóbb. A falak ontják magukból a meleget, és elviselhetetlen a hőmérséklet a konyhában. Adam, és Lola nemrég mentek el, és kettesben maradtam a főnökömmel. Ez az utolsó napunk. Érezni a levegőben a lemondást, a fájdalom egy sűrű ponttá formálódik, és ködöt képez az étteremben. Már nem tudom, hogy hányadik alkalommal suvickolom végig a pultot, pedig tiszta. A laboratóriumi teszteken is átmennénk. Miben segíthetnék Adriannek, hogy könnyebb legyen? Az élete volt ez a hely, a családjáé már ki tudja, hogy mennyi generáció óta, és most itt a vége. Le kell húzni a rolót, és nem tudjuk, mit hoz a holnap. Tisztában vagyok vele, hogy nekem is új melót kell keresnem, mert itt nem szolgálhatok fel. Szerettem ebben a családi környezetben indítani a napot, és zárni is, mert tudtam, hogy egy jó csapat tagja vagyok. A pillantásom elréved az őszes, ámbár fiatalos férfi irányába, aki lopva tekint rám, de máris ott gyűlnek a szeme sarkában a ki nem mondott szomorúság hírvivői. Utoljára az édesapámat láttam sírni, miután anya meghalt, és elhantolták. Gyönyörű szertartás volt, a nagyszüleim kitettek magukért, és anya biztosan örülne, ha látná. Nem értem, hogyan jutottam el fejben az édesanyámhoz, pedig nem is akartam feleleveníteni az emlékét, de olyan elesettnek tűnik a csapatunk lelke. Mit illene mondanom, szoktak ilyenkor hazudni, hogy jobb lesz idővel? Nem szerettem a kliséket, én sem hittem bennük, de abban igen, hogy innen is van felfelé út. Tisztelem a munkásságát, a szakmája szenvedélyét. A nagypapám is úgy készíti el a megrendeléseit, mintha az összes a születendő gyermeke lenne. Gondozza őket, nevet választ a különböző fázisokban. Értékeli az alapanyagot, akár Lola édesapja. A főzés a mámoros oltára, az isteni helyszín, ahol csodák születnek. Az alsó ajkam peremén támasztom meg a gyöngyfogamat, és befejezem a tisztítást. A használt rongyot a mosogatóba dobom, és megtörlöm a kezemet az egyenruhám szélébe. - Hamarosan esni fog, mára jósolták a nyár legnagyobb zivatarát. – halvány mosollyal tornázom feljebb a hajgumómat a fejem tetejére. Egy-két helyen kikandikál a babahajam, de sebaj, mert azonnal a bőrömre tapad. - Miért szereted az esőt? – kérdezi meg váratlanul, és a konyhapultot megkerülve támaszkodik neki a tomporával a robusztus szigetnek. - Mert elmossa a rosszat, és nyirkossá tesz mindent. Felfrissíti a földet, és megváltást hoz. Sokan nem szeretik, de én táncolnék is odakint. – döntöm oldalra az üstökömet, és megvárom, hogy a pillantásunk találkozásának percében a távoli messzeségben meghalljuk az égzengés érkezését. - Megmondtam, itt van. Számolj a villámlás és a mennydörgés között, mert akkor pontosan meghatározható, hogy hol van a zápor. – suttogom, és elkezdek hangosan az elemi számokkal játszani. - Egy… - közelebb lép, a tekintetem fürkészi, de kiállom a próbát, és továbbfolytatom. - Kettő.. – a közöttünk lévő méterek armadája úgy csökken, ahogyan bemérem a közeledő vihar távolságát. - Tizenhét. – a villódzó fények játékába egy új, és különös érzelem vegyül. A falon lévő lámpát leoltva sötétség borul a konyhára, és csak a vakító kék szempár marad. - Bailey, nem szabadna, de ma…elvesztem. – apa halála óta senki nem kért ilyen szépen. Feléled bennem a hiánya, és tudom, hogy helytelen, de engedek. A sok évet tapasztalt ajkak felszántanak, puhán forrnak össze az enyémmel, és már nem kell matematikai képlet sem ahhoz, hogy a végeredmény meglegyen. A tarkójára simítom a tenyerem, és ahogyan ő adott munkát nekem, úgy engedek el magamból egy kis szeletet felé. Az emberség csodája az osztozkodás. *** Mamus a nyolcadik szelet párizsi banánt diktálja belém. Én vagyok a tesztalanya, de szeretek hasonló feladatkörökben mozogni. Senkinek nem beszéltem arról az éjszakáról, amit Lola apjával töltöttem. Szüksége volt egy szerető lélekre, és megadtam neki, amire éppen szüksége volt. A viharokra azóta másképpen tekintek, egy kicsit beléjük szerettem. Az átlaggal ellentétesen elbűvölőnek találom, hogy nyirkosságot, a tisztaság leplét terítik le a belvárosra, a szikkadt tájakra. Egy új élet kezdődik általuk, akárcsak nekem. Kilenc hetes terhes vagyok, és meg fogom tartani. Ő az égzengés ajándéka. |
| mind álarcot viselünk Vendég ranggal rendelkezem |
| | Re: Bailey Nelson Csüt. Dec. 28 2017, 21:26 |
| Gratulálok, üdv nálunk! Kedves Bailey! Annyira szeretnélek kedvelni, mert olyan kis édes, és bájos vagy az állatszerető, fecsegő éneddel, hogy ki tudna nem szeretni téged? Ez a tündéri manipuláló viselkedés, ami még inkább fokozza ezt a hatást, mégis a nyugodtságot sugárzó hobbid tökéletes ellentétben áll ezzel az oldaladdal. Szerencse, hogy az emberiség megúszta, hogy egyszerre nem kezdtünk bele a beszédbe, mert akkor senki nem járt volna jól. De aztán ott van a másik dolog..az az igazán befolyásoló tényező, amiért mégsem kellene kedvelnem, mert hát mégis Apáról van szó. Emiatt viszont még nehezebb olvasni ezeket a sorokat, bármennyire oda meg vissza vagyok a fogalmazásodért! Van egy olyan érzésem, hogy a Torres-családban nem csak az időjárás lesz viharos ezek után.. És mégis mindezek ellenére olyan jót mosolygok miattad, amiért egyik felkavaró tényezője leszel az életemnek, hogy fáj a pofim. A jellemzésed aranyosra sikeredett, kivéve az anyukáddal történteket. Jó látni azt is, hogy egyre több sütni-főzni kedvelő érkezik az oldalra, mert a bennem élő önző kisördög csak arra gondol, hogy kajaaa. Mintha titokban kis Sütiszörnyes hadsereget építenék. Visszatérve szokásos önfényező perceimből, nagyon tetszett a történeted, és szerintem a választott pb alanyod is tökéletesen illik ahhoz a karakterhez, amit megálmodtál. Minden kis haragom ellenére örülök a jelenlétednek! Ezért sem tartalak fel tovább. Szóval vésd be magad a történelembe, hogy ilyen módon se vessz el, aztán irány játszani! Jó szórakozást. |
| mind álarcot viselünk Vendég ranggal rendelkezem |
| | Bailey Nelson | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |