If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Az érintéseiből ítélve, tényleg nagyon meg lehet lőve, ha még a halálomat kívánva is képes lenne meglovagolni. Hát na jó, lehet, hogy az adagolást még mi kell kísérleteznem, de legalább célt értem, mert beadta a derekát Nem a szexre, hanem a vallomásra. Nem mondom ezt a választ vártam tőle a legkevésbé, bár igazából indokai alá támaszthatóak, mert tényleg nem szokása az ilyesfajta szórakozás. Az viszont már egészen más tészta, hogy engem vett palira. Egy szóval már a kezdetektől fogva esélyem sem lett volna a pénzre. Csak azért nem éreztem a kamu szagát, mert az már eléggé elterelte figyelmem, hogy kibaszott velem. És ez nem derül ki, ha nem drogozom be. Hm, hm... most mit csináljak veled, bogaram? Ha kitisztul, nagy valószínűséggel így is minimum agyon fog verni, szóval nem állhat itt meg a bosszúm. De mivel büntessem meg...?
- Szóval átbasztad a fejem, hm? - húztam félmosolyra ajkaim, miközben lepillantottam az ő ajkaira és végig nyaltam sajátomon, aztán felnéztem szemeibe. Közelebb húztam magamhoz, így hamar eltűnt az az egy centi is és megcsókoltam, szenvedélyesen, még az alsó ajkába is beleharaptam, majd lassan elváltam tőle, még mindig fogva a nyakát, odalent pedig kipattintottam a gombját és letoltam a sliccét. - És bocsánatot kérni kifog? Hmmm? - hajoltam újra ajkaihoz egy újabb csók erejéig, ezúttal a nyelvem is átdugva, kicsit tovább is tartott, mert odalent eltartott pár pillanat erejéig, míg előbb a nadrágba, majd az alsójába dugtam a kezem, hogy pucér farkán és végig simíthassak. Majd ismételten elváltam tőle.
- Mi lesz az ígért pénzzel? - kérdeztem szemeibe nézve, majd kihúztam kezem, elengedtem nyakát, de helyette lefordítottam magamról, kiterítve az ágyon, én pedig lemásztam róla. Na nem azért, hogy ennyiben hagyjuk a dolgot... Még a végén keres valaki mást. Így viszont csak megkaptam két oldalt gatyáját és alsóját és egy kis cibálással le is szedtem róla, cipővel zoknival együtt. Ha most lenne nálam olyan szájba való karika, elégedettséggel töltene el az a fajta bosszú, de így nem merném a szájába adni, mert mérgében még leharapná a kis lüke. Helyette viszont egy sokkal kegyetlenebb ötletem támadt. Bár a gondolat, hogy dominálásommal kell kielégítenem a főnököm, már önmagában is elég bizarr, de akkor már adjuk meg a módját. Miután ő rajta már volt semmi, én is kigomboltam a nadrágom és lehúztam a cipzárt - persze ráérősen, hát hova siessünk, nem? -, majd a gatyám is letoltam, alsóval együtt, minden mással. Aztán fogtam az én övem, és az övét, és az ágyra másztam. Nyilván sejthette mit akarok velük, így ha ellenkezni próbált... kimagyaráztam...
- Mivel fene tudja mikor és milyen neművel voltál utoljára ágyban, a biztonságkedvéért úgy foglak kezelni, mintha szűz lennél... Viszont... mivel elég heves jellem vagyok, ezért akaratlan is hiheted azt, hogy, amit érzel mondjuk feszítés, az szándékosan okozom, és esetleg megállítasz... Na már most, ilyen nem lesz... Lehet, hogy picit fájni fog, ha járt már benned valaki, te is tudod, hogy ez ezzel jár. De attól még nem fogunk leállni. Neked és nekem se tenne jót, ha percenként pihenőt tartanánk. - magyarázom, miközben szorosan ki szíjjazom mindkét kezét az ágy egy-egy oldalára, de úgy, hogy teljes egészében feküdjön. Még egy párnát is teszek a feje alá.
- Max... - mászok el kezeitől. - ... azt mondod többet nem kefélsz velem... Megértem. Nem mindenki szereti a durva szexet. - tárom szét karjaim, majd széttárva lábait, közéjük mászom és kezembe simítva arcát, oldalt fordítom, miközben végig csókolgatom nyakát. Addig másik kezemmel derekam köré dobom egyik lábát és így cirógatom combját, míg ágyékommal néha finoman neki dörgölőzöm az övéhez.
- De azért szólj, ha valami nagyon fáj... - kúszok füléhez és finoman bele harapok, majd folytatom nyakának kínzását, immáron a csókokon túl, finoman fogaim közé csípve nyakát, vagy épp végig nyalva rajta. Itt-ott ki is szívom, hiszen nincs aki miatt takargatnia kéne. Nyugodtan lássák csak, hogy valaki már behálózta.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18

-Hát szóval igen.-Feleltem és nevettem is kicsit. Vicces volt, de kínos is volt a helyzet. A drog és a vallomás, de hát ez van. Így kártam.
Szenvedélyes csókja picit ért csak váratlanul, de teljes lelkesedéssel adtam oda magam és viszonoztam a csókokat, s ha módomban állt az enyhe harapásokat is. A vágy úgy felment bennem, mint rakéta az égbe, csak úgy tombolt bennem az iránta érzett vágy.
Nem kértem bocsánatot, figyelmen kívül hagytam a mondatot. Nem volt kedvem erről beszélgetni, elengedtem a dolgot. Tegyen így Ő is. Csak a csókokat és a harapásokat vettem figyelembe, arra figyeltem, azzal törődtem, azokat viszonoztam.
Jólesően nyögtem bele a csókba, mikor végre hozzá ért férfiasságom jelképéhez, mely már igen csak keményedett a nadrágban.
Hát igen, az a bizonyos pénz. Na most akkor mi van ilyenkor?
-Hát... végülis csak megtaláltad a szeretőmet, nem? Pontosabban azzá avanzsáltál.-Nevettem fel zavarodottan.
Felnéztem rá fekvőből, lopva a ruhadarabok után néztem, majd fel rá, figyelve, ahogy vetkőzik, közben megmarkoltam magam és szolidan mozgatni kezdtem kezem, amíg a szíjak a figyelmem közzépontjába nem kerültek.
-Az meg minek?-Kérdeztem és abba hagytam a recskázást.
Ha képes lettem volna tisztán gondolkodni, biztos nem engedtem volna meg neki, így viszont, hogy nem gondolkodtam igazán, így csak rábólintottam. Most még furcsa módon izgató is volt a gondolat, hogy kikötözve jól ellátja a bajom, de ha képes lettem volna emlékezni és gondolkodni, akkor minden bizonnyal fogtam volna az éjjeli lámpát és a fején törtem volna össze.
Elég szoros volt a szíj, de nem annyira, hogy panaszt tegyek nála. Jólesően nyögtem egyet, mikor az utolsó rántásokat tette a szíjon, szemeimmel pedig kívánó, vágyakozó pillantást vetettem felé. Mintha csak olvasott volna szemeimből, nekem is esett ajkaival, kezeivel, kényeztetett végre, én pedig élvezetemben sóhajtoztam és illően kipirosodtam. Végre-végre, megkapom, amit akarok, amire vágyok.
Imponált hevessége, enyhe szadista hajlama és dominanciája. Minden mozzanatával közelebb tolt engem az őrülethez. Meg fogok bolondulni, mire végre eljutunk oda, hogy megbasszon.
-Micsoda billogokat hagyhatsz most a nyakamon, Cowboy.-Nyögtem élvezetesen a harapásokra.-Szívd ki alaposan, had lássa mindenki az aláírásod, te szadista állat.-Hajtottam félre fejem, hogy még jobban, még nagyobb területen férhessen hozzá.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Asszondja: Hát szóval igen. Adok én neked baszakodást, te kis minden lében kanál. Fogsz te még könyörögni nekem... Ami nagy kár, mert más esetben, amiben nem a bosszú miatt fáradoznék, mindkettőnk a mennyekig jutna... és nem a halálos értelmében. Mondjuk abban sem jutnánk oda. Őszintén szerintem még a pokol is kivetne minket.
Tekintetén és sóhajain éreztem, hogy már meg sem hallja, amit mondok. Vagy pont telibe tojja, ami bizony nagy hiba. Pedig addig nem lesz eleresztve, amíg úgy nem tesz, ahogy én akarom. Ami tekintve milyen kemény, bizony-bizony előbb eljön, mint gondolnánk.
- Végülis... - mosolyodtam el állára csókolva, majd lemászva róla letudva minden felesleges ruhát, azaz igazából az összeset, ahogy magamról is. Aztán jöttek a szíjak, és így utólag is örülök, hogy nem húztam sokáig az időt, még csak az hiányzik, hogy magának okozzon örömöt.
- Csak elővigyázatosság... Nem szeretném, ha a durvaságom miatt pofán vernél, miközben neked akarok jót. - vigyorodtam el és a végén finoman meg is paskoltam arcát. Meg a nagy lótúrót... Most önző leszek, de még milyen. Végig jártam ajkaimmal, nyelvemmel és fogaimmal is nyakát egyik oldalt, hát még mikor önként és dalolva fel is ajánlotta magát. El is vigyorodtam szavain, majd lassan állára simította eddig arcát cirógató kezem, míg combját simogatóval felértem derekához, hogy azt is kicsi megbabusgassam. Majd mikor már több helyen is látható piros foltokat hagytam, kicsit erősebben fogtam meg állát, hogy még akaratlan se tudja, majd visszafordítani, és kihasználva vámpírszerű szemfogaim, erősebben a nyakába haraptam, és addig morzsoltam vékony bőrét fogaim alatt, míg apró sebet nem haraptam rá, amiből a filmekkel ellentétben, magától is kiserkent a vér, nem kellett azt szívogatni. Néhány csepp a hófehér lepedőn koppant, egy részébe én magam is belekóstoltam, míg a maradékkal inkább csak összemaszatolta őt és a szám. Ha esetleg rosszul reagált rá, és mocorogni kezdett, már amennyire tudott, nem problémáztam rajta, de ha jól viselte, lassan magam felé fordítottam arcát és ajkaira nyomtam egy saját vérétől mocskos csókot. Szó sincs róla, hogy olyan mély sebet haraptam volna a nyakába, amitől elvérezhetne, sőt szerintem félpercen belül, ahogy majd kicsit bedagad a vérzés is elmúlik. Aztán lejjebb másztam rajtam és végig csókolgattam testét mellkasától egészen a belső combjáig, noha mire odaértem, már csak halványan hagyott nyomott vére a csókom nyomán. Aztán vissza felé is ugyanezt megcsináltam, miközben felfelé haladva és neki dörgölőztem kicsit férfiasságának. Mikor pedig felértem, két ujjam a szájába dugtam, és párszor megmozgattam benne, hogy kellően be nedvesítse. Meg is haraphat, de csak neki akarom síkossabbá tenni őket. Amíg pedig ily módon foglaltam le száját, arcának szabad oldalát csókolgattam.
Mikor pedig úgy éreztem, eleget szopogatta, kihúztam szájából, nyomtam egy csókot ajkaira, majd lejjebb másztam lábai közé, de nem feküdtem oda. Feltérdelve - hogy lássam arcának minden rezdülését - egyik kezem támasztékul és hogy ne nagyon mocoroghasson, hasára tettem, míg nyálas ujjaim megkerestem a bejáratát. Lehet egy ujjal kellett volna kezdeni, de azt gondolom megérdemel ennyi fájdalmat - legalábbis  a kezdetekben - és amúgy is türelmetlen lehet már, hisz a farka lassan már nem tud hova keményedni. Szóval amint mindkettővel megtalálom a megfelelő helyzetet tövig feltolom neki. Ha odabent nem is, de a bejáratán érezni, hogy szűk volt még ehhez, és hogy az izmai még küzdenek az ujjaimmal. Rá is vágok a hátsójára még szabad kezemmel, miközben elkezdem benne mozgatni ujjaim.
- Hé! El ne törd az ujjaim. - morogtam megjátszott méreggel, bár azt valóban éreztem, hogy el kell lazulnia, mert így annyira görcsbe fog rándulni odalent, hogy nem hogy a farkam, de a harmadik ujjamat sem fogom tudni betolni. Aztán örülhetek, hogy a másik kettőt meg ki tudom húzni. - Lazíts, különben az ujjaim helyett a sétapálcát dugom fel neked...
Őszintén? Hívjanak szadistának, ahogy ő is tette, de most perpill borzasztóan élveztem, hogy kínozhatom.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18

Azért egy egészen picit kételkedtem benne, hogy valóban csak nekem akarna jót, de amint folytatódott a petting hadjárata már nem is foglalkoztam vele, csak élveztem a nekem járó kényeztetést. Végre megkapom a nekem járó figyelmet és szeretet, amire már régóta vártam.
Egyedül akkor lepődtem meg, amikor Drakula módjára kikezdte a nyakam. Na arra nem számítottam. Nem viseltem rosszul, egész jól, főleg, mivel ez a kis fájdalom, amit harapása okozott nekem egy szúnyogcsípésnél is enyhébb fájdalom volt. Alig éreztem meg, sőt, mintha picit még jól is esett volna. Halk nyögéssel viseltem, amit a nyakamnál művel, majd viszonoztam csókját.
-Ez valami Renfield perverzió?-Kérdeztem kételkedve benne, hogy még józan eszének birtokában van.
Elsőnek nem tudtam miért tette számba ujjait, de hamar kapcsoltam és igyekeztem bő nyállal körbeforgatni nyelvem ujjai körül, miközben élveztem az arcomra nyomott csókokat.
Hát nem a megszokott Shane féle kufirc, vagy csak én jöttem ki a rutinból és nem emlékszem mindenre. Nem azt mondom, hogy nem élvezem, vagy, hogy nem jó, ahogy azt sem mondom, hogy nagyon más lenne, de most valahogy sokkal extrémebbnek érzem őt.
A csók viszonzása után biztosra vettem, hogy készül valamire, ám arra nem számítottam, hogy ilyen gyors lesz. És Ő így viselkedik a szüzekkel is? Na nem semmi. Bár az első alkalmunkkor sem volt sokkal finomabb...
Kicsit azért kidülledtek a szemeim, de visszanyeltem hangom, miközben ökölbe szorítottam ujjaim. Nem akartam megadni neki az örömöt, hogy azt érezze célt ér a durvaságával, noha ő így is megérezte odalenn, hogy kicsit lehetne gyengédebb. És még ő szól be nekem?
-Kapkodós... megérdemelnéd, hogy belém szakadjanak...-Morogtam, de persze ez csak a viszonzott kekeckedés, nem pedig a valós gondolataim.
Megpróbáltam megfogadni tanácsát, megpróbáltam lazítani, bár kissé kellemetlenkedett még a fenekem. Nyeltem egyet, de nem tudtam elég lesz-e, ha én magam megnyugszok és ellazulok kicsit. Mély levegőt vettem és halkan szuszogva igyekeztem koncentrálni, hogy minden izmom megnyugodjon, mielőtt még az ujjai egy rosszul kiszedett kullancs fejét kezdenék el utánozni.
-Nagyon meg akarsz már rakni, mi?-Kérdeztem kissé kuncogva.-Nem kell annyira finomkodnod... nyugodtan csináld, ahogy jól esik.-Mondtam, bár nem is igen kételkedtem benne, hogy most úgy lesz, ahogy Ő szeretné.-Úgyse tudok közbe avatkozni...

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Csak enyhítem izgatottságod... - búgom a fülébe, bár tekintve, hogy meg se kottyant neki, aligha tereli majd el figyelmét arról, nehogy itt kínként élje meg a várakozást. De ha már volt mivel nyomott hagyni, véres ajkaim csók lenyomatait hagytam mindenfelé testén, míg el nem értük azt a részt, hogy végre rátérjünk a tényleges előkészületekre, amivel szintén nem finomkodtam. Erre már azért érezhetően jobban reagált, de szerencsére senki sem sérült, bár így több idő kellett neki a lazításhoz, mint, ha csak egy ujjammal ismerkedtettem volna meg. Kérdésére kacér vigyor jelenik meg arcomon.
- Szinte könyörög a hátsód a farkamért... Pedig gőze sincs róla kivel hozta össze a sors... - pillantok fel rá, de már mozgatva benne ujjaim tágítás és az érzékeny pontok keresgélése céljából is. Bíztatására pedig finoman elnevettem magam, miközben köldöke körül cirógattam, és lassan betoltam harmadik ujjam is. - Ó, nem akarod te, hogy úgy csináljam, ahogy nekem jó. Mert az nem biztos, hogy neked is jó... - vigyorogtam, de a harmadik ujjal sokat nem bohóckodtam már. Annyit ő is el tud viselni. - Ez látod, pontosan így van. - álltam meg az ujjazásban mondata nyomán mosolyogva, és ki is húztam belőle ujjaim, majd megpaskolva lapos pocakját kimásztam lábai közül, le az ágyról és a szekrényen lévő bluetoothos hangszóróhoz léptem és a telefonomon keresztül benyomtam egy lassúbb, lazább számot, de majdnem teljes hangerőn, hogy a kintiek mostantól ne hallják mit művelünk idebent. A vicces az, hogy maga a szám szövege, konkrétan elárulta mi jár épp a fejemben. Persze én is felvoltam már izgulva, de szükséges volt előkészülni, mert amit eddig csak elképzeltem, most meg is szeretném valósítani, ahhoz pedig oda kell tennem magam. Magamhoz nyúlva léptem a holmijaihoz és megkerestem a telefonját. Azzal sétáltam vissza hozzá.
- Csinálunk egy jó kis nyaralós poreszt emlékül, mit szólsz...? - mosolyodom el pimaszul, miközben visszatérdelek lábai közé, egyik kezemben a telefonnal, hogy beállítva a videót felvehessem őt. Nyilván csak őt. Leginkább, hogy ezt később majd felhasználhassam ellene. Nem a dugós részét, hanem, hogy mennyire szét van zuttyanva. Persze a nekem köszönhetően italába csempészet drogoktól, de szükségszerű, hogy látványra pont olyan pofit nyújtson, mint, aki már totál el van szállva. Mert hogy megpályáznám a helyét az alvilágban, ahhoz pedig van ki kell purcannia, vagy le kell löknöm a trónról. Ez utóbbi mókásabbnak hangzik.
- Üzensz valamit a nem létező rajongóidnak, mielőtt a nyögéseidtől egy szavad se értenék? - kérdeztem, miközben szabad kezemmel kicsit megemelte hátsójánál, hogy ahogy eligazítom, közelebb lehessek hozzá, majd ugyanazzal a kezemmel a magamra fogtam és a bejáratánál kezdtem el simogatni. Játszottam vele odalent, míg kitalálta mit akar mondani, esetleg egy-két mondat erejéig még hagytam is neki, majd finomkodás nélkül, elsőre betörtem. Egy picit még én is megéreztem, de nem álltam meg ütközésig, és utána sem. Erőseket lökve, egy normál tempót felvéve kezdtem benne mozogni, a videó miatt, csak halkakat nyögve. Nem szándékoztam felvenni az egészet, szóval néhány perc után ki is nyomtam és a fotelbe dobtam, majd így már teljesen felszabadulva két oldalt derekára fogtam és azon túl, hogy csípőmmel is komoly munkába fogtam, derekánál is minél erősebben magam felé rántottam. Ha már az elején sem tetszett neki a videós ötlet, nos sokat akkor sem tehetett ellene, max moroghatott, kiabálhatott, de akkor is felvettem. Úgy döntöttem, innentől én irányítok, őt pedig alkalmatlanná nyilvánítom.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18

-Minden bizonnyal hamar meg fogja tudni. Már nagyon várom...-Nyöszörögtem, majd mikor már hármas ujjazás következett a hangom is kiszökött. Kissé kellemetlen volt még, ez már nagyon feszített, de csak rövid ideig, aztán lassan azt is megszoktam, ahogy a két ujjat is.
Figyeltem mik a tervei, a zene az tetszett, a szövege is jó volt, bár nem láttam a mögöttes tartalmat, nem gondoltam bele semmit. Továbbra is követtem szemeimmel, fejemmel, ám mikor előkerült a telefon és a pornó megdöbbenve néztem rá.
-Mi mégis mi a fenének?-Kérdeztem meglepetten, majd morcos arcot vágtam, mikor kekeckedni kezdett.-Menj a picsába!-Pillantottam rá dühösen, ám mikor betolta egész testem összerándult és fájdalmasan felnyögtem. Ezért még lakolni fog! Nem ússza meg szárazon. Nem néztem ki belőle, hogy élőzzőn szex közben, szóval nem is értettem, hogy miért kell most ez, de nem tetszett az a fajta viselkedés, amit az intimitás felé köpött.
Az első pár lökés nem volt kellemes, ez kiült arcomra is. Mozgása közben érthetetlen káromkodásokat dobtam felé, de mikor a telefont félre dobta és tovább folytatta a mozgást, már elkezdett tompulni a kellemetlen érzés és én is fel tudtam kicsit engedni, ám nem felejtettem el neki az előző kis "poresz"os szemétségét. Viszont ezzel most nem foglalkoztam, sokkal inkább az egyre jobban eluralkodó kéjes érzéssel foglalkoztam, ami még a kezdeti haragomat is tompította. Egészen parkolópályára tette az indulataimat.
-Ezért... ezért... meglakolsz még.-Nyüszörögtem veritékes, vörös arccal és ökölbe szorítottam kezeimet. Egyszerre volt kéjes, nagyon jó érzés és egyszerre éreztem magam rosszul is. Rántottam egyet-kettőt a szíjon, ziháltam és hátra vetettem fejem a támlának.-A... kurva életbe...-Morogtam és összeszorítottam ajkaim. Baromi jó érzés volt, mikor eltalálta a legérzékenyebb pontjaim.
Szívesen magamhoz nyúltam volna, de nem tudtam. Pedig igazán vágyakoztam rá, hogy valaki a farkammal is foglalkozzon, ha más nem én, bár anélkül is éreztem, hogy nemsokára el fogok menni.
-Önző... szemétláda... vagy.-Nyögtem ki kéjes élvezkedések között.
Igazán érdekelt volna annak a pszichológiai levezetése, hogyan jutott idáig a világ legkedvesebb és legjólelkűbb szende kis pszichiátere...
Összébb rezzentem, majd sikkantottam kicsit, mikor durvábban odacsapott egy élvezetes pontnak. Azért még ígyis tudja, hogyan kell örömet okozni mások fenekében...

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Nem lepett meg, hogy nem jött be neki a videózás. Ilyen helyzetben, úgy, hogy csak engem vesznek, nekem sem tetszett volna. Viszont már csak amiatt is megérte, hogy megörökítsem reakcióját a szűk barlangba erőszakolt méretemre.
- Ejnye, Liam... most akkor a popsidban járjak, vagy keressem meg Lunát? - kérdeztem vigyorogva, még az első néhány lökésnél, ahol még én is szóhoz jutottam. Utána már inkább a vad döfködésére koncentráltam, amit amúgy én is pokolian élveztem. Erre pedig még a kéjtől zengő hangja és vágyakozó - olykor pedig némi fájdalmat mutató - pofikája is rátett.
- Ahzt mohndohd? - pillantottam le rá dugása közben elmosolyodva, már most olyan fölénnyel tekintetemben, mint aki már most zsebében tudja a jutalmát. Az élvezet hevében néha még a hátsójára is rávágtam, bár úgy tűnt, ő e nélkül is képes hangosan élvezni. Olykor vettem néhány pillantást ide-oda csapkolódó szerszámára is, hogy még az előtt megálljak, hogy el tudna élvezni. Szánom-bánom, mert amúgy meg nagyon adnám, hogy végig nézzem, ahogy elolvad karjaimban a farkammal a hátsójában, ráadásul, kizárt, hogy még a vad munka mellett is képes legyek előbb elmenni így, mint ő, szóval... nekem sem könnyű, de ennyi áldozat még bőven belefér. Még engem is megizzasztott a munka, amiből nem engedtem egy percig sem. A sikkantására viszont felélénkülve az eufórikus érzésből elmosolyodva pillantottam fel rá.
- Ez meg mi volt, Liam...? - lassítok, majd állok le, nem ám itt önműködő szökőkútként kezd el spriccelni. - Hát te ilyet is tudsz...? - vigyorodom el, majd végig nyalva alsó ajkamon, egyszer megpöckölöm ujjammal férfiasságát is, ismét felnézve rá. Megvárom míg kicsit rám tud figyelni, és alább hagy az a testében tomboló érzés, ami a csúcsra juttatná kellő mennyiségben.
- Na mi legyen, Liam? Mit gondolsz, megérdemled, hogy kisegítselek...? Hm? - kérdem miközben szép lassan kihúzódom belőle, és egyik kezemmel belső combját cirógatva, kezdem másikkal kényeztetni magam, miközben várom a válaszát. - Arra gondoltam... hogy kicsit meghosszabbíthatnánk ezt a nyaralást... - pillantottam farkamról fel rá. - Elvinnélek egy nagyon tuti helyre, ahol magunk lehetünk... - csúsztattam tenyerem combjáról a még álló férfiasságára, de nem kezdtem el kényeztetni, csak húztam az agyát.
- Szeretsz velem lenni, ugye? Kettesben, csak te és én... - kalandoztam végig tekintetemmel és ujjammal is makkjától egészen a tövéig, majd vissza, várva az igenleges választ, mert nemet nem fogadok el sajnos.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18

Meglepett, amikor egy időre leállt a heves mozgás, ám legalább tudtam venni néhány normális friss levegőt és nem fuldoklás érzés uralkodott rajtam. Zihálva néztem fel rá, miközben ő az előbbi hanghatásokon élcelődött. Picit csillapodott bennem az élvezni akarás vágya, pontosabban kicsit visszább zuhant az inger, talán így valamivel tovább húzom majd.
Pöccintésére kiszaladt egy nyögés ajkaim közül, úgy pillantottam újra rá. Hitetlenkedve néztem rá. Tudtam. Tudtam, hogy nem csak az én javamat akarja. Elsőre nem is válaszoltam rá, nem tudtam volna magam megfelelően kifejezni. Mérgemben, vagy épp csalódottságomban-, magam sem tudtam melyiket érzem pontosan-fortyogtam és keze mozgását figyeltem, mely lassan már a férfiasságomon tevékenykedett.
Igen csak sok kedvem lett volna elküldeni őt a másik éghajlat legvégébe, ezt talán csak szemeim árulták el mert én nem mondtam ki semmit hangosan.
-Menj a fenébe... legszívesebben megkéselnélek!-Vágtam a képébe.
Bár volt benne igazság, hiszen haragudtam rá, azért a hangomban érezhető volt, hogy nem ez a teljes igazság. Valójában tényleg szerettem vele lenni, másért fel sem vettem volna és nem tettem volna érte, hogy velem lehessen, de az indulatok ott tomboltak a fejemben és nem engedhettem meg, hogy megkapja a neki járó örömöt. Szemét volt, nem fogok a kedvére tenni.
Megmakacsolt tekintettel néztem rá, majd a férfiasságomra, és végül felszegett állal fordultam el tőle. Nem igen ismertem most rá, fogalmam sem volt mitől változott meg ennyire, de ha egyszer kiszabadulok, akkor biztosan ellátom a baját.
Mégis... mégis azt akartam, hogy folytassuk ezt az együttlétet, ám közben ott volt bennem az érzés, hogy meg akarom őt verni, amiért így bánik velem. Mert egy bizonyos szempontból azért fájt, rosszul esett, amit tesz. De akartam, hogy tovább csináljuk az együttlétet, ám, ha most emiatt befejezi, akkor sem fogom megbánni, amiket mondtam és tettem.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Szóval ilyen érzés gonosznak lenni? Még csak izgulni sem kell rajta. Mikor abbahagyom a mozgást, figyelem, ahogy az első pár perc erejéig még szusszan is, egészen beleéli magát, hogy mindvégig a kényelmét és szükségleteit óhajtom teljesíteni. Aztán, ahogy lassan ráérez, már nem a kéjtől lesz vörös, hanem a dühtől és talán egy kicsit a tudattól, hogy most én irányítok, és az lesz, amit mondok. Legalább is ezt gondolom, de ő megmakacsolja magát.
- Ideges vagy, megértem. Biztos dúlnak benned az érzések, mert majd felrobbansz, és nem csak a dühtől, de a belső nyomástól is... - utalok itt álló farkára, amire aprón le is biccentek. Mintha némi csalódottságot is felmertem volna vélni arcán, tekintetén, bár ezt sehová sem tudtam tenni. Még a saját kényeztetésemben is megálltam, mikor elfordította a fejét. Valahol dühített, valahol tetszett a harciasságra, mert hát így lesz rajta mit betörni. Sóhajtok egyet.
- Nem baj, ez az első lecke. Még szoknod kell, de idővel, anélkül is engedelmeskedni fogsz, hogy akár szólnom kellene. - néztem többnyire oldalról, ha csak vissza nem nézett rám. De így is félmosolyra húzódtak ajkaim, ahogy még kemény farkam lassan visszavezettem felé, és mikor már bent volt, egyik kezemmel ráfogtam farkára és erőteljesen rászorítottam a végére, miközben elkezdtem mozogni benne. Másik kezemmel feje mellett támaszkodtam és úgy néztem le rá.
- Tudod mi történik a fogkrémes tubussal a végén, ha rajta a kupak és te elkezded feltekerni? - kérdem halkan, csak, hogy tudatosítsam benne, hogy nem csak a szorítás fájdalmával kell majd megküzdenie. Nyilván gőzöm sincs, hogy ez valóban így van-e még sosem csináltam, de valahogy be kell törnöm.
- Fussunk neki még egyszer, Liam... Szeretsz velem kettesben lenni, ugye? - kérdeztem olyanokat lökve rajta, hogy a feje még ha kicsit is, de néha koppanjon a háttámlának. - Szükséged van rám, igaz? - mozogtam benne tovább egy pillanatig sem sajnálva, és nem, nem a mai pofon miatt. Az elenyésző dolog volt. - Mond, hogy szükséged van rám, és a csúcsra juttatlak. Akkor nem kínozlak tovább...
Ha kimondta végre, vagy világgá ordította esetleg, hogy lássa nem hazudtam, csak engedelmességet vártam tőle, úgy felhagyok a szorongatásával, és heves kényeztetésbe veszem markomban, ahogy odalent is alaposan megdolgozom. Ha továbbra is makacskodik, és nem hajlandó kimondani azt a kurva egy mondatot, nos... nem tudom biztosan, de talán ennél is nagyobb fájdalmat fogok neki okozni...

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18

Hah... legalább a pszichiáterségéből is megmaradt valami. Bár ha láttam volna az arcom én is le tudtam volna ezt olvasni magamról. Ehhez nem kell doktori, még a szomszéd asszony is tud ennyit, ha ránéz valakire. Persze, hogy dúltak bennem az érzések, ilyenkor érzem azt, hogy én is ember vagyok. Sajnos. Bár nem az átlagos fajta.
Az első rossz gondolat.... "idővel, anélkül is engedelmeskedni fogsz, hogy akár szólnom kellene."
Az volt Shane baja, hogy nem ismert igazán. Ó, de még mennyire, hogy nem ismert. Cale Braxton senkinek nem engedelmeskedik. Nem emlékszik rá, de egyszer már elkaptam és megleckéztettem. Akkor szerencsésen megúszta. Most nem fogja. Nem. Akkor fogok rá lecsapni, amikor nem számít rá. És akkor nem fogja megköszönni, amit tőlem kap. Eddig finom és nőies voltam vele, beértem pár jobbossal, pofonnal, fenyegetéssel, de tudatosítanom kell benne, hogy én vagyok a főnök. Én vagyok az úr. Ezért vérnek kell folynia.
Azt hiszi fájdalommal tud rám hatni. Nem tud. Megannyi törés, lőtt seb, égés, verés... nem. Engem fájdalommal nem lehet megtörni. Ez a Shane nem ismeri a múltam, nem ismer eléggé, nem tudja miken mentem át. Miket tapasztaltam már meg.
Ez a Shane még naív és hisz benne, hogy olyan eszközökkel térdre tud lökni, amikkel egy átlag embert egy másik átlag ember térdre tud kényszeríteni.
Egyszeriben üresség érzet lett úrrá rajtam. Furcsa mód... nem éreztem már belül semmit. Mintha csak egy test lettem volna, akinek az elméje megüresedett. Kiürült a fejem a gondolatokról, érzésektől, mintha egy rövid időre megtisztultam volna.

Hallottam kérdését, de nem tudtam. Ilyen hülyeségekkel nem szoktam foglalkozni.
Lassan visszatértem a valóságba, de ajkamba haraptam, hogy minden hangot elfojtsak. Lehunytam szemeim, oldalra fordítottam fejem és némán élveztem a szexet. Nem. Csak a testem élvezte, mert fejben már egészen más világban jártam. Ökölbe szorítottam ujjaim, ahogy az ingerek bejárták a testem, beférkőztek fejembe és harcba szálltak a gondolataimmal.
Kérdését, ismétlését kizártam, nem figyeltem rá. Fejem néha koppant, néha néha fájdalmat éreztem, de nem adtam meg magam. Végül... végül mégis csak kimondtam, de csak azért, hogy végre véget érjen. Nem azért mondtam ki, mert feladtam, még ha számára úgy is tűnhet. Nem. Egyszerűen csak nem kívántam már azt a helyzetet, amibe benne voltam. Nem akartam hallgatni, nem akartam vele szexelni, bár a testem mást kívánt. A testem és a fizikai vágy ellen beszéltem. Mert a testem azért kívánta és végül hangokat is csalt ki belőlem. Pedig nem. Nem azért mondtam ki, mégis... mégis ha úgy vesszük engedelmeskedtem is neki.
Ahogy elengedett... be is következett. Ahogy eldurrantam egész testem legyengülve ernyedt el az ágyon. Lehunyt szemmel, félre billentett fejjel, kissé keserű ábrázattal, szuszogva feküdtem alatta.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Bevallom egy pillanatra elbizonytalanít makacsságával, mert a büntetés rögtönzött, és lehet nem ilyen brutalitással kellene kezdeni, de végül.. még is csak bejön. Még hisztis, még duzzog, nem akar rám nézni. Nem baj. Ezzel még ráérünk foglalkozni. Apró, de elégedett mosoly kúszik arcomra, ahogy meghallom a választ, és ahogy ígérem, úgy jár érte a jutifalat is. A mozgással nem állok le, de a szorításon engedek, és igazából sok sem kell, hogy beterítse magát és az én mellkasom is kapjon belőle. Addig pumpálom, míg jön belőle, illetve utána még egy kicsit, míg én is megtöltöm néhány erősebb lökéssel. Aztán lassítok a tempón, mind fenekében, mind markommal, majd meg is állok és kihúzom magam belőle pusztán annyival, hogy kicsit hátrébb húzom csípőm. Őt is elengedve probléma nélkül nyalom le élvezetét a kezemről, majd ciccentek rá egy örömtelit.
- Ejnye no... - dőltem ki mellé, és felé fordulva, nedves hajába simítok, miközben közelebb hajolok és nyomok egy csókot ajkaira, függetlenül attól, hogy viszonozza e vagy sem. Nem hosszút, csak a hála puszit a még mindig véres, bár már megszáradt ajkaimmal.
- Azért ez nem a világ vége... - simogattam meg borostás pofiját. Ha nem lettem volna szereplője a mainak, azt hinném, azért vág ilyen arcot, mert megerőszakoltál. Sokszor. Nagyon sokszor. - Látom az engem kerülő tekintetedben, hogy most borzasztóan utálsz... De meg kell értened, hogy segítségre van szükséged. Az én segítségemre. - arcáról hajába simítok.
- Egyébként meg... iszonyatosan dögös vagy szex közben. Őszintén azon csodálkozom, hogy párod nincs, nem, hogy szeretőd. - fésültem hátra újfent haját mosolyogva, majd a még mindig hangos hangszóró felé sandítok.
- Tudod mit? Lekapcsolom a zenét, de ha kiabálni mersz... - hajolok közelebb a füléhez. - Beragasztom a szád. - suttogtam neki, aztán felkeltem belőle és lekapcsoltam a zenét, visszafelé az ágyhoz pedig ismét magamhoz vettem a telefonját és lecsekkoltam a telefonszámait és üzijeit. Vissza is fekszem mellé, bár, ha kiabálni kezd nyilván másként alakulnak a dolgok és megpróbálom kitalálni, hogy ne vonjam magunkra mások figyelmét, ha csak nem hangszigetelt a kabin, ami tekintve, hogy napokig lötykölődünk még és percenként alkoholt vedelünk, nem csodálkoznék, ha a dugásokra is felkészültek volna ily módon.
- Azt kell mondjam, tetszel nekem, tudod? Na nem az őrültségeid, hanem az energiád, a lelkesedésed, az, ahogyan zavarba jössz. Imádtam, mikor felvetted azt a szupermenes pólót és bár látszott, hogy nem vagy oda érte, még is abba mentél a bárba... - nevettem el magam visszaidézve a pillanatot. - Tudom... szar érzés, mikor csalódsz valakiben... akit tán még kedvelsz is... átérzem. De tényleg. - pillantottam felé a telefon nyomkodása közben, aztán vissza a kütyüre. - Meséltem már neked a balesetről, ahol elvesztettem néhány emlékem? - mondjuk nem néhányat, de neki arról nem kell tudnia. Lehet visszaélne vele...

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Shane...
Igazából átláttam rajta. Pontosan tudtam, hogy mi a hiba. A hiba az, hogy félre ismer. Nem is. Ez egy rossz szó. Az ismeretei hiányosak. Ő arra alapoz, hogy úgysem fogom megölni, vagy nem fogok annyira megtorolni. Ő leginkább azt az oldalamat ismeri, ami az üzleti életre koncentrálódik és a gazdasági életben tevékenykedők, igazságügyi, jogi személyek megölésére korlátozódik. Nem ismeri Cale Braxton, nem emlékszik rá ki voltam eredetileg, mert már az előző verziója sem tudta teljesen, ez a Shane pedig még kevésbé. Nem tudja miket tettem, hány ártatlant öltem meg, csak mert rosszul beszélt velem, hány szörnyű kínzás szárad kezemen.
Shane szemében csak egy flúgos gyilkos vagyok, aki csak pénzt akar és helyet a maffiában... pedig Cale Braxton maga a gonosz. Ő azt hiszi csak azért, mert vannak gyengéd érzéseim Ő megúszhatja. Pedig nem.
Nincsenek győztesek. Felettem nincsenek.
Shane hisz a szeretet erejében, a kötődés hatalmában, pedig engem az érzelmek nem korlátoznak. Ha rendelkezne megfelelő emlékekkel, tudhatná. A szeretet nem ment meg senkit.
Most hízeleg... azt hiszi meg tud venni pár bókkal és aranyoskodással. De Cale Braxton nem felejt. Nem. Nem fogsz meghalni. De szenvedni fogsz.
Visszasírod te még Kanadát.

Felé sandítottam és megemeltem a szemöldököm.
-Segítségre? Hm... ez érdekes. Ép ugyanezt gondoltam, csak én rólad.-Nevettem. De még mennyire, hogy segítségre van szüksége. De majd Braxie bácsi megneveli.-Nincs szükségem párra. Én jól el vagyok saját magammal is. Hidd el, ha lehetne hozzá mennék magamhoz.
Szó mi szó, jól esett az a kis simi, hajfésülés, csókocska. De nem tette semmissé tetteit, ám azért mosolyogtam rajta. Kis naív balga...
Minden esetre azért enyhültek a vonásaim.
Megjegyzésén nevettem egy jót.
-Jaj te kis idióta. Miért kiabálnék? Ugyan. Egy percig sem terveztem. Nem kellenek vendégek. Amúgysem old meg semmit a kiabálás. Halkan is megérted, amit mondok, annyira nem vagy hülye.
Figyeltem mozgását, majd sóhajtottam.
-Amúgy meg tetszett a zene...
Visszafeküdt, én meg felé fordultam.
-Hülyeség. Miért ne lennék oda érte? Szeretem azt a pólót, de mégis csak az öltöny az én stílusvilágom. Viszont nem csalódtam benned. Kinéztem belőled, hogy egy ekkora állat vagy. Amúgy valamit lehet említettél róla, de sose beszéltünk róla igazán. Egyébként a hajó út végéig itt akarsz tartani az ágyhoz szíjazva, vagy el is fogsz egyszer engedni? Unalmas már. Zuhanyozzunk le és együnk végre valamit. Aztán majd beszélünk. Ne izgulj, nem foglak azonnal megölni, amint eloldozol. Még átgondolom mihez kezdjek veled, de nem tervezek itt megöregedni az ágyban. Izzadt vagyok, éhes vagyok és nyűgös vagyok.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Hümmentettem neki, mikor visszakérdezett, de közben a telefonját nyomkodtam. Kijelentésén viszont én is felnevettem, és közben rá is néztem.
- Ugyan már... Egy percig nem bírnád ki saját magaddal. Hisz pont az előbb bizonyítottad be, mennyire nehezen engedelmeskedsz... Túl hisztiznétek egymást... idegesítő volna... - csóválom fejem mosolyogva, majd vissza is fordulok a telefonja kijelzője felé.
- Késő bánat, Liam. Már kimondtad, hogy szükséged van rám... És ezt bizonyítja az is, hogy itt vagyok... - válaszolom már az egyenlegét csekkolva. Wow, ez aztán a pénzhalom! Aztán persze kinyomom a zenét is, mert engem már zavar, hogy nem halljuk rendesen egymást.
- Még is állandóan sipákolsz... - pillantok felé, immáron ismét mellette fekve, vagy is hát félig ülve. - Bár azt a sikolyt szívesen hallanám újra... - fogom meg állát és picit megcsipkedem neki mosolyogva.
- Hazudsz. De nem baj. Majd leszoksz róla... - pillantok rá ismét a telefonjából. - Utálod azt a pólót. Soha egyetlen másik alkalommal sem vetted fel. Amit szeretünk, azt rongyosra hordjuk. - sóhajtottam, mert majd még ezzel a hazudozásával is kezdenem kell valamit. Viszont a kérdéseivel és megjegyzéseivel annyira elterelte figyelmem, hogy el is felejtettem mit akartam neki mesélni.
- Kinézted belőlem, mégis elhoztál. Ez vajon mit jelent? - mosolyogtam rá, majd kinyomtam a telefonját és ismét visszadobtam a fotelbe, aztán felé fordultam. - Te mindig nyűgös vagy... - cirógattam meg mosolyogva arcát. - Odakint meg nappal mindig meleg van, úgy is megint megizzadnál... Enni meg... - hát arra semmi kifogásom nincs, de így is csak vállat vonok rá.
- Ahh... nem is tudom... Még is miért kellene, hogy elengedjelek? Oké, hát a végén csak szót fogadtál, de utána hazudtál is, és nem szeretem mikor nyűgös vagy. - kezdtem el mutató- és középső ujjammal "lépkedni" mellkasán. - Kérd szépen, és talán elengedlek... - mosolygok rá. Felkönyököltem, és kézfejemre támasztottam halántékom, miközben tekintetét figyeltem.
- Látom, hogy meg vagy sértődve. Hogy menten felrobbansz. Hogy legszívesebben élve megnyúznál... Pedig, ha azt vesszük, nem tettem semmit... - magyarázom fejem csóválva.
- Noha szívesen zuhanyoznék veled... - mosolyodom el, majd szusszanok egyet nagyot. - ...és igen, talán még ehetnénk is... Mit szeretnél enni így vacsira? Fagyit? Rántott húst? Békacombot? - kérdezgettem, mintha egy pillanatra is terveztem volna kaját hozni vagy elengedni, hogy együtt kajáljunk. Pedig úgy gondolom, jobb volna, ha még kicsit itt maradna.
- Kár, hogy nem élvezted ki a drog minden cseppjét a makacsságod miatt... - sóhajtom csalódottan. - Ha gondolod... kaphatsz más milyet. Végig aludnád a napokat, és mire felébrednél, már partot is érünk... - simogatom a pocakját, miközben néhány centire az arcától figyelem őt.
- Valld be, hogy élvezed, hogy így ki vagy szolgáltatva nekem... - mosolygom.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

-Semmi közöd a sipákolásomhoz. A hangom ne akard szabályozni.-Sóhajtottam.
Felé pillantok, kijelentésén nevettem egyet.
-Ha zavar a "hazudozásom", miért beszélgetsz velem egyáltalán? Attól, hogy valamit nem hordunk, még szerethetjük. Ez olyan, mint... szeretem Jim Carreyt, de nem nézek minden héten Jim Carrey filmeket. Az a te bajod, hogy magadból indulsz ki, meg a többi hozzád hasonló emberből és nem nézed, hogy vannak kivételek és vannak, akik máshogy gondolkodnak. Túl általános vagy, túl hétköznapi. Az ilyenek korán meghalnak. Tudod, mint azok a sofőrök, akik hisznek a bizalmi elvben. Azt hiszik mások is betartják a közlekedési szabályokat, ők elhiszik, hogy elsőbbségük van, erre jön a köcsög kamionos, aki nem adja meg és bumm, belé szalad. A kis Skoda octavia tropára törik, a sofőr meghal... pedig ő csak magából indult ki, ő hitt abban, amit még pár idióta elhisz. Te is egy ilyen idióta vagy. És pont ez lesz a veszted.
Kérdésére megvontam vállaim.
-Azt, hogy elhoztalak. Szórakozni akartam egyet, te pedig jó partinak tűntél egy jókedvű kis hajóútra. Ennyi. Ne keress mindig kifogásokat. De oké. Miért kéne elengedned? Egy, mert örökké nem tarthatsz itt. Kettő, mert még mindig én vagyok a főnököd, te pedig csak egy alkalmazott, aki megdughatott. Ennyi. Nem vagy uram és parancsolóm, ez nem az a világ. Úgyis ki kell engedned néha WC-re, enni, inni, sőt, ha kiköt a hajó le is kell szállnunk. A hülyeségek helyett lehetnének normális gondolataid is. Nem vagy sem vicces, sem nagy arc, se jó pofa. Idióta hülyegyereknek tűnsz, nem tudok rajtad szórakozni. Nem fogok szépen kérni semmit, a főnököd vagyok. De nem zavar, akkor itt maradok. Maximum, ha pisilnem kell, majd kinyitod nekem a szádat és nagyokat kortyolsz.
Figyeltem, miképp sorolja fel az ételeket. Ha nem lennék kikötözve, legyintettem volna.
-Jaj ne színészkedj nekem. Nem kell adnod a jó arcot. A többi drogba meg ne is gondolkodj, mert közel sem biztos, hogy lesz rá lehetőséged, hogy beadd nekem. És semmit nem kell bevallanom. Szóval. Két lehetőség van. Az egyik, hogy elengedsz, letusolunk, elmegyünk enni, aztán lepihenünk. A másik, hogy nem engedsz el, de akkor kussban elheverészel itt és nyugton hagysz engem. Ennyi.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Nem is. Majd te fogod. - feleltem kijelentésére. Kérdésére viszont vállat vonok.
- Hát ha mondasz valami okosat is egyszer. - mosolyodom el, akkor még telefonnal a kezemben, ami hallat is néhány csippanást eleinte, de lenémítom.
- Ha ilyen volnék, már rég elcsapott volna egy kamion minket, nem gondolod? Sokszor vezettem már a kocsid, mikor épp nem azokra a faszokra bíztad a sofőrködést... - pillantok rá közömbösen, de azért bizakodom, hogy egyszer csak észhez tér. Válaszát és indokait is figyelmesen hallgattam egy idő után, ahogy megszabadultam a telefontól és felé fordultam, oldalt támasztva fejem.
- Ne légy hülye, nem akarlak örökké itt tartani. De pár nap simán belefér. Amilyen "jó" kondiban vagy, egy nap után képes lennél kiszáradni. Hm, hát akkor mostantól még is csak én leszek a főnököd... - paskoltam meg pocakját. - Már, miért kéne? Azt hiszed ez az egyetlen kabin? Bekötöm a szádat, rád zárom az ajtót, és ha nem találok egy másik üreset, akkor keresek olyat, ahol még van hely. Talán még Lunát is behálózom... - vonok vállat, aztán sóhajtok is hozzá, mert azt gondoltam fenyítés nélkül is szófogadó lesz mostantól. Legalábbis kevésbé makacs. Kíváncsian hallgattam, míg a végéhez nem értünk, és akkor fel is ültem kicsit, úgy néztem rá.
- Abban én nem vagyok olyan biztos. És hé! Mi ez a passzív hozzáállás? - vonom fel egyik szemöldököm, majd lecsúszok az ágyról, de azért lecsekkolom szorosak e még a szíjak, nem ám itt kijátsza a beszélgetés, figyelem elterelős dolgot.
- Csalódtam benned, Liam... - lépek a cuccaimhoz, amit itt-ott elszórtam. - De ha te így... - csóválom fejem. - Még úgy sem volt kutyám. Most legalább kiderül milyen jó gazda lennék. Szóval légy szobatiszta. - kacsintok felé viccelődve, mert nyilván így kikötözve bizony nehéz lesz, aztán eltűnök néhány percre zuhanyozni. Ha meg is próbálna kiszabadulni, kétlem, hogy ennyi idő alatt meg lenne, hisz tényleg hamar meg vagyok. Miután pedig tiszta és illatos vagyok, fel is öltözöm, aztán meglesem az időt és zsebre vágom a telefonját, amit lassan már tényleg sajátomnak érzek.
- Na akkor... elugrom valami kajáért, addig te... nem tom... alukálj. Ne kelljen szurit adnom a hátsódba. - figyelmeztetem, miközben a kabin kulcsával játszom, aztán mutatóujjammal felé bökök. - Legyél jó fiú, és ne kiabálj. Ne hozd magad helyzetbe. - teszem még hozzá, és hogy egy szava se legyen, mielőtt lelépek, derékig azért betakarom, nehogy megfázzon, aztán le s lépek az étkezőbe valami ehető után. Először úgy vagyok vele, hogy elvitelre kérem, de aztán van, amit végül ott ettem meg, mert a végén még képes volna elvenni az étvágyam. Közben telefonjáról igyekeztem gyors és lehetőleg diszkrét fuvart szerezni, mert nem szándékozom visszafele is hajókázni, bár "Liam" már megüzente a többinek, hogy kicsit tovább fog tartani a nyaralásunk, mert, még tart az átszellemülése. Nagyjából egy negyedórával később érek vissza néhány kajás, papírtáskával kezemben.
- Megjöttem, szívem! - lépek be, és a csomagokat le is teszem a szekrényre. - Tudom, hogy szereted az édességet és a francia konyhát, ezért hoztam neked steaket, miniburgert, valami köretfélét, és gyümölcs tálat.... Hm, ja, hopp! De semmi baj, ha az ember éhes, bármit megeszik... - somolygom, de mielőtt még megkapná a menüjét, bezárom az ajtót, zsebre vágom a kulcsot és a bőröndömből előkészítem a következő adagot, csak injekcióban. Nyugalom, ettől nem válik kanossá, és a víz sem veri majd le. Csak elszundizik tőle. Amíg pedig ő is mélyen durmol, addig én is nyugodtan fogok aludni. Aztán fogom a kajás zacsikat, a kupakjával lezárt tűt, és lecsüccsenek mellé az ágyba.
- Ezt most. - emelem meg a kajás zacskót. - Ez pedig utána. - mutatom fel a tűt, amit aztán le is teszek az éjjelire, ahogy később a zacskót is, mert abból is ki kell venni a kaját. - Jó lesz elsőnek ez a tésztás valami? Azt mondták, finom, bár nem egy békacomb. - bontom ki a műanyag dobozt. - Tudsz így félig fekve enni, párnával a fejed alatt, ugye? - kérdem miközben előveszem a kanalat.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Nem különösebben foglalkoztatott a telefonnyomogatás. Nagy kárt úgy sem tud okozni...
Meg aztán úgyis el lesz számoltatva mindenért, szóval cseppet sem zavart. Úgyis meg lesz a megfelelő elégtétel. Megjegyzéseit is figyelmen kívül hagytam, nem szándékoztam adni alá a lovat. De hogy amúgy ideges voltam-e? Igen. De elfojtottam, nem adtam jelét. Lelki szemeim előtt lebegtettem a terveimet és a bosszúmat, amit már félig ki is terveltem, már csak a megvalósítási rész szakaszait kellett megterveznem.
Még, hogy Ő az én főnököm. El van tévedve. Soha. Ő csak egy semmire kellő kis szolga és úgy látszik még annak is csak a gagyibb felhozatala.
-Hálózd csak. Azt hiszed érdekelni fog? Talán még jobb is lesz, ha nem mellettem töltöd a napjaid. Legalább lesz egy kis nyugalmam.-Sóhajtom, majd elnevettem magam, mikor feleszmélt, hogy nem dühöngök. "Passzív hozzáállás."
-Miért kéne idegbetegeskednem? Mit oldana meg? Attól a szíjjak nem pattannak le és te sem leszel ép elméjű. Akkor meg miért fárasszam magam? Majd egyszer fordul a kocka.
Kutya... tudtam volna mit hozzá tenni, de nem tettem. Nem érte meg, hogy veszekedjek vele. Most nem. Majd egyszer, amikor minden sérelmem kimondhatom és megtorolhatom fizikailag is. Majd akor.
Figyeltem miként tűnik el tusolni és miként tér vissza.
-Rendben.-Bólintottam neki.-Nyugi, nem rágom szét a párnát és nem hullajtom a szőröm a takaróra.-Nevettem el magam vicceeskedve, pedig egyébként őrült mérges voltam.

Nem különösebben volt bajom az étellel, amit hozott, megeszek én elég sok mindent, függetlenül attól, hogy mik a kedvenceim. A mini burgerre néztem.
-Hm... happy meal.-Nevettem el magam.-Azért ez a felhozatal is jól hangzik drágám. És tudod mi lesz benne még szebb? Hogy te fogsz engem megetetni. Legalább élvezhetem a szeretőm kényeztetését.-Vigyorogtam, hiszen a kezeim ki vannak szíjazva, lábbal pedig aligha tudnék enni, így kénytelen lesz ő megetetni. Kis luxus, ha már ennyire köcsög velem.
A szurira nézek, majd vállat vonok. Volt már rosszabb is. Ennyit ki kell bírni. Higgye el mindenki, ő sokkal rosszabbul fog járni, mint én jártam.
-Tudok, persze.-Bólintottam, majd a tésztára pillantottam. Nem tűnt rosszul, kábé mintha a nevelő anyám főztjét láttam volna. El is fogott némi nosztalgia a családi vacsorák felől.
-Már most egészen kezdem megkedvelni ezt a helyzetet. Megetetsz, helybe hozol mindent, simogatsz, mosolyogsz nekem. Lehet nem is kell nekem az a fránya szabadság, ez így keleti kényelem.-Nevettem el magam.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Igen, meg lehet. Mert te alapvetően is egy magányosfarkas vagy, hm? - somolygom és a hecc kedvéből az orra hegyét is megpöckölöm. - Nem is értem minek neked testőr... Van késed, ha meg kell védeni magad, szád, ha gondod van és szólni kell és kezed, hogy kiverd magadnak. - nézek rá, majd gyorsan szám elé is kapom kezem, mintha valami rosszat mondtam volna. - Jaj bocsánat... te ilyet nem csinálsz... Csak ha bedrogoznak, igaz? - kócolok a hajába. Függetlenül attól, hogy makacskodik és duzzog, élvezem, hogy piszkálhatom.
- Gőzöm sincs, mert szokásod üvöltözni. - vonom meg a vállam. - Ja, ja, ja, majd fordul... amikor ugye... mivé is fogsz változni? Harcsává? Ja, neeem, kis siklóvá, ugye? - nevetem el magam és még az arcába is belecsípek kicsit.
Igazából, ha nem volnának szükségletei simán pórázon hagynám, mert ez így teljesen jó. Ő is viselkedik, nekem is jó, szóval lehet nem kéne rögtön ketrecbe zárnom majd. Még a végén túl nagy szabadságot kapna általa. zen gondolkodtam míg az étkezőben a kajára vártam, illetve meg is kajáltam. De közben azért elintéztem egy-két dolgot a telefonján, persze a nevében. Nem készültem rá, hogy mi lesz, ha közben eloldozza magát, de szinte biztos voltam benne, hogy nem is sikerülne neki, míg vissza nem érek. És igazam lett.
- Még szép! - vigyorogtam, mert én sem gondoltam másként. Megrágni nem fogom helyette, de ennyi bőven belefér. A kutyának is oda kell adni a kaját, itt max kanalazok is neki, annyi baj legyen. - Ugye? Sokkal jobb főnök vagyok, mint te. El kényeztetlek... - mosolygom, aztán el is kezdem kanalazni neki, persze ügyelve rá, hogy mindig le nyelje az előző falatot, nehogy félrenyeljen.
- Látod? Mennyivel jobb dolgod van a kutyámként, mintha valami őrült kis királynak képzelnéd magad...vagy úgy bárki másnak. Én legalább foglalkozom veled, még ha most ki is vagy szíjazva. - mosolygom büszkén, és miután befejezte a tésztát, kp egy kicsit a hambiból és a gyümiből is.
- Na... ez meg is volt... - dobom a kukába a műanyag kajás holmikat, majd kézbe veszem az injekciót és leveszem a kupakját, de aztán meg is állok a mozdulatban.
- Hmm... talán tényleg le kéne zuhanyoznod... Így nem tudok melletted aludni. Neked is könnyebb lenne úgy szunyálni, bár... a szuri után úgy sem lesz vele problémád... - teszem le a tűt, de ezúttal nem az éjjelire, hanem az ágytól távolabbi szekrényre. Aztán közelebb megyek és a hajába simítok.
- De ha bármivel próbálkozol, édesem, eltöröm a kezed. Érthető? - simogatom meg arcát is mosolyogva, és amennyiben bólint rá, eloldozom. Lezuhanyoztatni, pláne úgy, hogy közben még tartsam is, mert alszik, az kizárt. Nem ápoló vagyok.
- Ha kész vagy, törölközz meg, és gyere ki. De ne légy bent sokáig, mert tudod milyen türelmetlen vagyok...

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Miért kell a testőr? Igazából nem kell. Meg tudom magam védeni, igaza volt. Ahogy Josh és Harold sem igazán testőrök voltak, inkább csak segítők, akik kivették a részük a piszkos munkából, ha pedig gond adódott, őket odalökhettem a golyók elé, nehogy én patkoljak el hamarabb. Persze ezt nekik így sose tálaltam fel, mert kerestek volna másik főnököt. Jobb ha csak én tudom, hogy golyófogónak és hentesnek vannak.
Shane sem feltétlen testőrnek kellett, csak szerettem volna a közelemben tudni, mint régen. Mert birtokolni akartam és a szeretetét akartam.
Ez a mostani helyzet viszont... még mindig haragudtam rá, de meglepett mennyire jól bánik velem. Kicsit össze is zavarodtam. Azt hittem mocskos szemétláda lesz, de helyette... simogatott, etetett, kicsit babusgatott, még ha megalázóan is beszélt mellette. Furcsa volt. Talán nem is akkora köcsög? Vagy ez csak a vihar előtti csend.
Még élveztem is a helyzetet a maga szépségében. Tök kényelmes volt, hogy semmi dolgom nincs. Egyedül rágnom és nyelnem kellett, semmi más dolgom nem volt. Persze a csipkedés zavart, meg az is, hogy kezdett zsibbadni és kicsit fájni a karom, de amúgy nem volt okom panaszra.
Jobb főnöknek nem mondanám, hiszen mégis csak én vagyok a király. Mondjuk úgy, hogy nem volt utolsó szeretőnek.
A tű után néztem, de nem gondolkodtam rajta, hogy meg kéne szereznem.
Miután végre eloldozott, felkeltem az ágyról, átmozgattam magam és a kezeimet, karjaimat is. Mikor azt mondta "ha kész vagy" meglepett pillantást vetettem rá. Ezt komolyan gondolta?
-Na ne már.-Mosolyogtam.-El van zsibbadva a karom... fáj... mosdass meg.-Vigyorogtam és az ágyra támaszkodva arcába hajoltam és csókot nyomtam ajkaira.-A jó gazdik úgy csinálják. Bevizezik a kutyus, alaposan besamponozzák, lecsutakolják. Ne kelljen már egyedül. Majd a kádba fekszem, hogy ne kelljen újra tusolnod miattam. Neked kell megmosdatnod.-Mosolyogtam és megsimogattam arcát.
Ha már ennyire játssza a gondoskodót, akkor tegyen ki magáért. Ha már megetetett, akkor mosdasson is le. Ennyi kényeztetés kijár.
Amennyiben belement, úgy a kádat választottam, ha nem, akkor komoran elmentem letusolni - kérésének eleget téve gyors, de azért alapos voltam.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Azt gondolom jó irányba haladtunk, még ha nem is abban a tempóban és nem feltétlenül az eltervezett módon. Nem szívesen oldozom el, de tény, hogy nyár van, így is meleg, most meg még meg is izzasztottam. Ennyi még kijár. Miután pedig kellő távolságba tettem tőle az altató hatású kábítószert, ledobtam magam az ágyra és onnan figyeltem. Igazából az sem zavar, ha nincs rajta ruha egész nap, legalább látom mikor beindul, nem tudná tagadni. Amíg pedig ő lezuhanyzik, én áthúzom az ágyat. Vagy is hát ez volt a terv, míg közbe nem lépett. Gyanakvóan néztem rá, mikor közeledni kezdett, de nem hittem volna, hogy kárt tudna bennem tenni, pláne, hogy elvileg el van gémberedve. Szóval viszonoztam a rövid csókot és hallgattam indokát. Rohadtul nem volt kedvem vizesnek lenni, akkor már beállok én is a víz alá, viszont ahhoz sem igazán fűlött a fogam. Ugyanakkor... együtt még nem is fürödtünk. Nem mintha ez olyan bakancslistát dolog lenne, hisz nem is lett volna okunk rá.
- De ugye tudod, hogy akkor nagy eséllyel megint be kell áldoznod a hátsód nekem... Mert tuti nem fogok ott térdelni melletted, míg tiszta nem leszel. - válaszolom, de már nagyrészt rég beadva derekam. Tetszik ez a mostani oldala. Lehet csak fél titokban, mert tudja, hogy fájdalmat okozok neki. Nagyon helyes. Most mondanám, hogyha nem volt ellenére... de ha ellenére volt sem zavart. Ő meg kért, én pedig elmondtam a feltételeket és már eldöntöttem, szóval követtem a fürdőbe. Vagy ő vagy én, de be lett állítva a víz, és amíg folyt, addig magam felé fordítottam és nem meg szorongatva megfogtam nyakát, hogy újra megcsókoljam, aztán az állát is. - Vetkőztess le... - búgtam ajkainak. - Legalább tornáztatod egy kicsit a kezed, rajtam meg úgy sincs sok ruha... - engedtem el nyakát és helyette hajába markoltam. Nem tervezem hosszúra nyújtani se a fürdőzést, se a dugást, de ha már így adódott, kellemest a hasznossal, nem?
Végül vele vagy nélküle de letudtuk a ruhákat, aztán előre engedtem, és én is bemásztam vele, őt meg az ölembe húzta, fejét a vállamra hajtottam, derekánál pedig átkaroltam, miközben a víz alatt simogattam. - Miért nem tudsz te mindig ilyen szófogadó lenni, hm? - néztem rá, miközben odalent rá fogtam és lassú kényeztetésbe kezdtem. - Még szerencséd, hogy itt vagyok neked és gondoskodom rólad, meg figyelek rád...

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18...

Számítanom kellett volna rá, hogy mindennek ára van, de... nem számítottam. Tudat alatt talán igen, de nem nyíltan. Mit mondhattam volna? Ha nemet mondok, akkor is véghez viszi, annyira már ismertem. Végtére is... bólintottam. Talán most nem lesz olyan szemét állat szex közben, hanem sokkal kedvesebb és figyelmesebb lesz. Ha meg nem, akkor is kibírom. Ki kell bírnom. Magamnak kerestem, kár volt megkérnem. Vagy nem? Nem tudtam, majd ha végeztünk akkor fogom eldönteni magamban megérte-e.
Bementünk a fürdőszobába, hogy átessünk. Nem azt mondom, hogy úgy mentem előtte, mintha sortűz elé akarnának állítani, de azért volt bennem némi idegesség.
Picit fehéren néztem rá, mikor elmarta a nyakam, de éreztem, hogy most nem durva. Nem olyan durva. Engedelmesen bólintottam és elkezdtem levetkőztetni. Tudtam, hogy gyorsan szeret túlesni az ilyesmin, így nem nyújtottam hosszúra, a lehető leghamarabb levettem róla a ruhát, bár nem voltam egy Flash.
Bemásztunk a vízbe, engedelmeskedve másztam a pózba, amibe szerette volna. Igyekeztem ellazulni az ölében, karjai közt, de viselkedése azért okozott bennem némi feszültséget. Nem féltem, ez végülis csak szex. De akkor is... szerettem volna, ha most azért nekem is jó lenne, ha már ez az ára egy fürdetésnek. És reméltem, le is fog azért fürdetni, ha már én odaadom neki a fenekem. A fejelek szerint... a jelek szerint most nem akar annyira durva lenni, így mikor kényeztetni kezdett kicsit lazultam.
-Mert... szeretek uralkodni. Azt hiszem... azt hiszem a véremben van. Már hozzá szoktam, hogy én uralkodok mások felett, hogy én rendelkezek mások élete felett. Ez... ez genetika szerintem.-Válaszoltam neki és lehunytam a szemeim.-De azért... megpróbálok más ember lenni, ha az téged boldoggá tesz... és megnyugtat...-Motyogtam. Igaz, ezt cseppet sem gondoltam komolyan, de jól hangzó mondat volt és még őszintén is csengett. Meg a fenéket. Talán kompromisszum képes igen, de nem fogok az ő kedvéért pincsivé avanzsálni. De ezt neki nem kellett tudnia. Még szerencse, hogy olyan profin hazudok, mint, ahogy Dynamo bűvészkedik.
Felemeltem kezem és arcára simítottam.
-Picit ideges vagyok... nem vagyok ehhez hozzá szokva...-Utaltam a szexre, azon belül is inkább a durva, erőszakos szexre. Nem sokat szexeltem a kedvesebbik énjével sem, hiszen a kettős élete miatt nem sok időt tudtunk egymásra szánni, főleg nem a vége felé, mikor jobban rászálltak és sok volt a mosolyszünet is már. Azóta pedig el is tűnt, majd most hirtelen felbukkant és mindent újra kell vele kezdenem.
Ez most nem hazugság volt. Tényleg kicsit ideges voltam. De miért mondtam ezt neki ki? Nem tudtam... talán csak őszinteségi rohamom volt, vagy tényleg csak szerettem volna, ha most nem durvul be annyira és kedvesebben is beszél velem. Talán csak egy kicsit meghittebb perceket szerettem volna.
Oldalra fordultam fejemmel és csókot nyomtam állára.
Halványan elmosolyodtam.
-Köszönöm.-Feleltem a gondoskodásra halovány mosollyal. Végtére is... durva, erőszakos és szemtelen, de tényleg... azért figyel rám és nem is bánik velem túl rosszul. Nem egy öt csillagos wellness központ odaadó szolgálója, de... nem egy akkora köcsög állat. Bánhatna velem rosszabbul is, de van egy kis szíve azért.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Tetszett a szófogadó Liam, el tudnám viselnem mondjuk... örökké. Egy pillanatra el is töprengek, vajon én is ilyen voltam? De nem, biztosan nem. Engedelmes voltam, de azért, megmaradtam az, aki.
- Őrültség... Szerintem csak be beszéled magadnak, hogy szeretsz uralkodni, de a lelked legmélyén csak azt hiszed, hogy ennek a célnak a hajkurászása okoz boldogságot. És amikor eléred a csúcsot, rádöbbensz, hogy nem is ezt kerested... Szerintem. Aztán ki tudja. Lehet csak hülyeséget beszélek... De ne mond nekem, hogy most épp szenvedsz, csak azért, mert nálam a póráz... - magyaráztam halkan, mert láthatóan el volt kicsit pilledve, vagy csak a forró víz és gőz, meg a habfürdő illata. Mikor lehunyta szemeit, megcirógattam az állát. A témához hozzátett mondatára csak félmosolyra húzom ajkaim. Még hihető is volna, ha nem ő volna, és nem egy két órája erőszakoltam volna meg. Még mindig hazudós... még hozzá nagyon ügyesen kábít. Erről le kell szoktatnom, mert nem biztos, hogy mindig kiszúrom majd a füllentéseit. A hiba pedig könnyen az életembe kerülhet. Közben persze lábai közé nyúltam, és hogy ne fröcsköljem szét a vizet, illetve, mert ez még csak az előjáték, elkezdem masszírozni farkát, ha rángatni nem is, de huzogatni rajta a vékony bőrt. Én anélkül is megkeményedem, hogy magamhoz nyúlnék, elég, ha ő van a markomban, és most nem csak szó szerint, de átvitt értelemben is. Egyszerű logika, ha jó fiú, jó dolgok érik, ha rossz, akkor nagyon rossz dolgok. Közben azért szép nyugiban lemosom nyakáról is a rá száradt vért, ami után maximum két piros pontocska marad, mert azért nem marcangoltam szét. Azokon túl pedig még néhány piros folt, amiket még előtte kiszívtam, és aminek emlékére most is elvigyorodom, miközben leöblítem nyakát.
Ideges. Nagyon helyes. Ezt pedig odalent is érzem rajta. Bár először nem tudom ennek okát, hogy amiatt ideges, mert fél nap alatt ma már másodszorra akarom meg tömni, míg ő eddig talán sosem szexelt, vagy mert eldurvult a játék. Tekintetem ajkai és szemei közt cikáztak, míg nem mosolyra nem húzódtak sajátjaim és meg nem állapodott tekintetem övéin.
- Miért okoznék fájdalmat, ha ilyen jó fiú vagy...? De ne aggódj, nem lesz ez ilyen gyakori. Most is csak azért, mert ez most új volt, bünti, és szükségszerű, de talán ennyire én sem vagyok mindig kanos... - nyomtam most én egy csókot ajkaira, miközben picit tempósabban kezdtem kényeztetni, mert, ha ideges, nehezebben izgul fel, akkor meg tovább tarthat a dolog. Amíg pedig kényeztettem, azon túl, hogy mellkasát is megmostam, gyönyörködhettem is benne. Mert hát azért... most még sincs bedrogozva... nem lesz semmi a háttérben - pontosabban a vérében - ami noszogatná rá. Rám...
- De tudod, mit? Mikor már eléggé be leszel indulva, annyira, hogy már készen állsz rám, akkor szembefordítlak és meglovagolhatsz. Te döntöd majd el a tempót, és azt is, hogy milyen mélyre ülsz. Ez lesz a jutalmad, mert szépen ettél. Ha pedig kevesled és szépen megkérsz, besegítek a mozgásban. Szerintem ez így teljesen fair... - csúszik fel markom közben makkjára és elkezdem dörzsölni, hogy kicsit több inger érje. - Legalább tudni fogom mi az a tempó és erősség, ami a kedvedre van... - mosolygom, mert ennyit még igazán megtehetek érte. Legalább látja, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem rossz, amit teszek. A büntetéseket is csak magának köszönheti. Mind e közben pedig haját is bevizezem, hogy a kufirc végén már csak le kelljen öblíteni magunk és készen is leszünk. Az első illemtudó, normális hangnemű, kicsit sem szarkasztikus szó, ami elhagyta a száját. Ez már döfi! Bár erről nem tudnám megmondani, nem-e csak a kedvemben akar-e járni...
- Különös... de ahányszor megérzem a bőröd illatát mindig elfog egy furcsa, meleg érzés... Talán igazad van a reinkarnációval kapcsolatosan, és már az előző életünkben is egymásé voltunk...

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18...

-Talán igazad van.-Adtam neki igazat ráhagyva, hogy talán tényleg csak beképzelem magamnak az uralkodás mániámat. De külön dicséret illeti, amiért a végén hozzá tette, hogy lehet csak ő téved.
-Nem szenvedek. Illetve... nem annyira. Vannak rossz pillanatok, de... amúgy rendes vagy velem...-ismertem el azért jó és rossz oldalát is.
Jólesően fel-felsóhajtottam, miközben ő masszírozott és huzogatott. Kezdtem azért ellazulni, hiszen nem történt még semmi sem, ami elvenné a kedvem. Nagyon nagy változás volt az előző menethez képest, de ha jobban belegondoltam, az elején ott is így indult...
Úgy tűnt most nem fog eldurvulni a helyzet, folyamatosan engedtem el magam, lazultam bele kényeztetésébe, miközben mindig egy picit keményebb lettem.
A kellemes meleg víz is nagy segítség volt, amivel mosdatott engem. Valahogy... valahogy ez mos jó volt. Minden szempontból jó érzés volt, kicsit visszaidézte bennem a régi pillanatokat, amiket együtt töltöttünk. Kellemes nosztalgikus érzés fogott el és fejem a nyakába fúrtam, hogy amennyire lehet csókot tudjak rá nyomni, majd viszonoztam ajkaimra adott csókját.
Nem tudtam volna megmondani okát, de ahogy egyre több időt töltöttem el vele... ahogy hallgattam őt, ahogy viselkedett... minden rossz érzésem eltűnt. Biztos voltam benne, hogy nem kaptam tőle nyugtatót, de sikerült ellazulnom és a félelmeim és indulataim, aggodalmaim szerte foszlottak. Kellemes, nyugodt, meghitt érzések vették át a helyét. Nem, ez most nem csapda volt és ennek örültem Nem tudom mi lehetett vele akkor, ott, amikor teljesen elborult. Nem hallucináltam. Nem a drogtól láttam olyannak. Valami volt vele, nem önmaga volt. Mintha akkor ott megszállta volna valami.
Elpirultam kicsit, mikor szóba hozta az előző életünket. Hát... végtére is igen. Egymásé voltunk. Kezeimmel megkerestem kezeit és összekulcsoltam ujjaink. Most komolyan igazat ad nekem, vagy csak kábít? Csókot nyomtam kézfejére és hozzá dörgöltem arcomhoz, aztán szembe fordulva vele csókokat nyomtam ajkaira.
Akkor legyen úgy, ahogy ő felajánlotta nekem. Próbáljuk meg a lovaglást, bár azt mégis csak kényelmesebb lenne az ágyban. Kezeimmel mellkasára támaszkodtam és kértem tőle kis segítséget, hogy illessze magát a megfelelő helyre, majd ráereszkedtem, közben jólesően felnyögtem.
Lehet bolond voltam, de... de boldoggá tett és teljesen megnyugtatott. Elkergette rossz érzéseim. Talán mégsem olyan rossz ember, csak olyan, mint én. Ő is irányítani akar, ő is megtorolja, ha valami nem tetszik neki. De mivel árthattam neki, hogy így bűntetett meg?
Talán... talán nem így akarta. Talán ő tényleg csak azt szerette volna, ha lefekszem a szeretőmmel, ő nem akart engem. Én másztam rá és ő csak kapott az alkalmon. De az nem mentség a durvaságra és a mocskos hozzám vágott szövegére. Vagy azt hitte ez a zsánerem, mivel egy "beteg állat" vagyok, aztán most kapcsolt, hogy félre ismert? Nem tudom.
Össze voltam zavarodva és mindenféle gondolat keringett a fejemben, de mikor elkezdtem mozogni férfiasságán ezek a gondolatok is elültek és már meg sem próbáltam megfejteni a dolgokat.
Ha nem drogoz be, talán csókok sem igen csattantak volna el...
És most nem érezhetném a szeretgetését és nem erotizálnánk. Mindennek megvan a jó és rossz oldala, ez a természet törvénye. Mégis... nem teszi semmissé azt, amit át kellett élnem, csak a fájdalmat tompítja.
De most jól éreztem magam és képes voltam felszabadulni.
Ajkaihoz hajoltam csókokért, de közben fel-le jártam férfiasságán jóleső, halk nyögések kíséretében.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Nem reflektáltam rá, mert azt hiszem ez még most is csak egy szükségtelen vitát szülne, ami oda vissza megy. Na meg nem tudhatjuk az igazat. Az is lehet, hogy van egy harmadik opció. Ahh... kezdem azt hinni, hogy tényleg a habfürdőben volt valami, és azért vagyunk ennyire ellazulva. Főleg ahhoz képest, hogy én be sem akartam, jönni, most meg egyik kézzel ölelem, le ne csúszon jó dolgában a víz alá, míg másikkal kényeztetem, hogy minél keményebb legyen ő és én is.
Bólogatok, de erre sem válaszolok érdemben inkább, bár azt nem tudom mire értette, hogy "nem annyira". Lehet felsérthettem valamit szex közben? Mármint a nyakán kívül, de akkor az ott úgy tűnt, hogy jó neki, sőt mintha még bíztatott is volna, de a hevességben már fene se emlékszik rá mi volt valós, hiába nem én voltam bedrogozva. Sóhajait hallva elégedett mosoly ült arcomra, míg nyakát addig végig csókoltam, ha már így fel volt ajánlva, bár nem sokáig, mert aztán cseréltünk. Mármint onnantól ő csókolgatta a nyakam, amire halkan el nevettem magam, mert így hirtelenjében, ebben a melegben, még ez is csiklandós érzetet adott. Aztán ajkaink csak megtalálták egymást, hogy egybe forrjanak, még ha nem is hosszú időre. Még magamat is elgondolkodtattam a kijelentésemmel, pláne, hogy mi a szarért mondtam ki mindezt hangosan. Lehet míg én az italába kevertem a drogot, ezek a habfürdőbe csentek valamit... aztán  ki tudja, elkábulunk a végén, ők meg kirabolnak minket... szép is volna. Amikor viszont elhúztam kezem férfiasságáról, illetve a másikat is, hogy összekulcsolja ujjaink, én pirultam el. Bár a gőzben amúgy is fülledtség volt, de hirtelenjében totál zavarba hozott ezzel a dologgal, mert hát... ezt általában azok szokták csinálni, akik mondjuk vagy a szex kellős közepén vannak, vagy régóta ismerik egymást. Nem azt mondom, hogy per pill én nem érzek iránta semmit, de nem tudnám biztosra mondani, hogy ez nem csupán fellángolás a szex végett. Szokásom ugyanis. Csak hát az időzítés meg az egész is olyan furán jönne ki emiatt... Azon viszont akaratlan is elmosolyodtam, mikor arcához dörgölte kezeim, puszit adott. Ha most játszik, jól csinálja. Szorosabbra fogtam ujjaimmal övéit, miközben lehunyt szemmel viszonoztam csókjait mikor már elém úszott. Csak akkor nyitottam fel újra őket, mikor elváltak ajkaink, és elkezdett helyezkedni. Én alá illesztettem kőkemény merevedésem, ő pedig szép lassan ráült. Csak az elején fogtam, azt is csak egy kézzel, utána már azzal sem, viszont egy hallhatóan jólesőt sóhajtottam a plafon felé.
Láttam, hogy mozgás közben, nem csupán a fellegekben jár, fél lábbal még a földön van, mert agyalgat. Azt viszont már nem tudtam kiolvasni szemeiből, hogy min. Hát.. lenne pár tippem ez igaz... de ilyen helyzetben nehéz és mindkettőnk számára is kellemetlen volna harcolgatni, ha most így döntene.
Érezhetőbben finomabb volt, semmi hevesség, durvaság, a víz is csak hullámzott, de ki nem csapott a kádból, max egy picit néha. Sokkal... kifinomultabban mozgott rajtam, mint, ahogy én tettem vele a hálóban. Tetszett ez lágyság a mozgásában, talán egy nőtől láthatta el, de olyan, volt, mint egy vékony, viszont annál veszélyesebb kobra, aminél csak semmi hirtelen mozdulat. Meg is nyalom felső ajkam, ahogy halkan szuszogva, nyögve, olykor sóhajtozva végig nézek rajta többször is, de igyekszem végig tartani a szemkontaktust, ha ő sem hunyja be szemeit. Hát ilyen is tud lenni a színfalak mögött...?
Csak annyira simítom egyik kezem csípőjére, hogy érezzem markomban a mozgását, míg másikkal kényeztetni kezdem hozzá, bár igazából ő mozog rá leginkább arra is. Ahogy pedig közelebb hajol csípőjén lévő kezemmel nekem is lehetőségem nyílik még jobban átkarolni, amit meg is teszek és úgy viszonzom csókjait.
- Most hogy érzed magad...? - kérdem két csók közt, néhány sóhajjal, egy-két nyögéssel megfűszerezve.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

+18...

Jóleső sóhaja jelezte számomra, hogy valamit jól csinálok. Élvezte, ahogy én is élveztem a mostani gyengédebb kalandunkat. Az elején nem voltam sem erőszakos, sem durva, sem valami heves, de mikor már megszereztem a "rutint", valamivel gyorsabb lett a mozgásom és sokkal mélyebbre is engedtem magamban. Akkorra már ügyesebb lettem, megengedhettem magamnak, hogy kicsit jobban oda tegyem magam.
Tartottam vele a szemkontaktust, bár néha lehunytam szemeim rövidebb pillanatokra, mikor egy erőteljesebb nyögés is ki-ki szaladt ajkaim között. A testemet átjáró kéjt csak rátetézett, hogy elkezdte kényeztetni férfiasságomat. Őrjítő volt, imádtam ezt az együttlétünket, tetszett, hogy most én diktálhattam. Úgy tűnik minden éremnek két oldala van. Előbb ő élte ki magát, de most én diktálhatok. Végtére is igazságos volt, csak nekem volt nehéz elfogadni, hogy ő is teret akar magának és minél jobban érvényesítené vágyait és akaratát.
Viszonoztam a csókokat és két-három nyögés társaságában bólogattam neki.
-Nagyon jó.-Sóhajtok, majd a sóhajt jóleső nyögéssel kísértem, mikor végül teljesen magamba engedtem, de úgy már kicsit macerásabb volt nekem. Annyira már nem voltam ügyes, hogy teljesen ráülve tudjak tartani egy ütemesebb tempót, így végül kínos ábrázattal néztem le rá.
-Segíts be kicsit...

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

+18 Talán csak egy kis löket kellett hozzá, hogy idáig jussunk, hogy ő idáig jusson. Mondjuk nem is volt ez olyan kis löket, és továbbra sem szívesen tennék le róla, hogy kicsit megregulázzam, de azt hiszem jó úton haladunk. Irányítottam, és irányításom alatt én is engedtem neki, hogy irányíthassa a helyzetet egy bizonyos kereten belül, de úgy tűnt kedvére vált. Bár a szex okozta örömök könnyen váltanak ki belőlünk hasonló érzéseket, kicsit talán túlzóan is, de ha meg is játssza az engedelmeset, a teste elárulja őt. Mindketten élveztük, ez biztos.
Fejem a kád szélének döntve néztem fel rá, szemeimmel mozdulatait is követve fel-le, ahogy lovagolt rajtam. Halk nyögések is hagyták el ajkaim, de eléggé eltudtam merülni az egész varázsában, hogy megbabonázva inkább csendben maradjak. A forró fürdővíz gőze, ahogy már teljesen beterítette a kis fürdőt, azok a virág aromák, amik közbe terjengtek, a meleg, azaz ütemes, lassú mozgás, ami még is egyre jobban lázba hozott. Nem csak a vad szeretkezéstől tud elmenni az ember. Mikor pedig közelebb hajolt, és én is megemelkedtem, csókokkal bővült a mámor tengere. Én sem érzem elnyomva magam, és őt is kordában tartom, míg igazából neki sem okozok kárt, sőt... azt mondta jól érzi most magát. Kedvére van... Noszogatni sem kellett, hamar kitapasztalta mit, hogy kell, és megtetézte a dolgokat, mikor úgy érezte többet akar. Őszintén szólva egész nap elnéztem volna, ahogy rajtam táncol, ahogy kezein és nyakán még mindig ott csilingelnek az általam rá aggatott láncok, még is mintha élvezné, talán jobban is, mint az eddigi szabadságot. Valaki végre foglalkozik vele, uralja, figyel rá. Ennek persze ára van, számára talán nem is kicsi, de megéri. Megéri? Reméljük neki is. Ha lehetséges volna, ezeken agyalva, és átadva magamat a pillanatnyi érzések, langyos tengerének, szépen elolvadnék és eggyé válnék a fürdő vízzel. Így viszont ködös tekintetemmel simogatom, akkor is mikor épp lehunyja szemeit, hiszen olyankor én is alább kalandozok ajkaira, ahogy azok elnyílnak egymástól, torkára, ahogy felsegíti a hangot, azt a kéjes nyögést, amit lüktető farkam okoz neki, ahogy mind ahányszor végig törtet benne. Annyira megígéz, hogy mikor mélyre ül, alig fogom fel hangját, melyet a távolból hallok csak, és le sem esik igazán, hogy mozgó szája hangokat ad ki.
- Hm? - pillogok párat, mint aki nyitott szemmel aludt volna eddig. Ha elismétli, bólintok.
- Ahm... persze... - csak idő kellett míg el is jut agyamig, hogy pontosan mit is értek ezalatt. Elengedem, eddig kényeztetett tagját, majd két oldalt megfogom csípőjét, és segítek a mozgásban. Nem gyorsabban, mint amilyen utoljára ő volt. Erőt sem fejtek ki jobban, annál, mint ahogy ő tette. A víz újra nagy hullámokba csap, olykor ki is folyik, de annyi baj legyen, hisz a kád alatt rácsos csatorna van, pont arra az esetre, ha kifolyna a víz, akkor se árassza el a fürdőt. Onnantól pedig, hogy besegítek neki, leginkább a hangjára koncentrálok, és arra, ahogyan kiadja őket. Az én légzésem is gyorsul, érzem, hogy ez a szenvedélyes tánc is hamarosan véget fog érni. Egy idő túl pedig nincs is nagyon hová gyorsulni, ebben a pózban nem is lehet, és talán nem is kell. Akkor bukik ki belőlem a morgás és nyögés egyvelege, mikor minden koccanásnál lövök belé, és csupán akkor kezdek hangos szuszogásba, mikor kifogyok. Ha ő még bírja, még nem ment el, úgy egy pillanatig sem állok le a mozgatásában, de ha igen, és jószerével telibe találja a mellkasom akkor lelassítok, majd megállok.
Az együttlét után, fejem fáradtan döntöttem neki megint a kád szélének, talán még koppant is egy halkat, és nagyokat sóhajtottam, miközben éppen csak le nem hunyt szemhéjam mögül az arcát figyeltem.
- Bejössz nekem Liam Jackson... - húzom bágyadt, kacér mosolyra ajkaim. Valószínűleg most még azt is ilyen jókedvűen viselném, ha megpróbálna megfojtani, vagy betörni a fejem a kád szélébe.