Tegnap este óta nem tudok másra gondolni, csak, hogy boldog vagyok, sokkal boldogabb, mint eddig bármikor. Örülök, hogy nagyjából rendezni tudtuk a dolgokat Peterrel, így egy kicsit nyugodtabban mentem bele este a munkába. Nagyon pörögtem egész este, így könnyedén estem be az ágyba, amikor 6-kor hazaértem, most lesz két nap pihenő, amikor se munka, se suli, a beadandókat a sok átalvatlan éjszakának hála már leadtam így marad időm pihenni, végre nyugodtan pihenni, nem folyton agyalni és azt a hülye rajzfilmet nézni újra és újra. Szerintem soha többet nem akarom majd látni, mert nem hoz fel olyan jó emlékeket. “Este buli nálam Wendy, kérlek ne hagyd ki, és hozd a szépfiút is!” - Summer tényleg minden nap zaklatott, hogy mi van velem, próbált mindig jó kedvre deríteni, kihúzni a lakásból, hogy egy kicsit szórakozzak, de egyszer sem sikerült neki. Amikor tegnap felhívott, viszont már teljesen más hangon tudtam a telefonba beleszólni, így tudta, hogy valami megváltozott, én meg olyan készségesen daloltam neki a boldogságom tárgyáról, hogy azt hiszem kapva kapott az alkalmon, hogy végre elhívjon bulizni. Az a csapat nem a féktelen buliról híres, csak kisebb házi bulikat szoktak rendezni, így azt hiszem ez most pontosan bele fog férni az életembe és megpróbálom majd elhívni Petert is. Tudom, hogy este nem dolgozik, mert együtt töltöttük volna az estét, vagyis együtt is fogjuk, de egy kicsit máshogy, ahogy terveztük. Nem akarom örökre félteni a kapcsoaltunkat és bezárnia négy fal közé, így most emberek közé fogunk menni, és nagyon remélem, hogy nem lesz ellenére. Délután, amikor úgy érzem eleget aludtam, azért még egy kicsit kómásan bontom fel az energiaitalt és mászok be a kádba. Mások ilyenkor érnek haza a munkából én most kelek fel, hogy induljak a buliba, péntek van, szórakozni kell, vagy legalább jól kellene magunkat érezni. Nagyon régen mozdultam ki, így megpróbálok mindent beleadni a mai estébe, és tényleg önfeledten bolgnak lenni. Eddig ez volt az életem, a bulik, a pörgés, a barátok és szeretném ezt viszakapni. 9-re beszéltük meg Peterrel, hogy átmegyek hozzá, de egy kicsit korábban dörömbölök az ajtón, mert nem volt alkalmam közölni vele a készülődés alatt, hogy mennyit változik a ma esti tervünk. Gondoltam így szemtől szembe, talán nem mond majd nemet. Lehet, hogy nem az ő társasága, de ha akar felőlem azt hív majd meg akit szeretne, hogy komfortasabban érezze magát az egyetemisták között. Az anyja nyit ajtót, akivel azóta nem találkoztam, hogy összevesztünk Hale-el, mégis mosolyogva köszönök neki,pedig fogalmam sincs mennyit tud abból, mi történt velünk közel egy hónap alatt. - Szia! Peter bent van? - nyomok egy puszit az arcára, majd amikor a szobája felé int elindulok hozzá. Benyitok és még mindig mosollyal az arcomon szólalok meg. - Tudom, hogy nem akartunk ma kimozdulni nagyon, de van egy meglepim, Summer bulit rendez, laza, házibuli, semmi nagy felhajtás, de tequila lesz.- nézek rá huncut mosollyal és már mellette is vagyok, hogy adjak neki egy csókot. - Mielőtt nemet mondanál, azt üzente, hogy hívhatsz bárkit ha ezzel jobban érzed majd magad. Meg amúgy is örülnék ha megismerném a barátaidat.- mosolyom még mindig pimasz és tudja, hogy úgysem lehet nekem ellentmondani, főleg, most, hogy úgy érzem elememben vagyok.
Ez egy borzasztóan kemény időszak volt. Nem tudom, hogy meddig fogjuk még nyögni az utórengéseit a történteknek. Mondanám, hogy már túl vagyok rajta, de a bizalom ha egyszer sérül, akkor mocskosul lassan tud gyógyulni. Részeg voltam amikor beállítottam Wendyhez, de utólag nem bánom, hogy megtettem. Úgy érzem nekünk még jócskán akad befejezetlen ügyünk egymással, aminek illene a végére járnunk, hiszen hiába rokkantam bele szinte ebbe az egészbe még mindig szeretem őt. A karjaimban ébredt és ugyanaz a mosoly ült az arcán, mint korábban. Mindig arra vágytam, hogy ez csak nekem szóljon és most újra csak a magaménak tudhatom őt. Nagyon sokat engedett a szorító érzés a mellkasomból még akkor is ha nem múlt el teljesen. A munka végre megint könnyebben ment. Ott tudtam fejben lenni vezetés közben és nem úgy közlekedtem a motorommal, mintha legalább 82 életem lenne. H kapitány is szóvá tette, hogy jobban festek az egyértelmű másnaposság ellenére, amit egy hálás mosollyal nyugtáztam a munkaidőm végén. Anya már otthon volt amikor hazakeveredtem. Ő nem sokat tudott arról, hogy mi is történt köztünk csak azt vette észre, hogy még a szokásosnál is jóval rosszabb passzban vagyok, ami miatt nem is nagyon mert hozzámszólni. Amikor megtette akkor sem jutott túl sokra velem, mert csak tőszavakban és vállvonogatással voltam hajlandó kommunikálni. A döbbenet szinte újrarajzolta az egész arcát, amikor ma egy jókedvű mosollyal köszöntem neki és az ajtócsapkodás helyett elég kultúráltan közlekedtem a lakás falai között. A hétvégére szabadságot kértem. Nem ma, hanem már korábban, hiszen az volt a terv, hogy addig iszok, amíg kilátok a fejemből, ha már végre legálisan tehetem meg és ennél jobb orvosságot nem találtam a lelkem számára. Most azonban csak hálát adok az égnek, hogy így terveztem, hiszen így legalább van időm Wendyre, hogy egy kicsit jobban el tudjuk simítani a köztünk tátongó szakadékot. Zuhanyzás után csak egy törölközőt tekerek a derekam köré majd visszacsattogok a szobámba, hogy magamra vegyek valamit. Elvileg lassan ide kellene érnie a barátnőmnek és mivel nem beszéltünk meg semmi különöset, így csak egy csendes estével számolok. Persze ez még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy csináljunk valamit, de majd meglátjuk ha ideért. Már épp az alsónadrágomat veszem magamra amikor meghallom a kopogást, de tudom, hogy anya kint matat, így nem indulok meg abba az irányba inkább csak áttörlöm még egyszer vizes tincseimet. Egy könnyed mosollyal az arcomon fordulok felé amikor benyit a szobámba, és már éppen köszönésre nyitnám a szám, de már bele is csap a lecsóba így inkább újra összezárom az ajkaimat és megvárom, hogy mi is a terv. Félredobom a törölközőt amikor elindul felém és a kezeim egyből a dereka köré fonódnak, hogy viszonozzam a csókját. -Idejössz egy ilyen rövid ruhában és azt gondolod, hogy képes lettem volna nemet mondani neked bármire?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet egy féloldalas mosolyra húzva az ajkaimat. A kezeim lejjebb simulnak a fenekére és közelebb hőzva magamhoz csókolom meg még egyszer az ajkait. Amikor elhúzódok tőle a füle mögé simítok néhány tincset a hajából. -Küldd át a címet amíg felöltözök és akkor értesítem a srácokat. Valószínűleg egyébként is ivást terveztek mára..-még adok egy puszit a homlokára majd a szekrényhez sétálok, hogy felöltözzek. Sosem vittem túlzásba a ruhaválogatást, így most sem teszem. Amint megkapom a címet már küldöm is tovább a csoportba, hogy mindenki mozduljon meg akinek csak kedve van hozzá. Szinte azonnal elkezd pittyegni a telefonom jelezve, hogy mennyire belelkesedett a csorda. -Hát lesz ma lesz lehetőséged ismerkedni..-mosolyodok el a zsebembe csúsztatva a telefonomat. -Csak le ne csapjanak a kezemről.-mondom ki kicsit meggondolatlanul miközben éppen az egyik pulcsimat veszem ki a szekrényből és meg is akadok a mozdulat közben. -Bocs. Ezt nem gondoltam át.-fordulok felé bűnbánóan miközben a vállamra dobom a pulóverem.
Komolya összeszedettség kellett ahhoz, hogy Summernek úgy tudjam elmondani, hogy mi történt, hogy ne legyek túl lelkes, mert ismerve őt talán még nálam is sokkal jobban belendlt volna a dolgok kivesézésében. Szerettem volna a részleteket megtartani magunknak, főleg, hogy a barátnőm ott volt, amkor kiborult a bili a bowling pályán, végig velem volt, amikor a legmélyebben voltam, sokkal jobban ott lett volna mellettem, ha engedtem volna, de mindig is makacs voltam, és azt hittem menni fog egyedül. Így utólag hálás vagyok neki, amiért ott volt nekem, mert a folyamatos zaklatása tartott életben és hozott ki belőlem más érzelmeket is a magányon és a rettenetes önutálaton kívül. Az ajtajuk előtt állva egy kis szorítást érzek belülről, de most nem tudom megmondani egyértelműen, hogy mi az oka, lehet az izgalom, az izgatottság, vagy mindig van bennem egy kis félsz, hogy nem vagyok elég jó neki. De ezeken már kár agyalni, magam mögött kell hagyni a sok hülyeséget, amit műveltem, ha neki ment nekem is fog, nem kell bevonzania rosszat, mert akkor utolér. Az anyukája nyit ajtót, köszönés után már indulok is Peterhez. A ma esti tervemet úgy darálom le neki, hogy ne akarjon beleszólni, pedig lenne már ötletem is mit tudnék vele kezdeni, főleg, hogy itt áll előttem egy szál alsónadrágban. De kemény vagyok, türtőztetem magam, egészen addig, amíg oda nem lép és a karjaiban találom magam. Amint az ajkaink elszakadak egymástól a kérdésére csak mosolygok huncut mosolyommal és megvonom a vállam, mint aki nem tudja, hogy rosszat tett a ruha választással. A kezei lejjebb vándorolnak, amire nekem azonnal elindul a fantáziám, de tudom, hogy most jelenésünk van és amúgy sem akarunk semmit sem elsietni, hiszen van időnk, rengeteg időnk. Kérésének eleget téve veszem elő a telefonom és dobom át neki a címet, bár csak Instán tudom, mert a telefonszáma még mindig nincs meg. - Amúgy még mindig titok előttem a számod, vagy csak ki kell érdemelni, hogy megkapjam? - huppanok e az ágyra, amíg felöltözik. Amint továbbítja a címet és a terveket másir megsorozzák az üzenetekkel, nem tudom mennyire volt jó ötlet magamra szabadítani a haverjait, akiknek egészen biztosan elmesélte milyen rettenetes dolgot műveltem. Valószínűleg nem leszek közönségkedvenc, de itt nem is ez a lényeg, csak hogy olyan dolgot csináljunk együtt, ami nem sem kellemetlen, és ehhez kellenek a haverjai, hiszen egy tök ismeretlen közegbe fog belecsöppeni, az egyetemisták közé. Az én barátaim szinte mindent tudnak róla, én nem voltam részeg, aki szerelmes sztorikat mesél, de sokszor voltam magam alatt, amikor lelkiztem nekik, még a fiúknak is, akik csak azért hallgattak végig, mert elég kirívó ruhában voltam. Ma ezen próbáltam változtatni, de azért nem a garbó, farmer kombót raktam össze. Lábamat lóbálva ülök az ágyon és várom, hogy elkészüljön, a telefont a kezembe kapom, mert Summmer percenként ostoroz üzenetekkel, hogy merre járunk, mindenki ránk vár már. Nagyon be van sózva, hogy megismerheti Petert, normális körülmények között. A pasim szájából elhangzó szavak hirtelen elfojtják bennem a levegőt, olyan durván érintenek, hogy még a telefon is kiesik a kezemből, ami jól is jött, mert hirtelen kapok utána, amiért újra levegőhöz jut a tüdőm. Tudom, hogy ezt még sokszor fogom hallani, megsértettem és megérdemlem, hogy ilyeneket vágjon a fejemhez, de sosem fog jól érinteni, mert rohadtul fáj az egész. - Megérdemeltem, nem gond! - legyintek a kezemmel, úgy néz ki készen van, így felállok és egy mosolyt erőltetek az arcomra, de belül még mindig az előző mondata kavarog bennem. Mégcsak nem is volt olyan, ami rosszul hatott volna, mégis a múltunkat ismerve megtette a hatását. A kezemet felé nyújtom, jelezve, hogy igyekeznünk kellene, mert Summer a fejünket veszi. - Nem vagyok benne olyan biztos, hogy jó véleménnyel lesznek rólam. - nevetek fel egy kicsit kellemetlenül. - De ha akarna sem tudna senki lecsapni a kezedről, ezt megmondtam. - fordulok felé, a szemébe nézve. Adok egy csókot neki. - Na gyere, mert más nagyon meg akarnak ismerni a többiek. - mosolygok és elindulok az ajtó felé.
Ez egy borzasztóan kemény időszak volt. Még nem vagyok benne biztos, hogy mennyire fogom tudni normálisan kezelni a helyzetet. Én tényleg szeretném, ha ez működne köztünk, de eddig sem volt túl egyszerű a természetem, de a történtek után félő, hogy még hülyébb leszek, mint korábban valaha bármennyire is szeretném okosan intézni innentől kezdve az ügyeinket. Nem akarom folyamatosan büntetni a történtekért, hiszen nem ezért kopogtattam az ajtaján. Egy csendes estével talán nem is lehet baj, hiszen aligha tudná bármi elpattintani az agyamat bármilyen irányba, de amikor megérkezik már keresztül is húzza ezeket a számításaimat, amivel egyébként nincs baj. Lehet egyébként is az a legjobb ha minél előbb kipróbáljuk, hogy mennyire tudunk normálisan létezni egymás közelében ha nyilvános helyen jelenünk meg. Észnél kell majd lennem. Hamar eldurranhat a türelmem bármire, de nekem is meg kell tanulnom, hogy egy kicsit okosabban tudjam majd kezelni a különböző helyzeteket. Wendy mindig nagyon tudott öltözködni. Nem vagyok benne biztos, hogy mindig az volt a célja, hogy tetszen mindenkinek, ő egyszerűen ilyen és ezt egyébként mindig nagyon szerettem benne. Ahogy megvonja a vállait egy huncut mosollyal szinte egészen más ötleteim támadnak ha már úgyis hiányos öltözetben vagyok, de megemberelem magam, még akkor is ha a kezeim éppen ellenkezően cselekszenek. Szeretném látni, hogy tényleg jól megvagyunk mielőtt bármi ilyesmibe beleugrok vele. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy csak ezért kerestem őt fel. -Bocs.. el is felejtettem.-rázom meg egy kicsit a fejemet miközben már húzom magamra a pólót és lediktálom neki az új számot, amin el tud majd írni. Igen.. a telefonom is az egyik áldozata lett a történteknek. Nem hiszem, hogy bármelyik haverom be merne ugatni majd Wendynek akármennyire is nehéz lett számukra is az elmúlt időszak. Bár ők még nem is panaszkodhatnak túlságosan.. ugyan nem keveset nyavalyogtam nekik, de nagyobb party arc voltam, mint valaha, hiszen korábban mindig lepattintottam őket amikor közös bulizásra invitáltak, hiszen vagy dolgoztam vagy csak szimplán leszartam az egészet úgy ahogy volt. Szóval ők ebből bizonyos szempontból profitáltak. Egyébként meg ismernek annyira, hogy tudják, hogy a történtek ellenére a barátnőm kérdésébe jobb ha nem szólnak bele. Gyorsan öltözök fel és sajnos a szám is gyorsabban jár, mint az agyam, pedig tényleg nem akartam egyből belerúgni egyet, hiszen nem ezért vagyunk mi együtt és igazából viccnek szántam csak rohadt szarul jött ki. Megfogom a felém nyújtott kezét, de már húzom is közelebb magamhoz. -Tényleg ne haragudj. Nem úgy értettem csak egy gyökér vagyok.-adok egy csókot a homlokára. -Nem akarlak büntetni.. és másnak sem fogom hagyni. Úgyhogy mindenképp szeretném ha szólnál ha bármelyik faszkodik veled. Semmi joguk nincs hozzá. Ha én megbocsátottam, akkor nekik sincs okuk rá, hogy bármilyen megjegyzést tegyenek.-mondom és viszonzom a csókját. De így lenne? Tényleg teljesen megbocsátottam volna neki? Összekulcsolom az ujjainkat és ellenkezés nélkül követem kifelé. Anya persze még mindig a konyhában tesz vesz, de szerintem csak kíváncsiskodni akart. -Elmentek?-kérdezi az ajtófélfának támasztva a vállát miközben én az előszobában felveszem a cipőmet. -Igen.-bólintok. -Későn jössz? Jöttök?-kérdezi kicsit bizonytalanul. -Igen, úgyhogy meg se próbálj fent maradni. Majd jövünk.-adok egy puszit az arcára és kivételesen nem kell összeverekednem az ajtóval, hogy kijussunk. Előre engedem Wendyt, én pedig csak utána lépek ki a gangra. Újra a kezembe fogom az övét. A taxiban csendesen ülök mellette, de a kezét még ott sem engedem el. Azon agyalok, hogy mennyit lenne szabad ma innom, hogy még véletlen se legyen semmilyen baki miattam. Illetve a többieket is illene kordában tartanom. Amikor a taxi megáll egy erősödő szorítás telepszik a mellkasomra. Félek, hogy kialakulhat olyan helyzet, amit nem tudok majd hidegvérrel kezelni. Fizetek és mindketten kiszállunk. A járdán megállva a kezemet az arcára simítom és a szemeit figyelem néhány másodpercig mielőtt megcsókolom. -Rendben leszünk, ugye?-kérdezem kicsit bizonytalanul.
Ismerem őt már nem is tudom mióta, mintha ezer éve tudnám ki ő, de most mégis annyira más személyiség áll előttem, nem azért mert ő megváltozott volna, hanem mert teljesen más szemmel látom. Vak voltam, hogy nem tűnt fel az évek alatt, hogy mennyire odavolt értem és igazából én is értem csak sosem gondoltam rá úgy. Csak egy kicsit kellett átkattania az agyamnak a mi érdekünkben, talán elég volt az első csókunk, a hülye hiszti, amit levágtam a mosdóban, azon a bizonyos estén, amikor elmondta, hogy amúgy mindig is tetszettem neki, de az is lehet, hogy pont az a nézeteltérés, hogy szépen fogalmazzak kellett ahhoz, hogy működjünk. Az élet nem volt kegyes velünk, valahogyan úgy érzem, mindketten vonzzuk a bonyolult dolgokat, az, hogy Hale az ő életébe vissza akarja hozni az apja emlékét és meg akarja keresni szerintem még rátesz egy lapáttal arra, ahogyan ők most vannak. És persze az én életemet is meg kellett bonyolítanoom, mert egyszerűen túl tökéletes volt. Aggódok, hogy mi fog kisülni a mai estébl, de csak legmélyen tudom ezt magamról, meert hangosan kimondani, vagy csak erőpsebben rá gondolni nem merek, mert akkor valóságos lesz a félelmem. Mégis olyan hévvel mondom el neki, mintha természetes lenne az életünkben. Ő nem az a bulizós fajta, én viszont igen, tudom, hogy egy kicsit vissza kell fognom magam és rajta is vagyok, talán pont azért is jó ez a kis házibuli, ami nem tud elvadulni annyira, hogy baj legyen. A haverjain kívül mindenkit ismerni fogok, ők nem lesznek veszélyforrásai a kapcsolatunknak, ha csak az egyik nem hajt rám, azt hiszem könnyű dolgunk lesz. Legalábbis részemről, eszem ágában sincs senkivel még csak egy félreérthető pillanatot is tenni, de tudom, hogy egyáltalán nem vagyunk még teljesen rendben, így igyekeznem kell és fogok is, hogy valamelyest visszanyerjem őt magamnak. Persze, hogy kap egy megjegyzést, amint megérkezek a köszöntésem után, hiszen a barátnője vagyok, aki még csak a telefonszámát se tudja, jó persze tudom, hogy az is miattam veszett oda, így csak egy enyhe megjátszott durci van a hangomban. Gyorsan elmentem, amint megadja, még egy szivet is teszek a neve mellé, mint a tinilányok, meg mert még sosem csináltam ilyet ezelőtt. Gúnyos szavai egyenesen a szívem közepébe találnak, de nincs jogom felháborodni, hiszen a megjegyzése jogos és teljes mértékben igaza van, mármint hogy ilyen az eszébe jut. Komolyan gondolom, hogy megérdemlem, mert tettem érte, hogy ezt kapjam, de nem esik jól. - Nem te vagy a gyökér Peeter! - mondom neki majd mosolyogva nézek rá, tudja, hogy ez nem az ő hibája és ha akarja még hónapokig teheti ezt velem, akkor sem fogok tágítani mellőle, majd a belső démonjaimat legyőzöm, mert én úgy hiszem megéri nekem és neki is. - Meg tudom magam védeni, nem szeretném ha a ma este balhéba torkollna, csak egy laza, házibulit szeretnék, nem sok piával, legalábbis részemről és jól akarom érezni magam azzal akit szeretek. - nyomok egy rövid csókot az ajkaira, és ezzel le is zárom a témát, nem akarom, hogy neki legyen bűntudata, vagy a saját barátaival kelljen hadakoznia, mert megvan a véleményük. Legyen is, igen kell is, hogy az ember tudjon valamit mondani, mert számomra is fontos a barátság és én is elvárom a barátaimtól, hogy kiálljanak értem, így ha én vagyok a rossz az egyenletbe ellenem is ugyanúgy összezárhatnak a srácok, de mint Peternek is nekik is tudok hozzáfűzni valamit. Nem kell, hogy kedveljenek, de megfognak, idővel, mert nem vagyok rossz ember, csak rossz következtetéseket vontam le, ami miatt hibáztam és jócskán megfizettem érte. Ha majd egyszer megismernek, úgy igazán talán akkor meg fogják látni, hogy mennyire szeretem Petert és bármit megtennék érte. Kézenfogva indulunk kifelé, még az anyjától egy gyors búcsút veszünk, odaintek neki mosolyogva mielőtt kilépek az ajtón és elindulunk a taxi felé. Nincs messze a hely, így az út elég rövid volt, vagy a gondolataim voltak túl sokak, és rövidnek tűnt az egész. A ház előtt állva, látom, hogy Peter megváltozik. Igaz, hogy még csak most kezdtünk járni, de régebb óta a barátom, és már sikerült annyira kiismernem, hogy lássam, mikor van benne valami kitörni készülő. Amikor szembe fordul velem, be is igazolódik a sejtésem, persze, hogy aggódik, lehet nekem sem ezt a ruhát kellett volna választani, de nem szeretnék állandóan emiatt feszengeni, és tudom, hogy nem lesz gond. Kicsit elhátrálok tőle, de a kezét megfogom és nem eresztem, mosolyogva kezdek bele, abba, amit már olyan sokszor elmondtam neki. - Szeretlek Peter Panborne, én azt hiszem ez legyen elég ahhoz, hogy most átlépjük azt az ajtót. Bízok magamban, és tudod, hogy nekem még az is nehezen ment eddig, de annyira biztos vagyok magunkban, hogy még maga Ben Barnes sem szakíthatna ki ebből az egészből. - nevetek fel, tudja, mennyire oda vagyok a színészért. - Szóval menjünk be, egyszer túl kell esni az első nagy megjelenésen együtt. - kacsintok rá, majd odalépek elé, a tarkójánál fogva magamhoz húzom óvatosan és megcsókolom. Hosszan el sem szakadok tőle, csak amikor már úgy érzem egy kicsit leengedett. Mosolyogva húzódok el tőle és indulok a bejárathoz, ahol hirtelen csapódik az ajtó és elszakítva Petertől ugrik a nyakába Summer, szóval már nem szomja, de neki egy pohár pezsgő is elég. - Peter! Úgy örülök, hogy végre megismerhetlek, már ilyen körülmények között is. Ne tudd meg mennyire szerelmes beléd ez a lány. - érzem, hogy elpirulok, majd megfogom Summer karját, hogy lehámozzam a pasimról. - Na jó Summer, előbb adj abból, amit ittál, mert így nem fogom tudni tartani a tempót és jobban égetsz be, mint bárki más. - nevetek, miközben az én nyakamat is körbefontja a keze. - Annyira cuki! - vihogja szerinte halkan, de ighazából a fél utca hallhatja. - Bemegyünk? - kérdezem, miután nyomok két puszit az arcára és megkerestem Peter kezét. - Itt van pár srác, elvileg Peter haverjai, örülök, hogy elhívtad őket. - nyomja be az ajtót, ami közben visszacsapódott és bezárt mögötte.
Amióta Wendy Singh először átlépte a lakásunk küszöbét azóta vagyok szerelmes belé. Mások azt mondanám, hogy őrült vagyok, hiszen kicsit sem okos gondolat, hogy pont vele kezdtem. Amióta azonban új szintre emeltük a kapcsolatunkat annyi mindent éltünk túl, ami másoknak talán egy évre is sok lenne. Mi mégis újra és újra visszatalálunk egymáshoz, mint két mágnes annak ellenére, hogy mennyire nehezen jutottunk el egyáltalán addig, hogy beismerjük több is lehet köztünk barátságnál. Nem akarom a kelleténél jobban megnehezíteni a dolgunkat. Jobb is ha fékezem a nyelvem, hiszen nem elég, hogy a hülye megjegyzéseimmel őt megbántom de még saját lelkemen is feltépem a sebeket, amik még aligha gyógyultak meg. Akármennyire is ellenkezik egy farok voltam vele, de kár lenne ezen most összevesznünk. Finoman viszonzom a csókját. -Viselkedni fogok... és én is szeretlek.-a füle mögé simítok egy tincset. Nem veszíthetem el ma a fejemet, hiszen ott lesznek a barátaim és néhányuk még igencsak fújtat Wendyre a történtek miatt. Amíg mindenki csak egy kultúrált szintig issza le magát addig nagy baj nem lehet hiszen fékezni fogják a nyelvüket, csak később ha totál eláznak az alkoholban akkor lehet esetleg baj, de majd igyekszem tartani a frontot. Anya szerencsére nem tart fel minket túl sokáig amikor elhagyjuk a szobámat és a taxi út sem vészes, hiszen hamar megérkezünk a címhez. Ott viszont kicsit megállok, hiszen nem akarok lóhalálában beszaladni vele, hiszen szépen lassan csak sikerül kicsit ráfeszülnöm a helyzetre. A korábbiakkal ellentétben azonban nem tartom magamban a gondolataimat, hanem magamhoz húzom, hogy egy kis megnyugvásra találhassak a csókjában. Ahogy hátrébb lép csak a szemeit figyelem és kicsit határozottabban fogom a kezembe a kezeit. Lassan kezdek el leereszteni a szavaitól és fokozatosan visszarajzolódik a mosoly az arcomra, sőt amikor nevet egyet, akkor az én nevetésem is felcsendül végül. Ahogy közelebb húz magához engedek neki és lehajolok hozzá, hogy kényelmesen meg tudjon csókolni és én sem vagyok lusta viszonozni puha ajkainak édesgetését. Amint elhúzódunk egymástól egy elégedett szinte már önteltnek nevezhető vigyorra húzódnak az ajkaim. -Szóval előrébb kerültem a listán, mint maga a mindenható Ben Barnes?-kérdezek vissza költőien, igazából ha akarna sem tudna nekem válaszolni, hiszen mint egy mozgásérzékelős bomba szinte az arcunkba csapódik az ajtó, de a megjelenő lány nem Wendy nyakába repül, hanem az enyémbe. Hátrálnom kell néhány lépést a lendülettől mielőtt meg bírom vetni a lábaimat és végre megtalálom az egyensúlyom. Nem ölelem magamhoz a lányt csak megtartom a levegőben a kezeimet miközben a tekintetem Wendyre akaszkodik szinte segítségért könyörögve. Szerencsére azonnal mozdul. -Hello..-habogom egy kissé bizonytalanul még mindig amikor a hosszú karok rólam Wendyre csimpaszkodnak át, így én levegőhöz jutok végre. Lassan tudatosulnak csak bennem a szavai és ezzel egyenesen arányos ütemben tér vissza a mosolyom. -Én is örülök..-teszem még hozzá kicsit megkésve és azonnal megfogom Wendy kezét amint meglátom, hogy értem nyúl. -Mehetünk..-bólogatok néhányat majd a szabad kezemmel átnyúlok a barátnőm feje fölött, hogy megtartsam az ajtót amíg bemegyünk. Fasza szóval már itt vannak a srácok. Remélem eddig sikerült normálisan viselkedniük. Bent elég sokan vannak. Szól a zene, az emberek kissé klikkesedve beszélgetnek, de egyelőre ez nem más mint egy átlagos házibuli. -Hé! Peter!-David hangja szinte azonnal utolér. Abba az irányba kapom a tekintetem és kikormányozva Wendy Summer mögül indítom meg a haverok irányába. Lehet, hogy párat már látott nálunk közülük, de a hivatalos bemutatásig még nem jutottunk el. David mellett ácsorog a barátnője, Vanessa. A jelek szerint csak ő hozta a barátnőjét... itt van még Josh, Kenny és Adam. Velük töltöm a legtöbb időmet. -Srácok ő Wendy. Wendy ők a srácok. David, Vanessa, Josh, Kenny és Adam.-mutogatok rajtuk végig. A fiúk köszönnek Vanessa csak grimaszol egyet. -Keressünk valamit inni?-kérdezem végül inkább Wendyt miközben felé fordulok.
Nehéz napokon vagyunk túl, nagyon nehéz napokon, heteken, amit senkinek nem kívánok átélni. Komolyan nem akarom, hogy miattam, vagy miattunk szenvednie kelljen, ő nem ezt érdemli, sokkal többet érdemel mindazok ellenére,hogy ő ezt nem hiszi el. Lehet ott van a baj, hogy maga sem tudja belátni mennyire értékes ember ő, lehet ezért is éri be velem. Valljuk be nem vagyok egy teljesen egészséges lélekkel megáldva, persze nincsenek beteg gondolataim, de azért a múltam igencsak megbélyegzett, ami a jelenemre is kihat. Nem nem okolok senkit azért, amit most teszek, vagy tettem,mert e csakis az én döntésem volt, józan vagy nem, de az enyém volt és ezzel szembe kell néznem. De akkor is van valami, ami miatt egy kicsit sosem fogom magam átlagosnak érezni, de Peter mellett talán mégis úgy érzem, hogy közelebb vagyok ehhez az énemhez. Még bizonyítanom kell neki, hogy nem az a lány vagyok, akit eddig ismert, mellette nem lehetek és nem is akarok az lenni. Mert az a lány, nem volt épeszű minden helyzetben, simán befeküdtem bármelyik csávó alá, mert olyan kedvem volt és mert egy kis boldogságot hoztak amúgy nem fényes életembe de most minden jó, mert úgy néz ki a kapcsolatunk jó felé megy és nem ronthatjuk el a bizalmatlansággal, mert akkor megint ugyanott fogunk tartani és nem lesz ebből semmi a jövőben. - Tudom, hogy fogsz, én bízom benned. - kacsintok rá, még egyet aranyosan az indulás előtt. A taxiból kiszállva ég azért egy kicsit bizonygatom neki, hogy minden rendben lesz és magamnak is, mert még mindig attól rettegek, hogy az elmúlt hetek újra megtörténnek velünk és nem biztos, hogy végig tudnám épp ésszel csinálni újra. - Sosem gondoltam volna, hogy valaha előtte leszel. - vonom meg a vállam nevetve, majd az orrára pöccintek egyet óvatosan, mint a régi szép időkben, amikor még nem volt ennyi szar felettünk és minden kicsit más volt, nem jobb, hanem csak egyszerűen más. Mielőtt beléphetnénk az ajtón hirtelen megjelenik a legnagyobb támaszom, Summer, aki ugyancsak berúgott már mire mi ideértünk és úgy vetül a pasim nyakába, hogy nem tudok nevetés nélkül reagálni rá. Látva Peter mozdulatait, aki szinte hozzá sem mer érni, a pillanatot sem tudja lereagálni, próbálom abbahagyni a nevetést, de csak visszaszerzem a pasim és megfogom a kezét és úgy indulunk el befelé. Nyilván nem az volt a célja a kis bemutatkozásával, hogy engem totálisan beégessen, de valamilyen mértékben sikerült neki, nem igazán ezekkel a szavakkal kellett volna indítania, mert lehet ezt sokáig fogom majd hallgatni Petertől, de igazából voltak azokban a szavakban igazságok sőt. Befelé menet érzem magamon, hogy egyre jobban feszül a mellkasom, nekem volt nagy szám, hogy hívja el a haverjait, de akkor még nem gondoltam bele, hogyan fognak engem fogadni, látva Summer reakcióját Peter felé, én is lehet kapok hasonlót, csak az nem pozitív lesz, hiszen eléggé taccsra vágtam a barátjuk lelkét. Lehet kapok mad pár megvető pillantást, ami most kivételesen valahogy állnom kell, pedig én nem nagyon szeretek ilyet szó nélkül hagyni. De most talán menni fog, remélem menni fog. Meghallok egy hangot és Peterrel együtt kapom felé a fejem, mosolyt erőltetek az arcomra, pedig nem érzem magam felhőtlenül ebben a pillanatban. Megérdemelném bármit kapnék tőlük, de most nincsen erre szükségem, hogy őszinte legyek. Jól akarom magam érezni, de azt szeretném, hogy Peter is így tegyen. Az arcok beugranak rögtön, de nem jó értelemben, a bowling pályáról ismerősek az arcok és hiába láttam már őket korábban is,akkor is ez az emléke ami hozzájuk párosul egyenlőre. - Sziasztok srácok éS Vanessa!- intek feléjük, az egyik kezemmel, míg a másikkal szinte kapaszkodok Peter kezébe. Úgy érzem magam, mint egy védtelen vad a farkasok között. A csaj grimaszol, mire a kis mimóza lelkemből hirtelen tör fel valami, aminek nem kellene, de Peter időben jelez, hogy menjünk italt keresni, és szinte azonnal sarkon is fordulok, hogy még csak a lány arcát se lássam. - Ez egy remek ötlet. - mondom neki, és már a konyha felé veszem az irányt. - Totálisan nem kedvelnek, a csaj legalábbis tuti,hogy utál. - nevetem el magam, most, hogy egy másodpercre csak ő hall engem. A konyhába érve a roskadásig pakolt konyhapultra meredek, ahol megannyi pia közül lehet válogatni, de most észnél kell lennem, tudom mit hoz ki belőlem a pia és az nem mindig a legjobb dolgot. - Maradunk a jól bevált tequilánál vagy azt inkább hanyagoljuk most?- nézek rá kicsit komolyan, majd elnevetem magam és a kezembe fogok kettő sörösüveget és az asztal szélén kinyitom őket. - Azt hiszem kezdésnek jó lesz. - mosolygok, majd a palackok összeérintésével koccintok egyet. - Igyunk ránk. - csókolom meg, ezzel közelebb lépve hozzá, hogy a testünk teljesen összeér. - Hogy ez az este az egyik legjobb esténk legyen.
Időről időre megfordul a fejemben, hogy talán alaposabban ki kellene beszélnünk, hogy mit is csinált azon az estén. Kivel volt... meddig mentek el. Kínzó kérdések kísértenek a fejemben, de közben valami azt súgja, hogy a válaszoktól kicsit sem érezném jobban magam. Csak várnom kell és időt adnom magamnak, hogy egyszerűen megbékéljek a történtekkel és elhiggyem azt, hogy ez többször nem fog előfordulni. Tudom, hogy nem tenné meg újra. Akkor is csak azért tette, mert azt hitte mindennek vége közöttünk. Szeretném azt gondolni, hogy ő is akar élni a lehetőséggel, amit ez a kapcsolat adhat a számára. Nehéz kötődnie... nehéz elhinnie, hogy valaki tényleg mellette akar és fog is állni, akkor is amikor minden szar a nyakába zúdúl majd. Bár mondhatnám, hogy mindentől meg tudom majd védeni, de ez hazugság lenne. Csak arról tudnám biztosítani, hogy rám támaszkodhat és van hova menekülnie, ha arra van szüksége. Én és Hale is mellette állunk. Történjen bármi. Mi lehetünk a családja, ami sosem volt meg neki. Ehhez viszont neki is időre lesz szüksége. Hogy végül tényleg megbékélünk-e egymás mellett azt már tényleg tényleg nem lehet megjósolni sem. Ahogy megérkezünk Wendy barátnője meg is jelenik, mintha csak lenne egy beépítette radar a fejében, ami azonnal bejelzett amint kiléptünk a taxiból a járdára. A döbbenet hirtelen terít le, ahogy szinte a lány is, amikor egy másodpercen belül már a nyakamban van és nem is tudok hirtelen mit kezdeni vele azon kívül, hogy várok, hogy elmúljon miközben a barátnőm szinte megfullad a nevetéstől. Ez legalább már az én arcomra is mosolyt csal. Erre van szükségünk. Egy kis gondtalan kikapcsolódásra. Ami azonban a jelek szerint nem lesz olyan könnyű, hiszen az én barátaim már nem fogadják őt olyan kitörő örömmel. Nem fogok hazudni. Megjártam a poklot és fordított helyzetbe lehet nekem se lenne őszintébb a mosolyom, de azért egy kicsit megerőltethették volna magukat legalább a kedvemért, ha már én meghoztam ezt a döntést. Igyekszem menteni a menthetőt, hogy valami italt keressünk magunknak, mert már most tudom, hogy full józanul ezt egyikünk sem tudja majd átvészelni. -Ne törődj vele. Vanessa sosem volt egy egyszerű eset és él-hal a drámáért, szóval mindig rátesz egy lapáttal az ilyen helyzetekre amikor csak lehetősége nyílik rá.-nem mintha egyébként őt a közelebbi barátaim közé sorolnám. David barátnője és emiatt lóg velünk és ennyi. Szóval tőle nem is túl jogos a neheztelés. Csak szereti kavarni a szart... A tekintetem végigfut az asztalon és most tényleg nehéz mérlegelnem, hogy mennyire legyek bátor alkohol szempontból. -Öhhmmm..-pillantok rá tanácstalanul. A tequila nem rossz ötlet, de lehet kiindulópontnak kicsit erős, hiszen nem ártana kicsit tisztább fejjel felmérnünk a terepet mielőtt tényleg eleresztjük itt magunkat. Egy széles mosoly jelenik meg az arcomon, amikor végül a sör mellett dönt, aminek rutinosan csapja le a kupakját az asztal szélén. Átveszem tőle az egyiket. -Jó döntés.-bólintok egyetértve miközben koccintunk. Éppen csak addig csukom le a szemeimet, amíg az ajkai az enyémeket érintik. -Ránk.-bólintok egyetértve amikor kicsit eltávolodik tőlem, de szabad kezem már a dereka köré fonódik, hogy megmaradjon közöttünk a fizikai kontaktus. Belekortyolok a sörbe majd fut egy kört a tekintetem. Az egyik szobában sötétebb van, hangosabb a zene és többen is táncolnak. -Akarsz táncolni?-kérdezem a fejemmel a szoba felé biccentve.
Ez valamilyen téren egy egészen új kezdet, de mégis van bennünk valami a múltból, amit nem tudunk majd elengedni. Nincsen nagyon nagy múltunk, mármint a kapcsolatunknak, mégis annyi mindent éltünk meg benne, amit mások évek alatt. Talán az sem segíts, hogy egyikünk sem egy olyan családból származik, ahol minden olyan szépen ment a szülőkkel,sőt. Nem láttunk egészséges anya apa viszonyt, és ez azért erősen ránk nyomhatta a bélyegét, én legalábbis biztos vagyok benne, hogy a bizalmi dolog és az, hogy valakit szeressek, nem olyan egyszerű téma. Amikor kicsi voltam sosem szerettek igazán, így nehéz felfogni, hogy most van valaki, aki ezt megteszi. Hale és a többi barátom is mindig mellettem álltak, amihez szintén sok idő kellett, hogy elfogadjam, hogy nem mindig vagyok egyedül, de ez más, ez valami jobb, amit nem tudom, hogy megérdemlek e. Peter jó srác, talán az összes pasi közül akivel dolgom volt ő a legrendesebb, és ez az oka annak, hogy sosem fogom tudni elengedni azt a félelmet, hogy egyszer elveszítem, mert már tudom milyen és azt is milyen vele, egyszerűen nem tehetem meg magammal, hogy megint eldobom. Az én barátaim szeretik őt, hiába voltam hetekig taccson miatta, tudják, hogy mi volt a dologban és azt is látták, hogy még ennyire sosem voltam ki egy fiú miatt is,így nem véletlen, hogy szinte csodaszámba veszik őt. Summmer is igen idiótán üdvözli, majd jön a feketeleves, ami az ő haverjait ileti. Tudom, hogy mennyire volt rosszul ő is, hiszen láttam, sajnos, és nem várom, hogy kedveljenek, bár azok a pillantások Vanessától nem esnek jól, igazából megérdemlem ésjogosan sugározza felém az ellenszenvét. - Lehet azért van abban a nézésben valami, amit jó, hogy mutat, mert ha nem lennék ennyire kemény, akkor összecsinálnám magam, amikor a haverjaid közélépek. - mondom neki nevetve mielőtt feldobom a tequila ötletét, amit szinte azonnal el is hesegeteg egy sörrel a kezünkben. Még nem kell annyira leinnunk magunkat, lehet az este alatt sem fog kelleni, én mostanában amúgy sem ittam olyan sokat, hogy bírjam, vissza kell zökkenni a sírós, rajzfilm nézős hétköznapjaimból a régi énem egy darabkájába. Szeretem, hogy olyan együtt mozgunk, amikor testi közelégről van szó, és mégis csak egyszer volt közünk egymáshoz intimebb módon. Nem akarom siettetni, hiszen neki az az egy is igen nagy dolog volt, de nem mondom, hogy nem vágyom már az érintéseire, és most még teljesen józanul is képes lennék bevonulni vele egy szobába, de inkább a tánc mellett döntök. Lehúzok egy nagy adagot a sörből, hogy hűtsem magam ebben a nagy melegben és hogy azért ne legyek teljesen józan, ha a barátai esetleg újból megközelítenek, mert ugye nehezen maradok távol tőlük egész este, hiszen én voltam, aki mondtam hogy hívja el őket. - Ahha mehetünk, e azt hiszem Summer is csatlakozni fog, amiért előre bocsi. - látom két pohárral a kezében felénk táncikáló lányt, akinek olyan nagy mosoly ül az arcán, hogy szinte le sem tagadhatná, hogy mennyire nincsen már toppon. - Wendy, azt hiszem itt az ideje, hogy koccints a barátnőddel. - kacsint rám, valami rémes grimsszal az arcán, majd a kezembe nyom egy poharat ezzel is elszakítva valamennyire Petertől, akinek a keze után kapok, hogy nehogy elveszítsem magam mellől. - Bocsi, Peter, ez olyan csajos dolog. - mondja neki szinte bánatos képpel, majd elneveti magát és próbál úgy beszélni, mintha csak azt akarná, hogy csak én értsem, de szinte az egész szoba hallja, amit mond. - Szóval ezt arra, hogy többet ne lássalak sírni egy pasi miatt se. - teszi a szája elé a mutatóujját, mint valami titok őrzője és lehúzza a felest, amiben fogalmam sincs mi van, de ugyanúgy teszek, egytől még nem lehet bajom. - Na menjünk táncolni. - indulok meg Peterrel az oldalamon a sötétebb szoba felé, ahl hangos zene szól és egymáshoz tapadó testek mozognak, szinte már egybefonódva egymással.
Nem tudom igazából megmondani, hogy a barátaim mikor fognak megbékélni azzal, hogy Wendy újra az életem része. Igazából ha tényleg működni fog a dolog közöttünk, akkor nem lesz más választásuk bár addig még igencsak megnehezíthetik mindkettőnk dolgát. Igazából fel voltam rá készülve, hogy ez nem lesz egy könnyű menet és szerintem Wendy sem számított másra, de mégis szarabb amikor ezzel tényleg szembesül az ember. Nem is húzom nagyon az időt, nem ittunk még semmit és így félő, hogy eldurran az agyam, hogy nem bírnak normálisan viselkedni. Emiatt viszont nem mennék bele egy veszekedésbe amibe a fejemhez vághatják, hogy máris az ő oldalán állok. -Csak nagy a pofájuk. Majd elengedik a dolgot. Addig meg ne foglalkozz velük, mert ha félelmet szimatolnak csak rosszabb lesz az egész.-húzom el egy kicsit a számat ettől a gondolattól meg egy kicsit a tequilától is. Szerencsémre azonban marad egyelőre a sörnél, ami szerintem kezdésnek bőven elég lesz nekünk főleg amíg a franc sem tudja, hogy mi fog ma még történni körülöttünk. Majd megindulunk ha úgy érezzük, hogy biztonságos hozzá a légkör. A sör és a tánc egyelőre jó taktikának tűnik. Kicsit elkezdhetünk feloldódni és a többiek is elkezdhetik megszokni a látványt, hogy igenis együtt vagyunk. Meg egyébként ebbe nekem sem árt visszarázódnom egy kicsit, hiszen sokszor egyszerűen még nem tudom, hogy hogyan kellene normálisan viselkednem körülötte. Még bennem van az a bizonyos tüske, de közben rettenetesen vágyom a közelségére. Rohadt kettős érzés ez még. -Nekem nem gond. Igazából csak az előbb lepett meg rettenetesen.-nincs nekem bajom azzal, ha valaki olyan közvetlen, mint a barátnője csak tényleg nem voltam rá felkészülve... gyakorlatilag semennyire sem. Mintha csak megidézné a lányt azzal, hogy kimondja a nevét már meg is érkezik hozzánk. Mosolyogva ingatom meg egy kicsit a fejemet és hagynám is őket szépen kibontakozni, de amint Wendy a kezemért nyúl természetesen már nyújtom is felé az enyémet, hogy ne érezzen távol magától. -Nincs gond, csináljátok csak.-küldök a lány felé egy bíztató mosolyt miközben a söröm nagy részét meg is iszom. Azt hiszem kelleni fog ide ez az idegrendszeri támogatás mert különben nem biztos, hogy sokáig jól fog működni a türelmem. A nem túl visszafogott pohárköszöntőre csak kicsit felvonom a szemöldökeimet, mert nem tudom mennyire célozza nekem, de inkább nem is tulajdonítok neki nagyobb figyelmet, hiszen láthatóan nem józan már, így kár lenne ezen tovább agyalnom. Amíg ők megisszák a felest én lehúzom a söröm maradékát majd szépen el is indulok egy fél lépéssel lemaradva Wendy után, de mivel még mindig fogjuk egymás kezét, így lemaradni biztos nem fogok tőle. Sokan vannak, így nincs túl sok levegő bent, de ezzel egyelőre nem foglalkozom. Nem tudom, hogy Summer most tényleg velünk marad-e vagy más szórakozás után néz, de az biztos hogy Wendy-t közelebb húzom magamhoz az emberek között. A karomat a dereka köré fonom miközben táncolni kezdünk. Az első szám után megfordítom, hogy a háta támaszkodjon a mellkasomnak miközben az ajkaim megtalálják a nyakát és a kulcscsontjától végigcsókolom puha bőrét egészen a füle tövéig. Valami eszméletlenül jó illata van, ami szinte elbódítja az agyamat.
Tényleg szeretem őt, azt hiszem ilyet még nem éreztem senki iránt, és ez nagyon ijesztő volt az elején, már enélkül az érzés nélkül nem tudnék élni, és azt hiszem nélküle sem. Az életben mindenkinek eljön az a pillanat, amikor ezt kell éreznie, mert enélkül az élet szar. Tudom, hogy haverjainak nem leszek a kedvence, de egyszer meg fognak békélni velem és nem azért mert nem lesz más választásuk, hanem mert meg fogom mutatni, hogy igenis megérdemlem ezt a békét rám nézve és a kapcsolatunk is. Tudom milyen amikor nincs senkije az embernek, és nem akarok így érezni többet,eleget voltam egyedül és éltem olyan életet, ami nem való nekem, vagy most már tudom,hogy nem való nekem. - Mondanám,hogy semmitől nem félek, de az enyhe túlzás lenne, de majd igyekszem, nem olyan kis halnak tűnni a cápáid között. - mosolyodom el és nyomok egy puszit az arcára. Az én barátaim sem egyszerűek, báró imádják Petert, még úgyis, hogy nem ismerték, a legtöbb komoly kapcsolatban él és sosem értették az én életvitelem de meg voltak róla győződve, hogy nekem soha nem lesz senkim és én is így voltam vele, egészen a születésnapomig, mert akkor minden a feje tetejére állt és azóta is boldogan lubickolok a felfordulásban, most boldogan. Látom, hogy a közeledik a barátnőm, mielőtt mi elindulnánk a táncparkett felé, vagy az annak kijelölt hely felé. Bocsánatkérő tekintettel nézek rá, amikor lerohan minket, ismét, majd Peter kezét továbbra is fogva húzom le a felest, bár nem a sírós tósztja miatt, mert az rohadtul megérdemelt könny ejtés volt egy olyan valakiért, aki minden könnycseppet megér nekem. Igyekszem nem olyan állapotba kerülni, mint Summer, mert nem akarok már olyan lenni, nem sült ki semmi jó eddig azokból az estékből, amikor részeg voltam, szívesen iszok a négy fal között, olyan emberekkel, akiket ismerek, itt pedig elég sok az idegen és nem akarok felesleges feszkót. Még csak most szereztem vissza Petert, nem akarom elveszíteni azonnal, mert valami idióta rám áll, amikor részeg vagyok. Hiába nem viszonznék semmit, itt már mindenen pattani fog a cérna egy ideig, és ezt tiszteletben kell tartanod és igyekeznem elkerülni. Amikor végre Summer is megnyugszik, indul el a pasimmal a tánc részhez. Summer is mögöttünk ugrál, amin elnevetem magam, de Peter ölelésébe merülök és mindent kizárok, ami nem mi vagyunk. Amikor a háttal fordít magához és apró csókokat ad a nyakamra, szinte beleborzongok. Nem tudom mit akar elérni vele, de bármi is az én mindenre készen állnék vele, szinte azonnal. Szembefordulok vele és a kezeimet a nyakába teszem és az ajkaimat az övéire tapasztom, a nyelvem átcsúszik a szájába, és szenvedélyes csókba kezdünk, nem foglalkozva azzal mi történik körülöttünk. Amikor végre elszakadunk egymástól mosolyogva nézem az arcát. - Ez akkor lenne még jobb ha csak ketten lennénk. - nem nem akarok elvonulni, mert kell ez most nekünk, de szeretném ha tudná, hogy az a lány, aki az életét a vadabb bulikon töltötte, mert ott érezte jól magát, vele ketesben még boldogabb lenne, pedig ezt a lányt még én sem ismertem eddig, pedig ez is én vagyok.
-Nem vagy te kishal... soha nem is voltál. Csak ne hagyd, hogy a bőröd alá férkőzzenek.-vonom meg a vállamat. Persze tudom, hogy ezt könnyű mondani főleg úgy, hogy velem a jelek szerint nincsen semmi problémájuk velem az ő barátainak. Legalábbis Summer kifejezetten lelkes és kedves köszöntésben részesített. Márpedig tudtommal ő tölti be a legjobb barátnő szerepét nála, szóval ha ő nem neheztel rám, akkor valószínűleg senki. Mármint azt nem tudom, hogy rám miért haragudna bárki a történtek után, de a lányoknál általában az is elég, ha valaki megsiratja a barátnőjüket. Miattam pedig bőven hullajtott könnyeket Wendy tudtommal. Éppen csak koccintunk a sörökkel és Summer máris érkezik utánunk. Nekem nincs semmi bajom a csajjal, így nem zavar az sem, hogy néhány percre totál leköti Wendy-t. Így legalább van időm gyorsan legurítani az első sört, ami valószínűleg küld majd az agyamba egy kis türelmet, hiszen én nem kifejezetten kedvelem a fizikai kontaktusokat, mármint idegenektől... na jó.. még a barátoktól se nagyon viselem jól. Wendy és a család természetesen más kategóriát képviselnek. Értékelem, hogy a barátnőm igyekszik kicsivel felelősségteljesebb döntéseket hozni és mértéket tartani. Tényleg baromira ki vagyok pillanatnyilag élezve mindenre, szóval szerintem most tényleg bármi apró szaron el tudnám durrantani az agyamat. Ezzel viszont Wendy szerintem teljes mértékig tisztában van, ahogy azzal is hogy igyekszem majd kontrolálni az elmebajomat, hiszen ő nem tehet róla, hogy kifejezetten ideggyenge vagyok. Főleg most. Hale húzása család fronton... a köztünk uralkodó állapotok... Na mindegy. Maradjunk abban, hogy most rohadtul nem egyszerű semmi sem. Summer természetesen velünk tart a táncoló emberek közé. Csak ki akarok kapcsolódni egy kicsit. Valahogy leereszteni... mert egyszerűen még mindig úgy érzem, hogy nyom a fejem és feszülnek a vállaim. Csak ki kell valahogy kapcsolnom. Megfordítom Wendyt és magamhoz ölelve kezdek el táncolni vele. Az ajkaim a nyakát cirógatják. Még vissza kell rázódnom abba, hogy újra hozzáérhetek és a közelemben van. Amikor megfordul átölelem a derekánál és gyakorlatilag azonnal megcsókol. Egyik kezemet az arcára simítom. Tudom, hogy vágyik a folytatásra, ahogyan azt is, hogy magától nem fogja kezdeményezni, mert tudja, hogy még milyen szélmalomharcot vívok saját magammal. -Ha hazamegyünk majd akkor ketten leszünk.-küldök felé egy féloldalas mosolyt. Ki akart mozdulni, úgyhogy tudom, hogy ilyen hamar nem lépne le. Eddig egy sört ittunk és éppen csak elkezdtünk táncolni. Még hosszú lesz az este. Néhány számot végigtáncolunk majd amikor kezd elegem lenni a sok emberből a kezembe fogom a kezét és kivezetem a szobából vissza a konyha irányába. -Jöhet a tequila mielőtt leülünk egy kicsit?-kérdezem megvonogatva a szemöldökeimet.
Soha életemben nem voltam senkivel sem olyannyira ellenszenves és utálatos, hogy engem uáljanak emberek, legalábbis ennyire nyíltan. Egészen biztos, hogy vannak olyan emberek, akiknek nem vagyok szimpatikus, de senki kedvéért nem változok meg. Kicsit szíven üt, amit Peter mond, pedig nem rosszból mondja, mégis valahogy minden tettemet kétszer átgondolom, mielőtt bármit teszek, hogy ne bántsam meg, de néha olyankor is a tetteimre gondolok, amikor nem is azokról van szó. Féltem a kapcsolatunkat, féltem, azt ami köztünk van, nem szeretném ha miattam lenne, megint ki. De nem akarok mindig félni,nem akarok mindig ezen kattogni,és ez az este pont jó lesz újrakezdésnek, mert mindkettőnknek át kell lendülnie ezen, hiába én voltam az, aki nagyot hibázott. Még mindig benne van a pakliban, hogy nem akarja folytatni és akkor nekem majd mosolyogva kell elsétálni, mert most az egyszer nem vagyok önző és nem azt nézem, hogy neki mi a jó, mert őt igazán szeretem és ha nem akar velem lenni el kell engednem. De szerencsére, ő velem akar, még annak ellenére, is, hogy a fura, részeg barátnőm beállt közénk, mint valamilyen harmadik kerék és a táncig egészen levakarhatatlan volt, de amikor egymásba feledkeztünk, akkor vette a lapot és nemes egyszerűséggel oldalazott ki a másik szobába. Ezt nem tudom mikor történt meg, mert szinte csak Peterre figyeltem, most szerencsésnek érzem magam, pont olyan szerencsének, amikor megismertem a nővérét, amikor senkim nem volt és ő betoppant az életemben és majdnem a mindenem lett, a családom. Nem könnyű ez nekem, elveszíteni valakit, mert szinte mindenkit elvesztettem, akit lehetett egészen fiatalon, lelkileg és érzelmileg csak, de egy kislánynak ez éppen elég. Talán ezért is kezeltem ennyire lazán eddig mindent, mert nem volt senki Hale-n kívül, aki kizökkentett volna. De már érzem a tetteim súlyát, mert most igenis van mi, és főleg kit vesztenem így még csak hibázni sem fogok olyan mértékben, hogy ez megtörténjen velem. Megint. -Igen. - mosolygok neki, mert ő sem akar elvonulni, pedig jó lenne, most csak ketten, de tudom mennyire fontos ez a kapcsolatunknak, ez az este. Nehéz, de szerintem menni fog, majd elengedem a kezét, nem lóghatunk egymáson egész este, nem lenne fair vele szemben, főleg, hogy a haverjai itt vannak és szívesen lógnának vele, nyilván az én jelenlétem nélkül. De az este a miénk lesz, mert ezek szerint vagy náluk, vagy nálam zárul az egész. Enyhe csodálkozó arccal meredek rá, amikor magától kérdez a tequilára, a szemem felcsillan, mert az az ital, ami összehozott minket, az adott neki elég bátorságot, hogy bevallja az érzéseit, így nem is tudnék nemet mondani rá. - Jöhet! - indulok el a konyha felé, ahol egészen biztos láttam egy üveggel, amikor bent voltunk. Előveszek két poharat és egy kisebb adagot töltök magunknak és kiszedik a hűtőből egy citromot, amit valaki már okosan előkészített. - Mondanám, hogy lenne ötletem, hogy hova szórjuk azt a sót, de lehet ahhoz túl sokan vannak. - húzogatom a szemöldököm, mielőtt elnevetem magam és inkább az öklömre szórom a sót. - Ugye szólsz ha már sok vagyok? - kérdezem kicsit bizonytalanul, megállítva a poharat a kezemben, mielőtt végleg belekezdenénk az italozásba, mert ez az első poharunk lesz, és lehet mégsem maradok annyira józan vele.
A barátnője végül magunkra hagy bennünket, amit nem bánok, bár nekem azzal sem volt kifejezetten bajom, hogy velünk van. Végülis Wendyhez tartozik, így jobb ha rajta tartjuk néha a szemünket, hiszen ahogy láttam a véralkohol szintjével már nincs baj rég. Mégis jól esik egy kicsit, hogy csak Wendyre koncentrálhatok. Valahogy vissza kell találnom hozzá a teljes lelkemmel, csak még azt nem tudom, hogy hogyan. Ahogy hozzámsimul az jó érzés. Könnyű feloldódnom a közelében, úgyhogy azt hiszem itt az ideje, hogy ténylegesen megindítsuk ezt a mai bulit. Az elmúlt időszak már úgyis egy kicsit jobban megedzette a szervezetemet alkohol szempontból, úgyhogy azzal sem lesz baj, ha elkezdünk felesezni, még úgyis lesz bőven időnk és lehetőségünk is arra, hogy kettesben legyünk. Átvonulunk a konyhába és amíg ő két pohárba tölt és keres citromot addig én előkerítem a sószórót majd végül a poharaknál találkozunk újra. -Még nem vadulunk, de egy pár kör után már nem vállalok erre garanciát.-felnevetek majd hozzá hasonlóan én is a kezemre szórom a sót. -Ne aggódj ennyit.-közelebb hajolok hozzá és adok egy csókot a homlokára. Koccintunk majd lenyalom a sót a kezemről, jöhet a tequila majd ráharapok a citrom darabra. Azt hiszem még mindig ez a pia csúszik a legkönnyebben annak ellenére, hogy az első próbálkozáskor mennyi fejfájást okozott nekem másnak. Töltök még egy kört magunknak és miután az is lecsúszott kézen fogom és átvezetem a másik szobába. -Héé Peter!-szólít le David pontosan ugyanúgy, mint amikor megérkeztünk. Ők már befoglaltak egy kanapét, de mellettük éppen felszabadul egy fotel, így odavezetem Wendyt. Leülök és a barátnőm vékony, karcsú testét az ölembe húzom, hogy ott tudjon ő is elhelyezkedni. A kezem hanyagul pihen a dereka körül. -Peter! Mizu a bandával?-kérdezi David. Néhány hete léptem be egy együttesbe, ahol gitárosként igyekszem helytállni. -Minden fasza. Volt egy fellépésünk már, szerintem kurva jól ment. Egyelőre rohadtul bejön ez a dolog. Jövőhéten megyünk sátrazni egyet úgyhogy a csapatépítés is ki lesz pipálva..-tényleg élvezem ezt az új irányt. Remélem tényleg megtalálom majd a helyemet közöttünk. Korban eléggé kilógok, hiszen jóval fiatalabb vagyok mindenkinél, de ez lehet előny is mindenki számára. Miközben beszélek szórakozottan játszok Wendy egyik hajtincsével. -Na és te, Wendy, mit szólsz ehhez, hogy zene pálya felé kacsintgat a kisfiú?-kérdezi David kíváncsian. -Kapd be a faszomat, David. Idősebb vagyok nálad ne hívj kisfiúnak.-ingatom meg a fejemet röhögve, majd érdeklődve pillantok Wendyre. Igazából csak futólag említettem neki a dolgot még nem is nagyon volt lehetőségünk ezt átrágni így tényleg érdekel, hogy mit gondol a dologról.
Hálás vagyok Summernek, hogy mellettem volt, amikor minden összeomlott körülöttem, de most Peter mellett nagyon jól érzem magam, és nagyon örülök, amikor elmegy, mert kettesben szeretnénk lenni. Persze nem mondom neki, de ritkán találkozunk Peterrel és szeretem kihasználni, amikor együtt töltjük az időt. Továbbra sem vagyok nyálas barátnő és sosem fogok rá kapaszkodni, de tudom milyen nélküle és nem akarok mindig nélküle lenni, már nem. - Tetszik, hogy ennyire bevállalós lett a kisfiú. - kacsintok rá, majd a koccintás után sebesen húzom le a só után a tequilát. Nekem sosem esett nehezemre az italozás, bár mostanában igencsak visszafogtam magam, nem nagyon volt hangulatom bulizni. A második körön igencsak kikerekedik a szemem, de legyen nem fogok nemet mondani neki, a tequila nálunk nem a rossz emlékekről szól, sőt, így vállat vonva húzom le a kísérőivel a kitöltöttet. Amint üresek a poharak indít meg a másik szoba felé, mire a nevét hallva fordulok hirtelen a hang felé. Érzem, hogy Peter már indul is a kanapéhoz a barátai körébe, és én követem, muszáj lesz valamennyire a bizalmukba kerülnöm, mert ha tetszik nekik ha nem Peterrel együtt vagyunk, bár most hirtelen nem érzem azt az érzést, mint amikor először találkoztam velük a mai napon. Az ital sokkal barátságosabbá teszi az embereket olykor. Az ölében ülve teljes kényelembe helyezem magam, és figyelem a beszélgetésüket, csendes szemlélőként. Peter bandájáról esik szó, amiről én még olyan nagyon sokat nem tudok, említett valamit, de azóta nem sokat találkoztunk így nem is beszéltünk róla és nem is hozta szóba igazán eddig. A fellépésről tudok, bár utólag tudtam meg, így nem voltam jelen, de egészen biztos nem akarok kihagyni többet ha a pasim is játszik a bandában. Amikor a sátrazást említi rákapom a tekintetem. Nekem még erről nem mesélt, de igazából csak meglepődök, de elmosolyodok, mert örülök neki, hogy jól érzi magát az új közegében, ahova belecsöppent. Az, hogy korban nem illik oda nem csoda, elég fiatal még hozzám is, de ez annyira már régen nem számít, minden más igen. Amikor tőlem kérdez David leveszem Peterről a mosolyom és válaszolok, még nem ütött be a tequila, és talán addig jó, mert amúgy sem vagyok túlságosan halk és visszafogott jellem, de az ital ezeket még jobban megerősíti bennem. - Nem sok csaj mondhatja el, hogy a pasija egy menő gitáros. - mondom miközben nyomok Peter arcára egy puszit. - Büszke vagyok rá, főleg, ha ezzel megtalálja azt amit keresett, én szorítok, hogy minden jól süljön el, még annak ellenére is, hogy tudom milyen rohadt sok energiája fog ezzel elmenni. - tudom minek a rovására, de ez lehet mellékes lesz, ha tényleg jól fogja magát érezni és boldogabb lesz ezáltal. Mikor lettem én ennyire önzetlen? Nevetve nézek Davidre, aki pontosan azzal ugratja, amivel én is bár nekem ilyen erősen sosem szólt vissza. Valószínűleg más ha a én mondom, biztosan jobb, mint a régi Öcsi megnevezése, amit már erős lenne mondanom neki. Rám néz, és pontosan tudom miért. Nem volt még nagyon szó erről az egészről, így is nehezen jut időnk egymásra, de én lassan lehet otthagyom az Emperort, mert a suli mellett nem fog menni a éjszakázás, és akkor lesz időm, több időm. A kávézó elég lesz nekem melónak és még ki sem csinálom magam. - Amúgy már kérdezni is akartam erről az egészről. - nézek vissza Peterre. - Semmit nem meséltél a srácokról. Mikor mehetek el végre megnézni titeket? - nem vagyok nagy zene mániás, de azt hiszem lenne egy banda akikért tényleg rajonghatnék. - Amikor mondtad már láttam magam az első sorban, de ahhoz hallanom kellene valamit, hogy hű rajong legyek. - vigyorodok el, támogatni akarom őt, sőt önző vagyok és az a csaj akarok lenni, akire mindenki féltékeny egy egészséges keretek között, mert a pasija az atom gitáros ott a színpadon.
Azt kell mondjam, hogy tényleg jobb, hogy nem korábban alakultak úgy a dolgok közöttünk, mint ahogy mi most vagyunk. Tényleg rohadtul gyerek lettem volna még neki és jóformán mit sem tudott volna velem kezdeni. Most már bátrabban szórakozok én is, így könnyebben igazodok az ő életviteléhez, neki pedig nem kell annyira visszafognia magát miattam. Az, hogy később ez még mennyire fog visszaütni az egyértelmű problémáinkon kívül az persze még rejtély. Illetve még azt sem lehet megjósolni, hogy mi lesz akkor, ha én indulok meg jobban a kelleténél bulizás szempontjából. Az elmúlt néhány hétben ebbe eléggé belemelegedtem és a banda, a Saxomuch, olyan társaságot nyújt a számomra, amiben egy egészen új oldalamat ismerhetem meg még én is. Letelepszünk a barátaimhoz, akik igazából a gimi eleje óta szerves részei az életemnek. Kevés ember maradt meg mellettem, ők viszont tűzön vízen át velem tartanak történjen bármi. Wendy elhelyezkedik az ölemben és David azonnal szóba is hozza a bandát. Azon kívül egyébként sem tudna túl sok dologról érdeklődni.. maximum a munkáról, de azt inkább hagyjuk is. Félszemmel látom, hogy Wendy hirtelen pillant rám, amikor a sátrazás szóba került. Ja... erről még nem beszéltünk és nem is így akartam szóba hozni, de azt hiszem már mindegy. Egy elégedett mosoly telepszik az arcomra amikor kapok egy puszit és a szemeimet megpihentetem Wendyn miközben beszél, én pedig a hajával játszok. -Biztos tök menő lesz... fellépések, bulik..-bólint egyet David. -Rajongó csajok...-szúrja oda hanyagul Vanessa mire odakapom a fejemet és kissé rosszallóan megingatom a fejemet, de már David is küld neki egy keményebb pillantást így csak megvonja a vállát. -Csak mondom..-kuncog egyet mintha tényleg csak kibukott volna belőle. Halkan sóhajtok egyet. Szerintem az esetlegesen fokozódó figyelem ami rám irányulhat lesz a legkisebb probléma. Wendy sokat dolgozik, ahogyan én is. Neki még ott van a suli is neked pedig a banda. Komoly logisztikára lesz szükség, hogy összeegyeztessük a naptárainkat és ténylegesen maradjon időnk még a kapcsolatunkra is. Amikor kérdez újra rá koncentrálok minden figyelmemmel. -Hát igen erre még nem nagyon volt alkalmunk.-bólintok egyetértve.-Öhmm... passz... jövőhéten sátrazunk és akkor szerintem átbeszéljük majd a menetrendet. Ha tudom mikor lesz a következő fellépés akkor te leszel az első akinek szólok...-közelebb hajolok hozzá ás adok a nyakára egy puszit. -Ohh... hallgathatsz majd minket bőven. El is várom tőled, hogy az első sorban legyél..-nevetek egyet. Ez amennyi veszélyt és nehézséget jelenthet a számunkra éppen annyira pozitív is lehet. Lehetne ez akár tényleg egy közös pont az életünkben. -Lassan tényleg bekopok a srácok közé, úgyhogy gondolom Remy is bátrabban mer majd fellépéseket vállalni... de igazából még nem tudom, hogy kinek mi a célja a zenéléssel.-kicsit megvonom a vállaimat. Igazából én is csak hobbiból indultam neki, de egyre több fantáziát látok benne. Persze minden kölyök álmodik a nagyszínpadról, de azt kell mondanom, hogy a Saxomuchban tényleg lehetne potenciál.
A baráti társaságában most nem érzem magam annyira idegennek, általában mindig megtalálom közös hangot az emberekkel, de velük szemben talán egy kicsit hátrányban indulok. Nem akarom senkinek sem bizonygatni, hogy mennyit jelent nekem Peter, mennyi mindent tett értem és mennyire hálás vagyok azért, hogy a szülinapomon ennyire merész volt és kiállt elém elmondani az érzéseit. Nem semmi, amit meglépett akkor, és ezért azt hiszem nagyon hálás leszek neki mindig is. Szeretem őt, nagyon szeretem és tudom, hogy jók leszünk együtt, még ha kevés időnk is lesz együtt, nem hiszem, hogy ne tudnánk megoldani. Tényleg eléggé várom már, hogy egy kicsit jobban beavasson a banda dolgaiba, mármint, amit én halandó ember is tudhatok, mert sok mindent még nem mesélt. Vanessa megjegyzésére ráemelem a tekintetem, de nem olyan gyilkos szemekkel, mint a többiek,akik felé néznek. - Majd együtt fogok azokkal a csajokkal rajongani. - vonom meg a vállam lazán, tudom mire gondolt, de nem fogom az ördögöt a falra festeni és nem beszélek magamba semmi olyat, amitől nem félek. Voltak és lehet vannak is bizalmi gondjaink, de az főleg miattam van, és soha nem fogok semmi olyat tenni, amit még jobban megingatja ezt, és én bízom benne. Nyilván tudom, hogy a kisfiúból, akit évek óta ismerek elég jó pasi lett, látom, tapasztalom, de ő engem akar, nekem ez bőven elég. Nem faggatni akarom, de érdekel, hogy mégis mit tervez a jövőben, nem akarom kisajátítani, és tényleg nagyon örülök, hogy végre talált magának egy ilyen társaságot, de néha nekem is szükségem lesz rá, még ha ritkán is, mert az álmait élnie kell. Tudni szeretném ha elmegy valahova velük, csak, mert érdekel. - Azért lehet panaszkodnom kellene, hogy gitáros pasim még sosem játszott nekem semmit. - fordulok hátra felé, hogy egy pimasz kis mosollyal az arcomon közöljem vele. - De majd bepótolom, mert egyetlen egy koncertet sem hagyok ki. - csókolom meg röviden, mielőtt visszafordulok a többiek felé és a mellkasának dőlve maradok. - Na jó srácok, azt hiszem elég fura a hangulat, szóval arra gondoltam, hogy most egy kicsit feldobjuk. - állok fel hirtelen ötlettől vezérelve és elindulok a konyha felé. Summert magammal rángatva fogok meg két üveget és egy csomó poharat, a csajt leültetem a köreinkbe, és mindenki kezébe nyomok egy poharat majd teletöltöm azzal a valamivel ami a kezemben van, nyilván tequila, de a kísérőket kint hagytam, de most nem. - Peteren és Summeren kívül senkit nem ismerek, de nagyon remélem, hogy egyszer sikerül majd valamilyen módon befogadnotok de ahhoz meg kellene ismerni egymást. Jó lenne full nulláról indulni, de tudom,hogy az nem fog menni. - visszaülök Peter ölébe, pohárral a kezembe. - Mit szóltok egy kis játékhoz? - nézek körbe mosolyogva, bár nem teljesen azt a lelkesedést kapom, amire számítok, de nem reménytelen a dolog, néha túlságosan is lelkesedek, de egy idő után tapad másokra is, adok neki időt. Peterre nézek, reménykedve,hogy ő nem tart teljesen kattosnak, de ő már tudja, milyen tudok lenni, így annyira talán nem vagyok kattant a szemébe. - Túl sok az ücsörgés, és túl kevés a buli, úgy hallottam ti jó arc srácok vagytok, az üvegezés kiment a divatból,de az én még soha játék nem, az egyetemen elég sokan játszanak ilyet, barátság sokáig nem jut a banda. Kezdem én, szóval én még sosem mentem haza részegen buliből. - Summer az első, aki lehúzza az italt és középre rakott üvegből után is tölt, talán beindul a buli köztünk is,oldódik a feszültség és megismerhetem Peter barátait.
Legalább a srácok normálisan viselkednek vele, ami talán oldja egy kicsit azt, hogy Vanessa még mindig fújtat, mintha bármi joga lenne hozzá. Idővel biztosan ő is meg fog békélni majd, bár én igazából azt is leszarom ha nem, hiszen ő csak azért a banda tagja, mert David nője, csak mivel 1 éve járnak kb úgy érzi, hogy védeni kell a területét, holott szerintem soha nem beszélgettünk egymással mélyebben. Wendy ügyesen hárítja Vanessa soron következő szúrását, mire csak halkan, visszafojtva nevetek egyet, főleg amikor látom duzzogó arcát, hogy nem sikerült fogást találnia a barátnőmön. Szerintem tényleg remekül tudja majd kezelni azt a felhajtást, ami a bandával járhat, hiszen ha nem is törünk ki még akkor is növekedhet a figyelem, ami ránk szegeződik. Tovább játszok Wendy egyik tincsével miközben beszél. -Ha ez bármennyire vígasztal anyám is csak ajtón keresztül hallott mindig játszani... a banda előtt sosem gondolkoztam ebben komolyabban csak kikapcsolódás és unaloműző volt semmi más..-megvonom a vállaimat egy kicsit. Egyébként akkor sem szívesen játszottam, ha tudtam, hogy van rajtam kívül bárki a lakásban. -Tetszik a gondolat..-bólintok egyet vigyorogva. Örülök, hogy ilyen lelkes és ennyire lazán kezeli. Ezzel jelentősen megkönnyíti a dolgomat, hogy fejfájás nélkül haladhassak ebbe az új irányba, ami annyira bejön nekem. Kíváncsian vonom fel a szemöldökeimet ahogy felpattan az ölemből és elindul. -Mire készül?-kérdezi David mire csak megrázom a fejem és megvonom a vállam jelezve, hogy lövésem sincs. Amikor visszajön Summerrel és a piával már sejtem, hogy ebből baj lesz. Vigyorogva figyelem ahogy mindenkinek tölt. Hát én ma nagyon be fogok baszni, ez már most nem is kérdéses. -Nyomassuk.-bólintok egyet amikor újra elhelyezkedik az ölemben. -Ja ja, csináljuk.-bólint egyet David is. Vanessától szokásához híven csak egy sóhajtást kapunk. Tényleg beszélnem kell vele valamikor, hogy állítson magán, mert lassan nekem fog ezzel kapcsolatban teljesen elfogyni a türelmem. Bár ahogy elnézem David is lassan megunja szóval lehet ő majd intézkedik helyettem. Kíváncsian hallgatom Wendyt majd a kijelentésére felnevetek. -Faszom...-morgolódok majd én is lehúzom a piát. Talán még egy hét sem telt el azóta, hogy csatak részegen másztam át gyakorlatilag a lakás küszöbét, hogy eljussak valahogy az ágyamig. Josh és Kenny is lehúzzák a sajátjukat csak Adam és Vanessa maradnak ki. A kis szentek. -Én jövök.. Még sosem zabáltam kutyakaját.-Egyenesen Kennyre bámulok. -Te rohadék...-röhög fel és már húzza is le a pohara tartalmát, amit éppen csak újratöltött. -Még sosem vertem ököllel lyukat a falba.-kacsint rám azonnali visszavágásként. -Jó ez.. jogos volt..-bólintok és már húztam is le a sajátomat megint.
Gondolom megvan a célja Vanessának azzal, hogy megjegyzéseket tesz, de nem tudja és még nem is kívánom neki, hogy átélje azt, amit én, amikor tudatosult bennem, hogy mit veszítek Peter által, szóval nem tudhatja, hogy ezek után mennyire nem lesz okom elbaszni, sőt én leszek a világ legtámogatóbb barátnője, nyilván bizonyos keretek között. Mert lehet, hogy nem akarom, hogy Peter elhagyjon, de azért nem szeretnék más ember lenni emiatt és tudom, hogy ő ismer és tudja milyen vagyok, nem leszek papucs barátnő azért mert félek, hogy elveszítem. - Hát ezentúl az ajtó nem lesz előtted, ha ennyi embernek kell játszanod. - mondom neki vigyorogva, nagyon örülök neki, hogy oldja a gátlásait ez az egész elhatározás, nagyon jót tesz neki. Nem mondom, hogy annyira jó, hogy ennyire belevetette magát a bulikba, mert tudom mennyire nincs ez mindig jó hatással az emberre, de erről nem én fogok neki papolni és addig nincs gond,ameddig jól érzi magát és együtt is tudjuk olykor művelni ezt a szórakozást. Egy bizonyos ponton nem érzem, hogy bármi is történne körülöttünk, így Summer kezét fogva indulok el italért, nem akarom, hogy megkedveljenek, vagyis de egy kicsit azért mégis, de nem fogok érte kapálózni, de jó lenne ha azt is tudnák a barátai, hogy én nem vagyok egy rémes picsa, akire csak ferde szemmel lehet nézni, mert elbaszott valamit, amit nagyon megbánt. Nem hagyom, hogy ez a bélyeg maradjon rajtam, mert még sokszor kell nézniük a képemet, és mindenkinek könnyebb ha legalább egy kicsit is megismerjük egymást, legalábbis én őket és fordatva. Amint visszaérek vázolom a rémes játék ötletem, de amikor látom, hogy Peternek bejön, már kapom is a pozitív válaszokat szinte mindenkitől, aminek megörülve kapom én is a kezembe az italom és nyitom meg a játékot egy egész egyszerű kijelentéssel, mert tudom,hogy itt mindenkinek innia kell. Vagyis majdnem mindenkinek, lehet Vanessa már csak azért sem fogja játszani, mert én találtam ki, de nem nagyon izgat, csak mosolyogva nézek rá, és ezalatt lehúzom én is. A lányoknál sokszor van egy olyan érzésem, hogy nem akarnak nagyon iszákosnak tűnni mások előtt, mert az mennyire gáz,de közben a másik végletet sem mutatják ki így megragadnak egy középúton, ami egyszerűen unalmas, de van akinek ez az egyszerűbb út. - Hát srácok, lehet a következő alkalommal már inni fogtok erre, a mai nap után. - mondom azoknak, akiknek tele maradt a poharuk. Örömmel nézem, hogy Peter és a többiek is belelendülnek a játékba, sokszor nem jutok italhoz, de nem is ez a lényeg most, hanem, hogy tudjunk dolgokat, amikről esetleg csak ők tudnak, nem titkokat mert arra nincs szükségem, de kapok egy képet. Bár a kutyakajás sztorin egy kicsit elfintorodok, amit a két srác egyszerűen gurítja le az italt és meglepve nézek Peterre, akinek pár hónapja egy kis tequila is igencsak rossz hatással volt, most meg úgy nyakal, mint aki vizet iszik. - Ez undorító.- mondom nekik, mire már jön is a következő, amire szintén nem én vagyok az ivófél, de elnevetem magam, hogy ezek mennyire tudják szivatni egymást. - Ez nem tetszik, nem tudok inni, szóval én jövök. - szólal meg Summer bizonytalan hangon és beáll középre,mintha valami nagy beszédet akarna tartani. - Még sosem táncoltam az asztalon. - mutatóujját feltartva jelzi, hogy nem végzett és lehúzza az italt és most kivételesen követni tudom,de mivel glé kevés a lány köztünk,kétlem, hogy ez bárkinek is szólna saját magán kívül. - Még sosem füveztem a suliban. - na ez már egy jobb mondat volt, körbenézek, hogy ki fogja legurítani a következőt. Jelzek Summernek, hogy ennyi talán elég is tőle, és ő mintha megértené foglal helyet. Tényleg jó lenne, ha nem én lennék a közutálat tárgy még Vanessa életében sem, így felé fordulok. - Na te jössz.- vigyorgok rá, kevés reményt érezve, hogy benne lesz a játékban.
-Hát.. igazából már nem is akarom, hogy ott legyen az ajtó...-vonom meg a vállaimat egy kicsit. Változtatni akarok az életemen, mert belefulladok abba, ami eddig történt. Nem akarok már úgy élni, nem akarok mindig olyan rohadt ideges lenni mindenért és minden toxikus mérgező fost ki akarok zárni. Ezért sem foglalkozom már azzal, hogy Hale végül mire jutott az apánk felkutatásával. Messziről elkerülöm a témát, mert addig sincs esélyem felbosszantani magam a dolgon. Tudom, hogy Wendy szeretne beilleszkedni a társaságba és ez a játék, ami hirtelen felindulásból az eszébe jutott nem rossz ötlet egyébként bár azt megkérdőjelezném, hogy Summer barátnőjének tényleg hiányzik-e még akár csak egy feles is, de hát én biztos nem állok le ezen problémázni. Felnőtt emberek el tudják dönteni a maguk mértékét. Igaza van Wendynek valószínűleg ma senki nem megy haza teljesen tisztán, szerintem már ők is ittak eddig, én pedig már most biztos vagyok benne, hogy satu részeg leszek mire hazafelé vesszük az irányt, még akkor is ha már jóval jobban tűri a szervezetem az alkoholt. Wendy megjegyzésére hangosan felnevetek. Valóban az volt. Mindannyian Summer-re pillantunk, aki jelentőségteljesen sétál be középre, én már őszintén aggódom egy kicsit érte, hiszen így sem áll túl stabilan a lábán. Az ő állítására azonnal David-re kapom a tekintetem aki már engem bámul. -A kurva élet..-mondjuk szinkronban nevetve és mindketten iszunk. Hát ezt az asztalon táncolós dolgot nem szeretném nagyon firtatni, de maradjunk abban, hogy volt azért egy meredek esténk, aminek a fénypontja egy közös tánc volt egy asztalon, így mindketten lehúzzuk a poharunk tartalmát. A füves állításból én kimaradhatok végre, hiszen a füvezést érettségi után kezdtem el, így nekem a betépett sulis nap kimaradt az életemből... de kár érte. Amikor Wendy Vanessát szólítja fel következőnek hirtelen hal el a nevetésem és fagy le egy kicsit a mosoly az arcomról. -Inkább ne..-rázom meg a fejemet, mert pontosan tudom, hogy mit mondana Vanessa. David célzóan átöleli a barátnőjét, hogy jelezze neki, hogy itt lenne az ideje viselkedni. Vanessa gonosz mosolyra húzza az ajkait, de David miatt egy pillanatnyi hezitálást látok az arcán. -Ne...-a hangom keményebb és Vanessa már rám néz Wendy helyett én pedig megingatom a fejemet figyelmeztetően. -De ő akarja...-nyafog egyet Vanessa. A derekánál fogva felemelem egy kicsit Wendyt hogy ki tudjak csusszanni alóla. -Kell egy kurva cigi..-morgok és kifelé veszem az irányt. Mondanám, hogy a kinti levegőtől jobb lesz, de ezt New Yorkban aligha lehet ezt mondani. Ahogy kiérek már gyújtok is egy cigit, hogy mélyen magamba szívhassam a füstöt.
Úgy gondolom, hogy sokszor vannak jó ötleteim, de sajnos ugyanennyi szar is összejön nekem, nem tudom eldönteni mennyire alakul majd jól ez a játék, de mégis belevágok, vannak félelmeim ezzel kapcsolatban, de talán a kíváncsiságom és az, hogy megismerjem őket nagyobb. Elég elvetemült dolgokat dobálunk egymáshoz, miután szinte mindig van aki iszik. Summer már nagyon nincs magánál és éppen belelendülne az ivásba na mega mások itatásba, amikor inkább leintem, hogy engedje át másnak is a porondot. Meglepődök ugyan, amikor Peter az asztalon táncolós részre is ivott, de ez csak olyan meglepettség, ami tetszik. Egy két új dolgot megtudtam legalább a pasimról, igaz a kutyakaja evés nem igazán értettem, de végülis ez is ő vagy volt, és tetszik, hogy ennyire bolond a barátaival. Végül próbálom becsábítani Vanessát is a buliba, mert látva a arcát néha úgy érzem meg akar ölni a tekintetével. Nem akarok én nagy barátnője lenni, erről szó sincs, de jó lenne ha legalább nem gyűlölne ennyire, mint hogy most teszi. Érzem, hogy Peter megfeszül, amikor Vanessara szólok, és nem tetszik neki az ötlet, hirtelen fut végig az agyamon valami rettenetes és lefagy a mosoly az arcomról. Látom,hogy David is próbálja visszafogni Vanessát, de Peter meg sem várja, hogy bármit is mondjon a lány már el is rohan szinte tőlünk. - Baszki! - csúszik ki a számon utánanézve. - Reménykedtem benne, hogy ha neki sikerült ti is hátra tudjátok hagyni a dolgokat. Baszki hibáztam jó, felfogtam, de nem akarom ezt örökre hallgatni, higgyétek el eléggé megszenvedtem utána, amit megérdemlek, de mi lenne ha legalább a saját barátotokat nem hoznátok ilyen helyzetbe! - állok fel, és a sírás helyett valami egészen más jön ki belőlem. A düh, és nem magam miatt, mert én megérdemlem, hogy ezeket megkapjam, amiket most éppen nekem akart címezni a lány, de Peter nem, neki nem kellene ezt újra és újra átéllnie a barátai miatt, ez nem fair. Summer még valamit oda hord Vanessának, szerintem nem lehetnek szép szavak, de nem érdekel, elindulok Peter után, a kezemben a tequilás üveggel, és minden elhatározásom ellenére, hogy ma nem akarok annyira berúgni húzok le egy nagy adagot. - Sajnálom! - mondom neki, miközben a falnak dőlök nem messze megállva tőle. - Hülyeség volt ez a játék. Nem az én barátaim és tiszteletben kellett volna tartanom a véleményüket és nem felszínre hozni. - igen félig meddig ez valóban az én hibám, ezt tudom. Nem akarom szarul érezni magam, de nem szeretem Petert így látni, tudom mennyi szar van a feje fölött, végre már kezdtem örülni, hogy lassan rendeződünk mi is, és ott van neki a banda, talán helyre billen az egyensúly. Reménykedek még mindig, hogy ez rendbe fog jönni, hogy tényleg minden jobb lesz. Lassan csúszok le a fal mellett a földre és amikor ülő helyzetbe kerülök megint a számhoz emelem az üveget. Egyik korty követi a másikat, égeti a torkom az alkohol, ülő helyzetben még szarabb lesz, mert ha felkelek majd mind egyszerre fog fejbe verni, de most szükségem van rá. Megint eszembe jut, hogy apámnak nem volt szüksége rám és anyám is képes volt feladni a gyermeknevelést, egyre jobban hiszem azt, hogy velem van valami baj, hogy ezt az életemben mindenki megteszi velem, még hibáztatni sem tudom őket. Legördül egy könnycsepp az arcomon, de gyorsan letörlöm, most nem fogok siránkozni, csak ülök és bámulok magam elé, várva,hogy Peter lenyugodjon, talán vége a bulinak, de még akár bele is vethetjük magunkat.
Maga a játék egy tök jó ötlet volt. Egész jól elkezdett beindulni a dolog és fellazulni a társaság egészen addig a pillanatig, amíg Wendy nem próbálja meg bevonni Vanessát. Alapvetően ez egy kedves gondolat lett volna tőle, ha a másik fél is nyitott lett volna a dologra, de nekem és David-nek egyszerre szaladnak fel a szemöldökeink, mert tudjuk, hogy ez mennyire nem lesz így jó, hiszen teljes mértékig tisztában voltunk azzal, hogy milyen szemétség fog kijönni Vanessa száján. Két lehetőségem volt. Vagy megvárom, hogy mi jön ki Vani száján, hiszen aligha lehet rá józan ésszel hatni vagy ott hagyom őket a francba, hogy legyen megússzak egy rohadt nagy veszekedést, ami valószínűleg abban a pillanatban kirobbant volna ahogy az első szó kijött volna a lány száján, hiszen most már tényleg nem hagytam volna büntetlenül a dolgot. Azt viszont, hogy még este ordibálnom kelljen mindenkivel szerettem volna elkerülni, így mielőtt megindultunk volna a faszerdőben egy kirándulásra kézenfogva inkább kimentem, hogy rágyújthassak. Épp csak a második slukkot szívom le a tüdőmbe és máris nyílik az ajtó. A szemem sarkából látom, hogy Wendy az, így nem fordulok felé csak újra a számhoz emelem a cigarettát. -Nem volt hülyeség Wendy.. Egyébként egy jó ötlet volt. Csak faszom Vanessa most épp két kézzel kap minden lehetőségen, hogy valahogy összerobbantson bennünket.-vonom meg a vállaimat egy kicsit megrázva a fejemet, mintha ezzel ki tudnám rázni a fejemből a zavaros gondolatokat. Kurvára elfáradtam már ebben az örökös küzdelemben. Azóta harcolok minden szarsággal amióta apánk lelépett, mert nem voltunk elég fontosak neki ahhoz, hogy maradjon. Új életet kezdett és azóta szenvedek azzal, hogy végre valakinek elég legyek. A történtek ezen pedig nem segítettek. Sőt. A szemem sarkából látom ahogy újra és újra megemeli az üveget, de mégse teszem szóvá. Felnőtt ember, azt csinál amit akar, amikor viszont látom, hogy megtörli az arcát felsóhajtok. -Ne sírj. Nem csináltál rosszat.-pillantok rá miközben egy újabb cigarettát gyújtok meg, majd átveszem tőle az üveget és iszok még én is egy kicsit és visszaadom neki az üveget. -Maradjunk vagy vigyük haza Summert és lépjünk le?-kérdezem. A döntés legyen az övé, részemről mindegy, de ma már nem akarok Vanessa közelében lenni. Ezt mondjuk meg tudom oldani akkor is ha maradunk, szóval nekem tényleg édes mindegy, mondjuk tényleg örülnék neki, ha a mai este nem végződne totál káoszként.
Nem tudom hogy jutottunk idáig Peterrel. Volt egy érzésem az elején, hogy ez nem fog működni, hogy kibaszott nehéz lesz és nekünk nem jöhet össze, mert én egy kész csődtömeg vagyok és az ő élete sem egyszerű, ha ezt a kettőt vegyítjük, akkor abból sok minden jó nem sülhet ki. Úgy érzem egyre jobban, hogy igazam volt, a józan eszemre hallgatok, akkor nem megyek ebbe bele, és akkor engedem előtt, amikor még nem sérül olyan nagyon, de a szívem nem tudná elengedni már nem. Sosem gondoltam volna, hogy ő lesz az aki egyszer tényleg mindent jelent nekem. Sosem kaptam olyan szeretetet senkitől, amit egy gyereknek kellett volna kiskorától kezdve, sosem tudtam milyen, amikor tartozhatok valakihez, de ő megmutatta és az hiszem hozzá akarok tartozni. Nem könnyíti meg a dolgunkat, az amit tettem, és én tényleg megbántam, de nem tudom visszacsinálni, pedig megtenném, de nem lehet. Nem tudom meddig lesz a kapcsolatunkban benne ez az egész botlás, de még erősen nyomja ránk a nyomást és a barátai sem segítenek. Amint kiment indultam utána, remélve, hogy kint megtalálom és nem ment el, hogy hátrahagyja ezt az egész szart ,amit itt kaptunk. Egy jó estének indult, nagyon jónak, de most itt állok mellette, vedelve valami erős szart és azt kívánom bár ne lennék itt, bár ketten lennénk valahol ahol senki nem nyomja ránk bélyeget, vagyis inkább rám. - A barátaid védeni akarnak ez a dolguk, és rohadtul nem jogos, hogy állandóan felhozzák azt ami volt, de azt hiszik a te érdekedben cselekednek. - pedig nem de ezt ők nem fogják érezni mert nincsenek az ő helyében. Okos akarok lenni, mondani szeretnék valami bíztatót, de nem tudok csak a számhoz emelem az italt és a földre csúszok. - Nem sírok, már nem akarok, nem szeretnék a negatív dolgokon agyalni, az egész életemben csak a negatív dolgok vettek körül, nincs energiám ezekkel foglalkozni Peter, komolyan nincs. Én csak szeretnék valami jót is a kibaszott életben azok ellenére, hogy én nem vagyok jó, de igyekszem és tudom, hogy menni fog. - miatta is de főleg mert hiszek abban, hogy egyszer minden jóra fordul velünk kapcsolatban, minden mást megoldunk együtt. Benézek az ajtón és látom, hogy Summer éppen egy pasi szájában van, ezek szerint ő nem velünk fog hazajönni, és nem is fogom haza rángatni, inkább csak megvonom a vállam és felállok. - Lépjünk le, nem hiányzik több feszkó. Summer elfoglalja magát itt, azt hiszem megtalálta a neki valót társaságot. - nézek be nevetve, mert legalább ő jól érzi magát este. - Haza akarsz menni vagy átjössz? - nem gondolok semmi komolyra, csak alvásra, kivételesen, mert tudom, hogy neki a szex téma egy kicsit talán még olyan hadilábon áll. - Valami kaja hazafele? - közelebb megyek hozzá, hátha kicsit enyhül a korábbi dühe és megölelem. - Azért egész jó randinak indult, örülnék ha folytatnánk. - nézek rá már csillogó szemekkel, remélve valami jobb folytatásban és adok neki egy csókot.
Hamar megjelenik Wendy is. Most tényleg nem előle akartam kimenekülni, hanem a szarlavina elől, ami készült volna a nyakunkba zúdulni odabent. Az a legszarabb, hogy tudom, hogy ezek után még David fog bocsánatot kérni, holott ő aztán tényleg nem csinált kurvára semmi rosszat, de tudom, hogy felelősnek érzi magát Vanessa viselkedéséért. -Tudom. Majd beszélek Vanessa-val. Csak nem ma.. ma már nincs türelmem hozzá és annyira viszont nem akarom elkapni, mint amennyit most kapna tőlem.-mondom miközben lassan fújom ki a füstöt miközben még mindig leginkább csak magam elé bámulok. Összeráncolt homlokkal szívok még egy slukkot miközben hallgatom és elpöccintem a csikket az utcára. -Szerinted én nem? Rohadtul elfáradtam már a sok szarságba ami mindig a nyakamba szakad akármibe is kezdek bele.-sóhajtok egyet lemondóan majd kíváncsian várok, hogy mi az ítélete az este folytatásával és Summer sorsával kapcsolatban. Szerintem nem jó ötlet itt hagyni, de nem az én barátnőm és ő úgyis jobban ismeri, úgyhogy én megbízom az ő döntésében. -Átmegyek szívesen. Anyám egész nap melózott, úgyhogy már nem zavarnám fel, hogy most beesek.-és ahogy ismerem magam úgysem jutnék be a házba túl visszafogottan. A szemeit figyelem miközben közelebb sétál és megölel. Magamhoz ölelem a derekánál és viszonzom a rövid csókot, amit ad majd megfogom a kezét miközben megindulunk. -Vegyünk valami kaját aztán majd nálad megesszük. Most nincs kedvem beülni sehova, ha nem gond.-azt viszont már érzem, hogy kajálni tudnék, úgyhogy az mindenképpen egy jó ötlet. Miközben sétálunk előveszem a telefonom és írok a srácoknak, hogy ma már ne számítsanak rám, mert leléptünk, de ők bulizzanak nyugodtan. David aggodalmaskodó válaszát leszerelem annyival, hogy nincs gond és majd holnap beszélünk. Pont azért nem mentem vissza, mert most nincs kedvem ezekről beszélgetni. A telefon végül visszacsúszik a zsebembe és lassan be is térünk egy kajáldába. Én kérek magamnak egy gyrost és Wendy is kér magának valami vacsit majd amikor meg is kapjuk egy zacskóban. Innen már tényleg csak egy rövid séta Wendy lakása.
Nem lehetek az, aki támadja a barátiat, mindegy mennyire is szapulnak engem, mert az ő szemszögükből jogosan teszik, de akkor is szemétségnek tartom, hogy a barátjukkal ezt teszik. Nem kell szeretniük, de akkor sem Peter előtt csinálják ezt, amit most tesznek. Nem csodálkozom azon, hogy kibukik, mostanában amúgy sem vagyunk nagyon a toppon, de pont azért volt jó ez a buli, olyan jól indult és szeretném ha hasonlóan jó lenne a vége is, nem akarom, hogy minden kis rossz teljesen elvegye a kedvünket mindentől. Ha kell megkeresem a legkisebb pozitívumot minden napban és abba fogok kapaszkodni. - Tudom és sajnálom, hogy minden ennyire nehéz. - nem csak velem van szar a nyakában, bár nekem kellene mellette lennem, de nem nagyon enged közel magához, vagyis biztosan próbál, de nem érzem, hogy minden igyekezet benne lenne. Az ok világos, idő kell és nekem az van bőven vele kapcsolatban, nem terveztem sietni sehova, sőt, szeretnék mellette lenni, és támogatni mindenben, de csak akkor ha visszaenged maga mellé és hagyja, amit nem tudok erőltetni és nem is fogok, vagy hagyom, hogy magától tegye meg és akkor talán könnyebb lesz neki is. Nem akarok ma senkit sem magunk mellé, szükségünk van arra, hogy kettesben legyünk, mert beszélgetnünk kell, sokat, ha nem is állandóan, de egy két szó sokat segíthet ezen az egészen, ami most rajta ül a kapcsolatunkon és az ő lelkén is, mert lehet a szavaival megbocsátott, de még mindig haragszik. Örülök, hogy nálam éjszakázik, már megannyiszor aludt nálam de most is hasonló izgalommal tölt el, mint az első, és ez jó, mert ebbe az érzésbe tudok majd kapaszkodni, amikor valami ránk zuhan ma, mert magunkat ismerve, addig ameddig nem rendeződünk minden pillanat olyan, mint egy szakadék szélén táncolás, nem tudom mi lesz ha belezuhanunk, de lehet egymást támogatva ki tudunk jönni belőle. De ez még a jövő zenéje, és már nem akarok semmit sem siettetni. - Jó ötlet. - mondom neki miközben már úton vagyunk a kajáért, ami belém is belém fér, bár egyre jobban érzem, hogy a gyomrom kicsivé zsugorodik, minden egyes percben. A lakásomhoz érve a kulccsal nagy nehezen betalálva lépek be az ajtón, megéreztem a tequila hatását, nem kicsit, és a séta sem tett jót, mert közben hirtelen vert fejbe a sok korty, amit szorgosan húztam le, miután Peter kiviharzott a szobából. - Akarsz beszélgetni vagy csak együnk és feküdjünk le? - kellene beszélnünk, neki kellene mondania valamit, mert nyomja a lelkét a múlt és ha kimondja amit érez talán könnyebb lenne, de az is lehet, hogy nekem kellene mondanom valamit. Ahelyett, hogy a konyhába mennék megcélzom a kanapét és leülök. - Hiányzol Peter! - mondom neki végül felhúzva magam alá a lábaimat. - Hiányzik, hogy annyit dumáltunk, és hogy tudunk hülyéskedni. - vallom be neki, mert tudom, hogy a találkozóink is ritkábbak, de nem ez az oka. - Elmehetnénk megint abba a játékterembe valamikor? Lehetne egy első randink? - nem újrakezdést kérek, mert az nem működne, de ha vissza akarjuk kapni egymást akkor arra van szükségünk, ami által olyanok lettünk, akik úgy néznek egymásra, mintha semmi más nem számítana.
Kezdőlap
