Egy kis gombóc keletkezik a torkomban, amikor éppen arról mesélek, hogy unalmas óráimban a felhőt bámulom, mintha egy vattapamacs lenne. Miközben másnak ez nem annyira adatik meg annyiszor, mint nekem, kicsit nagyzolósnak hangzott, főleg, amit utána ő mondott. Sosem akartam túlságosan azt mutatni a külvilág felé, hogy nekem mennyivel több van, még akkor sem ha most éppen a magángépemen ülünk és megyünk egy első randira, mert aztán ennél nagyzolósabban aligha tudtam volna bemutatni magam. Elkezd kattogni az agyam, hogy lehet elég lett volna egy new yorki étterem, ott valami előkelőbb, de nem nekem azonnal egy másik világba kell vinnem, repülővel. Aztán ahogy a beszélgetés egyre tovább folytatódik nyugszik meg a lelkem, hogy azért eléggé hasonlóak is vagyunk azzal együtt, hogy mennyire nem. Ez a kettősség az ami izgalmassá teszi az egészet, ami olyan fajta izgalmat okoz a vele lét során, amit sosem akarnék elhagyni. - Nagyon szívesen megyek veled el oda. - fejezem ki én is a lelkesedésem, miközben próbálom visszafolytani azt, hogy ne legyek olyan nagyon sok neki, bár ahogy elnézem őt szerintem ez a fajta lelkesedés sosem lesz túl sok. - Akkor remélem a mai nap is olyan sok mindent el fog érni nálad a körhintákkal, meg az óriáskerékkel, mint anno apukád alkotásai. - hallgatom, ahogy a régi történetet meséli, amikor érezhetően minden más volt, mert a hangja is megváltozik kicsit, tudom milyen visszagondolni valamire, és ezt minden ember tudja, ami szép volt, ami kellemes érzést ad, de már elmúlt. Részben szomorú, részben ptt van a lehetősége az újra, amit az élet adhat. Szinte azonnal felcsillan a szemem, pedig próbálom nem annyira feltűnőre csinálni de a szavai akaratomon kívül felcsigáznak és szinte rávágnám, hogy mire várunk, de nem rám vallana. Nagyon vonz ez a lány, minden porcikája hívogat és melyik pasi ne akarna vele sokkal többet megtenni, én sem vagyok vak és hülye sem, de mégis vissza kell fognom magam, pont azért mert mindent akarok vele, még abba a bizonyos szobában is, de ha most lecsapok a szavaira, akkor nem lennék több, mint bármelyik másik pasi a klubból, akikkel találkozik és én annál azért sokkal több akarok lenni neki. Ahelyett, hogy most közelednék elmosolyodok, és hátradőlök az ülésben, állam alá teszem a kezem és ránézek, kíváncsivá tett és nagyon tetszik, hogy ennyire nyíltan mer beszélni, túlságosan is tetszik. - Nagyon szeretném tudni mégis milyen ötleteid lennének, mert bizony nekem is lenne egy két módszerem, amit tudnék javasolni. Csak, hogy biztos legyen a siker. - már most biztos a siker. Viszont a távolság, amit én alakítottam ki, már most kínzóan hat, és inkább csak közelebb hajolok hozzá, de nem cselekszem elhamarkodottan, az álla alá teszem a kezem és a szemébe nézek. . Remélem tudod, hogy megőrjítesz, nem csak úgy, mindenhogy, és akármennyire csábít ez a gondolat, előbb akarlak lenyűgözni ruhában, és csak utána anélkül. - suttogom az ajkaira, mielőtt egy puha csókot adok neki, minden cadság nélkül.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
- Ez egy igazán aranyos gondolat. Amikor én voltam kisgyerek, akkor mindig azzal szórakoztam, hogy próbáltam rájönni milyen formájú egy-egy adott felhő. Aztán felnőttem és nem igazán maradt időm ilyenekre. – vallom be őszintén, miután az elmélkedésemből újra felé pillantok. Ahogy hallgatom a mondandóját egyre inkább ott motoszkál a fejemben, hogy mennyire hasonlítunk és mégis mennyire eltérőek vagyunk. Nem tudom, hogy ez vajon milyen közös jövőt eredményezhet számunkra. Mindenesetre én kíváncsian várom, hogy mit tartogat nekünk a jövő. Általában a gyerekek elég finnyásak és válogatósak tudnak lenni, főleg, ha olyan ételekről van szó, amik még a felnőttek között is megosztóak tudnak lenni. Bevallom töredelmesen a kagyló és a kaviár még mindig nem tartozik a kedvenc ételeim közé, de minden mást szívesen megeszek. Ezért is örülök, amikor Andy elmondja, hogy mennyire szereti a tengeri ételeket. Egy újabb közös vonás, ami még inkább közel hozhat minket egymáshoz. - Nem olyan régen az egyik ismerősömmel találtunk egy Japán helyet. Eszméletlenül finom Sushi-t csinálnak, oda egyszer el kell, hogy gyere velem. – lelkendezek, miközben próbálok nem túlságosan lelkes lenni. Nem szeretném, ha azt gondolná, hogy túl lelkes vagyok és ezzel a frászt hozzam rá. Az egy dolog, ha valakivel sok bennetek a hasonlóság, de ha más nagyon lelkes és nagyon egyforma vagy valakivel az nagyon ijesztő tud néha lenni. - Én közel sem vagyok annyira kreatív, ha az ételekről van szó, mint az édesapám, de arra emlékszem, hogy Ő mindig valami vicces formában prezentálta az ételeket, amivel kedvet csinált ahhoz, hogy megkóstold. – magyarázom némi nosztalgiával a hangomban. - Arra tisztán emlékszem amikor a születésnapi partimra egy egész mini vidámparkot csinált, mindenféle tengeri cuccból. Volt egy körhinta, ami rákokból volt. Na az mondjuk elég kreatív volt. Bár felnőttfejjel nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás lenne arra, hogy megkedveltessem veled, de egy csapatnyi gyereknél bevált. – totál nosztalgikus hangulatba kerülök ettől az egésztől. - Nálad minden bizonnyal valami felnőttesebb megoldást választanék. Mondjuk egy szobában, ahol csak mi ketten vagyunk, gátlások nélkül. – mosolygok rá kacéran. Alap esetben, ha komolyabban szeretnék valakivel kapcsolatot és nem csak a szükségleteimet szeretném kielégíteni vele, akkor azért lassabban haladok előre. Viszont most úgy érzem, hogy ez egy olyan pillanat volt amikor nem szabad nyuszinak lenni és meg kell tenni a szükséges lépéseket.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Csüt. Okt. 10 2024, 16:14
Kim & Andy
Szerintem teljesen természetes egy kis idegesség egy első randin, mivel mindenki meg akar felelni a másiknak, mindegy ki mit mond, ha nem így lenne akkor eleve veszve lenne az egész helyzet. Tudom, hogy nem azon kellene agyalnom, hogy tetszem neki és igyekszem is ezen a vonalon mozogni, de azért egy kicsit bennem van, hogy imponáljak, bár a hely ahova biszem azt hiszem elég okot adna rá, mégsem csak ezt akarom ma bevetni, hanem saját magamat. Nem az a célom, hogy a randi hangulatát lenyomjam egy kis alkohollal, de attól, hogy én nagyon ritkán iszom attól más még nem biztos, és nem hiszem, hogy olyan nagy bűn lenne egy kis pezsgő, de végül is még nagyon a nap elején vagyunk, kár lenne máris a buborékoktól megborulni egy kicsit is. - Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük. - két pohárba kitöltöm a levet, már látom, hogy jönne a személyzet, hogy ők intézik, de intek, hogy nincs rá szükség hiszen ez nem olyan nagy feladat és nem akarok ennyire sznobnak látszani előtte, mert amúgy nem is vagyok az. Mindenki aki ezen a gépen dolgozik tudja, hogy nagyjából mindent meg tudok csinálni magamnak, ha tudom hol vannak a dolgok, igazából ők csak az előírások miatt vannak velem ilyenkor, de nem akarom állandóan ugráltatni őket, és nem is teszem. Ránézek Kim-re aki a felhőket nézi, és elmosolyodok, gyönyörű ez a lány, talán nem is kellene most itt lennie velem, biztosan lenne olyan férfi, akinek ezerszer több ideje lenne rá, mint nekem, aki sosem fog lemondani egy randit sem, mint én, mert közbe jön majd valami. Ismerem magam, és ha komolyra fordulna köztünk a dolog igyekeznék, de ezek az életem részei és ha akarom ha nem marad is, és attól félek, hogy ez talán neki sok lesz. Persze nem festem az ördögöt a falra, minden pozitív dolog a fejemben van, és arra igyekszem fókuszálni semmi másra. - El szoktam képzelni, hogy vattapamacsok és beleugrok, amikor nagyon egyedül vagyok és már nincsen munka amit csinálnom kellene, akkor csak ülök és bámulom a felhőket. Olyannak képzelem magam, mint Pán Péter, aki Wendyvel ugrált a felhőkön. - mesélek neki egy kicsit a mókás ábrándjaimról, mint egy gyerek, de ez az énem mindig is olyan kellemes volt számomra, hogy eszem ágában sincs eltitkolni bárki elől. Ez örök, mindenkiben ott bújik, de nem mindenki adja ki, és szerintem az a nagyobb baj. - Jó igaz, de azért megkönnyebbültem, mert meghalok ha nem ehetek gyakran halat vagy valami tengerit. - fújom ki a levegőt nevetve, mindenkinek lehetnek hóbortjai nekem ez egy ilyen furcsaságom, de hallgatva, hogy nekik szinte kötelező volt szeretni azt hiszem ebben sokszor egyet fogunk legalább érteni. - Hmm, bár én szeretem a tengeri ételt, de mesélhetnél nekem arról a kreatív módról. - kíváncsivá tesz, hogy lehet egy alapjában véve tökéletes ételt még tökéletesebbé tenni, mondjuk egy gyerek számára. - A lényeg, hogy szereted, de mesélj már, ha nem szeretném mit vetnél be ellene? - nézek rá kíváncsian, nem akarok vájkálni a múltjában csak addig nyújtózom, ameddig hagyja de mindent tudni akarok róla és igen tudom ez egyszerre aligha lehet kivitelezni, de próbálkozok.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
- Talán – jelentem ki határozottan némi huncut mosollyal az arcomon. Ha őszinte akarok lenni akkor én sem lovagoltam már vagy ezer meg egy éve. Meg igazából még az első randinkon sem vagyunk túl, úgyhogy itt még bármi bárhogyan alakulhat. Mi van akkor, ha közben rájövünk, hogy mégsem passzolunk egymáshoz? mi van akkor, ha rájön, hogy én nem az a lány vagyok, akit valójában keres, vagy én érzem majd azt, hogy túl nagy a különbség köztünk és azzal már nem tudok megbirkózni. Ilyenkor még igazából bármi benne van a pakliban amikor valakik még ennyire az elején vannak valaminek. A megjegyzésére még inkább elkezdek mosolyogni, mert igazából jól esik hallami tőle azt, hogy szereti látni a mosolyomat. Apróságok, kicsiny gesztusok sokszor jobban tudnak esni az embernek, mint például egy hatalmas, csilli-villi, meglepetés. - Ugyan. Miattam aztán ne stresszeld magad. – mosolygok rá biztatóan. Nehezen tudom elhinni, hogy ennyire nincs önbizalma egy olyan férfinak, aki egymaga felépített egy olyan céget amilyen neki van. Plusz minden bizonnyal nem én vagyok az első nő az életében és az is simán elképzelhető, hogy nem is én leszek az utolsó. Szóval tényleg nem akarom elhinni, hogy egy ennyire jóképű, kedves és jó személyiséggel rendelkező férfi egója ne legyen a helyén. - Hát micsoda dolog ez? – csóválom meg a fejem, megjátszott döbbenettel. - Tökéletes lesz az almalé – válaszolom egyszerűen, miközben egy pillanatra kipillantok a repülő ablakán. Annyira varázslatos amikor az ember a felhők felett repül és csak a határtalan messzeség terül el előtte. Talán egy másik életben, egy másik Kim pilóta lehetne. Egy olyan valaki, aki bejárja a világot és megannyi helyen talál barátokat és végül a világ másik felén végül rátalál az igaz szerelemre. - Ismersz olyan francia embert, aki ne szeretné a tengeri ételeket? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben újra felé fordulok és Őt kezdem fixírozni. Jó, nyilván nem törvényszerű, hogy mindenki szereti azokat a kajákat amik a szülőhazájának a nemzeti eledelei, de a franciák többsége tényleg szereti a tengeri dolgokat. Talán kettő olyan tengeri élőlény van amiért annyira nem vagyok odáig. Azok pedig a kagylók és a kaviár. Persze ha nincs más megoldás akkor azokat is elfogyasztom, de ha lehet válogatni akkor biztosan nem arra nyúlok rá először. - Az édesapám séf és amikor a nővéremmel kicsik voltunk mindenféle kreatív módokat talált ki arra, hogy megszerettesse velünk a tenger gyümölcseit. Úgyhogy esélyem sem volt arra, hogy ne szeressem meg. – emlékezek vissza jókedvűen a gyermekkori emlékeimre. Egy-egy ilyen alkalom elgondolkodtat és igazság szerint néha még a honvágy is elfog. De tudom, hogy nekem itt a helyem. Több dolog és több mindenki köt már New York-ba, mint oda, ami az igazi szülőföldem. De azért néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer mégis hazaköltöznék és újra a Szajna partján élhetnék. Persze ez mind csak elmélkedés, és kósza gondolat.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Pént. Szept. 27 2024, 17:44
Kim & Andy
Mindenkinek vannak furcsa dolgok a fejében, hogy valamit meg akar nézni, valamit fel akar fedezni és veszélyes dolgokba akarja vágni a fejszéjét. Nekem is, bár ezeknél van visszatartó erő, de talán a lovaglásra vele nem fogok olyan könnyen nemet mondani, főleg, hogy imádom ezeket az állatokat, olyan nemesek, mondjuk az biztos, hogy nem mindegyik kedves, de ahány ember annyi szokás szokták mondani, ez a lovaknál is hasonlóan van. - Talán? Egészen biztos nem esnék le, fejlődött talán kicsit az egyensúlyérzékem. - vagy nem, de ha nem próbálom ki akkor sosem fog kiderülni és nem mondanék nemet egy ilyen programnak, főleg ha szereti csinálni. - Ha az őrültséggel majd ez a mosoly az arcodon marad, akkor azt hiszem bele tudok törődni. - mosolygok én is, mivel érzem, hogy a program jó dolgot vált ki belőle, sokkal jobbat, mint remélni mertem. Persze túlzásnak hat egy kicsit, pedig nem az, csak egy egyszerű gesztus az én életemben, semmi több, persze tudom ez másnak nagyzolás, de én csak azt akarom, hogy Kim teljesen jól érezze magát és olyan dolgokban legyen része velem, ami lehet máskor nem lehetne. Meredek szikla amiről ugrottam, de a csókunk után azt hiszem tökéletesen landoltam. Minden porcikám átérezte azt az apró csókot, amit adtam neki, nem gondolkodva, csak cselekedve, és nem bántam meg. - Tudod a pasi egóm néha vissza tud esni, ha meg akar felelni valakinek. - válaszolom gondolkodás nélkül, és igazat is mondok, mert tényleg azt akarom, hogy jól érezze magát és bár látom rajta, hogy minden tetszik neki eddig, mégis a természetes izgalom bennem van, hogy amint leszállunk mégsem maradna mellettem egy következő randi erejéig. - Ki tudja. - vonom meg a vállam nevetve, és előveszek inkább egy gyümölcslevet. - Ráérünk inni később is, almalé? - úgy mondom, mintha valami remek bort kínálnék neki, de mennyivel könnyebb a gyermeki énünkkel létezni egymás mellet, mintsem feszengeni, tudva, hogy az első randik mindig olyan elcseszettek, kivéve ezt. - Tengeri kajákkal hogy állsz? - nézek rá félve, nem mintha etetni itatni akarnám, mint egy nagyszülő, de én szeretem a hasam és igazából oda vagyok a rákért, lazacért, mindenért, ami különleges és most kérettem is a repülőre, persze normális kaja is van.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
Az a helyzet, hogy soha életemben nem gondoltam még arra, hogy egy esőerdőben császkáljak és ritka növényeket és állatokat nézegessek. Én mindig is inkább voltam egy nagyvárosi lány, mint egy természetbe vágyakozó valaki. Éppen ezért azt a részét, hogy tart a vadállatoktól, amik egyébként tényleg veszélyesek tudnak lenni, megértem. De miért is ne cukkolnám egy kicsit? Meg egyébként is, az ejtőernyőzés is legalább annyira veszélyes tud lenni, mint bármi más. Mondjuk magáról a repülésről is vannak aggasztó statisztikák, aztán mégis itt ülünk egy felszállásra kész repülőben. - Jól van, jól van. Egy jó kifogás sose rossz. – cukkolom még egy kicsit nevetgélve, de már csak a „játék” kedvéért. Olyannyira nyilvánvaló, hogy vonzódom hozzá, hogy azt még a vak is látja. éppen ezért esik jól, hogy ennyire nyitott felém és az életének olyan részleteibe is beavat, amik nem biztos, hogy a legjobb fényben tüntetik fel. Ott van az a lovas szituáció, amit az előbb mesélt el. Egy picit talán emiatt is érzem azt, hogy csúnya dolog volt Őt ennyire nyilvánvaló módon kinevetnem. - Talán majd egyszer megtanítalak lovagolni, ha megígéred, hogy nem töröd el közben semmidet. – cukkolom még egy kicsit, de csak annyira, hogy ne érezze sértőnek és bántónak. Remélem Andy sem érzi majd annak és nyugodtan, de stabilan haladhatunk majd tovább a megismerkedésünk kanyargós ösvényén. Meg se Tudnám mondani, hogy pontosan mióta agyalok azon, hogy vajon mi lehet az úticélunk, de abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy ilyen még csak meg sem fordult a fejemben. Így nem csoda, hogy teljesen ledöbbentem amikor végre elmondta, hogy hová is tervez elvinni az első randevúnk alkalmából. - Te totál őrült vagy! De persze csak is jó értelemben. – jegyzem meg mosolyogva, és egészen addig ott is marad az arcomon a mosolyom ameddig oda nem hajol hozzám és a lélegzetem el nem kezd felgyorsulni. A csókunk annyira valós volt, annyira gyöngéd és mégis érzelmes, hogy szinte a fejem tetejétől a lábujjam hegyéig bizseregtem tőle. Biztos vagyok benne, hogy ebből a csókból és ebből a srácból még többet szeretnék. Még ha nem is most azonnal, de határozottan többre vágyom belőle. - Ki mondta, hogy el akarok menekülni? – vonom fel kíváncsian a szemöldököm, miközben mélyen a szemeibe nézek. - Ugye nem szeretne leitatni Mr. ? – próbálom meg elviccelni a dolgot, miközben igyekszem nem felfedni, hogy mennyire felforgatja a világom az, hogy Ő megjelent benne.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Pént. Aug. 30 2024, 17:05
Kim & Andy
A kérdése jogos a nevetése egyenesen megszédít, de mivel úriember vagyok csak nevetek a a magam igazából tényleg nyomorúságán, hogy komolyan ugranék, de egy állattól, meg megijedek, de végül is erre is van remek magyarázom. - Na jó, képzeld el, hogy kiugrasz, biztosítva vagy minimum ott van a pót ernyő ha nem nyílik az eredeti, irányítod magad, vagy éppen az akire rá vagy kötve, tudod, hogy földet érsz és tudod, hogy biztonságosan, hiszen ezek az emberek, évek óta csinálják, nem a kezdőkkel ugrasz. És ott vannak az állatok, amin ne nevess tényleg veszélyes, egy fekete özvegy vagy egy kellemes kis vipera nem lenne kellemes találkozás. - védem magam nevetve, de mindenre van manapság ellenszer ha ilyen helyre viszik az embert és én tuti nem jutok el olyan helyre, ahol komoly veszélynek lennék kitéve, ennél pénzhajhászabb világban élünk és mindent a turistákért címszó alatt max generált veszélyek lennének az izgalom fokozására egy ilyen túrán. Megnyílok előtte a majdnem életem legkínosabb helyzetét meséltem el neki, és nem zavar, egy cseppet sem, mi tpbb jól esik és mesélnék még, de lehet, hogy meghalna a nevetésben mielőtt leszállunk, vagy haza sem jönne velem, mert inkább hazamenne másik gépen. Voltak ciki sztorijaim, és nem vonom kétségbe, hogy ezeket egyszer elmesélem majd neki, fokozatosan vezetem be a komoly üzletember magánéletébe, amikor nem minden volt még ennyire komoly és felelősségteljes, mint most. Persze igyekszem most levetkőzni azt, teljes mértékben, és azt érzem menni is fog mellette. - Ne is kérdezd. - legyintek felé, igazából én sem tudom, semmi más bajom nem lett, mint az ujjam, talán akantárba akadt, pedig a kisujj az egyetlen olyan ujj, ami nem igazán van használva lovaglás alatt, csak támaszkodik rajta a szár jóformán, és ennyi, de ez ilyen Casado szokás lehet. Nem igazán terveztem meg mikor fedem fel a valódi célt, de elmondtam neki és jól tettem, a mosoly az arcán, a meglepettség igencsak megért mindent. - Tudom, mondták már egy páran, csak most kivételesen el is hiszem. - felelem neki, kacsintva egyet viccesen. Néha vannak olyan húzásaim, amik kiakasztják az embereket, sokszor elfelejtem, hogy nem mindenki olyan közegben nevelkedett, mint én, az élet lottóját húztam és ehhez mérten akarok élni és másiknak is egy kicsit adni belőle. A szüleim nevelése mindig szeretetteljes volt, mindig mindent megkaptam, de ugyanakkor meg kellett dolgoznom érte, bár ez sosem volt kényszer, inkább valami belső hang mondatta ezt velem és én vígan eleget tettem neki és nem bántam meg. Minden olyan hirtelen történik az agyam már nem gondolkodik egyszerűen engedi, hogy cselekedjen a testem és meglépem, amit már tegnap este is meg akartam, de olyan állapotban, nem érte volna meg. Volt bennem alkohol és a józan, bár akkor is messze nem voltam részeg, Andy-t akartam neki megmutatni és meg is tettem. Amikor megcsókoltam olyan volt, mintha mindig is erre vártam volna, volt várakozás de mennyi egy fél nap? Még így is türelmetlennek mondhatom magam, mégis nem érzem, hogy mohó lennék vele, mert visszacsókol és tudom, hogy nem hamarkodtam el semmit. Ahogy szétválunk már érzem a hiányát, de nem vagyok telhetetlen és szerintem ebben még megannyiszor lesz részem. - Helyes. - felelem kicsit elszorult torokkal, mert éreztem, amit szerintem ő, a légkör is megváltozott, de ugyanakkor egy kicsit jobb is lett bennem valami. - Plusz egy pont, hogy ne akarj menekülni előlem. - mosolygok rá, na nem mintha egyszer is éreztem volna, hogy menni akarna, nem akarok egyetlen egy csendes pillanatot sem, nem is tudnék, olyan egyszerű beszélni, mindig is ilyen valakit vártam, aki mellett nem kellett agyalnom, hogy mit tegyek, mit mondjak, nem féltem, hogy megsértem amikor ugratom és nem aggódtam azon, hogy nem vagyok elég neki, mert ahogy rám néz érzem, hogy ez nem így van. - Most egy pezsgő? - húzom fel a szemöldököm az ajkaimmal párhuzamosan, hátha szüksége van lehűtenie magát, nekem szükségem van rá, de én csak egy bubis vizet kérek.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
Mondhatnám, hogy ez a nap tele van meglepőnél meglepőbb dolgokkal és eseményekkel, de még az sem tudná kifejezni azt, ami ténylegesen történik. - Most komolyan, hol ebben a logika? Attól nem féltél, hogy esetleg kitöröd a nyakad amikor kiugrottál a gépből, de néhány „veszélyes” állat visszatart? – pislogok rá értetlenül. Hihetetlen, hogy a férfiak miből tudnak nagy ügyet csinálni. Hallgattam, amit Andy mondott és igazából elég sok dolgot kiváltott belőlem. Egy pillantra meglepett, hogy erről kezdett el mesélni, de közben meg el is gondolkoztatott. Akarok én gyereket vállalni valaha is? Eddig ez egy olyan kérdés volt az életemben, amivel nem foglalkoztam. Többek között azért sem, mert nem volt rá okom, hogy gondolkozzam rajta. De most egészen hosszú ideig elmerengtem rajta. Rengeteg pro és kontra érvem van egyik és másik opció mellett. Így végül arra jutottam, hogy ezzel még igencsak ráérek foglalkozni. Úgyhogy csak tovább hallgattam amiket mesélt nekem, még nem elértünk a lovaglós balesetéhez. - Te jó ég… Hogy tudtad pont a kisujjad eltörni? – tettem fel kuncogva a kérdést. Tisztán emlékszem amikor a nagyi egyik nyáron kitalálta, hogy beírat engem és a nővéremet is lovagolni. Jo már az első pillanattól kezdve utálta az egészet, de én egyszerűen szárnyaltam. A lovarda tulajdonosa a nagymamám legjobb barátnője volt és megeskette a nagyit, hogy amikor csak tehetem eljárok majd lovagolni, mert egy igazi tehetség vagyok. Szerinte akár még sokra is vihettem volna, ha elkezdek komolyan versenyezni. De engem leginkább már akkor is az állatok szeretete vezérelt és nem a sportolásban rejlő potenciál. Vicces, hogy pont ez jár az eszemben pont akkor amikor egy sportmenedzserrel randevúzom. Érdekesen alakítja a sors az életünket, nem? Itt van például a mostani úticélunk is amit végre sikerült kiszednem Adrés-ból. Reggel amikor magamhoz tértem, meg nem fordult volna a fejemben, hogy a napom túlnyomó részét majd a Kaliforniában és azon belül is a Universal Studios-ban fogom eltölteni. - Hihetetlen alak vagy, ugye tudsz róla? – csóválom a fejem mosolyogva. Nem tudom, hogy olvasott-e a gondolataimban az alatt az idő alatt ameddig tegnap szórakoztattuk egymást. Vagy csak látszik rajtam, hogy mennyire odáig vagyok mindenért, ami egy kicsit is kapcsolódik a filmekhez és mesékhez. De ennél szuperebb programot keresve sem találhatott volna. Mindazonáltal ez az egész enyhén szólva is túlzás az első randevún. De azért titkon mégis csak imádom. - Pedig nem is tudod igazán, hogy milyen jó vagyok a kifogások gyártásában. - mosolygok játékosan, incselkedőn. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gyorsult fel a pulzusom vagy kétszázra amikor mellém ült és megfogta az állam, majd belenézett a szemeimbe. Már ott teljesen kész voltam. De még csak aztán jött az igazi „robbanás”. A csókja annyira gyengéd és édes volt. Cseppet sem követelőző és mégis benne volt minden vágya. Éreztem benne azt a vonzalmat, azt a vágyakozást, amit én is érzek már szinte az eső pillanattól kezdve. A testem pedig akaratlanul is reagált rá, így az egyik kezemmel a hajába túrtam, még a másikkal átöleltem a nyakát, úgy húzva közelebb magamhoz. Annyira természetesnek tűnt az egész, mintha mindig is így lettünk volna, csak Ő és Én. - Nem is keresek… - feleltem végül egy picit még mindig kábán, miután elváltak az ajkaink egymástól. Az egész testem bizsergett, a szívem úgy kalimpált a mellkasomban, hogy azt hittem kirepül a helyéről. Eddig még sosem éreztem ennyire meghittnek és mégis mindent elsöprőnek egy csókot sem, de ez most pontosan ilyen volt.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Kedd Aug. 13 2024, 11:48
Kim & Andy
Most hogy túl vagyunk az interjún már ideje lesz magamnak kiismerni őt, ami izgalmas és talán a kérdések helyett a tapasztalatokra kellene hagyatkozni és azzal megismerni őt, ez lényegesen jobb és izgalmasabb, főleg egy olyan lánynál, aki képes a mosolyával elsöpörni minden gondolatot a fejemből. - Velem? Hát elég sok mindent tudhatsz rólam, van egy cégem, imádok sportolni, ugrottam más ki repülőből, de sosem voltam még eső erdőben, pedig elmennék, de a sok veszélyes állat kicsit visszatart. - nevetem el magam, ahogy elkezdem sorolni a teljesen össze vissza infókat magamról. - Azt hittem nem akarok gyereket, aztán jött egy kislány, aki rám nézett és ott azt hiszem ez a döntésem megtört. Imádom a kutyákat, de nem vagyok elég szabad ahhoz, hogy vállaljak egyet. Egyszer lovagoltam és leestem, eltört a kisujjam, elég vicces volt a dokinál a szitu, még anyám is csak röhögött a kezdeti sokk után. - nevetek fel ismét, igyekezve a mókásabb részére kitérni az életemnek, hiszen sok mindent már tud rólam és azokkal nem untatnám, én elég könnyen leinformálható vagyok a netről is, de ezeket aligha tudják rólam a hírportálok. Az, hogy megtennék bármit, ami a listán van nem csak nagyzolás, vannak persze kitételem, amit nevetve mondok el és a kérdésére csak felhúzom a szemöldököm, összehúzom a szemeimet, egy ideig gondolkodok, mintha a kérdés komoly lenne, de a nevetés elnyomja a válaszomat, és tudjuk, hogy Kim sok mindennek kinéz ami megtestesti számomra a majdnem tökéletes nőt, és abban igen benne van a gyermeki én, mert látom rajta, hogy tud olyan lenni és most is olyan, csak lehet ő nem veszi észre magán. Tudom, hogy tetszik neki amit most átél, és ez nekem nagyon megnyugtató, igyekeztem elkápráztatni és a szemán láttam, hogy sikerült is, lehet nagy húzás volt, de nem teszem meg mindenkiért ezt, alig egy éjszaka elég volt, hogy ő olyan lány legyen, akinek a csillagokat is lehoznám és nem is ismerem még igazán ki is ő valójában. Nem akarom vagy inkább nem tudom tovább titkolni a célunkat, az ő kíváncsisága csak az enyémnél nagyobb egy kicsivel, engem érdekel mennyire jön be neki a tervem, őt pedig az hogy mégis merre tartunk. Egy kis körítéssel elmondom enki és önelégült mosollyal dőlök vissza a helyemre, hogy a közelsége okozta melegség elmúljon. - Sok? - kérdezem megjátszott ijedséggel, mert a szemei elárulták őt, és még a felét sem ismerem annak, ami a fejében játszódik, azért a mosolyom előbukkan amikor azt mondja, hogy tátva marad a szája. Akkor elértem valamit, mindent amit akartam, remélem fogom még tudni fokozni, és egyszer elviszem vacsorázni, ahogy azt illik, de a sablonos dolgok nem jellemzőek rám, bár jól esik olykor a megszokott felállás is. Érzékelem, hogy pillantok alatt tűnt el a mosoly az arcáról, ami aggodalomra adott okot nekem, de közelebb hajolt és a szavai enyhítettek a hirtelen kialakult szorításon a mellkasomban. Elmosolyodok, és mivel még csak éppen gurulunk ki a felszálló pályán , gyorsan kötöm ki magam, hogy mellé üljek. - Mindig csak a kifogások. - forgatom meg a szemem nevetve és amint visszakötöttem magam mellette fordulok felé és minden bátorságomat összeszedve fogom meg az állát és nézek a szemébe. Az a pillanat, amire mindig emlékezni akarok, akkor is ha már az emlékeim odavesznek öregkoromra. - Már nincs mentséged. - mondom neki egészen közel hozzá, majdnem összeérnek az ajkaink, amikor a gép felszáll és egy pillanatra szét is ráz minket, de a felszállás közben az a fura érzés mégis közelebb hoz és rásegít arra, hogy megcsókoljam.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
Jó, igaz, ami igaz, tényleg elég hivatalos és tömör volt ahogy elmondtam magamról azt a pár információt. De mit tehetnék, ha ezek a leglényegesebb infók? - Jogos – nevetek vele, miközben kitessékelek egy kósza hajtincset az arcomból. - A többi infóért már meg kell ám küzdened. Csak hogy tudd. – cukkolom játékosan, miközben egy pillanatra sem veszem le a szemem róla. Nem tudom mi van ebben a srácban, de annyira megfogott a személyisége és a léte, hogy egyszerűen nem tudok vele betelni. Talán egy picit szentimentális vagyok ha azt mondom, hogy Andrés olyan, mint az összes eddigi barátaim jó tulajdonságai összegyúrva. Kedves, vicces, figyelmes, nagylelkű és a legfőbb szempont, hogy érdeklem őt. Ritkán találni olyan valakit, akiben ezek mind megvannak és mellette még csak nem is akar kihasználni. - Na és mi a helyzet veled? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben folyamatosan úgy mosolygok mintha legalábbis telitalálatom lenne a lottón. Kíváncsi vagyok rá, hogy ki is ő valójában. De nem azokat akarom hallani, amiket az újságokban vagy az interneten meg lehet találni. Én őt akarom megismerni. Azt szeretném, ha magáról mesélne olyan dolgokat, amiket csak kevesen tudhatnak. Túl kíváncsi vagyok? Lehet, de nem zavar. Meg szeretném őt ismerni. Sőt meg AKAROM őt ismerni. Addig ameddig várok a válaszára, pontosan elég idő telik el ahhoz, hogy teljesen belelkesedjek a repülést illetően. Sosem féltem a repüléstől és azt hiszem nem most fogom elkezdeni, főleg nem úgy, hogy itt van mellettem Andy. - Unikornis? Ugyan kérlek. Olyan nőnek tűnök aki egy álomvilágban él? – kérdezek vissza vigyorogva. De persze a valóság az, hogy a szívem egy nagyot dobban amikor azt mondja, hogy együtt megoldjuk és teljesítjük a kívánságaimat. Na meg az övéit, hiszen nem járja, hogy csak egyikünket kényeztessék. Ő is ugyanúgy megérdemli azt, hogy valaki teljesítse az álmait, mint bárki más. Ha pedig azoknak az álmoknak a teljesítése rajtam múlik akkor biztos lehet benne, hogy rendben leszünk. - Hááát… - forgatom a szemeim a kérdésére. Tény és való, hogy egészen hihetetlen, hogy ezt egy nap alatt így lerendezte. Az pedig még inkább hihetetlenné teszi a dolgot, hogy mindezt miattam tette. Ha nem kedveltem volna éppen eléggé már eddig is őt, akkor most biztosan megtörténne. Éppen a biztonsági övvel babráltam amikor megérzem a leheletét a bőrömön, miután odahajolt hozzám. Jóleső bizsergés tölti el a testem és ekkor éreztem először azt, hogy azok a bizonyos pillangók életre keltek a gyomromban. Figyelmesen végig hallgattam amit mondott és az agyam úgy kattogott, mintha legalábbis a rák ellenszerét kellen pillanatokon belül prezentálnom. Persze a koncentrálásomon az sem segített, hogy az illata betöltötte körülöttem a teret. A nevetése és a közelsége pedig a többi érzékszervem „figyelmét” vonja magára. Hogy a fenébe képes valaki ennyire magára vonni a figyelmem? - Na várj! Te most komolyan a Universal Studios-ba viszel? – döbbentem le de úgy tényleg. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen randevút tervez kettőnknek. De ennek az információnak a tudatában, sokkal több értelme van annak is, hogy miért mondta, hogy kényelmes ruhába jöjjek és ne valami extra csinibe. Meg így már a repülőgépes utazásnak is jobban értem a miértjét. Viszont még így is ott van bennem a „te jóságos ég” érzés. - Na most már tényleg tátva maradt a szám. – utalok vissza az iménti megjegyzésére. Ha már az első randevúnkon ilyen helyre visz, akkor mi lesz később? Lehet nekünk közös jövőnk így, hogy ekkora társadalmi szakadék van köztünk? Mit tudnék én nyújtani valaki olyannak, akinek mindene megvan? Ez és ehhez hasonló gondolatok suhantak át pillanatok alatt az agyamon, amitől egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcomról. De természetesen ráérek ezen agyalni majd akkor is ha egyedül leszek és a mai nap után még mindig többet akarunk egymásból. - Tudod, ha nem lennék ehhez a székhez szíjazva, most kapnál tőlem egy puszit. – incselkedek vele egy kicsit, miközben annyira közel hajolok hozzá, amennyire az övem engedi.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Szer. Aug. 07 2024, 16:27
Kim & Andy
Meg akarom ismerni és nem tudok eleget várni, hogy mindent tudjak róla, már szinte ismerni akarom, pedig tudom, hogy ez idő. Ha igazán meg akarom tudni, hogy ki ő türelmesnek kell lennem és én az vagyok, esküszöm, csak ha valaki ennyire érdekel, azonnal tudni akarsz róla mindent. - Kim, ez olyan volt, mintha egy állásinterjún ülnék. - nevetem el magam, nem akarok hirtelen akaratos lenni, csupán a vicc kedvéért mondtam ezt, de túl sok mindent nem osztott meg magáról. De talán ez így is van rendben, nem kell mindent tudnom egyből. A titokzatosság az ismerkedés velejárója, ameddig nem tudjuk milyen a másik lehet nem éri meg teljesen levetkőzni előtte. A reptér felé kanyarodva pillantok rá, és ahogy világossá válik neki mi is fog történni nagyjából látom, hogy egyre jobban izgul, látszik az arcán és ez nekem nagy boldogság, mert nem az idegességet veszem észre rajta, hanem sokkal inkább az örömöt, mégha burkolva is van az izgalomba. - Csak rajta, amíg nem akarsz unikornison lovagolni, addig szerintem teljesíteni tudjuk a nagy részét. - komolyan mondom, de közben ráeszmélek, hogy nem mindenki él olyan mértékű életet mint én. Tudom, hogy a magánrepülő kiváltság, és a bármit megtehetünk felfogás is, de ez az én életem és szeretem megadni annak is akit kedvelek. Kimet nagyon is kedvelem, képes lennék neki a csillagokat is lehozni, de ez túl korai lenne, és még csak a rózsaszín köd, ami egyre jobban telepszik be a mellkasomra okozza. De nem fogok ellenállni neki. Megfogva a kezét megyünk fel a fedélzetre, a köszöntés a szokásos, de a formaságoktól feláll a szőr a hátamon, inkább megkérem, hogy maradjunk a megszokott hangnemnél mindenkivel. Lehet, hogy a főnöküknek tekintenek és az is vagyok, de a kényelem nekik is jár ugyanúgy, mint enkünk és ebből nem engedek. Elejtek egy megjegyzést, amire azonnal reagál a lány, és elnevetem magam, ahogy meglök. - Miért nem így van? - kérdezem tőle ránézve, még mindig mosolyogva rá, mert egyszerűen nem tudom levakarni, de nem is feltétlen akarom. Jelzem neki, hogy ideje lenne helyet foglalni és pihenni, egész nap menni fogunk, olyanok leszünk, mint a gyerekek és ehhez rengeteg energia fog kelleni. Inni és enni is kellene, de az én gyomrom túlságosan is izgalomba van, hogy bármit befogadjon és végső soron ott is tudunk magunkba tömni majd valamit. Csak somolygok, amikor a rosszban sántikálásra utal, végülis igen, rosszban, mert gyerekké varászolom magunkat. Mosolyogva hajolok előre, miközben már kényelembe helyeztem magam, és bekötve ülök a helyemen várva, hogy felszálljunk. - Biztos neked is vannak olyan emlékeid gyerekkorodból, főleg, hogy párizsi lány vagy, amikor a nagy hullámvasúton mentél, vagy akár a körhintán. Az adranalin, amikor megragadtad a melletted ülőt, akit lehet nem is ismertél, csakhogy ne érezd, hogy mennyire félsz, miközben már várod, hogy elinduljon alattad a masina? - nevetem el magam és vissza dőlök, de nem veszem le róla a szemem. Le fog esni neki, de nem akarom tovább húzni, félek legközelebb el sem jön velem ha végig vakon hagyom tapogatózni. - 2 óra velem a repülőn, senki más nincs itt, hogy addig elhitessem veled mennyire felnőtt vagyok, hogy utána leszálljunk Floridában a Universal Studiosnál és megmutassam neked milyen, amikor gyerekké válok. - végig az arcvonásait lesem, minden kiderül belőle, sok emberrel van dolgom, elég figyelnem őket és tudom mi van a fejükben, de ezúttal komolyan ver a szívem, hogy olyan választ kapjak róla, ami pozitív. Azt akarom, hogy ne egy görcsös vacsi legyen az első alkalommal, vagy egy random nagyszabású kibérelt terem, ahol ketten vagyunk. Ez olyan dolog, ami szerintem minden felnőttet mozgat, mindenkinek érdekes lehet, olyanok számára is, akik mégis a vacsit teszik előtérbe. Bár Kim elég lazának tűnt, a munkája sem azt mutatja, hogy görcsös lenne, sokkal inkább én mutathatom azt üzletemberként, talán ez is az oka, a célunknak, hogy megmutassam, hogy nem vagyok én olyan vaskalapos, amilyennek talán nem is hisz.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
Tisztán látszik, hogy egy picit mind a ketten feszültebbek vagyunk, mint az első találkozásunk alkalmával. Bár tény, hogy ott sokkal könnyebben volt, hiszen ismerős terepen mozogtam és amúgy sem volt tétje a találkozásunknak. Most viszont teljesen más a szituáció. Igyekszem feloldódni és azt hiszem a beszélgetésünk előrehaladtával ez egészen jól alakul. - Akkor kezdjük az alapoknál. A teljes nevem Kimberly Ann Thibodeaux. Született Párizsi lány vagyok. Van egy Delta nevű kutyám és főállású club manager és bartender vagyok. – dobok be neki egy pár információt magamról. Azért nem viszem túlzásba az információ áradatot, hiszen lesz még időnk megismerni egymást, ha meg úgy alakulna, hogy mégsem passzolunk akkor meg ne untassam felesleges infókkal. Elég sok gondolat átfutott az agyamon, miközben haladtunk az autóval a randevúnk helyszíne felé. Vagy legalábbis a vélt helyszín felé, hiszen fogalmam sem volt még akkor, hogy mi is vár rám. De amikor rákanyarodtunk a repülőtér felé vezető útra már sejtettem, hogy lesz némi turpisság a mai napban. Még jó, hogy nem vagyok az a parázós típus. - Ha ezt tudom… - fogalmam sincs, hogy mit csinálok, hiszen úgy vártam ezt a mai napot, mint egy kisgyermek a karácsonyt. Így biztos vagyok benne, hogy akkor is eljöttem volna, ha tudom mire készül. - El kell kezdenem bakancslistát írni. – nevettem el magam amikor válaszolt a kérdésemre. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki olyan, mint Andrés érdeklődik irántam. Azt pedig, hogy ennyire nagyban játszik, álmaimban nem gondoltam volna. A nővérem sárgulni fog az irigységtől, ha elmesélem neki. Pár pillanatnyi séta után végül elértük a repülőgépet és a mellette álló pilótát, aki igazán szimpatikus és kedves férfinak tűnt. Szóval meg sem lepett igazán, hogy randipartnerem és ő jóban vannak. Én csak egy kedves mosollyal nyugtázom a mondandóját, miközben továbbra is fogom Andrés kezét, pont úgy, mintha csak ez lenne a megszokott és természetes köztünk. - Hééé… - méltatlankodom egy kicsit, miközben a csípőmmel oldalba lököm őt a megjegyzését hallva. Naná, hogy tátva maradt a szám. Nem arra készültem, hogy kitudja hová utazunk ma. Én csak egy egyszerű laza beszélgetésre és esetleg egy ebédre számítottam. De ez minden eddigi elképzelésem felülmúlja. Szorosan mögötte lépkedek, amikor végül felsétálunk a fedélzetre és hallgatom amit mond. Még nem megüti a fülem egy mondat ami elgondolkodtat. Mégis mire készül? - Te valami rosszban sántikálsz Andy. Csak még nem jöttem rá miben. – vigyorgok rá, miközben lehuppanok az egyik méretes ülésbe, miután elengedtem a kezét. Tényleg teljesen vakon vagyok a mai programot illetően, ami azért egy kicsit frusztrál és izgat is egy kicsit. Pontosan ezért gondolom azt, hogy el kell kezdenünk beszélgetni, hogy megismerjük egymást jobban és rájöhessek mik a tervei akár a mai napot akár a jövőt tekintve. - Most már igazán beavathatnál. Csak egy kicsit. – próbálkozom nyíltan, pedig tudom, hogy falba fogok ütközni. De nem érdekel, úgyis kiszedem belőle a választ vagy így, vagy úgy.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Pént. Júl. 12 2024, 18:46
Kim & Andy
Szeretek meglepetést okozni és főleg olyan valakinek, aki már most fontos számomra még akkor is ha nem ismerem annyira, de nagyon szeretném jobban megismerni. Érzem, hogy nagyon akarja tudni merre megyünk és nem csak azért nem akarom elmondani, hogy fenntartsam egy kicsit a tejtélyt, hogy egy kicsit érdekesebb legyen neki, hanem mert kifejezetten tetszik, hogy ennyire akarja tudni. Mindent elmondok neki a maga idejében, és megnyugtat a tudat, vagy csak a látszólagos szavai, hogy nem fog annyira majd mardosni a bűntudattal, amiért ennyire cukin néz én ennek ellenére nem mondok neki semmit sem a tervemről. Minden nőnek vannak elvárásai és én messze nem ismerem az övét, így mindent igyekeznem kell majd felülmúlni, az egyik legjobb első randit szeretném összehozni, magam sem értem még miért hajtok ennyire, talán a társam személye ösztönöz, ami mindenképpen felemelő érzés, és őszintén szólva nagyszerű. Meglep vagy inkább letaglóz, hogy tudja az egész nevem, de nem tudom miért olyan nagy mosoly kerül az arcomra, hogy még ő is egy kicsit belepirul, ami eszméletlen jól áll neki, de még bírom, hogy ne jegyezzem meg neki külön. Ez persze nem sokáig lesz így,amint érzem rajta egyre jobban, hogy ellazult mellettem majd én is sokkal jobban tudom adni magamat, addig igyekszem nem megijeszteni egyelőre a tervemmel, ami nemsokára lehúzza magáról a leplet. - Mire lennék kíváncsi? Hm.. igazából mindenre, ami te vagy, de azt hiszem lesz elég időnk most is és nagyon remélem a következő találkozásunk alkalmával is kifaggatnom téged. Nem kell mindent azonnal kiteregetni, de idővel majd kénytelen leszel. - kacsintok rá bizakodóan, jelezve, hogy nem vagyok egy nyomulós fajta, csak ilyen, amikor egyszerűen ennyire érdekel a másik. Lassan begurulok a reptér területére, ahol nem tudom tovább titkolni, hogy mennyire messze megyünk olyannyira, hogy egy autó nem is elég hozzá. Nekem ez nem nagy dolog, elég sokat utazok, nem szeretném ha azt hinné, hogy nagyon nagyzolok, de azért egy kicsit dagadó mellkassal kérdezem, hogy nem féle. Az arca és a lelkesedése mindent elárul, és a kérdése, amire csak bólintok miközben kisegítem a kocsiból megnyugtat. Szóval ez most telitalálat volt, és még azt sem tudja merre megyünk. Olyan, mint egy gyerek, pont amilyen én is tudok lenni és ez is kell majd ahhoz, ahova megyünk, szóval azt érzem nem trafáltam mellé. - Amit csak szeretnél. - nem azért élek, hogy gyűjtsem a pénzt, mindig is mások boldogsága volt az én boldogságom és ha van akkor nem akarom tartogatni, ha ilyen mosolyt kapok érte. - Mr. Casado, Miss Thibodeaux, a repülő készen áll a felszállára, ha kész vannak jelezzétek és indulunk.- ráz kezet velem a pilóta, aki már hosszú idők óta nekem dolgozik. - Köszönöm Philip, és szerintem nyugodtan hívhatod Kimnek és engem is ahogy szoktál, már tátva maradt a szája. - nézek fél szemmel a lányra, miközben lepacsizok végül a pilótával, akivel a jó barátság már alap, de ilyenkor azért az üzleti feelingnél marad valami miatt mindig, de gyorsan fel tud oldódni, ami nekem is nagy segítség. Fel sem tűnik csak ott, hogy még mindig fogom a kezét, és nem is tervezem nagyon elengedni, ha már ennyire kényelmes így. Előre megyek a repülőre, nem azért,hogy udvariatlan legyek, csak így tudok neki segíteni, bár kétlem, hogy erre rászorulna. - Van pezsgő, bár ez külön neked lett hozva, rám nem jellemző, hogy iszok és vagy millió fajta üdítő ha megszomjaznál, nem lesz hosszú az út, de bármire szükséged van szólj. - mosolygok rá, miközben fel is érünk a fedélzetre. - Mint látod elég sok hely van, de szerintem ülj le és pihenjünk, mert elég hosszú lesz a folytatás. - izgulok azért ha őszinte akarok lenni magammal, és nem segít, hogy ennyire kedves, szép, csodás lánnyal van randim, aki miatt már most sokkal gyorsabban ver a szívem és lehet ezután még szóba sem fog állni velem, hogy ennyire nagyra verem amim van, mert ő pont nem az a lány, akit a vagyon ösztönöz.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
Az esetek többségében szeretem tudni, hogy a dolgok miként fognak zajlani körülöttem. Fontos a biztonság és az átláthatóság. Ennek ellenére szeretem a meglepetéseket. Úgyhogy rejtélyesség ebből a szempontból nekem nem biztos, hogy azt jelenti mint másoknak. - Az attól függ, hogy kivel van az ember. – mosolygok rá jókedvűen, miközben elhaladunk egy újabb háztömböt jelző tábla mellett. - Azt hiszem egész jól megértem mire is gondolsz, egy-egy alkalommal. – pillogok rá ártatlanul. Végtére is már az este is megvolt közöttünk az összhang és azt hiszem ez a mai nap folyamán is így lesz. Legalábbis nagyon remélem, mert nincs is annál rosszabb, mintha úgy alakul egy randevú, amikhez nagy reményeket fűztél, hogy utána még csak hallani se akarsz a másikról. - Jól van, jól van. Nem kérdezősködőm tovább. Teljes mértékig rád bízom magam. – vágom rá megadóan, miközben játékosan felemelem mind a két kezemet fel. Igazából nem is tudom, hogy mire is számítottam a mai napot illetően. Bár, ha jobban belegondolok, nem is igazán számítottam semmire. Csupán csak szeretném magam jól érezni valaki olyannal, aki megmozgat benne valamit. Éppen ezért is volt annyira egyértelmű, hogy ha vele beszélgetek akkor minden figyelmem rá összpontosítom. Végtére is nekem nem volt más dolgom, hiszen neki kellett az én csacsogásom mellett még a forgalomra is odafigyelni. Tehát pontosan láttam amikor a mondandóm hatására felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám, mintha hirtelen még két fejem nőtt volna. Nagyon remélem, hogy nem mondtam semmi olyasmit, ami miatt furán kellene, hogy rám nézzen. Szeretném, ha működnének a dolgok kettőnk között, de tudom jól, hogy itt meg iszonyatosan sok dolog elcsúszhat rossz irányba bármelyikünk részéről. Viszont amikor egy mosoly is megjelenik az arcán egy picit ellazulok. Ezek szerint mégsem vétettem akkora hibát. - Hááát… Nem tudom mennyit mondhatok el belőle. De annyit elárulhatok, hogy a középső neved nem tőlük tudom. – cinkos játékossággal válaszolok neki, miközben elhaladunk egy tábla mellett, amin meg mernék esküdni, hogy az állt „repülőtér”. - Na és mi mindenre lennél kíváncsi? – vonom fel kíváncsiskodva a szemöldököm. Az esetek nagy részében olyan vagyok, mint egy nyitott könyv. Senkivel nem szoktam játszadozni és leginkább az őszinteség híve vagyok. Úgyhogy legyen bármi is amit tudni akar rólam, én szívesen almondom neki. Miközben ahogy csacsogtam, még egy táblán megláttam a repülőtér feliratot és ekkor az agyam végre összerakta a képet. Repülni fogunk!? Te jó ég! Repülni fogunk!!! Ezzel szinte egy időben meg is érkeztünk a repülőtér egy olyan részére, ahová nem éppen a mindennapos látogatók szoktak. Sokkal inkább azok akik saját gépekkel szoktak repülni. Úgy éreztem magam, mint egy kigyerek a cukorkaboltban. Majdhogynem tátott szájjal szálltam ki az autóból, miközben a kezét fogtam. - Te jó ég! Ez most komoly? – nézek a szemébe hitetlenkedőn. Ahogy a gép irányába sétáltunk el sem engedtem a kezét. Annyira ledöbbentem, hogy még csak fel sem fogtam, hogy mit is csinálok. Vagy éppen nem csinálok. - Mi lesz a többi randinkon, ha már az elsőn repülni viszel? – cukkolom, mosolyogva, miközben azért nem túl visszafogottan az orrára kötöm, hogy én reménykedem még további randevúkban is.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Szer. Jún. 19 2024, 08:53
Kim & Andy
A megjegyzésére csak vágok egy laza pózt, de el is engedem magam, amint a közelembe jön, hogy megfelelően köszönthessem. Igyekszem olyan természetes lenni, hogy ne vegye észre, hogy ez a fajta randizás nekem egy kicsit új. Voltak barátnőim, de nem éreztem, hogy valamit ennyire várok, mint ezt a tegnap óta.Remélem nem minden varázs egy napig tart és ő sem gondolja meg magát hazafele jövet. A kocsiban azért be kell neki vallanom, hogy mennyire rossz vagyok első randi ajándékozás téren, amit egy pasinak illene hozni én nem hoztam, de mentségemre szóljon, hogy nem tűnik olyan lánynak, mint aki a nyálas és megszokott dolgokat igényli és remélem jól gondolom. - A rejtélyes jó nem? Akkor tökéletesen leírtam ezek szerint milyen szettre lesz szükséged. - egy kis melegség tölt el, vagy inkább megnyugvás, hogy nem értette félre, a tolakodásom, hogy megmondom mit vegyen fel. - Nem a városban maradunk annyit elmondhatok, de a kocsit nemsokára lerakjuk. Nem szeretem a rejtvényeket, szóval ne akard fejtegetni, ha nagyon sokáig így nézel rám úgyis ki fogom bökni, de ne tedd akkor oda lenne a varázs. - mosolygok rá, hiszen a varázslatot mindenki szereti és szerintem bőven lesz benne részünk ha átadja magát annak, amit én nyújtani tudok. Ha már nincsen virág és nincsen flancos vacsora azért valamit alakítsak neki, mégiscsak képes volt pillanatok alatt levenni a lábamról. Bár fogalmam sincs mi van az ő fejében, remélem valami hasonló, ha ennyire vakon megbízik bennem, hogy eljön velem bárhová. Mert visszakozni nem látom, amikor tudom az arcát nézem, talán azt keresem, ami a fejében van, amit gondol, de lehet csak el akarok veszni benne, mert a mosolya annyira kedves, annyira szép, hogy nehéz ellenállni neki, bár nem vagyok az ugorjunk bele mindenbe azonnal fajta pasi, sőt. Felhúzom a szemöldököm és úgy nézek rá, amikor az egész nevemet mondja. Nem használom, és alig lehet egy két helyen felfedezni ezt a nevet, de mégis tudja, ami levakarhatatlan mosolyt csal az arcomra. Szóval azért utánam nézett, azaz érdeklem őt és nem csak felületesen, mint sok más lányt, aki vagy a pénzért, vagy a fényűző életért akar velem lenni. - Nagyon kíváncsi lennék azokra az információkra, főleg, hogy tudod a középső nevem, sokan nem ismerik, és meglep, hogy te igen, de csakis jó értelemben. - mondom neki boldogan, bár komolyan aggasztana, hogy milyen infók jutottak ki hozzá, de azt hiszem nincs félnivalóm. - Az egyik oldalamat már láttad, amit még talán nagyon kevesen, nem igen szoktam céges rendezvényen ennyire lelazulni, de hála neked ez sikerült, ma nincsen munka, de a szórakozás lesz az első, szóval készülj, mert megismerhetsz, de azért én is kíváncsi leszek rád. - megkérném, hogy ne legyen olyan lány, aki az első randin mindent visszafog, hogy megfeleljen, de a nyitottsága nem azt sugallja, hogy neki menne az, aki nem ő, meglátjuk. Alig 20 perc alatt érünk ki a reptérre, ahol leparkolok és az ajtóhoz sietve nyitom ki előtte,és felé nyújtom a kezem. - Remélem nem félsz a repüléstől, és ígérem takarodóra otthon leszel. - kacsintok rá, és amint kiszállt zárom a kocsit, hogy elinduljak a gép felé, ami már csak arra vár, hogy megérkezzünk.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
Tisztán emlékszem a pillanatra amikor a reggeli kávém mellett végigfutottam az este történéseit és apró, jóleső bizsergés járta át a testem minden porcikáját amikor Andrés-ra gondoltam. Soha életemben nem voltam az a lány, aki pillanatok alatt szerelmes lesz. Talán pont azért, mert éppen elég nagy csalódás ért már az életben ahhoz, hogy megfontoljam kivel és miért állok le. Viszont Ő úgy csavart az ujjai köré, mintha egész életében erre készült volna. Végső soron, mondjuk nincs ellenemre a dolog, szóval nagy valószínűséggel emiatt is mondtam igent a mai randevúra. - Teljesen. Ha nem tudnám mivel foglalkozol, akkor azt gondolhatnám, hogy titokban modellkedsz. – reflektálok rögtön, miközben odalép hozzám és megpuszil. A puszikat természetesen viszonzom és a mosolyom csak még inkább kiszélesedik, amikor az érintése nyomán kellemes bizsergés fut végig a testemen. - Ezt jó hallani, igyekeztelek nem megváratni. – jegyzem meg mellékesen, miközben odasétálok az, egyébként nagyon szép, autóhoz és beszállok. Saját magam is meglepem azzal, hogy mennyire gyakorlottan huppanok be az anyósülésre. Nem mondom, hogy nem rajongok a szép autókért, de azok után, hogy nincs saját autóm és a városban nem is szeretek vezetni, így nem mondanám azt, hogy sokat ülök autóba. Néha taxihoz, de az nyilván nem olyan. Nagyon nem olyan, hiszen addig ameddig Ő is beszállt mellém és el nem indultunk, volt alkalmam alaposan szemügyre venni a járgányt. Esküszöm Ceasar büszke lenne rám, ha látná milyen szakértelemmel tanulmányoztam minden apró kis részletet. Viszont attól a perctől kezdve, hogy Andrés megszólalt az egész külvilág megszűnt létezni és csak rá fókuszáltam minden figyelmem. - Köszönöm! Igyekeztem az instrukciódnak megfelelően felöltözni. Bár ami azt illeti eléggé rejtélyes voltál. – méregetem gyanakvóan. Bosszantó, hogy fogalmam sincs arról, hogy mégis hová tartunk, de bízom a megérzéseimben, ahogyan azt mindig is tettem. Eddig még egyszer sem hagytak cserben, ha komoly dolgokról volt szó. - Elárulod, hogy hová viszel, vagy meglepi? – pislogok rá hatalmas szemekkel, reménykedve benne, hogy beválik. Bár, ha nem, akkor sincs itt a világ vége, hiszen addig ameddig együtt vagyunk és elkezdjük megismerni egymást én bárhová elmegyek vele. Legyen az a következő utcasarok, vagy éppen a világ másik sarka. Elgondolkodtatott az amit mondott és miközben az agyam egy parányi kis részében még mindig azon agyaltam, hogy vajon hová mehetünk, a többi része próbálta értelmezni azt amit Andrés mondott. - Bevallom neked, hogy kollégáim próbáltak mindenféle információkkal elhalmozni veled kapcsolatban. De én mindig is azt vallottam, hogy valakiről akkor tudod eldönteni és megmondani, hogy milyen ember is Ő, ha megismered. – mosolyogtam rá bátorítóan, majd folytattam. - Szóval bármire nyitott vagyok annak érdekében, hogy a valódi Andrés Cristian Casado-t megismerjem. – jelentem ki határozottan, miközben még mindig mosolygok. Nem tehetek róla, egyszerűen ilyen hatással van rám. Miközben beszélgetünk sorra haladnak el mellettünk a magasabbnál magasabb épületek és a számtalan ember, akik mind-mind sietnek a saját kis dolgukra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ennyi idő elteltével okosabb lettem azt illetően, hogy hová tartunk, de az már biztos, hogy nem egy belvárosi programra kell számítanom. Ez pedig valahol belül megnyugtat egy kicsit. Mert ugyan a lételemem a nyüzsgés, de néha nem árt egy rövidke nyugalmi időszak ahhoz, hogy utána újult erővel vágjunk bele a dolgok sűrűjébe.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
Re: firs date - Kim and Andy
Csüt. Május 23 2024, 08:33
Kim & Andy
Van bennem egy kis izgalom, na jó nagyon nagy, mert ez nagy dolog, lehet, hogy nem ő lesz az aki majd lépést tud tartani velem, vagy majd nem akar, de ezt sosem tudjuk meg ha nem próbáljuk ki. Bízom benne, hogy Kim elég rugalmas és élettel teli, hogy ne fásuljon be egy olyan üzletember mellett, amilyen én vagyok. Bár mellette azért sokkal lazább tudtam lenni, mindössze egy találkozás alatt és mi lesz ha később jobban megismerem. Nem akarom megmondani miben jöjjön, de féltem, hogy olyan ruhát vesz fel, ami kényelmetlen lenne, végső esetben tudunk neki ott kényelmesebb szettet venni, de mindenki jobban érzi magát a saját cuccában, így inkább dobtam neki egy üzenetet, ami remélem a segítségére lesz a készülődéskor. A háza elé érve kap egy újabb üzenetet és kiszállok a kocsiból, hogy mégsem azon belül várjam meg, várva, hogy magának nyissa ki az ajtót. Tudom régimódi vagyok és unalmas, de szerintem aki eljön velem randizni, az egy cseppet sem bánja, hiszen ez az arcom sosem kerül elrejtésre, még akkor sem ha lazábbnak kell mutatnom magam és akkor sem ha tárgyiasnak kell lennem. A véremben van, amit a szüleimnek köszönhetek, sok más dolog mellett. A telefonomat babrálom, talán ezzel karom elrejteni, hogy mennyire ideges vagyok, pedig itt lehetek csak igazán önmagam, ennek kellene a legkönnyebbnek lennie, és mégsem az, de talán ez jó, ez a természetes ez a drukk, ami egy olyan lánnyal való találkozás előtt mozgat meg belülről, aki olyan, mint Kim, aki Kim. És ki is lép az ajtón én zsebre teszem a telefonom és akaratomon kívül széles mosollyal kísérem végig, ameddig megáll előttem. - Ohh, igen, akkor megérte hosszú időt tölteni, hogy pózoljak, mire kiérsz. - közelebb lépek hozzá, és a derekához érek az egyik kezemmel, miközben kap két puszit köszöntésképpen. Ez még simán belefér egy első randiba, legalábbis nekem és ahogy mosolyog a szép arcával, azt hiszem neki sincs ellenére. Nem időzök mindezek ellenére túl sokat a kezemmel rajta, nem célom azonnal továbblépni, inkább tényleg csak egy kedves gesztusnak szántam. - Igazából nemrég értem ide, és időnk, mint a tenger. - a repülő addig úgysem száll fel, ameddig nem érünk oda, de ezt nem kell tudnia. Kinyitom a kocsi ajtaját, hogy beüljön, majd amint bent van átsétálok és én is ugyanezt teszem. - Nagyon csinos vagy, ami azt illeti tökéletes választás a mai útra, kicsit izgultam, hogy olyan lány vagy, aki mindenképpen a legkényelmetlenebb szettbe akarja bele zsúfolni magát, mert egy első randin az illik. De ilyen téren én mindig is egy kicsit más voltam, szóval remélem nem bánod, ha nem készültem virággal és nem vacsorázni viszlek. - vallom be neki a bűneimet, hogy ha ezekkel együtt már megbánta az egészet még időben kiszállhat, de ha nem reagál, akkor indítom a kocsit és a reptér felé veszem az irányt. - Nem tudom mit hallottál rólam a rendezvényen, vagy mit nem, de szeretném a mai alkalommal eloszlatni benned, hogy mennyire komoly tudok lenni. Kérlek nézd el nekem, ha ma egy kicsit inkább leszek gyerek, mint férfi, és ha odaérünk, ahova, akkor minden világos lesz. - mosolygok rá kicsit pimaszul, mert ennyi idősen is képes vagyok úgy élvezni a hullámvasutat, mint egy gyerek, bár olyan ritkán van lehetőségem eljutni olyan helyre, ahol ezt megtehetem.
“Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?”
To my love!?
A tegnapi napom iszonyatosan zsúfoltra és meglehetősen fárasztóra sikerült. Éppen ezért örülök neki, hogy a nővérem elvitte magához Deltát és vállalta, hogy vigyáz rá pár napig ameddig megpróbálom magam kipihenni. Úgyhogy ma tényleg semmi mással nem kell törődnöm, csak a pihenéssel és azzal, hogy elkészüljek a randevúmra egy különleges sráccal. Andrés az utóbbi időkben az egyetlen olyan srác akit nem pattintottam le kapásbál, sőt… Persze sokan gondolhatják, hogy nem a személyisége, hanem a külseje és a hírneve, meg a pénze fogott meg. De tulajdonképpen aki egy kicsit is ismer az tudja, hogy, ha csak ez érdekelne, akkor már rég valami puccos kellékfeleség lennék. Számomra soha nem az volt a fontos, hogy valakinek mennyi pénze, vagy hírneve van. Sokkal inkább az, hogy milyen is Ő valójában, milyen a gondolkodásmódja, a világszemlélete. Adrés pedig az alatt az idő alatt, amit együtt töltöttünk, biztosított arról, hogy megérdemel egy esélyt. Egy első, igazi randin sok múlhat, éppen ezért vagyok ennyire bezsongva. Nem is tudom mikor izgultam ennyire utoljára mikor egy sráccal készültem találkozni. pillangók repkedtek a gyomromba, akárhányszor csak arra gondoltam ahogy rám néz vagy megérint. Szinte meg sem tudnám számolni, hogy hány alkalommal kaptam magam azon, hogy körülötte járnak a gondolataim. Persze ezen az sem segített, hogy próbáltam rájönni, hogy mégis hová akar elvinni randira. Legalább vagy ezer elképzelés lejátszódott már a fejemben, miközben törölközőturbánnal a fejemen álltam a gardróbom előtt. - Mégis mi a fenét vegyek fel? – töprengtem hangosan. Na nem mintha bárki is válaszolhatna a kérdésre, hiszen senkinek nem beszéltem még arról, hogy megismerkedtünk. Nem szeretném idő előtt elkiabálni a dolgot, hiszen ilyenkor még minden annyira képlékeny. Több lehetséges opciót is összeraktam, de a döntés nem egy egyszerű folyamat. Úgyhogy végül abban maradtam, hogy megcsinálom a sminkem és a haja. Aztán ha addig nem kapok semmiféle instrukciót, akkor végül majd rábökök valamire és kész. Na nem mintha ez a valóságban ennyire egyszerűen működne. Tuti, hogy ha oda kerülök akkor is hosszú percekig fogok azon pörögni, hogy az egyik miért lenne jobb a másiknál, még az a másik miért jobb választás a harmadiknál. Kész agyrém! Éppen az utolsó simításokat végeztem a külsőmön amikor zümmögni kezdett a telefonom. Jelezvén, hogy üzenetem érkezett valakitől. A szívem egy másodperc töredéke alatt kezdett el olyan tempót diktálni, mintha lefutottam volna egy maratont. El sem hiszem, hogy már csak annak a gondolata ilyen reakciót vált ki belőlem, hogy akár Ő is írhatott nekem. Egészen olyan vagyok, mint egy kamaszlány. Sietve kaptam fel a telefonom az ágyamról, hogy elolvassam az üzenetet ami valóban Andréstól érkezett és ami egy hatalmas boldog mosolyt varázsolt az arcomra. Ez a pasas egészen olyan mintha a gondolataimban olvasna. Mintha csak érezte volna, hogy mire van szükségem. Na nem mintha bármi bajom lenne a rózsákkal és a fancy éttermes randikkal, de ezek manapság annyira sablonossá kezdenek változni. Mindenkinek ez jut először eszébe és ettől lassacskán elcsépelté kezd válni. Miután visszadobtam az ágya a telefont, visszasétáltam a gardróbomhoz és elővettem a legcsinosabb és egyben legkényelmesebb szettet amit sikerült összeállítanom. Az egyik legkényelmesebb világoskék farmernadrágom, egy különleges és egyedi fehér, pántnélküli felsőt, amit még az egyik francia barátnőm tervezett nekem és a fehér Convers cipőmet. Már-már kínosan figyeltem minden apró kis részletre. Egyrészt a végletekig maximalista énem miatt, másrészt pedig azért, mert azt szeretném, ha minden tökéletesen alakulna. Úgyhogy amikor megérkezett az újabb üzenet, már csak annyit kellett tennem, hogy vetek még egy utolsó pillantást magamra az egészalakos tükörben, majd felkapom a táskám, a telefonom és bezárom magam mögött az ajtót. Innentől már nincs megállás és kihátrálás. Jöjjön az, aminek jönni kell. A lift idegesítő lassúsággal érkezett meg, majd ugyanilyen lassan vitt le a társasház előterébe, ahol a portás, mint mindig, most is kedvesen mosolygott rám amikor elsétáltam előtte. Kint kellemes koranyári idő volt. Csicseregtek a madarak, nyüzsögtek az utcán az emberek és csodásan sütött a nap. Mégsem ez volt az ami lekötötte a figyelmem amikor kiléptem a ház ajtaján, hanem a tőlem négy vagy talán öt lépésnyire álló iszonyatosan jóképű srác aki hanyag eleganciával dőlt neki a háta mögött álló autónak. - Egészen jól áll neked ez a megvilágítás is. – mosolygok rá játékosan, miközben oda sétálok hozzá és egy karnyújtásnyira állok meg előtte. - Remélem nem kellett sokat várnod rám. – pillantok fel rá még mindig mosolyogva. Egyszerűen nem tehetek róla, de amikor vele vagyok, szinte folyamatosan mosolyognom kell. Ezt érzem helyesnek és szükségesnek, annak érdekében, hogy Ő is tudja, érezze azt, hogy mennyire élvezem a társaságát.
A világ egyik igazi, nagy csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége.
★ foglalkozás ★ :
club manager & bartender
★ play by ★ :
Addison Rae
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
115
★ :
firs date - Kim and Andy
Pént. Ápr. 12 2024, 20:03
Kim & Andy
Igazából pontosan tudtam, hogy hova akarom elvinni és azzal is tisztában voltam, hogy ez mennyire nagyzolós lesz, de azt hiszem ennyi belefér. El akartam rabolni egy napra, vagy ha akar akár többre is, képes lennék két szobát bérelni ha nem akar még közösködni, de azt hiszem ő az az ember, akivel végre először, hosszú idő után tudtam igazán könnyeden létezni és nem mindig hivatalos lenni. Tudom ez elég szánalmas ennyi idősen, de mások segítése a munkámmal mindig első sorban volt és ez nem tudom mennyire fog változni, egyáltalán Kimmel lesz e ebből bármi. Disneyland egy kicsit nagy falat, Kalifornia lett volna a cél, de Floridáig nem állunk meg, az majd csak 1 és fél óra, repülővel, ami már vár minket a reptéren. Gazdag családból származom és kihasználom ezek előnyét, hiszen én is igen sokat dolgozok azért, hogy ezek a dolgok meglegyenek nekem. A saját pénzemből építettem fel a cégem és nem a szüleim pénzéből, mégis néha van olyan kiváltság, amit a szüleimtől kapok, ez a magánrepülő, mert magamnak nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá. Eszméletlen sznobnak tartom, de a kényelme azért most mégiscsak jár annak a lánynak, akiért kicsit még izgulva indulok el a kocsimmal. Nem szokásom New Yorkban saját autóval járkálni, de most kivételt teszek, nem akarom, hogy egyéb emberek is jelen legyenek, amikor tökéletesen bénázom el a kapcsolatot Kimmel. Már izzad a tenyerem is, de amikor több ember előtt kell beszélnem, amikor szponzorokat kell toborozni egy két kicsit gyengébb embernek, akkor nem izgulok, az jön zsigerből. De ez, teljesen más és nem is annyira könnyű a helyzetem, hiszen ő gyönyörű, okos és nagyon más, mint amilyen lányok eddig tapadtak rám. Mert én nem kerestem ilyen társaságot sosem és, tudom milyen életem van és senkit nem traktálnék azzal a kevés szabadidőmmel, hogy rám fordítsa. “Kényelmesbe gyere, szar férfi leszek és nem a rózsás megoldást választottam.” - írom neki mielőtt majdnem ott vagyok nála, mondjuk jó időben szóltam, hogy ne az estélyit vegye fel. Nyilván látott belőlem egy képet, azt az embert, aki az üzletet irányítja, a nagy vállalkozást, aki mindenkivel olyan bájosan elcseveg, ahogy azt az illem megköveteli és még ebből rengeteg pénze is van, de most nem azaz ember akarok lenni, hanem az aki akkor voltam, amikor bementem mögé a pultba és képes volt koktélt csinálni, olyan szerencsétlenül, ahogy. Amint a háza elé érek kap egy másik üzenetet, hogy megérkeztem, a szívem most hevesebben ver, de igyekszem lenyugodni. Tényleg különlegesnek látszott, és remélem nem most megy ez tönkre, hogy valami nagyot akarok az első alkalomra.