Esetlenül nézek bele még egyszer a tükörbe. Jól akarok kinézni. Miatta... neki... érte. Újra rátapintok farmerom zsebére, hogy biztosan elraktam-e a neki szánt ajándékot. Lassan kifújom a levegőt. Farmert viselek, fekete rövidszárú converse cipőt és egy végtelenül egyszerű fehér rövidujjú pólót. -Olyan helyes vagy..-anyám hangja töri meg a csendet. Mióta állhat a szobám ajtajában? -Anyaaa..-forgatom meg a szememet. Ideje menni. Magamra rántom a pulóveremet és a kabátomat. A nővérem valószínűleg el sem hívott volna, de szüksége volt valakire, aki tartja a frontot, amíg ő valamilyen mondvacsinált okkal elrángatja Wendyt a meglepetés bulija helyszínére. Gyalog megyek. Valószínűleg fogok alkoholt fogyasztani, így a motorom épségét illetve a jogosítványomat nem kockáztatnám. A romkocsma ki volt bérelve egész estére nekünk, így nem kellett azon aggódnom, hogy vajon a be nem töltött 21. életévem problémát jelent-e. Beljebb terelgetem azokat, akik odakint dohányoznak, hiszen lassan itt az idő. Bent kellemesebb az idő, így ledobom a felesleges ruhadarabokat. Mire nagyjából elrendezkedünk jön is egy sms a nővéremtől.. idézem: "!!!" szóval pár perc. Mindenki kezébe nyomok egy-egy csillagszórót és közben úgy szorul össze a gyomrom, mintha bármi is rajtam múlna. Szeretném, ha ez tényleg jól sülne el. Megérkezik az utolsó figyelmeztetés.. idézem: "!!!!!!!!!!!!!!!!". Szóval most szállnak ki a taxiból. Intek, hogy mindenki gyújtsa meg a kezében pihenő csillagszórót és ne szóljanak egy szót sem. Csak a halk sercegés hallatszódik és végre nyílik az ajtó. Belépnek és intek. Kórusban szólal meg mindenki. -Boldog születésnapoooot!-csatlakozok a hangzavarba. A szívem a torkomban dolog. Remélem minden úgy sikerült, ahogyan kellett. Beljebb engedjük a két lányt és előre lépek, hogy lesegítsem a kabátot Wendyről. Majd hátrébb lépek, hogy mindenki sorban fel tudja őt köszönteni személyesen. Kivárom a soromat. -Isten éltessen még egyszer..-mosolygok rá. Félkézzel átölelem a vállánál miközben előhúzom a zsebemből a kis bársony tasakot, amiben egyébként egy ezüst nyaklánc pihen, amin egy ezüst Hold medál lóg. Felé nyújtom az ajándékomat. Remélem örülni fog.
A héten tele voltam vizsgákkal, már régóta nyaggattak, hogy el kellene mennünk bulizni, meg kellene ünnepelni azt, hogy megint öregebb lettem. Beletelt pár napomba, de a megértettem mindenkivel, hogy idén erre nincs igényem. Bár imádom ünnepelni magam és bulizni egybe a kettő a legjobb, de most túl sok az egyetem. A hét utolsó felében szerencsére elhallgattak azok a fránya hangok, amik állandóan csengették a buli csengőt. Nem vágytam másra mint pihenésre, négy vizsgán vagyok túl, amikre természetesen mind előtte pár nappal kezdtem készülni, így a tempó feszített volt, de csak eljött a várva várt hétvége. Ma csajos napot akartam, a legjobb barátnőmmel, meg még pár másik lánnyal a suliból. Reggel meg is jöttek, egész nap a kanapét nyomtuk, romantikus filmeket nézve, popcornt ropogtatva és még egy kis flört is belefért a pizza futárral, de nem részemről. Szerencsés vagyok, olyan barátnőim vannak, akik hasonlóan bolondok mint én, nincsenek megáldva ép ésszel, de e lehető legjobb érettemében véve.. De önfeledten szép az élet. A délután folyamán egyedül maradtuk a legjobb felemmel, de mivel nem akartam semmiféle bulit megkérdezte, hogy elvihet e vacsizni, kettesben. Ennek nem tudtam nemet mondani, mert nem akartam neki csalódást okozni. Láttam, hogy nagyon meg szeretné ünnepelni, nem vagyok semmi elrontója egy csendes este nem árthat senkinek. Kicsit gyanús volt, hogy egy elég merész ruhát dobott az ágyra, hogy vegyem fel, de felvettem. A hajamat egyszerűen felfogtam, és feldobtam egy laza sminket. A taxi már lent várt minket. -Mondd, hogy nem szerveztél nekem semmit. - túl sok volt a jel és én sem ma jöttem le a falvédőről, de olyan hazugságot nyomott az arcomba, hogy nem tudtam nem hinni neki. Már amúgy is nagyon éhes voltam, az úton bámultam ki az ablakon és néztem, ahogy sok fiatal mászkál az utcákon, akik biztosan bulizni mennek. -Utána mégis elmehetnénk bulizni. - félmosoly jelenik meg az arcomon. A taxiból kiszállva derül fény mindenre számomra, amire eddig gyanakodtam, persze, hogy hazudott, túl gyorsan engedték el az ünneplés témát, pedig ismerem őket, tudom, hogy minden alkalmat megragadunk az ünneplésre, vagy inkább az ivásra és a bulira. De nem lepleztem le magam, továbbra is teljes nyugodtsággal sétáltam utána, és már ki is találtam milyen nagyon meglepett leszek, a hely láttán. A meglepettségem ennek ellenére nem megjátszott volt, a barátaim voltak ott, nem holmi szórakozóhelyre hozott. Pedig nem gondoltam nagy dologra, csak egy szimpla hétvégi engedd el a hajamra. -Azta a büdös- szalad ki a számon, de közben mosolyogtam mint a tejbetök, mert jól esett, hogy ennyi ember van aki miattam jött ide, és sokan ilyen jól titokban tudták tartani, pedig mindennap látom őket. Itt volt kedvenc öcsikém is, akinek először meglepett a jelenléte, nem tudtam, hogy ennyire szeret a nővérével bulizni. - Szia Öcsi! - köszöntem neki is, miután mindenkinek egyesével megköszöntem, hogy voltak ilyen kedvesek és nem hallgattak rám. Mert rohadt jó időzítés volt, lehet pont ez kell nekem ezután hét után, csak hülye fejjel elhittem, hogy pihenni kell. - Mióta titkolod előlem ezt? - mutatok körbe majd tekintetemet erősen rá szegezem. hogy érezze, hogy kicsit mérges vagyok. Nem szeretem a titkokat, hiába jó a végkimenetele. Nem várom meg a válaszát, mert lesz bőven időm még társalogni vele, de ha már itt vagyunk belevetem magam az éjszakába. -Na gyere, mire vársz, koccintsunk rám. - nyomok egy puszit az arcára, majd magam után húzom a pulthoz.
Próbálom nem lenyelni a saját nyelvemet, amikor meglátom. Csodaszép... tudom, hogy mindig azt mondom, hogy csodaszép... de tényleg az.. basszus... szedd már össze magadat. A nővérem csak megveregeti a vállamat, amikor megérkeznek, ez az ő verziója annak, hogy 'ügyes voltál, hogy nem szúrtad el a munkámat.' azért egy köszönöm is jól esett volna, de nem vagyok telhetetlen. Én nem ismerem ezeket az embereket, a nővéremnek köszönhetően azonban szinte mindenki tudta az én nevemet, ez pedig mérhetetlenül kellemetlen volt a számomra, de igyekeztem nem túl sok figyelmet szentelni ennek. Csak kivártam, hogy sorra kerüljek és azt sem zártam ki teljesen, hogy csak átadom az ajándékot és le is lépek.. nem biztos, hogy végig szeretném nézni az este folytatását, hiszen tudom, hogy nincs esélyem semmire, nem is tennék így keresztbe a nővéremnek, de nem akarok szemtanú lenni, amikor másokkal esetleg összegabalyodik álmaim nője. 'Öcsi'.. ez lesz az én örök átkom. Mégis a mosoly töretlen az arcomon. Átadom az ajándékot, kérdése azonban szinte gyomorszájon vág. Azonnal lelohad a mosolyom és kitágult pupillákkal próbálok mentséget keresni.. de mire is? -Én.. de hát én nem... én csak..-mit is akartam mondani? Jajj. Puszit ad az arcomra, így belém szorul minden szó, ami értelmetlenül akart kitódulni a számon és egyszerűen csak vörösebb árnyalatra vált az arcom. Hálát adok az összes létező és nem létező istennek, hogy a nővérem ezt most nem nézte végig... életem végéig hallgathatnám. Tudja, hogy mennyire rápörgött az agyam Wendy-re, de szóban sosem tiltotta meg, hogy bármit is tegyek az ügy érdekében.. talán azért, mert tudja, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, ha Wendy-ről van szó. Nem túl sok lánnyal volt dolgom életem során.... de soha egyikkel sem bénáztam... ha azonban róla van szó... még normálisan beszélni sem tudok. -Oké.-nyögöm ki végül de keze már a kezemben és elindul a pult felé, én pedig teljesen kiürült aggyal lépkedek utána engedelmesen. Közben a hátsó teremben elindul a zene és néhányan áttömörülnek oda. Megállok mellette a pultnál. -Mit iszol?-ha megmondja kikérem neki a választott italt, magamnak meg egy sört. Nem szoktam töményezni.. túl hamar szétesek tőle, így nem láttam értelmét. Ha megkaptuk az italokat felemelem a sörös üveget. -Rád..-tartom felé, hogy koccintsunk. Belekortyolok és újra lerakom az üveget a pultra. -A nővérem volt a szervező.. én csak bezavartam az embereket az utcáról.. és csak 2 napja tudom, mert nem bízott benne, hogy tudom tartani a számat...-magyarázkodom még az előző kérdésére. -Szóval.. hogy sikerültek a vizsgák?-terelem inkább a témát.
Még mindig a meglepetés hatása alatt vagyok, megérte nemet mondani a korábban annyit témába jött bulira, mert ez annál is jobb. Ugyan a meglepetéseket annyira nem szeretem, mégis egészen feldobta a kedvem az egész. A legtöbb ember az egyetemről jött, persze ott vannak a legnagyobb parti arcok, és a közös barátaink is ott vannak. Szeretném azt hinni, hogy mindenki csak miattam jött, de azért egy ilyen húzós hónapban mindenkinek jól jön egy kis kikapcsolódás, így nem merem azt mondani, hogy mindenki a barátomként van itt. Persze ettől függetlenül mindenki tök kedves és hozott ajándékot, de hát ahogy ismerem a fő szervező barátnőmet, biztosan valami belépő lehetett, ajándék nélkül szerintem senki nem jöhetett. Még a kis Petertől is kapok egy kis csomagot. Kinyitom, és meglátom benne a nyakláncot. -Ooo, ez meseszép, segítesz? - tényleg nagyon tetszik a medál is, egész jó érzéke van ehhez a srácnak, nyújtom felé az ékszert és megfordulok, hogy fel tudja rakni, pont passzol a szettemhez az amúgy is nagyon szép kis darab. - Mondanám, hogy nem kellett volna, de ez nagyon tetszik. Köszönöm szépen! - mosolygok. Mire a pulthoz érünk már pontosan tudom mivel kezdem az estét, nem biztos, hogy a legjobb de a hetet biztosan elfeledtetni velem. -Tequila, köszi. - kikéri magának a sört, és már emeli is koccintásra. Gyorsan lemegy az első pohár, majd odahívom a barátnőimet is, hogy a következő körben nem egyedül igyak. -Na ide figyelj, tudom, hogy még korán van meg ilyenek de egyszer vagyok 23, fogd meg ezt a poharat és húzd le velünk. - nyomom a kezébe a következő körhöz a tequilát kacsintok a fiú felé, reménykedve, hogy nem hagyja ki a buli legjobb részét, a felest. -Nagyon hálás vagyok ezért, tényleg. - nézek a lányok felé, mert nem tudom megköszöntem e nekik már, amit összehoztak. - És neked is Öcsi, hogy ilyen ügyesen tartottad a frontot amíg ideértünk. - már megy is a só a kézfejemre, a citrom a kezembe és le is csúszott a második pohár. - Amúgy te ihatsz már legálisan ilyen helyeken? - nézek a nővére felé, persze cseppet sem gondolom komolyan. Aztán szóba jön a hetemet uraló vizsgaidőszak. -Hát figyelj, mivel mindent az utolsó percekre szeretek hagyni, így a tanulást is, csak reménykedni tudok a jó jegyben. - a csajok táncolni hívnak, de egyelőre nem érzem magam elég ittasnak ahhoz, hogy rákezdjek. Persze nem fogok megállás nélkül inni, bennem is van belső fék, ami most jelzi, hogy talán elég egy kis ideig. - Olyan jó, hogy itt vagy. - ölelem meg. Amióta ismerem a családját, boldoggá tesz a tudat, hogy egy örökké tartó barátsággal ezt a jól fésült srácot is megkaptam. A kedvemet ma semmi sem tudja letörni, talán ilyen lehet egy tökéletes nap? Reggel a pihi, este a szórakozás.
-Persze, persze..-bólogatok és kissé remegős ujjakkal, de a gondviselésnek hála, első próbálkozásra sikerül összecsatolnom a láncot a nyaka körül. -Örülök, hogy tetszik.-eresztek meg felé egy kicsit magabiztosabb mosolyt. Tényleg tetszik neki, látszik a szemén. Így végre megkönnyebbülök egy kicsit. Legalább ezzel tényleg betaláltam. Bravó. Képzeletben megveregetem a saját vállamat. Nem is szeretném igazából senkinek sem bevallani, hogy mennyi időbe került mire ezt kiválasztottam neki. A pultnál ő gyorsan letudja az első kört. Én megbékélek egy sörrel. Egyébként sem gondolom, hogy túl sokáig élvezné az én társaságomat, de a legnagyobb meglepetésemre nem tőlem köszön el, hanem a barátnőit hívja oda. Megigazítom a hajamat miközben gyorsan végigfut a tekintetem az embereken. Mire feleszmélek már egy reflex szerű mozdulattal veszem el tőle a felém nyújtott tequilát. -Neked bármit..-bólintok rá. Azt hittem minden alkoholt csak le kell húzni, de szinte szinkronban sóznak, isznak, majd harapnak a citromba. Gyorsan leutánzom a sorrendet.. édes istenem ez rohadt szar. Igyekszem elrejteni a fintoromat, de a citromnak hála hamar elmúlik az égés a torkomban. Kérdésére elnevetem magam. -Nem.. még 2-3 hétig sehol sem ihatok legálisan..-követem a tekintetét a nővérem felé. -Őt nem érdekli..-rázom meg a fejemet. Szerintem a tesóm úgyis úgy van vele, hogy inkább az ő felügyelete alatt rúgjak be először rendesen. Sosem vallaná be, de mindig vigyáz a kistesójára. Visszahúzom rá a tekintetem. -Áhh... mindig ezt mondod aztán jól sikerül az összes..-vonom meg a tekintetem. Biztos valami isteni érzéke van hozzá. Megölel. Átölelem a derekánál és egy pillanatra fel is emelem a földről. Leteszem, de a kezem a derekán marad. -Örülök, hogy itt lehetek.-nézek rá hálásan. Kikérek még egy kört ebből a rettenetes tequilából, amit látványosan mindenki nagyon szeret. Lehet csak nem ittam még eleget, hogy megtanuljam értékelni.. vagy egyszerűen ez nem az én sportom, de mindegy egy hölgyet nem szabad egyedül hagyni. Az egyik kezem még mindig egy kicsit bátortalanul ugyan, de a derekán pihen. Ha kihozzák az italokat én meg is iszom az enyémet. -Akarsz táncolni?.. Velem?-csúszik ki a számon. De végülis egy életem egy halálom.. nem? Az előbb mondott nemet a barátnőinek szóval elég csekély esélyt látok, hogy nekem igent mond.
A tömeg kezd szétszéledni, sokan már belevetették magukat a táncba, de nem csodálkozok rajta, már előttem itt voltak, nekik volt idejük alapozni a parti előtt. Próbálok én is lépést tartani velük, és a tequila igen alattomos tud lenni, mondjuk itt feltűnt, hogy nem vizezik sok másik hellyel ellentétben. Talán pont emiatt érzem kicsit már a hatását, még csak a fejemben, de egész biztosan ha lecsúszik még pár pohár már az egész testem érezni fogja azt a bizonyos kellemes érzést. - Hidd el, hogy érdekli. - tudom, hogy a nővére törődik vele, a látszat ellenére, ők szerintem egész jó tesók. - De addig is gyakorolj! - tartom felé a következő poharat. - Ezt akkor a közelgő felnőtt korodra. - majd stílusosan lehúzom ezt is. - Jó ebben igazad van, de inkább nem hiszem el, hogy jól sikerült, minthogy utána csalódjak, hogy valóban nem. Csak várom a legrosszabbat. - nagyon jól ismer, általában mindig ráparázok, közben kicsit el is engedem a vizsgákat de meglepően jól sikerülnek. Talán az a nagy elhivatottság ami bennem tombol nem engedi, hogy ne tanuljak eleget egy vizsgára. Biztos vagyok benne, hogy egy kis plusz erőfeszítéssel még jobb lehetnék, de ahhoz még magamat is túl kéne szárnyalnom.
Lehet neki is beütött egy feles, nem tudom viszont tetszik, hogy ilyen boldog ő is. Felkap a földről, mikor megölelem, majd kikéri a következő kört. Jó fiú, gyorsan tanul, bár lehet nem ezt kellene megtanítanom neki, a nővére kicsinál ha megtudja, hogy leitattam az öcsikéjét. - Ugye, hogy jobb mint a sör. - mosolygok rá, közben belép az ajtón az akire ma a legkevésbé számítottam, így gyorsan le is hervad. Jó sajnos sok ilyen ember van, akiket nem szívesen látok egy partin, ahol én vagyok a lényeg. Megjelent az exem és az új csaja, normál esetben egy ilyen szituáció nem érdekelne, mert sosem maradok sokáig egy kapcsolatban, ahhoz, hogy a féltékenység eluralkodjon rajtam ilyen helyzetekben. És amúgy is, nem találtam még olyan pasit aki ilyen hatást tudott volna kelteni bennem. Az élet nem adott nekem jó példát, hogyan is kellene élni szerelemben, a szüleim erre pont a legrosszabbak voltak. Jobb erre fogni, hogy sosincs pár hónapnál hosszabb kapcsolatom, mint arra, hogy mindig ráunok mindenkire. De ő egészen más tészta, pont ezért is zavar annyira a jelenléte, nem szerettem vagy ilyenek, inkább csak pár éjszakás volt, de csúnyán átvert, majd vissza akarta könyörögni magát. De kétszer sosem kap esélyt nálam senki, főleg ilyen kezdéssel a háta mögött, pancser. - Tánc? - gyorsan visszaterelem a figyelmemet Peterre. - Igen, de segítened kell! - féltékennyé fogom tenni, persze ha segítségemre lesz ifjú ivócimborám. A srác nem ismeri őt, így nem tudja, hogy olyan mintha az öcsém lenne, simán meg tudom vezetni, és csodás szülinapi ajándék lenne, ha látnám a fejét. Annyira oda volt értem. - Látod ott azt a pasit azzal a nagyon szép szőke lánnyal? - baszki szegény lány, egész normálisnak tűnik és még szép is. Találnál jobbat is csajszikám. - Féltékennyé kell tennem és te segíteni szeretnél benne. - nézek rá kiskutya szemekkel, úgy érzem zseniálisan fogunk szórakozni. - Persze csak akkor, ha nincs senki itt akit el szeretnél kápráztatni, mert akkor lehet rossz ötlet. - mosolygok mert mindig is kíváncsi voltam vajon hogyan szokott csajozni, meg persze mindig magamra gondolok, de hát megeshet, hogy ő is hozott valakit magával. Bár nem nagyon találkoztam még egy barátnőjével sem, annak ellenére, hogy egész sokat vagyok náluk, de ki tudja, lehet csak haza nem akarja vinni. Ezen a pancseren kívül nagyjából mindenki tudja milyen viszonyban vagyunk így nem félek az egyéb félreértésektől, de neki nem akarnék bekavarni csak, hogy önző módon bosszút álljak.
3 feles? Vagy már 4? Hol tartunk? Nem szoktam inni, de nem akarok szégyenben maradni, így igyekszem tartani a tempót és ugyan a fejem egyre jobban zsibbad azt hiszem kiválóan szerepelek a kiképzésem. -Abba nem vagyok biztos, hogy jobb, de minden bizonnyal célravezetőbb..-nevetek egyet megvakarva a tarkómat. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az én világom, de biztos, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget, hiszen mikor lenne még esélyem így "kettesben" maradni vele? Követem a tekintetét és megáll a tekintetem egy srácon. Vajon megbántotta? Vagy csak ő volt a kiszemeltje? Gyorsan visszafordulok felé. Talán jobb, ha bele sem gondolok. Inkább megkérdezem, hogy van-e kedve táncolni. Legalább ezzel eldöntheti, hogy akar-e tőlem szabadulni vagy sem. Az igennél elmosolyodok, de aztán kicsit lefagyok amikor a segítségem kéri. Én mégis miben tudnék NEKI segíteni. -Annyira nem szép, de igen látom őket.-bólintok. Talán csak elfogult vagyok. Na jó viccelek.. biztosan elfogult vagyok. Féltékennyé tenni? Velem? Kissé kérdőn felvonom a szemöldökeimet és még egyszer a párra pillantok majd újra Wendyre. Akkor már viszont édes nagy szemekkel pillázik rám. Vajon van róla bármennyi fogalma, hogy milyen hatással van rám? Őszintén.. erősen kétlem. Megrázom a fejem. -Semmi akadálya.-vágom rá végül olyan magabiztosan, mintha lenne róla bármi fogalmam, hogy mit is fogok tenni. Mindegy.. a folyékony önbizalom már bennem van. Mégis mennyire lehet nehéz? Öhmm.. nem tudom. Kikérek még egy kört. De én ahhoz még nem nyúlok. Várok. Félszemmel figyelek, hogy közelebb keveredjenek a pulthoz. -Bízz bennem.-mosolygok rá bíztatóan. A derekánál fogva megfordítom és egészen a mellkasomig húzom a hátát. Esküszöm láttam ezt már valahol és az látványosan jól nézett ki. Félrehúzom a copfját a válláról és egy rövid nedves csíkot húzok a citromszelettel a bőrére. A kezébe adom a citromot, szórok egy pici sót a citromcsíkra a bőrén. Gyengéd csókot adok a füle tövére. -Rá ne merj nézni.....-suttogom a fülébe. Egyik kezem a derekáról a hasára siklik, így közel tartva magamhoz. A halántékommal kicsit félredöntöm a fejét, hogy nagyobb felületen feszüljön elém a nyaka és a válla. Óvatosan a nyelvemmel lenyalom a válláról a sót. Lehúzom a felest majd a kezét a számhoz emelve a számmal elveszem az ujjai közül a citromot. A citromhéjat visszadobom a pohárba. Nagyon remélem, hogy ezt a nővérem nem látta. Kilépek a háta mögül kezembe fogva az övét és elindulok vele a táncolók felé, de az utunk pont a célpontja mellett vezet el, aki enyhén vörösödő fejjel bámul ránk. -Mi van, haver?-pillantok rá, de még csak le sem lassítok. Csak megrázza a fejét és próbál arra koncentrálni akivel érkezett, de biztos vagyok benne, hogy figyeli merre megyünk. Kicsit beljebb vezetem a tömegbe, de nem megyek be legbelülre. Wendy felé fordulok közelebb húzva magamhoz a kezénél fogva. -Így jó volt?-kérdezem nevetve.
Még sosem buliztam úgy, hogy ennyi ismerős vett körül, a baráti társaságom akikkel eljárunk már tudja milyen vagyok ha bevadulok. De lehet ennyi ember előtt nem kellene beégetnem magam. Ma kimarad az asztalon táncolás és a hasról ivás, de úgysincs hozzá itt olyan pasi aki bevállalná. Láttam, hogy a kérésem kicsit meglepte Petert, megértem nagyjából náluk élek, látott már alsóneműben és aludtam már az ágyában is amikor nem volt otthon. Lehet kicsit túl soknak érzi ezt, vagy nem fér bele, amit totál megértenék. Ráadásul nem tudom miket mesélt neki rólam a nővére, mert az biztos, hogy így még nem buliztunk együtt, nem ismerheti a bulis Wendyt, pedig állati jó arc ő is. -Ohh dehogynem, nézd azt a dekoltázst, én is szeretnék olyat. - mérem fel a lányt, akár barátnők is lehetnénk, úgy látszik ez a zsánere annak a baromnak, csak ő a nagyobb mellű, szőke Wendy. Nem vonzódok a lányokhoz, de simán meg tudom állapítani ha egy lány dögös. Szerencsémre hamar elfogadja az ajánlatom, mázlim van ezzel a gyerekkel esküszöm, milyen jó, hogy nem ment haza, egész jó partiarc alapanyag, még csiszolunk rajta és ő lesz a bárok, diszkók legnagyobb csődöre, a csajok odalesznek érte. - Drágám, én bízok... - de nem tudtam befejezni, mert olyan könnyen megfordított, hogy még a szavam is elakadt. Amit tesz abba beleremegek, a bőröm libabőrös lesz, de próbálok nyugodt maradni. A szemem sarkából már nézném, hogy mennyire sikerül megnyerőre a produkció, de rendre intenek, és én engedelmeskedek. Basszus, még élvezem is, de gyorsan elhessegetek minden huncut fantáziát, hiszen Peter áll mögöttem, az a kissrác, akit akkor ismertem meg, amikor még gimibe járt, a legjobb barátnőm öccse, olyan mintha az én öcsém is lenne. De az agyam már nem igazán jár úgy ahogy kellene, ráfogom a piára a piszkos gondolataimat. Megfogja a kezem és elindulunk a táncparkettre, én követem, mert még mindig a hatása alatt vagyok, elmegyünk a barom mellett, és oda is bök neki valamit de nem figyelek oda, azt hiszem ő ügyesebb ebben a féltékenységi játékben, mint én, pár percre el is felejtettem miért tette amit tett. De amint meglátom, hogy a csávó csajjal próbálja elterelni a gondolatait megint visszazökkenek. Szerencsére ügyesek voltunk, mert úgy láttam, mintha elmentek volna, de nem nagyon tudtam őket szemmel tartani a tömegben. Baszki, túl sokat ittam már most, nyilal belém a gondolat. - Zseniális voltál. - csak ennyit tudok mondani, persze mondanék én több mindent is, de azt nem biztos, hogy tényleg ki kellene mondanom. Észreveszem a csajokat is a parketten, ha ezt látták, csak remélni merem, hogy őt is látták, így össze tudják majd kötni a dolgokat. - Szerintem bevált, láttad a fejét? Baszki jó vagy, hogyhogy nincs neked barátnőd? - nevetek, és elkezdek táncolni a zenére, már jócskán érzem a hatását annak a fránya italnak, és milyen jó érzés. - Mutasd mit tudsz? - húztam a tömegbe és próbáltam felrázni a hangulatot és elterelni a gondolataimat az előbbiekről. Az egyik kedvenc zeném szólalt meg, ami miatt még boldogabbnak érzem magam, ez a zene igen sok mindent kihoz belőlem, de csak is a jobb részeket. Kört alkotva élvezzük a zene ritmusát, mellettem a kis Casanova, a csajok elindultak italért, kértem, hogy nekem is hozzanak, mert nem megyek ki amíg ez a szám megy. - Kérsz valamit inni? - próbálom túlkiabálni a zenét, de szerintem nem hallja. Nem baj mert neki is kértem még egy kört, mert tetszett az egyedi tequila ivó mmódszere.
-Te tökéletes vagy, ahogy vagy.-többet nem is nézek a másik lányra, hiszem számomra teljesen közömbös. Aztán teszem, amit kért. Műsort csinálok. Libabőrös lesz a nyakánál, ami meglep, mégis tudom, hogy jó úton járok. Ha a teste így reagál rám, akkor pontosan azt a hatást érjük el, amit szeretett volna. Nekem persze ez inkább egy kihagyhatatlan lehetőség, hogy hozzáérhessek méghozzá úgy, hogy még magyarázat is van, ha esetleg a nővérem kérdőre vonna. Az emberek takarásában azért biztos, ami biztos hallani szeretném, hogy megfelelt-e a produkció. Zseniális? Akkor tényleg jó munkát végeztem. Hogyhogy nincs barátnőm? Mert menthetetlenül koslatok utánad várva egy csodálatos pillanatra, amikor a fizika minden törvényét felrúgva esélyem adódik, hogy te legyél a barátnőm. Ez fut át az agyamon. -Szeretek olyanok után szaladni, akik még csak észre sem vesznek.-vonom meg a vállamat röviden nevetve egyet zavaromban. Magával húz a közelebbi ismerősei gyűrűjébe. Tekintetemmel a nővéremet keresem, de talán kár, mert kicsivel odébb enyeleg valami sráccal. Ez az a látvány, amit sosem szerettem volna átélni. Karon fogja a srácot és eltűnnek a bár irányába. Vagy inni mennek vagy lelépnek. Megrázom a fejemet és inkább Wendy-re koncentrálok. Nem vagyok egy különösebb tánc mester. Az egyet jobbra egyet balra túlélési módszert választom, de ahogy elnézem a többi embert ennél többre egy srácnak nem is nagyon van szüksége a beolvadáshoz. Valamit próbál mondani. Ész van mit hinni? Vagy inkább kérsz valamit inni? Talán? Megrázom a fejemet. De ahogy látom a barátnői már elmentek egy újabb körért. Szóval ez nem olyan opcionális dolog. Megfogom a kezét és közelebb húzom magamhoz, így már a kezem inkább a derekára siklik. Most nem tapad ránk annyi szem, mint az előbb. Sőt kifejezetten beolvadunk a környezetünkbe. Már amennyire ez lehetséges az ünnepelt társaságában. Ajkaim végig súrolják a bőrét a vállától a füle vonaláig. -Megcsókolhatlak?-kérdezem amikor a szám megáll a fülénél. Egy életem egy halálom nem igaz?
Az agyam már nem működik, átvette az irányítást az alkohol, ami rohadt jó érzés. A testem a zene ritmusára mozog, próbálok valakit keresni a tömegben, de már nem nagyon vannak ismerős arcok, bár már nem is tiszta annyira a kép. Valószínűleg nem zártkörű a buli, ami valójában még jobb is. Túl gyorsan és túl sok tequila csúszott, de ki hibáztatna érte szülinapom van. A legjobb barátnőm is lelépett egy pasival, szép itt hagy engem, de legalább van társaságom és ezt értékelem. -Úgy néz ki ketten maradtunk, csak majd segíts hazamenni. - kiabálok megint majd elnevetem magam. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Peterrel egyszer együtt fogunk bulizni, kicsit fura is, de jó értelemben, a kisfiú felnőtt hozzánk. Megfogja a kezem és közel húz magához, gyorsan forognak az agyakerekeim, vajon megint itt van akinek a színjáték megy vagy ez már nem annak a része? Nincs időm körbenézni, de nem is kell, mert megkapom a választ egy kérdés formájában. Kicsit elhúzódok tőle, mert őszintén meglep a kérdése, lehet rosszul értettem, túl hangos a zene. De túl közel volt hozzám ahhoz, hogy félreértsem. Már nem táncolok, csak őt nézem, hirtelen megértem korábbi mondatát a barátnőkre vonatkozóan, hogy lehettem ennyire vak, vagy az is lehet, hogy nem gondol semmi komolyra csak a pia beszél belőle, hiszen kétlem, hogy ő úgy tekintene rám. Gondolkodás közben mintha órák teltek volna el, pedig egy refrén ment le a dalból, ami éppen szól. Két kezem közé fogom az arcát, közelebb hajolok hozzá, de nem csókolom meg. Belenézek a szemébe, próbálom kiszedni a fejéből a gondolatokat. -A nővéred meg fog ölni. - mondom neki és elengedem az arcát, egyszerűen nem tudom mi a helyes. Gondolkodnom kellene, de már nem megy, okos döntést nem tudok hozni, a pultnál olyan reakciót váltott ki belőlem, amit sosem feltételeztem volna, baszki van valami kémia köztünk, de nyilván ez sosem működne, vagy inkább nem működhetne. Kizökkentettek a barátaim az italokkal, pont jókor, gyorsan elvettem négy pohárral a kezükből, és lehúztam egyet minden körítés nélkül. Meg akartam tenni, igent akartam mondani, de gyorsan ki kell vernem a fejemből. Odaadtam neki a két poharat. - Húzd le! - majd én is megittam. - A másikat is! - bár utasításnak akart hangzani, inkább béna levegővételeknek tűnt. A poharakat a mellettem táncoló ismeretlen személy kezébe nyomtam, mert ha sokáig vártam volna meghátrálok. -Igen. - súgtam a fülébe. Egész biztosan nem vagyok észnél és lehetséges, hogy ennyi pia után holnapra elfelejtem, de most jónak éreztem ezt a választ.
Tényleg ekkora lehetőséget dob az univerzum? Nagyon úgy tűnik.. -Hazaviszlek ne izgulj..-mosolygok rá. Ezek szerint a nővérem tényleg elment azzal a sráccal. Ez volt az egyik legnagyobb előnye annak, hogy sosem mozdultunk ki együtt. Nem kellett tudnom a futó vagy nem futó kapcsolatairól. Haza pedig nem nagyon hozott senkit. Szerencsére. Felteszek egy kérdést és teljesen lefagy a kezeimben. Hátrébb lép és így már a szemeibe tudok nézni. Minden másodperccel egyre kisebb csomóba szorul össze a gyomrom. Hát ezzel nagyon mellé lőttem. Még ráfoghatom a piára.. még ráfoghatom a piára... fogd rá a piára. A nővérem? Most tényleg ennyi tartja vissza? -Ő már nincs itt..-pillantok körbe és újra az arcán áll meg a tekintetem. Ekkor azonban megmentenek. Engem? Őt? Az egész helyzetet. Hátrébb lépek tőle és ő egyből két felest nyom a kezembe. Lehúzom az elsőt és ahogy mondta egyből utána is dobom a következőt. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet.. mégis megteszem, mert ő mondta. Gatyára ázik az agyam az alkoholban, de valahogy észnél kell maradnom. Elvégre nekem kellene majd hazavinnem. Ha ez így marad neki kell majd hazavinnie engem. Lepasszolom a poharakat és ekkor mellém lép, így én szinte megtántorodok. Én léptem túl közel vagy ő jött közelebb? A fülembe suttog. Igen. Mi? Igen mi? Lefagyok. Igen. Igent mondott. Felhúzom a szemöldökeimet, de ösztönösen mozdulok. Nem akarok visszakérdezni. Még a végén meggondolja magát, vagy én ijedek vissza. Átölelem a derekánál és megcsókolom. Óvatosan csókolom, mert még nem vagyok benne biztos, hogy tényleg komolyan gondolta. Lassan engedem el és húzódok el tőle esélyt adva neki a menekülésre, ha esetleg kihátrálna a helyzetből. Nem akarom belekényszeríteni. Nem mintha őt lehetne. Mégis bármennyire bátorrá tett a tequila belül rettegek, hogy elszúrom a kapcsolatunkat vagy ne adja Isten a kapcsolatát a nővéremmel. Abba semmiképp sem szeretnék belepiszkálni.
Még nem tudom eldönteni, hogy túl sokat vagy túl keveset ittam, de nyilván ha ebbe belementem túl sokat. Igen ez abszolút a legjobb magyarázat erre az egészre. Én és Peter, meg ez a csók? Nem igazán tudom értelmezni, olyan abszurd az egész, de közben az egész testem akarja. Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem, egy éjszakás kalandnak túlságosan is szeretem ezt a tökfejet, komoly kapcsolatnak meg… Hát olyan még nem volt az életemben, mindenkire ráunok, nem akarom, hogy vele is ez történjen. De miért is gondolkodok ilyeneken, gyorsan elhessegettem ezeket a mély, nagyon nem közeli képeket a fejemből és próbálok a jelenre koncentrálni. Megcsókol és én vissza csókolom, jó érzés, mindenem libabőrös lesz, remélem nem veszi észre. Amikor abbahagyja akarok még, de nem kezdeményezek, nem akarom kihasználni. Ő túl sokat ivott, én is lehet józanon nem akarná ezt. Az egész az én hibám lehet, ha nem itatom le annyira talán nem történik meg. A nővére biztosan kicsinál, ő ismer, tudja jól, hogy bánok a pasikkal, sosem bocsátaná meg ha az öccse egy lenne a sok közül, de persze én sem magamnak. -Gyere! - elindulok kifele a tömegből, de már nem fogom meg a kezét, nem akarom félrevezetni. Minden annyival egyszerűbb lenne ha nem az lenne aki, mert ő jó srác, iszonyat helyes és szeretek vele lenni. Csendesebb helyet akarok, minden gondolkodás nélkül a mosdók felé indulok. Az ajtók előtt határozottan nézek rá, nem engedem vissza hátrálni, a női mosdóban nincsenek annyian, még, egész zárt minden helyiség. Beviszem az egyik fülkébe, ami meglepően nagy. Gondolom számítanak a WC melletti ülő helyzetben pózolásra, úgy kényelmesebb néha. Állunk egymással szemben, én annyi mindent mondanék, de már az is problémát okoz, hogy a két lábamon stabilan álljak. Kérdőn nézek rá, próbálom minden fellobbant vágyam eltitkolni előle. Kérdezni akarom őt, kérdőre vonni, de akkor magammal is ugyanazt kellene tennem, és én nem tudok jelenleg semmit sem. Nekilököm falnak és megcsókolom, nem olyan finoman mint ő, bennem rohadtul ég a tűz mindig minden helyzetben, és ő még táplálj is, baszki. Nehezen de elszakadok a szájtól és tőle is, lehajtom a WC tetejét és leülök. Az arcomat a tenyerembe temetem. Nem nézek rá, de muszáj megszólalnom. -Ne haragudj! - préselem ki a hangokat az ujjaim közül. Úgy érzem kihasználtam, úgy érzem rossz útra tereltem őt, pedig nem ez lenne a dolgom. - Öcsi! - nézek rá, de már a megszólítás is idegen, de próbálok visszazökkeni. - Peter Panborne! - a hivatalos néha jobb, és látnia kell, hogy észnél vagyok, még akkor is ha nem. - Mit csináltál?
Visszacsókol és úgy érzem az egész lelkem lángra lobban. Ez most tényleg megtörténik? Megtörténhet? Velem? Vele? Velünk. Lefagyva nézek a szemeibe miután elhúzódok tőle. Vajon megbánta? Mire gondol? Bepánikolok. Hív és én ösztönösen mozdulok utána. Most jön majd az, hogy ez mekkora hiba volt és nem kellett volna? Nem szeretném hallani azt a fajta hegyibeszédet, annál még az is jobb lenne, ha elröhögnénk, mintha csak egy jó vicc lett volna az egész. Pedig nem az. Nekem nem. A mosdó ajtajában megtorpanok. Most fognom kell majd a haját, amíg hányni fog? Nem mintha nem tenném meg érte, de a tekintetében valami egészen mást látok, így csak besétálok egy szó nélkül. Most tényleg elbújunk egy fülkében? Ránkzárja az ajtót én pedig igyekszem felkészülni minden lehetséges forgatókönyvre, bár nem gondolom, hogy ez lehetséges lenne ilyen helyzetben. Milyen helyzetben is vagyunk? A hátam nekikoppan a falnak. Mi a...? Visszacsókolom és kezeim kissé bátortalanul érintik a derekát. Most akkor mégis jó volt? Ellép tőlem. A kezeim elengedik, de a testem nem mozdul Ott maradok a falnak támaszkodva. Értetlenül és talán egy kicsit tehetetlenül leengedem a kezeimet magam mellé és figyelem, ahogy leül. -Miért haragudnék?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet. Most tényleg ő kér bocsánatot tőlem? Ez most egy párhuzamos univerzum? Vagy csak békésen meghaltam? Vagy beütött az alkohol és egyébként a pulton alszom egy órája? Amikor újra öcsinek szólít úgy érzem, hogy jobb lett volna, ha gyomron térdel. Megvakarom a tarkómat. Aztán a teljes nevemet használja. Az sosem jelent jót.. Mit csináltam? Baszki. Mit csináltam. -Én csak..-elakadok. Én csak mit is csináltam. Elmondhatnám neki. Mindent. Mindent, amit érzek, de valami visszatart. Mintha egy jeges kéz markolná a torkomat. Nem mondhatom ki. Csak tönkre tennék mindent. Mi marad. Leguggolok elé és a kezeim közé fogom az arcát. -Hééé.. naa...-keresem a szavakat. -Csak szórakoztunk...-mentem a menthetőt. Tényleg csak ennyi? Nem. Részemről nem. De nem tehetem ezt vele. -Csak berúgtunk.. ugye?-elnevetem magam. Színlelek. Hogy ne haljak bele. -Úgy csinálsz, mintha megöltünk volna valakit.-rövid szünet. -Nem beszélünk róla. Csak szórakoztunk.-próbálom megnyugtatni.
Összezavart. Összezavartam, mindenki mindenkit. Bonyolult minden, de lehet ha kitisztul a fejem jobb lesz. Víz kellene, de nem akarom itthagyni. Érzem rajta, hogy mintha megijedne a kérdéstől. Aggódva felnézek a tenyeremből és látom rajta, hogy kiakasztottam. A szemét nem látom, mert eltemette az ujjai közé. Megfogom a két kezét, hogy lásson engem és én is őt. -Magaddal mit tettél? - próbálok máshogy fogalmazni, de szerintem nem egyértelmű a kérdésem. - Ez nem az italtól volt. - mondom neki - Nem engedhetsz ilyen közel magadhoz, tudod mit érzek most? - őszintének kell lennem, nem félhetek attól, hogy megbántom, leszarom, hogy mibe vittem bele. Ehhez neki is köze van, de még mennyire, az a csók olyan volt mint amire már régóta vártam, érdekes, hogy sosem gondoltam volna, hogy tőle fogom megkapni. És baszki tetszett, mindazok ellenére, hogy nem lehetne így. Vagyis miért is ne? - Tombolok belül, akarlak és kurvára felháborít, hogy eddig nem láttam ezt. Megijeszt, mert tudom hogy valamilyen szinten nem jó ötlet, de meg akarok szegni mindent szabályt. Fogjuk a piára, legyen, nem kell beszélni róla, maradjon titokban, de ki kell próbálnom, mert jelenleg úgy érzem belehalok ha nem teszem meg. - olyan őszinteségi roham tör rám, hogy már nekem fáj. Sosem szerettem a titkokat, szeretem ha őszinték velem az emberek, cserébe én is igyekszem az lenni. Azt viszont sosem tudhatom, hogyan jövök k egy ilyen szituációból, bár voltak esetek, hogy én akartam ennyire egy pasit, de az csak egy alkalomra szólt. Már mosolygok, mert nem tudok mást tenni. - De kapd be Pet, hogy ezt tetted velem. - nem tudom van e igazán romantikus oldalam, mert a pár hónapos kapcsolataim alatt sosem volt rá szükségem. Szex és néha egy mozi, minden igényemet ki tudta elégíteni ez a két tevékenység. Próbálom összeszedni magam. Önző lennék? Lehet, de ennyi tequila után cseppet sem érdekel, de ha Peter azt kéri álljak le megteszem, de minden más lesz ezek után. A sok bonyolult és kevésbé bonyolult éjszakáimra gondolok, némely már egész folyamatos lett, azokat feladnám, ha ez tényleg működne. Lehet tettek valamit a piába, sosem vagyok én ennyire nyálas, még fejben sem. - Mit fogunk most csinálni? Visszamegyünk és mindent elfelejtünk? - nem akarok dönteni, nem tudok, így választás elé állítom, vajon akar ő egyáltalán velem bármit is, vagy csak tényleg nagyon leitattam.
-Magammal??-felcsattanok. Baszki. Nem így akartam. -Bocsánat.-javítok egyet gyorsan. -Wendy, te tényleg? De most tényleg?-a kettőből egy kérdést sem tudok rendesen megfogalmazni, mert beijedek. Szavak vannak a nyelvem hegyén, amiket nem engedhetek szabadon. Meg fogok bolondulni. Otthon kellett volna maradnom. Nem akartam elrontani a dolgokat. De végülis mit rontottam el? A nagy büdös semmi se volt köztünk csak a láthatatlan rajongásom. Én nem buktam el semmit. Nem volt mit elbuknom. Szavai egyszerre lesújtanak és megmozgatnak. Akar engem? Ki akarja próbálni? -Én nem egy ruha vagyok, amit kipróbálhatsz.-nem tudja. De még úúúúgy nem voltam együtt senkivel. Szerettem volna, hogy vele történjen meg a dolog. De nem így. Egy részem szeretne lecsapni a lehetőségre. Élni az alkalommal. Egy részem viszont őrjöng, hogy ha ebbe ennél jobban belemennék, akkor csak nagyobbat esnék pofára, ha mégsem gondolja úgy, hogy ebben van egy kavarásnál több. Várok egy kicsit rendeznem kell a gondolataimat, mert ekkora kezelhetetlen káosz még sosem volt a fejemben. Ő állít engem választás elé. Ha rajtam múlna, akkor úgy sétálnánk ki innen, hogy már a barátnőmnek szólítom és soha többé nem engedném el a kezét, de valahogy mégis azt érzem, hogy ez nem opció. -Mit tettem veled? Még én mondjam meg? Baszd meg!-tényleg lövése sincs. Megszorítom az orrnyergemet két ujjal. Nem szoktam káromkodni. Vagy legalábbis nem lányoknak. Főleg nem neki és előtte. De sosem tudjam jól kezelni az indulataimat. Hamar borul el bármin az agyam. Most azonban nem hagyhatom, hogy ez eluralkodjon rajtam. -Azóta vagyok szerelmes beléd, hogy először megláttalak. Érted?-feladom és megadom magam. A hangom sokkal gyengédebbé válik. A szemeit figyelem. Szeretnék valamit kiolvasni belőlük. -Ezért nem randiztam senkivel túl sokáig. Mindenkit hozzád hasonlítgattam, így el nem lehetetlenítettem a saját fejemben az egészet, mert hozzád senki sem érhetett fel. Egy ideje már nem is próbálkoztam. Senkivel.-felsóhajtok. -Te készen állnál bármi ilyesmire?-csak legyél velem őszinte.... kérlek.
Milyen jogos is a kiakadása, nagyon jól tudja, milyen elbaszott vagyok, ő az egyike azoknak az embereknek akik ismerik a múltam úgy igazán. tudja milyen nehezen álltam talpra amikor elköltöztem otthonról, mindig ott volt, amikor a nővére szobájában sírtam mert éppen még az élet is fájt. Ismer, legalábbis azt hittem ismer. De úgy érzem egyre jobban csalódást okozok neki, pedig nem akarok. - Miről beszélsz? - már nem mosolygok, ha többet mondok elsírom magam. Megvet, biztos vagyok benne, mert ráhajtottam, csodás, most én leszek a csaj, aki ráhajtott a legjobb barátnője öccsére. Én imádom őt, amióta ismerem, és pont ezért ilyen nehéz ez az egész. De én basztam el, én kértem olyanra, ami ezt kiváltotta. Lehet túl sokat képzelek bele? Nem bírok a könnyeimmel, nem miatta, hanem mert egyszerűen idióta vagyok. Mindent elrontok, amikor már éppen jól menne valami, másban ér a szar, de ezt érdemlem valószínüleg. Jogosan vágja a fejemhez a kérdéseit, de nem tudok felelni neki. -Hogy mi? - nézek rá, mint egy idióta. Még néha meséltem is neki pár zűrös kapcsolatomról, aludtam az ágyában és majdnem pucéran flangáltam előtte, mindeközben ő odavolt értem. Most még nagyobb baromnak érzem magam, ennyire vak voltam? Nem, sosem jelezte, sosem adott semmilyen kibaszott jelet sem, de vajon máshogy alakult volna ha tudom? Egészen biztosan nem kérem meg, hogy tegye féltékennyé velem az exemet. Milyen szar érzés lehetett neki, úristen. De akkor mi a fene tartja vissza, lehet, hogy neki kicsit több esze van mint nekem. - Pet, annyira kevésre becsülöd magad. Te egy szuper srác vagy és bárkit megkaphatnál, mégis képes voltál rám várni. - megint utat törtek a könnyeim - Ha ezt tudom… - nem fejeztem be, mert nem tudom mit tettem volna ha tudom. Nézem őt és cikáznak a gondolataim, keresem a megoldást, ami mindenkinek jó, bár én úgy érzem háttérbe is szorulhatok, mert most nem csak magamra kell gondolni. -Nem tudok a nővéred szeme elé állni ezzel a hírrel. Lesokkolt ez az egész, magamat is lesokkoltam. - érzem, hogy kiszáll a fejemből az alkohol, józanabbul kezdek gondolkodni. - Ő tudta igaz? - nyilalt belém a felismerés, persze, hogy tudta, és nem mondta el. - Nem állok készen, sosem álltam, egy csődtömeg vagyok. - elhallgatok, mert kell egy perc. - Inkább az a kérdés, hogy képes vagy e időt adni nekem. - nem akarom, hogy várjon rám, de én sem akarok várni. Vagy most vagy soha, mert több ilyen alkalmunk nem lesz, ha most elbasszuk, rámehet az eddigi kapcsolatunk is. - De azt szeretném, hogy segíts ezen, és készen akarok állni erre. - mutatok ránk.
Nehéz megőrizni a hidegvéremet. Nem is sikerül teljesen. Fogalma sincs arról, hogy hányszor forgolódtam álmatlanul, mert hallottam, hogy más pasik farkáról áradozik a nővéremnek. Mégsem hibáztathatom. Nem tudhatta. Ha tudta volna, akkor sem tartozott volna nekem semmivel. Se hűséggel, se tapintattal. Mégis valahol kiborít, hogy hányan érhettek hozzá, miközben én tényleg szerettem volna neki megadni az egész világot. Közben pedig ő olyanokra pazarolta az idejét, akik egy darab húsként bántak vele. Minden szavamat megbánom, amikor könnyeket látok a szemébe. Ennek az estének nem lett volna szabad megtörténnie. Mégis valahol mélyen legbelül tudom, hogy ha nem jövök el... ha nem isszuk le magunkat... akkor sosem merem kinyitni a számat. -Ha tudod akkor mi? Akkor nem pasizol? Nem beszélsz előttem? Nem beszélsz velem? Vagy nem jársz át hozzánk? Az, hogy csendben tűrtem azt jelentette, hogy legalább láthattalak.-ez volt a kisebbik rossz. De az elmúlt időben kezdtem úgy érezni, hogy megfulladok. Hazudjak? Talán hazudnom kellene, de tudom, hogy úgyis kérdőre vonná a nővéremet. -Persze, hogy tudta.. de nem azért, mert elmondtam neki. Csak észrevette... ennyi... de még csak meg sem tiltotta, hogy bármit tegyek az üggyel kapcsolatban. Szerintem azért, mert nem hitte, hogy valaha elég bátor lennék hozzá vagy valaha lenne esélyem, ha összekapnám magamat.-vonom meg a vállamat. Nem áll készen. Persze, hogy nem áll készen. -Mire szeretnél időt?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet. -Wendy annyiszor hallottam más pasik nevét a szádból, hogy megbolondulok. Nekem nem az kell, hogy mindenhol fogd a kezem vagy világgá kürtöljük a dolgot. Ha benne vagy próbáljuk meg. Csendben, titokban, óvatosan. De könyörgöm... ne kelljen azon aggódnom, hogy a többi igényedet ki és hogyan elégíti ki. Ha ebbe belemegyünk azt szeretném, hogy csak én legyek neked...-nagy kérés lenne? Fogalmam sincs. Mégis valahogy úgy érzem muszáj kicsit önzőnek lennem ebből a szempontból. Jane már így is bogarat ültetett a fülembe. "Össze fogja törni a szívedet." Nagyon remélem, hogy nem lesz igaza. -Így is akarod?-nyújtom felé a kezemet. Könyörgöm.. tedd meg ezt értem.. és magadért... de főleg értünk.
A mi lett volna ha kérdés egy alattomos és megválaszolhatatlan kérdés, mégis olyan sokszor tesszük fel magunknak. Olyan sokszor gondolkozunk el dolgokon, ami sosem történt meg. Igaza van, ha tudtam volna nem beszéltem volna előtte pasikról, de pasiztam volna, és ugyanazt az életet élném mint most. Ha ma nem csókol meg, sose érezném azt amit most érzek, nem lett volna elég egy sima tetszel nekem Wendy szöveg. Rossz ember vagyok, de kitől láttam volna jó példát nem csak a szerelemre az életre is? Nem volt előttem minta akit követhettem volna, bulizva nőttem fel, ahol a kapcsolatok egy éjszakákból álltak, és én tökéletesnek éreztem ezt az életvitelt, élveztem, ahogyan minden pasi engem akar, és oda is adtam magam, mert pótoltak valamit, ami hiányzott és most is hiányzik belőlem. De azok csak egy ideig tartottak, rövid ideig. De nem gondoltam volna. hogy lesz valaki, valaki aki miatt nem kell magányosan lefeküdnöm, aki miatt úgy érezhetem, hogy tartozok valakihez. Mert én soha senkihez nem tartoztam, mindig mindenkié voltam, de sosem valakié. - Milyen jól tetted, hogy most léptél. - törölgetem a könnyeimet, de érzem, hogy felesleges, mert az érzelmeim állandóan hadakoznak egymással. - nem lett volna semmi másképpen ha tudom, ezért nem mondta el nekem. - aki ismer nem akar a testvére közelében tudni. - Pontosan ezért nem tudhat erről, és arról ami lesz. Bármi is legyen az. - nagyon jó az időzítése, tökéletesen összetört, mind a titkolózás évek óta, mint a tudat, hogy én őt tettem tönkre a szavaimmal. - Tudod egyáltalán milyen életem van nekem? Vagy csak azt látod, hogy boldogan megyek hozzátok és hagyom el a lakást, beszélek mindenféle pasiról, akiknek a nevét sem tudom? Szerinted ez nekem jó? Szerinted én így boldog vagyok? - ezek szerint mégsem ismer eléggé, azt az arcomat látja, akit mindenkinek mutatok. Nézett engem, de sosem látott meg igazán. - Egyedül vagyok, mióta megszülettem, egyedül érted? Szeretnék szeretni hidd el. Azok a pasik csak arra voltak jók, hogy ezt a rohadt érzést elfelejttessék velem akár egy órára is. - nem véletlenül dolgozok annyit, és tanulok. Jól akarok lenni de ehhez el kell érnem valamit, lelkileg is fejlődnöm kell, nagyon sokat. - Idő kell, hogy megszokjam hogy valaki magamért szeret és nem a seggemért. - ha hamarabb megteszi ezt már régen együtt lennénk? Vagy kellett ez a pár év ahhoz, hogy megérjünk erre? Kettőnk közül talán csak ő van felkészülve. Én pedig biztos vagyok benne, hogy képes lennék rá, de vajon ilyen könnyen megváltozik egy ember? Fel tudnám adni azt a Wendy-t aki évek óta vagyok, és szerelmesnek lenni. Ez egyáltalán szerelem? Baszki, annyi mindent nem értek. De megint csak elkönyvelem az alkohol hatásának. Megfogom a kezét amit felém nyújt. - Meg tudsz bennem bízni? - beadom a derekem, magamért, érte, és a lehetséges értünkért. Működni fog ez? És ezt biztosan részegen kell egy mosdóban megbeszélnünk? Amilyen furák vagyunk mi olyan lesz a kapcsolatunk is, biztos nem leszünk unalmasak. - Ha nem hagysz cserben, és kezelni tudod azt, hogy abszolút titokban kell tartanunk Hale előtt, akkor akarom. - belenézek a szemeibe és nem értem miért nem vettem eddig észre őt.
Nem tudom eldönteni, hogy ironikusan mondja-e a dolgot az időzítéssel kapcsolatban. Őszintén? Nem így terveztem bár valószínűleg sosem lett volna esélyem bárhogy máshogy meglépni ezt a lépést. -Egyébként sem szeretném tönkre tenni a kapcsolatotokat. Tudom milyen fontosak vagytok egymásnak.-bólintok rá. Legalább addig, amíg rájövünk mi is ez, ami velünk történik, ami köztünk lehet. -Nem Wendy sajnálom. Nem tudok rólad mindent. Nem velem beszéltél, a nővérem pedig nem adja ki a dolgaidat. De nem vagy egyedül. MI mindig ott vagyunk neked. Ha velem leszel... soha... de soha többé nem kell egyedül szembenézned semmivel.-vajon érti egyáltalán, hogy tényleg bármit megtennék érte? Hogy bármit megtennék a boldogságáért? Ha azt mondta volna, hogy ahhoz el kell őt engednem, akkor megtenném. De nem ezt kérte. Én pedig készen állok rá.. ránk. -Nem azt kérem, hogy ugorj egy fejest az ismeretlenbe.. ez biztos ijesztő.. basszus.. én is félek. Félek, hogy csalódást okozok neked, félek, hogy nem leszek elég és félek, hogy ez éket ver a kapcsolatotokba Hale-lel..-Hale biztos kitekerné a nyakamat. Szükségük van egymásra. Kölcsönösen. Sosem bocsátanám meg magamnak, hogy az önzésem miatt ezt tönkreteszem. Ez szóba sem kerülhet. -Igen, mert tudom, hogy nem hazudnál nekem.-bólintok rá egyből. Ha hibázik arról tudni fogok. Ebben biztos vagyok. Azért remélem, hogy nem csak a tequila beszél belőle. Mert akkor holnap lesz még egy ennél is kellemetlenebb beszélgetésünk. -Lenne még egy kérésem. Bármi is történjen az nem lesz kihatásra a barátságotokra...-biztos vagyok benne, hogy ő is így gondolja. Ettől függetlenül szeretném hallani, hogy kimondja. Odahajolok hozzá és finoman megcsókolom ajkait. -Hazamegyünk?-kérdezem végre egy megkönnyebbült mosollyal.
Még magam sem tudom, hogy jó lesz ez neki, ő nem olyan roncs mint amilyen én tudok lenni és az, hogy megkértem titkolja a testvére elől, talán nagy önzőség. Ugyanakkor nekem is nehéz lesz titokban tartani az elől aki a világon a legjobban ismer, minden mozdulatomat ismeri, észre fogja venni és nekem hazudnom kell. Most úgy érzem menni fog, mert olyan egyszerűnek tűnik így ennyi tequila után, a mosdóban, ahol csak ketten vagyunk. De szerintem a legjobb cinkost találtam meg Peterben, így ha bökkenő is lesz a számításban, akkor is kitalálunk valamit. - Ne engem félts, rosszabbat is éltem már át, több ember hagyott már el, de ők a semmiért, én megbírkózok mindennel. - mosolygok rá, kicsit megnyugodtam, már nem érzem a könnyeimet az arcomon. - Az nem kifejezés, hogy félek, rettegek, és nem Hale miatt, hanem, hogy téged veszítelek el, mert ez amit most érzel egy olyan lány iránt érzed aki szerinted vagyok. De mivan ha a valóság nem fog tetszeni? - sok borzalmas dolgot ismerhet a múltamból és sajnos a jelenemből is. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy levegyem a felvett szerepet előtte, rohadt nehéz lesz, olyan nagyon megszoktam már. - A nővéred szeret téged, és tudom milyen. Csak akkor lesz kihatással a barátságunkra ez az egész, ha olyat teszek, ami ezt kiváltja. Csakis én baszhatom el. - megcsalom az öcsét, elárulom, kihasználom és a többi olyan dolgot teszem vele, mint bármelyik másik pasimmal eddig. Baszki, nekem még sokat kell fejlődnöm ehhez a fiúhoz, nagyon sokat. Hibázni persze csak akkor fogok, ha ezt a fejlődni akarást már most feladom, de erős vagyok, és jelenleg egy pasi nem tudna belevinni olyan dologba, amiért Hale és Peter megutálna. Ezt hívnák felnőtté válásnak? Mindenesetre jó ideig nem szeretnék más pasit látni az ágyamban. Amikor megcsókol már biztos vagyok benne, hogy jól cselekszem, és úgy érzem megéri a titkolózás, még ha a legjobb barátnőm elől is kell titkolnom ezt. - Haza? - nézek rákérdőn, nem azért mert nem akarok menni, hanem mert nem tudom mit ért ez alatt. Hozzám nem jöhet, két nappal ezelőtti éjszakám nyomaival tele van a lakás. A két pohár, a fehérnemű a földön, és nem érzem, hogy ez fair lenne vele szemben. - Jobb ötletem van. - nyitom ki az ajtót és elindulok kifele a mosdóból. Pár lány elég furán néz rá, jogos, női mosdó, de most ezzel nem foglalkozok. Fogom a kezét és a pulthoz viszem. - Mivel elég híres vagyok arról, hogy az alkoholba fojtom bánatom, ma szeretnék egy kicsit rendhagyó lenni, és más miatt inni. Az utolsó pohár és utána hazamehetünk, te is én is. - ha komolyan gondolom, akkor nem fogom egyből ágyba csábítani, pedig minden porcikám akarja, de uralkodni fogok magamon és az este mindenki a saját ágyába fog aludni, persze ha mást nem mond, vagy nincs jobb terve, hogy náluk elkerüljük a családját. - A legboldogabb szülinapomra! - odahajolok hozzá, hogy csak ő hallja. - Tudom, hogy nem kell senkinek a műsor, de azért én szívesen játszanék benne. - utalok a korábbi technikájára a tequila ivásnál.
Akármit is mond őt féltem. Ezt az érzést nem tudom egyszerűen levetkőzni magamról. -És mi van akkor, ha én látom a valóságot és az összes többi csak önvédelem?-Valamiért fel sem merül bennem az a verzió, hogy amit én láttam belőle az lenne az álca. Miért egy biztonságos környezetben tettetné másnak magát, mint ami valójában? Mi van akkor, ha én nem fogok tetszeni neki, ha megismer. Féltékeny vagyok, könnyen válok ingerültté. Mi van akkor, ha pont én fogom megfojtani? -Hé.. héé. Tudod, hogy egy párkapcsolatban ketten vannak ugye? Bármelyikünk elbaszhatja.. vagy szerinted én a tökéletes pasi vagyok és nem hibázok? Nincs akkora mázlid.. be kell érned velem..-nevetek rá. Lassan el kellene engednünk ezt a depressziózást és esélyt adni arra, hogy ez tényleg jó legyen, ha már mindent kockára teszünk érte. Megcsókolom. Hogy valóságos maradjon a dolog. Hogy még egyszer érezhessem ilyen közel magamhoz mielőtt visszatérünk a szerepeinkben.. hiszen innentől kezdve, ami titokban történik az a mi valóságunk... a többi lesz a színjáték. -Igen.. mármint hozzánk.. Hale már valószínűleg az ágyában alszik szóval nyugodtan befekhetsz hozzá..-jézus.. ugye nem értett teljesen félre? Jobb ötlet? Már megyünk is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ég a pofámról a bőr, de hát mit lehet tenni csak túlélem az ítélkező tekinteteket. Úgy érzem, hogy egész addig levegőt sem veszek, amíg ki nem érünk a mosdóból. Hát ez.. mérsékelten kellemetlen volt. -Legyen, de elkísérlek. Szeretném látni, hogy épségben, sértetlenül átlépsz a kapun.. Hale agyonver, ha nem teszem és én sem tudnék nyugodtan aludni.-ha rábólint egy telefonos alkalmazásba hívok egy taxit. 10 perc és itt is lesz. Először kérdően pillantok rá. Kell egy másodperc, hogy rájöjjek mit szeretne, akkor viszont egy hatalmas vigyor jelenik meg az arcomon és bólintok egyet. Kikérek két tequilát. Körbepillantok, de nem látok ismerős arcokat. A citrommal bekenem az alsó ajkát és teszek rá egy pici sót az ujjam hegyével. Megcsókolom. Nyelvem óvatosan csúszik át a szájába, így mindkettőnk érzi a só ízét. Elhúzódok, a kezébe a ódom a poharát és én is lehúzom a felesemet majd beharapom a citromot. A technika egyre jobb, az alkohol egyre rosszabb. Visszadobom a citromhéjat a pohárba. -Ez hogy tetszett?-kérdezem megvonogatva a szemöldökömet egy önelégült vigyorral. Pittyen a telefonom. -Gyere. Itt a taxi.-nyújtom felé a kezemet.
Talán tényleg túl sokat ittam ma, de nem annyit, hogy ami most történt elfelejtsem, hogy is tudnám elfelejteni? - A tökéletes pasik uncsik szóval hibázz kérlek, mert különben azt kell hinnem az vagy. - mosolygok rá, igaza van, elbaszhatja ő is, mindketten, mivel kellő magabiztosságot adott nekem ehhez az egészhez, kezdem kicsit elhagyni a félelmeimet mindezzel kapcsolatban. Nem igen volt még fiatalabb pasim, az idősebekkel egyszerű volt minden, mert nem számítottak nekem, sem az érzéseik, sem az, hogy testileg mit akarnak. De vele gondban vagyok, nem akarok sietni, de vajon ez jó így? Hiszen tudja, hogy nem vagyok türelmes típus nem akarom, hogy azt higgye nem elég jó azért várunk. De megint túlságosan is belemegyek a jövőbe, de az képlékeny, nem kéne ennyit rugóznom ilyen apróságokon. - Légy őszinte ezek után fogsz egyáltalán aludni? - mert én valószínűleg az ágyamban fogok forgolódni, egyrészt mert még nekem korán van másrészt az agyam végig járni fog valamin. Rajta, Hale-en, rajtunk, a barátságunkon, és azon, hogy mit hoz a jövő. Szeretem a jósnőt játszani az életemben, kár, hogy nagyon bénán megy. - El is várom. - kicsit mégis azt akarom, hogy azon a kapun ő is velem jöjjön, annyira nem vagyok romantikus lélek, még nagyon sok mindent kell fejlesztenem ehhez, de ha nem rángatom első alkalommal az ágyba az már félsiker. A lazasága tetszik, benne van abba is, hogy még egy ital lecsússzon, de csak a vicc kedvéért, szerintem a tequila örök kedvencem marad, eddig is az volt, de most nem csak egy bulis este fog eszembe jutni róla, hanem a szülinapom. Annyira érzi mit kell velem csinálnia ahhoz, hogy teljesen lázba hozzon, nagyon rossz fiú, ahogy megcsókol érzem, hogy végig libabőrös leszek. Már megint. - Egynek elment. - válaszolom neki vigyorogva, de szerintem érzi rajtam, sokkal jobban tetszett, mint amennyire a válaszból ki lehetett szűrni. - Egy valamit ígérj meg nekem és azt tartsd is be! - meghallom a telefonját és jelzi is, hogy itt a taxi. - - Sosem leszünk undorítóan nyálas, sokáig szemezős, egymást cicusnak becéző pár. - próbálok komoly maradni, mert ezektől kiráz a hideg, egyedül Hale-től vagyok hajlandó ezeket elviselni, ha pasizik, de én nem vagyok képes ennyire komolyan venni semmit és ilyen mélyen elbabusgatni egy kapcsolatot. Persze legyen benne izgalom és vágy, na meg lazaság, de ha komoly kapcsolatot tudok magamnak elképzelni, számomra csakis a nyálas cukiságok nélkül megy. Megfogom a kezét és összekulcsolom az ujjaimat az övével, most senki nem fogja észrevenni, így indulunk el a kocsi felé. - Ugye tudod, hogy neked nem muszáj hazamenned? Csak ha akarsz.- miért ne, ő a pasi mégsem mozdul rám, pedig lehet, hogy akar, adok neki lehetőséget minden elvárás nélkül, nem muszáj, hogy bármi történjen köztünk. - - De persze valószínűleg, holnap úgyis nálatok lyukadok ki, mint mindig. - beülünk a taxiba, megadom a címem és elindulunk hazafelé. Én is haza ő is haza, csak előbb hazakísér, most mondanám neki, hogy nagylány vagyok, haza jutok, de nem akarom lelombozni és talán ez még pont belefér a cukiság faktor alá.
-Alábecsülöd a képességeimet. Ennyi alkoholt még egész életemben nem ittam szóval az lesz a csoda, hogy ha nem ájulok el az előszobában..-vallom be. Ez egy brutálisan tartalmas este volt. Meg kell emésztenem az összes hihetetlen dolgot, amiben ma részem volt. -Akkor ezt megbeszéltük.-bólintok rá. Le is csúszik az utolsó felesünk. Az értékelésén felnevetek. Tudom, hogy tetszett neki. Látom a szemeiben. -Ez komoly?-csattanok fel színlelt felháborodással. -Pedig úgy szerettem volna, hogy cicusnak hívj..-forgatom meg a szemeimet, de elnevetem magam. Kicsit megszorítom a kezét, amikor ujjaink összekulcsolódnak. -De Wendy haza kell mennem.. hagynék neked időt, hogy átgondold, hogy tényleg akarod-e a dolgot és nem csak a bűvös tequila hozta meg a kedved. Nem akarok ajtóstól neked rontani.-pedig lehet, hogy szeretné. Lehet, hogy én is szeretném, de nem így akarom, hogy megtörténjen. Mármint nem gyertyafényre és rózsaszirmokra gondolok, de nem egy görbe este akarok lenni az életében. Arról nem is beszélve, hogy józanon szeretném neki megemlíteni tapasztalatlanságomat a témába. Szeretnék valamit okozni neki a csalódáson kívül. -Igen. Holnap mindenképp találkozunk.-a taxiban átkarolom a vállát. Csendesen próbálom feldolgozni a történteket. Amikor odaérünk hozzá kiszállok és a kezemet nyújtva kisegítem a kocsiból. -Jó éjt, Wendy!-még adok neki egy csókot mielőtt visszaülök a kocsiba. A kocsiban ülve megvárom amíg beér a kapun, aztán megadom a saját címünket. Nagyon nagy szükségem lenne egy alvásra.
Kezdőlap
